Elnevezés bejegyzése iránti kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

(2023/C 226/10)

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikke alapján jogot keletkeztet a módosítás iránti kérelem elleni felszólalásra, amely a közzététel napjától számított három hónapon belül tehető meg.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

„HUILE D’OLIVE DU LANGUEDOC”

EU-szám: PDO-FR-2649 — 2020.12.1.

OEM (X) OFJ ( )

1.   Elnevezés

„Huile d’olive du Languedoc”

2.   Tagállam vagy harmadik ország

Franciaország

3.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1.   A termék típusa

1.5. osztály: Olajok és zsírok (vaj, margarin, olaj stb.)

3.2.   Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása

Az „Huile d’olive du Languedoc” többfajta olajbogyóból készül. Elsősorban a Lucques vagy az Olivière fajtából, illetve ezek házasításából készül. E két fajta aránya az olajban legfeljebb 70 %.

Az „Huile d’olive du Languedoc” gyümölcsösségének intenzitása a Nemzetközi Olívatanács (IOOC) 10-es érzékszervi skáláján 2-nél nagyobb, és 5-nél kisebb értéket mutat, illatában és ízében a paradicsom és a mandula aromái dominálnak, amelyeket almaaromák egészíthetnek ki.

Az „Huile d’olive du Languedoc” kesernyéssége a Nemzetközi Olívatanács (IOOC) 10-es skáláján 0 és 3 közötti, míg csípőssége 1-nél nagyobb és 3-nál kisebb.

Az első forgalomba hozatal szakaszában az előállított olaj olajsavban kifejezett szabadsav-tartalma nem haladhatja meg a 0,8 %-ot, a peroxid-érték pedig legfeljebb 16 milliekvivalens lehet 1 kg-onként.

3.3.   Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében) és nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében)

A Lucques és az Olivière fajták együttesen a házasítás legalább 50 %-át teszik ki.

Továbbá:

— a Lucques fajta aránya a házasításon belül nem haladhatja meg a 70 %-ot, — az Olivière fajta aránya a házasításon belül nem haladhatja meg a 70 %-ot.

Az OEM sajátos érzékszervi jellemzői garantáltak, amint a házasítás legalább 50 %-ban Lucques és/vagy Olivière fajtát tartalmaz.

3.4.   Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni

Az olajbogyó termesztésének, betakarításának és feldolgozásának a földrajzi területen kell történnie.

3.5.   A bejegyzett elnevezést viselő termék szeletelésére, aprítására, csomagolására stb. vonatkozó egyedi szabályok

___

3.6.   A bejegyzett elnevezést viselő termék címkézésére vonatkozó egyedi szabályok

___

4.   A földrajzi terület tömör meghatározása

Ez a terület a 2019. évi hivatalos földrajzi kódex (Code officiel géographique) alapján az alábbi települések területét foglalja magában:

-   Aude megye (180 település):

Teljes egészében a földrajzi területhez sorolt települések:

Aigues-Vives, Albas, Alet-les-Bains, Aragon, Argeliers, Argens-Minervois, Armissan, Arquettes-en-Val, Azille, Badens, Bages, Bagnoles, Barbaira, Berriac, Bizanet, Bize-Minervois, Blomac, Bouilhonnac, Bouriège, Boutenac, Cabrespine, Campagne-sur-Aude, Camplong-d’Aude, Canet, Capendu, Carcassonne, Cascastel-des-Corbières, Castelnau-d’Aude, Caunes-Minervois, Caunettes-en-Val, Cavanac, Caves, Cazilhac, Cépie, Citou, Comigne, Conilhac-Corbières, Conques-sur-Orbiel, Couffoulens, Couiza, Cournanel, Coursan, Coustouge, Cruscades, Cuxac-d’Aude, La Digne-d’Amont, La Digne-d’Aval, Douzens, Durban-Corbières, Embres-et-Castelmaure, Escales, Espéraza, Fabrezan, Félines-Termenès, Ferrals-les-Corbières, Feuilla, Fitou, Fleury, Floure, Fontcouverte, Fontiès-d’Aude, Fontjoncouse, Fournes-Cabardès, Fraissé-des-Corbières, Ginestas, Ginoles, Gruissan, Homps, Les Ilhes, Jonquières, Ladern-sur-Lauquet, Lagrasse, Lastours, Laure-Minervois, Lavalette, Leuc, Leucate, Lézignan-Corbières, Limousis, Limoux, Luc-sur-Aude, Luc-sur-Orbieu, Magrie, Mailhac, Malves-en-Minervois, Marcorignan, Marseillette, Mas-Cabardès, Mas-des-Cours, Mayronnes, Mirepeisset, Montazels, Montbrun-des-Corbières, Montirat, Montolieu, Montredon-des-Corbières, Montséret, Monze, Moussan, Moux, Narbonne, Névian, La Palme, Port-la-Nouvelle, Ornaisons, Ouveillan, Palairac, Palaja, Paraza, Paziols, Pépieux, Peyriac-de-Mer, Peyriac-Minervois, Pieusse, Pomas, Portel-des-Corbières, Pouzols-Minervois, Preixan, Puichéric, Quintillan, Raissac-d’Aude, La Redorte, Ribaute, Rieux-en-Val, Rieux-Minervois, Roquecourbe-Minervois, Roquefère, Roquefort-des-Corbières, Roubia, Rouffiac-d’Aude, Roullens, Rustiques, Saint-André-de-Roquelongue, Saint-Couat-d’Aude, Saint-Frichoux, Saint-Hilaire, Saint-Jean-de-Barrou, Saint-Laurent-de-la-Cabrerisse, Saint-Marcel-sur-Aude, Saint-Martin-des-Puits, Saint-Nazaire-d’Aude, Saint-Pierre-des-Champs, Sainte-Valière, Sallèles-Cabardès, Sallèles-d’Aude, Salles-d’Aude, Salsigne, Serviès-en-Val, Sigean, Talairan, Thézan-des-Corbières, Tournissan, Tourouzelle, Tourreilles, Trassanel, Trausse, Trèbes, Treilles, Tuchan, Val-de-Dagne, Val-du-Faby, Ventenac-en-Minervois, Verzeille, Villalier, Villanière, Villardonnel, Villarzel-Cabardès, Villedaigne, Villedubert, Villefloure, Villegailhenc, Villegly, Villemoustaussou, Villeneuve-les-Corbières, Villeneuve-Minervois, Villerouge-Termenès, Villesèque-des-Corbières, Vinassan.

Részben a földrajzi területhez sorolt települések:

Quillan (Quillan egykori település területének megfelelő rész), Roquetaillade-et-Conilhac (Roquetaillade volt önálló település területének megfelelő rész).

-   Hérault megye (250 település):

Teljes egészében a földrajzi területhez sorolt települések:

Abeilhan, Adissan, Agde, Agel, Agonès, Aigne, Aigues-Vives, Les Aires, Alignan-du-Vent, Aniane, Arboras, Argelliers, Aspiran, Assignan, Aumelas, Aumes, Autignac, Azillanet, Babeau-Bouldoux, Balaruc-les-Bains, Balaruc-le-Vieux, Bassan, Beaufort, Bédarieux, Bélarga, Berlou, Bessan, Béziers, La Boissière, Le Bosc, Boujan-sur-Libron, Le Bousquet-d’Orb, Bouzigues, Brenas, Brignac, Brissac, Cabrerolles, Cabrières, Campagnan, Candillargues, Canet, Capestang, Carlencas-et-Levas, Castelnau-de-Guers, Castelnau-le-Lez, La Caunette, Causse-de-la-Selle, Causses-et-Veyran, Caussiniojouls, Caux, Cazedarnes, Cazilhac, Cazouls-d’Hérault, Cazouls-lès-Béziers, Cébazan, Celles, Cers, Cessenon-sur-Orb, Cesseras, Ceyras, Clapiers, Clermont-l’Hérault, Colombières-sur-Orb, Colombiers, Combaillaux, Corneilhan, Coulobres, Cournonsec, Cournonterral, Creissan, Le Crès, Cruzy, Dio-et-Valquières, Espondeilhan, Fabrègues, Faugères, Félines-Minervois, Florensac, Fontès, Fos, Fouzilhon, Fozières, Frontignan, Gabian, Ganges, Gigean, Gignac, Grabels, Hérépian, Jacou, Jonquières, Juvignac, Lacoste, Lagamas, Lamalou-les-Bains, Lansargues, Laroque, Lattes, Laurens, Lauroux, Lavalette, Lavérune, Lespignan, Lézignan-la-Cèbe, Liausson, Lieuran-Cabrières, Lieuran-lès-Béziers, Lignan-sur-Orb, La Livinière, Lodève, Loupian, Lunas, Magalas, Maraussan, Margon, Marseillan, Mauguio, Maureilhan, Mérifons, Mèze, Minerve, Mireval, Mons, Montady, Montagnac, Montarnaud, Montbazin, Montblanc, Montels, Montesquieu, Montferrier-sur-Lez, Montouliers, Montpellier, Montpeyroux, Mourèze, Mudaison, Murles, Murviel-lès-Béziers, Murviel-lès-Montpellier, Nébian, Neffiès, Nézignan-l’Évêque, Nissan-lez-Enserune, Nizas, Octon, Olargues, Olmet-et-Villecun, Olonzac, Oupia, Pailhès, Paulhan, Pégairolles-de-Buèges, Pégairolles-de-l’Escalette, Péret, Pérols, Pézenas, Pézènes-les-Mines, Pierrerue, Pignan, Pinet, Plaissan, Poilhes, Pomérols, Popian, Portiragnes, Le Pouget, Le Poujol-sur-Orb, Poujols, Poussan, Pouzolles, Pouzols, Prades-le-Lez, Prades-sur-Vernazobre, Prémian, Le Puech, Puéchabon, Puilacher, Puimisson, Puissalicon, Puisserguier, Quarante, Roquebrun, Roquessels, Roujan, Saint-André-de-Buèges, Saint-André-de-Sangonis, Saint-Aunès, Saint-Bauzille-de-la-Sylve, Saint-Bauzille-de-Putois, Saint-Chinian, Saint-Clément-de-Rivière, Saint-Étienne-d’Albagnan, Saint-Étienne-de-Gourgas, Saint-Félix-de-Lodez, Saint-Gély-du-Fesc, Saint-Geniès-de-Fontedit, Saint-Georges-d’Orques, Saint-Guilhem-le-Désert, Saint-Guiraud, Saint-Jean-de-Buèges, Saint-Jean-de-Fos, Saint-Jean-de-la-Blaquière, Saint-Jean-de-Minervois, Saint-Jean-de-Védas, Saint-Julien, Saint-Just, Saint-Martin-de-l’Arçon, Saint-Nazaire-de-Ladarez, Saint-Nazaire-de-Pézan, Saint-Pargoire, Saint-Paul-et-Valmalle, Saint-Pons-de-Mauchiens, Saint-Privat, Saint-Saturnin-de-Lucian, Saint-Thibéry, Saint-Vincent-d’Olargues, Salasc, Saussan, Sauvian, Sérignan, Servian, Siran, Soubès, Soumont, Teyran, Thézan-lès-Béziers, Tourbes, La Tour-sur-Orb, Tressan, Le Triadou, Usclas-d’Hérault, Usclas-du-Bosc, Vailhan, Vailhauquès, Valmascle, Valros, Vendargues, Vendémian, Vendres, Vias, Vic-la-Gardiole, Vieussan, Villemagne-l’Argentière, Villeneuve-lès-Béziers, Villeneuve-lès-Maguelone, Villeneuvette, Villespassans, Villeveyrac, Viols-en-Laval, Viols-le-Fort.

5.   Kapcsolat a földrajzi területtel

5.1.   A földrajzi terület sajátosságai:

Természeti tényezők:

Az „Huile d’olive du Languedoc” földrajzi területe délkeleti irányban a tenger felé nyitott, északról és nyugatról pedig az északi hegyek határolják: Causses, Caroux, Espinouse és Montagne Noire. A karéj alakú területet szűk völgyek szabdalják, amelyek elvezető folyói a languedoc-i síkságot átszelve a Földközi-tengerbe torkollnak. A kőzetek változatosak: a Causses vonulatán mészkő, a többi hegyvonulaton ókori masszívumok (kristályos és metamorf) kőzetei fordulnak elő. Az olajültetvények e völgyek napsütötte lejtőin találhatók.

A languedoc-i síksággal érintkező változatos részen dombok, illetve kisebb mészkőfennsíkok fordulnak elő. A meredek lejtők lábánál gyakran kavicsban gazdag kolluviális lerakódások és rézsűk találhatók, amelyek kiváló termőhelyet biztosítanak az olajfák számára.

Délnyugaton a Corbières-hegység erőteljesen széttagolt. Ez a terület – ahol a mészköves sávok kisebb, gyakran márgán képződött, kavicsokban gazdag lejtőkkel szegélyezett, hosszan elhúzódó medencékkel váltakoznak –, kedvező az olajfák számára.

Ráadásul a földrajzi terület mediterrán éghajlatú: az esős napok alacsony száma mellett magas a napsütéses órák száma, amely évi 2 500 és 2 900 óra között változik, a nyári aszály többé-kevésbé markáns. E tényezők kombinációja, valamint az erős, esetlegesen viharos széllel jellemezhető napok magas száma hatással van a telepített fajokra, amelyeknek úgynevezett mediterrán jegyekkel kell rendelkezniük. A szárazságtűrő növényeknek képesnek kell lenniük arra, hogy vegetatív részeikben vizet tároljanak, és növekedési ütemüket az esős évszakokhoz (ősz és tavasz) igazítsák, ahogyan azt az olajfa is teszi.

Két fajta különösen kiemelkedik ezen a területen: A Lucques fajtát elsősorban a 300 méter tengerszint feletti magasságot ritkán meghaladó magasságban, vízáteresztő és kis mértékben hidromorf talajon termesztik. A Lucques leginkább déli fekvésű, napsütötte, mérsékelten lejtős területeken, vagy esetlegesen – ha a talaj nagyon kedvező – északi fekvésű területen, vagy napos fekvésű, teraszosan telepített régi ültetvényeken fordul elő. Az Olivière fajta ugyanazokhoz a talaj- és éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodik, mint a Lucques fajta: hagyományosan Aude megyében és Hérault megyében fordul elő.

Emberi tényezők:

Az olajfa a X. század közepétől terjedt el Languedoc szinte egész területén, a mediterrán trilógia (gabona, szőlő, olajfa) részeként, amely egészen az ipari forradalomig fennmaradt.

A XX. század elején a bor gyenge forgalma miatt a kormányzat az olajbogyó-termesztés ösztönzésére törekedett. A borászat mintájára szövetkezeti mozgalom jött létre az olajsajtoló üzemek korszerűsítése céljából (1942-ben Bize-Minervois-ban létrejött a L’Oulibo; Clermont l’Hérault 1920-ban alapított, szövetkezeti alapon működő olajsajtoló üzeme és Pignan szövetkezeti alapon működő olajsajtoló üzeme is fennmaradt).

1945 és 1954 között Languedoc-Roussillon régió az országos olajbogyó-termelés 24 %-át, azaz évente átlagosan 6 400 tonnát állított elő. 1954-ben Languedoc-Roussillon 10 155 tonna olajbogyót termelt, ami az országos termelés több mint 31 %-át tette ki. Az 1956-os fagykár előtt 150 olajsajtoló üzem működött Languedoc-ban.

A fagykár után mindössze körülbelül tíz üzem folytatta tevékenységét. A többi üzem a külföldi olajbogyó-termékek kereskedelmére állt át. Hérault megyében csupán egy szövetkezet maradt fenn, a Clermont l’Hérault-i. 1956-ban Hérault megye olajbogyó-termelése mindössze 80 tonna volt.

Az olívaolaj iránti rajongás, valamint a kutatási struktúrák és a szakmai szervezetek által nyújtott technológiai támogatás lehetővé tette e hagyományos kultúra újjáélesztését, és az 1980-as évektől kezdve az olajbogyó-termesztés professzionalizálódását.

A professzionalizálódás elősegítette az eljárások hatékonyabb keretszabályozását, a kedvező parcellák kiválasztásával, az öntözés fejlesztésével és az olajfák rendszeres metszésével, ami a hektáronkénti termelékenység javulását eredményezte, miközben a termelők szakértelmét is megőrizték.

E szaktudás különböző tényezők révén jut kifejezésre:

—	a földrajzi terület adottságaihoz különösen alkalmazkodott két fajta – a Lucques és az Olivière fajta – alkalmazása, amelyek az ültetvényeken termesztett fajták legalább 60 %-át teszik ki,

—	az olajbogyó betakarítására fordított figyelem: csak az egészséges termést szedik le a fákról, olyan időpontban, amikor az olajbogyó érettsége megfelelő, ugyanakkor nem túlságosan érett (az olajbogyót akkor szedik le, amikor az olajbogyók 40–70 %-ának színe zöldről sárgára változik),

—	a betakarítás és a sajtolás közötti átlagos időszak, amit a betakarított olajbogyó érettségi fokának függvényében határoznak meg,

—	kizárólag gépi sajtolási eljárásokat alkalmaznak, amelyek tiszteletben tartják az alapanyag jellemzőit.

5.2.   A termék sajátosságai:

Az „Huile d’olive du Languedoc” sajátossága a fajták házasításában rejlik: a házasításban a Lucques és az Olivière fő fajták közül legalább az egyik jelen van, illetve túlsúlyban van, és hagyományos, ősi helyi fajtákkal kerül házasításra. Paradicsomra és mandulára emlékeztető aromák domináns jelenléte jellemzi, amelyeket almaaromák egészíthetnek ki.

Ez hangsúlyos aromavilág különösen a földrajzi területen figyelhető meg, ami a felhasznált fajtáknak, ugyanakkor a betakarítási szokásoknak (közepesen érett termések) és a feldolgozási szokásoknak is köszönhető (a betakarítás és a sajtolás közötti legfeljebb 8 nap telhet el). A másodlagos fajták zöld növényekre emlékeztető ízjegyeikkel harmonikusan egészítik ki az aromákat.

Kesernyéssége enyhe, csípőssége mérsékelt.

5.3.   A földrajzi terület és a termék minősége vagy jellemzői közötti ok-okozati kapcsolat:

Az „Huile d’olive du Languedoc” a termőterületnek köszönheti jellegzetességeit. Az „Huile d’olive du Languedoc” sajátos jellemzői a következőknek tudhatók be:

—

a fajták alkalmazkodása a földrajzi terület adottságaihoz, különösen a két fő fajta, a Lucques és az Olivière esetében, amelyeket hagyományosan csak Languedoc-ban, az Olivière esetében pedig Roussillon egyes területein termesztenek jelentős mértékben. E fajták csak Languedoc földterületein és éghajlata alatt érvényesülnek teljes mértékben. A szél különösen kedvező elem az „Huile d’olive du Languedoc” számára: Languedoc-ban ugyanis az északkeleti misztrál, valamint a leginkább Hérault megye nyugati részére hatással lévő északnyugati tramontána fúj. Ez a két elem együttesen nagyon fontos, ugyanis lehetővé teszi Lucquier vidéke rendkívül rövid és érzékeny beporzási időszakának sikeres kezelését. Ezenkívül az erős szeles napok nagy száma erősíti a szárazság hatását a nyári és a téli időszakban, valamint télen felfrissíti a környezeti levegőt. Ez a sajátos languedoc-i jelenség március-áprilisban késői fagyokat okoz, különösen azokon a helyeken, ahol a talaj hideg. Az Olivière, amely jól ellenáll a hidegnek, tökéletesen alkalmazkodott ezekhez az éghajlati jellemzőkhöz,

—

az olajbogyó-termelők gondossága, akik a termesztéstől a feldolgozásig a fajtákhoz igazították gyakorlataikat: — a termesztés szempontjából megfelelő földterületek kiválasztása (lehetőleg déli fekvés, megfelelő vízelvezetést biztosító lejtés), — megfelelő számú beporzó növény telepítése a parcellákra, — a betakarítás időpontjának megválasztása az olajbogyó megfelelő érettségétől függően. A közepesen érett állapotban – vagyis abban az időszakban, amikor az olajbogyók 40–70 %-ának színe zöldről sárgára változik – történő betakarítás hozzájárul a termék sajátos jellemzőihez (enyhe kesernyésség, 1 és 3 közötti csípősség, sajátos aromák).

—	a minőségi és különleges olaj előállításához szükséges optimális betakarítás és feldolgozás közötti időszak betartása;

—	a földrajzi területen túlnyomórészt jelen lévő két fajta házasítása.

E tényezők kombinációja révén olyan olaj állítható elő, amely gyümölcsös jellegének köszönhetően tett szert hírnevére.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

https://info.agriculture.gouv.fr/gedei/site/bo-agri/document_administratif-52cf74c4-a598-4d13-8ec8-8503a84694ca

---

(1)  HL L 343., 2012.12.14., 1. o.