1

Az Európai Bizottság a 2014. július 2‑i C (2014) 4443 final határozattal az E‑Plus Mobilfunk GmbH & Co. KG (a továbbiakban: E‑Plus) Telefónica Deutschland Holding AG (a továbbiakban: Telefónica Deutschland) általi megszerzését a közös piaccal és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás 57. cikkével összeegyeztethetőnek nyilvánítja (COMP/M.7018 Telefónica Deutschland/E‑Plus ügy), azzal a feltétellel, hogy a Telefónica Deutschland bizonyos, az említett határozat mellékleteiben foglalt végleges kötelezettségvállalásokat (a továbbiakban: végleges kötelezettségvállalások) tiszteletben tart.

2

A felperes a Törvényszék Hivatalához 2015. június 5‑én benyújtott keresetlevélben a szóban forgó összefonódási határozat megsemmisítését kérte (a jelenleg folyamatban lévő T‑307/15. sz., 1&1 Telecom kontra Bizottság ügy).

3

A felperes az e‑Curia alkalmazáson keresztül a Törvényszék Hivatalához 2016. január 29‑én benyújtotta a jelen keresetlevelet, amelyben a nem mobilhálózat‑üzemeltetői korrekciós intézkedések – azaz a végleges kötelezettségvállalásoknak megfelelő, a saját hálózati infrastruktúrájuk tulajdonjogával rendelkező mobilhálózat‑üzemeltetők kivételével a virtuális mobilhálózat‑üzemeltetőkre és mobilkommunikációs szolgáltatókra vonatkozó korrekciós intézkedések – végrehajtásáról szóló 2015. november 19‑i bizottsági határozat (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kéri. A keresetlevél első oldalán szerepel, hogy a felperest Jens‑Olrik Murach, brüsszeli (Belgium) székhelyű ügyvéd képviseli. Ezenkívül a keresetlevélhez J.‑O. Murach képviseleti meghatalmazását csatolták. Ugyanakkor a keresetlevelet az e‑Curián keresztül Peter Alexiadis nyújtotta be, aki Anglia és Wales Law Societyjének sollicitor tagja és J.‑O. Murach társa ugyanabban az irodában.

4

A Törvényszék Hivatala a 2016. február 2‑i határozatban – megállapítva, hogy a keresetlevél nem felelt meg a Törvényszék eljárási szabályzata 51. cikkének (3) bekezdésében és 78. cikkének (4) bekezdésében felsorolt feltételeknek, mivel nem csatoltak hozzá P. Alexiadis részére szóló képviseleti meghatalmazást – az eljárási szabályzat 78. cikkének (5) bekezdése értelmében kérte, hogy e hiányt legkésőbb 2016. február 10‑ig pótolják.

5

A felperes a Törvényszék Hivatalához 2016. február 9‑én az e‑Curián keresztül az előírt határidőn belül benyújtott beadványában bemutatta P. Alexiadis képviseleti meghatalmazását. A meghatalmazás kísérőlevelét J.‑O. Murach írta alá. A beadványt az e‑Curián keresztül ugyanakkor P. Alexiadis nyújtotta be.

6

A Bizottság 2016. február 25‑én a Törvényszék Hivatalához benyújtott beadványában az eljárási szabályzat 130. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő.

7

A felperes a Törvényszék Hivatalához 2016. március 9‑én benyújtott beadványában előterjesztette az említett elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatos észrevételeit.

8

A keresetlevélben a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

9

A Bizottság az elfogadhatatlansági kifogásban azt kéri, hogy a Törvényszék:

10

A felperes az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatos észrevételeiben azt kéri, hogy a Törvényszék:

11

Az eljárási szabályzat 130. cikke (1) bekezdésének értelmében az alperes kérheti, hogy a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve döntsön az elfogadhatatlanság tárgyában. Az említett szabályzat 130. cikkének (6) bekezdése értelmében a Törvényszék úgy határozhat, hogy az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatban megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát.

12

A jelen esetben a Törvényszék megítélése szerint az ügy iratai alapján kellő információ áll a rendelkezésére, és úgy dönt, hogy a szóbeli szakasz megindítása nélkül hoz határozatot.

13

A Bizottság elfogadhatatlansági kifogásában lényegében azt állítja, hogy a keresetlevél elfogadhatatlan, mivel nem J.‑O. Murach írta alá, aki a Bizottság álláspontja szerint a felperes egyedüli képviselője. Márpedig a keresetlevél felperest képviselő ügyvéd általi aláírásának hiánya olyan eljárási hiba, amely hiánypótlással nem orvosolható.

14

A felperes vitatja ezt az érvelést. Arra hivatkozik, hogy a keresetlevelet a Törvényszék előtti eljárásra jogosult ügyvéd, a jelen esetben P. Alexiadis írta alá az e‑Curia azonosítója és jelszava használatával. Márpedig az e‑Curia használata a Törvényszék 2011. szeptember 14‑i, az eljárási iratoknak az e‑Curia alkalmazáson keresztül történő benyújtásáról és kézbesítéséről szóló határozatának 3. cikke értelmében (HL 2011. C 289, 9. o.; a továbbiakban: e‑Curia határozat) egyenértékű az aláírással. A felperes elismeri, hogy a keresetlevél benyújtásakor nem mutatta be P. Alexiadis képviseleti meghatalmazását, de azt állítja, hogy az ilyen szabálytalanság az eljárási szabályzat 78. cikkének (5) bekezdése értelmében hiánypótlással orvosolható.

15

Először is e tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikkének negyedik bekezdése alapján – amelyet ugyanezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése értelmében a Törvényszék előtt folyamatban lévő eljárásban alkalmazni kell – a felet a Törvényszék előtt csak olyan ügyvéd képviselheti vagy segítheti, aki valamely tagállam bírósága előtt vagy az EGT‑megállapodás más részes államának bírósága előtt eljárni jogosult.

16

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 21. cikkének első bekezdése alapján, amely ugyanezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése értelmében a Törvényszék előtti eljárásra is alkalmazandó, a keresetlevélnek tartalmaznia kell többek között a kérelmező nevét és lakóhelyét vagy székhelyét, valamint az aláíró perbeli állását.

17

Az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 19. cikkének negyedik bekezdéséből és 21. cikkének első bekezdéséből az következik, hogy a keresetlevelet olyan személynek kell aláírni, aki jogosult a felperes képviseletére.

18

Másodszor, szintén emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 73. cikkének (1) bekezdése értelmében a fél meghatalmazottja vagy ügyvédje köteles minden eljárási irat papíralapú változatának eredeti példányát saját kezű aláírásával ellátni.

19

E rendelkezést az eljárási szabályzat 74. cikke egészíti ki, amely „Elektronikus úton történő benyújtás” címmel a következőket írja elő:

„A Törvényszék határozatban rögzítheti azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén a Hivatalhoz elektronikus úton megküldött eljárási irat eredeti példánynak minősül […]”

20

A Törvényszék e lehetőséggel élt, mikor elfogadta az e‑Curia határozatot, amelynek 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az e‑Curia alkalmazáson keresztül benyújtott eljárási irat ezen iratnak [a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata] 43. cikke 1. §‑ának első bekezdése értelmében vett eredeti példányának minősül, amennyiben e benyújtás a képviselő azonosítójának és jelszavának használatával történt. Ez az azonosítás az említett irat aláírásával egyenértékű.”

21

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az e‑Curia felhasználói fiók létesítéséhez szükséges, hogy az érintett megadja többek között a családi nevét, az utónevét (utóneveit), jogállását, postacímét, elektronikus címét és telefonszámát. Az érintettnek be kell nyújtania személyi igazolványának vagy útlevelének másolatát, valamint az arról szóló igazolást, hogy valamely intézmény vagy tagállam képviseletére jogosult, illetve jogosult eljárni valamely tagállam bírósága, illetve az EGT‑megállapodás valamely más részes államának bírósága előtt. Végül az e‑Curia alkalmazásnak a felek képviselőire irányadó – a Bíróság internetes oldalán közzétett – használati feltételei értelmében az érintettnek vállalnia kell bizonyos kötelezettségeket, amelyek be nem tartása az e‑Curia hozzáférés letiltását vonhatja maga után, ezek között az alábbi kötelezettségek találhatók:

22

Harmadszor az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Törvényszék előtt eljárni jogosult ügyvéd által aláírt keresetlevél eredeti példánya bemutatásának elmaradása nem tartozik azon alaki szabálytalanságok közé, amelyek az Európai Unió Bírósága alapokmányának 19. cikke, valamint az eljárási szabályzat 51. cikkének (4) bekezdése és 78. cikkének (5) bekezdése értelmében hiánypótlással orvosolhatók (2000. február 24‑iFTA és társai kontra Tanács végzés, T‑37/98, EU:T:2000:52, 28. pont; 2007. május 23‑iParlament kontra Eistrup ítélet, T‑223/06 P, EU:T:2007:153, 48. pont; 2014. március 12‑iXacom Comunicaciones konra OHIM – France Telecom España [xacom Comunicaciones] végzés, T‑252/13, nem tették közzé, EU:T:2014:163, 19. pont).

23

Ugyanis a keresetlevélnek a felperes képviselője általi aláírására vonatkozó követelményt – amely a jogbiztonság érdekében arra irányul, hogy biztosítsa a keresetlevél hitelességét, és kizárja annak kockázatát, hogy a keresetlevél valójában nem az elkészítésére feljogosított személytől származik – lényeges eljárási szabálynak kell tekinteni, és szigorúan kell alkalmazni, oly módon, hogy annak megsértése az eljárási határidők lejártát követően a kereset elfogadhatatlanságát vonja maga után (2007. május 23‑iParlament kontra Eistrup ítélet, T‑223/06 P, EU:T:2007:153, 51. pont; 2014. március 12‑ixacom Comunicaciones ítélet, T‑252/13, nem tették közzé, EU:T:2014:163, 20. pont).

24

Ezen elvek fényében kell tehát vizsgálni a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogást.

25

A jelen ügyben meg kell állapítani először is, hogy a keresetlevelet a Törvényszék előtt eljárni jogosult ügyvéd írta alá. Ugyanis nem vitatott, hogy P. Alexiadis európai ügyvédi kamara tagja, és ebből kifolyólag jogosult eljárni a Törvényszék előtt. Márpedig a keresetlevél e‑Curia alkalmazáson keresztül, P. Alexiadis azonosítójának és jelszavának használatával történő benyújtása az e‑Curia határozat 3. cikke értelmében aláírásnak minősül.

26

Következésképpen a Bizottság állításával ellentétben a jelen ügyet meg kell különböztetni azon korábbi ügyektől, amelyekben a keresetlevelet a Törvényszék előtt eljárni nem jogosult személy írta alá, legyen szó akár ügyvédnek nem minősülő személyről (2014. július 17‑iBrown Brothers Harriman kontra OHIM végzés, C‑101/14 P, nem tették közzé, EU:C:2014:2115), harmadik országbeli ügyvédről, aki nem tagja uniós ügyvédi kamarának (2007. november 27‑iDiy‑Mar Insaat Sanayi ve Ticaret és Akar kontra Bizottság végzés, C‑163/07 P, EU:C:2007:717; 2013. június 20‑iInterspeed kontra Bizottság végzés, C‑471/12 P, nem tették közzé, EU:C:2013:418; 2000. február 24‑iFTA és társai kontra Tanács végzés, T‑37/98, EU:T:2000:52), vagy olyan ügyvédről, aki maga a felperes, illetve akit a felpereshez fűződő kapcsolata miatt nem lehet hozzá képest harmadik félnek tekinteni (1996. december 5‑iLopes kontra Bíróság végzés, C‑174/96 P, EU:C:1996:473; 1999. december 8‑i, Euro‑Lex kontra OHIM [EU‑LEX] végzés, T‑79/99, EU:T:1999:312).

27

Hasonlóképpen meg kell különböztetni a jelen ügyet azon korábbi ügyektől, amelyekben a keresetlevél aláírása elméletileg az uniós bíróságok előtt eljárni jogosult ügyvédé volt ugyan, ám nem volt eredeti, mivel például a keresetlevélnek csupán másolatát és nem eredeti példányát nyújtották be a Hivatalnak (2011. szeptember 22‑iBell & Ross kontra OHIM ítélet, C‑426/10 P, EU:C:2011:612; 2012. szeptember 21‑iNoscira kontra OHIM ítélet, C‑69/12 P, nem tették közzé, EU:C:2012:589), vagy az aláírás nem saját kezűleg, hanem aláírás‑bélyegzővel történt (2007. május 23‑iParlament kontra Eistrup ítélet, T‑223/06 P, EU:T:2007:153), illetve az aláírás ugyan saját kezűleg történt, de olvashatatlan volt, és nem lehetett a szóban forgó eljárási cselekmények megtételére jogosult ügyvéd aláírásaként azonosítani (2015. október 6‑iMarpefa kontra OHIM végzés, C‑181/15 P, nem tették közzé, EU:C:2015:678; 2014. március 12‑ixacom Comunicaciones végzés, T‑252/13, nem tették közzé, EU:T:2014:163). A Bizottság által az elfogadhatatlansági kifogásának alátámasztására felhozott, az ítélkezési gyakorlatra való hivatkozások tehát a jelen esetben irrelevánsak.

28

Másodszor a Bizottság azt kétségbe vonó érvelését, hogy P. Alexiadis a felperes képviselője, tekintve, hogy neve nem szerepel a keresetlevél első oldalán, el kell utasítani. E jogállást ugyanis az bizonyítja, hogy a felperes bemutatta P. Alexiadis képviseleti meghatalmazását. Az, hogy e meghatalmazást nem a keresetlevélhez kapcsolódóan nyújtották be, jellegénél fogva nem változtat e megállapításon, és nem vonja maga után a keresetlevél elfogadhatatlanságát sem, mivel a keresetlevél benyújtásakor fennálló ilyen mulasztás hiánypótlással orvosolható és a felperes az eljárási szabályzat 78. cikke (5) bekezdésének megfelelően az előírt határidőn belül orvosolta is azt (2015. február 4‑iKSR kontra OHIM – Lampenwelt [Moon] ítélet, T‑374/13, nem tették közzé, EU:T:2015:69, 12. és 13. pont).

29

Harmadszor meg kell állapítani, hogy a keresetlevelet P. Alexiadis az e‑Curia alkalmazáson keresztül nyújtotta be azonosítójának és jelszavának használatával. Márpedig, amint azt a fenti 21. és 25. pont megállapítja, az e‑Curia hozzáférés használata nem csak egyenértékű az aláírással, hanem – az egyszerű saját kezű aláírással szemben – automatikusan tájékoztatást ad a felperest képviselő aláíró személyazonosságáról, jogállásáról és címéről is.

30

Következésképpen úgy kell tekinteni, hogy a keresetlevél megfelelt az eljárási szabályzat 76. cikkének b) pontja szerinti, a felperes képviselője jogállásának és címének megjelölésére vonatkozó követelménynek. Mindenesetre pusztán az, hogy a keresetlevél szövegében nem szerepel a kérdéses ügyvéd címe, illetve az, hogy a felperest képviseli, önmagában nem alkalmas arra, hogy elfogadhatatlanná tegyen egy olyan keresetlevelet, amelyet a felperes által megbízott uniós ügyvéd érvényesen – akár saját kezűleg, akár az e‑Curián keresztül – aláírt, és amelyet az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése szerinti határidőn belül nyújtottak be.

31

Negyedszer meg kell állapítani, hogy jelen esetben tiszteletben tartották a keresetlevél ügyvéd általi aláírásának kötelezettségét alátámasztó elveket, azaz hogy szükséges megbizonyosodni arról, hogy ezen eljárási irat elkészítéséért és tartalmáért a felperes uniós bíróságok előtti képviseletére feljogosított személy vállalja a felelősséget (lásd ebben az értelemben: 2014. március 12‑ixacom Comunicaciones végzés, T‑252/13, nem tették közzé, EU:T:2014:163, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), továbbá biztosítani kell a keresetlevél hitelességét, és ki kell zárni annak kockázatát, hogy a keresetlevél valójában nem az elkészítésére feljogosított személytől származik (lásd ebben az értelemben: 2015. október 6‑iMarpefa kontra OHIM végzés, C‑181/15 P, nem tették közzé,EU:C:2015:678, 22. pont). P. Alexiadis ugyanis – amint az a fenti 25. és 28. cikkben megállapításra került – jogosult a felperest az uniós bíróságok előtt képviselni, és nem vitatott, hogy a keresetlevelet ő szerkesztette, illetve annak egyik szerkesztője volt.

32

A fentiekre figyelemmel a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

33

Az eljárási szabályzat 133. cikke alapján a költségekről az eljárást befejező ítéletben vagy végzésben kell határozni. Mivel a jelen végzés nem zárja le az eljárást, a költségekről jelenleg nem kell határozni.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

Luxembourg, 2016. június 22.