A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2009. október 21.

F‑74/08. sz. ügy

Dominique Ramaekers-Jørgensen

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Tisztviselők – Közösségi adó – Számítás – A személyes díjazás és a túlélő hozzátartozói nyugdíj összegének összeadása – Az adó beszedésének módja – A beszedés időpontja”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben D. Ramaekers‑Jørgensen elsősorban a kinevezésre jogosult hatóság által hozott a túlélő hozzátartozói nyugdíj után fizetett közösségi adó számításának és beszedésének módja ellen benyújtott panaszát elutasító 2008. május 20‑i határozat megsemmisítését kéri, valamint szükség esetén a Bizottság 2007. október 16‑i, a felperesnek e nyugdíjat juttató határozata megsemmisítését annyiban, amennyiben ez utóbbi határozat állapítja meg a fent említett számítási és beszedési módot; másodsorban a legutóbb az Európai Közösségek tisztviselői és egyéb alkalmazottai díjazásának és nyugdíjának 2007. július 1‑jétől kezdődő hatállyal történő kiigazításáról szóló 2008. május 14‑i 420/2008/EK, Euratom tanácsi rendelettel (HL L 127., 2008.5.15., 1. o.) módosított, az Európai Közösségeket illető adó alkalmazása feltételeinek és eljárásának megállapításáról szóló, 1968. február 29‑i 260/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelet (HL L 56., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 33. o.) 3. és 4. cikke jogellenességének annyiban történő megállapítását, amennyiben e rendelkezések előírják a tisztviselő túlélő hozzátartozói nyugdíjának és a tisztviselő saját díjazásának összeadását a közösségi adó kiszámításához.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes maga viseli a saját költségeit és köteles viselni a Bizottságnál felmerült költségeket. Az Európai Unió Tanácsa, a Bizottság kérelmének támogatása végett beavatkozó fél, maga viseli a saját költségeit.

Összefoglaló

1.      Megsemmisítés iránti kereset – A közösségi bíróság hatásköre – Sérelmet okozó egyedi aktus megsemmisítése iránti kérelem – A közösségi bíróság arra irányuló hatáskörének hiánya, hogy ítéletei rendelkező részében állapítsa meg valamely általános jellegű rendelkezés jogellenességét

(EK 230. cikk)

2.      Tisztviselők – Nyugdíjak – Túlélő hozzátartozói nyugdíj

(Személyzeti szabályzat, 79. cikk; VIII. melléklet, 17. cikk; 260/68 tanácsi rendelet, 2., 3. cikk, (1) bekezdés, 4. és 8. cikk)

3.      Tisztviselők – Az illetmény után fizetett adó – Különböző jövedelemsávokra különböző adókulcs alkalmazása

(260/68 tanácsi rendelet, 4. cikk)

4.      Tisztviselők – Nyugdíjak – Túlélő hozzátartozói nyugdíj

(Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv, 13. cikk; 260/68 tanácsi rendelet, 3. és 4. cikk)

1.      Noha a sérelmet okozó egyedi aktus megsemmisítése keretében a közösségi bíróság valóban jogosult megállapítani a megtámadott határozat alapjául szolgáló általános jellegű rendelkezés jogellenességét, ítéletei rendelkező részében azonban a Közszolgálati Törvényszék nem jogosult ilyen jellegű megállapítások megtételére.

(lásd a 37. pontot)

2.      A közösségi adórendszer progresszív adózást ír elő, amely az egyes kedvezményezettek adóalapjának kiszámításához minden járandóságot figyelembe vesz. Így az Európai Közösségeket illető adó alkalmazása feltételeinek és eljárásának megállapításáról szóló 260/68 rendelet 4. cikke kimondja, hogy az adót a 3. cikk alkalmazásával kiszámított adóköteles összeg után kell fizetni, amely 3. cikk (1) bekezdése szerint „az adófizetésre kötelezett személyeknek az adót havonta kell megfizetnie a Közösségek által kifizetett illetmények, bérek és járandóságok után”. A közösségi adó alá tartozó adóalapot tehát az egyes adóalanyoknak a Közösségek által fizetett illetmények, bérek és járandóságok alkotják.

A személyzeti szabályzat 79. cikke és annak a túlélő hozzátartozói nyugdíjra vonatkozó VIII. mellékletének 17. cikke semmiféle eltérést nem ír elő a közösségi adó kiszámítása során a járandóságok összeadásának általános szabálya alól. Ugyanis noha e rendelkezések az elhunyt hozzátartozó előmenetelének figyelembevételével állapítják meg a túlélő hozzátartozói nyugdíj adózás előtti összegét, e nyugdíj olyan helyettesítő jövedelem, amely a túlélő házastárs számára az elhunyt hozzátartozó kieső jövedelmét hivatott kompenzálni. E nyugdíj továbbá a 260/68 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a Közösségek által fizetett járandóságnak minősül, amelynek ugyanezen rendelet 2. cikke értelmében a túlélő házastárs közvetlen kedvezményezettje. Amennyiben az említett házastárs maga is tisztviselő, ugyanezen rendelkezések értelmében illetménye szintén a közösségi adó alá tartozik. Következésképpen az ez utóbbi által fizetendő adót a 260/68 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése, és 4. cikke alapján kell kiszámolni, vagyis az adóalapot az említett illetmény és a havonta fizetett említett járandóság alkotja.

A túlélő hozzátartozói nyugdíjra vonatkozó eltérést előíró kifejezett rendelkezés hiányában a jövedelmek összeadásának szabálya alkalmazandó az illetmény és a túlélő hozzátartozói nyugdíj egyidejű folyósítása esetén. E következtetés nem kérdőjelezhető meg azon az alapon, hogy az említett tisztviselő illetményének minden hónap 15‑én történő folyósítása és a túlélő hozzátartozói nyugdíj hónap végi kifizetése nem egyidejűleg történik, mivel a 260/68 rendelet az összeadás szabályát nem rendeli alá a járandóságok egyidejűleg történő kifizetése feltételének. Közelebbről a rendelet 3. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „az adót havonta kell megfizetni az illetmények, bérek és járandóságok után”, oly módon, hogy az adót az ezen időszak alatt folyósított minden összeg alapján számítják ki. Végezetül a 260/68 rendelet 8. cikke, amely szerint „az adót a kifizető által levont adóként szedik be”, csupán az adó beszedésének módját határozza meg.

(lásd a 48., 49. és 52–56. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑502/93. sz., Coen-Porisini kontra Bizottság ügyben 1994. december 1‑jén hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑303. o. és II‑949. o.) 22., 28. és 29. pontja.

3.      A különböző jövedelemsávokra eltérő adókulcs alkalmazása, amelyet az Európai Közösségeket illető adó alkalmazása feltételeinek és eljárásának megállapításáról szóló 260/68 rendelet 4. cikke ír elő, nem akadálya annak, hogy az összesített jövedelem után megkülönböztetés nélkül egyetlen adólevonásra kerüljön sor, amely levonás mértéke akkor emelkedik, ha az adóalany összesített jövedelme magasabb sávot ér el.

(lásd a 64. pontot)

4.      Azáltal, hogy a Tanácsra bízta többek között azon feltételek meghatározását, amelyek között az uniós tisztviselők kötelesek a Közösségek számára adót fizetni a Közösségek által fizetett illetmények, bérek és járandóságok után, és egyidejűleg mentesítette ugyanezen illetményeket, béreket és járandóságokat a tagállami adók megfizetésének kötelezettsége alól, az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv különösen a Közösségek alkalmazottaira vonatkozó adórendszert hozott létre. E rendszer egységes volta és a tagállami adórendszerektől való függetlensége révén a Közösségek tisztviselői közötti egyenlő bánásmód biztosítására irányul. Az uniós tisztviselői jogállás tehát az ilyen tisztviselő adójogi helyzete és a közösségi illetményben nem részesülő személyek adójogi helyzete közötti különbségtétel állandó szempontja.

(lásd a 73. és 74. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 6/60. sz., Humblet kontra Belgium ügyben 1960. december 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1960., 1125. o.); 7/74. sz., Brouerius van Nidek ügyben 1974. július 3‑án hozott ítéletének (EBHT 1974., 757. o.) 11. pontja; 85/86. sz., Bizottság kontra EBB ügyben 1988. március 3‑án hozott ítéletének (EBHT 1988., 1281. o.) 23. pontja; C‑437/04. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 2007. március 22‑én hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑2513. o.) 61. pontja.