A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-190/12. sz., Johannes Tomana és társai kontra az Európai Unió Tanácsa és Európai Bizottság ügyben 2015. április 22-én hozott ítélete ellen Johannes Tomana és társai által 2015. július 3-án benyújtott fellebbezés

(C-330/15. P. sz. ügy)

(2015/C 302/25)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbezők: Johannes Tomana és társai (képviselők: M. O’Kane solicitor, M. Lester és Z. Al-Rikabi barristers)

A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Tanácsa, Európai Bizottság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága

A fellebbezők kérelmei

A fellebbezők azt kérik a Bíróságtól, hogy helyezze hatályon kívül a Törvényszék ítéletét, semmisítse meg a megtámadott jogi aktusokat a fellebbezőkre alkalmazandó részükben, valamint kötelezze az ellenérdekű feleket a fellebbezők részéről az elsőfokú eljárás során és a fellebbezés kapcsán felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Első jogalap: A Törvényszék tévesen mondta ki, hogy a megtámadott rendelet érvényes jogalappal rendelkezett. A rendelet egyetlen hivatkozott jogalapja felhatalmazta a Bizottságot, hogy – egy azóta hatályon kívül helyezett közös álláspont alapján – módosítsa a 314/2004 (1) rendeletet, és e jogalap nem értelmezhető akképpen, hogy az az említett álláspont helyett egy későbbi határozatra vonatkozna.

Második jogalap: A Törvényszék tévesen mondta ki, hogy a megtámadott jogi aktusokba való felvétel alapjául szolgálhat az, hogy a személyek a „kormány tagjai” vagy ezen utóbbiakkal „kapcsolatban állnak”, pusztán az általuk betöltött vagy korábban betöltött pozíció miatt. Ezenfelül a Törvényszék tévesen mondta ki, hogy a kormánytagokkal „kapcsolatban álló” személyeknek kell tekinteni azokat, akik – Zimbabwéban a jogállamiság, a demokrácia vagy az emberi jogok aláásásában való állítólagos korábbi közreműködésükre vonatkozó állítások szerint – „összejátszottak” a kormánnyal. A Törvényszék nem engedhette volna meg, hogy az ellenérdekű felek a megtámadott jogi aktusokban meg nem nevezett, e jogi aktusok célkitűzéseivel összeegyeztethetetlen és aránytalan feltételezésekre támaszkodjanak, hanem elő kellett volna írnia számukra, hogy kellően biztos ténybeli alappal tegyenek eleget az újbóli jegyzékbe vétel igazolására vonatkozó kötelezettségüknek.

Harmadik jogalap: A Törvényszék tévesen állapította meg, hogy az indokolás elégséges volt, holott az mindössze felsorolta a kormány és az azzal kapcsolatban álló személyek által állítólagosan betöltött pozíciókat, továbbá a múltban elkövetett mulasztásokkal kapcsolatos homályos és pontatlan állításokat tartalmazott. A Törvényszék emellett tévesen engedte meg az indokolás utólagos kiegészítését a megtámadott jogi aktusokban nem szereplő további indokokkal. Az ellenük irányuló állítások vitatására több fellebbező által előterjesztett észrevételek tekintetében a Törvényszék tévesen és igazságtalanul minősítette elfogadhatatlannak a bizonyítékaikat és hagyta azokat figyelmen kívül.

Negyedik jogalap: A Törvényszék eltért a védekezéshez való joggal kapcsolatos állandó ítélkezési gyakorlattól annak megállapításával, hogy az ellenérdekű felek nem voltak kötelesek a bizonyítékoknak vagy a jegyzéken tartás alapjának közlésére, sem arra, hogy az egyes fellebbezők újbóli jegyzékbe vételére irányuló határozataik meghozatala előtt lehetőséget biztosítsanak a fellebbezők számára észrevételeik megtételére.

Ötödik jogalap: A Törvényszék elmulasztotta annak vizsgálatát, hogy a fellebbezők jegyzékbe vétele arányos egyensúlyi helyzetet teremtett-e az alapvető jogaik súlyos megsértése és a megtámadott jogi aktusok célkitűzései között.

(1)  Az egyes, Zimbabwéval szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2004. február 19-i 314/2004/EK tanácsi rendelet.

HL L 55., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 3. kötet, 50. o.