1. 

A Cseh Köztársaság vitatja a Bizottság által felrótt kötelezettségszegést, és azt állítja, hogy az EUMSZ 34. cikk és az EUMSZ 36. cikk nem tiltja a nemzeti nemesfémvizsgáló intézetének közigazgatási gyakorlatát, mivel a WaarborgHolland fémjelet Hollandiában és harmadik országokban (Kína és Thaiföld) található intézményekben is alkalmazzák.

2. 

A Bíróság mostanáig jól megalapozott ítélkezési gyakorlatot alakított ki a tagállamok nemzeti fémjeleinek kölcsönös elismerésével kapcsolatban. E kereset újdonsága abban rejlik, hogy annak eldöntésére irányul, hogy ezen ítélkezési gyakorlatot a harmadik országokból származó olyan nemesfém tárgyakra is alkalmazni kell‑e, amelyeket a holland WaarborgHolland nemesfémvizsgáló intézet e harmadik országokban beütött fémjelével megjelölve importálnak az Európai Unióba és bocsátanak ugyanott szabad forgalomba.

3. 

Kétségtelen, hogy a szabad forgalomba bocsátás azzal jár, hogy az Unión kívülről érkezett termékeket a Közösségen belüli termékekkel egyenértékűnek tekintik. Az egyenértékűnek tekintés azonban nem elegendő a kölcsönös elismerés alkalmazásához: a terméknek valamely tagállamban a nemzeti szabályok alapján történő forgalomba hozatala a feltétele annak, hogy egy másik tagállam (rendeltetési tagállam) elfogadja az egyenértékűséget, és ne a saját szabályainak alkalmazását írja elő. Annak meghatározása, hogy milyen mértékben és milyen körülmények között követelhető meg az említett feltétel, a jelen ügyben további pontosítást igényel.

4.

2011. szeptember 30‑án a Bizottság felszólítást küldött a Cseh Köztársaságnak, amelyben magyarázatot kért a holland fémjelek, különösen a WaarborgHolland nemesfémvizsgáló intézet fémjelei elismerésének elutasítására.

5.

A Cseh Köztársaság 2011. november 30‑i válaszában elismerte, hogy nem ismerte el e holland fémjeleket, ami véleménye szerint a szolgáltatásnyújtás szabadságának és nem az áruk szabad mozgásának problémáját veti fel. A cseh kormány azzal igazolta az elutasítást, hogy lehetetlen különbséget tenni a WaarborgHolland fémjellel Hollandiában ellátott termékek és azon harmadik országban fémjelzett termékek között, amelyeket a fémjelzést követően hoztak be az Unióba.

6.

Mivel nem győzte meg a cseh hatóságok magyarázata, a Bizottság 2013. május 30‑án indokolással ellátott véleményt küldött a Cseh Köztársaságnak, amelyben előadta, hogy az EUMSZ‑nek az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell az Unió vámterületén szabad forgalomba bocsátott termékekre, így a valamely tagállamba harmadik országokból behozott termékekre is, az EUMSZ 29. cikk alapján. A Bizottság felszólította a Cseh Köztársaságot, hogy két hónapon belül hozza meg az EUMSZ 34. cikknek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

7.

A Cseh Köztársaság 2013. július 23‑i írásbeli válaszában fenntartotta álláspontját, és ragaszkodott ahhoz, hogy a fogyasztók védelmének szükségessége igazolja a WaarborgHolland fémjellel ellátott nemesfémtárgyak forgalomba hozatalának elutasítását.

8.

A Cseh Köztársaság álláspontjának ismeretében a Bizottság 2014. november 20‑án előterjesztette e kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet, fenntartva az előzetes eljárás során kifejtett véleményét. A Cseh Köztársaság viszonválaszában fenntartotta a Bizottság álláspontjával ellentétes álláspontját.

9.

Franciaország a 2015. február 26‑i beadványában azt kérte a Bíróság elnökétől, hogy engedélyezze a Cseh Köztársaság álláspontjának támogatása céljából az eljárásba történő beavatkozását. 2015. április 9‑én a Bíróság Hivatala tájékoztatta Franciaországot a beavatkozási kérelmének az eljárási szabályzat 130. cikke alapján történő elfogadásáról, Franciaország pedig 2015. május 26‑án benyújtotta a beavatkozási beadványát.

10.

A Bizottság és a Cseh Köztársaság továbbra is fenntartották ellentétes álláspontjaikat a válaszban és viszonválaszban, valamint a Bíróság előtt 2016. február 17‑én tartott tárgyaláson.

11.

A Cseh Köztársaság szerint a kereset részben elfogadhatatlan, mivel a Bizottság pontatlanul és tévesen állapította meg a kötelezettségszegést olyan hivatkozással, miszerint nem ismert el „bizonyos holland fémjeleket” és „különösen a WaarborgHolland fémjeleket”, míg a pert megelőző eljárásban és a keresetlevélben kizárólag a WaarborgHolland fémjelekre hivatkozott, és mást nem említett. A keresetnek tehát szerinte a cseh hatóságok ez utóbbival kapcsolatos eljárására kellene korlátozódnia.

12.

A Bizottság vitatja a részleges elfogadhatatlanságra vonatkozó kifogást, és azt állítja, hogy ő nem terjesztette ki a kereset tárgyát, hiszen a pert megelőző eljárás során (különösen az indoklással ellátott véleményben) az EUMSZ 34. cikk megsértését amiatt rótta fel a Cseh Köztársaságnak, mert az nem ismert el „bizonyos holland fémjeleket”.

13.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetekben a keresetlevélnek meg kell jelölnie a jogvita tárgyát, és tartalmaznia kell a jogalapok rövid ismertetését, illetve annak „kellően egyértelműnek és pontosnak” kell lennie ahhoz, hogy az alperes elő tudja készíteni védekezését, valamint a Bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Mindebből következik, hogy a kereset alapjául szolgáló alapvető ténybeli és jogi elemeknek magából a keresetlevél szövegéből kell egységes és érthető módon kitűnniük, és a keresetlevélben a kérelmeket egyértelműen kell megfogalmazni, annak érdekében, hogy a Bíróság a határozatában ne terjeszkedjen túl a kereseti kérelmen (ultra petita), illetve ne mulasszon el valamely felrótt jogsértés kérdésében határozni.

14.

A Bíróság továbbá úgy ítélte meg, hogy kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetben a Bizottságnak koherens módon és pontosan elő kell adnia a kifogásokat, hogy a tagállamnak és a Bíróságnak pontos elképzelése legyen a felrótt uniós jogsértés mértékéről. E követelmény lehetővé teszi, hogy az adott állam megfelelő módon hivatkozhasson a védekezésül felhozott jogalapokra, és hogy a Bíróság megvizsgálhassa az említett kötelezettségszegés fennállását. ( 2 )

15.

E követelmények alapján megalapozottnak tartom a Cseh Köztársaság érvelését, és meg kell állapítani, hogy a Bizottság által benyújtott kereset részben elfogadhatatlan. A kötelezettségszegés tárgyának behatárolása pontatlan, mivel „bizonyos holland fémjelek” elismerésének cseh részről történő elutasítására hivatkozik, és a Bizottság csak a Goudában székhellyel rendelkező, azon WaarborgHolland nemesfémvizsgáló intézet által megjelölt tárgyakat jelöli meg pontosan – és csatol ezekről információt –, amely az egyetlen olyan intézet, amelyik harmadik államokba helyezte ki a tevékenységét (konkrétan Kínába és Thaiföldre).

16.

A Bizottság nem hivatkozott semmilyen arra utaló valószínűsítő körülményre, hogy a cseh hatóságok megtagadnák a másik holland nemesfémvizsgáló intézet (Edelmetaal Waarborg Nederland B.V., székhelye: Joure) által beütött fémjel elismerését. Ezenkívül a Cseh Köztársaság azt állítja – anélkül, hogy a Bizottság ezt vitatta volna –, hogy csak a WaarborgHolland fémjelzéssel ellátott nemesfémtárgyakon kéri a cseh fémjelzés elhelyezését.

17.

Jóllehet van bizonyos egyezés a Bizottság pert megelőző és a peres eljárás során végzett cselekményei között, véleményem szerint a Bizottság által a Cseh Köztársasággal szemben felhozott kifogások nem voltak teljesen pontosak a WaarborgHolland fémjelzésektől eltérő holland fémjelzések elismerésének elutasítását illetően. Ezért meg kell állapítani, hogy a Bizottság keresete e fémjelzések tekintetében részben elfogadhatatlan, viszont a keresetét el kell fogadni a tekintetben, hogy a cseh hatóságok elutasítják a WaarborgHolland fémjelzéssel ellátott nemesfémekből készült tárgyak elismerését.

18.

A Bizottság által a Cseh Köztársaságnak felrótt kötelezettségszegés vizsgálata előtt célszerű ismertetni a nemesfémekből készült tárgyak kereskedelmére vonatkozó európai uniós és nemzetközi jogi szabályozás néhány jellegzetességét.

19.

E tárgyak forgalmazása az egyik olyan terület, amelyen a jogszabályi harmonizációval nem tudták felszámolni (az uniós tagállamok eltérő szabályozása miatt keletkezett) műszaki akadályokat. A Bizottság egymást követő javaslatainak sikertelensége miatt ( 3 ) a Bíróság az ítélkezési gyakorlatában a kölcsönös elismerés jogi eszközét alkalmazta, amelyet maga a Bizottság is ösztönzött a harmonizáció hiányának alternatívájaként. ( 4 )

20.

Annak oka, hogy a nemesfémtárgyaknak nincs az áruk szabad mozgását lehetővé tévő igazi belső piaca, abban rejlik, hogy számos tagállam nemzeti nemesfémvizsgáló intézettel rendelkezik, amelyek különböző jelöléseket és fémjeleket alkalmaznak, hogy biztosítsák a tárgyak eredetét és a finomsági fokát. ( 5 ) E fémjelek célja a fogyasztók védelme, a csalások megelőzése és tisztességes kereskedelem biztosítása.

21.

A nemesfémtárgyakra vonatkozó nemzeti szabályozások eltérő képet nyújtanak. Tizenöt ország (többek között a Cseh Köztársaság és Hollandia) kötelező jelölési rendszert hozott létre a nemzeti nemesfémvizsgáló intézete irányításával annak feltüntetésére, hogy az adott darab tekintetében a megfelelő vizsgálatokat elvégezték. Hét tagállam önkéntes jelölési rendszert alkalmaz, öt másik tagállamban pedig nincs semmiféle jelölési rendszer.

22.

Az ilyen tárgyak kereskedelmét gátló műszaki akadályok többsége az ellenőrzési eljárás fennállásából fakad, amelyet a nemzeti nemesfémvizsgáló intézet („assay office”) végez a termék tekintetében a nemzeti piacra történő bevezetése előtt, valamint a kötelező jelölés ( 6 ) – az úgynevezett fémjel – megköveteléséből, amely jelzi a gyártót, a fém fajtáját és a finomsági fokát. A leggyakoribb fémjelek a következők:

23.

Tekintettel azon műszaki akadályokra, amelyeket a nemesfémtárgyak fémjeleire vonatkozó nemzeti szabályok közötti eltérések eredményeznek, a Bíróság e kérdésben az EUMSZ 34. és az EUMSZ 36. cikkre vonatkozó ítélkezési gyakorlatát alkalmazta. Ezt különösen az egyenértékű fémjelek kölcsönös elismerésére vonatkozó kötelezettségre való hivatkozással tette.

24.

Ezen áruk Közösségen belüli kereskedelme eseteiben a Bíróság érvelése egyértelmű volt a Robertson és társai ítéletben, a Houtwiper‑ítéletben, a Bizottság kontra Írország ítéletben, valamint a Juvelta‑ítéletben. ( 9 ) A nemzeti szabályozások a behozatalt illetően akkor minősülnek azonos hatású intézkedéseknek (és ennélfogva az EUMSZ 34. cikkel ellentéteseknek), ha a más, olyan tagállamból behozott termékek tekintetében, ahol azokat jogszerűen látták el fémjellel és hozták forgalomba, a rendeltetési tagállamban új fémjelzés alkalmazását írják elő, mivel e körülmény megnehezíti és költségessé teszi e tárgyak Közösségbe való behozatalát.

25.

A Bíróság azonban elfogadta, hogy uniós jogharmonizáció hiányában a nemzeti hivataljel kötelező beütését és a származási állam fémjelének elutasítását valamelyest igazolhatják a fogyasztók védelmére és a tisztességes kereskedelemre vonatkozó, kötelező jellegű előírások, amelyeket a Cassis de Dijon‑ítélet ( 10 ) alapján fogadtak el. A hivataljel biztosítja, hogy a fogyasztót ne tévesszék meg, mivel a nemesfémtárgy finomsági foka nem állapítható meg szemmel, érintéssel vagy súlya alapján. ( 11 ) Ahogy a szólás is mondja: „nem mind arany, ami fénylik”.

26.

Márpedig a rendeltetési állam hivataljele nem követelhető meg, ha a másik tagállamból behozott tárgyra olyan jelzéseket tartalmazó fémjeleket ütöttek, amelyek bármely formájúak legyenek is, megfelelnek az importáló tagállam által előírtaknak, és érthetőek a rendeltetési állam fogyasztói számára. ( 12 ) Jogszabályi harmonizáció hiányában tehát az egyenértékű nemzeti kereskedelmi szabályozások kölcsönös elismerésére vonatkozó elv – amelyhez a Bíróság is gyakran folyamodott – konkrét alkalmazása a Közösségen belüli kereskedelemben a műszaki akadályok eltörlésének egyik lehetőségét jelenti.

27.

A (nemesfémtárgyak) harmadik országokkal folytatott uniós kereskedelmét illetően, kevés az alkalmazható jogszabály és ugyanakkor több műszaki akadály van, mint a Közösségen belüli piacon, a nemzeti jogszabályok nagyon sokféle rendszere miatt. E kereskedelem logikusan a Kereskedelmi Világszervezet általános szabályozásának, és különösen a GATT, illetve a Kereskedelem Technikai Akadályaira vonatkozó Megállapodás hatálya alá tartozik. ( 13 ) A közös kereskedelempolitika keretében az Unió nem hozott létre megállapodásokat, és harmadik országokkal kötött szerződéseibe sem foglalt nemesfémtárgyak kereskedelmére vonatkozó rendelkezéseket.

28.

Az e tárgyak nemzetközi kereskedelmében fennálló műszaki akadályok eltörlésére irányuló egyik kísérlet a nemesfémtárgyak ellenőrzéséről és jelöléséről szóló, 1972. november 15‑én Bécsben aláírt Egyezmény, amely 1975‑ben lépett hatályba, és amelynek – Svájcon, Norvégián és Izraelen kívül – az Unió tizenhat tagállama is tagja (a továbbiakban: Bécsi Egyezmény). ( 14 ) Ezen Egyezmény a Cseh Köztársaság tekintetében 1994 óta, Hollandia tekintetében pedig 1999 óta hatályos.

29.

A Bécsi Egyezmény a fémjelekre alkalmazandó szabályok minimális harmonizációját valósítja meg a részes államok közötti kölcsönös elismerésük ösztönzése érdekében. Az Egyezmény alapján kijelölt nemzeti nemesfémvizsgáló intézetek a közös ellenőrző jelet alkalmazhatják az arany‑, ezüst‑ és platinatárgyakra, miután azok finomságát a jóváhagyott vizsgálati módszerekkel megvizsgálták. Valamennyi részes állam további ellenőrzés és fémjel beütése nélkül engedélyezi a közös ellenőrző fémjellel ellátott termékek ( 15 ) behozatalát. A közös ellenőrző jel beütése a termékbe önkéntes alapon történik és az az exportőr választhat: kérelmezi a hazai nemesfémvizsgáló intézetnél a közös ellenőrző jelet, vagy e jel nélkül küldi az árut az importőr országba, amely akkor alkalmazza a jelet, ha a tárgy megfelel az adott állam és az Egyezmény szabályainak. A részes államok minden további vizsgálat vagy fémjelzés nélkül elfogadják azokat a termékeket, amelyek el vannak látva a közös ellenőrző jellel és az Egyezményben előírt másik három jellel.

30.

Néhány európai államnak (különösen azoknak, amelyek régóta meghonosodott, komoly hagyományokkal és tapasztalattal rendelkező hivatalos nemesfémvizsgáló intézetekkel rendelkeznek) a Bécsi Egyezményhez való csatlakozással szembeni vonakodása a fémjelek kölcsönös elismerését biztosító kétoldalú szerződések megkötéséhez vezetett az e tárgyak nemzetközi kereskedelme terén különösen aktív harmadik országokkal. ( 16 )

31.

A Bizottság megállapítja, hogy a Cseh Köztársaság azon gyakorlata, amely előírja a cseh hivataljel beütését a WaarborgHolland fémjellel ellátott nemesfémtárgyakra, a behozatal esetében az EUMSZ 34. cikk és az EUMSZ 36. cikk által tiltott azonos hatású intézkedésnek minősül.

32.

A Bizottság szerint a Bíróság fémjelek elismerésére vonatkozó ítélkezési gyakorlata teljes mértékben alkalmazható a Cseh Köztársaság eljárására, mert a mozgás szabadságát a másik tagállamból származó termékre és harmadik országból érkezett termékekre is alkalmazni kell, amelyeket az EUMSZ 29. cikk értelmében szabad forgalomba bocsátottak. A Cseh Köztársaság nem teheti meg, hogy néhány uniós tagállam hivataljelét elismeri, de a WaarborgHolland fémjellel ellátott tárgyakat eltérően kezeli azon ok miatt, hogy a nemesfémvizsgáló intézet fizikailag harmadik országban jelöli meg fémjelével a tárgyat, miután néhány tevékenységét Hollandián és az Unión kívülre helyezte ki.

33.

A Cseh Köztársaság ellenben azt állítja, hogy eljárása összeegyeztethető az EUMSZ 34. cikkel, mert a hivataljelek kölcsönös elismerése csak a Közösségen belüli termékekre érvényes, az Unióban szabad forgalomba bocsátott, harmadik országbeli termékek esetében pedig akkor alkalmazható, ha az egyik tagállamban nemzeti jogszabályainak megfelelően már forgalomba hozták. A WaarborgHolland fémjellel harmadik országban megjelölt tárgyak tekintetében, amelyeket az Unióban bocsátottak szabad forgalomba és jogszerűen nem forgalmaztak valamely uniós államban, nem alkalmazhatják tehát a kölcsönös elismerést, bár a WaarborgHolland az Unión kívüli fémjelzési tevékenységét a holland jogszabályok szerint végzi.

34.

Véleményem szerint egyértelműen rögzíteni kell egyrészt, hogy a cseh nemesfémvizsgáló intézet közigazgatási eljárási gyakorlata a Cseh Köztársaságnak róható fel, ezért az a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek tekinthető a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint. ( 17 )

35.

Másrészt, nem értek egyet a Cseh Köztársaság azon érvelésével (amelyre az eljárás pert megelőző szakaszában hivatkozott), miszerint magatartását a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó szabályok és ítélkezési gyakorlat alapján kell vizsgálni. Ahogy arra a Bizottság rámutatott, a Cseh Köztársaság által előírt korlátozások közvetlenül a nemesfémtárgyak kereskedelmét érintik, nem pedig a fémjelzéssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtást. A fémjelet azon termékbe ütik bele, amelynek az részét képezi, ezáltal a cseh gyakorlat nem a szolgáltatások, hanem a termékek szabad mozgását befolyásolja. Egy tagállam megkülönböztetés nélkül alkalmazott közigazgatási gyakorlatáról van szó, amely bizonyos szempontból az áru forgalmazására van kihatással.

36.

Harmadrészt úgy vélem, hogy cseh közigazgatási gyakorlat könnyedén beleilleszthető a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedés azon fogalommeghatározásába, amelyet a Bíróság az EUMSZ 34. cikk értelmezése során megalkotott. Ilyennek kell tekinteni a tagállamok minden olyan kereskedelmi szabályozását, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja az Unión belüli kereskedelmet. ( 18 )

37.

A Bíróság megállapította, hogy az áruk szabad mozgásának olyan akadályai, amelyek az árukra vonatkozó feltételekkel kapcsolatos szabályok más tagállamból származó olyan árukra történő alkalmazásából erednek, amelyeket jogszerűen állítanak elő és forgalmaznak az adott tagállamban, akkor is, ha ezek a szabályok megkülönböztetés nélkül minden termékre vonatkoznak, az EUMSZ 34. cikkben tiltott azonos hatású intézkedéseknek minősülnek, mivel ezen alkalmazást nem igazolhatja olyan közérdekű cél, amely előbbre való az áruk szabad mozgásának követelményénél. ( 19 )

38.

A cseh hivataljelnek a WaarborgHolland fémjelével ellátott termékekbe való beütésére vonatkozó követelmény megnehezíti a cseh területen történő forgalmazást, mivel kettős fémjelzést ír elő a termékek tekintetében, ezenkívül meg kell fizetni a rendeltetési állam hivatalos nemesfémvizsgáló intézetének eljárási díját, és ez hátráltatja a piacra való bevezetést a költségek ebből eredő növekedése miatt. ( 20 )

39.

Főszabály szerint és az általam később kifejtett eltérésekkel, az EUMSZ 34. cikkben foglalt tilalom mind a Közösségen belüli kereskedelemben forgalmazott árukat, mind pedig a harmadik országból származó, az Unióban szabad forgalomba bocsátott termékeket érinti. A Bíróság megállapította, hogy az áruknak az Unión belüli szabad forgalomba bocsátása tekintetében a szabad forgalomba bocsátott termékeket véglegesen és teljes mértékben a tagállamokból származó termékekkel azonos módon kell kezelni. ( 21 )

40.

A cseh intézkedés tehát sérti az EUMSZ 34. cikket, ha olyan nemesfémtárgyakra irányul, amelyeket Hollandiában állítottak elő és a WaarborgHolland fémjellel hoztak forgalomba. Az intézkedés ilyen tárgyakra való alkalmazása során akkor is sérti e cikket, ha azokat harmadik országokban állítják elő, ezen országok valamelyikében látják el WaarborgHolland fémjellel és az Unió valamely államába behozzák, illetve ott szabad forgalomba bocsátják, mielőtt a Cseh Köztársaságba importálnák.

41.

A Cseh Köztársaság, Franciaország támogatásával, a fogyasztók védelmén alapuló nyomós okra való hivatkozással kívánja igazolni a közigazgatási gyakorlatát. Ezenkívül úgy véli, hogy betartja az arányosság elvét, mert nem lehet megkülönböztetni a WaarborgHolland által holland területen fémjelzéssel ellátott tárgyakat azoktól, amelyeket e nemesfémvizsgáló intézet harmadik országban jelölt meg hivataljelével. Az ellenkérelmében előadott állítása szerint a WaarborgHollanddal folytatott eszmecsere során azon szabályok megállapítására tett kísérletek, amelyek alapján az egyik fémjel megkülönböztethető a másiktól, nem vezettek eredményre.

42.

Amint azt már előrebocsátottam, a Bíróság elfogadta, hogy uniós harmonizáció hiányában a nemzeti hivataljel beütése és a származási állam fémjele elismerésének elutasítása a fogyasztók védelmére és a tisztességes kereskedelemre vonatkozó kötelező jellegű előírásokkal igazolható. A Cseh Köztársaság e feltétel szerint hivatkozhat a fogyasztók védelmére, hogy jogszerűvé tegye a cseh jelölés előírására és a WaarborgHolland fémjelek elutasítására irányuló gyakorlatát.

43.

Márpedig a cseh közigazgatási gyakorlatot a fogyasztók védelme csak akkor támasztja alá, ha a következő feltételek együttesen teljesülnek: a) a WaarborgHolland fémjelei nem biztosítanak a cseh hivataljelekkel azonos védelmet, és b) az említett gyakorlat megfelel az arányosság elvének.

44.

A Bizottság szerint a cseh hivataljel a holland hivataljelhez hasonló védelmet nyújt a fogyasztók számára, ezért a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a Cseh Köztársaságnak el kell fogadnia a kölcsönös elismerésüket. ( 22 ) A cseh hatóságok a Bizottság ezen állítását valójában nem vitatják, és elfogadják, hogy hivataljelük egyenértékű a holland hivataljellel, de kizárólag a WaarborgHolland által Hollandia területén beütéssel ellátott tárgyak tekintetében, nem pedig a WaarborgHolland által harmadik országban megjelölt és az Unióban szabad forgalomba bocsátott, valamint a Cseh Köztársaságba behozott tárgyak tekintetében.

45.

A Bizottság azt állítja, hogy a cseh és holland hivataljelek kölcsönös elismerése nem zárható ki azért, mert a WaarborgHolland a tevékenységének egy részét harmadik országba helyezte át, mivel a holland hatóságok azt továbbra is ellenőrzik a nemzeti jogszabályok alapján. E szerint a WaarborgHolland által Hollandia területén fémjelzett tárgyakat egyenértékűnek kellene tekinteni az ezen intézet által harmadik országban megjelölt tárgyakkal, miután valamelyik uniós tagállamban szabad forgalomba bocsátották.

46.

Ezzel szemben a Cseh Köztársaság, Franciaország támogatásával, megállapítja, hogy a nemesfémtárgyak tekintetében csak akkor van lehetőség a kölcsönös elismerésre, ha valamely uniós tagállam területén ütik be a hivataljeleket; nem pedig akkor, ha harmadik országokban megjelölt nemesfémtárgyakról van szó, még akkor sem, ha valamely tagállam nemesfémvizsgáló intézete által és vélhetően e tagállam szabályai alapján végzik a jelölést. E tárgyak harmadik országból érkező áruknak tekinthetők és ezekre nem terjedhet ki a kölcsönös elismerés elve, akkor sem, ha valamelyik uniós államban bocsátották szabad forgalomba, kivéve, ha ezen államban a nemzeti szabályozásuknak megfelelően forgalmazzák azokat.

47.

A jogvita eldöntése nézőpontom szerint a hivataljelek kölcsönös elismerése elvének az eltérő tényállásokhoz igazodó alkalmazását igényli. Egyrészt úgy vélem, hogy az elv teljes mértékben alkalmazható azon tárgyak esetében, amelyeket Hollandiában jogszerűen állítanak elő, illetve forgalmaznak, majd később a Cseh Köztársaságba exportálnak. Ilyen körülmények között a Bíróságnak az egyenértékű hivataljelek kölcsönös elismeréséről szóló ítélkezési gyakorlata egyértelműen érvényesül.

48.

Másodsorban, az elv a harmadik országokban nemesfémből előállított és a WaaborgHolland által a kínai és thaiföldi irodáiban holland hivataljellel ellátott azon tárgyakra is alkalmazandó, amelyeket importáltak, az Unióban szabad forgalomba bocsátottak, Hollandiában jogszerűen forgalmaztak és utána a Cseh Köztársaságba exportáltak. Ilyen körülmények mellett ismét érvényesül a cseh és a holland hivataljelek közötti kölcsönös elismerés, mivel a holland hatóságok vizsgálatot végeztek azzal kapcsolatban, hogy a nemzeti szabályozással összeegyeztethetők‑e a harmadik országokból behozott, WaarborgHolland fémjellel ellátott tárgyak.

49.

Harmadsorban, vannak harmadik országban készült nemesfémtárgyak, amelyeket a WaaborgHolland kínai és thaiföldi irodáiban holland hivataljellel láttak el, és később azokat az Unióba behozták és szabad forgalomba bocsátották, valamint Hollandiától eltérő valamely tagállamban forgalmazták, amelynek belső szabályozása a csehek által alkalmazott hivataljelek használatát írja elő. Ebben az esetben azt javaslom, hogy a kölcsönös elismerés ugyanúgy működjön, mint az előző esetben, mivel a származási tagállam azt vizsgálja, hogy összeegyeztethetők‑e a harmadik országban beütött WaarborgHolland fémjelek a saját szabályozásával. A Cseh Köztársaságnak bíznia kell a vizsgálatban, és a területére ilyen feltételekkel behozott tárgyak tekintetében a hivataljeleket kölcsönösen el kell ismernie.

50.

Ezzel szemben van három olyan eset, amelyben (a holland és a cseh hivataljelek között) a kölcsönös elismerés elvének alkalmazása nem működne, úgymint: a) közvetlenül a Cseh Köztársaságba behozott árucikkek; b) a WaaborgHolland által a kínai és thaiföldi irodáiban fémjelzett tárgyak, amelyeket valamely uniós tagállamba behoztak és szabad forgalomba bocsátottak, de azokat ott nem forgalmazták, majd később a Cseh Köztársaságba exportálták, valamint c) a WaaborgHolland által az Unión kívüli irodáiban fémjellel ellátott, valamely olyan uniós tagállamába importált, szabad forgalomba bocsátott és forgalmazott tárgyak, amelyben nincsenek a hivataljel használatát előíró nemzeti szabályok, és amelyeket ezt követően a Cseh Köztársaságba exportáltak.

51.

E három csoporttal kapcsolatban felvetődik a Bíróság ítélkezési gyakorlata által, a Közösségen belüli kereskedelemre vonatkozóan kialakított kölcsönös elismerés elvének a harmadik országokból behozott árukra való alkalmazhatóságának kérdése, amelyről még nem született jogerős határozat.

52.

A Bizottság azzal érvel, hogy a szabad forgalomba bocsátás a WaarborgHolland által harmadik országban beütött holland fémjelet viselő, importált tárgyakat egyenértékűvé teszi az e nemesfémvizsgáló intézet által holland területen fémjellel ellátott tárgyakkal. A Cseh Köztársaság az ellenkezőjét állítja, miszerint a hivataljelek kölcsönös elismerése e tárgyak szabad forgalomba bocsátását és ezenkívül valamely tagállamban a belső szabályozása alapján történő forgalmazását követeli meg.

53.

Az EUMSZ 28. cikk (2) bekezdése előírja, hogy az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseket „a tagállamokból származó, továbbá a harmadik országokból érkező és a tagállamokban szabad forgalomban lévő termékekre kell alkalmazni”. Az EUMSZ 29. cikk megállapítja, hogy „a harmadik országokból érkező termékek akkor tekinthetők egy tagállamban szabad forgalomban lévőnek, ha az adott tagállamban eleget tettek a behozatal alaki követelményeinek, és a fizetendő vámot vagy az azzal azonos hatású díjakat az adott tagállamban e termékekre beszedték, és azt sem teljes egészében, sem részben nem térítették vissza”. A Közösségi Vámkódex 79. cikke és a Modernizált Vámkódex 129. cikke, ( 23 ) amely 2016. április 16‑tól alkalmazandó, megállapítják, hogy a szabad forgalomba bocsátással a nem közösségi áru közösségi vámjogi státust szerez.

54.

E szabályok azonos módon kezelik az uniós árukat a harmadik országokból származó azon árukkal, amelyek az alaki követelményeknek és a kereskedelempolitikának megfelelnek, ezt a Bíróság ítélkezési gyakorlata többször megerősítette a Donckerwolke és társai ítélet óta. ( 24 ) Márpedig, az azonos bánásmód nem biztosítja feltétel nélkül a harmadik országokból behozott és valamely tagállamban forgalomba helyezett áruk mozgásának teljes szabadságát. ( 25 ) A behozott árunak meg kell felelnie azon tagállam szabályozásának, amelyben eredetileg forgalomba hozzák, hogy később biztosítsák számára a mozgás szabadságát és következésképpen a kölcsönös elismerés elvének alkalmazását. ( 26 )

55.

A Bíróság fenntartotta ezen álláspontját az Expo Casa Manta ítéletben, ( 27 ) azon megállapítással, hogy „a forgalombahozatal a behozatal utáni fázist jelenti. Ahogy a Közösségben jogszerűen előállított terméket nem lehet pusztán e körülmény alapján forgalmazni, valamely termék jogszerű behozatala nem jelenti azt, hogy automatikusan a piacra kerül”; és hogy „a szóban forgó termékek forgalomba hozatalára vonatkozó előírások harmonizálására irányuló közösségi szabályozás hiányában a szabad forgalomba bocsátó tagállam megakadályozhatja a forgalombahozatalt, ha a termékek nem felelnek meg a nemzeti jog által e tekintetben meghatározott előírásoknak”.

56.

A Bíróság e megállapításai visszatükröződnek a 765/2008/EK rendelet ( 28 ) 27–29. cikkének rendelkezéseiben, amely meghatározza a nemzeti piacfelügyeleti hatóságok és vámhatóságok által a harmadik államokból behozott termékek tekintetében a szabad forgalomba bocsátásuk előtt végezhető ellenőrzéseket a harmonizált európai szabályok teljesítésének biztosítására. Az ellenőrzések az egészség és a biztonság szempontjából súlyos veszély kiszűrésére korlátozódnak, amelyek között nem szerepel a nemesfémtárgyak hamisítása.

57.

Ezenkívül a kölcsönös elismerés elvének logikája alapján úgy értelmezem, hogy az alkalmazását korlátozni kell: a) az Unióból származó azon áruk Közösségen belüli kereskedelmére, amelyeket valamely tagállamban jogszerűen állítanak elő és értékesítenek a nemzeti szabályozásnak megfelelően, és b) a harmadik országokból származó, szabad forgalomban lévő áruk kereskedelmére, amelyeket az valamely tagállamban jogszerűen forgalmaznak, majd egy másikba exportálnak. ( 29 )

58.

A fent kifejtettek másik oldala pedig, hogy az importőrök nem érvényesíthetik a kölcsönös elismerést a harmadik országokból származó olyan áruk uniós forgalmazása során, amelyek egyik tagállam szabályozásának sem tesznek eleget. ( 30 ) Az Unió harmadik országokkal folytatott nemzetközi kereskedelmében a kölcsönös elismerés módszerének alkalmazása külön nemzetközi szerződések megkötését ( 31 ) vagy e tekintetben olyan rendelkezések szélesebb körű kereskedelmi megállapodásba történő foglalását igényli, amelyek összeegyeztethetők a Kereskedelmi Világszervezet szabályaival.

59.

Ezen előzmények alapján tisztázni kell, hogy a Cseh Köztársaság elutasíthatja‑e a kölcsönös elismerés elvének alkalmazását a fogyasztók védelmére tekintettel, és előírhatja‑e saját hivataljelének beütését azon tárgyakra, amelyeket a WaaborgHolland az Unión kívüli irodáiban látott el fémjellel. Véleményem szerint és a fenti indokok értelmében a Cseh Köztársaság az előbbiekben ismertetett három esetben jogosult ezt megtenni, ( 32 ) amelyekben nem alkalmazható a Bíróságnak a hivataljelek tagállamok közötti kölcsönös elismerésére vonatkozó ítélkezési gyakorlata.

60.

Ugyanis, ha a nemesfémtárgy nem felel meg semelyik tagállam ilyen áruk forgalmazására vonatkozó nemzeti jogszabályainak (amelyek nem harmonizáltak), vagy ha azt közvetlenül harmadik államból hozták be, tekintetében nem alkalmazható a hivataljelek kölcsönös elismerése. Ez csak azokra a tárgyakra alkalmazható, ismétlem, amelyek eleget tesznek a fémjelek vagy hasonló eljárások használatát előíró valamely tagállam jogszabályainak, mivel azon alapszik, hogy a tagállamok között kölcsönös bizalom áll fenn az ötvöstermékekkel kapcsolatban a fogyasztók megtévesztésének elkerülésére irányuló adott intézkedéseik hatékonyságára vonatkozóan.

61.

E bizalom nem áll fenn, ha a nemesfémtárgyak kereskedelme az Unió és harmadik államok között zajlik, amely tárgyakon a hivataljel használata nem általános, kivéve a Bécsi Egyezményt aláíró államokat. Az Unió nem részese az Egyezménynek, amelyhez azonban tizenhat tagállama csatlakozott, beleértve Hollandiát és a Cseh Köztársaságot is. A Bécsi Egyezmény az uniós jogon kívül áll, nem képezheti a kölcsönös elismerés elvének alkalmazási alapját, amely éppen ez utóbbi jogrendből ered.

62.

A Bizottság azt állítja, hogy ebben a három esetben is alkalmazni kell a Bíróságnak a hivataljelek tagállamok közötti kölcsönös elismerésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatát. Véleménye szerint a harmadik államokból érkező tárgyak és az uniós tagállamokban forgalomba hozott tárgyak megfelelnek a holland szabályozásnak, mert a WaarborgHolland a harmadik államokban található irodáiban a fémjelek elhelyezése során az említett jogszabályokhoz igazodik, és a nemesfémvizsgáló intézetei a holland hatóságok ellenőrzése alatt állnak, amely ellenőrzést e hatóságok a Hollandiában végzett tevékenység tekintetében is hasonlóan elvégzik. A fémjelzési szolgáltatások harmadik államokba történő kihelyezése, amelyet a holland jogszabályok megengednek, ( 33 ) nem akadályozhatják a kölcsönös elismerés elvének alkalmazását.

63.

A Bizottság ezzel egyetértve előadta, hogy a WaarborgHolland holland akkreditáló testületek által kiállított tanúsítvánnyal rendelkezik, ( 34 ) amely alapján a fémjelzési tevékenységét holland területen kívül is gyakorolhatja. A tárgyaláson a Bizottság azzal érvelt, hogy a 765/2008 rendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján ( 35 ) a cseh hatóságoknak el kell ismerniük a megfelelőségértékelő szervezetek (jelen esetben a WaarborgHolland) tanúsítványainak egyenértékűségét, amelyeket a nemzeti akkreditáló testületnek (a jelen ügyben a Raad voor Accrediatie [akkreditációs tanács]) jóvá kell hagynia.

64.

A Bizottság ugyanis kiemelte, hogy a holland hatóságok ellenőrzési jogosultsággal rendelkeznek a nemzeti jogszabályoknak a WaarborgHolland harmadik országban végzett tevékenységére történő alkalmazása során, jóllehet nem nyújtott be semmilyen bizonyítékot az ellenőrzések gyakoriságával és intenzitásával kapcsolatban.

65.

Nem hiszem azonban, hogy e tényezők elegendők a Bizottság érvelésének igazolására. Egyrészt, a 765/2008 rendeletben előírt kölcsönös elismerés elve a megfelelőségértékelő intézetek által kiállított és a nemzeti akkreditáló testület által szükségképpen jóváhagyott tanúsítványok tekintetében csak akkor működik, ha e tanúsítványokat valamely uniós tagállam területén állítják ki. A 765/2008 rendelet 7. cikke kivételként bizonyos esetekben elfogadja a határokon átnyúló akkreditálást, de nem utal az Unió területén kívül végzett tanúsítások lehetőségére, azon gyakorlattal összhangban, miszerint azok akkor fogadhatók el, ha az Unió a harmadik országgal nemzetközi szerződést kötött. ( 36 ) Az Unió nem kötött semmilyen, a megfelelőségértékelésre vonatkozó kölcsönös elismerésről szóló nemzetközi megállapodást Kínával és Thaifölddel, amelyet a WaarborgHolland által ezen országokban beütött fémjelekre alkalmazni lehetne.

66.

Másfelől, ahogy azt a Cseh Köztársaság és Franciaország is állította, a holland nemzeti akkreditáló testület ellenőrzési jogosultságai, amelyekkel a nemesfémvizsgáló intézetek tevékenységeit felülvizsgálja, holland területen nem lehetnek ugyanolyanok, mint valamely harmadik országban. A nemesfémtárgyakkal kapcsolatos csalások ellenőrzése a nemesfémvizsgáló intézetek – amelyek a termékek vegyészeti vizsgálatával azt észlelik – és más olyan hatóságok (vám‑ és pénzügyőrség, rendőri és bírósági szervek) közötti együttműködést igényel, amelyek e cselekményeket üldözik és büntetik. Ezen ellenőrzési jogkörök gyakorlása esetlegesen szabálysértési és büntetőeljárási intézkedéseket von maga után, egyik és másik szükségképpen területi jellegével, amelyeket a holland hatóságok nem tudnak harmadik országban végrehajtani.

67.

Végeredményben az olyan országokban, amelyekben a kötelező fémjelzést alkalmazzák, ez az államhatalom gyakorlásához kötődő közigazgatási tevékenységnek minősül, amely nem egyeztethető össze a harmadik államokba történő kihelyezés lehetőségével, kivéve, ha erre nézve nemzetközi szerződés van érvényben. ( 37 )

68.

A fémjelzési tevékenység közigazgatási jellege a nemesfémvizsgáló intézeteknek az ágazat más vállalkozásaihoz képest nagyobb függetlenséget is biztosít e tevékenység gyakorlása során. A harmadik államokba történő kihelyezés veszélyeztetheti a függetlenséget, mivel ahogy azt Franciaország a tárgyaláson megjegyezte, a harmadik országban a közigazgatási jog védelme nem lehet azonos szintű az Unió államaiban biztosított védelemmel.

69.

Összefoglalva, és tiszteletben tartva az EUMSZ 34. cikket és a Bíróságnak a hivataljelek kölcsönös elismerésével kapcsolatban e cikket értelmező ítélkezési gyakorlatát, a Cseh Köztársaság az alábbi három esetben tehetné kötelezővé a harmadik országokban előállított és a WaarborgHolland által az Unión kívül holland fémjellel megjelölt nemesfémtárgyakba a saját hivataljelének beütését:

70.

Ezzel szemben a cseh hivataljel és a WaarborgHolland holland hivataljele közötti alapvető egyenértékűségre tekintettel, a Cseh Köztársaság megsérti az EUMSZ 34. cikket és a Bíróság ezt értelmező ítélkezési gyakorlatát azáltal, hogy megköveteli a cseh hivataljel beütését a nemesfémtárgyak alábbi csoportjaira:

71.

Véleményem szerint, amennyiben a Cseh Köztársaság megsérti az EUMSZ 34. cikket, még meg kell határozni, hogy az eljárása megfelel‑e az arányosság elvének, azaz, van‑e a Közösségen belüli kereskedelmet kevésbé korlátozó lehetőség ahhoz, hogy a fogyasztókat e tárgyak forgalmazásában való megtévesztéssel szemben védelemben részesítse. ( 38 )

72.

Ahogy azt Franciaország a beavatkozási beadványában megállapítja, kevésbé korlátozó lehetőség lett volna, ha a WaarborgHolland a harmadik országokban végzett tevékenysége során Hollandia területén alkalmazott fémjeltől eltérő fémjelet használt volna. Ily módon, a Cseh Köztársaság a cseh hivataljel beütését kizárólag a WaaborgHolland Európai Unión kívüli kirendeltségein megjelölt tárgyak tekintetében kérhette volna, a WaaborgHolland Hollandiában beütött holland hivataljel egyenértékűségének elismerésével egyidejűleg. Úgy tűnik, hogy ezt a megoldást a Cseh Köztársaság is vizsgálta, de a WaaborgHolland azt nem fogadta el, ( 39 ) aminek következtében, mivel lehetetlen volt különbséget tenni egyrészt a WaarborgHolland által Hollandiában megjelölt tárgyak, másrészt az Unión kívüli helyeken jelzéssel ellátott tárgyak között, a Cseh Köztársaság minden termék tekintetében előírta a cseh hivataljellel való megjelölést a területén való forgalomba hozatal feltételeként.

73.

Véleményem szerint ez a gyakorlat nem tartja tiszteletben az arányosság elvét, mivel a Közösségen belüli kereskedelmet kevésbé korlátozó intézkedések is vannak, mint például, a cseh hatóságoknak a tárgy eredetének bizonyítására irányuló követelménye. Ez abban nyilvánulhatna meg például, hogy előírják, hogy a WaarborgHolland által megjelölt tárgyak viseljenek egy felelősségjelet, amely az előállítás helyéről tájékoztatna. ( 40 ) A cseh hatóságok ezzel a módszerrel, felismerték volna a WaarborgHolland által beütött holland fémjelet a Hollandiában előállított tárgyakon, ugyanakkor csak a WaarborgHolland által harmadik országokban megjelölt tárgyak tekintetében követelhették volna a cseh fémjellel való megjelölést.

74.

A leírt intézkedés azonban nem lenne alkalmas a WaarborgHolland által harmadik országokban megjelölt olyan tárgyak azonosítására, amelyeket Hollandiába (vagy a cseh hivataljelhez hasonló rendszerrel rendelkező tagállamokba) importálnak és ott forgalmaznak, majd később azokat a Cseh Köztársaságba exportálják. Ilyen esetekben az importőr különböző olyan bizonyítékokkal bizonyíthatja a valamely tagállamban történő jogszerű előzetes forgalomba hozatalt, mint például a termékre vonatkozó számla, termékcímke, értékesítési vagy adóügyi nyilvántartás, vagy akár a forgalomba bocsátás szerinti tagállam illetékes hatóságának írásos igazolása. ( 41 ) Az összes ilyen eszköz kevésbé korlátozó jellegű a nemesfémtárgyak kereskedelme szempontjából, mint a cseh hivataljel beütése a fémjellel ellátott tárgyakon.

75.

A fentiekben kifejtett érvek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság: