1.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke 2. pontjának a) alpontjára, 3. cikkének (1) bekezdésére, 3. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjára, valamint 7. cikkének (2) bekezdésére vonatkozik. ( 2 )

2.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem első ízben ad alkalmat a Bíróságnak arra, hogy két férfi között létrejött házassággal összefüggésben állást foglaljon a 2004/38 irányelv értelmében vett „házastárs” fogalmáról. A feladat kényes, mert – bár a házasságról mint jogintézményről az európai uniós polgárok szabad mozgásának sajátos és behatárolt keretén belül van szó –, a „házastárs” fogalmának elfogadásra kerülő meghatározása szükségképpen hatással lesz az érintett férfiak és nők önazonosságára – és így méltóságára –, de az uniós polgároknak a házasságról alkotott személyes és társadalmi felfogására is, amely egyénenként és tagállamonként eltérő lehet.

3.

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) „A magán‑ és a családi élet tiszteletben tartása” című 7. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán‑ és családi életét, otthonát és kapcsolattartását tiszteletben tartsák.”

4.

A Charta 9. cikke értelmében „[a] házasságkötéshez és a családalapításhoz való jogot az e jogok gyakorlását szabályozó nemzeti törvények szerint biztosítani kell.”

5.

A Charta 21. cikkének (1) bekezdése szerint „tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés”.

6.

Az EUMSZ 21. cikk szerint „[a] Szerződésekben és a végrehajtásukra hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz”.

7.

A 2004/38 irányelv (2), (5), (6) és (31) preambulumbekezdése kimondja:

[…]

[…]

8.

A 2004/38 irányelv „Fogalommeghatározások” című 2. cikke a következőket mondja ki:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

[…]”

9.

A 2004/38 irányelv „Kedvezményezettek” című 3. cikkének szövege a következő:

„(1)   Ezt az irányelvet kell alkalmazni mindazokra az uniós polgárokra, akik olyan tagállamba költöznek [helyesen: utaznak], vagy olyan tagállamban tartózkodnak, amelynek nem állampolgárai, valamint az őket kísérő vagy hozzájuk csatlakozó, a 2. cikk 2. pontjában meghatározott családtagjaikra.

(2)   Az érintett személyek saját jogon való szabad mozgásának és tartózkodásának sérelme nélkül, a fogadó tagállamnak a nemzeti jogszabályaival összhangban meg kell könnyítenie az alábbi személyek beutazását és tartózkodását:

A fogadó tagállam kötelezettséget vállal e személyek személyes körülményeinek alapos vizsgálatára, és megindokolja e személyek beutazásának vagy tartózkodásának megtagadását.”

10.

A 2004/38 irányelv „Tartózkodás joga három hónapot meghaladóan” című 7. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint:

„(1)   Valamennyi uniós polgárt megilleti a tartózkodás joga egy másik tagállam területén három hónapot meghaladó időtartamra, ha:

(2)   Az (1) bekezdésben meghatározott tartózkodás jogát ki kell terjeszteni azokra a családtagokra, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, és az uniós polgárt kísérik vagy hozzá csatlakoznak a fogadó tagállamban, feltéve hogy az uniós polgár megfelel az (1) bekezdés a), b) vagy c) pontjában említett feltételeknek.”

11.

A polgári törvénykönyv 259. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint:

„(1)   A házasság férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján, jogszabályok által meghatározott feltételek mellett létrejött életközösség.

(2)   A férfinak és a nőnek joga van ahhoz, hogy családalapítás céljából házasságot kössön.”

12.

A polgári törvénykönyv 277. cikkének (1), (2) és (4) bekezdése értelmében:

„(1)   Tilos az azonos nemű személyek közötti házasság.

(2)   Románia nem ismeri el az azonos nemű személyek között, akár román, akár külföldi állampolgárok által külföldön kötött házasságot. […]

(4)   Az [Unió] tagállamai és az Európai Gazdasági Térség tagállamai állampolgárainak Románia területén való szabad mozgására vonatkozó törvényi rendelkezések továbbra is alkalmazandóak.”

13.

Relu Adrian Coman román állampolgár, aki amerikai állampolgársággal is rendelkezik. 2002 júniusában megismerkedett Robert Clabourn Hamilton amerikai állampolgárral New Yorkban (Egyesült Államok). 2005 májusától 2009 májusáig együtt laktak ott. Ezen időpontban R. A. Coman azon célból, hogy az Európai Parlamentnél parlamenti asszisztensként dolgozzon, Brüsszelben telepedett le, míg R. C. Hamilton New Yorkban maradt. 2010. november 5‑én Brüsszelben házasságot kötöttek.

14.

2012 márciusában R. A. Coman felhagyott az Európai Parlamentnél végzett munkával, de Brüsszelben maradt. 2012 decemberében R. A. Coman és házastársa közigazgatási lépéseket tett a román hatóságoknál az ahhoz szükséges dokumentumok beszerzése érdekében, hogy R. A. Coman az Európai Unió tagállamain kívüli államból származó házastársával Romániában jogszerűen munkát vállalhasson, illetve ott három hónapot meghaladóan tartózkodhasson.

15.

2013. január 11‑i levelében az Inspectoratul General pentru Imigrări (bevándorlási főfelügyelet, Románia) kérelmük tárgyában kedvezőtlen határozatot hozott. Álláspontja szerint az amerikai állampolgár ideiglenes tartózkodási engedélye családegyesítés céljából nem hosszabbítható meg a bevándorlásról szóló román szabályozás és a vonatkozó egyéb hatályos rendelkezések alapján.

16.

2013. október 28‑án R. A. Coman, R. C. Hamilton és az Asociația ACCEPT keresetet nyújtott be az Inspectoratul General pentru Imigrări (bevándorlási főfelügyelet) határozata ellen a Judecătoria sectorului 5 București (bukaresti 5. kerületi elsőfokú bíróság, Románia) előtt.

17.

E jogvita keretében a polgári törvénykönyv 277. cikkének (2) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel szemben alkotmányellenességi kifogást terjesztettek elő. Álláspontjuk szerint a tartózkodási jog gyakorlása során az azonos nemű személyek külföldön kötött házassága elismerésének megtagadása sérti a román alkotmánynak a magán‑ és a családi élethez való jogot védő rendelkezéseit, valamint az egyenlőség elvére vonatkozó rendelkezéseit.

18.

2015. december 18‑án a Judecătoria sectorului 5 București (bukaresti 5. kerületi elsőfokú bíróság) a Curtea Constituționalăhoz (alkotmánybíróság, Románia) fordult annak érdekében, hogy az az említett kifogást bírálja el. Ez utóbbi bíróságnak az volt az álláspontja, hogy a jelen ügy kizárólag egy uniós polgár és annak egy harmadik ország állampolgárságával rendelkező házastársa között külföldön jogszerűn létrejött házasság által kiváltott és a szexuális irányultságon alapuló, a családi élethez és a szabad mozgáshoz való joggal összefüggő hátrányos megkülönböztetés tilalmának szemszögéből értékelendő joghatások elismerésére vonatkozik. Ezzel összefüggésben e bíróságnak kétségei támadtak a tekintetben, hogy hogyan kell értelmezni több, a 2004/38 irányelvben használt, és a Charta, valamint a Bíróságnak, illetve az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) a családi élethez való jogra vonatkozó közelmúltbeli ítélkezési gyakorlata fényében értelmezett fogalmat. E bíróság tehát felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal iránti eljárást kezdeményezett a Bíróság előtt.

19.

A Curtea Constituţională (alkotmánybíróság) 2016. november 29‑i végzésével, amely 2016. december 30‑án érkezett a Bírósághoz, az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

20.

Írásbeli észrevételeket terjesztettek elő az alapeljárásban részt vevő felek, a román, a magyar, a holland és a lengyel kormány, valamint az Európai Bizottság.

21.

Ezenkívül Hollandia kormánya kivételével valamennyien felszólaltak a 2017. november 21‑én tartott tárgyaláson. A lett kormány és a Consiliul Național pentru Combaterea Discriminării (hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem nemzeti tanácsa, Románia), amelyek nem nyújtottak be írásbeli észrevételeket, szintén kifejthették érveiket ezen a tárgyaláson.

22.

A 2004/38 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése az ezen irányelv szerinti kedvezményezetteket úgy határozza meg, hogy „[mindazon] […] uniós polgárok […], akik olyan tagállamba utaznak, vagy olyan tagállamban tartózkodnak, amelynek nem állampolgárai, valamint az őket kísérő vagy hozzájuk csatlakozó, a 2. cikk 2. pontjában meghatározott családtagjaik […]” ( 4 ).

23.

Az alapjogvita keretében tehát R. C. Hamilton saját előnyére nem hivatkozhat az irányelvre. Ugyanis, ahogyan azt a Bíróság korábban már különösen egyértelműen kimondta, „a 2004/38 irányelv rendelkezéseinek szövege, rendszere és célkitűzése alapján történő értelmezésből következik, e rendelkezések nem keletkeztetnek tartózkodási jogot uniós polgár harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagja számára olyan tagállamban, amelynek ez az uniós polgár az állampolgára” ( 5 ).

24.

Mindazonáltal a Bíróság elismerte, hogy bizonyos körülmények között származékos tartózkodási jog alapítható az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdésére, és hogy a 2004/38 irányelv ebben az összefüggésben analógia útján alkalmazandó. ( 6 )

25.

Ugyanis ha az uniós polgár harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagja nem rendelkezne ilyen tartózkodási joggal az uniós polgár állampolgársága szerinti tagállamban, akkor ez az uniós polgárt visszatarthatná attól, hogy másik tagállam területén való munkavégzés érdekében elhagyja ezt az államot, pusztán mert nem lenne biztos abban, hogy a származási tagállamba való visszatérése után folytathatja az esetleg már a fogadó tagállamban megkezdett családi életet. ( 7 ) E származékos tartózkodási jogban való részesülés érdekében az uniós polgár fogadó tagállamban való tartózkodásának azonban kellően tényleges jelleget kell mutatnia ahhoz, hogy kialakíthassa vagy megszilárdíthassa családi életét. ( 8 )

26.

Azóta tehát általánosan elfogadott, hogy „ha az uniós polgár a 2004/38 irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében és azokkal összhangban a fogadó tagállamban való tényleges tartózkodása alkalmával ezen utóbbi tagállamban alakította ki vagy szilárdította meg családi életét, az érintett uniós polgár EUMSZ 21. cikk (1) bekezdéséből eredő jogainak hatékony érvényesülése megköveteli, hogy e polgár az e tagállamban vitt családi életét folytathassa az állampolgársága szerinti tagállamba való visszatéréskor azáltal, hogy harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagja származékos tartózkodási jogban részesül. Az ilyen származékos tartózkodási jog hiánya ugyanis az uniós polgárt visszatarthatná attól, hogy az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése szerinti, másik tagállam területén való tartózkodáshoz való jogának gyakorlása céljából elhagyja az állampolgársága szerinti tagállamot, mert nem lehetne biztos abban, hogy a származási tagállamba való visszatérése után folytathatja a közeli hozzátartozóival a fogadó tagállamban kialakított vagy megszilárdított családi életét”. ( 9 )

27.

A jelen esetben elfogadottnak tűnik, hogy R. A. Coman és R. C. Hamilton megszilárdította családi életét R. A. Coman, uniós polgár Belgiumban való tényleges tartózkodása alkalmával. Ugyanis négy év New Yorkban való együttélést és a családi élet ottani kialakítását követően ( 10 ) kapcsolatuk a 2010. november 5‑én Brüsszelben kötött házasságukkal vitathatatlanul megszilárdult.

28.

Úgy tűnik számomra, hogy az a tény, hogy R. C. Hamilton nem folyamatosan élt együtt R. A. Comannal ebben a városban, nem foszthatja meg tényleges jellegétől a kapcsolatukat. A globalizált világban ugyanis nem ritka, hogy egy olyan házaspár, amelynek egyik tagja külföldön dolgozik, hosszabb vagy rövidebb ideig nem ugyanabban a lakásban lakik a két ország közötti távolság, a közlekedési eszközökhöz való hozzáférés, a házastárs álláshelye vagy pedig a gyerekek iskoláztatása miatt. Az együttélés ezen hiányának önmagában nincs kihatása a – jelen ügyhöz hasonlóan – bizonyított tartós kapcsolat fennállására, és ebből következően a családi élet fennállására. ( 11 )

29.

A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdések tehát relevánsak maradnak, mivel az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben hivatkozott rendelkezések értelmezése szükséges lehet a Curtea Constituţională (alkotmánybíróság) előtt folyamatban lévő ügy elbírálásához.

30.

A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésével arra keres választ, hogy a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontja a) alpontjának a Charta 7., 9., 21. és 45. cikkével összefüggésben értelmezett a) alpontjában használt „házastárs” fogalma magában foglalja‑e az uniós polgárnak a harmadik országból származó azonos nemű házastársát, akivel az uniós polgár a fogadó tagállamtól eltérő uniós tagállam törvényei alapján jogszerűen házasságot kötött.

31.

Az észrevételeket előterjesztő felek két, egymással teljesen ellentétes választ javasolnak. Az alapeljárás felperesei, Hollandia kormánya és a Bizottság szerint a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának a) alpontját önállóan és egységesen kell értelmezni. Ezen értelmezés szerint az uniós polgárnak a harmadik országból származó azonos nemű házastársa, akivel az uniós polgár valamely tagállam törvényei alapján jogszerűen házasságot kötött a „házastárs” fogalma alá tartozik. A román, a lett, a magyar és a lengyel kormány ellenben úgy véli, hogy e fogalom nem tartozik az uniós jog hatálya alá, hanem azt a fogadó tagállam joga alapján kell meghatározni.

32.

Úgy tűnik számomra, hogy ez utóbbi álláspont nem fogadható el. Ellenkezőleg, véleményem szerint önálló értelmezésre van szükség, és ezen értelmezés a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontja a) alpontjának értelmében a „házastárs” fogalom olyan felfogásához vezet, amely független az uniós polgárral házasságot kötő személy nemétől.

33.

Bár a 2004/38 irányelvnek a regisztrált élettársi kapcsolatra vonatkozó 2. cikke 2. pontjának b) alpontja „a fogadó tagállam vonatkozó jogszabályaiban megállapított feltételek(re)” utal, ugyanezen irányelv 2. cikke 2. pontjának a) alpontja a „házastárs(i)” minőség meghatározására vonatkozóan a tagállamok jogára egyetlen utalást sem tartalmaz.

34.

Márpedig a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog összehangolt alkalmazására vonatkozó igényből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy az uniós jog rendelkezéseiben szereplő, jelentésükre és tartalmukra vonatkozóan a tagállamok jogára egyetlen kifejezett utalást sem tartalmazó kifejezéseket az egész Unióban általában önállóan és egységesen kell értelmezni. ( 12 ) Ezen értelmezés során nemcsak a rendelkezés kifejezéseit kell figyelembe venni, hanem annak összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját is. ( 13 )

35.

A 2004/38 irányelv keretében kifejezetten alkalmazták ezt a módszert; álláspontom szerint a „házastárs” fogalmának értelmezése vonatkozásában sincs indok az ettől való eltérésre. ( 14 )

36.

Kétségtelenül elfogadott, hogy a családi állapotra vonatkozó szabályozás a tagállamok hatáskörébe tartozik, és hogy az uniós jog nem sérti ezt a hatáskört. ( 15 ) E tekintetben azonban két megjegyzést kell tenni.

37.

Egyrészt az állandó és széles körű ítélkezési gyakorlat szerint a tagállamok hatásköreiket az uniós jog tiszteletben tartása mellett kötelesek gyakorolni. ( 16 ) A személyek családi állapotával kapcsolatos ügyek nem térnek el ettől a szabálytól, mivel a Bíróság kifejezetten kimondta, hogy e hatáskörök gyakorlása során tiszteletben kell tartani a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvére vonatkozó rendelkezéseket. ( 17 )

38.

Másrészt az alapügybeli jogvita középpontjában álló jogi problémát nem az azonos nemű személyek közötti házasság legalizálása képezi, hanem valamely uniós polgár szabad mozgása. Márpedig, noha a tagállamok szabadságot élveznek a tekintetben, hogy rendelkeznek‑e, vagy sem az azonos nemű személyek házasságáról a nemzeti jogrendszerükben, ( 18 ) a Bíróság kimondta, hogy az a priori a tagállamok hatáskörébe tartozó rendelkezések által szabályozott tényállás „szoros összefüggésben állhat az uniós polgár szabad mozgáshoz való jogával, amellyel ellentétben áll, ha abban a tagállamban, ahol az uniós polgár tartózkodik, [a harmadik országok] állampolgáraitól megtagadják a beutazás és a tartózkodás jogát, [mert különben] sérülne a szabad mozgáshoz való jog” ( 19 ).

39.

A házasságnak – mint kizárólag férfi és nő között létrejött életközösségnek – egyes nemzeti alkotmányokba való foglalása ( 20 ) nem változtathat ezen a megközelítésen.

40.

Ugyanis amennyiben úgy kell tekinteni, hogy a házasság felfogása érinti az egyes tagállamok nemzeti identitását – amit az írásbeli észrevételeket benyújtó tagállamok közül kifejezetten egyik sem állított, hanem azt csak a lett kormány hozta fel a 2017. november 21‑én tartott tárgyaláson –, az ezen identitás tiszteletben tartására vonatkozó, az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésében szereplő kötelezettség nem értelmezhető az ugyanezen rendelkezés (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködési kötelezettségtől függetlenül. E rendelkezés szerint a tagállamok kötelesek biztosítani a Szerződésekből, illetve az Unió intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítését.

41.

Márpedig a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdések kizárólag a 2004/38 irányelv alkalmazásának keretébe illeszkednek. Tehát csupán egy uniós jogi aktusból eredő kötelezettség terjedelmének pontosításáról van szó. Következésképpen a „házastárs” fogalmának az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38 irányelv alkalmazási körére korlátozott értelmezése nem kérdőjelezi meg a tagállamokat az azonos nemű személyek házasságának legalizálásával kapcsolatban jelenleg megillető szabadságot. ( 21 )

42.

Továbbá, amint azt a 2004/38 irányelv összefüggéseinek és célkitűzéseinek elemzésekor ki fogom fejteni, a „házastárs” fogalmához kapcsolódó alapvető jogokkal ellentétes az olyan értelmezés, amely megakadályozhatja vagy megnehezítheti valamely homoszexuális uniós polgár számára, hogy az a személy kísérje, akivel házasságot kötött.

43.

A 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának a) alpontjában használt „házastárs” fogalom értelmezése során figyelembe kell venni a rendelkezés kifejezéseit, annak összefüggéseit és a 2004/38 irányelv célját.

44.

A 2004/38 irányelv nem határozza meg az általa több ízben, különösen a 2. cikk 2. pontjának a) alpontjában használt „házastárs” kifejezést.

45.

Ugyanakkor a 2004/38 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének b) pontjával együttesen értelmezett 2. cikke 2. pontjának szerkezete alapján azt lehet állítani, hogy a „házastárs” fogalma a „házasság” fogalmára utal.

46.

Ugyanis a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának c) és d) alpontjában említett egyenes ági leszármazottakon és egyenes ági felmenőkön kívül a 2004/38 irányelv értelmében véve „családtag” a házastárs és az uniós polgár élettársa, akivel regisztrált élettársi kapcsolatban él. A 2004/38 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének b) pontja az irányelv kedvezményezettjei közé sorolja „az uniós polgár élettárs[át], akivel tartós, megfelelően igazolt kapcsolatot tart fenn”.

47.

E három eset – a relevancia hiányának terhe mellett – szükségképpen különböző – jogi szempontból a korlátozóbbtól a rugalmasabbig terjedő – helyzetekre vonatkozik. Mivel a minden jogi kötelék nélküli egyszerű kapcsolat a 2004/38/EK irányelv 3. cikkében szerepel, és a regisztrált élettársi kapcsolat fennállását az irányelv 2. cikke 2. pontjának b) alpontja említi, ezért a „házastárs” kifejezés csak a harmadik és utolsó jogilag elképzelhető eset, azaz a házasságon alapuló kapcsolat megfogalmazásában szerepel. ( 22 )

48.

A Bíróság egyébiránt már korábban hallgatólagosan, ámde kétséget kizáróan a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának a) alpontjában használt „házastárs” fogalmat összekapcsolta a házassággal. Ugyanis a 2008. július 25‑iMetock és társai ítélet kapcsán (C‑127/08, EU:C:2008:449) a Bíróság kimondta, hogy a 2004/38 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy „az állampolgársága szerinti tagállamon kívüli más tagállamban tartózkodó uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező házastársa, aki a 2004/38 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós polgárt kíséri, vagy hozzá csatlakozik, hivatkozhat ezen irányelv kedvezményes rendelkezéseire a házasságkötés helyétől és idejétől, illetve a házastársnak a fogadó tagállamba való érkezése körülményeitől függetlenül” ( 23 ).

49.

Bár biztos tehát, hogy a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának a) alpontjában használt „házastárs” kifejezés a házasságra utal, az a nemek szempontjából semleges, és közömbös a tekintetben, hogy a házasság hol jött létre.

50.

A házasságkötés helyének hatástalanságát a contrario megerősíti az uniós jogalkotó azon választása, hogy a regisztrált élettársi kapcsolat esete vonatkozásában kifejezetten a fogadó tagállam jogára utal. E különbség könnyen magyarázható azzal, hogy a házasság jogintézménye bizonyos – legalábbis feltételezett – egyetemességet hordoz magában azon jogok és kötelezettségek tekintetében, amelyeket a házastársakra ruház, míg az „élettársi kapcsolatra” vonatkozó jogszabályok személyi és tárgyi hatályukat, valamint jogkövetkezményeiket tekintve különbözőek és változatosak. ( 24 ) Egyébként az uniós jogalkotó a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának b) alpontjában foglalt kedvezményt fenntartotta a „házassággal egyenértékűnek tekintett” regisztrált élettársi kapcsolatra. ( 25 )

51.

A 2004/38 irányelvre vonatkozó előkészítő munkálatok alapján megerősítést nyer a választott szó semlegességének szándékos jellege. Ugyanis, miközben a Bizottság eredeti javaslatában a „házastárs” kifejezést már minden további magyarázat nélkül használta, ( 26 ) a Parlament szándéka az volt, hogy a személy nemének közömbös volta említésre kerüljön „a tárgykörre vonatkozó nemzeti jogszabályoknak megfelelően, nemétől függetlenül” fordulat beillesztésével. ( 27 ) A Tanács azonban vonakodott elfogadni a „házastárs” kifejezés olyan meghatározását, amely kifejezetten kiterjed az azonos nemű házastársakra, mivel akkoriban csak két tagállam fogadott el olyan jogszabályokat, amelyek engedélyezték az azonos nemű személyek közötti házasságot, és a Bíróság is azt állapíthatta meg, hogy a házasságnak a tagállamok által akkoriban általánosan elfogadott fogalommeghatározása két, ellenkező nemű személy közötti életközösségre vonatkozik. ( 28 ) A Tanács aggályait alapul véve a Bizottság „javaslatát inkább a házastárs azon fogalmára korlátozta, amelynek körébe főszabály szerint a különböző nemű házastárs tartozik, kivéve, ha jövőbeli fejleményekből más következik” ( 29 ).

52.

Számomra tehát úgy tűnik, hogy ezen munkálatokra nem alapítható olyan érv, amely az egyik vagy másik álláspont mellett szólna. Az ugyanis biztos, hogy az uniós jogalkotó teljes mértékben tudatában volt annak, hogy a „házastárs” kifejezés értelmezése ellentmondásosságot rejthet magában. Az uniós jogalkotó mégsem kívánta egyértelműen meghatározni ezt a fogalmat, akár annak a különnemű személyek házasságára való korlátozásával, akár ezzel ellentétben annak az azonos nemű személyek által kötött házasságokra való kiterjesztésével, a Bizottság ugyanakkor kifejezetten kiemelte a fejlődés lehetőségét e vonatkozásban. Lényeges a Bizottság ezen fenntartása. Kizárja azt, hogy a „házastárs” fogalmának jelentése véglegesen rögzült és a társadalom fejlődésétől teljesen elzárt legyen. ( 30 )

53.

Ezen első vizsgálatból tehát az következik, hogy a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontja a) alpontjának megfogalmazása semleges. A jogalkotó ezen választása alapján a „házastárs” fogalma úgy értelmezhető, hogy az független a házasságkötés helyszínétől és az érintett személyek nemével kapcsolatos kérdéstől. A 2004/38 irányelv összefüggései és célja ezt az értelmezést erősíti meg.

54.

A 2004/38 irányelv elfogadásakor az uniós tagállamok közül csak kettőben – a Holland Királyságban és a Belga Királyságban – volt olyan törvény, amely lehetővé tette az azonos nemű személyek számára a házasságkötést. Ahogyan az előzőekben már említettem, e körülménynek szerepe volt a Tanács azon választásában, hogy nem fogadta el az Európai Parlamentnek a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontja a) alpontjának egyértelműbb megszövegezésére vonatkozó módosítási javaslatát.

55.

Mindazonáltal úgy tűnik számomra, hogy figyelembe kell venni a Bizottság által a módosított javaslatában annak idején felvázolt fejlődést. Továbbá a „házastárs” fogalma több alapvető joghoz is szorosan kapcsolódik; a rendszertani értelmezés nem lehet azoktól teljesen elzárt.

56.

Amint több főtanácsnoknak volt már alkalma kifejteni, az uniós jogot „a jelenlegi körülmények fényében” kell értelmezni, ( 31 ) azaz az Unió „jelenlegi valós helyzetének” ( 32 ) figyelembevételével. Ugyanis „a jog nem szigetelődhet el a társadalmi valóságtól, és nem mentesülhet az alól, hogy a lehető leggyorsabban alkalmazkodjon e valósághoz. Máskülönben fennállna a túlhaladott szempontok előírásának és statikus szerep vállalásának veszélye” ( 33 ). Minden kétséget kizáróan ez különösképpen a társadalmat érintő területekre igaz. Miként azt Geelhoed főtanácsnok kifejtette, „[h]a Bíróság nem venne tudomást e fejlődésről, fennállna annak veszélye, hogy az érintett jogszabályok veszítenének hatékonyságukból” ( 34 ). Amint azt már maga a Bíróság is kimondta, valamely uniós jogi rendelkezést a szóban forgó rendelkezés alkalmazási időpontjában fennálló fejlődési állapota tükrében kell értelmezni. ( 35 )

57.

Ezért a Bíróság által a 2001. május 31‑iD és Svédország kontra Tanács ítéletben (C‑122/99 P és C‑125/99 P, EU:C:2001:304) elfogadott azon megoldás, amely szerint „a »házasság« kifejezés a tagállamok által általánosan elfogadott fogalommeghatározás szerint két különböző nemű személy közötti életközösséget jelöl” ( 36 ) számomra napjainkban túlhaladottnak tűnik.

58.

Bár a 2004. év végén csak két olyan tagállam volt, amely engedélyezte az azonos nemű személyek közötti házasságkötést, azóta további tizenegy tagállam módosította ilyen irányban jogszabályait, és az azonos nemű személyek házassága legkésőbb 2019. január 1‑jétől Ausztriában is lehetséges lesz. ( 37 ) Az azonos nemű személyek házasságának e jogi elismerése pusztán a társadalom általános fejlődését fejezi ki a kérdés tekintetében. A statisztikai felmérések megerősítik ezt; ( 38 ) Írországban az azonos nemű személyek közötti házasságnak népszavazás következtében való engedélyezése is jó példája ennek. ( 39 ) Bár e kérdést még eltérő érzékenységgel kezelik az Unióban is, ( 40 ) a változás mégiscsak egy általános folyamatba illeszkedik. Ez a típusú házasság ugyanis azóta valamennyi földrészen megjelent. ( 41 ) Tehát nem valamely kultúrához vagy sajátos történelemhez kapcsolódó tényről van szó, hanem ellenkezőleg a családok sokféleségének egyetemes elismeréséről. ( 42 )

59.

A „házastárs” fogalma a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontja a) alpontjának értelmében szükségszerűen összefügg a családi élettel, és ebből következően a Charta 7. cikke által a részére biztosított védelemmel. Következésképpen a rendszertani értelmezés során e cikk terjedelmét kell figyelembe venni. ( 43 ) E tekintetben nem lehet figyelmen kívül hagyni az EJEB ítélkezési gyakorlatának fejlődését.

60.

Ugyanis a Charta 52. cikkének (3) bekezdése szerint az EJEE‑ben biztosított jogoknak megfelelő jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni azokéval, amelyek az említett egyezményben szerepelnek. Márpedig a Chartához fűzött magyarázatok szerint – amelyeket „az Unió […] bíróságainak kellően figyelembe kell venniük” ( 44 ) – a Charta 7. cikkében biztosított jogok megfelelnek az EJEE 8. cikke által biztosított jogoknak. Az előbbiek tartalma és terjedelme tehát azonos az utóbbiakéval. ( 45 )

61.

Mindemellett jelentőséggel bír, hogyan fejlődött az EJEB‑nek az EJEE 8. cikkével kapcsolatos ítélkezési gyakorlata.

62.

Ugyanis bár az EJEB következetesen fenntartja, hogy a tagállamok szabadon nyithatják meg az azonos nemű személyek előtt a házasságkötés lehetőségét, ( 46 ) a 2010‑es évek elején úgy ítélte meg, hogy „mesterkélt [lenne] fenntartani azt a véleményt, hogy egy homoszexuális pár – a heteroszexuális pártól eltérően – ne ismerhesse meg [az EJEE] 8. cikke értelmében vett családi életet” ( 47 ). Azóta ez az értelmezés többször is megerősítést nyert. ( 48 ) Az EJEB is megerősítette, hogy az EJEE 8. cikke előírja az államok számára, hogy biztosítsák a homoszexuális párok részére a jogi elismerést és életközösségük jogi védelmét. ( 49 )

63.

A családi élet felfogásában bekövetkezett fejlődésnek a harmadik országbeli állampolgárok tartózkodási jogára gyakorolt hatása vitathatatlan. Bár az EJEE 8. cikke nem tartalmaz általános kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy jóvá kell hagyni a külföldi házastársak letelepedését, vagy engedélyezni kell a családegyesítést valamely szerződő állam területén, a tagállamok által bevándorlási ügyekben hozott határozatok bizonyos esetekben az EJEE 8. cikke által védett magán‑ és családi élet tiszteletben tartásához való jogba történő beavatkozásnak minősülhetnek. ( 50 ) Ez különösen abban az esetben van így, amikor az érintetteknek a fogadó államban olyan kellően szoros személyes vagy családi kötelékei vannak, amelyek a szóban forgó intézkedés alkalmazása esetén komoly veszélybe kerülhetnek. ( 51 )

64.

Márpedig az EJEB szerint, bár „a hagyományos család védelme bizonyos körülmények között jogszerű célnak minősül[het] […], [a bíróság] úgy ítéli meg, hogy az érintett területen – azaz a tartózkodási engedély külföldi homoszexuális partnernek családi okból való megadása területén – nem képezhet „különösen erős és meggyőző” okot, amely a jelen ügy körülményei között alkalmas a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés igazolására” ( 52 ).

65.

Sokkal inkább úgy tűnik, hogy az EJEB hajlik arra az álláspontra, hogy a kizárólag – vagy döntő módon – a kérelmező szexuális irányultságával kapcsolatos megfontolásokon alapuló eltérő bánásmód az EJEE szempontjából egyszerűen elfogadhatatlan. ( 53 ) Más összefüggésben Jääskinen főtanácsnok hasonló álláspontot fejtett ki. Ugyanis „magától értetődőnek” tűnt számára, hogy „a házasság és a család védelmét célzó intézkedés nem legitimálhatja a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetést, [mivel n]ehéz oksági kapcsolatot felfedezni az ilyen típusú hátrányos megkülönböztetés mint eszköz és a házasság védelme mint az ennek következtében előálló pozitív hatás között” ( 54 ).

66.

Számomra úgy tűnik tehát, hogy a családi élet tiszteletben tartásához való jog fejlődése a „házastárs” fogalmának az érintett személyek nemétől szükségszerűen független értelmezéséhez vezet, amennyiben az a 2004/38 irányelv alkalmazási körére korlátozódik.

67.

Ezen értelmezés ugyanis a lehető legkedvezőbb módon biztosítja a Charta 7. cikkében garantált családi élet tiszteletben tartását, meghagyva a tagállamoknak, hogy szabadon döntsenek arról, hogy engedélyezik‑e, vagy sem az azonos nemű személyek közötti házasságot. Egy ezzel ellentétes értelmezés viszont eltérő bánásmódot valósítana meg a házaspárok között aszerint, hogy tagjai homoszexuálisok vagy különböző neműek, mivel egyik tagállam sem tiltja a különnemű személyek házasságát. Az ilyen, szexuális irányultságon alapuló eltérő bánásmód a 2004/38 irányelv, valamint az EJEE fényében értelmezendő Charta szempontjából elfogadhatatlan.

68.

A 2004/38 irányelv által kitűzött cél is megerősíti a „házastárs” fogalmának a szexuális irányultságtól független értelmezését.

69.

Az állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy a 2004/38 irányelv célja, hogy megkönnyítse és megerősítse a tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás alapvető és egyéni jogának a gyakorlását, amelyet közvetlenül az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése biztosít az uniós polgároknak. ( 55 )

70.

E célkitűzést a 2004/38 irányelv (1) preambulumbekezdése idézi fel. A (2) preambulumbekezdés ehhez hozzáfűzi, hogy a személyek szabad mozgása testesíti meg a belső piacnak az egyik alapvető szabadságát, amelyet egyébként a Charta 45. cikke rögzít.

71.

A 2004/38 irányelv (5) preambulumbekezdése egyébiránt kiemeli, hogy [a] tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás valamennyi uniós polgárt megillető jogát, e jog a szabadság és a méltóság objektív feltételei mellett történő gyakorlásának a lehetővé tétele érdekében, a családtagok számára is biztosítani kell, állampolgárságukra tekintet nélkül. ( 56 ) Amint azt ugyanis a Bíróság több alkalommal megállapította, ha az uniós polgárok számára nem engedélyezett a családi életnek a fogadó tagállamban szokásos körülmények között történő fenntartása, a számukra a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok gyakorlása jelentős mértékben akadályozott. ( 57 )

72.

Ily módon, ahogyan azt a 2004/38 irányelvnek a jelen esetre való alkalmazhatóságának vizsgálatakor felidéztem, az uniós polgárokat vissza lehetne tartani attól, hogy másik tagállam területén való letelepedés érdekében elhagyják az állampolgárságuk szerinti tagállamot, ha nem lehetnének biztosak abban, hogy a származási tagállamukba való visszatérésük után folytathatják az esetleg már a fogadó tagállamban házasság vagy családegyesítés következtében megkezdett közös családi életüket. ( 58 )

73.

Ezen célok miatt a Bíróság következetesen azon az állásponton van, hogy a 2004/38 irányelv rendelkezései nem értelmezhetők megszorítóan, és semmiképp sem lehet akadályozni azok hatékony érvényesülését. ( 59 ) A Bíróság még azt is elismerte, hogy olyan elvről van szó, amely szerint „az Unió alapjainak részét képező, az uniós polgárok szabad mozgását biztosító rendelkezéseket – így a 2004/38 irányelvet – tágan kell értelmezni”. ( 60 )

74.

Következésképpen a „házastárs” kifejezésnek a 2004/38 irányelv hatályát korlátozó értelmezése, illetve a lehető legtöbb polgár szabad mozgását megkönnyítő – az értelmezett rendelkezés szövegének és összefüggéseinek tiszteletben tartása mellett történő – értelmezés közül ez utóbbi értelmezést kell elfogadni.

75.

Ezen értelmezési irány annál is inkább indokolt, mivel megfelel a 2004/38 irányelv egy másik, a (31) preambulumbekezdésében megfogalmazott céljának, amely szerint a tagállamoknak a 2004/38 irányelvet „az ezen irányelv kedvezményezettjei közötti, […] szexuális orientáció alapján való megkülönböztetés nélkül kell végrehajtaniuk”. Márpedig a „házastárs” kifejezés olyan meghatározása, amely a különnemű személyek házasságára korlátozódna, elkerülhetetlenül szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetésekhez vezetne. ( 61 )

76.

Végül a „házastárs” fogalmának az érintett személyek nemének kérdésétől független értelmezése a magas szintű jogbiztonságot és az átláthatóságot is biztosítja, mivel a jogszerűen házasságot kötő uniós polgár tudja, hogy élettársa – nemétől függetlenül – az Unió többi 27 tagállamában a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának a) alpontja értelmében házastársának minősül. ( 62 )

77.

A 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának a) alpontjában használt „házastárs” fogalmának nyelvtani, rendszertani és teleologikus értelmezése e fogalom önálló és a szexuális irányultságtól független meghatározásához vezet. ( 63 )

78.

Először is az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a nem meghatározott és a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az egész Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni.

79.

Továbbá, bár a 2004/38 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 2. cikke 2. pontjának szerkezete a „házastárs” fogalmának a házassággal való összekapcsolását követeli meg, a jogalkotó szándékosan egy semleges, pontosabban nem meghatározott kifejezés használata mellett döntött.

80.

Végül, mind az európai társadalom fejlődése – amelyet az azonos nemű személyek közötti házasságot engedélyező jogszabályok száma és a Charta 7. cikkének értelmében vett családi élet jelenlegi meghatározása tükröz –, mind a 2004/38 irányelv célkitűzései – amelyek a szexuális irányultság tiszteletben tartása mellett az uniós polgárok szabad mozgásának megkönnyítésére irányulnak – a „házastárs” fogalmának a szexuális irányultságtól független értelmezéséhez vezetnek. ( 64 )

81.

A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésével arra keres választ, hogy a 2004/38 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (2) bekezdése – a Charta 7., 9., 21. és 45. cikkével összefüggésben értelmezve – megköveteli‑e, hogy a fogadó tagállam tartózkodási jogot biztosítson saját területén, illetve három hónapot meghaladóan az uniós polgár azonos nemű házastársának.

82.

A 2004/38/EK irányelv 7. cikkének (2) bekezdése egyértelmű: a valamely uniós polgárt megillető azon jogot, hogy egy másik tagállam területén három hónapot meghaladóan tartózkodjon, ki kell terjeszteni arra a harmadik állam állampolgárságával rendelkező házastársára, aki az uniós polgárt kíséri vagy hozzá csatlakozik a fogadó tagállamban, feltéve, hogy az uniós polgár megfelel a 2004/38 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a), b) vagy c) pontjában említett feltételeknek.

83.

Automatikus jogról van tehát szó. A 2004/38 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése megerősíti ezt.

84.

Ugyanis, amint a Bíróság megállapította, „mind a 2004/38 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének megfogalmazásából, mind az irányelv általános rendszeréből kitűnik, hogy az uniós jogalkotó különbséget tett egyfelől az uniós polgár 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjában meghatározott családtagjai, akik az ezen irányelvben meghatározott feltételek mellett az említett polgár fogadó államában belépési és tartózkodási jogot élveznek, és másfelől az [ezen] irányelv 3. cikke (2) bekezdése első albekezdésének a) pontjában meghatározott többi családtag között, akiknek a belépését és tartózkodását kizárólag megkönnyítenie kell az adott tagállamnak” ( 65 ).

85.

Láttuk azonban, hogy az alapjogvita keretében R. C. Hamilton saját előnyére nem hivatkozhat az irányelvre, hiszen a 2004/38 irányelv rendelkezései nem keletkeztetnek tartózkodási jogot uniós polgár harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagja számára olyan tagállamban, amelynek ez az uniós polgár az állampolgára. ( 66 )

86.

Mindazonáltal főszabály szerint R. C. Hamiltont az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése alapján származékos tartózkodási jog illeti meg, és a 2004/38 irányelvet analógia útján alkalmazni kell rá. ( 67 )

87.

E körülmények között a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően a származékos tartózkodási jog biztosításának a házastárs származása szerinti tagállamban alkalmazandó feltételei főszabály szerint nem lehetnének szigorúbbak az említett irányelvben arra az esetre előírt feltételeknél, ha a házastársa a szabad mozgáshoz való jogát valamely, az állampolgársága szerinti tagállamtól eltérő tagállamban való letelepedés útján gyakorolná. ( 68 )

88.

Konkrétan a 2004/38 irányelv analógia útján történő alkalmazása esetén a három hónapot meghaladó tartózkodási jognak a valamely uniós polgár harmadik országból származó azonos nemű házastársa számára való megadására vonatkozó feltételek főszabály szerint nem lehetnek szigorúbbak az ugyanezen irányelv 7. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételeknél.

89.

A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdések csak abban az esetben merülnek fel, ha a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának a) alpontja értelmében a „házastárs” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az csak azokra a heteroszexuális párokra vonatkozik, akiket házassági kötelék fűz össze.

90.

Mivel véleményem szerint e következtetés ellentétes a szóban forgó rendelkezés szövegével és összefüggéseivel, valamint a 2004/38 irányelv által kitűzött célokkal, nem szükséges azokra választ adni. Mindazonáltal a teljesség kedvéért röviden ezeket is meg fogom vizsgálni. Egyébiránt azok együttesen is vizsgálhatóak.

91.

A harmadik és negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az uniós polgár harmadik országból származó azonos nemű házastársa, akivel az uniós polgár a fogadó tagállamtól eltérő uniós tagállam törvényeinek megfelelően jogszerűen házasságot kötött – amennyiben nem minősül a 2004/38 irányelv értelmében vett „házastársnak” –, az említett irányelv 3. cikke (2) bekezdésének a), illetve b) pontja értelmében „más családtagnak”, vagy „az uniós polgár olyan élettársának tekinthető‑e, akivel tartós, megfelelően igazolt kapcsolatot tart fenn”, és ezen esetleges minősítésnek melyek a következményei.

92.

Ahogyan fentebb kifejtettem, napjainkban mesterkéltnek hat az a vélemény, hogy egy homoszexuális pár nem ismerheti meg a Charta 7. cikke értelmében vett családi életet. ( 69 )

93.

Következésképpen biztos, hogy az uniós polgár harmadik országból származó azonos nemű társa, akivel az uniós polgár valamely tagállam törvényeinek megfelelően házasságot kötött, mint „más családtag”, vagy mint „az uniós polgár olyan élettársa, akivel tartós, megfelelően igazolt kapcsolatot tart fenn”, a 2004/38 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartozhat.

94.

A 2012. szeptember 5‑iRahman és társai ítéletből (C‑83/11, EU:C:2012:519) ugyanakkor az következik, hogy a tagállamok nem kötelesek a 2004/38 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése alapján beutazási és tartózkodási jogot biztosítani az e rendelkezés hatálya alá tartozó személyeknek. E rendelkezés csak azt írja elő, hogy a beutazási és tartózkodási kérelmek tekintetében harmadik államok más állampolgáraival szemben bizonyos előnyben kell részesíteniük azokat, akik a hatálya alá tartoznak. ( 70 )

95.

A Bíróság pontosította, hogy az e kötelezettségnek való megfelelés érdekében a tagállamoknak „a 2004/38 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdése alapján biztosítaniuk kell, hogy a 3. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében foglalt személyek kérelméről hozott határozat e személyek személyes körülményeinek alapos vizsgálatán alapuljon, és elutasítás esetén indokolást tartalmazzon” ( 71 ).

96.

A Bíróságnak azt is meg kellett állapítania, hogy „a figyelembe veendő tényezők meghatározását illetően” a tagállamok „széles mérlegelési mozgástérrel” rendelkeznek, [azzal együtt, hogy] a fogadó tagállamnak biztosítania kell azt, hogy a jogszabályaiban alkalmazott kritériumok megfeleljenek a „meg kell könnyítenie” kifejezés általános jelentésének, és ne fosszák meg ezt a rendelkezést hatékony érvényesülésétől” ( 72 )

97.

Mindazonáltal számomra úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által felvázolt esetben ennek a mérlegelési mozgástérnek korlátozottnak kell lennie.

98.

Egyrészt, nem lehet – a Charta 7. és 21. cikkének megsértése nélkül – kizárólag vagy döntő módon a szexuális irányultság alapján elutasítani az olyan harmadik országbeli állampolgár beutazási és tartózkodási kérelmét, aki azonos nemű uniós polgárral valamely tagállam törvényeinek megfelelően házasságot kötött. ( 73 ) E tekintetben, „bár a hagyományos család védelme bizonyos körülmények között [az EJEE hátrányos megkülönböztetést tiltó] 14. cikk[e] szempontjából jogszerű célnak minősülhet, az [Emberi Jogok Európai] Bírósága úgy ítéli meg, hogy az érintett területen, – azaz a tartózkodási engedély külföldi homoszexuális élettársnak családi okból való megadása – nem képezhet »különösen erős és meggyőző« okot, amely a jelen ügy körülményei között alkalmas a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés igazolására” ( 74 ).

99.

Másrészt az azonos nemű uniós polgárral házasságot kötő harmadik országbeli állampolgár beutazásának és tartózkodásának megkönnyítésére vonatkozó kötelezettség még szigorúbb és a mérlegelési mozgástér még korlátozottabb abban az esetben, ha a tagállam nem engedélyezi az azonos nemű személyek közötti házasságot, és még azt a lehetőséget sem biztosítja a homoszexuális párok számára, hogy regisztrált élettársi kapcsolatot hozzanak létre. Az EJEE 8. cikkéből – és ennélfogva a Charta 7. cikkéből – eredően ugyanis tevőleges kötelezettség áll fenn a tekintetben, hogy e személyek számára – a heteroszexuális párokhoz hasonlóan – biztosítani kell a jogi elismerés lehetőségét és életközösségük jogi védelmét. ( 75 ) Márpedig a tartózkodási engedély uniós polgár házastársa számára való megadása elismerésnek és számukra nyújtható minimális garanciának minősül.

100.

A fenti megfontolások alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Curtea Constituţională (alkotmánybíróság, Románia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon: