This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62011CN0354
Case C-354/11 P: Appeal brought on 6 July 2011 by Maurice Emram against the judgment of the General Court (Second Chamber) delivered on 10 May 2011 in Case T-187/10 Emram v OHIM
C-354/11. P. sz. ügy: A Törvényszék (második tanács) T-187/10. sz., Emram kontra OHIM ügyben 2011. május 10-én hozott ítélete ellen Maurice Emram által 2011. július 6-án benyújtott fellebbezés
C-354/11. P. sz. ügy: A Törvényszék (második tanács) T-187/10. sz., Emram kontra OHIM ügyben 2011. május 10-én hozott ítélete ellen Maurice Emram által 2011. július 6-án benyújtott fellebbezés
HL C 282., 2011.9.24, p. 7–8
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
|
24.9.2011 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 282/7 |
A Törvényszék (második tanács) T-187/10. sz., Emram kontra OHIM ügyben 2011. május 10-én hozott ítélete ellen Maurice Emram által 2011. július 6-án benyújtott fellebbezés
(C-354/11. P. sz. ügy)
2011/C 282/13
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Fellebbező: Maurice Emram (képviselő: M. Benavï ügyvéd)
A többi fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM), Guccio Gucci Spa
A fellebbező kérelmei
|
— |
A Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék ítéletének összes rendelkezését, amely ítélet elutasította az OHIM első fellebbezési tanácsa 2010. február 11-i határozatának hatályon kívül helyezése iránti kérelmet; |
|
— |
a Bíróság Alapokmánya 61. cikkének megfelelően, helyezze hatályon kívül a fellebbezési tanács határozatát; |
|
— |
a Bíróság az OHIM-ot kötelezze a Törvényszék és a Bíróság előtt felmerült költségek viselésére, a Guccit pedig az OHIM és a Törvényszék előtt felmerült költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező fél a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94 rendelet (1) 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére, valamint a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009 rendelet (2) 17. cikkének megsértésére hivatkozik.
E tekintetben a fellebbező megállapítja először is, hogy a Törvényszék anélkül állapította meg az összetévesztés veszélyének fennállását, hogy tekintetbe vette volna az adott ügy valamennyi releváns tényezőjét, köztük a korábbi védjegyek piacon történő használatának hiányát, a korábbi védjegyek megkülönböztető képességének figyelembevételét, egyéb, a különböző „G” megjelöléssel ellátott, azonos típusú áruk piacon való tényleges jelenlétét és azon jelentőség mértékét, amelyet a célközönség e megjelölésnek tulajdonít a kereskedelmi védjegy azonosítása során. Ezen túl a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a védjegyek közötti hasonlóság helytelen értékelésére jutott, amely többek között a tények elferdítésének, a korábbi védjegy megkülönböztető képessége és domináns jellege helytelen mérlegelésének, valamint a szóban forgó áruk jellege téves értékelésének a következménye.
A fellebbező másodsorban az ítélkezési gyakorlat Törvényszék által történő téves alkalmazására hivatkozik, amennyiben az nem vette tekintetbe a korábbi nemzeti határozatokat, megsértve ezzel a fent hivatkozott 207/2009 rendelet 17. cikkét.
Végezetül a fellebbező a Törvényszék előtti egyenlő bánásmód elvére hivatkozik, amennyiben a Törvényszék a megjelölések közötti hasonlóság részleges értékelését végezte el, és nem vett tudomást a bejelentett védjegy verbális tartalmáról és túlságosan tág feltételek alapján hasonlította össze a megjelöléseket.
(1) HL L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.
(2) HL L 78., 1. o.