A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

2003. május 20.(*)

„Oltalom alatt álló eredetmegjelölések – 2081/92/EGK rendelet – 1107/96/EK rendelet – »Prosciutto di Parma« – Termékleírás – A sonka előállítási régióban történő szeletelésére és csomagolására vonatkozó feltétel – EK 29. cikk és EK 30. cikk – Igazolás – A feltétel harmadik személyekkel szembeni felhívhatósága – Jogbiztonság – Közzététel”

A C‑108/01. sz. ügyben,

a Bírósághoz a House of Lords (Egyesült Királyság) által az EK 234. cikk értelmében benyújtott, az e bíróság előtt

a Consorzio del Prosciutto di Parma,

a Salumificio S. Rita SpA

és

az Asda Stores Ltd,

a Hygrade Foods Ltd

között folyamatban lévő eljárásban az Osztrák Köztársaság, a Svéd Királyság és a Finn Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmánnyal (HL 1994. C 241., 21. o. és HL 1995. L 1., 1. o.) módosított, a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 1992. július 14‑i 2081/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 208., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 4. o.), valamint a 2081/92/EGK tanácsi rendelet 17. cikkében megállapított eljárás szerint a földrajzi jelzések és eredetmegjelölések bejegyzéséről szóló, 1996. június 12‑i 1107/96/EK bizottsági rendelet (HL L 148., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 19. kötet, 176. o.) értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,

A BÍRÓSÁG,

tagjai: G. C. Rodríguez Iglesias elnök, J. P. Puissochet, M. Wathelet, R. Schintgen és C. W. A. Timmermans tanácselnökök, C. Gulmann (előadó), D. A. O. Edward, P. Jann, V. Skouris, F. Macken, N. Colneric, S. von Bahr és J. N. Cunha Rodrigues bírák,

főtanácsnok: S. Alber,

hivatalvezető: M.‑F. Contet főtanácsos,

figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:

–        a Consorzio del Prosciutto di Parma és a Salumificio S. Rita SpA képviseletében F. Capelli avvocato és A. Barone solicitor,

–        az Asda Stores Ltd és a Hygrade Foods Ltd képviseletében N. Green QC és M. Hoskins barrister, Eversheds solicitors és Clarke Willmott és Clarke solicitors megbízásából,

–        az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében G. Amodeo, meghatalmazotti minőségben, segítője: C. Lewis barrister,

–        a spanyol kormány képviseletében M. López‑Monís Gallego, meghatalmazotti minőségben,

–        a francia kormány képviseletében G. de Bergues és L. Bernheim, meghatalmazotti minőségben,

–        az olasz kormány képviseletében U. Leanza, meghatalmazotti minőségben, segítője: O. Fiumara avvocato dello Stato,

–        az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében J. L. Iglesias Buhigues, C. O'Reilly és A.‑M. Rouchaud, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

a Consorzio del Prosciutto di Parma, a Salumificio S. Rita SpA, az Asda Stores Ltd, a Hygrade Foods Ltd, a francia és az olasz kormány, valamint a Bizottság szóbeli észrevételeinek a 2002. február 19‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

a főtanácsnok indítványának a 2002. április 25‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        A 2001. február 8‑i végzésével, amely 2001. március 7‑én érkezett a Bíróság Hivatalához, a House of Lords az EK 234. cikk alapján előzetes döntéshozatal céljából az Osztrák Köztársaság, a Svéd Királyság és a Finn Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmánnyal (HL 1994. C 241., 21. o. és HL 1995. L 1., 1. o.) módosított, a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 1992. július 14‑i 2081/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 208., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 4. o.; a továbbiakban: 2081/92 rendelet) és a 2081/92 rendelet 17. cikkében megállapított eljárás szerint a földrajzi jelzések és eredetmegjelölések bejegyzéséről szóló, 1996. június 12‑i 1107/96/EK bizottsági rendelet (HL L 148., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 19. kötet, 176. o.) értelmezésére vonatkozó kérdést terjesztett a Bíróság elé.

2        Ez a kérdés egyrészről a Consorzio del Prosciutto di Parma (a továbbiakban: Consorzio), a pármai sonka gyártóinak olaszországi székhelyű szövetsége, valamint a Salumificio S. Rita SpA (a továbbiakban: Salumificio), szintén olaszországi székhelyű, pármai sonkát gyártó társaság, a Consorzio egyik tagja; másrészt az Asda Stores Ltd (a továbbiakban: Asda), egyesült királysági székhelyű, bevásárlóközpontokat működtető társaság, valamint a Hygrade Foods Ltd (a továbbiakban: Hygrade), szintén egyesült királysági székhelyű, pármai sonkát importáló társaság között, az Egyesült Királyságban szeletelt és csomagolt pármai sonkának e tagállamban „Prosciutto di Parma” (a továbbiakban: „pármai sonka” OEM) oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel történő forgalmazásával kapcsolatos jogvitában merült fel.

 Jogi háttér

 A nemzeti szabályozás

3        Az 1990. február 13‑i legge n° 26, tutela della denominazione di origine „Prosciutto di Parma” (a „pármai sonka” oltalom alatt álló eredetmegjelölésre vonatkozó 26. sz. törvény [a GURI 1990. február 20‑i 42. száma, 3. o.], a továbbiakban: az 1990. február 13‑i törvény) 1. cikke a „pármai sonka” elnevezést kizárólag arra a sonkára tartja fenn, amely olyan megkülönböztető védjeggyel van ellátva, amely bármikor lehetővé teszi annak beazonosítását, és amelyet Olaszország kontinentális részén nevelt és levágott sertések friss combjából állítanak elő, és a törvény által meghatározott minimális időtartamú, a hagyományos előállítási területen történő érlelést követően, a jogszabályi rendelkezésekkel összhangban készítenek.

4        Az 1990. február 13‑i törvény 2. cikke a hagyományos előállítási területet a pármai tartomány releváns területeként határozza meg. A 3. cikk felsorolja a pármai sonka különleges tulajdonságait, többek között súlyát, színét, aromáját és ízét.

5        Ugyanezen törvény 6. cikke úgy rendelkezik, hogy:

–        a védjegy elhelyezését követően a pármai sonka kicsontozva és különböző tömegűre és formára feldarabolva, illetve megfelelő módon felszeletelve és csomagolva értékesíthető;

–        amennyiben a védjegy nem őrizhető meg a terméken, az illetékes szerv ellenőrzése mellett és a végrehajtási rendeletben meghatározott módszerek szerint lemoshatatlan bélyeg formájában kell a védjegyet elhelyezni oly módon, hogy az a csomagolásról ne legyen eltávolítható;

–        ez utóbbi esetben a csomagolást a 2. cikkben meghatározott előállítási területen kell elvégezni.

6        A 11. cikk kimondja, hogy a hatáskörrel rendelkező minisztert termelői konzorcium segítheti a felügyelet és az ellenőrzés céljából.

7        Az 1993. február 15‑i decreto n° 253, regolamento di esecuzione della legge 13 febbraio 1990, n° 26 (az 1990. február 13‑i törvény végrehajtására vonatkozó 253. sz. rendelet [a GURI 1993. július 26‑i, 173. száma, 4. o.], a továbbiakban: az 1993. február 15‑i rendelet) 25. cikke előírja, hogy a pármai sonka szeletelésére és csomagolására a hagyományos előállítási területen található és a konzorcium által jóváhagyott üzemekben kerülhet sor.

8        Ugyanezen rendelet 26. cikke előírja a konzorcium képviselőinek jelenlétét a termék feldarabolásakor és csomagolásakor.

9        Az 1993. február 15‑i rendelet a csomagolásra és a címkézésre vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz.

10      Az 1994. április 12‑i rendelet alapján a Consorziót bízták meg a „pármai sonka” eredetmegjelölésre vonatkozó rendelkezések alkalmazásának ellenőrzésével kapcsolatos feladattal.

 A közösségi jog

11      Az EK 29. cikke ekképp rendelkezik:

„A tagállamok között tilos a kivitelre vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés.”

12      Az EK 30. cikke értelmében az EK 29. cikk rendelkezései nem zárják ki a kivitelre vonatkozó olyan tilalmakat vagy korlátozásokat, amelyeket az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme indokol.

13      A 2081/92 rendelet 2. cikke úgy rendelkezik, hogy:

„(1)      A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek eredetmegjelöléseire és földrajzi jelzéseire e rendeletnek megfelelően lehet közösségi oltalmat szerezni.

(2)      E rendelet alkalmazásában:

a)      eredetmegjelölés: valamely régiónak, meghatározott helynek, vagy – kivételes esetben – országnak az olyan mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírására használatos elnevezése:

–        amely e régióból, meghatározott helyről vagy ezen országból származik, és

–        amelynek minősége vagy jellemzői főként vagy kizárólag egy adott földrajzi környezetnek és az ahhoz kapcsolódó természeti és emberi tényezőknek, valamint az e meghatározott földrajzi területen folyó termelésnek, feldolgozásnak és előállításnak köszönhető;

[...]”

14      Ugyanezen rendelet 4. cikke pontosítja, hogy:

„(1)      Az oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM) […] használatára való jogosultsághoz a mezőgazdasági terméknek vagy élelmiszernek meg kell felelnie a termékleírásnak.

(2)      A termékleírásnak legalább a következőket kell tartalmaznia:

a)      a mezőgazdasági termék vagy élelmiszer elnevezése, beleértve az eredetmegjelölést […];

b)      a mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása, beleértve a nyersanyagokat, valamint – adott esetben – a termék vagy az élelmiszer főbb fizikai, kémiai, mikrobiológiai és/vagy érzékszervi jellemzőit;

c)      a földrajzi terület […] meghatározása;

d)      annak igazolása, hogy a mezőgazdasági termék vagy élelmiszer a 2. cikk (2) bekezdésének a) […] pontja értelmében vett földrajzi területről származik;

e)      a mezőgazdasági termék vagy élelmiszer előállítási módjának, adott esetben a helyre jellemző, autentikus és állandó módszerének meghatározása;

f)      a 2. cikk (2) bekezdés a) […] pontja értelmében a földrajzi környezettel való kapcsolatot vagy a földrajzi származást megerősítő adatok;

g)      a 10. cikkben foglalt felügyeleti rendszerre vonatkozó adatok;

h)      az OEM […] vagy az ezekkel egyenértékű, hagyományos nemzeti árujelzőkre vonatkozó, címkézéssel kapcsolatos különleges adatok;

i)      a közösségi és/vagy nemzeti rendelkezések által megállapított előírások.”

15      Az OEM bejegyzésére vonatkozó rendes eljárást az 5–7. cikk tartalmazza. Ez az eljárás előírja, hogy a kérelmet a tagállam közvetítésével a Bizottsághoz kell benyújtani (5. cikk, (4) és (5) bekezdés). A kérelemhez csatolni kell a 4. cikknek megfelelő termékleírást (5. cikk, (3) bekezdés). A Bizottság ellenőrzi, hogy a kérelem tartalmazza‑e a 4. cikkben foglalt valamennyi adatot (6. cikk, (1) bekezdés). Ha pozitív megállapításra jut, az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzéteszi többek között a termék elnevezését, a bejelentés főbb pontjait, valamint a termék előállítására, termelésére vagy gyártására vonatkozó nemzeti rendelkezésekre való hivatkozást (6. cikk, (2) bekezdés). Bármely tagállam, valamint jogszerűen érintett természetes és jogi személy kifogással élhet a bejegyzés ellen, amelyet egy meghatározott eljárás szerint vizsgálnak meg (7. cikk). Kifogás hiányában a Bizottság bejegyzi az elnevezést, és közzéteszi az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában (6. cikk, (3) és (4) bekezdés).

16      A 8. cikk kimondja, hogy:

„Az OEM […] megjelölések vagy az ezekkel egyenértékű, hagyományos nemzeti megjelölések csak az e rendeletnek megfelelő mezőgazdasági termékeken vagy élelmiszereken tüntethetők fel.”

17      A 10. cikk (1) bekezdése ekképp rendelkezik:

„A tagállamok biztosítják, hogy e rendelet hatálybalépését követően legkésőbb hat hónappal olyan felügyeleti rendszert léptetnek működésbe, amelynek szerepe annak biztosítása, hogy az oltalom alatt álló elnevezést viselő mezőgazdasági termékek és élelmiszerek eleget tegyenek a leírásokban megállapított követelményeknek. […]”

18      A 13. cikk (1) bekezdésének a) pontja előírja, hogy a bejegyzett elnevezések oltalmat nyújtanak a bejegyzett elnevezésnek a bejegyzése hatálya alá nem tartozó termékekre vonatkozó bármely közvetlen vagy közvetett kereskedelmi célú felhasználása ellen, amennyiben e termékek az adott elnevezés alatt bejegyzett termékekkel összehasonlíthatóak, vagy amennyiben az elnevezés használata az oltalom alatt álló elnevezés hírnevét használja ki.

19      A 17. cikk meghatározza a korábban már jogi oltalom alatt álló elnevezések bejegyzésének egyszerűsített eljárását:

„(1)      A rendelet hatálybalépésétől számított hat hónapon belül a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot arról, hogy a náluk jogi oltalom alatt álló elnevezések közül […] melyeket szándékoznak e rendeletnek megfelelően bejegyezni.

(2)      A 15. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően [a tagállamok képviselőiből álló bizottság segítségével és, adott esetben, a Tanács közreműködésével] a Bizottság bejegyzi az (1) bekezdésben említett azon elnevezéseket, amelyek megfelelnek a 2. és a 4. cikknek. A [felszólalási jogra vonatkozó] 7. cikk nem alkalmazható. […]

(3)      A tagállamok mindaddig fenntarthatják az (1) bekezdésnek megfelelően közölt elnevezések nemzeti oltalmát, amíg a bejegyzés tárgyában nem születik határozat.”

20      Az 1996. június 21‑én hatályba lépett 1107/96 rendelet „Hústermékek” című szakasza tartalmazza többek között a „pármai sonka” OEM bejegyzését.

21      1996. október 26‑án a Bizottság az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közleményt tett közzé a 2081/92 rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében foglalt felügyeleti rendszerek tagállamok általi közlésére vonatkozóan (HL C 317., 3. o.). A közlemény célja a 2081/92 rendelet alapján bejegyzett egyes földrajzi jelzésekhez és eredetmegjelölésekhez kapcsolódó felügyeleti rendszerek meghatározása. A „pármai sonka” OEM tekintetében a Consorziót jelöli meg, megadva a címét is.

 Az alapeljárás

22      Az Asda bevásárlóközpont‑hálózatot működtet az Egyesült Királyságban. Többek között „pármai sonka” megnevezésű sonkát is árusít, amelyet a Hygrade‑től feldarabolva szerez be, ez utóbbi pedig a Consorzio egyik tagjától, egy olasz termelőtől vásárolja kicsontozva, azonban darabolás nélkül. A sonkát a Hygrade szeleteli, és csomagolja be légmentesen, öt szeletet tartalmazó csomagokba.

23      A csomagokon a következő szöveg olvasható: „ASDA A taste of Italy PARMA HAM Genuine Italian Parma Ham” („ASDA Olaszország íze PÁRMAI SONKA Eredeti olasz pármai sonka”).

24      A csomagolás hátoldalán a „PARMA HAM All authentic Asda continental meats are made by traditional methods to guarantee their authentic flavour and quality” („PÁRMAI SONKA Az eredeti íz és minőség megőrzése érdekében valamennyi eredeti, kontinentális Asda húskészítmény hagyományos eljárással készül”) és a „Produced in Italy, packed in the UK for Asda Stores Limited” („Gyártva Olaszországban, csomagolva az Asda Stores Limited számára az Egyesült‑Királyságban”) szöveg szerepel.

25      1997. november 14‑én a Consorzio bírósági eljárást indított az Egyesült Királyságban az Asda és Hygrade társasággal szemben különböző, lényegében arra irányuló intézkedések kibocsátása érdekében, hogy szüntessék be a tevékenységüket azzal az indokkal, hogy az ellentétes a pármai sonkára alkalmazandó rendeletekkel.

26      1997. november 17‑én a Consorzio ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be az érdemi kérelmében és annak indokolásában szereplő intézkedések elrendelése iránt.

27      Az Asda és a Hygrade a kereset elutasítását kérték, különösen arra hivatkozva, hogy a 2081/92 rendelet és/vagy a 1107/96 rendelet nem biztosítja a Consorzio számára az általa hivatkozott jogokat.

28      A kérelmeket elutasították.

29      A Consorzio fellebbezést nyújtott be a Court of Appeal (England & Wales) (Egyesült Királyság) előtt. Ez a bíróság engedélyezte a Salumificio beavatkozását az eljárásba. A fellebbezést 1998. december 1‑jén elutasították.

30      A Consorzio és a Salumificio a House of Lordshoz fordult.

31      Mivel úgy ítélte meg, hogy a jogvita megoldása a 2081/92 rendelet és a 1107/96 rendelet értelmezésétől függ, a House of Lords felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Az 1107/96/EK bizottsági rendelettel és a »Prosciutto di Parma« oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM) termékleírásával együttesen olvasott 2081/92/EGK tanácsi rendelet olyan érvényes jogot hozott‑e létre a közösségi jogban, amelyre valamely tagállam bírósága előtt közvetlenül lehet hivatkozni, és amely megtiltja az OEM feltételeinek megfelelően Pármából exportált sonkából előállított, azonban ezt követően nem a termékleírásnak megfelelően szeletelt, csomagolt és címkézett sonka felszeletelt és csomagolt formában, »pármai sonka«‑ként történő kiskereskedelmi forgalmazását?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

32      Előzetesen meg kell állapítani, hogy az a termékleírás, amelynek alapján a 1107/96 rendelet a „pármai sonka” OEM‑et bejegyezte, a szeletelve forgalmazott sonka esetében kifejezetten említi azt a követelményt, hogy a termék szeletelésére és csomagolására az előállítási régióban kerüljön sor, és az 1990. február 13‑i törvényre, valamint az 1993. február 15‑i rendeletre utal a 2081/92 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének i) pontja értelmében a nemzeti rendelkezések alapján betartandó követelmények tekintetében.

33      Szintén előzetesen kell megjegyezni, hogy az alapügyben szereplő szeletelési és csomagolási folyamatokat a kiskereskedelemtől és a vendéglátástól eltérő szakaszban végzik, amelyek tekintetében nem vitatott, hogy a fenti műveleteknek az előállítási régióban történő elvégzésére vonatkozó feltétel nem alkalmazandó.

34      Ezért amennyiben az ítélet az előállítási régióban történő a szeletelésre és a csomagolásra vonatkozó feltételre hivatkozik, kizárólag azokra a szeletelési és csomagolási folyamatokra vonatkozik e kifejezés, amelyek a kiskereskedelemtől és a vendéglátástól eltérő szakaszban valósulnak meg.

35      A fenti megállapítások fényében, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés lényegében négy részkérdést foglal magában.

36      Az első részkérdés arra vonatkozik, hogy a 2081/92 rendeletet úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az, hogy egy OEM alkalmazását olyan folyamatok előállítási régióban történő elvégzésére vonatkozó feltételhez kössék, mint a termék szeletelése és csomagolása.

37      A második részkérdés arra vonatkozik, hogy az EK 29. cikk értelmében kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül‑e a „pármai sonka” OEM szeletelve forgalmazott sonkára történő használatának a fenti feltételhez kötése.

38      A harmadik részkérdés arra vonatkozik, hogy – az előző kérdésre adott igenlő válasz esetén – igazolható‑e, és következésképpen az utóbbi rendelkezéssel összeegyeztethetőnek tekinthető‑e a vitatott feltétel.

39      Végül a negyedik részkérdés arra a tárgyra vonatkozik, hogy erre a feltételre hivatkozhatnak‑e a gazdasági szereplőkkel szemben, habár nem hozták azt a tudomásukra.

 Annak lehetőségéről, hogy egy OEM alkalmazását olyan folyamatok előállítási régióban történő elvégzésére vonatkozó feltételhez kössék, mint a termék szeletelése és csomagolása

40      A Consorzio, a Salumificio, a spanyol, a francia és az olasz kormány, valamit a Bizottság lényegében úgy ítéli meg, hogy a 2081/92 rendelet elvileg lehetővé teszi a gyártóknak, hogy egy OEM alkalmazását olyan folyamatok előállítási régióban történő elvégzésére vonatkozó feltételhez kössék, mint a termék szeletelése és csomagolása.

41      Az Asda és a Hygrade kétségbe vonja, hogy egy ilyen feltétel bármilyen módon is szerepelhet a közösségi szabályok között. Az Egyesült Királyság Kormánya úgy ítéli meg, hogy a 2081/92 rendelet nem biztosítja a gyártóknak azt a jogot, hogy megtiltsák az OEM‑mel forgalmazott, az előállítási régión kívül szeletelt és csomagolt termék forgalmazását.

42      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2081/92 rendelet szövegéből, valamint rendszeréből is kiderül, hogy a termékleírás az az eszköz, amely meghatározza annak az egységes oltalomnak a terjedelmét, amelyet ez a rendelet a Közösségben biztosít.

43      A 2081/92 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése ugyanis az OEM használatát a termék termékleírásnak való megfeleléséhez köti. Ugyanezen rendelet 8. cikke az „OEM” megjelölés elhelyezését a termék fenti rendeltnek, így tehát a termékleírásnak való megfelelése feltételének rendeli alá, a 13. cikk ezt követően pedig meghatározza a bejegyzett elnevezés által biztosított egységes oltalom tartalmát. A 10. cikk (1) bekezdése pontosítja, hogy az egyes tagállamokban létrehozott felügyeleti rendszer szerepe annak biztosítása, hogy az OEM‑et viselő termékek eleget tegyenek a leírásokban megállapított követelményeknek.

44      A 2081/92 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésével összhangban, a termékleírásnak tartalmaznia kell legalább az e rendelkezésben – nem kimerítő jelleggel – felsorolt elemeket.

45      Így tartalmaznia kell többek között a fenti rendelkezés b), d), e), h) és i) pontjában szereplőket:

–        a termék leírása, főbb fizikai, kémiai, mikrobiológiai és/vagy érzékszervi jellemzői;

–        annak igazolása, hogy a termék [egy meghatározott] földrajzi területről származik;

–        a termék előállítási módjának, adott esetben a helyre jellemző, autentikus és állandó módszerének meghatározása;

–        az OEM árujelzőre vonatkozó, címkézéssel kapcsolatos különleges adatok;

–        a közösségi és/vagy nemzeti rendelkezések által megállapított előírások.

46      A termékleírások így tartalmazzák az oltalom alatt álló termék részletes meghatározását, amelyet az érintett termelők az azt továbbító tagállam, majd az OEM‑et akár a 2081/92 rendelet 5–7. cikkében szereplő rendes eljárással, akár a 17. cikkben szereplő egyszerűsített eljárással bejegyző Bizottság felügyelete mellett határoznak meg.

47      Ez a meghatározás egyrészt megállapítja az OEM használata tekintetében betartandó kötelezettségek terjedelmét, és – ezzel összefüggésben ‑ az OEM bejegyzésének joghatásaként a harmadik személyekkel szemben oltalomban részesített jogok terjedelmét, amely közösségi szinten állapítja meg a termékleírásban meghatározott vagy abban szereplő szabályokat.

48      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2081/92 rendelet 4. cikkének megfogalmazása semmiképpen nem zárja ki azt, hogy ugyanazon termék különböző piaci megjelenési formáit eredményező folyamatokra alkalmazandó, különleges technikai szabályokat határozzanak meg annak érdekében, hogy egyrészt a termék minden formájában megfeleljen a minőség követelményének, mivel – a rendelet harmadik preambulumbekezdése szerint – az elmúlt években megfigyelhető, hogy a fogyasztók nagyobb fontosságot tulajdonítanak a minőségnek, másrészt biztosítsa az azonosítható földrajzi eredetet, amely iránt – ugyanezen preambulumbekezdés szerint – egyre növekszik a kereslet.

49      Ezen két célkitűzésre tekintettel tehát előírhatók különleges technikai szabályok olyan folyamatokra, mint a termék szeletelése és csomagolása.

50      Azt a következtetést kell tehát levonni, hogy a 2081/92 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az, hogy egy OEM alkalmazását olyan folyamatok előállítási régióban történő elvégzésére vonatkozó feltételhez kössék, mint a termék szeletelése és csomagolása, amennyiben ez a feltétel szerepel a termékleírásban.

 Arról, hogy a kivitelre vonatkozó, mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül‑e az előállítási régióban történő szeletelésre és csomagolásra vonatkozó, a „pármai sonka” OEM‑re előírt feltétel

51      Az Asda és a Hygrade úgy érvelnek, hogy egy termék csomagolására vonatkozó feltételek korlátozásnak minősülhetnek az EK 28. cikk és az EK 29. cikk értelmében. Különösen egy olyan szabály Egyesült Királyságban való alkalmazása lehet nyilvánvalóan alkalmas a Közösségen belüli kereskedelem közvetlen vagy közvetett, tényleges vagy potenciális akadályozására, amelynek alapján a szeletelve forgalmazott pármai sonka csak akkor állhat az OEM oltalma alatt, ha azt az előállítási régióban szeletelték és csomagolták.

52      Az Egyesült Királyság Kormánya úgy ítéli meg, hogy az alapügyben szereplő feltétel a kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozásnak minősül.

53      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a mennyiségi korlátozásoknak, valamint az azonos hatású intézkedéseknek a tilalma nem csupán a nemzeti intézkedésekre, hanem a közösségi intézmények által hozott intézkedésekre is érvényes (lásd különösen a C‑114/96. sz., Kieffer és Thill ügyben 1997. június 25‑én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑3629. o.] 27. pontját és a C‑169/99. sz. Schwarzkopf‑ügyben 2001. szeptember 13‑án hozott ítélet [EBHT 2001., I‑5901. o.] 37. pontját).

54      Az EK 29. cikk tilt minden olyan intézkedést, amelyeknek célja vagy hatása a kivitel sajátos korlátozása, és így egy tagállam bel‑ és külkereskedelme között eltérő feltételek létrehozása oly módon, hogy a nemzeti termelésnek vagy az adott tagállam belső piacának különleges előnyt biztosít (nemzeti intézkedések kapcsán lásd különösen a C‑209/98. sz. Sydhavnens Sten & Grus ügyben 2000. május 23‑án hozott ítélet [EBHT 2000., I‑3743. o.] 34. pontját).

55      Amint a jelen ítélet 32. pontja megállapította, a „pármai sonka” OEM termékleírása kifejezetten említi azt a követelményt, hogy a szeletelve forgalmazott sonka esetén a termék szeletelésére és csomagolására az előállítási régióban kerüljön sor, és az 1990. február 13‑i törvényre, valamint az 1993. február 15‑i rendeletre utal a 2081/92 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének i) pontja értelmében a nemzeti rendelkezések alapján betartandó követelmények tekintetében. Mivel az 1107/96 rendelet bejegyezte a „pármai sonka” OEM‑et, a szeletelve forgalmazott sonka esetén a „pármai sonka” OEM használatának feltételeként a régió területén történő szeletelést és csomagolást írta elő.

56      Ennek a feltételnek az a következménye, hogy az előállítási régióban gyártott olyan sonka, amely megfelel a „pármai sonka” OEM használatához szükséges további feltételeknek, nem szeletelhető a fenti régión kívül anélkül, hogy el ne veszítené ezt az elnevezést.

57      Ezzel szemben az előállítási régión belül szállított pármai sonka megőrzi az OEM‑hez való jogosultságát, ha azt a termékleírásban szereplő szabályoknak megfelelően szeletelik és csomagolják.

58      Ezeknek a szabályoknak tehát az a hatásuk, hogy korlátozzák különösen a „pármai sonka” OEM feltüntetésére jogosult sonka kivitelét, és így egy tagállam bel‑ és külkereskedelme között eltérő feltételeket hozhatnak létre. Ezért az EK 29. cikk értelmében kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozásnak minősülnek (lásd ugyanebben az értelemben a C‑388/95. sz., Belgium kontra Spanyolország ügyben 2000. május 16‑án hozott ítélet [EBHT 2000., I‑3123. o.] 38. és 40–42. pontját).

59      Azt a következtetést kell tehát levonni, hogy az EK 29. cikk értelmében vett, kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül az, hogy a szeletelve forgalmazott sonka esetén a „pármai sonka” OEM használatát azon feltételhez kötik, hogy a szeletelési és csomagolási folyamatokat az előállítási régióban végezzék.

 A termék előállítási régióban történő szeletelésére és csomagolására vonatkozó feltétel igazolásáról

60      A Consorzio, a Salumificio, a spanyol és az olasz kormány, valamint a Bizottság úgy érvelnek, hogy a fent hivatkozott, Belgium kontra Spanyolország ügyben hozott ítéletében a Bíróság úgy ítélte meg, hogy egy kivitelre vonatkozó, mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedést – amely az eredetmegjelölés használatához megkövetelte azt, hogy az eredetmegjelöléssel rendelkező bort a termelési régiójában palackozzák – igazolja az, hogy ez az előírás a megnevezés hírnevének a megőrzésére irányul, mivel a termék eredetiségén kívül annak minőségét és jellegzetességeit is biztosítja. Úgy ítélik meg, hogy az ezen ítéletből eredő ítélkezési gyakorlat átültethető a pármai sonka előállítási régióban történő szeletelésére és csomagolására vonatkozó feltételre is, mivel ezt a feltételt igazolják a termék eredetiségének és minőségének biztosításához fűződő célok. A francia kormány kiemeli, hogy ez a feltétel lehetővé teszi annak biztosítását, hogy a termék meghatározott földrajzi területről származzon

61      Az Asda, a Hygrade és az Egyesült Királyság Kormánya azt állítja, hogy a szeletelés és csomagolás nem befolyásolja a pármai sonka minőségét, és nem veszélyezteti annak eredetiségét. Erre az előfeltételre alapozva az Egyesült Királyság Kormánya úgy ítéli meg, hogy a fent hivatkozott, Belgium kontra Spanyolország ügyben hozott ítéletben elfogadott megközelítésmód, amelyet valóban helyénvaló volna a jelen ügyben követni, az ezen ítélet által elfogadottal ellentétes megoldáshoz vezet.

62      Előzetesen arra kell emlékeztetni, hogy – az EK 30. cikkel összhangban – az EK 29. cikk rendelkezései nem zárják ki a kivitelre vonatkozó olyan tilalmakat vagy korlátozásokat, amelyeket az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme indokol.

63      Meg kell jegyezni, hogy a közösségi jogalkotás általános irányvonala a közös agrárpolitika keretein belül a termékek minőségének kiigazítására irányul, e termékek hírnevének javítása céljából, többek között az eredetmegjelölések alkalmazásának köszönhetően, amelyek különleges oltalomban részesülnek (lásd a fent hivatkozott, Belgium kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 53. pontját). Ez a tendencia a minőségi borok ágazatában a borpiac közös szervezéséről szóló, 1999. május 17‑i 1493/1999/EK tanácsi rendelettel (HL L 179., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 26. kötet, 25. o.) hatályon kívül helyezett, a meghatározott termőhelyről származó minőségi borokra vonatkozó különleges rendelkezések megállapításáról szóló, 1987. március 16‑i 823/87/EGK tanácsi rendelet (HL 1987. L 84., 59. o.) elfogadásával öltött testet. Más mezőgazdasági termékek tekintetében a 2081/92 rendelet elfogadásában nyilvánult meg, amelynek célja – a preambulumbekezdéseinek fényében – az, hogy teljesítse a fogyasztók elvárásait a minőségi és meghatározott földrajzi területről származó termékek tekintetében, valamint megkönnyítse, hogy egyenlő versenyfeltételek mellett magasabb jövedelemhez juthassanak a termelők a minőség javítására irányuló erőfeszítéseikért cserében.

64      Az eredetmegjelölések az ipari és kereskedelmi tulajdonjogok részét képezik. Az alkalmazandó rendelkezés védi azok jogosultjait a megnevezések olyan harmadik személyek által történő jogosulatlan használatával szemben, akik a megnevezésnek az idők során szerzett hírnevét akarnák kihasználni. Az eredetmegjelölések célja annak biztosítása, hogy a velük ellátott termék valamely meghatározott földrajzi területről származik, és egyedi jellemzőkkel rendelkezik. Jelentős hírnevet szerezhetnek a fogyasztók körében, és a használatukhoz szükséges feltételeket teljesítő termelők számára lényeges eszközt jelentenek a vásárlóközönség vonzására. Az eredetmegjelölések hírneve a fogyasztókban keltett képzet révén működik. Ez a képzet alapvetően a termék egyedi jellemzőitől, illetve általánosabb értelemben a minőségétől függ. Ez utóbbi határozza meg végső soron a termék hírnevét (lásd a fent hivatkozott, Belgium kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 54–56. pontját). A fogyasztók felfogásában a termelők hírneve és a termék minősége közötti kapcsolat továbbá attól a meggyőződésüktől függ, hogy az eredetmegjelöléssel értékesített termékek eredetiek‑e.

65      A „pármai sonka” OEM termékleírása – amennyiben előírja a szeletelés és a csomagolás előállítási régióban történő végzését – arra irányul, hogy lehetővé tegye az OEM jogosultjainak, hogy a termék egyik piaci megjelenési formája felett megőrizzék az ellenőrzést. Az általa előírt feltétel célja a termék minőségének és eredetiségének, valamint következésképpen az OEM hírnevének nagyobb fokú biztosítása, amelyért a jogosultjai tejeskörűen és együttesen viselik a felelősséget.

66      Ebben az összefüggésben egy olyan feltételt, mint amilyenről szó van, a kereskedelemre gyakorolt korlátozó hatásai ellenére a közösségi joggal összeegyeztethetőnek kell tekinteni, amennyiben bizonyítást nyer, hogy a „pármai sonka” OEM hírnevének megőrzéséhez szükséges és arányos eszköznek minősül (lásd ugyanebben az értelemben a fent hivatkozott, Belgium kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 58. és 59. pontját).

67      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a pármai sonkát elsősorban szeletekben fogyasztják, és minden e megjelenési formát eredményező folyamat felfogható úgy, hogy különösen egy bizonyos ízt, színt és állagot idéznek elő, amelyet a fogyasztók fognak megítélni.

68      A sonka szeletelése és csomagolása fontos folyamat tehát, amely árthat a minőségnek, és következésképpen az OEM hírnevének, ha olyan feltételek mellett végzik, amelyek végeredménye olyan termék lesz, amely a sonkához társuló, érzékszervekkel tapasztalható minőségnek nem felel meg. Ezek a folyamatok a termék eredetiségének garanciáját is veszélyeztethetik, mivel szükségszerűen a feldolgozott egész sonkák eredetre utaló jelzésének eltávolításával járnak.

69      A „pármai sonka” OEM termékleírása – a benne szereplő szabályokkal és azon követelményekkel, amelyeket az általa hivatkozott nemzeti rendelkezések alapján be kell tartani – részletes és szigorú szabályokat állapít meg a szeletekben előcsomagolt sonka forgalomba hozatalához szükséges három lépésre. Az első lépés a sonka kicsontozása, sonkakockák készítése, és ezek szeleteléshez történő hűtése és fagyasztása. A második lépés a szeletelés. A harmadik a szeletelt sonka vákuum‑ vagy védőgázas csomagolása.

70      Három alapszabályt kell az ipari folyamatban betartani.

71      Először is, a felhasznált sertéscomb eredetiségének ellenőrzését követően szelektálni kell ezek közül. Kizárólag a bizonyos további – különösen a súlyra, az érlelés időtartamára, a víztartalomra, a belső nedvesség mértékére és látható hibák hiányára vonatkozó –, szigorúbb feltételeknek megfelelő sertéscomb szeletelhető fel és csomagolható be. A válogatás az eljárás további szakaszaiban is folytatódik, amennyiben a termék olyan hibái jelennek meg, mint a mikro‑hemorrágiákból eredő foltok, a húsban található fehér területek, vagy az izomközi túlzott mértékű zsír, amely a csontozás vagy a szeletelés előtt nem volt látható.

72      Másodsorban az előállítási régió valamennyi olyan gyártóját, aki pármai sonkát kíván szeletelni és csomagolni, jóvá kell hagynia a felügyeleti rendszernek, amely a csomagolóanyag‑szállítókat is jóváhagyja.

73      Harmadsorban a felügyeleti rendszer képviselőinek jelen kell lenniük a folyamat mindhárom szakaszában. Folyamatosan felügyelik a termékleírás valamennyi előírásának betartását, beleértve a termék jelzéssel való ellátását minden egyes lépésben. A folyamatok végén igazolják az előállított termékek számát.

74      A különböző szakaszokban nagyon szigorú, az eredetiségre, a minőségre, a higiéniára és a címkézésre vonatkozó technikai beavatkozások és ellenőrzések történnek. Néhány közülük különleges szakértelmet igényel, különösen a húskockák lehűtésének és fagyasztásának szakaszában.

75      Ezzel kapcsolatban el kell ismerni, hogy az előállítási régión kívüli felügyelet kevésbé tudná biztosítani a termék minőségét és eredetiségét, mint az előállítási régión belül, a termékleírásban leírt eljárás betartásával végzett felügyelet (lásd ugyanebben az értelemben a fent hivatkozott, Belgium kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 67. pontját). Egyrészt ugyanis az ez utóbbi eljárás alapján elvégzett ellenőrzések mélyrehatóak és rendszeresek, illetve olyan szakemberek végzik, akik speciális ismeretekkel rendelkeznek a pármai sonkára vonatkozóan. Másrészt nehezen képzelhető el, hogy az OEM jogosultjainak képviselői hatékonyan tudnának ilyen felügyeletet bevezetni más tagállamokban.

76      A fogyasztóknak végső soron nyújtott termék minőségét és eredetét érintő kockázat következésképpen nagyobb volna, ha az előállítási régión kívül szeletelnék fel és csomagolnák be, mintha azon belül tennék ezt (lásd ugyanebben az értelemben a fent hivatkozott, Belgium kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 74. pontját).

77      Ezt a megállapítást nem kérdőjelezi meg az a – jelen ügyben hangsúlyozott – körülmény, hogy a sonkát (legalábbis bizonyos feltételek mellett) az előállítási régión kívül is felszeletelhetik a kiskereskedelemben és a vendéglátásban. Ezt a szeletelést ugyanis főszabály szerint a fogyasztó előtt kell végezni, vagy legalábbis ez utóbbi kérheti ezt, különösen a felhasznált sertéscomb eredetre vonatkozó jelzésének ellenőrzése céljából. Ezen felül a kiskereskedelem vagy a vendéglátás szakaszát megelőzően végzett szeletelés és csomagolás az érintett termékek mennyisége miatt nagyobb kockázatot jelent egy OEM hírnevére a termék eredetiségének és minőségének elégtelen ellenőrzése esetén, mint a kiskereskedelemben és vendéglátás által végzett szeletelés és csomagolás.

78      Ezért az előállítási régióban történő szeletelésre és csomagolásra vonatkozó azon feltétel, amelynek célja a pármai sonka hírnevének az egyedi jellegzetességei és minősége feletti ellenőrzés megerősítése révén való megőrzése, egy olyan OEM‑et védő intézkedésként igazolható, amelynek jogosultja valamennyi érintett gyártó, és amely számukra meghatározott jelentőséggel bír (lásd ugyanebben az értelemben a fent hivatkozott, Belgium kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 75. pontját).

79      Az ebből eredő korlátozás a kitűzött cél megvalósítása érdekében szükséges, amennyiben nincsenek ugyanezen cél elérését szolgáló, kevésbé korlátozó alternatív intézkedések.

80      E tekintetben a „pármai sonka” OEM‑et nem részesíti hasonló oltalomban az előállítási régión kívül letelepedett termelők számára előírt, a fogyasztók megfelelő címkézés útján történő azon tájékoztatására vonatkozó kötelezettség, hogy a szeletelés és a csomagolás ezen régión kívül történt. Az előállítási régión kívül szeletelt és csomagolt sonka minőségét és eredetiségét érintő azon veszély ugyanis, amely a szeleteléshez és a csomagoláshoz kapcsolódó kockázatok megvalósulásából ered, valamennyi „pármai sonka” OEM alatt forgalmazott sonka hírnevének árthat, beleértve az OEM jogosultjai szövetségének ellenőrzése mellett, az előállítási régióban szeletelt és csomagolt sonkát is (lásd ugyanebben az értelemben a fent hivatkozott, Belgium kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 76. és 77. pontját).

81      Azt a következtetést kell tehát levonni, hogy igazoltnak, és következésképpen az EK 29. cikkel összeegyeztethetőnek kell tekinteni azt a feltételt, hogy a szeletelve forgalmazott sonka esetén a „pármai sonka” OEM használatát ahhoz a feltételhez kötik, hogy a szeletelést és csomagolást az előállítási régióban végezzék.

 Az előállítási régióban történő szeletelésre és csomagolásra vonatkozó feltétel gazdasági szereplőkkel szembeni felhívhatóságáról

 A Bíróság elé terjesztett észrevételek

82      A Consorzio és Salumificio úgy ítélik meg, hogy a nemzeti hatóságok előtt hivatkozni lehet a „pármai sonka” OEM termékleírásában szereplő, az előállítási régióban történő szeletelésre és csomagolásra vonatkozó feltételre. Véleményük szerint egy gazdasági szereplő csak abban az esetben hivatkozhat arra, hogy nem tudott erről az olyan aktusokból és rendelkezésekből származó feltételről, amelyeket ő nem ismerhetett meg, ha szankció alkalmazását kezdeményezik vele szemben. Az olasz kormányhoz hasonlóan úgy ítélik meg, hogy egy gazdasági szereplő ezzel szemben nem hivatkozhat arra, hogy nem tudott erről a feltételről, amennyiben – ahogyan az alapügyben is – csak azt kérték tőle, hogy a jövőben hagyjon fel az előállítási régión kívül szeletelt és csomagolt pármai sonka forgalmazásával. Mindenesetre hozzáteszik, hogy az Asda és a Hygrade nem bizonyította az alapeljárásban, hogy nehézségei lettek volna a szükséges információk és dokumentumok szabad és jogszerű megszerzése, valamint felhasználása tekintetében, különösen a termékleírás 1997 óta elérhető angol változatát illetően.

83      A francia kormány azzal érvel, hogy az EK 249. cikk alapján minden egyén közvetlenül hivatkozhat egy közösségi rendeletre valamely nemzeti bíróság előtti polgári eljárásban.

84      A Bizottság megerősíti, hogy a termékleírás közzétételének hiánya a 2081/92 rendelet rendszeréből és az alkalmazott különleges bejegyzési eljárásból következik. Véleménye szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés lényegében magát a rendeletet is érinti, és megkérdőjelezi a 2081/92 rendeletben szereplő bejegyzési eljárás egészét. A termékleírás közzétételének hiánya a közösségi jogalkotó megfontolt választásának eredménye az egyszerűsített eljárás körében. Ez az eljárás a nemzeti jogszabályok által már oltalomban részesített elnevezéseket gyűjtötte össze. A hatálya alá tartozó bejegyzett elnevezések tehát már jól ismertek voltak nem csak a nyilvánosság, hanem minden kétséget kizáróan a gazdasági szereplők számára is, mind az importőrök, mind pedig a nagy‑ és a kiskereskedők körében. Az is feltételezhető, hogy ezek a szereplők az érintett termékeket már az OEM bejegyzését megelőzően is forgalmazták. A közösségi jogalkotó célja tehát kizárólag arra irányulhatott, hogy a nemzeti szinten már oltalom alatt álló elnevezések számára közösségi szinten is oltalmat biztosítson, miután a Bizottság ellenőrizte, hogy ezek megfelelnek‑e a 2081/92 rendelet 2. és 4. cikkében szereplő feltételeknek.

85      Az Asda és a Hygrade fenntartja, hogy az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzé nem tett intézkedés nem alkalmazható egy egyénnel szemben, mivel – ahogyan az alapügyben is – ez utóbbinak nincsen semmilyen törvényes joga ezen intézkedés egy példányának megszerzésére, sem saját nyelvén, sem más nyelven. A rendeletek EK 249. cikkben szereplő közvetlen hatályának elve ellenére egy közösségi intézkedés csak akkor keletkeztethet egyéni jogokat, ha kellően egyértelmű, pontos és feltétel nélküli. Egy közösségi szabályozás hatályának és jogkövetkezményeinek egyértelműnek és a jogalanyok számára kiszámíthatónak kell lennie, különben sérti a jogbiztonság és az átláthatóság elvét. Az előírt szabályoknak lehetővé kell tenniük az érintett személyeknek azt, hogy pontosan megismerhessék a számukra előírt kötelezettségek terjedelmét. Egy aktus közzétételének hiánya megakadályozza azt, hogy ezen aktus kötelezettségeket írjon elő az egyének számára. A közösségi jog által előírt kötelezettségnek továbbá könnyen megismerhetőnek kell lennie annak a tagállamnak a nyelvén, ahol azt alkalmazni kell. Hivatalos fordításának hiányában egy közösségi intézkedés nem gátolhatja meg az egyének jogainak akár polgári eljárásban, akár büntető eljárásban történő érvényesítését. A jogbiztonság és az átláthatóság elve sérülne, ha a Consorzio jogosult lenne egy közzé nem tett termékleírás betartását nemzeti bíróság előtt követelni. Következésképpen a termékleírásra vonatkozó rendelkezéseknek nem lehet közvetlen hatályuk.

86      Az Egyesült Királyság Kormánya megjegyzi, hogy az 1107/96 rendelet kizárólag azt említi, hogy a „pármai sonka” elnevezés OEM. Ebben az OEM‑ben semmi sem jelzi azt, hogy egy gazdasági szereplő, aki pármai sonkát vásárolt, nem szeletelheti fel és csomagolhatja be azt a fogyasztóknak való eladás céljából. E folyamatok jellegében semmi sem hívja fel a gazdasági szereplő figyelmét arra a tényre, hogy a „pármai sonka” OEM nem használható fel olyan, az OEM‑et jogszerűen viselő sonkából készült, szeletelt termékre, amelyet az előállítási régión kívül szeleteltek fel. A „pármai sonka” OEM felhasználására vonatkozó mindenfajta tilalomnak átláthatónak és könnyen megismerhetőnek kell lennie. Az átláthatóság és a megismerhetőség elvét csak akkor tartják tiszteletben, ha a korlátozás a Közösség hivatalos közleményei alapján könnyen meghatározható.

 A Bíróság válasza

87      Emlékeztetni kell arra, hogy az EK 249. cikk második bekezdése alapján a rendelet általános hatállyal bír, és teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

88      Ennek alapján nemcsak jogokat, hanem kötelezettségeket is keletkeztet az egyének számára, amelyekre ez utóbbiak más egyénekkel szemben a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhatnak.

89      A jogbiztonság követelménye ugyanakkor megköveteli, hogy egy közösségi szabályozás lehetővé tegye, hogy az érintettek pontosan megismerhessék a rájuk rótt kötelezettségek mértékét (lásd a C‑209/96. sz., Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben 1998. október 1‑jén hozott ítélet [EBHT 1998., I‑5655. o.] 35. pontját).

90      A 2081/92 rendelet tizenkettedik preambulumbekezdésében kimondja, hogy annak érdekében, hogy az eredetmegjelölések minden tagállamban oltalmat élvezhessenek, azokat közösségi szinten kell nyilvántartásba venni, a nyilvántartásba történő bejegyzésnek a kereskedelem szereplői és a fogyasztók számára egyaránt tájékoztatásul kell szolgálnia.

91      Az egyszerűsített eljárás azonban nem írja elő a termékleírás vagy annak elemeinek közzétételét.

92      Az 1107/96 rendelet annak előírására korlátozódik, hogy a „pármai sonka” elnevezés a 2081/92 rendelet 17. cikke szerint lett OEM‑ként bejegyezte.

93      Ennek a bejegyzésnek az a következménye, hogy közösségi szinten állapítja meg a termékleírásban kimondott vagy ott szereplő feltételeket, többek között az előállítási régióban történő szeletelésre és csomagolásra vonatkozó előírást tartalmazó feltételt is. Ez a feltétel magában foglalja azt, hogy harmadik személyek tartózkodni kötelesek ettől a tevékenységtől, az ugyanis akár polgári jogi, akár büntető jogi eszközökkel szankcionálható.

94      Márpedig – amint valamennyi beavatkozó, akik ezzel kapcsolatban véleményt fejtettek ki az eljárásban, elismerte – az OEM által biztosított oltalom rendszerint nem terjed ki olyan folyamatokra, mint a termék szeletelése és csomagolása. Ezek a tevékenységek csak akkor tilosak az előállítási régión kívüli harmadik személyek számára, ha a termékleírásban kifejezetten szerepel erre vonatkozó feltételt.

95      E körülmények között a jogbiztonság elve megköveteli, hogy a szóban forgó feltételt a közösségi szabályozásban megfelelő közzététel útján harmadik személyek tudomására hozzák. Ez a közzététel teljesíthető ennek a feltételnek az 1107/96 rendeletben történő említésével.

96      Ha elmulasztották harmadik személyek tudomására hozni, a fenti feltételre nem lehet nemzeti bíróság előtt hivatkozni, sem büntetőjogi szankció kiszabásának céljából, sem polgári eljárás keretében.

97      Nem tartható fenn eredményesen, hogy a termékleírásban szereplő feltételek közzététele azért nem volt szükséges a 2081/92 rendelet 17. cikkében szereplő egyszerűsített eljárásban, mivel a bejegyzett elnevezések már jól ismertek voltak a nyilvánosság és a gazdasági szereplők körében, és a közösségi jogalkotó szándéka kizárólag arra irányult, hogy a nemzeti szinten már létező oltalmat közösségi szintre terjessze ki.

98      A 2081/92 rendeletet megelőzően az eredetmegjelöléseket fő szabály szerint kizárólag az elfogadás helye szerinti tagállam területén közzétett és ott alkalmazható nemzeti rendelkezések részesítették oltalomban, azzal a fenntartással, hogy az oltalom nemzetközi egyezményekkel a szerződő felek közös megegyezésével más tagállamok területére is kiterjeszthető. Márpedig ezen fenntartás alapján nem feltételezhető az, hogy egy ilyen helyzet következtében a fenti eredetmegjelölésre vonatkozó feltételek szükségszerűen ismertek voltak az egész Közösségben a nyilvánosság és a gazdasági szereplők számára, beleértve az oltalom pontos terjedelmét is, amelyet az érintett tagállam nemzeti nyelvén megfogalmazott termékleírások és technikai tartalmú nemzeti rendelkezések határoztak meg.

99      Azt a következtetést kell tehát levonni, hogy a termék előállítási régióban történő szeletelésére és csomagolására vonatkozó feltételre nem lehet hivatkozni a gazdasági szereplőkkel szemben annak hiányában, hogy a közösségi szabályozásban megfelelő közzététel útján tudomásukra hozták volna.

 A költségekről

100    A Bíróságnál észrevételt előterjesztő Egyesült Királyság Kormánya, a spanyol, francia és olasz kormány, valamint a Bizottság részéről felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG

a House of Lords 2001. február 8‑i végzésével hozzá intézett kérdésre válaszolva a következőképpen határozott:

1)      Az Osztrák Köztársaság, a Svéd Királyság és a Finn Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmánnyal módosított, a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 1992. július 14‑i 2081/92/EGK tanácsi rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az, hogy egy oltalom alatt álló eredetmegjelölés alkalmazását olyan folyamatok előállítási régióban történő elvégzésére vonatkozó feltételhez kössék, mint a termék szeletelése és csomagolása, amennyiben ez a feltétel szerepel a termékleírásban.

2)      Az EK 29. cikk értelmében vett, kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül az, hogy a szeletelve forgalmazott sonka esetén a „Prosciutto di Parma” oltalom alatt álló eredetmegjelölés használatát azon feltételhez kötik, hogy a szeletelési és csomagolási folyamatokat az előállítási régióban végezzék, azonban ezt igazoltnak, és következésképpen ezen rendelkezéssel összeegyeztethetőnek kell tekinteni.

3)      A szóban forgó feltételre nem lehet hivatkozni a gazdasági szereplőkkel szemben annak hiányában, hogy a közösségi szabályozásban megfelelő közzététel útján tudomásukra hozták volna.

Rodríguez Iglesias

Puissochet

Wathelet

Schintgen

Timmermans

Gulmann

Edward

Jann

Skouris

Macken

Colneric

von Bahr

Cunha Rodrigues

Kihirdetve Luxembourgban, a 2003. május 20‑i nyilvános ülésen.

R. Grass

G. C. Rodríguez Iglesias

hivatalvezető

elnök

---

* Az eljárás nyelve: angol