Vyberte pokusně zaváděné prvky, které byste chtěli vyzkoušet

Tento dokument je výňatkem z internetových stránek EUR-Lex

Dokument 62011CA0324

C-324/11. sz. ügy: A Bíróság (harmadik tanács) 2012. szeptember 6-i ítélete (a Legfelsőbb Bíróság (Magyarország) előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Tóth Gábor kontra Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (Adózás — Héa — 2006/112/EK irányelv — 9. cikk — Az „adóalany” fogalma — Levonási jog — Megtagadás — Az adósemlegesség elve — Az egyéni vállalkozói nyilvántartásból törölt számlakibocsátó — Olyan számlakibocsátó, aki nem teljesítette a munkavállalóinak az adóhatóság felé történő bejelentésére irányuló kötelezettségét — Az adóalany azon kötelezettsége, hogy meggyőződjön a számlakibocsátó adóhatósággal szemben tanúsított jogszerű magatartásáról)

HL C 331., 2012.10.27, s. 9–10 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

27.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 331/9


A Bíróság (harmadik tanács) 2012. szeptember 6-i ítélete (a Legfelsőbb Bíróság (Magyarország) előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Tóth Gábor kontra Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága

(C-324/11. sz. ügy) (1)

(Adózás - Héa - 2006/112/EK irányelv - 9. cikk - Az „adóalany” fogalma - Levonási jog - Megtagadás - Az adósemlegesség elve - Az egyéni vállalkozói nyilvántartásból törölt számlakibocsátó - Olyan számlakibocsátó, aki nem teljesítette a munkavállalóinak az adóhatóság felé történő bejelentésére irányuló kötelezettségét - Az adóalany azon kötelezettsége, hogy meggyőződjön a számlakibocsátó adóhatósággal szemben tanúsított jogszerű magatartásáról)

(2012/C 331/14)

Az eljárás nyelve: magyar

A kérdést előterjesztő bíróság

Legfelsőbb Bíróság

Az alapeljárás felei

Felperes: Tóth Gábor

Alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága

Tárgy

Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága — A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL L 347., 1. o.) értelmezése — Az előzetesen felszámított adó levonásához való jog érvényesítésének feltételei a nemzeti adóhatóságok gyakorlata szerint — Az adóalany kötelezettsége, hogy meggyőződjön a számla kibocsátójának adóalanyiságáról, valamint arról, hogy szabályos az utóbbi azon alkalmazottainak jogviszonya, illetve adójogi helyzete, akik a kiszámlázott munkát elvégzik

Rendelkező rész

1.

A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelvet és az adósemlegesség elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha az adóhatóság elutasítja az adóalanynak a számára teljesített szolgáltatások után felszámított vagy megfizetett hozzáadottérték-adó levonására vonatkozó jogát azzal az indokkal, hogy a számlakibocsátó egyéni vállalkozói igazolványát a szolgáltatások nyújtását vagy a vonatkozó számla kibocsátását megelőzően visszavonták, amennyiben e számla az ezen irányelv 226. cikkében megkövetelt valamennyi — különösen a hivatkozott számlákat kiállító személy és a nyújtott szolgáltatások jellegének meghatározásához szükséges — adatot tartalmazza.

2.

A 2006/112 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha az adóhatóság elutasítja az adóalanynak a számára teljesített szolgáltatások után felszámított vagy megfizetett hozzáadottérték-adó levonására vonatkozó jogát azzal az indokkal, hogy az e szolgáltatásokra vonatkozó számla kibocsátója nem jelentette be az általa foglalkoztatott munkavállalókat, anélkül hogy e hatóság objektív körülmények alapján bizonyítaná azt, hogy ezen adóalany tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának megalapozására felhozott ügylettel az említett számlakibocsátó vagy a szolgáltatói láncban korábban közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz részt.

3.

A 2006/112 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az a tény, hogy az adóalany nem ellenőrizte, hogy a munkavégzés helyén dolgozó munkavállalók a számlakibocsátóval jogviszonyban állnak-e, illetve hogy e számlakibocsátó bejelentette-e e munkavállalókat, nem tekinthető olyan objektív körülménynek, amely miatt a számlabefogadó tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy hozzáadottérték-adó kijátszására irányuló ügyletben vett részt, ha e címzettnek nem volt tudomása az említett számlakibocsátó érdekkörében elkövetett szabálytalanságra vagy csalásra utaló körülményről. Ennélfogva a levonási jog nem utasítható el az említett tény okán, amikor az említett irányelvben az említett jog gyakorlására vonatkozó érdemi és formai feltételek is teljesülnek.

4.

Ha az adóhatóság konkrét bizonyítékokkal szolgál a csalás fennállásáról, sem a 2006/112 irányelvvel, sem pedig az adósemlegesség elvével nem ellentétes, ha a nemzeti bíróság az adott ügyben szereplő összes körülmény átfogó vizsgálata során ellenőrzi, hogy a számlakibocsátó maga teljesítette-e a szóban forgó ügyletet. Mindazonáltal az alapügyben szereplő helyzethez hasonló helyzetben csak akkor utasítható el a levonási jog, ha az adóhatóság objektív körülmények alapján megállapítja, hogy a számla címzettje tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának megalapozására felhozott ügylettel az említett számlakibocsátó vagy a szolgáltatói láncban korábban közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz rész.


(1)  HL C 282., 2011.9.24.


Nahoru