EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62013CC0516

Cruz Villalón főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2014. december 4.
Dimensione Direct Sales Srl és Michele Labianca kontra Knoll International Spa.
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Bundesgerichtshof - Németország.
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Szerzői jog - 2001/29/EK irányelv - 4. cikk, (1) bekezdés - Terjesztési jog - A »nyilvános terjesztés« fogalma - Valamely tagállam kereskedője által az internetes oldalán, címzett reklámküldemények útján és egy másik tagállam sajtójában végzett vételre való kínálás és reklámozás - A szerzői jogi védelem alatt álló bútorok többszörözött példányai, amelyeket a kizárólagos terjesztési jog jogosultjának hozzájárulása nélkül kínálnak megvételre - A védelem alatt álló mű eredeti vagy többszörözött példányainak megvételét nem eredményező kínálás vagy reklámozás.
C-516/13. sz. ügy

Court reports – general

ECLI identifier: ECLI:EU:C:2014:2415

PEDRO CRUZ VILLALÓN

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2014. december 4. ( 1 )

C‑516/13. sz. ügy

Dimensione Direct Sales srl,

Michele Labianca

kontra

Knoll International SpA

(a Bundesgerichtshof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Szerzői jog — 2001/29/EK irányelv — Terjesztési jog — 4. cikk (1) bekezdés — A művek eredeti vagy többszörözött példánya adásvétellel vagy más módon megvalósuló »nyilvános terjesztésének« fogalma — Szerződéskötési ajánlat — A védelem alatt álló bútorok többszörözött példányait a kizárólagos terjesztési jog jogosultjának hozzájárulása nélkül eladásra kínáló internetes oldal — Invitatio ad offerendum — Reklámtevékenység”

1. 

A jelen ügyben a Bíróságnak három előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést kell megválaszolnia az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) 4. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozóan, amely rendelkezés kizárólagos jogot hoz létre a szerzői jog jogosultjai számára a védelem alatt álló műveik eredeti vagy többszörözött példányainak terjesztésére. Az alapeljárás tárgyát képező tényállás – amely eltér azoktól, amelyek ez idáig a Peek & Cloppenburg ítéletben ( 3 ) és a Donner‑ítéletben ( 4 ) fordultak elő –, alkalmat ad a Bíróság számára, hogy újból foglalkozzon az e rendelkezés szerinti terjesztési jog terjedelmével és hatályával, és pontosabban körülhatárolja ezt a fogalmat.

I – A jogi háttér

A – Az uniós jog

2.

A 2001/29 irányelv (28) preambulumbekezdése szerint:

„Az ebben az irányelvben biztosított szerzői jogi védelem magában foglalja az anyagi hordozón rögzített művek terjesztésének ellenőrzésére vonatkozó kizárólagos jogot. Az eredeti műnek, illetve többszörözött példányának a jogosult vagy annak hozzájárulásával más által megvalósított első Közösségen belüli eladása kimeríti az adott műpéldány Közösségen belüli újraeladásának ellenőrzésére irányuló jogot. E jog nem merül ki az eredeti műnek vagy többszörözött példányának a jogosult, illetve annak hozzájárulásával más által a Közösségen kívül megvalósított eladása esetén. A szerzők bérleti, valamint haszonkölcsönzési jogait a 92/100/EGK irányelv szabályozza. Az ebben az irányelvben foglalt terjesztési jog nem érinti az említett irányelv I. fejezetében foglalt, bérleti, illetve haszonkölcsönzési jogokkal kapcsolatos rendelkezéseket.”

3.

A 2001/29 irányelvnek a kizárólagos terjesztési jogot szabályozó 4. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik eredeti vagy többszörözött példányai adásvétellel vagy más módon megvalósuló nyilvános terjesztésének engedélyezésére, illetve ennek megtiltására.

(2)   A terjesztési jog nem merül ki a Közösségen belül a mű eredeti vagy többszörözött példánya tekintetében, kivéve, ha annak első eladását vagy tulajdonjogának más módon való első átruházását a Közösségen belül a jogosult vagy az ő hozzájárulásával más végezte.”

B – A német jog

4.

A szerzői jogról és szomszédos jogokról szóló törvény (Gesetz über Urheberrecht und verwandte Schutzrechte – Urheberrechtsgesetz; a továbbiakban: UrhG) ( 5 ) 15. §‑a szerint:

„(1)   A szerzőnek kizárólagos joga van a mű anyagi formában történő felhasználására; ez a jog magában foglalja különösen:

1.

a többszörözés jogát (16. §),

2.

a terjesztés jogát (17. §)

3.

a kiállítás jogát (18. §).

[…]”

5.

Az UrhG 17. §‑ának (1) bekezdése a következőképpen határozza meg a terjesztési jogot:

„A terjesztési jog a mű eredeti vagy többszörözött példányának a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele vagy forgalomba hozatala.”

II – A jogvita alapját képező tényállás

6.

A Knoll International SpA ( 6 ) olasz jog szerint működő társaság, amely a nemzetközi Knoll csoporthoz tartozik, amely csoportnak a pennsylvaniai (Egyesült Államok) székhelyű Knoll Inc. ( 7 ) az anyavállalata. A Knoll‑csoport bútorokat gyárt és forgalmaz – köztük a Marcel Breuer és a Ludwig Mies van der Rohe által tervezett bútorokat –, amelyek mint iparművészeti művek szerzői jogi védelem alatt állnak. A Knoll International a jogosultja a Marcel Breuer által tervezett bútorokhoz kapcsolódó szerzői jog alapján fennálló kizárólagos használati jogoknak, és ő rendelkezik felhatalmazással a Knoll Ludwig Mies van der Rohe bútorain fennálló szerzői jogi igényeinek érvényesítésére.

7.

A Dimensione Direct Sales srl, ( 8 ) az alapügy felülvizsgálatot kérő elsőrendű alperese, olasz jog szerint működő korlátolt felelősségű társaság, amelynek ügyvezetője az alapügy felülvizsgálatot kérő másodrendű alperese M. Labianca. A Dimensione Direct Sales Európában közvetlen értékesítés útján dizájner bútorokat értékesít, és a többek között német nyelven elérhető www.dimensione‑bauhaus.com internetes oldalán bútorokat kínál vételre. Egyébiránt a Dimensione Direct Sales 2005‑ben és 2006‑ban különböző napilapokban és folyóiratokban, valamint egy hirdetési újságban is rendszeresen hirdette kínálatát Németországban az alábbiakkal: „Vásárolja meg bútorát Olaszországban, annak árát csak átvételekor vagy a vételár átvételére jogosult fuvarozó általi átadásakor kell megfizetnie (külön kérésre nyújtott szolgáltatás)”.

8.

A Knoll International a szerzői joga alapján keresetet nyújtott be a Landgericht Hamburghoz (Németország), amely egyrészt arra irányult, hogy az alapügy alpereseinek tiltsák meg, hogy Németországban vételre kínálják a Marcel Breuer és Ludwig Mies van der Rohe által tervezetteknek megfelelő bútorokat, amelyek nem a Knoll Internationaltól vagy a Knoll, Inc.‑től származnak. A felperes ezenkívül adatszolgáltatásra kérte kötelezni az alpereseket, és kártérítési kötelezettségük megállapítását, valamint az ítélet közzétételét kérte.

9.

A Landgericht Hamburg helyt adott a Knoll International kereseti kérelmeinek, és ezt a határozatát fellebbezést követően a Hanseatisches Oberlandesgericht (Németország) is helyben hagyta. Az alapügy felülvizsgálatot kérő alperesei számára ekkor engedélyezték a felülvizsgálati kérelem benyújtását a kérdést előterjesztő bírósághoz.

III – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás

10.

Mivel úgy ítélte meg, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez arra van szükség, hogy a Bíróság határozzon a 2001/29 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének értelmezéséről, a Bundesgerichtshof (Németország) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)

Magában foglalja‑e a 2001/29/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerinti terjesztési jog az ahhoz való jogot, hogy a mű eredeti vagy többszörözött példányait nyilvánosan vételre kínálják?

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén:

2)

A szerződéskötési ajánlatok mellett a reklámintézkedéseket is magában foglalja‑e az ahhoz való jog, hogy a mű eredeti vagy többszörözött példányait nyilvánosan vételre kínálják?

3)

Akkor is sérül‑e a terjesztési jog, ha az ajánlattétel alapján nem kerül sor a mű eredeti vagy többszörözött példányainak megvételére?”

11.

Előzetes döntéshozatalra utaló határozatában a Bundesgerichtshof ismertette azokat az okokat, amelyek alapján álláspontja szerint a három kérdésére igenlő választ kell adni. Emlékeztetve arra, hogy a 2001/29 irányelv egyik célja a szerzői jog magas szintű védelme és a megfelelő díjazás biztosítása, a Bundesgerichtshof úgy véli a 4. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az széles hatállyal rendelkezik.

12.

A Bundesgerichtshof álláspontja szerint a mű eredeti vagy többszörözött példányainak „adásvétellel vagy más módon” megvalósuló „nyilvános terjesztésének” engedélyezésére, illetve ennek megtiltására vonatkozó kizárólagos jognak ki kell terjednie a többszörözött példányok vételre való kínálására, azaz nem csupán a szerződéskötési ajánlatra, hanem a reklámtevékenységre is, még akkor is, ha a mű eredeti vagy többszörözött példányának megvételére nem került sor. A vételre kínálást tehát gazdasági értelemben kell felfogni, és az nem felel meg a „szerződési ajánlat” jogi fogalmának, ezért a mű valamely többszörözött példányának megvételére ösztönző reklámtevékenység önmagában is a 2001/29 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének értelmében vett terjesztési jog hatálya alá tartozó nyilvános vételre kínálásnak minősül.

13.

A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a Peek & Cloppenburg ítélettel ( 9 ) nem ellentétes a terjesztési jog ezen értelmezése. Igaz ugyan, hogy a Bíróság az említett ítéletben úgy határozott, hogy a „nyilvános terjesztés” fogalma csak a tulajdonjog átruházásával járó aktusokat foglalja magában, a Bíróság által ebben a tekintetben elfogadott indokolás azonban nem értelmezhető úgy, hogy a 2001/29 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerinti terjesztési jog nem terjed ki ezen átruházás semmilyen előkészítő aktusára. A mű eredeti vagy többszörözött példányának vételre való kínálása e mű tulajdonjogának átruházásához kapcsolódik, amennyiben az vételre való kínálás az ilyen átruházásra irányul.

14.

A kérdést előterjesztő bíróság egyébiránt arra emlékeztet, hogy a Bíróság a Donner‑ítéletben ( 10 ) úgy határozott, hogy az a kereskedő, aki reklámanyagaival egy adott tagállam vásárlóközönségének tagjait célozza meg, és speciális szállítási rendszert és fizetési módot dolgoz ki és biztosít a részükre, vagy lehetővé teszi, hogy ezeket valamely harmadik személy alkalmazza helyette, ezáltal biztosítva az ugyanezen tagállamban szerzői jogi védelem alatt álló művek többszörözött példányainak a vásárlóközönség említett tagjai számára történő kiszállítását, a 2001/29 irányelv 4. cikke (1) bekezdése értelmében vett „nyilvános terjesztést” valósít meg abban a tagállamban, amelyben a szállítás teljesült.

15.

Az alapügy felülvizsgálatot kérő alperesei, illetve annak felperesei, a spanyol kormány, valamint az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket terjesztettek elő, és őket a 2014. szeptember 11‑én tartott nyilvános tárgyaláson meghallgatták.

IV – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

A – A felek észrevételei

16.

Az alapügy felülvizsgálatot kérő alperesei úgy érvelnek, hogy az alapügybeli helyzet, azaz a védelem alatt álló bútorok egyszerű kínálása esetén a 2001/29 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének értelmében sem „adásvétellel”, sem „más módon megvalósuló” terjesztésről nem lehet szó. A Donner‑ítéletben, ( 11 ) Bíróság figyelembe vette ugyan a reklámtevékenységet, azonban csak a kereskedő azon szándékára vonatkozó valószínűsítő körülményként, hogy azon tagállam nyilvánosságához forduljon, amelyben a terjesztési tevékenységre ténylegesen sor került.

17.

Az az elgondolás, hogy a terjesztés fogalmának tág értelmezésére kell törekedni a jogosultak védelmének biztosítása, és különösen annak érdekében, hogy ne sértsék azok üzleti lehetőségeit, teljesen megalapozatlan, ha az ajánlattétel alapján egyáltalán nem került sor vételre. Ebben az esetben a jogosultat semmilyen kár nem éri, tehát semmilyen kártérítésre nincs joga. Ehhez hasonlóan nincs szükség a terjesztés fogalmának kitágítására a reklámtevékenységek megtiltása érdekében, mivel a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 12 ) 9. cikke (1) bekezdésének a) pontjában kifejezetten rendelkezik a hatáskörrel rendelkező bíróságok azon lehetőségéről, hogy végzés útján ideiglenes intézkedést rendelhessenek el a szellemi tulajdonjogot fenyegető sérelem megakadályozására. Ennek alapján tehát a szellemi tulajdonjogot sértő aktusok előkészítő aktusait anélkül is meg lehet tiltani, hogy szükség volna annak megállapítására, hogy maguk az előkészítő aktusok sértik‑e az említett jogokat.

18.

A Knoll International úgy véli, hogy az alapügy körülményeire tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság a kérdései útján lényegében azt kívánja meghatározni, hogy meg lehet‑e tiltani a Dimensione Direct Sales reklámtevékenységét, amennyiben az sérti a 2001/29 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerinti kizárólagos terjesztési jogát. Mindazonáltal a Knoll Internationalnek az az álláspontja, hogy ezek a kérdések az e rendelkezés szerinti terjesztési jog hatályának téves értelmezésén alapulnak, amely értelmezés a Bíróság által az említett hatályra vonatkozóan a Peek & Cloppenburg ítéletben ( 13 ) adott túlságosan megszorító értelmezésen alapul.

19.

A Bíróság ugyanis úgy határozott, hogy a kizárólagos terjesztési joga alapján a szerzői jog jogosultja csak azzal a joggal rendelkezik, hogy ellenőrizze az iparművészeti mű eredeti vagy többszörözött példányán fennálló tulajdonjog átruházását, ezenkívül semmilyen más jog nem illeti meg. Márpedig ez az értelmezés – a Knoll International szerint – sérti a 2001/29 irányelv értelmét és célját.

20.

A Knoll International úgy véli, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem lényegében azt a kérdést veti fel, hogy a 2001/29 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését – a nemzetközi jognak megfelelően – minimális, vagy éppen ellenkezőleg, maximális harmonizált védelmet előíró szabályozásként kell‑e értelmezni.

21.

A Knoll Internationalnek ebben a tekintetben az az álláspontja, hogy a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) 1996. december 20‑án Genfben aláírt szerződése, amelyet az Európai Közösség nevében a 2000. március 16‑i 2000/278/EK tanácsi határozat, ( 14 ) hagyott jóvá, nem értelmezhető úgy, hogy az sértené a nemzeti jogszabályok által garantált jogokat – a jelen esetben a művének anyagi formában és nem anyagi formában történő felhasználására vonatkozó valamennyi elképzelhető ismert és ismeretlen felhasználási jogot – amelyeket az UrhG 17. §‑ának (1) bekezdése a szerzői jog jogosultja számára elismer. A 2001/29 irányelv – SZJSZ‑szel összhangban értelmezett – 4. cikkének (1) bekezdése ebből következően nem gyakorolhat korlátozó hatást azokra jogokra, amelyek az iparművészeti művek alkotóit már az említett irányelv elfogadása előtt is megillette a tagállamokban.

22.

A Knoll International következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre azt a választ javasolja, hogy a 2001/29 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerinti terjesztési jog magában foglalja azt a jogot, hogy a mű eredeti vagy többszörözött példányait nyilvánosan vételre kínálják, mivel a terjesztési jog nemcsak a szerződéskötési ajánlatot foglalja magában, hanem a reklámtevékenységet is, és ezt jogot abban az esetben is meg lehet sérteni, ha az ajánlattétel alapján nem kerül sor vételre. A Knoll Internationalnek az az álláspontja, hogy a 2001/29 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésével semmiképpen nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely ezt a jogot biztosítja a szerzőnek.

23.

A spanyol kormány ettől eltérő igenlő választ javasol a Bíróság elé terjesztett három kérdésre.

24.

Először is a spanyol kormány a Donner‑ítéletre ( 15 ) hivatkozva azt hangsúlyozza, hogy adásvételi szerződés és az eladott műveknek a vevőhöz történő kiszállítása nélkül nem lehet szó terjesztésről. Mindazonáltal hangsúlyozza, hogy az adásvételhez elengedhetetlen, hogy a nyilvánosság felé ajánlatot tegyenek adásvételi szerződés megkötésére, és úgy véli, hogy ebből következően a terjesztési jognak magában kell foglalnia a szerződési ajánlatot, mint minden adásvételi szerződés nélkülözhetetlen előkészítő elemét.

25.

A spanyol kormány úgy véli továbbá, hogy a terjesztési jog nemcsak a szerződési ajánlatot, hanem a reklámot is magában foglalja, amennyiben az a céljára tekintettel az adásvétel előkészítő aktusainak láncolatába illeszkedik, és anélkül az adásvétel nem jöhetne létre.

26.

A spanyol kormány végül kifejti, hogy a kizárólagos terjesztési jogot bármilyen tényleges adásvétel nélkül is meg lehet sérteni, amennyiben az ajánlattételre kifejezetten a vitatott, védelem alatt álló művek megvételére szolgáló értékesítési és szállítási csatornán kerül sor, ami egy meghatározott nyilvánosság felé irányuló magatartást foglal magában.

27.

A Bizottság által képviselt álláspont az eljárás szóbeli szakasza és írásbeli szakasza között megváltozott.

28.

Az írásbeli észrevételeiben a Bizottság elsősorban úgy érvelt, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatának a jelenlegi állapotában – ahogyan az a Peek & Cloppenburg ítéletből ( 16 ) és a Donner‑ítéletből ( 17 ) kitűnik – a 2001/29 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerinti terjesztési tevékenység fennállásának előfeltétele az adásvétel vagy a tulajdonjog bármely más átruházása. A terjesztés fogalmának e megszorító értelmezése, amely a 2001/29 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének hatálya alól kizárja az adásvételi szerződés megkötését megelőző műveleteket, nem mond ellent az utóbbi rendelkezés által követett céloknak – azaz a magas szintű védelem biztosításának –, és az egyébiránt a jogbiztonságot garantálja, amennyiben az adásvétel vagy a tulajdonjog‑átruházás bármilyen más formájának megvalósulása objektív kritériumok alapján megállapítható.

29.

Mindazonáltal a szóbeli eljárás során a Bizottság kifejtette, hogy joghézagot teremthet a szerzői jogi jogosultak védelmében az, ha a terjesztés fogalmából az összes vételre való kínálást kizárják, mivel e jogosultak csak tényleges adásvétel megállapítása esetén lesznek képesek a 2004/48 irányelvben előírt jogorvoslatokkal élni. Következésképpen a Bizottság álláspontja szerint elképzelhető a terjesztés fogalmának olyan értelmezése, amely magában foglalja vételre való kínálás bizonyos formáit, feltéve hogy egyrészt ezt a lehetőséget gondosan körülhatárolják, és a terjesztési joghoz kapcsolódó vételre való kínálás kritériumait a Bíróság pontosan és egységesen meghatározza, másrészt hogy a 2001/29 irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdését egymástól függetlenül értelmezik. Más szavakkal, noha az egyszerű ajánlattétel esetleg – az adásvétel vagy a tulajdonjog átruházása bármilyen más formájának tényleges megvalósulásától függetlenül – úgy tekinthető, hogy az ezen (1) bekezdés hatálya alá tartozik, az nem tekinthető úgy, hogy az említett (2) bekezdés szerinti terjesztési jog kimerülésével jár.

B – Elemzés

30.

A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések megválaszolásának megkezdése előtt három előzetes megjegyzést kell tenni.

31.

Először is rá kell mutatni, hogy a Knoll International által az alapügyben előterjesztett kereset elsősorban arra irányul, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az UrhG 15. cikke (1) bekezdésének, 2. pontja alapján tiltsa meg a Dimensione Direct Salesnek, hogy az vételre kínálja a védelem alatt álló bútorok azon többszörözött példányait, amelyek nem tőle vagy a Knolltól származnak, azzal a megszorítással hogy ez a kérelem nem a ténylegesen létrejött és megfelelően megállapított bútoreladások tényén alapul. A kért intézkedés – anélkül hogy azt akár a Knoll International akár a kérdést előterjesztő bíróság közelebbről meghatározta volna – lényegében arra vonatkozik, hogy tiltsák meg a Dimensione Direct Sales számára, hogy az internetes oldalát arra használja, hogy a vitatott bútorokat nyilvánosan vételre kínálja Németországban. Más megfogalmazásban arról van szó, hogy a Dimensione Direct Sales számára megtiltsák, hogy a vitatott bútorok forgalmazását az internetes oldalán, vagy akár általában egyszerű reklámtevékenység útján megkezdhesse német területen.

32.

Következésképpen a jelen ügy ténybeli szempontból különbözik a felek által hivatkozott, a 2001/29 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozó, a Bíróság által korábban vizsgált ügyektől. A Peek & Cloppenburg ítélet ( 18 ) alapját képező ügyben a jogvita tényállása védelem alatt álló bútorok többszörözött példányainak nyilvános bemutatására, és e példányok ugyanezen nyilvánosság általi használatának lehetőségére vonatkozott, bármilyen forgalmazás nélkül, tehát e példányok bármilyen tényleges, megfelelően megállapított eladása, illetve bármilyen forgalmazási szándék nélkül. A Donner‑ítélet ( 19 ) és a Blomqvist‑ítélet ( 20 ) alapját képező ügyekben – éppen fordítva – a vitatott áruk tényleges és megállapított adásvétel és/vagy szállítás, vagy megkísérelt szállítás tárgyát képezték. Az alapügynek azonban az a kiindulópontja, hogy a Dimensione Direct Sales szándéka a vitatott bútorok forgalmazására irányul, de semmilyen tényleges adásvétel vagy kiszállítás nem került megállapításra.

33.

A kérdést előterjesztő bíróság kifejtette továbbá, anélkül hogy ezt bárki vitatta volna, hogy egyrészt a vitatott bútorok mint iparművészeti művek szerzői jogi védelem alatt állnak Németországban, másrészt hogy az említett bútorok többszörözött példányait a Dimensione Direct Sales az internetes oldalán – az e példányokon fennálló jogok jogosultjainak, a jelen esetben a Knoll International és/vagy Knoll engedélye nélkül – vételre kínálta többek között a német nyilvánosság számára.

34.

Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy noha a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megállapítania a tényállítások valóságosságát, úgyszintén e bíróság feladata, hogy ennek során a 2004/48 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének megfelelően ügyeljen arra, hogy a szellemi tulajdonjogok érvényesítésének biztosításához szükséges intézkedéseket, eljárásokat és jogorvoslatokat úgy alkalmazzák, hogy a jogszerű kereskedelemnek ne állítsanak korlátot, ( 21 ) és az azokkal való visszaélés esetére biztosítékok álljanak rendelkezésre. E bíróságnak kell többek között meggyőződnie arról, hogy a vitatott bútorokat nem jogszerűen – a jogosult által vagy az ő hozzájárulásával – hozták forgalomba, és hogy az utóbbiaknak ezeken a bútorokon fennálló kizárólagos terjesztési joga nem merült ki a 2001/29 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése alapján.

35.

Végül meg kell jegyezni, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni a Bíróságtól, hogy a szerződéskötési ajánlat mellett a „reklámtevékenység” is a 2001/29 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerinti terjesztési jog hatálya alá tartozhat‑e. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság csak nagyon kevés információt ad meg arról a reklámtevékenységről, amelyet állítólag Dimension Direct Sales folytatott, illetve amely egyébként figyelembevételre került, és mindössze azon reklámokra hivatkozik, amelyek 2005‑ben és 2006‑ban jelentek meg a napilapokban és folyóiratokban. ( 22 ) A kérdést előterjesztő bíróság azokra az okokra sem ad pontos magyarázatot, amelyek miatt úgy véli, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez, és a Knoll által elfogadni kért – a jelen indítvány 31. pontjában összefoglalt – intézkedésekhez szüksége van az e kérdésre adandó válaszra.

36.

Márpedig, amint az a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, az uniós jognak a nemzeti bíróság számára hasznos értelmezése megköveteli, hogy a nemzeti bíróság meghatározza az általa feltett kérdések ténybeli és jogszabályi hátterét, vagy legalábbis kifejtse azokat a ténybeli körülményeket, amelyeken e kérdések alapulnak. ( 23 ) Márpedig a Bíróság azt is több ízben kimondta, hogy az előzetes döntéshozatalra utalást nem az általános vagy hipotetikus kérdésekkel kapcsolatos tanácsadó vélemények megfogalmazása indokolja, hanem a jogvita tényleges megoldásának szükségessége. ( 24 )

37.

Ebből következően úgy vélem, hogy a szóban forgó ténybeli helyzetre vonatkozó részletes adatok és a kérdést előterjesztő bíróság által elfogadni tervezett intézkedés jellegére és hatályára vonatkozó bármilyen információ hiányában a Bíróság nem adhat konkrét és hasznos választ ( 25 ) a második kérdésre, következésképpen ez utóbbit elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

38.

E megállapítások eredményeként, és jelezvén, hogy az első és a harmadik kérdést együttesen fogom megvizsgálni, annak felidézésével kell kezdeni, hogy a Peek & Cloppenburg ítéletben ( 26 ) a Bíróság azt állapította meg, hogy sem a 2001/29 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése, sem annak más rendelkezése nem határozza meg kielégítő módon a szerzői jogi védelem alatt álló mű nyilvános terjesztésének fogalmát. ( 27 ) A Bíróság mindazonáltal azt is hangsúlyozta, hogy ezt a fogalmat, amennyire lehetséges, ( 28 ) többek között a SZJSZ rendelkezéseinek fényében kell értelmezni, mivel a 2001/29 irányelv az említett szerződés és annak 4. cikke értelmében a Közösség által teljesítendő kötelezettségek végrehajtását szolgálja, ( 29 ) amelynek célja a SZJSZ 6. cikkének átültetése. ( 30 )

39.

Hangsúlyozva, hogy a SZJSZ 6. cikkének (1) bekezdése a terjesztési jogot az irodalmi és művészeti alkotások szerzőit megillető olyan kizárólagos jogként határozza meg, amely alapján engedélyezhetik műveik eredeti vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára adásvétel vagy a „tulajdonjog egyéb átruházása” útján való hozzáférhetővé tételét ( 31 ), a Bíróság úgy határozott, hogy az adásvétellel vagy más módon történő terjesztés fogalmát „a terjesztés olyan formájaként kell értelmezni, amelynek magában kell foglalnia a tulajdonjog átruházását” ( 32 ).

40.

Emlékeztetve továbbá arra, hogy a 2001/29 irányelv 4. cikke (1) bekezdése szerinti terjesztés fogalmának tartalmát az uniós jog szerint önálló módon kell értelmezni, és az nem függhet az azokra az ügyletekre irányadó jogtól, amelyek keretében a terjesztésre sor került, ( 33 ) a Bíróság azt is kifejtette, hogy „a nyilvános terjesztést egy sor olyan művelet jellemzi, amely legalább az adásvételi szerződés megkötésétől annak a vásárlóközönség valamely tagja részére történő kiszállításával megvalósuló teljesítéséig terjed” ( 34 ).

41.

A Dimensione Direct Sales által előterjesztettekkel ellentétben a Bíróság által ily módon megadott meghatározások, amelyeket – amint azt már hangsúlyoztam ( 35 ) – a maguk összefüggésrendszerében kell elhelyezni, nem értelmezhetők úgy, hogy azokkal ellentétes volna a kizárólagos terjesztési jog megsértésének az adásvétel tényleges megvalósulása hiányában történő megállapítása, amennyiben megállapítható, hogy a kizárólagos terjesztési jog alapján esetleg tiltott tevékenységek olyan összefüggésrendszerbe illeszkednek, amelynek nyilvánvalóan egy ilyen adásvétel megvalósulásának elősegítése a célja.

42.

Átvéve a Jääskinen főtanácsnok által a Donner‑ítéletre vonatkozó indítványában ( 36 ) tökéletesen kifejtett gondolatot „az adásvétellel megvalósuló terjesztés fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az a szerzők számára biztosítsa műveik többszörözött példányai forgalmazásának tényleges és hatékony ellenőrzését, azoknak a kereskedelmi csatornákon keresztüli többszörözésétől kezdve a 2001/29 irányelv 4. cikke (2) bekezdése szerinti kimerüléséig”.

43.

Ez lehet a helyzet először is a védelem alatt álló művekre vonatkozó szerződéskötési ajánlat, vagy bármilyen vételre való kínálás esetén, amelyre a jogosult hozzájárulása nélkül kerül sor olyan internetes oldalon, amely az érdekelt személyek rendelkezésére bocsátja az általuk vásárolt dolgok vételárának kifizetését lehetővé tévő eszközöket, és biztosítja számukra e dolgok kiszállításának lehetőségét.

44.

Amennyiben ugyanis egy internetes oldalt védelem alatt álló művek forgalmazását biztosító kereskedelmi oldalként alakítottak ki – függetlenül a forgalmazás állandó, időszakos, vagy elszigetelt jellegétől –, amely pontos információkat nyújt ezekről a művekről és azok áráról, továbbá olyan elemeket tartalmaz, amelyek technikailag lehetővé teszik e művek megvételét és a vevő részére történő elszállítását ( 37 ), azaz olyan oldalként, amelyet adásvételi szerződések megkötésének lehetővé tételére konfiguráltak, úgy kell tekinteni, hogy az az említett művek terjesztési csatornáinak létrehozására irányuló szándékra utal, és ez az oldal – annak ellenére, hogy az azt működtető természetes vagy jogi személyek betartják az alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket ( 38 ) – a 2001/29 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerinti tilalom alá tartozik.

45.

E körülmények között, amelyek – úgy tűnik – megfelelnek az alapeljárás körülményeinek, az oldalt működtető természetes vagy jogi személyek azon szándéka, hogy a védelem alatt álló műveket forgalmazzák, kellően nyilvánvaló, továbbá annak valószínűsége, hogy ezek az adásvételek létrejönnek, vagy ténylegesen létrejöttek, kellően jelentős ahhoz, hogy a kizárólagos terjesztési joguk alapján az említett műveken fennálló szerzői jogok jogosultjai megakadályozhassák a forgalmazást és az adásvételt – feltéve, hogy az említett jog a 2001/29 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében nem merült ki –, és az adott esetben erre vonatkozóan előterjesztett kérelem tárgyában eljáró bíróság feladata, hogy a szükséges bizonyítékok előterjesztése érdekében elfogadja a többek között a 2004/48 irányelv 6. cikke alapján előírt intézkedéseket.

46.

Erre való tekintettel el kell utasítani a Dimensione Direct Sales által előterjesztett érvet, amely szerint nem szükséges 2001/29 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerinti terjesztési jog tág értelmezésére törekedni, mivel a tagállamok igazságügyi hatóságainak a 2004/48 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján lehetőségük van arra, hogy ideiglenes intézkedést rendelhessenek el a feltételezett jogsértő ellen a szellemi tulajdonjogot fenyegető sérelem megakadályozására. A kérdést előterjesztő bíróság által a Bíróságnak feltett kérdések ugyanis a terjesztési jog lényegére vonatkoznak, és nem azokra az eljárási szabályokra, amelyek alapján egyébiránt a szellemi tulajdonjogot fenyegető bármely sérelmet meg lehet akadályozni.

47.

Tágabb értelemben, de ugyanebben az összefüggésben ugyanez lehetne a helyzet a védelem alatt álló művekkel kapcsolatos, meghatározott nyilvánosságot célzó bármilyen ajánlattételi felhívás (invitatio ad offerendum) sőt bármely reklámfelhívás esetében, ( 39 ) amennyiben az utóbbiakra valamely internetes oldalon vagy azzal összefüggésben kerül sor többek között azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megkönnyítsék az említett művekre vonatkozó adásvételi szerződések megkötését, vagy döntő módon hozzájáruljanak azok tulajdonjogának átruházásához.

48.

Következésképpen azt javaslom, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseire a Bíróság azt a választ adja, hogy a 2001/29 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés szerinti terjesztési jog magában foglalja a védelem alatt álló mű eredeti vagy többszörözött példányán fennálló szerzői jog jogosultjának azt a jogát, hogy bármely személynek megtiltsa, hogy az említett eredeti, illetve többszörözött példányokat a hozzájárulása nélkül nyilvánosan vételre kínálják, azt az esetet is beleértve, ha az említett ajánlattétel alapján semmilyen vételre nem került sor, amennyiben az ilyen ajánlatot azzal a nyilvánvaló szándékkal teszik, hogy adásvételi szerződést vagy az említett példányok tulajdonjogának átruházására irányuló bármilyen más szerződést kössenek.

V – Végkövetkeztetések

49.

Azt javasolom a Bíróságnak, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseit az alábbiak szerint válaszolja meg:

Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés szerinti terjesztési jog magában foglalja a védelem alatt álló mű eredeti vagy többszörözött példányán fennálló szerzői jog jogosultjának azt a jogát, hogy bármely személynek megtiltsa, hogy az említett eredeti, illetve többszörözött példányokat a hozzájárulása nélkül nyilvánosan vételre kínálják, beleértve azt is, ha az említett ajánlattétel alapján semmilyen vételre nem került sor, amennyiben az ilyen ajánlatot azzal a nyilvánvaló szándékkal teszik, hogy adásvételi szerződést vagy az említett példányok tulajdonjogának átruházására irányuló bármilyen más szerződést kössenek.


( 1 ) Eredeti nyelv: francia.

( 2 ) HL L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.; a továbbiakban: 2001/29 irányelv.

( 3 ) C‑456/06, EU:C:2008:232.

( 4 ) C‑5/11, EU:C:2012:370.

( 5 ) A továbbiakban: UrhG.

( 6 ) A továbbiakban: Knoll International.

( 7 ) A továbbiakban: Knoll.

( 8 ) A továbbiakban: Dimensione Direct Sales.

( 9 ) EU:C:2008:232.

( 10 ) EU:C:2012:370.

( 11 ) EU:C:2012:370.

( 12 ) HL L 157., 45. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 2. kötet, 32. o.

( 13 ) EU:C:2008:232.

( 14 ) HL L 89., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. cikk, 33. fejezet, 208. o.; a továbbiakban: SZJSZ.

( 15 ) EU:C:2012:370.

( 16 ) EU:C:2008:232.

( 17 ) EU:C:2012:370.

( 18 ) EU:C:2008:232.

( 19 ) EU:C:2012:370.

( 20 ) C‑98/13, EU:C:2014:55.

( 21 ) Lásd ebben a tekintetben a Közösség nevében a hatáskörébe tartozó tárgykörök tekintetében a 94/800/EK tanácsi határozattal (HL L 336., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 80. o.) 1994. december 22‑én jóváhagyott, a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó megállapodás 1. C) mellékletét képező, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodást preambulumát és 41. cikkének (1) bekezdését. Lásd még: Bericap Záródástechnikai ítélet (C‑180/11, EU:C:2012:717).

( 22 ) Lásd a jelen indítvány 7. pontját.

( 23 ) Lásd, többek között: ÖFAB‑ítélet (C‑147/12, EU:C:2013:490, 45. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 24 ) Lásd, többek között: Romeo‑ítélet (C‑313/12, EU:C:2013:718, 40. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 25 ) Lásd ebben a tekintetben: Meilicke‑ítélet (C‑83/91, EU:C:1992:332, 32. és 33. pont), valamint Zurita García és Choque Cabrera ítélet (C‑261/08 és C‑348/08, EU:C:2009:648, 35. pont).

( 26 ) EU:C:2008:232.

( 27 ) Ugyanott, 29. pont.

( 28 ) Peek & Cloppenburg ítélet (EU:C:2008:232, 30. és 31. pont), valamint Donner‑ítélet (EU:C:2012:370, 23. pont).

( 29 ) Peek & Cloppenburg ítélet (EU:C:2008:232, 31. pont).

( 30 ) Ugyanott, 35. pont.

( 31 ) Ugyanott, 32. pont.

( 32 ) Ugyanott, 33. pont.

( 33 ) Donner‑ítélet (EU:C:2012:370, 25. pont).

( 34 ) Donner‑ítélet (EU:C:2012:370, 26. pont) és Blomqvist‑ítélet (EU:C:2014:55, 28. pont).

( 35 ) Lásd a jelen indítvány 31. és 32. pontját.

( 36 ) C‑5/11, EU:C:2012:195, 53. pont.

( 37 ) Ezzel kapcsolatban lásd az „Útiterv a csomagkézbesítés egységes piacának kialakítása felé – A kézbesítési szolgáltatások iránti bizalom növelése és az online értékesítés ösztönzése” című, 2013. december 16‑i bizottsági közleményt (COM(2013) 886 végleges).

( 38 ) Ebben a tekintetben gondoljunk például a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8‑i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) (HL L 178., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet, 399. o.) előírásaira, vagy akár a távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló irányelvben foglalt követelményekre; lásd különösen a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25‑i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 304., 64. o.) 6. és 8. cikkét.

( 39 ) Lásd: Donner‑ítélet (EU:C:2012:370, 29. pont). Lásd még, a contrario, Jääskinen főtanácsnoknak a Donner‑ügyre vonatkozó indítványát (EU:C:2012:195, 54. pont).

Top