1. 

A Roda Golf & Beach Resort ítéletben ( 2 ) a Bíróság kimondta, hogy a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló, 2000. május 29‑i 1348/2000/EK tanácsi rendelet ( 3 ) 16. cikke értelmében vett „bíróságon kívüli irat” fogalma uniós jogi fogalom. ( 4 ) A Bíróság ezen kívül kimondta, hogy a közjegyző által készített irat „mint ilyen” bíróságon kívüli iratnak minősül. ( 5 )

2. 

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem azt a kérdést veti fel, hogy egy magánokirat szintén a 1348/2000 rendelet helyébe lépett 1393/2007/EK rendelet ( 6 ) 16. cikke értelmében vett „bíróságon kívüli irat” fogalma alá tartozhat‑e, és ebből következően felhívja a Bíróságot, hogy adjon meghatározást e fogalomra.

3. 

E kérelmet a Juzgado de Primera Instancia no 7 de Las Palmas de Gran Canariához (las palmas de gran canariai 7. sz. elsőfokú bíróság) a Tecom Mican SL ( 7 ) által e bíróság secretario judicialja (bírósági titkár) azon döntésével szemben benyújtott felülvizsgálati kérelemmel összefüggésben terjesztették elő, amellyel az megtagadta egy felszólítás kézbesítését a MAN Diesel & Turbo SE ( 8 ) részére, azzal az indokkal, hogy egy tisztán magánjellegű okirat nem tekinthető bíróságon kívüli iratnak.

4. 

A jelen indítványban először előadom, hogy az 1393/2007 rendelet 16. cikkének értelmében vett „bíróságon kívüli irat” fogalma alá tartozik a hatóság, igazságügyi tisztviselő, illetve az áttevő tagállam joga szerint illetékes személy által készített vagy hitelesített irat, valamint minden olyan irat, amelynek a címzett részére való továbbítása valamely jog gyakorlásához, bizonyításához vagy megóvásához szükséges.

5. 

Ezt követően rámutatok, hogy nem kell esetről esetre, az egyes ügyek sajátos körülményeinek értékelése alapján megvizsgálni, hogy az e feltételek valamelyikének megfelelő irat továbbítása határon átnyúló vonatkozással bír‑e, és szükséges‑e a belső piac megfelelő működéséhez.

6. 

Végül kifejtem, hogy az olyan bíróságon kívüli irat, amelyet már kézbesítettek címzettjének, ismét kézbesíthető az 1393/2007 rendelet által előírt végrehajtási szabályoknak megfelelően, annak ellenére, hogy az első kézbesítésre már e rendeletnek megfelelően sor került.

7.

A polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldön történő kézbesítéséről szóló, 1965. november 15‑i hágai egyezmény ( 9 ) 17. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Azon bíróságon kívüli iratok, amelyek a Szerződő Államok hatóságaitól és igazságügyi tisztviselőitől származnak, valamely másik Szerződő Államban történő kézbesítés céljából a jelen Egyezményben meghatározott módon és feltételekkel kerülhetnek továbbításra.”

8.

Az Európai Unió Tanácsa az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján egy 1997. május 26‑i jogi aktussal létrehozta az Európai Unió tagállamaiban polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló egyezményt. ( 10 ) Az 1997. évi egyezmény 16. cikke kimondja:

„Bíróságon kívüli iratokat más tagállamban történő kézbesítés céljából ezen egyezmény rendelkezéseinek megfelelően lehet továbbítani.”

9.

Bár az 1997. évi egyezmény az Amszterdami Szerződés hatályba lépését megelőző tagállami ratifikációk elmaradása miatt soha nem lépett hatályba, jelentős mértékben alapjául szolgált az 1348/2000 rendeletnek.

10.

Az 1348/2000 rendelet 16. cikke a következők szerint vette át az 1997. évi egyezmény szövegét:

„Bíróságon kívüli iratokat más tagállamban történő kézbesítés céljából e rendelet rendelkezéseinek megfelelően lehet továbbítani.”

11.

E rendelet 17. cikkének b) pontja gyűjtemény összeállítását írta elő azokról az iratokról, amelyek e rendelet hatálya alatt kézbesíthetők.

12.

Az említett rendeletet az 1393/2007 rendelet váltotta fel.

13.

Az 1393/2007 rendelet (2) és (6) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

[...]

14.

A tagállamok által kijelölt helyi intézmények kapcsán e rendelet 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Minden tagállam kijelöli azokat a hivatalos személyeket, hatóságokat vagy más személyeket […], amelyek hatáskörrel rendelkeznek más tagállamba kézbesítendő bírósági és bíróságon kívüli iratok továbbítására[ ( 11 )].

(2)   Minden tagállam kijelöli azokat a hivatalos személyeket, hatóságokat vagy más személyeket […], amelyek hatáskörrel rendelkeznek más tagállamból származó bírósági és bíróságon kívüli iratok átvételére[ ( 12 )].

[...]”

15.

Az említett rendelet 23. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Spanyol Királyság a secretario judicialt jelölte ki áttevő intézménynek.

16.

A „[b]írósági iratok egyéb továbbítási és kézbesítési módjai[t]” az 1393/2007 rendelet 12–15. cikke szabályozza.

17.

Az említett rendelet 16. cikke értelmében:

„Bíróságon kívüli iratokat más tagállamban történő kézbesítés céljából e rendelet rendelkezéseinek megfelelően lehet továbbítani.”

18.

Az említett rendelet nem írja elő gyűjtemény összeállítását a kézbesíthető iratokról.

19.

Az 1393/2007 rendelet 20. cikke (1) bekezdésének megfelelően, e rendelet rendelkezései – különösen a Hágai Egyezményben foglalt rendelkezésekhez képest – elsőbbséget élveznek.

20.

2009 novemberében a spanyolországi székhelyű Tecom és a németországi székhelyű MAN Diesel kereskedelmi ügynöki szerződést kötött, amelyet a MAN Diesel 2012‑ben felmondott.

21.

E felmondást követően a Tecom felszólító levelet írt, amelyben többek között az ügyfélkör elveszítése miatt bekövetkezett kár megtérítését, valamint az esedékes, de meg nem fizetett jutalékok címén felszámított összegek kifizetését követelte. E levél utalt a bírósági eljárás lehetőségére abban az esetben, ha a felszólítás eredménytelen marad, valamint ezenkívül kiemelte, hogy egy hasonló, közjegyzői okiratba foglalt felszólítást ügyvezető igazgatója útján már megküldtek a MAN Diesel részére.

22.

2013. november 19‑én a Tecom azt kérte a Juzgado de Primera Instancia no 7 de Las Palmas de Gran Canaria secretario judicialjától, hogy az 1393/2007 rendeletet alkalmazva kézbesítse ezt a felszólító levelet a MAN Diesel székhelyére, az Amtsgericht Augsburg (augsburgi helyi bíróság, Németország) útján.

23.

A secretario judicial elutasította a levél továbbítását, azzal az indokkal, hogy nem volt folyamatban olyan bírósági eljárás, amelynek keretében elrendelhette volna a kérelmezett jogsegélyi aktus gyakorlását.

24.

A Tecom e megtagadással szemben a határozat visszavonása iránti kérelmet terjesztett elő, előadva, hogy a Roda Golf & Beach Resort ítélet ( 13 ) szerint az 1393/2007 rendelet 16. cikke nem írja elő azt, hogy a bíróságon kívüli iratok kézbesítésének feltétele, hogy bírósági eljárás legyen folyamatban.

25.

2013. december 20‑i határozatával a secretario judicial elutasította a határozat visszavonása iránti kérelmet, és helybenhagyta a megtámadott határozatot, mivel úgy ítélte meg, hogy annak ellenére, hogy a Spanyol Királyság nem állított össze az 1393/2007 rendelet 16. cikkében hivatkozott irattípusokra vonatkozó iránymutató gyűjteményt, nem lehet úgy tekinteni, hogy bármely magánokirat tárgya lehet a rendelet rendelkezései szerinti kézbesítésnek. A secretario judicial különösen azt emelte ki, hogy „csak az előírt, azoknak hivatalos jelleget biztosító jellemzőkkel rendelkező bíróságon kívüli iratok tartoznak a szóban forgó rendelet tárgyi hatálya alá, azaz az ilyen iratok jellegük és alaki jellemzőik alapján fejtenek ki joghatást”. Álláspontja szerint minden egyéb értelmezés oly mértékben elferdítené az 1393/2007 rendelet 16. cikkében említett „bíróságon kívüli iratok” fogalmát, hogy a nemzeti bíróságok „postai szolgáltatókká” válnának, és itt emlékeztetett Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnoknak a Roda Golf & Beach Resort ügyre vonatkozó indítványában (C‑14/08, EU:C:2009:134) használt pontos kifejezésekre.

26.

2014. január 2‑án a Tecom felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő e határozattal szemben, arra hivatkozva, hogy egy tisztán magánjellegű okirat is minősíthető olyan „bíróságon kívüli iratnak”, amely az 1393/2007 rendelet rendelkezéseinek megfelelően kézbesíthető.

27.

A kérdést előterjesztő bíróság emlékeztetett arra, hogy a Roda Golf & Beach Resort ítélet ( 14 ) szerint a bíróságon kívüli iratok fogalma önálló uniós jogi fogalom. Úgy véli ugyanakkor, hogy nem képes értelmezni az uniós jog valamely önálló fogalmát olyan elem hiányában, amely lehetővé tenné annak meghatározását, hogy milyen tulajdonságoknak kell jellemeznie egy iratot ahhoz, hogy bíróságon kívüli iratnak minősüljön.

28.

Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság felveti az 1393/2007 rendelet végrehajtása korlátainak kérdését, figyelemmel egyrészt a felszólítás közjegyzői kézbesítésének és bírósági kézbesítésének párhuzamosságára, másrészt pedig a rendelet határon átnyúló vonatkozású együttműködésen és a belső piac megfelelő működésén alapuló alkalmazási feltételének előírása vonatkozásában, abban az esetben, ha a bíróságon kívüli irat nemzeti vagy uniós szabályozás által elismert alanyi jogok érvényesítésére irányul.

29.

E megfontolásokra figyelemmel a Juzgado de Primera Instancia no 7 de Las Palmas de Gran Canaria a következő kérdéseket terjesztette elő előzetes döntéshozatal céljából:

30.

Együtt vizsgálandó első és második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy egy nem hatóság vagy köztisztviselő által készített vagy hitelesített, tisztán magánjellegű okirat tekinthető‑e az 1393/2007 rendelet 16. cikke értelmében vett „bíróságon kívüli iratnak”.

31.

Kiindulásként rá kell mutatni, hogy a „bíróságon kívüli” jelzőnek nincs meghatározása az uniós jogban, noha az elsődleges jog több rendelkezésében is szerepel. ( 15 ) Ezenkívül e kifejezés eltérő jelentéseket hordozhat, az általa minősített főnévtől függően. Ekképpen meg kell állapítani, hogy a bíróságon kívüli határozat az alternatív vitarendezési módszerek eredményeként hozott határozatokra utal, míg a bíróságon kívüli irat szélesebb értelmezésre adhat alapot, túllépve a jogviták rendezését célzó eljárások keretén. A „bíróságon kívüli” kifejezés több jelentése folytán tehát az 1393/2007 rendelet értelmében vett „bíróságon kívüli irat” fogalmának elemzésére kell koncentrálni.

32.

E fogalom tartalmának meghatározása érdekében először történeti áttekintést kell végezni.

33.

Az iratok központi hatóság révén történő kézbesítésének rendszere a Hágai Egyezményig nyúlik vissza, amelynek 17. cikke azt írja elő, hogy „azon bíróságon kívüli iratok, amelyek a Szerződő Államok hatóságaitól és igazságügyi tisztviselőitől származnak”, ezen egyezményben meghatározott módon és feltételekkel kerülhetnek továbbításra. Ahogy az az előkészítő iratok tanulmányozása alapján látható, az említett egyezmény szerkesztőinek szándéka az volt, hogy kizárják a tisztán magánjellegű okiratokat annak hatálya alól, ugyanis a hivatalos szerv beavatkozás lehetővé teszi a továbbítandó iratok kiválogatását és ellenőrzését. ( 16 )

34.

Ugyanakkor e korlátozó szándékot teljes mértékben nem támasztja alá a Hágai Kézbesítési Egyezmény működéséről szóló gyakorlati kézikönyv. ( 17 ) Ebben vitathatatlanul az szerepel, hogy „a bíróságon kívüli iratok abban különböznek a bírósági iratoktól, hogy nem kapcsolódnak közvetlenül valamely eljáráshoz, a tisztán magánjellegű okiratok pedig abban, hogy »hatóság vagy igazságügyi tisztviselő« közreműködését igénylik”. ( 18 ) Ezenkívül e kézikönyv szerint „[a] bíróságon kívüli iratoknak számos típusa létezik. Ekképpen a 17. cikk értelmében bíróságon kívüli iratok a fizetési meghagyások, a bérleti vagy munkaszerződések felbontásai, a váltókat vagy kereskedelmi papírokat érintő óvások, feltéve hogy azok hatóságtól vagy végrehajtótól származnak”. ( 19 ) A kézikönyv azonban nem teljesen egyértelmű, mivel ezután általánosabb jelleggel azt tartalmazza, hogy „[a] házassági kifogások, az örökbefogadáshoz való hozzájárulások, az apasági elismerő nyilatkozatok szintén e kategóriába tartoznak, amennyiben megfelelnek bizonyos alakiságoknak”. ( 20 ) Ezenkívül, miután rámutat, hogy egyes jogrendszerekben, például Angliában és Írországban, a magánszemélyek azonos joghatással maguk kézbesítenek egyes bíróságon kívüli iratokat, a kézikönyv kiemeli, hogy „noha az Egyezmény ki kívánta zárni a 17. cikk hatálya alól a magánszemélyektől származó iratokat […], a különbizottság arra ösztönözte a központi hatóságokat, hogy kézbesítsék a nem hatóságtól vagy igazságügyi tisztviselőtől származó iratokat, amennyiben ezek az iratok olyan típusúak, amelyek rendes esetben saját országukban hatósági közreműködést igényelnének” ( 21 ). A kézikönyv ezenfelül rögzíti, hogy „[e]gy irat bírósági vagy bíróságon kívüli jellegének meghatározása a megkereső állam (áttevő állam) jogától függ”, ( 22 ) mivel „ezen állam joga határozza meg hatóságai és igazságügyi tisztviselői adott okirat kiállítására vonatkozó hatáskörét”, ( 23 ) kiemelve, hogy a bírósági és bíróságon kívüli iratok fogalmát kiterjesztően kell értelmezni. ( 24 )

35.

A Hágai Egyezmény által ihletett 1997. évi egyezmény abban különbözik az előbbitől, hogy hatálya nem korlátozódik kizárólag a hatóságok vagy igazságügyi tisztviselők által kibocsátott bíróságon kívüli iratok továbbítására. Az 1997. évi egyezményre vonatkozó magyarázó jelentés ( 25 ) e tekintetben kiemeli, hogy bár lehetetlennek tűnik a bíróságon kívüli iratok fogalmának pontos meghatározása, „[ú]gy tekinthetjük, hogy igazságügyi tisztviselők által készített olyan okiratokról van szó, mint például a közjegyzői okirat vagy a végrehajtói okirat, illetve a tagállam hivatalos hatósága által kiállított okiratról, vagy pedig olyan okiratokról, amelyek jellege és jelentősége indokolja azok hivatalos eljárás szerinti továbbítását és a címzettek tudomására hozását” ( 26 ).

36.

Az 1348/2000 rendelet 16. cikke átvette az 1997. évi egyezmény 16. cikkének szövegét. E rendelet azonban egy újdonságot is bevezetett, amennyiben gyűjtemény összeállítását írta elő azokról az iratokról, amelyek a rendelet hatálya alatt kézbesíthetők. E gyűjtemény, amely a 2008/541/EK bizottsági határozattal ( 27 ) módosított, a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló, 1348/2000 rendelet alapján az átvevő intézmények kézikönyvének és a kézbesíthető iratok gyűjteményének elfogadásáról szóló, 2001. szeptember 25‑i 2001/781/EK bizottsági határozat ( 28 ) II. mellékletét képezte, a tagállamok által az 1348/2000 rendelet 17. cikke b) pontjának megfelelően közölt információkat foglalta magában. E melléklet tanulmányozása alapján azt lehetett megállapítani, hogy a tagállamok ezeket az információkat eltérő formában és tartalommal közölték. Egyes tagállamok annak általános kijelentésére szorítkoztak, hogy a bíróságon kívüli iratok a kézbesíthető iratok közé tartoznak. ( 29 ) Más tagállamok ezzel szemben egyértelműen kizárólag a hatóságtól vagy igazságügyi tisztviselőtől származó iratokra korlátozták a bíróságon kívüli iratok fogalmát. ( 30 ) Megint más tagállamok olyan széleskörű meghatározást fogadtak el, amely kiterjedhet a magánokiratokra is. ( 31 ) Végül egyes tagállamok részletes listán rögzítették a szerintük kézbesíthető iratokat, anélkül hogy különbséget tettek volna a bírósági iratok és a bíróságon kívüli iratok között. ( 32 )

37.

Az 1393/2007 rendelet 16. cikke azonos szöveggel átveszi az 1348/2000 rendelet 16. cikkét. Ezzel szemben az utóbbi rendelettől eltérően az 1393/2007 rendelet nem írja elő gyűjtemény összeállítását.

38.

E történeti visszatekintés alapján a bíróságon kívüli iratokkal kapcsolatos két eltérő felfogás különböztethető meg a tagállamokban. Az egyik a hatóság vagy igazságügyi tisztviselő fellépését tartja az ilyen irat azonosítását illető meghatározó szempontnak. A másik ezzel szemben figyelmen kívül hagyja az irat kibocsátójára vonatkozó szempontot, és az irat és valamely jog gyakorlása vagy megőrzése közötti kapcsolatot tartja döntőnek. Kétséget kizáróan a nemzeti jogrendszerek ezen eltérő jellege jelenti a magyarázatot arra, hogy a Hágai Egyezmény kivételével – amelynek korlátozó felfogása ugyanakkor utóbb árnyaltabbá vált – a polgári és kereskedelmi ügyek területén az iratok továbbítására vonatkozó nemzetközi és közösségi jogi aktusok miért óvakodnak attól, hogy rögzítsék a bíróságon kívüli iratok meghatározását.

39.

Azon kérdés megválaszolása érdekében, hogy egy tisztán magánjellegű okirat minősülhet‑e bíróságon kívüli iratnak, túl kell lépni az ilyen irat kizárólagosan negatív, a bírósági irattal szembe állított meghatározásán, és meg kell jelölni az 1393/2007 rendelet 16. cikkének értelmében vett ilyen irat pozitív meghatározásának elemeit.

40.

A Bíróság elé terjesztett írásbeli észrevételekben megtalálhatók azok az eltérő megközelítések, amelyeket korábban, a történeti fejlődés ismertetése során megemlítettem.

41.

Egyrészt a spanyol kormány úgy véli, hogy magánokirat nem minősülhet bíróságon kívüli iratnak, mivel e minősítést, legalábbis Spanyolországban az igazságügyi tisztviselők, közjegyzők és az ingatlan‑nyilvántartás által kibocsátott iratok részére kell fenntartani. Ezen állítás alátámasztása érdekében különösen arra hivatkozik, hogy az 1393/2007 rendelet célja nem bármely irat továbbítása a különböző tagállamokban lakóhellyel rendelkező magánszemélyek között, hanem kizárólag azon iratoké, amelyeket bírósági eljárással összefüggésben kell kiállítani, vagy amelyek egy esetleges eljárás érdekében jogok megóvását szolgálják, amiből e kormány azt a következtetést vonja le, hogy annak minden esetben közokiratnak kell lennie, abban az értelemben, hogy hitelesen igazolnia kell a kiállító személyét, a kiállítás időpontját és az irat tartalmát.

42.

Másrészt a Tecom, a német és a magyar kormány, valamint az Európai Bizottság egy szélesebb, az irat kibocsátójától független, és ennélfogva az egyes magánokiratokra is kiterjedő meghatározást képvisel. Ekképpen a német kormány a bíróságon kívüli iratok kategóriájába sorolja a magánokiratokat is, „amennyiben hivatalos közlésük alkalmas arra, hogy garantáljon, érvényesítsen vagy megvédjen valamely polgári jogi vagy kereskedelmi jogi igényt”, míg a magyar kormány azt javasolja, hogy minősítsenek „bíróságon kívüli iratnak” minden olyan magánokiratot, amelyet „a tagállamok vagy az Unió adott polgári vagy kereskedelmi ügyben alkalmazandó anyagi jogi vagy eljárásjogi szabályainak megfelelően kézbesítési eljárás révén kell a címzettel közölni”. A Tecom és a Bizottság szerint a lényeges szempontot az irat jellege és jelentősége jelenti, ahogyan az 1997. évi egyezményre vonatkozó magyarázó jelentésben is szerepel.

43.

Hivatkozva a Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok által Roda Golf & Beach Resort ügyre vonatkozó indítványában ( 33 ) ismertetett szempontokra, a portugál kormány olyan, nem teljesen egyértelmű köztes álláspontot követ, amely szerint valamely magánokirat tekinthető bíróságon kívüli iratnak, feltéve, hogy „hatósági fellépés történt, vagy közokiratot állítottak ki”.

44.

Mielőtt ismertetném saját álláspontomat, kiindulásként emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már állást foglalt azzal kapcsolatban, hogy a bíróságon kívüli irat fogalmának önálló értelmezést kell‑e tulajdonítani. Noha több kormány előadta a Bíróság előtt, hogy a bíróságon kívüli irat fogalmának tartalmát az egyes tagállamok jogának függvényében kell meghatározni, a Bíróság a Roda Golf & Beach Resort ítéletben ( 34 ) rámutatott, hogy e fogalmat uniós jogi fogalomnak kell tekinteni ( 35 ), figyelemmel egyrészt „a tagállamok azon szándéká[ra], hogy a közösségi jogrendben rögzítsék [a határokon átnyúló polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén elfogadott] intézkedéseket, és kimondják azok autonóm értelmezésének elvét”, ( 36 ) másrészt pedig a rendeleti forma választására, ami a Bíróság szerint „jelzi azt, hogy a közösségi jogalkotó mekkora jelentőséget tulajdonított a 1348/2000 rendelet rendelkezései közvetlen alkalmazhatóságának és egységes alkalmazásának” ( 37 ).

45.

Emlékeztetek arra, hogy a Bíróság ezenkívül ugyanebben az ítéletben kimondta, hogy a közjegyző által készített irat, „mint ilyen”, bíróságon kívüli iratnak minősül. A Bíróság ezenfelül egy további pontosítást is tett, elutasítva azt az érvet, amely szerint a bíróságon kívüli iratok fogalmának tág értelmezése a nemzeti bíróságok erőforrásai tekintetében túlságosan nagy terhet eredményezne, hangsúlyozva, hogy az 1348/2000 rendeletből eredő kézbesítési kötelezettségek nem feltétlenül a nemzeti bíróságokat terhelik. ( 38 )

46.

Ezek az 1348/2000 rendelet alapján kialakított megoldások álláspontom szerint tökéletesen átültethetők az 1393/2007 rendelet hatálya alatt, annál is inkább, mivel az megszüntette a kézbesíthető iratok gyűjteményét, aminek alapján úgy lehet gondolni, hogy a tagállamok megőriznek bizonyos mozgásteret a bíróságon kívüli iratok meghatározása terén.

47.

A Bíróság ugyanakkor nem rögzítette azokat a szempontokat, amelyek alapján értékelni kell, hogy valamely irat az uniós jog értelmében vett „bírósági irat” jellegével rendelkezik, vagy sem. A Roda Golf & Beach Resort ügyre vonatkozó indítványában ( 39 ) Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok három, általa együttesnek tekintett szempont alkalmazására tett javaslatot, amelyek alapját először az irat kiállítója (ennek hatóságnak kell lennie), másodszor az irat joghatásai (ezeknek „sajátosaknak és megkülönböztetetteknek” kell lenniük), harmadszor pedig az jelenti, hogy fenn kell állnia egy olyan minimális kapcsolatnak az irat és valamely bírósági eljárás között, amelyet az jellemez, hogy az irat „egy esetleges későbbi bírósági perben érvényesíthető igényt [tartalmaz]”. ( 40 )

48.

Mielőtt pontosabban megvizsgálnám az általam rögzíteni javasolt szempontokat, véleményem szerint át kell tekinteni a bírósági iratok fogalmának többé‑kevésbé kiterjesztő meghatározásához kapcsolódó kérdéseket, mivel az e fogalom felfogásával kapcsolatos eltérések álláspontom szerint részben abból fakadnak, hogy azt nem pontosan érzékelik.

49.

Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy bár az „igazságügyi együttműködés nem korlátozódhat kizárólag a bírósági eljárásokra”, ( 41 ) a bíróságon kívüli iratok továbbításának célja másodlagos – ahogyan azt az a tény is mutatja, hogy az 1393/2007 rendeletnek csak egyetlen cikke foglalkozik ezekkel az iratokkal –, a bírósági iratok továbbításának javítására és meggyorsítására irányuló elsődleges célhoz képest. Ennek magyarázatát talán abban kell keresni, hogy a bírósági iratoknak a címzettjeikkel való közlését a nemzeti jogokban olyan különleges alakiságok szabályozzák, amelyek alkalmasak az eljárás lelassítására vagy bonyolítására, különösen akkor, ha a kézbesítést külföldön kell elvégezni, és az megkérdőjelezi azon állam szuverenitását, ahol a kézbesítésnek le kell zajlania. A nemzeti jogszabályok harmonizációja tehát ezen iratok határokon átnyúló kézbesítése javításának és meggyorsításának hatékony eszköze. Ezzel szemben a bíróságon kívüli iratok kézbesítésére a nemzeti jogokban nem feltétlenül vonatkoznak ugyanazok a szabályok, mint a bírósági iratok kézbesítésére. Ha ezek szabad továbbítás alá esnek, akkor az 1393/2007 rendelet által előírt mechanizmusok rájuk való kiterjesztése véleményem szerint nem tűnik a megkönnyítést és a meggyorsítást elősegítő körülménynek. Ugyanakkor egy másik, mind a kérelmező, mind a címzett érdekének garantálását szolgáló, a továbbítás biztonságára vonatkozó cél igazolhatja azt, hogy ezen iratokat az 1393/2007 rendeletnek megfelelően lehessen továbbítani.

50.

Ezt követően rá kell mutatni, hogy a bíróságon kívüli irat önálló meghatározásának álláspontom szerint nem az a célja, hogy megtalálja a tagállamok jogi hagyományainak legkisebb közös osztóját, aminek az lenne a következménye, hogy csak azokat a feltételeket lehetne megtartani, amelyek pontosan megtalálhatók valamennyi nemzeti jogban. Éppen ellenkezőleg, úgy vélem, hogy e meghatározási feladatot általános céllal kell elvégezni, mivel az inkább annak elérésére irányul, hogy az egyik tagállamban bíróságon kívüliként elismert iratot akadály nélkül lehessen továbbítani a többi tagállamba.

51.

E tekintetben felmerült bennem a kérdés, hogy a bíróságon kívüli irat meghatározása által jelentett probléma megoldását nem azon elv alkalmazásában kellene‑e keresni, amelyet az áttevő ország elveként lehetne megfogalmazni, és amely azt követeli meg az átvevő tagállam hatóságaitól, hogy gondoskodjanak minden, az áttevő tagállamban bíróságon kívüli iratként elismert irat továbbításáról. Ekképpen biztosítva lenne az 1393/2007 rendelet célja, mivel minden, valamely tagállamban„bíróságon kívülinek” minősített irat szabadon és könnyen tudna mozogni az Unióban. A bíróságon kívüli irat fogalmának önálló jellegére vonatkozó, a Roda Golf & Beach Resort ítéletben ( 42 ) megfogalmazott állítás ugyanakkor láthatóan kizárja ezt a lehetőséget, amely valószínűleg azzal a hátránnyal jár, hogy túlzottan nagy mozgásteret hagy a tagállamok számára.

52.

Összességében olyan meghatározást kell tehát találni, amely kellően tág ahhoz, hogy átfogja a létező koncepciók sokféleségét és kellően pontos ahhoz, hogy elkerülje a jogbizonytalanságot.

53.

Kiindulásként rögzítem azt a szervezeti feltételt, amely szerint nem bírósági jellegű, de jogi iratok készítésére vagy hitelesítésére feljogosított hatóság eljárása szükséges. E feltétel relevanciáját az adja, hogy a kibocsátó vagy hitelesítő hatóságnak olyan ellenőrzést kell gyakorolnia a továbbítandó iratok tartalma felett, amely különbözik az 1393/2007 rendelet alapján az áttevő és az átvevő intézmények által gyakorolt ellenőrzéstől. Ez utóbbi ellenőrzés ugyanis annak vizsgálatára korlátozódik, hogy a továbbítandó irat valóban az említett rendelet hatálya alá tartozik‑e, valamint, hogy az e rendelet által a továbbítás tekintetében előírt formai feltételeket ténylegesen tiszteletben tartották‑e.

54.

Nem gondolom, hogy e szervezeti feltétel hatályát szűkíteni kellene olyan további együttes követelmények előírásával, amelyek különösen a hatóság fellépését követően az irat által kiváltott sajátos és megkülönböztetett joghatásokra, illetve arra a körülményre vonatkoznak, hogy az irat egy esetleges későbbi bírósági perben érvényesíthető igényt tartalmazzon. Álláspontom szerint a Bíróság hallgatólagosan elvetette ezt az álláspontot, amikor Roda Golf & Beach Resort ítéletben ( 43 ) kimondta, hogy a közjegyző által készített irat, „mint ilyen”, bíróságon kívüli iratnak minősül.

55.

Rögzíteni kell‑e ugyanakkor egy nem együttes, hanem alternatív feltételt, amely lehetővé teszi az 1393/2007 rendelet 16. cikkének értelmében vett „bíróságon kívüli irat” fogalma alól azon iratok kizárását, amelyek magánszemélyektől származnak, és amelyek tartalmát ennélfogva hatóság nem hitelesítette?

56.

E tekintetben, míg álláspontom szerint egy olyan esetleges és rosszul meghatározott, jogbizonytalanság előidézésre alkalmas szubjektivitással áthatott, az iratok továbbításának javítására és meggyorsítására irányuló céllal ellentétes szempont alapján, mint az irat „jelentősége”, nem lehet meghatározni, hogy mi tartozik a bíróságon kívüli iratok körébe, hajlok arra, hogy úgy véljem, hogy a belső piac megfelelő működésével kapcsolatos cél indokolja egy olyan objektív feltétel megkeresését, amely alkalmas a bíróságon kívüli irat fogalmának egyes, nem hatóság által készített vagy hitelesített jogi iratokra való kiterjesztésére.

57.

Ugyanakkor nem könnyű olyan megkülönböztető elvet találni, amely lehetővé teszi a különféle jogi iratok felölelését, és egyúttal a jogbiztonság követelményeinek is megfelel.

58.

Felmerülhet annak szempontként történő rögzítése, hogy az irat kézbesítése tekintetében eleget kell‑e tenni különös alaki követelményeknek. Amennyiben az irat kézbesítésére az áttevő tagállam nemzeti joga szerint különleges alakiságok vonatkoznak, akkor azt az 1393/2007 rendelet által biztosított utak igénybevételével lehet kézbesíteni. Ezzel szemben a kézbesítési módok megválasztásának szabadságát érintő korlátozás hiányában az irat külföldi továbbítása nem történhet ezen utak igénybevételével. Ugyanakkor e megkülönböztető szempont álláspontom szerint nem kielégítő, mivel annak eldöntése érdekében, hogy a kézbesítés különleges alakiságok alá tartozik‑e, az áttevő állam joga alapján végzendő, iratról iratra történő értékelésre kötelez.

59.

Lehetséges, hogy a keresett szempont ebben az esetben abban található meg, hogy a kézbesítés szükséges‑e a vizsgált jogi irat joghatásának kiváltásához, ami végső soron visszavezetne ahhoz, hogy megkülönböztetnénk kötelezően közlendő iratokat, amelyek kézbesítése azon személy számára, amely tekintetében joghatásokat válthatnak ki, a joghatásaik bekövetkezésének feltétele, és a nem kötelezően közlendő iratokat. ( 44 )

60.

Ugyanakkor e szempont elfogadása csak áthelyezné a fogalmi problémát, anélkül hogy megoldaná azt, mivel a kötelezően közlendő iratok és a nem kötelezően közlendő iratok megkülönböztetése maga is kényes kérdés. Úgy vélem tehát, hogy egyértelműbb irányt kell követni, egy olyan szempontra támaszkodva, amely a vizsgált irat címzettjének való továbbítása természetes és közvetlen funkcióját veszi figyelembe. Ez az 1393/2007 rendelet 16. cikke értelmében vett bíróságon kívüli irat fogalmának kiterjesztését jelentené minden olyan iratra, amelynek a címzett részére való kézbesítése valamely jog gyakorlásához, bizonyításához vagy megóvásához szükséges.

61.

E kiterjesztés fokozottabb jogbiztonságot eredményezhet mind a kérelmezők, mind ezen iratok címzettjei számára, különösen azon lehetőségnek köszönhetően, hogy az iratok átvétele céljából igénybe lehet venni az áttevő intézmények és az átvevő intézmények közötti továbbítást.

62.

Nem gondolom, hogy a javasolt kiterjesztés az áttevő intézmények és az átvevő intézmények között a továbbítási kérelmek számának megsokszorozódását okozza majd, aminek eredményeként ezen intézmények túlterhelődnének, és ekképpen postai szolgáltatókká alakulnának. Nem szabad ugyanis szem elől téveszteni, hogy az iratok továbbítása érdekében a 1393/2007 rendelet által előírt rendszer igénybevétele esetén a kérelmezőnek kell megfizetnie a költségeket, ezenfelül pedig köteles tiszteletben tartani bizonyos alaki szabályokat, többek között a fordítás vonatkozásában.

63.

E kiterjesztés előnye az, hogy lehetővé teszi a Tecomhoz hasonló azon személyek számára, akiknek jogaik gyakorlása érdekében valamely iratot kell közölniük a címzettel, hogy további garanciákat élvezhessenek egy azon körülmény révén bonyolulttá váló művelet során, hogy az iratot külföldön kell kézbesíteni.

64.

Ezek azok az okok, amelyek miatt azt javaslom a Bíróságnak, hogy az első két kérdésre olyan választ adjon, amely szerint az 1393/2007 rendelet 16. cikkének értelmében vett „bíróságon kívüli irat” fogalma alá tartozik a hatóság, igazságügyi tisztviselő, illetve az áttevő tagállam joga szerint illetékes személy által készített vagy hitelesített irat, valamint minden olyan irat, amelynek a címzett részére való továbbítása valamely jog gyakorlásához, bizonyításához vagy megóvásához szükséges.

65.

Az első és a második kérdéssel fennálló kapcsolata miatt a negyedik kérdést a harmadik előtt vizsgálom meg.

66.

Ahogyan az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, a Juzgado de Primera Instancia no 7 de Las Palmas de Gran Canaria által az igazságügyi együttműködés határon átnyúló vonatkozásával és a belső piac megfelelő működésével kapcsolatos feltételeknek tulajdonítandó értelmezésre vonatkozóan megfogalmazott kétségek abból fakadnak, hogy a Roda Golf & Beach Resort ítélet ( 45 ) 56. pontjában az szerepel, hogy az EK 65. cikkben hivatkozott együttműködésre mind bírósági eljáráson belül, mind azon kívül sor kerülhet „amennyiben az együttműködésnek határon átnyúló vonatkozása van, és a belső piac megfelelő működéséhez szükséges” ( 46 ).

67.

Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt veti fel, hogy annak eldöntése érdekében, hogy valamely irat az 1393/2007 rendelet 16. cikke értelmében vett „bíróságon kívüli irat” fogalma alá tartozik‑e, meg kell‑e vizsgálni, hogy ezen irat továbbításának határon átnyúló vonatkozása van, és a belső piac megfelelő működéséhez szükséges.

68.

E tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy az igazságügyi együttműködés határon átnyúló vonatkozásával és a belső piac megfelelő működésével kapcsolatos feltétel jelenti az 1393/2007 rendelet jogalapját.

69.

A teleologikus és rendszertani értelmezés módszerének megfelelően e rendeletet az e jogalap alapján általa követett célok figyelembevételével kell értelmezni.

70.

Ugyanakkor az igazságügyi együttműködés határon átnyúló vonatkozásával kapcsolatos feltétel álláspontom szerint nem releváns az 1393/2007 rendelet hatályának az érintett iratok vonatkozásában történő meghatározása szempontjából, mivel azok a helyzetek, amelyeket e rendelet – amelynek tárgya valamely tagállam bírósági vagy bíróságon kívüli iratának egy másik tagállamba történő továbbítása – szabályoz, a két tagállam részvétele miatt szükségképpen határon átnyúló jellegűek.

71.

Ezzel szemben a bíróságon kívüli irat fogalma tartalmának meghatározása érdekében figyelembe kell venni a belső piac megfelelő működésével kapcsolatos célt. ( 47 ) Mindazonáltal osztom a német kormány azon véleményét, amely szerint, ha bizonyított, hogy a szóban forgó irat az 1393/2007 rendelet 16. cikke értelmében vett „bíróságon kívüli iratok” kategóriájába tartozik, akkor felesleges esetről esetre igazolni, hogy a belső piac megfelelő működéséhez biztosítani kell ezen iratnak az e rendelet által előírt végrehajtási szabályoknak megfelelő kézbesítését.

72.

Következésképpen úgy vélem, hogy a negyedik kérdésre olyan választ kell adni, amely szerint nem kell esetről esetre, az egyes ügyek sajátos körülményeinek értékelése alapján megvizsgálni, hogy a szóban forgó irat továbbítása határon átnyúló vonatkozással bír‑e, illetve szükséges‑e a belső piac megfelelő működéséhez.

73.

Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a címzett részére már kézbesített bírósági vagy bíróságon kívüli irat ismét kézbesíthető‑e az 1393/2007 rendeletben előírt eljárásnak megfelelően.

74.

Az e kérdésre adandó válasz véleményem szerint egyáltalán nem vet fel kétséget abban az esetben, ha az első kézbesítésre nem az 1393/2007 rendeletben meghatározott végrehajtási szabályoknak megfelelően került sor.

75.

Ebben az esetben ugyanis feltétlenül lehetővé kell tenni a rendeletnek megfelelő újabb kézbesítést. Az az elv, amely szerint ha a bírósági vagy bíróságon kívüli irat címzettje külföldön rendelkezik lakóhellyel, ezen irat kézbesítését magában az 1393/2007 rendeletben meghatározott eszközök útján kell végrehajtani, ( 48 ) azt eredményezi, hogy lehetőséget kell hagyni a kérelmező számára, hogy végrehajtsa az e rendeletnek megfelelő kézbesítést.

76.

A válasz kevésbé egyértelmű abban az esetben, ha az első kézbesítésre az 1393/2007 rendeletnek megfelelően került sor. Ahogyan arra a Bizottság utal, ez lehet a helyzet az alapeljárásban, ha a közjegyzői okiratba foglalt felszólítás kézbesítését az 1393/2007 rendelet 14. cikkében szereplő, postai szolgáltatások útján történő közvetlen kézbesítésnek lehet tekinteni.

77.

Az Alder‑ítéletben (C‑325/11, EU:C:2012:824) a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az 1393/2007 rendelet nem állapít meg alá‑fölé rendeltséget az általa előírt továbbítási módok között. ( 49 ) Álláspontom szerint kizárólag a kérelmezőre tartozik a rendelkezésére álló eszközök közül annak a kiválasztása, amelyet a legcélszerűbbnek ítél, és szükség esetén annak eldöntése, hogy az első továbbítás után újabb továbbításra kerüljön‑e sor.

78.

E tekintetben úgy vélem, hogy a kérelmezőnek megalapozott okai lehetnek arra, hogy egy már kézbesített irat ismételt kézbesítését kívánja, valamint hogy nem az 1393/2007 rendelet szerinti áttevő intézményekre, illetve átvevő intézményekre tartozik ezen okok relevanciájának vizsgálata. Lehetséges például, hogy valamely irat kézbesítésére nem kerül sor a nemzeti jog által arra megállapított határidőn belül.

79.

Végeredményben az ettől eltérő döntés, és különösen az áttevő intézmények, illetve az átvevő intézmények célszerűségi vizsgálatra kötelezése ezen intézményekre olyan feladat telepítését eredményezné, amelynek ellátására nem szükségképpen alkalmasak.

80.

Következésképpen úgy vélem, hogy ugyanazon irat ugyanazon a módon vagy eltérő módon egymást követően többször is kézbesíthető, és hogy ezért a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy egy bíróságon kívüli irat, amelyet már kézbesítettek címzettjének, ismét kézbesíthető az 1393/2007 rendelet által előírt végrehajtási szabályoknak megfelelően, annak ellenére, hogy az első kézbesítésre már e rendeletnek megfelelően sor került.

81.

A fenti megfontolásokra figyelemmel azt javaslom, hogy a Bíróság a következő választ adja a Juzgado de Primera Instancia no 7 de Las Palmas de Gran Canaria által feltett kérdésekre: