1

Keresetlevelében az Európai Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a Lengyel Köztársaság, mivel nem ültette át, vagy helytelenül ültette át a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerben történő felhasználásáról szóló, 2009. május 6‑i 2009/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 125., 75. o.) 2. cikkének a), b), d), e) és f) pontját, 3. cikkének (3) bekezdését, 4. cikkének (3) bekezdését, 6., 7. és 8. cikkét, 9. cikke (1) bekezdését és (2) bekezdésének a) pontját, 10. cikkének (3) és (4) bekezdését, 18. cikke (1) bekezdésének második albekezdését, (3) és (4) bekezdését, valamint V. melléklete A. részének negyedik francia bekezdését, B. részének első francia bekezdését és C. részének első francia bekezdését, nem teljesítette az ezen irányelvből eredő kötelezettségeit;

2

A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 2003. L 236., 33. o., a továbbiakban: csatlakozási okmány) 2. cikke értelmében a Lengyel Köztársaságra a csatlakozás időpontjától, azaz 2004. május 1‑jétől kötelezőek a szerződések rendelkezései és az uniós intézmények által a csatlakozást megelőzően elfogadott jogi aktusok.

3

A csatlakozási okmány 54. cikke értelmében, amennyiben a 24. cikkben említett mellékletek, illetve ezen okmánynak vagy a mellékleteinek bármely egyéb rendelkezése más határidőt nem ír elő, az új tagállamok hatályba léptetik azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az irányelvek és határozatok rendelkezéseinek a csatlakozás napjától megfeleljenek. Mivel sem a csatlakozási okmány 24. cikkében említett, a Lengyel Köztársaságra vonatkozó XII. melléklet, sem a csatlakozási okmány e tagállammal kapcsolatos más rendelkezése nem tartalmaz a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerben történő felhasználásáról szóló, 1990. április 23‑i 90/219/EGK tanácsi irányelvre (HL L 117., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 381. o.) és a 90/219 irányelv módosításáról szóló, 1998. október 26‑i 98/81/EK tanácsi irányelvre (HL L 330., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 4. kötet, 71. o.) vonatkozóan különös rendelkezéseket, a Lengyel Köztársaság köteles volt az Unióhoz való csatlakozása időpontjáig átültetni ezeket az irányelveket.

4

A 90/219 irányelv megállapította a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerben történő felhasználása tekintetében az emberi egészség és a környezet védelme érdekében szükséges közös intézkedéseket.

5

Ezt az irányelvet a 98/81 irányelv módosította.

6

A 98/81 irányelvvel módosított 90/219 irányelvet (a továbbiakban: a módosított 90/219 irányelv) a 2009. június 10‑én hatályba lépő 2009/41 irányelv hatályon kívül helyezte, és annak helyébe lépett.

7

A 2009/41 irányelv 2. cikke, amelynek szövege azonos a módosított 90/219 irányelv 2. cikkével, a következő fogalommeghatározásokat tartalmazza:

„[…]

[...]

[...]”

8

A 2009/41 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése értelmében, amely megfelel a módosított 90/219 irányelv 4. cikke második bekezdésének:

„[A 2009/41] irányelvet nem kell alkalmazni azon GMM‑ek tárolása, tenyésztése, szállítása, megsemmisítése, ártalmatlanítása vagy felhasználása esetén, amelyeket [a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2001. március 12‑i] 2001/18/EK [európai parlamenti és tanácsi] irányelvnek [(HL L 106., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 77. o.)] megfelelően, vagy pedig más, olyan közösségi jogszabály alapján hoztak forgalomba, amely az abban az irányelvben foglaltakhoz hasonlóan meghatározott környezeti kockázatértékelést ír elő, feltéve hogy az érintett GMM zárt rendszerben történő felhasználása összhangban van a forgalombahozatali engedély feltételeivel, amennyiben ilyen feltételek elő vannak írva.”

9

A 2009/41 irányelv 6. cikkének szövege, amely megegyezik a módosított 90/219 irányelv 7. cikkének szövegével, a következő:

„Létesítmények első zárt rendszerű felhasználásra történő használatba vétele esetén a felhasználó köteles az ilyen használat megkezdése előtt bejelentést tenni az illetékes hatósághoz. A bejelentésnek legalább az V. melléklet A. részében felsorolt adatokat tartalmaznia kell.”

10

A módosított 90/219 irányelv 8. cikkének helyébe lépő 2009/41 irányelv 7. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„A 6. cikk szerinti bejelentést követően a további, 1. osztályba tartozó, zárt rendszerű felhasználások külön bejelentés nélkül végezhetők. Az 1. osztályba tartozó zárt rendszerű GMM felhasználás folytatói kötelesek nyilvántartást vezetni minden, a 4. cikk (6) bekezdésében említett értékelésről, amelyet kötelesek az illetékes hatóság kérésére hozzáférhetővé tenni [helyesen: a hatóságnak bemutatni].”

11

A 2009/41 irányelv 8. cikke, amelynek megfogalmazása közel azonos a módosított 90/219 irányelv 9. cikkével, az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   Az első, és minden további olyan 2. osztályba tartozó, zárt rendszerű felhasználáskor, amelyet a 6. cikk szerint már bejelentett létesítményben kívánnak folytatni, az V. melléklet B. részében felsorolt adatokat tartalmazó bejelentést kell tenni.

(2)   Ha a létesítményeket egy korábbi, 2. vagy magasabb osztályba tartozó, zárt rendszerű felhasználás végzésére már bejelentették, és minden ezzel kapcsolatos engedélyezési feltétel teljesült, akkor a 2. osztályba tartozó, zárt rendszerű felhasználást az új bejelentés után azonnal folytatni lehet.

Azonban a kérelmező maga kérhet az illetékes hatóságtól egy formális engedélyezési határozatot. A határozatot a bejelentéstől számított 45 napon belül kell meghozni.

(3)   Ha a létesítményeket előzőleg nem jelentették be 2. vagy magasabb osztályba tartozó, zárt rendszerű felhasználás folytatásához, akkor az illetékes hatóságtól származó ellentétes nyilatkozat hiányában a 2. osztályba tartozó zárt rendszerű felhasználást az (1) bekezdés szerinti bejelentést követő 45. naptól lehet folytatni vagy az illetékes hatóság engedélyével ennél rövidebb időn belül.”

12

A 2009/41 irányelv 9. cikke alapján, amelynek tartalma gyakorlatilag megegyezik a módosított 90/219 irányelv 10. cikkének tartalmával:

„(1)   Az első, és minden további olyan, a 3. vagy a 4. osztályba tartozó zárt rendszerű felhasználáskor, amelyet a 6. cikk szerint már bejelentett létesítményben kívánnak folytatni, az V. melléklet C. részében felsorolt adatokat tartalmazó bejelentést kell tenni.

(2)   Az illetékes hatóság előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül a 3. vagy magasabb osztályba tartozó, zárt rendszerű felhasználás nem folytatható:

13

A 2009/41 irányelv 10. cikke, amely a módosított 90/219 irányelv 11. cikkének felel meg, az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   A tagállamok kijelölik az ezen irányelv alkalmazása során általuk elfogadott intézkedések végrehajtására, valamint a 6., 8. és 9. cikk szerinti bejelentések átvételére és átvételének igazolására illetékes hatóságot, illetve hatóságokat.

(2)   Az illetékes hatóságok megvizsgálják, hogy a bejelentések megfelelnek‑e ezen irányelv követelményeinek, valamint a benyújtott adatok pontosságát és teljességét, a 4. cikk (2) bekezdése szerinti becslés helyességét és a zárt rendszerű felhasználási osztályt, és amennyiben szükséges, az elszigetelés és más óvintézkedések megfelelőségét, valamint a hulladékgazdálkodási és a veszélyhelyzetre kidolgozott intézkedéseket.

(3)   Amennyiben szükséges, az illetékes hatóság:

(4)   A 8. és 9. cikkben foglalt időtartamok számításakor nem kell figyelembe venni azt az időtartamot, amely alatt az illetékes hatóság

14

A 2009/41 irányelv 16. cikke, amely lényegében a módosított 90/219 irányelv 17. cikkének szövegét veszi át, így szól:

„A tagállamoknak biztosítják [helyesen: gondoskodniuk kell arról], hogy az illetékes hatóság vizsgálatokat végezzen és egyéb ellenőrző intézkedéseket tegyen annak érdekében, hogy a felhasználó ezen irányelv előírásait betartsa.”

15

A 2009/41 irányelv 18. cikkének (1), (3) és (4) bekezdése, amely a módosított 90/219 irányelv 19. cikke (1), (4) és (5) bekezdésének felel meg, az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   A bejelentő az ezen irányelvnek megfelelően tett bejelentésében bizalmasan kezelendőként jelölheti meg azt az adatot, amelynek feltárása [helyesen: hozzáférhetővé tétele] a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2003. január 28‑i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [(HL L 41., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 375. o.)] 4. cikkének (2) bekezdésében említett tételek közül egyet vagy többet érint. Ilyen esetekben ellenőrizhető indoklást kell adni.

Az illetékes hatóság a bejelentővel történt egyeztetés után határoz arról, hogy mely adatokat kezeli bizalmasan, és e határozatáról a bejelentőt értesíti.

[...]

(3)   A Bizottság és az illetékes hatóságok nem közölnek harmadik személlyel semmiféle olyan adatot, amely az (1) bekezdés második albekezdése szerint bizalmasan kezelendő, és amelynek bejelentése vagy egyéb módon való megadása ebből az irányelvből következően történt, és megvédik a kapott adatokra vonatkozó szellemi tulajdonjogokat.

(4)   Ha a bejelentő a bejelentését bármely okból visszavonja, az illetékes hatóságoknak a benyújtott adatok bizalmas jellegét tiszteletben kell tartaniuk.”

16

A géntechnológiával módosított szervezetekről szóló 2001. június 22‑i törvény (ustawa o organizmach genetycznie zmodyfikowanych) (Dz. U. 2007., 36. sz., 233. alszám, a továbbiakban: GMO‑törvény) 3. cikke a következő fogalommeghatározásokat tartalmazza:

[...]

[...]”

17

A GMO‑törvény 14. cikke értelmében:

„(1)   A miniszter – a (2) bekezdésben foglaltakra figyelemmel – a Jogszabályközlönyben közzéteszi a 33. cikk szerinti balesetekkel, valamint azok hatásaival és az azokból fakadó veszélyekkel kapcsolatos információkat.

(2)   A környezeti információkhoz való hozzáféréssel kapcsolatos rendelkezéseket a GMO‑val kapcsolatos információkhoz való hozzáférésre megfelelően alkalmazni kell.”

18

E törvény 14a. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„Közzé kell tenni:

19

Az említett törvény 16. cikke szerint:

„Ha a jelen fejezet eltérően nem rendelkezik, a zárt rendszerű GMO‑felhasználáshoz a miniszter engedélye szükséges.”

20

Ugyanezen törvény 17. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az emberi egészségre és a környezetre jelentett kockázat szintje alapján a zárt rendszerű GMO‑felhasználást négy kategóriába kell sorolni:

21

A GMO‑törvény 21. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   A zárt rendszerű GMO‑felhasználásra vonatkozó 16. cikk szerinti engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell különösen:

(2)   A zárt rendszerű GMO‑felhasználás engedélyezése iránti, (1) bekezdés szerinti kérelemhez mellékelni kell a következőket:

(3)   A további zárt rendszerű GMO‑felhasználás engedélyezése iránti kérelemnek tartalmazni kell a korábbi zárt rendszerű felhasználás eredményeivel kapcsolatos információkat is.”

22

E törvény 23. cikke így rendelkezik:

„(1)   Az engedély határozott időre szól, amely nem haladhatja meg az öt évet, és az engedélyezés előtt ellenőrizni kell, hogy a zárt rendszerű GMO‑felhasználás folytatásának törvényben meghatározott feltételei – a (4) bekezdésben foglaltakra figyelemmel – teljesülnek‑e.

(2)   Az engedélyezést megelőzően a miniszter:

(3)   A (2) bekezdés szerinti kiegészítő információk és vélemény benyújtásával kapcsolatos költségek a kérelmezőt terhelik.

(4)   A miniszter elutasítja a III. és IV. kategóriába tartozó tevékenységek engedélyezése iránti kérelmet, ha alappal feltételezhető, hogy a tervezett védelmi intézkedések nem jelentenek kellő garanciát arra, hogy baleset bekövetkezése esetén minden súlyos vagy helyrehozhatatlan következményt ki lehessen zárni, illetve hogy a tervezett zárt rendszerű GMO‑felhasználás körében a baleset bekövetkezésének kockázatát el lehessen kerülni.”

23

Az említett törvény 24. cikke értelmében:

„(1)   A zárt rendszerű GMO‑felhasználásra vonatkozó engedélyt a kérelem kézhezvételétől számított három hónapon belül kell megadni. A határidő a 23. cikk (2) bekezdésének 1. és 2. pontjában foglalt esetekben megszakad.

(1a)   A 29. cikk szerinti esetben a zárt rendszerű GMO‑felhasználásra vonatkozó engedély kiadására nyitva álló, (1) bekezdés szerinti határidő az egyeztetés idejével, de legfeljebb 30 nappal meghosszabbodik.

(2)   Ha megállapítást nyer, hogy a tevékenységet alacsonyabb szintű kockázati kategóriába sorolták, mint amelybe a benyújtott dokumentációra tekintettel sorolni kellett volna, a miniszter a GMO‑felhasználót a tevékenység besorolásának módosítására kötelezheti.

(3)   A miniszter megtagadja az engedély kiadását vagy visszavonja az engedélyt, ha a felhasználó megtagadja a tevékenység besorolásának módosítását.

(4)   Ha az emberi egészség vagy a környezet védelme miatt szükséges, a zárt rendszerű GMO‑felhasználás engedélyezése során a miniszter a zárt rendszerű GMO‑felhasználás további – a 17. és 18. cikk alapján meghatározott követelményeket meghaladó – feltételeit határozhatja meg a védelmi intézkedések és a dolgozók biztonságával kapcsolatos intézkedések szintjével és típusával kapcsolatos követelmények alkalmazására vonatkozóan.”

24

Ugyanezen törvény 29. cikke szerint:

„A zárt rendszerű GMO‑felhasználás engedélyezésére irányuló eljárásban a nyilvánosság részvételére a nyilvánosságnak a környezetvédelemmel kapcsolatos eljárásokban való részvételéről szóló rendelkezések vonatkoznak.”

25

A GMO‑törvény 31. cikke alapján lehetőség van arra, hogy egy adott kategóriában módosítsák a besorolást az olyan „további, I. vagy II. kategóriába sorolt zárt rendszerű GMO‑felhasználás esetén, amelyet ugyanazon a helyen és ugyanazon körülmények között végeznek, [amihez] nem szükséges a zárt rendszerű GMO‑felhasználásra vonatkozó új engedélyt szerezni, figyelemmel a 24. cikk (2) bekezdésében foglaltakra is”.

26

E törvény 32. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   A GMO‑felhasználó köteles a minisztert és a 19. cikk (5) bekezdése szerinti szervet haladéktalanul tájékoztatni az alábbiakról:

(2)   Az (1) bekezdés 1. pontja szerinti esetben a miniszter a személyi biztonsággal vagy a környezet biztonságával kapcsolatos szempontokra figyelemmel felhívja a GMO‑felhasználót, hogy ennek következtében módosítsa a feltételeket, illetve a zárt rendszerű GMO‑felhasználást függessze fel vagy fejezze be, és erre a GMO‑felhasználó számára határidőt tűz.”

27

A fent említett törvény 34. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A miniszter a zárt rendszerű GMO‑felhasználásokról nyilvántartást vezet.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:

(2a)   A nyilvántartást elektronikus formában kell vezetni.

(3)   A nyilvántartás nyilvános; a 14. cikk (2) bekezdését és a 14a. cikk rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

(4)   A nyilvántartásba való betekintés ingyenes.”

28

A környezettel és a környezetvédelemmel kapcsolatos információkhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a környezet megóvásában való részvételéről és a környezeti hatásvizsgálati tanulmányokról szóló 2008. október 3‑i törvény (ustawa o udostępnianiu informacji o środowisku i jego ochronie, udziale społeczeństwa w ochronie środowiska oraz o ocenach oddziaływania na środowisko) (Dz. U. 199. sz., 1277. alszám, a továbbiakban: a környezeti információkhoz való hozzáférésről szóló törvény) a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerű felhasználására vonatkozó, Lengyelországban alkalmazandó szabályozás részét képezi.

29

E törvény 16. cikkének (1) bekezdése értelmében a közigazgatási hatóságok nem engedélyezik a nyilvános hozzáférést a környezettel, illetve a környezetvédelemmel kapcsolatos információkhoz, ha azok a következőkre vonatkoznak:

30

A környezeti információkhoz való hozzáférésről szóló törvény 33–38. cikke tartalmazza a nyilvánosság döntéshozatali eljárásban való részvételével kapcsolatos szabályokat.

31

E törvény 33. cikke szerint:

„A nyilvánosság részvételét igénylő határozat meghozatalát vagy módosítását megelőzően a határozat meghozatalára hatáskörrel rendelkező hatóság a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatja a nyilvánosságot a következőkről:

32

A Bizottság 2007. október 23‑án felszólító levelet küldött a Lengyel Köztársaságnak, amelyben felhívta a tagállam figyelmét a 98/81 irányelv teljes körű és helyes átültetésének szükségességére.

33

A Lengyel Köztársaság ezt a felszólító levelet 2007. december 13‑i levelével válaszolta meg, amelyben elutasította a Bizottság által az ezen irányelv rendelkezéseinek elmaradt vagy helytelen átültetésén alapuló kifogások alátámasztása érdekében előadott érveket.

34

Mivel a Bizottság ezt a választ nem találta kielégítőnek, 2009. június 25‑én indokolással ellátott véleményt küldött a Lengyel Köztársaságnak.

35

A Lengyel Köztársaság 2009. augusztus 20‑i levelével megválaszolta ezt az indokolással ellátott véleményt, válaszában megismételve a Bizottság felszólító levelére adott válaszában előadott érvelést.

36

A Bizottság 2011. június 6‑án ilyen körülmények között indította meg a jelen keresetet.

37

Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottságnak a későbbiekben módosításra vagy hatályon kívül helyezésre került uniós jogi aktus eredeti szövegén alapuló, de az új rendelkezések által is fenntartott kötelezettségek megszegésének megállapítására irányuló keresete elfogadható (a C-275/04. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 2006. október 5-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-9883. o.] 35. pontja, a C‑174/07. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2008. december 11‑én hozott ítélet 31. pontja, valamint a C-492/08. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2010. június 17-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-5471. o.] 31. pontja).

38

A jelen esetben nem vitatott, hogy a 2009/41 irányelv Bizottság által hivatkozott cikkeiből eredő kötelezettségek megfelelnek a korábban a módosított 90/219 irányelv alapján már az előbb említett irányelv hatálybalépése előtt is alkalmazandó rendelkezéseknek. Következésképpen a Bizottság a jelen eljárás keretében hivatkozhat a kifogásolt kötelezettségszegésre még akkor is, ha a pert megelőző eljárását az akkor alkalmazandó módosított 90/219 irányelv megfelelő rendelkezéseire alapította.

39

Ezenkívül pontosítani kell, hogy a Bizottság, miután tudomást szerzett a lengyel hatóságok által az ellenkérelemben hivatkozott érvekről, válaszában elállt a 2009/41 irányelv 2. cikkének f) pontjával, 4. cikkének (3) bekezdésével, 6. cikkével, 8. cikkének (1) bekezdésével és 9. cikkének (1) bekezdésével, valamint V. melléklete A. részének negyedik francia bekezdésével, B. részének első francia bekezdésével és C. részének első francia bekezdésével kapcsolatos kifogásaitól, amelyek már nem képezik a jelen kereset részét.

40

A Bizottság előzetesen emlékeztet arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az egész Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve e rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját.

41

A Bizottság szerint ugyanis a 2009/41 irányelv által létrehozott rendszer megfelelő működése csak ilyen értelmezéssel, illetve az irányelvben szereplő fogalmak szöveghű átültetésével biztosítható, mivel egyes fogalmak túl tág meghatározása veszélyeztetheti az említett irányelv más rendelkezéseinek szabályos átültetését. Ennélfogva a Bizottság úgy véli, hogy az irányelvekben szereplő fogalommeghatározásoknak az átültetést szolgáló jogi aktusokban való szó szerinti megismétlése a legmegfelelőbb eszköz arra, hogy elkerüljék az uniós jog nem egységes alkalmazását a tagállamokban.

42

A Bizottság amellett, hogy elismeri, hogy a GMO‑törvény ugyanazon tárgykörre vonatkozó több irányelv átültetését szolgálja, és ezért e törvény hatálya tágabb a 2009/41 irányelv hatályánál, hangsúlyozza, hogy az említett törvénnyel átültetett valamennyi irányelv helyes, kellően átlátható és a gyakorlati jellegű bizonytalanságok vagy nehézségek elkerülését biztosító végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges az ezeket az irányelveket átültető rendelkezések személyi és tárgyi hatályának egyértelmű meghatározása, és az, hogy a megvalósított átültetés alapján egyértelműen meg lehessen különböztetni egymástól a 2009/41 irányelvet átültető, és az ennek hatályán kívül eső rendelkezéseket, ami a jelen ügyben nem teljesül.

43

Ezenkívül a Bizottság azt állítja, hogy noha azon szervezetek esetében, amelyek nem tartoznak a 2009/41 irányelv hatálya alá, a tagállamok az irányelvből következő védelemmel azonos védelmet biztosíthatnak, azonban nincs joguk arra, hogy az átültetés során módosítsák az irányelvekben szereplő fogalommeghatározásokat, mivel ellenkező esetben nem érvényesülne az uniós jogszabályok valamennyi tagállamban követett egységes alkalmazásának, valamint az e jogszabályokban szereplő fogalmak önálló és egységes értelmezésének elve.

44

A Bizottság konkrétan azt kifogásolja, hogy a Lengyel Köztársaság a 2009/41 irányelvben használt „mikroorganizmus” és a „géntechnológiával módosított mikroorganizmusok” kifejezések helyett a „szervezet” és a „géntechnológiával módosított szervezet” fogalmakat alkalmazta a GMO‑törvényben, valamint hogy a nemzeti szabályozásban szereplő fogalmak meghatározásából kihagyta az „állati és növényi sejtkultúrákat”.

45

A Bizottság hivatkozik arra is, hogy a GMO‑törvényben a „géntechnológiával módosított szervezet” fogalmában az a fordulat szerepel, hogy „amelyben a génállományt [párosodás során] természetes feltételek között be nem következő módon változtatták meg”, míg a 2009/41 irányelv ennél pontosabb megfogalmazást alkalmaz, nevezetesen „amelyben a génállományt olyan módon változtatták meg, ami természetes [párosodás] […] [során] nem következik be”.

46

A Bizottság szintén ezzel összefüggésben azt állítja, hogy az a tény, hogy a GMO‑törvényben szereplő többi fogalommeghatározás nem a „géntechnológiával módosított mikroorganizmusokra” utal, hanem a „géntechnológiával módosított szervezetekre”, egyúttal tágabb hatályt is kölcsönöz a törvény azon rendelkezéseinek, amelyek e meghatározásokon alapulnak. Mindez a 2009/41 irányelv alkalmazása során a jogi egyértelműség hiányához, valamint gyakorlati nehézségekhez vezet.

47

A Lengyel Köztársaság vitatja a Bizottság érveit. Ami a GMO‑törvényben szereplő „géntechnológiával módosított szervezet” fogalmának állítólagosan pontatlan meghatározását illeti, amelynek megfogalmazása szerint „amelyben a génállományt [párosodás során] természetes feltételek között be nem következő módon változtatták meg”, ezt a pontatlanságot a tagállam vitatja, nem csupán érdemben, hanem a Bizottság keresetének elfogadhatósága szempontjából is, mivel erre a kifogásra az eljárás Bíróság előtti szakaszában hivatkoztak első alkalommal. Ezért az említett kifogást elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

48

Az ügy érdemével kapcsolatban a Lengyel Köztársaság többek között arra hivatkozik, hogy a GMO‑törvény tárgyi hatálya nem korlátozódik a 2009/41 irányelv átültetését biztosító rendelkezésekre, hanem az több más uniós jogszabály, köztük többek között a 2001/18 irányelv átültetését célzó normára is kiterjed. Ebből következően e törvény nem csupán a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerű felhasználását szabályozza, hanem az ilyen felhasználással összefüggő számos más kérdést is.

49

Ebből következően az említett törvényben szereplő „szervezet” és „géntechnológiával módosított szervezet” fogalma kiterjed mind a géntechnológiával módosított mikroorganizmusokra, mind a géntechnológiával módosított egyéb szervezetekre, mivel a nemzeti jog érintett rendelkezéseibe a 2009/41 irányelvben szereplő meghatározások minden elemét belefoglalták. Az egyetlen különbség a GMO‑törvény hatályának a 2009/41 irányelv hatályánál tágabb meghatározásából következik. Ez a különbség abban áll, hogy a lengyel szabályozás szerinti meghatározást kiterjesztették annak érdekében, hogy az a makroorganizmusokra is vonatkozzon. Ezenkívül a törvény tágabb hatálya olyan kérdésre vonatkozik, amelyet uniós szinten nem harmonizáltak.

50

Azon bizottsági érvet illetően, amely szerint a lengyel szabályozás szerinti „szervezet” fogalmának meghatározásában nem szerepelnek a növényi és állati sejtkultúrák, a Lengyel Köztársaság hangsúlyozza, hogy ez a fogalommeghatározás a GMO‑törvényben szereplő formájában e törvény 3. cikkének 1. pontja alapján kiterjed „minden olyan sejtes vagy nem sejtes biológiai szervezet[re], amely képes génállományának újratermelésére vagy annak örökítésére, ideértve a vírusokat és a viroidokat is”. Ebből következően az említett meghatározás magában foglalja a szaporított sejteket, például az állati és növényi sejteket is. A szaporított sejtek ugyanis az említett törvényben szereplő meghatározás szerinti tágabb kategóriába sorolhatók, mivel azok az olyan sejtes vagy nem sejtes biológiai szervezetek közé tartoznak, amelyek képesek génállományuk újratermelésére vagy annak örökítésére. A Lengyel Köztársaság úgy véli, hogy mivel ezek a sejtek a GMO‑törvény géntechnológiával módosított szervezetek zárt rendszerű felhasználására vonatkozó rendelkezései hatálya alá tartoznak, a 2009/41 irányelv előírásai teljesülnek.

51

Ami egyfelől a GMO‑törvényben szereplő „a génállományt [párosodás során] természetes feltételek között be nem következő módon változtatták meg”, illetve másfelől a 2009/41 irányelvben alkalmazott „a génállományt olyan módon változtatták meg, ami természetes [párosodás] […] [során] nem következik be” megfogalmazás közötti különbséget illeti, a Lengyel Köztársaság vitatja a különbség fennállását, és ezzel összefüggésben azt állítja, hogy a folyamatos melléknévi igenév határozóként történő használata a lengyel törvényben nem éri el azt a szintet, hogy veszélyeztetné az irányelv céljait.

52

Az első kifogás elfogadhatósága tekintetében, amennyiben az az „amelyben a génállományt [párosodás során] természetes feltételek között be nem következő módon változtatták meg” megfogalmazásra vonatkozik, mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a fél az eljárás során nem módosíthatja magát a jogvita tárgyát, és hogy a kereset megalapozottságát kizárólag a keresetlevélben foglalt kereseti kérelmek tekintetében kell vizsgálni (lásd többek között a C-543/08. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2010. november 11-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-11241. o.] 20. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

53

Egyébiránt az Európai Unió Bírósága alapokmányának 21. cikke és a Bíróság eljárási szabályzatának a Bizottság keresetének benyújtásakor hatályos 38. cikkének 1. §‑a értelmében a Bizottságnak valamennyi, az EUMSZ 258. cikk alapján benyújtott keresetlevélben pontosan meg kell jelölnie azokat a kifogásokat, amelyekről a Bíróság határozathozatalát kéri, valamint, legalább röviden, azokat a jogi és ténybeli elemeket, amelyekre e kifogásokat alapozza (lásd ebben az értelemben a C-52/90. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 1992. március 31-én hozott ítélet [EBHT 1992., I-2187. o.] 17. pontját; a C-508/03. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 2006. május 4-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-3969. o.] 62. pontját; a C-487/08. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2010. június 3-án hozott ítélet [EBHT 2010., I-4843. o.] 71. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítélet 21. pontját).

54

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Bizottság a keresetlevélben szereplő kereseti kérelmeiben egyértelműen megjelölte, hogy azt kifogásolja, hogy a Lengyel Köztársaság nem ültette át helyesen a 2009/41 irányelv 2. cikkének b) pontjában szereplő „géntechnológiával módosított mikroorganizmus” fogalmát, mivel a GMO‑törvényben a „géntechnológiával módosított szervezet” fogalmát alkalmazza.

55

Tény, hogy a Bizottság csupán a keresetlevélben hivatkozott első alkalommal a GMO‑törvényben szereplő „géntechnológiával módosított szervezet” fogalommeghatározás „amelyben a génállományt [párosodás során] természetes feltételek között be nem következő módon változtatták meg” szövegrészének pontatlanságával kapcsolatos érvre. A Bizottság szerint a 2009/41 irányelv, amely az „amelyben a génállományt olyan módon változtatták meg, ami természetes [párosodás] […] [során] nem következik be” kifejezést alkalmazza, pontosabb.

56

Márpedig meg kell állapítani, hogy a Bizottság kifogása ugyanarra a fogalommeghatározásra vonatkozik, mivel a meghatározásban az „amelyben a génállományt [párosodás során] természetes feltételek között be nem következő módon változtatták meg” szövegrész a „szervezet” fogalma meghatározásának részét képezi, attól elválaszthatatlan, és így a Bizottság által általános jelleggel felhívott kifogás tárgyát képezi. Ebből következően a Lengyel Köztársaság állításával szemben a Bizottság csupán azon kifogás pontosítására szorítkozott, amely szerint a tagállam elmulasztotta a 2009/41 irányelvben szereplő fogalom helyes átültetését, azáltal hogy a kifogás megfogalmazása során inkább az annak megalapozottsága szemléltetésére irányuló kiegészítő érvként e fogalom egy részletére hivatkozott.

57

Ebből következően az a tény, hogy a Bizottság a pert megelőző eljárás során általánosságban már felhozott kifogást fejtette ki részletesen, nem változtatta meg a kötelezettségszegés megállapítására irányuló kereset tárgyát, következésképpen e körülmény egyáltalán nem érinti a jogvita tárgyát (lásd a C-185/00. sz., Bizottság kontra Finnország ügyben 2003. november 27-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-14189. o.] 84–87. pontját, a C-171/08. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2010. július 8-án hozott ítélet [EBHT 2010., I-6817. o.] 29. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben 2010. november 11‑én hozott ítélet 23. pontját).

58

A fenti megfontolásokra tekintettel a Lengyel Köztársaság által emelt elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

59

Az ügy érdemét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság nem vitatja azt a tényt, hogy a Lengyel Köztársaság jogosult kiterjeszteni a 2009/41 irányelvvel létrehozott védelmi rendszer hatályát más területekre, nevezetesen a „szervezetekre” és a „géntechnológiával módosított szervezetekre” is. Úgy véli ugyanakkor, hogy a jogi egyértelműség hiánya, illetve a gyakorlati bizonytalanságok vagy nehézségek elkerülése érdekében hasznos lenne biztosítani, hogy az ezen irányelvet átültető nemzeti jogi rendelkezéseket kellően egyértelmű módon meg lehessen különböztetni azoktól, amelyek nem kapcsolódnak ehhez az uniós aktushoz. A Bizottság szerint ennélfogva indokolt lenne az említett irányelvben szereplő fogalommeghatározások szó szerinti megismétlése az átültetést végrehajtó nemzeti aktusokban a célból, hogy biztosított legyen, hogy az uniós szabályozást valamennyi tagállamban egységesen alkalmazzák.

60

Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében egy irányelv belső jogba való átültetéséhez nem feltétlenül szükséges rendelkezéseinek valamely kifejezett, konkrét jogi normába történő alak‑ és szövegszerű átvétele, hanem elegendő lehet hozzá az általános jogi kontextus, amennyiben ez kellően egyértelműen és pontosan, ténylegesen biztosítja az irányelv teljes érvényesülését (lásd a C-50/09. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2011. március 3-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-873. o.] 46. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

61

Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a Bizottság csupán arra szorítkozott, hogy a 2009/41 irányelv sajátos jellegére hivatkozott, és nem jelölte meg pontosan egyrészt azt, hogy miben áll az a sajátosság, amely az irányelvben meghatározott fogalmak szó szerinti átvételét követeli meg, másrészt azt, hogy mik azok a pontos indokok, amelyek alapján úgy véli, hogy az átültetés Lengyel Köztársaság által választott módja, amely a GMO‑törvényben használt fogalmak hatályát tágabban határozza meg, azzal a kockázattal jár, hogy az említett irányelv átültetését biztosító szabályokat nem azonosítja egyértelműen, és így veszélyezteti az uniós jog egységes alkalmazását. Így például a Bizottság nem ad elő olyan lehetséges tényállást, amelyben a GMO‑törvényben használt, tágabban meghatározott fogalmak valamelyikéből gyakorlati nehézségek vagy tévedések következhetnének azzal összefüggésben, hogy ezt a törvényt mind a mikroorganizmusokra, mind a géntechnológiával módosított mikroorganizmusokra alkalmazni kell.

62

Ezenkívül a Bizottság semmilyen módon nem bizonyította, hogy önmagában az, hogy a törvény a „szervezet” fogalmát használja a „mikroorganizmus” helyett, ténylegesen veszélyeztethetné a 2009/41 irányelv céljait.

63

Az azon alapuló bizottsági érvet illetően, hogy a „mikroorganizmus” és a „géntechnológiával módosított mikroorganizmus” fogalmak helytelen meghatározása hátrányos következményekkel jár az említett irányelv más fogalmaira, például a „baleset” vagy a „felhasználó” fogalmára is, meg kell állapítani, hogy a Bizottság semmilyen módon nem bizonyította, hogy önmagában ez a körülmény a Lengyel Köztársaság kötelezettségszegésének minősül.

64

A növényi és állati sejtkultúráknak a GMO‑törvényben szereplő „szervezet” fogalmából való kihagyására alapított érvet illetően meg kell állapítani, hogy – amint arra a Lengyel Köztársaság helyesen hivatkozik – ez a fogalom, amely magában foglalja a „mikroorganizmusokat”, szükségképpen kiterjed a növényi és állati sejtkultúrákra is. A törvény 3. cikkének 1. pontja alapján ugyanis ezek a kultúrák olyan sejtes vagy nem sejtes biológiai szervezetek, amelyek képesek génállományuk újratermelésére vagy annak örökítésére. Ezzel kapcsolatban a 2009/41 irányelv előírásai teljesültek, a rendelkezés továbbá kellően egyértelmű, ennélfogva értelmezése nem vethet fel bizonytalanságokat.

65

Ami egyfelől a 2009/41 irányelvben szereplő „géntechnológiával módosított mikroorganizmus” fogalma meghatározásának egy részlete, vagyis az „amelyben a génállományt olyan módon változtatták meg, ami természetes [párosodás] […] [során] nem következik be” tagmondat, másfelől a GMO‑törvényben használt „szervezet” fogalma meghatározásának részlete, vagyis az „amelyben a génállományt [párosodás során] természetes feltételek között be nem következő módon változtatták meg” fordulat között fennálló szemantikai különbségeket illeti, meg kell állapítani, hogy a Bizottság csupán arra az állításra szorítkozik, hogy az irányelv pontosabb megfogalmazást tartalmaz, és hogy a kétértelműség vagy bizonytalanság elkerülése érdekében ezt a megfogalmazást kell szó szerint megismételni. Márpedig a Bizottság nem bizonyította, hogy ugyanazon igének az említett lengyel törvényben határozóként, folyamatos melléknévi igenévi formában történő használata, illetve a „természetes” kifejezés helyett a „természetes feltételek” kifejezés használata miért lenne ellentétes egyrészt az irányelvek átültetése során alkalmazandó, a jelen ítélet 60. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatban megállapított elvekkel, másrészt a 2009/41 irányelv céljaival.

66

Következésképpen a Bizottság érvelésének nem lehet helyt adni.

67

A Bizottság egyrészt azt kifogásolja, hogy a Lengyel Köztársaság a 2009/41 irányelv hatályánál tágabb hatályt határozott meg a „baleset” fogalma tekintetében, és úgy véli, hogy az nem csupán a „jelentős” kibocsátásra terjed ki, hanem minden olyan véletlen eseményre is, amely során nem szándékos kibocsátás történik, függetlenül attól, hogy az jelentős‑e, vagy sem.

68

Másrészt az irányelv lengyel nyelvi változatában a ható ige feltételes módban való alkalmazásával az irányelv hatálya azokra a helyzetekre is kiterjed, amelyekben a kibocsátás csak egy lehetséges kockázatot jelent, míg a GMO‑törvény szerinti meghatározás, amelyben ez a ható ige kijelentő módban, és a „közvetlen” melléknévvel kiegészítve szerepel, inkább azokra a helyzetekre vonatkozik, amelyekben ténylegesebb a kockázat.

69

A Bizottság ezzel összefüggésben pontosítja, hogy a „baleset” fogalmának a lengyel jogszabályban található eltérő meghatározásából gyakorlati nehézségek származhatnak az említett irányelv 15. cikkének végrehajtása során, amely többek között a többi tagállammal a készenléti tervek megvalósításáról folytatott konzultációt, a balesetek körülményeiről a Bizottságnak adandó tájékoztatásra vonatkozó kötelezettséget, valamint a Bizottságot terhelő azon kötelezettséget szabályozza, hogy a balesetekről nyilvántartást kell vezetnie.

70

A Lengyel Köztársaság hangsúlyozza, hogy a „baleset” fogalmából semmifajta gyakorlati nehézség nem származhat, cáfolja a Bizottság által e tekintetben előadott valamennyi érvet, és a 2009/41 irányelvvel kapcsolatos saját értelmezése mellett érvel, amely szerint ezen irányelv értelmében „balesetnek” minősül az a nem szándékos kibocsátás, amely az egészségre vagy a környezetre esetleg kockázatot jelenthet, de amely nem jelentős. E tekintetben arra hivatkozik, hogy ez az értelmezés inkább olyan szigorúbb védintézkedésnek minősül, amelyet a tagállamok az EUMSZ 193. cikk alapján bevezethetnek.

71

Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a 2009/41 irányelv legfőbb célja az emberi egészség és a környezet védelme. Rá kell mutatni arra is, hogy – amint azt a Bizottság elismeri – semmi akadálya nincs annak, hogy a Lengyel Köztársaság nemzeti szabályozásában a „baleset” fogalmát a 2009/41 irányelvben szereplő meghatározásnál tágabban, a géntechnológiával módosított szervezeteket érintő balesetekre is kiterjedően határozza meg. Ráadásul a „jelentős” szónak a GMO‑törvény 3. cikkének 8. pontjából való kihagyása szigorúbb védelem létrehozását jelenti az ilyen szervezetekkel kapcsolatos balesetek tekintetében, és ennek bevezetésére szintén jogosult a Lengyel Köztársaság. Következésképpen e szó kihagyása nem veszélyezteti a 2009/41 irányelv céljainak elérését, és az ennélfogva nem minősül az irányelv helytelen átültetésének.

72

Ugyanígy fontos rámutatni arra is, hogy az, hogy a GMO‑törvényben a ható igét – a 2009/41 irányelv lengyel nyelvi változatában használt feltételes mód helyett – kijelentő módban használják, nem tekinthető az irányelv céljaival ellentétesnek, mivel a szóban forgó rendelkezés tartalma az e módban való használattal nem változik meg. Ugyanez igaz a „közvetlen” kifejezés e törvényben való használatára is, jóllehet az említett irányelv az „azonnali” szót használja. Így a Lengyel Köztársaság mind a két esetben helyesen ültette át az irányelvet, úgy, hogy az lehetővé teszi annak hatékony és a védelmi célokkal összhangban álló alkalmazását.

73

Végül, ami a „baleset”‑fogalom GMO‑törvénnyel való átültetésének a 2009/41 irányelv 15. cikkével összefüggő esetleges hátrányos hatásait illeti, amely rendelkezés alapján többek között konzultálni kell a többi tagállammal a készenléti tervek megvalósításáról, a Bizottság úgy véli, hogy a törvény nem tartalmazza egyértelműen, hogy mikor kell ezeket a konzultációkat lefolytatni. A Bizottság szerint az említett törvény releváns rendelkezései alapján nem lehet megállapítani, hogy mely helyzetekben kell őt tájékoztatni a baleset körülményeiről, tekintve, hogy a törvény az irányelv szerinti fogalomtól eltérő „baleset”‑fogalmon alapul.

74

E tekintetben a Bizottság arra szorítkozik, hogy először is azt állítja, hogy a GMO‑törvény alapján nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy mikor kell a szóban forgó konzultációkat lefolytatni, ugyanakkor nem jelöli meg, hogy miért járna a „baleset” fogalmának a lengyel jogalkotó által alkalmazott meghatározása ezzel a következménnyel.

75

Másodszor a Bizottság azt állítja, hogy az e törvényben használt „baleset”‑fogalomból az következik, hogy a 2009/41 irányelv 15. cikke szerinti, balesetekkel kapcsolatos információcserére vonatkozó szabályokat az olyan információk esetében is alkalmazni kell, amelyek az olyan nem jelentős GMO‑kibocsátásokkal kapcsolatosak, amelyek azonban az emberi egészségre vagy a környezetre közvetlen vagy később bekövetkező veszélyt jelenthetnek. Márpedig, amint azt a jelen ítélet fenti 71. pontjában a Bíróság már kifejtette, a géntechnológiával módosított szervezetek zárt rendszerű felhasználásával összefüggő balesetekkel kapcsolatos, elővigyázatosabb szabályozás nem lehet ellentétes az irányelv céljaival.

76

Következésképpen a Bizottság érvelésének nem lehet helyt adni.

77

A Bizottság azt kifogásolja, hogy a Lengyel Köztársaság a GMO‑törvényben a „felhasználót” úgy határozta meg, hogy az olyan „természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely saját nevében zárt rendszerű GMO‑felhasználást vagy környezetbe történő szándékos GMO‑kibocsátást végez, ideértve a GMO piaci forgalomba hozatalát is”. E fogalomnak a 2009/41 irányelvben szereplőnél tágabb meghatározásából bizonytalanságok fakadnak többek között a felhasználók kötelezettségei és azok ellenőrzése tekintetében, és ezért az irányelvben szereplő „felhasználó”‑fogalom meghatározásának szó szerinti átvétele lenne indokolt.

78

A Bizottság szerint a szóban forgó két meghatározás közötti különbségeknek gyakorlati jelentőségük van, tekintve, hogy a „felhasználóknak” a 2009/41 irányelv alapján több kötelezettséget kell teljesíteniük, amelyek ugyanakkor nem képezik a jelen eljárás tárgyát. Ezenfelül a Bizottság szerint a tagállamok az irányelv 16. cikke alapján kötelesek vizsgálatokat folytatni annak biztosítása érdekében, hogy a felhasználók tiszteletben tartsák az említett irányelv rendelkezéseit. Következésképpen az irányelvben és a GMO‑törvényben szereplő fogalommeghatározások között megállapított eltérésekből a törvény alkalmazása során tévedések és bizonytalanságok fakadhatnak.

79

A Lengyel Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság az álláspontját nem alapítja semmilyen konkrét érvre, és ennélfogva a jogalap megfogalmazása nem kellően világos, pontos és koherens ahhoz, hogy lehetővé tegye, hogy a védekező tagállam előkészíthesse védekezését, és hogy a Bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogát. Ezenkívül e tagállam hangsúlyozza, hogy a jelen eljárásnak nem tárgya a Bizottság által ezzel összefüggésben említett számos rendelkezés megsértése.

80

Elegendő megállapítani, hogy a Bizottság csupán arra az állításra szorítkozik, hogy kizárólag a 2009/41 irányelvben szereplő fogalommeghatározás alak‑ és szövegszerű megismétlése teszi lehetővé ezen irányelv rendelkezéseinek – nevezetesen a „felhasználó” fogalmához kapcsolódó rendelkezéseknek, azaz a 4. cikk (2) bekezdésének, az 5. cikk (1) bekezdésének, a 6. és 7. cikknek, a 11. cikk (1) bekezdésének, valamint a 14. cikk (1) bekezdésének – a helyes átültetését, és nem mutatja be azokat az indokokat, amelyek alapján úgy véli, hogy a Lengyel Köztársaság által követett megoldás nem biztosítja az egyértelműség és jogbiztonság szükséges szintjét az említett irányelvben foglalt kötelezettségek hatálya alá tartozó jogalanyok számára.

81

Ezenkívül a Lengyel Köztársaság helyesen hivatkozik arra, hogy a 2009/41 irányelv nem tartalmazza a „természetes személy” és a „jogi személy” fogalmainak definícióját, amelyek meghatározása ebből következően a tagállam hatáskörébe tartozik. Így a lengyel jog szerint azokat a jogalanyokat, amelyek nem rendelkeznek jogi személyiséggel, azonban a természetes és jogi személyekkel azonos módon polgári jogi jogviszonyok alanyai lehetnek, szintén a „felhasználó” fogalma alá kell vonni. A „felhasználó”‑fogalom 2009/41 irányelvben szereplő meghatározásának szó szerinti átvétele kivonná az említett, lengyel jogrendszer szerinti jogalanyokat az uniós jogban foglalt kötelezettségek hatálya alól, és megfosztaná e jogalanyokat attól a lehetőségtől, hogy jogaikat az uniós jog szerinti meghatározásban szereplő természetes és jogi személyekkel azonos módon gyakorolják.

82

A Bizottság úgy véli, hogy a „felhasználó” fogalmának a 2009/41 irányelv szerinti, illetve a GMO‑törvényben használt meghatározása között fennálló eltérésekből az irányelv 16. cikke szerinti vizsgálatok végrehajtása szempontjából tévedések és bizonytalanságok fakadnak. A Bizottság ugyanakkor nem hivatkozik semmilyen olyan tényezőre, amely alapján meg lehetne állapítani, hogy miben állhat ez a tévedés.

83

Ebből következően a 2009/41 irányelv 2. cikkének a), b), d) és e) pontjának helytelen átültetésére alapított kifogásnak nem lehet helyt adni.

84

A Bizottság első kifogását tehát, mivel az nem megalapozott, teljes egészében el kell utasítani.

85

A Bizottság azt kifogásolja, hogy a Lengyel Köztársaság nem ültette át teljes egészében a 2009/41 irányelv 10. cikkének (3) bekezdését. A GMO‑törvény 24. cikkének (4) bekezdése azokra az esetekre korlátozza a zárt rendszerű GMO‑felhasználás további feltételei megállapításának lehetőségét, amikor az az emberi egészség vagy a környezet védelme érdekében szükséges, míg az említett irányelv e rendelkezése ilyen típusú korlátozást nem tartalmaz.

86

A Lengyel Köztársaság válaszában azzal érvel, hogy a Bizottság új, a pert megelőző eljárás során fel nem merülő kifogásra hivatkozik, és kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg annak elfogadhatatlanságát. Az ügy érdemében másodlagosan a Lengyel Köztársaság vitatja a Bizottság által előadott érveket, és arra hivatkozik, hogy a GMO‑törvény kifogásolt rendelkezése lehetővé teszi, hogy az illetékes hatóság a géntechnológiával módosított szervezetek zárt rendszerű felhasználásának végzéséhez további feltételeket állapítson meg.

87

A Lengyel Köztársaság által emelt elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatosan emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 258. cikk alapján benyújtott, kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset tárgyát a Bizottság indokolással ellátott véleményének tartalma határozza meg, így a keresetet ugyanazokra az indokokra és jogalapokra kell alapozni, mint a véleményt (a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben 2010. július 8‑án hozott ítélet 25. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

88

Ez a követelmény mindazonáltal nem terjedhet odáig, hogy minden esetben teljesen azonosan kelljen kifejteni az indokolással ellátott vélemény rendelkező részében megjelölt kifogásokat és a keresetlevélben foglalt kérelmeket, amennyiben a Bizottság az eljárásnak az indokolással ellátott véleményben meghatározott tárgyát nem terjeszti ki, vagy nem változtatja meg (a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben 2010. július 8‑án hozott ítélet 26. pontja). A Bizottság többek között a keresetlevelében részletesen is kifejtheti eredeti kifogásait, feltéve hogy a jogvita tárgyát nem módosítja (a C‑576/10. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2013. július 11‑én hozott ítélet 35. pontja).

89

A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság mind a felszólító levélben, mind az indokolással ellátott véleményben jelezte, hogy azt kifogásolja, hogy a Lengyel Köztársaság nem ültette át teljes egészében a 2009/41 irányelv 10. cikkének (3) bekezdését, mivel a GMO‑törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely alapján az illetékes hatóság felszólíthatja a felhasználót, hogy módosítsa a géntechnológiával módosított szervezetek tervezett zárt rendszerű felhasználásának feltételeit.

90

A Lengyel Köztársaság a pert megelőző eljárásban e törvény több rendelkezésére, köztük a 24. cikk (4) bekezdésére is hivatkozott annak bizonyítása érdekében, hogy biztosította a 10. cikk (3) bekezdésének helyes átültetését.

91

A Bizottság válaszában azzal érvelt, hogy a GMO‑törvény e rendelkezése azokra az esetekre korlátozza a géntechnológiával módosított szervezetek zárt rendszerű felhasználásával kapcsolatos további feltételek megállapításának lehetőségét, amikor az az emberi egészség vagy a környezet védelme érdekében szükséges, míg a 2009/41 irányelv 10. cikkének (3) bekezdése ilyen típusú korlátozást nem tartalmaz.

92

Következésképpen a jelen ítélet fenti 57. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az a tény, hogy a Bizottság a pert megelőző eljárás során általánosságban már felhozott kifogást fejtette ki részletesen, nem változtatta meg az állítólagos kötelezettségszegés tárgyát, következésképpen egyáltalán nem érinti a jogvita tárgyát.

93

A fenti megfontolásokra tekintettel a Lengyel Köztársaság által emelt elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani, és a Bizottság második kifogását elfogadhatónak kell nyilvánítani.

94

A kifogás érdemi vizsgálatával kapcsolatban elegendő emlékeztetni arra, hogy a 2009/41 irányelv célja az emberi egészség és a környezet védelme, amelyet az illetékes nemzeti hatóságok ezen irányelv alkalmazása során kötelesek tiszteletben tartani. Tehát az irányelv 10. cikkének (3) bekezdésében szereplő „amennyiben szükséges” kifejezést, amelynek jelentését az irányelv nem határozza meg, úgy kell értelmezni, hogy az alapján az illetékes nemzeti hatóság felszólíthatja a felhasználót a 10. cikk (3) bekezdésében foglalt adatok benyújtására, illetve hivatalból eljárva bizonyos korlátozásokat vagy feltételeket írhat elő, kizárólag akkor, ha az az emberi egészség és a környezet védelme érdekében szükséges.

95

Következésképpen e kérdéssel kapcsolatban elegendő megállapítani, hogy azzal, hogy a nemzeti jog, pontosabban a GMO‑törvény 24. cikkének (4) bekezdése kifejezetten rögzíti, hogy az emberi egészség és a környezet védelmével kapcsolatos, a 2009/41 irányelv által is meghatározott célokat a nemzeti hatóságoknak ezen irányelv végrehajtása során figyelembe kell venni, a Lengyel Köztársaság nem hogy az említett irányelv céljaival ellentétesen, hanem éppen azoknak megfelelően járt el.

96

Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a Bizottság csupán arra az állításra szorítkozik, hogy a GMO‑törvény 24. cikkének (4) bekezdése szerinti korlátozás megfosztja az illetékes nemzeti hatóságot a 2009/41 irányelvben számára biztosított jogok jelentős részétől, ugyanakkor nem jelöli meg pontosan, hogy a jelen ügyben mely jogokról van szó, és nem bizonyítja, hogy a vitatott rendelkezés milyen módon korlátozza azokat.

97

Ebből következően el kell utasítani a 2009/41 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének helytelen átültetésén alapuló kifogást, amely nem megalapozott.

98

A Bizottság azt kifogásolja, hogy a Lengyel Köztársaság nem ültette át a lengyel jogrendszerbe a 2009/41 irányelv 3. cikkének (3) bekezdését.

99

A Lengyel Köztársaság elismeri, hogy ezt a rendelkezést nem ültette át szó szerint. E tagállam ugyanakkor arra hivatkozik, hogy tekintve, hogy ez a rendelkezés a jogszabályok kollíziójának megelőzésére hivatott szabály, azt szükségtelen külön rendelkezéssel beiktatni a lengyel jogrendszerbe, mivel a létező, a jogszabályok kollíziójának megelőzésére szolgáló általános szabályok kellően biztosítják az ilyen kollízió olyan módon történő feloldását, amely összhangban van a 2009/41 irányelvben szereplő szabályokkal. Ebből következően az irányelv 3. cikkének (3) bekezdéséből eredő kötelezettségek hatálya alá tartozó jogalanyokat megillető jogbiztonság teljes körűen biztosított.

100

Egyébiránt a Lengyel Köztársaság arra hivatkozik, hogy az említett általános szabályokat a közigazgatási szervek és a lengyel bíróságok egyébként is a 2009/41 irányelvvel összhangban alkalmazzák annak célja elérése érdekében.

101

Ami a Lengyel Köztársaság arra alapított érvét illeti, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozással helyesen hajtotta végre a 2009/41 irányelvet, elegendő emlékeztetni arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely irányelv rendelkezéseit vitathatatlan kötelező erővel, valamint a szükséges konkrétsággal, pontossággal és egyértelműséggel kell átültetni, hogy teljesüljön a jogbiztonság követelménye (lásd többek között a fent hivatkozott Bizottság kontra Írország ügyben hozott ítélet 46. pontját, valamint a C‑362/10. sz., Bizottság kontra Lengyelország ügyben 2011. október 27‑én hozott ítélet 46. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

102

Amint arra a Bizottság hivatkozott, a 2009/41 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése nem csupán egy kollíziós szabály, amely alapján meg lehet állapítani, hogy egy adott ügyben melyik jogszabályt kell alkalmazni, hanem ez határozza meg, hogy milyen feltételek vonatkoznak azoknak a géntechnológiával módosított mikroorganizmusoknak a tárolására, tenyésztésére, szállítására, megsemmisítésére, ártalmatlanítására vagy felhasználására, amelyeket a 2001/18 irányelvnek megfelelően, vagy pedig más, olyan uniós jogszabály alapján hoztak forgalomba, amely az említett irányelvben foglaltakhoz hasonlóan meghatározott környezeti kockázatértékelést ír elő.

103

Ennélfogva, ha ilyen uniós jogalkotási aktusról van szó, meg kell állapítani, hogy az rendelkezik‑e ilyen értékelésről, és ettől a feltételtől függetlenül bizonyítani kell, hogy a szóban forgó zárt rendszerű felhasználás megfelel a forgalombahozatali engedélyhez kapcsolódó esetlegesen feltételeknek. Amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek, a 2009/41 irányelvet kell alkalmazni.

104

Márpedig a Lengyel Köztársaság a Bizottság állításaira adott válaszában nem mutatta be a lengyel jogrendszerben szabályozott általános kollíziós szabályokat, és azt sem bizonyította, hogy azok ténylegesen képesek biztosítani a szóban forgó nemzeti szabályozásból fakadó kötelezettségek hatálya alá tartozó jogalanyokat megillető jogbiztonságot.

105

Mindenesetre az egyszerű közigazgatási gyakorlatot – amelyet természeténél fogva a közigazgatás tetszőlegesen módosíthat, és amely nem kellően ismert – nem lehet a tagállamokat az irányelv átültetése keretében terhelő kötelezettségek érvényes végrehajtásának tekinteni (lásd a C-507/04. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben 2007. július 12-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-5939. o.] 162. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ugyanígy, a belső jogi rendelkezéseknek valamely irányelvvel összhangban álló nemzeti bírósági értelmezése önmagában nem elégítheti ki a jogbiztonság követelményének teljesüléséhez szükséges egyértelműség és pontosság követelményét (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Írország ügyben hozott ítélet 47. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

106

Következésképpen a 2009/41 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének a lengyel jogrendszerbe való helyes átültetése elmaradására alapított bizottsági kifogás megalapozott.

107

A Bizottság azt állítja, hogy a Lengyel Köztársaság nem ültette át a 2009/41 irányelv 7. cikkét, 8. cikkének (2) és (3) bekezdését, valamint 9. cikke (2) bekezdésének a) pontját, amelyek többek között az irányelv 6. cikke szerinti bejelentést követő további, az 1. és 2. osztályba tartozó zárt rendszerű felhasználások bejelentésével kapcsolatos szabályokat tartalmazzák, valamint 45 napos határidőt határoznak meg arra, hogy az illetékes hatóság határozatot hozzon a 3. vagy magasabb osztályba tartozó, korábban már bejelentett létesítményben folytatni szándékozott zárt rendszerű felhasználás esetén.

108

A Lengyel Köztársaság vitatja e kifogás megalapozottságát, és arra hivatkozik, hogy a 2009/41 irányelv célja a lengyel bejelentési rendszerrel megvalósult. Hangsúlyozza többek között, hogy a tagállamok e rendelkezések átültetése keretében széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, mivel az irányelv 7. cikke szerint „a további, 1. osztályba tartozó zárt rendszerű felhasználások külön bejelentés nélkül végezhetők”. Az említett irányelv 8. cikkének (2) bekezdése is a „lehet” segédigét használja. A Lengyel Köztársaság szerint a tagállamok nem kötelesek gondoskodni arról, hogy a géntechnológiával módosított szervezetek további zárt rendszerű felhasználását újabb bejelentés nélkül lehessen folytatni. Egyébiránt e tagállam arra hivatkozik, hogy – még ha feltételezzük is, hogy a 2009/41 irányelv rendelkezéseivel nem összeegyeztethető a lengyel jog azon rendelkezése, amely alapján a géntechnológiával módosított szervezetek felhasználói kötelesek az illetékes hatóságnak bejelenteni a géntechnológiával módosított szervezetek 1. és 2. osztályba tartozó tervezett ismételt felhasználását – ezt a rendelkezést az EUMSZ 193. cikk alapján elfogadott szigorúbb intézkedésnek kell tekinteni. Végül, bár az irányelv 8. cikkének (3) bekezdését és 9. cikke (2) bekezdésének a) pontját a Lengyel Köztársaság nem szó szerint ültette át a lengyel jogba, de az említett irányelv céljainak elérését teljes mértékben biztosítja.

109

Először is két részre kell osztani ezt a kifogást, mégpedig egyfelől a 2009/41 irányelv 7. cikke és 8. cikke (2) bekezdése átültetésének elmaradásán, másfelől a 8. cikk (3) bekezdésének és 9. cikke (2) bekezdése a) pontjának átültetése elmaradásán alapuló részekre.

110

A kifogás első részét illetően meg kell állapítani, hogy a Lengyel Köztársaság érvelése a szóban forgó rendelkezések téves értelmezésén alapul. A 2009/41 irányelv 7. cikkéből és 8. cikkének (2) bekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy ezek a rendelkezések azokra a felhasználókra vonatkoznak, amelyek anélkül folytathatják az e rendelkezésekben felsorolt tevékenységeket, hogy az illetékes hatóságnál másik bejelentést kellene tenniük. Ez az értelmezés nem csupán e rendelkezések szó szerinti értelmezéséből következik, hanem azt a teleologikus értelmezés is alátámasztja.

111

E tekintetben elegendő megállapítani, hogy e szabályozás célja abban áll, hogy lehetővé tegye, hogy azok a felhasználók, akik a 2009/41 irányelv 6. cikke szerint már bejelentettek egy felhasználást, azonnal megkezdhessék a további zárt rendszerű felhasználást, anélkül hogy az illetékes hatóság újabb engedélyét meg kellene várniuk. Ennélfogva a felhasználókra vonatkozik az irányelv 7. cikkének második mondata is, amely szerint a géntechnológiával módosított szervezetek 1. osztályba tartozó zárt rendszerű felhasználásának folytatói kötelesek dokumentációt készíteni minden, az irányelv 4. cikkének (6) bekezdésében említett értékelésről, amelyet kötelesek az illetékes hatóság kérésére a hatóságnak bemutatni, illetve ugyanezen irányelv 8. cikkének (2) bekezdése is, amely alapján ha a létesítményeket egy korábbi, 2. vagy magasabb osztályba tartozó, zárt rendszerű felhasználás végzésére már bejelentették, és minden ezzel kapcsolatos engedélyezési feltétel teljesült, akkor a 2. osztályba tartozó, zárt rendszerű felhasználást az új bejelentés után azonnal folytatni lehet.

112

Mindenesetre nem úgy tűnik, hogy az érintett tagállam átültette volna a 2009/41 irányelv említett cikkeit. Ezt a megállapítást alátámasztja a Bizottság ilyen értelmű állítása és az is, hogy a Lengyel Köztársaság ezt nem vitatta, valamint az, hogy utóbbi nem jelezte, hogy léteznek olyan rendelkezések, amelyek ezeket a cikkeket átültetik.

113

Még a GMO‑törvény 31. cikke – amelyet a Bizottság a jelen keresetben nem vitat – sem ülteti át a 2009/41 irányelv 8. cikkének (2) bekezdését. Mivel ugyanis az előbbi az I. és II. kockázati kategóriákra utal, míg az irányelv 8. cikkének (2) bekezdése a 2. vagy magasabb osztályba tartozó felhasználásra hivatkozik, a 31. cikk tárgyi hatálya más.

114

Ezenkívül az említett irányelv 8. cikke (2) bekezdésének második albekezdését illetően, amely szerint a kérelmező maga kérhet az illetékes hatóságtól formális engedélyezési határozatot, amelyet a bejelentéstől számított 45 napon belül meg kell hozni, meg kell állapítani, hogy a Lengyel Köztársaság nem vitatta a Bizottság ezzel kapcsolatos kifogását. A GMO‑törvény 24. cikke, amely e tekintetben egyedül releváns, nem arra a konkrét helyzetre vonatkozik, amelyet az említett irányelv e rendelkezése szabályoz, és nem határoz meg hasonló határidőt.

115

Végül a Lengyel Köztársaság EUMSZ 193. cikk alkalmazásán alapuló érvét illetően elegendő megállapítani, hogy – amint az a jelen ítélet 111. és 112. pontjában már megállapítást nyert – nem úgy tűnik, hogy a Lengyel Köztársaság a 2009/41 irányelv 7. cikkét és 8. cikkének (2) bekezdését a nemzeti jogba akár részlegesen is átültette volna, és így nem is lehet összevetni ezen irányelv rendelkezéseit a szigorúbb védintézkedéseket megvalósító rendelkezésekkel. Következésképpen a jelen ügyben nem lehet az EUMSZ 193. cikkre hivatkozni.

116

Ami a negyedik kifogás második részét illeti, a Lengyel Köztársaság elismeri, hogy a 2009/41 irányelv 8. cikkének (3) bekezdését és 9. cikke (2) bekezdésének a) pontját nem szó szerint ültette át nemzeti jogába, és arra az állításra szorítkozik, hogy az irányelv célját a GMO‑törvény megvalósítja.

117

Márpedig az ügy irataiból kitűnik, és ezt egyébként a Lengyel Köztársaság sem vitatja, hogy sem a GMO‑törvényben, sem más, az átültetést szolgáló jogi aktusban nem szerepel semmifajta, a 2009/41 irányelv 9. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglalthoz hasonló írásbeli eljárás. Azt is meg kell állapítani, hogy az említett irányelv 8. cikkének (3) bekezdésében részletesen leírt eljárásnak szintén nincs megfelelője a lengyel jogban.

118

A fenti megfontolásokból következően a negyedik kifogásnak helyt kell adni.

119

A Bizottság arra hivatkozik, hogy a GMO‑törvény 24. cikkének (1a) bekezdése alapján a géntechnológiával módosított szervezetek zárt rendszerű felhasználásával kapcsolatos engedély kiadására nyitva álló határidő legfeljebb 30 nappal meghosszabbodik, ha az engedélyezés tárgyában folytatott eljárás a nyilvánosság részvételével zajlik, noha a 2009/41 irányelv 10. cikkének (4) bekezdése ilyen határidőről nem rendelkezik. Ezenkívül a Bizottság rámutat, hogy a környezeti információkhoz való hozzáférésről szóló törvényt, amelyre a Lengyel Köztársaság ezzel összefüggésben hivatkozik, az utóbbi az irányelv átültetését szolgáló intézkedésként nem jelentette be a Bizottságnak.

120

A Lengyel Köztársaság vitatja a Bizottság állítását, amely szerint az említett törvényt ne jelentette volna be a 2009/41 irányelv átültetésére szolgáló intézkedésként a Bizottság számára. Ezenkívül a kérdés érdemét tekintve többek között arra hivatkozik, hogy ez az irányelv nem tartalmaz az egyeztetésre nyitva álló határidőre vonatkozó rendelkezést, ezért a tagállamok szabadon határozhatnak meg ilyen határidőt. A nyilvános egyeztetésre nyitva álló határidő korlátozásának hiányában megakadhatna a géntechnológiával módosított szervezetek zárt rendszerű felhasználásának az illetékes hatóság általi engedélyezése, és ezzel sérülne a jogbiztonság elve.

121

Noha a Lengyel Köztársaság nem emelt e kifogás elfogadhatatlanságára alapított elfogadhatatlansági kifogást, mégis meg kell állapítani elöljáróban, hogy a Bíróság hivatalból vizsgálhatja, hogy a tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset benyújtásához az EUMSZ 258. cikkben előírt feltételek fennállnak‑e (lásd többek között a C‑524/10. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2012. március 8‑án hozott ítélet 64. pontját és a C‑34/11. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2012. november 15‑én hozott ítélet 42. pontját).

122

Ebből a szempontból azt a kérdést kell megvizsgálni, hogy az indokolással ellátott vélemény és a kereset koherens módon és pontosan tartalmazza‑e az említett kifogást, hogy a Bíróság pontosan meg tudja állapítani az uniós jog felrótt megsértésének a mértékét, amely elengedhetetlen feltétele annak, hogy a Bíróság megvizsgálhassa az állított kötelezettségszegés fennállását (lásd ebben az értelemben a C‑365/10. sz., Bizottság kontra Szlovénia ügyben 2011. március 24‑én hozott ítélet 19. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben 2012. november 15‑én hozott ítélet 43. pontját).

123

Amint ugyanis az eljárási szabályzat 38. cikke 1. §‑ának a jelen kereset benyújtásakor hatályos szövegéből és az e rendelkezéssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatból következik, a keresetlevélnek meg kell jelölnie a jogvita tárgyát, és tartalmaznia kell a jogalapok rövid ismertetését, illetve annak kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy az alperes elő tudja készíteni védekezését, valamint a Bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Mindebből következik, hogy a kereset alapjául szolgáló alapvető ténybeli és jogi elemeknek magából a keresetlevél szövegéből kell egységes és érthető módon kitűnniük, és a keresetlevélben a kérelmeket egyértelműen kell megfogalmazni, nehogy a Bíróság a határozatában túlterjeszkedjen a kereseti kérelmen, vagy ne határozzon valamely kifogás tekintetében (lásd többek között a C‑185/11. sz., Bizottság kontra Szlovénia ügyben 2012. január 26‑án hozott ítélet 29. pontját, a C‑141/10. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2012. április 19‑én hozott ítélet 15. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben 2012. november 15‑én hozott ítélet 44. pontját).

124

Márpedig a jelen ügyben a Bizottság észrevételei kizárólag a 2009/41 irányelv 10. cikke (4) bekezdésének b) pontjában említett közvélemény‑kutatásra vagy egyeztetésre vonatkoznak, és nem pontosítja, hogy a 10. cikk (4) bekezdésének helytelen átültetésére alapított kifogása vonatkozik‑e egyúttal az irányelv 10. cikke (4) bekezdésének a) pontjában említett határidőkre is, amelyek a további adatok bevárására vonatkoznak.

125

Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a jelen kifogás abban a részében, amelyben a 2009/41 irányelv 10. cikke (4) bekezdése a) pontjának helytelen átültetésén alapul, mivel nem felel meg a koherencia, az egyértelműség és a pontosság követelményének, és figyelmen kívül hagyja a jelen ítélet 122. és 123. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból eredő kötelezettségeket, nem teszi lehetővé a Bíróság számára a jelen, kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében a felülvizsgálati jogkörének gyakorlását (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben 2012. november 15‑én hozott ítélet 48. pontját), és ezért azt elfogadhatatlannak kell tekinteni.

126

A 2009/41 irányelv 10. cikke (4) bekezdése b) pontjának helytelen átültetése tekintetében meg kell állapítani, hogy a Bizottság csupán arra az állításra szorítkozik, hogy ez az irányelv nem rendelkezik a GMO‑törvény 24. cikkének (1a) bekezdésében megállapított határidőről, azonban nem ad elő olyan érveket, amelyek megalapoznák azt az állítást, hogy ez a belső jogi rendelkezés az említett irányelv 10. cikke (4) bekezdése helytelen átültetésének minősül.

127

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2009/41 irányelv 10. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerint az irányelv 8. és 9. cikkében foglalt időtartamok számításakor nem kell figyelembe venni azt az időtartamot, amely alatt az illetékes hatóság közvélemény‑kutatást vagy egyeztetést végez. Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy az irányelv egyetlen rendelkezése sem határozza meg pontosan az ilyen közvélemény‑kutatások vagy egyeztetések időtartamát. A tagállamok tehát, amennyiben szükségesnek látják, az uniós jog tiszteletben tartása mellett főszabály szerint szabadon határozhatják meg ezt az időtartamot.

128

A Lengyel Köztársaság élt ezzel a lehetőséggel, és olyan szabályt fogadott el, amely az egyeztetés időtartamát 30 napban korlátozza, ily módon az engedély kiadására nyitva álló határidő legfeljebb 30 nappal meghosszabbítható. A tagállam arra hivatkozik, hogy e határidő megállapítását a közigazgatási eljárás szabályszerű lefolytatásának biztosítására irányuló megfontolások indokolták. Ezenkívül a Lengyel Köztársaság szerint ilyen határidő hiányában, ha az egyeztetés időtartamát nem korlátoznák, az illetékes hatóság engedélyezését meg lehetne akasztani. Hozzáteszi, hogy erre a határidőre a jogbiztonsággal összefüggő okokból is szükség van.

129

Meg kell állapítani, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás céljai nem összeegyeztethetetlenek a 2009/41 irányelvben követett célokkal. Azok ugyanis az engedélyezés iránti kérelmek hatékony kezelését biztosítják, mégpedig úgy, hogy közben tiszteletben tartják mind a bejelentő érdekeit és jogait, mind a nemzeti hatóság igényeit.

130

Ilyen körülmények között a hivatkozott ötödik kifogást, amely részben elfogadhatatlan, részben megalapozatlan, el kell utasítani.

131

E kifogás keretében a Bizottság többek között azt kifogásolja, hogy a Lengyel Köztársaság a bejelentő által közölt egyes adatok bizalmas kezelése keretében nem rendelkezett a bejelentővel a 2009/41 irányelv 18. cikkének (1) bekezdése alapján lefolytatandó egyeztetésről, és arról sem, hogy az ilyen adatokat a géntechnológiával módosított szervezetek zárt rendszerű felhasználásának nyilvántartásából törölni kell abban az esetben, ha az engedélyezés iránti kérelmet visszavonták.

132

A Lengyel Köztársaság válaszában előadja, hogy az uniós jog releváns rendelkezéseit helyesen ültette át a GMO‑törvényben. E törvény 14a. cikke ugyanis felsorolja azokat az információkat, amelyek nyilvánosan hozzáférhetők, és ez alapján meg lehet határozni azoknak az információknak a körét, amelyeket nem lehet közzétenni, és így a nemzeti szabályozás alapján megkülönböztethetők egymástól azok az adatok, amelyek bizalmas jellege nem őrizhető meg, és azok, amelyek nem hozhatók nyilvánosságra. A bejelentések keretében megszerzett valamennyi közzé nem tehető információ szerepel ebben a nyilvántartásban. Az engedély iránti kérelem visszavonása esetén az adatokat a nyilvántartásból törlik.

133

Emlékeztetni kell arra, hogy a Lengyel Köztársaság arra hivatkozik, hogy a 2009/41 irányelv 18. cikkének (1) bekezdése alapján a bejelentő által szolgáltatott információk körében a védelem csak azokra az adatokra korlátozódik, amelyek bizalmas kezelését kérheti a bejelentő. E tagállam szerint ugyanis az irányelv 18. cikke (2) bekezdésében felsorolt információk körében ez a védelem kizárt, és így felesleges lenne a bejelentővel való egyeztetés lefolytatása, mivel a szabályozásból következik, hogy ezekhez az információkhoz biztosítani kell a hozzáférést. Az említett tagállam hozzáteszi, hogy felesleges egyeztetést lefolytatni annak megállapítása érdekében is, hogy az illetékes hatóságnak mely információkat kell bizalmasan kezelnie, ha külön rendelkezések alapján már egyébként sem lehet közzétenni a szóban forgó információkat, többek között azért, mert biztosítani kell a személyes adatok védelmét, vagy mert azt nyomós állami érdek indokolja.

134

Márpedig meg kell állapítani, hogy ezek az érvek az uniós jog érintett rendelkezéseinek téves értelmezésén alapulnak.

135

Elegendő ugyanis megállapítani, hogy a 2009/41 irányelv 18. cikkének (2) bekezdése azokat az információkat sorolja fel, amelyek bizalmas jellege semmiképpen nem tartható fenn. Ebből következően a bejelentő kérelme alapján más információk bizalmasan kezelhetők, és ezen irányelv 18. cikke (1) bekezdésének második albekezdése alapján a bejelentőnek joga van ahhoz, hogy vele e tekintetben előzetesen egyeztetést folytassanak.

136

Így nem lehet helyt adni annak az értelmezésnek, amely szerint a 2009/41 irányelv 18. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó információk nyilvánosságának kizárása automatikus jelleggel érvényesülhetne.

137

Ugyancsak nem megalapozott a Lengyel Köztársaság azon alapuló érve sem, hogy szintén felesleges egyeztetést lefolytatni annak megállapítása érdekében is, hogy az illetékes hatóságnak mely információkat kell bizalmasan kezelnie, ha külön rendelkezések alapján már egyébként sem lehet közzétenni a szóban forgó információkat, többek között azért, mert biztosítani kell a személyes adatok védelmét, vagy mert azt nyomós állami érdek indokolja. A jogbiztonság érvényesülésének és a bejelentő jogainak biztosítása érdekében ugyanis nélkülözhetetlen a 2009/41 irányelv 18. cikke szerinti eljárásban az utóbbival lefolytatott egyeztetés, és azt nem válthatja ki a különböző nemzeti jogforrásokban szereplő szabályokra való utalás, amelyek tartalmát és egymáshoz való viszonyát a bejelentő esetleg nehezen értelmezi.

138

Ezenkívül nincs jelentősége annak, hogy a Lengyel Köztársaság a környezeti információkhoz való hozzáférésről szóló törvény 16. cikke (1) bekezdésének 7. pontjára hivatkozik, mivel ez a rendelkezés csupán bizonyos bizalmas üzleti információkra vonatkozik, és nem írja elő kifejezetten a bejelentővel való előzetes egyeztetést.

139

Végül a Lengyel Köztársaság észrevételeiben arra hivatkozik, hogy ha a bejelentő visszavonja a géntechnológiával módosított szervezetek zárt rendszerű felhasználásának engedélyezése iránti kérelmét, akkor az általa szolgáltatott adatokat törlik a jelen ítélet 131. pontjában említett nyilvántartásból. Márpedig e tagállam egyetlen olyan nemzeti jogi rendelkezésre sem hivatkozik, amely ezt az állítást alátámaszthatná, és mindössze azt állítja, hogy a környezetért felelős miniszter, amely állami szervként felelős e nyilvántartás vezetéséért, nem tenne eleget feladatának, ha nem törölné az adatokat, mivel a nyilvántartásban szereplő adatok az érdekelt feleket tévedésbe ejthetik.

140

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ítélet 105. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján az egyszerű közigazgatási gyakorlatot – amelyet természeténél fogva a közigazgatás tetszőlegesen módosíthat, és amely nem kellően ismert – nem lehet a tagállamokat az irányelv átültetése keretében terhelő kötelezettségek érvényes végrehajtásának tekinteni.

141

Következésképpen a hatodik kifogás megalapozott.

142

A fenti megfontolások összességéből következően meg kell állapítani, hogy a Lengyel Köztársaság, mivel nem ültette át a 2009/41 irányelv 3. cikkének (3) bekezdését, 7. cikkét, 8. cikkének (2) és (3) bekezdését, 9. cikke (2) bekezdésének a) pontját, valamint 18. cikke (1) bekezdésének második albekezdését, illetve (3) és (4) bekezdését, nem teljesítette az ezen irányelvből eredő kötelezettségeit.

143

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése értelmében részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit.

144

A jelen eljárásban figyelembe kell venni, hogy a Bíróság nem adott helyt a 2009/41 irányelv 2. cikke a), b), d) és e) pontjának, valamint 10. cikke (3) és (4) bekezdésének helytelen átültetésén alapuló bizottsági kifogásoknak.

145

Következésképpen úgy kell határozni, hogy a Bizottság és a Lengyel Köztársaság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: