AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)

2009. november 19.

T‑49/08. P. sz. ügy

Christos Michail

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Fellebbezés – Csatlakozó fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Értékelés – Előmeneteli jelentés – A 2003. évi értékelési időszak – Érdemen alapuló osztályzat adása elvégzendő feladatok hiányában – Nem vagyoni kár – A Közszolgálati Törvényszék indokolási kötelezettsége”

Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (második tanács) F‑67/05. sz., Michail kontra Bizottság ügyben 2007. november 22‑én hozott ítélete (az EBHT‑ban még nem tették közzé) ellen benyújtott, ezen ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés. Ugyanezen ítélet ellen az Európai Közösségek Bizottsága által benyújtott csatlakozó fellebbezés.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (második tanács) F‑67/05. sz., Michail kontra Bizottság ügyben 2007. november 22‑én hozott ítéletét (az EBHT‑ban még nem tették közzé) hatályon kívül helyezi. Az Elsőfokú Bíróság az ügyet visszautalja az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke elé. Az Elsőfokú Bíróság a költségekről egyelőre nem határoz.

Összefoglaló

1.      Fellebbezés – Csatlakozó fellebbezés – A benyújtásra nyitva álló határidő

(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 141. cikk, 1. §)

2.      Tisztviselők – Értékelés – Előmeneteli jelentés – Elkészítés

(Személyi szabályzat, 43. és 110. cikk)

3.      Tisztviselők – Elvek – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége – Terjedelem

(Személyi szabályzat, 43. és 110. cikk)

4.      Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – A megtámadott jogellenes aktus megsemmisítése – A jogellenességtől független és a megsemmisítéssel teljes mértékben nem helyrehozható nem vagyoni kár

(Személyi szabályzat, 91. cikk)

1.      A csatlakozó fellebbezés előterjesztésére irányadó egyetlen határidő az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 141. cikkének 1. §‑ában a válaszbeadvány benyújtására előírt határidő, azaz két hónap a fellebbezés kézbesítésétől számítva.

(lásd a 38. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑136/92. P. sz., Bizottság kontra Brazzelli Lualdi és társai ügyben 1994. június 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1994., I‑1981. o.) 72. pontja.

2.      Az előmeneteli jelentés lényeges dokumentum az intézmények alkalmazottainak értékeléséhez, mivel – mint az a személyzeti szabályzat 43. cikkében szerepel – lehetővé teszi a tisztviselő alkalmassága, teljesítménye és magatartása értékelésének bizonyítását. Az ilyen értékelés nem csupán a vizsgált időszakban elvégzett feladatok puszta leírását, hanem az értékelt személy szakmai tevékenységének kifejtése során megnyilvánult képességeinek, emberi és társas tulajdonságainak értékelését is tartalmazza. E jelentés tehát az értékelt tisztviselő feletteseinek értékítélete arról, hogy az érintett a vizsgált időszakban hogyan látta el a rábízott feladatokat és milyen magatartást tanúsított feladatai teljesítése során. Így a tisztviselő teljesítményének, alkalmasságának és hivatali magatartásának értékelésén alapuló osztályzatnak e jelentés elkészítése során, a személyzeti szabályzat 43. cikkének a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezései 1. cikkének (2) bekezdése alapján történő adása azt feltételezi, hogy a tisztviselőnek a tárgyidőszakban voltak elvégzendő feladatai.

Minden közösségi intézményhez hasonlóan a Bizottságot is minősített átláthatósági kötelezettség terheli alkalmazottainak értékelése, előmenetele és előléptetése kapcsán, amely kötelezettség teljesítését a személyzeti szabályzat 43. és 46. cikkében előírt alakszerű eljárás biztosítja. Ezen eljárás szabályai szerint az előmeneteli jelentést legalább minden második évben évente egyszer, az egyes intézmények által a személyzeti szabályzat 110. cikkének megfelelően meghatározott feltételek szerint kell elkészíteni. Ezért kivételes helyzetben, ha az állapítható meg, hogy a tisztviselőt – noha a személyzeti szabályzat 43. cikkének általános végrehajtási rendelkezései 1. cikke (1) bekezdése második albekezdésének első mondata szerinti aktív állományban volt – a hivatali rend belső átalakítása miatt nem látták el a tárgyidőszakban értékelést lehetővé tévő feladatkörrel, akkor az adminisztrációnak e helyzetet megállapító jelentést mégiscsak kell készítenie, mégpedig avégett, hogy e helyzetről az adminisztrációnak tudomása legyen, és hogy az érintett tisztviselő is rendelkezzen írásos és alakszerű bizonyítékkal e helyzetről.

Ugyanis a minősített átláthatósági kötelezettség azt jelenti, hogy előmeneteli jelentést mind a gondos ügyintézés és a Bizottság szervezeti egységeinek ésszerű működése érdekében, mind a tisztviselő érdekeinek védelméért készíteni kell. E jelentés belső dokumentum, amelynek elsődleges célja bizonyos időszakonként a lehető legteljesebb információ biztosítása az adminisztráció részére a tisztviselő feladatteljesítéséről. E jelentés a tisztviselő szempontjából jelentős szerepet játszik a tisztviselő előmenetelében, főleg az intézményen belüli áthelyezés és előléptetés tekintetében. Az értékelő jelentés ugyanis nélkülözhetetlen minden olyan esetben, amikor a felettes szerv a tisztviselő szakmai előmenetelét értékeli, és rendszeres elkészítésének célja az, hogy a tisztviselő előmeneteléről, fejlődéséről összképet lehessen alkotni.

Amennyiben ilyen kivételes, kizárólag az adminisztrációnak betudható helyzetben az értékelő nem tud az egyéni munka és teljesítmény elérendő eredményekhez viszonyított értékelésére törekvő osztályzatot adni, akkor pedig olyan határozatot kell hoznia, amely az intézmény gondoskodási kötelezettségének megfelelően tiszteletben tartja az érintett tisztviselő érdekeit, különösen a közösségi intézményekben való előmeneteli lehetőségét.

(lásd az 57–65. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 6/79. és 97/79. sz., Grassi kontra Tanács egyesített ügyekben 1980. július 3‑án hozott ítéletének (EBHT 1980., 2141. o.) 20. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑59/96. sz., Burban kontra Parlament ügyben 1997. május 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑109. o. és II‑331. o.) 44. és 73. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑187/01. sz., Mellone kontra Bizottság ügyben 2002. június 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑81. o. és II‑389. o.) 77. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑274/04. sz., Rounis kontra Bizottság ügyben 2005. december 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑407. o. és II‑1849. o.) 24. és 42. pontja.

3.      Az adminisztrációnak az alkalmazottaival szembeni gondoskodási kötelezettsége a kölcsönös jogok és kötelezettségek közötti egyensúlyt tükrözi, amelyet a személyzeti szabályzat hozott létre a hatóság és annak alkalmazottai közötti viszonyokban. Ez az egyensúly többek között magában foglalja, hogy a hatóság a tisztviselője helyzetéről való döntéshozatal során tekintettel van a döntést befolyásoló összes körülményre, és így nemcsak a szolgálati érdeket, hanem az érintett tisztviselő érdekeit is figyelembe veszi.

Az előmeneteli jelentés kidolgozásakor a gondoskodási kötelezettség alapján az értékelők úgy vélhetik, hogy az érintett tisztviselőnek annyi érdempontot kell adniuk, amennyi alkalmas az érintett tisztviselő érdekeinek és különösen a közösségi intézményekben való előmeneteli kilátásainak védelmére.

A minősített átláthatósági kötelezettség azonban azt jelenti, hogy e határozatot a tisztviselők értékelésére a személyzeti szabályzat 43. cikkében és az annak végrehajtására a személyzeti szabályzat 110. cikke alapján alkotott általános végrehajtási rendelkezésekben előírt szabályok szerint kell elfogadni. Amennyiben ugyanis a határozatot hozó személy mérlegelési jogkörrel rendelkezik, a közösségi jogrend által biztosított eljárási garanciák tiszteletben tartása még alapvetőbb jelentőséggel bír.

(lásd a 66–68. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑269/90. sz. Technische Universität München ügyben 1991. november 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., I‑5469. o.) 14. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑346/94. sz., France-aviation kontra Bizottság ügyben 1995. november 9‑én hozott ítéletének (EBHT 1995., II‑2841. o.) 32–34. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑95/98. sz., Gogos kontra Bizottság ügyben 2000. március 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑51. o. és II‑219. o.) 37. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑156/05. sz., Lantzoni kontra Bíróság ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑189. o. és II‑A‑2‑969. o.) 88. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

4.      Noha a Közszolgálati Törvényszék határozatai indokolására vonatkozó kötelezettsége nem jelenti azt, hogy a Közszolgálati Törvényszék köteles részletekbe menően válaszolni valamely fél által felhozott minden érvre, különösen ha azok nem kellően egyértelműek és pontosak, és nincsenek részletes bizonyítékokkal alátámasztva, ám a Közszolgálati Törvényszéknek legalábbis a kereseti kérelmekről határoznia kell.

A kártérítés iránti kereseti kérelmek Közszolgálati Törvényszék általi eldöntését illetően: még ha a jogellenes aktus megsemmisítése önmagában megfelelő és főszabályként elégséges jóvátételét jelenti is minden olyan nem vagyoni kárnak, amelyet ezen aktus okozhatott, nem ez a helyzet, ha a felperes bizonyítja, hogy őt a megsemmisítést megalapozó jogsértéstől független és a megsemmisítéssel teljes mértékben helyre nem hozható nem vagyoni kár érte.

(lásd a 87. és 88. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑221/97. P. sz., Schröder és társai kontra Bizottság ügyben 1998. december 10‑én hozott ítéletének (EBHT 1998., I‑8255. o.) 24. pontja; a Bíróság C‑274/99. P. sz., Connolly kontra Bizottság ügyben 2001. március 6‑án hozott ítéletének (EBHT 2001., I‑1611. o.) 121. pontja; a Bíróság C‑197/99. P. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 11‑én hozott ítéletének (EBHT 2003., I‑8461. o.) 81. pontja; a Bíróság C‑167/06. P. sz., Komninou és társai kontra Bizottság ügyben 2007. október 25‑én hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑141. o.) 22. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑10/02. sz., Girardot kontra Bizottság ügyben 2006. június 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑129. o. és II‑A‑2‑609. o.) 131. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.