—

az Apis-Hristovich EOOD képviseletében E. Marcov és A. Andréev advokati,

—

a Lakorda AD képviseletében D. Mateva és M. Mladenov advokati,

—

a bolgár kormány képviseletében E. Petranova, D. Drambozova és A. Ananiev, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében N. Nikolova és H. Krämer, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az adatbázisok jogi védelméről szóló, 1996. március 11-i 96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 77., 20. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 15. kötet, 459. o.) 7. cikke (1) és (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

A kérelmet az Apis-Hristovich EOOD (a továbbiakban: „Apis”) és a Lakorda AD (a továbbiakban: „Lakorda”) – két, elektronikus jogi adatbázisokat forgalmazó, a bolgár jog hatálya alá tartozó társaság közötti peres eljárás keretében terjesztették elő.

3

A 96/9 irányelv célja – annak 1. cikke (1) bekezdése értelmében – „a bármilyen formában létrehozott adatbázisok jogi védelme”.

4

Az említett irányelv alkalmazásában – annak 1. cikke (2) bekezdése szerint – az adatbázis meghatározása a következő: „az önálló művek, adatok vagy egyéb tartalmi elemek valamely rendszer vagy módszer szerint elrendezett gyűjteménye, amelynek elemeihez elektronikus eszközökkel vagy bármely más módon egyedileg hozzá lehet férni”.

5

Az irányelv 1. cikkének (3) bekezdése értelmében „[a]z irányelvben biztosított védelem nem vonatkozik az elektronikus eszközökkel hozzáférhető adatbázisok előállításához, illetve működtetéséhez felhasznált számítógépi programokra”.

6

A 96/9 irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ez az irányelv nem érinti a:

[…] vonatkozó közösségi rendelkezéseket.”

7

A 96/9 irányelv 3. cikk (1) bekezdése szerzői jogi védelmet biztosít azon adatbázisok részére, „amelyek tartalmuk összeválogatása, illetve elrendezése miatt a szerző önálló szellemi alkotásai”.

8

Az irányelvnek „A védelem tárgya” című 7. cikke sui generis jogot biztosít a következőképpen:

„(1)   Azon adatbázisok előállítói számára, amelyek tartalmának megszerzése, ellenőrzése, illetve előállítása minőségileg vagy mennyiségileg jelentős ráfordítással járt, a tagállamok biztosítják a jogot arra, hogy az adatbázis egész tartalmának vagy minőségi és/vagy mennyiségi szempontból jelentős részének kimásolását és/vagy újrahasznosítását megakadályozzák.

(2)   E fejezet alkalmazásában:

A nyilvános haszonkölcsönzés nem minősül kimásolásnak, illetve újrahasznosításnak.

(3)   Az (1) bekezdésben említett jog átruházható, átengedhető és felhasználási szerződés tárgya lehet.

(4)   Az (1) bekezdésben meghatározott jog attól függetlenül alkalmazandó, hogy az adott adatbázis szerzői vagy más jogi védelemben részesül-e. Továbbá attól függetlenül alkalmazandó, hogy az adott adatbázis tartalma szerzői vagy más jogi védelemben részesül-e. Az adatbázisoknak az (1) bekezdésben meghatározott jog alapján fennálló védelme nem érinti az azok tartalmán fennálló jogokat.

(5)   Az adatbázis tartalmának jelentéktelen része ismételten és rendszeresen nem másolható ki, és/vagy nem hasznosítható újra, ha ez sérelmes az adatbázis rendes felhasználására, vagy indokolatlanul károsítja az adatbázis előállítójának jogos érdekeit.”

9

A Bolgár Köztársaság joga értelmében az adatbázisok jogi védelmére a szerzői és szomszédos jogokról szóló törvénynek (Zakon za avtorskoto pravo i srodnite mu prava, a Darzhaven vestnik1993. június 29-i, 56. száma) a Darzhaven vestnik , 73. számában megjelent módosított változata (a továbbiakban: „ZAPSP”) irányadó. A 96/9 irányelv 1. cikkének (2) és (3) bekezdéseit a ZAPSP kiegészítő rendelkezései 2. cikkének 13. pontja ültette át, az irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdését pedig a törvény 93.b cikke és 93.c cikkének (1) bekezdése.

10

Az Apis keresettel fordult a Sofiyski gradski sadhoz (szófiai városi bíróság), egyrészt az „Apis pravo” (Apis jog) és „Apis praktika” (Apis gyakorlat) elnevezésű termékmoduljai jelentős részének Lakorda általi állítólagos kimásolásának és újrahasznosításának megtiltása iránt, amelyek egy átfogó, az alapeljárás idején „Apis5x”, majd később „Apis 6” elnevezésű jogi információs rendszer részét képezik, másrészt az alapügy felperese által a Lakorda magatartása miatt elszenvedett kár megtérítése iránt.

11

Az Apis azt állítja, hogy a ZAPSP értelmében ő az adatbázis előállítója, aki jelentős ráfordítást eszközölt az „Apis pravo” és az „Apis praktika” termékmodulok tartalmát képező adatok összegyűjtése, ellenőrzése, rendszerezése és frissítése terén. E ráfordítások a következő főbb tevékenységekkel voltak kapcsolatosak: digitalizálás, konvertálás, korrektúraátdolgozás, technológiai feldolgozás, a jogalkotási aktusok szövegének egységes szerkezetbe foglalása és jogi szempontú feldolgozás.

12

Az Apis azt állítja, hogy a korábban az ő informatikai részlegénél dolgozó személyek a Lakorda megalapítását megelőzően az ő termékmoduljaiból jelentős részeket másoltak ki jogellenesen, aminek segítségével később előállították, és 2006 szeptembere folyamán piacra dobták a „Lakorda legis” átfogó információs rendszer részét képező, „Balgarsko pravo” („A bolgár jog”) és „Sadebna praktika” („A bíróságok ítélkezési gyakorlata”) elnevezésű termékmoduljaikat.

13

Az Apis azt állítja, hogy a Lakorda több mint 19.700 dokumentum, köztük hatályos aktusok, módosító aktusok, hatályon kívül helyezésről szóló aktusok és nem normatív aktusok (egységes szerkezetű) szövegét másolta ki az „Apis pravo” termékmodul adatbázisából az ő hozzájárulása nélkül. Ezenkívül több mint 2500 dokumentumot, köztük jogalkotási aktusok korábbi – 2001 és 2006 közötti – változatait másolták ki az „Apis pravo” adatbázisaiból, és használták fel újra a „Lakorda legisben”. Tehát a Lakorda az említett termékmodulban szereplő dokumentumok egészének 82,5%-át másolta ki és hasznosította újra, amely az említett termékmodul tartalmának mennyiségileg jelentős részét képezi.

14

Ezenfelül az Apis állításai szerint a Lakorda 2516 olyan közzé nem tett bírósági határozatot másolt ki az ő „Apis praktika” termékmoduljának adatbázisaiból és tett a „Sadebna praktika” termékmodul részévé, amelyet ő az érintett bíróságok engedélyével szerzett be, és amely az Apis szerint, ezen ítélkezési gyakorlat sajátos értékére figyelemmel, az „Apis praktika” termékmodul minőségileg jelentős részét képezi.

15

Az Apis azt állítja, hogy a Lakorda által végzett kimásolási és újrahasznosítási cselekmények nem csupán az „Apis pravo” és az „Apis praktika” termékmodulokban szereplő dokumentumokra, hanem az e dokumentumokhoz kapcsolódó adatokra, az ez utóbbiak és egyes kifejezések és fogalmak jogi definíciói közötti hivatkozásokra is kiterjedtek. Ezen engedély nélkül végzett cselekmények megtörténtét bizonyítják a Lakorda termékmoduljaiban is megfigyelhető, az Apis termékmoduljainak jellegzetességeivel megegyező jellegzetességek, mint például különösen a szerkesztői megjegyzések, az angol nyelvű fordításokra való hivatkozások, a parancsok, a mezők, a hiperhivatkozások és a jogalkotási aktusok történetére vonatkozó utalások.

16

A Lakorda tagadja az Apis termékmoduljaiból történő jogellenes kimásolás és újrahasznosítás megtörténtét. Azt állítja, hogy az ő „Lakorda legis” rendszere jelentős, 215000 BGN nagyságrendű önálló ráfordítás eredménye. E rendszer megalkotásában egy informatikusokból, jogászokból és ügyintézőkből álló csapat vett részt, és az olyan eredeti adatbázis-létrehozó, -frissítő, valamint -megjelenítő szoftveren alapult, amely a többi jogi információs rendszerhez képest sokkal gyorsabb és nagyobb teljesítményű adatfeldolgozást és adatokhoz való hozzáférést tesz lehetővé. Ezenfelül véleménye szerint az ő moduljait az Apis moduljaitól alapvetően eltérő felépítés jellemzi.

17

A Lakorda arra hivatkozik, hogy projektje megvalósításához a különböző nemzeti és európai hatóságokkal való kapcsolataira támaszkodott. Ezenfelül felhasznált olyan nyilvánosan hozzáférhető forrásokat, mint a Darzhaven vestnik (A Bolgár Köztársaság Hivatalos Közlönye), valamint a nemzeti intézmények és bíróságok hivatalos honlapjai, amelyek magyarázattal szolgálnak az Apis és az ő moduljainak tartalma közötti nagyfokú hasonlóságot illetően, valamint az Apis és az ő moduljainak jellegzetességei közötti csekély mértékű hasonlóságra vonatkozóan, többek között a fordításokra való utalásokat és a parancsokat illetően. Végeredményben a ZAPSP értelmében az állami szervek hivatalos aktusai nem tartoznak a szerzői jogvédelem rendszerének hatálya alá.

18

A Lakorda hozzáteszi, hogy a „Lakorda legis” rendszerben szereplő szerkesztői megjegyzések nagy része, akárcsak a hiperhivatkozások, a felvett jogi aktusok rendkívül részletes feldolgozásán, osztályozásán és rendszerezésén alapuló saját tervezés eredménye. Az említett rendszer így 1200000 strukturált, külön-külön hozzáférhető adatot, és több mint 2700000 hiperhivatkozást tartalmaz, amelyeket egyéni felismerési és osztályozási módszer szerint hoztak létre. Egyébként jelentős különbségek vannak a Lakorda és az Apis információs rendszerében szereplő bírósági határozatok között, különösen az érintett határozatok értelmezéséhez elengedhetetlen, feltüntetett anyagok terén. Ami az Apis moduljaira jellemző szerkesztési technikát illeti, azok a bolgár nyelv hatályos, egységes helyesírási szabályaira vezethetők vissza.

19

A Sofiyski gradski sad megerősíti, hogy az előtte fekvő ügyben a jogsértés fennállásának megállapíthatósága érdekében szükség van a 96/9 irányelv 7. cikke (2) bekezdését átültető ZAPSP 93.c cikke (1) bekezdésének értelmezésére és alkalmazására.

20

Hangsúlyozva egyrészt, hogy az alapügy központi kérdése az Apis termékmoduljainak tartalmából a Lakorda által végzett állítólagos jogellenes kimásolás, másrészt azt, hogy e tartalmat az állami szervek folyamatosan módosuló, kiegészítésre és hatályon kívül helyezésre kerülő jogi aktusai alkotják, az említett bíróság úgy véli, hogy a ZAPSP megsértésének megállapításához meg kell határozni azt az időpontot, amikor az állítólagos kimásolás megtörtént, és azt, hogy az végleges vagy ideiglenes átvitelnek minősül-e.

21

Mivel e két utóbbi fogalmat a ZAPSP nem határozza meg, a kérdést előterjesztő bíróság azt szeretné tudni, hogy a 96/9 irányelv 7. cikke (2) bekezdése a) pontjában szereplő „végleges”, illetve „ideiglenes” szavak értelmezéséhez a kimásolás tárgyát képező terméknek a másik adathordozóra történő átvitelének vagy annak azon való tárolásának időtartamán alapuló kritériumot kell-e alkalmazni. Álláspontja szerint, amennyiben a második kritérium kerül elfogadásra, az azt jelenti, hogy meg kell vizsgálni, hogy az az adatbázis, amelyből az állítólagos kimásolás történt, tartós jelleggel, a merevlemezen (hardveren) került-e rögzítésre, mely esetben végleges átvitelről van szó, vagy ezzel ellenkezőleg, az említett adatbázist időlegesen, a számítógép operatív memóriájában rögzítették, mely esetben ideiglenes átvitelről van szó.

22

Figyelembe véve a Lakorda azon állítását, miszerint az „Apis pravo” és az „Apis praktika” modulok mennyiségi szempontból az ő „Lakorda legis” rendszerének nem képezik jelentős részét, a kérdést előterjesztő bíróság ezenfelül úgy véli, hogy kötelessége értelmezni a 96/9 irányelv 7. cikke (1) és (2) bekezdése értelmében vett, mennyiségi szempontból jelentős rész fogalmát is. E tekintetben azt kérdezi, hogy annak megítélésénél, hogy ilyen (jelentős) rész tekintetében történt-e kimásolás, az említett modulokból kimásolt adatok mennyiségét a Lakorda moduljaiban szereplő adatok mennyiségével külön-külön, vagy ezzel ellenkezőleg, azokat összeségükben tekintve kell-e összevetni.

23

Az Apis arra vonatkozó állítása, hogy az ő „Apis praktika” moduljában olyan bíróságoktól beszerzett bírósági határozatok szerepelnek, amelyek ítélkezési gyakorlata a nyilvánosság számára nem hozzáférhető, a kérdést előterjesztő bíróság számára felvetette annak a kérdését, hogy az annak megítéléséhez szükséges releváns szempont, hogy valamely adatbázis tartalmának a 96/9 irányelv 7. cikke (1) és (2) bekezdése értelmében vett, minőségi szempontból jelentős részéről van-e szó, az adatok hozzáférhetősége-e – azok beszerzésére tekintettel –, vagy ezen adatok információértékének a fontossága.

24

Végül a kérdést előterjesztő bíróság arra szeretne választ kapni, hogy annak megállapításához, hogy a 96/9 irányelv 7. cikke értelmében vett kimásolásról van-e szó, valóban nem csupán magukat az adatbázisokat, hanem az azok kezelésére szolgáló számítástechnikai programokat is össze kell-e hasonlítani.

25

Mivel a Sofiyski gradski sad ezen értelmezési nehézségekkel találta magát szemben, úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő előzetes döntéshozatali kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

26

A Lakorda véleménye szerint az alapeljárásbeli jogvita megoldásához nincs szükség előzetes döntéshozatal iránti kérelemre.

27

A Lakorda e tekintetben azt állítja, hogy a jogvita nem attól függ, hogy hogyan kell értelmezni a 96/9 irányelv értelmében vett „kimásolás” vagy a „valamely adatbázis tartalmának jelentős része” fogalmát. Állítása szerint a kimásolás fogalmát a bolgár jog meghatározza, és e rendeletnek az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben foglalt rendelkezéseit a Bíróság korábban már értelmezte. Hozzáteszi, hogy a neki felrótt állítólagos jogellenes kimásolást illetően a kérdést előterjesztő bíróság meg tudja vizsgálni a felek által eléje terjesztett bizonyítékokat, különös tekintettel az általa a jogvita eldöntése érdekében bekért műszaki és könyvviteli szakértői véleményekre, anélkül, hogy a Bíróság beavatkozására lenne szükség.

28

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egyedül az ügyben eljáró és a bírósági döntésért felelősséggel tartozó nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélje mind az előzetes döntéshozatal szükségességét ítéletének meghozatala szempontjából, mind pedig a Bíróság elé terjesztendő kérdések jelentőségét (a C-415/93. sz. Bosman-ügyben 1995. december 15-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-4921. o.] 59. pontja, a C-380/05. sz. Centro Europa ügyben 2008. január 31-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-349. o.] 52. pontja és a C-213/07. sz. Michaniki-ügyben 2008. december 16-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-9999. o.] 32. pontja).

29

Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések a közösségi jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni (lásd többek között a C-326/00. sz. IKA-ügyben 2003. február 25-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-1703. o.] 27. pontját és a fent hivatkozott Michaniki-ügyben hozott ítélet 33. pontját).

30

Csak akkor utasítható el a határozathozatal a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről, ha a közösségi jog kért értelmezése nyilvánvalóan nem áll kapcsolatban az alapjogvita tényeivel vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azon ténybeli és jogi körülmények, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a feltett kérdésekre hasznos módon válaszolhasson (lásd többek között a C-379/98. sz. PreussenElektra-ügyben 2001. március 13-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-2099. o.] 39. pontját és a fent hivatkozott Michaniki-ügyben hozott ítélet 34. pontját).

31

Mindenesetre hangsúlyozandó, hogy a jelen ügy nem tartozik az előző pontban hivatkozott esetek egyikébe sem. Ellenkezőleg, az alapeljárás ténybeli és jogi hátterének az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő leírása azt mutatja – és ez egyébként a tárgyaláson is megerősítésre került –, hogy azon jogvita megoldása, amelynek tárgyában a kérdést előterjesztő bíróság előtt keresetet indítottak, többek között a 96/9 irányelv 7. cikke értelmében vett „kimásolás” és valamely adatbázis tartalmának minőségi vagy mennyiségi szempontból „jelentős része” fogalmára vonatkozó pontosításoktól függ.

32

Hozzá kell fűzni, hogy az EK 234. cikkben említett eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, az ügy konkrét tényállásának megítélése a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik. Ugyanakkor a célból, hogy hasznos választ adhasson ez utóbbi kérdésére, a Bíróság a nemzeti bíróságokkal való együttműködés szellemében megadhatja számára valamennyi, általa szükségesnek ítélt iránymutatást (lásd a C-49/07. sz. MOTOE-ügyben 2008. július 1-jén hozott ítélet [EBHT 2008., I-4863. o.] 30. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

33

E körülményekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

34

Az első, negyedik és ötödik kérdés, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, főként a kimásolásnak mint az adatok fizikai átvitelének fogalmára vonatkozik a 96/9 irányelv összefüggésében. A második, a harmadik és a hatodik kérdés, amelyeket szintén célszerű összevonni és együttesen vizsgálni, alapvetően valamely adatbázis tartalmának minőségi vagy mennyiségi szempontból jelentős része fogalmára vonatkozik ugyanebben az összefüggésben.

35

Első kérdésében a kérdést előterjesztő bíróság a 96/9 irányelv 7. cikke (2) bekezdése a) pontjában szereplő „végleges” és „ideiglenes átvitel” fogalmának értelmezését kéri, azért hogy annak segítségével meg tudja határozni a kimásolás fogalmát. Egyúttal arra is kiváncsi, hogy egyrészt valamely elektronikusan hozzáférhető adatbázis esetén mely időpontban tekintendő befejezettnek a kimásolás, másrészt hogy az a tény, hogy az adatbázisból kimásolt tartalom egy új, módosított adatbázis létrehozását szolgálta, hatással lehet-e annak értékelésére, hogy itt ilyen értelemben vett kimásolásról van-e szó.

36

A negyedik kérdés lényegében arra vonatkozik, hogy annak megítélésekor, hogy elektronikusan hozzáférhető adatbázisokból való kimásolás történt-e, jelentősége van-e egyrészt annak a körülménynek, hogy ezen adatbázis tárgyi és műszaki jellemzői felismerhetők a sui generis jog feltételezett megsértőjének adatbázisában is, másrészt a két érintett adatbázis szerkezeti felépítése közötti eltérésnek.

37

Ötödik kérdésében a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy az alkalmazott, adatbázis kezelésére szolgáló, de annak részét nem képező számítástechnikai programnak szerepe van-e annak megítélésénél, hogy kimásolás történt-e.

38

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a kimásolás fogalmát a 96/9 irányelv 7. cikke (2) bekezdésének a) pontja úgy határozza meg, mint az „adatbázis tartalma egészének vagy egy jelentős részének más hordozóra bármilyen eszközzel, illetve bármilyen formában történő végleges vagy ideiglenes átvitelét”.

39

Mivel a kimásolás fogalmát a 96/9 irányelv 7. cikke különböző rendelkezései használják, a vizsgált kérdésekre a választ e cikk általános szövegösszefüggésére figyelemmel kell megadni (lásd ebben az értelemben a C-304/07. sz. Directmedia Publishing ügyben 2008. október 9-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-7565. o.] 28. pontját).

40

A Bíróság korábban már kimondta, hogy a 96/9 irányelv 7. cikke (2) bekezdése a) pontjában a kimásolás fogalmának meghatározásakor alkalmazott kifejezésekre, valamint a közösségi jogalkotó által létrehozott sui generis jog céljára való tekintettel (lásd e tekintetben a C-203/02. sz., The British Horseracing Board és társai ügyben 2004. november 9-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-10415. o.] 45., 46. és 51. pontját, valamint a fent hivatkozott Directmedia Publishing ügyben hozott ítélet 31–33. pontját), e fogalmat az említett 7. cikk összefüggésében tág értelemben kell érteni, úgy, hogy az minden, valamely adatbázis tartalmának egésze vagy egy részének jogosulatlan felhasználására vonatkozik, tekintet nélkül az alkalmazott eljárásmód jellegére és formájára (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott The British Horseracing Board és társai ügyben hozott ítélet 51. és 67. pontját, valamint a fent hivatkozott Directmedia Publishing ügyben hozott ítélet 34., 35., 37. és 38. pontját).

41

E tekintetben a döntő szempont továbbra is az érintett adatbázis tartalma egészének vagy egy részének valamely másik – az említett adatbázissal akár azonos, akár attól eltérő jellegű – adathordozóra való „átvitelének” megtörténte. Az ilyen átvitel azt feltételezi, hogy az adatbázis tartalmának egésze vagy egy része más adathordozón található, mint az eredeti adatbázis (lásd a fent hivatkozott Directmedia Publishing ügyben hozott ítélet 36. pontját).

42

Ebben az összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy a kérdést előterjesztő bíróság első kérdését illetően, miként az magának a 96/9 irányelv 7. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfogalmazásából is következik, a közösségi jogalkotó az említett 7. cikk értelmében vett „kimásolás” fogalmába nem csak a „végleges”, hanem az „ideiglenes átvitelnek” minősülő cselekményeket is bele szándékozott foglalni.

43

Miként azt a tárgyaláson az Európai Közösségek Bizottsága pontosította, a jogalkotó célja az volt, hogy kifejezetten kizárja a de minimis szabály-jelleget a 96/9 irányelv 7. cikke értelmében vett „átvitel” fogalmának értelmezése és alkalmazása során. Egyébként, miként azt a Bizottság a tárgyaláson szintén megerősítette, maga az említett irányelv természetesen nem fűz konkrét jogkövetkezményt a szóban forgó átvitel végleges vagy azzal ellentétes ideiglenes jellegéhez. Ugyanakkor annak a kérdésnek, hogy végleges vagy ideiglenes átvitelről van-e szó, a szóban forgó nemzeti jog kontextusától függően jelentősége lehet a védelem alatt álló adatbázis előállítójának sui generis joga esetleges megsértése súlyosságának, vagy az ilyen jogsértéshez kapcsolódó megtérítendő kár terjedelmének megítélését illetően.

44

A Bizottsághoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy a végleges és az ideiglenes átvitel közötti különbségtétel azon alapul, hogy az eredeti adatbázisból kimásolt elemeket mennyi ideig tárolják a másik adathordozón. Végleges átvitelről akkor beszélhetünk, ha az említett elemeket tartós jelleggel rögzítették valamely, az eredeti adathordozótól eltérő adathordozón, míg ideiglenes átvitelről akkor beszélhetünk, ha ezen elemeket korlátozott ideig tárolják valamely más adathordozón, például a számítógép operatív memóriájában.

45

Ami az elektronikus adatbázisokból történő kimásolás megtörténtének időpontját illeti, az akkor tekinthető befejezettnek, amikor a kimásolással érintett elemeket az eredeti adatbázist tartalmazó adathordozótól eltérő, másik adathordozón rögzítik, függetlenül attól, hogy e rögzítés végleges vagy ideiglenes jellegű-e.

46

Egyébként az átviteli művelet célja közömbös annak értékelésénél, hogy kimásolás esetéről van-e szó. Így nem sokat számít, hogy a szóban forgó átviteli művelet célja másik adatbázis létrehozása-e – akár versenytársa az eredetinek, akár nem –, illetve, hogy e művelet az adatbázis létrehozásán kívüli kereskedelmi tevékenység keretében történik-e, vagy sem (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Directmedia Publishing ügyben hozott ítélet 46. és 47. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

47

Miként azt a 96/9 irányelv (38) preambulumbekezdése is megerősíti, a kimásolás fogalmának értelmezése szempontjából szintén nincs jelentősége annak, hogy a védett adatbázis tartalmának valamely más adathordozóra történő átvitele az érintett elemek olyan megjelenítését vagy elrendezését eredményezi, amely eltér az eredeti adatbázist jellemzőtől (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Directmedia Publishing ügyben hozott ítélet 39. pontját).

48

Következésképpen, és tekintettel az elektronikus adatbázisokra alkalmazható technikai elrendezési lehetőségekre, az a körülmény, hogy egy ilyen, a sui generis joggal védett adatbázis tartalmának egy része vagy egésze módosított formában található meg valamely más adatbázisban, önmagában nem képezi akadályát a kimásolás megtörténte megállapításának. Ugyanez igaz a kérdést előterjesztő bíróság negyedik kérdésében hivatkozott, a két érintett adatbázis szerkezeti felépítése közötti eltérésekkel kapcsolatos körülményre is.

49

E tekintetben azt is pontosítani kell, hogy amennyiben megállapításra kerül – ami a kérdést előterjesztő bíróság feladata –, hogy a sui generis jog által védett adatbázis tartalmának jelentős részét az adatbázis előállítójának hozzájárulása nélkül vitték át egy másik személy birtokában lévő adathordozóra, majd azt később a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tették, például valamely más, esetleg módosított adatbázis formájában, e körülmény a kimásolás megtörténtén kívül a 96/9 irányelv 7. cikke értelmében vett újrahasznosítás megtörténtére is utal, hiszen az újrahasznosítás fogalma lényegében a védett adatbázis tartalmának vagy annak jelentős részének a nyilvánosság számára történő bármiféle jogosulatlan hozzáférhetővé tételére kiterjed (lásd ebben az értelemben a The British Horseracing Board és társai ügyben hozott ítélet 61. és 67. pontját).

50

Ezenfelül, miként arra a Bizottság is rámutatott, kiemelten kell kezelni azt a körülményt – amelynek vizsgálata szintén a kérdést előterjesztő bíróság feladata –, hogyha a védett adatbázisból történő jogellenes kimásolás olyan új adatbázis összeállítása és értékesítése céljából történt, amely az eredeti adatbázissal versenyben áll, akkor ez adott esetben releváns lehet az e cselekménnyel az adatbázis előállítójának okozott kár terjedelmének meghatározása szempontjából.

51

Ami a kérdést előterjesztő bíróság negyedik kérdésében szintén hivatkozott azon körülményt illeti, hogy valamely adatbázis tartalmát illetően megfigyelhető tárgyi és technikai jellegzetességek szintén megfigyelhetőek valamely más adatbázis tartalmánál, e körülmény arra utaló jelként fogható fel, hogy e két adatbázis között átvitel, illetve ennélfogva kimásolás történt. Miként azt a Lakorda hangsúlyozza, mindenesetre az említett bíróság feladata annak megítélése, hogy ezen egybeesés nem magyarázható-e más tényezőkkel, úgy mint a két adatbázis megalkotása során felhasznált források azonosságával és e jellegzetességeknek a közös forrásokban való meglétével.

52

A bolgár kormányhoz hasonlóan pontosítani kell azt is, hogy az a tény, hogy az adatbázis előállítója által a nyilvánosság számára nem hozzáférhető forrásokból megszerzett elemek szintén szerepelnek a másik előállító adatbázisában, önmagában nem elegendő annak bizonyítására, hogy az első adathordozóról átvitel történt a második adathordozóra, tekintettel arra a lehetőségre, hogy az említett elemek a második adatbázis előállítója által ugyanezen forrásokból szintén közvetlenül beszerezhetők voltak. E tény mindazonáltal kimásolásra utaló jel lehet.

53

Végül, miként azt a bolgár kormány és a Bizottság állítja, az adatbázis kezeléséhez valamely másik adatbázis előállítójának sui generis joga állítólagos megsértője által alkalmazott számítástechnikai program eredeti jellegére vonatkozó, a Lakorda által az alapeljárás során hivatkozott és a kérdést előterjesztő bíróság ötödik kérdése alapjául szolgáló körülmény természetesen adott esetben releváns lehet a számítógépi programok jogi védelméről szóló, 1991. május 14-i 91/250/EGK tanácsi irányelv (HL L 122., 42. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 114. o.) összefüggésében (lásd e tekintetben a 96/9 irányelv (23) preambulumbekezdését, valamint 2. cikkének a) pontját).

54

E körülmény viszont önmagában nem zárja ki azt, hogy az ilyen jogsértés állítólagos elkövetőjének adathordozóján található elemek egésze vagy egy része ezen elemeknek a védett adatbázis adathordozójáról történt jogosulatlan átviteléből származik.

55

Az előbbi megfontolásokra tekintettel az első, a negyedik és az ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy:

56

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy miként kell értelmezni a valamely adatbázis tartalmának mennyiségi szempontból „jelentős része” kimásolásának fogalmát a 96/9 irányelv 7. cikke értelmében, amikor az érintett adatbázisok az alkotóelemek halmazának egészén belül önálló kereskedelmi terméknek minősülő, különálló „alcsoportokat” (modulokat) képeznek.

57

A harmadik kérdés lényegében arra irányul, hogy az a körülmény, hogy a valamely adatbázisból állítólagosan kimásolt egyes elemeket az adatbázis előállítója olyan forrásból szerezte be, amely a nyilvánosság számára nem szabadon hozzáférhető, befolyásolhatja-e a 96/9 irányelv 7. cikke értelmében vett, valamely adatbázis tartalmának minőségi szempontból „jelentős része” fogalmának értelmezését.

58

Hatodik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy miként kell értelmezni a 96/9 irányelv 7. cikkének összefüggésében a „valamely adatbázis tartalma jelentős részének” fogalmát, figyelemmel a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerinti pontosításokra, amikor ezen adatbázis a nyilvánosság számára hozzáférhető, olyan hivatalos aktusokat tartalmaz, mint például az állam végrehajtó hatalmának normatív és egyedi aktusai, azok hivatalos fordításai, valamint az ítélkezési gyakorlat.

59

A kérdést előterjesztő bíróság által feltett második kérdést illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a valamely védett adatbázis tartalma mennyiségi szempontból jelentős részének fogalma az ezen adatbázisból kimásolt vagy abból újrahasznosításra került elemek terjedelmére utal, és azt ez utóbbi tartalmának összterjedelméhez viszonyítva kell megítélni. Ugyanis ha valamely felhasználó valamely olyan adatbázis mennyiségi szempontból jelentős részét másolja ki és/vagy hasznosítja újra, amelynek a létrehozása jelentős eszközráfordítást igényelt, akkor a kimásolt és/vagy újrahasznosított részre eső ráfordítás – ezzel arányosan – szintén jelentős (lásd a fent hivatkozott The British Horseracing Board és társai ügyben hozott ítélet 70. pontját).

60

Miként arra a Bizottság is rámutatott, e kérdéshez hozzá kell tenni, hogy az azon adathordozón található adatbázis tartalma terjedelmének, amelyre a védett adatbázisból származó elemeket átvitték, semmiféle jelentősége nincs annak megítélésénél, hogy az utóbbinak az állítólagos kimásolással és/vagy újrahasznosítással érintett része jelentős volt-e.

61

Egyébiránt, miként azt mind az Apis, mind a bolgár kormány és a Bizottság is hangsúlyozta, a kimásolás és/vagy újrahasznosítás mennyiségi szempontból jelentős mivolta csak a sui generis jog által védett elemek egészére figyelemmel ítélhető meg, tekintettel egyrészt annak a 96/9 irányelv 1. cikke (2) bekezdése értelmében vett adatbázis mivoltára, másrészt pedig ezen adatbázisnak az említett irányelv 7. cikke (1) bekezdése értelmében vett előállításával kapcsolatos ráfordítás jelentős mivoltára.

62

Ebből következően, abban a kérdést előterjesztő bíróság által annak második kérdésében említett esetben, amikor az elemek egésze több különálló alcsoportból áll, annak megítélése érdekében, hogy ezen alcsoportok valamelyikéből történő állítólagos kimásolás és/vagy újrahasznosítás az adatbázis tartalmának mennyiségi szempontból jelentős részét érintette-e, célszerű először is meghatározni, hogy ezen alcsoport a 96/9 irányelv értelmében önmagában véve olyan adatbázisnak minősül-e (lásd e tekintetben a C-444/02. sz. Fixtures Marketing ügyben 2004. november 9-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-10549. o.] 19–32. pontját), amely egyébként is megfelel a sui generis jog által biztosított védelemhez szükséges, az irányelv 7. cikke (1) bekezdésében felsorolt kritériumoknak.

63

Amennyiben igen, akkor az érintett alcsoportból állítólagosan kimásolt és/vagy újrahasznosításra került elemek terjedelmét kizárólag ezen alcsoport teljes tartalmának terjedelmével kell összevetni.

64

Amennyiben nem, és amennyiben azon elemek egésze, amelynek az érintett alcsoport a részét képezi, önmagában is olyan adatbázist képez, amely méltó lehet a 96/9 irányelv együttesen alkalmazott 1. cikke (2) bekezdésének és 7. cikke (1) bekezdésének értelmében vett sui generis jog által biztosított védelemre, akkor az ezen alcsoportból, valamint az esetlegesen más alcsoportokból kimásolt és/vagy újrahasznosított elemek terjedelmét az említett egész teljes tartalmának terjedelmével kell összevetni.

65

Ezzel kapcsolatban azt is pontosítani kell, hogy az a körülmény, hogy az ugyanazon elemek egészét alkotó különböző alcsoportokat önálló termékként külön-külön értékesítik, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy azok a sui generis jog védelme alá tartozó adatbázisoknak minősülhessenek. Az ilyen adatbázissá minősítés ugyanis nem kereskedelmi jellegű megfontolásokon alapul, hanem az említett irányelv 1. cikke (2) bekezdésében és 7. cikke (1) bekezdésében felsorolt jogi feltételek összességének meglétén.

66

Ami a kérdést előterjesztő bíróság által feltett harmadik kérdést illeti, hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a védett adatbázis minőségi szempontból jelentős részének fogalma a kimásolás és/vagy újrahasznosítás tárgyának tartalma megszerzéséhez, ellenőrzéséhez, illetve előállításához kapcsolódó ráfordítás jelentőségére utal, függetlenül attól a kérdéstől, hogy e tárgy a védett adatbázis általános tartalmának mennyiségileg jelentős részét képezi-e. Valamely adatbázis tartalmának mennyiségi szempontból elhanyagolható része ugyanis a megszerzés, ellenőrzés és előállítás tekintetében jelentős emberi, technikai vagy anyagi ráfordítást képviselhet (lásd a fent hivatkozott The British Horseracing Board és társai ügyben hozott ítélet 71. pontját).

67

A 96/9 irányelv (46) preambulumbekezdésére tekintettel, amely szerint a sui generis jog megléte nem eredményezi új jog keletkezését valamely adatbázis művein, adatain, illetve más tartalmi elemein, a Bíróság már többek között azt is kimondta, hogy a kimásolással és/vagy újrahasznosítással érintett elemek önmagában vett értéke e tekintetben nem képez az értékelésnél releváns szempontot (lásd a fent hivatkozott The British Horseracing Board és társai ügyben hozott ítélet 72. és 78. pontját).

68

Mindarra való figyelemmel, amire a jelen ítélet 66. pontjában emlékeztettünk, annak a körülménynek, hogy a sui generis jog által védett adatbázisból állítólagosan kimásolt és/vagy újrahasznosított elemeket azok előállítója a nyilvánosság számára nem hozzáférhető forrásokból szerezte be, attól függően, hogy a szóban forgó elemek e forrásokból történő begyűjtéséhez általa biztosított emberi, technikai és/vagy anyagi eszközök mennyire voltak jelentősek, jelentősége lehet annak megítélésénél, hogy az ezen elemeknek a 96/9 irányelv 7. cikke (1) bekezdése értelmében vett „megszerzéséhez” kapcsolódó ráfordítás jelentős volt-e (lásd ebben az értelemben a C-46/02. sz. Fixtures Marketing ügyben 2004. november 9-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-10365. o.] 34. és 38. pontját), és ennélfogva hatással lehet az érintett adatbázis tartalma minőségi szempontból jelentős részének való minősítésére.

69

Végül, ami a kérdést előterjesztő bíróság által annak hatodik kérdésében említett arra vonatkozó körülményt illeti, hogy az érintett adatbázisban a nyilvánosság számára is hozzáférhető hivatalos elemek is találhatók, hangsúlyozni kell, hogy mind a 96/9 irányelv 1. cikke (2) bekezdésében az említett irányelv értelmében vett adatbázis fogalmának meghatározásához alkalmazott kifejezések általánosságából, mind a sui generis jog által biztosított védelem céljából az következik, hogy a közösségi jogalkotó e fogalomnak tág értelmet szándékozott adni, amely többek között mentes a szóban forgó elemek egészének anyagi tartalmára utaló megfontolásoktól (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott C-444/02. sz. Fixtures Marketing ügyben hozott ítélet 19–21. pontját).

70

Egyébként, miként az a 96/9 irányelv 7. cikke (4) bekezdésből is következik, a sui generis jog attól függetlenül alkalmazandó, hogy az adatbázis és/vagy annak tartalma – többek között – szerzői jogi védelem alatt is állhat.

71

Miként azt a bolgár kormány is kiemelte, ebből következik, hogy a Lakorda által hivatkozott azon körülmény, hogy az Apis jogi információs rendszerében foglalt elemek – hivatalos jellegük miatt – nem részesülhetnek szerzői jogi védelemben, önmagában nem indokolja, hogy az ilyen elemekből álló halmazt megfosszuk a 96/9 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „adatbázisnak” való minősítés lehetőségétől, vagy hogy az ilyen halmaz kizárt legyen az ezen irányelv 7. cikke által bevezetett sui generis jog által nyújtott oltalom hatálya alól.

72

Következésképpen, miként arra az Apis, a bolgár kormány és a Bizottság is hivatkozott, a valamely adathalmazban összegyűjtött elemek egészének vagy egy részének hivatalos jellege és nyilvánosság számára való hozzáférhetősége nem menti fel a kérdést előterjesztő bíróságot annak megvizsgálása alól, a releváns ténybeli körülmények egészére tekintettel, hogy e halmaz a sui generis jog oltalmának hatálya alá tartozó adatbázist képezhet-e amiatt, hogy annak átfogó tartalmának megszerzéséhez, ellenőrzéséhez és előállításához mennyiségi vagy minőségi szempontból jelentős ráfordításra volt szükség (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott C-46/02. sz. Fixtures Marketing ügyben hozott ítélet 32–38. pontját).

73

Az a körülmény, hogy valamely védett adatbázis tartalma alapvetően hivatalos, a nyilvánosság számára hozzáférhető elemeket tartalmaz, nem menti fel a nemzeti bíróságot – az említett tartalom jelentős részét érintő kimásolás és/vagy újrahasznosítás megtörténtének megítélése szempontjából – annak megvizsgálása alól, hogy az említett adatbázisból állítólagosan kimásolt és/vagy újrahasznosított elemek mennyiségi szempontból jelentős részét képezik-e ez utóbbinak, vagy hogy adott esetben minőségi szempontból ilyen jelentős részt képeznek-e amiatt, hogy a megszerzés, az ellenőrzés vagy az előállítás tekintetében jelentős emberi, technikai vagy anyagi ráfordítást képviselnek.

74

Az előzőekben kifejtett megfontolásokra tekintettel a második, harmadik és hatodik kérdésre a következő választ kell adni:

75

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: