Felek
Az ítélet indoklása
Rendelkező rész

Felek

A C‑472/12. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Corte suprema di cassazione (Olaszország) a Bírósághoz 2012. október 22‑én érkezett, 2012. január 13‑i határozatával terjesztett elő az előtte

a Panasonic Italia SpA,

a Panasonic Marketing Europe GmbH,

a Scerni Logistics Srl

és

az Agenzia delle Dogane di Milano

között folyamatban lévő eljárásban

A BÍRÓSÁG (tizedik tanács),

tagjai: Juhász E. tanácselnök, A. Rosas és C. Vajda (előadó) bírák,

főtanácsnok: Y. Bot,

hivatalvezető: A. Impellizzeri tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. december 11‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

– a Panasonic Italia SpA Panasonic Marketing Europe GmbH és a Scerni Logistics Srl képviseletében P. Vander Schueren advocaat, valamint G. Cambareri és L. Pierallini avvocati,

– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Albenzio avvocato dello Stato,

– az Európai Bizottság képviseletében L. Keppenne és D. Recchia, valamint B.‑R. Killmann, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Az ítélet indoklása

Ítéletet

1. Az előzetes döntéshozatali iránti kérelem a vám‑ és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.) I. mellékletében szereplő Kombinált Nómenklatúrának (a továbbiakban: Kombinált Nómenklatúra) a 2000. október 13‑i 2388/2000/EK bizottsági rendeletből (HL L 264., 1. o.), a 2001. augusztus 6‑i 2031/2001/EK bizottsági rendeletből (HL L 279., 1. o.), a 2002. augusztus 1‑jei 1832/2002/EK bizottsági rendeletből (HL L 290., 1. o.), valamint a 2003. szeptember 11‑i 1789/2003/EK bizottsági rendeletből (HL L 281., 1. o) eredő változatának értelmezésére vonatkozik.

2. E kérelmet a Panasonic Italia SpA, a Panasonic Marketing Europe GmbH és a Scerni Logistics Srl, valamint az Agenzia delle Dogane di Milano (milánói vámhivatal; a továbbiakban: Agenzia) között plazmaképernyőknek a KN alapján történő tarifális besorolása tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

Jogi háttér

A harmonizált áruleíró és kódrendszer

3. A Vámegyüttműködési Tanácsot, jelenleg a Vámigazgatások Világszervezete (VV), az e tanács felállításáról szóló, Brüsszelben 1950. december 15‑én megkötött megállapodás hozta létre. A harmonizált áruleíró és kódrendszert (a továbbiakban: HR) a VV dolgozta ki, és a harmonizált áruleíró és kódrendszerről szóló, 1983. június 14‑én Brüsszelben aláírt nemzetközi egyezmény hozta létre, amely egyezményt – annak 1986. június 24‑én kelt módosító jegyzőkönyvével együtt – az Európai Gazdasági Közösség nevében az 1987. április 7‑i 87/369/EGK tanácsi határozat (HL L 198., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 288. o.) hagyott jóvá.

4. A HR‑ről szóló egyezmény 3. cikkének (1) bekezdése szerint minden szerződő fél kötelezettséget vállal arra, hogy tarifa‑ és statisztikai nómenklatúrái megegyeznek a HR‑rel, minden hozzátoldás és változtatás nélkül felhasználja annak valamennyi vámtarifaszáma és alszáma szövegét és a hozzájuk tartozó kódszámokat, és követi az említett rendszer számozási sorrendjét. Minden szerződő fél kötelezettséget vállal arra is, hogy alkalmazza a HR általános értelmezési szabályait, valamint a HR áruosztályainak, árucsoportjainak és alszámainak valamennyi megjegyzését, és nem módosítják az utóbbiak hatályát.

5. A VV a HR‑ről szóló egyezmény 8. cikkében meghatározott feltételek szerint jóváhagyja a HR bizottsága által elfogadott magyarázó megjegyzéseket és áruosztályozási véleményeket.

6. A HR‑nek a 8471 vámtarifasztámra vonatkozó, 2002‑ben elfogadott magyarázó megjegyzései értelmében:

„I. Automatikus adatfeldolgozó gép és egységei;

[...]

D. Önálló egységek

[...]

Komplett adatfeldolgozó rendszernek kell tekinteni minden olyan egységet, amely adatfeldolgozó funkciót lát el, és amely megfelel az alábbi feltételeknek:

a) kizárólag vagy elsősorban automatikus adatfeldolgozó rendszerben használatos típus;

b) összekapcsolható a központi feldolgozó egységgel akár közvetlenül, akár egy vagy több más egységen keresztül; és

c) az adatokat olyan alakban (kódok vagy jelek) képes fogadni vagy átadni, amelyet a rendszer használni tud.

Ha az egység saját funkciója eltér az adatfeldolgozástól, funkciójának megfelelő vámtarifaszám alá kell sorolni, ennek hiányában gyűjtő vámtarifaszám alá (lásd az 5 E áruosztályhoz fűzött megjegyzést).

[...]

Az említett alkotórészek közé tartoznak az automatikus adatfeldolgozó gépek képi megjelenítő egységei, amelyek a feldolgozott adatok grafikus ábrázolását jelenítik meg. Ezen egységek sokban különböznek a 8528 vtsz. alá tartozó videomonitoroktól és televíziós vevőkészülékektől, különösen az alábbiak vonatkozásában:

1) Az automatikus adatfeldolgozó gépek display egysége csak az automatikus adatfeldolgozó gép központi egységétől származó jelet képes fogadni és így nem képes színes képet adni olyan összetett videojelekből, melyek jelformája megfelel a televíziós műsorszórási szabványoknak (NTSC, SECAM, PAL, D‑MAC stb.). Csatlakozóik az adatfeldolgozó rendszerekére jellemzők (pl. RS 232C interfész, DIN vagy SUB D csatlakozó), és nincs hangkártyájuk [helyesen: nem rendelkeznek audio áramkörrel]. Különleges, az automatikus adatfeldolgozó gép központi feldolgozó egységébe beépített illesztőegységgel (pl. monokróm vagy grafikus illesztő) vezérlik őket.

2) E display egységekre jellemző az alacsony elektromágneses mező emisszió. Az általuk megjeleníthető karakter mérete [helyesen: pontnyomtatási sűrűségük] közepes felbontásnál 0,41, és a felbontás növekedésével ez egyre kisebb.

3) Annak érdekében, hogy kicsi, de jól meghatározott (éles) [helyesen: nagyfelbontású] képet adjanak az e vtsz. alá tartozó képi megjelenítők kisebb pont–[pixel‑]mérettel) és nagyobb konvergenciával dolgoznak, mint a 8528 vtsz. alatti videomonitorok és televíziós vevőkészülékek. (A konvergencia az elektronágyúknak az a képessége, hogy a katódsugárcső felületén egyetlen képpontot találnak el anélkül, hogy zavarnák [helyesen: gerjesztenék] a környező képpontok bármelyikét).

4) Azoknál a display egységeknél, amelyeknek a videofrekvenciája (sávszélessége), amely annak a mértékegysége, hogy hány képpontot továbbítanak másodpercenként a képalkotáshoz, általában 15 MHz vagy magasabb, míg a 8528 vtsz. alá tartozó monitorok esetében a sávszélesség általában legfeljebb 6 MHz. Ezen display egységek vízszintes pásztázási/letapogatási frekvenciája a különböző kijelző fajták [helyesen: kijelzési módok] szabvány szerint általában 15 kHz‑től 155 kHz feletti értékig változik. Legtöbbjük képes megsokszorozni a vízszintes pásztázási frekvenciáját. A 8528 vtsz. alá tartozó monitorok vízszintes pásztázási/letapogatási frekvenciája rögzített, általában az alkalmazott televíziós szabványtól függően 15,6 vagy 15,7 kHz. Egyébként az automata adatfeldolgozó gépek display egységei nem alkalmazkodnak a nemzeti vagy nemzetközi televíziós műsorszórás frekvenciaszabványához vagy a zártláncú televíziós rendszerek frekvenciaszabványához.

5) Az e vtsz. alá tartozó képi megjelenítők gyakran billenthető és forgatható beállítómechanizmussal, tükrözésmentes képernyőfelülettel, vibrálásmentes képcsővel és más ergonómiailag megtervezett, a hosszú idejű, kis távolságról történő képernyőhasználatot megkönnyítő jellemzővel vannak ellátva.

[...]”

7. A 2002. év során elfogadott változatban a HR‑nek a 8258 vámtarifaszámra vonatkozó értelmező megjegyzései értelmében:

„Ebbe a csoportba tartoznak a televíziós adás vételére alkalmas készülékek, beépített rádióműsor‑vevőkészülékkel, hang‑ vagy képfelvevő vagy ‑lejátszó készülékkel, vagy anélkül (a videomonitorokat és videovetítő‑készülékeket is beleértve).

Ebbe a csoportba tartoznak például:

1) A háztartásokban használt típusú televíziós vevőkészülékek (az asztali vevőkészülékek, a beépíthető vevőkészülékek stb.), az érmével működő készülékeket is beleértve. Szintén ebbe a csoportba tartoznak a folyedékkristályos vagy plazmaképernyővel rendelkező vevőkészülékek is.

[...]

Nem tartozik e vtsz. alá:

a) Az automatikus adatfeldolgozó gépek kijelző egységei, akkor is, ha ezeket külön mutatták be (8471 vtsz.).

[...]”

A KN

8. A 2658/87 rendelet által bevezetett KN a HR‑en alapul, amelynek átveszi a hat számjegyű vámtarifaszámait és vámtarifaalszámait, fenntartva a hetedik és nyolcadik számjegyet a KN‑alszámok részére.

9. A 2000. január 31‑i 254/2000/EK tanácsi rendelettel (HL L 28., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 9. kötet, 357. o.) módosított 2658/87 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének megfelelően az Európai Bizottság minden évben rendelettel elfogadja a KN egységes szerkezetű változatát a vámtételekkel együtt, amint az az Európai Unió Tanácsa vagy a Bizottság által elfogadott intézkedésekből következik. E rendeletet a következő év január 1‑jétől kell alkalmazni.

10. A KN‑nek az alapügy tényállására – amely 2001‑től 2004‑ig terjed – alkalmazandó változatai a 2388/2000, a 2031/2001, az 1832/2002 és az 1789/2003 rendeletből következnek. A KN releváns – alább említendő – rendelkezései valamennyi változatban azonos módon kerültek megfogalmazásra.

11. A KN értelmezésére vonatkozó általános szabályok, amelyek az első rész I. szakaszának A. címe alatt találhatók, a következőképpen rendelkeznek:

„Az áruknak a [KN alá] történő besorolására a következő elvek az irányadók.

[...]

2. a) A vámtarifaszámok szövegében valamely árura történő minden hivatkozást úgy kell érteni, hogy az a nem teljesen kész vagy befejezetlen árura is vonatkozik, amennyiben a nem teljesen kész vagy befejezetlen áru a bemutatásakor rendelkezik a kész‑ vagy befejezett áru lényeges jellemzőivel. Az ilyen hivatkozást továbbá úgy kell érteni, hogy arra a kész‑, illetve befejezett árura vagy az e szabály alapján késznek, illetve befejezettnek minősítendő árura is vonatkozik, amelyet összeszereletlen vagy szétszerelt állapotban hoznak be vagy mutatnak be.

[...]”

12. A KN II. részében található XVI. áruosztály címe: „Gépek és mechanikus berendezések; villamossági cikkek; ezek alkatrészei; hangfelvevő és ‑lejátszó készülékek, kép‑ és hangfelvevő és ‑lejátszó készülékek televízióhoz; ezek alkatrészei és tartozékai”.

13. A KN XVI. áruosztályának 3. és 5. megjegyzése értelmében:

„3. Eltérő rendelkezés hiányában az összetett gépet, a két vagy több gépből összeszerelt gépet, amely az összeszerelés következtében egy egészet képez, és azt a gépet, amely felépítése szerint két vagy több különböző, egymást felváltó vagy kiegészítő tevékenység kifejtésére tervezett, úgy kell besorolni, mintha kizárólag abból a gépből állna, amely a fő művelet (célművelet) elvégzésére szolgál.

[...]

5. A megjegyzésben foglalt rendelkezések alkalmazásában a »gép« kifejezés magába foglalja a 84. és a 85. árucsoportba tartozó bármilyen gépet, gépsort, berendezést, felszerelést és készüléket is.”

14. A KN XVI. áruosztálya tartalmazza a 84. árucsoportot, amely az „Atomreaktorok, kazánok, gépek és mechanikus berendezések; ezek alkatrészei” címet viseli.

15. A 84. árucsoport 5. megjegyzése értelmében:

„B. Az »automatikus adatfeldolgozó gépek« olyan rendszer alakjában is előfordulhatnak, amely változó számú önálló egységből áll. Figyelembe véve a lenti E) pontot, egy egységet a komplett rendszer részének kell tekinteni, ha az alábbi feltételeknek megfelel:

a) kizárólag vagy elsősorban automatikus adatfeldolgozó rendszerben használatos;

b) összekapcsolható a központi feldolgozó egységgel akár közvetlenül, akár egy vagy több más egységen keresztül;

és

c) az adatokat olyan alakban (kódok vagy jelek) képes fogadni vagy átadni, amelyet a rendszer használni tud.

C. Az automatikus adatfeldolgozó gépek külön behozott egységeit a 8471 vtsz. alá kell besorolni.

[...]

E. A meghatározott, nem adatfeldolgozási feladat ellátására szolgáló gépeket, amelyek automatikus adatfeldolgozó gépet foglalnak magukba, vagy azzal összekapcsolva működnek, a megfelelő feladatot meghatározó vtsz. alá, ennek hiányában a más figyelembe vehető vtsz. alá kell besorolni.”

16. A KN 84. árucsoportjának 7. megjegyzése a következőképpen került megfogalmazásra:

„Az árucsoporthoz tartozó Megjegyzések 2. pontjában, illetve a XVI. áruosztályhoz tartozó Megjegyzések 3. pontjában foglaltakra is figyelemmel azt a gépet, amelynek fő alkalmazási célját egy vtsz. sem határozza meg, vagy amelynek egyik fő alkalmazási célja sem tekinthető elsődlegesnek, eltérő rendelkezés hiányában a 8479 vtsz. alá kell besorolni.

[...]”

17. A KN 8471. vámtarifaszámának szövege a következő:

„8471 Automatikus adatfeldolgozó gép és egységei; mágneses vagy optikai leolvasók, adatokat kódolt formában adathordozóra átíró gépek és ilyen adatokat feldolgozó gépek, amelyek máshol nincsenek meghatározva vagy felsorolva:

[...]

8471 60 – Input‑ vagy outputegység, tárolóegységgel, de burkolatan is:

8471 60 10 – – Polgári repüléshez

– – Más:

8471 60 40 – – – Printer

8471 60 50 – – – Billentyűzet

8471 60 90 – – – Más

[...]”

18. A KN XVI. áruosztálya tartalmazza a 85. árucsoportot is, amely az „Elektromos gépek és elektromos felszerelések és ezek alkatrészei; hangfelvevő és ‑visszaadó, televíziós kép‑ és hangfelvevő és ‑visszaadó készülékek és ezek alkatrészei és tartozékai” címet viseli.

19. A KN 8528. vámtarifaszámának szövege a következő:

„8528 Televíziós adás vételére alkalmas készülék, rádióműsor‑vevőkészüléket, hang vagy képfelvevő vagy ‑lejátszó készüléket magában foglaló is; videomonitor‑ és videovetítő‑készülék:

[...]

– Videomonitorok:

8528 21 – – Színes:

[...]

8528 21 90 – – – Más

[...]”

A 754/2004/EK rendelet

20. Az egyes árucikkeknek a Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolásáról szóló, 2004. április 21‑i 754/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 118. 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 96. kötet, 13. o.), amely az alapügyben szóban forgó behozatalokat követően lépett hatályba, pontosította bizonyos színes, 106 cm képátmérőjű, az említett rendelet mellékletében leírt jellemzőkkel rendelkező plazmaképernyők KN szerinti besorolását.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

21. 2001 és 2004 során az alapügy felperesei az Európai Unión kívüli országokból olyan plazmaképernyőket importáltak Olaszországba, amelyek jellemzőit a kérdést előterjesztő bíróság a következőképpen írta le:

– e képernyők színesek, méretük 106,6 cm képátlónak felel meg;

– a behozatal időpontjában kizárólag automatikus adatfeldolgozó gépből származó adatok megjelenítésére voltak alkalmasak;

– mindazonáltal, egy videókártyának az e célra kialakított nyílásba történő behelyezésének köszönhetően ugyanezen képernyők alkalmassá váltak AV kompozit videojelek megjelenítésére, és így kép‑ és hangrögzítő, valamint lejátszó készülékek, DVD lejátszók, kamkorderek vagy műholdas beltéri egységek is csatlakoztathatók;

– az érintett képernyők a behozatal időpontjában nem rendelkeztek videokártyával, az ilyen videókártya azonban külön, elenyésző áron beszerezhető, és egyszerűen behelyezhető az e célra szolgáló nyílásba;

– behozataluk időpontjában e képernyők két hangszóróval és távirányítóval voltak ellátva, amelyek csak akkor használhatók, ha a képernyőt AV kompozit videojelek vételére használják a videókártya behelyezését követően; és

– a szóban forgó képernyők használati utasítása kifejezetten megemlíti a termék audiovizuális funkcióit, és annak lehetőségét, hogy videokártya behelyezésével aktiválni lehet a televíziós jelek vételét.

22. A vámáru‑nyilatkozat tekintetében az alapügy felperesei az importált képernyőket kizárólag számítógépről származó képek megjelenítésére alkalmas monitorként a 8471 60 90 vámtarifaszám alá sorolták, ami azzal a következménnyel járt, hogy mentesültek a 20%‑nak megfelelő vám és hozzáadottérték‑adó megfizetése alól.

23. Az Agenzia ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy e képernyőket a KN 8528 vámtarifaszáma alá kell sorolni, amelybe, többek között, a televíziós vevőkészülékek és a videómonitorok tartoznak, aminek következményeként 14%‑os vámtétel alkalmazandó.

24. Az alapügy felperesei keresetet nyújtottak be a Commissione tributaria provinciale di Milanóhoz (milánói adóügyi bíróság), amely elutasította a keresetet, azon okból, hogy az a tény, hogy az említett képernyőket egy videokártya egyszerű behelyezésével alkalmassá lehet tenni kompozit videojelek vételére, kizárja ezeknek a KN 8741 vámtarifaszáma alá sorolását, mivel az nem felel meg annak a követelménynek, hogy a képernyőt elsődlegesen vagy döntően az automatikus informatikai adatfeldolgozó rendszerben használják.

25. Az alapügy felperesei fellebbezést nyújtottak be az elsőfokú ítéletekkel szemben a Commissione tributaria regionale di Milanóhoz (milánói tartományi adóügyi bíróság). E bíróság megerősítette az importált képernyőknek a KN 8528 vámtarifaszáma alá sorolását, azonban úgy döntött, hogy a kiszabott közigazgatási szankciókat hatályon kívül kell helyezni, tekintettel az objektív értelmezés bizonytalanságára.

26. Mind az alapügy felperesei, mind az Agenzia felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a másodfokú ítélettel szemben. Felülvizsgálati kérelmükben az említett felperesek fenntartották álláspontjukat, miszerint az importált képernyőket a KN 8471 60 90 vámtarifaalszáma alá kell sorolni, mivel ezek a behozatal időpontjában nem voltak videokártyával ellátva, tehát csak számítógépből származó képek megjelenítésére voltak alkalmasak. Az Agenzia ismételten a KN 8528 vámtarifaszáma alá sorolás helyességét emelte ki, és vitatta a közigazgatási szankcióknak a másodfokú bíróság általi hatályon kívül helyezését.

27. A kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy az importált képernyőket a KN 8528 vámtarifaszáma – amely vámtarifaszám, többek között, a televíziós vevőkészülékekre és a videomonitorokra vonatkozik – alá kell sorolni a következő okokból. Egyfelől, a kompozit videojelek vétele e képernyők elválaszthatatlan részét alkotja még a videokártya behelyezése előtt is, a kifejezetten e célra szolgáló nyílás okán. Másfelől, semmiféle gazdasági vagy műszaki indok nem igazolja azt, hogy a szóban forgó képernyőket oly módon gyártsák, hogy azok csak videokártya behelyezését követően legyenek alkalmasak kompozit videojelek vételére, ily módon e megoldás egyetlen lehetséges magyarázata az a szándék, hogy visszaélésszerűen hasznot lehessen húzni a kizárólag a számítógépek képernyőire előírt kedvezőbb vámeljárás alkalmazásából.

28. A kérdést előterjesztő bíróság arra is keresi a választ, hogy lehetséges‑e a 754/2004 rendelet rendelkezéseinek visszaható hatályú alkalmazása, amely rendelkezések értelmében az importált képernyőket a KN 8528 vámtarifaszáma alá kell sorolni.

29. E körülmények között a Corte suprema di cassazione felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1) A [754/2004] rendelet hatálybalépését megelőzően a [KN] 8471 vagy 8528 vámtarifaszáma alá kellett‑e sorolni azt a 106,6 cm képátlójú, két hangszóróval és távirányítóval rendelkező színes plazmaképernyőt, amely olyan (elenyésző árú, könnyen beszerezhető és beilleszthető) videokártyák beillesztésére alkalmas, előre kialakított bemenettel rendelkezik, amelyek behozatalára nem a képernyővel együtt került sor, és amelyeknek a behelyezésével a képernyő AV kompozit videojelek vételére alkalmas, valamint az automatikus adatfeldolgozó gépen kívül csatlakoztatható hozzá videofelvevő vagy ‑lejátszó készülék, DVD lejátszó, kamkorder és műholdas beltéri egység is?

2) Az előző kérdésre adandó nemleges válasz esetén [...] a fent leírt képernyőnek a [KN] 8528 vámtarifaszáma alá történő besorolását a 754/2004 rendelet írja‑e elő, és – az e kérdésre adott igenlő válasz esetén – a hivatkozott rendeletben foglalt vonatkozó rendelkezések értelmező jellegűnek, és így visszamenőleges hatályúnak minősülnek‑e az ellentétes értelmű korábbi rendelkezések alkalmazásának sérelme nélkül?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

30. Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az alapügyben szóban forgó képernyőket a KN 8471 vagy a KN 8528 vámtarifaszáma alá kell‑e sorolni.

31. Meg kell állapítani, hogy a KN 8471 vámtarifaszámának szövege elsősorban az automatikus adatfeldolgozó gépekre és ezek egységeire vonatkozik, míg a KN 8528 vámtarifaszámának szövege különösen a televíziós vevőkészülékekre és a videomonitorokra vonatkozik. A KN 8471 60 90 vámtarifaalszáma alá tartoznak különösen a nyomtatóktól és billentyűzetektől eltérő kimeneti vagy bemeneti egységek, amelyek ugyanazon burkolatban memóriaegységeket is tartalmazhatnak, míg a KN 8528 21 90 vámtarifaalszáma a színes videomonitorokra vonatkozik (Kamino International Logistics ítélet, C‑376/07, EU:C:2009:105, 33. pont).

32. Mindazonáltal, ha a Bíróság elé tarifális besorolással kapcsolatban terjesztenek előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, a Bíróság feladata inkább az, hogy megvilágítsa a nemzeti bíróság számára azokat a szempontokat, amelyek alapján lehetővé válik az utóbbi számára, hogy a szóban forgó árukat helyesen sorolja be a KN alá, mintsem hogy a Bíróság maga végezze el ezt a besorolást, annál is inkább, mivel nem áll feltétlenül rendelkezésére az ehhez szükséges valamennyi adat. Úgy tűnik tehát, hogy a nemzeti bíróság mindenképpen kedvezőbb helyzetben van ennek elvégzéséhez (Lohmann és Medi Bayreuth ítélet, C‑260/00–C‑263/00, EU:C:2002:637, 26. pont; Digitalnet és társai ítélet, C‑320/11, C‑330/11, C‑382/11 és C‑383/11, EU:C:2012:745, 61. pont, valamint X‑ítélet, C‑380/12, EU:C:2014:21, 34. pont).

33. A kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát az alapügyben szóban forgó termékek besorolása a Bírósághoz előterjesztett kérdésekre adott válaszra tekintettel (X‑ítélet, EU:C:2014:21, 35. pont).

34. Következésképpen, az első kérdést úgy kell átfogalmazni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság azon kritériumokról kérdezi a Bíróságot, amelyeket annak meghatározásához kell alkalmazni, hogy az alapügyben szóban forgó képernyőket a KN 8471 vámtarifaszáma alá, vagy, ennek hiányában, a KN 8528 vámtarifaszáma alá kell‑e sorolni.

35. Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság és az ellenőrzések elősegítése érdekében az áruk tarifális besorolásának meghatározó kritériumát általában az áruk objektív jellemzői és tulajdonságai között kell keresni, amint azokat a KN vámtarifaszámai és az áruosztályok, illetve árucsoportok megjegyzéseinek szövege meghatározza (lásd különösen: RUMA‑ítélet, C‑183/06, EU:C:2007:110, 27. pont, valamint Medion és Canon Deutschland ítélet, C‑208/06 és C‑209/06, EU:C:2007:553, 34. pont).

36. Az áruk KN‑be történő tarifális besorolásának meghatározó szempontját a termékek objektív jellemzőiben és tulajdonságaiban kell keresni, ahogyan azokat a vámkezelésekor bemutatják. A termékek ezen objektív jellemzőinek és tulajdonságainak a vámkezelés időpontjában vizsgálhatónak kell lenniük (Foods Import ítélet, C‑38/95, EU:C:1996:488, 17. pont, valamint Medion és Canon Deutschland ítélet, EU:C:2007:553, 36. pont).

37. E tekintetben a jelen ítélet 21. pontjában felsorolt objektív jellemzőkből az következik, hogy behozataluk időpontjában az alapügyben szóban forgó képernyők kizárólag automatikus adatfeldolgozó gépből származó jeleket tudtak megjeleníteni, azonban egy e célra szolgáló nyílásba helyezett, külön és elenyésző áron értékesített videokártya behelyezését követően e képernyők alkalmassá válnak kompozit videojelek megjelenítésére is.

38. Ezen objelktív jellemzőkből az is következik, hogy e képernyők két hangszóróval és távirányítóval vannak ellátva, amelyek csak akkor használhatók, ha a képernyőt kompozit videojelek vételére használják, és e képernyők használati utasítása kifejezetten megemlíti a termék audiovizuális funkcióit, és annak lehetőségét, hogy videokártya behelyezésével aktiválni lehet a televíziós jelek vételét.

39. Márpedig, az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a termék rendeltetése akkor lehet a besorolás objektív szempontja, ha szorosan az adott áru lényegéhez kapcsolódik, és e kapcsolat a termék objektív jellemzői és tulajdonságai alapján megállapítható (lásd: RUMA‑ítélet, EU:C:2007:110, 36. pont, és X‑ítélet, EU:C:2014:21, 39. pont).

40. Ezen ítélkezési gyakorlatot alkalmazva, az alapügyben szóban forgó képernyők vámtarifaszám alá történő besorolása tekintetében figyelembe kell venni objektív jellemzőik alapján meghatározott, e jellemzőkhöz szorosan kötődő rendeltetésüket. A kérdést előterjesztő bíróság által leírt objektív jellemzők tekintetében e szorosan kötődő rendeltetés egyfelől valamely automatikus adatfeldolgozó gépből származó jelek, másfelől pedig kompozit videojelek megjelenítése.

41. Különösen azt kell hangsúlyozni, hogy az említett képernyők gyártója kifejezetten úgy alkotta meg ezeket, hogy alkalmasak legyenek kompozit videojelek vételére, olyan elemek beépítésével, amelyek lehetővé teszik e jelek megjelenítését egy elenyésző árú videokártyának az e célra szolgáló nyílásba történő behelyezését követően, valamint két hangszóró és egy távirányító beépítésével, amelyek csak akkor használhatók, ha ugyanezen képernyőket kompozit videojelek vételére használják, kifejezetten megemlítve e funkciót a hasznbálati utasításban.

42. Ebben az értelemben a jelen ügy körülményeit meg kell különböztetni a Medionést Canon Deutschland ítélet (EU:C:2007:553) alapjául szolgáló körülményektől, amelyek bizonyos beavatkozást követően a beépített kamerából és mikronfonból származókon kívül külső video‑ és audioforrások rögzítésére alkalmassá tett kamkorderekre vonatkoztak. Ezen ítéletből ugyanis az következik, hogy az említett kamkordereket nem kifejezetten e funkció ellátására alakították ki, mivel e funkcióra csak egy viszonylagosan bonyolult beavatkozást követően váltak alkalmassá (lásd ebben az értelemben: Medion és Canon Deutschland ítélet, EU:C:2007:553, 40. és 42. pont).

43. A fentiekből az következik, hogy az alapügyben szóban forgó, olyan objektív jellemzőkkel rendelkező képernyők tarifaszám alá történő besorolása tekintetében, mint amelyeket a kérdést előterjesztő bíróság ír le, figyelembe kell venni az e jellemzőkhöz szorosan kötődő rendeltetésüket, amelynek lényege egyfelől automatikus adatfeldolgozó gépből származó adatok, másfelől pedig kompozit videojelek megjelenítése.

44. Azt a módszert is meg kell még határozni, amelyet az ilyen, egyfelől automatikus adatfeldolgozó gépből származó adatok, másfelől pedig kompozit videojelek megjelenítésére alkalmas képernyők vámtarifaszám alá történő besorolásához alkalmazni kell.

45. Márpedig, a Kamino International Logistics ítéletben (EU:C:2009:105), a Bíróságnak már alkalma volt határozni azon kritériumokról, amelyeket az ilyen, automatikus adatfeldolgozó gépből származó adatok, pedig kompozit videojelek megjelenítésére alkalmas képernyők vámtarifaszám alá sorolásához kell alkalmazni.

46. Ezen ítéletben a Bíróság emlékeztetett azon állandó ítélkezési gyakorlatra, amelynek értelmében mind a KN árucsoportjait megelőző megjegyzések, mind a VV nómenklatúrájának magyarázó megjegyzései a közös vámtarifa egységes alkalmazása lényeges eszközeinek minősülnek, és ily módon hasznos segítséget nyújtanak annak értelmezéséhez (lásd: Siemens Nixdorf ítélet, C‑11/93, EU:C:1994:206, 12. pont, valamint Kamino International Logistics ítélet, EU:C:2009:105, 32. pont).

47. A jelen ügyben a KN 84. árucsoport 5. megjegyzése B. pontja a)–c) alpontja értelmében az olyan képernyők, mint az alapügyben szóban forgó képernyők, a KN 8471 vámtarifaszáma alá tartoznak mint automatikus adatfeldolgozó gépek egységei, amennyiben ezek három funkciót látnak el, nevezetesen olyan típusok, hogy ezeket kizárólag vagy elsősorban automatikus adatfeldolgozó rendszerben használják, összekapcsolhatók a központi feldolgozóegységgel, és képesek arra, hogy az adatokat a rendszer által használható formában vegyék fel vagy adják le (Kamino International Logistics ítélet, EU:C:2009:105, 41. pont).

48. A Bírósághoz benyújtott iratok egyikéből sem tűnik ki, hogy az alapügyben a fentebb említett második és harmadik feltétel nem teljesül.

49. A fent említett első feltételt illetően a Bíróság kimondta, hogy az automatikus adatfeldolgozó géptől eltérő forrásból származó jelek megjelenítésének már a puszta lehetősége is kizárja valamely képernyőnek a KN 8471 vámtarifaszáma alá történő sorolását, figyelemmel a a KN 84. árucsoport 5. megjegyzése B. pontjának a) alpontjára amely a „kizárólag vagy elsősorban” automatikus adatfeldolgozó rendszerben használt egységekre vonatkozik (Kamino International Logistics ítélet, EU:C:2009:105, 43–45. pont).

50. Az annak meghatározását lehetővé tévő kritériumokat illetően, hogy az olyan képernyők, mint az alapügyben szóban forgó képernyők, olyan típusok‑e, mint amilyeneket „elsősorban” automatikus adatfeldolgozó rendszerben használnak, a Bíróság már megállapította, hogy a HR 8471 vámtarifaszámára vonatkozó magyarázó megjegyzéseket kell figyelembe venni, különösen a HR I. fejezete D. pontjának 1–5. alpontját, amelyek az automatikus adatfeldolgozó gépek display egységeire vonatkoznak (Kamino International Logistics ítélet, EU:C:2009:105, 59. pont).

51. A hivatkozott pontokból az következik, hogy az elsősorban automatikus adatfeldolgozó rendszerben használt monitorokat – azon a tényen túl, hogy rendelkeznek az adatfeldolgozó rendszerhez való kapcsolódást biztosító csatlakozókkal – egyéb műszaki jellemzőik, és különösen azon tények alapján lehet azonosítani, hogy ezeket a kis távolságról történő munkavégzésre szánták, nem képesek a televíziós jelek megjelenítésére, alacsony elektromágnesesmező‑emisszióval rendelkeznek, pontnyomtatási sűrűségük közepes felbontásnál 0,41‑nél kezdődik, és a felbontás növekedésével ez egyre kisebb, sávszélességük 15 MHz vagy magasabb, illetve azon tény alapján, hogy a képernyő képpontjainak mérete kisebb, mint a HR 8528 vámtarifaszáma alá tartozó videomonitoroké, és az előbbiek konvergenciája erősebb, mint ezen utóbbiaké (Kamino International Logistics ítélet, EU:C:2009:105, 60. pont).

52. E tekintetben a Bizottság azt állítja, hogy az alapügyben szóban forgó képernyők bizonyos, a jelen ítélet 21. pontjában leírt objektív jellemzői láthatóan arra utalnak, hogy e képernyőket nem arra szánták, hogy elsősorban automatikus adatfeldolgozó gépből származó adatok megjelenítésére használják ezeket, azon tény okán, hogy – különösen – jelentős méretük 106,6 cm képátmérőnek felel meg, pontnyomtatási sűrűségük lényegesen magasabb 0,41‑nél, valamint két hagszóróval és távirányítóval vannak ellátva, amelyek csak akkor használhatók, ha a képernyőt kompozit videojelek vételére használják.

53. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, az alapügyben szóban forgó képernyők, és különösen a HR 8471. vámtarifaszámára vonatkozó, a HR I. fejezete D. pontjának az automatikus adatfeldolgozó gépek display egységeire vonatkozó 1–5. alpontjában szereplő magyarázó megjegyzésekben említett objektív jellemzők alapján, hogy az alapügyben szóban forgó elsősorban automatikus adatfeldolgozó rendszerben használt monitoroknak minősülnek‑e, és következésképpen ezeket a KN 8471 60 90 vámtarifa‑alszáma alá kell‑e sorolni.

54. A fenti megfontolásokra figyelemmel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az alapügyben szóban forgó objektív jellemzőkkel rendelkező képernyők KN‑vámtarifaszám alá történő besorolása tekintetében figyelembe kell venni az e jellemzőkhöz szorosan kötődő rendeltetésüket, amelynek lényege egyfelől automatikus adatfeldolgozó gépből származó adatok, másfelől pedig kompozit videojelek megjelenítése. Az ilyen képernyőket a KN 8471 60 90 vámtarifaalszám alá kell sorolni, ha ezek kizárólag vagy elsősorban automatikus adatfeldolgozó rendszerben használatosak a KN 84. árucsoport 5. megjegyzése B. pontjának a) alpontjának értelmében, illetve a KN 8528 21 90 vámtarifaalszáma alá, ha nem ez a helyzet, aminek meghatározása a kérdést előterjesztő bíróság feladata az alapügyben szóban forgó képernyők, és különösen a HR 8471. vámtarifaszámára vonatkozó, a HR I. fejezete D. pontjának az automatikus adatfeldolgozó gépek display egységeire vonatkozó 1–5. alpontjában szereplő magyarázó megjegyzésekben említett objektív jellemzők alapján.

A második kérdésről

55. Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra várt választ a Bíróságtól, hogy a 754/2004 rendeletet visszaható hatállyal kell‑e alkalmazni.

56. A 754/2004 rendelet értelmében a KN 8528 21 90 vámtarifaszám alá kell sorolni a színes, 106 cm átmérőjű színes plazmaképernyőket, amelyek az e rendelet mellékletében felsorolt jellemzőkkel rendelkeznek. A Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó termékek behozatalára a 754/2004 rendelet hatálybalépését megelőző időpontban került sor.

57. Márpedig, az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a jogbiztonság elvével ellentétes az, ha valamely rendeletet visszaható hatállyal alkalmaznak, azon kedvező vagy kedvezőtlen hatásoktól függetlenül, amelyet az ilyen alkalmazás kelthet az érdekelt tekintetében, kivéve az akár a rendelet szövegében, akár céljaiban foglalt olyan kellően egyértelmű utalás okán, amely lehetővé teszi azon következtetés levonását, hogy e rendelet nem kizárólag a jövőre nézve rendelkezik (Duchon‑ítélet, C‑290/00, EU:C:2002:234, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A jelen ügyben a 754/2004 rendelet preambulumában, rendelkezéseinek szövegében, illetve mellékletében semmi nem utal arra, hogy e rendeletet visszaható hatállyal kellene alkalmazni.

58. Mindenesetre a Bíróság már megállapította, hogy valamely, a KN egy vámtarifaszáma vagy vámtarifa‑alszáma alá történő besorolást meghatározó rendelet nem keletkeztethet visszamenőlegesen joghatásokat (lásd ebben az értelemben: Siemers‑ítélet, 30/71, EU:C:1971:111, 8. pont; Gervais‑Danone ítélet, 77/71, EU:C:1971:129, 8. pont, valamint Biegi‑ítélet, 158/78, EU:C:1979:87, 11. pont).

59. Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 754/2004 rendelet nem alkalmazható visszaható hatállyal.

A költségekről

60. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

Rendelkező rész

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:

1) Az alapügyben szóban forgó objektív jellemzőkkel rendelkező képernyőknek a vám‑ és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletében szereplő Kombinált Nómenklatúrának a 2000. október 13‑i 2388/2000/EK bizottsági rendeletből, a 2001. augusztus 6‑i 2031/2001/EK bizottsági rendeletből, a 2002. augusztus 1‑jei 1832/2002/EK bizottsági rendeletből, valamint a 2003. szeptember 11‑i 1789/2003/EK bizottsági rendeletből eredő változatai alapján történő tarifális besorolása tekintetében figyelembe kell venni az e jellemzőkhöz szorosan kötődő rendeltetésüket, amelynek lényege egyfelől automatikus adatfeldolgozó gépből származó adatok, másfelől pedig kompozit videojelek megjelenítése. Az ilyen képernyőket a Kombinált Nómenklatúra 8471 60 90 vámtarifaalszám alá kell sorolni, ha ezek kizárólag vagy elsősorban automatikus adatfeldolgozó rendszerben használatosak a Kombinált Nómenklatúra 84. árucsoport 5. megjegyzése B. pontjának a) alpontjának értelmében, illetve e nómenklatúra 8528 21 90 vámtarifaalszáma alá, ha nem ez a helyzet, aminek meghatározása a kérdést előterjesztő bíróság feladata az alapügyben szóban forgó képernyők, és különösen a harmonizált áruleíró és kódrendszerről szóló, 1983. június 14‑én Brüsszelben aláírt nemzetközi egyezménnyel és annak 1986. június 24‑én kelt módosító jegyzőkönyvvével létrehozott harmonizált áruleíró és kódrendszer 8471 vámtarifaszámára vonatkozó, a harmonizált rendszer I. fejezete D. pontjának az automatikus adatfeldolgozó gépek display egységeire vonatkozó 1–5. alpontjában szereplő magyarázó megjegyzésekben említett objektív jellemzők alapján.

2) Az egyes árucikkeknek a Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolásáról szóló, 2004. április 21‑i 754/2004/EK bizottsági rendelet nem alkalmazható visszaható hatállyal.