Opinion of the Advocate-General

Opinion of the Advocate-General

I – Bevezetés

1. A jelen eljárással a Bizottság egy további tagállam ellen fordul a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2‑i 79/409/EGK tanácsi irányelv(2) (a továbbiakban: madárvédelmi irányelv) szerinti különleges védelmi területek (a továbbiakban: KVT‑k) elégtelen kijelölése miatt. (A Bizottság) hasonló kötelezettségszegések miatt már elérte Hollandia,(3) Franciaország,(4) Finnország(5) és Olaszország(6) elítélését. Eljárások vannak folyamatban Görögország(7) és Írország(8) ellen is. A Bizottság előkészít egy további eljárást Portugália ellen.(9)

2. Ezen eljárások központi kérdése minden esetben annak bizonyítása, hogy egy tagállam még nem jelölt ki valamennyi kijelölendő területet különleges védelmi területté. A Bizottság jelen ügyben Spanyolország madártanilag fontos területeinek listájára támaszkodik, amelyet a spanyol madártani társaság (Sociedad Española de Ornitología, a továbbiakban: SEO/BirdLife) 1998‑ban tett közzé (a továbbiakban: IBA 98, az IBA az Important Bird Area [fontos madárterület] vagy az Important Bird Areas [fontos madárterületek] rövidítése).(10) Spanyolország kétségbe vonja e jegyzék minőségét.

II – Jogi háttér

3. A madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése szabályozza, hogy mely területeket kell a tagállamoknak KVT‑ként kijelölni, a (3) bekezdés pedig a Bizottság tájékoztatását a kijelölésről:

„(1) Az 1. [helyesen I.] mellékletben említett fajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása érdekében elterjedési területükön az élőhelyüket érintő különleges védelmi intézkedésekre van szükség.

Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni:

a) a kipusztulással fenyegetett fajokat;

b) az élőhelyük meghatározott változásaira érzékeny fajokat;

c) a kis állományuk vagy korlátozott helyi elterjedésük miatt ritkának minősített fajokat;

d) az élőhelyük egyedi jellege miatt különleges figyelmet érdemlő egyéb fajokat.

Az állományszintek változásának irányát és ingadozásait az értékelések háttér‑információiként figyelembe kell venni.

A tagállamok a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket e fajok védelme érdekében különleges védelmi területekké minősítik, figyelembe véve a fajok védelmi szükségleteit azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell.

(2) A tagállamok hasonló intézkedéseket tesznek az I. mellékletben fel nem sorolt, rendszeresen előforduló vonuló fajok esetében is, szem előtt tartva azok védelmi szükségleteit azon a földrajzi [helyesen: földrajzilag meghatározott] tengeri és szárazföldi területen, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell, tekintettel költő‑, vedlő‑ és telelőterületeikre, valamint vonulási útvonaluk pihenőhelyeire. A tagállamok e célból külön figyelmet fordítanak a vizes élőhelyek védelmére és különösen a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekre.

(3) A tagállamok minden lényeges információt megküldenek a Bizottság részére, hogy a [helyesen: az] megfelelő lépéseket kezdeményezhessen annak koordinálása érdekében, hogy az (1) és (2) bekezdésekben meghatározott területek összefüggő rendszert képezzenek, amely megfelel e fajok védelmi szükségleteinek azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell.”

4. A kilencedik preambulumbekezdés megmagyarázza e szabályozást:

„mivel a megfelelő biológiai sokféleség, valamint az élőhelyek megfelelő nagyságának megőrzése, fenntartása vagy helyreállítása nélkülözhetetlen az összes madárfaj védelme érdekében; mivel egyes madárfajok esetében fennmaradásuk és szaporodásuk biztosítása érdekében különleges élőhelyvédelmi intézkedésekre van szükség teljes elterjedési területükön; mivel ezeknek az intézkedéseknek figyelembe kell venniük a vonuló fajokat is és ezeket a szempontokat beépítve egységes egészként kezelve kell ezeket összehangolni [helyesen: és ezen intézkedéseket összefüggő rendszer létrehozása céljából kell koordinálni];”

5. A madárvédelmi irányelv 10. cikke előírja, hogy a tagállamok támogassák a madártani kutatást:

„(1) A tagállamok ösztönözik az 1. cikkben meghatározott valamennyi madárfaj állományának védelméhez, kezeléséhez és hasznosításához szükséges kutatást és bármely egyéb tevékenységet.

(2) Különleges figyelmet fordítanak az V. mellékletben felsorolt témákra vonatkozó kutatásra és más tevékenységre. A tagállamok megküldenek a Bizottság részére minden olyan információt, amely lényeges ahhoz, hogy az e cikkben említett kutatás és tevékenység összehangolása érdekében megfelelő intézkedéseket tegyen.”

6. Az V. melléklet olyan kutatási területeket nevez meg, amelyeknek különös figyelmet kell szentelni.

7. A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv(11) (a továbbiakban „élőhely”‑irányelv) 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerint a Natura 2000 hálózat a tagállamok által a madárvédelmi irányelvnek megfelelően minősített különleges természetvédelmi területeket is magában foglalja.

III – A pert megelőző eljárás és a felek kérelmei

8. A Bizottság 2000. január 26‑án a Szerződés 226. cikke szerinti állásfoglalásra felhívó felszólító levelet küldött a spanyol kormánynak. A Bizottság azt rótta Spanyolország terhére, hogy túl kevés KVT‑t jelölt ki a madárvédelmi irányelv 4. cikke szerint. Spanyolország ezen időpontig a Bizottság információi szerint 175 területet jelölt ki összesen 33 582 négyzetkilométer nagyságban.

9. A kijelölések elégtelenségének bizonyítékaként a Bizottság az IBA 98‑ra hivatkozott. E jegyzék 391 területet sorol fel összesen 15 862 567 hektár területen, amely Spanyolország területének 31,5%‑át teszi ki.

10. A 2000‑es év során Spanyolország cáfolta a Bizottság kifogását, azonban egyidejűleg új KVT‑ket jelölt ki.

11. A 2001. január 31‑i indokolással ellátott vélemény ezért 262 spanyolországi KVT‑t említ, amelyek összterülete 53 674 négyzetkilométer. Ezen indokolással ellátott véleményben a Bizottság két hónapos végső határidőt szabott Spanyolországnak az ezenfelül megkövetelt kijelölések elvégzésére. A spanyol kormány kérelmére a Bizottság e határidőt 2001. május 3‑ig meghosszabbította. 2001 márciusában Spanyolország újabb 13, összesen 402 272 hektár területű KVT kijelöléséről tájékoztatta a Bizottságot.

12. A következő években Spanyolország a KVT‑k számát több lépésben 427‑re növelte, ami 79 778 négyzetkilométer területnek, Spanyolország területe 15,8%‑ának felel meg.

13. A Bizottság e fejlődést nem találta kielégítőnek. Ezért 2004. június 4‑én keresetet indított.

14. A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság,

1. állapítsa meg, hogy a Spanyol Királyság – mivel nem jelölt ki különleges védelmi területnek megfelelő számú és méretű területet ahhoz, hogy biztosítsa a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt valamennyi madárfaj, illetve az e mellékletben fel nem sorolt vonuló fajok védelmét – nem teljesítette a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2‑i 79/409/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit;

2. kötelezze a Spanyol Királyságot az eljárás költségeinek viselésére.

15. A Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Bíróság

1. utasítsa el a keresetet és

2. kötelezze a keresetet indító intézményt az eljárás költségeinek viselésére.

16. Annak ellenére, hogy a kereseti kérelem Spanyolország egészére vonatkozik, az indokolás az andalúziai, Baleár‑szigeteki, extremadurai, kanári‑szigeteki, castilla‑la‑manchai, katalóniai, galíciai és valenciai Comunidade Autónomára korlátozódik.

17. A keresetindítás óta a spanyol KVT‑k száma 512‑re nőtt. E KVT‑k mintegy 91 803 négyzetkilométert foglalnak magukban. A szárazföldi KVT‑k a spanyol földterület 18,2%‑át teszik ki. Emellett 20 KVT tengeri területeket is tartalmaz, melyek nagysága 574 négyzetkilométer.(12)

18. A tárgyaláson a Bizottság visszavonta keresetét az extremadurai Comunidade Autónoma vonatkozásában.

IV – Értékelés

19. A Bizottság azt rója Spanyolország terhére, hogy túl kevés KVT‑t jelölt ki. A kereset tárgya mindenesetre hét spanyolországi Comunidade Autónomára korlátozódik.(13)

A – A kijelölési kötelezettség jogi alapjairól

20. A kijelölési kötelezettség jogi alapjait a felek nem vitatják.

21. A madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdése szerint a tagállamok a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket az I. mellékletben felsorolt fajok védelme érdekében különleges védelmi területekké minősítik. Ennek során figyelembe kell venni a fajok védelmi szükségleteit azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell. Ezt a kötelezettséget nem lehet megkerülni egyéb különös védelmi intézkedések meghozatalával.(14)

22. A 4. cikk (2) bekezdése szerint a tagállamok hasonló intézkedéseket tesznek az I. mellékletben fel nem sorolt, rendszeresen előforduló vonuló fajok esetében is, tekintettel költő‑, vedlő‑ és telelőterületeikre, valamint vonulási útvonaluk pihenőhelyeire. A tagállamok e célból külön figyelmet fordítanak a vizes élőhelyek és különösen a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek védelmére.

23. A madárvédelmi irányelv 4. cikkének (3) bekezdéséből és kilencedik preambulumbekezdéséből az következik, hogy a KVT‑knek összefüggő rendszert kell képezni, amely megfelel e fajok védelmi szükségleteinek azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell.

24. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a tagállamok rendelkeznek ugyan bizonyos mérlegelési joggal a különleges védelmi területek kiválasztását illetően, azonban e területek kijelölésről és a területek határainak megvonásáról csak az irányelvben meghatározott ornitológiai szempontok alapján lehet dönteni. Egyéb, különösen gazdasági és szociális megfontolások nem játszhatnak szerepet a területek kijelölésénél.(15)

25. A Bíróság már megállapította, hogy Spanyolországnak a csatlakozás időpontjáig, azaz 1986. január 1‑jéig teljes mértékben eleget kellett volna tennie a KVT‑k kijelölésére vonatkozó kötelezettségnek.(16) Ezzel szemben a kötelezettségszegés megítélése szempontjából irányadó időpont a jelen eljárásban köztudottan az a határidő, amelyet a Bizottság az indokolással ellátott véleményben megszabott.(17) Mivel a Bizottság e határidőt utólag 2003. május 3‑ig meghosszabbította, azt kell vizsgálni, hogy Spanyolország ezen időpontig elegendő KVT‑t jelölt‑e ki.

B – A keresetben foglalt kifogás részbeni elismeréséről

26. Spanyolország ugyan hevesen vitatja a kifogás jogosságát, különösen az IBA 98 jegyzéknek a kijelölési kötelezettség megítélése szempontjából való jelentőségét. Mégis újabb KVT‑ket jelölt ki, illetve meglévő KVT‑ket nagyobbított meg Andalúziában, a Baleár‑szigeteken, Castilla‑la‑manchában, Katalóniában, Galíciában és Valenciában 2003. május 3. óta. A Kanári‑szigetek vonatkozásában Spanyolország nem tájékoztatott újabb kijelölésről ezen időpont óta, azonban beadványaiban Spanyolország e szigetcsoport vonatkozásában elismeri legalább 16 új KVT kijelölésének és 11 meglévő KVT megnagyobbításának szükségességét. További KVT‑ket kell kijelölni, illetve meglevő KVT‑ket kell megnagyobbítani Andalúziában, Katalóniában, Galíciában és Valenciában is.

27. Néhány korábbi eljárásban a Bíróság ilyen körülményekre hivatkozott annak megállapítása érdekében, hogy az irányadó időpontban a területkijelölés nem volt elégséges.(18) Ugyanis egy KVT kijelölésével a tagállam elismeri, hogy e terület a madarak védelme szempontjából legalkalmasabb területekhez tartozik.(19) Ezért arra a véleményre lehet jutni, hogy Spanyolország további különleges védelmi területeknek az indokolással ellátott véleményben megszabott határidőn túli kijelölésével elismerte, hogy köteles további különleges védelmi területek kijelölésére.

28. Mindenesetre valamennyi esetben olyan további körülmények álltak fenn, amelyek a mulasztást különösen súlyos színben tüntették fel. Franciaország esetében az I. melléklet hat faja vonatkozásában egyáltalán nem jelöltek ki KVT‑t,(20) Finnország esetében összesen csak tizenöt KVT‑t jelöltek ki, amely vitathatatlanul elégtelen volt(21), Olaszország pedig elismerte, hogy a területek kiválasztásánál gazdasági és szabadidős okokat vettek figyelembe.(22) Ezenkívül az olasz kijelölések megállapítottan messze elmaradtak az IBA 89‑től.(23) Következésképpen Spanyolország elmarasztalása pusztán azon az alapon, hogy időközben KVT‑ket jelölt ki, ezekhez viszonyítva gyenge alapokon nyugodna.

29. Egy erre alapozott ítélet azonban mindenekelőtt a felek tartós vitájára tekintettel nem lenne helyes. A kereset ugyanis nem vált okafogyottá az időközbeni kijelölések és értesítések miatt. Spanyolország vitatja, hogy további kijelölésekre lenne köteles az IBA 98 alapján, a Bizottság azonban még nyilvánvalóan nem elégedett az eddigi engedményekkel. Az arra vonatkozó vita, hogy mennyiben kell még új területeket kijelölni, Spanyolország e kijelölések és értesítések alapján történő elítélése esetén megoldatlanul kerülne át a Szerződés 228. cikke szerinti eljárásba, és ennek keretében esetleg újra a Bíróság elé kerülhetne.(24)

30. Ez a bizonytalanság alapvetően Spanyolország számára lenne hátrányos, mivel az esetleges ítéletből származó kötelezettségének terjedelme tisztázatlan maradna, azonban attól kellene tartania, hogy egy további eljárásban kényszerítő bírság és/vagy átalányösszeg fizetésére kötelezik. Ez a hátrány különösen azért lenne aránytalan, indokolatlan és meg nem érdemelt, mert az időközbeni kijelölések, illetve kijelölésekről szóló értesítések alapján történő elmarasztalás kizárólag azon alapulna, hogy Spanyolország a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás során igyekezett kötelezettségeit teljesíteni.

31. Ezért a felek között fennmaradó vitát is szükséges eldönteni.(25)

C – A felek között fennmaradó vitáról

32. A Bizottság kifogásának alátámasztására leginkább arra alapoz, hogy a spanyol kijelölések az említett Comunidades Autónomasban az IBA 98‑ban felsorolt területek nagy részét nem fedik le, de arra is, hogy nem jelöltek ki minden olyan vizes élőhelyet, amelyet Spanyolország a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekről szóló ramsari (Irán) egyezmény(26) értelmében vett területként elismert, valamint a madárvédelmi irányelv I. melléklete szerinti különösen védendő fajok nem kielégítő lefedettségére.

33. A különösen védendő fajok elégtelen védelmét a Bizottság ismételten is előadja, azonban majdnem minden esetben hiányzik a kifejezett indokolás. A veszélyeztetett fajok valamennyi Comunidade Autónománál megtalálható felsorolása, és az érintett élőhelyek részleges megnevezése (sztyeppe, vizes élőhelyek, hegyek) mindenesetre nem elegendő az elégtelen védelem meggyőző bemutatására. E kifogás egyetlen, burkolt indokolása az IBA 98‑ban található, amely még olyan ki nem jelölt területeket nevez meg, amelyek e fajok védelme érdekében a legalkalmasabb területek. Ennek következtében e kifogás az IBA 98‑ra való hivatkozáshoz képest nem tartalmaz új elemet, hanem csupán hozzájárul az elégtelen kijelölést bizonyító erejének megvilágításához. Ezért nem szükséges ezen érvelést külön értékelni.

34. Ami az úgynevezett Ramsar‑területeket illeti, a Bizottság a keresetben két olyan andalúziai és egy galíciai területet említ, amelyeket az irányadó időpontban még nem jelöltek ki KVT‑ként. Mivel Spanyolország ennek nem mond ellent, ezt a pontot elismeri.

35. Ennek következtében a vizsgálat az IBA 98 bizonyító erejére korlátozódhat.

36. A Bizottság előadja, hogy az IBA 98 a fontos fajok megőrzése és különösen túlélése és szaporodása szempontjából legalkalmasabb területek meghatározására vonatkozó valamennyi rendelkezésre álló referencia‑szakvélemény közül a legjobban dokumentált és a legpontosabb. E jegyzék kiegyensúlyozott madártani szempontokon alapul, amelyek lehetővé tették azon helyek meghatározását, amelyek a legalkalmasabbak valamennyi, az I. mellékletben szereplő és egyéb vonuló faj megőrzésének biztosítása érdekében, és kijelöli a Spanyolországban elsődlegesen kijelölendő különleges védelmi területeket.

37. Az IBA 98 adatainak a Spanyol Királyság által meghatározott különleges védelmi területekkel történő összehasonlítása úgy a teljes spanyol felségterület tekintetében, mint az Comunidade Autónomák szerinti bontásban arra enged következtetni, hogy a különleges védelmi területként kijelölt területek számban és méretben elmaradnak azon területek mögött, amelyek tudományos ismeretek szerint a legalkalmasabbak arra, hogy megfelelő védelmet nyújtsanak az irányelv 4. cikkében foglalt madarak számára.

38. Spanyolország alapvetően azt hozza fel az IBÁ‑ra való hivatkozás ellen, hogy a KVT‑k hálózatának kijelölését olyan információkra kell alapozni, amelyek az illetékes hatóság rendelkezésére állnak. Ezzel szemben az IBA 98 nem lehet ilyen referencia.

39. Ez a nézet csak részben helyes. A KVT‑k kijelöléséért kizárólag a tagállamok felelősek. Nem bújhatnak ki a felelősségük alól azáltal, hogy más szervek, így akár madárvédelmi szervezetek megállapításait egyszerűen átveszik és átültetik. Hanem minden egyes kijelölésnek sokkal inkább az a feltétele, hogy az érintett terület a madárvédelem szempontjából legalkalmasabb területek közé tartozzon az illetékes hatóságnak a rendelkezésre álló tudományosan megállapított tényeken(27) alapuló meggyőződése szerint.

40. Ebből mindenesetre nem következik, hogy általánosságban megszűnne a kijelölési kötelezettség mindaddig, amíg az illetékes hatóságok az új tudományos ismereteket teljesen meg nem vizsgálták, és nem ellenőrizték. Sokkal inkább emlékeztetni kell arra, hogy a kijelölési kötelezettség már a madárvédelmi irányelv átültetésére nyitva álló határidő lejártától fennáll, Spanyolország esetében 1986. január 1‑je(28) óta. A kijelölési kötelezettséget nem korlátozza az egy bizonyos időpontban meglévő tudományos ismeretek állapota(29) sem.

41. E kötelezettséggel egy további kötelesség járt, az ugyanis, hogy azonosítani kell a legalkalmasabb területeket. A madárvédelmi irányelv 10. cikke az V. melléklettel összefüggésben ezért a szükséges kutatások és tevékenységek támogatására hívja fel a tagállamokat. Ennek következtében Spanyolországnak magának már 1986‑ig átfogó tudományos állapotfelmérést kellett volna készítenie a madarak előfordulásáról az állam területén, és ki kellett volna jelölnie az ebből következő KVT‑ket. Ha teljes mértékben eleget tett volna ezen kötelezettségének, akkor az IBA 98 vagy csak KVT‑ket tartalmazna, vagy Spanyolország könnyedén elháríthatna minden további KVT‑kijelölésre vonatkozó követelést. További kijelölési kötelezettség csak akkor keletkezhetne, ha a madárállományokban változás áll be, amit itt egyik fél sem állít.

42. Mindezek fényében világos az IBA 98 jegyzék jelentősége a jelen jogvitában. Ez – és ezzel a Bizottság is egyetért – nem abszolút és végleges módon tartalmazza a kijelölendő KVT‑k hálózatát. A Bizottság nem várja el Spanyolországtól, hogy minden egyes, a jegyzékben szereplő területet teljes terjedelmében KVT‑ként jelöljön ki. Ennek megfelelően a Bizottság elállt az elégtelen kijelölés kifogásától egyes Comunidades Autónomák vonatkozásában, annak ellenére, hogy ezek kijelölései elmaradnak az IBA 98 adataitól,(30) és elfogadta a KVT‑k tudományosan megalapozott lehatárolását az IBA‑kon belül, holott ezek nagyságukat tekintve részben messze elmaradnak az IBA 98 adataitól(31) . Az IBA 98 sokkal inkább csak jelzésként szolgál arra vonatkozóan, hogy az eddigi kijelölések messze elmaradnak a madárvédelmi irányelv 4. cikkének követelményei mögött.

43. Alapvetően lehetséges egy területjegyzéket ilyen értelemben használni. A Bíróság a korábbi IBA 89 jegyzék vonatkozásában megállapította, tudományos értékére, és az arra vonatkozó mindenféle tudományos bizonyíték hiányára tekintettel, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségek az említett jegyzékben foglaltaktól eltérő és azoknál kisebb összterületű helyszínek KVT‑ként történő kijelölésével is teljesíthetők, a jegyzék, bár jogilag nem kötelező az adott tagállamra nézve, azt a Bíróság mint hivatkozott bizonyítékot felhasználhatja annak mérlegelése során, hogy a tagállam az irányelv említett rendelkezései értelmében megfelelő számú és méretű területet minősített‑e KVT‑nek.(32)

44. A Bizottság már nem erre a korábbi, Bíróság által elismert jegyzékre hivatkozik, hanem az IBA 98‑ra. Azon a véleményen van, hogy az IBA 98 jelenleg a legjobb rendelkezésre álló tudományos információkat dokumentálja a madárvédelem szempontjából legalkalmasabb területek vonatkozásában.

45. Spanyolország megcáfolhatná ezt a jelzést, azzal, hogy jobb tudományos adatokat terjeszt elő, amelyekből az következik, hogy a kijelölt KVT‑k teljes mértékben kielégítik a madárvédelmi irányelv 4. cikkében foglalt követelményeket.(33) Úgy tűnik, azok a Comunidades Autónomák, amelyek már nem képezik a jelen eljárás tárgyát, felhoztak ilyen bizonyítékot meggyőzve vele a Bizottságot. Spanyolország különböző más Comunidades Autónomákra vonatkozóan is előadja továbbá, hogy ennek megfelelő adatok állnak rendelkezésre, illetve vannak kidolgozás alatt. Az így előadottakat azonban általában(34) nem igazolja olyan mértékben, hogy a Bíróság megvizsgálhatná, hogy az IBA 98‑at ennyiben megcáfolják‑e.

46. A jelen ügy tekintetében Spanyolország ehelyett más stratégiát követ. Igyekszik már az IBA 98 jegyzék tudományos értékét megkérdőjelezni, abból a célból, hogy megakadályozza annak a kijelölések elégtelenségére való bizonyítékként történő felhasználását. Ennek érdekében felhoz egy sor alapvető bírálati szempontot, vitatja a felhasznált adatok minőségét, és végül kifogásolja a madárvédelem szempontjából legalkalmasabb területek meghatározásának néhány szempontját.

1. Az IBA 98 alapvető bírálatáról

47. A spanyol kormány először néhány alapvető bírálatot fogalmaz meg az IBA 98‑ra vonatkozóan. A jegyzék egészen más minőségű, mint az IBA 89. Az IBA 89‑et a Bizottság megbízása alapján a Nemzetközi Madárvédelmi Tanács állította össze, az IBA 98‑at ezzel szemben egyedül egy spanyol madárvédelmi szervezet, a SEO/BirdLife. A BirdLife International, a Nemzetközi Madárvédelmi Tanács utódintézménye kifejezetten nem vállalt semmilyen felelősséget az IBA 98 tartalmáért.

48. Megmagyarázhatatlan, hogy az IBA 98 csupán kilenc évvel az IBA 89 után hogyan ölelhet fel 9,5 millió hektár helyett 16 millió hektárt. Márpedig a Bizottság és a Bíróság véleménye szerint már az IBA 89 is szigorú, precíz és kimerítő volt. Úgy látszik a SEO/BirdLife a Hollandiával szemben hozott ítélet(35) után egyoldalúan akarja növelni a madártanilag jelentős területek számát és méretét, abból a célból, hogy érveket teremtsen egy kötelezettségszegési eljáráshoz. Az IBA 98‑at 1999 elején tették közzé, és már egy évvel később megindították a jelen kötelezettségszegési eljárást.

49. Mint ahogyan azonban a Bizottság jogosan hangsúlyozza, az IBA 98‑at ugyanaz a szervezet dolgozta ki, amely az IBA 89 Spanyolországra vonatkozó részét: a SEO/BirdLife. Az IBA 98 tartalmazza még ugyan azt a fenntartást, hogy a BirdLife International, a madárvédelmi szervezetek nemzetközi szövetsége semmilyen felelősséget nem vállal, azonban ez a szervezet azóta az IBA 98‑at felvette a madárvédelem szempontjából fontos területek európai jegyzékébe, az IBA 2000‑be, amelyért felelős.(36)

50. A SEO/BirdLife elismert tekintély a Spanyolországot érintő madártani kérdésekben. Spanyolország ezt kifejezetten elismeri. A SEO/BirdLife tudományos tekintélyét igazolják a Bizottság által felsorolt, a spanyol szervek által az e szervezetnek adott szakértői megbízások, a spanyol állami szervek részvétele az IBA 98‑ban(37), valamint a kijelöléseknek az IBA 98 alapján történő kiegészítése Spanyolország néhány Comunidade Autónomájában. Végül a közelmúltban a Bíróság is kifejezetten a SEO/BirdLife egy rigófogásra vonatkozó jelentésére támaszkodott.(38)

51. Az új jegyzék mind módszertanilag, mind a Bizottság részvétele tekintetében messzemenően megfelel elődjének. Akárcsak elődje, az IBA 89, az IBA 98 jegyzék is abból adódik, hogy a legalkalmasabb területek azonosítása érdekében egy sor madártani szempontot alkalmaznak a madárállomány előfordulásának megállapítására.

52. A területek kiválasztásának szempontjai tekintetében az IBA 89 és az IBA 98 nagyrészt megegyezik.(39) A Bizottságnak a Spanyolország által hangsúlyozott részvétele az IBA 89‑ben lényegében abban merült ki, hogy kövesse az ornitológusoknak a szempontokra vonatkozó munkáját. Mivel a szempontokat továbbra is messzemenően alkalmazzák, ezért a Bizottság legalábbis közvetve felelős az IBA 98‑ért is. Az adatgyűjtést ezzel szemben a Bizottság már az IBA 89‑nél is alig tudta felügyelni, mivel nem tudta minden egyes megadott madárállomány létezését és méretét ellenőrizni. Következésképpen e tekintetben sem áll fenn jelentős különbség az IBA 89 és az IBA 98 között.

53. Egyebekben a spanyol kormány alapvető kifogásai az IBA 98‑cal szemben puszta feltevések – már majdhogynem gyanúsítgatások –, és ezért önmagukban véve nem kérdőjelezhetik meg a jegyzék tekintélyét. Feltételezhető, hogy a madárállományokra vonatkozó tudományos ismeretek növekedése lehetővé teszi további olyan területek azonosítását, amelyek a madarak védelme szempontjából a legalkalmasabbak. Egy, a madarak vádelmét célul kitűző szervezet, mint a SEO/BirdLife számára is értelmes stratégia, hogy a fontos területek jegyzékének aktualizálásán és kiegészítésén fáradozzon, miután a Bíróság elismerte annak bizonyító erejét a KVT‑k elégtelen kijelölése vonatkozásában. Hasonló stratégiát követett a BirdLife International az európai államokban található további partnereivel együttműködve, mivel 2000‑ben új európai jegyzéket adtak ki.(40)

54. Nem meggyőző végül Spanyolország azon kifogása, hogy már eleve aránytalanul nagy részben járult hozzá a Közösségen belül kijelölt KVT‑khez. Igaz, hogy Spanyolországban volt a legmagasabb a KVT‑k államterületen belüli aránya a keresetindításkor. Ennek megfelelően ebben az időben Spanyolország adta a KVT‑ként kijelölt területek 35%‑át a Közösségben, míg a Közösség területének csak 16%‑ával rendelkezett.

55. Ezen érvnek azonban nincs jogi súlya. A madárvédelmi irányelv 4. cikke nem azt követeli meg, hogy minden tagállam a nagyságának megfelelő KVT‑t jelöljön ki, hanem hogy a tagállamok a legalkalmasabb területeket jelöljék ki. A mindenkori földrajzi és biológiai adottságok szerint a tagállamok különböző mértékben rendelkeznek ilyen területekkel. Így időközben Szlovénia és Szlovákia területük jelentősen nagyobb részét jelölték ki KVT‑ként.(41) Amennyiben valamely tagállam a KVT‑k kijelölése által aránytalanul nagy mértékben járul hozzá a Natura 2000 kiépítéséhez, akkor a Közösség a Közösség iránti lojalitás elve alapján köteles lenne őt a hálózat közösségi támogatása keretében ennek megfelelően jobban figyelembe venni.(42)

56. Spanyolországnak az IBA 98 ellen felhozott alapvető kifogásai tehát ezért nem kérdőjelezhetik meg a jegyzék tudományos minőségét. Származására tekintettel elvileg el kell ismerni az újabb jegyzéknek az elődjéhez hasonló tudományos minőségét.

2. A felhasznált adatokról

57. További spanyol kifogások az IBA 98 tartalmi minőségére vonatkoznak. Ezek megkövetelik, hogy foglalkozzunk az adatgyűjtéssel és az IBA 98 adatainak ebből eredő minőségével.

58. Spanyolország kifogásolja, hogy a jegyzék nem tartalmazza minden egyes felsorolt terület értékelésének forrását. Ezért nem lehet ellenőrizni az alapul szolgáló információkat és a területek kiterjedését. Ennek során a spanyol kormány figyelmen kívül hagyja, hogy tudományos vizsgálatok helyben, az egyes IBÁ‑kban bármikor igazolhatják a madarak előfordulását és az igénybe vett területeket. Egyébként a források helyzete a korábbi IBA 89 jegyzék esetén sem volt jobb. A Bíróság mégis elismerte azt a jegyzéket.

59. Spanyolország azt is kifogásolja, hogy a SEO/BirdLife megtagadta a korlátlan hozzáférés biztosítását IBA adatbankjához a KVT‑k kijelölésére egyedül illetékes Comunidades Autónomáktól. Ez az adatbank minden egyes IBA vonatkozásában tartalmazhat különböző, a jegyzékben nem szereplő információkat, különösen szakirodalmi utalásokat és a területek lehatárolására vonatkozó adatok minőségét érintő információkat.(43)

60. Nem ismert, hogy az IBA 89‑nél hasonló eszközök léteztek volna, amelyek megkönnyíthették a tagállamok számára a KVT‑k kijelölését. Ugyancsak sajnálatos, ha ez ma másképp van, és az illetékes hatóságok esetleg mégsem tudnak hozzáférni ahhoz. Így az a benyomás támad, hogy a SEO/BirdLife nem támogatja teljes erőből saját célját, a KVT‑k teljes körű kijelölését. Mindenesetre egyben meg kell jegyezni, hogy a SEO/BirdLife csak az adatbankhoz való teljesen szabad hozzáférést tagadta meg, azonban nyilvánvalóan kész tárgyalni a hozzáférési feltételekről.

61. A hozzáférés megtagadása mindenesetre nem kérdőjelezi meg a nyilvánosságra hozott jegyzék tudományos minőségét. A jegyzék ugyanis nem korlátozódik az ezen adatbankban megadott szakirodalom kiértékelésére, hanem lényegében a SEO/BirdLife helyi csoportjai, regionális hivatalok, biológusok, természetvédő csoportok, ornitológusok, kutatók, természetkutatók, egyetemi tanárok, erdészeti alkalmazottak és mások egyébként nyilvánosságra nem hozott megfigyelésein és tapasztalatain nyugszik.(44) Az IBÁ‑k kiválasztásához irányadó információkat ezért a közzétett jegyzékben tartalmazza, míg az adatbankban található szakirodalomra való utalások kisebb jelentőséggel bírnak az IBÁ‑k azonosítása szempontjából.

62. Segítség lenne tehát azon személyeknek az azonosítása, akik az adatgyűjtésért felelősek az egyes IBÁ‑kban. Ezek szaktudásuk okán támogathatnák az illetékes hatóságokat valamely KVT lehatárolása és kijelölése során. A Bizottság a tárgyaláson mindenesetre helyesen emelte ki, hogy e személyeknek joguk van arra, hogy a SEO/BirdLife bizalmasan kezelje őket, ha a KVT‑k kijelölésére való elkötelezettségük miatt megtorlástól kell tartaniuk. Ez különösen akkor nem kizárt, ha olyan állami hivatalok alkalmazásában állnak, amelyek elutasítóan állnak a KVT‑k kijelöléséhez. A vitatott IBÁ‑kkal kapcsolatban helyi szinten is keletkezhetnek problémák.

63. A spanyol kormány azt sem hozhatja fel a kereset ellen, hogy az adatbankban foglalt információkkal kapcsolatban megsértették volna a védelemhez való jogát. A kereset ugyanis nem ezeken az információkon, hanem kizárólag a közzétett IBA 98 jegyzéken alapul.

64. Ugyanilyen kevéssé hozhatja fel Spanyolország a bizottsági támogatás hiányos voltát. A Bizottság köteles ugyan a tagállamokat a KVT‑k kijelölésében támogatni, amennyire csak lehet, ez azonban nem teszi lehetővé számára, hogy olyan információkat bocsásson a tagállamok rendelkezésére, amelyek magánfelek tulajdonában vannak. Azonban pontosan ez vonatkozik ezen adatbankra.

65. Függetlenül a hozzáférés megtagadásának mértékétől a spanyol kormány semmiképpen sincs megakadályozva abban, hogy meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy teljes mértékben teljesítse kijelölési kötelezettségét. Éppen ellenkezőleg a SEO/BirdLife már magával a jegyzék közzétételével jelentősen megkönnyítette a kijelölési kötelezettség teljesítését. A spanyol szerveknek így nem kell az állam teljes területét megvizsgálniuk, hanem az IBÁ‑kra összpontosíthatnak.

66. A spanyol kormány továbbra is vitatja a felhasznált adatok minőségét. A SEO/BirdLife az adatok 38%‑át jó, 44%‑át közepes és 18%‑át túl alacsony minőségűnek tartja.(45) Az IBA 98 az egyes területek valamennyi madárfaja tekintetében A, B, C és U kategóriákkal értékeli az adatok minőségét. Az U jelentése: ismeretlen, a C a kevés információt, a B a hiányos információt jelenti, csak az A kategória takar egzakt információkat.(46)

67. Spanyolország úgy véli, hogy csak az A jelölésű információkat volna szabad figyelembe venni egy kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásban. Ez a kifogás mindenesetre arra az eredményre vezetne, hogy Spanyolország mindaddig tétlen maradhatna, amíg a Bizottság vagy civil szervezetek szisztematikusan és a legmagasabb tudományos szinten össze nem gyűjtenék valamennyi, a madarak előfordulására vonatkozó adatot az állam teljes területén. Ez azonban a madárvédelmi irányelv szerint Spanyolország feladata. Mindaddig tehát, amíg nem állnak rendelkezésre jobb információk, addig a közepes, illetve az alacsony minőségű információk is jelzésül szolgálhatnak a madarak védelme szempontjából legalkalmasabb területek léte vonatkozásában.

68. A spanyol kormánynak az IBA 98 adatainak minőségére vonatkozó kifogásait következésképpen szintén el kell utasítani.

3. A madarak védelme szempontjából legalkalmasabb területek azonosításának szempontjairól

69. Végezetül a spanyol kormány kifogásolja a madarak védelme szempontjából legalkalmasabb területek azonosításának néhány szempontját, illetve azok SEO/BirdLife általi alkalmazását.

70. A szempontokat az IBA 98 és az IBA 2000 jegyzék írja le.(47) Az IBÁ‑k általában egy világviszonylatban veszélyeztetett faj jelentős számú egyedének (C.1)(48) vagy legalább egy, az EU‑ban veszélyeztetett faj, azaz a madárvédelmi irányelv I. mellékletében szereplő faj releváns összpopulációja 1%‑ának (C.2)(49) vagy valamely más vonuló fajnak (C.3) adnak szállást.(50) Az IBÁ‑k felölelik a vízimadarak több mint 20 000 példányból és a tengeri madarak több mint 10 000 párból álló nagy kolóniáit (C.4), valamint azon palacknyak‑régiókat, amelyeken rendszeresen több mint 5000 gólya, illetve több mint 3000 ragadozó madár vagy daru halad át (C.5).(51) Végül a C.6‑os szempont alapján a madárvédelmi irányelv I. mellékletében szereplő madárfajoknak az érintett európai régióban található öt legfontosabb területét kell madártanilag legfontosabb területnek tekinteni (úgynevezett top 5 szempont).(52) A C.7 szempont azokat a kijelölt vagy kijelölésre szánt KVT‑ket öleli fel, amelyeket egyéb szempontok alapján választottak ki.

71. Ezenkívül a BirdLife a területek lehatárolásának alapelveire támaszkodik. Egy IBA vagy jelentősen különbözik környezetétől, azaz már eleve egy természetvédelemi céllal lehatárolt területről van szó, vagy pedig önmagában vagy más IBÁ-kkal összefüggésben kielégíti az érintett fajok valamennyi szükségletét azok jelenlétének időpontjában.(53)

72. Mivel az IBA 89‑nek és az IBA 98‑nak a madárvédelem szempontjából legalkalmasabb területek azonosítására vonatkozó szempontjai messzemenően azonosak, a Bíróság azokat már alapvetően elismerte, amikor a korábbi IBA 89 jegyzék vonatkozásában megállapította, hogy az (az akkori eljárás szerinti irányadó időpontban) az egyetlen olyan dokumentum, amely tartalmazza a tudományos bizonyítékokat azon kérdés megválaszolására, hogy az alperes állam teljesítette‑e azon kötelezettségét, hogy KVT‑vé minősítse azon területeket, amelyek mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabbak a védett fajok megőrzése szempontjából.(54)

73. A tagállamokat azonban semmi nem akadályozza abban, hogy saját maguk alakítsanak ki szempontokat a madarak védelme szempontjából legalkalmasabb területek azonosítására, és ezek alapján jelöljék ki KVT‑iket.(55) A szempontoknak mindenesetre madártani szempontból legalább egyenértékűnek kell lenniük az IBA jegyzékek szempontjaival.

74. Spanyolország azonban nem dolgozott ki saját szempontokat, hanem az IBA 98 keretein belüli C.1 és C.6 kiválasztási szempont használata, valamint sok azonosított terület lehatárolása ellen lép fel.

a) A C.1 szempontról

75. Spanyolország kifogásolja, hogy a SEO/BirdLife a C.1 szempont definíciójával ellentétben néhány esetben olyan területet választott ki, amely a védett fajok reprodukálódó populációja jóval kevesebb mint 1%‑ának ad szállást. Ez vonatkozik különösen a túzokra. Spanyolország ad otthont körülbelül 23 000 példánynak, így tehát a határérték 230 példánynál van. Ehelyett a SEO/BirdLife által alkalmazott határérték 50 példány.

76. A spanyol kormány e kritikája ellentétes e szempont definíciójával. A világszerte veszélyeztetett fajok vonatkozásában csak jelentős számú egyednek kell jelen lenni. Ez a jelentős szám jóval alacsonyabb lehet az 1%‑os határértéknél, amely a C.2 szempontra vonatkozik, azaz azon fajokra, amelyek csak az EU‑ban, de nem világviszonylatban veszélyeztetettek.

77. Azon fajokra, amelyek világviszonylatban veszélyeztetettek, a BirdLife International e veszélyeztetettség okán jóval alacsonyabb határértéket alkalmaz, például a Spanyolország által említett túzokra a 30 egyed értéket.(56) A SEO/BirdLife az IBA 98 határértéket ezzel szemben – ahogyan azt a Bizottság hangsúlyozza – a Spanyolországban aránylag magas állomány miatt magasabbra tette, mint a BirdLife International az európai jegyzék vonatkozásában.

78. Ez a szempont egyébként a Bíróság által elismert IBA 89 jegyzékhez képest sem szigorodott, hanem enyhült. Az IBA 89 5. szempontja még a ritka vagy veszélyeztetett fajok valamennyi költőhelyét magában foglalta.

79. Következésképpen Spanyolország e kifogását el kell utasítani.

b) A C.6 szempontról

80. Spanyolország kifogásolja továbbá a C.6, úgynevezett top 5 szempont alkalmazását. Eszerint minden régió adott faj szempontjából legjobb öt területe a madárvédelem szempontjából legalkalmasabbnak minősül. A régiókat a mindenkori tagállamon belül Európának az Eurostat általi statisztikai zónákra bontása szerint (Nomenclature des unités territoriales statistiques – NUTS) határolják el. A BirdLife a különböző tagállamokban e zónákra bontás különböző szintjeit választotta annak érdekében, hogy hasonló méretű európai régiókat kapjon.(57) Spanyolországban a 2. szintet választotta, ami megfelel a Comunidade Autónomáknak, és ennek következtében 17 régióra való felosztáshoz vezet.

81. Spanyolország elutasítja a Comunidade Autónomák régiókénti elismerését e szempont értelmében. A Comunidade Autónomákat nem madártani szempontok alapján határolták le, hanem azok közigazgatási egységek. Ennek megfelelően Spanyolországban 17, Olaszországban 20, Franciaországban pedig 95 ilyen régió van.(58) Sokkal inkább az „élőhely”‑irányelv szerinti, úgynevezett bioföldrajzi régiókat kellene figyelembe venni.

82. Az „élőhely” ‑irányelv céljaira időközben hét bioföldrajzi régióra osztották fel a Közösség teljes területét: a kontinentális, a mediterrán, az alpesi, az atlanti, a makaronéziai, a boreális és a pannon régióra. Spanyolországban négy ilyen régió részei találhatók, mégpedig az atlanti, a mediterrán, az alpesi és a makaronéziai bioföldrajzi régiók részei.

83. Ha csak a bioföldrajzi régiók spanyolországi részeit ismernénk el „európai régiónak” a C.6 szempont értelmében, jelentősen csökkenne az e szempontnak megfelelő területek száma. A fajonként legfeljebb 85 legjobb terület helyett fajonként legfeljebb 20 legjobb terület lenne Spanyolországban.

84. Spanyolország e kifogását nem lehet minden további nélkül elutasítani. Ebben az összefüggésben nem mérvadó a Bizottság azon érve, hogy Spanyolország eddig mindig ragaszkodott ahhoz, hogy a kijelölési kötelezettség teljesítését az egyedül illetékes Comunidade Autónománként külön bírálják el. A Comunidade Autónomák illetékessége ugyanis nem lehet irányadó arra vonatkozóan, hogy mely területeket kell kijelölni. A területek kiválasztásának tudvalevően tudományos szempontokon kell alapulnia.(59)

85. Jóval erősebben a madártanra irányuló, azonban mégsem döntő jelentőségű a Bizottság azon érve, hogy az „élőhely”‑irányelv bioföldrajzi régiói nem a madárpopulációkon, hanem elsődlegesen az élőhelytípusok eloszlásán alapulnak. A madarak aligha hasonlíthatóak össze az „élőhely”‑irányelv által védett fajokkal és élőhelyekkel. Azonban még ha a bioföldrajzi régiók nem is specifikusan a madárvédelemre irányulnak, akkor is bizonyára szorosabb kapcsolatot mutatnak a madarak védelmével, mint az igazgatási‑statisztikai területfelosztások.

86. A BirdLife International maga is elismeri, hogy a NUTS területfelosztás alapulvétele madártani célokra nem ideális, mivel sok madárfaj a kisebb népsűrűségű területeket részesíti előnyben. A NUTS ezzel szemben a népességen alapul. Ha alacsonyabb a népsűrűség, nagyobbak a régiók. A régiók összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében ezért tagállamonként a NUTS különböző szintjeit választották ki.

87. Ez az indokolás mutatja a madártanilag közömbös NUTS szerinti felosztás alapulvételének tulajdonképpeni értékét. Egységes, valamennyi tagállam vonatkozásában összehasonlítható viszonyítási nagyságot teremt a top 5 szempont alkalmazására. Ez a szempont pedig biztosítja a KVT‑k félig‑meddig egyenletes elosztását a Közösségben. Egy ilyen eloszlás a feltétele annak, hogy a KVT‑k ne koncentrálódjanak bizonyos területeken, hanem együttesen olyan hálózatot alkossanak, amely a Közösséget többé‑kevésbé egyenletesen fedi le.

88. Az ilyen egyenletes lefedettség különösen madártani szempontokból szükséges, mivel ez biztosítja a fajok védelmét teljes elterjedési területükön. A fajok földrajzi elterjedésének jelentőségét a védettségi helyzetnek az „élőhely”‑irányelv 1. cikkének i. pontja szerinti fogalommeghatározása mutatja. A védettségi helyzet a fajt érintő azon hatások összessége, amelyek hosszú távon befolyásolhatják az érintett faj populációinak elterjedését és sűrűségét. Ez a fogalommeghatározás ugyan nem alkalmazható közvetlenül a madárvédelmi irányelvre, jól példázza azonban azt a tudományos konszenzust, amelynek irányadónak kell lennie a madárvédelmi irányelv szerinti madártanilag indokolandó területválasztás keretein belül is.

89. Ha ezzel szemben nagyobb régiókat választanának viszonyítási nagyságként, például a Spanyolország által javasolt bioföldrajzi régiókat, akkor ez régiónként változatlan számú kijelölendő terület esetén kevesebb KVT‑t eredményezne. A hálózat ekkor kevésbé sűrű lenne. Ezenkívül fennállna a veszélye annak, hogy ezek a KVT‑k kevésbé egyenletesen oszlanak el, mint kisebb régiók alapján. Ez a veszély egyébként akkor is fennállna, ha nagyobb régiók esetén megnövelnénk a kijelölendő területek számát. Egyik esetben sem lenne ugyanis kizárható, hogy a legjobb területek bizonyos térségekben koncentrálódjanak, míg nem ölelnének fel más térségeket, amelyeknek önálló régióként egyenként öt új területe lenne.

90. Ha tehát a NUTS szerinti területfelosztás helyett más viszonyítási régiót akarnánk használni, akkor az ebből fakadó szempontot úgy kellene kialakítani, hogy az a KVT‑k hasonlóan finoman szőtt hálózatához vezessen. A spanyol terület madártani szempontokon alapuló megfelelő felosztása a szükséges tudományos ráfordítással bizonyára megvalósítható, és ezt követően a KVT‑k beazonosítására felhasználható lenne.(60) Spanyolország azonban nem tette meg ezt az erőfeszítést, hanem csupán a bioföldrajzi régiókra hivatkozott, amelyek nem képeznek a Comunidade Autónomákkal összehasonlítható alapot egy egységes hálózat létrehozására.

91. Következésképpen Spanyolország a C.6 szempont vonatkozásában sem mutatta be, hogy ne az IBA 98 jegyzék lenne a legjobb tudományos dokumentum a madarak védelme szempontjából legalkalmasabb területek azonosítására.

c) Az IBÁ‑k lehatárolásáról

92. Spanyolország végül elégedetlen az IBÁ‑k lehatárolásával. Az gyakran hibás, mivel nyilvánvalóan nem megfelelő területeket, például településeket is magában foglal. És az IBÁ‑k gyakran túl nagyra sikerültek, átlagosan sokkal nagyobbra, mint más tagállamokban.

93. A tagállamokat úgy a madárvédelmi területek kijelölése, mint határaik meghatározása során a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdésében szereplő ornitológiai szempontoknak kell vezérelniük.(61) Spanyolország az IBÁ‑k határainak meghatározását bírálja, azonban nem a lehatárolásnál használt szempontokat. Következésképpen pusztán azok alkalmazását, illetve az ahhoz felhasznált adatokat kifogásolja. Az általános utalások, például a településekre, azonban nem elegendőek e bírálati pontok konkrét vizsgálatához. Bizonyos fajok adott esetben éppen ilyen élőhelyekre vannak utalva. Így a világviszonylatban veszélyeztetett fehérkarmú vércse (Falco naumanni) kolóniái vitathatatlanul településeken belül is fészkelnek.

94. Spanyolország mindenesetre helyesen emeli ki, hogy a Bizottság a KVT‑kkel csak részben lefedett IBÁ‑k tekintetében ellentmond a saját maga által a kereset más részében előadottaknak.(62) Ott azt állítja, hogy elfogadta a katalóniai, galíciai, valenciai, valamint castilla‑la‑manchai Comunidade Autónomák tudományos érveit, hogy a KVT‑ik lehatárolása minden egyes („cada una”) IBA‑juk vonatkozásában alkalmas a madárvédelmi irányelv figyelembevételének biztosítására. A Bizottság említi Spanyolország ezen állítását válaszbeadványában(63), az ellentmondást azonban nem magyarázza meg sem ott, sem az eljárás szóbeli szakasza során az erre vonatkozó kérdésre.

95. A keresetének alátámasztására felhozott jogalap ilyen ismertetése nem tesz eleget az eljárási szabályzat 38. cikke 1. §‑ának c) pontjában foglalt követelményeknek. A jogalapok e rendelkezés szerinti szükséges ismertetésének megfelelően világosnak és egyértelműnek kell lennie abból a célból, hogy lehetővé tegye az alperes számára a védekezésül felhozott jogalapok előkészítését és a Bíróság számára a felülvizsgálat gyakorlását. Ezért tehát azoknak a ténybeli és jogi körülményeknek, amelyeken a kereset alapul, összefüggően és érthetően közvetlenül ki kell derülniük a keresetlevélből.(64) Az IBÁ‑kon belüli KVT‑k vonatkozásában a megnevezett Comunidade Autónomákban azonban a keresetlevélben foglalt ellentmondás miatt nem tisztázott, hogy a Bizottság ténylegesen kifogást emel‑e. Ezért sem megfelelő védekezés, sem a Bíróság általi értékelés nem lehetséges így.

96. Következésképpen a kereset e pontja elfogadhatatlan. Ez a hiba a keresetindítás időpontjában már ki van jelölve, és a Bizottsággal közölt KVT‑ket érinti a castilla‑la‑manchai, katalóniai, valenciai és galíciai Comunidade Autónomákban.

97. Azt a kifogást, hogy néhány területet túl kis méretben jelöltek ki különleges védelmi területté, következésképpen csak Andalúzia, a Baleár‑szigetek és a Kanári‑szigetek vonatkozásában kell tovább vizsgálni.

D – Az egyes Comunidade Autónomákról

98. Végezetül még mindkét fél nyilatkozik az egyes tartományokról. Ezen érveket a mindenkori régióval összefüggésben kell vizsgálni.

1. Andalúziáról

99. Az IBA 98‑nak az andalúziai kijelölésekkel való összehasonlítása alapján a Bizottság előadja, hogy az indokolással ellátott véleményben szabott határidő lejártakor a 60 IBÁ‑ból 37 egyáltalán nem volt lefedve KVT‑vel, hogy a 22 kijelölt KVT csak részben egyezett meg 23 IBÁ‑val, és hogy különböző fajokra csak elégtelenül terjedt ki, ilyenek különösen az ibériai sas (Aquila adalberti), a fekete gólya (Ciconia nigra), a bütykös szárcsa (Fulica cristata), a márványos réce (Marmaronetta angustirostris), a fehérkarmú vércse, a kék fú (Porphyrio porphyrio), a korallsirály (Larus audouinii), a reznek (Tetrax tetrax), a túzok (Otis tarda), a hamvas réti héja (Circus pygargus) és a héjasas (Hieraaetus fasciatus). A mintegy egymillió hektár nagyságú kijelölt terület az IBÁ‑k által lefedett terület csak mintegy egyharmadának felel meg.

100. Spanyolország nem vitatja e kifogást. Ezért azt elismertnek kell tekinteni. Következésképpen a keresetnek Andalúzia vonatkozásában teljes mértékben helyt kell adni.

2. A Baleár‑szigetekről

101. A Baleár‑szigeteken az irányadó időpontban összesen 121 015 hektár területű 40 KVT volt kijelölve. A 131 243 hektár területű 20 IBÁ‑t mindenesetre csak 54%‑ban fedték le. A Bizottság különösen azt kifogásolta, hogy a vörös kányára (Milvus milvus) csak elégtelen módon terjednek ki.

102. Spanyolország kifogásolja, hogy az IBA 98‑ban azonosított területek már csak az 1:2 500 000 arány miatt is használhatatlanok, ezenfelül elavultak, azonban elismeri, hogy a vörös kányára a KVT‑knek jobban ki kellene terjedniük, és e célból egy fajmegőrzési terv keretében új KVT‑ket jelölt ki, és a meglévő KVT‑k határait úgy alakította át, hogy azok a faj 70%‑át lefedik.

103. Spanyolország ezáltal a Bizottság Baleár‑szigetekre vonatkozó kifogásait is elvileg elismerte. Nem lehet megítélni, hogy az illetékes hatóságok új adatai az IBA 98 bizonyító erejét tényleg megkérdőjelezik‑e, mivel ezen adatok nem állnak a Bíróság rendelkezésére.

104. Következésképpen a kereset Baleár‑szigeteket érintő részének teljes mértékben helyt kell adni.

3. A Kanári‑szigetekről

105. A Kanári‑szigeteken az irányadó időpontban – mint ahogyan ma is – összesen 211 598 hektár területű 28 KVT volt kijelölve. A 133 443 hektár területű 65 IBÁ‑t mintegy 59,5%‑ban fedték le. Huszonhárom IBÁ‑t egyáltalán nem fednek le, a többi IBA egy részét nem teljes egészében. A Bizottság különösen az alábbi fajok elégtelen lefedettségét emeli ki: a galléros túzok (Chlamydotis undulata), a dögkeselyű (Neophron percnopterus), a kanári csuk (Saxicola dacotiae), a futómadár (Cursorius cursor) és a szalagos szerecsenhojsza (Bulweria bulwerii).

106. Spanyolország elismeri, hogy újabb KVT‑ket kell kijelölni, illetve meglévő KVT‑ket kell kiterjeszteni. Az illetékes szervek mindenesetre tudományos alapon nem értenek egyet valamennyi IBA teljes méretével. Ezen érv alátámasztására a spanyol kormány a keresetre adott válaszbeadványában részletes tanulmányt nyújtott be minden még nem teljesen lefedett kanári‑szigeteki IBA vonatkozásában, amely bemutatja, hogy mely madártani megfontolások alapján kell az IBÁ‑kat KVT‑ként kijelölni vagy nem kijelölni.(65) E tanulmányt a Bizottság nem vitatta. Ezért annak tartalmát elfogadottnak kell tekinteni, és az a kijelölési hiányosságokkal kapcsolatban az IBA 98‑nál naprakészebb és pontosabb bizonyíték. A nem megfelelő területkijelölés kifogása ennélfogva már csak olyan mértékben áll fenn, amennyire a kanári‑szigeteki tanulmány alapján kell KVT‑ket kijelölni, illetve kiterjeszteni.

107. Következésképpen a kereset Kanári‑szigetekre vonatkozó részének is ilyen mértékben helyt kell adni.

4. Castilla‑la‑mancháról

108. A Bizottság Castilla‑la‑mancha esetében is az IBA 98 adataival hasonlítja össze a kijelölt KVT‑ket. Az összesen 261 000 hektár területű 39 IBÁ‑ból 10 egyáltalán nincs lefedve, a többi összesen csak 32,3%‑ig. Különösen a fehér karmú vércsére és a reznekre nem terjednek ki megfelelően.

109. Mint ahogyan azt már megállapítottam, a kifogás a KVT‑k IBÁ‑kon belüli lehatárolása vonatkozásában elfogadhatatlan.(66) A KVT‑kkel egyáltalán nem lefedett 10 IBA vonatkozásában Spanyolország ezzel szemben időközben három esetben elismerte, hogy szükség van kijelölésre, és azt időközben végre is hajtotta.(67) Hogy a mindenkori IBA 98‑tól eltérő lehatárolások madártani okokon alapulnak‑e, nem ítélhető meg, mivel ezt Spanyolország nem ismertette. Ezzel szemben vitás marad még hét IBA.

110. Spanyolország öt ilyen IBA vonatkozásában elutasítja KVT kijelölését, mivel azoknak csak kis része található Castilla‑la‑mancha területén. E részeknek nincs önálló madártani jelentőségük, és ezért nem kell kijelölni azokat.

111. Ez az érv mindenesetre nem meggyőző. Az a körülmény, hogy egy bizonyos fajok védelme szempontjából legalkalmasabb terület különböző régiók területére terjed ki, nem igazolja azt, hogy területrészeket zárjanak ki. Ha e részek szerves részei a teljes területnek, akkor ki is kell jelölni őket, mivel ellenkező esetben ezeken a területeken ellenőrizetlenül lehet olyan intézkedéseket végrehajtani, amelyek a terület egészét hátrányosan befolyásolják. Egyébként a Bizottság – anélkül, hogy Spanyolország vitatná – előadja, hogy az említett területrészek közül legalább kettőben az első mellékletben felsorolt fajok költenek, mégpedig a világviszonylatban veszélyeztetett parlagi sas, a fekete gólya, a héjasas, a szirti sas (Aquila chrysaetos), a fakókeselyű (Gyps fulvus) , a dögkeselyű és a vándorsólyom (Falco peregrinus).

112. A 185. sz. IBA‑helyszín, „San Clemente‑Villarrobledo” vonatkozásában Spanyolország kifogásolja, hogy 103 000 hektáros nagyságával túl nagyra sikerült. A fehérkarmú vércse, a túzok, a nyílfarkú pusztaityúk (Pterocles alchata) és a reznek így átfogott populációi viszonylag kicsik.

113. Ez az érv már csak azért sem meggyőző, mert a terület nem csupán mint az öt legjobb terület egyike nyert felvételt az IBA 98‑ba, hanem azért is, mert Európa‑ és világszerte veszélyeztetett fajok jelentős populációjának ad otthont. Ezért a kifogások talán adott körülmények között igazolhatják a határok máshol történő meghúzását, de a kijelölésről való teljes lemondást nem.

114. Ennek megfelelően Spanyolország a bírósági eljárás alatt egy KVT‑t jelölt ki azonos névvel, ami legalább 10 677,81 hektárt foglal magában, és ezzel alapvetően elismerte, hogy ezt a területet is ki kellett jelölni. Nem lehet megítélni, hogy a terület határainak meghatározása madártani alapon helyes‑e, mivel Spanyolország a kijelölés okait nem közölte.

115. Végezetül Spanyolország elutasítja a 199. sz. IBA‑helyszín, a 28 600 hektáros „Torrijos” kijelölését, mivel a túzok 150–200 példányt számláló populációja az Comunidade Autónomában élő csaknem 3000 példányt számláló populációhoz képest jelentéktelen. Ebben a vonatkozásban mindenesetre hangsúlyozni kell e világviszonylatban veszélyeztetett faj ezen állományának európai jelentőségét. Ez többszöröse a jelentős populáció Spanyolországra érvényes, már megemelt, ötvenpéldányos küs zöbértékének. Emellett az IBA 98 jegyez még egy 1200 példányból álló jelentős populációt a szintén világszerte veszélyeztetett reznekből, amely madárra 200 példányos küszöbérték vonatkozik. E terület kijelölése tehát mindenképpen szükségesnek tűnik.

116. Amennyiben a Bizottság a fehérkarmú vércse és a reznek védelmének IBA 98‑ból következő hiányosságait kifogásolja, már az előzőekből is következik, hogy mindkét faj vonatkozásában további KVT‑ket kell kijelölni.

117. Spanyolország éppen a reznek veszélyeztetettségére tekintettel nem hivatkozhat sikerrel azokra a nehézségekre, amelyek annak nagy mobilitásából, adott helyekhez való csekély kötődéséből, az év különböző szakaszaiban különböző élőhelyigényeiből és a populációk precíz becslésének hiányából adódnak. E nehézségeket Spanyolországnak további kutatás és megfelelő nagyságú és megfelelően rugalmas gazdálkodású területek kijelölése révén kell leküzdenie, mivel egyébként e faj kihalásától lehet tartani.

118. Téves az a felfogás is, hogy a fehérkarmú vércse településeken belüli kolóniáit nem lehet KVT‑ként kijelölni. Ha a fehérkarmú vércsék erre az élőhelyre vannak utalva, akkor éppen ott kell védelmüket területkijelöléssel biztosítani. Csak így lehet biztosítani, hogy például a városépítészeti intézkedések ne űzzék el a fehérkarmú vércséket. Még a városépítészeti fejlődéshez fűződő érdekek sem teszik megengedhetővé a kijelölésről való lemondást, mivel köztudott, hogy gazdasági és szociális okok nem hozhatók fel valamely kijelöléssel szemben. Ha e megfontolások felülkerekednének a fehérkarmú vércse védelméhez fűződő érdeken, akkor azokat az „élőhely”‑irányelv 6. cikkének (4) bekezdése szerint lehetne megvalósítani, azaz alternatív megoldások hiányában, és az előírt kiegyenlítő intézkedések végrehajtásával.

119. Következésképpen Spanyolország kifogásait a KVT‑vel még egyáltalán nem lefedett castilla‑la‑manchai IBÁ‑val szemben teljes egészében el kell utasítani. A Bizottság keresetének ennyiben helyt kell adni.

5. Katalóniáról

120. A Bizottság Katalónia vontkozásában is az IBA 98‑at hasonlítja össze a tényleges kijelölésekkel, és arra az eredményre jut, hogy a 21 IBÁ‑ból 10 egyáltalán nincs lefedve, a többi pedig csak részben, és ezáltal az I. mellékletében szereplő 62, Katalóniában szaporodó madárfajból néhány csak elégtelenül védett a KVT‑kben: a kis őrgébics (Lanius minor), a siketfajd (Tetrao urogallus), az üstökös kárókatona (Phalacrocorax aristotelis), a reznek, a kalandrapacsirta (Melanocorypha calandra), a vékonycsőrű pacsirta (Chersophilus duponti), a szalakóta (Coracias garrulus), a szikipacsirta (Calandrella brachydactyla) és a székicsér (Glareola pratincola).

121. Mint ahogyan már megállapítottam, a kifogás a KVT‑k IBÁ‑kon belüli lehatárolása tekintetében elfogadhatatlan.(68) Azon 10 fennmaradó IBA vonatkozásában, amely egyáltalán nincs KVT‑kkel lefedve, az IBA 98 nem említi sem a kis őrgébicset, sem a siketfajdot, sem a vékonycsőrű pacsirtát, sem a székicsért. E fajok vonatkozásában tehát hiányzik az elégtelen területkijelölés bizonyítéka.

122. Spanyolország ezenfelül vitatja a kereset elfogadhatóságát a felsorolt madárfajok tekintetében, mivel nem világos, hogy mely fajok vonatkozásában kell további KVT‑ket kijelölni. A Bizottság 62, az I. mellékletben szereplő fajt említ, míg a katalán jog szerint 73 fajt kell védeni. A Bizottság továbbá a pert megelőző eljárás során sem mindig ugyanazokra a fajokra hivatkozott.

123. Ezt a kifogást mindenesetre el kell utasítani. Spanyolország először is félreérti a madárfajokra való hivatkozást: a Bizottság ugyan 62 I. mellékletbeli, katalóniai fajt említ, azonban csak a feljebb kifejezetten felsorolt fajokkal kapcsolatban ró fel kijelölési hiányt. E fajok legalábbis implicit módon a pert megelőző eljárás tárgyát képezték, mivel a Bizottság mindig az IBA 98‑ra hivatkozott, és ezen említett fajok az IBA 98 és a katalóniai KVT‑k közötti különbségekből adódnak.

124. Spanyolország előadja továbbá, hogy az IBÁ‑k egy részét az „élőhely”‑irányelv keretében közösségi jelentőségű természeti területnek javasolták. Az ilyen javaslatok azonban jogi szempontból nem helyettesíthetik a KVT‑k kijelölésének hiányosságait, mivel a KVT‑k kijelölése a madárvédelmi irányelv 4. cikkén alapul, a területekre tett javaslat ezzel szemben az „élőhely”‑irányelv 4. cikkén, azaz különböző jogkövetkezményekkel járó különböző szabályozáson.

125. Viszonválaszában Spanyolország arra hivatkozik, hogy a legtöbb, KVT‑ként még ki nem jelölt élőhely a természet szempontjából értékes területek terve keretében vagy mint különösen védett természeti terület a regionális jog szerint védett. Függetlenül attól a kérdéstől, hogy az ilyen védelem teljesíti‑e a védelem KVT‑kkel szemben támasztott követelményeit, ez nem igazolja a KVT‑kénti kijelölésről való lemondást. A madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése megköveteli a kijelölést annak érdekében, hogy a területek a (3) bekezdés szerint egy európai rendszer részévé váljanak. E rendszerben a védelem minőségét európai normák biztosítják. Ezért a Bíróság már úgy döntött, hogy a KVT‑k kijelölésére vonatkozó kötelezettséget nem szabad más intézkedések által megkerülni.(69) A tisztán tagállami védelmi kategóriák is csak ilyen intézkedések, amelyek nem helyettesíthetik a kijelölést.(70)

126. Viszonválaszában Spanyolország végezetül Katalónia vonatkozásában először foglalkozik tudományos alapon az IBA 98‑cal. Mégpedig összehasonlítja az IBA 98‑nak a fajok IBÁ‑ban való előfordulására vonatkozó adatait a mindenkori teljes katalóniai populációkra vonatkozó adatokkal egy olyan költőmadáratlasz alapján, amely 1999 és 2002 között végzett megfigyeléseken alapul. E számok mindenesetre csak korlátozottan hasonlíthatók össze, mivel a fajok összpopulációinak egyedszámai Katalónia egészében rendszerint nagyobbak, mint az IBA populációi.

127. Ennek megfelelően a frissebb számok csak négy olyan faj esetében, amelyek a még itt tárgyalt IBÁ‑k szempontjából jelentősek, mutatja azt, hogy az IBA 98‑ban szereplő adatok magasabbak, mint az azt követő megfigyelések, mégpedig az európai viharfecske (Hydrobates pelagicus) 0–10 párral 5–15 helyett, a bölömbika (Botaurus stellaris) 1–5 párral 8–11 helyett, a hamvas réti héja 5–10 párral 15–20 helyett, a feketehasú pusztaityúk (Pterocles orientalis) 5–10 párral 10 pár helyett. Ebből nem következik, hogy az IBA 98 alapjául szolgáló adatok hiányosak lettek volna, hanem legfeljebb az, hogy ezek a Katalóniában már igen ritka fajok az eltűnés szélén állnak, ennélfogva különös védelmet igényelnek.

128. Egyebekben az itt tárgyalt 10 IBÁ‑ban képviselt fajok összpopulációi az IBÁ‑ban megadott populációknál nagyobb számúak. Az összpopulációnak részben csak töredékét öleli fel az IBA, például a jégmadárnál (Alcedo atthis), amely 20–30 párral van jelen az IBÁ‑ban, összességében azonban 1009–1420 párt számlál, vagy a kövi pacsirtánál (Galerida theklae) , ahol az IBÁ‑n belüli 100–200 párral a 7300–18 400 párból álló populáció áll szemben. Ezért ezen összehasonlítás nem azt igazolja, hogy nincs további kijelölési szükséglet, hanem sokkal inkább arra utal, hogy az IBA 98‑on kívül is kell területeket kijelölni.

129. Ezenkívül Spanyolország bemutat egy táblázatot, amely ábrázolja a fajok KVT általi lefedettségét. Spanyolország hangsúlyozza, hogy Katalóniában a KVT‑k részben a populációk nagyobb részeit foglalják magukban, mint az IBA 98. Spanyolország mindenesetre azt is állítja, hogy 16 faj esetén elmarad az IBA 98 általi lefedettségtől. E fajok is 9 IBÁ‑ban megtalálhatók a vitatott 10‑ből. Az utolsó IBA (138. sz. helyszín, „Islas Medas”) ezen túlmenően legalább két olyan nagyon ritka faj védelmét is lehetővé tenné, amelyek eddig még egyáltalán nem bukkantak fel Katalónia KVT‑iben, mégpedig a viharfecskéét és az üstökös kárókatonáét. Ezért ez az érv sem alkalmas a Bizottság érvének megcáfolására.

130. Spanyolországnak ennélfogva nem sikerült megcáfolnia a Bizottság kifogásait a KVT‑vel még egyáltalán nem lefedett katalóniai IBÁ‑k tekintetében. A Bizottság keresetének e tekintetben helyt kell adni.

6. Galíciáról

131. Galíciára vonatkozóan a Bizottság megállapítja, hogy a 11 IBÁ‑ból hármat nem jelöltek ki KVT‑ként, és a többi közül néhányat csak részben. Összességében csak az IBA által lefedett területek 10%‑a KVT. A bölömbika, a hamvas réti héja, a héjasas, a siketfajd, a reznek, a darázsölyv (Pernis apivorus) és az ibériai fogoly (Perdix perdix hispaniensis) ezért csak elégtelen mértékben védett.

132. Mint ahogyan már megállapítottam, a kifogás a KVT‑k IBÁ‑kon belüli lehatárolása tekintetében elfogadhatatlan.(71) Azon három fennmaradó IBA vonatkozásában, amelyek egyáltalán nincsenek KVT‑kkel lefedve, az IBA 98 nem említi sem a bölömbikát, sem a héjasast, sem a darázsölyvet. E fajok vonatkozásában tehát hiányzik az elégtelen területkijelölés bizonyítéka.

133. A fennmaradó három IBÁ‑ból egyet időközben 86%‑ban KVT‑vé nyilvánítottak, a két másikat időközben lefolytatott tanulmányok miatt részben KVT‑vé kell nyilvánítani. Ezáltal Spanyolország alapvetően elismerte a Bizottság fennmaradó kifogását, és legalábbis lényegében nem vitatta az IBA határait. Következésképpen a keresetnek helyt kell adni a KVT‑kkel még egyáltalán nem lefedett galíciai IBÁ‑k tekintetében.

7. Valenciáról

134. Valencia tekintetében a Bizottság a 21 IBÁ‑ból öt olyat nevez meg, amelyet még egyáltalán nem fed le KVT, a többiből néhányat részben nem fed le KVT. Ennélfogva a bölömbika, az üstökösgém (Ardeola ralloides), a márványos réce, a kékcsőrű réce (Oxyura leucocephala), a bütykös szárcsa, a hamvas réti héja és a héjasas nem védett megfelelően KVT‑kben.

135. Mint ahogyan már megállapítottam, a kifogás a KVT‑k IBÁ‑kon belüli lehatárolása tekintetében elfogadhatatlan.(72) Azon öt fennmaradó IBA vonatkozásában, amelyek egyáltalán nincsenek KVT‑kkel lefedve, az IBA 98 csak a héjasast említi. A többi faj vonatkozásában tehát hiányzik az elégtelen területkijelölés bizonyítéka.

136. Valencia tekintetében Spanyolország nem vitatja a keresetet, hanem további területkijelöléseket jelent be. Következésképpen a keresetnek helyt kell adni a KVT‑kkel még egyáltalán nem lefedett valenciai IBÁ‑k tekintetében.

E – Végkövetkeztetés

137. Spanyolország az andalúziai, a Baleár‑szigeteki, a kanári‑szigeteki, a castilla‑la‑manchai, a katalóniai, a galíciai és a valenciai Comunidade Autónomában nem jelölt ki megfelelő számú területet különleges védelmi területként, és az andalúziai, a Baleár‑szigeteki, a kanári‑szigeteki Comunidade Autónomában néhány területet túl kis méretben jelölt ki különleges védelmi területté.

V – A költségekről

138. Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A jelen ügyben a Bizottság visszavonta a keresetet egy Comunidade Autónoma vonatkozásában, miután Spanyolország eleget tett a Bizottság követeléseinek. Ennyiben, éppúgy, mint azon három Comunidade Autónoma vonatkozásában, amelyekben a Bizottság teljes mértékben pernyertes, Spanyolországot kell kötelezni a költségek viselésére.

139. Ezzel szemben négy további Comunidade Autónoma vonatkozásában a kereset jelentős részét el kell utasítani. Ezért a költségeket e tekintetben meg kell osztani a felek között.

140. Ennek megfelelően Spanyolország viselje a Bizottság és a saját költségei háromnegyedét, a Bizottság pedig a spanyol költségek egynegyedét és a saját költségei egynegyedét.

VI – Végkövetkeztetések

141. Mindezek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon:

1. A Spanyol Királyság megszegte a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2‑i 79/409/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, mivel:

– az andalúziai, a Baleár‑szigeteki, a kanári‑szigeteki, a castilla‑la‑manchai, katalóniai, a galíciai és a valenciai Comunidade Autónomában nem jelölt ki megfelelő számú területet különleges védelmi területként, és

– az andalúziai, a Baleár‑szigeteki, a kanári‑szigeteki Comunidade Autónomában néhány területet túl kis méretben jelölt ki különleges védelmi területté

ahhoz, hogy biztosítsa a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt valamennyi madárfaj, illetve az e mellékletben fel nem sorolt vonuló fajok védelmét.

2. A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3. A Bíróság a Spanyol Királyságot kötelezi saját költségei háromnegyedének és a Bizottság költségei háromnegyedének viselésére. A Bíróság a Bizottságot kötelezi saját költségei egynegyedének és a Spanyol Királyság költségei egynegyedének viselésére.

(1) .

(2)  – HL L 103., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 98. o.

(3)  – A C‑3/96. sz. ügyben 1998. május 19‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑3031. o.).

(4)  – A C‑202/01. sz. ügyben 2002. november 26‑án hozott ítélet (EBHT 2002., I‑11019. o.).

(5)  – A C‑240/00. sz. ügyben 2003. március 6‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑2187. o.).

(6)  – A C‑378/01. sz. ügyben 2003. március 20‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑2857. o.).

(7)  – Lásd a C‑334/04. sz. ügyre vonatkozóan a mai napon tett főtanácsnoki indítványomat.

(8)  – Lásd a C‑418/04. sz. ügyre vonatkozóan a mai napon tett főtanácsnoki indítványomat.

(9)  – A Bizottság 2005. január 14‑i IP/05/45 számú sajtóközleménye.

(10)  – Carlota Viada (kiadó), Áreas importantes para las aves en España , Madrid 1998.

(11)  – HL L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.

(12)  – A Bizottság Natura Barometerének 2006. júniusi állapota szerinti adatok ec.europa.eu/environment/nature/nature_conservation/useful_info/barometer/barometer.htm.

(13)  – Ehhez hasonlóan a Bíróság például a C‑6/04. sz. ügyben a Bizottságnak az Egyesült Királyság egészére vonatkozó kereseti kérelmét Gibraltárra konkretizálta, lásd a 2005. október 20‑án hozott ítélet (EBHT 2005., I‑9017. o.) 79. pontját és a rendelkező rész 1. pontjának negyedik francia bekezdését.

(14)  – A Hollandia‑ítélet (hivatkozás a 3. lábjegyzetben) 55. és azt követő pontjai.

(15)  – A C‑355/90. sz., Bizottság kontra Spanyolország (Santoña‑mocsarak) ügyben 1993. augusztus 2‑án hozott ítélet (EBHT 1993., I‑4221. o.) 26. pontja, a C‑44/95. sz. Royal Society for the Protection of Birds (Lappel Bank) ügyben 1996. július 11‑én hozott ítélet (EBHT 1996., I‑3805. o.) 26. pontja és a Hollandia‑ítélet (hivatkozás a 3. lábjegyzetben) 59. és azt követő pontjai.

(16)  – A Santoña‑mocsarak‑ítélet (hivatkozás a 15. lábjegyzetben) 11. pontja.

(17)  – A C‑173/01. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2002. július 4‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑6129. o.) 7. pontja, a C‑114/02. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2003. április 10‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑3783.o.) 9. pontja és a C‑221/04. sz., Bizottság kontra Spanyolország („hurokcsapdával történő vadászat”‑) ügyben 2006. május 18‑án hozott ítélet (EBHT 2006., I‑4515. o.) 23. pontja.

(18)  – A Franciaország‑ítélet (hivatkozás a 4. lábjegyzetben) 19. és azt követő pontjai, a Finnország‑ítélet (hivatkozás az 5. lábjegyzetben) 28. és azt követő pontjai és az Olaszország‑ítélet (hivatkozás a 6. lábjegyzetben) 16. pontja.

(19)  – A C‑57/89. sz., Bizottság kontra Németország (Leybucht) ügyben 1991. február 28‑án hozott ítélet (EBHT 1991., I‑883. o.) 20. pontja.

(20)  – A Franciaország‑ítélet (hivatkozás a 4. lábjegyzetben) 20. pontja.

(21)  – A Finnország‑ítélet (hivatkozás az 5. lábjegyzetben) 31. pontja.

(22)  – Az Olaszország‑ítélet (hivatkozás a 6. lábjegyzetben) 17. pontja.

(23)  – Az Olaszország‑ítélet (hivatkozás a 6. lábjegyzetben) 18. pontja.

(24)  – A Franciaország és Olaszország elleni eljárások több mint egy éve vannak az EK 228. cikk szerinti indokolással ellátott vélemény szakaszban (a Bizottság 2005. január 12‑i IP/05/29 számú sajtóközleménye Franciaország és 2005. január 18‑i IP/05/56 számú sajtóközleménye Olaszország vonatkozásában). A Bizottság mindenesetre jelenleg azt vizsgálja, hogy Franciaország további kijelölésekkel időközben teljesítette‑e kötelezettségét (a Bizottság 2006. július 3‑i IP/06/907 számú sajtóközleménye).

(25)  – Lásd Alber főtanácsnoknak a C‑202/01. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyre vonatkozóan 2002. június 27‑én tett indítványának (EBHT 2002., I‑11019. o.) 25. pontját.

(26)  – Az 1971. február 2‑i egyezmény, UNTS, 996. kötet, 245. o.

(27)  – Lásd a C‑157/89. sz., Bizottság kontra Olaszország (vadászati idők) ügyben 1991. január 17‑én hozott ítélet (EBHT 1991., I‑57. o.) 15. pontját és a C‑60/05. sz., WWF Italia és társai ügyben 2006. június 8‑án hozott ítélet (EBHT 2006., I‑5083. o.) 27. pontját.

(28)  – A Santoña‑mocsarak‑ítélet (hivatkozás a 15. lábjegyzetben) 11. pontja.

(29)  – A C‑209/04. sz., Bizottság kontra Ausztria (Lauteracher Ried) ügyben 2006. március 23‑án hozott ítélet (EBHT 2006., I‑2755. o.) 44. pontja.

(30)  – A válaszbeadvány 38. pontja.

(31)  – A válaszbeadvány 183. pontja, erről a továbbiakban a 94. és azt követő pontok.

(32)  – A Hollandia‑ítélet (hivatkozás a 3. lábjegyzetben) 68–70. pontja és az Olaszország‑ítélet (hivatkozás a 6. lábjegyzetben) 18. pontja.

(33)  – Lásd a Hollandia‑ítélet (hivatkozás a 3. lábjegyzetben) 66. pontját és az Olaszország‑ítélet (hivatkozás a 6. lábjegyzetben) 18. pontját az IBA 89 vonatkozásában, valamint Léger főtanácsnoknak a C‑240/00. sz., Bizottság kontra Finnország ügyre vonatkozóan tett indítványának (EBHT 2003., I‑2187. o.) 42. pontját.

(34)  – Csak Katalónia és a Kanári‑szigetek Comunidade Autónoma vonatkozásában ismerhetők fel egy tudományosan megalapozott érvelés szempontjai, erről a továbbiakban a 106., valamint a 126. és azt követő pontok.

(35)  – Hivatkozás a 3. lábjegyzetben.

(36)  – M. F. Heath & M. I. Evans, Important Bird Areas in Europe. Priority sites for conservation. 2. kötet: Southern Europe , BirdLife Conservation Series 8. sz., II. kötet, Cambridge (2000.), 515. és azt követő oldalak.

(37)  – Lásd az IBA 98 14. oldalán található felsorolást.

(38)  – A C‑79/03. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2004. december 9‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑11619. o.) 19. pontja.

(39)  – Lásd a lenti 70. és azt követő pontokat.

(40)  – IBA 2000, hivatkozás a 36. lábjegyzetben.

(41)  – A Bizottság Natura barométerének 2006. júniusi állása szerint (hivatkozás a 12. lábjegyzetben) Szlovéniában az államterület 23%‑a, Szlovákiában pedig 25,2%‑a.

(42)  – Bár az „élőhely”‑irányelv 8. cikke szerinti finanszírozási szabályozás nem tartalmaz a madárvédelmi irányelv szerinti KVT‑t, azonban a hatodik környezetvédelmi cselekvési program kiemelt intézkedésként nevezi meg, hogy „létre kell hozni a Natura 2000 hálózatot, és végrehajtani a szükséges technikai és pénzügyi eszközöket és intézkedéseket, amelyek annak teljes megvalósításához, valamint a Natura 2000 területein kívül élő védett fajok védelméhez szükségesek a természetes élőhelyek, valamint a madarak védelméről szóló irányelv értelmében” (a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló, 2002. július 22‑i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat 6. cikke (2) bekezdése a) pontjának hetedik francia bekezdése [HL L 242., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 152. o.])

(43)  – IBA 98, 363. és azt követő oldalak.

(44)  – IBA 98, 39. o.

(45)  – IBA 98, 43. o., 5. pont.

(46)  – IBA 98, a 364. és azt követő oldal.

(47)  – Az IBA 89 alapjául szolgáló szempontokat az IBA 2000 2. kötetének 776. és azt követő oldalán írják le, és hasonlítják össze az új jegyzékekhez használt szempontokkal, lásd az IBA 98 368. oldalát is.

(48)  – E szempont megfelel az IBA 89 5. sz. szempontjának.

(49)  – E szempont megfelel az IBA 89 1. sz. szempontjának

(50)  – E szempontnak nincs megfelelője az IBA 89‑ben.

(51)  – A C.4 és a C.5 szempont az IBA 89 9. sz. szempontját fejleszti tovább. Ez a több mint 20 000 vízimadár, illetve több mint 5000 ragadozó madár pihenőhelyéül szolgáló területeket fogta át.

(52)  – A C.6 szempontot az IBA 89 szempontjainak listája nem tartalmazta kifejezetten, azonban az ehhez kapcsolódó magyarázat igen, lásd a C‑3/96. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben benyújtott keresetlevél 7. mellékletének 2. oldalát és a C‑378/01. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben benyújtott keresetlevél 16. mellékletét. Eszerint e szempontot a CORINE biotópprojekt keretein belül fejlesztették ki és alkalmazták.

(53)  – IBA 2000, 13. o.

(54)  – A Hollandia‑ítélet (hivatkozás a 3. lábjegyzetben) 69. pontja és az Olaszország‑ítélet (hivatkozás a 6. lábjegyzetben) 18. pontja.

(55)  – Lásd a 33. lábjegyzet utalásait.

(56)  – IBA 2000, 13. o.

(57)  – IBA 2000, 2. kötet, 18. o. Így a 778. oldalból az következik, hogy Belgium, Görögország és Írország vonatkozásában az IBA 89‑hez viszonyítva magasabb szintet választottak, és ezzel a régiók számát csökkentették.

(58)  – Ebben téved a spanyol kormány: Az IBA 2000 2. kötetének 778. oldala szerint Franciaországban is a NUTS második szintjét veszik alapul, amely 22 régiót ölel fel.

(59)  – Lásd a 15. lábjegyzet utalásait.

(60)  – Így például Németországban úgynevezett természeti térség főegységeket (naturräumliche Haupteinheiten) használnak a bioföldrajzi régiók németországi területeinek alegységeként az „élőhely”‑irányelv keretén belül a javasolt területek azonosításához.

(61)  – A Lappel Bank ítélet (hivatkozás a 15. lábjegyzetben) 26. pontja és a C‑191/05. sz., Bizottság kontra Portugália (Moura, Mourão, Barrancos) ügyben 2006. július 13‑án hozott ítélet (EBHT 2006., I‑6853. o.) 10. pontja.

(62)  – A keresetlevél 183. pontja.

(63)  – A válaszbeadvány 33. pontja.

(64)  – A C‑178/00. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2003. január 9‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑303. o.) 6. pontja, lásd a C‑221/04. sz., Bizottság kontra Spanyolország („hurokcsapdával történő vadászat”‑) ügyre vonatkozóan 2005. december 15‑én tett indítványom (az EBHT‑ban nem tették közzé) 25. pontját.

(65) – A válaszbeadvány 11. melléklete.

(66)  – Lásd feljebb, a 94. és azt követő pontokat.

(67)  – Az IBA 78. sz. helyszínről, „Puebla de Baleña”, az IBA 183. sz. helyszínről „Hoces del río Mundo y del río Segura” és az IBA 189. sz. helyszínről „Parameras de Embid‑Molina” van szó.

(68)  – Lásd a fenti 94. és azt követő pontokat.

(69)  – Lásd a fenti 21. pontot.

(70)  – A Lauteracher Ried ítélet (hivatkozás a 29. lábjegyzetben) 48. pontja.

(71) Lásd a fenti 94. és azt követő pontokat.

(72) Lásd a fenti 94. és azt követő pontokat.