2007. április 17-én benyújtott kereset – Hitachi és társai kontra Bizottság

(T-112/07. sz. ügy)

(2007/C 129/38)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: Hitachi Ltd. (Tokió, Japán) Hitachi Europe Ltd (Maidenhead, Egyesült Királyság), Japan AE Power Systems Corp. (Tokió, Japán) (képviselők: M. Reynolds, P. Mansfield és D. Arts ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperesek azt kérik az Elsőfokú Bíróságtól, hogy

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperesek az EK 225. és 230. cikk alapján keresetet nyújtottak be a 2007. január 24-án hozott (COMP/F/38.899 gázszigetelt kapcsolókészülék ügy) C(2006) 6762 végleges bizottsági határozat ellen, amelynek alapján a Bizottság megállapította, hogy a felperesek több más vállalkozással együtt gázszigetelt kapcsolókészülék ágazatban (a) a piac felosztásából, (b) a kvóták elosztásából, valamint a piaci részesedések fenntartásából, (c) az egyedi gázszigetelt kapcsolókészülék-projektek kijelölt gyártók részére történő szétosztásából (tendermanipulálás), valamint e projektek pályázati eljárásainak manipulálásából, (d) árrögzítésből, (e) a kartellben részt nem vevő vállalkozásokkal kötött licenc megállapodások megszüntetéséről szóló megállapodásokból, valamint (f) különleges piaci információk cseréjéből álló megállapodásokkal és összehangolt magatartásokkal megsértette az EK 81. cikket, valamint az EGT-Megállapodás 53. cikkét. Másodlagosan a felperesek az 1/2003/EK (1) tanácsi rendelet 31. cikke értelmében az egyes felperesekkel szemben kiszabott bírságok törlését, illetve csökkentését kérték.

A felperesek által felhozott jogalapok a következőképpen foglalhatók össze. A felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság az alábbiak megfontolásokra tekintettel megsértette a védelemhez való jog védelmére vonatkozó alapvető szabályokat, az 1/2003 rendelet 2. cikkét, az EK 81. cikket, valamint a közösségi jog általános elveit:

Először is a felperesek fenntartják, hogy a Bizottság megsértette a felperesek védelemhez való jogát azzal, hogy nem engedett betekintést bizonyos állítólagosan terhelő bizonyítékokba, valamint bizonyos potenciálisan mentő dokumentumba.

Másodszor is a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság nem bizonyította a az 1/2003 rendelet 2. cikke által jogilag megkövetelt módon az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértését. Ezzel kapcsolatosan a felperesek különösen arra hivatkoznak, hogy a Bizottság nem bizonyította az érintett európai és japán vállalkozások közötti közös megállapodást a határozatban állított módon történő fennállását, illetve azt, hogy valamely közös megállapodás versenykorlátozó megállapodást és/vagy versenykorlátozó gyakorlatot képezett volna.

Harmadszor a felperesek fenntartják, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a felperesek egységes és folyamatos jogsértésben vettek részt.

Negyedszer a Bizottság a felperesekkel szemben kirótt bírságok megállapításakor állítólag nyilvánvaló értékelési hibát vétett azzal, hogy nem értékelte a felperesek által elkövetett jogsértés különös súlyát.

Ötödször a felperesek álláspontja szerint a Bizottság nyilvánvaló hibát vétett azzal, hogy a bírságok megállapításakor nem vette figyelembe a jogsértés időtartamára vonatkozó tényezőket.

Végül a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság által a bírságok megállapításakor az elrettentési szorzó vonatkozásában – amelyet a Bizottság annak érdekében alkalmazott, mert fennállt a veszélye, hogy a felperesek jelentős kárt okozhatnak az európai piacon, valamint felperesek visszaeső minőségének figyelembe vétele érdekében – alkalmazott módszer sérti az egyenlő bánásmód és arányosság általános közösségi jogelveit.

(1)  A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 2003.1.4., 1-25. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. kötet, 2. fejezet, 205-229. o.).