EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2023.7.5.

SWD(2023) 422 final

BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM

A HATÁSVIZSGÁLATI JELENTÉS VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓJA

[…]

amely a következő dokumentumot kíséri

Az Európai Parlament és a Tanács irányelve

a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv módosításáról

{COM(2023) 420 final} - {SEC(2023) 420 final} - {SWD(2023) 420 final} - {SWD(2023) 421 final}

1.Miről szól a kezdeményezés?

Ez a hatásvizsgálat a hulladékokról szóló keretirányelv lehetséges felülvizsgálatát mérlegeli annak érdekében, hogy hozzájáruljon az európai zöld megállapodásnak a hulladékkeletkezés csökkentésére és a körforgásos gazdaságra való átállásra irányuló törekvéseihez, két erőforrás-igényes ágazatra összpontosítva: a textil- és az élelmiszerágazatra.

Az összes textilhulladék, beleértve a ruházatot és lábbelit, a háztartási textíliákat, a műszaki textíliákat, valamint a posztindusztriális és a fogyasztás előtti hulladékokat, 2019-ben 12,6 millió tonna volt (10,9 millió tonna használat utáni hulladék, 1,7 millió tonna pedig posztindusztriális és fogyasztás előtti hulladék). A ruházati és lábbelihulladék 5,2 millió tonna volt, ami személyenként évente 12 kg-nak felel meg az EU-ban. A használat utáni textilhulladéknak – amely a textilhulladék 87 %-át teszi ki – csupán mintegy 22 %-át gyűjtik elkülönítetten, főként újrahasználat vagy újrafeldolgozás céljából, míg a többit elégetik vagy hulladéklerakóban helyezik el. Az előrehaladás ellenére az elkülönített gyűjtés, válogatás és újrafeldolgozás az EU-ban nem elegendő a 2025. január 1-jén életbe lépő elkülönített gyűjtési kötelezettség és a textilfogyasztás további növekedését követően várható többletmennyiségek kezelésére. A probléma a szabályozási, piaci és magatartásbeli tényezőkből ered:

·Finanszírozási hiány az újrahasználati és újrafeldolgozási rendszerek bővítéséhez a méretgazdaságosság elérése érdekében.

·A „textil” és a „textilhulladék” fogalommeghatározásának alkalmazásával kapcsolatos szabályozási bizonytalanság, amely hiányosságokhoz és következetlenségekhez vezet a textilhulladékok áramlásában, és akadályozza a határokon átnyúló szállítást. A szabályozás fokozódó széttagoltsága az elkülönített gyűjtésre és azok finanszírozási modelljeire vonatkozó eltérő megközelítések miatt. Ez visszaveti az újrahasználat és az újrafeldolgozás fokozásához szükséges, jó minőségű alapanyagokat.

·A „fast fashion” trendek olcsó ruházattal és textiltermékekkel árasztják el a piacot. A fogyasztók többnyire nincsenek tisztában a textiltermékek életciklusa során jelentkező negatív környezeti externáliákkal, különösen a harmadik országokra gyakorolt, határokon átnyúló hatásokkal.

A textiltermékek körforgásos jellegének fokozása csökkentené az elsődleges anyagok felhasználását, és hozzájárulna a negatív környezeti externáliák mérsékléséhez. A textilhulladék-gazdálkodás harmonizálása elősegítené a jogbiztonságot az alapanyagok minősége, nagyságrendje és következetessége tekintetében, ezáltal lehetővé téve az érdekelt felek (pl. tagállamok, helyi hatóságok, szociális vállalkozások, hulladékgazdálkodással foglalkozó szereplők, gyártók, fogyasztók) számára, hogy maximalizálják az újrahasználatot és az újrafeldolgozást.

Az élelmiszer-hulladék mennyisége az EU-ban 2020-ban elérte az 59 millió tonnát. Az élelmiszer-hulladék több mint fele (53 %) a háztartásokból származik, ezt követi a feldolgozóipar (20 %).

Az élelmiszer-pazarlás negatív következményeivel kapcsolatos növekvő tudatosság, az uniós és tagállami szinten tett politikai kötelezettségvállalások és az eddig végrehajtott uniós intézkedések ellenére az élelmiszer-hulladék keletkezése nem csökken a 12.3. fenntartható fejlődési cél felé történő jelentős előrelépéshez szükséges mértékben. A 12.3. célkitűzés az egy főre jutó globális élelmiszer-pazarlás felére csökkentésére szólít fel kiskereskedelmi és fogyasztói szinten. A tagállamokban eddig hozott intézkedések egyenetlenek és eltérőek, és az élelmiszer-pazarlás csökkentésének teljes potenciálját nem sikerült teljes mértékben kiaknázni, mivel sem a piaci, sem a viselkedési tényezőkkel nem foglalkoznak megfelelően.

A probléma a következő fő okokból ered: nem megfelelő fogyasztói élelmiszer-gazdálkodás; hiányosságok és kompromisszumok az élelmiszer-ellátási láncban; az élelmiszer-biztonsági előírások végrehajtásával kapcsolatos ismeretek és bizonyosság hiánya; a tényeken alapuló, összehangolt megközelítések hiánya a tagállamokban, ami ahhoz vezet, hogy az élelmiszer-hulladék keletkezése nagyrészt ellenőrizetlen marad.

2.Mit kell elérni, és milyen szakpolitikai alternatívákat vizsgáltak meg?

A textilhulladékok esetében a konkrét célkitűzések a hulladékkeletkezés csökkentése, valamint az újrahasználat és az újrafeldolgozás fokozása. Három szakpolitikai alternatíva értékelésére került sor az alapforgatókönyvhöz viszonyítva:

·Az 1. alternatíva célja, hogy támogassa a tagállamokat a jelenlegi rendelkezések végrehajtásában és érvényesítésében a fogalommeghatározások egyértelműsítése, a másodlagos jogszabályokra vonatkozó meglévő bizottsági megbízatások gyakorlása, valamint az érdekelt felek jelenlegi, iránymutatással és a bevált gyakorlatok cseréjével foglalkozó platformjainak javítása révén.

·A 2. alternatíva szabályozási követelmények meghatározását irányozza elő a hulladékokról szóló keretirányelvben a fogalommeghatározások és a jelentéstételi kötelezettségek pontosítása érdekében, valamint minimumkövetelményeket határoz meg a használt textíliák és a hulladék textíliák gyűjtésére és kezelésére vonatkozóan, a hulladékhierarchiának való megfelelés biztosítása érdekében. Kiemelt intézkedés a textiltermékekre vonatkozó kiterjesztett gyártói felelősség létrehozása az újrahasználati és újrafeldolgozási rendszerek, valamint a K+F finanszírozásának biztosítása az ágazat körforgásos jellegének maximalizálása érdekében.

·A 3. alternatíva hulladékgazdálkodási teljesítménycélok meghatározását foglalja magában.

Az élelmiszer-hulladékok esetében a konkrét célkitűzések közé tartozik i. a tagállamok felelősségének egyértelmű kijelölése az élelmiszer-pazarlás élelmiszer-értéklánc mentén történő csökkentésének felgyorsítására, valamint ii. annak biztosítása, hogy valamennyi tagállam megfelelő és következetes lépéseket tegyen. Mivel az előrehaladás hiánya elsősorban annak tudható be, hogy a meglévő uniós (szabályozási és nem szabályozási) intézkedésekben rejlő lehetőségeket nem aknázzák ki teljes mértékben, ez a kezdeményezés kizárólag a célértékek kitűzésére összpontosít.

Ha uniós szinten minden tagállam számára ugyanazt a célértéket tűzzük ki, akkor minden tagállamnak a sajátos nemzeti helyzetéhez igazodó, leghatékonyabb intézkedések meghozatalára kell törekednie.

Három szakpolitikai alternatíva hatásait és megvalósíthatóságát értékelték az élelmiszer-ellátási lánc különböző szakaszaira meghatározott különböző célszintekre vonatkozóan – lásd a táblázatot.

3.Melyik az előnyben részesített lehetőség és miért?

A textiltermékek esetében az előnyben részesített alternatíva a 2. alternatíva, amely a textiltermékek újrahasználatának és újrafeldolgozásának fokozására vonatkozó, pozitív nettó hatásokkal járó szabályozási követelmények összessége, amelyet adott esetben a textiltermékekre vonatkozó elkülönített gyűjtési cél meghatározása egészíthet ki (3.6. intézkedés). Az előnyben részesített alternatíva olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek Unió-szerte harmonizált válogatási gyakorlatokat biztosítanak az újrahasználat és újrafeldolgozás növelése, valamint az újrahasználati céllal álcázva, illegálisan exportált textilhulladék csökkentése érdekében (2.5., 2.6. és 2.8. intézkedés), harmonizált nemzeti kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek létrehozását írják elő a finanszírozási hiány megszüntetése érdekében (2.9. intézkedés), javítják a jelentéstételt a textiláramok jobb nyomon követése érdekében (2.14. intézkedés), és esetlegesen meghatározzák a textilhulladék elkülönített gyűjtésére vonatkozó célértéket (3.6. intézkedés).

Ami az élelmiszer-pazarlást illeti, a 2. alternatíva hatékony, ugyanakkor arányos és megvalósítható, erős politikai ösztönzést ad a tagállamoknak az élelmiszer-pazarlás nemzeti szintű csökkentésére irányuló intézkedések meghozatalára. Ezért ez az alternatíva szolgál alapul e kezdeményezés kumulatív hatásainak (élelmiszer- és textilhulladék) értékeléséhez.

A 3. alternatíva kínálja a legjelentősebb környezeti előnyöket, és az tükrözi legjobban az EU és tagállamai azon politikai elkötelezettségét, hogy hozzájáruljanak a 12.3. fenntartható fejlődési cél eléréséhez. Tekintettel azonban arra, hogy az EU-ban csak korlátozott előrelépés történt, és ezért kétséges a műszaki megvalósíthatóság, az ezen alternatívában meghatározott cél 2030-ig történő elérése kihívást jelent.

4.Milyen hatásokkal jár az előnyben részesített alternatíva?

A textilhulladékra gyakorolt várható hatások a következők:

·A kiterjesztett gyártói felelősség költségekkel járna az uniós piacon textiltermékeket forgalomba hozó gyártók/importőrök számára, amelyeket esetlegesen átháríthatnak a fogyasztókra. A költségek várhatóan a termék összköltségének mintegy 0,6 %-át teszik ki (vagy pólónként 0,12 EUR-t), miközben 3,5–4,5 milliárd EUR éves holisztikus bevételt biztosítanak a begyűjtési, válogatási, újrahasználati és újrafeldolgozási beruházásokhoz. Az értékvisszanyerés a költségek 58 %-ára becsülhető.

·A negatív környezeti externáliák várhatóan csökkenni fognak a nagyobb mértékű újrahasználattal és újrafeldolgozással, többek között az ÜHG-kibocsátás csökkentéséből származó 16 millió EUR megtakarítással és a harmadik országokra gyakorolt negatív hatá sok csökkentésével.

·Az EU-ban és a harmadik országokban jelentkező társadalmi hatások várhatóan mérséklődnek. 8 740 munkahely jönne létre a hulladékgazdálkodási ágazatban, beleértve a textil-újrafeldolgozást is, támogatva a szociális vállalkozásokat a használt textíliák kezelésében.

A textiliparban a kkv-k dominálnak. A mikrovállalkozások (amelyek a vállalatok mintegy 88 %-át és az ágazat forgalmának 12 %-át képviselik) mentesülnének a kiterjesztett gyártói felelősségi díjak alól. Az előnyben részesített alternatíva összességében pozitív hatást gyakorol a versenyképességre.

Az élelmiszer-hulladék csökkentésére vonatkozó célkitűzések várhatóan jelentős környezeti előnyökkel járnak (pl. a 2. alternatíva az ÜHG-kibocsátás 25 %-os csökkenését eredményezi az alapforgatókönyvhöz képest), és pénzügyi megtakarításokat eredményez a fogyasztók számára (439 EUR/háztartás/év). Mivel az élelmiszer-pazarlás csökkentése az élelmiszer iránti kereslet csökkenéséhez vezethet, a kezdeményezésnek korlátozott hatása lehet a mezőgazdasági üzemek jövedelmére, és csökkentheti a mezőgazdasági munkaerő iránti igényt, amit azonban ellensúlyozhatnak más intézkedések (pl. a biogazdálkodás növelése) és a nem élelmiszer-ipari ágazatokban jelentkező nyereségek.

A kezdeményezés a kkv-k szempontjából relevánsnak tekinthető. Azok az országok azonban, amelyek összehangolt intézkedéseket tettek, mind ez idáig a nagyobb vállalkozásokra és az önkéntes intézkedésekre összpontosítanak.

5.A siker mérése

A textilhulladékra vonatkozó előnyben részesített alternatíva hatását – amennyiben fenntartják – a 3.6. intézkedésben meghatározott célok révén, valamint a textiltermékekre vonatkozó, a 2.14. intézkedés eredményeként javuló adatáramlás alapján követnék nyomon. Ez utóbbi egyben időtállóvá is tenné a jogszabályokat, lehetővé téve további teljesítménycélok meghatározását, amely a 3. alternatíva szerint jelenleg nem megvalósítható. A nyomon követés a textiltermékekre vonatkozóan jelentett éves adatokon alapul.

Az élelmiszer-hulladék csökkentésére vonatkozó célok felé tett előrehaladás nyomon követése a tagállamok éves jelentései alapján történik, a hulladékokról szóló keretirányelvben már megállapított szabályoknak megfelelően. Ezenkívül az Európai Környezetvédelmi Ügynökség rendszeresen felülvizsgálja az élelmiszer-pazarlás megelőzésére irányuló nemzeti programok végrehajtását.