EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2024.6.7.

COM(2024) 235 final

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

A fenntartható uniós halászat: az aktuális helyzet és a 2025-re vonatkozó iránymutatások

{SWD(2024) 139 final}

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

A fenntartható uniós halászat: az aktuális helyzet és a 2025-re vonatkozó iránymutatások

1.Bevezetés

Ez a közlemény az európai halászat 2023-ban megfigyelt helyzetéről tartalmaz információkat. Ezenkívül iránymutatást nyújt a 2025-ös halászati lehetőségekről szóló bizottsági javaslatokkal és a harmadik országokkal folytatott konzultációkkal kapcsolatban. A cél a halászok rezilienciájának javítása, a halállományok helyreállításának ösztönzése – törekedve a maximális fenntartható hozam (a továbbiakban: MFH) elérésére –, valamint az egészséges halállományoknak az MFH szintjén tartása.

Ma már sokkal kevesebb halállomány esetében fordul elő túlhalászat 2003-hoz képest. Az egy ideje egészségesebb szinteken kezelt állományok társadalmi-gazdasági haszonnal járnak a halászok számára. 2023–2024-ben továbbra is az energia volt az uniós halászflotta egyik fő költsége, annak ellenére, hogy az üzemanyagárak csökkenése továbbra is negatívan hat az elért nyereségre. A Bizottság által a halászati és akvakultúra-ágazat energetikai átalakulásának támogatása érdekében javasolt, folyamatban lévő intézkedések 1 ezért elengedhetetlenek az ágazat társadalmi-gazdasági rezilienciájának azáltal történő megerősítéséhez, hogy támogatják az ágazatot a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásától való függősége csökkentésében.

Az uniós halászat és akvakultúra fő kihívásait, az ezek kezelésére javasolt intézkedéseket, valamint az uniós halászat rezilienciájának javítására irányuló igényeket a halászati és óceánpolitikai csomag 2 vázolta fel, amelyet az érdekelt felekkel folytatott intenzív párbeszéd és az érdekelt felek észrevételei követtek. Itt az ideje, hogy ezeken az azonnali kihívásokon és igényeken túl tekintsünk, tágabb perspektívát alkalmazzunk, és a rendelkezésre álló bizonyítékok, valamint a tagállamok és az érdekelt felek véleménye alapján értékeljük az uniós halászat és akvakultúra helyzetét. A csomaggal kapcsolatban kapott visszajelzések és a különböző érdekelt felek által az ágazat energiahatékonysága felé történő zökkenőmentes átállás és a közös halászati politika valamennyi elemének sikeres végrehajtása érdekében azonosított akadályok alapján a Bizottság megkezdi a közös halászati politikáról szóló rendelet (a továbbiakban: a KHP-rendelet) 3 teljes körű értékelését.

Ez az értékelés a KHP-rendelet végrehajtásának 10 évére (2014–2024) tekint vissza. Áttekinti a halászat, akvakultúra, környezetvédelem, kereskedelem, bővítés, egészségügy, állatjólét és kutatáspolitika fejleményeit, a közelmúltbéli politikai fejleményeket, a változó geopolitikai környezetet és az EU halászati politikájára gyakorolt hatásokat. Kiterjed továbbá a közös halászati politika (KHP) külső dimenziójában a halászati kapcsolatok átformált dinamikájára, beleértve az Egyesült Királyság EU-ból való kilépését, valamint az Atlanti-óceán északkeleti parti államaival való és azok közötti kapcsolatokat. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk a rendelet és az eszközök teljesítményéről, és előkészítsük a terepet az elkövetkező évekre.

2.A fenntartható uniós halászat terén elért eredmények

Egy adott halállomány halászata akkor fenntartható a maximális fenntartható hozam mellett, ha a tényleges halászati mortalitás (F) és a maximális fenntartható hozam melletti halászati mortalitás (FMFH) aránya legfeljebb 1 4 . A halászok és a nemzeti közigazgatások intézkedéseinek, valamint az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság felelősségteljes halgazdálkodás iránti elkötelezettségének köszönhetően a halászat fenntarthatóbbá vált, és sokkal kevesebb halállomány esetében kerül sor túlhalászásra az Unióban.

Az óceánjaink és vizeink 2030-ig történő helyreállítását célzó uniós misszió 5 a tengeri és édesvízi ökoszisztémák és biológiai sokféleségük védelmére és helyreállítására, a szennyezés kezelésére és a fenntartható halászat támogatására irányuló megoldások széles köréhez járul hozzá. Így az EU tengeri cselekvési tervének 6 végrehajtásához is hozzájárul.

A Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) a közös halászati politika célkitűzéseinek megfelelően évente frissíti a halállományok szintjére vonatkozóan rendelkezésre álló információkat. 2003-ban az Atlanti-óceán északkeleti részén 7 az átlagos halászati mortalitás 53 %-kal meghaladta az FMFH célértéket. A legutóbbi értékelés szerint a mortalitás fokozatosan 42 %-kal a 2022. évi az FMFH alá csökkent. Ezen az átlagértéken belül jelentős eltérések figyelhetők meg. 25 állomány halászata továbbra is meghaladja az FMFH-t, 58 állomány halászata pedig ezen az értéken belül történik. A halászat mortalitás valamennyi területen meredeken csökkent, és a Vizcayai-öbölben és az ibériai part menti területeken, valamint a széles körben elterjedt állományok (például makréla, kék puhatőkehal, fattyúmakrélák és hering) esetében elérte a legalacsonyabb szintet. Az Északi-tengeren az átlagos mortalitás még mindig magasabb, mint más területeken.

A Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren az F/FMFH medián 2007-ben 1,90-en tetőzött, 2008 és 2011 között 1,87 volt, és azóta csökkent. Az elmúlt három év során az F/FMFH 2022-ben 1,59-ről 1,20-ra csökkent, és ezzel a legalacsonyabb szintet érte el 2003 óta. Ez a tendencia minden alrégióban következetes. A Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren azonban a halászati terhelés még mindig 20 %-kal meghaladja a fenntarthatónak tekintett mediánszintet.

Az Atlanti-óceán északkeleti térségének halállományai jelenleg általában véve a halászati mortalitásra vonatkozó szakpolitikai célkitűzésekkel összhangban álló tartományon belül vannak. Bár 2023-ban jó eredmények születtek a fenntarthatóság elérése terén, további előrelépésre van szükség, különösen a Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren.

A tudományos közösség aktívan tanulmányozza, hogy a halászaton kívüli egyéb tényezők – például az óceánok felmelegedése, a savasodás, a szennyezés és a tengerek oxigénmentesítése – milyen mértékben csökkenthették a halászat termelékenységét, bár továbbra is hiányosak az ismeretek. Ami biztos, hogy a fajok eloszlása terén megfigyelhető, az éghajlat által kiváltott változások 8 mellett a planktonfajok, valamint a planktonvirágzások időzítése és kiterjedése terén is változásokra került sor 9 . Emellett jelentősen csökkent a planktonok bősége 10 a 2015–2019 közötti időszakban és a szárazföldről származó tápanyagbevitel 11 . Ezek a változások negatívan befolyásolhatták a halállomány termelékenységét.

A Földközi-tenger középső és keleti térségei a trópusi eredetű invazív fajok (például a Lesseps-i fajok és más fajok) által jelentett megnövekedett terhelés, a magasabb vízhőmérséklet és az óceánok kisebb áramlása miatt érzékenyebbnek tekinthetők az éghajlatváltozás szempontjából, ami az oldott oxigén szintjének csökkenéséhez vezet.

2.1. Halászati lehetőségek 2024-ben

A halászati lehetőségek a fenntartható halászati gazdálkodás fontos eszközei. Az Atlanti-óceánon, a Balti-tengeren és a Skagerrak/Kattegat területén a halászati lehetőségek főként a teljes kifogható mennyiségként (TAC) is ismert fogási korlátként kerülnek meghatározásra.

A Balti-tengernek és folyóinak környezeti helyzete jelentősen eltér a többi tengermedence helyzetétől, és továbbra is hatással van a halállományokra és azok fejlődésére. A Balti-tengert jelenleg számos terhelés éri, ami a biológiai sokféleség csökkenéséhez vezetett 12 . E terhelések közé tartozik a tápanyagbevitelből származó eutrofizáció és a szennyezőanyagok tartósan magas szintje. Ez részben az uniós jogszabályok 13 végrehajtásának elmulasztásából ered. A jelenleg vizsgált egyik lehetséges természetalapú megoldás a kagylók használata, amely gyorsan visszafordíthatja az eutrofizációt, az oxigénszegény „holtsávokat” visszaállíthatja eredeti állapotukba, és ugyanolyan hatékonyan kötheti meg a szén-dioxidot, mint az erdők a szárazföldön. E külső terhelések mellett a mérlegelésre és a fogások nyilvántartására vonatkozó uniós szabályok végrehajtásának hiányosságai is jelentős szerepet játszhatnak a balti-tengeri halállományok zsugorodásában.

A Balti-tengeren tízből négy állomány (a nyugati heringállomány, a két tőkehalállomány és a fő medencében található lazac) célzott halászata már nem engedélyezett, és ezek csak járulékos fogásként rakodhatók ki. Továbbra is célzottan halászható a többi nyílt vízi állomány (a spratt és a hering a Balti-tenger középső térségében, a Botteni-öbölben és a Rigai-öbölben) és a lepényhal a maximális fenntartható hozamnak megfelelő fogási korlátok mellett, valamint a Botteni-öbölben és a Finn-öbölben a lazac az elővigyázatossági megközelítéssel összhangban meghatározott fogási korlátok mellett.

A Balti-tengerre vonatkozó többéves állománygazdálkodási terv 14 számos eszközt biztosít a gyengélkedő halállományok helyreállításához, ideértve a célzott halászat felfüggesztését, a teljes kifogható mennyiségeknek a javasolt maximális szintek alatti meghatározását, az ívási időszakok alatti lezárást és a rekreációs célú halászat korlátozását. Ha viszont a tagállamok nem alkalmazzák és nem hajtják végre maradéktalanul az uniós jogszabályokat, a halállományok nem fognak helyreállni. A Mi Baltikumunk, 2020 miniszteri nyilatkozatban kötelezettségvállalás született az uniós jog teljes körű végrehajtásáról, és ennek valóra váltása most létfontosságú 15 . 2023. szeptember 29-én került sor A Mi Baltikumunk elnevezésű, második alkalommal megrendezett konferenciára és ennek keretében a 2020-ban tett kötelezettségvállalásokról szóló eredményjelentésre 16 .

A szennyezés, az eutrofizáció és az éghajlatváltozás által a tengeri ökoszisztémákra, a halászatra és az akvakultúrára gyakorolt hatások leküzdése érdekében elengedhetetlen először a tudományos közösségtől érkező információkat megvizsgálni. A tudomány lehetővé teszi a szakpolitikai döntéshozók számára a megalapozott döntések meghozatalát és az ökoszisztéma-alapú szemléletnek – a KHP egyik kulcsfontosságú alapelveként és a célkitűzései elérésének legjobb módjaként – a halászatra és az akvakultúrára történő teljes mértékű alkalmazását.

Az Atlanti-óceán és a Skagerrak/Kattegat uniós vizeiben kisebb terhelést nehezedik a halállományokra, és eltérőek a környezeti feltételek. Ezekben a tengermedencékben az EU fenntartható módon kezelte a 29 halállományt, több pozitív eredményt ért el, és 2024-ben 5 faj esetében nagyobb teljes kifogható mennyiség került meghatározásra. Amint azt a HTMGB 2022. évi jelentése is mutatja, a Vizcayai-öbölben a halászok jelentős erőfeszítéseket tettek a halállományokkal való megfelelő gazdálkodás érdekében, ami több éven keresztül az MFH-nak megfelelő halászati gazdálkodáshoz vezetett. Az erőfeszítéseik ellenére azonban e területen 2024-ben jelentősen csökkentek a halászati lehetőségek, mivel a jogi kötelezettség értelmében az MFH szintjén kell maradni.

Az uniós állományok többsége ma már az Atlanti-óceán északkeleti partján fekvő államokkal közös állomány. Az Egyesült Királysággal közös több mint 85 TAC esetében az EU és az Egyesült Királyság a legjobb tudományos szakvélemények alapján, a kereskedelmi és együttműködési megállapodásban 17 meghatározott határidőn belül megállapodott a 2024-re vonatkozó teljes kifogható mennyiségekről. A legtöbb teljes kifogható mennyiséget az MFH-val összhangban határozták meg, amennyiben rendelkezésre állt szakvélemény. A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) 2024-re vonatkozóan tíz állomány esetében tett teljes halászati tilalmi javaslatot. Ezen állományok közül kilenc esetében az EU és az Egyesült Királyság megállapodott abban, hogy 2024-re a járulékos fogások esetében alacsony teljes kifogható mennyiségeket határoznak meg annak érdekében, hogy az uniós jogi kerettel összhangban megakadályozzák a blokkoló helyzetet a vegyes halászat esetében. Egy állomány tekintetében az EU és az Egyesült Királyság abban állapodott meg, hogy a teljes kifogható mennyiségre vonatkozó ICES-szakvélemény alapján 2024-re tudományos nyomonkövetési célú teljes kifogható mennyiséget határoznak meg 18 .

A közös állományokkal való gazdálkodás javítása, amelyről az EU és az Egyesült Királyság a halászati szakbizottság keretében megállapodott, különösen az állománygazdálkodási területeknek az ICES által használt értékelési egységekhez való igazítása alapvető fontosságú volt a közös állományokkal való fenntartható gazdálkodás javításához, valamint a gyors és kielégítő megállapodás eléréséhez 19 .

Az EU, Norvégia és az Egyesült Királyság közös északi-tengeri állományainak többsége pozitív tendenciát mutat. 2024-re vonatkozóan az EU, Norvégia és az Egyesült Királyság megállapodott abban, hogy az említett állományokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket az MFH-szakvéleménynek megfelelően határozzák meg. A teljes kifogható mennyiségekről szóló megállapodás a közönséges tőkehal esetében a mennyiség növelését tartalmazza, amely mennyiséget elővigyázatossági okokból az MFH-szakvéleményben szereplő szint alatt határoztak meg. Két másik állomány esetében a teljes kifogható mennyiségeket az MFH pontérték alatt határozták meg annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a tőkehallal való kölcsönhatásukat a vegyes halászat során. Az északi-tengeri hering teljes kifogható mennyiségét a tudományos szakvéleménnyel összhangban határozták meg, és a felek megállapodtak abban, hogy továbbra is korlátozzák a fogásokat a Skagerrak-Kattegat területen, hogy mérsékeljék a Balti-tenger nyugati részén élő hering kimerült állományára gyakorolt hatást. A Skagerrak-Kattegat területen Norvégiával kétoldalúan kezelt két értékelt állományra vonatkozó teljes kifogható mennyiségek meghatározására az MFH-szakvéleménnyel vagy az elővigyázatossági megközelítésen alapuló szakvéleménnyel összhangban került sor 20 .

Az Atlanti-óceán északkeleti részén széles körben elterjedt állományok 21 – makréla, kék puhatőkehal és atlanti-skandináv hering – tekintetében a parti államok 22 megállapodtak abban, hogy 2024 vonatkozásában az MFH szintjén határozzák meg a teljes kifogható mennyiségeket. Azonban megosztási megállapodások hiányában, valamint egyes felek egyoldalú intézkedései – többek között a túlzott évközi átcsoportosítások – miatt a parti államoktól és a halászatot folytató felektől származó kvóták összege továbbra is meghaladja az elfogadott teljes kifogható mennyiségeket. Ez még inkább akadályozza ezeknek az állományoknak a fenntarthatóságát, illetve a parti államok megállapodásainak elérése terén elért haladást, és általánosabban véve feszültté teszi az e fórumokon folytatott együttműködést. Az EU továbbra is elkötelezett amellett, hogy a heringről folytatott megbeszélések fenntartható eredménnyel záruljanak. Továbbra is aktívan részt vesz a többi parti állammal és a halászatot folytató felekkel folytatott megbeszéléseken az ezen állományokkal való fenntartható gazdálkodásra vonatkozó új, átfogó megosztási megállapodások megkötése céljából.

A Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren több fajra irányuló halászat folyik, és számos állomány harmadik országokkal közös. A halászat mortalitás egyes állományok esetében megközelítette a fenntartható szintet. 2021-ben 26 állomány elérte az FMFH-t vagy alacsonyabb szintet, de 38 állomány halászata még mindig meghaladja a fenntartható szintet. Folytatni kell a halászat csökkentését és az MFH elérését célzó intézkedéseket. Az érintett államoknak ehhez alkalmazniuk kell a Földközi-tenger nyugati térségére vonatkozó többéves állománygazdálkodási tervet 23 és a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) 2030-ig szóló stratégiáját 24 . 2024 vonatkozásában a halászati lehetőségek összhangban vannak a halászati lehetőségekről szóló 2023. évi rendeletben a Földközi-tenger nyugati térségére vonatkozó többéves állománygazdálkodási terv végrehajtása érdekében elfogadott jelentős intézkedéscsomaggal.

A Földközi-tenger nyugati térségére vonatkozó többéves állománygazdálkodási terv átmeneti szakaszában és az MFH 2025-ig történő elérése érdekében a 2024. évi halászati lehetőségek 25  integrált megközelítést követnek. Ez a megközelítés gazdálkodási eszközökre épül, és olyan kompenzációs mechanizmust dolgoz ki, amely szelektívebb halászeszközök használatára és a területek halászat céljából történő lezárására ösztönzi az államokat. A tagállamok számára javasolt e mechanizmus további használata. A Tanács emellett maximális fogási korlátokat határozott meg 2024-re a leginkább túlhalászott mélytengeri garnélarák tekintetében, és fenntartotta a horogsoros hajókkal folytatott halászatra vonatkozó felső korlátot.

A GFCM keretében végzett intenzív munka – amelyet a regionális halászati gazdálkodási szervezetekben képviselt következetes uniós álláspont is támogatott – fontos határozatok elfogadásához vezetett. Ez mindenekelőtt két többéves állománygazdálkodási terv megszületéséhez, a Földközi-tengerben élő nagy aranymakrahalra vonatkozó maximális fogási korlátok elfogadásához, valamint az európai angolna földközi-tengeri állományára vonatkozó állománygazdálkodási intézkedések megszilárdításához vezetett valamennyi élőhelyen, beleértve az édesvizeket, valamint az üvegangolna halászati mortalitásának csökkentésére irányuló további intézkedéseket eredményezett.

A GFCM folytatta továbbá a két adriai-tengeri hosszú távú állománygazdálkodási terv végrehajtását annak érdekében, hogy az MFH-val összhangban lévő, nagy és hosszú távú hozam legyen biztosítható. A kis méretű nyílt vízi fajokra vonatkozó többéves állománygazdálkodási terv végrehajtásának folytatása érdekében a GFCM 2024-re alacsonyabb fogási korlátokat állapított meg a szardellafélék és a szardínia esetében, valamint befagyasztotta a nyílt tengeri vonóhálós hajók és az erszényes kerítőhálós hajók kapacitását. Az Adriai-tengerben élő tengerfenéki állományokra vonatkozó többéves állománygazdálkodási terv tekintetében a GFCM a fenékvonóhálót és a merevítőrudas vonóhálót használó hajók vonatkozásban is maximalizálta a halászati erőkifejtést annak érdekében, hogy 2026-ban mind az öt kulcsfontosságú állomány (szürke tőkehal, norvég homár, közönséges nyelvhal, piros ostorgarnéla és bajuszos vörösmárna) tekintetében elérje az MFH-t. A mélytengeri garnélával a Jón-tengeren, a Levantei-tengeren és a Tuniszi-csatornában folytatott gazdálkodásra vonatkozó négy többéves állománygazdálkodási terv keretében alacsonyabb fogási korlátok kerültek elfogadásra (beleértve a szürke tőkehalra vonatkozó erőkifejtés szabályozását). A GFCM lehalászási korlátot fogadott el a nemes korallra vonatkozóan. A Fekete-tenger tekintetében a GFCM terve alapján a nagy rombuszhalra vonatkozóan teljes kifogható mennyiség, a sprattra vonatkozóan pedig autonóm uniós kvóta került meghatározásra.

Az EU az Atlanti-óceán északkeleti részének (beleértve a Balti-tengert) tengeri és szomszédos brakkvizeiben élő európai angolnára 26 vonatkozó intézkedésekről állapodott meg, folytatva a hat hónapos tilalmi időszakot. Megállapodott továbbá egy olyan tilalmi időszakról, amely egybeesik a növendék angolna vonulásával, és védi a tenger és a folyók között úszó érett angolnákat. 2024 folyamán fokozottan nyomon követik ezeket az intézkedéseket. A Bizottság továbbra is figyelemmel kíséri az európai angolna helyreállításának megerősítéséről szóló, a Bizottság és néhány tagállam 27 által aláírt közös nyilatkozatban 28 szereplő intézkedések végrehajtásának előrehaladását.

3.Az uniós flotta helyzete

A tagállamoknak a flottákat a hajók kapacitása (bruttó tonnatartalom [a továbbiakban: BT]) és a motorteljesítmény (kW) tekintetében meghatározott nemzeti felső határértékek alatt kell tartaniuk. A bizonyítottan kiegyensúlyozatlan flottaszegmensekkel rendelkező tagállamoknak olyan cselekvési tervet kell benyújtaniuk, amely az egyensúly elérése érdekében kiigazítási célokat és eszközöket, valamint egyértelmű végrehajtási időkeretet határoz meg. A forgalomból állami támogatással kivont kapacitások nem helyettesíthetők 29 .

2022 óta a hajók száma 0,44 %-kal, a BT 0,52 %-kal, a motorteljesítmény pedig 0,10 %-kal csökkent. Az uniós halászflotta 30 2023. december 31-ig így 71 608 db 1 305 115 BT űrtartalmú és 5 226 554 kW teljesítményű hajóból állt.

A tagállamok a 2023-ra vonatkozó jelentésükben jelezték, hogy flottáik a felső határértékek alatt vannak, és megfelelnek a közös halászati politikáról szóló rendelet 22. cikkében foglalt követelményeknek. Továbbra is kérdéses azonban a nemzeti jelentések alapjául szolgáló adatok pontossága és megbízhatósága, valamint bizonytalan a tagállami cselekvési tervek pontossága. Több tagállam annak ellenére nem tartja szükségesnek cselekvési terv benyújtását, hogy olyan flottaszegmensekkel rendelkezik, amelyek „piros” mutatói 31 arra utalnak, hogy ezek a szegmensek nincsenek egyensúlyban.

Különböző paramétereket használnak annak értékelésére, hogy a flotta egyensúlyban van-e. Például a nem nyereséges vagy kihasználatlan flottaszegmensek azt jelezhetik, hogy a flottaszegmenseket ismétlődően vagy tartósan lekötik és inaktívak. Hasonlóképpen, ha sok hajó kevesebb időt tölt halászattal, mint amennyit tudna, akkor elképzelhető, hogy a flottaszegmens túl nagy a hajók rendelkezésére álló erőforrásokhoz képest.

Számos szegmens esetében még mindig hiányoznak az egyensúlyuk teljes körű értékeléséhez szükséges adatok. A Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy fokozzák adatgyűjtési erőfeszítéseiket, különösen azokon a területeken, ahol az információk korlátozottak, például a legkülső régiókban. E célból a Bizottság a legkülső régiók egyes flottaszegmensei egyensúlyának értékelésére vonatkozó külön iránymutatások elfogadásán dolgozik, és alternatív módszereket vezet be az egyensúly értékeléséhez használt egyes mutatók elkészítéséhez. A Bizottság a közös halászati politikáról szóló, 2023. évi közleményben 32 felhívja a tagállamokat a halászati kapacitásgazdálkodásuk átláthatóságának és rugalmasságának javítására és a kihasználatlan kapacitások strukturális fedélzeti beruházások céljából történő esetleges átcsoportosításának mérlegelésére. Azokra a flottaszegmensekre vonatkozóan, amelyek nincsenek egyensúlyban, a tagállamoknak a nemzeti flottajelentésük részeként új vagy aktualizált cselekvési tervet kell készíteniük.

4.Társadalmi-gazdasági teljesítmény

Miután az üzemanyagárak 2022-ben elérték az 1,2 EUR-s literenkénti csúcsot, az árak 2024 első negyedévében fokozatosan visszaestek 0,8–0,9 EUR-ra. A jelenlegi üzemanyagárak mellett az uniós halászflotta várhatóan körülbelül 2,5 milliárd EUR bruttó hozzáadott értéket tud termelni, fedezni tudja a működési költségeit, és mintegy 122 000 halász munkahelyét és fizetését tudja fenntartani. Ez jelentős előrelépés 2022-höz képest, amikor a legtöbb uniós halászflotta nem volt képes fedezni a működési költségeit.

Bár összességében a nemzeti flották többsége 2024-ben várhatóan nyereséges lesz, a társadalmi-gazdasági elemzés azt mutatja, hogy számos flottaszegmens kihívásokkal fog szembesülni, különösen a túlhalászott állományoktól függő és energiaigényes halászeszközöket használó flottaszegmensek. Ezzel szemben a fenntartható módon halászott állományoktól függő és energiahatékonyságukat növelő flottaszegmensek általában jobban teljesítenek, és magasabb fizetést generálnak a legénységük számára. Ez az uniós halászflották által az állományvédelem és az energiahatékonyság terén elért jelentős társadalmi-gazdasági előnyöket mutatja.

Bár az üzemanyagárak csökkentek, 2024-ben továbbra is az energia jelenti az uniós halászflotta egyik fő költségét. Ez a kiszolgáltatottság arra vezethető vissza, hogy sok flottának magas az energiaintenzitása és erősen függ a fosszilis tüzelőanyagoktól. A Bizottság az uniós halászati és akvakultúra-ágazat energetikai átállásáról szóló közleményben 33 számos intézkedést javasolt e tekintetben annak érdekében, hogy segítse az uniós halászflottákat az energetikai átállásuk felgyorsításában és a klímasemlegesség 2050-ig történő elérésére irányuló célkitűzés elérésében. Az intézkedések között szerepelt az energetikai átállási partnerség létrehozása az uniós halászat és akvakultúra terén 34 , valamint útmutató kiadása az érdekelt felek és a tagállamok számára arról, miként lehet a legjobban felhasználni az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alapot (ETHAA) és más meglévő uniós alapokat az energetikai átállás támogatására.

5.Kirakodási kötelezettség

A tagállamok azonban többnyire hagyományos nyomonkövetési technikákat alkalmaznak, például tengeri szemléket, kirakodáskor végzett szemléket és légi felügyeletet. Ezek az eszközök önmagukban nem elegendőek a tengeri halászat során a fogások illegális visszadobása által jelentett probléma kezelésére 35 , és valóban vannak arra utaló jelek, hogy illegális és nem dokumentált visszadobásokra kerül sor.

Az Európai Parlament és a Tanács 2023. november 22-én új uniós ellenőrzési szabályokat fogadott el, amelyek hozzá fognak járulni a kirakodási kötelezettségnek való megfelelés hatékony nyomon követéséhez 36 . Ezek közé tartozik a kirakodási kötelezettségnek való potenciális meg nem felelés magas kockázatával járó nagyobb hajók azon kötelezettsége, hogy legkésőbb 2028. január 10-ig elektronikus távellenőrzési rendszereket – többek között zártláncú televíziós kamerákat – szereljenek fel a fedélzeten. Az új szabályok azonban nem teszik kötelezővé a kamerák használatát a 18 méternél rövidebb hajók fedélzetén. Ezért meg kell vizsgálni, hogyan fogják ellenőrizni ezeket a hajókat, és hogyan fogják biztosítani a kirakodási kötelezettség betartását az uniós flotta számos, 18 méternél rövidebb és nem „magas kockázatúnak” tartott hajója esetében.

Az érdekelt felek erőfeszítéseket tesznek e problémák megoldására. A kutatási projektekből, valamint a tudományos munkatársak és a halászok közötti együttműködésből értékes tanulságokat lehetett levonni a szelektívebb halászati módszerek és eszközök, valamint a visszadobásoknak a kirakodási kötelezettségre vonatkozó szabályok szerinti kezelése tekintetében. Az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) és az EMFAF– magas állami támogatási arány mellett – pénzügyi támogatást kínál a kirakodási kötelezettség végrehajtásához. 2023 végén 41 a tagállamok 302 műveletet választottak ki, amelyek teljes ETHA-finanszírozása 58,2 millió EUR-t tett ki a kirakodási kötelezettség vonatkozásában. A legtöbb művelet célja a hozzáadott érték növelése vagy a nem szándékos fogások minőségének javítása 42 , a halászat tengeri környezetre gyakorolt hatásának csökkentése és a visszadobások megszüntetése volt 43 .

Az erőfeszítések ellenére sokkal többre van szükség a kirakodási kötelezettség végrehajtásához öt évvel a teljes körű hatálybalépése után. 2024 januárjában a Bizottság belefogott egy tanulmány elkészítésébe, amely alátámasztja a kirakodási kötelezettség értékelését. A tanulmány bizonyítékokat fog gyűjteni a kirakodási kötelezettség teljesítésének és annak okainak értékeléséhez.

6.A 2024-es halászati lehetőségekre vonatkozó javaslatok legfontosabb üzenetei és irányvonalai

6.1.A következő halászati lehetőségek meghatározásának legfontosabb szakaszai

A 2025. évi halászati lehetőségekre vonatkozó javaslatainak elkészítése során a Bizottság figyelembe fogja venni a Bíróság által a C-330/22. sz. ügyben 44 2024. január 11-én hozott ítélet megállapításait. Javaslatait emellett az ICES és a HTMGB által kiadott tudományos szakvélemények – beleértve az ökoszisztémával kapcsolatos megfontolásokat, amennyiben a tudományos szakvélemények tartalmaznak ilyeneket–, a harmadik országokkal folytatott nemzetközi tárgyalások során hozott határozatok, a regionális halászati gazdálkodási szervezetek által hozott határozatok és egy társadalmi-gazdasági elemzés, valamint a Földközi-tenger nyugati térségére vonatkozó többéves állománygazdálkodási terv állandó szakaszának 2025 januárjától kezdődő hatálybalépése alapján fogja megtenni.

A Bizottság a javaslataiban a lehető legtöbb állományra ki fog térni, figyelembe véve a tudományos szakvélemények rendelkezésre állását és időzítését.

A Bizottság felkéri a tagállamokat és az érdekelt feleket a tudományos szakvélemény annak nyilvánosan hozzáférhetővé válásakor történő értékelésére. Az érdekelt felek a tanácsadó testületeken és a nemzeti hatóságokon keresztül, valamint önállóan adhatnak visszajelzést és tehetnek ajánlásokat a Bizottságnak.

A Bizottság októbertől kezdődően különböző konzultációkat fog folytatni az Egyesült Királysággal, Norvégiával és más parti államokkal. A cél a tárgyalások időben történő lezárása ahhoz, hogy a konzultációk eredményét felhasználhassák a Mezőgazdasági és Halászati Tanács 2024. decemberi tanácskozásai során.

A Bizottság a halászati lehetőségek meghatározása mellett egész évben azon fog dolgozni, hogy a közös halállományok fenntartható halászatának biztosítása érdekében előrelépést érjen el a széles körben elterjedt állományok olyan harmadik országokkal történő megosztására vonatkozó megállapodások terén, amelyekkel jelenleg nincsenek érvényben ilyen megállapodások.

6.2.A halászati lehetőségek meghatározása a különböző tengermedencék vonatkozásában

A Balti-tengeren, a Skagerrak/Kattegat területen és az Atlanti-óceánon a kizárólag az EU által kezelt állományok tekintetében a Bizottság a teljes kifogható mennyiségre és kvótákra az MFH szintjének megfelelően fog javaslatot tenni, amint a vonatkozó szakvélemény elérhetővé válik. Amennyiben az állománygazdálkodási tervek rugalmasságot biztosítanak a fogási korlátok megállapítása terén, a Bizottság az egészséges állományok esetében javasolhatja az MFH-értékek felső tartományának alkalmazását, amennyiben a tudományos szakvélemény ezt szükségesnek tartja a többéves állománygazdálkodási tervben foglalt célkitűzések eléréséhez, különösen a vegyes halászat esetében. Azokban az esetekben, amikor a biomassza olyan mértékben csökkent, hogy nem éri el a biztonságos biológiai határértékeket, a Bizottság javasolja az állományok helyreállítását és korrekciós intézkedések bevezetését az egyes többéves állománygazdálkodási tervekkel összhangban. A fellépés során arra fog összpontosítani, hogy az egyéb kiemelten fontos állományok tekintetében mihamarabb elkészüljön a teljes körű szakvélemény az MFH-ról.

A Bizottság az ICES-szakvéleményéből le fogja vonni a de minimis vagy adott esetben a magas túlélési arányon alapuló mentességet. A Bizottság emellett értékelni fogja a tagállamok előrehaladását a járulékos fogások csökkentésére vonatkozó jelenlegi, olyan intézkedések végrehajtása terén, amelyeket a halászati tevékenység potenciális blokkolásának enyhítése érdekében elfogadott, kizárólag az elkerülhetetlen járulékos fogásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségek mellett fogadtak el.

A Bizottság a kizárólag uniós állományok vonatkozásában lehetőség szerint továbbra is áttér a teljes kifogható mennyiségek többéves rendszerére. Két kizárólag uniós állomány esetében 2024-re és 2025-re többéves teljes kifogható mennyiségek meghatározására került sor. Ez növelni fogja a hatékonyságot és a kiszámíthatóságot az uniós halászati vállalkozások számára a tagállamokkal, az érdekelt felekkel és az ICES-szel szorosan egyeztetve kiválasztott állományok tekintetében. A tagállamokat arra kérik, hogy készítsenek listát azon kiemelt állományokról, amelyekre a teljes kifogható mennyiség 2 évre történő meghatározását javasolják. Az értékelést követően a Bizottság fel fogja kérni az ICES-t az így azonosított állományok alábbi szempontok szerinti értékelésére:

I.az ICES többéves szakvéleményre vonatkozó kritériumai;

II.a többéves szakvélemény megvalósíthatósága; valamint

III.az említett többéves szakvélemény lehetséges következményei.

Az Egyesült Királysággal, Norvégiával és más parti államokkal közös állományokkal való gazdálkodás esetében az EU ugyanazt a megközelítést fogja követni, mint a kizárólag uniós állományok esetében. Álláspontját a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményekre fogja alapozni azzal a céllal, hogy a halászati lehetőségeket az MFH szintjével összhangban határozza meg, és adott esetben állományvédelmi intézkedésekről tárgyaljon az Egyesült Királysággal, Norvégiával és más parti államokkal. Az EU továbbra is együtt fog működni az Egyesült Királysággal az EU-nak és az Egyesült Királyságnak a halászati szakbizottságban tett közös kötelezettségvállalásai, valamint az Egyesült Királysággal és Norvégiával a fenntartható halászat és a közös állományokkal való gazdálkodás elérése érdekében tett háromoldalú kötelezettségvállalások teljesítése érdekében. Az EU továbbra is elkötelezett amellett, hogy fenntartható, kiegyensúlyozott és átfogó megosztási megállapodásokat kössön a más parti államokkal közös gazdálkodású, széles körben elterjedt állományokra vonatkozóan.

A Földközi-tenger és a Fekete-tenger vonatkozásában elengedhetetlen, hogy a tagállamok kövessék a Földközi-tenger nyugati térségére vonatkozó többéves uniós állománygazdálkodási tervben és a GFCM terveiben lefektetett célkitűzéseket a 2030-ra szóló stratégiával összhangban. A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az ETHAA-programok keretében kísérő intézkedéseket hajtsanak végre. 2025. január 1-jén véget ér a Földközi-tenger nyugati térségére vonatkozó többéves uniós állománygazdálkodási terv átmeneti szakasza, és a terv a teljes végrehajtás szakaszába lép. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az állományok meghaladják az elővigyázatossági referenciapontokat, a többéves állománygazdálkodási tervben szereplő FMFH tartományok használhatók arra, hogy esetlegesen rugalmas intézkedéseket alkalmazzanak a vegyes halászatra. A halászati lehetőségekre vonatkozó javaslatnak tartalmaznia kell a rendelkezésre álló irányítási eszközöket, az FMFH tartományokat, valamint a kompenzációs mechanizmust a felszerelések szelektivitása és a területlezárások javítása érdekében. A HTMGB évente értékeli a többéves állománygazdálkodási terv végrehajtása terén elért eredményeket. A Bizottság emellett megkezdte a munkát a fenntarthatóság minden egyes szempontjára vonatkozóan azzal a céllal, hogy 2024 júliusában beszámoljon a Földközi-tenger nyugati térségére vonatkozó többéves uniós állománygazdálkodási terv által az érintett állományokra és halászatokra gyakorolt hatásról.

Közös állománygazdálkodásra a nemzetközi vizeken a fenntartható halászat, valamint a Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében is szükség van. Ebből a célból a 2025. évi halászati lehetőségekre vonatkozó javaslat kiterjed majd a GFCM jelenlegi intézkedéseire és a novemberi éves GFCM-ülésen elfogadandó további intézkedésekre, beleértve az adriai kis méretű nyílt vízi fajokra és a tengerfenéki fajokra vonatkozó többéves állománygazdálkodási tervek végrehajtására irányuló fontos intézkedéseket, valamint az európai angolnára és a nemes korallra vonatkozó hosszú távú intézkedéseket. A fekete-tengeri fajok esetében a Bizottság az éves GFCM-ülésen elfogadandó intézkedésekkel összhangban javaslatot fog tenni a nagy rombuszhalra, valamint a sprattra vonatkozó teljes kifogható mennyiségekre és kvótákra a GFCM kísérleti tanulmányainak és kutatási programjainak eredményei alapján.

A Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren elért előrehaladást folytatni kell és fel kell gyorsítani a GFCM 2023. októberében tartott magas szintű konferenciájának és a 2024. évi halászati fórumnak az eredményei alapján. Nagyobb figyelmet kell neki szentelni a GFCM/FAO SSF csúcstalálkozón (2024. július) és a regionális akvakultúra-konferencián (2024. december). Ezek fontos mérföldkövet jelentenek majd a következő, 2026-ban tartandó miniszteri konferenciára vonatkozó MedFish4Ever miniszteri nyilatkozat előkészítésének folyamatában. Minden tagállamnak folytatnia kell az állományok fenntarthatóságának elérését célzó fellépést, mivel ez az alapja a reziliens halászati ágazatnak és e tengermedencékben az ökoszisztémák védelmének.

Sürgősen javítani kell az európai angolna védelmét. A 2024. évi halászati lehetőségek végrehajtásának szoros nyomon követése és a tengervizekre vonatkozó 2025. évi intézkedések értékelése mellett a Bizottság az uniós tengeri cselekvési terv keretében ismételten felszólítja a tagállamokat, hogy az uniós környezetvédelmi jog szerinti jogi kötelezettségeiknek megfelelően aktualizálják az angolnarendelet 45 szerinti angolnagazdálkodási tervüket. Az egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében fontos a szárazföldi vizekre vonatkozó intézkedések fokozása, mivel a szárazföldi vizekben az angolnák mortalitása jelentős, és sürgős korrekciós intézkedéseket igényel. E párbeszéd és folyamat elősegítése érdekében a Bizottság a tengeri cselekvési terv keretében 2024. április 24-én technikai munkaértekezletet szervezett az angolnagazdálkodásról. A GFCM jelenleg is dolgozik az európai angolnára vonatkozó jövőbeli hosszú távú intézkedéseken, amelyek valamennyi élőhelyre kiterjednek, beleértve a szárazföldi vizeket.

7. Következtetés

A folyamatos fellépésnek köszönhetően 2023-ban tovább javult az uniós halászat általános fenntarthatósága. Ez különösen igaz az Atlanti-óceán uniós vizeire. A balti-tengeri helyzet azonban továbbra is rendkívül aggasztó, mivel a korábban fontos kereskedelmi állományok populációi a több forrásból származó terhelés miatt tovább csökkennek. Ami a Földközi-tengert és a Fekete-tengert illeti, annak ellenére, hogy a közelmúltban javult egyes állományok állapota, több fellépésre és nagyobb elkötelezettségre van szükség a helyzet kezeléséhez.

Az éghajlatváltozás hatást gyakorol az emberi tevékenységekre, a terhelések intenzitására, valamint az ezek közötti kapcsolatokra. A halállományokat érő terhelés kezelése érdekében elengedhetetlen, hogy a tagállamok maradéktalanul végrehajtsák az uniós jogszabályokat, és hogy valamennyi érdekelt fél összehangoltan lépjen fel a halállományokra nehezedő terhelés csökkentése érdekében. Az Unió a szennyezőanyag-mentességi cselekvési terv tág keretén belül számos jogalkotási és szakpolitikai kezdeményezést indított a tengerszennyezés visszaszorítására 46 .

A Bizottság 2025. évi halászati lehetőségekre vonatkozó javaslatai az állományok helyreállítására, a fenntartható szintet elért halállományok helyzetének stabilizálására és a halászok rezilienciájának növelésére fognak törekedni.

A halászati ágazat virágzása kulcsfontosságú az európai part menti közösségek megőrzéséhez és a fenntarthatóbb élelmiszerrendszerekre való átállás irányításához. A halászati és óceánügyi csomagban foglaltak szerint rendkívül fontos, hogy közös kötelezettségvállalást tegyünk, hogy tengeri területeinket és az európai halászati tevékenységeket jövőállóvá tegyük.

A Bizottság felkéri a tagállamokat, a tanácsadó testületeket, az érdekelt feleket és a nyilvánosságot, hogy 2024. augusztus 31-ig adjanak visszajelzést erről a közleményről.

Tervezett ütemezés 47

(1) COM(2023) 100 final.

(2) COM(2023) 100 final; COM(2023) 101 final; COM(2023) 102 final; COM(2023) 103 final.

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről.

(4)  Az FMFH és valamennyi tengermedencében a halállományok biomassza állapotának részletes elemzéshez lásd a kísérő szolgálati munkadokumentum 1. szakaszát.

(5)   https://research-and-innovation.ec.europa.eu/funding/funding-opportunities/funding-programmes-and-open-calls/horizon-europe/eu-missions-horizon-europe/restore-our-ocean-and-waters_en

(6) COM(2023) 102 final.

(7) Ebben a szakaszban az „Atlanti-óceán északkeleti része” az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) 27. területének állományaira vonatkozik.

(8)

  Éghajlatváltozás és a közös halászati politika – Európai Bizottság (europa.eu)

(9) A sodródó mikroszkopikus algák és állatok képezik a nyílt vízi táplálékhálózat alapját, és közvetlen vagy közvetett táplálékforrást jelentenek a halak, kagylók és tengeri madarak számára. https://oap.ospar.org/en/ospar-assessments/quality-status-reports/qsr-2023/indicator-assessments/changes-plankton-biomass-abundance/

(10)   https://oap.ospar.org/en/ospar-assessments/quality-status-reports/qsr-2023/indicator-assessments/changes-plankton-biomass-abundance/

(11)   https://oap.ospar.org/en/ospar-assessments/quality-status-reports/qsr-2023/indicator-assessments/changes-plankton-biomass-abundance/

(12)  A HELCOM 2023. évi minőségi állapotjelentése (HOLAS 3): https://helcom.fi/wp-content/uploads/2023/10/State-of-the-Baltic-Sea-2023.pdf

(13) Különösen a nitrátokról szóló irányelv, a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv, a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv, a víz-keretirányelv, az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv, a hulladékokról szóló keretirányelv, a tengeri területrendezésről szóló irányelv, az egyszer használatos műanyagokról szóló irányelv, a közös halászati politikáról szóló rendelet, az integrált tengerpolitika és a közös agrárpolitika.

(14) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1139 rendelete (2016. július 6.) a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira és a halászatukra vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a 2187/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról és az 1098/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 191., 2016.7.15., 1. o.).

(15)   https://commission.europa.eu/system/files/2020-09/ministerial_declaration_our_baltic_conference.pdf

(16)   https://op.europa.eu/en/publication-detail/-/publication/2e76afa1-5695-11ee-9220-01aa75ed71a1

(17) Kereskedelmi és együttműködési megállapodás egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség, és másrészről Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága között (HL L 149., 2021.4.30., 10. o.).

(18) Az Egyesült Királyság és az Európai Unió közötti 2024. évi halászati konzultációk írásbeli jegyzőkönyve: https://oceans-and-fisheries.ec.europa.eu/system/files/2023-12/2024-eu-uk-fisheries-consultations_en.pdf

(19)    A halászati szakbizottság üléseinek jegyzőkönyveit lásd itt: https://commission.europa.eu/strategy-and-policy/relations-non-eu-countries/relations-united-kingdom/eu-uk-trade-and-cooperation-agreement/meetings-eu-uk-partnership-council-and-specialised-committees-under-trade-and-cooperation-agreement/specialised-committee-fisheries_en

(20)    A Skagerrakban és a Kattegatban folytatott halászat 2024. évi szabályozásáról a Norvégia és az Európai Unió között megtartott halászati konzultáció következtetéseit összefoglaló jegyzőkönyv: https://oceans-and-fisheries.ec.europa.eu/document/download/675ccb20-4b1c-456e-b13c-8e7b853002e3_en?filename=2023-12-08-EU-NO-Skagerrak-Agreed-Record-2024.pdf

(21)    https://www.ices.dk/community/groups/pages/wgwide.aspx; a széles körben elterjedt állományokkal foglalkozó munkacsoport (WGWIDE) összegyűjti és elemzi a nyílt tengeri fajok, valamint más széles körben elterjedt és nagy távolságra vándorló fajok jelentős állományaira vonatkozó adatokat.

(22)    Az Atlanti-óceán északkeleti térségében az említett állományokkal gazdálkodó parti államok a következők: az Európai Unió tagállamai, az Egyesült Királyság, Norvégia, Izland, a Feröer szigetek, Grönland és az Orosz Föderáció.

(23)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1022 rendelete (2019. június 20.) a tengerfenéken élő állományoknak a Földközi-tenger nyugati térségében folytatott halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról és az 508/2014/EU rendelet módosításáról (HL L 172., 2019.6.26., 1. o.).

(24)    A GFCM 2030-ra szóló stratégiája a fenntartható halászat és akvakultúra érdekében a Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren. https://www.fao.org/documents/card/en/c/cb7562en .

(25)    A Tanács (EU) 2024/259 rendelete (2024. január 10.) egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében a Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2024. évre történő meghatározásáról (HL L 2024/259., 2024.1.11.).

(26)    Az (EU) 2024/257 rendelet 13. cikke.

(27)  Ausztria, Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Finnország, Görögország, Horvátország, Írország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Portugália, Románia, Szlovákia.

(28)

  https://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-5374-2023-ADD-1-REV-1/hu/pdf  

(29) A KHP-rendelet 22. cikke – Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről.

(30)    Beleértve a legkülső régiókban halászó flottát.

(31)    A „piros” mutatók olyan flottaszegmenseket jeleznek, amelyek esetében nem valósul meg a halászati lehetőségekkel való egyensúly. A „zöld” mutató azt jelzi, hogy a flottaszegmens egyensúlyban van a halászati lehetőségekkel.

(32)    A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – A közös halászati politika ma és holnap: halászati és óceánügyi paktum a fenntartható, tudományosan megalapozott, innovatív és inkluzív halászati gazdálkodás érdekében, COM(2023) 103 final.

(33) COM(2023) 100 final ( eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52023DC0100 )

(34)     „Energetikai átmenet” partnerség – Európai Bizottság (europa.eu).

(35)    Számos tagállam vállalta, hogy részt vesz az EFCA által koordinált elektronikus távellenőrzési kísérleti projektben az elektronikus távellenőrzéssel kapcsolatos legjobb gyakorlatok megismerése céljából (tagállamonként egy vagy két hajóval). Dánia elektronikus távellenőrzést alkalmaz a Kattegatban tevékenykedő, norvég homárra halászó flotta esetében, Hollandia pedig teljeskörűen dokumentált halászati programot hajt végre néhány hajón az Északi-tengeren. Egyik projektet sem használják ellenőrzési és végrehajtási célokra.

(36)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/2842 rendelete (2023. november 22.) az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint az 1967/2006/EK és az 1005/2008/EK tanácsi rendelet, továbbá az (EU) 2016/1139, az (EU) 2017/2403 és az (EU) 2019/473 európai parlamenti és tanácsi rendelet halászati ellenőrzés tekintetében történő módosításáról (HL L 2023/2842., 2023.12.20.).

(37)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1004 rendelete (2017. május 17.) a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló uniós keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról és a 199/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 157., 2017.6.20., 1. o.).

(38)    A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – A közös halászati politika ma és holnap: halászati és óceánügyi paktum a fenntartható, tudományosan megalapozott, innovatív és inkluzív halászati gazdálkodás érdekében (COM(2023) 103 final).

(39) Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 15. cikkének (13) bekezdése.

(40)

 Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 15. cikkének (1) bekezdése.

(41)    Az EMFAF végrehajtásáról szóló, 2023. évi jelentés, amelyet a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság a későbbiekben tesz közzé.

(42)    Az ETHA-rendelet 42. cikke.

(43)    Az ETHA-rendelet 38. és 39. cikke.

(44)    A Bíróság 2024. január 11-i ítélete, Friends of the Irish Environment (Possibilités de pêche supérieures à zéro), C-330/22, ECLI:EU:C:2024:19. Az ítélet az 1380/2013 rendelet 9., 10., 15. és 16. cikkével, valamint az (EU) 2019/472 rendelet 1–5., 8. és 10. cikkével összefüggésben értelmezett, a bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2020. évre történő meghatározásáról szóló (EU) 2020/123 tanácsi rendelet érvényességére vonatkozik.

(45) A Tanács 1100/2007/EK rendelete (2007. szeptember 18.) az európai angolnaállomány helyreállítására vonatkozó intézkedések megállapításáról.

(46) Ezek közé tartoznak a tengeri hulladékra, a víz alatti zajra, a tápanyagokra és a szennyező anyagokra vonatkozó határértékek megállapítása a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvnek megfelelően, valamint az ezek elérését célzó végrehajtási intézkedések. Lásd: COM(2021) 400 final.

(47) Az uniós vizekben és egyes nem uniós vizekben élő, regionális halászati gazdálkodási szervezetek által kezelt állományok esetében a halászati lehetőségek elfogadására a regionális halászati gazdálkodási szervezetek éves ülését követően kerül sor, a halászati lehetőségek meghatározásáról szóló tanácsi rendelet felülvizsgálata révén.