EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62003CC0017
Opinion of Advocate General Stix-Hackl delivered on 28 October 2004. # Vereniging voor Energie, Milieu en Water and Others v Directeur van de Dienst uitvoering en toezicht energie. # Reference for a preliminary ruling: College van Beroep voor het bedrijfsleven - Netherlands. # Internal market in electricity - Preferential access to the system for cross-border transmission of electricity - Undertaking previously responsible for the operation of services of general economic interest - Long-term contracts existing prior to the liberalisation of the market - Directive 96/92/EC - Principle of non-discrimination - Principles of the protection of legitimate expectation and of legal certainty. # Case C-17/03.
Stix-Hackl főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2004. október 28.
Vereniging voor Energie, Milieu en Water és társai kontra Directeur van de Dienst uitvoering en toezicht energie.
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: College van Beroep voor het bedrijfsleven - Hollandia.
A villamos energia belső piaca - Elsőbbségi hozzáférés a határokon átnyúló villamosenergia-szállító hálózathoz - Korábban általános gazdasági érdekű szolgáltatás teljesítésével megbízott vállalkozás - A piacliberalizációt megelőzően fennálló hosszútávú szerződések - 96/92/EK irányelv - Hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve - Bizalomvédelem és jogbiztonság elve.
C-17/03. sz. ügy
Stix-Hackl főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2004. október 28.
Vereniging voor Energie, Milieu en Water és társai kontra Directeur van de Dienst uitvoering en toezicht energie.
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: College van Beroep voor het bedrijfsleven - Hollandia.
A villamos energia belső piaca - Elsőbbségi hozzáférés a határokon átnyúló villamosenergia-szállító hálózathoz - Korábban általános gazdasági érdekű szolgáltatás teljesítésével megbízott vállalkozás - A piacliberalizációt megelőzően fennálló hosszútávú szerződések - 96/92/EK irányelv - Hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve - Bizalomvédelem és jogbiztonság elve.
C-17/03. sz. ügy
ECLI identifier: ECLI:EU:C:2004:671
CHRISTINE STIX‑HACKL
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2004. október 28.(1)
C‑17/03. sz. ügy
Vereniging voor Energie, Milieu en Water
Amsterdam Power Exchange Spotmarket BV
Eneco NV
kontra
Directeur van de Dienst uitvoering en toezicht energie
(a College van Beroep voor het bedrijsleven [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„A villamos energia belső piaca – 96/92/EK/irányelv – Elsőbbségi hozzáférés az importkapacitásokhoz a hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződések teljesítése érdekében – Hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződések kötése közérdekű kötelezettségek teljesítéséhez kapcsolódóan”
Tartalomjegyzék
I – Bevezetés
II – Jogi háttér
A – Közösségi jog
B – Nemzeti jog
III – Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
IV – A jogkérdésről
A – Bevezető megjegyzések
1. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
2. A 96/92 irányelvről
a) Az irányelv alapvető tartalma
b) Az irányelv hatályáról
3. A vizsgálat menetéről
B – A 96/92 irányelv 7. cikke (5) bekezdésében foglalt, hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó tilalom tekintetében a második előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
1. A 96/92 irányelv 7. cikke (5) bekezdésében foglalt, hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó tilalom hatályáról
2. A hátrányos megkülönböztetés fennállásáról
a) A hosszú távú villamosenergia-ellátási szerződések közösségi jogi vizsgálata
b) A szóban forgó importkapacitások elsőbbségi elosztásáról és annak arányosságáról
C – Az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
1. Az EK 28. cikk mint mérlegelési kritérium?
2. A közösségi versenyjogról
a) Az EK 81. cikk és az EK 82. cikk hatálya
b) Az EK 86. cikk (1) bekezdésének hatálya
3. Az importkapacitások elsőbbségi elosztása mint versenyjogi kérdés
V – Végkövetkeztetések
I – Bevezetés
1. A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 1996. december 19‑i 96/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(2) (a továbbiakban: irányelv vagy 96/92 irányelv) a Közösségen belül a villamosenergia-piac liberalizációjának második szakaszát vezette be. A villamos energia belső piacát a tagállamokon belüli verseny fokozatos bevezetésével és a nemzeti piacok megnyitásával kellett megteremteni. A tagállamok nyilvánvalóan különböző kiindulási helyzettel rendelkeztek: míg néhány tagállamban a villamos energia előállítása, szállítása és elosztása kizárólagos jogokkal rendelkező – többnyire állami tulajdonban lévő –, vertikálisan integrált vállalkozás feladata volt, addig más tagállamokban e feladatot számos, területileg korlátozott monopóliummal rendelkező vagy monopólium nélküli magántermelő és rendszerirányító látta el, tehát az egyes tagállamok piacai nyitottságának foka eltérő volt.(3)
2. A nemzeti villamosenergia-piacok fokozatos liberalizációja lényegében bizonyos fokú verseny engedélyezése útján ment végbe, az előállítási, szállítási és elosztási tevékenységek szétválasztásával. A nemzeti piacok integrációja a Közösségen belül a villamos energia belső piacának megteremtése érdekében önmagában is különleges kérdéseket vet fel, különösen a hálózatok interoperabilitása, valamint a szállítási és összekapcsolási kapacitások tekintetében. A belső piac megteremtése megköveteli a meglévő műszaki lehetőségek keretén belül a tagállamok közötti megfelelő villamosenergia-kereskedelmet. A hálózatok összekapcsolása során azonban a kapacitás szűk keresztmetszete önmagában akadályozhatja a villamos energia határokon átnyúló szállítását.
3. Ezen alapvető kérdéseken túlmenően az irányelv által elérni kívánt villamosenergia-piacok liberalizációja általánosságban számos bonyolult átmeneti kérdést vet fel.(4) Az irányelv 24. cikkében átmeneti rendelkezést tartalmaz a kötelezettségvállalások és az üzemeltetési garanciák kezelésére vonatkozóan, melyek teljesítése a liberalizációt követően bizonytalan, és e tekintetben a Bizottságra széleskörű jogköröket ruház.
4. A jelen esetben a Bíróságnak lényeges, a tagállamok közötti villamosenergia-kereskedelemre vonatkozó átmeneti kérdésre kell választ adnia, és ennek során tisztáznia kell a piacliberalizációt megelőzően kötött hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződések piacnyitást követő kezelésére vonatkozó közösségi jogi követelményeket.
5. Hollandiában a piacnyitásig a villamosenergia-piacot négy regionális villamosenergia-termelő által alapított vállalkozás, nevezetesen az NV Samenwerkende Elektriciteitsproduktiebberijvenet (a továbbiakban: SEP) uralta. E vállalkozást általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal bízták meg, melyeknek egyike az ellátás biztonságának a biztosítása volt. Mivel a nemzeti termelés nem elégítette ki a nemzeti szükségleteket, és a nemzeti termelési kapacitások fejlesztése politikai szempontból kivitelezhetetlen volt, az SEP hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződéseket kötött külföldi szállítókkal. E szerződések időtartama kiterjed a piacnyitást követő időszakra. Mivel Hollandiában – ahogy más tagállamokban is –, az összekapcsolási kapacitások korlátozottak, a holland jogalkotók az SEP számára a piacnyitást követően a behozatali kapacitások hozzáférése tekintetében előjogokat biztosítottak. Ez a piacnyitást követő elsőbbségi hozzáférés képezi az alapeljárás tárgyát. Az új elosztási vállalkozások álláspontja szerint az érintett nemzeti szabályozás a versenyt a hátrányukra korlátozza, és az irányelv egyenlő bánásmódra vonatkozó elvébe ütközik.
6. A Bíróságnak ezért lényegében arról kell döntenie, hogy az irányelv által célként kitűzött piacnyitás, és a villamos energia Közösségen belüli belső piacának megteremtése késleltethető‑e, és mennyiben, olyan meglévő kötelezettségek alapján, amelyek legalábbis létrejöttük időpontjában általános gazdasági érdekű feladatokat szolgáltak. Ez a kérdés lényegében eddig nem került tisztázásra sem az ítélkezési gyakorlatban, sem a Bizottság határozataiban; ezért hangsúlyozni kell, hogy e kérdés végső soron minden hálózathoz kapcsolódó szolgáltatás szempontjából releváns.
II – Jogi háttér
A – Közösségi jog
7. Az EK 28. cikk a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés.”
8. Az EK 86. cikk többek között a következőket írja elő:
„(1) A közvállalkozások és az olyan vállalkozások esetében, amelyeknek a tagállamok különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítanak, a tagállamok nem hozhatnak és nem tarthatnak fenn az e szerződéssel, különösen az annak 12. és 81–89. cikkében foglalt szabályokkal ellentétes intézkedéseket.
(2) Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott […] vállalkozások olyan mértékben tartoznak e szerződés szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. A kereskedelem fejlődését ez nem befolyásolhatja olyan mértékben, amely ellentétes a Közösség érdekeivel.”
9. A 96/92 irányelv 7. cikke, amely annak „Az alaphálózat működése” című IV. fejezetében szerepel többek között a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok vagy a tagállam által felkért, alaphálózattal rendelkező vállalkozások a hatékonyság és a gazdasági egyensúly szempontjainak figyelembevételével meghatározott időtartamra rendszerirányítót jelölnek ki, amely felelős az adott területen lévő alaphálózat és a más rendszerekhez tartó rendszerösszekötők üzemeltetéséért, karbantartásáért és szükség esetén fejlesztéséért, hogy az ellátás biztonsága biztosított legyen.
(2) A tagállamok biztosítják azoknak a műszaki szabályoknak a kidolgozását és kihirdetését, amelyek meghatározzák a termelőlétesítmények, elosztórendszerek, közvetlenül csatlakozó fogyasztói berendezések, rendszerösszekötők és közvetlen vezetékek köreinek rendszerhez való csatlakoztatására vonatkozó minimális műszaki tervezési és üzemeltetési követelményeit. Ezek a követelmények a rendszerek együttműködtethetőségét biztosítják, tárgyilagosak és megkülönböztetéstől mentesek. […]
(3) A rendszerirányító felelős a rendszerben történő energiaáramlás irányításáért a többi összekapcsolt rendszerrel történő csere figyelembevételével.[…]
(4) A rendszerirányító megfelelő tájékoztatást nyújt minden, a saját hálózatával összekapcsolódó hálózat rendszerirányítója részére, hogy biztosítható legyen az összekapcsolt rendszer biztonságos és hatékony működése, összehangolt fejlesztése és együttműködtethetősége.
(5) A rendszer irányítója nem tehet különbséget a rendszerhasználók vagy azok csoportjai között, különösen nem saját leányvállalatai, illetve részvényesei javára.
[…]”
B – Nemzeti jog
10. Az 1989. november 16‑i Elektriciteitswet (Villamos energiáról szóló törvény, a továbbiakban: 1989‑es törvény) 8. cikke előírta, hogy olyan korlátolt felelősségű társaságot vagy részvénytársaságot kell ki jelölni, amely a törvény 2. cikke értelmében a koncesszió jogosultjaival együtt gondoskodik a villamosenergia-közműhálózat megbízható és hatékony működéséről a lehető legkisebb és a közösség szempontjából indokolt költségek mellett.
11. Az 1989‑es törvény 34. cikke azt is előírta, hogy egyedül a kijelölt társaság jogosult arra, hogy a közműhálózat számára villamos energiát importáljon.
12. Az 1998. július 2‑i törvény (Elektriciteitswet, a továbbiakban: 1998‑as törvény) célja a 96/92 irányelv átültetése volt, és hatályon kívül helyezte az 1989‑es törvényt.
13. Az 1998‑as törvény 24. cikke a rendszerirányító számára azt a kötelezettséget írja elő, hogy a rendszerhasználók tekintetében tartózkodjon a hátrányos megkülönböztetés mindenfajta formájától.
14. A rendszer irányításának és a rendszerirányítóknak a felügyeletével az 1998‑as törvény értelmében a Dienst uitvoering en toezicht energie (az energiaellátás felügyeletéért és végrehajtásáért felelős szolgálat, a továbbiakban: DTE) igazgatóját bízták meg. Az 1998‑as törvény 36. cikke értelmében ezen igazgatóra ruházták többek között a rendszerhez való hozzáférés feltételei megállapításának a feladatát.
15. E rendelkezésnek megfelelően a DTE 1999. november 12‑én megállapította a rendszer kezelésére vonatkozó feltételeket (a továbbiakban: hálózati kódex).
16. A hálózati kódex 5.6.4. és 5.6.7. pontja a villamos energia 2000‑es évi határokon átnyúló szállítása tekintetében az 1989‑as törvény 34. cikke értelmében kijelölt társaságnak elsőbbségi hozzáférést biztosított az importra vonatkozó szállítási kapacitásokból a hosszú távú szerződésekből származó behozatali kötelezettségek miatt.
17. A villamosenergia-termelő ágazatról szóló, 2001. december 21‑i átmeneti törvény (Overgangswet elektriciteitsproductiesector, a továbbiakban: 2001‑es átmeneti törvény) 13. cikkének (1) bekezdése többek között a következőképpen rendelkezik:
„Az országos nagyfeszültségű rendszer irányítója a villamos energia szállítására kijelölt társaságnak kérelmére 2005. március 31‑ig legfeljebb 900 MW‑ot, 2005. április 1‑jétől 2009. március 31‑ig legfeljebb 750 MW‑ot nyújt, ha a szállítás célja egyfelől a kijelölt társaság, másfelől az Électricité de France, a Preussen Elektra AG és a Vereinigte Elektrizitätswerke Westfalen AG által 1989 és 1990 között kötött szerződések 1998. augusztus 1‑jei állapot szerinti teljesítése, és amennyiben e szerződések még hatályosak.”
[...]”
III – Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
18. Az SEP‑t négy regionális holland villamosenergia-termelő irányítja. Az 1989‑es törvény 34. cikkének végrehajtásaként az 1990. március 20‑i miniszteri rendelet az SEP‑t egyedüli társaságként hatalmazta fel arra, hogy a közműhálózat részére villamos energiát importáljon.
19. Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások keretében, amelyeket az SEP‑nek az 1989‑es törvény 2. cikke értelmében teljesítenie kellett, és Hollandia villamosenergia-szükségleteinek kielégítése érdekében az SEP 1989‑ben és 1990‑ben többéves vételi szerződést kötött a Vereinigten Elektrizitätswerke Westfalen AG‑vel, az Electricité de France‑szal és a PreussenElectra AG‑vel. A leghosszabb időtartamú szerződés 2009‑ben jár le.
20. Az 1998‑as törvény végrehajtása során az SEP a nemzeti nagyfeszültségű hálózat nagy részének kezelését átadta leányvállalatának, a TenneT BV‑nek, és e nagyfeszültségű hálózat tulajdonjogát további leányvállalatára, a Sarrane BV‑re ruházta. Ezt követően az SEP e két leányvállalatában fennálló részesedéseit eladta a holland államnak.
21. A határokon átnyúló rendszerekben a villamos energia szállítási kapacitása tekintetében az SEP‑nek az 1999. november 12‑i hálózati kódex által biztosított elsőbbséget kifogásolta a DTE‑hez benyújtott panaszaiban a Vereniging voor Energie, a Milieu en Water, az Amsterdam Power Exchange Spotmarket BV, illetve az Eneco NV (a továbbiakban: felperesek).
22. A DTE e panaszokat 2000. július 17‑i határozatával megalapozatlanként elutasította.
23. A felperesek e határozat ellen a College van Beroep voor het bedrijslevenhez keresetet nyújtottak be, és különösen azt állították, hogy az importkapacitások fenntartása az 1998‑as törvény szerinti piacnyitást követően általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat többé nem teljesítő SEP által kötött villamosenergia-adásvételi szerződések számára sérti a mind az irányelvben, mind az 1998‑as törvényben előírt hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Álláspontjuk szerint ez a villamos energia szabad mozgásának jogellenes korlátozását is jelenti, amely ellentétes az EK 28., EK 81., EK 82. és EK 86. cikkel. A hálózati kódexben meghatározott elosztási módszert ezenfelül műszaki előírásnak kell tekinteni, és ezért a 83/198/EGK irányelv(5) értelmében értesíteni kellett volna a Bizottságot.
24. E körülmények között a College van Beroep voor het bedrijsleven előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette az Európai Közösségek Bírósága elé:
„I.) a) Lehet‑e az EK 86. cikk (2) bekezdésére hivatkozni indokolásul, ha korábban általános gazdasági érdekű szolgáltatás teljesítésével megbízott és e minőségében bizonyos kötelezettségeket vállaló társaságnak e rábízott különleges feladat befejezte után is biztosítják azokat az egyedi jogokat, amelyek e kötelezettségek teljesítését lehetővé teszik?
b) Igenlő válasz esetén: a kérdéses vállalkozás részére tíz éven keresztül a nemzetközi villamosenergia-szállító hálózat kapacitása felének-negyedének (csökkenő mértékű) elsőbbségi fenntartását kimondó szabályozás nem érvénytelen‑e mégis, ha
1. nem arányos az általa szolgált (köz)érdekkel;
2. a Közösség érdekeivel ellentétes mértékben érinti a kereskedelmet?
II.) a) Akként kell‑e értelmezni az [irányelv] 7. cikkének (5) bekezdését, hogy az abban szereplő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve csupán annyit jelent, hogy a rendszerirányító a műszaki előírásokon keresztül nem tehet hátrányos megkülönböztetést a hálózathoz való hozzáférés terén?
Adott esetben e rendelkezés értelmében műszaki előírásnak kell‑e minősíteni a nemzetközi villamosenergia-szállító kapacitás elosztási módszerét?
b) Ha az elosztási módszert műszaki előírásnak kell minősíteni, vagy ha a villamos energiáról szóló irányelv 7. cikkének (5) bekezdése nem csupán a műszaki előírásokra vonatkozik, akkor megfelel‑e az e cikkben írt hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének a nemzetközi szállítási kapacitást elsődlegesen a különleges közfeladat keretében kötött szerződések szükségletei szerint elosztó szabályozás?”
IV – A jogkérdésről
A – Bevezető megjegyzések
1. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
25. A kérdéseket előterjesztő bíróság az első kérdésével lényegében arra szeretne választ kapni, hogy milyen feltételekkel lehet az EK 86. cikk (2) bekezdésére hivatkozni, ha valamely vállalkozást különleges jogokkal ruháznak fel, és a közösségi jog e jogokkal esetlegesen ellentétes. E kérdés tehát azon a feltételezésen alapul, hogy a közösségi jog alapvetően ellentétes a villamosenergia-import kapacitások elsőbbségi elosztásával. A kérdéseket előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló végzés indoklásában az EK 28. cikkre, az EK 81. cikkre és az EK 82. cikkre hivatkozik.
26. Bár a kérdéseket előterjesztő nemzeti bíróság nem kérelmezi e rendelkezések értelmezését, a francia kormány írásbeli észrevételeiben, és néhány más fél a szóbeli szakasz során vizsgálta a nemzeti bíróság ezzel kapcsolatos feltételezéseit.
27. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében(6) a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság feladata azon kérdések relevanciájának meghatározása, amelyeket előzetes döntéshozatalra előterjeszt. Bármely arra vonatkozó kétely esetén, hogy a kérdést az ügy közösségi jogi szempontból történő vizsgálata tekintetében megfelelően tették‑e fel, a Bíróság adott esetben átfogalmazhatja e kérdéseket.(7) Ez a jogkör azonban nem terjed ki oly mértékben, hogy „a Bíróság számára lehetővé tegye olyan új jogi elemek hozzáadását, amelyeket az előzetes döntéshozatalra utaló végzés egyáltalán nem vet fel, és amelyeket a Bíróság előtti iratok alapján az alapeljárásban nem vitattak”.(8)
28. A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy mind az EK 28. cikket, mind az EK 81. cikket és az EK 82. cikket tárgyalták a nemzeti bíróság előtt. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből ugyanis kitűnik, hogy (még csak) nem is került komoly vitatásra, hogy az említett rendelkezések ellentétesek az érintett nemzeti szabályokkal.(9) Álláspontom szerint azonban a jelen ügy tárgyát elsősorban nem a kérdéseket előterjesztő bíróság feltételezéseinek vitatása vagy megerősítése képezi, hanem annak kérdése, hogy a Bíróságnak mennyiben kell a Szerződés vonatkozó rendelkezéseire támaszkodnia annak érdekében, hogy a nemzeti bíróság részére hasznos választ adjon. E megfontolások alapján itt is szükséges az EK 28. cikk, az EK 81. cikk és az EK 82. cikk vizsgálata.
29. A második előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés lényegében az irányelv 7. cikke (5) bekezdésében előírt hátrányos megkülönböztetés tilalmának a tartalmára és hatályára vonatkozik. Kezdetben e kérdés annak tisztázására irányult, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalma csak a műszaki előírásokra vonatkozik‑e; amennyiben nem ez az eset áll fenn – vagy amennyiben a hálózati kódexnek az importkapacitások elsőbbségi elosztására vonatkozó vitatott rendelkezéseit műszaki előírásoknak kell tekinteni – szükséges megvizsgálni, hogy a különleges jogok biztosítása a hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződések teljesítése érdekében mennyiben minősül a többi piaci szereplővel szembeni hátrányos megkülönböztetésnek.
2. A 96/92 irányelvről
30. Mivel a Bíróságnak még nem volt alkalma a 96/92 irányelv értelmezésére, szükséges az irányelv alapvető tartalmát és hatályát kellő rövidséggel megvizsgálni.
a) Az irányelv alapvető tartalma
31. A 90/547/EGK irányelv(10) és a 90/377/EGK irányelv(11) értelmében a 96/92 irányelv a második szakaszát jelenti a nemzeti villamosenergia-piacok liberalizációjának és a villamos energia belső piaca megteremtésének.(12)
32. E célokat egyrészt az előállítási, szállítási és forgalmazási tevékenységek szétválasztásával – az ún. szétbontás vagy unbundling útján –, másrészt a megfelelő tevékenységekhez történő szabályozott hozzáférés biztosításával kívánják elérni.
33. Az új termelőkapacitás létesítésekor a tagállamok engedélyezési eljárás és/vagy versenytárgyalási eljárás között választhatnak, és mindkét eljárást „tárgyilagos, átlátható és megkülönböztetés mentes [helyes fordítás: és hátrányos megkülönböztetéstől mentes] feltételeknek megfelelően” kell lefolytatni.(13)
34. A rendszerhasználat tekintetében az irányelv rendelkezik az alaphálózat működéséről, az elosztórendszer működéséről és a hálózati hozzáféréshez kapcsolódóan a piacszervezésről.
35. A hálózati hozzáférés tekintetében az irányelv 17. és 18. cikke két egyenértékű rendszert ír elő, amelyek esetében „tárgyilagos, átlátható és megkülönböztetéstől mentes feltételeknek megfelelően” kell eljárni.(14) Politikai kompromisszum eredményeképpen a tagállamok választhatnak a szerződésen alapuló hálózati hozzáférés (17. cikk) vagy a kizárólagos vásárló eljárás (18. cikk) között. Míg az első rendszerben a villamos energia előállítói, adott esetben a villamosenergia-ellátást biztosító vállalkozások és a feljogosított vásárlók tárgyalásokat folytathatnak a hálózati hozzáférésről ellátási szerződések megkötése érdekében, a második rendszer előfeltételezi a kizárólagos vásárló közvetítését. A 19. cikk időben fokozatosan megvalósítandó kötelező célokat ír elő az elérni kívánt piacnyitás fokára vonatkozóan.
36. Az alaphálózat üzemeltetésével az adott tagállam által jelölt rendszerirányítót bízták meg.(15) A rendszerirányító felelős „az adott területen lévő alaphálózat és a […] más rendszerekhez tartó rendszerösszekötők üzemeltetéséért, karbantartásáért és szükség esetén fejlesztéséért”, hogy az ellátás biztonsága biztosított legyen. Az irányelv a rendszerirányítók és a felhasználók – beleértve a jelen ügy által érintett elosztókat – közötti kapcsolatra vonatkozó elveket is megállapítja.
37. Az elosztórendszer üzemeltetésének összefüggésében(16) külön említést érdemel annak a lehetősége, hogy az elosztóvállalatokat kötelezhetik – az általános gazdasági érdekű szolgáltatásnyújtás értelmében –az adott területen lévő fogyasztók előre meghatározott ár ellenében történő ellátására.(17) Ebben az esetben is ki kell jelölni felelős rendszerirányítót.
38. Az irányelv egyik legjelentősebb rendelkezése a 3. cikk, amelynek (2) és (3) bekezdése alapvetően az EK 86. cikk (2) bekezdésének lényegét írja elő a villamos energia ágazatra. E rendelkezés értelmében a tagállamok – az EK‑Szerződés alapján fennálló kötelezettségeik figyelembevételével – „általános gazdasági érdekből közszolgáltatási kötelezettségeket írhatnak elő a villamosenergia-ágazatban működő vállalkozások számára a biztonságra, beleértve az ellátás biztonságát, a rendszerességre, az ellátás minőségére és árára, valamint a környezetvédelemre vonatkozóan”. Ez a rendelkezés azt is előírja, hogy az ilyen kötelezettségnek „egyértelműen meghatározottnak, átláthatónak, megkülönböztetéstől mentesnek és ellenőrizhetőnek” [helyes fordítás: hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek] kell lennie.
39. A 3. cikk (3) bekezdése megállapítja, hogy az irányelv egyes rendelkezéseit nem kell alkalmazni, amennyiben „az említett rendelkezések alkalmazása jogilag vagy ténylegesen akadályozná az általános gazdasági érdekből előírt kötelezettségek teljesítését a villamosenergia-ipari vállalkozások számára, illetve ha ez nem befolyásolja a kereskedelem fejlődését oly mértékig, ami ellentétes volna a Közösség érdekeivel”.
b) Az irányelv hatályáról
40. Az irányelv által elért liberalizáció több szempontból hiányos.(18)
41. Előszöris emlékeztetni kell arra, hogy a piacnyitást csak a piac meghatározott szereplői számára tartották fenn. Az irányelv 19. cikkéből ugyanis az következik, hogy a tagállamoknak piacaikat csak meghatározott vásárlók tekintetében kell megnyitni(19). Csak a feljogosított vásárlók jogosultak az irányelv rendelkezései szerint villamosenergia-ellátási szerződést kötni.
42. Az irányelv 3. cikkében foglalt általános közszolgáltatásra vonatkozó fenntartás szintén messzemenő lehetőségeket biztosít a tagállamok számára az irányelv legjelentősebb rendelkezései alkalmazásának az elkerülésére. A 3. cikk (3) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az említett feltételekre figyelemmel ne alkalmazzák az 5., 6., 17., 18., és 21. cikket. E cikkek az irányelv középpontban álló liberalizációs rendelkezései egyrészt a villamos energia előállítására, másrészt a hálózati hozzáférésre vonatkozóan.(20)
43. Az irányelvnek az alaphálózat üzemeltetésére vonatkozó rendelkezései tekintetében, különösen az irányelv 7. cikke esetében ezzel szemben a 3. cikk nem biztosít a tagállamok számára szabad rendelkezést, ezért kétségesnek tűnik, hogy e rendelkezések alól megengedhető‑e kivétel közérdekű kötelezettségvállalások meglétére történő hivatkozás esetén.
44. Mindezek fényében következetesnek tűnik, hogy az irányelv harminckilencedik preambulumbekezdése szerint „ez az irányelv a liberalizáció további szakaszát jelenti”, míg „a tagállamok között a villamosenergia-kereskedelemben bizonyos akadályok ezen irányelv hatálybalépése után is megmaradnak.”(21)
3. A vizsgálat menetéről
45. A Bizottság által előnyben részesített, a másodlagos jog rendelkezéseinek előzetes vizsgálatára vonatkozó megközelítés módszertanilag helyesnek tűnik, mivel a 96/92 irányelv liberalizációs irányelv. Ezért elsőként a második előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést kell megvizsgálni, amely a 96/92 irányelv értelmezésére vonatkozik. Az elsődleges jog azonban releváns marad annyiban, amennyiben valamely irányelv az elsődleges jog előírásait nem hiúsíthatja meg.(22) Az elsődleges jogra továbbá vizsgálati kritériumként támaszkodni kell abban az esetben, ha az irányelv értelmében nem valósult meg harmonizáció.
46. Az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés tekintetében az EK 86. cikk (2) bekezdése alkalmazhatóságának kérdése elválaszthatatlanul kapcsolódik a kérdéses nemzeti rendelkezésből következő közösségi jogi jogsértés fennállása kérdéséhez.
47. Az EK 28. cikket illetően a külön vizsgálat szükségessége alapvetően a hátrányos megkülönböztetésnek a másodlagos jog által előírt adott tilalma hatályától függ.
48. A közösségi versenyjog rendelkezéseire – az EK 81. cikkre és az EK 82. cikkre – vonatkozóan, amelyekre a nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló végzésében hivatkozik, elsőként azt kell mindenképpen megvizsgálni, hogy milyen jelentőséget kell tulajdonítani annak a ténynek, hogy a hosszú távú „régi szerződéseknek” a hálózati hozzáférés tekintetében biztosított elsőbbség jogszabályi rendelkezésen alapul.
B – A 96/92 irányelv 7. cikke (5) bekezdésében foglalt, hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó tilalom tekintetében a második előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
49. Azt a kérdést, hogy a kérdéses nemzeti rendelkezés az irányelv 7. cikkének (5) bekezdésében előírt, hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó tilalmat megsértette‑e, két további kérdésre lehet bontani. Először is a Bíróságnak meg kell állapítania, hogy a tilalom a műszaki előírásokra korlátozódik‑e. Eközben meg kell vizsgálni, hogy a szállítási kapacitások elsőbbségi elosztása műszaki előírásnak minősül‑e. Amennyiben e kérdésre nemleges a válasz, vagy amennyiben a hátrányos megkülönböztetés tilalmát általánosan kell alkalmazni, meg kell vizsgálni, hogy a kérdéses nemzeti rendelkezés mennyiben sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát.
1. A 96/92 irányelv 7. cikke (5) bekezdésében foglalt, hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó tilalom hatályáról
50. A 96/92 irányelv 7. cikkének (5) bekezdése szerint a rendszer irányítója nem tehet különbséget a rendszerhasználók vagy azok csoportjai között, különösen nem saját leányvállalatai, illetve részvényesei javára.
51. E rendelkezésnek sem a szövege, illetve szerkezeti felépítése, sem a jelentése és célja nem támasztja alá azt a nézetet, hogy az e rendelkezésben foglalt, hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó tilalom a műszaki előírásokra korlátozódik.
52. A 7. cikk (5) bekezdésében foglalt, hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó tilalom már a szövege szerint sem korlátozódik a műszaki előírásokra. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni – a kérdést előterjesztő bíróság másodlagos kérdését röviden vizsgálva –, hogy az importkapacitások elsőbbségi elosztását aligha lehet műszaki előírásnak tekinteni. Ez valójában a rendszerirányító irányításhoz kapcsolódó döntése, amely nem függ össze a műszaki szempontokkal. Az ilyen elosztás a rendelkezésre álló kapacitások elosztásának módszerét képezi, amely kapacitások a rendszerhez kapcsolódó műszaki okok miatt korlátozottak; e kapacitások egy részének elsőbbségi elosztását azonban nem műszaki tényezők indokolják, hanem gazdasági vagy jogi tényezők – a jelen esetben a hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződések megléte. Az alapeljárás egyértelművé teszi ezt a hátteret: a probléma nem a kapacitások korlátozottsága, hanem az e kapacitások elosztása során alkalmazott kritériumok.
53. A kérdést előterjesztő bíróság helyesen jegyzi meg, hogy a 7. cikk (2) bekezdése a tagállamok számára azt a kötelezettséget írja elő, hogy biztosítsák azoknak a műszaki szabályoknak a kidolgozását, amelyek meghatározzák a termelőlétesítmények, elosztórendszerek, közvetlenül csatlakozó fogyasztói berendezések, rendszerösszekötők és közvetlen vezetékek köreinek rendszerhez való csatlakoztatására vonatkozó minimális műszaki tervezési és üzemeltetési követelményeit, és ezek a követelmények – a 7. cikk (2) bekezdésének második mondata szerint – a rendszerek interoperabilitását biztosítják, tárgyilagosak és nem vezetnek hátrányos megkülönböztetéshez. Mivel azonban a 7. cikk (2) bekezdésének második mondata már előírja a hátrányos megkülönböztetés tilalmát e műszaki előírásokra vonatkozóan, nem lenne megmagyarázható, hogy ugyanennek a rendelkezésnek az (5) bekezdése miért korlátozódna szintén csupán a műszaki előírásokra, hiszen ez a tilalom szükségtelen megismétlését jelentené.
54. Igaz ugyan, hogy a 7. cikk (5) bekezdése az irányelv „[a]z alaphálózat működésére” vonatkozó IV. fejezetében szerepel, de a 96/92 irányelv alapvetően a piaci szereplőkkel szembeni mindenfajta hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésére irányul. Már az irányelv 3. cikke egyértelművé teszi az ágazat szervezésének általános szabályaként, hogy a tagállamoknak többek között biztosítaniuk kell, „hogy nem tesznek különbséget az említett vállalkozások között sem jogok, sem kötelezettségek tekintetében”.(23) Egyértelmű tehát, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalma az irányelvben számos helyen kifejeződik, és általános hatállyal kell rendelkeznie. Azt is figyelembe kell venni, hogy a piacnyitás végül csak akkor lehet sikeres, ha a piaci szereplőket nem akadályozzák hátrányosan megkülönböztető gyakorlatok a piachoz való hozzáférésben.
2. A hátrányos megkülönböztetés fennállásáról
55. Az irányelv 7. cikkének (5) bekezdésében foglalt, hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó tilalom nyilvánvalóan az egyenlő bánásmód elvének konkrét kifejeződése, amely elv megkívánja, hogy az összehasonlítható helyzetekben ne alkalmazzanak eltérő bánásmódot, és az eltérő helyzetek esetén ne alkalmazzanak hasonló bánásmódot, kivéve ha ez objektíven igazolt.(24)
56. A BV Nederlands Elektriciteit Administratiekantoor (a továbbiakban: NEA), amely az SEP jogutódja, és amelyet e tekintetben a holland és a francia kormány támogat, lényegében azt az álláspontot képviseli, hogy a piaci szereplőkkel szembeni eltérő bánásmód a szállítási kapacitások elosztása tekintetében nem minősül egyenlőtlen bánásmódnak, mivel egyrészről az SEP, másrészről a többi piaci szereplő nincs ugyanabban a helyzetben, vagy összehasonlítható helyzetben. Az NEA az SEP jogutódjaként e tekintetben a liberalizációt megelőzően kötött hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződésekre és az azokban foglalt vételi kötelezettségekre hivatkozik, amelyek végső soron az akkori kormány politikai döntésére vezethetők vissza.(25) Az eltérő helyzet abból a tényből is következik, hogy amikor a szerződéseket kötötték, az SEP‑t általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal bízták meg, és a szerződések kötése éppen ahhoz volt alapvetően szükséges, hogy az SEP elláthassa ezeket a különleges feladatokat. Az SEP helyzete ezért – ahogyan azt az NEA kiemeli –eltér versenytársai helyzetétől, mivel azokat nem bízták meg ilyen különleges feladatokkal. Végezetül az SEP részvényeseit a piacnyitás során stranded costs terhelték.
57. Ezek az érvek, még ha meg is felelnek a tényeknek, nem meggyőzőek az alapvető módszertani megfontolások tekintetében. Az egyrészről az SEP, illetve annak jogutódja, az NEA helyzetének, másrészről a felperesek helyzetének összehasonlíthatóságát az irányelv által célként kitűzött – és el is ért – piacnyitás fényében kell megvizsgálni. A kérdés ezért nem az, hogy a piaci szereplők mindkét kategóriája különböző kiindulási helyzetekkel rendelkezett‑e a sajátos múltjából következően, hanem, hogy a liberalizációs irányelv – nevezetesen a 96/92 irányelv – szerint egyáltalán megengedhető‑e a szabályozásban alkalmazott különbségtétel.
58. A hálózati gazdasági ágazatok liberalizációjának összefüggésében, mint amilyen a villamosenergia-ágazat, teljes mértékben elengedhetetlen a hátrányos megkülönböztetéstől mentes hozzáférés – azaz, a hozzáférés objektív és átlátható kritériumok szerint történő biztosítása.(26) A piaci szereplők közötti bármely különbségtétel súlyosan veszélyeztetheti egyes piaci szereplőknek a piachoz való hozzáférését, illetve teljesen meg is akadályozhatja azt, amely újfent hátrányosnak tűnik a liberalizációs célra nézve. Az alapügy e problémát egyértelművé teszi: a szállítási kapacitásoknak a hosszú távú adásvételi szerződések teljesítése érdekében történő elsőbbségi elosztása alkalmasnak tűnik arra, hogy a többi elosztó vállalkozás számára a határokon átnyúló alaphálózathoz való hozzáférést a legalábbis jelentősen megnehezítse.(27) Ha az ezen utóbbi vállalkozások gazdálkodási formája (a nemzeti piachoz képest) olcsóbb külföldi villamos energia importjára és eladására épül, a kérdéses elosztási piacon a költségek tekintetében a versenytér jelentősen leszűkül.
59. Amennyiben az irányelv által elérni kívánt verseny így ténylegesen leszűkül, ennek okait meg kell vizsgálni abból a szempontból, hogy azok a verseny e leszűküléséből következő, megállapított eltérő bánásmódot a piaci szereplőkkel szemben mennyiben igazolják objektív módon. Az NEA által leírt körülmények a különbségtétel objektív igazolására érdemi okokkal szolgálhatnak.
60. Előre kell bocsátani azonban, hogy az említett körülmények közül egyik sem tekinthető önmagában a különbségtétel objektív okának. Liberalizált piacon az importkapacitások elsőbbségi elosztása nem igazolható önmagában a hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződések fennmaradásával. Ugyanígy kevésbé lehet önmagában az általános gazdasági érdekű szolgáltatások ellátására hivatkozni, mivel ez legalábbis az importkapacitások hozzáférése tekintetében az elsőbbség jogának biztosításakor már nem állt fenn.
61. Az SEP és annak jogutódja számára biztosított preferenciális bánásmód azonban két tényező kombinációjával igazolható: tekintettel az irányelv 7. cikkének (5) bekezdésében előírt, egyenlő bánásmódra vonatkozó követelményre, a preferenciális bánásmódot igazolhatja, hogy annak biztosítása a kérdéses hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződések teljesítése érdekében történt, amely szerződéseket közérdekű kötelezettségek teljesítése érdekében kötötték. Ez az igazolás azonban előfeltételezi, hogy a közösségi jog nem ellentétes a kérdéses hosszú távú szerződéseknek a 96/92 irányelv hatályba lépését követően történő fenntartásával, és hogy a preferenciális bánásmód nem lépi túl a (kitűzött cél eléréséhez) szükséges mértéket(28).
a) A hosszú távú villamosenergia-ellátási szerződések közösségi jogi vizsgálata
62. 2001‑es átmeneti törvény is kapcsolatot teremt az általa előírt, az importkapacitások tekintetében az SEP javára nyújtott elsőbbségi hozzáférés, és az SEP és a külföldi villamosenergia-termelők közötti hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződések között, mivel 13. cikkének (1) bekezdésében az elsőbbségi hozzáférést e szerződések meglététől teszi függővé, és kifejezetten e szerződések teljesítése érdekében írja elő az elsőbbségi elosztás biztosítását.
A felmondási kötelezettség hiánya a 96/92 irányelvben
63. Előszöris meg kell jegyezni, hogy az irányelv nem tartalmaz kifejezett előírásokat a meglévő hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződésekre vonatkozóan, bár az SEP nem vitatott állításai szerint az ilyen villamosenergia-adásvételi szerződések szokásosak az ágazatban. Az irányelv csak annyit ír elő, hogy „a hosszú távú tervezés az említett közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésének egyik eszköze lehet”.(29) A későbbi 1228/2003 rendelet nyilvánvalóan e szerződések érvényességének elvéből indul ki: a nemzeti hálózatok közötti rendszerösszekötők rendelkezésre álló átviteli kapacitásának felosztására és kezelésére vonatkozó, a rendelet mellékletében található iránymutatások a hosszú távú szerződések tekintetében kifejezetten előírják, hogy „[a] rendszerösszekötő kapacitásokhoz való elsőbbségi hozzáférési jogokat nem szabad átruházni azon szerződések keretében, amelyek az EK‑Szerződés 81. és 82. cikkét sértik”. A rendelet egyértelművé teszi továbbá, hogy „a meglévő hosszú távú szerződések megújításukkor nem biztosítanak elővásárlási jogot” (kiemelés mindkét tőlem). Ebből mindenképpen azt a következtetést kell levonni, hogy az elsődleges jog szabályaira is figyelemmel a másodlagos jog főszabály szerint nem tiltja a hosszú távú szerződéseket.
64. A Bizottság e tekintetben hangsúlyozza továbbá, hogy a 96/92 irányelvet mindenképpen a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének fényében kell értelmezni. Az ítélkezési gyakorlatból(30) különösen az a következtetés vonható le, hogy „a közösségi anyagi jog előírásait […] úgy kell értelmezni, hogy azok a hatálybalépésük előtti tényállásokra csak annyiban vonatkoznak, amennyiben szövegezésükből, célkitűzéseikből vagy szerkezetükből egyértelműen következik, hogy ilyen hatályt kell azoknak tulajdonítani”. A 96/92 irányelv a kellő egyértelműség és bizonyosság követelményeinek nem felel meg az irányelv hatálybalépése előtt kötött hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződések fenntartása tekintetében.
65. A hosszú távú szerződések közösségi jogi vizsgálata érdekében ezért mindenekelőtt meg kell vizsgálni az EK 81. és EK 82. cikk versenyjogi rendelkezéseit, míg az EK 86. cikk (2) bekezdése szintén figyelembe vehető, amennyiben a kérdéses szerződéseket az általános gazdasági érdekű szolgáltatások teljesítése céljából kötötték.
A hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződésekre vonatkozó versenyjogi értékelési elvek
66. Ebben az összefüggésben – az EK 81. és EK 82. cikk a kérdéses nemzeti jogi rendelkezésekre való alkalmazhatósága kérdésének e ponton történő prejudikálása nélkül – különösen fontosnak tűnik, hogy az SEP az érintett ágazatban szükséges befektetések költség-intenzitását hangsúlyozza, és ebben a holland, a francia és a norvég kormány is támogatja. A befektetések megléte a hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződések teljesítése érdekében mind az EK 81. cikk, mind az EK 82. cikk keretében meghatározó szempontnak bizonyulhat.
67. Az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében a közös piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. Az EK 81. cikk (3) bekezdése azonban rendelkezik a mentesség lehetőségéről, amennyiben az érintett megállapodás olyan objektív előnyöket tartalmaz, amelyek ellensúlyozzák a verseny tekintetében okozott hátrányokat. Feltételezve, hogy a hosszú távú szerződések hátrányosan érintik a versenyt, adódhatnak mentességi lehetőségek, amennyiben e szerződések teljesítéséhez a felek befektetései kapcsolódnak – akár például egészen általánosan a villamosenergia-exportőr részéről új termelőlétesítményekbe eszközölt általános befektetések, akár a villamosenergia-importőr részéről a hálózatok összekapcsolási kapacitásainak fejlesztésébe eszközölt befektetések –, mivel e befektetések, amennyiben a szerződő felek ténylegesen viselik ezek költségeit, végső soron valamennyi piaci szereplő javát szolgálják.(31)
68. Meg kell jegyezni az EK 82. cikk és az abból származó piaci erőfölénnyel való visszaélés tilalma tekintetében, hogy az általános vita nem elsősorban a villamosenergia-adásvételi szerződéseket érinti, hanem adott esetben sokkal inkább, ahogy a jelen esetben is, az ezek teljesítéséhez biztosított elsőbbségi hozzáférést az importkapacitások tekintetében. Releváns visszaélést jelenthet ugyanis, ha a rendszerirányító egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételeket alkalmaz az üzletfelekkel szemben (EK 82. cikk c) pont), ami által a többi piaci szereplő hátrányos versenyhelyzetbe kerül. Az importkapacitásokra vonatkozó elsőbbségi hozzáférést egyes üzletfelekkel szembeni preferenciális bánásmódnak lehet tekinteni. Az ilyen egyenlőtlen bánásmódra vonatkozó objektív igazolást ebben az esetben is lehetne a hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződésekhez kapcsolódóan eszközölt befektetésekben keresni, amennyiben e befektetések terhét az elsőbbségben részesített fél viseli, amíg az elsőbbségi hozzáférésben részesül.
69. Ebből következően meg kell állapítani, hogy az olyan jellegű hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződések versenyjogi támadhatatlansága, mint a jelen ügy tárgyát képezőek, mindenképpen előfeltételezik az e szerződések teljesítéséhez kapcsolódó befektetéseket, és azt, hogy e befektetések terhét tartósan az a fél viselje, aki e szerződések teljesítése érdekében a szállítási kapacitások elsőbbségi hozzáférésének kedvezményében részesül. Ennek során lényeges szempont, hogy a hosszú távú szerződéses kötelezettségvállalások által a versenytársaknak okozott hátrányos versenyhelyzetet az elsőbbségben részesített piaci szereplők által eszközölt befektetések kiegyenlítik.
70. Amennyiben az SEP – és a holland kormány – a hosszú távú szerződésekben előírt vásárolt mennyiségek rendelkezésre bocsátása költségére hivatkoznak, igencsak kétséges, hogy e költségeket el lehet‑e ismerni a versenyt elősegítő befektetéseknek. Mind az SEP, mind a holland kormány azt állítja ugyan, hogy e költségek összehasonlíthatók az új termelőlétesítmények létrehozásának költségeivel, mivel pénzügyi értelemben nincs különbség aközött, hogy a villamosenergia-importőr a villamosenergia-ellátás hosszú távú biztosítása érdekében új termelőlétesítményekbe vagy hosszú távú szerződésekbe eszközöl befektetéseket. Ez ellen szól azonban, hogy a hálózati összekapcsolási kapacitások fejlesztése a versenyt elősegíteni látszik, mivel az újabb kapacitások az új piaci szereplők javát is szolgálják, míg a hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződések keretében meghatározott villamosenergia-mennyiségek rendelkezésre bocsátásának a mennyiségtől független költsége főképp a villamos energia mennyiségtől függő, kedvezőbb feltételekkel történő megszerzését teszi lehetővé. Ez utóbbi azonban a már elsőbbségben részesített villamosenergia-importőr piaci helyzetét erősíti, és ezért semmi esetre sem tűnik úgy, hogy a versenyt általánosan elősegíti. Az SEP piaci erőfölénye így ezáltal még biztosabbá válik, mivel olyan helyzetbe kerül, hogy viszonylagosan olcsó villamosenergia-forrást biztosíthat külföldről középtávon, ami ennek megfelelően az új versenytársak gazdálkodási modelljét ismét kevésbé vonzóvá teszi.
71. A jelen ügyben nem teljesen egyértelmű, hogy az SEP – vagy annak villamosenergia-szállítói – eszközöltek‑e a kérdéses hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződések teljesítéséhez kapcsolódó befektetéseket, és ha igen, milyen mértékben. Ezért a nemzeti bíróság feladata a megfelelő körülményeknek a konkrét ügyben történő végleges értékelése. Abban az esetben, ha ennek során a kérdéses hosszú távú szerződések az EK 81. és EK 82. cikkel nem hozhatók összhangba, a továbbiakban azt kell megvizsgálni, hogy a hosszú távú szerződések mennyiben igazolhatók az EK 86. cikk (2) bekezdése alapján.
Általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal történő megbízás
72. Az EK 86. cikkének (2) bekezdése a Szerződés rendelkezései alóli kivételt ír elő többek között az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozásokra vonatkozóan. Ez a rendelkezés lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy e vállalkozások részére a Szerződéssel ellentétes kizárólagos jogokat biztosítsanak.(32) A Bíróság a villamos energia és a gáz importjára és exportjára vonatkozó ítéleteiben(33) megállapította, hogy az EK 86. cikk (2) bekezdésére a Szerződésnek a tagállamokhoz címzett rendelkezései – ezen ügyekben az EK 31. cikk – megsértésének igazolásaként is lehet hivatkozni.(34)
73. Ennek során azonban előfeltétel, hogy a Szerződés rendelkezései alóli e kivételeknek szükségeseknek kell lenniük a vállalkozásra bízott általános gazdasági érdekű különleges szolgáltatás teljesítéséhez.
74. Az EK 86. cikk (2) bekezdése alkalmazhatóságának további előfeltétele, hogy az érintett vállalkozás meg legyen bízva ilyen különleges feladattal. A jelen ügyben nem vitatott, hogy az SEP a 96/92 irányelv által előírt piacnyitás előtt meg volt bízva ilyen feladatokkal.(35)
75. Hasonlóan nem képezi vita tárgyát, hogy az említett hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződéseket még a liberalizáció előtt az e szolgáltatásokhoz kapcsolódó közérdekű kötelezettségvállalások teljesítése érdekében kötötték. Ennek fényében aligha lehet kétségbe vonni, hogy a kérdéses szerződések kellő valószínűséggel megfeleltek az EK 86. cikk (2) bekezdésében foglalt szükségességi követelménynek, legalábbis létrejöttük időpontjában.
76. Amennyiben a hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződéseket így a létrejöttük időpontjában a közösségi joggal összeegyeztethetőnek kell tekinteni, a továbbiakban meg kell vizsgálni, hogy teljesítésüket mennyiben lehet biztosítani a villamosenergia-import kapacitások kérdéses elsőbbségi elosztásával. E tekintetben meg kell vizsgálni, hogy az érintett nemzeti szabályozás arányos‑e az elérni kívánt célhoz – nevezetesen az ilyen hosszú távú adásvételi szerződések teljesítéséhez – képest.
b) A szóban forgó importkapacitások elsőbbségi elosztásáról és annak arányosságáról
77. Az importkapacitásoknak a szóban forgó nemzeti rendelkezések szerinti elsőbbségi elosztása mindenképpen alkalmasnak tűnik a meglévő hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződések teljesítésének biztosítására.
78. A hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződéseknek a közösségi joggal való fent kifejtett összeegyeztethetőségén felül az eljárás e szakaszában rá kell mutatni, hogy nem vitatott állítások szerint a szerződések, melyeknek teljesítését az importkapacitások elsőbbségi elosztása által biztosítani kívánták, az ágazatban szokásosak voltak, és nem tekinthetők joggal való visszaélésnek.
79. Ilyen joggal való visszaélést, például abból adódóan, hogy olyan időpontban kötöttek hosszú távú szerződéseket, amikor a piacnyitás – amelynek során a nemzeti szintű általános gazdasági kötelezettségvállalásokat megszüntették – előrelátható volt, nem állítottak.(36) Az egyéb joggal való visszaéléseket, amelyek a Vereniging voor Energie, Milieu en Water írásbeli észrevételeiben kerülnek említésre,(37) mint például a nemzeti villamosenergia-termelés csökkentését az elsőbbségi importkapacitások teljes kihasználása érdekében és belföldön az árak magas szinten tartását, csak feltételezéseknek lehet tekinteni.
80. Az importkapacitások elsőbbségi elosztásának szükségessége elfogadható lenne, ha nem jönnének számításba további szabályok, amelyek a felperesek hálózati hozzáférését kevésbé akadályozzák. Kérdés tehát, hogy az ilyen szabályok hiánya a szerződések fennmaradását végső soron akadályozná‑e.
81. E tekintetben ellentmondásos a vita azt illetően, hogy a hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződések felmondása mennyiben lehetséges jogilag, illetve gazdaságilag elvárható‑e az SEP‑től annak érdekében, hogy az importkapacitások elsőbbségi hozzáférésének biztosítása a hosszú távú villamosenergia-szerződések teljesítése érdekében végső soron ne tűnjön szükségesnek. Ezzel kapcsolatban alapvető fontosságúnak tűnik a közösségi jogi szabályok hiánya mind az esetleges felmondási kötelezettség tekintetében, mind a tagállamok számára rendelkezésre álló azon energiapolitikai lehetőség tekintetében, hogy az érintett szerződéseket fenntartsák, vagy adott esetben a felmondáshoz kapcsolódó költségeket finanszírozzák. A Vereniging voor Energie, Milieu en Water e tekintetben azzal érvelt,(38) hogy a szerződések felmondása és az ahhoz kapcsolódó költségek, mint stranded costs (átállási költségek) finanszírozása mérlegelésre került, de végül nem találták célszerűnek.(39) Ez azonban az érintett tagállam mérlegelési jogkörébe tartozik, amely semmi esetre sem sérti a másodlagos jogot.(40)
82. Egyébiránt mindenesetre a nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy azok a szerződések, amelyeknek teljesítését az importkapacitások kérdéses elsőbbségi hozzáférésének lehetősége útján biztosítani kívánták, tartalmazták‑e a felmondás lehetőségét, és mennyiben, illetve, hogy ezzel gazdaságilag kivitelezhető feltételekkel lehetett‑e, és mennyiben lehetett élni.
83. E vizsgálat eredményétől függően nyomós okok szólhatnak amellett, hogy a kérdéses nemzeti szabályozás szükségességét el kell fogadni. Ezzel a Közösség érdeke sem ellentétes.
84. Az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése emlékeztet rá, hogy „[e]zen irányelvnek és a Szerződés 86. cikkének megfelelően a Közösség érdekei közé tartozik többek között a feljogosított fogyasztókért [helyesen: ügyfelekért] folytatott verseny.” A piachoz való szabad hozzáférés a szabad hálózati hozzáférés formájában azonban nem korlátlan: az irányelv 17. cikkének (5) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy a hálózati hozzáférés joga korlátozható.(41)
85. A Közösség érdeke tekintetében meg kell jegyezni, hogy a kérdéses nemzeti jogi előírás nem érinti hátrányosan a tagállamok közötti villamosenergia-kereskedelem intenzitását.(42) Ezenfelül a Hollandia és a többi tagállam közötti hálózati összekapcsolási kapacitásoknak csak korlátozott részére terjed ki.(43) A francia kormány kételyeit fejezi ki a Közösségen belüli versenyre gyakorolt hatások tekintetében.(44)
86. A kérdéses elsőbbségi nemzeti szabályozás arányosságát illetően az a követelmény, hogy az importkapacitások elsőbbségi elosztása által érintett villamosenergia-mennyiség nem haladhatja meg a hosszú távú szerződések tárgyát képező villamosenergia-mennyiséget.(45) Úgy tűnik, hogy a jelen ügyben ez a követelmény is teljesül, mivel az importkapacitások elsőbbségi hozzáférését csak az SEP kérelmére biztosítják.
87. További követelmény, hogy a rendszerirányító által az érintett vállalkozás rendelkezésére bocsátott felhasználatlan kapacitásokat a többi piaci szereplő számára ismételten rendelkezésre kell bocsátani.(46) A holland kormány állítása szerint, melyet nem vitattak, a use it or lose it elvére alapozták a kérdéses szabályozást.
88. Végezetül jelentősnek tűnik az importkapacitások elsőbbségi elosztásának arányossága vonatkozásában, hogy az alaphálózat szállítási kapacitásának előírt elsőbbségi elosztása időben korlátozott és fokozatos – a teljesítendő hosszú távú szerződések időtartamához mérten –, amely azt a következtetést támasztja alá, hogy a kérdéses szabályozás arányos az elérni kívánt célhoz képest, nevezetesen a közérdekű kötelezettségek ellátása céljából kötött szerződések teljesítése biztosításának céljához mérten.
89. Szintén fontosnak tűnik, hogy az importkapacitások elsőbbségi elosztása nem ellenszolgáltatás nélkül történik. Az ezen ellenszolgáltatásból származó jövedelmet meghatározott célra kell felhasználni, és az 1998‑as törvény 31. cikkének (5) bekezdése értelmében a hálózati összekapcsolási kapacitások fejlesztésére szolgál.
90. A kérdéses nemzeti intézkedések arányosságának végső értékelése mindenesetre a nemzeti bíróság feladata az adott ügyre vonatkozó valamennyi körülmény figyelembevételével.
91. A második előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre ezért azt a választ kell adni, hogy a 96/92 irányelv 7. cikkének (5) bekezdését alkalmazni kell a villamosenergia-adásvételi kapacitások elsőbbségi elosztására. A 96/92 irányelv 7. cikkének (5) bekezdésében foglalt, hátrányos megkülönböztetés tilalma a villamosenergia-adásvételi kapacitások jogszabályi rendelkezésen alapuló ilyen elsőbbségi elosztásával nem ellentétes, amennyiben a preferenciális bánásmód nem lépi túl azt a mértéket, amely a hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződések teljesítése érdekében szükséges, és amennyiben e szerződések a közösségi joggal, és különösen az EK 81. cikkel, az EK 82. cikkel és az EK 86. cikk (2) bekezdésével nem ellentétesek.
C – Az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
92. Az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés lényegében az elsődleges jog a kérdéses nemzeti jogi előírások által történő esetleges megsértésének az EK 86. cikk (2) bekezdése alapján történő igazolására vonatkozik.
93. Az EK 86. cikk (2) bekezdésének alkalmazására vonatkozó feltételek már tárgyalásra kerültek, így ezekre lehet hivatkozni.(47) Vitathatatlan, hogy az SEP, illetve jogutódja, az NEA már nincs megbízva általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal, ezért az EK 86. cikk (2) bekezdésének közvetlen alkalmazása a nemzeti szabályozásra kizárt.(48) A második előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó javasolt válasznak megfelelően azonban abból kell kiindulni, hogy az érintett piaci szereplőkkel szembeni, objektív módon nem igazolt egyenlőtlen bánásmód meglétének értékelésekor az általános gazdasági érdekű kötelezettségvállalások mindenfajta elosztását mérlegelni kell.
94. A továbbiakban azt kell megvizsgálni, hogy az elsődleges jognak a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott rendelkezései mennyiben ellentétesek az olyan jellegű szabályozással, mint ami jelen ügy tárgyát képezi.
1. Az EK 28. cikk mint mérlegelési kritérium?
95. Az eljárásnak mind az írásbeli, mind a szóbeli szakasza során ellentmondásos viták tárgyát képezte annak a kérdése, hogy az EK 28. cikkre mint mérlegelési kritériumra mennyiben kell hivatkozni.
96. A francia kormány e tekintetben a DaimlerChrysler ügyben 2001. december 13‑án hozott ítéletre(49) hivatkozik, amelynek értelmében „ha valamely területet közösségi szinten harmonizáltan szabályoztak, minden e területre vonatkozó nemzeti intézkedést e harmonizációs intézkedés rendelkezései alapján kell értékelni, és nem a Szerződés 30., 34., és 36. cikke szerint”.
97. Az NEA, mint az SEP jogutódja, előadja, hogy még abban az esetben is, ha az érintett nemzeti szabályozást az EK 28. cikk alapján kell mérlegelni, az áruk szabad mozgásának korlátozása kizárt, mivel az alaphálózatok kapacitásai esetleges szűk keresztmetszetének, különösen a hálózati összekapcsolások esetében, műszaki okai vannak; a kérdéses nemzeti szabályozás szerinte csak a már meglevő szűk keresztmetszet alapján von le nyilvánvaló következtetéseket.
98. A francia kormány nézetével annyiban egyet kell érteni, hogy az elsődleges jogra nem lehet hivatkozni, amennyiben az irányelv előírásai az alaphálózathoz való hozzáférésre vonatkozóan kimerítőek. Álláspontom szerint kétségesnek tűnik, hogy az EK 28. cikk összefüggésében lehet‑e olyan jogi érvet felhozni, amely az irányelv 7. cikkének (5) bekezdése értelmezéséhez kapcsolódóan nem került felvetésre, ezért értelmetlennek tűnik a 96/92 irányelv által megvalósított harmonizáció fokának egyértelmű megállapítására irányuló szándék.
99. A 96/92 irányelv által elért harmonizáció fokával kapcsolatban mindenesetre meg kell állapítani, hogy – ahogy már rámutattam(50) – az alaphálózathoz való hozzáféréshez kapcsolódó számos konkrét kérdést megválaszolatlanul hagy. Ezért szintén különösen jelentős, hogy a legutóbbi 1228/2003 rendeletben(51) megpróbáltak e problémák közül néhányat megoldani.(52) A 96/92 irányelvben foglalt, a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó tilalom jelentősége(53) miatt e tilalom bizonyos értelemben fölérendeltnek tűnik a hozzáférésre vonatkozó konkrét szabályokhoz képest.
100. Ha a Bíróság a fenti megfontolások alapján az EK 28. cikket mégis meg kívánja vizsgálni, annak hatálya tekintetében emlékeztetni kell a Dassonville-ügyben hozott ítéletre, amely szerint az EK 28. cikk ellentétes minden olyan tagállami szabályozással, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja a Közösségen belüli kereskedelmet.(54) Az alaphálózatok és az összekapcsolások kapacitása műszaki szempontból vitathatatlanul korlátozott; ha azonban a kereslet meghaladja a rendelkezésre álló kínálatot, figyelembe kell venni a rendelkezésre álló kapacitások elosztása során alapul vett módszert, az alaphálózathoz való, az EK 28. cikk által védett hozzáféréssel összefüggésben, ahogy az alapügy ezt kiválóan megvilágítja.(55) A hálózati hozzáférésre vonatkozóan biztosított preferenciális bánásmód ezért alkalmas arra, hogy gátolja, akár megakadályozza a többi piaci szereplő hozzáférését. Ebben az értelemben a villamos energia Közösségen belüli kereskedelme területén a szállítási kapacitások elsőbbségi elosztása nem korlátozódik egy hiánycikknek – nevezetesen a hálózati összekapcsolási kapacitásoknak – a piaci szereplők közötti objektív elvek alapján történő elosztására.(56)
101. A Bizottság munkadokumentumai(57) e tekintetben egyértelművé teszik, hogy a szűk keresztmetszet kezelése(58) területén számos kapacitás-elosztási módszer alkalmazható. Különbséget kell tenni a piaci alapú módszerek,(59) és az egyéb módszerek(60) között, melyek közül a 6th Florence Forum a piaci alapú megoldások előnyben részesítése mellett foglalt állást. Az 1228/2003 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése megerősíti ezt a megállapítást, mivel úgy rendelkezik, hogy „a szűk hálózati keresztmetszet problémáira hátrányos megkülönböztetéshez nem vezető, piaci alapú megoldásokat kell alkalmazni”.
102. Tehát amennyiben az alaphálózatok kapacitásainak elsőbbségi elosztása csupán fokozza a meglevő szűk keresztmetszetet, és leszűkíti a piaci alapú megoldások lehetőségét, ezen elsőbbségi elosztást az EK 28. cikk alapján kell vizsgálni. E rendelkezés megsértése különösen akkor állna fenn, ha a szállítási kapacitások elsőbbségi elosztása hátrányosan megkülönböztető jellegű lenne, amely azonban visszavezet a 96/92 irányelv 7. cikkének (5) bekezdésében foglalt, hátrányos megkülönböztetés tilalmához.(61)
2. A közösségi versenyjogról
a) Az EK 81. cikk és az EK 82. cikk hatálya
103. Abból a megállapításból kell kiindulni, hogy a jelen előzetes döntéshozatali eljárás tárgya az importkapacitások elsőbbségi elosztása a hosszú távú vételi kötelezettségek teljesítése érdekében, és nem az azokat megalapozó hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződések.
104. Előszöris meg kell állapítani, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint „az EK 81. cikk és az EK 82. cikk csak a vállalkozások saját kezdeményezésű versenyellenes magatartására vonatkozik. Ha a vállalkozások versenyellenes magatartását nemzeti szabályozás írja elő, vagy ha e nemzeti szabályozás olyan jogi keretet biztosít, amely önmagában megszünteti e vállalkozások a versenyben tanúsított magatartásának bármely lehetőségét, akkor az EK 81. cikk és az EK 82. cikk nem alkalmazható. Ilyen esetben a versenykorlátozás nem a vállalkozás önálló magatartásából származik, ahogy e cikkek azt előírják.”(62)
105. A jelen ügyben ezért meg kell állapítani, hogy a szállítási kapacitások elsőbbségi elosztása a nemzeti jogszabályokon alapul. Ennek megfelelően– az EK 81. és EK 82. cikknek a hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződésekre történő alkalmazhatóságának sérelme nélkül(63) – ezek a rendelkezések semmi esetre sem alkalmazhatóak jelen ügyben közvetlenül a kérdéses nemzeti jogszabályok értékelése során.
106. Emlékeztetni kell azonban arra, hogy az EK 86. cikk (1) bekezdése szerint az olyan vállalkozások esetében, amelyeknek a tagállamok különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítanak, a tagállamok nem hozhatnak és nem tarthatnak fenn a Szerződéssel, különösen az EK 12. és EK 81–89. cikkben foglalt szabályokkal ellentétes intézkedéseket. Kérdéses tehát, hogy az EK 81. cikk és az EK 82. cikk az EK 86. cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezve a kérdéseshez hasonló típusú szabályozást mennyiben tilt.
b) Az EK 86. cikk (1) bekezdésének hatálya
107. Az EK 86. cikk (1) bekezdésének a vállalkozásokra történő alkalmazásának előfeltétele, hogy azok számára különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítsanak.
108. A 2001‑es holland átmeneti törvény értelmében a villamosenergia-alaphálózat tekintetében az importkapacitások elsőbbségi hozzáférését vállalkozás számára tartották fenn az e vállalkozás és külföldi villamosenergia-termelők között kötött hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződések teljesítése érdekében. Ebből következően ez olyan jog, amelyet valamely tagállam a területén korlátozott számú vállalkozásnak biztosít jogszabályi vagy közigazgatási rendelkezések által, ezért ez a jog az EK 86. cikk (1) bekezdése értelmében különleges jog.
3. Az importkapacitások elsőbbségi elosztása mint versenyjogi kérdés
109. Az importkapacitások elsőbbségi elosztását közvetlenül a nemzeti jogszabályok által biztosították, a vállalkozások – azaz, az SEP és a rendszerirányító – közötti erre vonatkozó versenykorlátozó megállapodás nélkül. Ezért az EK 81. cikket nem kell vizsgálni.(64)
110. Amennyiben a rendszerirányítót vállalkozásnak kell tekinteni, az EK 82. cikk ugyanakkor alkalmazható, amennyiben a kérdéses nemzeti jogszabályok a rendszerirányítót végső soron arra ösztönzik, hogy egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételeket alkalmazzon az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek.(65)
111. Ezért az EK 82. cikk c) pontja az EK 86. cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezve felveti a piaci szereplők közötti hátrányos megkülönböztetés kérdését az importkapacitásoknak a hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződések teljesítése érdekében történő elsőbbségi elosztása tekintetében. Nem áll fenn azonban az EK 82. cikk c) pontja értelmében a hátrányos megkülönböztetés, ha az objektív okok alapján igazolt. E tekintetben hivatkozni lehet az EK 7. cikk (5) bekezdésében előírt, hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó tilalomhoz kapcsolódóan kifejtettekre;(66) így az EK 82. cikk c) pontja nem vet fel további szempontokat a kérdéses nemzeti jogszabályok jogi értékelése tekintetében, és a külön vizsgálat így nem szükséges.
112. Amennyiben az SEP vagy annak jogutódja magatartásának értékelése során az EK 86. cikk (1) bekezdése értelmében az EK 82. cikkre hivatkoznak az importkapacitások elsőbbségi elosztása lehetőségének biztosítása tekintetében, felmerül a kérdés, hogy az elosztás során elsőbbségben részesített társaság, amennyiben a releváns piacon erőfölénnyel rendelkezik, milyen mértékben használja az ezen elosztásból származó előnyeit arra, hogy erőfölényét növelje, a verseny intenzitását csökkentse, és az új piaci szereplők számára a piachoz való hozzáférést megnehezítse. E tekintetben először meg kellene állapítani, hogy az SEP vagy annak jogutódja erőfölénnyel rendelkezik‑e. Ettől függetlenül azonban következetlen lenne egyrészről elfogadni, hogy a piaci szereplőkkel szembeni egyenlőtlen bánásmód objektív módon igazolt, és másrészről pedig ugyanezt a szabályozást az EK 82. cikk értelmében visszaélésnek tekinteni.
V – Végkövetkeztetések
113. A fenti megfontolások alapján azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:
„1. A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 1996. december 19‑i 96/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkének (5) bekezdésének hatálya kiterjed a villamosenergia-szállítási kapacitások elsőbbségi elosztására.
2. A 96/92 irányelv 7. cikkének (5) bekezdésében foglalt, hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó tilalom a villamosenergia-szállítási kapacitások jogszabályi rendelkezésen alapuló ilyen elsőbbségi elosztásával nem ellentétes, amennyiben e preferenciális bánásmód nem lépi túl azt a mértéket, amely a hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződések teljesítéséhez szükséges, és amennyiben e szerződések nem sértik a közösségi jogot, különösen az EK 81. cikket, az EK 82. cikket és az EK 86. cikk (2) bekezdését.”
1 – Eredeti nyelv: német.
2 – HL L 27., 20. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 2. kötet, 3. o.
3 – Ennek áttekintését lásd például Conradi Andersen, P.: „Free movement of electricity: third party access and quantitative restrictions“, Legal issues of European integration, n°2 (1994), 51. o. és a rá következő oldalak.
4 – Elegendő itt csak a stranded costs (átállási költségek), tehát azon költségek finanszírozásáról szóló vitára utalni, amelyek a múltban a hosszabb távú haszonban bízva eszközölt, nem refinanszírozott befektetésekből származnak. Mivel e költségek a piacnyitás következtében már nem térülnek meg, felmerül többek között az a kérdés, hogy mennyiben nyújtható ezekre állami támogatás.
5 – A műszaki szabványok és szabályok terén a tájékoztatási eljárás megállapításáról szóló, 1983. március 28‑i 83/189/EGK tanácsi irányelv (HL L 109., 8. o.)
6 – A C‑472/99. sz., Clean Car Autoservice ügyben 2001. december 6‑án hozott ítélet (EBHT 2001., I‑9687. o.) 13. pontja és a C‑306/99. sz. BIAO-ügyben 2003. január 7‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑1. o.) 88. pontja.
7 – A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatában minden körülmények között törekszik arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára az előtte folyamatban levő jogvitára nézve hasznos útmutatást adjon. Lásd ezzel kapcsolatban pl. a C‑424/97. sz. Haim-ügyben 2000. július 4‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑5123. o.) 58. pontját és a C‑366/98. sz. Geffroy-ügyben 2000. szeptember 12‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑6579) 20. pontját.
8 – Lásd ebben az értelemben Jacobs főtanácsnok C‑207/01.sz., Altaire Chimica ügyre vonatkozó indítványának (2003. március 13‑án hozott ítélet, EBHT 2003., I‑8875. o.) 31. pontját.
9 – Lásd az előzetes döntéshozatalra utaló végzést, 16. o.: „A felek között vitatott, hogy e rendelkezés (a szállítási kapacitások elsőbbségi elosztása) az EK 28. cikk értelmében a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásnak minősül‑e. Ezen túlmenően nem vitatták kifejezetten a felperesek azon állítását, hogy az említett rendelkezések a Szerződés egy sor rendelkezését sértik.”
10 – Az átviteli hálózatokon keresztül történő villamosenergia-tranzitról szóló, 1990. október 29‑i tanácsi irányelv (HL L 313., 30. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 1. kötet, 147. o.).
11 – Az ipari végfelhasználók által fizetendő gáz- és villamosenergia-árak átláthatóságának javítását célzó közösségi eljárásról szóló, 1990. június 29‑i tanácsi irányelv (HL L 185., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 1. kötet, 138. o.).
12 – A 96/92 irányelvvel kapcsolatban lásd különösen Pfrang kommentárjait, Towards Liberalisation of the European Electricity Markets: The Directive concerning Common Rules for an Internal Market in Electricity in the Frame of the Competition and Internal Market Rules of the EC‑Treaty, Frankfurt, 1999., valamint Lagondet kommentárjait, Du dogme du marché intérieur à la négociation sur le service public – à propos de la directive Électricité, Europe, 5. szám, 1997., 4. o.
13 – A 96/92 irányelv 4. cikke.
14 – A 96/92 irányelv 16. cikkének második mondata.
15 – A 96/92 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése.
16 – A 96/92 irányelv 10–12. cikke.
17 – A 96/92 irányelv 10. cikkének (1) bekezdése.
18 – Ahogy a messzebb menő, a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92 irányelv hatályon kívül helyezéséről – nyilatkozatok a megszüntetési műveletekről és a hulladékkezelésről szóló, 2003. június 26‑i 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, (HL L 176., 37. o.) elfogadása is tanúsítja.
19 – A felhasználók tekintetében az irányelv 19. cikkének (3) bekezdése szerint az évi 100 GWh‑nál többet fogyasztó végső fogyasztók mindegyikét a feljogosított fogyasztó kategóriába kell sorolni.
20 – A 21. cikk tartalmaz a közvetlen vezetékek kiépítésének engedélyezésére vonatkozó előírásokat.
21 – Lásd ezzel kapcsolatban a C‑379/98. sz. PreussenElektra-ügyben 2001. március 13‑án hozott ítélet (EBHT 2001., I‑2099. o.) 78. pontját is.
22 – Lásd ezzel kapcsolatban az irányelv harmadik preambulumbekezdését is, amely szerint „ezen irányelv rendelkezései nem befolyásolhatják a Szerződés teljes körű alkalmazását, különösen a belső piacra és a versenyre vonatkozó rendelkezéseket”.
23 – A hátrányosan megkülönböztető kritériumok tilalmát az irányelv az új termelőlétesítmények létesítésekor a vállalkozások kiválasztásánál (4. cikk), a termelőlétesítmények teherelosztásánál (8. cikk, (2) bekezdés), a hálózati hozzáférés engedélyezésénél (16. cikk) és a közvetlen vezetékek kiépítésének engedélyezésénél (21. cikk, (2) bekezdés) is előírja. Nem csak az alaphálózat irányítójának kell mindenfajta hátrányos megkülönböztetéstől tartózkodnia (7. cikk, (5) bekezdés), hanem az elosztórendszer irányítójának is (11. cikk, (2) bekezdés). A 14. cikk (3) bekezdése szerint az irányelv által az elszámolásra vonatkozó rendelkezések keretében előírt külön elszámolás „a hátrányos megkülönböztetés, a keresztfinanszírozás és a verseny torzulásának elkerülése célját” szolgálja.
24 – Ezzel a meghatározással kapcsolatban lásd a C‑137/00. sz., Milk Marque és National Farmers’ Union ügyben 2003. szeptember 9‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑7975. o.) 126. pontját. Lásd még többek között a 203/86. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 1988. szeptember 20‑án hozott ítélet (EBHT 1988., 4563. o.) 25. pontját; a C‑15/95. sz., EARL de Kerlast ügyben 1997. április 17‑én hozott ítélet (EBHT 1997., I‑1961. o.) 35. pontját; a C‑292/97. sz., Karlsson és társai ügyben 2000. április 13‑án hozott ítélet (EBHT 2000., I‑2737. o.) 39. pontját és a C‑14/04. sz. Niemann-ügyben 2003. március 6‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑2279. o.) 49. pontját.
25 – Ebben az összefüggésben kifejtették, hogy a hosszú távú adásvételi szerződéseket jogilag úgy kell tekinteni, mint a kiegészítő villamosenergia-termelési kapacitások beszerzésének helyettesítőjét.
26 – Lásd a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről szóló, 2003. június 26‑i 1228/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 176., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 2. kötet, 175. o.) mellékletének 2. pontját: „Az átviteli rendszerirányítók vagy adott esetben a tagállamok [helyesen: hátrányos] megkülönböztetéstől mentes és átlátható szabványokat állapítanak meg, amelyek leírják, hogy milyen körülmények esetén melyik kezelési módszert alkalmazzák a szűk keresztmetszetekre”. (kiemelés tőlem)
27 – Lásd a földgáz szektorra vonatkozóan a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 1998. június 22‑i 98/30/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 204., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 2. kötet, 28. o.) tizenharmadik hatályon kívül helyezett) preambulumbekezdését: „a hosszú távú tervezés a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésének egyik eszköze lehet, figyelembe véve annak a lehetőségét, hogy harmadik fél is igényelhet hozzáférést a hálózathoz”.
28 – A megkülönböztető bánásmód objektív igazolása és az arányossági elv közötti kapcsolat tekintetében lásd Tridimas: General Principles of EC Law, Oxford, 2000., különösen a 31. o.: „A test of proportionality is inherent in the concept of »objective justification«”. Lásd még az ítélkezési gyakorlatban például a C‑274/96. sz. Bickel-ügyben 1998. november 24‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑7637. o.) 27. pontját: „Ez a […] megkülönböztetési kritérium csak akkor lenne […] igazolható, ha […] objektív, az érintettek állampolgárságától független megfontolásokon alapulna, és arányos lenne ahhoz a célhoz képest, amelyet a nemzeti szabályozással jogszerűen elérni kívánnak”.
29 – Tizennegyedik preambulumbekezdés. Lásd még a 96/92 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének utolsó mondatát: „A fent említett közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésének eszközeként bármely tagállam hosszú távú tervezést vezethet be, amennyiben ezt tartja szükségesnek”.
30 – A 21/81. sz. Bout-ügyben 1982. február 10‑én hozott ítélet (EBHT 1982., 381. o.) 13. pontja.
31 – Lásd ezzel kapcsolatban a Bizottság nem kötelező jellegű, a vita kiindulási alapját képező munkadokumentumát a 6th Regulatory Forum for Electricity in Florenz (2000) alkalmából: „Compatibility of long term electricity transmission capacity reservations with EC competition law”, Discussion Paper, prepared by DG Competition for the 6thRegulatory Forum for Electricity in Florence (2000. november).
32 – Az alapelv: a C‑320/91. sz. Corbeau-ügyben 1993. május 19‑én hozott ítélet (EBHT 1993., I‑2533. o.) 14. pontja.
33 – A C‑157/94. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1997. október 23‑án hozott ítélet (EBHT 1997, I‑5699. o.), a C‑158/94. sz.,Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet (EBHT 1997., I‑5789. o.), a C‑159/94. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet (EBHT 1997., I‑5815. o.) és a C‑160/94. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet (EBHT 1997., I‑5851. o.). Lásd különösen a Bizottság kontra Hollandia ítélet 32. pontját.
34 – Lásd még az EK 49. cikkhez kapcsolódóan a C‑147/97. és C‑148/97. sz., Deutsche Post egyesített ügyekben 2000. február 10‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑825. o.) 55. pontját.
35 – A fenti 33. lábjegyzetben idézett 1997. október 23‑i Bizottság kontra Hollandia ítéletben a Bíróság kifejezetten elismerte, hogy az SEP a korábbi jog szerint általános gazdasági érdekű feladatokkal volt megbízva.
36 – Ebben az összefüggésben kérdéses lehet, hogy a hosszú távú adásvételi szerződések kötése a 96/92 irányelv szerint a továbbiakban lehetséges‑e. Az említett visszaélés, amely adott esetben az EK 82. cikk értelmében releváns, olyan magatartásra vonatkozik, amely a piacnyitás meghiúsítására vagy legalábbis késleltetésére irányul.
37 – 33. pont
38 – Az írásbeli észrevételek 28. pontja és az azt követő pontok.
39 – Az a körülmény, hogy az elsőbbségi hozzáférés biztosítása az állami támogatásra vonatkozó közösségi jog értelmében nem vezet az állami források transzferéhez, megmagyarázza, hogy a kérdést előterjesztő bíróság miért nem hivatkozott a Szerződés állami támogatásra vonatkozó rendelkezéseire. A szerződések felmondásának finanszírozása, mint a stranded costs finanszírozása, ezzel szemben kérdéseket vetett volna fel.
40 – Az importkapacitások elsőbbségi elosztása tekintetében az elsődleges jog előírásaira vonatkozóan lásd alább az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéshez kapcsolódókat.
41 – „Az érintett alap- vagy elosztóhálózat rendszerirányítója megtagadhatja a hozzáférést, ha nem rendelkezik elegendő kapacitással. Ebben az esetben kellően alátámasztott indokokkal kell szolgálni, különös tekintettel a 3. cikkre.”
42 – Inkább a piaci szereplők egymáshoz viszonyított helyzete érintett. A Hollandia és a többi tagállam közötti összekapcsolások teljes kapacitása nem érintett.
43 – Lásd például a francia kormány írásbeli észrevételének 3. mellékletében szereplő számokat: A holland importkapacitás 2000‑ben 3200 MW, 2001‑ben és 2002‑ben 3350 MW volt. A francia kormány 3900 MW‑ot jelöl, és kapacitás-növelést helyez kilátásba.
44 – Ez a kérdés valójában a tényállás alapos értékelését feltételezi, amely itt nem kivitelezhető.
45 – Az iratok tanúsága szerint ez az előfeltétel teljesül: 2002. március 31‑ig a szerződések tárgya 1500 MW volt, a 2002. április 1‑jétől 2003. március 31‑ig tartó időszakra 1650 MW, 2003. április 1‑jétől 2005. december 31‑ig 1050 MW és 2006. január 1‑jétől 2009. március 31‑ig 750. MW. A 2001‑es átmeneti törvény 13. cikkének (1) bekezdése 2005. március 31‑ig 900 MW_ra korlátozza az elsőbbséget, a 2005. április 1‑jétől 2009. március 31‑ig tartó időszakra vonatkozóan pedig 750 MW‑ra, melynek során a szállítási kapacitások elsőbbségi hozzáférése iránti minden kérelemben fel kell tüntetni és igazolni kell, hogy a hosszú távú szerződések továbbra is érvényesek.
46 – Lásd ezzel kapcsolatban az 1228/2003 rendelet 6. cikke (4) bekezdésének második mondatát: „Minden lekötött, de fel nem használt kapacitást újra fel kell ajánlani a piaci résztvevőknek, nyílt, átlátható és [helyesen: hátrányos] megkülönböztetéstől mentes módon.”
47 – Lásd a fenti 77. és az azt követő pontokat.
48 – Egyebekben ugyanez a megfontolás vezet a 96/92 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének alkalmazhatatlanságához.
49 – A C‑324/99. sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 2001., I‑9897. o.) 32. pontja.
50 – Lásd a fenti 40. pontot és az azt követő pontokat.
51 – Hivatkozás a 26. lábjegyzetben.
52 – Mint például a rendszerirányítók, a hálózati hozzáférési díjak, a szűk keresztmetszet kezelése, stb. Ennek során az 1228/2003 rendelet alapvetően a firenzei European Electricity Regulatory Forum munkájához nyúl vissza.
53 – Lásd a fenti 54. pontot.
54 – A 8/74. sz. Dassonville-ügyben 1974. július 11‑én hozott ítélet (EBHT 1974., 837. o.) 5. pontja.
55 – Lásd a fenti 58. pontot.
56 – Az NEA végső soron nem állít mást, mikor előadja, hogy az importkapacitások elsőbbségi elosztása nem minősül az EK 28. cikk értelmében azonos hatású intézkedésnek, „amennyiben a megfelelő előírások nem okoznak hátrányos megkülönböztetést”. Éppen akkor áll fenn azonban hátrányos megkülönböztetés, ha a piaci szereplőkkel szembeni eltérő bánásmód nem tűnik objektív módon igazoltnak, ami a jelen jogvita tárgya.
57 – Lásd különösen: Congestion management in the EU electricity transmission network – Status report, 2002. szeptember.
58 – A szűk keresztmetszet kezelése alatt a korlátozott átviteli kapacitások elosztására vonatkozó döntést kell érteni.
59 – Mint például az explicit vagy implicit (market splitting) kapacitás-aukciók.
60 – Különösen: retention (a kapacitások fenntartása a vertikálisan integrált vállalkozások számára); first come first serve; pro-rata.
61 – Vagylagosan azt kellene megvizsgálni, hogy az áruk szabad mozgásának sérelmét az EK 30. cikk értelmében mennyiben lehet igazolni. Amennyiben az NEA az ítélkezési gyakorlatban igazolási alapként elismert ellátás biztonságára hivatkozik (lásd ezzel kapcsolatban a 72/83. sz., Campus Oil és társai ügyben 1984. július 10‑én hozott ítélet [EBHT 1984., 2727. o.] 34. pontját), támadhatónak bizonyulhat, hogy a kérdéses hosszú távú adásvételi szerződéseket bár e célból kötötték, a jelen ügyben értékelendő elsőbbségi elosztást olyan időpontban tették lehetővé, amikor az SEP ezzel a feladattal már nem volt megbízva.
62 – Az Altair Chimica ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 8. lábjegyzetben) 30. pontja.
63 – Lásd a fenti 65. pontot és az azt követő pontokat.
64 – Ettől függetlenül fennáll a kérdés, hogy a hosszú távú villamosenergia-adásvételi szerződések, mint a villamosenergia-termelők és az elosztók közötti, azaz vállalkozások közötti megállapodások mennyiben összeegyeztethetők az EK 81. cikkel. Lásd ezzel kapcsolatban a fenti 65. pontot és az azt követő pontokat.
65 – Az EK 82. cikk c) pontja.
66 – Lásd a fenti 55. pontot és az azt követő pontokat.