23.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 344/40

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék (T-178/11. sz. ügyben) 2013. május 28-án hozott ítéletét;

—

az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére.

Első jogalap: a megtámadott ítélet nem vette figyelembe a Voss Törvényszékhez benyújtott keresetének második jogalapját, nevezetesen azt, hogy a bizonyítási terhet a fellebbezési tanács előtti eljárásban megfordították

A Törvényszék nem vette figyelembe, hogy a fellebbezési tanács hibát vétett a bizonyítási teher eljárási kérdését illetően. E jogalapnak különös jelentősége van az egész közösségi védjegyjogra nézve. A bizonyítási teher szabályának efféle megfordítása — ami sérti az általános jogelveket — részévé válhat a vonatkozó ítélkezési gyakorlatnak. A fellebbezési tanács határozatát már önmagában emiatt is hatályon kívül kellett volna helyezni, és így a megtámadott ítéletet úgyszintén hatályon kívül kell helyezni.

Második jogalap: a Törvényszék — szintén tévesen — megfordította a bizonyítási terhet

A Törvényszék szintén megfordította a bizonyítási terhet, amely kizárólag a Nordic Spirit AB-re hárult volna, mint a lajstromozott közösségi védjegy érvényességét vitató, törlést kérelmező félre, áthárítva azt a Vossra, azzal, hogy ő bizonyítsa azt, hogy a Voss térbeli védjegy rendelkezik megkülönböztető képességgel. E célból a Törvényszék az olyan védjegybejelentésekre — és a lajstromozatlan védjegyekre — vonatkozó ítélkezési gyakorlatra hivatkozott, amelyekre nem vonatkozik az érvényesség azon vélelme, amelyet a Voss térbeli védjegye élvez. Ez egyértelműen sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, a közösségi védjegyrendelet (1) 99. cikkét és a közösségi védjegyrendelet végrehajtási rendeletének (2) 37. szabálya b) pontjának iv. alpontját, ami önmagában is elegendő lenne a megtámadott határozat hatályon kívül helyezéséhez.

Harmadik jogalap: az ágazat normáinak és szokásainak téves meghatározása, ami a közösségi védjegyrendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértését képezi

A Törvényszék az ítélet 45. pontjában helyesen állapította meg, hogy meg kell győződni arról, hogy a megtámadott közösségi védjegy jelentősen eltér-e az érintett ágazat normáitól és szokásaitól. Így annak elemzése, hogy a térbeli védjegy rendelkezik-e megkülönböztető képességgel, elsőként és legfőképpen „az ágazat normáinak” vizsgálatát igényli, azért, hogy ezt követően meghatározható legyen, hogy egy adott térbeli védjegyet a fogyasztó meg tud-e különböztetni más vállalkozások védjegyeitől.

Ugyanakkor ez utóbbi Törvényszék általi meghatározása nem felel meg az italgyártó ágazat „normái” szilárd alapokon nyugvó meghatározásainak. A Törvényszék által az ágazat normáira vonatkozóan tett utalások először is ténybeli tévedéseket tartalmaznak (a nem létező „henger-alakú részre” való hivatkozás), továbbá olyan homályosak és általánosak, hogy — azok alkalmazása esetén — egyetlen italos palack sem menne át a megkülönböztető képesség tesztjén (még a híres Coca-Cola palack sem, ha azt törlési kérelemmel megtámadnák). Ezzel szemben a törlési osztály helyesen határozta meg az ágazat normáit.

Ezenfelül, a fellebbezési tanács R 2435/2011-2. sz. (Freixenet kontra OHIM) ügyben 2012. február 1-jén hozott határozatának 36. pontjában azt állapította meg, hogy „korábban sem az elbíráló, sem a fellebbezési tanács nem hivatkozott olyan dokumentumra, amely utalást tartalmazott volna a bejelentés napján meglévő piac valós mivoltára, és nem határozott meg, illetve nem jelölt meg konkrét példákat az ágazatban az említett időpontot megelőzően szokásosan használt, azonos vagy hasonló üvegeket illetően. E mulasztás elegendő alapot képez ahhoz, hogy a fellebbezésnek helyt adjunk ”. Így a Törvényszék tehát azzal, hogy nem nevezett meg konkrét példákat az ágazat normái közül, egyértelműen megsértette a közösségi védjegyrendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját.

Negyedik jogalap: a Voss palack formájú térbeli védjegye megkülönböztető képességének értékelését illetően vétett jogi hiba — a közösségi védjegyrendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése

A megkülönböztető képességre vonatkozóan alkalmazandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a védjegyeket egészükben kell vizsgálni és értékelni, és az azokat alkotó elemek értékelése csupán az átfogó értékelést segíti, de nem léphet annak a helyébe. A megtámadott ítéletben a Törvényszék minden egyes alkotóelemet külön értékelt, és a védjegyet nem értékelte egészében.

A Törvényszék tehát jogi hibát vétett annak megállapításánál, hogy a védjegy rendelkezik-e megkülönböztető képességgel, mivel nem a védjegy által keltett összbenyomást vette figyelembe — pedig ezt kellett volna tennie —, hanem egy rossz megközelítésből indult ki azzal, hogy a védjegyet alkotórészeire bontotta, és azok mindegyikét önmagában némileg eredetinek találta.

Ötödik jogalap: a bizonyítékok súlyos elferdítése a térbeli (három-dimenziós) formának a két-dimenziós védjegyek csoportjához való hasonlítását, valamint az ágazat normáinak és szokásainak meghatározását illetően

Mindkét megállapítás (miszerint „A piacon fellelhető palackok túlnyomó többségének van egy henger-alakú része.”, illetve hogy „az üvegek mindenféle alakban és formában előfordulnak”) nagymértékben pontatlan, és azt a Törvényszék mégis kifejezetten vagy hallgatólagosan megismételte annak érdekében, hogy alátámassza a fellebbezési tanács határozatának hatályon kívül helyezése iránti (kereseti) kérelem elutasítását, ami így felér a tények vagy bizonyítékok súlyos elferdítésének esetével, ami jogi hibának minősül.

Hatodik jogalap: a Törvényszék határozata lényegében megakadályozza a közösségi védjegyek lajstromozását, ami a közösségi védjegyrendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértését képezi, a rendelet 4. cikkével összefüggésben értelmezve

A Törvényszék által kifejtett indokolás eredménye az, hogy lényegében lehetetlen, hogy valamely termék csomagolása mind egészében, mind különálló részeinek kombinációjaként egyidejűleg megkülönböztető képességgel rendelkezzen. Gyakorlati szinten ennek az az eredménye, hogy egyetlen termék csomagolása sem lesz alkalmas arra, hogy kiállja a megtámadott ítélet által felállított megkülönböztető-képességi próbát, és ez aláássa a közösségi védjegyrendelet célját.