Az Elsőfokú Bíróság (hetedik tanács) T-21/06. sz., Németországi Szövetségi Köztársaság kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2009. október 6-án hozott ítélete ellen a Németországi Szövetségi Köztársaság által 2009. december 22-én benyújtott fellebbezés

(C-544/09. P. sz. ügy)

2010/C 51/41

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselők: M. Lumma, J. Möller és B. Klein meghatalmazottak)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezés az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának azon ítéletét támadja, amellyel az Elsőfokú Bíróság a digitális földfelszíni televízió (DVB-T) bevezetéséhez Berlin-Brandenburgban nyújtott támogatással kapcsolatos C25/2004 eljárásban 2005. november 9-én hozott bizottsági határozat ellen a Németországi Szövetségi Köztársaság által benyújtott keresetet mint megalapozatlant elutasította. A Bizottság a határozatban a támogatási intézkedést a belső piaccal összeegyeztethetetlennek (EUMSZ. 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja) tekintette.

A Németországi Szövetségi Köztársaság összesen öt jogalapra hivatkozik, amelyekben azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság nem ismerte el a Bizottság hatáskörrel való visszaélését, és ezért a keresetet jogtalanul utasította el.

Először is az Elsőfokú Bíróság tévesen tagadta az intézkedés ösztönző hatását, amikor csupán az analóg földfelszíni műsorszórásról a DVB-T-re való áttérés igen korlátozott időtartamára támaszkodott, anélkül hogy az egész intézkedés tekintetében figyelembe vette volna a támogatott műsorszolgáltatók költségeit. Ezen egész intézkedés a konkrét áttérés mellett magában foglalja a műsorkínálatnak a DVB-T-n keresztül öt évig való fenntartására vonatkozó kötelezettséget is, függetlenül az alig előre jelezhető piaci elfogadástól. Ezért figyelembe kell venni az e kötelező műsorszórási időszak során felmerülő járulékos költségeket is.

Másodszor az Elsőfokú Bíróság tévesen túlságosan kiterjesztette a Bizottságnak az EUMSZ. 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja szerinti értékelési kritériumait, amikor elfogadta, hogy a Bizottság a támogatási intézkedés alkalmasságát már azon okból is tagadhatja, mert a cél állítólag alternatív szabályozó intézkedésekkel is elérhető lenne. Az alternatív intézkedésekkel való összehasonlítás az EUMSZ-nek a támogatások ellenőrzésére vonatkozó rendelkezései által követett cél szerint nem tartozik a Bizottság megengedett vizsgálati eljárásába. Ezzel összefüggésben a szövetségi kormány azt is kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság a tagállamra hárította az azzal kapcsolatos bizonyítási terhet, hogy a Bizottság által javasolt alternatív intézkedések már eleve hatástalanok lettek volna. Ez ellentmond a jogbiztonság elvének, a bizonyítási teher megosztása általános elveinek és a támogatások ellenőrzése céljának.

Harmadszor az Elsőfokú Bíróság az EUMSZ. 107. cikk (3) bekezdése c) pontjának vizsgálata során figyelmen kívül hagyta az Unió alapvető jogainak relevanciáját, amelyek az elsődleges jog részeként az Unió valamennyi szervét kötik minden fellépés során. Amennyiben valamely támogatás engedélyezésének megtagadásához elegendő lenne az állítólagos esetleges alternatív szabályozó intézkedésekre való egyszerű utalás, figyelmen kívül maradna az, hogy a szabályozó intézkedések korlátozzák a vállalkozásoknak a szabad gazdasági tevékenységhez való alapvető jogát. Ezt legalábbis mérlegelni kellett volna, ami nem történt meg.

Negyedszer az Elsőfokú Bíróság az alternatív szabályozó intézkedésekre való utalással tévesen értelmezte az EUMSZ. 107. cikk (3) bekezdésében foglalt belső piac, valamint a kereskedelmi feltételek hátrányos befolyásolása fogalmát, mivel nem ismerte el, hogy a szabályozó intézkedések szintén korlátozzák a versenyt. Azon általános feltételezés, hogy minden szabályozó intézkedés kevésbé korlátozza e jogilag védett érdekeket, mint valamely támogatás, elfogadhatatlanul leszűkített kritériumokon alapul.

Ötödször a Németországi Szövetségi Köztársaság azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság átvette a technológiasemlegesség Bizottság által kialakított elvét, anélkül hogy közben felismerte volna, hogy ezáltal az intézkedésnek a német hatóságok által követett célja érdemben elvetésre kerül. A technológiasemlegesség az összeegyeztethetőség vizsgálata során csak akkor megfelelő kritérium, ha a támogatás célja maga a digitális műsorszolgáltatásra való átállás. A Berlin-Brandenburgban a DVB-T-re való áttérés támogatása esetén azonban különböző okokból éppen ezen műsorszórási módot kell támogatni, miközben a kábeles vagy műholdas műsorszórási mód nem igényelt támogatást. A támogatási intézkedés jogszerű céljának megállapítása során a tagállamot mérlegelési mozgástér illeti.