—

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: M. Santoro avvocato dello Stato,

—

az Európai Bizottság képviseletében R. Sauer és T. Maxian Rusche, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a mikro‑, kis‑ és középvállalkozások meghatározásával kapcsolatban 2003. május 6‑án kibocsátott 2003/361/EK bizottsági ajánlás (HL L 124., 36. o.; a továbbiakban: kkv‑ajánlás) melléklete 3. cikke (3) bekezdése negyedik albekezdésének értelmezésére irányul.

2

Ezt a kérelmet a HaTeFo GmbH (a továbbiakban: HaTeFo) és a Finanzamt Haldensleben között egy befektetési támogatás összege kiszámításának tárgyában folyamatban lévő eljárás keretében terjesztették elő.

3

A kkv‑ajánlás (9) preambulumbekezdése kimondja:

„Annak érdekében, hogy pontosabb képet nyerjünk a [mikro, kis‑ és közepes vállalkozások (kkv)] tényleges gazdasági helyzetéről, valamint a kkv‑k gazdasági erejét túllépő vállalkozások csoportjainak e kategóriából történő eltávolítása céljából, különbséget kell tenni a vállalkozások különböző csoportjai között a következők alapján: a vállalkozások függetlenek‑e, vannak‑e irányítói helyzetben nem levő leányvállalataik (társvállalkozások), vagy azok kapcsolt vállalkozások‑e. […]”

4

Ezen ajánlás (11) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„Az egyszerűség érdekében, különösen a tagállamok és vállalkozások tekintetében, a kapcsolt vállalkozások meghatározása a legutóbb a [2001. szeptember 27‑i] 2001/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel [(HL L 283., 28. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 245. o.)] módosított, a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontján alapuló, az összevont (konszolidált) éves beszámolóról szóló, 1983. június 13‑i 83/349/EGK [hetedik] tanácsi irányelv [(HL L 193., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 58. o.)] 1. cikkében foglalt feltételek alapján történik, amennyiben ezek a feltételek megfelelnek a jelen ajánlás céljainak.[…]”

5

Ezen ajánlás (12) preambulumbekezdése kimondja:

„Megfelelő esetekben figyelembe kell venni azokat a kapcsolatokat is, amelyek a vállalkozások között természetes személyeken keresztül állnak fenn, annak biztosítása érdekében, hogy csak azok a vállalkozások részesedhessenek a kkv‑knak nyújtott, különböző szabályokból és intézkedésekből származó előnyökből, amelyeknek valóban szüksége van rá. Annak érdekében, hogy az ilyen helyzetek vizsgálatát a szükséges minimumra korlátozzák, az ilyen kapcsolatokat csak az érintett piacok vagy a szomszédos piacok tekintetében veszik figyelembe, amennyiben szükséges, a közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról szóló bizottsági közlemény [HL 1997. C 372., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 155. o.] tárgyát képező, az érintett piac bizottsági meghatározása alapján.”

6

Ugyanezen ajánlás 3. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„Ez az ajánlás 2005. január 1‑jei hatállyal [a kis‑ és középvállalkozások meghatározásáról szóló, 1996. április 3‑i] 96/280/EK [bizottsági] ajánlás (HL L 107., 4. o.) helyébe lép.”

7

A kkv‑ajánlás melléklete 1. cikkének szövege a következő:

„Egy vállalkozás gazdasági tevékenységet folytató egységnek tekintendő jogi formájától függetlenül [helyesen: jogi formájától függetlenül vállalkozásnak tekintendő minden gazdasági tevékenységet folytató entitás]. […]”

8

A kkv‑ajánlás mellékletének 3. cikke az azon munkavállalói létszám és azon pénzügyi összegek számításánál figyelembe vett vállalkozástípusokra vonatkozik, amelyek alapján meghatározhatók az ezen ajánlás 2. cikkében meghatározott különféle vállalkozási kategóriák jellemző tulajdonságai.

9

Ezen melléklet 3. cikke (1) bekezdésének a szövege a következő:

„»Független vállalkozás« minden olyan vállalkozás, amely nem minősül a (2) bekezdés szerinti partnervállalkozásnak vagy a (3) bekezdés szerinti kapcsolt vállalkozásnak.”

10

Ugyanezen melléklet 3. cikke (3) bekezdésének a szövege a következő:

„»Kapcsolt vállalkozások« azok a vállalkozások, amelyek között az alábbi kapcsolatok valamelyike fennáll:

Feltételezik, hogy nincsen meghatározó befolyás, ha a (2) bekezdés második albekezdésében felsorolt befektetők közvetlenül vagy közvetetten nem vesznek részt az érintett vállalkozás irányításában, a részvénytulajdonosként [helyesen: részvényesként] őket megillető jogok sérelme nélkül.

Azon vállalkozás vagy a (2) bekezdésben említett bármely befektető, amely egy vagy több másik vállalkozáson keresztül az első albekezdésben leírt kapcsolatok valamelyikével rendelkezik, szintén kapcsolt vállalkozásnak tekintendő.

Azon vállalkozás, amely természetes személy[ek]en vagy közösen eljáró természetes személyek csoportján keresztül [helyesen: összehangoltan eljáró természetes személyek csoportján keresztül] e kapcsolatok valamelyikével rendelkezik, szintén kapcsolt vállalkozásnak tekintendő, amennyiben tevékenységét vagy annak egy részét ugyanazon érintett piacon vagy szomszédos piacon végzi.

»Szomszédos piac«: egy termék vagy szolgáltatás olyan piaca, amely a termelési vagy forgalmazási láncnak az érintett piacot közvetlenül megelőző vagy követő fázisában van.”

11

A 2005. évi befektetési adókedvezményekről szóló, 2004. március 17‑i törvény (Investitionszulagengesetz 2005., Bundesgesetzblatt 2004. I., 438. o.) 1. §‑ának (1) bekezdése szerint az öt új tartományban és Berlinben (Németország) bizonyos típusú befektetéseket végrehajtó adófizetők befektetési támogatásra jogosultak.

12

E törvény szerint bizonyos körülmények között e támogatás összege magasabb, ha a befektetéseket a kkv‑ajánlás értelmében vett kkv hajtja végre.

13

Az 1999‑ben alapított HaTeFo lapokat, fóliákat, tömlőket és szelvényárut állít elő műanyagból. E társaságnak három természetes személy a tagja: A, A házastársa, B és C, akiknek a társaságban 24,8%‑os, 62,8%‑os illetőleg 12,4%‑os társasági részesedésük van. A és C e társaság ügyvezetői. A és az anyja, D, ezenfelül egyenlő részesedésekkel tagjai az X társaságnak, amely társaságnak úgyszintén A és C az ügyvezetője.

14

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az X kezesként támogatta a HaTeFo‑t annak indulásakor, továbbá „Geschäftsbesorgungsvertragot” („megbízási szerződés”) kötött ezzel a társasággal, amely alapján a HaTeFo valamennyi megrendelése az érintett piacon egyedül jelen lévő X társaságtól származott. Ez a megbízási szerződés úgy rendelkezett továbbá, hogy az X egyik képviselője vállalja a HaTeFo technikai irányítását. Az utóbbi társaság egyébiránt az X‑re szervezte ki a kutatási és fejlesztési tevékenységét, valamint az elektronikus adatfeldolgozást, és a tevékenysége szükségleteire X egyik bankszámláját használta.

15

A HaTeFo önmagában véve alkalmas arra, hogy „kkv”‑nek minősüljön. Az X munkavállalóinak számára és éves forgalmára tekintettel azonban ez nincs így, amennyiben a HaTeFo‑t az X kapcsolt vállalkozásának kell tekinteni.

16

Mivel úgy ítélte meg, hogy az X‑szel fennálló kapcsolatai miatt a HaTeFo nem minősül kkv‑nek, a Finanzamt Haldensleben a 2006‑os évre nem a magasabb támogatást, hanem csak a 2005. évi fektetési adókedvezményekről szóló törvény szerinti alaptámogatást biztosította számára.

17

A Finanzamt Haldensleben többek között kifejtette, hogy nemcsak a kkv‑ajánlásban foglalt formális kritériumokat kell figyelembe venni, hanem gazdasági értékelést is kell végezni annak meghatározása érdekében, hogy a vállalkozásokat – jóllehet formálisan függetlenek – nem kell‑e mégis gazdasági egységnek tekinteni. A Finanzamt Haldensleben szerint a két érintett vállalkozás egységnek minősül, tekintettel a megbízási szerződés fennállására, a termelési és forgalmazási feladatok egymás közötti megosztására, valamint arra, hogy azok csak négy személy irányítása alatt állnak, és e személyek közül három szoros rokoni kapcsolatban áll egymással.

18

Az elsőfokú eljárásban a Finanzgericht elutasította a HaTeFo által előterjesztett keresetet, kifejtve, hogy a kkv‑ajánlásban meghatározott, a vállalkozás függetlenségét jellemző kritériumok tisztán formális alkalmazása nem eredményezheti azok manipulálását vagy megkerülését, és hogy ezen függetlenség értékeléséhez úgyszintén figyelembe kell venni az érintett vállalkozások között fennálló egyéb üzleti kapcsolatokat, különösen ami az ügyvezetést, a beszállítói és az ügyfélkapcsolatokat, valamint a logisztika közös használatát illeti.

19

A HaTeFo felülvizsgálati kérelemmel fordult a Bundesfinanzhofhoz a Finanzgericht határozata ellen, amelyben többek között úgy érvelt, hogy a kkv‑ajánlás mellékletének 3. cikkében foglalt, az ezen ajánlás értelmében vett kapcsolt vállalkozások meghatározására szolgáló kritériumokat, éppen ellenkezőleg, kimerítő jellegűnek kell tekinteni.

20

A Bundesfinanzhof a C-297/88. és C-197/89. sz. Dzodzi egyesített ügyekben 1990. október 18-án hozott ítéletre (EBHT 1990., I-3763. o.) hivatkozik azon állításának alátámasztása érdekében, hogy a Bíróságnak hatásköre van a kkv fogalmának értelmezésére, amennyiben ezt a fogalmat átveszi egy olyan nemzeti jogszabály, amely a kkv‑ajánlás szerinti meghatározásra utal.

21

A Bundesfinanzhof egyébiránt rámutat, hogy ez az ajánlás részben átveszi a 83/349 irányelv 1. cikkében foglalt, a összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésének feltételeit, ezért az ezen irányelv értelmében összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésére köteles vállalkozásokat a kkv‑ajánlás értelmében vett kapcsolt vállalkozásnak lehet tekinteni. Hozzáteszi, hogy abban az esetben, ha – az alapügyhöz hasonlóan – valamely vállalkozás nem köteles összevont (konszolidált) éves beszámolót készíteni, ennek ellenére meg kell vizsgálni, hogy azt az ezen ajánlás mellékletében foglalt kritériumok értelmében lehet‑e valamely másik vállalkozáshoz kapcsolódó vállalkozásnak is tekinteni.

22

A Bundesfinanzhof számára először is az ezen melléklet 3. cikke (3) bekezdésének negyedik bekezdésében foglalt, az „összehangoltan eljáró természetes személyek csoportjára” vonatkozó kritériummal kapcsolatban merül fel kérdés. Így különösen arra keresi a választ, hogy az ilyen csoport meghatározásához elegendő‑e az ezen személyek közötti üzleti célú együttműködés fennállásának megállapítása, vagy azt is bizonyítani kell, hogy a magatartásuk „összehangolt” volt, és szerződéses kapcsolatokat kötöttek.

23

A Bundesfinanzhof továbbá arra keresi a választ, hogy ugyanezen melléklet 3. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében felsorolt, a kapcsolt vállalkozásokra jellemző különböző típusú kapcsolatok ellenére az érintett vállalkozások átfogó gazdasági értékelése – amelynek keretében figyelembevételre kerül az a tény, hogy a tagok ugyanazon családhoz tartoznak, vagy az, hogy azonosak az ügyvezetők – lehetővé teszi‑e annak megállapítását, hogy ezek a vállalkozások kapcsolatban vannak egymással a természetes személyek összehangoltan eljáró csoportján keresztül. Végül arra keresi a választ, hogy az ilyen gazdasági értékelést azokra az esetekre kell‑e korlátozni, amelyekben ezek a személyek meg akarták kerülni a kkv meghatározását.

24

E körülmények között a Bundesfinanzhof felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

25

A három kérdésével, amelyeket együttesen kell vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a kkv‑ajánlás melléklete 3. cikke (3) bekezdésének negyedik albekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy egyedül azokat a vállalkozásokat kell‑e az e cikk értelmében vett kapcsolt vállalkozásnak tekinteni, amelyek természetes személyeken vagy összehangoltan eljáró természetes személyek csoportján keresztül az ezen melléklet 3. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében meghatározott kapcsolatok valamelyikével rendelkeznek, vagy e kapcsolat fennállását átfogó gazdasági elemzés is feltárhatja, amelynek során többek között megvizsgálják ezen személyeknek a kkv‑jogállás megkerülésére irányuló szándékát. A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azon körülmények pontos meghatározását is kéri, amelyek között úgy kell tekintetni, hogy a természetes személyek a kkv‑ajánlás melléklete 3. cikke (3) bekezdésének negyedik albekezdése értelmében összehangoltan járnak el, és különösen, hogy ehhez a természetes személyeknek szerződéses kapcsolatban kell‑e állniuk.

26

E melléklet 1. cikkének értelmében jogi formájától függetlenül vállalkozásnak tekintendő minden gazdasági tevékenységet folytató entitás.

27

Ugyanezen melléklet 3. cikkének (3) bekezdése tartalmazza azokat a kritériumokat, amelyek alapján a vállalkozásokat „kapcsolt” vállalkozásnak lehet minősíteni annak meghatározása során, hogy kkv‑nak minősülnek‑e.

28

A kkv‑ajánlás melléklete 3. cikke (3) bekezdése első és negyedik albekezdésének magából a szövegéből következik, hogy ezek a rendelkezések főszabály szerint csak arra az esetre vonatkoznak, amelyben a vállalkozások között az ezen melléklet 3. cikke (3) bekezdése első albekezdésének a)–d) pontjában felsorolt kapcsolatok valamelyike áll fenn.

29

Ebből azonban nem lehet arra következtetni, hogy az, hogy formálisan nem teljesülnek az e rendelkezésben foglaltak, minden esetben akadályát képezi annak, hogy megállapítható legyen az érintett vállalkozások kapcsolt jellege.

30

A kkv‑ajánlást ugyanis az elfogadásához vezető indokok figyelembevételével kell értelmezni (lásd, analógia útján a C-91/01. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-4355. o.] 49. pontját).

31

Ebben a tekintetben ezen ajánlás (9) és (12) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a kapcsolt vállalkozások meghatározásának az a célja, hogy pontosabb képet lehessen nyerni a kkv‑k tényleges gazdasági helyzetéről, valamint hogy ebből a kategóriából eltávolítsák a kkv‑k gazdasági erejét túllépő vállalkozások csoportjait annak biztosítása érdekében, hogy csak azok a vállalkozások részesedhessenek a kkv‑k kategóriájának nyújtott különböző szabályokból és intézkedésekből származó előnyökből, amelyeknek valóban szüksége van rá. Ezek a preambulumbekezdések azt is kimondják, hogy annak érdekében, hogy a vállalkozások között a természetes személyeken keresztül fennálló kapcsolatok vizsgálatát a szükséges minimumra korlátozzák, az ilyen kapcsolatokat csak ugyanazon a piacon vagy a szomszédos piacokon tevékenységet végző vállalkozások között lehet figyelembe venni.

32

A kkv‑knak biztosított előnyök ugyanis a leggyakrabban kivételt képeznek az általános szabályok alól – mint ahogy például az állami támogatások területén is – ezért a kkv‑k meghatározását szigorúan kell értelmezni.

33

E körülmények között annak érdekében, hogy csak a ténylegesen független kkv‑nek minősülő vállalkozások maradjanak ebben a kategóriában, meg kell vizsgálni azon kkv‑k szerkezetét, amelyek olyan gazdasági csoportot alkotnak, amelynek ereje meghaladja az ilyen vállalkozás erejét, és ügyelni kell arra, hogy a kkv meghatározását ne kerüljék meg tisztán formális indokokból (lásd a fent hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 50. pontját).

34

A kkv‑ajánlás melléklete 3. cikke (3) bekezdésének negyedik albekezdését tehát ezen célkitűzésre tekintettel kell értékelni, ezért azokat a vállalkozásokat, amelyek között formálisan nem áll fenn a jelen ítélet 28. pontjában felidézett kapcsolat, amelyek azonban gazdasági egységnek minősülnek a valamely természetes személy vagy összehangoltan eljáró természetes személyek csoportja által betöltött szerep miatt, szintén kapcsolt vállalkozásnak kell tekinteni, amennyiben a tevékenységüket vagy annak egy részét ugyanazon érintett piacon vagy szomszédos piacon végzik (lásd analógia útján a fent hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 51. pontját).

35

Egyébiránt a összehangoltan eljáró természetes személyekre vonatkozó feltétel akkor teljesül, ha ezek a személyek együttműködnek annak érdekében, hogy befolyásolják az érintett vállalkozások kereskedelmi döntéseit, ami kizárttá teszi, hogy ezeket a vállalkozásokat egymástól gazdaságilag függetlennek lehessen tekinteni. E feltétel megvalósulása az ügy körülményeitől függ, és azt nem lehet szükségszerűen alárendelni az e személyek közötti szerződéses kapcsolatok fennállásának, vagy akár a kkv‑meghatározás megkerülésére irányuló szándékuk megállapításának.

36

A HaTeFo és az X között fennálló gazdasági és pénzügyi kapcsolatokat illetően az előzetes döntéshozatalra előterjesztett határozatból az tűnik ki, hogy az X forgalmazza a HaTeFo teljes termelését, mivel ez utóbbi vállalkozás nem jelenik meg a piacon. A HaTeFo termelése technikai részének irányításával az X egyik képviselőjét bízták meg. A HaTeFo ezenkívül az X társasághoz szervezte ki a teljes elektronikus adatfeldolgozást, a beszerzést, valamint a kutatási tevékenységet. Végül a HaTeFo az X társaság egyik bankszámláját használta tevékenysége szükségleteire.

37

Ezenkívül rá kell mutatni arra, hogy – amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik – rokoni kapcsolat áll fenn A, B és D között, akik e két vállalkozás tagjai és ügyvezetői, továbbá arra a tényre, hogy ezenkívül A és C egyidejűleg együttes ügyvezetői is e két vállalkozásnak. Úgy tűnik, hogy ezek a kapcsolatok e személyek számára lehetőséget teremthetnek arra, hogy együttműködjenek annak érdekében, hogy befolyásolják az érintett vállalkozások kereskedelmi döntéseit, ami kizárttá teszi, hogy ezeket a vállalkozásokat egymástól gazdaságilag függetlennek lehessen tekinteni.

38

A fentiekre tekintettel úgy tűnik, hogy két, az alapügybeliekhez hasonló helyzetben lévő társaságot úgy lehet tekinteni, hogy azok – a természetes személyek összehangoltan eljáró csoportján keresztül – valójában gazdasági egységnek minősülnek, ezért azokat a kkv‑ajánlás melléklete 3. cikke (3) bekezdésének negyedik albekezdése értelmében kapcsolt vállalkozásoknak kell tekinteni, aminek értékelése mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata, fenntartva az érintettek azon lehetőségét, hogy ennek ellenkezőjét bizonyíthassák.

39

A fenti megállapítások összességéből az következik, hogy az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a kkv‑ajánlás melléklete 3. cikke (3) bekezdésének negyedik albekezdését úgy kell értelmezni, hogy a vállalkozásokat az e cikk értelmében vett kapcsolt vállalkozásoknak lehet tekinteni akkor, ha a közöttük létrejött gazdasági és jogi kapcsolatok elemzéséből az következik, hogy a természetes személyek összehangoltan eljáró csoportján keresztül gazdasági egységnek minősülnek, jóllehet formálisan nem áll fenn köztük az e melléklet 3. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében meghatározott kapcsolat. E melléklet 3. cikke (3) bekezdésének negyedik albekezdése értelmében azokat kell összehangoltan eljáró természetes személyeknek tekinteni, akik együttműködnek annak érdekében, hogy befolyásolják az érintett vállalkozások kereskedelmi döntéseit, ami kizárttá teszi, hogy ezeket a vállalkozásokat egymástól gazdaságilag függetlennek lehessen tekinteni. E feltétel megvalósulása az ügy körülményeitől függ, és nem feltétlenül rendelhető alá az e személyek közötti szerződéses kapcsolatok fennállásának, vagy akár a kkv ezen ajánlás szerinti meghatározásának megkerülésére irányuló szándékuk megállapításának.

40

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján, a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:

A mikro‑, kis‑ és középvállalkozások meghatározásával kapcsolatban 2003. május 6‑án kibocsátott 2003/361/EK bizottsági ajánlás melléklete 3. cikke (3) bekezdésének negyedik albekezdését úgy kell értelmezni, hogy a vállalkozásokat az e cikk értelmében vett kapcsolt vállalkozásoknak lehet tekinteni akkor, ha a közöttük létrejött gazdasági és jogi kapcsolatok elemzéséből az következik, hogy a természetes személyek összehangoltan eljáró csoportján keresztül gazdasági egységnek minősülnek, jóllehet formálisan nem áll fenn köztük az e melléklet 3. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében meghatározott kapcsolat.

E melléklet 3. cikke (3) bekezdésének negyedik albekezdése értelmében azokat kell összehangoltan eljáró természetes személyeknek tekinteni, akik együttműködnek annak érdekében, hogy befolyásolják az érintett vállalkozások kereskedelmi döntéseit, ami kizárttá teszi, hogy ezeket a vállalkozásokat egymástól gazdaságilag függetlennek lehessen tekinteni. E feltétel megvalósulása az ügy körülményeitől függ, és nem feltétlenül rendelhető alá az e személyek közötti szerződéses kapcsolatok fennállásának, vagy akár a mikro, kis‑ és középvállalkozások ezen ajánlás szerinti meghatározásának megkerülésére irányuló szándékuk megállapításának.