EURÓPAI BIZOTTSÁG
Strasbourg, 2025.12.16.
COM(2025) 991 final
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK
Európai lakásépítési stratégia: egy versenyképesebb és termelékenyebb építőiparért
1Az építőipari ökoszisztéma versenyképességének megerősítése
Európa strukturális kihívással néz szembe a lakhatás megfizethetősége terén. Az európai lakásépítési stratégia a Bizottság megfizethető lakhatásra vonatkozó csomagjának alapvető része – az ipari pillére –, amelynek célja, hogy minden európai polgár számára megfizethetőbbé tegye a lakhatást. A stratégia az építőipar versenyképességének, termelékenységének és innovációjának megerősítésére összpontosít. Bár az egységes piacon az építési termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó harmonizált szabályok hozzájárulnak az uniós kerethez, a lakhatás továbbra is elsősorban a tagállamok, a régiók és a városok hatáskörébe és felelősségi körébe tartozik. Az uniós intézmények, a nemzeti, regionális és helyi önkormányzatok, a pénzügyi intézmények és az ipari érdekelt felek összehangolt erőfeszítései ezért kulcsfontosságúak a lakhatási kérdés kezeléséhez.
A lakhatási válságot számos tényező okozza, amelyek egy része az építőiparban keresendő. A kereslet változásai, a korlátozott lakáskínálat, a növekvő építési költségek és a tartós termelékenységi különbségek egyaránt növelték a lakáshiányt. Az EU régióinak egyharmadában az építőipar nem tudott lépést tartani a demográfiai okokból növekvő kereslettel. A Bizottság előrejelzései szerint ezeken a területeken tovább fog nőni a háztartások száma. Ahhoz, hogy a következő évtizedben kezelni tudja ezt a demográfiai nyomást, Európának a jelenleg épített 1,6 millió lakáson felül évente 650 000 lakást kell biztosítania. A megfizethető, fenntartható, reziliens és minőségi lakhatás biztosításához való hozzájárulás érdekében a felújítások jelenlegi arányának megkétszerezésére és a lakásállomány energiahatékonyságának 2030-ig 16 %-kal történő általános javítására is szükség van.
A lakáshiány mind a bérlakások, mind a tulajdonosuk által lakott lakások árának emelkedésében tükröződik. 2013 óta a lakásárak névértéken Unió-szerte több mint 60 %-kal emelkedtek, gyorsabban, mint a jövedelem, ami közvetlen hatással van a társadalmi befogadásra és a munkavállalói mobilitásra. Számos nagyvárosi terület és turisztikai célpont stresszterület, amelyekre különösen nagy nyomás nehezedik.
A megfizethető lakhatásra vonatkozó tervben foglalt egyéb intézkedések mellett a lakhatás megfizethetőségével kapcsolatos kihívás kezelése érdekében az Európai Uniónak kezelnie kell a lakáskínálat és -kereslet közötti szakadékot. Meg kell teremtenünk a keretfeltételeket ahhoz, hogy az építőipar betölthesse a maga szerepét a megfizethető, fenntartható, reziliens és magas színvonalú lakhatás lehetővé tételében. A teljes építőipari ökoszisztéma termelékenységének, kapacitásának és versenyképességének növelése lehetővé teszi a lakáskínálat fellendítését és az Unió gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi célkitűzéseinek megvalósítását.
Amellett, hogy fontos szerepet tölt be az európai polgárok minőségi lakhatásának biztosításában, az építőipari ökoszisztéma jelentős mértékben hozzájárul az európai gazdasághoz és növekedéshez; ugyanis az EU három legnagyobb ipari ökoszisztémája közé tartozik. Kkv-k, főként mikrovállalkozások uralják, amelyek az aktív vállalkozások 99 %-át teszik ki. Összetett és egymástól kölcsönösen függő értékláncot ölel fel, a nyersanyagoktól és az építési termékektől a tervezésig, a mérnöki munkáig, az építésig, a felújításig és az épületkarbantartásig. Az ökoszisztéma jelentős része a közszférán belül működik az építési beruházások, az építőmérnöki munkák és a szociális lakáscélú beruházások közbeszerzése révén. 6,6 millió vállalkozással több mint 27 millió embernek biztosít munkahelyet, és 12 %-kal növeli az EU bruttó hozzáadott értékét.
Az ökoszisztéma jelenlegi teljesítménye azonban elmarad a potenciáltól. Az összes ipari ágazat közül 2019 óta az építőiparban csökkent a legnagyobb mértékben a termelékenység. Az építési költségek gyorsabban emelkedtek, mint az infláció, ami a magas anyag- és munkaerőköltségeknek tudható be, amelyeket nem ellensúlyozott hatékonyságjavulás. Emellett továbbra is ez az ipari ökoszisztéma a legkevésbé digitalizált Európában: a vállalkozásoknak csak 55 %-a használ fejlett digitális technológiákat, szemben a többi ökoszisztéma 76 %-os átlagával. A vállalkozások kevesebb mint 10 %-a tervez hosszú távú beruházásokat a digitális átállásba. Az építőiparban az egy órára jutó munkatermelékenység 2019 óta 8 %-kal csökkent, míg az uniós gazdaság egésze szerény növekedést könyvelhetett el. Ez a termelékenységi szakadék aláásta mind a lakhatás megfizethetőségét, mind az ipari versenyképességet.
Ugyanakkor az építőiparban hatalmas lehetőségek rejlenek a kibocsátások csökkentésére. Az ágazat az EU hulladéktermelésének több mint 35 %-áért és a teljes nemzeti üvegházhatásúgáz-kibocsátás 5–12 %-áért felelős. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és bioalapú építőanyagok használata mintegy 40 %-kal csökkentheti az épületekben a szén-dioxid-kibocsátást. Meglévő épületállományunk felújításának felgyorsítása elengedhetetlen a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünk további csökkentéséhez, üvegházhatásúgáz-kibocsátásunk csökkentéséhez és levegőminőségünk javításához.
A legfontosabb megoldandó kihívás az építőipari ökoszisztémában működő valamennyi érdekelt fél költségeinek csökkentése. Ehhez egyszerűsítési intézkedésekre van szükségünk, amelyeket a digitalizációnak az értéklánc egészében történő fokozása és az összes érintett szereplő adminisztratív terheinek csökkentése révén kell megvalósítani. Emellett a szabályok további harmonizációjára van szükség a megfelelési költségek csökkentése érdekében, különösen a szabványosítás felgyorsítása révén. A Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok továbbra is éberen figyelik az ágazatban folytatott esetleges versenyellenes gyakorlatokat.
Számos eszköz létezik az építőipari ökoszisztéma versenyképességének növelésére. Az adminisztratív terhek csökkentése és az engedélyezési eljárások felgyorsítása elősegítheti az építési munkák gyorsabb kivitelezését mind a magán-, mind az állami tulajdonú lakások piacain. Az innováció kiterjesztése és az új technológiák bevezetése a mikrovállalkozásokat is bevonja a digitalizáció és a termelékenység növelésének folyamatába. Az innovatív építési termékek és módszerek fokozott piaci térnyerése növelheti a termelékenységet és lehetővé teheti a méretgazdaságosságot. A körforgásos anyagok és az építési hulladék piacának fejlődése növelni fogja a bemenetekhez való hozzáférést és a rezilienciát. Az értékláncban a szakképzett – többek között a digitalizációval és az automatizálással kapcsolatos készségekkel rendelkező – munkaerő iránti kereslet valószínűleg javítani fogja az ágazatról mint munkahelyről alkotott képet, és ezáltal több nőt és fiatalt vonz majd. Végezetül a továbbra is fennálló szabályozási eltérések kezelése támogatni fogja az építési és üzembe helyezési szolgáltatások valódi egységes piacának létrehozását.
Négy kiemelt területen kell fellépnünk az építőipari ökoszisztéma teljes termelékenységi potenciáljának felszabadítása érdekében. Ezek a következők:
·a lakóépületek engedélyezési és adminisztratív eljárásainak egyszerűsítése és digitalizálása,
·az innováció támogatása és léptékváltás az építőiparban az innovatív termékek és új technológiák egységes piacon belüli széles körű bevezetése érdekében,
·a nyersanyagokhoz és másodlagos nyersanyagokhoz való hozzáférés biztosítása a stabil, megfizethető és fenntartható anyagellátás biztosítása érdekében,
·a szolgáltatásokhoz és készségekhez való hozzáférés biztosítása a hiányok kezelése, a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás előtt álló akadályok felszámolása, valamint a szakemberek és a munkavállalók mobilitásának előmozdítása révén.
Ez a stratégia az építési termékekről szóló rendelet közelmúltbeli korszerűsítésére épül. Az építési termékekről szóló rendelet alapján elfogadott szabványok – az építési termékekről szóló rendelet 2026–2029-es időszakra vonatkozó, ma közzétett munkatervével összhangban – kulcsfontosságúak lesznek az egységes piacon belüli harmonizáció támogatásához. A stratégia az egységes piaci stratégia célkitűzéseit és az építési átállási pálya ajánlásait valósítja meg egy zöldebb, digitálisabb, reziliensebb és versenyképesebb építőipari ökoszisztéma elérése érdekében.
2Az ökoszisztéma egyszerűsítése és digitalizálása
Az építőipari ökoszisztémában rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázása érdekében először is meg kell vizsgálnunk, hogy miként könnyíthetjük meg és gyorsíthatjuk fel a működést valamennyi érintett szereplő számára. Kiemelten kell kezelni a jogi keret összetettségét és korlátozottságát, valamint a digitalizáció alacsony szintű elterjedtségét.
A lakások fejlesztésére és építésére vonatkozó szabályok számos formát öltenek, beleértve az építési szabályzatokat, a földhasználati és övezeti besorolási szabályzatokat, valamint a környezetvédelmi normákat. A lakáskínálatot befolyásoló szabályok többségét a tagállamok határozzák meg, regionális és helyi szinten is. Ezek a szabályok megőrzik biztonságunkat és életminőségünket, előmozdítják a társadalmi és gazdasági célkitűzéseket, valamint védik környezetünket és kulturális örökségünket. Ezek felhalmozódása, összetettségük és széttagoltságuk azonban gyakran jelentős korlátozásokhoz, kiadásokhoz, késedelmekhez és bizonytalansághoz vezet, ami növeli az építkezések összköltségét. Az adminisztráció bonyolultsága gyakran vezet a lakáskínálat nem szándékos korlátozásához.
Az összetett, korlátozó, lassú és bizonytalan engedélyezési eljárások tovább növelik a lakásépítési költségeket és korlátozzák az építés teljes kibocsátását, mind az új épületek, mind a felújítások esetében. Bár az építési engedélyek alapvető szabályozási szerepet játszanak a többszintű szabályozási keretnek való megfelelés biztosítása révén, összetettségük, széttagoltságuk és többszöröződésük hatékonysági problémákat okoz, visszafogja a beruházásokat, és akadályozza az olyan innovatív építési módszerek elfogadását, mint az offsite építőipari szolgáltatásokat nyújtó gyártás és a 3D nyomtatás.
A kihívást ezért a szükséges felügyelet, feltételek és korlátozások, valamint az eljárás hatékonysága közötti megfelelő egyensúly megteremtése jelenti.
A projektgazdák Unió-szerte számos kihívással szembesülnek a lakóépületekre vonatkozó engedélyezési eljárás során. A nemzeti és helyi szabályozások gyakran széttagoltak és összetettek, és a hatóságok számára nincs egyértelmű válaszadási határidő. A kérelmezőknek gyakran több különálló „részengedélyt” kell beszerezniük, valamint a nemzeti és helyi szabályok értelmezése gyakran következetlen. A kérelmezési szakasz háromtól akár 24 hónapig is tarthat, a tagállamok között és a tagállamokon belül pedig egyaránt nagy eltérések mutatkoznak. A fellebbezési szakasz még tovább hosszabbíthatja az eljárást. Ezek a késedelmek jelentősen növelik a költségeket és a bizonytalanságot, különösen a kkv-k esetében, ami kockázatosabbá és kevésbé vonzóvá teszi a lakásépítési projekteket a befektetők számára. A reform szükségességével kapcsolatos széles körű konszenzus ellenére nem készült az egész Unióra kiterjedő átfogó áttekintés az engedélyezésről, továbbá nincs olyan szilárd és összehasonlítható alapforgatókönyv, amely lehetővé tenné az előrehaladás nyomon követését és irányt mutatna a szakpolitikának.
Ami a digitalizációt illeti, más ökoszisztémákhoz képest az európai építőipari ökoszisztéma az épületek és a szerelőipari munkák életciklusának minden részében lemaradásban van. Ez magában foglalja a tervezést, a tervkészítést és az engedélyezést, az építkezést, az üzemeltetést, a felújítást és az életciklus végi lehetőségeket. A digitalizáció előrehaladása az EU-ban továbbra is egyenetlen, mivel a tagállamok különböző irányítási megközelítéseket alkalmaznak és eltérő technológiai fejlettségi szinten működnek. Emellett a rendszerek közötti integráció és interoperabilitás hiánya megnehezíti az épületekre és anyagokra vonatkozó megbízható adatok gyűjtését és elemzését, ami elengedhetetlen a fenntartható építőipar és a körforgásos gazdaság céljainak eléréséhez, valamint a léptékváltást szolgáló tevékenységekhez. Kiaknázatlan lehetőségek rejlenek egy olyan koherens keret létrehozásában, amely egyesíti a digitális engedélyezést, a digitális termékútlevelet (az építési termékekről szóló új rendelet alapján) és a digitális épületnaplókat.
Az adminisztratív eljárások korszerűsítése és a korlátozások csökkentése, különösen azoké, amelyek az építkezések és a felújítások engedélyezésével kapcsolatosak, erőteljes katalizátorként hathat az ágazat szélesebb körű digitalizációja által előidézett termelékenységnövekedésre, különösen a kkv-k esetében. Ez nemcsak gyorsabbá és hatékonyabbá tenné az engedélyezést, hanem az építési értéklánc egészében hozzájárulna a jobb adatmegosztáshoz és az átláthatósághoz is.
2.1Az engedélyezési eljárások egyszerűsítése
Az engedélyezési követelmények egyszerűsítése és az engedélyezési eljárások digitalizálása nagyobb biztonságot és ezáltal jelentős gazdasági hasznokat eredményezhet. Egy prágai esettanulmány becslése szerint a hosszadalmas lakóépület-engedélyezési eljárás körülbelül 16,5 %-kal növeli a lakásépítési költségeket. Az olyan digitális eszközök, mint az épületinformációs modellezés (BIM) már bizonyították, hogy képesek csökkenteni az adminisztratív terheket és lerövidíteni a döntéshozatali időt mind az állami, mind a magánlakás-építési projektekben. Azokban a tagállamokban, amelyek fejlettebbek ezen a területen, a konkrét előnyök már most is egyértelműek. A Finnországban bevezetett BIM-alapú engedélyezési rendszerek hozzájárultak a feldolgozási idő csökkentéséhez, az átláthatóság növeléséhez és az adatminőség javításához.
Az engedélyezés egyszerűsítése felé tett első lépések a környezetvédelmi jogszabályok adminisztratív terheinek egyszerűsítésén keresztül történnek, beleértve a környezeti vizsgálatok felgyorsításáról szóló jogalkotási javaslatot is. A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a lehető legnagyobb mértékben használják ki az e csomagban foglalt rendelkezéseket annak érdekében, hogy felgyorsítsák a lakásfejlesztések és a kapcsolódó infrastruktúra tervezési, övezetbe sorolási és engedélyezési eljárásait.
A kifejezetten a lakásépítési projekteket érintő kihívások kezelése érdekében a Bizottság tanulmányt fog készíteni, hogy átfogó értékelést nyújtson az építési engedélyezési eljárásokról a 27 tagállamban. A 2025 decemberétől 2026 októberéig tartó felmérés értékelni fogja a digitalizáció mértékét a nemzeti engedélyezési eljárásokon belül, és megvizsgálja, hogy a jogszabályi és műszaki követelmények hogyan befolyásolják a lakáskínálatot, függetlenül attól, hogy új épületekről, felújításokról vagy rendeltetésmódosításról van-e szó. Értékelni fogja az alkalmazandó szabályozások közötti meglévő átfedéseket, valamint az eljárások fő hiányosságait és szűk keresztmetszeteit is. Elemezni fogja továbbá, hogy ezek a követelmények hogyan befolyásolják az építőipar versenyképességét a 27 tagú EU-ban, és azonosítani fogja az engedélyezési eljárások egyszerűsítését, felgyorsítását vagy digitalizálását célzó releváns nemzeti kezdeményezéseket. Figyelmet kell fordítani a kis- és mikrovállalkozások előtt álló akadályokra.
A tanulmány beépül majd a Bizottság jövőbeli munkájába, így többek között 2027-ben alakhatás egyszerűsítéséről szóló csomag és a megfizethető lakhatásról szóló jogszabály előkészítésébe. Emellett ezen értékelés eredményei alapján a Bizottság iránymutatást és bevált módszereket is kidolgozhat abból a célból, hogy a szubszidiaritás tiszteletben tartása mellett segítse a tagállamokat abban, hogy az egységes piacon egyszerűsített, teljes mértékben digitális engedélyezési rendszereket vezessenek be. A Bizottság együtt fog működni a tagállamokkal a további egyszerűsítés érdekében, és nyomon fogja követni a tagállamokban elért eredményeket, többek között adott esetben a jövőbeli Európai Lakásszövetségen keresztül.
1. Intézkedés – Az engedélyezési eljárások egyszerűsítése és digitalizálása
– A Bizottság együtt fog működni a tagállamokkal annak érdekében, hogy alapos feltérképezés révén egyszerűsítse a nemzeti, regionális és helyi engedélyezési eljárásokat, lehetőség szerint beépítve azokat a lakhatás egyszerűsítéséről szóló csomagba (2027) és a megfizethető lakhatásról szóló jogszabályba (2026 negyedik negyedéve).
– A Bizottság továbbra is támogatni fogja a tagállami reformokat és finanszírozási eszközöket fog mozgósítani (helyreállítási és rezilienciaépítési tervek, kohéziós politikai alapok és Digitális Európa).
.ne
A tagállamok uniós támogatásban részesülhetnek az engedélyezési eljárások észszerűsítésére és digitalizálására irányuló erőfeszítéseikhez. A Technikai Támogatási Eszköz (TSI) technikai és pénzügyi segítséget nyújthat a tagállamoknak a szükséges közigazgatási kapacitás kiépítéséhez és az elvárt reformok végrehajtásához. A 2024. évi digitális építésiengedély-eszköztár a hatóságok számára gyakorlati támogatást nyújt, előmozdítja a BIM-alapú engedélyezés bevezetését, és konkrét eszközöket kínál a helyi hatóságok számára.
2.2A digitalizáció fellendítése az építőipari ökoszisztémában
Az építőipari ökoszisztéma egyszerűsítése a digitalizáció révén valósítható meg oly módon, hogy a kiszámíthatóság és a gyorsaság javulását valamennyi érintett szereplő megtapasztalja. Az Európai Bizottság elkötelezett amellett, hogy továbbra is támogassa a digitális technológiák elterjedésének fokozását az építőipari ökoszisztémában.
Bár már számos digitális eszköz létezik, és további eszközök fejlesztése is folyamatban van, interoperabilitásuk még mindig elmarad az optimálistól. Az interoperabilitás javítása jelentős hatékonyságnövekedést fog eredményezni. Meg fogja könnyíteni az egyszeri adatszolgáltatást biztosító adatrendszereket és az információcserét az építési projekt életciklusa során, a tervezési szakasztól az engedélyezési eljárásokig, a helyszíni üzembe helyezési szakaszig, a használati szakaszig és az életciklus végéig. Ez az interoperabilitás nemcsak az engedélyezési hatékonyságot növeli, hanem a szabályok következetesebb alkalmazását is lehetővé teszi, támogatja az energiahatékonysági célkitűzéseket és a körforgásos jelleget. A validált adatok rendszerek közötti újrafelhasználása csökkenti az építészek, mérnökök és fejlesztők adminisztratív terheit. Ugyanakkor a hatóságok hatékonyabban tudják majd nyomon követni a biztonsági, hozzáférhetőségi, energiahatékonysági, valamint a vízgazdálkodási rezilienciára és a fenntarthatóságra vonatkozó követelményeknek való megfelelést.
Az építési termékekről szóló új rendelet (CPR) alapvető fontosságú az építőiparban a digitális adatáramlás elősegítése szempontjából. A CPR előírja, hogy az építési termékekre vonatkozó valamennyi információt (beleértve a műszaki információkat, a tűzzel szembeni viselkedést, a biztonsági információkat, a környezeti hatásokat és más releváns információkat) interoperábilis digitális teljesítmény- és megfelelőségi nyilatkozatban kell megadni.
Az új CPR értelmében a 2028-tól kötelezővé váló digitális termékútlevél (DPP)lehetővé fogja tenni ezen információk felhasználását a különböző alkalmazásokban, például az épülettervezésben, a piacfelügyeletben vagy a digitális épületnaplókban a későbbi felújítások során. A DPP azáltal, hogy a papíralapú dokumentumokat, a nemzeti adatbázisokat és a szétszórt PDF-dokumentációt egy egységes, uniós szintű digitális rendszerrel váltja fel, valamennyi érdekelt fél számára géppel olvasható formában hozzáférhetővé teszi a megbízható és ellenőrzött termékadatokat. Ily módon egyszerűsíti az eljárásokat, csökkenti az adminisztratív költségeket és növeli az átláthatóságot. A DPP lehetővé teszi a tervezők, a vállalkozók és a hatóságok számára, hogy összehasonlítható információkat találjanak a termékek műszaki és környezeti teljesítményéről. A DPP fokozni fogja a körforgásos jelleget az építőiparban, mivel a bontás előtti auditok során könnyebb lesz megosztani az anyagok további felhasználhatóságára és újrafeldolgozhatóságára vonatkozó információkat. Az építőanyagok szénlábnyomával kapcsolatos jobb információmegosztás támogatni fogja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású építési termékek, köztük a bioalapú termékek vezető piacainak fejlődését.
A DPP kiegészítéseként és az összegyűjtött bevált gyakorlatok és anyagok alapján a Bizottság elő fogja mozdítani a digitális épületnaplók (DBL-ek) harmonizált bevezetését az egész EU-ban. A DBL-ek az épületekkel kapcsolatos információk egyetlen forrásává válhatnak a tervezéstől és az építéstől kezdve a felújításon át a bontásig, ami az életciklusuk minden szakaszában jobb döntéshozatalhoz vezet. Az összekapcsolt digitális ökoszisztéma megvalósítása érdekében a Bizottság szabványosítási kérelmet fog kidolgozni egy DBL-szabványra vonatkozóan. Emellett a Bizottság elő fogja mozdítani a DBL-ekben szereplő adatok cseréjére és összesítésére szolgáló mechanizmust, hogy tovább könnyítse az energia- és vízhatékonyságot, az építőipari körforgásos gazdaságot és a felújítást.
A végső cél a digitális eszközök, például az építési termékekre vonatkozó digitális termékútlevél, a DBL-ek, a digitális engedélyezési rendszerek és a bontás előtti auditok teljes körű összekapcsolása a teljes interoperabilitás biztosítása és az építőipari ökoszisztéma digitalizációjából származó valamennyi potenciális előny kihasználása érdekében. A jövőben az építőipari ökoszisztémában működő vállalatok is profitálnának az üzleti tárca által kínált funkciókból működésük megkönnyítése és felgyorsítása érdekében, például azáltal, hogy azt – a digitális termékútlevéllel szinergiában – formanyomtatványokhoz és engedélyezésekhez használják, zökkenőmentes interoperábilis eljárásokat lehetővé téve az egységes piacon. Ezt az adatvédelmi szabályokkal teljes összhangban és a magas szintű kiberbiztonsági normák figyelembevételével kell elérni.
Az ágazat digitális átállásának felgyorsítása érdekében a Bizottság a mesterséges intelligencia alkalmazásának ösztönzésére irányuló stratégia keretében szorgalmazza a mesterséges intelligencia előnyben részesítésére irányuló megközelítést. Ez a megközelítés ösztönzi az MI-technológiák bevezetését a gyártásban, a mérnöki munkában és az építőiparban a tervezési, tervkészítési és életciklus végi folyamatok javítása érdekében. A kulcsfontosságú kiemelt alkalmazások közé tartoznak a meglévő épületek mesterséges intelligencia által generált BIM-modelljei, az építési engedélyek automatizált megfelelőség-ellenőrzése, valamint a mesterséges intelligencia által támogatott helyszíntervezés és tervezésoptimalizálás.
Ezen túlmenően a Bizottság továbbra is szorosan együttműködik az uniós BIM-munkacsoporttal és a „BIM és közbeszerzés” közösséggel a közbeszerzői kezdeményezés keretében. Ezek az együttműködések arra összpontosítanak, hogy a hatóságok nagyobb mértékben használják a BIM-et, mivel a közbeszerzési és engedélyezési gyakorlatok révén kulcsszerepet játszanak a digitális szabványok meghatározásában.
2. Intézkedés – Az egységes építőipari piac teljes körű digitalizációjának megvalósítása
– A digitális termékútlevél 2028-tól történő kötelező alkalmazása valamennyi érdekelt fél és alkalmazás számára könnyen hozzáférhetővé teszi az építési termékekkel kapcsolatos adatokat.
– A digitalizáció következő lépése a digitális épületnaplók harmonizált rendszerének bevezetése lesz, amelynek első lépése a szabványosítási kérelem lesz (2026 első negyedévében, azzal a céllal, hogy 2028 végéig harmonizált DBL-szabvány jöjjön létre).
A Bizottság felszólítja a tagállamokat és az érdekelt feleket, hogy optimálisan használják ki az építőipari digitális reformok támogatására rendelkezésre álló számos finanszírozási eszközt, például a digitális építésiengedély-rendszerek létrehozását, a közadat-infrastruktúrák korszerűsítését, az automatizált megfelelés-ellenőrzést alátámasztó adatterek és MI-eszközök bevezetését, valamint az épületek digitális ikermodelljeit, amelyek mindegyike hozzájárul a hatékonyabb, adatközpontúbb és fenntarthatóbb építőipari ökoszisztémához.
3Az innováció felgyorsítása és az építőipari piac korszerűsítése
Az Európai Beruházási Bank (EBB) 2024. évi beruházási felmérése szerint az építőipari cégeknek csak 24 %-a számolt be arról, hogy 2023-ban új termékeket, folyamatokat vagy szolgáltatásokat vezetett be, ami jóval elmarad az egyéb ágazatokra vonatkozó 32 %-os uniós átlagtól. Az ágazat a 14 uniós ipari ökoszisztéma közül is az utolsó helyen áll a digitális átalakulásra irányuló közelmúltbeli és hosszú távon várható beruházások terén. A kkv-k magas aránya az uniós építőipari ökoszisztémában jelentős tényező, mivel a kkv-knek a digitális átállás előmozdítása terén jellemzően korlátozottabbak a lehetőségei a pénzügyi és humán tőke tekintetében.
Ez az innovációs deficit visszafogja a termelékenységet, és korlátozza az ágazat azon képességét, hogy reagáljon a növekvő lakhatási igényekre, valamint az éghajlat- és energiapolitikai célkitűzésekre. Erősebb innovációs ökoszisztéma nélkül fennáll annak a kockázata, hogy az EU elveszíti pozícióját a globális versenytársakkal szemben az olyan területeken, mint a moduláris építőipar, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású anyagok (beleértve a bioalapú, újrafelhasznált és újrafeldolgozott anyagokat) és az intelligens épületek technológiái.
A kínálati oldal felszabadítása: az ipari és digitális innováció kapacitásbővítésének szükségessége
A legkorszerűbb technológiák elterjedésének ösztönzése az építőiparban drámaian javíthatja a sebességet, a költséghatékonyságot és a fenntarthatóságot. A kulcsfontosságú innovációk közé tartozik az automatizált és robotizált építőipar, a 3D nyomtatás, az offsite és a moduláris építőipari szolgáltatások, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású anyagok (beleértve a bioalapú anyagokat is), valamint a tervezéshez, projektmenedzsmenthez és létesítményüzemeltetéshez használt MI-alkalmazások, amelyek közül sok a digitális növekvő innovatív vállalkozásokból és kkv-kból származik.
Ezek közül az offsite és a moduláris építőipari szolgáltatások és felújítási megoldások kínálják a legegyértelműbb lehetőséget a lakáskínálat gyors növelésére. Azáltal, hogy az építési folyamat nagy részét ellenőrzött gyári környezetbe helyezik át, csökkennek a hibák, egyszerűsödik a termelés, és lerövidülnek az építési határidők. Ez különösen vonzóvá teszi az offsite megoldásokat a szociális és megfizethető lakhatás számára, ahol a gyorsaság, a minőség és a költséghatékonyság kritikus fontosságú. Emellett a moduláris összetevők gyakran szétszerelhetők és újrafelhasználhatók, ami hozzájárul a körforgásos jelleghez és az erőforrás-hatékonysághoz. Az új európai Bauhaus keretében a Bizottság kidolgoz egy tervkatalógust, amely támogatja a bevált módszerek cseréjét és az engedélyezés megkönnyítését célozza.
A belföldi lakhatáson túl a moduláris és előre gyártott rendszerekre egyre nagyobb szükség van az újjáépítési erőfeszítésekhez az olyan, válság sújtotta régiókban, mint Ukrajna és Gáza, valamint a szélsőséges időjárási és éghajlati események vagy más természeti katasztrófák által érintett területeken. Az uniós vállalatok már most is erős technológiai képességekkel rendelkeznek, és az akadályok csökkentése, valamint a szabványok harmonizálása esetén globális vezetővé válhatnak ezen a bővülő piacon
.
Ezen innovációk terén azonban továbbra is nehézségekbe ütközik a léptékváltás. A 27 nemzeti építési szabályzat és a különböző regionális szabályozások együttélése széttöredezetté teszi a piacot és korlátozza a méretezhetőséget. A harmonizált szabványok hiánya aláássa a megbízhatóságot, növeli a kockázatot, és megemeli a gyártók és a projektgazdák finanszírozási költségeit. Az offsite építőipari létesítményekhez szükséges magas kezdeti beruházás, valamint a bizonytalan kereslet és a korlátozott biztosítási fedezet tovább csökkenti a növekedést
. A lakóépületek esetében évi 4,5 %-os növekedéssel számoló potenciál teljes körű kiaknázása érdekében
csökkenteni kell az offsite építőipari szolgáltatások akadályait.
A keresleti oldal ösztönzése: a fenntartható és reziliens építőipar piacának megteremtése
A kínálati oldali innováció kiegészítése érdekében az EU-nak meg kell erősítenie a fenntartható, reziliens és innovatív termékek iránti piaci keresletet is. A klímasemlegességre való átállás növeli az olyan alacsony szén-dioxid-kibocsátású anyagok iránti igényt, mint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású cement, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású beton, az alacsony kibocsátású acél, a termékek újrafeldolgozott tartalma, a bioalapú és az újrafelhasznált termékek.
A Bizottság rá fog segíteni erre az elmozdulásra azáltal, hogy az ipar felgyorsításáról szóló jogszabályba fenntarthatósági és rezilienciakövetelményeket vezet be az EU-ban előállított alacsony szén-dioxid-kibocsátású termékek közbeszerzésére vonatkozóan. Ezek az intézkedések jutalmazni fogják az innovációt, miközben fenntartják az uniós környezetvédelmi és szociális normákat. Az építési termékekre vonatkozó kritériumokat, fogalommeghatározásokat és címkéket a CPR határozza meg.
Ezzel párhuzamosan a közbeszerzési irányelv közelgő felülvizsgálata a fenntarthatóság pályáztatás során történő előmozdításával hozzá fog járulni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású (többek között bioalapú) építési termékek és innovatív módszerek, például a gyakran kkv-k által előállított új moduláris építési megoldások iránti stabil kereslet megteremtéséhez. A felülvizsgálati folyamat többek között figyelembe veszi az alvállalkozás kérdését is, beleértve a vállalkozók felelősségi körét és minősítését, valamint az ellátási láncok átláthatóságát, ami segíthet a visszaélések elleni küzdelemben és támogathatja a jóhiszemű munkáltatókat az építőiparban. Az EU hatalmas közbeszerzési piacának kiaknázása csökkentheti a magánberuházások kockázatát, fokozhatja a termelési kapacitást és a méretgazdaságosság révén csökkentheti a költségeket. Végezetül a bioökonómiai stratégia keretében indított kezdeményezések támogatni fogják az építőipart mint a bioalapú termékek egyik vezető piacát.
A bioökonómiai stratégia célkitűzéseivel összhangban a szén-dioxid-eltávolítási és karbongazdálkodási tanúsítási keretrendszer ki fogja dolgozni az épületekben történő tartós biogén szén-dioxid-tárolás tanúsítását. Ez láthatóbbá teszi a bioalapú megoldások környezeti előnyeit az ágazatban, növelve azok piaci keresletét.
3.1A szabályozási keret korszerűsítése az innováció elterjedésének növelése érdekében
Az építési termékekről szóló új rendelet jelentős lépést jelent a korszerűbb és innovációbarátabb szabályozási keret felé. Az új jogi keret minden technikai és szabályozási igényt kielégíthet, beleértve a környezetvédelmi kérdéseket és a digitalizációt is.
Az építési termékekről szóló rendelet vívmányainak felülvizsgálata révén a Bizottság 2033-ig aktualizálni kívánja az elmúlt 25 évben kidolgozott valamennyi harmonizált szabványt, és ki kívánja terjeszteni a hatályt valamennyi érintett termékcsaládra. A folyamat átfogó alapot teremt a hatékony és gyors szabványosítási fejlesztés garantálásához. A kulcsfontosságú anyagokra, például a cementre vonatkozó szabványok kidolgozása prioritást élvez az időben történő kiadás lehetővé tétele érdekében. Ez a folyamat fogja gyorsítani a termékszabványok harmonizációját az egységes piacon, ezáltal csökkentve az adminisztratív terheket és megkönnyítve a fenntarthatóbb termékek piacra jutását, ami különösen az építőipari ökoszisztémában működő kkv-k számára kulcsfontosságú.
Az új szabványok hozzá fognak járulni a biztonságos, hozzáférhető és környezetbarát épületek építéséhez, javítani fogják az egységes piacot, és méretgazdaságosság révén csökkenteni fogják a költségeket. Döntő fontosságú, hogy a CPR támogatni fogja az előíró jellegű nemzeti építési szabályzatokról a teljesítményalapú szabványokra való áttérést, ezáltal nagyobb rugalmasságot téve lehetővé az innovatív építési módszerek számára. Az offsite és moduláris rendszerek határokon átnyúló telepítésének lehetővé tétele érdekében a Bizottság prioritásként fogja kezelni az előre gyártott termékekre, az épületszerkezetekre és a moduláris egységekre vonatkozó egyedi szabványok kidolgozását, megteremtve e termékek egységes piacát. A kkv-k megfelelően képviseltetik magukat a szabványosítás kidolgozásában, és a Bizottság biztosítani fogja, hogy a harmonizált szabványok és az alkalmazandó felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ne terheljék túl a kkv-kat.
A szabályozás gyakorlatba való átültetése érdekében a Bizottság iránymutatást fog kiadni a moduláris és az offsite építőipari szolgáltatásokról. Ez magában foglalja a bevált módszereket és a koncepcióigazolás sikeres demonstrációját a moduláris koncepciók fokozott biztonsága, hozzáférhetősége, fenntarthatósága, gyors szétszerelhetősége és megfizethetősége tekintetében, és támogatni fogja azok szélesebb körű elterjedését az új építkezések és felújítások során
. Ez az iránymutatás a LIFE „Tiszta energiára való átállás” keretében a moduláris és az offsite építőipari szolgáltatásokra vonatkozóan kidolgozott sikeres projektekre fog épülni. Ezek az erőfeszítések az új európai Bauhaus nemzetközi pillérének hatálya alá is tartoznak, amely magában foglalja az Ukrajna újjáépítésére és a háború utáni fenntartható és reziliens helyreállítás bevált módszereinek terjesztésére irányuló projekteket.
A Bizottság biztosítani fogja továbbá, hogy a második generációs Eurocode-ok támogassák az innovációt, például a meglévő struktúrák értékelésére és újrafelhasználására, valamint az innovatív anyagok, például a szál-polimer kompozit szerkezetek és a feszített membránszerkezetek használatára szolgáló eszközök beépítésével.
3. Intézkedés – Az innováció elterjedésének ösztönzése szabványok kidolgozása révén
– A Bizottság az építési termékekről szóló új rendelet keretében fel fogja gyorsítani az építési termékekre vonatkozó szabványok kidolgozását. Az első új termékszabványok a cementre, a fémből készült szerkezeti termékekre, az üvegre és a nyílászárókra vonatkoznak majd. A Bizottság elfogadta a CPR végrehajtására vonatkozó első, 2026–2029-es munkatervet, amely prioritásokat és időkereteket is tartalmaz.
– A Bizottság a CPR vívmányainak folyamata keretében prioritásként elindítja az offsite építési termékekre és moduláris rendszerekre vonatkozó szabványok kidolgozására irányuló kérelmet (2026 elején indítja el azzal a céllal, hogy 2027-ben elfogadják az első szabványosítási kérelmet).
Ezek az intézkedések együttesen egy kedvező ciklust hoznak létre az innováció és a kereslet között: a fenntartható építési termékek harmonizált egységes piaca bizalmat teremt az innovátorokban a beruházások iránt, míg a zöld közbeszerzés és az iparpolitika megteremti a termelés kapacitásbővítéséhez szükséges piaci húzóerőt. Az építőipar szabályozási és technológiai alapjainak korszerűsítésével Európa a korábbinál sokkal gyorsabban tud megfizethetőbb, fenntarthatóbb és jó minőségű lakhatást biztosítani.
3.2 Az innovatív építőanyagok és termékek szélesebb körű elterjesztése
A gyorsabb, környezetbarátabb és megfizethetőbb építési módok iránti növekvő kereslet kielégítése érdekében az európai építőipari ágazatnak sürgősen fel kell gyorsítania az innovatív anyagokba, termékekbe és technológiákba történő beruházásokat. Ez támogatni fogja az erőforrás-hatékony, költséghatékony és innovatív növekedést, miközben biztosítja a korlátozott természeti erőforrások fenntartható használatát.
Az előrehaladás továbbra is lassú a magas fejlesztési költségek, a széttagolt szabályozások és az óvatos finanszírozási politikák korlátai miatt. Ennek eredményeként egyre nő a szakadék az aktuális piaci igények és az ágazat jelenlegi teljesítménye között. Ez elsősorban a kkv-kat érinti, mivel a nagyvállalatokhoz képest alacsonyabb a beruházási kapacitásuk.
E szakadék áthidalása érdekében az Európai Beruházási Bank bejelentette, hogy 400 millió EUR összegű „hitelnyújtási keretet” biztosít a vállalkozások, köztük a kkv-k számára a lakhatási értéklánc egészében, az anyaggyártóktól az építőipari cégekig és a berendezésgyártókig. Ez a kezdeményezés az InvestEU támogatásával valósul meg, és olyan új technológiákat fog finanszírozni, amelyek képesek ellensúlyozni a magas építési és fejlesztési költségeket, és felgyorsítják az új lakásállomány kínálatának megteremtését. Támogatni fogja a digitalizációval, az automatizálással és az MI-alkalmazásokkal kapcsolatos innovációkat a tervezés és az építés minőségének javítása érdekében. A hatálya kiterjed az innovatív építési technikákra, az energiahatékonyságot és a megújuló energiát szolgáló innovatív megoldásokra, az anyaginnovációkra (üveg, cement, beton, építőipari acél, kerámia, fatermékek stb.), valamint a berendezésgyártók kutatási, fejlesztési és innovációs beruházásaira, beleértve a robotikát és az intelligens építőipari gépeket is.
Az EBB hitelnyújtási keretén túl a megfizethető és fenntartható lakhatást célzó új páneurópai beruházási platform, amely az EBB csoportból, a nemzeti fejlesztési bankokból, a CEB-ből, az EBRD-ből és más pénzügyi intézményekből áll, az építőipari innovációtól az ingatlanfejlesztés tágabb hatóköréig terjedő értéklánc-megközelítést fog alkalmazni, maximalizálva az állami beruházásokat a további magánberuházások mozgósítása érdekében. A platform növelni fogja a szociális, megfizethető és fenntartható lakhatásba történő beruházási lehetőségek láthatóságát, hogy jobban vonzza a befektetőket és a projektgazdákat.
A magánberuházások mozgósításához fel kell számolni azokat a szabályozási akadályokat is, amelyek jelenleg akadályozzák az új technológiák határokon átnyúló elterjedését. Ennek kezelése érdekében a Bizottság a versenyképességi koordinációs eszköz (CCT) keretében kísérleti projektet indít, amely az offsite és moduláris építőipari szolgáltatásokra összpontosít. E kísérleti projekt célja a határokon átnyúló, több országra kiterjedő projektek előmozdítása és a szabályozás széttagoltságának kezelése, amely akadályozza, hogy az offsite és moduláris építőipari szolgáltatások megfelelő léptéket érjenek el.
Ez a kísérleti projekt segíteni fogja a részt vevő tagállamokat szabályozási keretük összehangolásában, ezáltal megkönnyítve az offsite építési termékek és összetevők szabad áramlását az egységes piacon. Ugyanakkor a CCT célzott pénzügyi támogatást fog nyújtani az ellátási láncok megerősítéséhez és az ipari kapacitás növeléséhez. A keresleti oldalon kiegészítő intézkedéseket vezet be annak érdekében, hogy az innovatív építési megoldásokat vonzóbbá és versenyképesebbé tegye a köz- és magánpiacokon, hozzájárulva egyúttal ahhoz is, hogy Unió-szerte megfizethető házak álljanak rendelkezésre a kellő időben és versenyképes költségek mellett.
A meglévő uniós programok továbbra is kulcsszerepet fognak játszani az építőipari innováció felgyorsításában. Az új európai Bauhaus szakpolitikák, ismeretek és finanszírozás révén továbbra is támogatni fogja a magas színvonalú, megfizethető és fenntartható lakhatás biztosítását, lehetővé téve az innovációt, és célzott támogatást nyújtva az építőipari ökoszisztémának az integrált és inkluzív megoldások bevezetéséhez. Ezzel párhuzamosan a Horizont Európa (az új európai Bauhaus eszközön és a Built4People partnerségen keresztül) továbbra is finanszírozza a fejlett anyagokra, az építőipari körforgásos gazdaságra és a digitális átállásra összpontosító kutatási, fejlesztési és demonstrációs projekteket. Ezek az eszközök hozzá fognak járulni ahhoz, hogy az innovációk a laboratóriumból széles körben elterjedjenek, megerősítve Európa vezető szerepét a fenntartható építőiparban.
4. Intézkedés – A pénzügyi eszközök tőkeáttételének növelése az innovatív építőanyagok, termékek és technológiák bevezetésének fokozása érdekében
– Az EBB a közelmúltban az InvestEU bevonásával új, 400 millió EUR összegű hitelnyújtási keretet hozott létre, amelynek célja az olyan új technológiákba való beruházás, amelyek képesek kezelni a magas építési és fejlesztési költségeket, és felgyorsítani az új lakásállomány kínálatának biztosítását.
– A Bizottság a versenyképességi koordinációs eszköz keretében kísérleti projektet indít az offsite építőipari szolgáltatásokkal kapcsolatban azzal a céllal, hogy felszámolja a szabályozási akadályokat, és valódi páneurópai piacot hozzon létre az ágazat számára, segítve elérni a sürgető építési célokra való gyorsabb reagáláshoz szükséges léptékeket. 2026 folyamán a Bizottság vezető szerepet fog vállalni e CCT-projekt tagállamokkal közösen történő kidolgozására irányuló erőfeszítésekben.
A Bizottság az új európai Bauhaus keretében továbbra is finanszírozni fogja a kutatást és a minőségi innovatív megoldások bevezetését, és terjeszteni fogja a bevált módszereket.
Végezetül a kohéziós politika is szerepet játszhat az innovatív építési anyagok és termékek bevezetésének felgyorsításában azáltal, hogy támogatja a regionális innovációs ökoszisztémákba történő célzott beruházásokat, és megkönnyíti az élvonalbeli megoldások elterjedését. Ezek az intézkedések együttesen növelni fogják az innovatív építési megoldások kínálatát és keresletét, lehetővé téve Európa számára, hogy gyorsabban, intelligensebben és fenntarthatóbban építsen, miközben új lehetőségeket teremtenek a vállalkozások és a munkavállalók számára az építési értéklánc egészében.
4Az építőanyagokhoz való stabil hozzáférés biztosítása
Növekvő anyagköltségek és a másodlagos nyersanyagok felhasználásának akadályai
Az európai építőipari ágazatra egyre nagyobb nyomás nehezedik az ingadozó nyersanyagellátás, a növekvő költségek és a másodlagos nyersanyagokhoz való széttagolt hozzáférés miatt. A kulcsfontosságú építési termékek ára 2020 és 2024 között drámaian megugrott, például a beton esetében 28 %-kal, a kerámia, például a tégla és a tetőcserép esetében pedig 45 %-kal. Mivel az anyagköltségek a teljes lakásépítési költségek 30–40 %-át teszik ki, ezek a tendenciák közvetlenül növelik a lakásárakat, és kiszámíthatatlanná teszik az építési tervezést. Az ellátási lánc zavarai, a kritikus bemenetek szűkössége és az anyagok rendelkezésre állására vonatkozó átfogó információk hiánya tovább súlyosbítja a problémát, ami megnehezíti a fejlesztők számára a hiányok vagy az áremelkedések előrejelzését.
A kihívás a másodlagos nyersanyagokra is kiterjed: számos jogszabály, például az új CPR, az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv (EPBD) és más, az éghajlatra összpontosító jogszabályok ösztönzik az újrafeldolgozott vagy alacsony szén-dioxid-kibocsátású termékek előállítását és használatát. Így különösen az új épületek életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciálját egy uniós keret alapján fogják kiszámítani, a CPR adataira építve, ami növelni fogja a fenntartható építési termékek iránti keresletet. A növekvő gazdasági ösztönzők ellenére a másodlagos nyersanyagok igénybevétele továbbra is korlátozott: az építési és bontási hulladéknak csupán 0,7 %-át készítik elő újrafelhasználásra, és az újrafeldolgozási arány továbbra is alacsony a kulcsfontosságú anyagok esetében, például 10 % a gipsz és 6 % az üveg esetében. A fő akadályok közül kettő az európai piacokon a bontási helyszíneken kibocsátott anyagokra vonatkozó elégtelen információ, ami megakadályozza az erős másodlagos piacok kialakulását; valamint a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó, széttagolt vagy hiányzó kritériumok, amelyek olyan adminisztratív akadályokat teremtenek, amelyek gátolják a másodlagos nyersanyagok határokon átnyúló forgalmát.
Az elsődleges és másodlagos nyersanyagok rendelkezésre állásának megerősítésére irányuló intézkedések
Az elsődleges építőanyagokhoz való stabil hozzáférés biztosítása elengedhetetlen a növekvő lakáskereslet és az EU éghajlatvédelmi törekvéseinek kielégítéséhez. A Bizottság többrétegű megközelítést alkalmaz. A meglévő kezdeményezések – többek között a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló rendelet, a megfizethető energiára vonatkozó cselekvési terv, az acél- és fémipari cselekvési terv és a RESourceEU cselekvési terv – célja a bemeneti költségek csökkentése és az építőanyagok kiszámíthatóságának javítása.
Az elmúlt 15 évben az EU stratégiai ágazatai számára kritikus fontosságú nyersanyagok feltérképezése és nyomon követése lehetővé tette a hiányok előrejelzését és az ellátási zavarok kockázatának csökkentésére irányuló intézkedések meghozatalát. Ezen anyagok közül több, köztük a földpát, a bór, az aggregátumok, a gipsz, a kvarchomok, a mészkő és a perlit különösen fontos az építőiparban. Az Európai Építőipari Megfigyelőközponton keresztül a Bizottság részletesebben nyomon fogja követni ezeket és más releváns anyagokat és termékeket – például az acélt –, és jelentést tesz azok elérhetőségéről és áráról.
Ami a másodlagos nyersanyagokat illeti, a Bizottság azon dolgozik, hogy létrehozza az újrafelhasznált és újrafeldolgozott termékek működő egységes piacát. A hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó harmonizált kritériumok hulladékból értékes termékekké alakítják át az anyagokat, megkönnyítve a határokon átnyúló kereskedelmet, és lehetővé téve azok felhasználását mind az új építkezések, mind a felújítások során. A Közös Kutatóközpont jelenleg dolgozza ki a hulladékstátusz megszüntetésére vonatkozó kritériumokat az építési és bontási hulladékból származó aggregátumok tekintetében. Emellett a körforgásos gazdaságról szóló jogszabály foglalkozni fog a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumok széttagoltságával, megkönnyítve a másodlagos nyersanyagok építési termékekben való felhasználását is.
A tagállamok a hulladékokról szóló keretirányelv értelmében kötelesek előmozdítani az építési és bontási hulladék újrafelhasználását. E célból számos tagállam már végrehajtott kötelező bontás előtti és felújítás előtti auditokat, adatokat gyűjtve a rendelkezésre álló anyagokról. A bontás előtti auditok fokozzák az átláthatóságot és megkönnyítik a másodlagos nyersanyagok piactereinek kialakulását, összekapcsolva a bontási helyszínekről származó anyagkínálatot a gyártók részéről fennálló kereslettel. Az ezen információkban rejlő lehetőségek azonban csak akkor aknázhatók ki teljes mértékben, ha azokat digitálisan továbbítják és nyilvánosságra hozzák, lehetővé téve az ipar számára, hogy összegyűjtse, beszerezze és előre jelezze a másodlagos nyersanyagok rendelkezésre állását.
Egy folyamatban lévő hatásvizsgálat eredményeitől függően a Bizottság a körforgásos gazdaságról szóló jogszabály révén ki fog dolgozni egy digitális európai építésierőforrás-értékelési (DECRA) platformot, amely összekapcsolja a bontás előtti auditokról tájékoztatást nyújtó nemzeti adatbázisokat. Ez kereshető és géppel olvasható formátumban fogja biztosítani a releváns adatokat. A fokozott átláthatóság lehetővé teszi a gyártók számára, hogy gyorsan azonosítsák a másodlagos nyersanyagforrásokat, csökkentve az érintetlen erőforrásoktól való függést és mérsékelve a termelési költségeket. Azon tagállamok esetében, amelyek még nem rendelkeznek a bontás előtti auditok biztosítására szolgáló rendszerrel, ez olyan beruházást jelent, amelyet nagyrészt ellensúlyoznak a másodlagos nyersanyagok építőiparban való fokozott felhasználásából származó előnyök. A Bizottság 2026 harmadik negyedévéig meg fogja vizsgálni az ilyen auditok kötelezővé tételének előnyeit is azáltal, hogy bevezeti a digitálisan rendelkezésre álló kötelező és önkéntes adatpontok minimális körét, miközben minimális szinten tartja az adminisztratív terheket.
Végezetül az új CPR megszünteti a fennmaradó hiányosságokat azáltal, hogy az újrafeldolgozott tartalommal és a körforgásos jelleggel kapcsolatos megfontolásokat (javíthatóság, újrafelhasználhatóság, újrafeldolgozhatóság és az élettartam meghosszabbítása) beépíti a termékszabványokba, ezáltal biztosítva, hogy az újrafelhasznált és újrafeldolgozott termékek Unió-szerte egyenlő feltételek mellett versenyezhessenek az új anyagokkal. Ezek az intézkedések együttesen stabilizálják az anyagellátást, felszabadítják a másodlagos erőforrásokban rejlő lehetőségeket, csökkentik a költségeket, és támogatják a fenntarthatóbb, reziliensebb és körforgásosabb építőipari ágazatot.
A körforgásos jelleg szempontjainak teljes körű integrálása megtakarításokat fog eredményezni a vállalatok számára, korlátozni fogja a harmadik országoktól való függőséget az ágazat számára szükséges nyersanyagok tekintetében, és az elsődleges nyersanyagok kitermelésének és feldolgozásának csökkentése révén hozzájárul az ágazat dekarbonizációjához.
5A szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása és a készségek fejlesztése
Az EU egységes piaci integrációja az építési és üzembe helyezési szolgáltatások terén továbbra is alacsony. Az építőipar továbbra is túlnyomórészt belföldi tevékenység: a vállalkozások 90 %-a – jellemzően kkv-k – csak helyben nyújt építőipari szolgáltatásokat. Bár az építőipari ökoszisztéma az EU bruttó hozzáadott értékének mintegy 12 %-át teszi ki, az építési szolgáltatások terén csak korlátozott mértékben végeznek határokon átnyúló műveleteket: becslések szerint az építőipari szolgáltatások kereskedelmi integrációja csak 1 %-ot tesz ki. Az építőipari szolgáltatások alacsony szintű integrációjának okai közé tartozik az üzleti engedélyekre vonatkozó korlátozó nemzeti szabályozás, a szabályozott szakmák magas száma az ágazatban, valamint a szakmai képesítések, bizonyítványok és a szakmai alkalmasságot igazoló dokumentumok kölcsönös elismerésének bonyolultsága. Ezek az akadályok korlátozzák a fogyasztók üzleti és választási lehetőségeit, és akadályozzák az építési szolgáltatások eljutását a határokon keresztül arra a helyre, ahol a legnagyobb igény van rájuk. Az építőipari szolgáltatások előtt álló akadályok csökkentése jelentősen növelni fogja az EU bruttó hozzáadott értékét.
Ami a munkaerőt illeti, a munkaerő- és szakemberhiány régóta fennálló strukturális problémát jelent az építőiparban, ami akadályozza az ágazat teljesítményét. Az elmúlt években következetesen magas, 2023 eleje óta 25 % és 30 % között volt azon vállalatok aránya, amelyek a munkaerőhiányt a teljes termelésüket korlátozó tényezőként jelölték meg. Emellett az építőipari ökoszisztémát általában rossz közmegítélés jellemzi, ami az alacsony állásbiztonsághoz és -stabilitásához, a nehéz munkafeltételekhez, valamint az egészségi és biztonsági kockázatokhoz kapcsolódik, és az építőipart még ma is sztereotip módon „férfimunkának” tekintik. Ez bizonytalanságot és magas munkaerőköltségeket eredményez az építőipari vállalatok számára, ami a lakásépítés növekvő költségeiben is tükröződik.
Mind a lakhatás iránti megnövekedett kereslet, mind a zöld és digitális átállás jelentősen növeli a szakosodott és magas szintű képzettséget igénylő szolgáltatási munkahelyek iránti keresletet. Ugyanakkor ez az átállás a szükséges készségek tekintetében – a mesterséges intelligencia, a robotok és a moduláris tervezés használatával kapcsolatos készségek iránti megnövekedett igény mellett – vonzó lehet a fiatalok számára, és javíthatja a nemek egyensúlyát. E tekintetben elengedhetetlenek a tanulószerződéses gyakorlati képzések támogatására irányuló folyamatos erőfeszítések, melyeknek ki kell terjedniük a nők célzott bevonására is. Az építőipari dolgozóknak a leginkább keresett speciális készségeket célzó továbbképzése és átképzése, valamint az építési szolgáltatások egységes piacának kiteljesítése hozzá fog járulni a munkaerő-kínálat támogatásához és a lakásépítési kapacitás biztosításához.
Emellett az Unión belüli tehetségpotenciál kiaknázására irányuló erőfeszítések kiegészítéseként fontos szerepet játszik a harmadik országokból származó célzott legális mobilitás is. A közelmúltban elfogadott uniós tehetségbázis célja, hogy megkönnyítse a nem uniós országokból származó álláskeresők felvételét az uniós hiányszakmákba minden készségszinten, és az építőipar az egyik olyan ágazat, ahol a legnagyobb a hiány. Az EU-ba irányuló legális beutazási lehetőségek javításának további módjai a tehetséggondozási partnerségek, az összevont engedélyről szóló felülvizsgált uniós irányelv és az első európai vízumpolitikai stratégia A méltányos munkaerő-mobilitási csomag részeként (2026 harmadik negyedévében) a Bizottság további közös szabályokat fog javasolni a harmadik országbeli állampolgárok képesítéseinek elismerésére és készségeinek érvényesítésére irányuló egyszerűbb eljárásokra azzal a céllal, hogy fokozza a koherenciát és az átláthatóságot, és ezáltal növelje az egyértelműséget a munkavállalók, valamint a munkáltatók és a hatóságok számára.
5.1Az építőipari szolgáltatások előtt álló egységes piaci akadályok felszámolása
A Bizottság elkötelezett a határokon átnyúló építőipari szolgáltatásnyújtás előtt álló akadályok felszámolása iránt. A cél az építési és üzembe helyezési szolgáltatások egységes piacában rejlő lehetőségek maximalizálása, valamint az ágazat termelékenységének növeléséhez való hozzájárulás. Ez kiemelten vonatkozik a határ menti régiókra, ahol az építőipari kkv-k nem tudják kiaknázni a határ túloldalán található közeli piacokat. Emellett a készségek uniójáról szóló közlemény bejelentette a készségek hordozhatóságára vonatkozó kezdeményezést, amelynek az a célja, hogy több lehetőséget teremtsen a munkavállalók és a vállalkozások számára az egységes piacban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázására. E kezdeményezésnek az egyik fő – a méltányos munkaerő-mobilitási csomag részeként előterjesztendő – intézkedése az lesz, hogy közös képzési keretek révén további szabályozott szakmákra terjeszti ki az automatikus elismerést, valamint korszerűsíti és észszerűsíti a szabályozott szakmák elismerési folyamatait, különösen a digitális eszközök kiaknázása révén, többek között az eljárások megkönnyítése és lerövidítése érdekében.
A második intézkedés a nem szabályozott szakmákhoz kapcsolódó képesítések átláthatóságának és összehasonlíthatóságának fokozására, valamint a biztonságos, határokon átnyúló elismerés összehangolt, interoperábilis uniós keretének előmozdítására irányuló lehetőségeket vizsgálja.
6. Intézkedés – A határokon átnyúló építőipari szolgáltatások áramlásának elősegítése
– A Bizottság az építőipari szolgáltatásokról szóló jogszabály révén biztosítani fogja (2026 negyedik negyedévére), hogy a vállalkozások és a szakemberek könnyebben nyújthassanak határokon átnyúló építőipari szolgáltatásokat anélkül, hogy engednének a szociális normákból.
A készségek hordozhatóságára vonatkozó kezdeményezés célja, hogy mind a munkavállalók, mind a munkáltatók hatékonyabban eligazodhassanak az elismerési rendszerekben, és hogy korszerűsödjenek az elismerési folyamatok (2026 harmadik negyedéve).
Az építőipari szolgáltatásokról szóló jogszabály célja, hogy előmozdítsa az építési és üzembe helyezési szolgáltatások szabad mozgását az egységes piacon, garantálva azt, hogy a saját tagállamukban engedéllyel rendelkező vállalkozások, vállalkozók és szakemberek könnyebben nyújthassanak szolgáltatásokat más tagállamokban, a szociális jogok tiszteletben tartása mellett. A kezdeményezés célja, hogy kiszámítható és stabil üzleti környezetet teremtsen a vállalkozások és a vállalkozók számára, és támogassa a kkv-k határokon átnyúló működését is.
5.2A szakemberhiány kezelése az építőipari ökoszisztémában
A Bizottság elkötelezett az iránt, hogy támogassa az építőipari ökoszisztémát a munkaerő és a készségek iránti növekvő kereslet kielégítéséhez szükséges megfelelő készségek fejlesztésében a lakhatási és más építési munkák terén. Például az építőiparra vonatkozó nagyszabású készségfejlesztési partnerség (LSP) közös szerepvállalási modellt hozott létre: az ipari ökoszisztémák fő szereplői, köztük a szövetségek és az érintett hatóságok kötelezettséget vállalnak arra, hogy együttműködnek, és beruháznak a továbbképzésbe és az átképzésbe. Így olyan szinergiák jönnek létre, amelyek lehetővé teszik a kkv-k munkavállalóinak magas szintű részvételét az ilyen képzéseken. Tevékenységein keresztül az LSP 2030-ig évente a munkaerő 30 %-ának továbbképzését és átképzését fogja előmozdítani az ágazatban, így 2030-ra évente 3 millió ember képzésére fog sor kerülni az uniós építőipari munkaerőn belül.
„A szakmai képzés korszerűsítése az építőiparban” elnevezésű tervszövetség képzési intézkedéseket fog kidolgozni 2026-ban a sürgős készségigények, 2028-ban pedig a hosszú távú készségigények kezelése érdekében, beleértve az ökoszisztémáról alkotott kép javítására, valamint a jobb fiatal tehetségek és nők vonzására irányuló kezdeményezéseket, többek között a tanulószerződéses gyakorlati képzések kínálatának bővítése révén. E közleménnyel együtt a Bizottság közzétett egy elemző jelentést, amelyben feltérképezte az építőipar jelenlegi és jövőbeli készség- és munkaerő-szükségleteit, és felvázolta a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó kilátásokat. Ez a jelentés javítani fogja a készségekkel kapcsolatos információgyűjtés széttagoltságát, és bizonyítékokkal fog szolgálni az építőipari ökoszisztémában szükséges készségekkel kapcsolatos jövőbeli szakpolitikákhoz.
Ezeket az intézkedéseket a kísérleti készségfejlesztést, a bevezetést és a bevált módszerek megosztását célzó egyéb bizottsági tevékenységek fogják támogatni a mélyfelújítás, a BIM-modellezés és az építőipari körforgásos gazdaság terén. Ezeket különböző bizottsági kezdeményezések, például a BUILD UP Skills, az építőipari szakképzési kiválósági központok és a Tanulószerződéses Gyakorlati Képzés Európai Szövetsége révén hajtják végre. A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy optimálisan használják ki az Európai Szociális Alap Pluszt és a nemzeti közfinanszírozást az átképzésre és továbbképzésre irányuló, a jövőre felkészült képzések megvalósítása érdekében.
7. Intézkedés – A szakképzett munkaerő rendelkezésre állásának növelése az építőiparban
– A leendő Európai Versenyképességi Alap támogatni fogja a továbbképzési és átképzési intézkedéseket az alap hatálya alá tartozó területeken, például az építőiparban, és elő fogja mozdítani az egyetemek, a szakképző intézmények, a vállalkozások (különösen a kkv-k), a szociális partnerek és az alkalmazott kutatást végző intézetek közötti köz-magán társulásokat.
– Az
új európai Bauhaus akadémiája
bővülni fog az innováció és a kutatás támogatása, az innovatív építési módszerekhez és anyagokhoz szükséges kapacitás és készségek Unió-szerte történő kiépítése, valamint a kkv-k és a szakemberek támogatása érdekében.
A regeneratívabb és körforgásosabb anyagfelhasználási rendszerre való átállás támogatása érdekében az új európai Bauhaus Akadémia fel fogja gyorsítani a továbbképzést és az átképzést az építőipari ökoszisztémában. Az új európai Bauhaus Akadémia bővítése és megszilárdítása tovább fogja támogatni a tudás, a készségek és az innováció fejlesztését, beleértve az induló innovatív vállalkozások és az innovatív termékek tesztkörnyezeteinek támogatását is.
6Együttműködés a végrehajtás terén
Ahhoz, hogy Európa versenyképességének előmozdítása érdekében új lendületet adjunk az építőipari ökoszisztémának, azt széttagolt és erőforrás-igényes ágazatból modern, versenyképes, digitális és fenntartható ipari ökoszisztémává kell átalakítani. A termelékenyebb építőipari ökoszisztéma az építőipari tevékenység fokozott intenzitását eredményezi, beleértve a megfizethetőbb lakhatási kínálatot is.
A Bizottság valamennyi érintett szereplővel szoros együttműködésben folyamatosan nyomon fogja követni az ágazat helyzetét, rezilienciáját, termelékenységét és folyamatban lévő dekarbonizációját. A magas szintű építési fórum (HLCF) lesz a stratégiában meghatározott intézkedésekkel kapcsolatos további kommunikáció, valamint az ágazati gazdasági teljesítmény és a lakhatási kínálati szakadék csökkentése terén elért eredmények nyomon követésének elsődleges platformja. A HLCF szinergiákat fog biztosítani a megfizethető lakhatásra vonatkozó európai tervben bejelentett Európai Lakásszövetséggel (EHA). A szövetség platformot biztosít az engedélyezési és közigazgatási eljárásokkal kapcsolatos nemzeti intézkedések végrehajtásának nyomon követéséhez.
Ez kollektív törekvés. A tagállamoknak, a regionális és helyi hatóságoknak, az iparágnak, a szociális partnereknek és a pénzügyi intézményeknek egyaránt szerepet kell vállalniuk benne. Közös munkával Európa az építőipari ökoszisztémát a versenyképesség valódi motorjává alakíthatja át, amely nemcsak otthonokat, hanem rezilienciát, lehetőségeket és Európa jövőjébe vetett bizalmat is épít.