1

1994 és 1997 között a Baszkföld (Spanyolország) autonóm közösségében fekvő Álava, Vizcaya és Guipúzcoa tartományok hat adóügyi intézkedést fogadtak el, amelyek két típusba sorolhatók: vállalkozások részére nyújtott, beruházásaik 45%‑ának megfelelő mértékű adókedvezmény és új vállalkozások részére négy éven keresztül nyújtott csökkenő mértékű adóalap‑csökkentés.

2

A jelen ügy alapjául az 1. pontban szereplő hat adóügyi intézkedés egyike, tudniillik az Álava tartomány által elfogadott intézkedés áll, amely bizonyos feltételek között az említett tartomány vállalkozásai részére a beruházásaik 45%‑ának megfelelő mértékű adókedvezmény nyújtását teszi lehetővé.

3

A szóban forgó adóügyi intézkedések közül az Álava tartomány által elfogadott, a vállalkozások részére nyújtott, beruházásaik 45%‑ának megfelelő mértékű adókedvezmény 1999‑ig, a többi adóügyi intézkedés pedig 2000‑ig marad hatályban.

4

Ezen adóügyi intézkedések egyikét sem jelentették be az Európai Közösségek Bizottságának.

5

A Bizottság hozzá benyújtott panaszok alapján szerzett tudomást a szóban forgó adóügyi intézkedések fennállásáról.

6

Az 1999. augusztus 17‑i és szeptember 29‑i leveleiben a Bizottság értesítette a spanyol hatóságokat azon határozatáról, hogy a hat adóügyi intézkedésre, így a Vizcaya és Guipúzcoa tartományok által elfogadott, a vállalkozások részére nyújtott, beruházásaik 45%‑ának megfelelő mértékű adókedvezményre (HL 1999. C 351., 29. o.), az Álava, Vizcaya és Guipúzcoa tartomány által elfogadott, új vállalkozások részére négy éven keresztül nyújtott csökkenő mértékű adóalap‑csökkentésre (HL 2000. C 55., 2. o.) és az Álava tartomány által elfogadott, a vállalkozások részére nyújtott, beruházásaik 45%‑ának megfelelő mértékű adókedvezményre (HL 2000. C 71., 8. o.) vonatkozóan megindítja az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást.

7

1999. november 3‑án és december 6‑án megsemmisítés iránti kereseteket nyújtottak be e hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatokkal szemben.

8

A Törvényszék e megsemmisítés iránti kereseteket a 2002. október 23‑iDiputación Foral de Guipúzcoa és társai kontra Bizottság ítélettel (T‑269/99–T‑271/99 és T‑272/99, EU:T:2002:258) és a 2002. október 23‑iDiputación Foral de Álava és társai kontra Bizottság ítélettel (T‑346/99–T‑348/99, EU:T:2002:259) utasította el.

9

2001. július 11‑én a Bizottság a hivatalos vizsgálati szakaszt hat határozattal zárta le, amelyekben megállapította, először is, hogy a szóban forgó adóügyi intézkedések jogellenes állami támogatásnak minősülnek, mivel azokat az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése szerinti előzetes bejelentési kötelezettség megsértésével hajtották végre, másodszor pedig hogy azok összeegyeztethetetlenek a belső piaccal.

10

Az Álava tartomány által elfogadott, a vállalkozások részére nyújtott, beruházásaik 45%‑ának megfelelő mértékű adókedvezményt illetően a Bizottság a Spanyol Királyságnak a Spanyolország által alkalmazott, az álavai vállalkozások részére a befektetések 45%‑os adójóváírása [helyesen: a beruházások 45%‑ának megfelelő mértékű adókedvezmény] formájában juttatott állami támogatások rendszeréről szóló, 2001. július 11‑i 2002/820/EK bizottsági határozatban (HL 2002. L 296., 1. o.; a továbbiakban: 2001‑es határozat) megállapította ezen adóügyi rendelkezés belső piaccal való összeegyeztethetetlenségét.

11

A 2001‑es határozat 2. cikkében a Bizottság felhívta a Spanyol Királyságot arra, hogy az Álava tartomány által elfogadott, a vállalkozások részére nyújtott, beruházásaik 45%‑ának megfelelő mértékű adókedvezményt, amennyiben e rendelkezés még hatályban van, semmisítse meg.

12

A 2001‑es határozat 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében a Bizottság kötelezte a Spanyol Királyságot arra, hogy minden még ki nem fizetett támogatás nyújtását függessze fel.

13

Végül a 2001‑es határozat 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében és (2) bekezdésében a Bizottság felszólította a Spanyol Királyságot arra, hogy a szóban forgó intézkedés alapján a kedvezményezettek részére kifizetett egyedi támogatások visszatéríttetése iránt az alábbiak szerint intézkedjen:

„(1)   Spanyolország megteszi az 1. cikkben említett és már jogellenesen a kedvezményezett rendelkezésére bocsátott támogatások visszatéríttetéséhez szükséges valamennyi intézkedést.

[…]

(2)   A visszatéríttetésre haladéktalanul sor kerül, a nemzeti jog eljárásainak megfelelően, amilyen mértékben azok lehetővé teszik a jelen határozat azonnali és hathatós végrehajtását. […]”

14

A Bizottság az összeegyeztethetetlennek nyilvánított intézkedés keretében nyújtott támogatások visszatéríttetésének elrendelésekor a 2001‑es határozat (98) preambulumbekezdésében kifejtette:

„A jelen határozat az intézkedésre vonatkozik, és azonnal végrehajtandó, ami magában foglalja az említett intézkedés keretében nyújtott minden egyedi támogatás visszatéríttetését. A Bizottság szintén emlékeztet arra, hogy – ahogyan mindig – a jelen határozat nem zárja ki azt, hogy egyedi támogatásokat teljes egészében vagy részben sajátos jellemzőik alapján összeegyeztethetőnek lehessen tekinteni a közös piaccal, akár egy későbbi bizottsági határozat keretében vagy mentesítési rendeletek alapján.”

15

2001. szeptember 25‑én, október 22‑én és december 21‑én megsemmisítés iránti keresetet nyújtottak be a Bizottság által 2001. július 11‑én hozott határozatokkal szemben.

16

2009. szeptember 9‑én a Törvényszék a Diputación Foral de Álava és társai kontra Bizottság ítéletben (T‑227/01–T‑229/01, T‑265/01, T‑266/01 és T‑270/01, EU:T:2009:315) és a Diputación Foral de Álava és társai kontra Bizottság ítéletben (T‑230/01–T‑232/01 és T‑267/01–T‑269/01, nem tették közzé, EU:T:2009:316) megerősítette a Bizottság által 2001. július 11‑én hozott hat határozat jogszerűségét.

17

A fenti 16. pontban hivatkozott első ítélet a Bizottság 2001. július 11‑én hozott azon három határozatára vonatkozik, amelyek az Álava, Vizcaya és Guipúzcoa tartományok által hozott, a vállalkozások részére nyújtott, beruházásaik 45%‑ának megfelelő mértékű adókedvezmény összeegyeztethetetlenségét állapítják meg.

18

A fenti 16. pontban hivatkozott második ítélet tárgyát a 2001. július 11‑i három bizottsági határozat képezi, amelyek az Álava, Vizcaya és Guipúzcoa tartomány által elfogadott, új vállalkozások részére négy éven keresztül nyújtott csökkenő mértékű adóalap‑csökkentésre vonatkoztak.

19

2009. november 26‑án fellebbezéseket nyújtottak be a fenti 16. pontban hivatkozott két ítélettel szemben.

20

2011. július 28‑án a Bíróság a Diputación Foral de Vizcaya és társai kontra Bizottság ítéletében (C‑471/09 P–C‑473/09 P, nem tették közzé, EU:C:2011:521) és a Diputación Foral de Vizcaya és társai kontra Bizottság ítéletében (C‑474/09 P‑C‑476/09 P, nem tették közzé, EU:C:2011:522) elutasította az e két ítélettel szemben benyújtott fellebbezéseket.

21

2001. október 12‑én a Bizottság tájékoztatást kért a Spanyol Királyságtól a 2001. július 11‑i határozatokban foglaltak teljesítése érdekében az utóbbi által hozott intézkedések vonatkozásában.

22

A Bizottság, mivel nem találta kielégítőnek a részére adott válaszokat, 2003. november 19‑én az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alapján kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indított a Bíróság előtt.

23

2006. december 14‑én a Bíróság megállapította, hogy a Spanyol Királyság nem teljesítette a kötelezettségeit, mivel az arra előírt határidőn belül nem hozta meg a 2001. július 11‑i bizottsági határozatokban foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket (2006. december 14‑iBizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑485/03–C‑490/03, EU:C:2006:777).

24

A fenti 23. pontban hivatkozott ítéletet követően a spanyol hatóságok intézkedtek a támogatások egy részének a kedvezményezettektől való visszatéríttetésére. A spanyol hatóságok álláspontja szerint, hogy a támogatások másik részét a belső piaccal való összeegyeztethetőségük, a de minimis támogatásokra vonatkozó szabályok alkalmazása és a visszamenőleges adólevonás figyelembevétele miatt nem kell visszatéríttetni.

25

A Bizottság, mivel úgy ítélte meg, hogy a Spanyol Királyság ezen eljárásával nem hajtotta teljes egészében végre a 2001. július 11‑i határozatait, 2011. április 18‑án az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése alapján egy második kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indított a Bíróság előtt.

26

2013. október 30‑án a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás során a Bizottság tájékoztatta a Bíróságot arról, hogy álláspontja szerint 2013. október 15‑én sor került a támogatások teljes egészében való visszatéríttetésére. Ebből következően véleménye szerint nem volt szükség arra, hogy a Bíróság a Spanyol Királyságot kényszerítő bírság megfizetésére kötelezze, hanem csak átalányösszeget kellett volna kiszabni vele szemben (2014. május 13‑iBizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑184/11, EU:C:2014:316, 16. és 17. pont).

27

A 2014. május 13‑iBizottság kontra Spanyolország ítéletben (C‑184/11, EU:C:2014:316) a Bíróság megállapította, hogy a Spanyol Királyság nem teljesítette az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit. A Bíróság a végrehajtás elmulasztásának időszaka tekintetében szankcióként 30 millió eurós átalányösszeg megfizetésére kötelezte a Spanyol Királyságot.

28

A felperes Guardian Glass España, Central Vidriera, SLU az Álava tartományban fekvő Llodióban (Spanyolország) rendelkezik székhellyel.

29

A felperes az 1994–1996. pénzügyi évek során egy úsztatott üveg gyártására alkalmas kemence és a hozzá kapcsolódó berendezések megépítésére irányuló 45664899,69 euró összegű projekt keretében jogosult volt a vállalkozások részére nyújtott, beruházásaik 45%‑ának megfelelő mértékű adókedvezmény igénybevételére.

30

2007. október 22‑én a Dirección General de Hacienda de la Diputacion foral de Álava (Foral de Álava tanácsának adó főigazgatósága, Spanyolország) értesítette a felperest a Resolución 1943/2007, de 19 de octubre, sobre ejecución de la Decisión de la Comisión C(2001) 1759 final, de 11 de julio de 2001, relativa al régimen de ayudas estatales ejecutado por España a favor de las empresas de Álava en forma de crédito fiscal del 45% de las inversiones, en relación con la entidad Guardian Llodio, SLU, como contiunadora de Guardian Llodio, SA, con NIF: B‑01.000.702‑ről (a 2001‑es határozatnak a felperes vonatkozásában való végrehajtásáról szóló 1943/2007. sz. határozat; a továbbiakban: 1943/2007 határozat). E határozatban elrendelte a felperessel szemben a részére nyújtott állami adókedvezmények egy részének a visszatérítését, és kimondta, hogy az adókedvezmények másik részét a regionális állami támogatásokról szóló iránymutatás (HL 1998. C 74., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 226. o.; a továbbiakban: 1998‑as iránymutatás) alapján a belső piaccal összeegyeztethető befektetéshez kapcsolódó támogatásnak kell tekinteni.

31

A felperes 2007. november 21‑én közigazgatási jogorvoslati kérelmet nyújtott be az Organismo Jurídico-Administrativo de Álavahoz (Álava‑i adóhatóság) az 1943/2007 határozattal szemben, ezt követően keresetet nyújtott be a Tribunal Superior de Justicia del País Vascohoz (Baszkföld autonóm közösségének legfelsőbb bírósága), végül fellebbezést nyújtott be a Tribunal Supremohoz (spanyol legfelsőbb bíróság).

32

2012. február 7‑én a foral de Álava tanácsának adó főigazgatósága egy második határozatról, tudniillik a Resolución 324/2012, de 2 de febrero, sobre ejecución complementaria de la Decisión de la Comisión C(2001) 1759 final, de 11 de julio de 2001, relativa al régimen de ayudas estatales ejecutado por España a favor de las empresas de Álava en forma de crédito fiscal del 45% de las inversiones, en relación con la entidad Guardian Llodio, SLU, como contiunadora de Guardian Llodio, SA, con NIF: B‑01.000.702‑ről (a 2001‑es határozatnak a felperes vonatkozásában való kiegészítő végrehajtásáról szóló 324/2012. sz. határozat; a továbbiakban: 324/2012 határozat) értesítette a felperest. E határozatban felszólította a felperest arra, hogy az adókedvezmény azon részét, amelyet az 1943/2007 határozatban összeegyeztethetőnek minősítettek a belső piaccal, ebből következően tehát a kapott támogatások teljes összegét térítse vissza.

33

A felperes a 324/2012 határozattal szemben szintén keresetet nyújtott be a spanyol bíróságokhoz, amelyek részben helyt adtak annak.

34

2012. május 25‑én a spanyol hatóságok banki bizonylatokat nyújtottak be a Bizottságnak, amelyek bizonyítják a felperes által kapott támogatások visszatérítését.

35

2014. július 14‑én a Diputación Foral de Álava (Foral de Álava tanácsa, Spanyolország) a 324/2012 határozat ellen irányuló kereset keretében válaszbeadványt nyújtott be a spanyol bíróságokhoz. E válaszbeadványban jelezte, hogy a felperes helyzetének végleges vizsgálata még folyamatban van, „mivel a Bizottság, amelyre a támogatások összeegyeztethetőségére vonatkozó döntéshozatal hárul, még nem állapította meg, hogy az állításokra és a benyújtott dokumentumokra figyelemmel a megvalósított befektetés úgy tekinthető‑e, mint amely megfelel az [1998‑as] iránymutatásokban megkövetelt ösztönző hatás feltételének annak érdekében, hogy regionális támogatásként a megvalósított befektetés tekintetében alkalmazható legyen ezen adólevonás”.

36

2015. január 16‑án a felperes a Bizottsághoz fordult, és azt kérte, hogy az tájékoztassa őt minden olyan kapcsolatfelvételről, amely a Bizottság és a spanyol hatóságok között a felperes által igénybe vett támogatásokkal kapcsolatban létrejött. E levélben jelezte, hogy álláspontja szerint joga van az ügy irataihoz való hozzáféréshez, a meghallgatáshoz, védekezésének az előterjesztéséhez, valamint ahhoz, hogy minden olyan határozatról tájékoztassák, amelyet a Bizottság az említett támogatások vonatkozásában elfogadott.

37

A 2015. február 9‑i levélben a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága válaszolt a felperesnek, emlékeztetve az állami támogatások visszatéríttetésére irányuló eljárás kétoldalú jellegére, amely a Bizottság és a spanyol hatóságok között zajlik, ily módon kizárja, hogy a támogatások kedvezményezettjei közvetlen kapcsolatban álljanak a Bizottság szolgálataival.

38

A 2015. március 16‑i levélben a felperes kifejtette, hogy nem ért egyet a Bizottság álláspontjával.

39

A 324/2012 határozattal szemben benyújtott keresetet követően a Tribunal Superior de Justicia del País Vaso (Baszkföld legfelsőbb bírósága) megállapította, hogy megsértették a felperes védelemhez való jogát, mivel nem került sor a meghallgatására az említett határozat meghozatalát megelőzően. Következésképpen a felperest a Conseil Foral de Álava előtti megjelenésre hívták fel.

40

2016. február 19‑én, a felperes második tanács előtti megjelenésekor a hatóság átadott a felperes részére egy „Baszkföldi (Álava) adójogi viták – informális üzenet az [1998‑as iránymutatással] való összeegyeztethetőséget érintő kiegészítő érvekre vonatkozóan” címet viselő 2015. július 15‑i dokumentumot (a továbbiakban: megtámadott jogi aktus).

41

A megtámadott jogi aktust nem írták alá, nem utal annak szerzőire, és nem tartalmazza a Bizottság fejlécét. A jogi aktushoz egy levelet csatoltak, amelynek értelmében az aktust a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságának egyik tisztviselője a Spanyol Királyság Európai Unió melletti állandó képviseletének címezte.

42

A megtámadott jogi aktus két szakaszra tagolódik: egy általános szakaszra és egy, az egyes érintett vállalkozások egyéni helyzetét bemutató szakaszra.

43

A megtámadott jogi aktus első szakasza a következőket tartalmazza:

44

A megtámadott jogi aktus második szakasza a felperes állításainak a szolgáltatott információk alapján való értékelését tartalmazza, mivel a többi kedvezményezett állításainak értékelését kitakarták.

45

A megtámadott jogi aktus szerint nem bizonyítható, hogy a felperes azt követően valósította meg beruházásait, hogy benyújtotta volna a támogatás iránti kérelmét.

46

A megtámadott jogi aktus kibocsátója pontosítja, hogy a rendelkezésére álló információk alapján a felperes a támogatás iránti kérelmét 1995. február 17‑én nyújtotta be, és hogy e kérelemben megjelölte az 1994‑től 1996‑ig terjedő időszakra eső beruházásainak becsült költségét. Megjegyzi, hogy Álava tartomány hatóságai a 1995. április 8‑i határozatban nemcsak az 1995‑től 1996‑ig terjedő időszakra előirányzott befektetésekhez, hanem a vállalkozás által a támogatási kérelem benyújtását megelőzően (1994 és 1995 között) viselt költségekhez kapcsolódóan is nyújtottak támogatást.

47

A megtámadott jogi aktusban megemlítésre kerül, hogy a költségek az „előkészítő vagy megvalósíthatósági tanulmányok” költségeit, és informatikai berendezéseknek és más termékeknek a támogatási kérelmet megelőző beszerzéséhez kapcsolódó költségeit foglalták magukban. Az említett jogi aktus kibocsátója pontosítja, hogy a felperes javasolta az e második kategóriába tartozó költségek kizárását, mivel azok nem kapcsolódnak a beruházáshoz, így tehát nem kérdőjelezte meg az ösztönző hatást.

48

A megtámadott jogi aktus kibocsátója szintén hivatkozik a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó nemzeti regionális támogatásokról szóló iránymutatásra (HL 2006. C 54., 13. o.; a továbbiakban: 2006‑os iránymutatások). Megjegyzi, hogy bizonyítékokat kértek be annak megállapítása érdekében, hogy a felperes kis‑ és középvállalkozásnak (kkv) minősült‑e, mivel egy korábbi, ugyanezen intézkedés másik kedvezményezettje kapcsán felmerült visszatéríttetési ügyben megvalósíthatósági tanulmányokhoz kapcsolódó költségekre vonatkozó összeegyeztethetőséget érintő állítások kerültek elfogadásra, mivel teljesültek az említett iránymutatások 51. pontjában meghatározott feltételek.

49

A megtámadott jogi aktusban pontosításra kerül, hogy a 2006‑os iránymutatások 51. pontja lehetővé teszi az előkészítő tanulmányokhoz kapcsolódó költségek támogatását, amennyiben a kedvezményezett kkv‑nak minősül. A jogi aktusban megállapításra kerül, hogy a felperes 1994 és 1996 között nem minősülhetett kkv‑nak. A megtámadott jogi aktus kibocsátója ebből arra a következtetésre jut, hogy „a beruházások megvalósulására a támogatás iránti kérelem időpontját megelőzően került sor”, és hogy „[e] beruházások nem kizárólag az előkészítő tanulmányokhoz kapcsolódtak”.

50

A felperes a Törvényszék Hivatalához 2016. április 19‑én benyújtott keresetlevelével előterjesztette a jelen keresetet.

51

A Spanyol Királyság 2016. július 20‑án beavatkozási kérelmet nyújtott be a Bizottság kérelmeinek a támogatása végett.

52

A Törvényszék Hivatalához 2016. július 22‑én benyújtott külön beadványában a Bizottság a Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő.

53

A felperes az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatos észrevételeit a Törvényszék Hivatalához 2016. szeptember 6‑án benyújtott levelében ismertette.

54

A Törvényszék az első, az eljárási szabályzat 89. cikkének (3) bekezdésén alapuló pervezető intézkedés keretében a 2016. november 24‑i levél útján arra hívta fel a Bizottságot, hogy nyújtsa be a megtámadott jogi aktus teljes szövegének eredeti változatát, valamint a spanyol hatóságokkal a felperes részére kifizetett támogatások kapcsán folytatott levelezését. A Bizottság e felhívásnak a megszabott határidőn belül eleget tett.

55

A Törvényszék a második pervezető intézkedés keretében a 2017. március 8‑i levél útján arra hívta fel a Bizottságot, hogy válaszoljon az írásbeli kérdésekre. A Bizottság e felhívásnak a megszabott határidőn belül eleget tett. A Bizottság válaszainak a kézhezvételét követően a Törvényszék írásbeli észrevételek előterjesztésére hívta fel a felperest. A felperes e felhívásnak a kitűzött határidőn belül eleget tett.

56

A keresetlevélben a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

57

A Bizottság az elfogadhatatlansági kifogásában azt kéri, hogy a Törvényszék:

58

Az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételekben a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el az elfogadhatatlansági kifogást.

59

Az eljárási szabályzat 130. cikkének (1) és (7) bekezdése értelmében, ha az alperes azt kéri, a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság vagy a hatáskör hiánya tárgyában.

60

A jelen ügyben, mivel a Bizottság kérte, hogy a Törvényszék az elfogadhatatlanságról határozzon, a Törvényszék ítéli meg, hogy az ügy iratai alapján kellő információ áll a rendelkezésére, és úgy határoz, hogy az eljárás folytatása nélkül hoz határozatot.

61

Az elfogadhatatlansági kifogások alátámasztása érdekében a Bizottság először is azt állítja, hogy a megtámadott jogi aktus nem képezheti megsemmisítés iránti kereset tárgyát. Másodszor, lényegében arra hivatkozik, hogy a felperes továbbá megsemmisítés iránti kereset benyújtásához megkövetelt eljáráshoz fűződő érdekkel sem rendelkezik.

62

A megtámadott jogi aktus megtámadható jellegét illetően a Bizottság elsődlegesen arra hivatkozik, hogy a megtámadott jogi aktus nem rendelkezik határozati jelleggel. Amennyiben a Törvényszék a megtámadott jogi aktust határozatnak tekintené, másodlagosan arra hivatkozik, hogy e határozat egyszerűen megerősíti a 2001‑es határozatot, amely jogerőre emelkedett, és mivel az pusztán megerősítő határozat, a megtámadott jogi aktus nem képezheti megsemmisítés iránti kereset tárgyát.

63

Annak érdekében, hogy megtámadott jogi aktus megtámadható jellegére vonatkozóan állást lehessen foglalni, meg kell vizsgálni a felek között ezzel kapcsolatban kölcsönösen kifejtett érveket. Ezen érvek sorrendben a megtámadott jogi aktus állítólagos kötelező joghatásaira, a megtámadott jogi aktus formájára, a felperesnek nyújtott támogatások Bizottság részére való állítólagos bejelentésére, valamint a spanyol hatóságok által a jogi aktusnak tulajdonított joghatásokra vonatkoznak.

64

A Bizottság azt állítja, hogy a megtámadott jogi aktus nem vált ki kötelező joghatásokat, mivel az a 2001‑es határozat végrehajtása során felmerült nehézségek leküzdése érdekében közte és a Spanyol Királyság között folytatott nem hivatalos információcsere részét képezi.

65

A Bizottság álláspontja szerint a megtámadott jogi aktus az állami támogatások területén hozott elutasító határozat végrehajtása körében általa képviselt álláspontot tartalmazza. Márpedig az ilyen állásfoglalás nem szerepel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.) alapján elfogadható aktusok között, és a 2014. február 13‑iMediaset ítéletben (C‑69/13, EU:C:2014:71) megállapított ítélkezési gyakorlat szerint nem rendelkezik semmilyen kötelező erővel.

66

A felperes a maga részéről megjegyzi, hogy a megtámadott jogi aktus tartalma, épp ellenkezőleg, arra mutat rá, hogy a Bizottság a Spanyol Királyság kérelmére ad végleges értékelést egy támogatás összeegyeztethetőségét illetően. A Bizottság ennek érdekében megvizsgálta a spanyol hatóságok által szolgáltatott információkat, amelyek nem álltak a rendelkezésére a 2001‑es határozat elfogadása idején. A megtámadott jogi aktus következésképpen nem értelmezhető az említett határozat egyszerű megerősítéseként vagy automatikus alkalmazásaként.

67

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint csak azok az aktusok minősülnek az EUMSZ 263. cikk értelmében megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusoknak, amelyek olyan kötelező joghatásokat váltanak ki, amelyek a felperes jogi helyzetének jelentős megváltoztatásával annak érdekeit érintik (1981. november 11‑iIBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EU:C:1981:264, 9. pont; 2006. szeptember 12‑iReynolds Tobacco és társai kontra Bizottság ítélet, C‑131/03 P, EU:C:2006:541, 54. pont; 2007. december 6‑iBizottság kontra Ferriere Nord, C‑516/06 P, EU:C:2007:763, 27. pont).

68

Annak megállapításához, hogy valamely aktus kivált‑e ilyen joghatásokat, e jogi aktus lényegét kell figyelembe venni (1981. november 11‑iIBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EU:C:1981:264, 9. pont; 2000. június 22‑iHollandia kontra Bizottság ítélet, C‑147/96, EU:C:2000:335, 27. pont; 2010. november 18‑iNDSHT kontra Bizottság ítélet, C‑322/09 P, EU:C:2010:701, 46. pont).

69

A jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a 2001‑es határozatban megvizsgálta az Álava tartomány által elfogadott, a vállalkozások részére nyújtott, beruházásaik 45%‑ának megfelelő mértékű adókedvezmény általános jellemzőit, megállapította ezen adóügyi intézkedés összeegyeztethetetlenségét, és elrendelte az említett adóügyi intézkedés alapján nyújtott adókedvezmény visszatéríttetését, anélkül hogy sor került volna azon egyedi esetek elemzésére, amelyekben ezen adókedvezményeket nyújtották.

70

Ez a gyakorlat illeszkedik a kialakított ítélkezési gyakorlatba, amely szerint a Bizottság valamely támogatási program esetén nem köteles lefolytatni az e program alapján egyedi esetekben nyújtott támogatások elemzését (lásd ebben az értelemben: 2011. június 9‑iComitato Venezia vuole vivere és társai kontra Bizottság ítélet, C‑71/09 P, C‑73/09 P és C‑76/09 P, EU:C:2011:368, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Így ezen ítélkezési gyakorlat alapján a Bizottság állást foglalhat a szóban forgó program általános jellemzőiről, anélkül hogy köteles lenne minden egyes alkalmazási eset vizsgálatára.

71

Ezenkívül ha a Bizottság általánosan és elvontan foglal állást valamely támogatási program tárgyában, azt a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja, és elrendeli az e program keretében kapott összegek visszatéríttetését, a tagállam feladata, hogy az ilyen visszatéríttetési művelettel érintett minden egyes vállalkozás egyedi helyzetét megvizsgálja (2011. június 9‑iComitato Venezia vuole vivere és társai kontra Bizottság ítélet, C‑71/09 P, C‑73/09 P és C‑76/09 P, EU:C:2011:368, 64. pont).

72

Ha valamely tagállam az állami támogatások tárgyában hozott határozat végrehajtása során váratlan és előre nem látható nehézségeket tapasztal, a Bizottsághoz kell fordulnia (lásd ebben az értelemben: 2013. december 12‑iBizottság kontra Olaszország ítélet, C‑411/12, nem tették közzé, EU:C:2013:832, 38. pont).

73

Amennyiben az állami támogatások tárgyában hozott bizottsági határozat végrehajtásának biztosítása érdekében ilyen információcsere kezdeményezésére kerül sor, a Bizottságnak és az érintett tagállamnak a lojális együttműködésre vonatkozó kötelezettségükre való tekintettel jóhiszeműen együtt kell működniük a nehézségek legyőzése érdekében az EUM‑Szerződés – különösen az állami támogatásokra vonatkozó – rendelkezéseinek teljes tiszteletben tartása mellett (2013. december 12‑iBizottság kontra Olaszország ítélet, C‑411/12, nem tették közzé, EU:C:2013:832, 38. pont).

74

Másrészt az ítélkezési gyakorlat szerint a valamely támogatási programot jogellenesnek és a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító, és a szóban forgó támogatások visszatéríttetését elrendelő, ugyanakkor e támogatások egyéni kedvezményezettjeit nem azonosító, és a visszatéríttetendő pontos összegeket meg nem határozó bizottsági határozat végrehajtása kapcsán a Bizottság által a nemzeti hatóságoknak címzett levelek minden kötelező erőt nélkülöznek (lásd ebben az értelemben: 2014. február 13‑iMediaset ítélet, C‑69/13, EU:C:2014:71, 24. pont).

75

Ilyen körülmények között a Bizottság csak kifejti a véleményét az érintett tagállam által javasolt végrehajtási intézkedések európai uniós jog szempontjából való elfogadhatóságát illetően, figyelemmel azokra a nehézségekre, amelyekkel e tagállam szembesült (lásd ebben az értelemben: 2006. május 31‑iKuwait Petroleum (Nederland) kontra Bizottság ítélet, T‑354/99, EU:T:2006:137, 69. pont).

76

A jelen ügyben ily módon meg kell határozni, hogy a Spanyol Királyság és a Bizottság közötti levélváltások tárgya a megtámadott jogi aktusbeli formájában – a Bizottság állításával összhangban – a 2001‑es határozat végrehajtásába illeszkedik‑e, amely az e határozatban foglalt tényezők végrehajtására irányul.

77

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a megtámadott jogi aktusban megvitatásra került a felperes részére kifizetett támogatások állítólagos ösztönző hatása.

78

A megtámadott jogi aktusban az szerepel, hogy a támogatásnak, annak érdekében, hogy engedélyezhető legyen, ösztönző hatással kell rendelkeznie. A megtámadott jogi aktus kibocsátója szerint ez a feltétel magában foglalja, hogy a kedvezményezettek által benyújtott támogatási kérelmeknek időben meg kell előzniük a projektjeik megvalósítását. A felperesnek kifizetett támogatást illetően meg kell jegyezni, hogy a rendelkezésre álló információk szerint nem tűnik úgy, hogy e támogatás ösztönző hatással rendelkezne, mivel azt a felperes 1995. február 17‑én kérelmezte az ezen időpontot megelőzően felmerült költségek fedezésére. Ezen 1161778 euró összeget kitevő költségek a kiadások két kategóriájának, az előkészítő vagy megvalósíthatósági tanulmányokhoz kapcsolódó kiadásoknak, és az informatikai berendezések és más termékek beszerzéséhez kapcsolódó kiadásoknak a fedezésére szolgálnak.

79

A megtámadott jogi aktus a spanyol hatóságok által szolgáltatott információkra válaszul másrészt kimondja, hogy a 2006‑os iránymutatások alapján az előkészítő tanulmányok költségei támogatásban részesíthetők, amennyiben a támogatás kedvezményezettje kkv‑nak minősül. Pontosítja, hogy e rendelkezés nem alkalmazható a felperesre, mivel a tényállás időpontjában a személyi állományába nem a kkv‑nak minősítés tekintetében megkövetelt számú személy tartozott, továbbá hogy az éves forgalma meghaladta az ilyen minősítés vonatkozásában rögzített felső határt.

80

Meg kell állapítani, hogy a fent ismertetett különböző okfejtések illeszkednek a Bizottság és a spanyol hatóságok között a 2001‑es határozat végrehajtásának biztosítása érdekében folytatott információcserébe. E határozatban a Bizottság ugyanis úgy ítélte meg, hogy a vizsgált program az 1998‑as iránymutatások I. mellékletében foglalt fogalommeghatározásnak megfelelően beruházási támogatásnak minősíthető. Ezenkívül megállapította, hogy az említett iránymutatásoknak megfelelően a kedvezményezetteknek kifizetett összegeknek ösztönző hatást kell kifejteniük annak érdekében, hogy azokat a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehessen nyilvánítani.

81

A fenti 71. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján a jelen ügy körülményei között a Spanyol Királyság feladata annak vizsgálata, hogy milyen mértékben teljesült a támogatások ösztönző hatásához kapcsolódó feltétel azon meghatározott vállalkozások tekintetében, amelyek az Álava tartomány által elfogadott, a vállalkozások részére nyújtott, beruházásaik 45%‑ának megfelelő mértékű adókedvezményben részesültek. Ennek keretében, amint arra a Törvényszék a fenti 72. pontban rámutatott, a tagállamnak kérdéssel kell fordulnia a Bizottsághoz az utóbbi által hozott határozat egyedi esetekben való alkalmazásának módja kapcsán felmerült váratlan és előre nem látható nehézségek esetén.

82

A jelen ügyben ez történt. A szóban forgó támogatás visszatéríttetésének szakaszában a spanyol hatóságok megvizsgálták, hogy a felperes részére nyújtott támogatások vonatkozásában teljesült‑e az említett támogatások ösztönző hatásához kapcsolódó feltétel. Ennek keretében a hatóságok kérdéssel fordultak a Bizottsághoz a 2001‑es határozatban szereplő feltétel értelmezésének módjával kapcsolatban. A megtámadott jogi aktus kibocsátója pedig e kérdés megválaszolása érdekében az ösztönző hatás követelménye tekintetében adandó értelmezésről való tájékoztatás nyújtásával hozta meg ezen aktust, és küldte meg a spanyol hatóságoknak.

83

Ily módon a 2014. február 13‑iMediaset ítélethez (C‑69/13, EU:C:2014:71) hasonlóan, és ellentétben azzal, amit a felperes az írásbeli észrevételeiben állít, a megtámadott jogi aktus a Bizottság levelének minősül, amelyet információcsere keretében a nemzeti hatóságoknak küldött annak érdekében, hogy biztosítsa az állami támogatások területén hozott bizottsági határozat azonnali és hatékony végrehajtását, és az ezen az alapon nem értelmezhető úgy, mint amely kötelező joghatások kiváltására irányul, amelyek sérthetik a felperes érdekeit, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét.

84

A Bizottság hangsúlyozza, hogy a megtámadott jogi aktus, annak formájára tekintettel, nem tekinthető határozati jelleggel rendelkező aktusnak. A spanyol hatóságok részéről megfogalmazott egyszerű információkérésre a Bizottság néhány tisztviselője által adott nem hivatalos válaszról van szó.

85

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a jogi aktus formája a megsemmisítés iránti kereset elfogadhatósága szempontjából főszabály szerint lényegtelen (2010. november 18‑i, NDSHT kontra Bizottság ítélet, C‑322/09 P, EU:C:2010:701, 47. pont).

86

Ily módon kiküszöbölhető, hogy a jogi aktus formája vagy a megalkotója által az aktusnak adott elnevezés eredményeképpen e jogi aktus minden megsemmisítési eljárásból kizárásra kerüljön, még akkor is, ha az ténylegesen joghatásokat vált ki (2015. március 4‑iEgyesült Királyság kontra EKB, T‑496/11, EU:T:2015:133, 30. pont).

87

Ezzel szemben a jogi aktusok formája figyelembe vehető, amennyiben az hozzájárulhat ezen aktus jellegének a megállapításához (lásd ebben az értelemben: 1982. május 26‑iNémetország és Bundesanstalt für Arbeit kontra Bizottság, 44/81, EU:C:1982:197, 12. pont; 2010. február 12‑iBizottság kontra CdT végzés, T‑456/07, EU:T:2010:39, 58. pont).

88

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a jelen ügyben a megtámadott jogi aktus keltezés nélküli levél formájában íródott. Másfelől e levelet nem látták el aláírással. A levél nem tartalmazza a Bizottság fejlécét.

89

E körülményekből az következik, hogy a megtámadott jogi aktus egy nem hivatalos dokumentum formáját ölti, amelyből hiányoznak az intézmények által olyan jogi aktusok elfogadása tekintetében szokásosan használt formulák, amelyek eredménye vagy célja joghatások kiváltása.

90

Ugyanez állapítható meg a megtámadott jogi aktus kibocsátója által az aktusnak adott cím, azaz az „Informális üzenet” alapján.

91

Hasonló megállapítás tehető a megtámadott jogi aktusban használt különböző kifejezések, így különösen a „nem tűnik úgy […]”, „első ránézésre” és a „szolgáltatott információkat alapul véve” fordulatok alapján. Az ilyen fordulatok rámutatnak arra, hogy az ilyen üzenetekkel az azt megszövegező tisztviselő nem kívánta megváltoztatni az érintett vállalkozás jogi helyzetét, hanem inkább arra törekedett, hogy az Álava tartomány által benyújtott kérelemre válaszolva információt nyújtson a 2001‑es határozatnak az e hatóságok elé kerülő ügyben való alkalmazása vonatkozásában.

92

Következésképpen a megtámadott jogi aktus elfogadásához használt forma megerősíti az általa kiváltott, a lényegéből következő kötelező joghatások hiányát.

93

A Bizottság azt állítja, hogy a támogatások tagállamok által történő bejelentésének hiányában a maga részéről nem tud állást foglalni az említett támogatás belső piaccal való összeegyeztethetősége tekintetében. Álláspontja szerint a spanyol hatóságok bejelenthették volna a felperes részére nyújtott támogatásokat annak érdekében, hogy a tárgyban határozatot hozhasson, azonban e hatóságok ennek nem tettek eleget. Csupán a felperes által megfogalmazott kérelmet juttatták el a részére, amely arra irányult, hogy nem hivatalosan „vizsgálják felül” e felperes által a részére nyújtott adókedvezmény összeegyeztethetősége tekintetében előadott érveket.

94

A felperes a maga részéről azt állítja, hogy a spanyol hatóságok hivatalos határozatot kívántak kapni a Bizottságtól a részére nyújtott támogatások összeegyeztethetősége kapcsán. E hatóságok ennek érdekében információkat adtak át ezen intézménynek, amelyeket ez utóbbi elegendőnek ítélt, amit az is alátámaszt, hogy ezen intézmény válaszolt a spanyol hatóságok kérelmére. Következésképpen a felperes álláspontja szerint meg kell állapítani, hogy a támogatásokat bejelentették.

95

Az EK‑Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendeletnek (HL 1999. L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) a tényállás megvalósulása időpontjában hatályos változata szerinti 2. cikke (1) bekezdése értelmében az érintett tagállam az új támogatás nyújtására vonatkozó tervezeteket kellő időben bejelenti a Bizottságnak.

96

A 659/1999 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően a tagállam megad minden szükséges információt, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára, hogy az határozatot hozzon.

97

E bejelentési kötelezettség alapján a Bizottság a megfelelő időben és az Unió általános érdekében felülvizsgálhat minden támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékot (2003. november 5‑iKronoply kontra Bizottság végzés, T‑130/02, EU:T:2003:293, 49. pont).

98

Annak megállapítása érdekében, hogy a felperes részére nyújtott támogatásokat bejelentették‑e a Bizottságnak, a spanyol hatóságok és a Bizottság között a megtámadott jogi aktus meghozatalának időpontjáig folytatott levélváltás tartalmát kell megvizsgálni.

99

A szóban forgó levelezésből kitűnik, hogy a spanyol hatóságok és a Bizottság közötti információváltásra a második kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás folyamán került sor, és abban hivatkoznak néhány kedvezményezett, köztük a felperes helyzetére.

100

A 2013. május 23‑i levélben a Spanyol Királyság Európai Unió melletti állandó képviselete két 2011‑es keltezésű, a felperes által kiállított dokumentumot adott át a Bizottság Főtitkársága részére, amelyek azon támogatások ösztönző hatásának kérdésére irányulnak, amelyekben a felperes részesült.

101

2013. május 28‑án a megtámadott jogi aktus kibocsátója e levélre adott válaszként levélben elküldte a Spanyol Királyság Európai Unió melletti állandó képviselete részére a „Baszkföldi adójogi viták – 2007/2215. sz. kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás (Álava). A Guardian Llodióra (Álava) vonatkozó május 23‑i küldeményre válaszként küldött nem hivatalos üzenet” címet viselő dokumentumot.

102

A 101. pontban hivatkozott dokumentum első része a megtámadott jogi aktus előzetes változatának tűnik. Az említett dokumentum második része további információk kérésére irányuló kérdéseket foglal magában a felperes azon állításainak értékelése érdekében, amelyek a részére nyújtott támogatásokkal kapcsolatosak.

103

A Spanyol Királyság Európai Unió melletti állandó képviselete a Bizottság Főtitkárságának címzett 2013. július 31‑i és október 24‑i levelekben további információkat bocsátott rendelkezésre.

104

Amint azt a Törvényszék a jelen végzés 26. és 27. pontjában megjegyezte, a Bizottság ebben az összefüggésben jelezte a második kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében eljáró Bíróság részére, hogy úgy véli, hogy a Spanyol Királyság teljesítette a támogatások visszatéríttetésére irányuló kötelezettséget, a Bíróság pedig ebben az összefüggésben a végrehajtás elmulasztásának időszaka tekintetében 30 millió eurós átalányösszeg megfizetésére kötelezte a Spanyol Királyságot (2014. május 13‑iBizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑184/11, EU:C:2014:316).

105

A 2014. június 10‑i és 2015. február 11‑i levelekben a spanyol hatóságok információval szolgáltak a Bizottság Főtitkársága részére a kedvezményezettektől visszatéríttetett összegekről, valamint a kedvezményezettek által a spanyol bíróságok előtt a visszatéríttetés iránti meghagyásokkal szemben indított keresetekről.

106

2015. június 3‑án Álava tartomány hatóságai levelet küldtek a megtámadott jogi aktus kibocsátójának, amelyre ez utóbbi által a megtámadott jogi aktus formájában érkezett válasz.

107

E levélben Álava tartomány hatóságai megküldték a spanyol bíróságok előtt folyamatban lévő jogvitákban félként részt vevő vállalkozások listáját. E levél pontosítja, hogy e jogvitákban választ várnak az említett spanyol hatóságok részéről az ezen vállalkozásoknak nyújtott támogatok ösztönző hatása kapcsán. A felperes az említett vállalkozások között szerepel.

108

E levélváltások alapján nem állapítható meg, hogy a Spanyol Királyság részéről sor került‑e a felperesnek nyújtott támogatások bejelentése, amely bejelentés nyomán a Bizottság köteles határozat formájában állást foglalni e támogatások összeegyeztethetőségéről.

109

E levél ugyanis sehol nem tesz említést arról, hogy a spanyol hatóságok be kívánták jelenteni a felperesnek nyújtott támogatásokat.

110

Másrészt a megtámadott jogi aktus nem tartalmaz semmilyen kifejezett hivatkozást az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésére, amely rendelkezés a bejelentési kötelezettség jogalapjának minősül.

111

Ezzel szemben a felek között folytatott levelezésben, különösen pedig Álava tartomány hatóságainak a 2015. június 3‑i levelében használt kifejezésekből az következik, hogy e hatóságok a kérelmeikkel információkhoz kívántak jutni a Bizottság részéről annak érdekében, hogy a spanyol hatóságok számára benyújtandó megállapításaikban választ adjanak a visszatéríttetés iránti meghagyásokat vitató egyes kedvezményezettekkel kapcsolatban felmerült kérdésekre.

112

E körülmények között az Álava tartomány hatóságai által írt levél nem értelmezhető úgy, mint amely a felperes részére nyújtott támogatásokra vonatkozó bejelentést tartalmazna, amely bejelentés a Bizottság részéről a 659/1999 rendelet alapján való határozathozatalt feltételezne.

113

A felperes azt állítja, hogy a megtámadott jogi aktus határozatjelleggel rendelkezik, mivel a spanyol hatóságok kötelező jelleget tulajdonítottak annak a spanyol bíróságok előtt. Álláspontja szerint e hatóságok megállapították, hogy nem rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy a helyzetét végleges jelleggel megvizsgálják, és egy 2014. július 14‑i feljegyzésben kifejtették, hogy „az összeegyeztethetőség értékelése a Bizottság kizárólagos felelősségi körébe tartozik”.

114

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint azon aktusok fennállását, amelyek olyan kötelező joghatásokat váltanak ki, amelyek a felperes jogi helyzetének jelentős megváltoztatásával annak érdekeit érintik, az érintett jogi aktus tartalma alapján kell bizonyítani (lásd ebben az értelemben: 1981. november 11‑iIBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EU:C:1981:264, 9. pont; 2000. június 22‑iHollandia kontra Bizottság ítélet, C‑147/96, EU:C:2000:335, 27. pont; 2010. november 18‑iNDSHT kontra Bizottság ítélet, C‑322/09 P, EU:C:2010:701, 46. pont).

115

Az ilyen joghatások fennállása nem alapulhat más tényezőkön, különösen azon, hogy a címzettjei azt miként észlelhetik. Az ilyen észlelés a természeténél fogva szubjektív jellegű. Márpedig valamely kereset elfogadhatóságának feltételei nem függhetnek olyan körülményektől, amelyek hatóságonként, vállalkozásonként vagy magánszemélyenként eltérhetnek.

116

Ha ez nem így lenne, akkor amennyiben a jogi aktusokat egy vagy több címzettjük nem kötelező jogi aktusként észlelné, azok kikerülnének a jogszerűségi vizsgálat alól, jóllehet lényegüket tekintve valójában kötelező joghatások kiváltására irányulnak. Ezzel szemben az olyan jogi aktusok, amelyek semmiféle kötelező joghatást nem váltanak ki, ennélfogva pedig az esetükben az ilyen vizsgálat nem lenne szükséges, sőt hasznos sem, a címzettjeik által való észlelés alapján jogszerűségi vizsgálat alá tartoznának.

117

Ily módon azon észlelés, amelyet a spanyol hatóságok a megtámadott jogi aktus által kiváltott joghatások tekintetében kialakíthattak, feltételezve, hogy ezen észlelés bizonyítást nyer, nem használható fel a megtámadott jogi aktussal szemben benyújtott kereset elfogadhatóságának értékeléséhez.

118

A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott jogi aktust a 2001‑es határozat végrehajtása keretében hozták, és az nem minősül a spanyol hatóságok részére történő bejelentésnek, amely alapján az állami támogatásokra vonatkozó jogszabályok címén külön eljárás megindítására kerülhetne sor.

119

A megtámadott jogi aktus, mivel nem vált ki olyan kötelező joghatásokat, amelyek a felperes jogi helyzetének jelentős megváltoztatásával annak érdekeit érintik, és nem is irányul ilyen joghatások kiváltására, az EUMSZ 263. cikk értelmében nem minősülhet megtámadható jogi aktusnak. Ebből következően helyt kell adni az elfogadhatatlansági kifogásnak, a jelen keresetet tehát mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

120

Az eljárási szabályzat 142. cikkének (2) bekezdése alapján mivel a kereset elfogadhatatlan, a Spanyol Királyság által benyújtott beavatkozás iránti kérelemről nem szükséges határozni.

121

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

122

Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek, valamint a Bizottság részéről felmerült költségeknek a viselésére.

123

Egyebekben az eljárási szabályzat 144. cikkének (10) bekezdése alapján a Spanyol Királyság maga viseli a beavatkozási kérelemmel összefüggésben felmerült saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott: