Ideiglenes változat

A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (első tanács)

2019. május 22.(*)

„Európai uniós védjegy – Felszólalási eljárás – Az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás – CMS Italy ábrás védjegy – Egy balra ugró nagymacskát ábrázoló korábbi nemzetközi ábrás védjegyek – Viszonylagos kizáró okok – A korábbi védjegyek jóhírneve – A 207/2009/EK rendelet 8. cikkének (5) bekezdése (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése) – Jóhírnév bizonyítása – Az EUIPO korábbi, a korábbi védjegyek jóhírnevét megállapító határozatai – E határozatok figyelembevétele – Indokolási kötelezettség – A megfelelő ügyintézés elve”

A T‑161/16. sz. ügyben,

a Puma SE (székhelye: Herzogenaurach [Németország], képviseli: P. González‑Bueno Catalán de Ocón ügyvéd)

felperesnek

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: D. Walicka, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban:

a Costruzione Macchine Speciali Srl (CMS) (Alonte [Olaszország]),

az EUIPO második fellebbezési tanácsának a Puma és a Costruzione Macchine Speciali (CMS) közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2016. január 29‑én hozott határozata (R 229/2015‑2. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),

tagjai: I. Pelikánová elnök, P. Nihoul és J. Svenningsen (előadó) bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2016. április 18‑án benyújtott keresetlevélre,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2016. június 30‑án benyújtott válaszbeadványra,

tekintettel a 2016. november 17‑i, eljárást felfüggesztő határozatra,

tekintettel a 2018. július 6‑i pervezető intézkedésekre, és a Pumának, illetve az EUIPO‑nak az azokra adott, a Törvényszék Hivatalához 2018. július 23‑án benyújtott válaszaira,

tekintettel a 2019. február 13‑i pervezető intézkedésekre, és a Pumának, illetve az EUIPO‑nak az azokra adott, a Törvényszék Hivatalához 2019. február 15‑én, illetve 22‑én benyújtott válaszaira,

meghozta a következő

Végzést(1)

 A jogvita előzményei

1        2012. december 21‑én a Costruzione Macchine Speciali Srl (CMS) az 1150538. sz. nemzetközi lajstromozás iránti kérelmében az Európai Uniót jelölte meg 2012. december 14‑jei hatállyal.

2        A védjegy, amely tekintetében e megjelölést tette az alábbi ábrás megjelölés volt:

3        Az oltalmat a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 7., 11. és 37. osztályba tartozó áruk tekintetében kérték, az egyes osztályokra vonatkozóan az alábbi leírással:

–        7. osztály: „Ipari használatra szánt készülékek és szerszámgépek a különféle hőcserélők gyártásához”;

–        11. osztály: „Fűtő‑, hűtő‑, fagyasztó‑, hőcserélő‑, szellőztető‑, gőzfejlesztő‑, és szárítórendszerek és berendezések”;

–        37. osztály: „A különféle hőcserélők gyártásához ipari használatra szánt rendszereknek, készülékeknek és szerszámgépeknek a beszerelése, karbantartása és javítása.”

4        A bejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2013. március 8‑i 48/2013. számában hirdették meg.

5        2013. november 21‑én a felperes, a Puma SE felszólalást nyújtott be a 2009. február 26‑i, módosított 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) [helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.)], és különösen a 41. cikkével (jelenleg a 2017/1001 rendelet 46. cikke) összefüggésben értelmezett 156. cikke (jelenleg 2017/1001 rendelet 196. cikke) alapján az 1150538. sz., az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozással szemben a fenti 3. pontban hivatkozott áruk tekintetében.

6        A felszólalás a következő, korábbi nemzetközi lajstromozásokon alapult:

–        az Ausztriára, a Benelux államokra, Horvátországra, Franciaországra, Magyarországra, Olaszországra, Portugáliára, a Cseh Köztársaságra, Romániára, Szlovákiára és Szlovéniára kiterjedő hatályú, a 18., 25. és 28. osztályba tartozó áruk tekintetében a 480105. számon lajstromozott, alább ábrázolt nemzetközi ábrás védjegy:

–        a Bulgáriára, a Benelux államokra, a Cseh Köztársaságra, Németországra, Észtországra, Görögországra, Spanyolországra, Franciaországra, Olaszországra, Ciprusra, Lettországra, Litvániára, Magyarországra, Ausztriára, Lengyelországra, Portugáliára, Romániára, Szlovéniára, Szlovákiára, Finnországra és az Egyesült Királyságra kiterjedő hatályú, különösen a 18., 25. és 28. osztályba tartozó áruk tekintetében a 582886. számon lajstromozott, alább ábrázolt nemzetközi ábrás védjegy:

–        az Ausztriára, a Benelux államokra, Bulgáriára, Ciprusra, Horvátországra, Spanyolországra, Észtországra, Finnországra, Franciaországra, Görögországra, Magyarországra, Olaszországra, Lettországra, Litvániára, Lengyelországra, Portugáliára, az Egyesült Királyságra, a Cseh Köztársaságra, Romániára, Szlovéniára és Szlovákiára kiterjedő hatályú, különösen a 18., 25. és 28. osztályba tartozó áruk tekintetében a 593987. számon lajstromozott, alább ábrázolt nemzetközi ábrás védjegy:

7        A felszólalás alátámasztásaként a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében (jelenleg a 2017/1001 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése) foglalt indokra hivatkoztak.

8        2014. november 28‑án a felszólalási osztály elutasította a felszólalást, azzal az indokkal, hogy a korábbi védjegyek jóhírnevét nem bizonyították.

9        2015. január 26‑án a felperes a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján (jelenleg a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke) a felszólalási osztály határozata ellen fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz.

10      2016. január 29‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO második fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést, azzal az indokkal, hogy a felperes nem bizonyította a korábbi védjegyek jóhírnevét. Ehhez a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a felszólalási osztály előtt benyújtott bizonyítékok nyilvánvalóan nem voltak elegendők, mivel azok nem tartalmaztak a korábbi védjegyek jóhírnevét illetően semmi konkrét és releváns információt, valamint hogy nem vehette figyelembe az első alkalommal előtte előterjesztett bizonyítékokat.

[omissis]

12      Másfelől, az első alkalommal a fellebbezési tanács előtt előterjesztett bizonyítékokat illetően, a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95 bizottsági rendelet (HL 1995. L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a 2017/1001 rendelet kiegészítéséről szóló és a (EU) 2017/1430 felhatalmazáson alapuló rendeletet hatályon kívül helyező, 2018. március 5‑i (EU) 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet [HL 2018. L 104., 1. o.]) 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdésével (jelenleg a 2017/2001 rendelet 95. cikkének (2) bekezdése) együttesen értelmezett 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdése alapján azok nem vehetők figyelembe.

13      E tekintetben a fellebbezési tanács először is megerősítette, hogy a felszólalási osztály által a korábbi védjegyek jóhírnevének bizonyítására szolgáló iratok benyújtására megállapított határidőn belül benyújtott dokumentumok nyilvánvalóan nem voltak elegendőek, és ezenfelül részben nem voltak relevánsak sem. Ennélfogva a fellebbezési tanács előtt késedelmesen előterjesztett bizonyítékok nem minősülnek „kiegészítő” bizonyítékoknak a 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében, hanem valójában a korábbi védjegyek jóhírnevének fő bizonyítékainak minősülnek, és így a fellebbezési tanács nem rendelkezett mérlegelési jogkörrel, mely lehetővé tette volna számára az említett bizonyítékok figyelembevételét. Másodszor és mindenesetre, mivel a fellebbezési tanács megállapította többek között, hogy a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdésének c) pontja és (3) bekezdése [e rendelkezéseknek jelenleg a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 7. cikke (2) bekezdésének f) pontja és (4) bekezdése felel meg] pontosan és kimerítő jelleggel meghatározta azokat a bizonyítékokat, amelyeket felperesnek be kell nyújtania, ezért úgy ítélte meg, hogy ilyen helyzetben megszorító módon, és abban az esetben gyakorolhatná mérlegelési jogkörét, ha a körülmények alkalmasnak tűnnek a felszólaló általi késedelmes benyújtás igazolására. A felszólaló azonban nem adott elő e tekintetben jogszerű okot, és az ügyirataiból sem derült ki olyan körülményt, amely indokolhatná a rendelkezésre álló dokumentumok benyújtásának késedelmét.

 A felek kérelmei

14      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

–        az EUIPO‑t és a Costruzione Macchine Speciali Srl‑t (CMS) kötelezze a költségek viselésére.

15      Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

 A jogkérdésről

16      Az eljárási szabályzat 132. cikke szerint, ha a Bíróság vagy a Törvényszék már határozott egy vagy több, a kereseti jogalapokban felhozott jogkérdésekkel megegyező jogkérdésről, a Törvényszék pedig megállapítja, hogy a tényállás bizonyított, az eljárás írásbeli szakaszának befejezése után és az előadó bíró javaslatára, a felek meghallgatását követően határozhat úgy, hogy a keresetet indokolt végzéssel – amelyben utal a vonatkozó ítélkezési gyakorlatra – nyilvánvalóan megalapozottnak nyilvánítja.

[omissis]

19      Keresete alátámasztására a felperes lényegében két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésében meghatározott okon alapuló felszólalás keretében alkalmazandó bizonyításfelvételi szabályok megsértésén, míg a második a jogbiztonság, az egyenlő bánásmód és a megfelelő ügyintézés elvének megsértésén alapszik.

20      Az első jogalapjában a felperes azt kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében meghatározott okon alapuló felszólalás keretében alkalmazandó bizonyításfelvételi szabályokat, és különösen az e rendelet 76. cikkének (1) és (2) bekezdését (az említett 76. cikk (1) bekezdése jelenleg a 2017/1001 rendelet 95. cikkének (1) bekezdése) és a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdésének c) pontját, amikor nem vette figyelembe közismert tényként a korábbi védjegyek jóhírnevét, és megtagadta a felszólalási osztály határozata ellen benyújtott fellebbezés keretében előterjesztett kiegészítő bizonyítékok figyelembevételét, míg egyfelől e kiegészítő bizonyítékok a felszólalási osztály által megszabott határidőn belül benyújtott releváns bizonyítékokat egészítették ki, nevezetesen az EUIPO‑nak a korábbi védjegyek jóhírnevét megállapító, korábbi határozatait, és másfelől a felperes kifejtette, hogy az említett kiegészítő bizonyítékokat milyen okból nyújtotta be a fellebbezési tanács előtt, azaz pontosan azon okból, hogy a felszólalási osztály figyelmen kívül hagyta az elé terjesztett releváns bizonyítékokat.

21      A második jogalapjában a felperes azt kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács megsértette a jogbiztonság, az egyenlő bánásmód és a megfelelő ügyintézés elvét azáltal, hogy hallgatólagosan, minden indokolás nélkül, megtagadta az EUIPO számos korábbi, ugyanezen korábbi védjegyek jóhírnevére alapított felszólalási eljárások keretében hozott határozatának figyelembevételét, amennyiben e határozatok egyrészt megállapították e védjegyek jóhírnevét, másrészt bizonyítékként elfogadták a Franciaországban végzett vizsgálatról szóló, a szóban forgó felszólalási eljárásban a felszólalás 1. mellékletét képező jelentést, anélkül hogy megkövetelték volna annak az eljárás nyelvére történő fordítását.

22      E két jogalapot célszerű együtt vizsgálni, először is együttesen vizsgálva a második jogalap első részét, amely azon alapul, hogy a fellebbezési tanács nem vette figyelembe az EUIPO korábbi, a felperes által a korábbi védjegyek jóhírnevének alátámasztásaként hivatkozott határozatait, valamint az első jogalap második részét, amely azon alapul, hogy a fellebbezési tanács nem vette figyelembe a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő beadvány mellékleteként benyújtott bizonyítékokat.

23      E kifogásokkal a felperes lényegében azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az hallgatólagosan megtagadta az EUIPO számos korábbi, a korábbi védjegyek jóhírnevét megállapító határozatának figyelembevételét, jóllehet e határozatokra mint a korábbi védjegyek jóhírnevének bizonyítékára hivatkozott a szóban forgó felszólalási eljárásban, mind a fellebbezési tanács, mind a felszólalási osztály előtt.

24      Ezenfelül, mivel az említett határozatokra kellő időben hivatkoztak a felszólalási osztály előtt, és azok a korábbi védjegyek jóhírnevét alátámasztó releváns bizonyítéknak minősülnek, amelyeknek a felszólalási osztály általi figyelmen kívül hagyása jogosan lepte meg a felperest, a fellebbezési tanács nem határozhatott szabályszerűen úgy azon értékelés keretében, melyet a 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdése – a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdésével együttesen értelmezett – harmadik albekezdésének alkalmazásában végeznie kellett, hogy a felperes által a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő beadvány mellékleteként benyújtott kiegészítő bizonyítékok nem vehetők figyelembe a késedelmes benyújtást igazoló körülmények hiányában.

25      Az EUIPO vitatja ezen érvek megalapozottságát.

26      Úgy érvel, hogy az EUIPO fórumainak a korábbi védjegy jóhírnevét megállapító, a felszólalás alátámasztása érdekében a felszólaló által hivatkozott korábbi határozatai nem tekinthetők e védjegy jóhírnevére utaló bizonyítéknak a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében. Ugyanis, amint arra a felszólalási osztály helyesen rámutatott, az EUIPO határozatainak jogszerűségét az uniós bíróság által értelmezett 207/2009 rendelet alapján kell megvizsgálni, nem pedig egy korábbi határozathozatali gyakorlat alapján.

27      Az EUIPO továbbá azt állítja, hogy a fellebbezési tanács kétszeresen is indokolta a felperes által elé terjesztett bizonyítékok figyelmen kívül hagyását. Egyfelől ugyanis úgy ítélte meg, hogy tekintettel a felszólalási osztály által megállapított határidőn belül a korábbi védjegyek jóhírnevének megállapítása érdekében benyújtott bizonyítékok szembetűnő elégtelenségére, a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő beadványhoz mellékelt bizonyítékok nem kiegészítő bizonyítékok voltak, hanem a jóhírnév elsődleges bizonyítékai, ily módon elfogadhatatlanok a 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének a 207/2009 rendelet 76. cikke (2) bekezdésével együttesen értelmezett harmadik albekezdése alkalmazásában. Másfelől, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy még azt feltételezve is, hogy e rendelkezések megkövetelik, hogy mérlegelje az ilyen, késedelmesen benyújtott elsődleges bizonyítékok figyelembevételét, e mérlegelési jogkörét megszorítóan kell gyakorolnia annak érdekében, hogy az ilyen bizonyíték csak akkor legyen elfogadható, ha bizonyos körülmények indokolhatják e késedelmet, azonban jelen esetben nem ez volt a helyzet, mivel a szóban forgó dokumentumokat benyújthatták volna a felszólalási osztály által megállapított határidőn belül. A felperes által e tekintetben adott magyarázat, miszerint különösen az EUIPO korábbi határozatai, amelyekre a felszólalási osztály előtt hivatkozott, a jóhírnevére vonatkozó bizonyítékok, nem helytálló, és az e határozatok bizonyító erejét illetően elkövetett hibát nem lehet úgy tekinteni, mint a bizonyítékok késedelmes előterjesztését indokoló igazolást.

28      Végül a 2018. július 6‑i pervezető intézkedés keretében feltett kérdésre adott írásbeli válaszában az EUIPO kifejtette, hogy a fellebbezési tanács kifejezetten kimondta, hogy a Franciaországban lefolytatott vizsgálatról készült jelentést nem lehet figyelembe venni, mivel e jelentés lényeges részeit nem fordították le. Így eljárva a fellebbezési tanács nem hagyta helyben a felszólalási osztály felperes által hivatkozott határozatainak alapjául szolgáló értékelést, és kifejezetten megindokolta eltérő határozatát.

29      E tekintetben emlékeztetni kell a Bíróság által a 2018. június 28‑i EUIPO kontra Puma ítéletben (C‑564/16 P, EU:C:2018:509) megfogalmazott egyes alapvető megfontolásokra, amelyek indokolják az eljárási szabályzat 132. cikkének alkalmazását a jelen ügyben.

30      A 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdésének c) pontjából az következik, hogy ha a felszólalást a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésére alapozzák, a felszólaló főszabály szerint szabadon választhatja meg a korábbi védjegy jóhírnevére utaló azon bizonyíték formáját, amelynek az EUIPO‑hoz való benyújtását hasznosnak ítéli meg, és ezért az EUIPO köteles megvizsgálni a felszólaló által benyújtott bizonyítékokat, nem utasíthat el egyből valamely bizonyítéktípust a formája miatt. A felszólaló tehát a korábbi védjegy felszólalást megalapozó jóhírnevének alátámasztására szolgáló bizonyítékként szabadon hivatkozhat az EUIPO olyan korábbi határozataira, amelyek ugyanezen védjegy jóhírnevének fennállását megállapították, az EUIPO pedig köteles ebben az esetben ezeket a határozatokat figyelembe venni (lásd ebben az értelemben: 2018. június 28‑i EUIPO kontra Puma ítélet, C‑564/16 P, EU:C:2018:509, 58., 69. és 76. pont).

31      Abban az esetben, ha az EUIPO‑nak a felszólaló által bizonyítékként hivatkozott korábbi határozatai – amennyiben megállapították a korábbi védjegy jóhírnevét, amelyre a felszólalás épül a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdés alapján – részletesen tartalmazzák az e megállapítás alapjául szolgáló bizonyítékokat és tényeket, e határozatok komoly jelzések a folyamatban lévő felszólalási eljárásban arra nézve, hogy e védjegy úgy tekinthető, hogy az említett rendelkezés értelmében jóhírnévvel rendelkezik (2018. június 28‑i EUIPO kontra Puma ítélet, C‑564/16 P, EU:C:2018:509, 94. és 95. pont). E megállapítás ugyanis olyan tényszerű megállapítás, amely nem függ a bejelentett védjegytől (lásd ebben az értelemben: 2018. június 28‑i EUIPO kontra Puma ítélet, C‑564/16 P, EU:C:2018:509, 81. pont; 2016. szeptember 9‑i Puma kontra EUIPO – Gemma Group [Ugró nagymacska ábrázolása] ítélet, T‑159/15, EU:T:2016:457, 33. pont).

32      Ezen túlmenően emlékeztetni kell arra, hogy az egyenlő bánásmód és a megfelelő ügyintézés elvére tekintettel az EUIPO köteles a hasonló kérelmekre vonatkozóan már meghozott határozatokat figyelembe venni, és különös figyelemmel kell megvizsgálnia azt a kérdést, hogy ugyanúgy kell e határoznia, a jogszerűség elvének tiszteletben tartása mellett. Ez a kötelezettség fennáll a védjegy lajstromozásának mind feltétlen kizáró okaival, mind viszonylagos kizáró okaival kapcsolatos eljárásban (lásd ebben az értelemben: 2018. június 28‑i EUIPO kontra Puma ítélet, C‑564/16 P, EU:C:2018:509, 60–63. pont).

33      A megfelelő ügyintézés elve magában foglalja az igazgatási szervek azon kötelezettségét, hogy döntéseiket indokolják. Ez a kötelezettség, amely az EUIPO határozatait illetően a 207/2009 rendelet 75. cikkéből is következik, megköveteli, hogy az indokolásból világos és egyértelmű módon kitűnjön a határozat alapjául szolgáló gondolatmenet. Az e követelménynek való megfelelést a szóban forgó határozat szövegére, összefüggéseire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére tekintettel kell értékelni. Az igazgatási eljárásban felhozott érvek ezen összefüggések részét alkotják (lásd ebben az értelemben: 2018. június 28‑i EUIPO kontra Puma ítélet, C‑564/16 P, EU:C:2018:509, 64–66. pont).

34      Ezért, amikor a felszólaló a felszólalási osztály előtt a felszólalásának alátámasztására felhozott korábbi védjegy jóhírnevének a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése szerinti igazolásaként pontosan hivatkozik az EUIPO ugyanezen védjegy jóhírnevére vonatkozó korábbi határozataira, az EUIPO fórumait vizsgálati és indokolási kötelezettség terheli, amelynek keretében figyelembe kell venniük az általuk korábban elfogadott határozatokat, és különös figyelemmel megvizsgálniuk azt a kérdést, hogy ugyanúgy kell‑e határozni. Amennyiben e fórumok úgy döntenek, hogy az ilyen korábbi határozatokban elfogadottól eltérő értékelést fogadnak el az érintett védjegy jóhírnevét illetően, kifejezetten indokolniuk kell az említett határozatoktól való ezen eltérést, feltüntetve, hogy e határozatok milyen okból nem vagy már nem relevánsak (lásd ebben az értelemben: 2018. június 28‑i EUIPO kontra Puma ítélet, C‑564/16 P, EU:C:2018:509, 66. és 76. pont).

35      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felszólaló pontosan hivatkozik az EUIPO korábbi határozataira a fenti 34. pont értelmében, különösen amennyiben e határozatokat pontosan megjelöli a felszólalásban, és alapvető tartalmukat a felszólalási eljárás nyelvén benyújtja (lásd ebben az értelemben: 2018. június 28‑i EUIPO kontra Puma ítélet, C‑564/16 P, EU:C:2018:509, 69. pont).

36      Végül az is előfordulhat, hogy az EUIPO azon fóruma, amely előtt az EUIPO‑nak ugyanazon korábbi védjegy jóhírnevét megállapító határozataira hivatkoznak, úgy ítéli meg, hogy nem tudja teljesíteni a megfelelő ügyintézés elvéből hasonló esetben eredő kötelezettségeit, azaz megvizsgálni a korábbi határozatoknak az általa meghozandó határozat szempontjából vett relevanciáját és adott esetben kifejezetten megindokolni az eltérő értékelést, mivel nem rendelkezik a korábbi határozatokhoz vezető felszólalási eljárásokban benyújtott bizonyítékokkal. Ebben az esetben az említett fórumnak nincs más választása, mint hogy éljen a 207/2009 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése és 78. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 70. cikkének (2) bekezdése és 97. cikke) alapján rendelkezésére álló lehetőséggel, hogy mérlegelési jogkörének gyakorlása és a felszólalás teljes körű vizsgálata céljából e bizonyítékok benyújtását kérje (lásd ebben az értelemben: 2018. június 28‑i EUIPO kontra Puma ítélet, C‑564/16 P, EU:C:2018:509, 97. és 98. pont).

37      E lehetőség fellebbezési tanács általi gyakorlása összhangban van a 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének – a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdésével együttesen értelmezett – harmadik albekezdésével, amennyiben a bizonyítékokat a felszólalási osztály által előírt határidőn belül nyújtják be (lásd ebben az értelemben: 2018. június 28‑i EUIPO kontra Puma ítélet, C‑564/16 P, EU:C:2018:509, 91., 98. és 99. pont).

38      A fenti megfontolások összessége alapján kell megvizsgálni a felperesnek a fenti 22. pontban említett két panaszát, amelyekkel a felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak egyrészt, hogy nem vette figyelembe az EUIPO fórumainak korábbi határozatait, amelyekre a felperes szabályosan hivatkozott, másrészt pedig azt, hogy mint elfogadhatatlant utasította el a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő beadvány mellékletében benyújtott bizonyítékokat, mivel azokat késedelmesen és nem kellően indokolva terjesztették elő.

39      E tekintetben meg kell jegyezni először is, hogy a felperes a korábbi védjegyek jóhírnevének bizonyítékaként pontosan hivatkozott az EUIPO három korábbi határozatára.

40      A felszólalás 1.2. pontjában és a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő beadvány 2.1. pontjában a felperes az EUIPO következő határozataira hivatkozott: az 593987. számon nemzetközi lajstromba vett korábbi védjegyről szóló, a B 1459017. sz. felszólalási eljárásban hozott, 2010. augusztus 20‑i határozat, az ugyanezen korábbi védjegyről szóló, a B 1287178. sz. felszólalási eljárásban hozott, 2010. augusztus 30‑i határozat, valamint az említett korábbi védjegyről és a 480105. számon nemzetközi lajstromba vett védjegyről szóló, a B 1287178. sz. felszólalási eljárás keretében hozott, 2011. május 30‑i határozat.

41      Emellett az EUIPO e korábbi határozataira kifejezetten bizonyítékként hivatkoztak. Ezenkívül úgy kell tekinteni a szóban forgó felszólalási eljárás keretében, hogy az említett korábbi határozatokra az e határozatokkal érintett korábbi védjegyek jóhírnevének bizonyítékaként hivatkoztak.

[omissis]

44      Végül e korábbi határozatokra pontosan hivatkoztak, mivel a felszólalásban és később a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő, a fellebbezési tanácshoz benyújtott beadványban bizonyos releváns szövegrészeket feltüntettek, hogy beszámoljanak az EUIPO‑nak az érintett korábbi védjegyek jóhírnevével kapcsolatos értékeléséről és azokról a megfontolásokról, amelyekre ezen értékelés alapult.

45      A Törvényszék egyébként már a 2016. szeptember 9‑i Ugró nagymacska ábrázolása ítélet (T‑159/15, EU:T:2016:457) 30. pontjában kimondta, hogy az EUIPO fórumainak a felperes által hivatkozott három korábbi határozata olyan újabb határozathozatali gyakorlatnak minősül, amelyben megállapítást nyert, hogy az érintett védjegyek, amelyek közé a szóban forgó felszólalási eljárásban érintett három korábbi védjegy közül kettő tartozik, jóhírnévvel rendelkeznek, és a vásárlóközönség előtt széles körben ismertek. Ezen túlmenően meg kell jegyezni, hogy az említett határozatok a szóban forgó termékkel azonos vagy hasonló termékekre és néhány, a jelen ügyben érintett tagállamra vonatkoznak.

46      Ennélfogva, tekintettel a megfelelő ügyintézés elvéből következő vizsgálati és indokolási kötelezettségre, a fellebbezési tanácsnak figyelembe kellett volna vennie az EUIPO felperes által hivatkozott határozatait és különös figyelemmel megvizsgálnia azt a kérdést, hogy ugyanúgy kell‑e határoznia, és amennyiben nem, kifejezetten megindokolnia ezt az értékelésbeli eltérést, feltüntetve, hogy e határozatok milyen okból nem vagy már nem relevánsak.

47      Először is meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács hallgatólagosan úgy határozott, hogy nem veszi figyelembe az EUIPO felperes által hivatkozott korábbi határozatait, és e tekintetben nem indokolta kifejezetten a határozatát. Ugyanakkor, mivel ezzel ugyanolyan értelemben határozott, mint a felszólalási osztály, figyelembe kell venni az utóbbi határozatában vonatkozásban szereplő, a megtámadott határozat 6. pontjának utolsó előtti francia bekezdésében szereplő indokolást, a felszólalási osztályok és a fellebbezési tanácsok közötti funkcionális folyamatosságra tekintettel (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 22‑i Sun Cali kontra EUIPO – Abercrombie & Fitch Europe [SUN CALI] ítélet, T‑512/15, EU:T:2016:527, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48      Ezen indokolás, mely szerint az EUIPO határozatainak jogszerűségét kizárólag az uniós bíróság által értelmezett 207/2009 rendelet alapján kell értékelni, és nem az EUIPO korábbi határozathozatali gyakorlata alapján, nyilvánvalóan nem felel meg a fenti 30–37. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel a megfelelő ügyintézés elvéből ered követelményeknek, mivel nem veszi figyelembe az EUIPO korábbi határozatainak esetleges relevanciáját, különösen a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésére alapított felszólalás alátámasztására hivatkozott korábbi védjegy jóhírnevét megállapító határozatok esetében.

49      Másodszor, a megtámadott határozat hasonló szabálytalanságot tartalmaz, amennyiben a fellebbezési tanács megtagadta a felperes által a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő beadvány mellékleteként benyújtott bizonyítékok figyelembevételét, jóllehet a felperes szabályosan hivatkozott az EUIPO számos korábbi határozatára a felszólalásban, függetlenül e határozat erre vonatkozó indokolásától.

50      Egyfelől ugyanis, amennyiben a fellebbezési tanács azzal indokolta e bizonyítékok elutasítását elsősorban, hogy a felperes egyáltalán nem nyújtott be a felszólalási osztály által megállapított határidőn belül releváns bizonyítékot, annyiban megsértette a szabad bizonyítás elvét, amelyet a felszólaló a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésére alapított felszólalás alátámasztására hivatkozott korábbi védjegy jóhírnevének bizonyítását illetően élvez, amint arra a fenti 30. pont is emlékeztet, és figyelmen kívül hagyta az ugyanazon védjegy jóhírnevét megállapító korábbi határozatok különös értékét.

51      Másfelől az érintett bizonyítékok figyelmen kívül hagyásának másodlagos indoka, mely szerint a korábbi védjegyek jóhírnevére vonatkozó ezen bizonyítékok késedelmes benyújtását semmilyen körülmény nem indokolta, szintén azon a téves előfeltevésen alapul, hogy az EUIPO korábbi, e védjegyek közül kettőnek a jóhírnevét megállapító határozatai, nem minősülnek releváns bizonyítéknak, és ekképpen a felszólalási osztály nem volt köteles azokat figyelembe venni, jóllehet a felszólaló a felszólalási osztály által előírt határidőn belül kifejezetten hivatkozott e határozatokra. Emellett ki kell emelni, hogy amennyiben az említett, a fellebbezési tanács előtt benyújtott bizonyítékok részben az említett korábbi határozatok alapjául szolgáló felszólalási eljárások keretében az EUIPO fórumai által megvizsgált bizonyítékokból álltak, annyiban olyan bizonyítékokról van szó, amelyek benyújtását a jelen esetben a felszólalási osztálynak, illetve helyette a fellebbezési tanácsnak kérnie kellett volna, ha úgy ítélte meg, hogy nem tudja teljesíteni a megfelelő ügyintézés elvéből eredő vizsgálati és indokolási kötelezettségeit, amint az a fenti 36. pontban hivatkozott, 2018. június 28‑i EUIPO kontra Puma ítélet (C‑564/16 P, EU:C:2018:509) 97. és 98. pontjából következik.

52      Az EUIPO beadványában és észrevételeiben kifejtett érvek nem kérdőjelezik meg a fenti megfontolásokat.

53      Ez a helyzet először is azon állítással, amely szerint az EUIPO fórumai által más felszólalási eljárásokban hozott, ugyanazon védjegy jóhírnevét megállapító korábbi határozatok figyelembevétele sértené a másik fél jogait, aki nem ellentétben áll a másik fél, aki, mivel nem vett részt az említett határozatokhoz vezető eljárásokban, nem tehetett észrevételeket az ezen eljárások keretében benyújtott bizonyítékok bizonyító erejével és relevanciájával kapcsolatban.

54      Egyfelől ugyanis, amikor a felszólaló a felszólalási osztály előtt a felszólalásának alátámasztására felhozott korábbi védjegy jóhírnevének igazolásaként az EUIPO fórumainak ugyanezen védjegy jóhírnevét megállapító korábbi határozatára kíván hivatkozni, azt pontosan kell tennie, ami többek között azt is jelenti, hogy e határozat lényeges tartalmát be kell mutatnia.

55      Másfelől az EUIPO azon fóruma, amely előtt az ilyen korábbi határozatra hivatkoznak, a 207/2009 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése és 78. cikke szerinti hatásköreivel élve, felhívhatja a felszólalót, hogy nyújtsa be az ezen korábbi határozathoz vezető eljárás keretében megvizsgált bizonyítékokat, ahányszor csak szükséges. E benyújtás nem csupán azért kérhető, hogy lehetővé tegye az említett fórum számára, hogy eleget tegyen a megfelelő ügyintézés elvéből az ilyen esetben következő vizsgálati és indokolási kötelezettségének, hanem azért is, hogy lehetővé tegye a kontradiktórius eljárás elve és az inter partes eljárásokban a felek közötti fegyveregyenlőség elve tiszteletben tartásának biztosítását.

56      Másodszor, nem fogadható el az EUIPO azon álláspontja, mely szerint az EUIPO fórumainak azon kötelezettsége, hogy az előttük folyamatban lévő felszólalás alátámasztására hivatkozott védjegy jóhírnevét megállapító korábbi határozatokat figyelembe vegyék, azt jelentené, hogy egy fellebbezési tanácsnak adott esetben egy felszólalási osztály korábbi határozatához kellene igazítania határozatát. A megfelelő ügyintézés elvéből eredő vizsgálati és indokolási kötelezettségből az is következik, hogy az EUIPO azon fórumának, mely előtt valamely korábbi határozatra szabályosan hivatkoznak, nem csupán figyelembe kell azt vennie, hanem azt a kérdést is meg kell vizsgálnia, hogy ugyanúgy kell‑e határozni.

[omissis]

62      A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a kereset nyilvánvalóan megalapozott, amennyiben a felperes azt kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács egyfelől nem vette figyelembe az EUIPO korábbi határozatait, amelyekre előtte szabályosan hivatkoztak, és másfelől pedig mint elfogadhatatlant elutasította a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő beadvány mellékleteként benyújtott bizonyítékokat a késedelmes és nem kellően indokolt benyújtásuk okán.

[omissis]

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék hatályon kívül helyezi az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) második fellebbezési tanácsának 2016. január 29‑i határozatát (R 229/2015‑2. sz. ügy).

2)      A Törvényszék az EUIPO‑t kötelezi a költségek viselésére, ideértve a Puma SE részéről felmerült költségeket is.

Luxembourg, 2019. május 22.

*      Az eljárás nyelve: angol.

1      A jelen végzésnek csak azok a pontjai kerülnek ismertetésre, amelyek közzétételét a Törvényszék hasznosnak tartja.