1

Fellebbezésével az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) az Európai Unió Törvényszéke 2015. november 18‑iInstituto dos Vinhos do Douro e do Porto kontra OHIM – Bruichladdich Distillery (PORT CHARLOTTE) ítéletének (T‑659/14, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2015:863) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék hatályon kívül helyezte a Belső Piaci harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) negyedik fellebbezési tanácsának 2014. július 8‑i, az Instituto dos Vinhos do Douro e do Porto IP és a Bruichladdich Distillery Co. Ltd közötti törlési eljárással kapcsolatos határozatát (R 946/2013‑4. sz. ügy) (a továbbiakban: vitatott határozat).

2

Csatlakozó fellebbezésével az Instituto dos Vinhos do Douro e do Porto (a továbbiakban: IVDP) a megtámadott ítélet részleges hatályon kívül helyezését kéri.

3

A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) 8. cikkének (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A nem lajstromozott védjegy, illetve a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban használt bármely más megjelölés jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha az irányadó [európai uniós] vagy tagállami jogszabályok szerint

4

E rendelet 53. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:

„(1)   Az [európai uniós] védjegyet a Hivatalhoz benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján törölni kell

[….]

(2)   Az [európai uniós] védjegyet a Hivatalhoz benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján törölni kell továbbá akkor is, ha a megjelölés használata különösen a következő korábbi jogok oltalmára irányadó nemzeti vagy [európai uniós] jogszabályok alapján megtiltható:

[….]

5

A borpiac közös szervezéséről, az 1493/1999/EK, az 1782/2003/EK, az 1290/2005/EK és a 3/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2392/86/EGK és az 1493/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 29‑i 479/2008/EK tanácsi rendelet (HL 2008.L 148., 1. o.) (27), (28) és (36) preambulumbekezdése kimondta:

[….]

6

A 2009. május 25‑i 491/2009/EK tanácsi rendelettel (HL 2009. L 154., 1. o.) módosított, a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22‑i 1234/2007/EK tanácsi rendelet (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (HL 2007. L 299., 1. o.) (a továbbiakban: 1234/2007 rendelet) a tényállás megvalósulásának időpontjára tekintettel alkalmazandó a jogvitára. Az utóbbi rendeletet a 479/2008 rendelet 2009. augusztus 1‑jei hatállyal hatályon kívül helyezte.

7

A 491/2009 rendelet (3) preambulumbekezdése az alábbiakat mondja ki:

„Az [1234/2007] rendelettel kapcsolatos tárgyalásokkal, illetve annak elfogadásával párhuzamosan a Tanács megkezdte a borágazatot érintő politikai reformmal kapcsolatos tárgyalásokat, amelyek lezárására a [479/2008] rendelet elfogadásával került sor. Az [1234/2007] rendeletben kifejtettek szerint a borágazat területét érintő rendelkezések közül csak azok kerültek bele eredetileg az [1234/2007] rendeletbe, amelyek tekintetében nem volt folyamatban szakpolitikai reform. A szakpolitikai módosítások által érintett anyagi jogi rendelkezéseket akkor kellett az [1234/2007] rendelet belefoglalni, amint azokat jogszabályba foglalták. Mivel ezeket az anyagi jogi rendelkezéseket már elfogadták, a borágazatot most teljes egészében bele kell foglalni az [1234/2007] rendeletbe azzal, hogy a [479/2008] rendeletben meghozott szakpolitikai döntések bekerülnek az egységes közös piacszervezésről szóló rendeletbe.”

8

Az 1234/2007 rendeletnek a „Fogalommeghatározások” című 118b. cikke a (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Ezen alszakasz alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

9

E rendelet „Előzetes nemzeti eljárás” című 118f. cikkének (1), (6) és (7) bekezdése előírja:

„(1)   A Közösségből származó borok eredetmegjelölésének vagy földrajzi jelzésének oltalma iránt a 118b. cikknek megfelelően benyújtott kérelmek előzetes nemzeti eljárás tárgyát képezik e cikknek megfelelően.

[….]

(6)   A tagállamok 2009. augusztus 1‑jéig hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek az e cikknek való megfeleléshez szükségesek.

(7)   Abban az esetben, ha egy tagállamban nem léteznek nemzeti jogszabályok a földrajzi jelzések és eredetmegjelölések oltalmára vonatkozóan, kizárólag átmeneti jelleggel az ezen alszakaszban foglaltaknak megfelelően nemzeti szinten oltalomban részesítheti az elnevezést a kérelemnek a Bizottsághoz történő benyújtása napjától kezdődő hatállyal. Ezen átmeneti nemzeti oltalom megszűnik azzal a nappal, amelyen a bejegyzésről vagy annak megtagadásáról szóló határozatot ezen alszakasz alapján meghozzák.”

10

Az említett rendelet 118i. cikke értelmében:

„A Bizottság a rendelkezésére álló információk alapján […] dönt az ezen alszakaszban meghatározott feltételeknek és általában véve a közösségi jognak megfelelő eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés oltalmának megadásáról, vagy ha e feltételek nem teljesülnek, a kérelem elutasításáról.”

11

Az 1234/2007 rendelet „Kapcsolat a védjegyekkel” című 118l. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Amennyiben egy eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés e rendelet szerint oltalom alatt áll, a 118m. cikk (2) bekezdésében említett helyzetek egyikének megfelelő és a XIb. mellékletben felsorolt kategóriák valamelyike alá tartozó termékhez kapcsolódó védjegy lajstromozását elutasítják, ha a védjegy lajstromozás iránti kérelmét az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés oltalmára irányuló kérelem Bizottsághoz való benyújtásának időpontját követően nyújtják be, és az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés az oltalom iránti kérelem benyújtását követően oltalomban részesül.

Az első albekezdésben foglaltak megsértésével lajstromozott védjegyeket érvényteleníteni kell.”

12

E rendelet „Oltalom” című 118m. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Bármely forgalmazó használhatja az oltalom alatt álló eredetmegjelölést és az oltalom alatt álló földrajzi jelzést azon boron, amelyet a vonatkozó termékleírásnak megfelelően készítettek.

(2)   Az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és az oltalom alatt álló földrajzi jelzések, valamint az ilyen oltalom alatt álló nevekkel ellátott, a termékleírásnak megfelelő borok a következőkkel szemben élveznek oltalmat:

(3)   Az oltalom alatt álló eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés nem válhat köznévvé [helyesen: szokásos megnevezéssé] a Közösségben a 118k. cikk (1) bekezdésének értelmében.

[….]”

13

Az említett rendelet „Nyilvántartás” címet viselő 118n. cikke értelmében:

„A Bizottság létrehozza és naprakésszé teszi a borokra vonatkozó oltalom alatt álló eredetmegjelölések és oltalom alatt álló földrajzi nevek [helyesen: jelzések] nyilvános hozzáférésű elektronikus nyilvántartását.”

14

Az 1234/2007 rendelet „Létező oltalom alatt álló bornevek” [helyesen: Jelenleg oltalom alatt álló bornevek] című 118s. cikkének szövege a következő:

„(1)   A [borpiac közös szervezéséről szóló, 1999. május 17‑i 1493/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 179., 1. o. magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 26. kötet, 25. o.)] 51. és 54. cikkével és az egyes borászati termékek leírása, jelölése, kiszerelése és oltalma tekintetében az 1493/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról szóló, 2002. április 29‑i 753/2002/EK bizottsági rendelet [(HL 2002. L 118., 1. o. magyar nyelvű különkiadás 3 fejezet, 35. kötet, 455. o.)] 28. cikkével összhangban oltalom alatt álló bornevekre az e rendelet szerinti oltalom automatikusan érvényes. A Bizottság bevezeti ezeket az e rendelet 118n. cikke szerinti nyilvántartásba.

(2)   A tagállamok az (1) bekezdésben említett létező oltalom alatt álló [helyesen: jelenleg oltalom alatt álló] bornevek tekintetében a következőket adják át a Bizottságnak:

(3)   Azok az (1) bekezdésben említett bornevek, amelyekre vonatkozóan a (2) bekezdésben említett információkat 2011. december 31‑ig nem nyújtják be, elveszítik e rendelet szerinti oltalmukat. A Bizottság megteszi a kapcsolódó hivatalos lépéseket e neveknek a 118n. cikkben előírt nyilvántartásból történő eltávolítására.

(4)   A 118r. cikk nem vonatkozik az (1) bekezdésben említett létező oltalom alatt álló [helyesen: jelenleg oltalom alatt álló] bornevekre.

A Bizottság 2014. december 31‑ig saját kezdeményezésére és a 195. cikk (4) bekezdésében említett eljárással összhangban dönthet úgy, hogy az (1) bekezdésben említett létező oltalom alatt álló [helyesen: jelenleg oltalom alatt álló] bornevek oltalma törölhető, amennyiben azok nem felelnek meg a 118b. cikkben foglalt feltételeknek […]”

15

Az említett rendeletnek „A tagállamok által elfogadott szigorúbb szabályok” című 120d. cikke értelmében:

„A tagállamok a területükön készített borokra vonatkozóan korlátozhatnak vagy kizárhatnak a közösségi jog alapján engedélyezett bizonyos borászati eljárásokat, és szigorúbb korlátozásokat írhatnak elő annak érdekében, hogy fokozottabban biztosítsák az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott borok, valamint a pezsgők és likőrborok alapvető jellegzetességeinek megőrzését.

A tagállamok e kizárásokról és korlátozásokról tájékoztatják a Bizottságot, amely felhívja ezekre a többi tagállam figyelmét.”

16

2009. augusztus 1‑jén az 1234/2007 rendelet 118n. cikkének megfelelően a meghatározott termőhelyről származó minőségi boroknak (m. t. minőségi borok) az 1493/1999 rendelet 54. cikkének (5) bekezdése által előírtaknak megfelelően az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett listája helyébe az E‑Bacchus nyilvántartás lépett. Az említett nyilvántartás az 1234/2007 rendeletnek megfelelően tartalmazza a tagállamokból származó borokra vonatkozó oltalom alatt álló eredetmegjelöléseket és földrajzi jelzéseket, valamint a harmadik országból származó borokat jelölő azon eredetmegjelöléseket és földrajzi jelzéseket, amelyek az Európai Unió és az érintett harmadik országok között létrejött kétoldalú megállapodások értelmében oltalom alatt állnak.

17

A megtámadott ítélet 1–15. pontja az alábbiak szerint foglalja össze a jogvita előzményeit és a vitatott határozatot:

18

A Törvényszék Hivatalához 2014. szeptember 15‑én benyújtott keresetlevelével az IVDP keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt.

19

Keresete alátámasztására az IVDP felperes hat jogalapra, egy ténybeli és öt jogi jellegű jogalapra hivatkozott.

20

A jelen fellebbezés szempontjából releváns az arra alapított harmadik jogalap, hogy a fellebbezési tanács tévesen vélte úgy, hogy a borokra vonatkozó eredetmegjelölések oltalmát kizárólag a 491/2009 rendelet szabályozza, és emellett a nemzeti jog nem, a negyedik jogalapnak a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével együttesen értelmezett 53. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított első része, amennyiben a fellebbezési tanács elmulasztotta a portugál jog releváns szabályainak alkalmazását, és a negyedik jogalapnak az 1234/2007 rendelet 118m. cikk (2) bekezdésének megsértésére alapított második része, amennyiben a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy a sem a vitatott védjegy lajstromozása, sem annak alkalmazása nem minősül a „Porto” vagy a „Port” eredetmegjelölés használatának vagy arra való utalásnak, mivel nem volt szükséges annak vizsgálata, hogy rendelkezik‑e hírnévvel.

21

A megtámadott ítéletben a Törvényszék helyt adott a harmadik jogalapnak és a negyedik jogalap első részének annyiban, amennyiben azok alapvetően azt rótták fel a fellebbezési tanácsnak, hogy nem alkalmazta a portugál jognak a „Porto” és a „Port” eredetmegjelölések oltalmára vonatkozó releváns szabályait, a többi jogalapot pedig elutasította.

22

Következésképpen a Törvényszék hatályon kívül helyezte a vitatott határozatot.

23

2016. január 22‑i beadványával az EUIPO benyújtotta a jelen fellebbezést a megtámadott ítélettel szemben. 2016. május 27‑i külön beadványában az IVDP csatlakozó fellebbezést nyújtott be ugyanazon ítélettel szemben.

24

A Bíróság elnöke 2016. július 7‑i végzésével engedélyezte a Portugál Köztársaság számára, hogy az IVDP kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon az eljárásba.

25

A Bíróság elnöke 2016. augusztus 12‑i végzésével engedélyezte az Európai Bizottság számára, hogy az EUIPO kérelmének támogatása végett az eljárás szóbeli szakaszában beavatkozzon az eljárásba.

26

Fellebbezésében az EUIPO azt kéri, hogy a Bíróság:

27

Az IVDP azt kéri, hogy a Bíróság:

28

A Bruichladdich arra kéri a Bíróságot, hogy helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és az IVDP‑t kötelezze a jelen eljárásban felmerült költségek viselésére.

29

A Portugál Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a keresetet, és az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.

30

Csatlakozó fellebbezésében az IVDP azt kéri, hogy a Bíróság:

31

Az EUIPO azt kéri, hogy a Bíróság:

32

A Bruichladdich azt kéri, hogy a Bíróság teljes egészében utasítsa el a csatlakozó fellebbezést, és az IVDP‑t kötelezze a jelen eljárás költségeinek viselésére.

33

Fellebbezése alátámasztására az EUIPO egyetlen, a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdése ugyanezen rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével és 53. cikke (2) bekezdésének d) pontjával összefüggésben értelmezett c) pontjának megsértésére alapított jogalapra hivatkozik.

34

E jogalappal az EUIPO előadja, hogy a Törvényszék jogosan vélte úgy a megtámadott ítélet 41. pontjában, hogy „a [1234/2007] rendelet alkalmazási körét illetően [e rendelet] 118m. cikk[ének] (1) és (2) bekezdése egységesen és kizárólagos jelleggel szabályozza az uniós jogban oltalomban részesített eredetmegjelölések […] kereskedelmi használatának engedélyezését, mind annak korlátait, illetve tilalmát”. Azt állítja, hogy a Törvényszék azonban tévesen alkalmazta a jogot annak az említett ítélet 44. pontjában való kimondásával, hogy az ilyen eredetmegjelölések mindazonáltal a nemzeti jogszabályok alapján biztosított kiegészítő oltalomban részesülhetnek, amely a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésén alapulhat.

35

Ennek kimondásával a Törvényszék megsértette mind az EUM‑Szerződésben kimondott elveket, amely kimondja, hogy valamely hatáskör tagállamok általi gyakorlásának az a feltétele, hogy az Unió még nem gyakorolta saját hatáskörét, mind pedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kimondott elveket. Az 510/2006 rendelet azon jellemzői és céljai ugyanis, amelyekre a Bíróság a 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítéletét (C‑478/07, EU:C:2009:521) alapította annak megállapítása érdekében, hogy az utóbbi rendelet által előírt oltalmi rendszer kimerítő jellegű, hasonlók az 1234/2007 és a 479/2008 rendelet jellemzőihez és céljaihoz. Egyébiránt e rendeletek érdemi rendelkezései nagyrészt megegyeznek egymással.

36

Az EUIPO arra is hivatkozik, hogy az uniós jogalkotó az 1234/2007 és a 479/2008 rendelet hatálya alá tartozó eredetmegjelölések vonatkozásában a borágazat ezen eredetmegjelöléseinek oltalmi rendszerét csak az uniós jog szintjén hozta létre. Az egyedüli kivétel a tagállamokban fennálló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések oltalmára vonatkozó átmeneti szabályozást érintette.

37

Az EUIPO azt állítja, hogy bár a Törvényszék a megtámadott ítélet 38. pontjában kifejezetten elismerte a 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítéletben (C‑478/07, EU:C:2009:521) kimondott elvek analógia útján történő alkalmazását, azokból – ellentétben azzal, amit a Törvényszék az említett ítélet 44. pontjában kimondott – azt a következtetést kell levonni, hogy hogy az 1234/2007 rendelet által előírt oltalmi rendszer kimerítő jellege kizárja az olyan kiegészítő oltalom biztosításának lehetőségét, amely kiegészíti vagy felváltja az említett rendelet alapján biztosított oltalmat.

38

Az IVDP azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 38. és 41. pontjából egyértelműen következik, hogy az 1234/2007 rendelet alapján az eredetmegjelöléseknek és földrajzi jelzéseknek biztosított oltalmat kizárólag e rendelet szabályozza. Ezzel szemben ezen ítéletből nem vonható le az a következtetés, hogy az említett rendelet által létrehozott oltalmi rendszer kimerítő, és azzal ellentétes bármely más oltalmi rendszer alkalmazása vagy létrehozása.

39

Ily módon az 1234/2007 rendelet alapján biztosított oltalom nem ellentétes a 207/2009 rendelet által biztosított oltalom hatályával vagy jellegével, és különösen az e rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével és 53. cikke (2) bekezdésének d) pontjával összefüggésben értelmezett 53. cikke (1) bekezdésének c) pontjából következő oltalommal.

40

Az IVDP szerint a Törvényszék – anélkül, hogy értékelése során tévesen alkalmazta volna a jogot vagy leegyszerűsítette volna az indokolást – megállapíthatta, hogy az 1234/2007 rendelettel a borok eredetmegjelöléseinek biztosított oltalom kizárólagos volt, és hogy azt mégis kiegészíthette a korábbi jogoknak a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében a nemzeti jog alapján biztosított oltalom, mivel e szabályok eltérő és önálló hatállyal rendelkeztek.

41

Az IVDP szintén vitatja az 510/2006 rendelet és az 1234/2007 rendelet között az EUIPO által felállított állítólagos párhuzamot, és ily módon a Bíróság által a 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítéletben (C‑478/07, EU:C:2009:521) az élelmiszerek eredetmegjelölései kapcsán kimondott elveknek a borok eredetmegjelöléseire történő alkalmazását.

42

Az IVDP emlékeztet arra, hogy bár a 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet (C‑478/07, EU:C:2009:521) 114. pontjából következik, hogy a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 1992. július 14‑i 2081/92/EGK rendelet (HL 1992. L 208., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 4. o.) és az 510/2006 rendelet célja egységes és kimerítő jellegű oltalmi rendszer létrehozása, e kizárólagossággal nem ellentétes a földrajzi jelzések olyan oltalmi rendszerének alkalmazása, amely e rendeletek hatályán kívül esik.

43

Az IVDP arra hivatkozik, hogy ha az uniós jogalkotó kimerítő és kizárólagos jellegű oltalmi rendszert kívánt volna létrehozni, ez kifejezetten kitűnne az említett rendszert létrehozó rendelkezések szövegéből. E tekintetben jelentősek az 510/2006 rendelet (6) preambulumbekezdésében vagy a közösségi növényfajta‑oltalmi jogokról szóló, 1994. július 27‑i 2100/94/EK tanácsi rendelet (HL1994. L 227., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 16. kötet, 390. o.) 1. cikkében és 92. cikkének (1) bekezdésében használt kifejezések.

44

Az IVDP ezenkívül rámutat, hogy a 479/2008 rendelet (28) preambulumbekezdése jelzi, hogy az eredetmegjelöléssel vagy földrajzi jelzéssel ellátott borok sajátos minőségi jellemzőinek megőrzése érdekében „meg kell engedni a tagállamoknak, hogy szigorúbb szabályokat alkalmazzanak e tekintetben”.

45

A Bruichladdich azt állítja, hogy ahogyan a Törvényszék a megtámadott ítélet 38. pontjában elismerte, a Bíróságnak az 510/2006 rendelet élelmiszerek eredetmegjelölései tekintetében fennálló kizárólagos jellegére vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlata megfelelően alkalmazandó az 1234/2007 rendeletre a borok eredetmegjelölései vonatkozásában. E rendeletek ugyanis hasonló rendelkezéseket tartalmaznak különösen a lajstromozási eljárás vagy az oltalom terjedelme vonatkozásában.

46

Ily módon a tagállamok arra vonatkozó bármely lehetőségének, hogy más szabályok alapján különös oltalmat biztosítsanak, kifejezett szabályokon kell alapulnia. A Bruichladdich arra hivatkozik, hogy a tagállamok jelenleg csak annak lehetőségével rendelkeznek, hogy valamely eredetmegjelölésnek ideiglenes nemzeti oltalmat biztosítsanak, amíg a Bizottság határozatot nem hoz az említett eredetmegjelölés uniós szintű lajstromozása iránti kérelem tárgyában.

47

Egyébiránt a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése nem minősíthető „kifejezett eltérést” engedő rendelkezésnek, mivel általános rendelkezéseket tartalmaz, és csak a hivatkozott korábbi megjelölésre „alkalmazható” nemzeti jogszabályokat említi.

48

Ezzel szemben a Portugál Köztársaság azt állítja, hogy el kell utasítani azt az értelmezést, amely szerint a borok eredetmegjelöléseinek oltalma kimerítő jellegű, és azzal ellentétes a tagállamok nemzeti jogának szintjén biztosított kiegészítő oltalom.

49

Végül a Bíróság előtti tárgyaláson a Bizottság azt állította, hogy a borágazat eredetmegjelöléseinek oltalmi rendszere, ahogyan azt az 1234/2007 rendelet szabályozza, kimerítő jellegű, amely kizárja azoknak a tagállamok nemzeti joga által biztosított bármely oltalmát.

50

Csatlakozó fellebbezésének alátámasztása érdekében az IVDP három jogalapra hivatkozik.

51

Csatlakozó fellebbezésének első jogalapjával, amely a megtámadott ítélet 38. és 41. pontját vitatja, az IVDP azt állítja, hogy a Törvényszék annak kimondásával, hogy az 1234/2007 rendelet 118m. cikkének (1) és (2) bekezdése egységesen és kizárólagos jelleggel szabályozza az uniós jog által oltalomban részesített eredetmegjelölések és földrajzi jelzések kereskedelmi használatának engedélyezését, mind annak korlátait, illetve tilalmát, tévesen alkalmazta a jogot. Az IVDP szerint nem ez a helyzet áll elő, mivel az 510/2006 és az 1234/2007 rendelet között e tekintetben felállított analógia megalapozatlan.

52

E tekintetben az IVDP az EUIPO által benyújtott fellebbezés keretében kifejtett azon érveire alapítja álláspontját, amelyek szerint a borokra vonatkozó eredetmegjelölések oltalmát nem kizárólag az 1234/2007 rendelet szabályozza, hanem az a nemzeti jog alá is tartozik. Ezen elvek alátámasztására arra hivatkozik, hogy a 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet (C‑478/07, EU:C:2009:521) 114. pontjában kimondott, az 510/2006 rendeletben meghatározott oltalmi rendszer hatálya kapcsán kimondott elvek nem terjeszthetők ki az 1234/2007 rendelet által meghatározott oltalmi rendszerre, e két rendelet jelentősen eltérő céljaira és jellemzőire tekintettel.

53

Csatlakozó fellebbezésének második jogalapjával az IVDP azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítélet 68–73. pontjában tévesen utasította el a keresete negyedik jogalapja második részének az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdése a) pontja ii. alpontjának megsértésére alapított második kifogását, azzal az indokkal, hogy a vitatott védjegy nem használja a „Porto” vagy „Port” eredetmegjelölést, amelyeknek az IVDP a jogosultja, és nem is utalt azokra, ezért nem volt szükséges az említett eredetmegjelölés hírnevének vizsgálata.

54

Az IVDP azt állítja, hogy a Törvényszék tévedett, amikor a megtámadott ítélet 71. pontjában megállapította, hogy a „port” kifejezés elsődleges jelentése több európai nyelvben, az angolt és a portugált is beleértve, kikötő, azaz valamely tenger‑ vagy folyóparton található hely. A portugál nyelvben ugyanis a „port” szó nem létezik, a kikötő megnevezésére használt kifejezés „porto”. Az említett nyelvben a „port” szó csak a „Porto” eredetmegjelölés egyik formáját képezi.

55

Az IVDP a Törvényszék által az említett 71. pontban végzett azon értékelést is vitatja, amely szerint a „PORT CHARLOTTE” megjelölést úgy értelmezi az érintett vásárlóközönség, mint amely egy Charlotte nevű személy nevét viselő kikötőt nevez meg, anélkül hogy közvetlen kapcsolatot állítana fel a „[P]orto” vagy a „[P]ort” eredetmegjelöléssel vagy a portói borral.

56

A „Port” kifejezésnek a vitatott védjegybe történő belefoglalása az oltalom alatt álló „Port” eredetmegjelölés utánzása vagy arra való utalás, és ezért az IVDP‑nek oltalmat kell élveznie e védjegy használatával szemben az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja alapján.

57

Csatlakozó fellebbezésének harmadik jogalapjával az IVDP azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítélet 74–77. pontjában elutasította keresete negyedik jogalapja második részének harmadik kifogását annak kimondásával, hogy a vitatott védjegy alkalmazása nem minősült a „Porto” vagy a „Port” eredetmegjelölést érintő, az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett „visszaélés[nek], utánzás[nak] vagy utalás[nak]”.

58

E harmadik jogalapja alátámasztására az IVDP a csatlakozó fellebbezés második jogalapja keretében kifejtett érveire hivatkozik, mivel úgy véli, hogy a Törvényszék az említett ítélet 75. pontjában lényegében ugyanazokra a megfontolásokra alapította álláspontját, mint amelyek az említett ítéletnek a második jogalapban említett 71. pontjában szerepelnek.

59

Ugyanezen érvek alapján az IVDP a Törvényszék által a megtámadott ítélet 76. pontjában végzett azon értékelést is vitatja, amely szerint „[az említett ítélet] 71. pont[já]ban kifejtett indokok miatt, még ha a „port” kifejezés a vitatott védjegy szerves részét képezi is, az átlagfogyasztó, még ha portugál származású vagy a portugál nyelvet beszéli is, az említett védjeggyel ellátott whisky láttán asszociáció útján nem hozhatja kapcsolatba azt a szóban forgó eredetmegjelöléssel rendelkező portói borral”.

60

A Törvényszéknek a megtámadott ítélet 76. pontjában szereplő azon értékelése sem helytálló, amely szerint a fogyasztó nem kapcsolja össze képzettársítás útján a vitatott védjeggyel ellátott whiskyt az említett eredetmegjelöléssel rendelkező portói borral, mivel e két fajta ital jellemzői között nem elhanyagolható különbségek vannak különösen azok összetevői, alkoholtartalma és íze tekintetében.

61

Mindenesetre, ahogyan az IVDP a Törvényszék előtt már állította, bár a whisky és a portói bor egyértelműen különböző italok, mégis összehasonlítható árukról van szó.

62

A csatlakozó fellebbezés első jogalapját illetően az EUIPO a fellebbezése alátámasztásául már korábban kifejtett érveire hivatkozik.

63

Az EUIPO azt állítja, hogy a csatlakozó fellebbezés második és a harmadik jogalapját, mivel csak a jelen ügy ténybeli értékeléséhez kapcsolódó érvekre vonatkoznak, és nem vetnek fel jogi kérdéseket, elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

64

Ezen jogalapokkal az IVDP nem azt kívánta bizonyítani, hogy a Törvényszék tévesen értékelte az 1234/2007 rendelet 118m. cikkének alkalmazása szempontjából jogilag releváns szempontokat, hanem a jelen ügy tényállásának a Törvényszék általi értékelését vitatta, és különösen az azon kérdésekre vonatkozó értékelést, hogy a vitatott védjegy utal‑e a „Port” eredetmegjelölésre, és hogy a whisky és a portói bor összehasonlítható áruk‑e.

65

Az EUIPO megjegyzi, hogy az IVDP a csatlakozó fellebbezésének második és harmadik jogalapja keretében egyáltalán nem kifogásolja a tényeknek a Törvényszék általi elferdítését.

66

Egyébiránt arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a megfelelő jogi szempontokat alkalmazta, mivel az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az „utalás” fogalma olyan helyzetet takar, amikor valamely termék megjelölésére használt kifejezés magában foglalja az oltalom alatt álló elnevezés egy részét, oly módon, hogy a fogyasztónak a termék neve láttán az e megjelölés alatt álló termék képe jut az eszébe referenciaképként (lásd ebben az értelemben: 2016. január 21‑iViiniverla ítélet, C‑75/15, EU:C:2016:35, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67

A Bruichladdich azt állítja, hogy a csatlakozó fellebbezés első jogalapját el kell utasítani azzal az indokkal, hogy a Bíróságnak az 510/2006 rendelettel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az e rendelet által az élelmiszerek eredetmegjelöléseinek céljára létrehozott oltalmi rendszer kimerítő jellegű. Következésképpen, amennyiben valamely áru a földrajzi árujelzőkre vonatkozó uniós jogszabályok hatálya alá tartozik, minden párhuzamos vagy hasonló nemzeti oltalomnak meg kell szűnnie.

68

Ezzel szemben az említett vállalkozás úgy véli, hogy az uniós jog által szabályozott oltalmi rendszer nem zárja ki teljes mértékben a földrajzi árujelzők nemzeti oltalmát. Az ilyen nemzeti oltalom ugyanis lehetséges marad azon földrajzi árujelzők esetében, amelyek nem tartoznak a vonatkozó uniós jogszabályok hatálya alá. Nem ez a helyzet azonban a „Porto” vagy a „Port” eredetmegjelölés esetében, mivel azok az 1234/2007 rendelet alapján oltalmat élveznek.

69

A Bruichladdich azt állítja, hogy a csatlakozó fellebbezés második és harmadik jogalapja ezenfelül megalapozatlan.

70

Úgy véli, hogy a Törvényszék jogosan állapította meg, hogy a vitatott védjegy nem sérti az 1234/2007 rendelet 118m. cikkének (1) és (2) bekezdését. Megalapozott emellett a Törvényszék azzal kapcsolatos értékelése, hogy a releváns uniós vásárlóközönség képzetében nem áll fenn az összetévesztés veszélye a vitatott védjeggyel megjelölt áruk és a „Porto” eredetmegjelöléssel rendelkező borok között.

71

E tekintetben a Bruichladdich többek között arra hivatkozik, hogy a „Porto” vagy „Port” oltalom alatt álló eredetmegjelölést úgy érzékelik, mint amely Portugália területének egy részére, azaz azon régiójára utal, ahol az ezen eredetmegjelölés alatt értékesített borokat előállítják. Ezzel szemben a vitatott védjegy nem e régióra, hanem valamely tengerhez közeli helyre utal, mivel a „port” szó olyan angol nyelvi kifejezés, amely a partszakaszon kialakított, hajók fogadására szánt helyet jelöl. A „PORT CHARLOTTE” összetett megjelölésben a második, „CHARLOTTE” megjelölést, amely hossza és megkülönböztető képessége folytán a domináns elemnek minősül, azonnal női utónévként értelmezik. Ennélfogva az első megjelölés, amelyet több áru, így alkoholtartalmú italok esetében is elterjedten használnak, csak valamely meghatározott típusú hely jellemzésére szolgál.

72

Mindenesetre a szóban forgó áruk, azaz a portói bor és a whisky kellően különbözőek különösen összetevőik, ízük és alkoholtartalmuk vonatkozásában.

73

Elsőként az IVDP által benyújtott csatlakozó fellebbezés első jogalapját kell megvizsgálni.

74

Ez a jogalap a megtámadott ítélet 38. és 41. pontjára vonatkozik, amelyekben a Törvényszék az alábbiakat mondta ki:

[….]

75

Az IVDP állításával ellentétben a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor az 1234/2007 rendelet által szabályozott rendszerre a Bíróság által a 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítéletben (C‑478/07, EU:C:2009:521) kimondott, az 510/2006 rendelet által előírt oltalom egységes és kizárólagos jellegére vonatkozó elveket alkalmazta.

76

Ugyanis noha az 1234/2007 rendelet által létrehozott oltalmi rendszer kétségkívül nem azonos az 510/2006 rendelet által szabályozott rendszerrel, a Törvényszék jogosan állapíthatta meg, hogy e két rendszer lényegében azonos jelleget mutat, mivel céljaik és jellemzőik összehasonlíthatók, ahogyan arra a főtanácsnok az indítványának 63. pontjában szintén rámutatott.

77

Az 1234/2007 rendelet oltalmi rendszere céljainak vizsgálata érdekében a 479/2008 rendelet preambulumbekezdéseire kell utalni, mivel a 491/2009 rendelet, amely az 1234/2007 rendelet korábbi változatát módosította, lényegében arra szorítkozott, hogy az utóbbi rendeletbe beépítette a borágazat eredetmegjelöléseire és földrajzi jelzéseire vonatkozó azon rendelkezéseket, amelyeket a 479/2008 rendelet vezetett be.

78

E tekintetben a 479/2008 rendelet bevezető hivatkozásaiból kitűnik, hogy azt éppúgy mint az 510/2006 rendeletet az EK‑Szerződés közös agrárpolitikára vonatkozó rendelkezései alapján fogadták el.

79

Ezen aktusok céljait illetően az említett rendelet (27) preambulumbekezdése kimondja, hogy a szóban forgó oltalmi rendszer arra irányul, hogy az úgynevezett „minőségi” borokat a fogyasztók az oltalom alatt álló
eredetmegjelölések és földrajzi jelzések alapján tudják beazonosítani. E célból ugyanezen preambulumbekezdés kimondja, hogy az ilyen földrajzi árujelzők megszerzésére vonatkozó kérelmeket az Uniónak a bortól és szeszes italoktól eltérő élelmiszerekre alkalmazandó, az 510/2006 rendeletben szabályozott horizontális minőségi politikájával összhangban kell elbírálni.

80

Ezenkívül meg kell állapítani, hogy az 1234/2007 rendelet céljai hasonlók az 510/2006 rendeletben említett célokhoz, amelyeket a Bíróság a 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet (C‑478/07, EU:C:2009:521) 110–113. pontjában fejtett ki. Az említett ítéletben a Bíróság többek között megállapította, hogy az 510/2006 rendelet alapján nyilvántartásba vett földrajzi árujelző minőségi biztosítékot kínál a fogyasztó számára az azzal ellátott áruk vonatkozásában.

81

E tekintetben emlékeztetett arra, hogy az eredetmegjelölések az ipari és kereskedelmi tulajdonjogok részét képezik. Az alkalmazandó szabályozás védi azok jogosultjait a megnevezések olyan harmadik személyek által történő jogosulatlan használatával szemben, akik a megnevezésnek az idők során szerzett hírnevét akarnák kihasználni. Az eredetmegjelölések célja annak biztosítása, hogy a velük ellátott termék valamely meghatározott földrajzi területről származik, és egyedi jellemzőkkel rendelkezik. Jelentős hírnevet szerezhetnek a fogyasztók körében, és a használatukhoz szükséges feltételeket teljesítő termelők számára lényeges eszközt jelentenek a vásárlóközönség vonzására. Az eredetmegjelölések hírneve a fogyasztókban keltett képzet révén működik. Ez a képzet alapvetően a termék egyedi jellemzőitől, illetve általánosabb értelemben a minőségétől függ. Ez utóbbi határozza meg végső soron a termék hírnevét. A fogyasztók felfogásában a termelők hírneve és a termék minősége közötti kapcsolat továbbá attól a meggyőződésüktől függ, hogy az eredetmegjelöléssel értékesített termékek eredetiek‑e (2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑478/07, EU:C:2009:521, 110. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

82

Ebből következően az 1234/2007 rendelet a közös agrárpolitika olyan eszközének minősül, amely lényegében arra irányul, hogy annak érdekében, hogy a minőség javítására irányuló valós erőfeszítéseket vállaló mezőgazdasági termelőket az erőfeszítésükért cserébe magasabb jövedelemhez juttathassa, és azok megakadályozhassák, hogy harmadik személyek a termékek minőségének köszönhető hírnevét jogellenesen kihasználják, biztosítsa a fogyasztókat arról, hogy az e rendelet alapján bejegyzett földrajzi jelzéssel ellátott mezőgazdasági termékek meghatározott földrajzi területről való származásuknál fogva egyedi jellemzőkkel rendelkeznek, és így földrajzi származásuknak köszönhetően minőségi garanciát nyújtanak (lásd analógia útján: 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑478/07, EU:C:2009:521, 111. pont).

83

Márpedig, ha a tagállamok megengedhetnék a termelőiknek, hogy a tagállam területén használják azon megjelölések vagy szimbólumok valamelyikét, amelyeket az 1234/2007 rendelet 8. cikke az e rendelet alapján bejegyzett elnevezések számára tart fenn, olyan nemzeti oltalmi jogra támaszkodva, amelyre kevésbé szigorú követelmények vonatkoznak, mint amelyek az említett rendelet keretében a szóban forgó termékekre irányadóak, fennállna annak veszélye, hogy nem érvényesül az említett minőségi garancia, amely az 1234/2007 rendelettel biztosított oltalmi jogok alapvető rendeltetése. Ilyen lehetőségnek az említett nemzeti termelők részére történő biztosítása az ezekkel a megjelölésekkel és szimbólumokkal ellátott termékek termelői közötti szabad és torzításmentes versenynek a belső piacon való megteremtését is veszélyeztetné, és sértené különösen az azon termelők számára fenntartandó jogokat, akik a minőség javítására irányuló erőfeszítéseket vállalnak azért, hogy e rendelet alapján bejegyzett valamely földrajzi árujelzőt használhassanak (lásd analógia útján: 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑478/07, EU:C:2009:521, 112. pont).

84

Az érintett mezőgazdasági termékek minőségének biztosítására irányuló, az 1234/2007 rendelet által követett fő célkitűzés sérelmének ezen veszélye annál is jelentősebb, mivel a védjegyekkel ellentétben az uniós jogalkotó eddig egyáltalán nem fogadott el a földrajzi árujelzők esetleges nemzeti oltalmi rendszereire vonatkozó uniós harmonizációs intézkedést (lásd analógia útján: 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑478/07, EU:C:2009:521, 113. pont).

85

Ezt követően meg kell állapítani, hogy az 1234/2007 rendelet által szabályozott oltalmi rendszer jellemzői hasonlók az 510/2006 rendelet által létrehozott és a 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet (C‑478/07, EU:C:2009:521) 115. és azt követő pontjaiban bemutatott oltalmi rendszer jellemzőihez.

86

Először is, az ipari és kereskedelmi tulajdonjogok más uniós jogi rendszereivel – például a 207/2009 rendelet szerinti európai uniós védjegyjogi szabályozással vagy a 2100/94/EK rendelet szerinti, a növényfajtákra vonatkozó szabályozással – ellentétben az eredetmegjelöléseknek és földrajzi jelzéseknek az 1234/2007 rendelet szerinti bejegyzési eljárása az érintett tagállam és a Bizottság közötti hatáskörmegosztáson alapul, mivel a Bizottság csak akkor hozhatja meg az elnevezés bejegyzéséről szóló határozatot, ha az érintett tagállam e célból kérelmet terjesztett be elé, és ilyen kérelmet csak akkor lehet benyújtani, ha a tagállam megvizsgálta annak indokoltságát (lásd analógia útján: 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑478/07, EU:C:2009:521, 116. pont).

87

A nemzeti bejegyzési eljárások tehát az uniós szintű döntéshozatali eljárásba illeszkednek, és annak fontos részét képezik. Az uniós oltalmi szabályozáson kívül nem létezhetnek (lásd analógia útján: 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑478/07, EU:C:2009:521, 117. pont).

88

A bejegyzési eljárást illetően az is erre utal, hogy az 1234/2007 rendelet 118f. cikkének (7) bekezdése, amely rendelkezés lényegében azonos a 479/2008 rendelet 38. cikkének (7) bekezdésével, úgy rendelkezik, hogy a tagállamok a bejegyzés iránti kérelemről szóló határozatnak a Bizottság általi meghozataláig kizárólag ideiglenes jelleggel nemzeti oltalmat adhatnak valamely megnevezésnek (lásd analógia útján az 510/2006 rendelet 5. cikkének (6) bekezdése vonatkozásában: 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑478/07, EU:C:2009:521, 118. pont).

89

E rendelkezésből következik, hogy az 1234/2007 rendelet által létrehozott rendszerben a tagállamok csak akkor rendelkeznek hatáskörrel a rendelet rendelkezéseitől eltérő – akár ideiglenes – határozatok meghozatalára, ha ezt a hatáskört kifejezett szabályok tartalmazzák (lásd analógia útján az 510/2006 rendelet 5. cikkének (6) bekezdése vonatkozásában: 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑478/07, EU:C:2009:521, 119. pont).

90

Ezenkívül egy ilyen jellegű rendelkezést megfosztaná a hatékony érvényesülésétől, ha a tagállamok fenntarthatnák az 1234/2007 és a 479/2008 rendelet értelmében vett eredetmegjelölésekre és földrajzi jelzésekre vonatkozó saját oltalmi rendszereiket, és azok az e rendeletekből eredő szabályozással párhuzamosan léteznének (lásd analógia útján: 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑478/07, EU:C:2009:521, 120. pont).

91

Másodszor, a 1234/2007 és az 479/2008 rendeletben foglalt oltalmi szabályozás kimerítő jellegét a fennálló földrajzi árujelzőkre – így a „Porto” és „Port” eredetmegjelölésekre is – vonatkozó átmeneti rendelkezések is tanúsítják (lásd analógia útján: 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑478/07, EU:C:2009:521, 121. pont).

92

Ily módon az 1234/2007 rendelet 118s. cikke, amely rendelkezés lényegében azonos a 479/2008 rendelet 51. cikkével, olyan átmeneti oltalmi rendszerről rendelkezik, amelynek az a célja, hogy a jogbiztonság érdekében fenntartsa a borok eredetmegjelöléseinek a belső jogban már 2009. augusztus 1‑jét megelőzően előírt oltalmát. Ezen átmeneti oltalmi rendszer, ahogyan az 1234/2007 rendelet 118s. cikke (1) bekezdésének szövegéből kitűnik, az 1493/1999 rendelet alapján uniós szinten szervezett, és az a többek között az utóbbi rendelet alkalmazásával már oltalomban részesített bornevekre automatikusan érvényes (lásd ebben az értelemben: 2014. február 13‑iMagyarország kontra Bizottság ítélet, C‑31/13 P, EU:C:2014:70, 58. pont).

93

Ezenkívül az 1234/2007 rendelet 118s. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Bizottság 2014. december 31‑ig saját kezdeményezésére dönthet úgy, hogy a bornevek ezen automatikus oltalma törölhető, amennyiben azok nem felelnek meg az említett rendelet 118b. cikkében foglalt feltételeknek.

94

Márpedig a létező eredetmegjelölések és földrajzi jelzések ilyen átmeneti oltalmi rendszerének nem lenne létjogosultsága, ha az ilyen megnevezéseknek az 1234/2007 rendelet által előírt oltalma nem kimerítő jellegű lenne, és így a tagállamoknak továbbra is mindenképpen lehetőségük lenne azoknak az időtartam korlátozása nélkül történő fenntartására (lásd analógia útján: 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑478/07, EU:C:2009:521, 128. pont).

95

Ráadásul, noha kétségtelen, hogy a 479/2008 rendelet (28) preambulumbekezdése kimondja, hogy „[a]z eredetmegjelöléssel vagy földrajzi jelzéssel ellátott borok sajátos minőségi jellemzőinek megőrzése érdekében meg kell engedni a tagállamoknak, hogy szigorúbb szabályokat alkalmazzanak e tekintetben”, ahogyan a főtanácsnok is az indítványának 74. pontjában rámutatott, e preambulumbekezdés kizárólag az említett rendeletnek „A tagállamok által elfogadott szigorúbb szabályok” című 28. cikkét érinti, amely kizárólag a borászati eljárásokra vonatkozik.

96

A Törvényszék tehát jogosan mondta ki a megtámadott ítélet 38. és 41. pontjában, hogy az 1234/2007 rendelet alapján oltalmat élvező „Porto” és a „Port” eredetmegjelölések kapcsán e rendelet egységes és kizárólagos oltalmi rendszert ír elő, és ezért a fellebbezési tanácsnak nem kellett alkalmaznia a portugál jog azon releváns szabályait, amelyek az említett eredetmegjelöléseknek az E‑Bacchus nyilvántartásba való bejegyzésének alapjául szolgáltak.

97

Ennélfogva a csatlakozó fellebbezés első jogalapját el kell utasítani.

98

A fellebbezése keretében felhozott, a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével és 53. cikke (2) bekezdésének d) pontjával összefüggésben értelmezett 53. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított egyetlen jogalapjával az EUIPO a megtámadott ítélet 44. pontját vitatja, amellyel a Törvényszék az alábbiakat mondta ki:

„Ami [az 1234/2007] rendelet 118m. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján nyújtott oltalom állítólagosan kimerítő jellegét illeti, amelyet a fellebbezési tanács elismert, és amelyre az [EUIPO] hivatkozott, rá kell mutatni, hogy sem [az 1234/2007] rendeletnek, sem pedig a 207/2009 rendeletnek a rendelkezéseiből nem következik, hogy az első rendelet alapján nyújtott oltalmat úgy kell érteni, mint amely ebben az értelemben kimerítő jellegű, hogy az más oltalmi rendszerrel nem egészíthető ki a saját alkalmazási körén kívül. Ezzel szemben a 207/2009 rendeletnek az ugyanezen rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével együttesen értelmezett 53. cikke (1) bekezdése c) pontjának, valamint ugyanezen rendelet 53. cikke (2) bekezdése d) pontjának egyértelmű szövegéből kiderül, hogy a törlési okok vagylagos módon vagy együttesen a „korábbi jogok oltalmára irányadó nemzeti vagy [uniós] jogszabályok[on]” alapulhatnak. Ebből következik, hogy az [1234/2007] rendelet alapján (oltalom alatt álló) eredetmegjelölések és földrajzi jelzések számára nyújtott oltalmat – feltéve, hogy azok a 207/2009 rendelet fent hivatkozott rendelkezései értelmében „korábbi jogoknak” minősülnek – további oltalom nyújtása révén kiegészítheti a releváns nemzeti jog.”

99

A csatlakozó fellebbezés első jogalapjának elutasításából következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor álláspontját az 510/2006 rendelet által szabályozott oltalmi rendszerre vonatkozó rendelkezéseknek a Bíróság által a 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet (C‑478/07, EU:C:2009:521) 107. és azt követő pontjaiban elvégzett értelmezésére alapította, és a megtámadott ítélet 38. és 41. pontjában lényegében kimondta, hogy a „Porto” és a „Port” eredetmegjelölések oltalmi rendszere, ahogyan azt az 1234/2007 rendelet 118m. cikkének (1) és (2) bekezdése szabályozza, az e rendelet hatálya alá tartozó eredetmegjelölések vonatkozásában egységes és kizárólagos jellegű.

100

Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítéletben (C‑478/07, EU:C:2009:521) megállapította, hogy az eredetmegjelöléseknek az 510/2006 rendeletben előírt oltalmát úgy kell értelmezni, hogy az egyszerre egységes és kizárólagos jellegű.

101

Az említett oltalmi rendszer e kimerítő jellegéből következően a Bíróság úgy vélte, hogy az 510/2006 rendeletet is úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a valamely két tagállam közötti szerződésekben található olyan oltalmi szabályozás alkalmazása, amely az egyik tagállam joga szerint eredetmegjelölésnek minősülő elnevezésnek annak ellenére oltalmat biztosít egy másik tagállamban, ahol ezt az oltalmat ténylegesen igénylik, hogy nem kérték ennek az eredetmegjelölésnek az említett rendelet alapján történő bejegyzését.

102

A 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítéletből (C‑478/07, EU:C:2009:521) egyébiránt nem tűnik ki, hogy a Bíróság által az 510/2006 rendelet által szabályozott oltalmi rendszer kimerítő jellegét illetően ily módon levont következtetés nem fedi le azt az esetet, amikor a szóban forgó nemzeti jogi szabályozás valamely eredetmegjelölésnek vagy földrajzi jelzésnek „kiegészítő” oltalmat biztosít, azaz fokozottabb vagy magasabb szintű oltalmat annál, mint amely pusztán magából az említett rendeletből következik.

103

A jelen ítélet 83. és 89–93. pontjában előadott okokból az 1234/2007 rendeletben szabályozott oltalmi rendszer kimerítő jellegű, és ezért e rendelettel ellentétes valamely nemzeti oltalmi rendszernek az e rendelet alapján oltalomban részesített eredetmegjelölésekre történő alkalmazása.

104

A Törvényszék mindazonáltal a megtámadott ítélet 44. pontjában megállapította, hogy az eredetmegjelöléseknek és a földrajzi jelzéseknek az 1234/2007 rendeleten alapuló oltalmát nem úgy kell érteni, mint amely abban az értelemben kimerítő jellegű, hogy az más oltalmi rendszerrel nem egészíthető ki „a saját alkalmazási körén kívül”.

105

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a jogvita a PORT CHARLOTTE védjegy jogosultja ellen azzal az indokkal indított törlési eljárást érint, hogy e védjegy többek között sérti a portugál jog által a „Porto” és a „Port” eredetmegjelöléseknek biztosított oltalmat.

106

Márpedig ezen eredetmegjelölés egyértelműen az 1234/2007 rendelet saját hatálya alá tartozik, mivel olyan eredetmegjelölésről van szó, amellyel olyan borfajtát láttak el, amelyet e rendelet alapján vettek nyilvántartásba és láttak el oltalommal.

107

Noha az 1234/2007 rendelettel főszabály szerint nem ellentétes a nemzeti jog alapján valamely „egyszerű eredetjelzőnek”, azaz olyan megjelölésnek biztosított oltalom, amelynek esetében nem áll fenn közvetlen kapcsolat egyfelől az áru valamely meghatározott minősége, hírneve vagy más jellemzője, másfelől pedig annak különös földrajzi származása között, és amely ezért nem tartozik az 1234/2007 rendelet hatálya alá (lásd analógia útján: 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑478/07, EU:C:2009:521, 73. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), nem ugyanez érvényes abban az esetben, ha – mint a jelen ügyben is –, a jogvita olyan borhoz rendelt eredetmegjelölésre vonatkozik, amely az említett rendelet hatálya alá tartozik.

108

Ebből következik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak a megtámadott ítélet 44. pontjában történő kimondásakor, hogy az 1234/2007 rendelet alapján oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések számára nyújtott oltalmat – feltéve, hogy azok a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének ugyanezen rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével és 53. cikke (2) bekezdésének d) pontjával együttesen értelmezett c) pontja értelmében „korábbi jogoknak” minősülnek – „további oltalom nyújtása révén kiegészítheti a releváns nemzeti jog”.

109

A fentiekre figyelemmel a fellebbezés egyetlen jogalapjának helyt kell adni.

110

A csatlakozó fellebbezés második jogalapjával, amely az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdése a) pontja ii. alpontjának megsértésén alapul, amely előírja, hogy az érintett eredetmegjelölések és földrajzi jelzések oltalmat élveznek minden közvetlen vagy közvetett kereskedelmi célú használattal szemben, még a nem összehasonlítható áruk esetében is, amennyiben az visszaél a hírnevükkel, az IVDP annak a megtámadott ítélet 72. pontjában való kimondását rója fel a Törvényszéknek, hogy a fellebbezési tanács jogosan állapította meg, hogy a vitatott védjegy, azaz a „PORT CHARLOTTE” megjelölés, „nem használta” a „Porto” vagy a „Port” eredetmegjelölést, és „nem is utalt arra”.

111

E jogalap a megtámadott ítélet alábbi szövegű 70. és 71. pontjában kifejtett indokokhoz kapcsolódik:

112

Ahogyan azt az IVDP állítja, a portugál nyelvben a „port” kifejezés nem létezik. Ráadásul a valamely kikötő, azaz a tenger vagy folyó partján található hely megnevezésére a „porto” kifejezést használják. Ebből következik, hogy e konkrét kérdésben a Törvényszék nyilvánvaló ténybeli hibát követett el.

113

Mindazonáltal, általánosabban a Törvényszék azon értékelése, amely szerint a releváns vásárlóközönség, azaz azon uniós átlagfogyasztó, amely legalább alapvető angol nyelvi vagy vagy valamely latin nyelvi ismeretekkel rendelkezik, úgy érti a „PORT CHARLOTTE” megjelölést, mint amely egy Charlotte nevű személy nevét viselő kikötőt nevez meg, anélkül hogy közvetlen kapcsolatot állítana fel a „Porto” vagy a „Port” eredetmegjelöléssel vagy a portói borral, ténybeli jellegű, és az önmagában, illetve valamely bizonyíték ezen értékelést befolyásoló nyilvánvaló elferdítésének az IVDP általi bizonyításának hiányában a fellebbezés szakaszában nem képezheti felülvizsgálat tárgyát.

114

Ezen értékelés sem értelmezi pontatlanul az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdésének a) pontjában szereplő „bármely közvetlen vagy közvetett kereskedelmi célú használata” kifejezéseket.

115

Az 1234/2007 rendeleten alapuló olyan oltalom alatt álló megnevezésnek valamely védjegybe történő belefoglalása, mint a „port” eredetmegjelölés, ugyanis nem tekinthető úgy, mint amely az említett rendelet 118m. cikke (2) bekezdése a) pontja ii. alpontjának értelmében visszaél ezen eredetmegjelölés hírnevével, amennyiben e belefoglalás nem vezet ahhoz, hogy a releváns vásárlóközönség képzettársítás útján e védjegyet vagy az általa megjelölt árukat összekapcsolja az érintett eredetmegjelöléssel, vagy azzal a borászati termékkel, amelynek vonatkozásában az oltalmat élvez.

116

A jelen ügyben a Törvényszék a ténybeli elemek önálló értékelését követően a megtámadott ítélet 71. és 76. pontjában megállapította, hogy a „PORT CHARLOTTE” megjelölést, mivel az a „port” kifejezésből és a Charlotte utónévből tevődik össze, a releváns vásárlóközönség logikai és fogalmi egységként észleli, amely valamely kikötőre, azaz tenger vagy folyó partján található olyan helyre utal, amelyhez egy utónév kapcsolódik, mely utóbbi képezi a vitatott védjegy legjelentősebb és leginkább megkülönböztető képességgel rendelkező elemét. A Törvényszék szerint a releváns vásárlóközönség e megjelölésben nem észleli a szóban forgó eredetmegjelöléssel ellátott portói borra történő földrajzi utalást.

117

Ezen ténybeli értékelés alapján a Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül kimondhatta, hogy a fellebbezési tanács jogosan állapította meg, hogy nem lehet úgy tekinteni, hogy a vitatott védjegy az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében használta a „Porto” vagy a „Port” eredetmegjelölést.

118

Bár a megtámadott ítélet 72. pontjában a Törvényszék tévesen tette ehhez hozzá, hogy a vitatott védjegy nem utalt az említett eredetmegjelölésre, az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdésének c) pontjára alapítva gondolatmenetét, noha az utalás e rendelkezés b) pontjának hatálya alá tartozik, e tévedés nem befolyásolja a Törvényszéknek az említett rendelet 118m. cikke (2) bekezdése a) pontja ii. alpontjának megsértésére alapított kifogás elutasításáról szóló határozatát.

119

Következésképpen a csatlakozó fellebbezés második jogalapját el kell utasítani.

120

A csatlakozó fellebbezés harmadik jogalapjával az IVDP azt állítja, hogy a Törvényszék annak a megtámadott ítélet 75. pontjában történő kimondásával, hogy a whisky vonatkozásában lajstromozott, vitatott PORT CHARLOTTE védjegy alkalmazása nem minősült a „Porto” vagy a „Port” oltalom alatt álló eredetmegjelölést érintő, az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett „visszaélés[nek], utánzás[nak] vagy utalás[nak]”, megsértette az utóbbi rendelkezést.

121

A Törvényszék a megtámadott ítélet 76. pontjában először is emlékeztetett a Bíróságnak az «utalás» fogalmára vonatkozó ítélkezési gyakorlatára, ahogyan e fogalom az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések oltalmáról szóló uniós jogszabályokban megjelenik.

122

Ezen ítélkezési gyakorlat értelmében az „utalás” említett fogalma olyan helyzetet takar, amikor valamely termék megjelölésére használt kifejezés magában foglalja az oltalom alatt álló elnevezés egy részét, oly módon, hogy a fogyasztónak a termék neve láttán az e megjelölés alatt álló termék képe jut az eszébe referenciaképként (lásd különösen: a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. január 15‑i 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2008. L 39., 16. o.; helyesbítés: HL 2009. L 228., 47. o.) 16. cikkének b) pontja kapcsán, amely rendelkezés minden tekintetben azonos az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdésének b) pontjával: 2016. január 21‑iViiniverla ítélet, C‑75/15, EU:C:2016:35, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

123

Ezenkívül „utalás” lehetséges az érintett termékekkel való bármely összetéveszthetőség hiányában is, jelentősége különösen annak van, hogy a fogyasztó képzetében ne váltson ki a termék származására vonatkozóan gondolattársítást, továbbá hogy valamely gazdasági szereplő az oltalom alatt álló földrajzi árujelző hírnevéből ne részesüljön jogtalanul (lásd különösen: 2016. január 21‑iViiniverla ítélet, C‑75/15, EU:C:2016:35, 45. pont).

124

A Törvényszék, anélkül hogy tévesen alkalmazta volna a jogot, a fenti ítélkezési gyakorlatból következő alapvető kritériumot alkalmazta annak a megtámadott ítélet 76. pontjában történő kimondásával, hogy az ugyanazon ítélet 71. pontjában kifejtett megállapítások miatt, még ha a „port” kifejezés a vitatott védjegy szerves részét képezi is, az átlagfogyasztó, feltéve hogy portugál származású vagy a portugál nyelvet beszéli, az említett védjeggyel ellátott whisky láttán asszociáció útján nem hozza kapcsolatba azt a szóban forgó eredetmegjelöléssel rendelkező portói borral.

125

A Törvényszék az említett 76. pontban hozzátette, hogy ezen értékelést megerősítik a portói bor, illetve whisky sajátosságai közötti nem elhanyagolható különbségek, különösen az alapanyagok, az alkoholtartalom és az íz tekintetében, amelyeket az átlagfogyasztó jól ismer, és amelyekre a fellebbezési tanács helyesen hivatkozott a megtámadott határozat 20. és 34. pontjában.

126

Mivel a Törvényszék által az említett 76. pontban ily módon tett megállapítások ténybeli jellegűek, és az IVDP nem bizonyította, hogy a Törvényszék elferdítette valamely bizonyítékot, e megállapítások nem kifogásolhatók a fellebbezés szakaszában, azért sem, mivel az 1234/2007 rendelet 118m. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett „utalás” fogalmának pontos értelmezésén alapulnak.

127

Következésképpen a csatlakozó fellebbezés harmadik jogalapját el kell utasítani.

128

A fentiek összességére figyelemmel a fellebbezésnek helyt kell adni, és a csatlakozó fellebbezés el kell utasítani. Következésképpen a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni.

129

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdéséből következik, hogy ha a fellebbezés megalapozott, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.

130

Mivel a per állása megengedi, a Bíróság úgy ítéli, hogy a Törvényszék előtti kereset tárgyában érdemben kell döntést hozni.

131

A megtámadott ítélettel ugyanis a Törvényszék elutasította az előtte előterjesztett kereset alátámasztására felhozott valamennyi jogalapot, kivéve az arra alapított harmadik jogalapot, hogy a fellebbezési tanács tévesen vélte úgy, hogy a borokra vonatkozó eredetmegjelölések oltalmát kizárólag az 1234/2007 rendelet szabályozza, és emellett a nemzeti jog nem, és a negyedik jogalapnak a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével együttesen értelmezett 53. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított első részét, amennyiben a fellebbezési tanács elmulasztotta a portugál jog releváns szabályainak alkalmazását.

132

Márpedig a jelen ítélettel a Bíróság egyfelől helyt adott a megtámadott ítélet elleni fellebbezésnek, amennyiben az előbbivel a Törvényszék helyt adott a harmadik jogalapnak és a negyedik jogalap első részének, másfelől elutasította az 1234/2007 rendelet 118m. cikk (2) bekezdésének megsértésére alapított negyedik jogalap második részének a Törvényszék általi elutasítása ellen benyújtott csatlakozó fellebbezést, amennyiben a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy a vitatott védjegy lajstromozása vagy alkalmazása nem minősül a „Porto” vagy a „Port” eredetmegjelölés használatának vagy arra való utalásnak, és így nem volt szükséges ezen eredetmegjelölés hírnevének vizsgálatára.

133

Ebből következik, hogy a Törvényszék előtt a vitatott határozat elleni kereset alátámasztására felhozott valamennyi jogalapot el kell utasítani.

134

Következésképpen a Törvényszék előtti keresetet teljes egészében el kell utasítani, anélkül hogy vissza kellene utalni az ügyet a Törvényszék elé.

135

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.

136

Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése – amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében alkalmazni kell a fellebbezési eljárásban is – akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

137

A jelen esetben, mivel a Bíróság helyt adott az EUIPO fellebbezésének, és elutasította az IVDP csatlakozó fellebbezését, az utóbbi pervesztes lett a Törvényszék előtti keresetének alátámasztása érdekében hivatkozott jogalapjai tekintetében.

138

Következésképpen, mivel az EUIPO és a Bruichladdich az IVDP‑nek a költségek viselésére való kötelezését kérte, az utóbbit az EUIPO‑nál és a Bruichladdichnál a két fórum előtt felmerült költségek viselésére kell kötelezni.

139

A Bíróság eljárási szabályzata 140. cikke (1) bekezdésének megfelelően – amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell – az eljárásba beavatkozó Portugál Köztársaság és Európai Bizottság maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott: