Vezetői összefoglaló

Az ipar felgyorsításáról szóló jogszabály hatásvizsgálata

A. A fellépés szükségessége

Miért? Milyen problémát kell megoldani?

A kezdeményezés által kezelni kívánt átfogó problémát az jelenti, hogy a fokozott globális nyomással összefüggésben meg kell erősíteni az uniós ipar versenyképességét és rezilienciáját, miközben fel kell gyorsítani folyamatai és termékei dekarbonizációját. Ebben három részprobléma játszik szerepet: az alacsony szén-dioxid-kibocsátású európai ipari termékek iránti korlátozott kereslet, az ellátási lánc sebezhetősége a stratégiai ágazatokban és a „nettó zéró” technológiákban, valamint a még nem széles körben alkalmazott ipari dekarbonizációs technológiák.

Az uniós feldolgozóipar a legnagyobb munkaadó (18,7 %) és hozzáadott értéket nyújtó szolgáltató (24,1 %). Az uniós ipar azonban teret veszít. A feldolgozóiparnak az uniós GDP-hez viszonyított aránya a 2000. évi 17 %-ról 2024-ben 14 %-ra csökkent. A befektetések alacsony szintje, valamint az olyan kihívások, mint a lassú gazdasági növekedés, a tisztességtelen nemzetközi kereskedelem és verseny, a dekarbonizáció és a technológiai verseny szükségessége hatással vannak az uniós ipar versenyképességére és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású európai technológiákba való befektetések üzleti megalapozottságára. A „nettó zéró” technológiák globális piaca az előrejelzések szerint 2035-re közel háromszorosára nő. Bár folyamatban van a bevezetésük az EU-ban, az uniós globális piaci részesedés csökken, a belföldi gyártási kapacitás pedig továbbra is korlátozott. Emellett a gazdasági biztonság az uniós iparpolitika központi pillére, a zöld és digitális átállást alátámasztó kulcsfontosságú technológiák pedig jelenleg ki vannak téve a stratégiai függőségeknek és az ellátási láncot érintő kockázatoknak. Versenyképes és dekarbonizált ipari bázis nélkül az EU nem fogja elérni a tisztaipar-megállapodás és a gazdasági biztonsági stratégia célkitűzéseit.

Mi e kezdeményezés várható eredménye?

Az általános célkitűzés a reziliens és dekarbonizált ipari termelés növelése az uniós feldolgozóiparban, különös tekintettel az energiaigényes iparágakra, a „nettó zéró” technológiákra és a gépjárműiparra, hozzájárulva Európa versenyképességéhez, gazdasági biztonságához és fenntartható gazdasági növekedéséhez. Az általános célkitűzés öt egyedi célkitűzésre bontható:

(1. egyedi célkitűzés) Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású ipari termékek megkülönböztetésének előmozdítása az értékük és értékesíthetőségük növelése érdekében

(2. egyedi célkitűzés) Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású európai termékek és a „nettó zéró” technológiák iránti kereslet fellendítése

(3. egyedi célkitűzés) A külföldi befektetések minőségének és előnyeinek maximalizálása az EU-ban

(4. egyedi célkitűzés) Az ipari dekarbonizációra vonatkozó engedélyezés felgyorsítása és egyszerűsítése

(5. egyedi célkitűzés) A befektetési projektek bővítése az ipar felgyorsítására szolgáló területeken

Milyen többletértéket képvisel az uniós szintű fellépés?

A nemzeti intézkedések részben kezelhetik a kihívásokat, de fennáll a veszélye annak, hogy széttagolják az egységes piacot és veszélyeztetik a kollektív hatékonyságot. Tekintettel arra, hogy az ellátási láncok mélyen integráltak a tagállamokban, a reziliencia, az ipari dekarbonizáció és az egyenlő versenyfeltételek előmozdításához elengedhetetlen az összehangolt uniós szintű megközelítés. Ez lehetővé teszi a méretgazdaságosságot, olyan megoldásokat javasol, amelyek megfelelnek a probléma hatókörének, és segít megelőzni a hatékonysági problémákat és a párhuzamosságokat.

B. Megoldások

Milyen jogalkotási és nem jogalkotási szakpolitikai alternatívák merültek fel? Van-e előnyben részesített megoldás? Miért? 

A szakpolitikai alternatívák három fő szakpolitikai intézkedéscsomagból állnak, és minden intézkedés egy-egy konkrét célkitűzésre irányul.

Az 1. szakpolitikai alternatíva az 1. egyedi célkitűzés keretében a szén-dioxid-intenzitási címke bevezetését javasolja az energiaigényes ágazatokban. A 2. egyedi célkitűzés célja, hogy vezető piacokat hozzon létre azáltal, hogy alacsony szén-dioxid-kibocsátási követelményeket vezet be a kiválasztott downstream ágazatokban (gépjárműipar és építőipar) használt energiaigényes anyagok (acél, cement és alumínium) esetében a közbeszerzésben és a támogatási programokban. Javasolja továbbá, hogy a közbeszerzésben és támogatási programokban vezessenek be uniós gyártási követelményeket az akkumulátorok, a fotovoltaikus napelemek és a jármű-alkotóelemek esetében. A 3. egyedi célkitűzés iránymutatást vezet be az akkumulátor-ellátási láncba történő közvetlen külföldi befektetések önkéntes feltételeire vonatkozóan. Az engedélyezés észszerűsítése érdekében (4. egyedi célkitűzés) az alternatíva egységes digitális eljárást javasol valamennyi engedély esetében a teljes feldolgozóiparra kiterjedően. Az 5. egyedi célkitűzés azt ajánlja a tagállamoknak, hogy könnyítsék meg a kiemelt projektek közfinanszírozását az ipari területeken.

A 2. szakpolitikai alternatíva a hatály és a követelmények kiterjesztésével az első alternatívára épül. Az 1. egyedi célkitűzés külön szén-dioxid-intenzitási címkét ír elő az acélra vonatkozóan olyan részletes szabályokkal, amelyek később más energiaigényes anyagokra is kiterjeszthetők. Ami a vezető piacokat illeti (2. egyedi célkitűzés), a közbeszerzésben és a támogatási programokban alacsony szén-dioxid-kibocsátási és uniós gyártási követelményeket vezetnének be a kiválasztott downstream ágazatokban (gépjárműipar és építőipar) felhasznált acél, cement és alumínium esetében. A 3. egyedi célkitűzés szerinti konkrét befektetésekre vonatkozó feltételek nem önkéntesek, hanem kötelezőek. A 4. egyedi célkitűzés növeli az engedélyezési eljárás támogatását azáltal, hogy további intézkedéseket vezet be az energiaigényes iparágakra vonatkozóan. Végezetül az 5. egyedi célkitűzés ajánlás helyett előírja az ipari területek kijelölését a tagállamok számára.

A 3. szakpolitikai alternatíva tovább bővíti az előző két alternatívát. A vezető piacokra vonatkozó 2. egyedi célkitűzés kiterjeszti a kiválasztott downstream ágazatokban, nevezetesen a forgalomba hozott gépjárműipari és építőipari termékekben használt acél, cement és alumínium esetében előírt alacsony szén-dioxid-kibocsátási és uniós gyártási követelményeket. Emellett valamennyi forgalomba hozott termékre kiterjeszti az akkumulátorok, a fotovoltaikus napelemek és a jármű-alkotóelemek esetében előírt uniós gyártási követelményeket. Az engedélyezésre vonatkozó 3. egyedi célkitűzés célzott intézkedéseket vezet be az ipari területek tekintetében. Az 5. egyedi célkitűzés előírja a Bizottság számára, hogy a kiválasztási kritériumok alapján jelöljön ki ipari területeket, és biztosítsa a kiemelt projektek forrásokhoz való hozzáférését.

Az egyes szakpolitikai alternatívák hatásainak és a célkitűzések elérésére való alkalmasságuknak, valamint a meglévő és tervezett uniós kezdeményezésekkel való kölcsönhatásuknak az elemzését követően a hatásvizsgálat a 2. szakpolitikai alternatívát tekinti az előnyben részesített alternatívának. Összességében a 2. szakpolitikai alternatíva valósítja meg a leghatékonyabban és legeredményesebben a célkitűzéseket (mivel az 1. szakpolitikai alternatívához képest minimálisak a költség-haszon különbségek), és hozzájárul az adminisztratív és folyamathatékonysághoz. A számszerűsített elemek tekintetében a 2. szakpolitikai alternatíva összességében nettó előnyökkel jár, amelyek magasabbak, mint a 3. szakpolitikai alternatíva, de valamivel alacsonyabbak, mint az 1. szakpolitikai alternatíva esetében, emellett a gazdasági biztonsággal és a rezilienciával kapcsolatos hosszú távú előnyök várhatóan ellensúlyozzák a becsült költségeket. A downstream ágazatokra és az ellátási láncokra gyakorolt – pozitív és negatív – hatások egy részét azonban az adatok hiánya miatt nem lehetett számszerűsíteni. Összességében a 2. szakpolitikai alternatíva előmozdítja az üzleti megalapozottságot, és befektetési döntésekhez vezet az EU-ban azáltal, hogy egyszerűsíti a teljes feldolgozóiparra vonatkozó engedélyezési eljárásokat, növeli az európai dekarbonizált anyagok és a „nettó zéró” technológiai termékek iránti keresletet a stratégiai értékláncokban, továbbá olyan befektetési keretet biztosít, amely támogatja a hozzáadott érték létrehozását az EU-ban. A 2. szakpolitikai alternatíva emellett eredményesebben fogja csökkenteni az ellátási lánc zavarainak és a harmadik országok által bevezetett importkorlátozásoknak a kockázatát, ami elengedhetetlen az Unió gazdasági biztonságának megőrzéséhez, mivel az Unió jelentős veszteségeket szenvedne el az ilyen rendszerszintű sokkhatások miatt. A kiszámíthatóság, a bemeneti anyagokhoz való hozzáférés és az erős ellátási láncok elengedhetetlenek az uniós ipar versenyképességéhez és megfelelő működéséhez. Az egyéb előnyök közé tartozik többek között a munkahelyteremtés és a bruttó hozzáadott érték upstream növekedése, ami összességében nagyobb gazdasági és társadalmi stabilitást eredményez. Ez a szakpolitikai alternatíva kínálja a legkiegyensúlyozottabb megközelítést az eredményesség és a hatékonyság, valamint a koherencia és az arányosság között.

Ki melyik alternatívát támogatja? 

Nyilvános konzultációra és számos célzott konzultációra került sor annak érdekében, hogy valamennyi érdekelt fél visszajelzést adhasson. Az ipar összességében támogatta a kezdeményezést és az ipari gyártási projektek engedélyezési eljárásait megkönnyítő rendelkezéseket. Az acélágazat támogatja a címke használatát, de vitatja annak egyes paramétereit és az osztályozási rendszer kialakítását. Az acél-, a cement- és az alumíniumágazat, valamint a napenergia-, az akkumulátor- és a járműalkotóelem-gyártók közvetlenül profitálnak az ipar felgyorsításáról szóló jogszabályból, és támogatták az uniós gyártási és alacsony szén-dioxid-kibocsátási követelményeket az alacsony szén-dioxid-kibocsátású ipari termékek és a „nettó zéró” kibocsátású technológiák európai vezető piacai létrehozásának támogatása érdekében. Egyes más energiaigényes iparágak azonban eltérő nézeteket képviselhetnek az alacsony szén-dioxid-kibocsátási és uniós gyártási követelmények bevezetésével kapcsolatban. Másrészt a hatóságok álláspontjai megoszlottak, különösen a 2. és a 3. szakpolitikai alternatíva hatálya alá tartozó engedélyezési rendelkezések, különösen a vezető piacokra vonatkozó rendelkezések tekintetében, mivel ezek növelnék az adminisztratív terheiket.

C. Az előnyben részesített alternatíva hatásai

Melyek az előnyben részesített alternatíva (ha nincs ilyen, akkor a főbb alternatívák) előnyei? 

A 2. szakpolitikai alternatíva várhatóan gazdasági előnyökkel jár a megcélzott energiaigényes iparágak és a „nettó zéró” technológiai ágazatok számára, mivel keresletet teremt az alacsony szén-dioxid-kibocsátású európai ipari termékek és akkumulátorok, fotovoltaikus napenergia és jármű-alkotóelemek iránt. Például 2030-ban a bruttó hozzáadott érték a cementipar esetében várhatóan mintegy 445 millió EUR-val, az acél- és az alumíniumágazat esetében pedig 241 millió EUR-val fog nőni. Emellett az elektromos járművek teljes gépjárműipari értéklánca – beleértve a közbenső inputokat – esetében az előrejelzések szerint a jármű-alkotóelemekre vonatkozó intézkedések hatálybalépésétől kezdődően mintegy 10,5 milliárd EUR-val nő a hozzáadott érték. A feldolgozóipar számára is előnyösek lesznek az e-engedélyezési rendelkezésekből eredő idő- és költségmegtakarítások, és az engedélyezési eljárások digitalizálásával akár 240 millió EUR költségmegtakarítás érhető el. Az ipar számára jelentkező előnyök közé tartoznak a foglalkoztatási lehetőségek. Becslések szerint például a vezető piacokra vonatkozó rendelkezések bevezetése 2030-ra 148 352 munkahelyet fog teremteni és fenntartani. Végezetül az ipar felgyorsításáról szóló jogszabály hozzá fog járulni az EU éghajlat-politikai célkitűzéseihez azáltal, hogy felgyorsítja a dekarbonizációs projekteket, ami csak 2030-ban 30,58 millió tonna szén-dioxid-egyenértéknek megfelelő ÜHG-kibocsátáscsökkentést eredményez a 2. szakpolitikai alternatíva esetében, ami mintegy 3 058 millió EUR megtakarításnak felel meg.

Milyen költségekkel jár az előnyben részesített alternatíva (ha nincs ilyen, akkor milyen költségekkel járnak a főbb alternatívák)? 

A downstream ágazatokban a vezető piacokra vonatkozó feltételrendszer miatt magasabbak lesznek a termelési költségek. A gépjárműipari eredetiberendezés-gyártók esetében az alacsony szén-dioxid-kibocsátási és uniós gyártási követelményekből fakadó alkalmazkodási költség miatt 291 millió EUR-val, az építőipari ágazat esetében pedig 691 millió EUR-val csökkenhet a bruttó hozzáadott érték. Például 2030-ban egy jármű ára 0,225 %-kal (69,27 EUR) emelkedhet az alacsony szén-dioxid-kibocsátású acélra és alumíniumra vonatkozó rendelkezések miatt, egy elektromos személygépjármű ára pedig 2,2 %-kal (630 EUR) nőhet az uniós gyártású akkumulátorokra vonatkozó követelmények miatt. Egy épület építési költségei várhatóan 0,45 %-kal nőnek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású termékek (pl. acél, alumínium, cement) használata miatt. A fotovoltaikus napenergiára és az akkumulátorokra vonatkozó uniós gyártási követelmények valamennyi fogyasztó számára költségnövekedéshez fognak vezetni, amelynek összege a becslések szerint a fotovoltaikus napelemek esetében 685 millió EUR-t, az elemes, illetve akkumulátoros energiatároló rendszerek/elektromos járművek esetében pedig 2 338 millió EUR. A közbeszerzés és a támogatások ennek jelentős részét fedezhetik, csökkentve a polgárokra gyakorolt költséghatást. A vállalkozások ismétlődő adminisztratív költségekkel fognak szembesülni, főként a vezető piacokra vonatkozó rendelkezéseknek való megfelelés miatt, amelyek a 2. szakpolitikai alternatíva esetében összesen mintegy 1,2 millió EUR költséggel járnak, és ezt potenciálisan ellensúlyozhatják az engedélyek digitalizációjából fakadó megtakarítások. Ezek a többletköltségek középtávon csökkenni fognak, mivel a méretgazdaságosságnak és a karbonintenzív termékekkel való költségparitásnak köszönhetően alacsonyabbak lesznek a termelési költségek.

Hogyan érinti a fellépés a vállalkozásokat, köztük a kis- és középvállalkozásokat és a mikrovállalkozásokat?

A megcélzott iparágakban működő vállalkozások méretüktől függetlenül profitálhatnak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású termékek kibővített piacából, és élvezhetik a gyorsabb és egyszerűsített engedélyezési eljárásból fakadó költség- és időmegtakarítás előnyeit. Az ágazati konzultációk feltárták, hogy a kkv-k a korlátozott adminisztratív erőforrások miatt nagyobb kihívásokkal szembesülnek az engedélyezés terén. A downstream ágazatban, például a gépjárműiparban és az építőiparban működő vállalkozásoknál azonban többletköltségek merülhetnek fel (lásd az előnyben részesített alternatíva fent említett költségeit) az alacsony szén-dioxid-kibocsátási és/vagy uniós gyártási követelménnyel kapcsolatban, beleértve a megnövekedett anyagköltségeket. A downstream ágazatok e megnövekedett költségeit – bármennyire minimálisak is – a kkv-k erőteljesebben fogják érezni.

Konkrétabban, a vezető piacokra vonatkozó intézkedések valószínűleg növelik a megfelelés igazolására vonatkozó jelentéstétellel kapcsolatos adminisztratív költségeket, amennyiben a javaslatban előirányzott kockázatcsökkentő intézkedések nem elegendőek.

Jelentős lesz-e a tagállamok költségvetésére és közigazgatására gyakorolt hatás? 

A közigazgatási szervek esetében várhatóan magasabb költségek merülnek fel a közbeszerzés és a támogatási programok tekintetében a nyomon követéssel, a jelentéstétellel és a megfeleléssel kapcsolatos további adminisztratív kiadások mellett. Az éves adminisztratív költségek EU-szerte akár 8,92 millió EUR-val is nőhetnek, bár ezeket várhatóan ellensúlyozzák az engedélyezésből fakadó megtakarítások. A közbeszerzési költségek a tartalmi követelmények hatása miatt az előrejelzések szerint valamennyi tagállamban nőni fognak.

Lesznek-e egyéb jelentős hatások? 

Az ipar felgyorsításáról szóló jogszabály várhatóan fokozza az uniós energiaigényes iparágak, a napenergia, az akkumulátor- és járműalkotóelem-gyártó iparág versenyképességét, mivel biztosítja a termékeik iránti keresletet, valamint az EU gazdasági biztonságát és rezilienciáját. Hatással lenne a nemzetközi kereskedelmi forgalomra, csökkentené a függőségeket és előnyben részesítené a nagyobb hozzáadott értéket teremtő külföldi befektetéseket az EU-ban. Egyes kereskedelmi partnerek esetleges negatív reakciói versenyképességi kihívások elé állíthatják az uniós ipart a globális piacokon.

D. További lépések

Mikor kerül sor a szakpolitikai fellépés felülvizsgálatára?

Az értékelést a hatálybalépést követő három év elteltével kell elvégezni, és a hatálybalépést követő öt év elteltével kifejezett felülvizsgálati záradék alkalmazandó.