2025-ben Indonézia világszinten az EU 30. legnagyobb árukereskedelmi partnere, az ASEAN-on belül pedig az EU ötödik legnagyobb kereskedelmi partnere volt, miközben az EU Indonézia negyedik legnagyobb kereskedelmi partnere, és teljes kereskedelmének 6 %-át teszi ki. A két partner közötti kétoldalú kereskedelem 2025-ben 28,9 milliárd EUR-t tett ki, amelyből az uniós kivitel 10,2 milliárd EUR, az uniós behozatal pedig 18,7 milliárd EUR volt. Indonézia elsősorban mezőgazdasági termékeket, nem nemesfémeket, vegyi anyagokat, gépeket és berendezéseket, zsírokat és olajokat, valamint lábbeliket exportál az EU-ba. Az EU Indonéziába irányuló exportját nagyrészt ipari termékek, többek között gépek és berendezések, szállítóeszközök és vegyipari termékek adják. Az EU és Indonézia közötti kétoldalú szolgáltatáskereskedelem 2024-ben 9,3 milliárd EUR-t ért el, amelyből az uniós kivitel 5,8 milliárd EUR, a behozatal pedig 3,5 milliárd EUR volt. 2024-ben az EU közvetlen külföldi tőkebefektetéseinek állománya Indonéziában 24,7 milliárd EUR, míg Indonézia közvetlen külföldi tőkebefektetéseinek állománya az EU-ban 1,3 milliárd EUR volt.

Indonézia, amely 1995 óta tagja a WTO-nak, jelenleg kereskedelmi kedvezményeket élvez az EU-val szemben az általános vámkedvezmény-rendszer (a továbbiakban: GSP) keretében, amelynek második legnagyobb kedvezményezettje. 2024-ben az EU-ba irányuló exportjának 44 %-a volt jogosult a GSP szerinti csökkentett vámokra. Indonézia azonban 2027. január 1-jén kikerül a GSP szerinti jelenlegi elbánásából, mivel az elmúlt 3 évben a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozott.

A Tanács 2007. április 23-án felhatalmazta a Bizottságot, hogy szabadkereskedelmi megállapodásra irányuló tárgyalásokat kezdjen az ASEAN országaival. Akkoriban a cél egy régióközi szabadkereskedelmi megállapodás megtárgyalása volt. A felhatalmazás azonban lehetővé tette a kétoldalú tárgyalásokat abban az esetben, ha nem sikerül megállapodásra jutni a közös tárgyalásokon, és ha az ilyen kétoldalú tárgyalások politikailag elfogadhatók és gazdaságilag észszerűek.

A Bizottság 2009. május 8-án jelentést tett a 133. cikk alapján létrehozott bizottságnak (a továbbiakban jelenlegi elnevezésével: Kereskedelempolitikai Bizottság) az EU és az ASEAN közötti tárgyalások során tapasztalt nehézségekről, amelyek felfüggesztéséről a két fél megállapodott. A Kereskedelempolitikai Bizottság felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az egyes ASEAN-országokkal folytatandó kétoldalú tárgyalások kilátásait, és 2009 decemberében a Tanács jóváhagyta ezt a megközelítést.

Susilo Bambang Yudhoyono indonéz elnök és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke 2009 végén úgy határozott, hogy megvizsgálja, hogyan lehetne elmélyíteni az EU és Indonézia közötti kereskedelmi kapcsolatokat. Megbíztak egy Indonézia és az EU képviselőiből álló, jövőképpel foglalkozó csoportot, hogy dolgozzon ki ajánlásokat arra vonatkozóan, miként lehetne magasabb szintre emelni a kapcsolatokat. A jövőképpel foglalkozó csoport 2011. május 4-én azt ajánlotta, hogy „az EU és Indonézia kössön átfogó gazdasági partnerségi megállapodást, amely szabadkereskedelmi térségen alapul, és a fokozott piacra jutásra, a kapacitásépítésre, valamint a kereskedelem és a beruházás megkönnyítésére épül”. Jelentős figyelmet fordítottak arra, hogy Indonézia milyen nagy potenciállal rendelkezik a méret, a jelenlegi és a várható növekedési ráták, gazdaságának a feldolgozóipari export felé való eltolódása, a kialakulóban lévő szolgáltatások, az egyre nagyobb nyitottság és a makrogazdasági stabilitás tekintetében. Az EU és Indonézia gazdaságai közötti kiegészítő jelleg szintén jelentős szerepet játszott, mivel az EU nagyon eltérő termékeket exportált Indonéziába, mint Indonézia Európába.

Az EU és Indonézia közös megalapozó tanulmányt készített a jövőbeli kereskedelmi megállapodás hatályának és ambíciószintjének meghatározása érdekében. A tanulmány 2016 áprilisában készült el és azt mutatta, hogy a tárgyalások nyomán egy mindkét fél érdekét szolgáló kereskedelmi megállapodás születhet.

A Tanács 2016. július 13-án felhatalmazta a Bizottságot, hogy szabadkereskedelmi megállapodásra irányuló kétoldalú tárgyalásokat kezdjen Indonéziával. Az EU és Indonézia közötti átfogó gazdasági partnerségi megállapodásra (a továbbiakban: CEPA vagy megállapodás) irányuló tárgyalásokat hivatalosan 2016. július 19-én kezdte meg Thomas Lembong indonéz kereskedelmi miniszter és Vincent Guérend, az EU indonéziai nagykövete. Az első tárgyalási fordulóra 2016. szeptember 20–21-én került sor Brüsszelben. A tárgyalásokat kereskedelmi fenntarthatósági hatásvizsgálat eredményeinek ismeretében folytatták. Egy kilenc évig tartó tárgyalási folyamat és 19 tárgyalási forduló után az EU és Indonézia 2025. szeptember 23-án lezárta a megállapodásra irányuló tárgyalásokat.

A csatolt tanácsi határozatjavaslat képezi a jogi eszközt az Európai Unió és Indonézia közötti CEPA aláírására való felhatalmazáshoz.

A CEPA teljes mértékben összhangban áll az uniós szakpolitikákkal, és nem teszi szükségessé az EU számára, hogy bármely szabályozott területen módosítsa szabályait, rendeleteit vagy szabványait. Továbbá a Bizottság által megtárgyalt összes többi kereskedelmi megállapodáshoz hasonlóan a megállapodás teljes mértékben védi a közszolgáltatásokat, biztosítja a kormányok közérdekből történő szabályozási jogának maradéktalan védelmét, és e jog a megállapodás alapvető vezérlő elvét képezi.

Összhangban a Bíróságnak az EU–Szingapúr szabadkereskedelmi megállapodásról szóló, 2017. május 16-i 2/15. számú véleményével, a CEPA által felölelt valamennyi terület az EU kizárólagos hatáskörébe, konkrétabban pedig az EUMSZ 91. cikkének, 100. cikke (2) bekezdésének és 207. cikkének hatálya alá tartozna. A Bíróság az EUMSZ 207. cikkének (1) bekezdése szerinti közös kereskedelempolitika hatályából és az EUMSZ 3. cikkének (2) bekezdéséből (a másodlagos jogban foglalt meglévő közös szabályokra gyakorolt hatás alapján) vezette le az EU kizárólagos hatáskörét.

A Tanács elé terjesztett megállapodás nem terjed ki az EU kizárólagos hatáskörén kívüli egy területre sem.

Ez a kezdeményezés közvetlenül kapcsolódik az Unió külső tevékenységével kapcsolatos céljaihoz, továbbá hozzájárul az „EU mint erősebb globális szereplő” politikai prioritáshoz. A kezdeményezés összhangban áll az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájának irányával, amely a másokkal való együttműködést és a külső partnerségek felelős átalakítását irányozza elő az EU külkapcsolati prioritásainak megvalósítása érdekében. Hozzájárul az EU kereskedelmi és fejlesztési célkitűzéseihez.

A CEPA fenntarthatósági hatásvizsgálatát független tanácsadó cégek konzorciuma végezte a Development Solutions vezetésével és a Bizottság Kereskedelmi Főigazgatóságának megbízásából.

A CEPA nem tartozik a REFIT-eljárások hatálya alá. Mindazonáltal számos olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek egyszerűsítik a kereskedelemi eljárásokat és a kapcsolódó egyéb eljárásokat, csökkentik az exporttal kapcsolatos költségeket, és így lehetővé teszik, hogy több kis- és középvállalkozás folytasson üzleti tevékenységet mindkét piacon. A kifejezetten a kkv-kkal foglalkozó fejezet tárgyalja konkrétan az Indonéziával a kkv-kkal kapcsolatos kérdésekben folytatott információcsere és együttműködés javításának kérdését. A vámok eltörlése – többek között az elektronikus hírközlés területén –, az egyszerűsített és digitalizált vámeljárások és az összeegyeztethetőbb technikai követelmények csökkenteni fogják az exporttal kapcsolatos költségeket, és lehetővé teszik az alacsonyabb volumenű kereskedelmet bonyolító kkv-k számára, hogy versenyezzenek a nagyobb vállalatokkal. Ezáltal a kkv-k képesebbé válnak arra is, hogy részt vegyenek az ellátási láncokban, a digitális kereskedelemben és a közbeszerzési eljárásokban, valamint hogy szolgáltatásokat nyújtsanak az indonéz piacon. A megállapodás emellett előmozdítja az átláthatóságot és a nemzetközi szabványok alkalmazását a piacra jutás megkönnyítése és a megfelelés költségeinek csökkentése érdekében.

A javaslat nem érinti az alapvető jogok védelmét az Unióban.

A megállapodás belső tanácsadó csoportokat is létrehoz, amelyekben a független, a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi ügyekben aktív civil társadalmi szervezetek, többek között a nem kormányzati szervezetek, az üzleti és munkáltatói szervezetek és a szakszervezetek képviselete kiegyensúlyozott lesz. A belföldi tanácsadó csoportok véleményt és ajánlásokat terjeszthetnek elő a megállapodás működésével és végrehajtásával kapcsolatban, és évente legalább egyszer üléseznek.

Amint a mindenki számára előnyös kereskedelemről szóló közleményben hangsúlyoztuk, a Bizottság egyre több erőforrást fordít a kereskedelmi és beruházási megállapodások hatékony végrehajtására és érvényesítésére. A Bizottság 2025 novemberében közzétette az érvényesítés és végrehajtás terén elért eredményekről szóló ötödik éves jelentését. A jelentés fő célja, hogy objektív képet közvetítsen az EU szabadkereskedelmi megállapodásainak végrehajtásáról, kiemelve az elért eredményeket és a megszüntetendő hiányosságokat. Az a cél, hogy a jelentés alapul szolgáljon ahhoz, hogy nyílt vitát és eszmecserét folytassunk a tagállamokkal, az Európai Parlamenttel és a civil társadalom egészével a szabadkereskedelmi megállapodások működéséről és azok végrehajtásáról. Mivel évente sor kerül a jelentés közzétételére, ez lehetővé teszi a fejlemények rendszeres figyelemmel kísérését, és annak nyilvántartását, hogy milyen módon kezelték a feltárt kiemelt problémákat. Hatálybalépésétől kezdve az EU–Indonézia CEPA is a jelentés hatálya alá tartozik majd.

Tárgytalan.

A CEPA 2. fejezetének eredményeként az EU és Indonézia a tarifacsoportok több mint 98 %-ára és az érték közel 100 %-ára vonatkozóan megszünteti a vámokat. A kereskedelem 80 %-át már a hatálybalépéskor liberalizálják. Az ötéves fokozatos megszüntetést követően a liberalizáció eléri a kétoldalú kereskedelem 96 %-át. Indonézia például megszünteti az ipari termékekre, például a gépjárművekre (jelenleg akár 50 %-os vám), a gépekre és elektromos berendezésekre, a gyógyszerekre és vegyi anyagokra, valamint az agrár-élelmiszeripari termékekre kivetett magas vámokat. A megállapodás emellett megszünteti vagy jelentősen csökkenti az EU-ba exportált indonéz áruk többségére kivetett uniós vámokat.

A megállapodás 3. fejezete olyan származási szabályokat tartalmaz, amelyek biztosítják, hogy csak azok a termékek részesülhessenek a megállapodás vámkedvezményeiből, amelyeket jelentős mértékben az EU-ban vagy Indonéziában dolgoztak fel.

A megállapodás 4. fejezete segíteni fogja az EU és Indonézia között árukereskedelmet folytató vállalatokat abban, hogy termékeik könnyebben és gyorsabban átjussanak a vámkezelésen. Segít biztosítani a hatékony vámellenőrzést annak érdekében, hogy az importált termékek megfeleljenek az importáló ország valamennyi szabályának, beleértve a biztonsággal és védelemmel, valamint a szellemitulajdon-jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos követelményeket is. A megállapodás rendelkezéseket tartalmaz a határon betartandó vámeljárásokra, az alkalmazott vámtarifákkal kapcsolatos információkhoz való könnyű hozzáférés biztosítására, valamint a vámjogszabályokra vonatkozó közös elvekre vonatkozóan.

A megállapodás 5. fejezete egy kétoldalú védzáradék-mechanizmust is tartalmaz, amely lehetővé teszi az EU és Indonézia számára, hogy ideiglenes rendelkezéseket vezessenek be abban az esetben, ha a preferenciális behozatal jelentős növekedése komoly kárt okoz belföldi iparuknak, vagy azzal fenyeget.

A megállapodás egészségügyi és növényegészségügyi (SPS) kérdésekről szóló 6. fejezete az élelmiszer-biztonsággal, valamint az állat- és növényegészségüggyel foglalkozik. Változatlanul hagyja annak módját, ahogyan az EU elfogadja és végrehajtja élelmiszer-biztonsági szabályait, legyen szó akár a belföldön előállított, akár az importált termékekről. A megállapodás megerősíti a WTO SPS-megállapodásának elveit. Az EU és Indonézia meg fogja erősíteni az SPS-kérdésekkel kapcsolatos közös munkát annak érdekében, hogy biztosítsa a gyors beavatkozást a mezőgazdasági és halászati termékek behozatalával és kivitelével kapcsolatos veszélyhelyzetekben.

A megállapodás 7. fejezetének célja az EU és Indonézia közötti árukereskedelem technikai akadályainak felszámolása. Az olyan kulcsfontosságú ágazatok esetében, mint az elektronika, a gépek és az energiahatékony termékek, elismerik az uniós székhelyű, akkreditált szervek által kiadott tanúsítványokat és vizsgálati jelentéseket, ami szükségtelenné teszi a költséges és időigényes újratesztelést és újratanúsítást Indonéziában. A megállapodás egyszerűsített címkézési eljárásokat is tartalmaz. A megállapodás jobb szabályozási átláthatóságot és kiszámíthatóságot biztosít, javítja az érdekelt felek és a hatóságok lehetőségeit arra, hogy visszajelzést adjanak a másik fél tervezett műszaki előírásairól, és elegendő időt hagy az alkalmazkodásra azok hatálybalépése előtt. Előírja továbbá, hogy mindkét félnek el kell fogadnia és alkalmaznia kell a vonatkozó, nemzetközileg elismert szabványokat műszaki előírásai alapjaként. A megállapodás gépjárművekre vonatkozó külön melléklete biztosítja, hogy a megállapodásban meghatározott ENSZ-típusbizonyítványokkal rendelkező uniós járművekre Indonéziában ne vonatkozzanak további vizsgálati vagy jelölési követelmények, ami csökkenti a költségeket és a piacra jutási időt.

A megállapodás 8. fejezete emellett bővíti az uniós és indonéz szolgáltatók és beruházók lehetőségeit, és kiszámíthatóbb kereskedelmi környezetet biztosít. Különösen azt fogja garantálni, hogy a megállapodásban meghatározott ágazatokban működő uniós szolgáltatókat és beruházókat ne érje hátrányos megkülönböztetés indonéz társaikkal szemben. Egyértelmű, tisztességes és időszerű eljárások révén megkönnyíti az uniós gazdasági szereplők számára a szolgáltatásaik nyújtásához szükséges engedélyek vagy képesítések megszerzését. Biztosítani fogja, hogy bizonyos ágazatokban az uniós szolgáltatóknak ne kelljen helyi jelenléttel (például fiókteleppel), adott számú üzemeltetővel vagy adott értékű ügyletekkel rendelkezniük Indonéziában.

Bár a megállapodás előmozdítja az EU és Indonézia közötti kereskedelmi és beruházási forgalmat, kifejezetten védi mindkét fél szabályozási jogát a legitim szakpolitikai célkitűzések elérése érdekében. 

A megállapodás 9. fejezete biztosítja, hogy a megállapodás keretében liberalizált ügyletek végrehajtásához – például külföldi tulajdonú vállalkozás létrehozásához – szükséges tőke a gyakorlatban az EU és Indonézia között mindkét irányba mozoghasson. Ugyanakkor szükség esetén mindkét fél továbbra is alkalmazhatja saját jogszabályait és szabályait, például csőd vagy értékpapírok kezelése esetén.

A megállapodás 10. fejezete kiszámítható, biztonságos és tisztességes digitális kereskedelmi környezetet teremt. Mindenekelőtt biztosítja az adatok határokon átívelő szabad áramlását azáltal, hogy megtiltja az indokolatlan lokalizálási követelményeket, és tiltja az elektronikus ügyletekre kivetett vámokat. Olyan kötelező erejű szabályokat ír elő, amelyek erősítik a fogyasztói bizalmat, jogbiztonságot nyújtanak a vállalkozások számára, és támogatják az innovációt.

A megállapodás 11. fejezete olyan szabályokat állapít meg, amelyek biztosítják, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos eljárások átláthatók, tisztességesek és megkülönböztetésmentesek legyenek az uniós vállalkozások számára.

A 12. fejezetben az EU és Indonézia megállapodik a szellemitulajdon-jogok hatékony védelméről és érvényesítéséről. A megállapodás közvetlen oltalmat biztosít 221 uniós és 72 indonéz földrajzi árujelző számára, amelyek olyan agrár-élelmiszeripari termékekre terjednek ki, mint az uniós húsok és sajtok, valamint az indonéz fűszerek és kávék. A földrajzi árujelzők e magas szintű oltalma erősíti a nagy értékű agrár-élelmiszeripari ágazatok exportpotenciálját, biztosítja a kizárólagos megjelölést és segíti a termelőket a prémium termékek piaci értékesítésében.

A megállapodás 13. fejezete biztosítja, hogy mindkét joghatóság fenntartsa a hatékony versenyjogot, amelyet olyan független hatóságok hajtanak végre, amelyeknek átlátható és megkülönböztetésmentes módon kell eljárniuk, tiszteletben tartva a védelemhez való jogot. A megállapodás a hatóságok közötti együttműködést is előirányozza. A támogatásokra és az állami tulajdonú vállalkozásokra vonatkozó szabályokat, valamint antitrösztszabályokat tartalmaz.

A megállapodás 14. fejezete jelentős lépést jelent a kereskedelem és a beruházások megnyitása, valamint az EU és Indonézia közötti energia- és nyersanyagellátási láncok biztosítása terén.

A 15. fejezet átfogó keretet biztosít a kereskedelem, valamint a fenntartható növekedés és fejlődés számára, jogilag kötelező érvényű kötelezettségvállalásokkal, amelyek a megállapodás vitarendezési mechanizmusán keresztül érvényesíthetők. A megállapodás emellett platformot biztosít a kereskedelemmel kapcsolatos környezetvédelmi és éghajlat-politikai kérdésekről folytatott párbeszédhez és együttműködéshez, többek között a pálmaolaj-ágazatban. Célzott rendelkezéseket tartalmaz a természeti erőforrások védelmére és az azokkal való gazdálkodásra vonatkozóan, kötelezettségvállalásokat határoz meg az erdővédelem, a biológiai sokféleség, a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme elleni küzdelem, valamint a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem tekintetében.

A megállapodás 16. fejezete keretet teremt az EU és Indonézia számára ahhoz, hogy együttműködjenek a fenntartható, inkluzív, egészséges és reziliens élelmiszerrendszerek fejlesztéséhez hozzájáruló szakpolitikák megerősítése és programok meghatározása terén.

A megállapodás 17. fejezete megállapítja a hatálya alá tartozó területeken folytatott gazdasági együttműködésre és kapacitásépítésre vonatkozó alapelveket és operatív iránymutatásokat.

18. fejezete emellett kifejezetten a kkv-kkal és az ilyen vállalkozások javát szolgáló számos egyéb rendelkezéssel foglalkozik, például egy egységes, nyilvánosan hozzáférhető digitális platform létrehozásával, amely tájékoztatást nyújt arról, hogy hogyan lehet hozzáférni egymás piacaihoz és ott üzleti tevékenységet folytatni, továbbá kkv-k kapcsolattartó pontjainak létrehozásával, a kereskedelmi műveletek digitalizálásával stb.

A megállapodás 19. fejezete előmozdítja az olyan átlátható, összehangolt és tényeken alapuló szabályozást, amely tiszteletben tartja a belső jogot, támogatja a közpolitikai célokat, és figyelembe veszi a vállalkozások és az érdekelt felek érdekeit. A feleknek éves listát kell közzétenniük a legfontosabb tervezett jogszabályokról, kifejtve azok célját és ütemezését.

A megállapodás 20. fejezete fokozza a kiszámíthatóságot, az elszámoltathatóságot és a méltányosságot a kereskedelemmel kapcsolatos szabályozásban. Azáltal, hogy garantálja az időben történő közzétételt, az információkhoz való nyílt hozzáférést, a tisztességes közigazgatási eljárásokat és a független jogorvoslati lehetőségeket, erősíti a szabályozási rendszerekbe vetett bizalmat, és csökkenti a bizonytalanságot a határokon átnyúló tevékenységet folytató vállalkozások számára.