This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52023PC0799
Proposal for a COUNCIL DECISION on the position to be taken on behalf of the European Union on submitting proposals for amendment of Appendices II and III of the Convention on the Conservation of European wildlife and natural habitats with a view to the meeting of the Standing Committee of the Convention
Javaslat A TANÁCS HATÁROZATA az Európai Unió által az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló egyezmény II. és III. mellékletének módosítására irányuló javaslatoknak az egyezmény Állandó Bizottsága ülésének előkészítése céljából történő benyújtásával kapcsolatban képviselendő álláspontról
Javaslat A TANÁCS HATÁROZATA az Európai Unió által az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló egyezmény II. és III. mellékletének módosítására irányuló javaslatoknak az egyezmény Állandó Bizottsága ülésének előkészítése céljából történő benyújtásával kapcsolatban képviselendő álláspontról
COM/2023/799 final
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2023.12.20.
COM(2023) 799 final
2023/0469(NLE)
Javaslat
A TANÁCS HATÁROZATA
az Európai Unió által az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló egyezmény II. és III. mellékletének módosítására irányuló javaslatoknak az egyezmény Állandó Bizottsága ülésének előkészítése céljából történő benyújtásával kapcsolatban képviselendő álláspontról
INDOKOLÁS
1.A javaslat tárgya
E tanácsi határozatra irányuló javaslat tárgya az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló egyezmény (Berni Egyezmény) II. és III. függelékének a farkas (Canis lupus) tekintetében történő módosítására irányulóan az Európai Unió nevében benyújtandó javaslat, valamint az említett javaslattal kapcsolatban az egyezmény Állandó Bizottságának ülésén az Unió által képviselendő álláspont.
2.A JAVASLAT HÁTTERE
2.1.Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről
Az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló 1979. évi egyezmény (Berni Egyezmény, a továbbiakban: egyezmény) célja a vadon élő európai növények és állatok, valamint természetes élőhelyeik védelme, különös tekintettel azokra, amelyek védelme több állam együttműködését igényli. Ez egy államközi szerződés, amelynek megkötésére az Európa Tanács égisze alatt került sor. Az egyezmény 1982. június 1-jén hatályba lépett. Az Európai Unió 1982. szeptember 1-je óta az egyezmény szerződő fele 1 . Az egyezménynek 2024 áprilisától kezdve 50 szerződő fele lesz 2 , köztük az összes uniós tagállam.
2.2.Az Állandó Bizottság
Az egyezmény döntéshozó szerve az Állandó Bizottság, melynek felhatalmazása van arra, hogy értékelje az egyes fajok védettségi helyzetét 3 , majd azt követően felülvizsgálja az egyezmény mellékleteiben szereplő jegyzéket. Feladatait – köztük az egyezmény szövegének vagy függelékeinek esetleges módosításaival kapcsolatosakat – az egyezmény 13–15. cikke sorolja fel.
Az Állandó Bizottság legalább kétévente ülésezik, illetve minden olyan esetben, amikor a szerződő felek többsége kéri. Az elmúlt 40 évben kialakult szokás szerint az Állandó Bizottság minden naptári év végén ülésezik. Az Állandó Bizottság következő rendes ülésére (44. ülés) 2024. december 2–6-án kerül sor.
Amennyiben a Tanács elfogadja a javasolt határozatot, az Unió az egyezmény 13. cikkének (4) bekezdése és az Állandó Bizottság eljárási szabályzatának 1B. szabálya értelmében kérheti az Állandó Bizottság rendkívüli ülésének összehívását, mivel rendelkezik a felek szükséges többségével. Az ülésre 2024 első félévének végén kerülhet sor, és azt legalább hat héttel az ülés megnyitására meghatározott időpont előtt kell összehívni.
2.3.Az Állandó Bizottság tervezett jogi aktusai
A javasolt határozat célja, hogy az Unió nevében javaslatot tegyen az egyezmény II. és III. függelékének módosítására, nevezetesen hogy a farkas (Canis lupus) a II. mellékletből (fokozottan védett állatfajok) átkerüljön a III. mellékletbe (védett állatfajok), és ezáltal kisebb védelemben részesüljön.
Az Állandó Bizottság 44. ülésének vagy bármely, az Unió által esetlegesen kért, korábban tartandó rendkívüli ülésének előkészítéseként indokolt, hogy az Unió módosításra irányuló javaslatot nyújtson be. Az egyezmény 17. cikkével összhangban a módosítási javaslatokat legalább két hónappal az Állandó Bizottság ülésének időpontját megelőzően kell benyújtani.
Az egyezmény 17. cikkének megfelelően a mellékletek módosításának elfogadásához a szerződő felek kétharmados többségére van szükség. Hacsak a szerződő felek egyharmada nem emel kifogást, a módosítás három hónappal az elfogadás időpontját követően hatályba lép minden olyan szerződő fél számára, amely nem jelentettek be tiltakozást.
Az egyezmény mellékleteinek módosítására irányuló javaslatokkal (és azok Állandó Bizottságban történő elfogadásával) kapcsolatos uniós álláspontot a Tanács az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdése szerinti, a Bizottság javaslatán alapuló határozata állapítja meg, mivel az ilyen módosítások joghatással bírnak az Unióra nézve.
3.Az Unió által képviselendő álláspont
3.1.A farkas (Canis lupus) jelenlegi jogállása a Berni Egyezmény szerint
Az állatfajoknak a II. vagy III. melléklet eredeti változatába történő felvétele az egyezményről folytatott tárgyalások idején, vagyis 1979-ben rendelkezésre álló tudományos adatokon, valamint az Európában veszélyeztetett emlősök, madarak, kétéltűek és hüllők jegyzékén alapult, amelyet az Európa Tanács égisze alatt a Természet és a Természeti Erőforrások Védelmével Foglalkozó Európai Bizottság 4 állított össze. Az egyezmény 1. cikkének (2) bekezdése rendelkezése szerint „különös hangsúlyt kapnak a veszélyeztetett és sebezhető fajok” 5 .
A farkas (Canis lupus) az egyezmény 1982. évi hatálybalépése óta annak II. mellékletében (fokozottan védett állatfajok) szerepel. Tizenkét szerződő fél (köztük kilenc uniós tagállam) élt azzal a lehetőséggel, hogy a 22. cikk értelmében a szerződés aláírásának vagy megerősítésének időpontjában fenntartását jelezze a farkas jegyzékbe vételével kapcsolatban (Bulgária, Csehország, Észak-Macedónia, Finnország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Spanyolország, Szlovákia, Szlovénia, Törökország és Ukrajna). Az említett uniós tagállamok közül Finnország, Lettország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia és Bulgária teljes körű fenntartását jelezte a farkas védelme ellen, míg Litvánia és Spanyolország fenntartása csak a farkasok II. melléklet szerinti fokozott védelmére vonatkozott, ugyanakkor a farkas III. melléklet szerinti védelmét támogatták, hogy lehetővé tegyék a faj fenntartható kezelését.
2006 óta Svájc három alkalommal (2006-ban, 2018-ban és 2022-ben) javasolta az egyezmény hatálya alá tartozó farkas és ezáltal az egyezmény hatálya alá tartozó valamennyi farkaspopuláció visszasorolását az egyezmény II. mellékletéből a III. mellékletbe. Az említett javaslatokat az Állandó Bizottság nem fogadta el, mivel azokat a szerződő felek nem támogatták elegendő mértékben.
Az Európai Parlament az állattenyésztés és a nagyragadozók európai védelméről szóló, 2022. november 24-i állásfoglalásában 6 üdvözli, hogy a „Módosításra irányuló javaslat: A farkasnak (Canis lupus) az Egyezmény II. függelékéből a III. függelékbe való visszasorolása” pontot felvették a Berni Egyezmény Állandó Bizottsága 42. ülésének napirendjére, és hangsúlyozza, hogy a farkasok páneurópai szintű védettségi helyzete indokolja a védettségi helyzet mérséklését és következésképpen a javasolt módosítás elfogadását.
3.2.A farkasnak (Canis lupus) az egyezmény II. mellékletéből (fokozottan védett állatfajok) annak III. mellékletébe (védett állatfajok) történő áthelyezésére vonatkozó javaslattal kapcsolatos megfontolások
A Berni Egyezmény nem határozza meg kifejezetten, hogy a II. vagy III. mellékletbe történő felvételre mely kritériumok vonatkoznak. Az egyezmény Állandó Bizottságának 56. (1997) ajánlása 7 iránymutatásokat tartalmaz az egyezmény I. és II. mellékletébe történő felvétel tekintetében. Az említett iránymutatások azt ajánlják a szerződő feleknek, hogy a II. melléklet módosítására irányuló javaslattételkor vegyék figyelembe a következőket:
„1. Fenyegetettség. Figyelembe kell venni a fenyegetettség kategóriáját, a faj sebezhetőségét az élőhelyében bekövetkező változások tekintetében, a veszélyeztetett élőhelyhez fűződő sajátos kapcsolatát, a populációk szintjének tendenciáit és változásait, valamint az esetleges nem fenntartható felhasználásból eredő sebezhetőségét. Figyelembe kell venni, hogy az állomány a faj elterjedési területének központi részén is csökkenőben van-e, vagy csak az elterjedési terület határain van fenyegetett helyzetben.
2. Ökológiai szerep. Figyelembe kell venni a faj ökológiai szerepét, például a táplálékláncban elfoglalt helyét vagy az abban betöltött szerepét (például ragadozók, vagy a denevérekhez hasonló rovarevő fajok), az ökoszisztémákban betöltött strukturális szerepét (mint például a korallok vagy a fenyérek esetében), valamint azt, hogy a veszélyeztetett fajok vagy ökoszisztémák nagymértékben függhetnek tőlük (mint például a Posidonia oceanica vagy más tengeri, virágos növények által alkotott fűágyak esetében), vagy fennállhat a veszélye annak, hogy a faj kiaknázása veszélyezteti őket (mint például a Lithophaga lithophaga puhatestű esetében).”
Az egyezmény 2. cikkében előírt célkitűzés a populáció olyan szintjének elérésére irányul, amely „megfelel különösen az ökológiai, tudományos és kulturális követelményeknek, ugyanakkor [a szerződő felek] figyelembe veszik a gazdasági és rekreációs igényeket (...)”.
A farkas védettségi helyzetével kapcsolatos jelenlegi tendenciák Európában
Miután a farkast hosszú ideig szándékosan üldözték, és ennek következtében a faj a legtöbb európai országban kihalt, számos ökológiai, társadalmi és jogszabályi változás következett be (jogi védelem, a földterületek elhagyása, természetes újraerdősülés, a vadon élő patás állatok populációinak növekedése, a lakosság megváltozott hozzáállása a fajjal kapcsolatban), amelyek együttesen lehetővé tették, hogy a farkas fennmaradjon, majd ezt követően a 20. század végén és különösen az elmúlt tíz-húsz évben gyorsan helyreálljanak a farkaspopulációk. A faj 2000-es 8 , 2005-ös 9 és 2016-os 10 eloszlási térképeinek összehasonlítása azt bizonyítja, hogy a kilenc, jellemzően határokon átnyúló farkaspopuláció által lefedett elterjedési terület jelentősen bővült Európában. A faj ma minden kontinentális európai országban jelen van, és néhány országban több mint ezer egyedből álló, nagy populációk találhatók.
2022 szeptemberében a nagyragadozókkal kapcsolatos európai kezdeményezés (LCIE) által a Berni Egyezmény részére a farkas aktuális védettségi helyzetével kapcsolatosan kidolgozott tanulmány 11 szerint a farkasok teljes egyedszáma az EU-ban valószínűleg 19 000 körül lehet (szemben a 2016-os adatokkal, amikor körülbelül 14 300 volt), míg a farkasok száma egész Európában (Belarusz és az Oroszországi Föderáció kivételével) valószínűleg meghaladja a 21 500-at (szemben a 2016-os 17 000-rel) 12 . Az LCIE tanulmánya szerint 34 ország közül 19 számolt be a farkasok számának növekedéséről, és csak 3 ország jelentette az egyedszám csökkenését, amelyek mind a dinári/balkáni térségben találhatók 13 . Ami az EU-t illeti, azon 24 uniós tagállam közül, ahol farkasok élnek, a faj populációja 17-ben nőtt, a másik 7 tagállamban pedig stabil vagy ingadozó volt. Az LCIE ezért úgy ítéli meg, hogy a farkas jelenléte egyetlen uniós tagállamban sem mutat csökkenést.
A Berni Egyezmény számára készített, 2022-es LCIE-értékelés továbbá aktualizálta a Természetvédelmi Világszövetség vörös listájának 2018-ban készült értékelését 14 . Az LCIE szerint a farkas mind európai, mind uniós szinten „legkevésbé veszélyeztettnek” minősül, ami összhangban van a vörös lista 2018. évi értékelésével. Az LCIE 2022. évi értékelésének következtetései szerint „a számok nagyságrendje és az elmúlt évtizedekben bekövetkezett változások alapján megállapítható, hogy az elmúlt évtizedben nőtt a farkasok száma Európában, és az általános pozitív tendenciák stabilnak vagy növekvőnek tűnnek. A védettségi helyzet európai szinten tagadhatatlanul pozitív, és a faj a Természetvédelmi Világszövetség vörös listájának rendszerében „legkevésbé veszélyeztetettnek” minősíthető, ha az értékelésre kontinentális szinten kerül sor.”
Ami a farkasok kilenc európai részpopulációját illeti, az LCIE szerint a kontinensen mindenütt növekedés figyelhető meg, kivéve a stabil ibériai részpopulációt és a dinári/balkáni részpopulációt, amelynek esetében a tendencia ismeretlen. Az LCIE 2022. évi értékelése arra a következtetésre jutott, hogy három részpopuláció a „legkevésbé veszélyeztetett”, öt a „mérsékelten fenyegetett”, egy pedig – a skandináv részpopuláció – a „veszélyeztetett” kategóriába tartozik. Ez további javulást jelent a vörös lista 2018. évi értékeléséhez képest, amelyben három részpopulációt – a skandináviait, a közép-európait és a nyugat-közép-alpesit – minősítettek „veszélyeztetettnek” a korlátozott egyedszám miatt.
Uniós szinten a farkas védettségi helyzetének legutóbbi értékelése 15 , amely a tagállamok által az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikke keretében 2019-ben benyújtott jelentéseken alapul, a 2013–2018-as időszakra terjedt ki. A jelentések szerint a farkas 21 uniós országban volt jelen, és a teljes populáció az Unió területén akkoriban mintegy 11 000–17 000 egyedből állt (legjobb becslés: 13 492 farkas). A jelentések szerint a biogeográfiai régiók azon 39 nemzeti része közül, ahol a farkas jelen volt, a faj védettségi állapota 18-ban kedvezőnek minősült. Az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikke alapján 2019-ben benyújtott tagállami jelentések még azokon a helyeken is, ahol a védettségi helyzet az említett időpontban a biogeográfiai régiók több tagországbeli részén kedvezőtlen volt, azt jelezték, hogy a faj populációjának mérete, élőhelye és elterjedése általában valamennyi biogeográfiai régióban stabil vagy pozitív tendenciát mutatott, ami megerősíti, hogy a faj sikeresen újratelepítette természetes elterjedési területének egyes részeit. A farkaspopuláció méretének, élőhelyének és elterjedési területének bővülése – bár ezek mind pozitív fejlemények – önmagában véve nem vezet a megfelelő földrajzi (nemzeti vagy uniós biogeográfiai) szinten kedvezőbb védettségi állapothoz, mivel más elemeket is figyelembe kell venni, például a populációk megfelelő méretét és elterjedési területét (referenciaértékek), a normál állományszerkezetet és a kedvező kilátásokat a jövőre nézve. Az uniós biogeográfiai régiók szintjén az értékelés azt mutatta, hogy a faj védettségi helyzete 6 uniós biogeográfiai régióban kedvezőtlen vagy nem megfelelő, egy biogeográfiai régióban – az alpesiben – pedig kedvező helyzetben van.
2023-ban a farkasok uniós helyzetének részletes elemzése 16 áttekintést adott a fajra vonatkozóan rendelkezésre álló tudományos adatokról, az uniós tagállamok nemzeti hatóságai által jelentett adatokról, valamint a célzott adatgyűjtés során szerzett releváns információkról. Az említett elemzés eredménye megerősíti, hogy a populáció mérete növekvő tendenciát mutat, valamint hogy a farkasok elterjedési területe folyamatosan bővül. A farkasok egyedszáma 2023-ban az EU-ban összesen mintegy 20 300-ra tehető 17 . Ez a becsült érték magasabb, mint az LCIE által 2022 szeptemberében körülbelül 19 000-re becsült egyedszám, vagy a 2013–2018-as időszakra vonatkozóan az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikke alapján jelentett mintegy 11 000–17 000 egyedből álló populáció. Szintén magasabb egy régebbi, 2012-es becslésnél, amely szerint 11 193 farkas élt az EU-ban 18 . A részletes elemzés arra a következtetésre jutott, hogy a farkasok populációja a legtöbb uniós tagállamban növekszik. Az elmúlt évekre vonatkozóan elérhető nyomonkövetési eredményekkel rendelkező 10 uniós tagállamból származó adatok azt mutatják, hogy az elmúlt két-három évben ezek közül egy kivételével valamennyi tagállamban jelentős volt a farkasok egyedszámának növekedése 19 . Emellett 2023-ban Luxemburg kivételével mind a 24, farkaspopulációval rendelkező uniós tagállamban észleltek szaporodó falkákat.
A farkaspopulációknak és a farkasok elterjedési területének az elmúlt évtizedekben az európai kontinensen történt sikeres helyreállítása is a faj erőteljes alkalmazkodóképességét tanúsítja. Egyértelműen alátámasztást nyert a farkasok azon képessége, hogy a populáció gyors bővülése révén alacsony kiindulási egyedszámmal is újra benépesítsenek bizonyos térségeket – ez is azt igazolja, hogy a faj reziliens 20 . Az LCIE szerint a kilátások pozitívnak mondhatók 21 , és gyakorlatilag mind a kilenc részpopuláció esetében további bővülés várható.
Veszélyforrások és a jog szerinti védelmi helyzet
A farkasokat fenyegető veszélyek különbözőek és sokrétűek. Az uniós tagállamok által a 2013–2018-as időszakban leggyakrabban jelentett veszélyforrás 22 az „illegális vadászat/kilövés”. Ez és a negyedik helyen jelentett veszélyforrás, vagyis „az állatok megmérgezése” egyaránt összefügg a farkasokat érintő orvvadászat problémájával. Második helyen az „utak, ösvények, vasútvonalak és a kapcsolódó infrastruktúra hatása” áll, amelybe beletartozik a közlekedési balesetek által okozott közvetlen pusztulás, valamint a populációk esetleges széttagolódása is. A „mezőgazdasági tevékenységekkel való kölcsönhatás” és a „vadászat” szintén gyakori veszélyforrások. Az újonnan megjelenő fenyegetések közé tartoznak a határkerítések, valamint a farkasok és a kutyák közti keveredés.
E veszélyforrások egy részét közvetlenül kezeli a II. mellékletben felsorolt, fokozottan védett fajok szándékos elpusztítására és megzavarására, valamint a szaporodó- és pihenőhelyeik szándékos rongálására vagy elpusztítására vonatkozó, az egyezmény 6. cikkében meghatározott tilalom.
Bár a III. mellékletben felsorolt fajokra nem vonatkoznak az említett tilalmak, az egyezmény 7. cikke értelmében azok is védelem alá tartoznak, és vonatkozik rájuk a 2. cikkben előírt általános kötelezettség.
Az egyezmény 7. cikkének (1) bekezdése szerint „[m]inden egyes Szerződő Fél megteszi a megfelelő jogi és közigazgatási intézkedéseket a III. mellékletben felsorolt vadon élő állatfajok védelmének biztosítása érdekében”. Az egyezmény 7. cikkének (2) bekezdése értelmében „[a szóban forgó fajok] bárminemű hasznosítását szabályozni kell annak érdekében, hogy a 2. cikk követelményeit figyelembe véve megóvják a populációkat a veszélyektől”. Az egyezmény 7. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy az említett védelem magában foglalja „a) a tilalmi időszakokat és/vagy más egyéb, a hasznosítást szabályozó eljárást; b) a hasznosítás időszakos vagy helyi tiltását, ahol ez célszerű a kielégítő populációszintek helyreállítása érdekében; c) a vadon élő állatok élő vagy holt állapotban történő kereskedelmének, eladási célú tartásának és szállításának vagy eladásra való felajánlásának megfelelő szabályozását.”
Az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló egyezményhez fűzött magyarázó jelentés 23 szerint a 7. cikk „arra kötelezi a szerződő feleket, hogy biztosítsák a III. mellékletben felsorolt állatok védelmét. Mindazonáltal, tekintettel arra, hogy e fajok mindegyike – különböző mértékben – jogszerűen hasznosítható lehet egy adott államban, az egyezmény nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az egyes szerződő felek engedélyezzék az említett hasznosítást, azzal a feltétellel, hogy ez csak az adott szerződő fél területén nem veszélyeztetett fajokat érinti, és hogy az említett hasznosítás nem veszélyezteti az érintett állatpopulációt. Mindezek során a szerződő félnek felügyelnie kell a hasznosítást, és szükség esetén szigorúbb intézkedéseket kell hoznia. A cikket annak érdekében fogalmazták ily módon, hogy rugalmasságot biztosítsanak az államok számára azon fajok tekintetében, amelyek időről időre nincsenek közvetlen fenyegetésnek kitéve. E rendelkezés végrehajtása során a szerződő feleknek a 2. cikkel összhangban figyelembe kell venniük azon helyileg veszélyeztetett alfajok és változatok szükségleteit, amelyek európai szinten nem veszélyeztetettek.”
Ezért a vadászattal és orvvadászattal kapcsolatos, fent említett veszélyforrást is az egyezmény 7. cikkével összhangban hozott intézkedésekkel kell kezelni (a vadászat szabályozása és az orvvadászat elleni fellépés révén). E veszélyforrások tekintetében a két rendszer közötti fő különbség az, hogy a III. mellékletben felsorolt fajokra vonatkozó védelem nagyobb rugalmasságot biztosít a szerződő felek által bevezetendő megfelelő intézkedések tekintetében. Hangsúlyozni kell, hogy az említett megfelelő intézkedéseknek mindenképpen biztosítaniuk kell a faj védelmét és meg kell óvniuk a veszélyektől, amint azt az egyezmény 7. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja. A fentiek értelmében a Bizottság álláspontja szerint mindaddig, amíg a szerződő felek által hozott megfelelő intézkedések tekintetében betartják az egyezmény 7. cikkét, a farkast fenyegető veszélyek, például a vadászat és az orvvadászat akkor is megfelelően kezelhetőek, ha a fajt átsorolják az egyezmény III. mellékletébe. Ezenkívül az egyezmény 8. cikke értelmében az egyezmény IV. mellékletben meghatározott egyes befogási és leölési módszerek tilalma az egyezmény II. és III. mellékletében felsorolt fajokra is vonatkozik.
Más veszélyeket – például a közlekedési balesetek által okozott közvetlen pusztulást – nem kezelik sem a II. mellékletben felsorolt fajokra alkalmazandó szigorú védelmi intézkedések, sem pedig a III. mellékletben felsorolt fajokra alkalmazandó védelmi intézkedések.
Ezenkívül a Berni Egyezmény Állandó Bizottságnak a nagyragadozók növekvő európai populációinak kezeléséről szóló, 2012. november 30-án elfogadott 163. számú ajánlása (2012) értelmében arra ösztönzik az egyezmény szerződő feleit, hogy adott esetben működjenek együtt azon más államokkal, amelyekkel a populációkon osztoznak, hogy megőrizzék azok épségét és kedvező védettségi állapotát. Az egymás mellett élést és védelmi intézkedéseket magában foglaló együttműködés abban az esetben is szükséges és releváns marad, ha a farkast átsorolják az egyezmény III. mellékletébe.
3.3.Társadalmi-gazdasági szempontok
A farkasok elterjedési területének folyamatos bővülése és az új területeken való újbóli megjelenésük az emberi tevékenységekkel szembeni konfliktusok fokozódásához vezetett, különösen a farkasok által az állatállományban okozott károk tekintetében. A ragadozók által végzett pusztítás mára jelentős szintet ért el, és egyre több régiót érint, mind az uniós tagállamok, mind a Berni Egyezmény nem uniós szerződő feleinek területén. A farkas és az ember közötti konfliktusok fő kiváltó oka az állatállományban végzett pusztítás mellett a farkasok életterének és populációjának bővülése. A farkasok elterjedésével és az új területeken való újbóli megjelenésükkel kapcsolatos pénzügyi és társadalmi költségek fokozatosan növekszenek, és továbbra is jelentősek maradnak azon károk megelőzése és a hozzájuk kapcsolódó kártalanítás miatt, amelyeket a farkas jelenléte okoz az állatállományban.
A farkasok helyzetére vonatkozó 2023. évi részletes elemzésben a káresetek sűrűsége tekintetében összegyűjtött adatok szerint a farkas által okozott károk egyre nagyobb méreteket öltenek az EU-ban. A tagállamok által rendelkezésre bocsátott legfrissebb, becsült adatok 24 szerint a farkasok évente legalább 65 500 egyedet pusztítanak el az EU-ban, ebből 73 % juh és kecske, 19 % szarvasmarha, 6 % pedig hústermelés céljából tenyésztett ló és szamár. Finnországban (2022-ben 1 261 egyedet) és Svédországban (ismeretlen egyedszám) a félig háziasított rénszarvasokat is elejtik. Ezek a számok magasabbak, mint a 2022. évi LCIE-tanulmányban szereplő adatok 25 , amely szerint az EU-ban évente 53 530 állatot pusztítanak el; a jelentős különbséget azonban részben magyarázhatják a farkasok 2022. évi pusztítása miatti veszteségek kompenzációjával – és egyúttal nyilvántartásba vételével – kapcsolatos különböző döntések.
Bár ezek az adatok közvetlenül nem vethetők össze, úgy tűnik, hogy a farkaspopuláció növekedésével általában együtt jár az állatállományt érintő károk fokozódása, ami megerősíti a hatékony megelőző intézkedésekbe való beruházás fontosságát. Az állatállományban okozott károk növekedése az EU egyes régióiban a faj elfogadottságának csökkenéséhez is vezetett. Míg a farkasok uniós szinten csekély hatással vannak az állatállományra, és az állatállományban okozott általános károk az egyes országok szintjén elviselhetőnek tűnnek, az események helyi szintű koncentrációja erős nyomást okozhat bizonyos területeken, és érzelmi következményekkel járhat az állattenyésztőkre nézve, valamint nehezen számszerűsíthető közvetett gazdasági veszteségeket okozhat. Egyes területeken az állatállományban ismétlődően okozott károk további kihívást jelenthetnek a legeltető állattartás, a kulturális örökség és a vidéki közösségek életmódja számára, ami hatékony megelőző intézkedések révén történő célzott támogatást tesz szükségessé 26 . A külterjes állattenyésztés ugyanis elengedhetetlen a nagy biodiverzitású mezőgazdasági ökoszisztémák, például az állandó gyepterületek fenntartásához és megőrzéséhez. Emellett a legeltető állattartás hagyományos tevékenység, amely társadalmi örökségünk részét képezi, és kulcsfontosságú a hegyvidéki és marginális vidéki területek gazdasága szempontjából.
Ez a javaslat további rugalmasságot biztosít a Berni Egyezmény szerződő feleinek abban a tekintetben, hogy az egyes területeken hogyan kezeljék a farkasokkal kapcsolatos megnövekedett károkat és esetleges társadalmi-gazdasági konfliktusokat, szem előtt tartva azt a célkitűzést, hogy az EU valamennyi farkaspopulációja számára kedvező védettségi helyzetet érjenek el.
3.4.Következtetés
Indokoltnak tűnik javasolni a Berni Egyezmény mellékleteinek oly módon történő módosítását, hogy a farkas (Canis lupus) az egyezmény II. mellékletéből (fokozottan védett állatfajok) annak III. mellékletébe (védett állatfajok) kerüljön át. Az említett átsorolás megfelelőnek tűnik, különösen a populáció állapotának jelenlegi tendenciáira és a faj védelmét biztosító rendszer által az egyezmény 2., 7. és 8. cikkével összefüggésben a III. mellékletnek megfelelően biztosított védelem szintjére való tekintettel.
A szóban forgó javaslat nagyrészt megfelel az Európai Parlament 2022. november 24-i állásfoglalásában 27 kifejtett álláspontnak.
Amint hatályba lép a Berni Egyezmény mellékleteinek módosítása (vagyis a farkasnak a II. mellékletből a III. mellékletbe történő átsorolása), az Unió módosíthatja az élőhelyvédelmi irányelv megfelelő mellékleteit annak érdekében, hogy belső jogrendjében is tükrözze a farkas alacsonyabb védelmi szintjét.
4.Jogalap
4.1.Eljárási jogalap
4.1.1.Alapelvek
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 218. cikkének (9) bekezdése határozatok elfogadásáról rendelkezik „a megállapodásokkal létrehozott szervekben az Unió által képviselendő álláspontok kialakítására vonatkozóan, amennyiben az ilyen szervnek joghatással bíró jogi aktust kell elfogadnia, kivéve a megállapodás intézményi kereteit kiegészítő vagy módosító jogi aktusokat”.
A „joghatással bíró jogi aktus” fogalmába beletartoznak a nemzetközi jognak a kérdéses szervet szabályozó szabályai szerint joghatással bíró jogi aktusok. Ezenfelül a fogalom magában foglalja azokat az eszközöket is, melyek a nemzetközi jog szerint nem bírnak kötelező erővel, de „meghatározó módon befolyásolják az uniós jogalkotó által [...] elfogadott szabályozás tartalmát” 28 .
4.1.2.A jelen esetre történő alkalmazás
Az Állandó Bizottságot az egyezmény hozta létre.
Az Állandó Bizottság által elfogadandó határozatok joghatással bíró jogi aktusok. Az egyezmény 6. és 7. cikkének megfelelően a tervezett jogi aktusok a nemzetközi jog értelmében kötelező érvényűek lesznek. A tervezett jogi aktusok nem egészítik ki és nem módosítják az egyezmény intézményi keretét.
Ezért a javasolt határozat eljárási jogalapja az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdése.
4.2.Anyagi jogalap
4.2.1.Alapelvek
Az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdése szerinti határozat anyagi jogalapja elsősorban azon tervezett jogi aktus célkitűzésétől és tartalmától függ, amellyel kapcsolatban az Unió által képviselendő álláspont meghatározásra kerül. Amennyiben a tervezett jogi aktus kettős célkitűzést követ, vagy két összetevőből áll, és ezek egyike elsődlegesként vagy döntő jellegűként azonosítható, míg a másik pusztán járulékos jellegű, az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdése szerinti határozatot egyetlen jogalapra, azaz az elsődleges, illetve döntő jellegű célkitűzés vagy összetevő által megkövetelt jogalapra kell alapítani.
4.2.2.A jelen esetre történő alkalmazás
A tervezett jogi aktus elsődleges célkitűzése és tartalma a következő területtel kapcsolatos: környezet.
Ezért a javasolt határozat anyagi jogalapja az EUMSZ 192. cikkének (1) bekezdése.
4.3.Következtetés
A javasolt határozat jogalapja ezért az EUMSZ 192. cikkének (1) bekezdése, összefüggésben az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdésével.
5.A tervezett jogi aktus kihirdetése
Mivel az Állandó Bizottság jogi aktusai módosítanák az egyezmény II. és III. mellékletét, elfogadásukat követően helyénvaló kihirdetni őket az Európai Unió Hivatalos Lapjában.
2023/0469 (NLE)
Javaslat
A TANÁCS HATÁROZATA
az Európai Unió által az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló egyezmény II. és III. mellékletének módosítására irányuló javaslatoknak az egyezmény Állandó Bizottsága ülésének előkészítése céljából történő benyújtásával kapcsolatban képviselendő álláspontról
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1) bekezdésére, összefüggésben 218. cikkének (9) bekezdésével,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
mivel:
(1)Az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló egyezményt (Berni Egyezmény, a továbbiakban: egyezmény) az Unió a 82/72/EGK tanácsi határozat 29 révén megkötötte, és az egyezmény 1982. szeptember 1-jén hatályba lépett.
(2)Az egyezmény 17. cikke szerint az Állandó Bizottság határozatot fogadhat el az egyezmény mellékleteinek módosításáról.
(3)Az egyezmény 17. cikkével összhangban a módosítási javaslatokat legalább két hónappal az Állandó Bizottság ülését megelőzően kell benyújtani. Az Unió az egyezmény részes feleként javaslatot tehet az említett mellékletek módosítására.
(4)Tekintettel az egyezmény I. és II. mellékletének módosítására irányuló javaslatok előterjesztése és a módosítások elfogadása során figyelembe veendő iránymutatásokról szóló 56. számú állandó bizottsági ajánlására 30 (1997), a fajoknak az egyezmény mellékleteibe történő felvételével kapcsolatos releváns megfontolások kiterjednek olyan ökológiai és tudományos tényezőkre is, mint a védettségi helyzet, valamint a populációt érintően megfigyelhető tendenciák és fenyegetések.
(5)A 2. cikk meghatározza az egyezmény célkitűzését az állatok populációinak olyan szintre hozására vonatkozóan, amely „megfelel különösen az ökológiai, tudományos és kulturális követelményeknek, ugyanakkor [a szerződő felek] figyelembe veszik a gazdasági és rekreációs igényeket(...)”, és tágabb kontextusba helyezi az egyezmény szerződő felei által hozott intézkedéseket. Az említett célkitűzés figyelembe veendő a Berni Egyezmény mellékleteinek módosítására irányuló javaslattétel során.
(6)A farkas védettségi helyzete az elmúlt évtizedek alatt pozitív tendenciát mutatott. A farkasok populációja sikeresen helyreállt a kontinensen, a faj elterjedési területének jelentős bővülése mellett, az egyedszám pedig jelentős szintre ért, hiszen a becsült uniós állomány tíz év alatt csaknem megduplázódott (a 2012. évi 11 193-hoz képest 2019-ben 11 000–17 000, 2023-ban pedig 20 300 egyedre tehető az állomány). A beszámolók szerint emellett a populációk folyamatos növekedése figyelhető meg az egész kontinensen 31 . A farkasokat továbbra is fenyegető veszélyek ellenére a farkaspopulációknak az elmúlt évtizedekben az európai kontinensen történt sikeres helyreállítása és a farkasok elterjedési területének bővülése a faj erőteljes alkalmazkodóképességét tanúsítja.
(7)Ugyanakkor a farkasok európai elterjedési területének folyamatos bővülése és az új területeken való újbóli megjelenésük egyre nagyobb társadalmi-gazdasági kihívásokhoz vezetett az emberi tevékenységekkel való együttélés tekintetében, különösen az állatállományban okozott károk miatt, amelyek mára jelentős mértékűvé váltak, és egyre több régiót, uniós tagállamot és EU-n kívüli területet érintenek.
(8)A populáció méretére vonatkozóan elérhető legfrissebb adatok, amelyek a farkas aktuális helyzetéről szóló, a nagyragadozókkal kapcsolatos európai kezdeményezés (LCIE) által 2022 szeptemberében a Berni Egyezmény részére készített értékelésből, valamint a farkas Európai Unión belüli helyzetének 2023-as részletes elemzéséből származnak, megfelelő bizonyítékot szolgálnak a farkas (Canis lupus) egyezmény szerinti védelmi helyzetének módosításához.
(9)Ezért helyénvaló módosítani a farkas védelmi szintjét. A farkas a III. mellékletbe való felvételből következő fajvédelem alá esik, az egyezmény 7. cikkével összefüggésben.
(10)A védelmi szint ilyetén kiigazítása rugalmasságot biztosítana a farkasok elterjedésével kapcsolatos növekvő társadalmi-gazdasági kihívások kezeléséhez, amelyek a farkasok európai elterjedési területének folyamatos bővüléséből és az új területeken való újbóli megjelenésükből erednek.
(11)A Berni Egyezmény Állandó Bizottságnak a nagyragadozók növekvő európai populációinak kezeléséről szóló, 2012. november 30-án elfogadott 163. számú ajánlása (2012) értelmében arra ösztönzik az egyezmény szerződő feleit, hogy adott esetben működjenek együtt azon más államokkal, amelyekkel a populációkon osztoznak, hogy megőrizzék azok épségét és kedvező védettségi állapotát. Az egymás mellett élést és védelmi intézkedéseket magában foglaló együttműködés abban az esetben is szükséges és releváns marad, ha a farkast átsorolják az egyezmény III. mellékletébe.
(12)Ezért az egyezmény Állandó Bizottságának 2024-ben tartandó, 44. ülésének vagy bármely, az Unió által esetlegesen kért, korábban tartandó rendkívüli ülésének előkészítéseként indokolt, hogy az Unió az egyezmény II. és III. melléklet oly módon történő módosítására irányuló javaslatot nyújtson be, hogy a farkast (Canis lupus) töröljék a II. mellékletből, és sorolják át a III. mellékletbe.
(13)Helyénvaló továbbá meghatározni az Unió által az Állandó Bizottság ülésén képviselendő álláspontot, mivel az egyezmény függelékeinek módosításáról szóló határozatok kötelező érvényűek lesznek az Unióra nézve.
(14)A javaslatot az egyezmény Állandó Bizottságának következő ülésén vagy bármely, az Unió által esetlegesen kért, korábban tartandó rendkívüli ülésen történő megvitatás céljából továbbítani kell a titkárságnak,
ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:
1. cikk
(1)A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az Unió nevében javaslatot nyújtson be az egyezmény Állandó Bizottságához a farkasnak (Canis lupus) a „Fokozottan védett állatfajok” című II. mellékletből a „Védett állatfajok” című III. mellékletbe történő átsorolására irányulóan.
(2)A Bizottság elküldi a javaslatot az egyezmény titkárságának.
2. cikk
Az Unió által a Berni Egyezmény Állandó Bizottságában képviselendő álláspont az, hogy támogatni kell a farkasnak (Canis lupus) az egyezmény II. mellékletéből való törlését és a III. mellékletbe való felvételét.
3. cikk
Az Unió képviselői az Állandó Bizottság ülésén tapasztalt fejlemények fényében a Tanács további határozathozatala nélkül, a tagállamokkal helyszíni koordinációs megbeszélések keretében folytatott konzultáció alapján pontosíthatják az 1. és 2. cikkben említett álláspontot.
3. cikk
Ennek a határozatnak a Bizottság a címzettje.
Kelt Brüsszelben, -án/-én.
a Tanács részéről
az elnök