A Törvényszék (első tanács) T-10/13. sz., Bank of Industry and Mine kontra Tanács ügyben 2015. április 29-én hozott ítélete ellen a Bank of Industry and Mine által 2015. július 13-án benyújtott fellebbezés

(C-358/15. P. sz. ügy)

(2015/C 294/57)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Bank of Industry and Mine (képviselők: E. Rosenfeld és S. Perrotet ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Tanácsa

A fellebbező kérelmei

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező hét jogalapra hivatkozik fellebbezésének alátámasztására.

Elsősorban, a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította határozatának 99. pontjában, hogy a 2012/635 határozatot (1) a Tanács az EUSZ 29. cikke alapján hozta, és amikor azt a következtetést vonta le a 101. pontban, hogy erre a határozatra nem vonatkoztak az EUMSZ 215 cikk (2) bekezdésében foglalt követelmények. A Törvényszék akkori is tévesen alkalmazta a jogot, amikor határozatának 105. pontjában megállapította, hogy a Tanács jogosan írt elő végrehajtási hatásköröket az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésének rendelkezései értelmében. Ezenfelül a Tanács is tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy fennálltak az EUMSZ 291. cikk (1) bekezdése alkalmazásának előírt feltételei. Az EUMSZ 215. cikk ugyanis az egyetlen alkalmazható eljárás a korlátozó intézkedések területén. Az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdését tehát csak olyan intézkedésekre lehet alkalmazni, amelyekhez végrehajtási intézkedések szükségesek. Márpedig a pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedések jellegüknél fogva végrehajtási intézkedések. Ezek tehát anyagi jogi szempontból nem tartozhatnak az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésének hatálya alá. Ezenfelül az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése alkalmazásának feltételei nem álltak fenn, mivel a Tanács a megtámadott határozataiban nem indokolta kellőképpen ezen eljárás alkalmazását.

Másodsorban, a fellebbező azt is kifogásolja a Törvényszékkel szemben, hogy megállapította, hogy a 2012/35 határozattal (2) és a 2012/635 határozattal módosított 2010/413 határozat (3) 20. cikke (1) bekezdésének c) pontja, valamint a 267/2012 határozat (4) 23. cikke (2) bekezdésének d) pontjával nem sérti a jogbiztonság és a jogi kiszámíthatóság elvét, az arányosság elvét, valamint a tulajdonhoz való jogot. A Törvényszék határozatának 79. pontjában szereplő minőségi és mennyiségi jelentőség kritériuma nem szerepel a vitatott aktusokban. A Törvényszék tehát ezt maga kreálta abból a célból, hogy érvényesítse a megtámadott aktusokat. E kritérium ráadásul önmagában általánosságban megfogalmazott, pontatlan és aránytalan. A Törvényszék tehát tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az a tény, hogy a fellebbező hozzájárulást fizet az iráni államnak, a megtámadott aktusok értelmében vett támogatásnak minősül.

Harmadsorban, a fellebbező azt rója fel a Törvényszéknek, hogy ítéletének 135. és 136. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a megtámadott aktusokat megfelelően indokolták, jóllehet maga a Törvényszék is elismerte ítéletének 134. pontjában, hogy a megtámadott aktusok nem állapították meg a kifogásolt támogatás terjedelmét és módját. A fellebbező ezenfelül a vitatott aktusok olvasatakor nem értette meg azokat az okokat, amelyek miatt szankcionálták, ami az indokolás elégtelenségét mutatja.

Negyedsorban, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor határozatának 163. pontjában megállapította, hogy az a tény, hogy a fellebbező helyzetét nem vizsgálták felül a megkövetelt határidőn belül, nem vonja maga után azt, hogy jogellenes őt továbbra is a szankcionált szervezetek jegyzékén tartották, jóllehet e kötelezettség szigorúan objektív kötelezettség.

Ötödsorban, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a megtámadott határozatok nem sértették a fellebbező alapvető jogait és nem voltak aránytalanok, jóllehet a megtámadott határozatok általánosságban megfogalmazottak és pontatlanok voltak. Hasonlóképpen, a Törvényszék által létrehozott minőségi és mennyiségi kritérium szükségszerűen önkényes.

Hatodsorban, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot ítéletének 179. és 183. pontjában, amikor megállapította, hogy a fellebbező azon okból támogatta az iráni kormányt, hogy kötelező hozzájárulást fizetett, jóllehet e hozzájárulás csak egy adó, és a fellebbező helyzete nem különbözött egy egyszerű adózóétól.

Hetedsorban, a Törvényszék elmulasztotta annak megállapítását, hogy a Tanács megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét és szankcionálta a fellebbezőt azért, mert hozzájárulást fizetett az iráni államnak, és nem minden vállalkozásnak kell e hozzájárulást fizetnie.

(1)  Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2012. október 15-i 2012/635/KKBP tanácsi határozat (HL L 282., 58. o.)

(2)  Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2012. január 23-i 2012/35/KKBP tanácsi határozat (HL L 19., 22. o.)

(3)  : Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 26-i 2010/413/KKBP tanácsi határozat (HL L 195., 39. o.)

(4)  Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 961/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. március 23-i 267/2012/EU tanácsi rendelet (HL L 88., 1. o.)