—

a HanseYachts AG képviseletében O. Hecht Rechtsanwalt,

—

a Port D’Hiver Yachting SARL képviseletében J. Bauerreis Rechtsanwalt,

—

a Société Maritime Côte D’Azur képviseletében A. Fischer Rechtsanwältin,

—

a Compagnie Generali IARD SA képviseletében C. Tendil, elnök, segítője: J. Laborde Rechtsanwalt,

—

az Európai Bizottság képviseletében M. Heller és M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.) 30. cikke 1. pontjának az értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a HanseYachts AG és a Port D’Hiver Yachting SARL, Société Maritime Côte d’Azur (a továbbiakban: SMCA), valamint a Compagnie Generali IARD SA (a továbbiakban: Generali IARD) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya nemleges megállapítási kereset arra vonatkozóan, hogy a HanseYachtsnak nem áll fenn felelőssége az SMCA által hivatkozott kár megtérítése címén.

3

A 44/2001 rendelet (15) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

„A harmonikus jogalkalmazás érdekében a párhuzamos eljárások lehetőségét el kell kerülni [helyesen: a minimumra kell csökkenteni], és biztosítani kell, hogy ne hozzanak egymással összeegyeztethetetlen határozatot két tagállamban. Világosan és hatékonyan kell szabályozni a perfüggősség és az összefüggő eljárások megoldását, valamint a felfüggesztés alapjául szolgáló időtartam meghatározásának tekintetében fennálló nemzeti eltérésekből adódó problémák elhárítását [helyesen: Világos és hatékony mechanizmust kell előírni a perfüggősség és az összefüggő eljárások megoldására, valamint azon problémák elhárítása érdekében, amelyek az azon időpont meghatározásának tekintetében fennálló nemzeti eltérésekből adódnak, hogy valamely eljárás mikortól tekintendő folyamatban lévőnek]. E rendelet alkalmazásában az említett időtartamot [helyesen: időpontot] önállóan kell meghatározni.”

4

E rendelet „Joghatóság” című II. fejezete tartalmazza a „Különös joghatóság” című 2. szakaszt. E szakasz foglalja magában többek között az említett rendelet 5. cikkét, amely így rendelkezik:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető:

[…]”

5

E II. fejezet „Megállapodás joghatóságról” című 7. szakasza magában foglalja többek között a 44/2001 rendelet 23. cikkét, amely (1) bekezdésében így rendelkezik:

„Ha a felek, akik közül egy vagy több valamely tagállamban lakóhellyel rendelkezik, egy bizonyos jogviszonnyal kapcsolatban felmerült vagy a jövőben felmerülő jogviták eldöntésére valamely tagállam bíróságának vagy bíróságainak joghatóságát kötik ki, a megállapodás szerinti bíróság vagy bíróságok rendelkeznek joghatósággal. Az ilyen joghatóság a felek eltérő megállapodásának hiányában kizárólagos. […]”

6

Az említett II. fejezet a „Perfüggőség és összefüggő eljárások” címet viselő 9. szakasza tartalmazza a 27–30. cikket. E rendelet 27. cikke értelmében:

„(1)   Amennyiben azonos jogalapból származó, azonos felek között folyamatban lévő eljárásokat különböző tagállamok bíróságai előtt indítottak, a később megkeresett bíróság az elsőként megkeresett bíróság joghatósága megállapításáig hivatalból felfüggeszti az eljárást [helyesen: az a bíróság, amelyhez később fordultak, hivatalból felfüggeszti az eljárást azon bíróság joghatóságának megállapításáig, amelyhez elsőként fordultak].

(2)   Amennyiben az elsőként megkeresett bíróság joghatóságát állapítják meg, a később megkeresett bíróság ennek javára megállapítja saját joghatóságának hiányát [helyesen: Amennyiben annak a bíróságnak a joghatóságát állapítják meg, amelyhez elsőként fordultak, az a bíróság, amelyhez később fordultak, megállapítja az előbbi javára saját joghatóságának hiányát].”

7

Az említett rendelet 30. cikke ekként rendelkezik:

„E szakasz alkalmazásában a bíróság megkeresettnek tekintendő [helyesen: A bírósághoz fordulás időpontjának az alábbiak tekintendők]:

2. ha az iratot a bírósághoz történő benyújtást megelőzően kell kézbesíteni, abban az időpontban [helyesen: az az időpont], amikor azt a kézbesítésére hatáskörrel rendelkező intézmény megkapja, feltéve hogy a felperes ezt követően nem mulasztja el az iratnak a bírósághoz történő benyújtása érdekében számára előírt intézkedések megtételét.

[…]”

8

A code de procédure civile (polgári perrendtartás) I. könyve tartalmazza a „Bírósági bizonyításfelvétel” című VII. cikket. E cikk „Bizonyításfelvételi intézkedések” című, II. alcímében található a 145. cikk, amely így rendelkezik:

„Ha fennáll a jogszerű indoka annak, hogy a pert megelőzően megőrizzék vagy megállapítsák azon tényállás bizonyítékait, amelytől egy jogvita eldöntése függhet, a jog által megengedett bizonyításfelvételi intézkedések, bármely érintett fél részéről akár kereset, akár ideiglenes intézkedés iránti kérelem formájában előterjesztett igény esetén elrendelhetők”.

9

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból és a Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy a HanseYachts Greifswaldban (Németország) letelepedett társaság, amely jachtok és vitorlás hajók tervezésével és értékesítésével foglalkozik. A Port D’Hiver Yachting hajók forgalmazásával foglalkozó társaság, amelynek székhelye Franciaországban található.

10

Egy 2010. április 14‑i szerződéssel a HanseYachts értékesített a Port d’Hiver Yachting részére egy Fjord 40 Cruiser típusú jachtot. Ezt a jachtot a Port D’Hivernek 2010. május 18‑án adtak át Greifswaldban, amely település a Landgericht Stralsund (stralsundi tartományi bíróság) illetékességi területén fekszik. A jachtot ezt követően Franciaországba szállították, és 2010. április 30‑án tovább értékesítették az e tagállamban letelepedett SMCA társaság részére.

11

2011. augusztus 1‑jén a HanseYachts és a Port D’Hiver Yachting forgalmazási szerződést kötött egymással, amely tartalmazott egy, a greifswaldi bíróságokat kijelölő joghatósági kikötést, és a német jogot jelölte ki alkalmazandó anyagi jogként. E szerződés 22. pontja kimondta, hogy az említett szerződés e felek között felvált minden korábbi írásbeli vagy szóbeli megállapodást.

12

2011 augusztusában, a jacht egyik motorját érő meghibásodást követően az SMCA ideiglenes intézkedés ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel – amelyet a Port d’Hiver Yachtingnak 2011. szeptember 22‑én kézbesítettek – fordult a tribunal de commerce de Marseille‑hez (marseille‑i kereskedelmi bíróság, Franciaország) a polgári perrendtartás 145. cikke szerinti, pert megelőző igazságügyi szakvélemény kérelmezése érdekében. Az eljárásba a Volvo Trucks France SAS‑t, mint e motorok gyártóját, is bevonta. 2012‑ben a Compagnie Generali IARD, mint a Port d’Hiver Yachting biztosítója, önként beavatkozott az eljárásba. A HanseYachts‑ot, mint az érintett jacht gyártóját, szintén perbe vonták 2013‑ban.

13

A tribunal de commerce de Marseille (marseille‑i kereskedelmi bíróság) által kijelölt szakértő 2014. szeptember 18‑án szolgáltatta végleges szakvéleményét.

14

2015. január 15‑én az SMCA a tribunal de commerce de Toulon (touloni kereskedelmi bíróság, Franciaország) előtt keresetet indított a Port d’Hiver Yachting, a Volvo Trucks France és a HanseYachts ellen, az általa állítólagosan elszenvedett kár, valamint az igazságügyi szakértői véleménnyel kapcsolatos eljárásban felmerült költségek megtérítése iránt. A kereset HanseYachts ellen irányuló része a gyártónak a rejtett hibákért fennálló garanciális felelősségén alapul.

15

A HanseYachts a tribunal de commerce de Toulon (touloni kereskedelmi bíróság) előtti kereset benyújtását megelőzően, de a tribunal de commerce de Marseille (marseille‑i kereskedelmi bíróság) előtti, ideiglenes intézkedés iránti kérelem benyújtását követően, 2014. november 21‑én a Landgericht Stralsund (stralsundi tartományi bíróság) előtt nemleges megállapítási keresetet nyújtott be annak megállapítása iránt, hogy a Port d’Hiver Yachting, az SMCA és a Generali IARD nem rendelkezik olyan követeléssel a szóban forgó jachtot illetően, amelyre vele szemben hivatkozhat.

16

Mivel az alapeljárás alperesei a 44/2001 rendelet 27. cikkére alapított perfüggőségi kifogásra hivatkoztak, a kérdést előterjesztő bíróságban az a kérdés merült fel, hogy e rendelet 30. cikkének rendelkezéseire figyelemmel, „olyan bíróságként, amelyhez később fordultak”, fel kell‑e függesztenie az eljárást, amíg megállapítást nem nyer a tribunal de commerce de Toulon (touloni kereskedelmi bíróság) joghatósága, amely ekként az a bíróság, amelyhez elsőként fordultak, vagy pedig vizsgálhatja az alapeljárás tárgyát képező kereset megalapozottságát olyan bíróságként, amelyhez elsőként fordultak. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy határozata attól függ, hogy a tribunal du commerce de Marseille előtt, a bizonyítékok beszerzése érdekében indított eljárást megindító iratot a 44/2001 rendelet 30. cikkének 1. pontja értelmében vett, „az eljárást megindító irat, illetve azzal egyenértékű iratnak” kell tekinteni, vagy ilyen iratnak csak az az irat minősíthető, amely a tribunal de Toulon előtti bírósági eljárást megindította.

17

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a rendelet 27. cikkének (1) bekezdése alkalmazásának feltételei teljesültek, mivel a tribunal de commerce de Toulon (touloni kereskedelmi bíróság) előtt indított érdemi kereset és az érdemi lévő eljárás felei, tárgya és jogalapja is azonos. Hangsúlyozza, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából, különösen a 2012. október 25‑iFolien Fischer és Fofitec ítéletből (C‑133/11, EU:C:2012:664, 42. és azt követő pontok), valamint a 2013. december 19‑iNipponkoa Insurance ítéletből (C‑452/12, EU:C:2013:858, 41. és azt követő pontok), az következik, hogy az a tény, hogy az alapeljárásban szereplő kereset nemleges megállapítási kereset, nem akadályozza perfüggőségi helyzet megállapítását.

18

A Landgericht Stralsund (stralsundi tartományi bíróság) álláspontja szerint az igazságügyi szakértői vélemény iránti kérelem – amely a francia jog értelmében megelőzi a pert –, és azt azt követően indított érdemi kereset anyagi jogi egységet képez, mivel az érdemi kereset indítása a felek között fennálló jogvita folyamatosságába illeszkedik. E bíróság következésképpen úgy véli, hogy azonos felek között, azonos tárgyban és azonos jogalapból származó jogvita keretében a francia bíróságokhoz fordultak elsőként.

19

A 44/2001 rendelet 30. cikkének szövege, amely szerint a bírósághoz fordulás időpontjának nem csak „az eljárást megindító irat”, hanem az „azzal egyenértékű irat” benyújtását kell tekinteni, a kérdést előterjesztő bíróság szerint indokolná e cikk tág értelmezését, amennyiben a polgári perrendtartás 145. cikke alapján bevezetetthez hasonló, önálló bizonyításfelvételi eljárás iránti kérelem tekinthető az eljárást megindító irattal egyenértékű iratnak.

20

A Landgerich Stralsund (stralsundi tartományi bíróság) e körülmények között függesztette fel az eljárást, és terjesztette előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést a Bíróság elé:

„Ha valamely tagállam eljárásjoga olyan önálló bizonyításfelvételi eljárást ír elő, amelyben szakvélemény bíróság által elrendelt beszerzésére kerül sor [például] a francia jog szerinti »expertise judiciaire«), és ha e tagállamban ilyen önálló bizonyításfelvételi eljárás lefolytatására kerül sor, majd ugyanebben a tagállamban az önálló bizonyításfelvételi eljárás eredményein alapuló [érdemi] peres eljárás indul azonos felek között:

ebben az esetben már az önálló bizonyításfelvételi eljárást megindító irat a 44/2001/EK rendelet 30. cikkének 1. pontja értelmében vett »eljárást megindító iratnak, illetve azzal egyenértékű iratnak« minősül? Vagy csak a peres eljárást megindító irat tekintendő »eljárást megindító iratnak, illetve azzal egyenértékű iratnak«?”

21

A kérdést előterjesztő bíróság kérdésével lényegében arra keres választ, hogy a 44/2001 rendelet 27. cikkének (1) bekezdését és 30. cikkének 1. pontját akként kell‑e értelmezni, hogy perfüggőség esetén az az időpont, amikor a pert megelőző, bizonyításfelvételi intézkedés meghozatalára irányuló eljárást megindították, tekinthető az említett 30. cikk 1. pontja értelmében az azon „bírósághoz fordulás időpontjának”, amelynek érdemben kell határoznia az ugyanezen tagállamban, ezen intézkedés eredményéből következően indított kérelem tárgyában.

22

Elöljáróban mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a 44/2001 rendeletet hatályon kívül helyezte a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.). Ezen utóbbi rendelet ugyanakkor, 81. cikkének értelmében, csak 2015. január 10‑től alkalmazandó. Következésképpen a HanseYachts által 2014. november 21‑én indított bírósági keresetre vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a 44/2001 rendeletre tekintettel kell vizsgálni.

23

Ezt követően meg kell állapítani, hogy a Bírósághoz – a kérdést előterjesztő bíróság által e tárgyban szolgáltatott pontosítások ellenére – nem a kérdést előterjesztő bíróság és a tribunal de commerce de Toulon (touloni kereskedelmi bíróság) joghatóságára vonatkozó kérdéssel fordultak. A jelen ügyben, jóllehet úgy tűnik, a HanseYachts a 44/2001 rendelet 23. cikke értelmében a német bíróságok kizárólagos joghatóságára hivatkozik, a kérdést előterjesztő bíróság kijelenti, hogy joghatósága a 44/2001 5. cikkének (1) bekezdésén alapul, és úgy véli, hogy a német bíróságok kizárólagos joghatóságának nem mond ellent a tribunal de commerce de Toulon (touloni kereskedelmi bíróság) előtt indított eljárás, mivel a francia bíróság joghatósága e rendelet 5. cikkének (3) bekezdésén alapul.

24

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egyedül az alapügyben eljáró és a bírósági döntésért felelősséggel tartozó nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélje mind az előzetes döntéshozatal szükségességét ítéletének meghozatala szempontjából, mind pedig a Bíróság elé terjesztendő kérdések relevanciáját (2014. február 27‑iCartier parfums‑lunettes és Axa Corporate Solutions assurances ítélet, C‑1/13, EU:C:2014:109, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Következésképpen a Bíróság a kérdést előterjesztő bíróság joghatóságára vonatkozó tárgykör érintése nélkül szándékozik válaszolni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre.

25

A 44/2001 rendelet II. fejezetének „Perfüggőség és összefüggő eljárások” című 9. szakasza e rendelet 27–30. cikkeit tartalmazza. E szakasz célja, hogy az Európai Unión belüli harmonikus jogalkalmazás érdekében a párhuzamos eljárásokat a minimumra csökkentsék, és biztosítsák, hogy ne hozzanak egymással összeegyeztethetetlen határozatot különböző tagállamokban.

26

A 44/2001 rendelet 27. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy perfüggőség akkor jön létre, amennyiben azonos jogalapból származó, azonos felek között folyamatban lévő eljárásokat különböző tagállamok bíróságai előtt indítottak.

27

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az előtte és a tribunal de commerce de Toulon (touloni kereskedelmi bíróság) előtt folyamatban lévő ügyben perfüggőség helyzete áll fenn. A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy arra vonatkozó kötelezettsége, hogy az eljárást olyan bíróságként, amelyhez később fordultak, felfüggessze, kizárólag akkor állna fenn, ha a tribunal de commerce de Toulon (touloni kereskedelmi bíróság) előtt indított érdemi keresetet kellene olyan iratnak tekinteni, amely az eljárást a tribunal de commerce de Marseille (marseille‑i kereskedelmi bíróság) előtt indított bizonyításfelvételi szakasztól kezdődően megindította.

28

Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a perfüggőség rendezését szolgáló, a 44/2001 rendelettel létrehozott mechanizmus objektív és automatikus jelleget ölt, valamint hogy az az adott bíróságokhoz fordulás időbeli sorrendjén alapul (lásd ebben az értelemben: 2015. október 22‑iAannemingsbedrijf Aertssen és Aertssen Terrassements ítélet, C‑523/14, EU:C:2015:722, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

Ebben az összefüggésben e rendelet 30. cikke egységesen és önálló módon határozza meg e rendelet II. fejezete perfüggőséggel kapcsolatos 9. szakaszának, és különösen e szakasz 27. cikkének alkalmazásában a bírósághoz fordulás időpontjának tekinthető időpontot (2015. október 22‑iAannemingsbedrijf Aertssen és Aertssen Terrassements ítélet, C‑523/14, EU:C:2015:722, 57. pont). Az említett 30. cikk 1. pontja értelmében, amelynek értelmezését a kérdést előterjesztő bíróság kérte, a bírósághoz fordulás időpontja az eljárást megindító irat, illetve azzal egyenértékű irat bírósághoz történő benyújtásának időpontja, feltéve hogy a felperes ezt követően nem mulasztja el az alperes részére történő kézbesítés érdekében számára előírt intézkedések megtételét.

30

A 44/2001 rendelet (15) bekezdéséből következik, hogy e cikk célja többek között azon problémák elhárítása, amelyek az azon időpont meghatározásának tekintetében fennálló nemzeti eltérésekből adódnak, hogy valamely eljárás mikortól tekintendő folyamatban lévőnek, mivel ezt az időpontot önálló módon kell meghatározni. Továbbá, amint azt a főtanácsnok kiemelte indítványának 67. pontjában, az e rendelet elfogadását megelőző jogalkotási előkészítő anyagokból, különösen a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló EK tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatból [COM(1999) 348 végleges] kitűnik, hogy a 30. cikk célja azon jogbizonytalanság mérséklése egy ezen időpont egyszerű és egységes meghatározását lehetővé tévő anyagi jogi szabály segítségével, amelyet az okozott, hogy a tagállamokban igen változatos eszközök léteztek a bírósághoz fordulás időpontjának meghatározására.

31

A jelen ügyben a polgári perrendtartás 145. cikkéből következik, hogy a francia jogban, ha fennáll a jogszerű indoka annak, hogy a pert megelőzően megőrizzék vagy megállapítsák azon tényállás bizonyítékait, amelytől egy jogvita eldöntése függhet, a jog által megengedett bizonyításfelvételi intézkedések bármely érintett fél részéről akár kereset, akár ideiglenes intézkedés iránti kérelem formájában előterjesztett igény esetén elrendelhetők. Ezen intézkedések sorában szerepel az igazságügyi szakértői vélemény is.

32

E cikk kifejezetten kimondja, hogy az érintett, bizonyításfelvételi intézkedés iránti kérelmet „a pert megelőzően” terjesztik elő. A francia kormány a Bíróság által a Bíróság eljárási szabályzata 61. cikkének (1) bekezdése alapján hozzá intézett kérdésre adott válaszul rámutatott mindenekelőtt, hogy a polgári perrendtartás 145. cikke az e cikk alapján elrendelt bizonyításfelvételi intézkedések önállóságát mondja ki az ugyanazon feleket érintő érdemi eljáráshoz képest, lévén hogy ezen intézkedések iránti kérelmet „a pert megelőzően” kell benyújtani. Továbbá, e kormány szerint a polgári perrendtartás 145. cikke alapján benyújtott kérelem másik eljárás tárgyát képezi, mint az esetleges érdemi eljárás. Végül az említett kormány kiemelte, hogy az a bíróság, amelyhez a polgári perrendtartás 145. cikke alapján fordulnak, „az összes kérdésben döntött” a kért, bizonyításfelvételi intézkedés elrendelésével.

33

A polgári perrendtartás 145. cikkének a francia kormány általi értelmezéséből következik, hogy jóllehet kapcsolat állhat fenn azon bíróság, amelyhez e cikk alapján fordultak, valamint az érdemi eljárásban – amelyre tekintettel a bizonyításfelvételi intézkedést elrendelték – hatáskörrel rendelkező bíróság között, ettől még az ilyen bizonyításfelvételi eljárás önálló jelleggel bír az érdemi eljáráshoz képest, amely adott esetben ezt követően indítható.

34

Mindazonáltal pontosítani szükséges, hogy a nemzeti bíróság feladata annak mérlegelése, hogy az említett cikk ilyen értelmezése fenntartható‑e, mivel a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel valamely tagállam belső jogának az értelmezésére (lásd különösen: 2012. december 13‑iCaves Krier Frères ítélet, C‑379/11, EU:C:2012:798, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35

Tekintettel ezen önálló jellegre, valamint az egyrészt a bizonyításfelvételi eljárás, másrészt az esetleges érdemi eljárás közötti egyértelmű elhatárolásra, az eljárást megindító irattal „egyenértékű irat” 44/2001 rendelet 30. cikkében foglalt fogalmát akként kell értelmezni, hogy egy bizonyításfelvételi eljárást megindító iratot nem lehet egyúttal az érdemi eljárást megindító iratnak is tekinteni a perfüggőség helyzetének értékelése, valamint annak meghatározása szempontjából, hogy melyik az a bíróság, amelyhez ugyanezen rendelet 27. cikkének (1) bekezdése értelmében elsőként fordultak. Az ilyen értelmezés ezenkívül kevéssé összeegyeztethető az említett 30. cikk 1. pontja által követett céllal, amely, a jelen ítélet 30. pontjában kifejtetteknek megfelelően, a bírósághoz való fordulás időpontja egyszerű és egységes meghatározásának lehetővé tételére irányul.

36

A fenti megfontolások összességének fényében az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 27. cikkének (1) bekezdését és 30. cikkének 1. pontját akként kell értelmezni, hogy perfüggőség esetén az az időpont, amikor a pert megelőző, bizonyításfelvételi intézkedés meghozatalára irányuló eljárást megindították, nem tekinthető az említett 30. cikk 1. pontja értelmében az azon „bírósághoz fordulás időpontjának”, amelynek érdemben kell határoznia az ugyanezen tagállamban, ezen intézkedés eredményéből következően indított kérelem tárgyában.

37

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 27. cikkének (1) bekezdését és 30. cikkének 1. pontját akként kell értelmezni, hogy perfüggőség esetén az az időpont, amikor a pert megelőző, bizonyításfelvételi intézkedés meghozatalára irányuló eljárást megindították, nem tekinthető az említett 30. cikk 1. pontja értelmében az azon „bírósághoz fordulás időpontjának”, amelynek érdemben kell határoznia az ugyanezen tagállamban, ezen intézkedés eredményéből következően indított kérelem tárgyában.