„A szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri fuvarozásra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról szóló, 1992. december 7 i 3577/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 364., 1992. 12. 12., 7. o., magyar nyelvű különkiadás: 6. fejezet, 2. kötet, 10. o.) a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvével összhangban értelmezett 1. és 2. cikkének rendelkezései lehetővé teszik e olyan nemzeti szabályozás elfogadását, amelynek értelmében a hajótulajdonosok tengeri kabotázsszolgáltatásokat csak előzetes hatósági engedély alapján nyújthatnak, amelyet olyan engedélyezési rendszer keretében adnak meg, amely rendszer többek között annak ellenőrzésére irányul, hogy — egy meghatározott kikötőben fennálló helyzetet figyelembe véve — a hajótulajdonos által bejelentett tengeri forgalomra a hajózás biztonságára és a kikötő rendjére vonatkozó megfelelő feltételek mellett kerülhet sor, továbbá annak ellenőrzésére, hogy az engedély iránti kérelemmel érintett hajó könnyedén ki tud e kötni egy meghatározott kikötőben a hajótulajdonos által az adott járat működtetése tekintetében legkedvezőbbként bejelentett menetrend szerint, anélkül azonban, hogy jogszabály meghatározná az említett kérdések hatóság általi értékelésének alapjául szolgáló szempontokat, különösen abban az esetben, ha több hajótulajdonos is érdeklődik egy bizonyos kikötőhely iránt ugyanabban az időpontban, ugyanazon kikötőben?”