—

a Heuschen & Schrouff Oriëntal Foods Trading BV képviseletében H. de Bie advocaat,

—

a holland kormány képviseletében C. Wissels, C. ten Dam és M. Mol, meghatalmazotti minőségben,

—

a görög kormány képviseletében K. Georgiadis, Z. Chatzipavlou és I. Pouli, meghatalmazotti minőségben,

—

az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Albenzio. avvocato dello Stato,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében M. Patakia, segítője: F. Tuytschaever advocaat,

1

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem egyrészt a rizspapír importálására alkalmazandó vámtarifaszámra, illetve az egyes árucikkeknek a Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolásáról szóló, 1997. június 27-i 1196/97/EK bizottsági rendelet (HL L 170., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 8. kötet, 314. o.; a továbbiakban: besorolásról szóló rendelet) esetleges érvénytelenségére, másrészt a behozatali vámok utólagos beszedésére vonatkozó határozat elleni keresetet elbíráló nemzeti bíróság mozgásterére vonatkozik abban az esetben, ha az Európai Közösségek Bizottsága a kérdéses importműveleteket illetően már elvégzett bizonyos ténybeli vagy jogi értékeléseket.

2

A kérelmet a Staatssecretaris van Financiën és a Heuschen & Schrouff Oriëntal Foods Trading BV (a továbbiakban: H & S) közötti, a „rizspapírnak” is nevezett rizslapok tarifális besorolását érintő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o., helyesbítés: HL L 17., 2007.1.24., 24. o.) létrehozta az Európai Közösségben import- vagy exportműveletek tárgyát képező áruk teljes nómenklatúráját (a továbbiakban: KN), amely az említett rendelet I. mellékletében szerepel.

4

A jelen ügyben a KN 19019099 és 19059020 vámtarifaalszámoknak a 2658/87/EGK rendelet I. mellékletének a módosításáról szóló, 1997. augusztus 13-i 1624/97/EK rendelettel bevezetett változata volt alkalmazandó.

5

A KN 1901 és 1905 vámtarifaszámok, és az azokhoz tartozó vámtarifaalszámok magyar nyelvű szövege a következő:

6

A KN holland nyelvű változata az 1905 vámtarifaszámra és a hozzá tartozó vámtarifaalszámokra vonatkozóan a következő leírást tartalmazza:

7

A KN-nek a Közösségen belüli egységes alkalmazása érdekében a Bizottság a 2658/87 rendelet 9. cikke (1) bekezdése a) pontjának első francia bekezdése alapján rendeleteket fogadhat el egyes áruknak a KN-be való besorolása céljából.

8

A besorolásról szóló rendelet melléklete szerint a KN 19059020 vámtarifaalszám alá tartoznak a „száraz, áttetsző, különböző méretű, rizslisztből, sóból és vízből készült élelmiszer-készítmény[ek], lapok formájában”. A melléklet azt is előírja, hogy „ezeket a lapokat, miután vízbe áztatták, […] általában »csomagolóként« használják tavaszi tekercshez vagy egyéb termékhez”.

9

A harmonizált áruleíró és kódrendszerről (a továbbiakban: HR) szóló, 1983. június 14-én Brüsszelben aláírt egyezményt, valamint az 1986. június 24-i módosító jegyzőkönyvét (a továbbiakban: HR-ről szóló egyezmény) az Európai Gazdasági Közösség nevében az 1987. április 7-i 87/369/EGK tanácsi határozat (HL L 198., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 288. o.) hagyta jóvá.

10

Az említett egyezmény 3. cikkének (1) bekezdése szerint minden Szerződő Fél kötelezettséget vállal arra, hogy tarifa- és statisztikai nómenklatúrái megegyeznek a HR-rel, minden hozzátoldás és változtatás nélkül felhasználja annak valamennyi vámtarifaszáma és alszáma szövegét és a hozzájuk tartozó kódszámokat, és követi az említett rendszer számozási sorrendjét. Ugyanez a rendelkezés előírja azt is, hogy minden Szerződő Fél kötelezettséget vállal arra is, hogy alkalmazza a HR általános értelmezési szabályait, valamint a HR áruosztályainak, árucsoportjainak és alszámainak valamennyi megjegyzését, és nem módosítják utóbbiak hatályát.

11

A Vámegyüttműködési Tanács (jelenleg Vámigazgatások Világszervezete), amelyet az annak létrehozásáról szóló, 1950. december 15-én, Brüsszelben aláírt nemzetközi egyezmény létesített, a HR-ről szóló egyezmény 8. cikkében meghatározott feltételek szerint jóváhagyja a HR Bizottság magyarázó megjegyzéseit és osztályozási véleményeit.

12

A Bizottságnak a KN 19059020 vámtarifaalszámra vonatkozó magyarázó megjegyzése „az 1905 vtsz. HR magyarázata B) bekezdésére” hivatkozik.

13

Az 1905 vámtarifaszám HR magyarázatának a következő a szövege:

„[…]

14

Az 1996. december 19-i 82/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 17., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 8. kötet, 179. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o., a továbbiakban: Vámkódex) 220. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(2)   […] nem történik utólagos könyvelésbe vétel, ha:

[…]

[…]”

15

Az 1998. július 29-i 1677/98/EK bizottsági rendelettel (HL L 212., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 9. kötet, 30. o.) módosított, a 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o., a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 869. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A vámhatóságok maguk is határozhatnak úgy, hogy nem könyvelnek le beszedetlen vámokat:

[…]

[…]”.

16

A végrehajtási rendelet 871. cikkének szövege a következő:

„A 869. cikkben említett esetek kivételével a vámhatóság – akár úgy ítéli meg, hogy a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjában megállapított feltételek teljesülnek, akár ha kételyei merülnek fel az adott rendelkezésben foglalt kritériumoknak az adott esetre való megfelelő alkalmazhatósága tekintetében – köteles az ügyet a Bizottság elé utalni, abból a célból, hogy az a 872–876. cikkben megállapított eljárással összhangban határozatot hozzon. A Bizottság elé utalt ügyre vonatkozóan az eset teljes körű vizsgálatához szükséges valamennyi adatot a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani. Csatolni kell ezenfelül egy aláírt nyilatkozatot a Bizottság elé terjesztendő ügyben érintett személytől, amely tanúsítja, hogy a személy áttanulmányozta az esetet, és kijelenti, hogy nincs észrevétele, illetve megadja a további információkat, amelyeket szerinte az előterjesztésbe bele kellene foglalni.

A Bizottság az ügy beérkezésekor erről megfelelően tájékoztatja az érintett tagállamot.

Ha megállapítást nyer, hogy a tagállam által szolgáltatott adatok nem elegendőek ahhoz, hogy az adott ügyben a tények teljes ismeretében lehessen határozatot hozni, a Bizottság további adatok szolgáltatását kérheti.”

17

A végrehajtási rendelet 873. cikkének első bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az adott ügyet vizsgáló bizottság keretében egy valamennyi tagállam képviselőiből álló szakértői csoporttal történő konzultáció után a Bizottság határoz arról, hogy a vizsgált körülmények alapján a kérdéses vámokat le kell-e könyvelni.”

18

A Vámkódex 239. cikke szerint:

„(1)   A behozatali vagy kiviteli vámokat a 236., 237. és 238. cikkben említett helyzetektől eltérő más olyan helyzetekben is vissza lehet fizetni vagy el lehet engedni:

(2)   Az (1) bekezdésben foglalt okok miatt a vámok visszafizetésére vagy elengedésére akkor kerülhet sor, ha az illetékes vámhivatalhoz […] ilyen irányú kérelmet nyújtanak be.”

19

A végrehajtási rendelet 905. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ha az a döntéshozó vámhatóság, amelyhez a Vámkódex 239. cikkének (2) bekezdése szerint a visszafizetésre vagy elengedésre irányuló kérelem benyújtásra került, a 899. cikk alapján nem tud határozatot hozni, de a kérelmet olyan bizonyítékok támasztják alá, amelyek a körülményekből eredő olyan különleges helyzetet képezhetnek, amelynek során az érintett személy részéről sem csalárd szándék, sem nyilvánvaló hanyagság nem merülhet fel, az adott hatóság tagállama az ügyet a 906–909. cikk alapján történő elintézés céljából a Bizottsághoz utalja.

A döntéshozó vámhatóság – ha az üggyel kapcsolatban semmilyen kételye nem merül fel –, maga is határozhat a vámok visszafizetéséről vagy elengedéséről azokban az esetekben, amikor úgy ítéli meg, hogy a Vámkódex 239. cikkének (1) bekezdésében megállapított feltételek teljesültek, és ha az ugyanabból a különleges helyzetből eredő egy vagy több behozatali vagy kiviteli művelet tekintetében keletkező összeg érintett személyenként kevesebb mint 50000 [euró].

Az »érintett személy« kifejezést ugyanúgy kell értelmezni, mint a 899. cikk esetében.

A döntéshozó vámhatóság minden egyéb esetben elutasítja a kérelmet.

(2)   A Bizottság elé terjesztett ügyre vonatkozóan az eset teljes körű vizsgálatához szükséges valamennyi adatot a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani. Csatolni kell ezenfelül egy nyilatkozatot, amelyet a visszafizetés vagy elengedés kérelmezője aláír, és amelyben kijelenti, hogy áttanulmányozta az előterjesztést, és nincs észrevétele, illetve megadja a további információkat, amelyeket szerinte az előterjesztésbe kellene foglalni.

A Bizottság az ügy beérkezésekor erről megfelelően tájékoztatja az érintett tagállamot.

Ha megállapítást nyer, hogy a tagállam által szolgáltatott adatok nem elegendőek ahhoz, hogy az adott ügyben a tények teljes ismeretében lehessen határozatot hozni, a Bizottság további adatok szolgáltatását kérheti.

[…]”

20

A végrehajtási rendelet 907. cikkének első bekezdése előírja:

„Az adott ügyet vizsgáló bizottság keretében egy valamennyi tagállam képviselőiből álló szakértői csoporttal történő konzultáció után a Bizottság határoz arról, hogy a különleges helyzet alapján jogszerű-e a visszafizetés vagy elengedés.”

21

A közigazgatási jogról szóló általános törvény (Algemene Wet Bestuursrecht) 8:72 cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ha a bíróság a keresetet megalapozottnak nyilvánítja, a közigazgatási szervet kötelezheti arra, hogy új határozatot hozzon, vagy más olyan aktust fogadjon el, amely a bíróság határozatát figyelembe veszi, vagy úgy határozhat, hogy a megsemmisített határozat egészének vagy egy részének a helyébe a saját határozata lép.”

22

A H & S termeléssel és kereskedelemmel foglalkozó holland társaság, amely főként éttermek számára szállít keleti élelmiszertermékeket. Ennek keretében több éve rizspapírt importál Vietnamból.

23

A H & S e terméket már 1996-ban importálta a KN 19019099 vámtarifaalszám alatt. E tarifális besorolást a holland vámhatóság (a továbbiakban: vámhatóság) több alkalommal is elfogadta, az importált szállítmányokból vett mintán elvégzett ellenőrzést és elemzést követően is.

24

A Bizottság 1997. június 27-én elfogadta a fent hivatkozott besorolásról szóló rendeletet, amely előírja, hogy a kérdéses termékeket valójában a KN 19059020 vámtarifaalszám alá kell sorolni. A rendeletet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában1997. június 28-án hirdették ki, és 1997. július 19-én lépett hatályba.

25

A H & S ugyanakkor továbbra is a 19019099 vámtarifaalszám alatt importálta a rizspapírt. A vámhatóság el is fogadta a vámáru-nyilatkozatokat az említett besorolással, legutóbb 1997. július 14-én és 1998. március 16-án. Ezt követően 1998. március 16-án észlelte a besorolás téves jellegét, és tájékoztatta az említett társaságot, hogy az árukat a besorolásról szóló rendeletben előírt vámtarifaszám, nevezetesen a KN 19059020 vámtarifaalszám alá kell besorolni. A H & S ettől kezdve az áruit az említett vámtarifaszám alá sorolva importálta.

26

A 2000-es év folyamán a vámhatóság tájékozatta a H & S-t arról, hogy az 1997. november 25-től1998. február 2-ig tartó időszakra vonatkozóan utólagosan könyvelésbe veszi azokat a behozatali vámokat, amelyeket a KN 19059020 vámtarifaalszám alapján meg kellett volna fizetni.

27

A H & S ezt követően az említett vámok elengedését kérelmezte. A Bizottság a végrehajtási rendelet 905. cikke alapján 2002. szeptember 19-én benyújtott kérelem alapján 2004. június 17-én elfogadta a REM 19/2002 határozatot (a továbbiakban: 2004. június 17-i határozat), amelyben megállapította, hogy a behozatali vám elengedése az adott esetben nem indokolt. E határozatot a H & S az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága előtt megtámadta a 2004. szeptember 23-án benyújtott megsemmisítés iránti keresettel. Az Elsőfokú Bíróság T-382/04. sz., Heuschen & Schrouff Oriëntal Foods kontra Bizottság ügyben 2006. november 30-án hozott ítélete ellen, amellyel az Elsőfokú Bíróság az említett keresetet elutasította, a H & S fellebbezést nyújtott be, az ügyet a Bíróság Hivatalánál a C-38/07. P. számon vették nyilvántartásba.

28

A vámhivatal 2000. november 22-én tájékoztatta a H & S-t, hogy utólagosan könyvelésbe vesz 645399,50 NLG (azaz 292869,52 euró) összegű behozatali vámot. A H & S panaszát követően az inspecteur a fizetési felszólításokat helyben hagyta, kivéve 13650,30 NLG összeget egy vámáru-nyilatkozat megsemmisítésére tekintettel.

29

A H & S 2001. március 19-én keresettel fordult a Tariefcommissie-hoz, amelynek a helyébe az eljárás során a Gerechtshof te Amsterdam lépett. Az utóbbi bíróság 2004. december 7-én a keresetet megalapozottnak nyilvánította, és megsemmisítette az inspecteur határozatát, valamint a fizetési felszólításokat. A bíróság egyrészt megerősítette, hogy a rizslapok a KN 19059020 vámtarifaalszám alá tartoznak. Ugyanakkor a KN 19019099 vámtarifaalszám téves alkalmazása az álláspontja szerint a vámhatóság hibájának az eredménye, amelyet a H & S ésszerűen nem észlelhetett, és amely hiba a Vámkódex 220. cikke alapján lehetővé teszi az így meg nem fizetett behozatali vám utólagos beszedése alóli mentesülést.

30

A Staatssecretaris van Financiën ezt követően felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz a Vámkódex 220. cikkének a Gerechtshof te Amsterdam általi alkalmazását vitatva, míg a H & S csatlakozófelülvizsgálat-kérelmet terjesztett elő annak megállapítása iránt, hogy termékei valójában a KN 19019099 vámtarifaalszám alá tartoznak.

31

Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy kétségtelen, hogy az importált termékek rizslisztből, sóból és vízből készülnek, keverés, gyúrás, lapítás és szárítás útján. E termékek előzetes hőkezelés nélkül nem fogyaszthatók.

32

A csatlakozó felülvizsgálati kérelem tekintetében a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a HR magyarázó megjegyzései szerint a KN 1905 vámtarifaszám nem annyira a hőkezelt, mint inkább a finomított termékekre vonatkozik.

33

A Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján azonban az is megállapítható, hogy a KN 1901 és 1905 vámtarifaszámok abban különböznek, hogy az előbbi a nyers, az utóbbi pedig a hőkezelt árukra vonatkozik.

34

Mivel a besorolásról szóló rendelet a rizslapokat mindenfajta fenntartás nélkül a KN 1905 vámtarifaszám alá sorolta, a Hoge Raad der Nederlanden álláspontja szerint a Bírósághoz kérdéssel kell fordulni a rendelet érvényességét illetően.

35

A felülvizsgálati kérelmet illetően az említett bíróság megállapítja, hogy a Gerechtshof te Amsterdam a 2004. december 7-i ítéletében elismerte, hogy teljesül a vámhatóság hibájának észlelhetőségével összefüggő és a Vámkódex 220. cikkének alkalmazásához szükséges három feltétel, a Bizottság azonban a gazdasági szereplő gondosságának az említett kódex 239. cikkének alkalmazása keretében történő értékelése keretében 2004. június 17-én úgy határozott, hogy nem teljesülnek ugyanezek a kritériumok, amit megerősített az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott Heuschen & Schrouff Oriëntal Foods kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében, amelyben elutasította a H & S-nek a 2004. június 17-i határozat ellen benyújtott keresetét.

36

A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a kérdés az, hogy a nemzeti vámhatóságnak mely határozatot kell követnie abban az esetben, ha a Bizottság és a nemzeti bíróság ellentétes tartalmú álláspontot képvisel a fent említett három kritérium értékelése tekintetében. Pontosabban azt kell tehát meghatározni, hogy a nemzeti bíróságnak milyen hatásköre van a Bizottságéhoz viszonyítva az említett kritériumok alkalmazása tekintetében.

37

A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy ha a vámhatóság álláspontja szerint a Vámkódex által előírt feltételek teljesülhetnek, az ügyet a Bizottság elé utalja, amely határoz arról, hogy szükséges-e a behozatali vám utólagos beszedése (a Vámkódex 220. cikke), illetve indokolt-e a vám elengedése (a Vámkódex 239. cikke). Ebben az esetben biztosítva van a közösségi jog egységes alkalmazása.

38

Más a helyzet azonban, ha a vámhatóság úgy határoz, hogy a Vámkódex 220. cikke alkalmazásának feltételei nem teljesülnek. Ebben az esetben az ügyet nem továbbítja a Bizottságnak, és amennyiben az érintett keresetet indít a vámhatóság határozata ellen, a nemzeti bíróságnak kell értékelnie azt, hogy az utólagos beszedés alóli mentesülés feltételei teljesülnek-e. A közösségi jog egységes alkalmazását ebben az esetben az előzetes döntéshozatalra utalás mechanizmusa biztosíthatja. Ugyanakkor abban az esetben, ha a nemzeti bíróság határozata ellen jogorvoslattal lehet élni, e bíróság nem köteles előzetes döntéshozatalra utalás céljából felfüggeszteni az eljárást.

39

Ilyen körülmények között a Hoge Raad der Nederlanden felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

40

Az előterjesztő bíróság az első két kérdésével, amelyeket együtt kell vizsgálni, lényegében arra vár választ, hogy a rizslisztből, sóból és vízből gyártott, szárított tésztalapok, amelyeket azonban nem vetettek alá hőkezelésnek, a KN 19059020 vámtarifaalszám alá tartoznak-e, és adott esetben a besorolásról szóló rendelet érvényes-e.

41

A H & S álláspontja szerint a KN 1905 vámtarifaszám csak a hőkezelt, közvetlenül fogyasztható termékeket foglalja magában, amint azt a Bíróság a C-12/94. sz. Uelzena Milchwerke ügyben 1995. augusztus 11-én hozott ítéletének (EBHT 1995., I-2397. o.)12. pontjában sugallta. Következésképpen a besorolásról szóló rendeletet érvénytelennek kell nyilvánítani.

42

A holland, a görög és az olasz kormány, valamint a Bizottság azt az álláspontot képviselik, hogy a KN 1905 vámtarifaszám nem kifejezetten a hőkezelt vagy a közvetlenül fogyasztható termékeket foglalja magában, és a rizslapoknak a KN 19059020 vámtarifaalszámba való besorolása nem ellentétes a Kombinált Nómenklatúrával. E kormányok, valamint a Bizottság tehát úgy vélik, hogy a besorolásról szóló rendelet érvényes.

43

Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az áruk tarifális besorolásának meghatározó szempontját általában azok objektív, a KN-vámtarifaszám és az áruosztályok, illetve árucsoportok megjegyzéseinek szövegében meghatározott jellemzőiben és tulajdonságaiban kell keresni (lásd a C-142/06. sz. Olicom-ügyben 2007. július 18-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-6675. o.] 16. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

44

E tekintetben mind a Közös Vámtarifa árucsoportjait megelőző megjegyzések, mind a Vámegyüttműködési Tanács nómenklatúrájának magyarázó megjegyzései a Közös Vámtarifa egységes alkalmazása lényeges eszközeinek minősülnek, és ily módon hasznos segítséget nyújtanak annak értelmezéséhez (lásd a fent hivatkozott Olicom-ügyben hozott ítélet 17. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

45

Igaz, hogy amint azt az alapügy felperese is állítja, a KN 1905 vámtarifaszám holland nyelvű változata – ellentétben bizonyos más nyelvi változatoktól – nem említi kifejezetten a rizspapírt és a hasonló termékeket. Ez a nyelvi változat ugyanis csak a lapok formájában előállított termékekre utal.

46

Az álladó ítélkezési gyakorlatból azonban az következik, hogy a közösségi jogi rendelkezések egységes alkalmazásának szükségessége kizárja azt, hogy a rendelkezés szövegét kétség esetén elszigetelten vizsgálják, és éppen azt követeli meg, hogy a más hivatalos nyelveken elfogadott változatok fényében értelmezzék és alkalmazzák azt (a C-48/98. sz. Söhl & Söhlke ügyben 1999. november 11-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-7877. o.] 46. pontja).

47

A KN 1901 vámtarifaszámot illetően, amelyre a H & S hivatkozik, meg kell állapítani, hogy amint azt szövege is kifejezetten jelzi, csak azokat a lisztből, darából, keményítőből vagy malátakivonatból előállított élelmiszer-készítményeket foglalja magában, amelyeket a KN másutt nem említ. Ez a vámtarifaszám tehát szubszidiárius jellegű, és nem terjed ki olyan termékekre, amelyek leírása megfelel a KN érintett árucsoportja más vámtarifaszámainak. Ezenfelül a KN 19019099 vámtarifaalszám – amelyet az alapügyben feltüntettek a vámáru-nyilatkozatokban az árukra vonatkozóan – „más”, azaz olyan termékekre vonatkozik, amelyek nem sorolhatók be az említett szubszidiárius 1901 vámtarifaszám egyéb vámtarifaalszámai alá.

48

Amint a főtanácsnok az indítványának a 43. és 44. pontjában rámutat, a rizspapírra („rice paper”) vagy a „szárított” termékekre való hivatkozás a KN 19059020 vámtarifaalszám több nyelvi változatában is kifejezetten szerepel.

49

Ellentétben a H & S által a Bíróság elé terjesztett írásbeli észrevételekben kifejtettekkel, egy nyelvi változat sem utal olyan követelményre, amely szerint az említett vámtarifaalszám alá tartozó termékeknek mindenképpen hőkezelteknek kell lenniük. Az 1905 vámtarifaszám alá, pontosabban az 19059020 vámtarifaalszám alá tartozó termékek állapotára vonatkozó egyetlen utalás ugyanis arra vonatkozik, hogy e termékeknek „szárítottaknak” kell lenniük.

50

A Bizottságnak az említett vámtarifaalszámra vonatkozó magyarázó megjegyzése „az 1905 vtsz. HR-magyarázata B) bekezdésére” hivatkozik. Márpedig, amint a holland kormány hangsúlyozza, e megjegyzések az általában lisztből vagy keményítőből készült tésztákból sütött, korong vagy lap alakú termékeket említik, amelyeket különböző célra használnak. A Bizottság és a HR magyarázó megjegyzései szerint tehát a hőkezelés nem szükséges jellemző ahhoz, hogy az árut a KN 19059020 vámtarifaalszám alá lehessen besorolni.

51

Végezetül a fent hivatkozott Uelzena Milchwerke ügyben hozott ítélet 12. pontjából nem lehet arra következtetni, hogy a Bíróság a KN 1905 vámtarifaszám alkalmazását a „hőkezelt” termékekre kívánta volna korlátozni. Kétségtelen, hogy az említett 12. pontban a Bíróság megállapította, hogy az árunak az 1905 vámtarifaszám alá sorolása, amely alá a „kenyér, cukrászsütemény, kalács, keksz (biscuit) és más pékáru” tartozik, vagy az 190530 vámtarifaalszám alá sorolása, amely alá az „édes keksz, gofri és ostya” tartozik, azt feltételezi, hogy az érintett áru legalább egy alkalommal hőkezelésen essen át. Meg kell azonban állapítani, hogy ez a megállapítás csak az 1905 vámtarifaszám szövegében említett termékek első kategóriáját érinti, nevezetesen a „kenyér, cukrászsütemény, kalács, keksz (biscuit) és más pékáru kakaótartalommal is” fordulattal jelölt kategóriára, amely az 1905 vámtarifaszámra vonatkozó HR-magyarázat A) bekezdésének a tárgya.

52

Tekintettel a fentiekre, meg kell állapítani, hogy a száraz, áttetsző, különböző méretű, rizslisztből, sóból és vízből készült, lapok formájában előállított élelmiszer-készítményeknek a KN 19059020 vámtarifaalszám alá való besorolása megfelel e vámtarifaalszám szövegének.

53

Az első két kérdésre tehát a következőképpen kell válaszolni:

54

Az előterjesztő bíróság második és harmadik kérdésével, amelyeket együtt kell vizsgálni, lényegében arra vár választ, hogy amennyiben a Bizottság az adott ügyben már határozott a Vámkódex 239. cikke (1) bekezdése második francia bekezdésének az alkalmazási feltételeiről, akkor azt a nemzeti bíróságot, amely előtt ebben az ügyben a behozatali vám beszedését elrendelő határozatot vitatják, köti-e a Bíróság említett határozata akkor, amikor ugyanezt az ügyet a Vámkódex 220. cikke tekintetében vizsgálja.

55

A H & S álláspontja az, hogy a nemzeti bíróságot, amely a Vámkódex 220. cikkének az adott ügyre való alkalmazhatósága feltételeiről határoz, nem kötheti a Bizottságnak ugyanerre az ügyre vonatkozóan a Vámkódex 239. cikke tekintetében hozott határozata, mivel az előzetes döntéshozatalra utalás biztosítja a közösségi jog egységes értelmezését.

56

A holland, a görög és az olasz kormány, valamint a Bizottság úgy vélik, hogy a Bizottság ilyen határozata kötelező a nemzeti bíróságra, és amennyiben e bíróság attól el kíván térni, az eljárást fel kell függesztenie addig, amíg az említett határozat megsemmisítése iránti keresetet a közösségi bíróságok jogerősen el nem bírálják, vagy az ügyet előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé kell utalnia az érvényesség értékelése érdekében.

57

Elsőként meg kell állapítani, hogy a Vámkódex 220. és 239. cikkében előírt eljárásoknak ugyanaz a céljuk, nevezetesen a behozatali vagy kiviteli vámok utólagos megfizetésének azokra az esetekre való korlátozása, amelyekben az utólagos megfizetés indokolt, és összeegyeztethető az olyan alapelvekkel, mint a bizalomvédelem elve (lásd a C-250/91. sz. Hewlett Packard France ügyben 1993. április 1-jén hozott ítélet [EBHT 1993., I-1819. o.] 46. pontját, valamint a fent hivatkozott Söhl & Söhlke ügyben hozott ítélet 54. pontját).

58

Ebből következően azok a feltételek, amelyekhez az említett cikkek alkalmazása kötött, nevezetesen a Vámkódex 239. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdése esetében az érdekelt nyilvánvaló hanyagságának a hiányára vonatkozó feltétel, illetve a Vámkódex 220. cikke esetében a vámhatóság a vámtartozás kötelezettje által ésszerűen észlelhető hibájának a hiányára vonatkozó feltétel ugyanúgy értelmezendő (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Söhl & Söhlke ügyben hozott ítélet 54. pontját).

59

Következésképpen, amint a Bíróság a korábbiakban megállapította, annak értékelése keretében, hogy a gazdasági szereplő a Vámkódex 239. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdése értelmében „nyilvánvaló hanyagságot” tanúsított-e, analóg módon azokat a kritériumokat kell alkalmazni, amelyek a Vámkódex 220. cikke keretében alkalmazandók annak ellenőrzése végett, hogy fennáll-e a vámhatóság által elkövetett hibának a gazdasági szereplő általi észlelhetősége (lásd a fent hivatkozott Söhl & Söhlke ügyben hozott ítélet 55. és 56. pontját, valamint a C-156/00. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2003. március 13-án hozott ítéletnek [EBHT 2003., I-2527. o.] 92. pontját).

60

A végrehajtási rendelet 871. és 905. cikkében előírt eljárások keretében, amennyiben a vámhatóság úgy véli, hogy a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának, illetve a Vámkódex 239. cikke (1) bekezdése második francia bekezdésének a feltételei teljesülnek, e hatóság vagy a hatóság tagállama az említett rendelet 869. és 899. cikkében foglalt helyzetek kivételével továbbítja az ügyet a Bizottságnak annak érdekében, hogy a Bizottság megállapítsa, hogy az említett feltételek valóban teljesülnek-e.

61

E tekintetben úgy tűnik, hogy a szabályozás által előírt különleges esetek kivételével a közösségi jogalkotó a bizottság értékelésére kívánta bízni azokat a helyzeteket, amelyekben az egyébként esedékes költségvetési bevételről le kell mondani, hiszen a Közösség területén a termékek behozatalára kivetett vámok nyilvánvalóan az Európai Közösségek költségvetésének a saját forrását képezik. E megállapítást alátámasztja a végrehajtási rendelet 875. cikkében és 908. cikkének (3) bekezdésében a Bizottságra ruházott jogkör is, amelynek keretében ez utóbbi az általa meghatározott feltételek mellett egy vagy több tagállamot felhatalmazhat arra, hogy a vámot ne vegye utólagosan könyvelésbe, illetve azt visszatérítse vagy elengedje azokban az esetekben, amelyekben a Bizottság által a korábbi határozatok keretében már vizsgálthoz hasonló ténybeli és jogi tényezők merülnek fel.

62

Amint a Bíróság már megállapította, a vámok utólagos beszedése terén a határozathozatali jogosultság Bizottságra történő átruházásának célja a közösségi jog egységes alkalmazásának biztosítása. Ez megkérdőjeleződhet azokban az esetekben, ahol elfogadják az utólagos beszedéstől való eltekintés iránti kérelmet, mivel fennáll annak veszélye, hogy a jogorvoslat esetleges hiánya miatt az az értékelés, amelyre a tagállam a helyt adó határozatát alapítja, gyakorlatilag kikerül azon ellenőrzés alól, amely lehetővé teszi a közösségi szabályozás által szabott feltételek egységes alkalmazását. Ellenben nem ez a helyzet akkor, amikor a nemzeti hatóságok megindítják a beszedést, bármekkora is legyen a szóban forgó összeg, ekkor ugyanis az érdekelt személy a nemzeti bíróság előtt megtámadhatja e határozatot (a C-419/04. sz. Conseil général de la Vienne ügyben 2006. június 22-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-5645. o.] 42. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63

Ilyen esetben a nemzeti bíróságnak kell értékelnie, hogy az adott ügy körülményeire tekintettel e feltételek teljesülnek-e, és következésképpen a közösségi jog egységességét a Bíróság biztosíthatja az előzetes döntéshozatali eljárás keretében (lásd ebben az értelemben a C-64/89. sz. Deutsche Fernsprecher ügyben 1990. június 26-án hozott ítélet [EBHT 1990., I-2535. o.] 13. pontját, valamint a fent hivatkozott Conseil général de la Vienne ügyben hozott ítélet 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

64

Amennyiben azonban a Bizottsághoz a tagállam a Vámkódex 239. cikke értelmében a vám elengedése iránti kérelemmel fordult, és a Bizottság már elfogadott olyan határozatot, amely jogi és ténybeli megállapításokat tartalmaz az adott behozatali műveletek tekintetében, az ilyen megállapítások az EK 249. cikknek megfelelően kötelezők az e határozat címzettjeként megjelölt tagállam valamennyi szervére nézve, beleértve a tagállam azon bíróságait is, amelyeknek ugyanezt az ügyet a Vámkódex 220. cikke tekintetében kell értékelniük (lásd ebben az értelemben a C-413/96. sz. Sportgoods-ügyben 1998. szeptember 24-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-5285. o.] 41. pontját).

65

Következésképpen a közösségi jog egységes alkalmazásához kapcsolódó követelmények megkívánják, hogy az adott gazdasági szereplő ugyanazon behozatali műveletei tekintetében a Bizottság által hozott, az e gazdasági szereplő „nyilvánvaló hanyagságának” a fennállását elbíráló határozatnak ne mondjon ellent a nemzeti vámhatóság által elkövetett hibának az ugyanezen gazdasági szereplő által való „észlelhetőségét” elbíráló nemzeti bíróság későbbi határozata.

66

Amennyiben tehát a behozatali vám beszedését elrendelő határozat elleni keresetet elbíráló nemzeti bíróság – mint a jelen esetben a Gerechtshof te Amsterdam – az előtte indult eljárás során tudomást szerez arról, hogy a Vámkódex 239. cikke vagy 220. cikke alapján a Bizottsághoz fordultak, e nemzeti bíróság nem hozhat olyan határozatot, amely ellentétes a Bizottság által az említett cikkek alkalmazása keretében hozott határozatával (lásd analógia útján a C-234/89. sz. Delimitis-ügyben 1991. február 18-án hozott ítélet [EBHT 1991., I-935. o.] 47. pontját, valamint a C-344/98. sz., Masterfoods és HB ügyben 2000. december 14-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-11369. o.] 51. pontját). Ez azt is jelenti, hogy a kérdést előterjesztő bíróság, amely nem végezheti el az értékelést a Bizottság helyett, felfüggesztheti az eljárást a Bizottság határozathozataláig (lásd ebben az értelemben a C-61/98. sz. De Haan-ügyben 1999. szeptember 7-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-5003. o.] 48. pontját).

67

Mindenesetre, amint arra a Bíróság különösen az EK 81. és EK 82. cikkre vonatkozó jogviták keretében emlékeztetett, amennyiben a nemzeti bíróságban kétely merül fel valamely közösségi intézmény jogi aktusának érvényességét vagy értelmezését illetően, az EK 234. cikk második és harmadik bekezdése alapján előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjeszthet a Bíróság elé, illetve e célból köteles kérdést előterjeszteni (lásd a fent hivatkozott Masterfoods és HB ügyben hozott ítélet 54. pontját).

68

Ha az importőr az alapügy tényállásához hasonlóan az EK 230. cikk ötödik bekezdésében előírt határidőn belül keresetet indított a Bizottságnak a Vámkódex 239. cikke értelmében a vámok elengedése iránt benyújtott kérelmet elbíráló határozata megsemmisítése iránt, a nemzeti bíróságnak mérlegelnie kell, hogy helye van-e az eljárás felfüggesztésének a megsemmisítési kereset jogerős elbírálásáig, vagy a magának kell előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz fordulnia az érvényesség értékelése végett (lásd analóg módon a fent hivatkozott Masterfoods és HB ügyben hozott ítélet 55. pontját).

69

Ezzel szemben abban az esetben, ha a Bizottság a Vámkódex 239. cikke alapján határozatot hoz egy adott ügyben, a Bizottságot nem köti a korábban a nemzeti bíróság által hozott határozat, amellyel a szóban forgó bíróság határozott ugyanebben az ügyben a Vámkódex 220. cikkének alkalmazási feltételeiről (lásd analóg módon a fent hivatkozott Masterfoods és HB ügyben hozott ítélet 48. pontját).

70

Tekintettel a fentiekre, a harmadik és a negyedik kérdésre a következőképpen kell válaszolni:

71

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott: