Felek
Az ítélet indoklása
Rendelkező rész

Felek

A C-320/12. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Højesteret (Dánia) a Bírósághoz 2012. július 2-án érkezett, 2012. június 29-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Malaysia Dairy Industries Pte. Ltd

és

az Ankenævnet for Patenter og Varemærker

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: T. von Danwitz tanácselnök, A. Rosas, Juhász E., D. Šváby és C. Vajda (előadó) bírák,

főtanácsnok: M. Wathelet,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

– a Malaysia Dairy Industries Pte. Ltd képviseletében J. Glæsel advokat,

– a Kabushiki Kaisha Yakult Honsha képviseletében C. L. Bardenfleth advokat,

– a dán kormány képviseletében V. Pasternak Jørgensen, meghatalmazotti minőségben, segítője: R. Holdgaard advokat,

– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Palatiello avvocato dello Stato,

– az Európai Bizottság képviseletében H. Støvlbæk és F. Bulst, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

Az ítélet indoklása

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22-i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 299., 25. o.). 4. cikke (4) bekezdése g) pontjának értelmében vett „rosszhiszeműség” fogalmának értelmezésére vonatkozik.

2. Ezt a kérelmet a Malaysia Dairy Industries Pte. Ltd (a továbbiakban: Malaysia Dairy) és az Ankenævnet for Patenter og Varemærker (szabadalmi és védjegyügyek fellebbviteli tanácsa, a továbbiakban: fellebbviteli tanács) közötti jogvita keretében terjesztették elő, az utóbbi által hozott azon határozat jogszerűsége tárgyában, amely azon okból törölte a védjegylajstromból egy műanyag flakon lajstromozását, hogy a Malaysia Dairy a védjegybejelentési kérelem benyújtásakor tudott a Kabushiki Kaisha Yakult Honsha (a továbbiakban: Yakult) külföldi védjegyéről.

Jogi háttér

Az uniós jog

3. A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelvet (HL L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) hatályon kívül helyezte az azt egységes szerkezetbe foglaló 2008/95 irányelv, amely 2008. november 28-án lépett hatályba.

4. A 2008/95 irányelv (2), (4), (6) és (8) preambulumbekezdése kimondja:

„(2) A tagállamokban alkalmazandó védjegyjogszabályok a [89/104] irányelv hatálybalépése előtt olyan eltéréseket mutattak, amelyek akadályozhatták az áruk szabad mozgását és a szolgáltatásnyújtás szabadságát, valamint torzíthatták a közös piacon belüli versenyt. Ezért – a belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében – szükségessé vált a tagállami jogszabályok közelítése.

[…]

(4) Nem tűnik szükségesnek a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok teljes körű közelítése. Elegendő, ha a közelítés a nemzeti jogszabályok azon rendelkezéseire korlátozódik, amelyek a legközvetlenebb hatást gyakorolják a belső piac működésére.

[…]

(6) A tagállamok továbbra is szabadon határozhatják meg a lajstromozás útján megszerzett védjegyek lajstromozásával és törlésével, valamint oltalmuk megszűnésének megállapításával kapcsolatos eljárásjogi rendelkezéseket. Meghatározhatják például a védjegy lajstromozására vagy törlésére irányuló eljárás alaki szabályait, dönthetnek arról, hogy a lajstromozási, illetve a törlési eljárásban érvényesíthetők-e korábbi jogok, valamint arról, hogy a korábbi jogokat, amennyiben azok érvényesítését a lajstromozási eljárásban lehetővé teszik, felszólalás alapján vagy hivatalból vizsgálják-e. A tagállamok továbbra is szabadon határozhatják meg a védjegyoltalom megszűnése megállapításának, illetve a védjegy törlésének jogkövetkezményeit.

[…]

(8) A jogszabályok közelítésével elérni kívánt célkitűzések megvalósítása megkívánja, hogy a lajstromozott védjegyek megszerzésének és a védjegyoltalom fenntartásának feltételei valamennyi tagállamban alapvetően azonosak legyenek. Ennek érdekében szükség van azoknak a védjegyoltalomban részesíthető megjelöléseknek a példálózó felsorolására, amelyek alkalmasak arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztessék. Kimerítően fel kell sorolni a védjegy lajstromozását kizáró, illetve annak törlésére alapot adó – például a megkülönböztető képesség hiányával vagy a védjegy korábbi jogokkal való ütközésével kapcsolatos – okokat, még akkor is, ha a tagállamok egyes okok fenntartásáról, illetve azoknak jogszabályban történő bevezetéséről szabadon dönthetnek. A tagállamok továbbra is fenntarthatnak, illetve jogszabályaikba bevezethetnek olyan lajstromozást kizáró, illetve törlési okokat, amelyek a védjegyoltalom megszerzésének vagy fenntartásának a jogközelítésről szóló rendelkezésekkel nem érintett – például a védjegyoltalomra való jogosultságra, a védjegyoltalom megújítására vagy a díjak megfizetésére vonatkozó, vagy az eljárásjogi rendelkezések megsértésével összefüggő – feltételeihez kapcsolódnak.”

5. A 2008/95 irányelv a „Korábbi jogokkal való ütközéssel kapcsolatos további kizáró, illetve törlési okok” címe alatt, a 4. cikke (4) bekezdésének g) pontjában az alábbiak szerint rendelkezik:

„Továbbá bármely tagállam előírhatja, hogy a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölés:

[…]

g) összetéveszthető egy olyan védjeggyel, amelyet a bejelentés bejelentési napján külföldön használtak, és amelynek használatát külföldön továbbra is folytatják, feltéve, hogy a megjelölést rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.”

6. A 2008/95 irányelv 4. cikke (4) bekezdése g) pontjának szövege megegyezik a 89/104 irányelv megfelelő rendelkezésével. A 2008/95 irányelv (2), (4), (6) és (8) preambulumbekezdése lényegében megfelel a 89/104 irányelv első, harmadik, ötödik és hetedik preambulumbekezdésének.

A dán jog

7. A védjegyekről szóló törvény 15. §-a (3) bekezdése 3. pontjának az egységes szerkezetbe foglalásról szóló, 2012. január 24-i 109. sz. törvény szerinti változata – amely rendelkezést a törvény jelenlegi szövegébe az 1996. december 27-i 1201. sz. törvény 1. §-ának 3. pontja illesztette be – az alábbiak szerint rendelkezik:

„A megjelölés nem részesülhet továbbá védjegyoltalomban abban az esetben, ha:

[…]

3) azonos azzal a védjeggyel, vagy csupán lényegtelen mértékben tér el attól a védjegytől, amely a bejelentés vagy adott esetben az igényelt elsőbbség időpontjában használatban volt külföldön, és ott továbbra is használatban van a megjelöléssel érintett azonos vagy hasonló fajtájú áruk vagy szolgáltatások tekintetében, és a bejelentés időpontjában a bejelentő tudott vagy tudhatott a külföldi védjegyről.”

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

8. A Yakult 1965-ben formatervezésiminta-oltalmat szerzett Japánban egy műanyag flakonnal kapcsolatban egy tejből készített ital vonatkozásában, amely flakont ezt követően védjegyként is lajstromoztak Japánban és több más országban, így az Európai Unió tagállamaiban.

9. A Malaysia Dairy 1977 óta gyárt és forgalmaz egy műanyag flakonba palackozott, tejből készített italt. Az 1980-ban benyújtott kérelem alapján a Malaysia Dairy védjegyként lajstromoztatott – többek között Malajziában – egy hasonló műanyag flakont.

10. 1993-ban a Malaysia Dairy és a Yakult megállapodást kötött, amelyben számos ország tekintetében meghatározták a flakonjaik használatára és lajstromozására vonatkozó kölcsönös jogokat és kötelezettségeket.

11. Az 1995-ben benyújtott védjegybejelentés alapján a Malaysia Dairy műanyag flakonját Dániában térbeli védjegyként lajtromozták.

12. 2000. október 16-án a Yakult fellépett az említett lajstromozott védjeggyel szemben arra hivatkozva, hogy a védjegyekről szóló törvény 15. §-a (3) bekezdése 3. pontjának értelmében a Malaysia Dairy a bejelentés időpontjában tudott vagy tudhatott azon korábbi, azonos védjegyek létezéséről külföldön, amelyeknek a Yakult a jogosultja. A 2005. június 14-i határozattal a Patent- og Varemærkestyrelsen (dán szabadalmi- és védjegyhivatal) elutasította a Yakult által előterjesztett kérelmet, többek között arra hivatkozva, hogy mivel a Malaysia Dairy Malajziában lajstromozott védjeggyel rendelkezett, amelynek lajstromozását később Dániában is kérte, a jelen esetben a rosszhiszeműsége nem volt bizonyítható pusztán azzal a ténnyel, hogy a védjegybejelenti kérelembenyújtásának időpontjában tudott arról a külföldi védjegyről, amelynek a Yakult a jogosultja.

13. A Yakult az említett határozatot megtámadta a fellebbviteli tanács előtt, amely 2006. október 16-án úgy döntött, hogy törli a lajstromból azt a védjegyet, amelynek a Malaysia Dairy a jogosultja. A fellebbviteli tanács többek között úgy vélte, hogy a védjegyekről szóló törvény 15. §-a (3) bekezdésének 3. pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely külföldön használatban lévő védjegy ezen rendelkezés értelmében vett tényleges vagy feltételezett ismerete elegendő a védjegybejelentés benyújtója (a továbbiakban: bejelentő) rosszhiszeműségének megállapításához, még akkor is, ha feltételezni lehet, hogy az utóbbi a bejelentett védjegyet korábban egy másik országban lajstromoztatta.

14. A Malaysia Dairy keresetet indított a fellebbviteli tanács határozata ellen a Sø- og Handelsretten (tengerészeti- és kereskedelmi bíróság) előtt, amely a 2009. október 22-i ítéletével hatályában fenntartotta a fellebbviteli tanács határozatát, jelezve többek között, hogy nem vitatott, hogy a Malaysia Dairy a dániai védjegybejelentésének benyújtásakor tudott a Yakult korábbi védjegyéről.

15. A Malaysia Dairy 2009. november 4-én ezen ítélet ellen fellebbezést nyújtott be a Højesteret (legfelsőbb bíróság) előtt.

16. A kérdést előterjesztő bíróság szerint az alapeljárás felei között véleménykülönbség van egyrészt abban a kérdésben, hogy a 2008/95 irányelv 4. cikke (4) bekezdése g) pontjának értelmében vett „rosszhiszeműség” fogalmát egységesen kell-e értelmezni az uniós jogban, másrészt hogy e rendelkezés értelmében a bejelentő rosszhiszeműségének megállapításához elegendő-e, hogy a bejelentő tudott vagy tudhatott a külföldi védjegyről.

17. E körülményekre tekintettel a Højesteret felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1. A […] 2008/95 irányelv 4. cikke (4) bekezdésének g) pontjában használt rosszhiszeműség fogalma olyan jogi fogalom, amelynek tartalma meghatározható a tagállamok belső jogával összhangban, vagy pedig az olyan uniós jogi fogalom, amelyet egységesen kell értelmezni?

2. Amennyiben a 2008/95/EK irányelv 4. cikke (4) bekezdésének g) pontjában [szereplő] rosszhiszeműség fogalma uniós jogi fogalom, úgy kell-e értelmezni e fogalmat, hogy a lajstromozás megtagadásához elegendő, hogy a bejelentő a bejelentés időpontjában tudott vagy tudhatott a külföldi védjegyről, vagy pedig ezenkívül a bejelentő vonatkozásában szubjektív tényezőket is figyelembe kell venni?

3. Dönthet-e úgy a tagállam, hogy a külföldi védjegyek oltalma tekintetében olyan különleges rendszert vezet be, amely a rosszhiszeműség követelménye tekintetében eltér a 2008/95/EK irányelv 4. cikke (4) bekezdésének g) pontjától például annak sajátos előírásával, hogy a bejelentő tudott vagy tudhatott a külföldi védjegyről?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

18. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2008/95 irányelvre hivatkozik. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy az alapügy tényállásának egy része a 2008/95 irányelv hatálybalépése előtt, azaz 2008. november 28. előtt következett be.

19. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre adandó válaszok mindazonáltal akkor sem volnának eltérőek, ha az alapeljárás a 89/104 irányelv hatálya alá tartozna, mivel ezen irányelv 4. cikke (4) bekezdésének g) pontja megegyezik a 2008/95 irányelv megfelelő rendelkezésével, és e két irányelv releváns preambulumbekezdései lényegüket tekintve azonosak.

Az első kérdésről

20. Az első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2008/95 irányelv 4. cikke (4) bekezdése g) pontjának értelmében vett rosszhiszeműség fogalma olyan uniós jogi fogalom-e, amelyet egységesen kell értelmezni.

21. A Malaysia Dairy, az olasz kormány és az Európai Bizottság az észrevételeikben úgy vélik, hogy az uniós jog olyan önálló fogalmáról van szó, amelyet az uniós jogban a különböző védjegyre vonatkozó jogforrásokban egységesen kell értelmezni.

22. A Yakult és a dán kormány úgy véli, hogy a 2008/95 irányelvben pontosan meg nem határozott fogalom esetében a tagállamok főszabály szerint – ezen irányelv célkitűzéseinek tiszteletben tartása mellett és az arányosság elvével összhangban – jogosultak meghatározni annak tartalmát.

23. Először is emlékeztetni kell arra, hogy a 2008/95 irányelv 3. és 4. cikke felsorolja azokat a feltétlen és viszonylagos okokat, amelyek alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a már lajtromozott védjegy törlésének van helye. A felsorolásban szereplő okok közül néhány fakultatív jellegű, és a tagállamok – amint arra a 2008/95 irányelv (8) preambulumbekezdése emlékeztet – az „egyes okok fenntartásáról, illetve azoknak jogszabályban történő bevezetéséről szabadon dönthetnek”.

24. A 2008/95 irányelv 4. cikke (4) bekezdésének g) pontja ilyen fakultatív törlési, illetve megtagadási okot tartalmaz.

25. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az egész Európai Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját (lásd többek között a C-482/09. sz. Budějovický Budvar ügyben 2011. szeptember 22-én hozott ítélet (EBHT 2011., I-8701. o.) 29. pontját).

26. Nem vitatott, hogy a 2008/95 irányelv 4. cikke (4) bekezdése g) pontjának szövege a „rosszhiszeműség” fogalmának semmiféle meghatározását nem tartalmazza, és ezt a fogalmat az irányelv más cikkei sem határozzák meg. Ezenkívül e rendelkezés nem tartalmaz semmiféle, a tagállamok jogára e fogalommal kapcsolatban tett kifejezett utalást. Ennélfogva az említett fogalom értelmét és terjedelmét a 2008/95 irányelv érintett rendelkezésének célkitűzéseire, és az azon szövegkörnyezetre tekintettel kell meghatározni, amelynek az utóbbi rendelkezés a részét képezi.

27. Ami a 2008/95 irányelv tárgyát és célját illeti igaz ugyan, hogy ezen irányelv (4) preambulumbekezdése szerint „jelenleg nem tűnik szükségesnek a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok teljes körű közelítése”, azonban az említett irányelv harmonizálja a terület alapvető anyagi jogi szabályait, vagyis ugyanezen preambulumbekezdés szerint azokat a nemzeti rendelkezésekre vonatkozó szabályokat, amelyek a belső piac működését a legközvetlenebbül érintik, és e preambulumbekezdés nem zárja ki, hogy az e szabályokra vonatkozó harmonizáció teljes legyen (lásd ebben az értelemben a C-355/96. sz. Silhouette International Schmied ügyben 1998. július 16-án hozott ítélet [EBHT 1998., I-4799. o.] 23. pontját és a fent hivatkozott Budějovický Budvar ügyben hozott ítélet 30. pontját).

28. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a 2008/95 irányelv valamely rendelkezésének fakultatív jellege nincs befolyással arra a kérdésre, hogy egységesen kell-e értelmezni e rendelkezés szövegét (lásd ebben az értelemben a C-408/01. sz., Adidas-Salomon és Adidas Benelux ügyben 2003. október 23-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-12537. o.] 18–21. pontját).

29. A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/95 irányelv 4. cikke (4) bekezdésének g) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „rosszhiszeműség” fogalma az uniós jog önálló fogalmának minősül, amelyet az Unióban egységesen kell értelmezni.

A második kérdésről

30. A második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy – az első kérdésre adott igenlő válasz esetén – a bejelentő rosszhiszeműségének megállapításához elegendő-e, hogy e bejelentő tudomással vagy feltételezett tudomással rendelkezik arról, hogy a védjegybejelentés időpontjában külföldön a bejelentett védjeggyel összetéveszthető védjegy van használatban, vagy a bejelentő vonatkozásában egyéb, szubjektív tényezőket is figyelembe kell venni.

31. A Malaysia Dairy, az olasz kormány és Bizottság az észrevételeiben úgy véli, hogy – tekintettel a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatára, amely ezt a fogalmat a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) összefüggésében értelmezi – az ügy összes körülményének átfogó vizsgálatát nemcsak annak alapján kell elvégezni, hogy a bejelentő objektíve ismeri-e a külföldi védjegyet, hanem annak alapján is, hogy a bejelentőnek melyek a szubjektív szándékai a védjegybejelentés benyújtásakor.

32. A dán kormány és a Yakult azt állítja, hogy – a Bíróság által a 40/94 rendelet összefüggésében értelmezett – „rosszhiszeműség” fogalma nem alkalmazható a 2008/95 irányelv esetében. Úgy vélik, hogy a 2008/95 irányelv 4. cikke (4) bekezdésének g) pontja értelmében vett „rosszhiszeműség” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az tény, hogy a bejelentő a bejelentés időpontjában tudott vagy tudhatott a külföldi védjegyről, elegendő lehet e bejelentő rosszhiszeműségének megállapításához. Úgy vélik, hogy a jogi előreláthatóság és a megfelelő ügyintézés szükségessége az ilyen értelmezés mellett szólnak.

33. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a közösségi védjegyszabályozás szabályok együtteséből álló, sajátos célokat követő önálló rendszer, amelynek alkalmazása független a nemzeti rendszerektől (lásd a fent hivatkozott Budějovický Budvar ügyben hozott ítélet 36. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

34. Meg kell állapítani, hogy a „rosszhiszeműség” fogalma szerepel a 40/94 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének b) pontjában, amely szerint a közösségi védjegyet törölni kell, ha „a megjelölést rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra”. Ezt a rendelkezést változtatás nélkül átvette a 40/94/EK rendelet helyébe lépő, és azt hatályon kívül helyező, a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.) 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja.

35. A 207/2009 rendeletnek – amely a közösségi védjegyrendszer létrehozásával a védjegyek területén teljessé teszi az uniós szabályozást – a 2008/95 irányelvvel azonosak a céljai, nevezetesen a belső piac megteremtésének és megfelelő működésének biztosítása. Tekintettel a két – közösségi és nemzeti – védjegyrendszer harmonikus viszonyának szükségességére, a 2008/95 irányelv 4. cikke (4) bekezdése g) pontjának értelmében vett „rosszhiszeműség” fogalmát ugyanúgy kell értelmezni, mint a 207/2009 rendelet összefüggésében. Az ilyen megközelítés biztosítja az uniós jogrendben a védjegyre vonatkozó különböző szabályok koherens alkalmazását.

36. Az e fogalmat az említett rendelet összefüggésében értelmező ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a rosszhiszeműség fennállását átfogóan kell megvizsgálni, figyelembe véve az esetnek a védjegybejelentés benyújtásakor fennálló valamennyi releváns tényezőjét, így többek között azt a tényt, hogy a bejelentő tudott vagy tudhatott arról, hogy harmadik fél azonos vagy hasonló megjelölést használ valamely azonos vagy hasonló áru vonatkozásában. Mindazonáltal a bejelentő rosszhiszeműségének megállapításához önmagában nem elegendő azon körülmény, hogy e bejelentő tudja vagy tudhatja, hogy harmadik személy használja ezt a megjelölést. Figyelembe kell venni ezenkívül a bejelentőnek a védjegybejelentés benyújtása időpontjában fennálló szándékát is, amely olyan szubjektív elem, amelyet az eset objektív körülményeire tekintettel kell meghatározni (lásd ebben az értelemben a C-529/07. sz. Chocoladefabriken Lindt & Sprüngli Lindt ügyben 2009. június 11-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-4893. o.] 37. és 40–42. pontját).

37. A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/95 irányelv 4. cikke (4) bekezdésének g) pontját úgy kell értelmezni, hogy a bejelentő e rendelkezés értelmében vett rosszhiszeműségének megállapításához figyelembe kell venni az esetnek a védjegybejelentés benyújtásakor fennálló valamennyi releváns tényezőjét. Az a körülmény, hogy a bejelentő tudja vagy tudhatja, hogy külföldön a bejelentés időpontjában egy harmadik személy használ valamely, a bejelentett védjeggyel összetéveszthető védjegyet, önmagában nem elegendő a bejelentő említett rendelkezés értelmében vett rosszhiszeműségének megállapításához.

A harmadik kérdésről

38. A harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2008/95 irányelv 4. cikke (4) bekezdésének g) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy az lehetővé teszi a tagállamok számára a külföldi védjegyek különleges oltalmának bevezetését azon tény alapján, hogy a bejelentő tudott vagy tudhatott a külföldi védjegyről.

39. A Malaysia Dairy, az olasz kormány és a Bizottság úgy véli, hogy a 2008/95 irányelv 4. cikkének (4) bekezdésében fakultatív jelleggel felsorolt megtagadási és törlési okok végrehajtása során a tagállamok rendelkezésére álló mozgástér a kérdéses okoknak a jogszabályaikban való fenntartására, illetve a jogszabályaikba történő bevezetésére korlátozódik, és nem teszi számukra lehetővé, hogy azokat további okokkal egészítsék ki.

40. A Yakult és a dán kormány ezzel szemben azt állította, hogy mivel a nemzeti rendelkezések – amelyekre a tárgyban a 2008/95 irányelv 4. cikke (4) bekezdésének g) pontja vonatkozik – nem a legközvetlenebbül érintik a belső piacot, azokat nem lehet teljes harmonizációt megvalósító rendelkezéseknek tekinteni.

41. Rá kell mutatni, hogy noha a 2008/95 irányelv 4. cikkének (4) bekezdésében szereplő okokat az uniós jogalkotó fakultatív jelleggel sorolta fel, a tagállamok számára hagyott mozgástér arra korlátozódik – amint azt a jogalkotó sajátosan meghatározta –, hogy ezt az okot a nemzeti jogukba bevezetik-e, vagy sem (lásd analógia útján, a 89/104 irányelv 5. cikkének (2) bekezdését illetően a fent hivatkozott Adidas-Salomon és Adidas Benelux ügyben hozott ítélet 18–20. pontját).

42. A 2008/95 irányelv megtiltja, hogy a tagállamok az ezen irányelvben szereplőktől eltérő megtagadási vagy törlési okokat vezessenek be, amit megerősít az irányelv (8) preambulumbekezdése is, amely szerint kimerítően fel kell sorolni a védjegy lajstromozását kizáró, illetve annak törlésére alapot adó – például a védjegy korábbi jogokkal való ütközésével kapcsolatos – okokat, még akkor is, ha a tagállamok egyes okok fenntartásáról, illetve azoknak jogszabályban történő bevezetéséről szabadon dönthetnek.

43. A harmadik kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 2008/95 irányelv 4. cikke (4) bekezdésének g) pontját úgy kell értelmezni, hogy az nem teszi lehetővé a tagállamok számára a külföldi védjegyek olyan különleges oltalmi rendszerének bevezetését, amely különbözik az e rendelkezésben meghatározott rendszertől, és amely azon a tényen alapul, hogy a bejelentő tudott vagy tudhatott a kérdéses védjegyről.

A költségekről

44. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

Rendelkező rész

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

1) A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22-i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének g) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „rosszhiszeműség” fogalma az uniós jog önálló fogalmának minősül, amelyet az Európai Unióban egységesen kell értelmezni.

2) A 2008/95 irányelv 4. cikke (4) bekezdésének g) pontját úgy kell értelmezni, hogy a védjegybejelentés benyújtója e rendelkezés értelmében vett rosszhiszeműségének megállapításához figyelembe kell venni az esetnek a védjegybejelentés benyújtásakor fennálló valamennyi releváns tényezőjét. Az a körülmény, hogy e bejelentés benyújtója tudja vagy tudhatja, hogy külföldön, a bejelentés időpontjában egy harmadik személy használ valamely, a bejelentett védjeggyel összetéveszthető védjegyet, önmagában nem elegendő az említett bejelentés benyújtója említett rendelkezés értelmében vett rosszhiszeműségének megállapításához.

3) A 2008/95 irányelv 4. cikke (4) bekezdésének g) pontját úgy kell értelmezni, hogy az nem teszi lehetővé a tagállamok számára a külföldi védjegyek olyan különleges oltalmi rendszerének bevezetését, amely különbözik az e rendelkezésben meghatározott rendszertől, és amely azon a tényen alapul, hogy a bejelentés benyújtója tudott vagy tudhatott a kérdéses védjegyről.