—

semmisítse meg a Németország által a Flughafen Altenburg-Nobitz GmbH és a Ryanair Ltd. javára nyújtott SA.26500 – 2012/C (korábbi 2011/NN, korábbi CP 227/2008) számú állami támogatásról szóló, 2014. október 15-i (EU) 2016/287 bizottsági határozat 1. cikkének (4) bekezdését és 2-4. cikkét; és

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalapot arra alapítják, hogy a határozat sérti az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41 cikkét, a megfelelő ügyintézés elvét, és a felperesek védelemhez való jogát, mivel a Bizottság nem engedélyezte a felpereseknek a vizsgálati iratokhoz való hozzáférést, és nem tette lehetővé számukra, hogy álláspontjukat ténylegesen kifejthessék.

2.

A második jogalapot az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének az állítólagos megsértésére alapítják, mivel a Bizottság nem bizonyította a szelektív jelleget.

3.

A harmadik jogalapot az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének az állítólagos megsértésére alapítják, mivel a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a repülőtér és a felperesek közötti megállapodások előnyt nyújtottak a felpereseknek. A Bizottság tévesen utasította el a felperesek által javasolt összehasonlító elemzés elfogadását, nyilvánvaló értékelési hibát követett el és nem indokolta a jövedelmezőségre vonatkozó elemzését, ugyanis a marketingszolgáltatásokra vonatkozó megállapodások keretében nyújtott marketingszolgáltatásoknak nem tulajdonított megfelelő értéket; tévesen vetette el a repülőtér ilyen szolgáltatások megrendelésére irányuló döntésének hátterében álló ésszerű megfontolást; tévesen vetette el azt a lehetőséget, hogy a marketing szolgáltatások egy részét általános érdekű célokra is megrendelhették; a jövedelmezőségre vonatkozó számítása során megállapításait hiányos, megbízhatatlan és nem megfelelő adatokra alapította; és tévesen figyelmen kívül hagyta a Ryanairrel kötött, repülőtéri szolgáltatásokra vonatkozó megállapodás által nyújtott szélesebb körű előnyöket.

4.

A negyedik jogalapot másodlagosan az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének és az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének az állítólagos megsértésére alapítják, mivel a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el és tévesen alkalmazta jogot annak megállapításával, hogy a Ryanairnek és az AMS-nek nyújtott támogatás a repülőtér (Bizottság által számított) összesített határveszteségének felelt meg, ahelyett hogy a Ryanair és az AMS tényleges hasznát vette volna alapul. A Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia, hogy az állítólagos hasznot ténylegesen milyen mértékben hárították át a Ryanair utasaira. A Bizottság továbbá nem számszerűsített semmi olyan versenyelőnyt, amelyet a Ryanair az állítólagos támogatáson keresztül élvezett, és a Bizottság nem szolgált megfelelő magyarázattal arra, hogy a támogatásnak a határozatban megjelölt összegű visszatéríttetése miért volt szükséges a támogatás nyújtását megelőző állapot helyreállításának biztosításához.