EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2023.3.22.

COM(2023) 166 final

2023/0085(COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztásáról és ismertetéséről (a zöld állításokról szóló irányelv)

INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

2022 márciusában a Bizottság az uniós fogyasztóvédelmi jogszabályok frissítésére irányuló javaslatot terjesztett elő, hogy biztosítsa a fogyasztók védelmét, és lehetővé tegye számukra, hogy aktív szerepet vállaljanak a zöld átállásban 1 . Ez a javaslat konkrétabb szabályokat (különös szabályokat) fogalmaz meg, és kiegészíti a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 2 (az általános szabályok) javasolt módosításait. Mindkét javaslat egy közös problémakör kezelésére irányul azáltal, hogy ugyanazon előnyben részesített szakpolitikai csomag különböző elemeit hajtja végre, amelyeket a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának növelésére irányuló kezdeményezéssel 3 együtt közzétett hatásvizsgálatban azonosítottak.

1.1.A javaslat indokai és céljai

·A fogyasztók szerepe a zöld átállás felgyorsításában

Az európai zöld megállapodásban 4 a Bizottság elkötelezte magát annak biztosítása mellett, hogy a fogyasztók képesek legyenek megalapozottabb döntéseket hozni, és aktív szerepet vállalni az ökológiai átállásban. Konkrétabban, az európai zöld megállapodás kötelezettségvállalást tesz a környezetbarát jellegre vonatkozó hamis állítások kezelésére annak biztosításával, hogy a vásárlók megbízható, összehasonlítható és ellenőrizhető információkat kapjanak, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy fenntarthatóbb döntéseket hozzanak, és hogy csökkenjen a „zöldrefestés” kockázata.A zöldrefestés kezelésének fontossága ezt követően mind a körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervben 5 , mind az új fogyasztóügyi stratégiában 6 prioritásként került meghatározásra. A közelmúltban elfogadott, a zöld megállapodáshoz kapcsolódó ipari terv 7 ismételten hangsúlyozza, hogy lehetővé kell tenni a fogyasztók számára, hogy a termékek fenntarthatóságára, tartósságára és szénlábnyomára vonatkozó átlátható és megbízható információk alapján döntsenek, és kiemeli, hogy a piac átláthatósága olyan eszköz, amely megkönnyíti a technológiailag és környezetileg magasabb szintű, nulla nettó kibocsátású termékek elterjedését.

Az Európai Parlament és a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra további lépéseket ezen a területen. 2020 decemberében a Tanács a körforgásos és zöld gazdaság jegyében történő helyreállítástól szóló következtetéseiben 8 elismerően nyilatkozott a Bizottság azon szándékáról, hogy biztosítani kívánja a környezetbarát jellegre vonatkozó állításoknak a termékek életciklusa során jelentkező környezeti hatások alapján történő alátámasztását. A körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervről szóló állásfoglalásában 9 az Európai Parlament határozottan támogatta a Bizottság azon szándékát, hogy javaslatokat tegyen a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások használatának a teljes értékláncot lefedő, szilárd és harmonizált számítási módszerek létrehozása útján történő szabályozására.

A fogyasztók azt szeretnék, hogy jobban tájékoztassák őket fogyasztásuk környezeti hatásairól, és szeretnének jobb döntéseket hozni. Az Európa jövőjéről szóló konferencia 10 kérései között szerepel a fenntarthatóság és a termékek környezeti lábnyoma tekintetében a fokozottabb átláthatóságra való felhívás, különös tekintettel a fenntartható fogyasztásról, csomagolásról és termelésről szóló 5. javaslatra és az EU-n belül és kívül a környezetvédelmi politikákban a szabványok meghatározásáról szóló 20. javaslatra. A környezetbarát jellegre vonatkozó állításokról szóló javaslat a Bizottság e felhívásra adott válasza 11 .

A fenntarthatóbb fogyasztást támogató uniós jogi keret kiegészítése hozzájárul a 12.6. fenntartható fejlődési cél („A vállalkozások, különösen a nagy és transznacionális vállalkozások ösztönzése arra, hogy fenntartható gyakorlatokat vezessenek be, továbbá integrálják adatszolgáltatási ciklusukba a fenntarthatósággal kapcsolatos információkat”) eléréséhez.

A további uniós szintű fellépés ezen a területen szintén pozitív hatással lesz a harmadik országokban zajló termelési folyamatokat is magukban foglaló globális értékláncokra. Következésképpen arra ösztönzi a harmadik országbeli vállalkozásokat, hogy járuljanak hozzá a zöld átálláshoz, különös tekintettel az uniós belső piacon kereskedő vállalkozásokra. Ezenkívül elő kell segíteni a többoldalú együttműködést harmadik országokkal az új szabályozási keretnek és előnyeinek megfelelő megértése érdekében. Ezenfelül az EU kétoldalú és régiók közötti kereskedelmi megállapodásainak fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetei lehetőséget teremthetnek a kereskedelempolitika fenntarthatósági dimenziójának növelésére irányuló átfogó uniós célkitűzésekkel összhangban történő együttműködésre.

·Az EU zöld piacaiban rejlő potenciálnak a fogyasztók szerepvállalásának megerősítésével történő fellendítése útjában álló akadályok

Annak ellenére, hogy a fogyasztók hajlandóak mindennapi életükben hozzájárulni a zöldebb és körkörösebb gazdasághoz 12 , a zöld átállásban való aktív és hatékony szerepvállalásukat nehezítik azok az akadályok, amelyek az értékesítés helyén a környezetileg fenntartható fogyasztási döntések meghozatalának útjában állnak, nevezetesen a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások hitelességébe vetett bizalom hiánya és a termékek környezeti fenntarthatóságával kapcsolatos megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok elterjedése.

A fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásáról szóló javaslathoz mellékelt hatásvizsgálat alátámasztására összegyűjtött bizonyítékok3, amelyeket a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokról szóló javaslathoz is mellékeltek mind a bevezető hatásvizsgálat 13 és a nyilvános konzultáció 14 , mind pedig a 2020-ban lefolytatott további nyilvános konzultáció 15 útján, arra utalnak, hogy olyan megtévesztő gyakorlatok fordulnak elő, mint a zöldrefestés és a környezeti címkék átláthatóságának és hitelességének hiánya a fogyasztási folyamat különböző szakaszaiban, vagyis a reklámozási szakaszban, a vásárlási szakaszban vagy a termékek felhasználása során.

a) A fogyasztók azzal a gyakorlattal szembesülnek, hogy a környezetbarát jellegre vonatkozóan tett állítások nem egyértelműek vagy nincsenek jól alátámasztva („zöldrefestés”)

A fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának növelésére irányuló javaslat úgy határozza meg a környezetbarát jellegre vonatkozó állítást, mint az uniós vagy a nemzeti jog alapján nem kötelezően alkalmazandó üzenet vagy ábrázolás – ideértve a kereskedelmi kommunikáció keretében bármilyen formában alkalmazott szöveget, képi, grafikus vagy jelképes ábrázolást, így a címkéket, a márkaneveket, a cégneveket és a termékneveket is –, amely azt állítja vagy sugallja, hogy egy adott termék vagy kereskedő kedvezően hat a környezetre, semmilyen hatást nem gyakorol a környezetre, illetve kevésbé ártalmas a környezetre, mint más termékek vagy kereskedők, illetve hogy idővel javult a termék vagy a kereskedő környezetre gyakorolt hatása1.

A Bizottság két alkalommal vette számba a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokat: egyszer 2014-ben 16 , egyszer pedig 2020-ban 17 . A tanulmányok 150, a környezetbarát jellegre vonatkozó állításból álló mintát vizsgáltak a termékek széles körében, összevetve azokat a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv2 alapelveivel, amelyek a következők: világosság, egyértelműség, pontosság és ellenőrizhetőség. A 2020-as tanulmány megállapította, hogy a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások jelentős része (53,3 %-a) homályos, megtévesztő vagy megalapozatlan információkat közöl a termékek környezeti jellemzőiről (mind a reklámokban, mind a termékeken) az egész EU-ban és a termékkategóriák széles körében. A környezetbarát jellegre vonatkozó állítások 2020-as jegyzéke az ilyen állítások megalapozottságát is elemezte, tekintettel azok egyértelműségére, pontosságára, valamint arra, hogy mennyire támasztják azokat alá ellenőrizhető bizonyítékokkal. Az elemzés megállapította, hogy az állítások 40 %-a nem volt alátámasztott.

Ezeket az eredményeket a fogyasztóvédelmi együttműködésben résztvevő hatóságok által 2020 novemberében végzett, összehangolt online ellenőrzési akció („sweep”) is megerősítette 18 . A 344 értékelt fenntarthatósági állítás közül a hatóságok úgy ítélték meg, hogy az esetek több mint felében (57,5 %) a kereskedő nem szolgáltatott elegendő olyan elemet, amely lehetővé tette volna az állítás pontosságának megítélését. A hatóságok sok esetben nehézségekbe ütköztek annak megállapítása során, hogy az állítás a termék egészére vagy annak csupán egy összetevőjére vonatkozik-e (50 %), hogy a vállalatra vagy csak annak bizonyos termékeire vonatkozik-e (36 %), illetve hogy a termék életciklusának mely szakaszára vonatkozik (75 %) 19 .

Ezenkívül a megkérdezett érdekelt felek többsége egyetértett – ez alól észrevehetően kivételt képeztek az iparág képviselői – abban, hogy a zöldrefestés problémát jelent. Több mint a felük találkozott már félrevezető állításokkal, és kevésbé bízott a vállalatok vagy magánszervezetek által kezelt környezetvédelmi nyilatkozatok és logókban19. Ezenkívül a célzott konzultációkban a válaszadók többsége jelezte, hogy a fogyasztók nincsenek tisztában a termékek környezeti hatásaival, mivel nem kapnak tájékoztatást vagy az információ nem áll rendelkezésre 20 .

Általánosságban elmondható, hogy a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokba vetett fogyasztói bizalom elég alacsony. A 2020-as nyílt nyilvános konzultáció15, során a közvélemény nem értett egyet azzal az állítással, hogy megbízik a termékekre vonatkozó környezetvédelmi nyilatkozatokban (1,57/4,00) 21 . A bizalom szintje magasabb volt a kereskedőkre vonatkozó állítások esetében, de ez is alacsony volt (2,25/4,00) 22 .

b) A fogyasztók olyan fenntarthatósági címkék alkalmazásával találkoznak, amely nem minden esetben átláthatóak és hitelesek

A környezeti címkék a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások alhalmazát képezik. A címkék bizalmi jegy, minőségi jegy vagy azzal egyenértékű jelzés formájában jelennek meg, amelyek a terméket/folyamatot vagy vállalkozást annak környezeti tényezőire hivatkozva különböztetik meg és népszerűsítik. Ezek a címkék néha tanúsítási rendszereken (környezeti címkézési rendszereken) alapulnak, amelyek tanúsítják, hogy egy adott termék/folyamat vagy vállalkozás megfelel a rendszer által meghatározott követelményeknek, és amelyek figyelemmel kísérik a megfelelést.

Az EU belső piacán meglévő környezeti címkékre a megbízhatóság, a felügyelet és az átláthatóság különböző szintjei jellemzők, azaz különböző irányítási modellek érvényesek rájuk. Várhatóan további zűrzavart fog okozni a különböző szempontokat lefedő, eltérő működési megközelítést alkalmazó és (például a kidolgozásuk folyamatának nyitottsága vagy az auditálás és az ellenőrzés szintje és függetlensége terén) eltérő szintű ellenőrzéseknek alávetett ökocímkék egyre növekvő száma 23 .

Az arra vonatkozó előkészítő tanulmány során, hogy miként lehetne a fogyasztók szerepét megerősíteni annak érdekében, hogy aktív szerepet játsszanak a zöld átállásban24 232 aktív ökocímke EU-ban végzett értékelése keretében megvizsgálták azok ellenőrzésének és tanúsításának szempontjait is, és arra a következtetésre jutottak, hogy a címkék közel fele esetében az ellenőrzésének gyenge volt, vagy nem hajtották végre. Ráadásul a fogyasztók nincsenek tisztában a harmadik felek tanúsítási rendszerei által szabályozott címkék és az „öntanúsításon” alapuló, azaz harmadik fél által nem ellenőrzött címkék közötti különbséggel.

A bevezető hatásvizsgálatról tartott konzultáció 24 és a célzott konzultációk során a legtöbb érdekképviseleti csoporthoz tartozó érdekelt fél a fenntarthatósági címkék és logók elterjedését is EU-szerte fontos és állandó problémaként azonosította. Hasonlóképpen, a nyilvános konzultáció során a résztvevők több mint negyede (27 %) választotta ki „a termékeken és szolgáltatásokon elhelyezett fenntarthatósági logók/címkék elterjedését és/vagy átláthatóságának/megértésének/megbízhatóságának hiányát” a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalása növelésének útjában álló jelentős akadályként15.

A címkék elterjedése, az esetükben alkalmazott változatos irányítási modellekkel együtt azt jelenti, hogy a gyártók és a kiskereskedők különféle stratégiákat alkalmazhatnak egy adott fenntarthatósági címke választása során. Ez gyakran azt is jelenti, hogy a vállalatok számos különféle címkéket helyeznek el termékeiken, tanúsítandó azok fenntarthatóságát. A vállalkozások 34 %-a jelölte meg akadályként „a fenntarthatósági logók/címkék elterjedését és/vagy átláthatóságának/megértésének/megbízhatóságának hiányát”15. Azok a vállalatok ugyanis, amelyek erőfeszítéseket tesznek a megbízható környezeti címkézési rendszereknek való megfelelésre vagy ilyen rendszerek kidolgozására, hátrányba kerülnek a megbízhatatlan környezeti címkéket használó vállalatokkal szemben, mivel a fogyasztók gyakran nem tudják megkülönböztetni őket. Ezt a problémát felerősítette számos (magán/önkéntességen alapuló) címkézési rendszer gyors megjelenése nemzeti/tagállami szinten, amely a fogyasztók számára egyre nehezebbé teszi a termékek összehasonlítását.

Az érdekelt felek visszajelzései azt mutatják, hogy különösen erőteljesen támogatják az uniós fellépést, amely képes közös megközelítést kialakítani a fogyasztók fenntarthatósággal kapcsolatos tájékoztatására vonatkozóan, megerősíteni az egyenlő versenyfeltételeket a vállalkozások számára, és korlátozni a címkék és a környezetbarát jellegre vonatkozó félrevezető állítások elterjedését az egységes piacon14.

A valóban fenntartható termékeket kínáló vállalatok hátrányt szenvednek azokkal a vállalatokkal szemben, amelyek nem kínálnak fenntartható termékeket. Szükségtelenül magas megfelelési költségek is jelentkezhetnek amiatt, hogy az uniós országok eltérő nemzeti megoldásokat kezdenek bevezetni a fent ismertetett problémákra 25 .

1.2.Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel

·A zöld átállásra vonatkozó tudatos fogyasztói magatartás kialakítására irányuló uniós kezdeményezés

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv szabályozza a megtévesztő gyakorlatokat és a megtévesztő mulasztásokat, olyan általános rendelkezéseket írva elő, amelyek alkalmazhatók az üzleti vállalkozások és a fogyasztók közötti ügyletek során felmerülő, környezetbarát jellegre vonatkozó állításokra, amennyiben azok negatívan befolyásolják a fogyasztók ügyleti döntéseit. Felkéri a tagállamok fogyasztóvédelmi hatóságait, hogy eseti alapon értékeljék ezeket a gyakorlatokat egy ügyleti döntési tesztet (eseti értékelést) követően 26 . Ezenkívül létrehozza azon kereskedelmi gyakorlatok feketelistáját 27 , amelyeket minden körülmények között tisztességtelennek kell tekinteni anélkül, hogy eseti értékelésre lenne szükség. Az irányelv követelményeinek be nem tartása esetén a fogyasztó keresetet nyújt be, vagy az illetékes hatóság saját kezdeményezése alapján jár el.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv1 módosítására irányuló javaslat részben kezeli az 1.1. szakaszban felsorolt problémákat („zöldrefestés” és átláthatatlan fenntarthatósági címkék). Az előnyben részesített szakpolitikai alternatívákból adódó számos intézkedést hajt végre a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokkal kapcsolatban, többek között:

1.A 2005/29/EK irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében szereplő azon termékjellemzők listája, amelyekkel kapcsolatban a kereskedő nem tévesztheti meg a fogyasztót, a módosítás következtében kiegészül a „környezeti vagy társadalmi hatással”, a „tartóssággal” és a „javíthatósággal”.

2.A 2005/29/EK irányelv 6. cikkének (2) bekezdésében szereplő azon tevékenységek listája, amelyek megtévesztőnek tekintendők, ha ténylegesen vagy valószínűsíthetően arra késztetik az átlagfogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg, a következő gyakorlattal egészül ki: „a jövőbeli környezeti teljesítményre vonatkozó állítások megfogalmazása anélkül, hogy azt egyértelmű, objektív és ellenőrizhető kötelezettségvállalások és célkitűzések, valamint egy független nyomonkövetési rendszer kísérné”.

3.A minden körülmények között tisztességtelennek minősülő kereskedelmi gyakorlatoknak a 2005/29/EK irányelv I. mellékletében szereplő listája kibővül a zöldrefestéssel kapcsolatos négy gyakorlattal:

·Olyan fenntarthatósági címke feltüntetése, amely nem valamilyen tanúsítási rendszeren alapul, illetve amelyet nem a hatóságok vezettek be. 

·A környezetbarát jellegre vonatkozó általános állítás megfogalmazása, ha a kereskedő nem képes igazolni az állítással kapcsolatos, elismert kiváló környezeti teljesítményt.

·A környezetbarát jellegre vonatkozó állítás egész termék tekintetében történő megfogalmazása, miközben az a terméknek csak egy adott aspektusára vonatkozik.

·Ha a kereskedő a kínálata megkülönböztető jegyeként mutatja be azokat a jogszabályban előírt követelményeket, amelyek az uniós piacon az érintett termékkategóriába tartozó valamennyi termékre vonatkozóan alkalmazandók.

A fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának növeléséről szóló javaslat így általánosabb módon a gyakorlatok, termékek és értékesítési módszerek széles körével foglalkozik. Fontos garanciákat nyújt a fogyasztóknak a környezetbarát jellegre vonatkozó félrevezető állításokkal és a megbízhatatlan címkékkel szembeni védelme érdekében.

·Más uniós jogi aktusok, amelyek környezeti információk nyújtásával ösztönzik a fenntartható fogyasztást

A fogyasztóvédelmi kereten túlmenően létezik egy meglévő uniós jogszabályi keret, amely a környezeti információk szolgáltatásával foglalkozik, valamint módszertani követelményeket határoz meg a környezeti hatások mérésére és kiszámítására – például (annak elfogadását követően) a szén-dioxid-eltávolítási tanúsításról szóló rendelet 28 alapján kidolgozott, a szén-dioxid-eltávolításra vonatkozó uniós tanúsítási módszerekre, illetve egy termék vagy kereskedő környezeti hatásaira, szempontjaival vagy teljesítményével kapcsolatos információkra és címkékre vonatkozóan. A környezettudatos tervezésről szóló irányelv 29 például keretet hoz létre az energiával kapcsolatos termékek környezettudatos tervezésére vonatkozó kötelező követelmények megállapításához, hogy ösztönözze azok energiahatékonyságát és körforgásos tervezését, valamint új üzleti modelleket támogasson. A Bizottság 2022 márciusában elfogadott egy, a fenntartható termékek környezettudatos tervezéséről szóló új rendeletre 30 irányuló javaslatot is annak érdekében, hogy egyes kiemelt termékcsoportok esetében jelentősen javítsa a körforgásos jelleget, az energiahatékonyságot, a környezeti hatásokat és más környezeti fenntarthatósági szempontokat. Lehetővé teszi teljesítményi és tájékoztatási minimumkövetelmények meghatározását az uniós piacon forgalomba hozott fizikai áruk szinte valamennyi kategóriája tekintetében. A körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv és termékpolitika keretében a Bizottság néhány további javaslata tájékoztatási követelményeket fogalmaz meg, például az építési termékek forgalmazásáról szóló rendeletre 31 irányuló javaslat, valamint az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló rendeletre 32 irányuló javaslat.

Emellett léteznek uniós szinten kidolgozott, kötelező és önkéntes címkékre – például az uniós ökocímkére – vonatkozó jogi aktusok. Az 1992-ben alapított uniós ökocímke az EU-ban a termékek kiváló környezeti teljesítményét igazoló, hivatalos, önkéntes címke. Az uniós ökocímke-rendelet 33 meghatározza ezen önkéntes rendszer létrehozásának és alkalmazásának szabályait. A címkékre vonatkozó egyéb kapcsolódó uniós jogszabályok közé tartozik az uniós környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (EMAS) 34 , valamint az ökológiai gazdálkodás címkézéséről 35 , az energiacímkézésről 36 és a CE-jelölésről 37 szóló rendeletek.

·A környezetbarát jellegre vonatkozó állításokra vonatkozó uniós szabályrendszer kiegészítése

A zöldrefestés és a megbízhatatlan környezeti címkék azonosított problémájának további kezelése érdekében a jelenlegi keret számára előnyösek lehetnének a szabályozatlan állításokra vonatkozó konkrétabb követelmények, akár konkrét termékcsoportok, meghatározott ágazatokról, akár konkrét környezeti hatások vagy környezeti tényezők esetében. Ez a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások alátámasztásáról és ismertetéséről szóló javaslat különös szabályként kiegészíti a meglévő uniós fogyasztóvédelmi szabályrendszert. A javaslat lehetővé teszi a hatásvizsgálatban a 3.2. szakaszban leírtak szerint meghatározott, előnyben részesített szakpolitikai alternatívák teljes körű végrehajtását.

A környezetbarát jellegre vonatkozó állításokról szóló javaslat fő célkitűzései tehát a következők:

–fokozottabb környezetvédelem elérése, és hozzájárulás a körkörös, tiszta és éghajlatsemleges gazdaság felé vezető zöld átállás felgyorsításához az EU-ban,

–a fogyasztók és a vállalatok védelmezése a zöldrefestés ellen, és annak lehetővé tétele a fogyasztók számára, hogy hozzájáruljanak a zöld átállás felgyorsításához azáltal, hogy a környezetbarát jellegre vonatkozó hiteles állításokon és címkéken alapuló, megalapozott vásárlási döntéseket hoznak,

–a jogbiztonság javítása a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások tekintetében és egyenlőbb versenyfeltételek megteremtése a belső piacon, azon gazdasági szereplők versenyképességének fokozása, amelyek erőfeszítéseket tesznek termékeik és tevékenységeik környezeti fenntarthatóságának növelésére, és költségmegtakarítási lehetőségek megteremtése az ilyen gazdasági szereplők közül a határokon átnyúló kereskedelmi tevékenységet folytatók számára.

Lévén, hogy e javaslat különös szabályra irányul, annak hatálya a megfelelő általános szabályéhoz igazodik. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló, felülvizsgált irányelv hatálya kiterjed az üzleti vállalkozásoknak egy adott termékhez kapcsolódó kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelőzően és azt követően, valamint a lebonyolítás során, a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatára. E javaslat hatálya a környezetbarát jellegre vonatkozó, önkéntes állítások alátámasztására és ismertetésére terjed ki.

Hasonlóképpen, a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának növeléséről szóló javaslat a fenntarthatósági címkékkel foglalkozik, amelyek a környezeti vagy társadalmi szempontokra – vagy mindkettőre – vonatkoznak. Ez a javaslat azonban csak a környezeti címkékre korlátozódik, vagyis azokra, amelyek túlnyomórészt egy adott termék vagy kereskedő környezeti vonatkozásaival foglalkoznak.

Amint már említettük, a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokról szóló javaslat célja, hogy biztonsági hálóként szolgáljon minden olyan ágazat számára, ahol a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások vagy címkék uniós szinten nem szabályozottak. Nem célja ugyanakkor a meglévő vagy jövőbeni ágazatspecifikus szabályok módosítása. Éppen ellenkezőleg, a más uniós jogszabályokban meghatározott értékelési és kommunikációs követelmények elsőbbséget élveznek a javaslatban meghatározott követelményekkel szemben, és ezért ezeket a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások alátámasztására és ismertetésére kell használni ezeken a konkrét területeken.

1.3.Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival

A környezetbarát jellegre vonatkozó állításokról szóló javaslat támogatja az európai zöld megállapodás célkitűzéseit, és hozzájárul az éghajlatváltozás, a szennyezés és a biológiai sokféleség hanyatlása okozta hármas válság megoldásához. Hozzájárul a zöldrefestés elleni küzdelemhez, amelyet a Bizottság a körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervében5 és új fogyasztóügyi stratégiájában6. A javaslat megerősíti az olyan átfogó stratégiákat is, mint a szennyezőanyag-mentességi cselekvési terv 38 vagy a 2030-ig tartó időszakra szóló biodiverzitási stratégia 39 , és kiegészíti a konkrét ágazatokat célzó stratégiákat, mint például „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiát 40 vagy olyan kérdéseket, mint pl. mint az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégiában 41 a víztakarékosságnak és a víz újrafelhasználásának javítására vonatkozóan szereplő felhívások.

A leírtak szerint a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokról szóló irányelvre irányuló jelen javaslat és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet módosító javaslat együttesen koherens szakpolitikai keretet hoznak létre, amely a fogyasztási minták fenntarthatóbb irányba történő átalakításával segíti az Uniót a zöld átállásban. Céljuk, hogy hozzájáruljanak a zöldebb belső piachoz az Unióban fogyasztott termékek környezeti lábnyoma csökkentésének ösztönzésével. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére és az éghajlatsemlegességre vonatkozó állítások kezelése útján hozzájárulnak az európai klímarendeletben megfogalmazott, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának és eltávolításának az Unión belüli legkésőbb 2050-ig történő kiegyensúlyozására irányuló célkitűzés eléréséhez is.

2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

2.1.Jogalap

A javaslat jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 114. cikke, amelyet olyan intézkedések tekintetében kell alkalmazni, amelyek célja a belső piac létrehozása vagy működésének biztosítása, miközben a magas színvonalú környezetvédelmet veszik alapul.

A nemzeti jogszabályokban vagy a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokat szabályozó, magánszférabeli kezdeményezésekben előírt eltérő követelmények szükségtelen terhet rónak a vállalatokra a határokon átnyúló kereskedelem során, mivel különböző módszereknek kell megfelelniük az egyes országokban. Ez hatással van a belső piacon való működésükre és a belső piac nyújtotta előnyök kihasználására való képességükre. Ugyanakkor a piaci szereplőknek nehézséget jelent a megbízható környezetbarát jellegre vonatkozó állítások azonosítása és az optimális vásárlási döntések meghozatala a belső piacon.

A javaslat célja ezért a belső piac működésének biztosítása az ott működő gazdasági szereplők és a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokra hagyatkozó fogyasztók számára. Az ebben az irányelvben javasolt intézkedések növelni fogják a környezetvédelem szintjét, miközben további harmonizációhoz vezetnek a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások szabályozását illetően, és elkerülik a piacnak az uniós szintű szabályok hiányában bevezetett vagy bevezetendő, eltérő nemzeti megközelítések miatt létrejövő széttagoltságát.

2.2.Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)

Az uniós belső piacon egy közös szabályrendszer bevezetése alapvető fontosságú annak érdekében, hogy egyenlő versenyfeltételeket lehessen biztosítani a gazdasági szereplők számára. Ha a tagállamok egyénileg lépnének fel, a környezetvédelem szintje továbbra is elmaradna az optimális szinttől, és fennállna annak a veszélye, hogy az egymással versengő különböző rendszerek eltérő módszereket és megközelítéseket alkalmaznak.

A fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának növeléséről szóló javaslat nem határozza meg, hogy a vállalatoknak mit kell tenniük a környezetbarát jellegre vonatkozó állításaik megfelelő alátámasztása érdekében. Ez viszont az állítások alátámasztásának jelentősen eltérő megközelítéseit eredményezheti EU-szerte. Ez széttöredezné a belső piacot azáltal, hogy torzítja a versenyfeltételeket, és szükségessé tenné, hogy az állításokat a belső határok minden egyes átlépésekor módosítsák. Ez pedig jogbizonytalanságot eredményez, növeli a megfelelési költségeket, fokozza a tisztességtelen versenyt az egységes piacon, valamint aláássa a piac hatékony működését.

Az EU kedvező helyzetben van ahhoz, hogy elősegítse a termékek, szolgáltatások és szervezetek környezeti hatásainak értékelésére vonatkozó módszertani követelmények további harmonizációját az egységes piacon, a tagállamok tapasztalataira és magánkezdeményezésekre támaszkodva ezen a területen. Az EU fontos hozzáadott értéket teremthet, a további koordináció pedig költségmegtakarítást jelentene a kormányok és a magánszektor számára.

Az érdekelt felek visszajelzései azt mutatják, hogy különösen erőteljesen támogatják az uniós fellépést, amely képes közös megközelítést kialakítani a fogyasztók fenntarthatósággal kapcsolatos tájékoztatására vonatkozóan, és korlátozni a címkék és a környezetbarát jellegre vonatkozó félrevezető állítások elterjedését. Ha a tagállamok egyénileg és irányadó keret nélkül lépnének fel, nagy lenne annak a kockázata, hogy sok, egymással versengő rendszer alakul ki, ami széttöredezett belső piacot eredményezve, különösen a határokon átnyúló (például digitális) szolgáltatások tekintetében.

2.3.Arányosság

A javaslatban szereplő intézkedések nem lépik túl az ahhoz szükséges mértéket, hogy a fogyasztók megbízható és ellenőrzött információk alapján tájékozott vásárlási döntéseket tudjanak hozni és elősegítsék a fenntartható fogyasztást. 

A fogyasztókat célzó marketing tevékenységek során alkalmazott, környezetbarát jellegre vonatkozó állítások általános kritériumainak arányosságát egységes követelmények bevezetése biztosítja, amelyeket a vállalkozásoknak követniük kell az ilyen állítások megfogalmazásakor. Ez a javaslat nem ír elő sajátos értékelési módszert a környezetbarát jellegre vonatkozó egyetlen konkrét állítás alátámasztásához sem, és olyan általános követelményekre támaszkodik, amelyek megbízható információkat biztosítanak a fogyasztók számára. A javaslat egyúttal egységes kritériumokat biztosít az illetékes nemzeti szervek számára. Ez segít számukra felmérni bármely környezetbarát jellegre vonatkozó állítás tisztességes voltát, nagyfokú jogbiztonságot biztosítva és megkönnyítve a végrehajtási tevékenységeket. Ez az érdekelt felek – különösen a vállalkozások, köztük a kkv-k – hozzájárulásának alapos mérlegelésének eredménye is. 

A környezeti címkékkel szemben támasztott követelmények arányossága a fogyasztókra irányuló marketing tevékenységek során való megjelenítésük tisztességes voltára vonatkozik. Csak korlátozott számú egységes követelmény létezik annak biztosítására, hogy az ilyen címkék a felhasználók felé átláthatóak és hitelesek legyenek. Ezek az egységes követelmények biztosítják, hogy a környezeti címkékért felelős szervezetek, valamint az e címkékért folyamodó cégek ne szembesüljenek aránytalan költségekkel. Ugyanakkor magas fokú jogbiztonságot fog biztosítani a vállalatok számára. Azáltal, hogy az illetékes nemzeti szervek számára egységes kritériumokat ír elő annak értékeléséhez, hogy bármely környezeti címke használata tisztességes-e, ez az intézkedés megkönnyíti a végrehajtási tevékenységeket és magas szintű fogyasztóvédelmet tűz ki célul. 

2.4.A jogi aktus típusának megválasztása

A javaslat egy önálló jogi eszköz, amely nem módosítja a meglévő jogszabályokat. Keretet szab a környezetbarát jellegre vonatkozó önkéntes állítások alátámasztásához. Tekintettel arra, hogy célja a fogyasztóvédelem biztosítása egy irányelvek által szabályozott területen, ez a jogi forma jobban illeszkedik a meglévő uniós és nemzeti jogi kerethez, valamint a tagállamok által létrehozott végrehajtási mechanizmusokhoz. A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy legmegfelelőbb eszköz az irányelv.

3. Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk és a hatásvizsgálat eredményei, a minőségi jogalkotás elveinek való megfelelés és az alapvető jogok

3.1. Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk

A javaslat előkészítési folyamata során a Bizottság az alábbiak segítségével konzultációt folytatott az érdekelt felekkel: 

–Számos nyilvános konzultáció a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának növeléséről szóló javaslat keretében15 42 .

–Nyilvános konzultáció a körforgásos gazdaság termékpolitikai keretéről, amelyben egy szakaszt a környezeti lábnyom meghatározására szolgáló módszereken alapuló, lehetséges jövőbeli szakpolitikai alternatíváknak szenteltek (ez a konzultáció 2018. november 29. és 2019. január 24. között zajlott) 43 . A 291 válaszadó közül néhányan jelezték, hogy a vállalatok számára lehetővé kellene tenni, hogy szabadon megválaszthassák a környezeti információk létrehozásának módját, feltéve, hogy megfelelnek a zöldrefestés elkerülését célzó minimumkövetelményeknek. A válaszadók rávilágítottak arra is, hogy a kommunikációs csatornát illetően rugalmasságra van szükség: nem lehet kötelező a címke vagy QR-kód használata a tájékoztatáshoz, mivel az információ típusa és részletessége a célközönségtől függhet. A válaszadók azt is kiemelték, hogy a megvalósításhoz fel kell ajánlani egy kkv-eszközt vagy az Európai Bizottság támogatását.

–Célzott online konzultációk, amelyek a környezeti lábnyom meghatározására szolgáló módszerek legfontosabb érdekelt feleinek bevonásával, 124 válaszadó részvételével zajlottak (2018. november 12. és 2018. december 18. között) 44 .

–2020. augusztus 27. és december 3. között zajlott nyilvános konzultáció a zöld állításokkal kapcsolatos kezdeményezésről, amelynek keretében 362 hozzászólás érkezett16. 

·Néhány vállalkozói szövetség olyan független tanúsító/ellenőrző szervezetek alkalmazását javasolta, amelyek az ISO14025 szabványnak megfelelően működnek.

·A nagyvállalatok kiemelték, hogy az uniós keretnek rugalmasságot kell biztosítania az állítások közléséhez használt kommunikációs csatorna tekintetében.

·A környezetvédelmi civil szervezetek kifejezték, hogy egyetlen környezetvédelmi pontszám semmiképpen sem lehet arra használt módszer, hogy a pozitív környezeti hatásra vonatkozó állítás elterelje a figyelmet a még nagyobb negatív környezeti hatásról, és azt el kell kerülni.

·A fogyasztóvédelmi civil szervezetek azt is jelezték, hogy a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások alátámaszthatók olyan meglévő eszközökkel, mint az 1. típusú ökocímkék, az Eco Lighthouse-tanúsítás, az uniós környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (EMAS), valamint az ISO14001 szabvány.  

·Néhány közigazgatási szerv képviselője úgy vélte, lehetővé kell tenni az állításoknak olyan „hivatalos” ökocímkékkel való alátámasztását, mint például a Nordic Swan és az uniós ökocímke. A közigazgatás kismértékben előnyben részesíti a független tanúsítást és hitelesítést.

·Ami az állampolgárokat illeti, az akkreditált szervezetek által végzett független tanúsítás/hitelesítés az általuk preferált alternatíva.

3.2.Hatásvizsgálat

3.2.1A probléma meghatározása és az előnyben részesített szakpolitikai alternatíva

Ez a javaslat a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának növeléséről szóló bizottsági javaslattal együtt közzétett hatásvizsgálaton 46 alapul. A Bizottság Szabályozói Ellenőrzési Testülete 2021. február 5-én először kedvezőtlen véleményt adott ki, amelyhez részletes észrevételeket mellékelt. Az eredeti tervezet jelentős átdolgozását követően a Szabályozói Ellenőrzési Testület 2021. szeptember 17-én kedvező véleményt 47 adott ki, amelyhez további észrevételeket fűzött. A hatásvizsgálat I. melléklete ismerteti, hogy hogyan került sor a Szabályozói Ellenőrzési Testület észrevételeinek a figyelembevételére.

A hatásvizsgálat két problémát azonosított, amelyek több részproblémára oszthatók. E javaslat a két probléma egyikére és annak két részproblémájára összpontosít.

2. probléma: A termékek fenntarthatóságával kapcsolatban a fogyasztóknak megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokkal kell számolniuk.

2.2. részprobléma: A vállalatok a környezetbarát jellegre vonatkozóan nem egyértelmű vagy nem megfelelően alátámasztott állításokat közölnek a fogyasztókkal („zöldrefestés”).

2.3. részprobléma: A fogyasztók olyan fenntarthatósági címkékkel találkoznak, amelyek nem minden esetben átláthatóak vagy hitelesek 48 .

Az egyes részproblémákkal kapcsolatban több szakpolitikai alternatíva mérlegelésére is sor került. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet és annak módosítását úgy tervezték, hogy azok általános szabályként szolgáljanak. Az a döntés született, hogy a hatásvizsgálat során a 2.2. részprobléma és a 2.3. részprobléma kezelése céljából kiválasztott, előnyben részesített szakpolitikai alternatívák egyes elemeinek a végrehajtására nem a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának növelésére irányuló kezdeményezésen, hanem célzott és kiegészítő jellegű különös szabályon – a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokról szóló javaslaton – keresztül kerül majd sor.

Egy több szempont szerint elvégzett elemzés alapján, amelyet egy költség-haszon elemzés egészített ki, valamint a különféle vizsgált alternatívák arányosságának minőségi értékelése alapján e problémák megoldására a következő két előnyben részesített szakpolitikai alternatíva 49 kombinációjából álló javaslat született:

1. A minimumkövetelményeket nem teljesítő környezetbarát jellegre vonatkozó állítások tilalma 50  (a 2.2. részprobléma megoldása érdekében)

Az előnyben részesített alternatíva megvédené a fogyasztókat a zöldrefestéssel szemben, mivel a szóban forgó állításokat alkalmazó szereplőknek meg kellene felelniük bizonyos normáknak. A fogyasztóvédelmi hatóságok számára is megkönnyítené a végrehajtást.

2. A minimális átláthatósági és hitelességi követelményeket nem teljesítő fenntarthatósági címkék betiltása 51  (a 2.3. részprobléma megoldása érdekében)

Az előnyben részesített alternatíva megvédené a fogyasztókat az említett címkékből és eszközökből eredő megtévesztéssel szemben.

Ezen túlmenően a kezdeményezés előkészítése során a következő kiegészítő intézkedéseket határozták meg a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokra alkalmazandó uniós szabályok hatékonyságának és eredményességének növelése érdekében:

–egy hitelesítési mechanizmus létrehozása az olyan rendelkezések végrehajtásának és érvényesítésének megkönnyítése érdekében, amelyek biztosítják az állítások alátámasztására vonatkozó minimumkövetelmények betartását, az egyenlő versenyfeltételek megteremtését az uniós piacon, valamint az egységes piacon működő vállalatok számára a fokozottabb jogbiztonságot és kevesebb terhet,

–a környezeti hatásokra vonatkozó összesített pontszámok használatának csak az uniós szinten létrehozott környezetbarát jellegre vonatkozó állításokra – beleértve a címkéket is – történő korlátozása azzal a céllal, hogy biztosítsák az uniós szintű, közös, szabványosított módszerrel kapcsolatos munka tanulságainak gyakorlatba való átültetését (lásd az alábbi keretes szöveget),

–a mikrovállalkozások lehetséges kizárása az alátámasztási követelmények és a kapcsolódó ismertetési szabályok hatálya alól a legkisebb kereskedőkre gyakorolt aránytalan hatások elkerülése érdekében,

–a környezeti címkék elterjedésének hatékony korlátozása, és az erőfeszítések összpontosítása a meglévő állami rendszerek elterjedésének fokozására, valamint az egységes piac uniós szintű címkézési követelményeinek kidolgozására,

–új magánrendszerek létrehozását csak a tagállamoknak csak akkor szabad jóváhagyniuk, ha azok hozzáadott értéket teremtenek, valamint

–az új állami rendszerek létrehozását nemzeti vagy regionális szinten meg kell tiltani. Új állami rendszereket csak uniós szinten kellene kidolgozni.

3.2.2.Az előnyben részesített szakpolitikai alternatíva hatásai

A hatásvizsgálat költség-haszon elemzése alapján előnyben részesített szakpolitikai alternatívát több rendelkezésben is rögzítették, mind a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának növeléséről szóló javaslatban, mind a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokról szóló javaslatban. Az alábbiakban felsorolt hatások az előnyben részesített szakpolitikai alternatíva egészére vonatkoznak, így mindkét javaslat rendelkezéseire kiterjednek.

A javaslat az adminisztratív terhek csökkentésére szolgáló „egy be, egy ki” bizottsági elv szempontjából releváns intézkedéseket tartalmaz, amelyekről korábban beszámoltak, és amelyeket figyelembe vettek a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának növeléséről szóló javaslatot kísérő hatásvizsgálatban.  

·A megállapított hatály várható hatásai

A javaslat minimumkövetelményeket vezet be a környezetbarát jellegre vonatkozó olyan állítások alátámasztására és ismertetésére vonatkozóan, amelyek harmadik fél általi hitelesítés tárgyát képezik, amelyet az állítás kereskedelmi kommunikációban történő felhasználása előtt le kell folytatni. Bár ez az intézkedés várhatóan kiküszöböli a félrevezető vagy hamis állításokat, és elősegíti a megfelelő végrehajtást, többletköltséget jelent majd az ilyen állításokat tenni kívánó kereskedők számára. A kisebb vállalkozásokra gyakorolt hatás várhatóan arányosan nagyobb lesz, mint a nagyobb vállalatok esetében. Emiatt, és annak biztosítása érdekében, hogy ez a többlet adminisztratív költség ne érintse aránytalan mértékben a legkisebb vállalkozásokat (például a közvetlenül a fogyasztóknak értékesítő kis családi gazdaságokat), a javaslat mentesíti a mikrovállalkozásokat (amelyek 10 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztatnak, és éves árbevételük nem haladja meg a 2 millió EUR-t 54 ) e javaslatban előírt kötelezettségek alól az alátámasztottság értékeléséhez kapcsolódó alátámasztási és ismertetési követelmények tekintetében. Abban az esetben azonban, ha ezek a legkisebb vállalatok mégis szeretnének a környezetbarát jellegre vonatkozó állításhoz kapcsolódóan az egész Unióban elismert megfelelőségi tanúsítványt kapni, meg kell felelniük e javaslat összes követelményének.

Mindazonáltal az összes kereskedő – beleértve a legkisebb vállalatokat is – továbbra is a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatálya alatt marad. Ez azt jelenti, hogy továbbra is érvényesek lesznek annak a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokkal kapcsolatos általános szabályai, és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat által érintett fogyasztók továbbra is panaszt tehetnek az illetékes hatóságoknál, illetve jogorvoslatot kérhetnek nemzeti és uniós bíróságokon.

Ezenkívül a javaslat arra is felkéri a tagállamokat, hogy tegyék meg a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy segítsék a kis- és középvállalkozásokat a javaslat követelményeinek alkalmazásában. Az olyan intézkedésekhez való könnyebb hozzáférés, mint a pénzügyi támogatás, valamint a szervezési és technikai segítségnyújtás, várhatóan ösztönözni fogja ezeket a vállalatokat, hogy részt vegyenek a zöld átállásban.

·A követelmények várható hatásai az állítások alátámasztására 

A minimumkövetelményeknek nem megfelelő állítások tiltásával jelen intézkedés hozzájárul a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatás megbízhatóságának javításához, így pozitív hatással lesz a fogyasztók döntéshozatalára, megkönnyítve a jobb környezeti teljesítményt nyújtó termékek kiválasztását, és ezáltal a fogyasztók jólétének növelését. A becslések szerint a környezetre gyakorolt hatás rendkívül pozitív lesz, ha bizonyos fogyasztók olyan termékeket vásárolnak, amelyek valóban környezetbarátabbak.

Ami a vállalkozásokra gyakorolt hatásokat illeti, el kell távolítani azokat az állításokat, amelyek nem felelnek meg ezeknek a minimumkövetelményeknek. Az állítások eltávolítása az érintett termékcsomagolások, szórólapok stb. módosítását teszi szükségessé, de ez egyszeri módosítási költséget jelent 55 .

Ezenkívül a vállalkozásoknak viselniük kell az állítások alátámasztásának költségeit. Ez a költség nagymértékben függ attól, hogy a vállalat milyen típusú környezetbarát jellegre vonatkozó állítást kíván önkéntes alapon tenni, és hány termékre vonatkozóan. Valamely terméknek az annak életciklusa során felmerülő környezeti hatásaival kapcsolatos állítások (például alacsonyabb ÜHG-kibocsátás az életciklus folyamán és az értékláncban) lényegesen nagyobb befektetést igényelnek, mint azok az állítások, amelyek egy adott környezeti tényezőre (például a csomagolás újrafeldolgozott tartalmára) összpontosítanak. Az állítás jellegétől és összetettségétől függően a kapcsolódó alátámasztási költség jelentősen eltérhet. Például egy egyszerű (például a gyártás során felhasznált anyagokra vonatkozó) állítás alátámasztási költségeit 500 EUR-ra becsülik 56 . Ha egy vállalat úgy dönt, hogy például valamely terméke környezeti lábnyomára vonatkozóan állít valamit, és azt választja, hogy a termékek környezeti lábnyomának meghatározására szolgáló módszer alkalmazásával lefolytat egy vizsgálatot, az körülbelül 8 000 EUR-ba kerül (ami 4 000 EUR-ra csökkenhet, ha léteznek a termék környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok). Ha a választott állítás például magának a szervezetnek a lábnyomára vonatkozik, a szervezetek környezeti lábnyomának meghatározására szolgáló módszerrel az állítás alátámasztása akár 54 000 EUR-ba is kerülhet (ha nem léteznek ágazati szabályok) 57 .

Mindazonáltal továbbra is a vállalatok döntése, hogy önkéntes kereskedelmi kommunikációjuk során tesznek-e (vagy sem) a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokat. Ez azt jelenti, hogy a vállalatok ellenőrzés alatt tarthatják költségeiket azáltal, hogy meghatározzák az állítás hatókörét (ha van ilyen), figyelembe véve annak várható megtérülését. Röviden, a vállalatok alátámasztási költségei önkéntes jellegűek, mivel az egyes vállalatok marketingstratégiájának részét képezik, ezért az uniós piacon felmerülő összköltség hiteles becslése nehéz.

Ami a végrehajtási költségeket és egyéb költségeket illeti, az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy az adott állítás mennyiben felel meg a jelen alternatívában megállapított kritériumoknak, vagyis hogy az állítást megfogalmazó vállalat rendelkezik-e valamely akkreditált hitelesítő által biztosított megfelelőségi tanúsítvánnyal. A megkérdezett fogyasztóvédelmi hatóságok közül azonban többen jelezték, hogy ez az alternatíva megtakarítást eredményezhet, mivel kevesebb forrásra lesz szükség a „zöldrefestés” kapcsán végzett értékelésük alátámasztásához.

·A követelmények várható hatásai az állítások ismertetésére 

Az ismertetésre vonatkozó szabályok várhatóan világosabb és átláthatóbb állításokat eredményeznek, és ezáltal növelik a fogyasztók jólétét. Ami a vállalkozások költségeit illeti, miután az állítást alátámasztó értékelés elkészült, az ismertetési követelményeknek való megfelelés többletköltsége elhanyagolható lesz, és többnyire beépül az alátámasztási költségekbe.

·A követelmények várható hatásai a címkézési rendszerekre

Az összes környezeti címkére vonatkozó minimumkövetelmények bevezetése növeli a címkék átláthatóságát és hitelességét (és lelassítja vagy akár visszájára is fordítja e címkék jelenlegi elterjedését), és javítja a fogyasztói döntéshozatal minőségét. A fogyasztók biztosak lehetnek abban, hogy a fenntarthatósági címkével ellátott termékek megfelelnek az átláthatósági és hitelességi minimumkövetelményeknek, javítva a fogyasztói bizalmat és a címkék megértését. A címkézési rendszerek irányítására vonatkozó további követelmények várhatóan csökkentik a címkék számát, mivel a nem megbízható rendszerek kiszűrésre kerülnek. Megjegyzendő, hogy a kis- és középvállalkozások esetében a környezeti címkézési rendszerekhez való csatlakozás feltételei arányosak a vállalkozások méretével és forgalmával.

A fenntarthatósági címkék tisztességességének értékelésére vonatkozó minimumkövetelmények bevezetése a 2.3.B. alternatíva szerint várhatóan növeli a fogyasztók jólétét. Ami a vállalkozásokra gyakorolt hatásokat illeti, ez az intézkedés várhatóan hozzájárul az egyenlő versenyfeltételek megteremtéséhez a címkével ellátott termékek között, mivel mindegyiknek ugyanazokat a minimumkövetelményeket kell betartania. Ezenkívül hozzájárul az egyenlő versenyfeltételek megteremtéséhez a címkéket működtető szervezetek között.

Ezen túlmenően ez az intézkedés várhatóan hozzájárul a határokon átnyúló kereskedelem akadályainak mérsékléséhez azáltal, hogy elkerüli a nem átlátszó vagy nem hiteles címkék/logók elterjedésével érintett tagállamok nem harmonizált nemzeti megközelítéseinek alkalmazását. Ez csökkenti a jogbizonytalanságot és a vállalatok költségeit, mivel hasonló szabályokat kell betartaniuk a belső piacon.

Némi adminisztratív költség várhatóan felmerül majd a címkéket/logókat üzemeltető és kezelő szervezeteknél 58 . Ezenkívül jelentős megfelelőségi költségeket kell majd fizetniük, amelyek a szükséges változtatásoknak a belső folyamataikban való végrehajtásából erednek, ideértve az egyes alkalmazások kapcsán harmadik fél által végzett tanúsításokat (ha erre még nem kerül sor az alaphelyzetben). A címkéket működtető és kezelő szervezeteknél felmerülő, a hatásvizsgálatban számszerűsített költségeket továbbterhelik a címkét kérelmező gyártókra és eladókra.

Ami a közvetett költségeket illeti, a címkék kérelmezésének költségei várhatóan növekedni fognak. Másrészt a fokozott harmonizáció csökkentheti annak szükségességét, hogy több címkét kérelmezzenek.

A közigazgatási szervek hatásvizsgálatban becsült végrehajtási költségei várhatóan nem lesznek jelentősek, mivel a javasolt minimumkritériumok előírják, hogy minden releváns információt online kell benyújtani, a címkékhez pedig harmadik fél által végzett hitelesítés szükséges.

A hatásvizsgálaton felül kidolgozott, címkézéssel kapcsolatos további intézkedések nagyban segítik a környezeti címkézési rendszerek EU-szerte történő elterjedésének megállítására és a belső piac működésének javítására irányuló célkitűzés elérését. Az új állami rendszerek megtiltása megakadályozza, hogy a regionális és nemzeti hatóságok olyan címkéket és címkézési rendszereket dolgozzanak ki, amelyeket az egyenértékű címke uniós szintű bevezetése után hamarosan felül kell vizsgálni vagy le kell állítani. Az ezen intézkedés elfogadása és végrehajtása közötti időszak időt biztosít a tervezésre, és a közigazgatási szervek e többletköltségeinek megakadályozására. Ugyanazon termékcsoportok uniós szintű címkéinek kidolgozása hatékonyabb forrásfelhasználást is biztosít, mintha azokat nemzeti szinten dolgoznák ki.

A magánszektorbeli szereplők által kidolgozott új címkézési rendszerek ellenőrizetlen létrehozása is csökkenni fog. A tagállami hatóságoknak azok hozzáadott értéke alapján hitelesíteniük kell az ilyen rendszerek kidolgozását. Ez várhatóan hozzájárul a rendszerek elterjedésének mérsékléséhez. A hitelesítési eljárás kidolgozásának és végrehajtásának a közigazgatási szerveknél felmerülő adminisztratív költségeit nehéz megbecsülni, mivel nem lehet biztosan tudni a kérelmek lehetséges számát. Ez az intézkedés várhatóan adminisztratív költségekkel jár majd a vállalatok számára, amikor a saját címkézési rendszerük kidolgozására irányuló kérelmüket kísérő információkat benyújtják a tagállami hatóságokhoz. Még nem készült beszámoló erről az adminisztratív költségről, amely a Bizottság adminisztratív terhek csökkentését célzó „egy be, egy ki” elve szempontjából releváns. A költségek azonban várhatóan nem lesznek jelentősek, mivel az ilyen beadványok száma várhatóan viszonylag alacsony lesz az ilyen rendszerek létrehozására vonatkozó korlátozásokra vonatkozó előzetes értesítés miatt, amely a javaslat benyújtásának és átültetésének időpontja között eltelt időszakból (várhatóan körülbelül 4 év) ered.

A fogyasztók megtévesztésének és félretájékoztatásának, valamint a címkék átfogó elterjedésének csökkentése a célja annak, hogy a környezeti hatások valamely összesített mutatójára alapozott minősítés vagy pontszám címkéken való megjelenítését a Bizottság csak az uniós szinten kidolgozottakra korlátozza. Fennáll annak a veszélye, hogy az adott mutató összesített jellegét arra használják, hogy a termék bizonyos paramétereinek negatív hatásait más paraméterek pozitívabb hatásaival felhígítsák, és félrevezető információkat szolgáltassanak a fogyasztóknak a termék tényleges főbb hatásai tekintetében. A belső piaci harmonizáció biztosítása érdekében alapvető fontosságú a regionális vagy nemzeti szinten összesített pontozást alkalmazó lehetséges rendszerek leállítása. Ezen túlmenően az ilyen címkék ugyanazon termékcsoport esetében általában eltérő módszertanon alapulnak, ami azt eredményezheti, hogy ugyanaz a termék a rendszertől függően eltérő minősítést kap.

·Az előzetes hitelesítés várható hatásai

A független, akkreditált testületek által végzett előzetes hitelesítés megkönnyíti és támogatja a javaslat követelményeinek érvényesítését anélkül, hogy túlzottan igénybe venné az illetékes hatóságok erőforrásait. A megfelelőségi tanúsítvány lehetővé teszi a helyi illetékes hatóságok számára, hogy könnyen ellenőrizzék a piacon egy állítás megbízhatóságát. Az érvényes megfelelőségi tanúsítvánnyal rendelkező állításokkal kapcsolatos panaszok a szokásos ügymenethez képest gyorsabban kezelhetők, ami hozzájárul a végrehajtás terén jelentkező költségmegtakarításhoz.

A környezetbarát jellegre vonatkozó állításokat megfogalmazó vállalatoknak előnye származna az állítások tanúsítási folyamatából, mivel az EU-szerte elismert megfelelőségi tanúsítvány jogbiztonságot nyújtana, és csak egyetlen tanúsításra lenne szükség az EU-n belül, így annak folyamata olcsóbbá és egyszerűbbé válna a belső piacon kereskedő szervezetek számára.

Ami a vállalatok adminisztratív költségeit illeti, egy környezetbarát jellegre vonatkozó állítás megfogalmazása előtt megfelelőségi tanúsítvány kibocsátása iránti előzetes kérelmet kellene benyújtaniuk egy hitelesítőhöz. Ez az adminisztratív költség az egyes önkéntesen megfogalmazott állítások terjedelmétől és a kérelmek várható mennyiségétől függ, ami megnehezíti az uniós piacon várható teljes költség hiteles becslését. Ennek okán erről a költségről még nem készült beszámoló, ami a Bizottság adminisztratív terhek csökkentését célzó „egy be, egy ki” elve szempontjából releváns.

·A releváns fenntartható fejlődési célok terén várható előrelépések

Ami a 12. fenntartható fejlődési célt („biztosítani a fenntartható fogyasztási és termelési szokásokat”) illeti, az e javaslatban, valamint a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának növelésére irányuló javaslatban szereplő előnyben részesített szakpolitikai alternatíva megvalósítása várhatóan az olyan termékek fokozottabb vásárlását eredményezi, amelyek nem tévesztik meg a fogyasztót környezeti hatásuk tekintetében. A kezdeményezések várhatóan fokozottabban védik a fogyasztókat az olyan tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben, mint a zöldrefestés vagy az átláthatatlan, önkéntes fenntarthatósági címkék, amelyek nem egyeztethetők össze a zöld átállással. Ami az éghajlat-politikai fellépésre vonatkozó 13. fenntartható fejlődési célt illeti, a kezdeményezések várhatóan 5–7 Mt CO2e megtakarítást eredményeznek 15 év alatt 59 .

3.3. Célravezető szabályozás és egyszerűsítés

A javaslat egy új kezdeményezés, amelynek célja kiegészíteni az általános fogyasztóvédelmi jogi irányelveket, és konkrétan – különös szabályként – a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának növeléséről szóló javaslatot. A javaslat közvetlenül a szabályozásból eredő terhek csökkentését célozza a zöld termékek és vállalatok belső piacának működésének megerősítése, valamint a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokra vonatkozó minimumkritériumok meghatározása révén. Csökkenteni fogja az egységes piac jogi széttagoltságának kockázatát, és erősíteni a jogbiztonságot. Ez viszont várhatóan költségmegtakarítást fog eredményezni az ilyen állításokat megfogalmazni szándékozó vállalkozások és a fogyasztóvédelmi jogszabályok érvényesítéséért felelős illetékes hatóságok számára. Ezenfelül a javaslat a hatálybalépéstől számított hat év eltelte utáni felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezést tartalmaz annak értékelésére, hogy az irányelv elérte-e a kitűzött célokat, és szükség van-e további harmonizációra a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások alátámasztása és ismertetése tekintetében e célok hatékonyabb elérése érdekében. A javaslat mind a fizikai, mind a digitális környezetben megfogalmazott, környezetbarát jellegre vonatkozó állításokra érvényes, ezért a digitális kornak megfelelőnek tekinthető.

3.4. Alapjogok

A javaslat összhangban van az Alapjogi Charta 38. cikkével, amely alapján az Uniónak biztosítania kell a fogyasztók magas szintű védelmét. Ennek biztosítása a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások megbízhatóságának, összehasonlíthatóságának és ellenőrizhetőségének garantálásával, valamint a zöldrefestés és a környezetbarát jellegre vonatkozó megbízhatatlan, átláthatatlan állítások és címkék alkalmazásának kezelésével történik. A Charta 37. cikkében foglaltak szerint előmozdítja a javaslat előmozdítja a magas színvonalú környezetvédelemhez való jogot és a környezet minőségének javítását is. Ezen túlmenően a zöldrefestés elleni küzdelem révén a javaslat egyenlő versenyfeltételeket biztosít a vállalkozások számára környezettudatosságuk hirdetése során, és így garantálja a vállalkozás szabadságát az uniós joggal és a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban.

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

Amint azt a pénzügyi kimutatás részletezi, a kezdeményezés emberi erőforrásokat és adminisztratív kiadásokat irányoz elő az irányelv végrehajtásához, valamint felhatalmazáson alapuló és végrehajtási aktusok előkészítéséhez.

5.EGYÉB ELEMEK – végrehajtási tervek és monitoring, értékelési és jelentési rendszer

6.A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata

6.1. A javaslat hatálya

Az 1. cikk határozza meg a hatályt. A javaslat minimumkövetelményeket határoz meg a környezetbarát jellegre vonatkozó, önkéntes állítások és a környezeti címkézés alátámasztására és ismertetésére vonatkozóan az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatai során, más uniós jogszabályok sérelme nélkül a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokkal kapcsolatos feltételeket írva elő bizonyos termékek vagy ágazatok tekintetében (lásd az 1.2. szakaszt).

6.2. A környezetbarát jellegre vonatkozó állítások alátámasztására vonatkozó követelmények

A javaslat 3. cikke azokra az elemekre összpontosít, amelyeket nem építettek be a fogyasztóvédelmi jogszabályokba, különösen az állítások alátámasztása tekintetében, és egyes esetekben további pontosításokkal szolgál. A javaslat előírja, hogy a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztásának olyan értékelésen kell alapulnia, amely megfelel a kiválasztott minimumkövetelményeknek a megtévesztő állítások elkerülése érdekében, nevezetesen az alátámasztó értékelés:

–elismert tudományos bizonyítékokra és a technika mindenkori állásának megfelelő műszaki ismeretekre támaszkodik,

–bemutatja a hatások, szempontok és teljesítmények jelentőségét a teljes életciklusára tekintettel,

–figyelembe vesz minden lényeges szempontot és hatást a teljesítmény értékeléséhez,

–bemutatja, hogy az állítás a teljes termékre vagy annak csak egy részére (a teljes életciklusra vagy csak bizonyos szakaszokra, a kereskedő összes tevékenységére vagy csupán azok egy részére) érvényes-e,

–rámutat arra, hogy az állítás nem egyenértékű a törvény által előírt követelményekkel,

–tájékoztatást ad arról, hogy a termék környezeti szempontból lényegesen jobban teljesít-e, mint a bevett gyakorlat,

–azonosítja, hogy egy pozitív eredmény egy másik hatás jelentős romlásához vezet-e,

–előírja, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás kompenzációját átlátható módon jelentsék,

–pontos elsődleges vagy másodlagos információkat tartalmaz.

A mikrovállalkozások (amelyek kevesebb mint 10 alkalmazottat foglalkoztatnak és éves árbevételük nem haladja meg a 2 millió EUR-t 60 ) mentesülnek e cikk követelményei alól, hacsak nem kívánnak a környezetbarát jellegre vonatkozó állításnak megfelelőségi tanúsítványt beszerezni, mely esetben meg kell felelniük ezeknek a követelményeknek.

Ezenkívül a 4. cikk további követelményeket határoz meg az összehasonlító állítások esetében (vagyis olyan állítások, amelyek kijelentik vagy utalnak arra, hogy egy terméknek vagy kereskedőnek kisebb vagy nagyobb a környezeti hatása, illetve a környezeti tényezők tekintetében jobban vagy rosszabbul teljesít, mint más termékek vagy kereskedők). Ezek a követelmények a következők:

·egyenértékű információk felhasználása az összehasonlított termékek környezeti hatásainak, tényezőinek vagy teljesítményének értékeléséhez,

·az összehasonlítás tárgyát képező termékek vagy kereskedők vonatkozásában egyenértékű módon előállított vagy egyenértékű forrásból származó adatok felhasználása,

·az értéklánc szakaszainak lefedettsége egyenértékű az összehasonlított termékek és kereskedők esetében, annak biztosításával ugyanakkor, hogy a legjelentősebb szakaszokat vegyék figyelembe az összehasonlított termékek és kereskedők esetében,

·a környezeti hatások, tényezők vagy teljesítmények lefedettsége egyenértékű az összehasonlított termékek és kereskedők esetében, és biztosítja, hogy a legjelentősebbeket figyelembe vegyék minden összehasonlított termék és kereskedő esetében,

·az összehasonlításhoz használt feltevések következetesek az összehasonlított termékek és kereskedők esetében,

·(a termék korábbi verziójához képest) a hatások javulására vonatkozó összehasonlító állításokban szerepel a javulás egyéb tényezőkre és hatásokra gyakorolt hatásának magyarázata, valamint fel van tüntetve a bázisév.

A különböző típusú állítások különböző szintű alátámasztást igényelnek. A javaslat nem ír elő egyetlen módszert, és nem követeli meg teljes életciklus-értékelés elvégzését egy állítás minden egyes típusára vonatkozóan. A környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztására használt értékelésnek figyelembe kell vennie a termék életciklusát vagy a kereskedő teljes tevékenységi körét annak érdekében, hogy azonosítani lehessen az állítások tárgyát képező releváns hatásokat, és lehetővé tegye a kereskedő számára, hogy elkerülje bármely lényeges szempont kihagyását. Ez annak ellenőrzéséhez is szükséges, hogy az állítólagos előnyök a hatások áthelyezését eredményezik-e az életciklus más szakaszaira, illetve más környezeti hatások jelentős növekedését vonják-e maguk után.

Ahhoz, hogy az értékelés megbízhatónak minősüljön, elsődleges, vállalatspecifikus adatokat kell tartalmaznia azokra a releváns tényezőkre vonatkozóan, amelyek jelentősen hozzájárulnak az állításban említett termék vagy kereskedő környezeti teljesítményéhez. Egyes országok fogyasztóvédelmi hatóságai elkezdték megkérdőjelezni a környezetbarát jellegre vonatkozó, termékspecifikus állításokat, ha az alátámasztásban nem szerepelnek elsődleges adatok. Meg kell találni a megfelelő egyensúlyt az állítások alátámasztásához szükséges, releváns és megbízható információk biztosítása, valamint az elsődleges információk összegyűjtéséhez szükséges erőfeszítések között, figyelembe véve az elsődleges információk hozzáférhetőségét. Az elsődleges információk feltüntetésére vonatkozó követelménynek figyelembe kell vennie, hogy az állítást megfogalmazó kereskedő mekkora befolyással rendelkezik az adott folyamatra, és rendelkezésre állnak-e az elsődleges információk. A követelménynek azt is figyelembe kell vennie, hogy a folyamat az állítást megfogalmazó kereskedő irányítása alatt van-e, és ha nem, akkor a kereskedő hozzáfér-e a folyamattal kapcsolatos elsődleges információkhoz. Ezen túlmenően, ha a folyamat nem az állítást megfogalmazó kereskedő irányítása alatt van, és ha nem állnak rendelkezésre elsődleges információk, a másodlagos információk felhasználását engedélyezni kell, még olyan folyamatok esetében is, amelyek jelentősen hozzájárulnak a termék vagy a kereskedő környezeti teljesítményéhez. Mindenesetre mind az elsődleges, mind a másodlagos adatoknak (vagyis az átlagos adatoknak) kiváló minőségűnek és pontosságúnak kell lenniük.

Helyénvalónak tűnik az éghajlattal kapcsolatos, kibocsátáskompenzáción alapuló állítások átláthatóbb kezelése. Az éghajlattal kapcsolatos állítások esetében ezért a javaslat előírja, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásától elkülönítve – kiegészítő környezeti információként – jelentsék az üvegházhatásúgáz-kibocsátás kereskedők által alkalmazott bármely kompenzációját, amely egyúttal a termékek/szervezetek környezeti lábnyomának meghatározására szolgáló módszerek által követett megközelítés. Ezen túlmenően ezeknek az információknak azt is meg kell határozniuk, hogy ezek a kompenzációk a kibocsátáscsökkentéshez vagy -elnyeléshez kapcsolódnak-e, és biztosítaniuk kell, hogy a hivatkozott ellentételezések nagyfokú integritásról tegyenek tanúbizonyságot, és helyesen számolják el, hogy koherens és átlátható módon tükrözzék az éghajlatra gyakorolt állítólagos hatást.

A mikrovállalkozások mentesülnek e cikk követelményei alól, hacsak nem kívánnak a környezetbarát jellegre vonatkozó állításnak megfelelőségi tanúsítványt beszerezni. Ebben az esetben meg kell felelniük ezeknek a követelményeknek.

A Bizottságot fel kell hatalmazni felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására az állítások bizonyos típusainak alátámasztására vonatkozó követelmények kiegészítése érdekében. Ezeknek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak elvileg követniük kell a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások piaci alakulásának nyomon követéséből származó eredményeket, hogy lehetővé tegyék a fogyasztók megtévesztésére hajlamos állítások fontossági sorrendjének megállapítását. Bizonyos típusú állítások esetében azonban szükséges lehet, hogy a Bizottság már ezt megelőzően cselekedjen.

6.3. A környezetbarát jellegre vonatkozó állítások ismertetésére vonatkozó követelmények

Az 5. cikk rendelkezései arra a problémára adnak választ, hogy nem állnak rendelkezésre egy termék környezeti jellemzői kapcsán megbízható információk 61 azon kereskedők esetében, akik a környezetbarát jellegre vonatkozó állítást fogalmaznak meg. Ezek a követelmények azt a célt is támogatják, hogy biztosítani kell, hogy a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások olyan termékekre vagy kereskedőkre vonatkozzanak, amelyek a bevett gyakorlathoz képest kínálnak környezeti előnyöket.

Nevezetesen a javaslat kimondja, hogy annak ismertetésekor minden állítás:

·csak azokra a környezeti hatásokra, tényezőkre vagy teljesítményekre terjedhet ki, amelyeket az e javaslatban meghatározott alátámasztási követelményekkel összhangban értékeltek, és amelyeket az adott termék vagy kereskedő szempontjából jelentősnek minősítettek,

·amennyiben az állítás szempontjából releváns, tartalmaznia kell arra vonatkozó információkat, hogy a fogyasztók hogyan használhatják megfelelően a terméket a környezeti hatások csökkentése érdekében,

·mellékelni kell az alátámasztással kapcsolatos információkat (beleértve a kereskedő termékére vagy tevékenységére vonatkozó információkat; az állítás által lefedett tényezőket, hatásokat vagy teljesítményt; adott esetben egyéb elismert nemzetközi szabványokat; az alapul szolgáló tanulmányokat és számításokat; az állítás tárgyát képező fejlesztések megvalósításának mikéntjét; a megfelelőségi tanúsítványt és a hitelesítő elérhetőségi adatait).

Az alátámasztással kapcsolatos adatszolgáltatás tekintetében a mikrovállalkozások mentesülnek e cikk követelményei alól, hacsak nem kívánnak a környezetbarát jellegre vonatkozó állításnak megfelelőségi tanúsítványt beszerezni. Ebben az esetben meg kell felelniük ezeknek a követelményeknek.

A Bizottságot fel kell hatalmazni felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására az állítások bizonyos típusainak ismertetésére vonatkozó követelmények kiegészítése érdekében, amennyiben ez szükséges a 3. cikk értelmében elfogadott kiegészítő alátámasztási szabályok kiegészítéséhez. Ezenkívül a 6. cikk kimondja, hogy az összehasonlító állításoknak, amelyek egy termék környezeti hatásának javítására vonatkoznak ugyanazon kereskedő egy másik termékéhez, vagy olyan termékhez viszonyítva, amelyet a kereskedő már nem értékesít a fogyasztóknak, bizonyítékokkal alá kell támasztani, hogy a javulás jelentős, és arra az elmúlt öt évben került sor.

6.4. A környezeti címkékre és címkézési rendszerekre vonatkozó rendelkezések

Úgy tekintendő, hogy e követelmények kiegészítik a fenntarthatósági címkék megjelenítésére vonatkozóan a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának növeléséről szóló javaslatban, valamint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmezésére és alkalmazására vonatkozó bizottsági iránymutatásban 62  meghatározott követelményeket.

Az állítások valamennyi típusára vonatkozó alátámasztási és ismertetési követelményeken túlmenően ez a javaslat a fogyasztók szerepvállalásának növeléséről szóló, az öntanúsításon alapuló címkék 63 használatát megtiltó javaslat 64 követelményeire épül, valamint további biztosítékokat nyújt az ökocímkézési rendszerek minőségének javítására azáltal, hogy előírja az alábbi átláthatósági és hitelességi követelményeket (a hatásvizsgálatban tárgyalt szakpolitikai alternatíva szerint).

A 7. cikk biztosítja, hogy a címkék megfeleljenek a korábbi cikkekben előírt követelményeknek, és azokat alávessék a 11. cikk szerinti hitelesítésnek.

A környezeti címkék elterjedése és az ebből eredő fogyasztói tanácstalanság, a piac széttöredezettsége és különböző tagállamok követelményeinek való megfelelésből eredő megnövekedett terhek olyan ambiciózus intézkedéseket tesznek szükségessé, amelyek mind a fogyasztók, mind a vállalkozások javát szolgálják. Ezért a döntéshozatali folyamat során a Bizottság helyénvalónak ítélte, hogy a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokról szóló javaslat olyan további rendelkezéseket irányozzon elő a címkék elterjedésének megcélzása érdekében, amelyek túlmutatnak az e javaslatot kísérő hatásvizsgálatban és a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának növelésére irányuló javaslatban értékelteken, nevezetesen a halmozott környezeti hatásokat megtestesítő, összesített mutatón alapuló minősítést vagy pontszámot megjelenítő címkék tilalma, kivéve, ha e hatásokat uniós szinten állapítják meg.

A 8. cikk még részletesebben ismerteti a környezeti címkézési rendszerekre vonatkozó követelményeket. Ezek a követelmények viszonylag hasonlóak számos jól ismert és jó hírű állami és magán fenntarthatósági címkézési rendszer irányítási kritériumaihoz, és a következőket foglalják magukban:

·a tulajdonosokkal, a döntéshozó testülettel és a célkitűzésekkel kapcsolatos információk átláthatóságára és hozzáférhetőségére vonatkozó követelmények,

·a címkék odaítélésének alapjául szolgáló kritériumokat szakértők dolgozzák ki, és az érdekelt felek felülvizsgálják,

·panasztételi és -kezelési mechanizmus megléte,

·a meg nem felelés kezelésére szolgáló eljárások, valamint lehetőség a címke odaítélésének visszavonására vagy felfüggesztésére tartós és nyilvánvaló meg nem felelés esetén.

A környezeti címkék elterjedésével és az abból eredő fogyasztói tanácstalansággal kapcsolatban fentebb felsorolt okokból a 8. cikk a címkézési rendszerek elterjedésére irányuló, további rendelkezéseket is bevezet, nevezetesen:

·új nemzeti vagy regionális, állami tulajdonú rendszerek létrehozásának tilalma,

·egy hitelesítési eljárás az uniós és harmadik országokból származó, magánszférabeli gazdasági szereplők által létrehozott új rendszerek esetében, amelyeket a nemzeti hatóságoknak értékelniük kell, és csak akkor hitelesíthetik a szóban forgó rendszereket, ha azok a környezetvédelmi törekvéseik, illetve a környezeti hatások, a termékkategória vagy az ágazat lefedettsége tekintetében bizonyíthatóan hozzáadott értéket képviselnek, valamint képesek – a meglévő uniós, nemzeti vagy regionális rendszerekhez viszonyítva – a kkv-k zöld átállásának támogatására.

A harmadik országokból származó, az uniós piacon működni kívánó új állami rendszereknek meg kell felelniük e javaslat követelményeinek, és működésük előfeltétele az előzetes bejelentés és a bizottsági jóváhagyás annak biztosítása érdekében, hogy ezek a rendszerek hozzáadott értéket teremtenek a környezetvédelmi törekvések, illetve a környezeti hatások, a termékcsoportok vagy az ágazatok lefedettsége tekintetében.

A 9. cikk meghatározza a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások kereskedők általi felülvizsgálatára vonatkozó követelményeket.

6.5. A környezetbarát jellegre vonatkozó állítások és a címkézési rendszerek előzetes hitelesítése

A 10. cikk azt részletezi, hogy a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások és címkék alátámasztását és ismertetését miként kell harmadik félnek hitelesítenie és tanúsítania, hogy megfeleljenek az irányelv követelményeinek, még mielőtt az állítást a kereskedelmi kommunikációban felhasználnák. Egy hivatalosan akkreditált szerv (a továbbiakban: hitelesítő) hajtja végre az azokat használni kívánó vállalatok által benyújtott állítások előzetes hitelesítését. Ez az intézkedés biztosítja, hogy minden olyan állítás megbízhatóságát és hitelességét ellenőrizzék, amellyel a fogyasztók találkozni fognak. A javaslat a hitelesítőkre vonatkozó részletes követelményeket is előír, amelyeket teljesíteniük kell ahhoz, hogy a tagállamok akkreditálják őket.

Miután a hitelesítő elvégezte a benyújtott állítás hitelesítését, eldönti, hogy kiállítson-e (vagy sem) megfelelőségi tanúsítványt. Ezt a tanúsítványt az egész EU-ban elismerik, a tagállamok a belső piaci információs rendszeren 65 keresztül osztják meg egymással, és lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy az állítást a belső piacon a fogyasztóknak címzett kereskedelmi kommunikációban felhasználják. Az állításokra vonatkozó megfelelőségi tanúsítvány bizonyosságot nyújt a vállalkozások számára a tekintetben, hogy a tanúsítvány tárgyát képező állítást nem fogják megtámadni egy másik tagállam illetékes hatóságai. Ez az eljárás alkalmazandó a címkézési rendszerek irányítási rendelkezéseknek való megfelelésének ellenőrzésére is. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy végrehajtási jogi aktust fogadjon el, amely meghatározza az állításokhoz használatos megfelelőségi tanúsítvány formátumát.

A 11. cikk kimondja, hogy a hitelesítőnek hivatalosan akkreditált 66 , független testületnek kell lennie, amely esetében nem áll fenn összeférhetetlenség, az ítélet függetlenségének és a legmagasabb szintű szakmai feddhetetlenségnek a biztosítása érdekében. A hitelesítőnek rendelkeznie kell a szükséges szakértelemmel, felszereléssel és infrastruktúrával a hitelesítések elvégzéséhez, valamint kellő számú, alkalmas személyzettel, akik szakmai titokként kezelik a tudomásukra jutottakat.

6.6. Kis- és középvállalkozások

Tekintettel azon programokra, amelyek előnyeiből a kis- és középvállalkozások számára részesülhetnek, a 12. cikk biztosítja, hogy az ilyen kezdeményezéseket figyelembe vegyék, és megfelelő intézkedéseket hozzanak a támogatásukra, ideértve a pénzügyi támogatást, a finanszírozáshoz való hozzáférést, a speciális vezető- és személyzeti képzést, valamint a szervezési és technikai segítségnyújtást.

6.7.A rendelkezések végrehajtása

A 13. cikk előírja, hogy minden tagállam egy vagy több megfelelő illetékes hatóságot jelöljön ki a javaslatban foglalt rendelkezések végrehajtásának felelőseként. Mivel a fogyasztóvédelmi mechanizmusok tagállamonként eltérőek, helyénvalóbb hagyni, hogy ők jelöljék ki a leghatékonyabb illetékes hatóságot – az ellenőrzések lefolytatását, szankciók kiszabását és a bírósági eljárásokat is magában foglaló – végrehajtásra. Ily módon a javaslat lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy a fogyasztóvédelmi jogszabályok szerinti, meglévő mechanizmusokat válasszák.

Ha területükön egynél több illetékes hatóságot jelölnek ki, a tagállamoknak – a hatékonyság jegyében – pontosítaniuk kell mindegyik feladatait, és létre kell hozniuk megfelelő kommunikációs és koordinációs mechanizmusokat.

A 14. cikk meghatározza az illetékes hatóságok azon hatáskörét, hogy kivizsgálják és betartassák a követelményeket. Ezek magukban foglalják a következőkre irányuló hatásköröket: a jogsértésekkel kapcsolatos lényeges információkhoz való hozzáférés, a lényeges információkhoz való hozzáférés megkövetelése annak megállapítása érdekében, hogy történt-e jogsértés, vizsgálat vagy eljárás kezdeményezése, annak előírása a kereskedők számára, hogy léptessenek életbe jogorvoslati lehetőségeket és tegyenek lépéseket a jogsértés megszüntetése érdekében, szükség esetén a jogsértés megszüntetésére irányuló határozat elfogadása és szankciók kiszabása.

A 15. cikk kimondja, hogy az illetékes hatóságok feladata a javaslatnak a belső piacon való megfelelés ellenőrzése is. A hatóságok felé elvárás, hogy rendszeresen ellenőrizzék az állításokat és a címkézési rendszereket (nyilvánosan elérhető jelentések alapján), valamint értékeljék a jogsértés veszélyével fenyegető állításokat és címkézési rendszereket. A 16. cikk részletezi a panaszkezelési mechanizmusokat és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés követelményeit.

Ami a jogsértések kezelését illeti, a 17. cikk egy sor olyan kötelezettséget határoz meg, amelyet a tagállamoknak be kell tartaniuk a szankciórendszerük meghatározásakor. A büntetés összegének a jogsértés természetétől, súlyától, mértékétől, időtartamától, jellegétől (szándékosan vagy gondatlanságból elkövetett), a felelős fél pénzügyi erejétől, a jogsértésből származó gazdasági előnyöktől, valamint az esetleges korábbi jogsértésektől vagy egyéb súlyosító tényezőktől kell függenie. Figyelembe kell venni a más tagállamokban ugyanazon jogsértésért már kiszabott szankciókat is.

A 18. cikk határozza meg a felhatalmazás gyakorlását. A bizottsági eljárásrendet a 19. cikk határozza meg.

2023/0085 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztásáról és ismertetéséről (a zöld állításokról szóló irányelv)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére 67 ,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)Az, hogy a vállalkozások magukat „zöldnek” és fenntarthatónak vallják, versenytényezővé vált, mivel a zöld termékek dinamikusabb növekedést mutatnak, mint a hagyományos termékek. Ha a belső piacon kínált és vásárolt áruk és szolgáltatások nem olyan környezetbarátak, mint ahogyan azt sugallják, az félrevezetné a fogyasztókat, hátráltatná a zöld átállást és megakadályozná a negatív környezeti hatások csökkentését. A zöld piacokban rejlő lehetőségek nincsenek maradéktalanul kiaknázva. A nemzeti jogszabályokban vagy a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokat szabályozó, magánszférabeli kezdeményezésekben előírt eltérő követelmények terhet rónak a vállalatokra a határokon átnyúló kereskedelem során, mivel különböző módszereknek kell megfelelniük az egyes tagországokban. Ez hatással van a belső piacon való működésükre és a belső piac nyújtotta előnyök kihasználására való képességükre. Ugyanakkor a piaci szereplőknek nehézséget jelent a megbízható környezetbarát jellegre vonatkozó állítások azonosítása és az optimális vásárlási döntések meghozatala a belső piacon. Mivel a piacon elterjedtek a különféle címkék és számítási módszerek, a fogyasztók, a vállalkozások, a befektetők és az érdekelt felek nehezen tudják megállapítani, hogy az állítások megbízhatóak-e.

(2)Ha a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások nem megbízhatóak, összehasonlíthatók és ellenőrizhetők, a fogyasztók és más piaci szereplők nem tudják vásárlási döntéseiket maradéktalanul kiaknázni a jobb környezeti teljesítmény jutalmazása érdekében. Hasonlóképpen, a megbízható, összehasonlítható és ellenőrizhető információk hiánya gátolja a környezeti teljesítmény optimalizálására irányuló ösztönzőket, ami jellemzően hatékonyságnövekedéssel és költségmegtakarítással járna az ellátási lánc mentén működő vállalatok számára is. Ezeket a következményeket súlyosbítja a közös referenciakeretek hiánya a belső piacon, és az ebből eredő zűrzavar.

(3)A környezetbarát jellegre vonatkozó állításokban szereplő környezeti információk felhasználói (fogyasztók, vállalkozások, befektetők, közigazgatási szervek, civil szervezetek) számára a megbízhatóság, az összehasonlíthatóság és az ellenőrizhetőség hiánya a környezeti információkba vetett bizalom megingásához, valamint a heterogén, egymásnak ellentmondó üzenetek értelmezésének zavarához vezet. Ez káros a fogyasztókra és más piaci szereplőkre nézve, mivel előfordulhat, hogy félrevezető információk alapján választhatnak egy adott terméket vagy üzleti tranzakciót más alternatívák helyett.

(4)Ezért szükséges a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások szabályozásának további harmonizációja. Ez a harmonizáció megerősíti a fenntarthatóbb termékek és kereskedők piacát azáltal, hogy elkerüli a piac eltérő nemzeti megközelítésekből fakadó széttagoltságát. Egyúttal olyan referenciaértéket is meghatároz, amely ösztönözheti az igazságos, klímasemleges, erőforrás-hatékony és körkörös gazdaságra való globális átállást 68 .

(5)A környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztására vonatkozó uniós részletszabályok, amelyek az uniós piacon tevékenykedő társaságokra vonatkoznak az üzleti vállalkozások és a fogyasztók közötti kommunikáció vonatkozásában, hozzájárulnak a körkörös, klímasemleges és tiszta gazdaságra való zöld átálláshoz az Unióban azáltal, hogy lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy tájékozottan vásárlási döntéseket hozzanak, és elősegíti az egyenlő versenyfeltételek megteremtését az ilyen állításokat megfogalmazó piaci szereplők számára.

(6)A környezetbarát jellegre vonatkozó állítások szabályozási kerete a Bizottság által az európai zöld megállapodás 69 végrehajtása érdekében javasolt egyik olyan intézkedés, amely elismeri, hogy a megbízható, összehasonlítható és ellenőrizhető információk fontos szerepet játszanak abban, hogy a vásárlók fenntarthatóbb döntéseket hozzanak, csökkenti a zöldrefestés kockázatát, valamint kötelezettségvállalásokat fogalmaz meg a környezetbarát jellegre vonatkozó hamis állítások kezelésére irányuló szabályozási és nem szabályozási jellegű erőfeszítések fokozására. Az egyéb alkalmazandó uniós jogszabályi keretekkel együtt – beleértve a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának növeléséről szóló irányelvre irányuló javaslatot 70 , amely módosítja a 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet 71 , amelynek kiegészítése a javaslat célja – egyértelmű rendszert hoznak létre a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások tekintetében, beleértve a környezeti címkéket is.

(7)Ez az irányelv része egy olyan, egymással összefüggő kezdeményezéssorozatnak, amelynek célja egy erős és koherens termékpolitikai keret létrehozása, amely a környezetileg fenntartható termékeket és üzleti modelleket magától értetődő gyakorlattá teszi – kivételes gyakorlat helyett –, valamint úgy formálja át a fogyasztási szokásokat, hogy egyáltalán ne is keletkezzen hulladék. Az irányelvet többek között a termékek körforgásos tervezésére, az új üzleti modellek előmozdítására és a környezetre ártalmas termékek uniós piacra jutásának megakadályozását célzó minimumkövetelmények megállapítására irányuló beavatkozások egészítik ki a fenntartható termékek környezettudatos tervezéséről szóló rendeletre 72 irányuló javaslat révén.

(8)El kell ismerni az egyes gazdasági ágazatok sajátos szükségleteit, és ezért ezt az irányelvet kell alkalmazni azon a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett, önkéntes állítások és az önkéntes környezeti címkézési rendszerek alátámasztása, ismertetése vagy hitelesítése tekintetében, amelyeket semmilyen más uniós jogi aktus nem szabályoz. Ezt az irányelvet ezért nem kell alkalmazni azokra a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állításokra, amelyekre az uniós jogszabályok különleges szabályokat állapítanak meg, ideértve a módszertani keretekre vonatkozó szabályokat; a termékek vagy a kereskedők környezeti hatásainak, környezeti tényezőinek vagy környezeti teljesítményének mérésével és kiszámításával kapcsolatos értékelési vagy számviteli szabályokat; valamint a fogyasztóknak a termékek és a kereskedők környezeti teljesítményével kapcsolatos, kötelező és önkéntes tájékoztatására, illetve az olyan üzeneteket vagy nyilatkozatokat tartalmazó fenntarthatósági információkra vonatkozó szabályokat, amelyek az uniós szabályok értelmében kötelezőek vagy önkéntesek lehetnek.

(9)Az ökológiai gazdálkodást és az ökológiai termelést tovább kell fejleszteni az európai zöld megállapodás, „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia és a biodiverzitási stratégia keretében, összhangban azon célokkal, hogy 2030-ra az EU mezőgazdasági földterületeinek legalább 25 %-át ökológiai gazdálkodás keretében műveljék meg, jelentősen növekedjen az ökológiai akvakultúrás termelés, valamint az ökológiai termelés fejlesztésére irányuló cselekvési tervvel (COM(2021) 141). Az (EU) 2018/848 európai parlamenti és tanácsi rendelet 73 tekintetében ez az irányelv nem alkalmazandó a tanúsítottan ökológiai termesztésű termékekre vonatkozó és az említett rendelet alapján alátámasztott, környezetbarát jellegre vonatkozó állításokra, amelyek például a peszticidek, műtrágyák és antimikrobiális szerek, illetve például az ökológiai gazdálkodás biológiai sokféleségre, talajra vagy vízre gyakorolt pozitív hatásaira vonatkoznak 74 . Továbbá pozitív hatást gyakorol a biológiai sokféleségre, munkahelyeket teremt és vonzza a fiatal mezőgazdasági termelőket. A fogyasztók is nagyra értékelik. Az (EU) 2018/848 rendelettel összhangban a „bio” vagy „öko” kifejezések és származékaik, akár önmagukban, akár más kifejezésekkel kombinálva, az Unióban csak olyan termékekre, termékösszetevőkre vagy takarmány-alapanyagokra használhatók, amelyek az említett rendelet hatálya alá tartoznak, ha azokat az (EU) 2018/848 rendelettel összhangban állították elő. Például ahhoz, hogy a gyapotot „ökonak” lehessen nevezni, tanúsított ökológiai terméknek kell lennie, mivel az (EU) 2018/848 rendelet hatálya alá tartozik. Ellenkezőleg, ha a gépi mosogatószert „ökonak” nevezik, az nem tartozik az (EU) 2018/848 rendelet hatálya alá, hanem a 2005/29/EK irányelv rendelkezései szabályozzák.

(10)Ezen túlmenően ez az irányelv nem vonatkozik az olyan üzeneteket vagy nyilatkozatokat tartalmazó fenntarthatósági információkra, amelyek a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó uniós vagy nemzeti szabályok értelmében kötelezőek vagy önkéntesek lehetnek. Ilyen szabályok lehetnek például a banki tevékenységekkel, hitelezéssel, biztosítási és viszontbiztosítási tevékenységekkel, foglalkoztatói vagy magánnyugdíjjal, értékpapírokkal, befektetési alapokkal, befektetési társaságokkal, kifizetésekkel, portfóliókezeléssel és befektetési tanácsadással (beleértve a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 75 I. mellékletében felsorolt szolgáltatásokat), valamint az elszámolási és klíring tevékenységekkel, a tanácsadási, közvetítési és egyéb kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokkal (beleértve az ilyen pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos szabványokat vagy tanúsítási rendszereket) kapcsolatos szabályok.

(11)Ezen irányelv nem alkalmazandó továbbá az európai fenntarthatósággal kapcsolatos jelentéstételi standardokat a 2013/34/EU irányelvnek 76 megfelelően kötelezően vagy önkéntes jelleggel alkalmazó vállalkozások által jelentett környezeti információkra, valamint a jelen irányelv 3. cikkének (1), (2) vagy (3) bekezdésében meghatározott vállalkozások által önkéntes alapon jelentett fenntarthatósági információkra, ha ezeket az információkat a 2013/34/EU irányelv 29b. vagy 29c. cikkében említett standardokkal vagy az egyéb nemzetközi, európai vagy nemzeti fenntarthatósági jelentéstételi standardokkal vagy iránymutatásokkal összhangban jelentik.

(12)A jelen irányelv szabályai nem vonatkozhatnak az áruk vagy szolgáltatások megvásárlására vonatkozó olyan ajánlatokra, amelyek az eladó vagy a szolgáltató által meghatározott környezetvédelmi kritériumok teljesülésétől függenek, illetve az olyan ajánlatokra, amelyek esetében a fogyasztók kedvezőbb szerződési feltételeket vagy árat kapnak ilyen feltételek teljesítése esetén, például az úgynevezett zöld hitelekre, illetve a környezetvédelmi intézkedésekért vagy magatartásért hasonló jutalmat nyújtó, zöld lakásbiztosítási vagy pénzügyi szolgáltatási termékekre.

(13)Abban az esetben, ha a jövőbeli uniós jogszabályok – például a bejelentett „Count Emissions EU”, az Unió fenntartható élelmiszerrendszerének jogszabályi keretéről szóló, közeljövőben várható bizottsági javaslat, a fenntartható termékek környezettudatos tervezéséről szóló rendelet 77 vagy az 1007/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 78 – konkrét ágazatokban működő bizonyos termékek vagy kereskedők esetében szabályokat állapítanak meg a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokra, a környezeti címkékre, illetve a környezeti hatások, környezeti tényezők vagy környezeti teljesítmény értékelésére vagy ismertetésére vonatkozóan, ezeket a szabályokat kell alkalmazni a szóban forgó, környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állításokra a jelen irányelvben meghatározott szabályok helyett.

(14)A 2005/29/EK irányelvet módosító, a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának növeléséről szóló irányelvjavaslat számos konkrét követelményt határoz meg a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások tekintetében, és megtiltja a környezetbarát jellegre vonatkozó olyan általános állításokat, amelyek nem az állítással kapcsolatos elismert kiváló környezeti teljesítményen alapulnak. Példák az ilyen általános, környezetbarát jellegre vonatkozó állításokra a „környezetbarát”, „öko”, „zöld”, „természetbarát”, „ökológiai” és „környezetkímélő”. Ennek az irányelvnek ki kell egészítenie az említett javaslatban meghatározott követelményeket a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztását, ismertetését és ellenőrzését érintő bizonyos konkrét szempontok és követelmények kezelésével. A jelen irányelvben meghatározott követelményeket a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások konkrét szempontjaira kell alkalmazni, és ütközés esetén – az említett irányelv 3. cikkének (4) bekezdése értelmében – az említett szempontok tekintetében elsőbbséget élveznek a 2005/29/EK irányelvben meghatározott követelményekkel szemben.

(15)Annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók megbízható, összehasonlítható és ellenőrizhető információkhoz jussanak, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy környezeti szempontból fenntarthatóbb döntéseket hozzanak, és csökkentsék a „zöldrefestés” kockázatát, meg kell állapítani a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztására alkalmazandó követelményeket. A szóban forgó alátámasztásnak figyelembe kell vennie a termékek vagy a kereskedők környezeti hatásainak, környezeti tényezőinek és környezeti teljesítményének azonosítására és mérésére vonatkozó, nemzetközileg elismert tudományos megközelítéseket, továbbá megbízható, átlátható, összehasonlítható és ellenőrizhető információkat kell eredményeznie a fogyasztók számára.

(16)A környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztása érdekében végzett értékelésnek figyelembe kell vennie a termék életciklusát vagy a kereskedő teljes tevékenységi körét, és nem szabad figyelmen kívül hagynia semmilyen releváns környezeti tényezőt vagy környezeti hatást. Az állítólagos előnyök nem vezethetnek a negatív hatásoknak a termék vagy a kereskedő életciklusának más szakaszaira való indokolatlan áthelyezéséhez, vagy egyéb negatív környezeti hatások kialakulásához, illetve fokozódásához.

(17)A környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítást alátámasztó értékelésnek lehetővé kell tennie a termékhez vagy a kereskedőhöz köthető azon környezeti hatások és környezeti tényezők azonosítását, amelyek együttesen jelentősen hozzájárulnak a termék vagy a kereskedő átfogó környezeti teljesítményéhez (a továbbiakban: releváns környezeti hatások és releváns környezeti tényezők). A környezeti hatások és környezeti tényezők relevanciájára utaló jelzések származhatnak az életciklust figyelembe vevő értékelésekből (ideértve a környezeti lábnyom megállapítására szolgáló módszereken alapuló tanulmányokat is), feltéve, hogy ezek teljeskörűen felmérik a termékkategóriához köthető hatásokat, és nem mellőznek semmilyen fontos környezeti hatást. Például a környezeti lábnyom meghatározására szolgáló módszerek alkalmazásáról szóló bizottsági ajánlásban 79 az azonosított legrelevánsabb hatáskategóriáknak együttesen az egységes összpontszám legalább 80 %-át kell kitenniük. A környezeti hatások vagy a környezeti tényezők relevanciájára utaló jelzések származhatnak a különböző ökocímkékben – például az uniós ökocímkében – vagy a zöld közbeszerzés uniós kritériumaiban meghatározott feltételekből, a taxonómiai rendelet 80 által meghatározott követelményekből, a fenntartható termékek környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények keretének létrehozásáról szóló …./… európai parlamenti és tanácsi rendelet 81 alapján elfogadott termékspecifikus szabályokból, vagy más vonatkozó uniós szabályokból.

(18)A fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának növeléséről szóló irányelvre irányuló javaslattal módosított 2005/29/EK irányelvvel összhangban a kereskedő nem jeleníthet meg az adott termékkategóriába tartozó termékekre vonatkozó jogszabályi követelményeket a kereskedő kínálatának megkülönböztető jegyeként, illetve nem reklámozhat a fogyasztók körében olyan előnyöket, amelyek az érintett piacon bevett gyakorlatnak minősülnek. A környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztására használt információknak ezért lehetővé kell tenniük a termék vagy a kereskedő környezeti teljesítményének megállapítását az adott termékcsoportba tartozó termékek (például élelmiszerek) esetében vagy az adott ágazatban bevett gyakorlathoz viszonyítva. Ez szükséges az arra vonatkozó értékelés alátámasztásához, hogy egy adott termék vagy kereskedő vonatkozásában – az állítás funkciójával összhangban – megfogalmazhatók-e a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások; ennek célja bizonyítani, hogy egy termék vagy kereskedő pozitív hatással van, illetve nincs semmilyen hatással a környezetre, illetve hogy egy termék vagy kereskedő kevésbé károsítja a környezetet, mint más termékek vagy kereskedők. A bevett gyakorlatot jelenthetik az adott környezeti tényezőre vagy környezeti teljesítményre vonatkozó jogi minimumkövetelmények, például a termék összetétele, a kötelező újrafeldolgozott tartalom vagy az életciklus végén történő kezelés tekintetében. Abban az esetben azonban, ha a termékcsoportba tartozó termékek vagy az ágazatban tevékenykedő kereskedők többsége e jogszabályi előírásoknál jobban teljesít, a jogi minimumkövetelmények nem tekinthetők a bevett gyakorlatnak.

(19)Félrevezető lenne a fogyasztók számára, ha egy környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítás rámutatna a környezeti hatások vagy környezeti tényezők terén jelentkező előnyökre, ugyanakkor figyelmen kívül hagyná, hogy ezen előnyök elérése negatív kompromisszumokhoz vezet más környezeti hatások vagy környezeti tényezők terén. Ennek megfelelően a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztására használt információknak biztosítaniuk kell, hogy azonosíthatók legyenek a releváns környezeti hatások, valamint a környezeti tényezők és a környezeti hatások közötti összefüggések, valamint az esetleges kompromisszumok. A környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztására használt értékelésnek meg kell határoznia, hogy a környezeti hatások vagy környezeti tényezők javítása olyan kompromisszumokhoz vezet-e, amelyek jelentősen rontják a teljesítményt más környezeti hatások vagy környezeti tényezők terén, például ha a vízmegtakarítás az üvegházhatásgáz-kibocsátás jelentős növekedéséhez, vagy ugyanahhoz a környezeti hatáshoz vezet a termék életciklusának egy másik szakaszában (például a gyártási szakaszban megvalósuló CO2-megtakarítás, ami a felhasználási szakaszban a CO2-kibocsátás jelentős növekedéséhez vezet). Például az intenzív mezőgazdasági gyakorlatok során a hatékony erőforrás-felhasználás pozitív hatásaira vonatkozó állítás félrevezető lehet a fogyasztók számára a biológiai sokféleségre, az ökoszisztémákra vagy az állatjólétre gyakorolt hatásokhoz kapcsolódó kompromisszumok miatt. Az újrahasznosított PET-palackokból származó műanyag polimert tartalmazó textíliákkal kapcsolatos, környezetbarát jellegre vonatkozó állítás szintén félrevezető lehet a fogyasztók számára az adott tényező környezeti előnyeit illetően, ha ezen újrahasznosított polimer használata versenyez az élelmiszerrel érintkező anyagok zárt rendszerű újrahasznosításával, amely a körforgásos jelleg szempontjából előnyösebbnek minősül.

(20)Annak érdekében, hogy a környezetbarát jellegre vonatkozó állítást megbízhatónak lehessen tekinteni, a lehető legpontosabban kell tükröznie az adott termék vagy kereskedő környezeti teljesítményét. A környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztására használt információknak ezért tartalmazniuk kell elsődleges, vállalatspecifikus adatokat azokra a releváns tényezőkre vonatkozóan, amelyek jelentősen hozzájárulnak az állításban említett termék vagy kereskedő környezeti teljesítményéhez. Meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások alátámasztásához szükséges, releváns és megbízható információk biztosítása, valamint az elsődleges információk összegyűjtéséhez szükséges erőfeszítések között. Az elsődleges információk használatára vonatkozó követelményt annak a fényében kell mérlegelni, hogy az állítást megfogalmazó kereskedő mekkora befolyással rendelkezik az adott folyamatra, és mennyire rendelkezésre elsődleges információk. Ha a folyamat nem az állítást megfogalmazó kereskedő irányítása alatt van, és nem állnak rendelkezésre elsődleges információk, a másodlagos információk felhasználását lehetővé kell tenni, még olyan folyamatok esetében is, amelyek jelentősen hozzájárulnak a termék vagy a kereskedő környezeti teljesítményéhez. Ez különösen fontos azért fontos, hogy a kkv-k ne kerüljenek hátrányos helyzetbe, és az elsődleges adatok beszerzéséhez szükséges erőfeszítések arányos mértékűek maradjanak. Ezenfelül a releváns környezeti tényezők minden típusú környezetbarát jellegre vonatkozó állítás esetében eltérőek. Például az újrahasznosított vagy bioalapú tartalomra vonatkozó állítások esetében az elsődleges adatoknak tartalmazniuk kell a termék összetételét. Arra vonatkozó állítások esetében, hogy valami az életciklusa egy adott szakaszában kevésbé szennyezi a környezetet, az adott életciklusszakaszhoz kapcsolódó kibocsátásra és környezeti hatásokra vonatkozó információknak tartalmazniuk kell elsődleges adatokat is. Mind az elsődleges, mind a másodlagos adatoknak (vagyis az átlagos adatoknak) kiváló minőségűnek és pontosságúnak kell lenniük.

(21)Az éghajlattal kapcsolatos állításokról bebizonyosodott, hogy különösen gyakran nem egyértelműek, félrevezetőek és könnyen megtévesztik a fogyasztókat. Ez különösen azokra a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokra érvényes, amelyek szerint a termékek vagy szervezetek „klímasemlegesek”, „karbonsemlegesek”, „100 %-ban szén-dioxid-kompenzáltak”, egy adott évig elérik a „nulla nettó” kibocsátást vagy hasonlók. Az ilyen állítások gyakran az üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak a vállalat értékláncán kívül – például erdőgazdálkodási vagy megújulóenergia-projektek során – keletkezett szén-dioxid-kreditek révén történő „kompenzációján” alapulnak. A kibocsátáskompenzációt alátámasztó módszerek meglehetősen eltérőek, és nem mindig átláthatóak, pontosak vagy következetesek. Ez a jelentős túlbecslések és az elkerült vagy csökkentett kibocsátások kettős elszámolásának kockázatához vezet az addicionalitás, az állandóság, az ambiciózus és dinamikus, a szokásos ügymenettől eltérő jóváírási alapértékek, valamint a pontos elszámolás hiánya miatt. Ezek a tényezők azt eredményezik, hogy alacsony lesz a kibocsátáskompenzációs egységek környezeti integritása és hitelessége, amelyek félrevezetik a fogyasztókat, amikor a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állításban hivatkoznak rájuk. A kibocsátáskompenzáció elriaszthatja a kereskedőket a kibocsátáscsökkentéstől saját tevékenységeikben és értékláncaikban is. Annak érdekében, hogy megfelelően hozzájáruljanak az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó globális célok eléréséhez, a kereskedőknek előnyben kell részesíteniük a kibocsátás hatékony csökkentését saját műveleteikben és értékláncaikban, ahelyett, hogy a kibocsátáskompenzációkra hagyatkoznának. Az ebből eredő, fennmaradó kibocsátás ágazatspecifikusan, a globális éghajlati célokkal összhangban változik, és azt a szén-dioxid-eltávolítás javításával kell kezelni. Ha ennek ellenére kibocsátáskompenzációt alkalmaznak, helyénvaló az éghajlattal kapcsolatos – köztük a jövőbeli környezeti teljesítményre vonatkozó – állítások átlátható módon történő kezelése. Ezért az éghajlattal kapcsolatos állítások alátámasztásakor az üvegházhatásúgáz-kibocsátás kereskedők által használt kompenzációját a kereskedő vagy a termék üvegházhatásúgáz-kibocsátásától elkülönítve kell figyelembe venni. Ezen túlmenően ennek az információnak azt is meg kell határoznia, hogy a teljes kibocsátás mekkora hányadát kezelik kibocsátáskompenzáció útján, hogy ezek a kompenzációk az ÜHG-k kibocsátásának csökkentéséhez vagy azok fokozottabb eltávolításhoz kapcsolódnak-e, valamint az alkalmazott módszertant. A kompenzációk alkalmazását is magukban foglaló éghajlattal kapcsolatos állításokat olyan módszertannal kell alátámasztani, amely biztosítja ezen kompenzációk integritását és helyes elszámolását, és így következetesen és átláthatóan tükrözi az ezekből eredő éghajlati hatást.

(22)A kereskedők egyre jobban érdeklődnek az olyan környezetbarát jellegre vonatkozó állítások iránt, amelyek egy adott termék vagy kereskedő jövőbeli környezeti teljesítményével kapcsolatosak, többek között az olyan gyakorlatokat népszerűsítő kezdeményezésekhez való csatlakozással, amelyek hozzájárulhatnak a környezeti hatás csökkentéséhez, illetve a fokozottabb körforgásossághoz. Ezeket az állításokat a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások mindegyikére vonatkozó szabályokkal összhangban kell alátámasztani.

(23)A környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztására használt információknak tudományosan megalapozottnak kell lenniük, és bizonyos környezeti hatások vagy környezeti tényezők figyelembevételének bárminemű hiányát alaposan mérlegelni kell.

(24)A környezeti lábnyom meghatározására szolgáló módszerek támogathatják a környezetbarát jellegre vonatkozó azon kifejezett állítások alátámasztását, amelyek olyan, a teljes életciklusra vetített, konkrét környezeti hatásokhoz kapcsolódnak, amelyekre a módszerek kiterjednek, feltéve, hogy teljeskörűen lefedik a termékkategória szempontjából releváns hatásokat, és nem hagynak ki semmilyen fontos környezeti hatást. A módszerek 16 környezeti hatásra terjednek ki, beleértve az éghajlatváltozást, valamint a vízzel, levegővel, talajjal, erőforrásokkal, földhasználattal és toxicitással kapcsolatos hatásokat.

(25)Az a tény, hogy egy termék jelentős környezeti hatása nem tartozik a környezeti lábnyom meghatározására szolgáló módszerek 16 hatáskategóriájának egyikébe sem, nem indokolhatja az ilyen hatások figyelembevételének hiányát. Az ilyen termékcsoporttal kapcsolatban a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítást megfogalmazó gazdasági szereplőnek gondosan eljárnia annak érdekében, hogy a szóban forgó állítást alátámasztó bizonyítékokat találjon. Például az 1379/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 82 5. cikkében meghatározott halászati termékkel kapcsolatban a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítást megfogalmazó gazdasági szereplőnek gondosan eljárnia annak érdekében, hogy a célzott halállomány fenntarthatóságát alátámasztó bizonyítékokat találjon. E célra igénybe vehetők a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES), illetve hasonló állományfelmérő testületek által végzett állományfelmérések.

(26)Ezenfelül még nincs megbízható módszer a mikroműanyagok kibocsátásával kapcsolatos teljes életciklusra vetített környezeti hatások felmérésére. Abban az esetben azonban, ha az érintett kibocsátás hozzájárul olyan jelentős környezeti hatásokhoz, amelyekre nem vonatkozik az állítás, a más tényező kapcsán állítást megfogalmazó kereskedő számára nem szabad megengedni, hogy figyelmen kívül hagyja azt, hanem számba kell vennie a rendelkezésre álló információkat, és frissítenie kell az értékelést, amint széles körben elismert tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésre.

(27)A fogyasztókat félrevezethetik a környezetbarát jellegre vonatkozó olyan kifejezett állítások is, amelyek kijelentik vagy utalnak arra, hogy egy terméknek vagy kereskedőnek kisebb vagy nagyobb a környezeti hatása, illetve jobb vagy rosszabb a környezeti teljesítménye, mint más termékeknek vagy kereskedőknek (a továbbiakban: a környezetbarát jellegre vonatkozó összehasonlító állítások). A 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 83 adott esetben történő alkalmazásának sérelme nélkül, annak érdekében, hogy a fogyasztók megbízható információkhoz juthassanak, biztosítani kell, hogy a környezetbarát jellegre vonatkozó összehasonlító állításokat megfelelő módon össze lehessen hasonlítani. Ha például azonos környezeti tényezőkre vonatkozó mutatókat választanak, de az ilyen mutatók számszerűsítésére eltérő képletet használnak, az lehetetlenné teszi az összehasonlítást, és ezért fennáll a fogyasztók megtévesztésének veszélye. Abban az esetben, ha két kereskedő az éghajlatváltozáshoz kapcsolódóan a környezetbarát jellegre vonatkozó állítást fogalmaz meg, de az egyik csak a közvetlen környezeti hatásokat, míg a másik a közvetlen és a közvetett környezeti hatásokat is figyelembe vette, ezek az eredmények nem összehasonlíthatók. Ezenkívül az a döntés, hogy az összehasonlítást a termékek életciklusának csupán bizonyos szakaszaiban hajtják végre, átláthatóság hiányában félrevezető állításokhoz vezethet. Egy környezetbarát jellegre vonatkozó összehasonlító állításnak biztosítania kell, hogy még a nagyon eltérő alapanyagokból készülő, változatos felhasználási módokkal és folyamatláncokkal rendelkező termékek (úgymint a bioalapú műanyagok és a fosszilis tüzelőanyagokból előállított műanyagok) esetében is minden termék esetében figyelembe vegyék az életciklus legfontosabb szakaszait. Például a bioalapú műanyagok esetében a mezőgazdaság vagy az erdőgazdálkodás, míg a fosszilis tüzelőanyagokból előállított műanyagok esetében a kőolaj-kitermelés releváns, és az a kérdés, hogy a termék jelentős része hulladéklerakókban végzi-e, nagyon fontos a hulladéklerakókban uralkodó körülmények között biológiailag jól lebomló műanyagok esetében, de kevésbé releváns lehet az ilyen körülmények között biológiailag nem lebomló műanyagok esetében.

(28)A környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztására és ismertetésére vonatkozó követelményeknek – többek között felhatalmazáson alapuló jogi aktusok Bizottság általi elfogadása révén történő – meghatározásakor, figyelembe kell venni azokat a nehézségeket, amelyekkel a kereskedők az értékláncuk mentén elhelyezkedő szereplőktől történő információgyűjtés vagy a termék teljes életciklusára vetített információk összegyűjtése során szembesülhetnek, különösen a szolgáltatások esetében, vagy ha nincs elegendő tudományos bizonyíték. Ez fontos az olyan szolgáltatások esetében, mint például az elektronikus hírközlési szolgáltatások, amelyek esetében nehéz lehet meghatározni a hatókört és a rendszerhatárokat, például, hogy hol kezdődik és ér véget az életciklus, ami még inkább igaz, amennyiben az ellátási láncok összetettek és nem stabilak, például olyan esetekben, amikor sok berendezést vagy alkatrészt az EU-n kívüli vállalkozások sokasága gyárt, és így előfordulhat, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatos információk nem könnyen hozzáférhetők az érintett uniós kereskedők számára.

(29)Egyes ágazatok, illetve bizonyos termékek vagy kereskedők esetében jelentős környezeti hatások vagy környezeti tényezők gyaníthatóak, de előfordulhat, hogy még nem létezik elismert tudományos módszer ezek teljes körű értékelésére. Ilyen esetekben, miközben erőfeszítések történnek olyan módszerek kidolgozására és olyan bizonyítékok gyűjtésére, amelyek lehetővé teszik az adott ágazatok, kereskedők vagy termékek megfelelő környezeti hatásának vagy környezeti tényezőjének értékelését, a kereskedőknek képesnek kell lenniük arra, hogy vállalati fenntarthatósági jelentések, a vállalat teljesítménymutatóira vonatkozó, tényszerű jelentések, valamint az energiafogyasztás csökkentésére irányuló tevékenységek (többek között a webhelyeiken történő) közzétételével elmozdítsák fenntarthatósági erőfeszítéseiket. Ez a rugalmasság fenntartaná és elősegíteni a szóban forgó ágazatok vagy kereskedők ösztönzését arra, hogy folytassák a jelen irányelv szerinti közös környezeti értékelések kidolgozására irányuló erőfeszítéseiket, miközben biztosítaná az ilyen munka elvégzéséhez szükséges időt.

(30)Noha a 2005/29/EK irányelv 84 értelmében az összes kereskedő számára tilosak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, beleértve a környezetbarát jellegre vonatkozó, félrevezető állítások megfogalmazását is, az ezen állítások megalapozása és hitelesítése kapcsán a legkisebb vállalatokra háruló adminisztratív teher aránytalan lehet, és azt el kell kerülni. E célból a mikrovállalkozások mentesülnek a 3. és 4. cikkben foglalt igazolási követelmények alól, kivéve, ha ezek a vállalkozások egyes környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások kapcsán olyan megfelelőségi tanúsítványt kívánnak szerezni, amelyet az illetékes hatóságok az Unió egész területén elismernek.

(31)Mind a kereskedők dinamikus marketingstratégiákkal kapcsolatos igényeinek, mind pedig a fogyasztók részletesebb és pontosabb környezeti információkkal kapcsolatos igényeinek kielégítése érdekében a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztására vonatkozó rendelkezések kiegészítésére, bizonyos állítások (például az éghajlattal – többek között a kibocsátáskompenzációval, „éghajlat-semlegességgel” vagy hasonlókkal – kapcsolatos állítások, illetve az újrafeldolgozhatóságra és az újrafeldolgozott tartalomra vonatkozó állítások) további pontosításával. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy további szabályokat állapítson meg a környezeti hatások, a környezeti tényezők és a környezeti teljesítmény mérésére és kiszámítására vonatkozóan azáltal, hogy meghatározza, hogy egy termék vagy kereskedő mely tevékenységei, folyamatai, anyagai, kibocsátásai vagy felhasználási módjai járulnak hozzá jelentősen, illetve nem járulnak hozzá a releváns környezeti hatásokhoz és környezeti tényezőkhöz; annak meghatározásával, hogy mely környezeti tényezők és környezeti hatások esetében kell elsődleges információkat felhasználni; valamint az elsődleges és másodlagos információk pontosságának értékelésére szolgáló kritériumok meghatározásával. Noha a legtöbb esetben a Bizottság csak azután mérlegeli e szabályok elfogadásának szükségességét, hogy megvannak a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások uniós piacon való alakulása nyomon követésének eredményei, bizonyos típusú állítások esetében szükség lehet arra, hogy a Bizottság további szabályokat fogadjon, még mielőtt a nyomonkövetési eredmények rendelkezésre állnak. Például az éghajlattal kapcsolatos állítások esetében szükség lehet ilyen kiegészítő jogi aktusok elfogadására a kibocsátáskompenzációra alapozott állítások alátámasztására vonatkozó rendelkezések gyakorlati alkalmazása céljából.

(32)Az (EU) 2021/2279 bizottsági ajánlás útmutatást tartalmaz konkrét termékek vagy szervezetek életciklus-alapú környezeti teljesítményének mérésére, valamint a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok és a szervezetek környezeti lábnyomára vonatkozó ágazati szabályok kidolgozására, amelyek lehetővé teszik a termékeknek egy referenciaértékkel történő összehasonlítását. A konkrét termékekre vagy kereskedőkre vonatkozó ilyen kategóriaszabályok felhasználhatók az állítások jelen irányelv követelményeivel összhangban történő alátámasztására. Ezért a Bizottságot fel kell hatalmazni termékcsoport- vagy ágazatspecifikus szabályokat megállapító, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, amennyiben ez hozzáadott értékkel bírhat. Abban az esetben azonban, ha a termék környezeti lábnyomának meghatározására szolgáló módszer még nem terjed ki egy olyan hatáskategóriára, amely egy adott termékcsoport esetében releváns, a termék környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok átvételére csak akkor kerülhet sor, ha ezeket az új, releváns környezeti hatáskategóriákat beépítették a módszerbe. Például ami a tengeri halászatot illeti, a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályoknak tükröznie kell például a halászat-specifikus környezetihatás-kategóriákat, különösen a célzott állomány fenntarthatóságát. Ami az űrt illeti, a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályoknak tükrözniük kell a védelem- és űrspecifikus környezetihatás-kategóriákat, beleértve a Föld körüli űrhasználatot is. Ami az élelmiszereket és a mezőgazdasági termékeket illeti, a biológiai sokféleséget, a természetvédelmet, valamint a gazdálkodási gyakorlatokat (beleértve az extenzív gazdálkodás és az állatjólét pozitív externáliáit is), szintén bele kell építeni a módszerbe, mielőtt a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok elfogadását mérlegelnék. Ami a textíliákat illeti, a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályoknak tükrözniük kell például a mikroműanyag-kibocsátást, mielőtt a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok elfogadását mérlegelnék.

(33)Mivel a 2005/29/EK irányelv már alkalmazandó a környezetbarát jellegre vonatkozó, félrevezető állításokra, lehetővé teszi a nemzeti bíróságok és közigazgatási hatóságok számára, hogy leállítsák és megtiltsák az ilyen állításokat. Például a 2005/29/EK irányelvnek való megfelelés érdekében egy környezetbarát jellegre vonatkozó állítás kizárólag azokhoz a szempontokhoz kapcsolódhat, amelyek jelentősek a termék vagy a kereskedő környezeti hatása szempontjából. A környezetbarát jellegre vonatkozó állításoknak világosnak és egyértelműnek kell lenniük a tekintetben, hogy egy adott termék vagy kereskedő mely aspektusaira utalnak, és nem szabad kihagyniuk vagy elrejteniük a termék vagy a kereskedő környezeti teljesítményére vonatkozó olyan fontos információkat, amelyekre a fogyasztóknak szükségük van ahhoz, hogy megalapozott döntéseket hozzanak. Ennek megfelelően a megfogalmazásnak, valamint a termék ábrázolásának és általános megjelenítésének – beleértve a környezetbarát jellegre vonatkozó állítás elrendezését, a színválasztást, az abban szereplő képeket, ábrákat, hangokat, szimbólumokat vagy címkéket is – hitelesen és pontosan kell ábrázolniuk, és nem szabad eltúlozniuk az elért környezeti előnyöket.

(34)Ha a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítás egy végtermékre vonatkozik, és az ilyen termék releváns környezeti hatásai vagy környezeti tényezői a felhasználás szakaszában jelentkeznek, és a fogyasztók a helyes magatartással befolyásolni tudják ezeket a környezeti hatásokat vagy környezeti tényezőket (például a hulladék helyes szétválogatása vagy a használati szokásoknak a termék élettartamára gyakorolt hatása), az állításnak tartalmaznia kell olyan információkat is, amelyek elmagyarázzák a fogyasztóknak, hogy magatartásuk miként járulhat hozzá pozitívan a környezet védelméhez.

(35)Annak érdekében, hogy megkönnyítsék a fogyasztók számára a fenntarthatóbb termékek választását, illetve ösztönözzék a kereskedők környezeti hatásuk csökkentésére irányuló erőfeszítéseit, amikor az ismertetett állítás a jövőbeli környezeti teljesítményre vonatkozik, annak elsődlegesen a kereskedő saját műveletein és értékláncán belül megvalósuló fejlesztéseken kell alapulnia, nem pedig az üvegházhatásúgáz-kibocsátás vagy egyéb környezeti hatások kompenzációján.

(36)A fogyasztóknak könnyen hozzá kell férniük a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítás tárgyát képező termékre vagy kereskedőre vonatkozó információkhoz, valamint az adott állítást alátámasztó információkhoz. Ennek az információnak figyelembe kell vennie az idősebb fogyasztók igényeit is. Ebből a célból a kereskedőknek ezt az információt fizikai formában, illetve internetes hivatkozás vagy QR-kód formájában vagy ezzel egyenértékű módszerrel kell megadniuk, amely egy olyan webhelyre mutat, ahol elérhető a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítás alátámasztásával kapcsolatos, részletesebb információ annak a tagállamnak legalább az egyik hivatalos nyelvén, ahol az állítást megfogalmazták. A jelen irányelv végrehajtásának megkönnyítése érdekében az internetes hivatkozásnak, QR-kódnak vagy ezzel egyenértékű módszernek megfelelő hozzáférést kell biztosítania a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítás alátámasztásához kapcsolódó megfelelőségi tanúsítványhoz, valamint a tanúsítványt kiállító hitelesítő elérhetőségeihez is.

(37)A mikrovállalkozásokra gyakorolt esetleges aránytalan hatások elkerülése érdekében a legkisebb vállalatokat mentesíteni kell az 5. cikk követelményei alól, amelyek a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztására vonatkozó információkhoz kapcsolódnak, kivéve, ha ezek a vállalkozások a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítás kapcsán olyan megfelelőségi tanúsítványt kívánnak szerezni, amelyet az illetékes hatóságok az Unió egész területén elismernek.

(38)Amikor a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztásával kapcsolatos rendelkezések kiegészítése érdekében, szükség lehet az ilyen állítások ismertetésére vonatkozó rendelkezések kiegészítésére is. Például abban az esetben, ha bizonyos termékcsoportok vagy ágazatok esetében konkrét életciklus-alapú szabályokat állapítanak meg a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítás alátámasztása tekintetében, szükség lehet kiegészítő szabályok megfogalmazására az e szabályok alapján értékelt környezeti hatások bemutatására vonatkozóan, annak előírásával, hogy az átfogó környezeti teljesítmény összesített mutatója mellett három fő környezeti hatást mutassanak be. E célból a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások ismertetésére vonatkozó rendelkezések kiegészítése érdekében felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el.

(39)Jelenleg több mint 200 környezeti címkét használnak az uniós piacon. Ezek között jelentős különbségek mutatkoznak a működésük – például az alkalmazott szabványok vagy módszerek átláthatósága és átfogó volta, a felülvizsgálatok gyakorisága vagy az auditálás vagy hitelesítés szintje – tekintetében. Ezek a különbségek hatással vannak arra, hogy a környezeti címkéken ismertetett információk mennyire megbízhatóak. Jóllehet az uniós ökocímkén vagy annak nemzeti megfelelőjén alapuló állítások szilárd tudományos alapokon nyugszanak, a kritériumok kidolgozása átlátható, esetükben szükség van tesztelésre és harmadik felek általi hitelesítésre, valamint rendszeres nyomon követésre, a bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy számos, jelenleg az EU piacán található környezeti címke félrevezető. Különösen sok környezeti címke esetében nincs megfelelő hitelesítési eljárás. Ezért a környezeti címkéken szereplő, a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állításoknak egy tanúsítási rendszeren kell alapulniuk.

(40)Azokban az esetekben, amikor a környezeti címke a fogyasztók irányában olyan kereskedelmi kommunikációval jár, amely azt sugallja, vagy azt a benyomást kelti, hogy a termék kedvezően hat a környezetre, semmilyen hatást nem gyakorol a környezetre, illetve kevésbé ártalmas a környezetre, mint a címkével el nem látott konkurens termékek, az adott környezeti címke egyben környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állításnak is minősül. Az ilyen környezeti címkék tartalmára ezért a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztására és ismertetésére vonatkozó követelmények érvényesek.

(41)A környezeti címkék gyakran egy összesített pontszámot adnak meg a fogyasztóknak, amely a termékek vagy a kereskedők összesített környezeti hatását mutatja be, lehetővé téve a termékek vagy kereskedők közötti közvetlen összehasonlítást. Az ilyen összesített pontszámok azonban a fogyasztók megtévesztésének kockázatát rejtik magukban, mivel egy összesített mutató a termék bizonyos aspektusainak negatív környezeti hatásait a termék más aspektusainak kedvezőbb környezeti hatásaival elkendőzheti. Ezen túlmenően, ha az ilyen címkéket különböző üzemeltetők dolgozták ki, az összesített pontszám alapjául szolgáló konkrét módszertan általában eltérő (például a figyelembe vett környezeti hatások vagy az e környezeti hatásokhoz rendelt súlyok tekintetében). Ennek eredményeképpen ugyanaz a termék a rendszertől függően eltérő pontszámot vagy minősítést kaphat. Ez az aggodalom az Unióban és harmadik országokban létrehozott rendszerekkel kapcsolatban is felmerül. Ez hozzájárul a belső piac széttagoltságához, valamint annak veszélyével, hogy a kisebb vállalatokat hátrányos helyzetbe hozza, továbbá valószínűleg félrevezeti a fogyasztókat, és aláássa a környezeti címkékbe vetett bizalmukat. E kockázat elkerülése és az egységes piacon belüli jobb harmonizáció biztosítása érdekében azok a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások (beleértve a környezeti címkéket is), amelyek a termékek vagy kereskedők halmozott környezeti hatását mutató, összesített pontszámon alapulnak, nem tekinthetők kellően alátámasztottnak, kivéve, ha ezek az összesített pontszámok azokból az uniós szabályokból származnak, beleértve azokat a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat is, amelyek elfogadására ezen irányelv alapján a Bizottság felhatalmazást kap, amelyek eredményeként egy egységes módszertanon alapuló, összhangot és összehasonlíthatóságot biztosító, az egész Unióra kiterjedő harmonizált rendszerek születnek az összes termékre vagy egy konkrét termékcsoportra vonatkozóan.

(42)A 2005/29/EK irányelvet módosító, a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának növeléséről szóló irányelvre irányuló javaslattal összhangban olyan fenntarthatósági címke feltüntetése, amely nem valamilyen tanúsítási rendszeren alapul, illetve amelyet nem a hatóságok vezettek be, minden körülmények között tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül. Ez azt jelenti, hogy tilosak az öntanúsításon alapuló fenntarthatósági címkék, amelyek esetében nem kerül sor harmadik fél általi hitelesítésre és rendszeres ellenőrzésre a fenntarthatósági címkére vonatkozó mögöttes követelményeknek való megfelelés tekintetében.

(43)Az olyan környezetbarát jellegre vonatkozó, félrevezető kifejezett állítások elleni küzdelem érdekében, amelyeket környezeti címkék formájában fogalmaznak meg, valamint a fogyasztók környezeti címkékbe vetett bizalmának növelése érdekében a jelen irányelvnek olyan irányítási kritériumokat kell megállapítania, amelyeknek minden környezeti címkézési rendszernek meg kell felelnie, kiegészítve tehát az említett, a 2005/29/EK irányelvet módosító javaslatban meghatározott követelményeket.

(44)A nemzeti vagy regionális szinten hivatalosan elismert, EN ISO 14024 I. típusú környezeti címkézési (ökocímkézési) rendszerek és más környezeti címkézési rendszerek további elterjedésének elkerülése, valamint a fokozottabb belső piaci harmonizáció biztosítása érdekében új nemzeti vagy regionális környezeti címkézési rendszereket csak az uniós jogszabályok alapján lehet kidolgozni. Mindazonáltal a tagállamok felkérhetik a Bizottságot, hogy vegye fontolóra állami címkézési rendszerek uniós szintű kidolgozását az olyan termékcsoportok vagy ágazatok esetében, ahol ilyen címkék még nem léteznek az uniós jogban, és ahol a harmonizáció hozzáadott értéket teremtene a fenntarthatósági és belső piaci célok hatékony elérése érdekében.

(45)A nemzetközi kereskedelem szükségtelen akadályainak elkerülése és az Unióban létrehozott állami rendszerekkel való egyenlő bánásmód biztosítása érdekében az új címkézési rendszereket létrehozó, Unión kívüli hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy a címke uniós piacon való használatához a Bizottság jóváhagyását kérjék. E jóváhagyás feltétele, hogy a rendszer hozzájárul a jelen irányelv célkitűzéseinek eléréséhez, feltéve, hogy a rendszer hozzáadott értéket képvisel a környezetvédelmi törekvések, a környezeti hatások lefedettsége, a termékcsoport vagy az ágazat tekintetében, és megfelel a jelen irányelv összes követelményének.

(46)Ha túlságosan sok van belőlük, és a hatályuk között átfedések vannak, a magánszektorbeli szereplők által létrehozott környezeti címkézési rendszerek összezavarhatják a fogyasztókat, vagy alááshatják a környezeti címkékbe vetett bizalmukat. Ezért a tagállamoknak csak akkor szabad engedélyezniük magánszférabeli gazdasági szereplők számára, hogy új környezeti címkézési rendszereket hozzanak létre, ha azok jelentős hozzáadott értéket kínálnak a meglévő nemzeti vagy regionális rendszerekhez képest a címke odaítélésére vonatkozó kritériumok környezetvédelmi ambíciója, a releváns környezeti hatások lefedettsége, valamint a rendszer alapjául szolgáló értékelés teljessége tekintetében. A tagállamoknak eljárást kell kidolgozniuk az új környezeti címkézési rendszereknek egy független hitelesítő által kiállított megfelelőségi tanúsítvány alapján történő jóváhagyására. Ez mind az Unióban, mind pedig azon kívül létrehozott rendszerekre alkalmazandó.

(47)A jogbiztonság garantálása, valamint az új nemzeti és regionális, hivatalosan elismert környezeti címkézési rendszerekre és az új magántulajdonú címkézési rendszerekre vonatkozó rendelkezések végrehajtásának megkönnyítése érdekében a Bizottságnak közzé kell tennie azon rendszerek listáját, amelyek továbbra is alkalmazhatók az uniós piacon, vagy beléphetnek az uniós piacra.

(48)Annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok harmonizált megközelítést alkalmazzanak a magánszférabeli gazdasági szereplők által kidolgozott környezeti címkézési rendszerek értékelésére és jóváhagyására, valamint hogy létrejöjjön egy bizottsági jóváhagyási eljárás az Unión kívüli hatóságok által létrehozott, javasolt rendszerekre vonatkozóan, a Bizottságot végrehajtási hatáskörrel kell felruházni arra, hogy olyan közös szabályokat fogadjon el, amelyek meghatározzák az ilyen környezeti címkézési rendszerek jóváhagyására vonatkozó részletes követelményeket, az igazoló dokumentumok formátumát és tartalmát, valamint az ilyen rendszerek jóváhagyására vonatkozó eljárási szabályokat. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek 85 megfelelően kell gyakorolni.

(49)Alapvető fontosságú, hogy a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások megfelelően tükrözzék azt a környezeti teljesítményt és azokat környezeti hatásokat, amelyekre az állítások vonatkoznak, és vegyék figyelembe a legújabb tudományos bizonyítékokat. A tagállamoknak ezért gondoskodniuk kell arról, hogy az állítást megfogalmazó kereskedő legalább ötévente felülvizsgálja és frissítse az állítások alátámasztását és ismertetését a jelen irányelv követelményeinek való megfelelés biztosítása érdekében.

(50)A környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások megbízhatóságának biztosítása érdekében a tagállamoknak eljárást kell kidolgozniuk annak hitelesítésére, hogy a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások (beleértve a környezeti címkéket) alátámasztása és ismertetése, vagy a környezeti címkézési rendszerek megfelelnek-e a jelen irányelvben megállapított követelményeknek.

(51)Annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok hatékonyabban ellenőrizhessék ezen irányelv rendelkezéseinek végrehajtását, és amennyire csak lehetséges, megakadályozzák a környezetbarát jellegre vonatkozó, megalapozatlan kifejezett állítások (beleértve a környezeti címkéket) forgalomba hozatalát, az irányelv által megállapított harmonizált követelményeknek megfelelő hitelesítőknek ellenőriznie kell, hogy a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztására használt információ, illetve azok ismertetése megfelelnek-e a jelen irányelv követelményeinek. A fogyasztók megtévesztésének elkerülése érdekében a hitelesítést minden esetben a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások nyilvánosságra hozatala vagy a környezeti címkék megjelenítése előtt kell elvégezni. A hitelesítő adott esetben több olyan módot is megjelölhet a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítás ismertetésére, amely megfelel a jelen irányelv követelményeinek, hogy elkerülje a hitelesítés gyakori megismétlésének szükségességét olyan esetekben, amikor az ismertetés módja kismértékben módosul anélkül, hogy az befolyásolná a jelen irányelv követelményeinek való megfelelést. Annak elősegítése érdekében, hogy a kereskedők betartsák a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások (beleértve a környezeti címkéket) alátámasztására és ismertetésére vonatkozó szabályokat, a hitelesítés során figyelembe kell venni az állítás vagy a környezeti címke jellegét és tartalmát, többek között azt is, hogy azok a 2005/29/EK irányelv rendelkezéseinek fényében tisztességtelennek tűnnek-e.

(52)Annak érdekében, hogy a belső piacon jogbiztonságot nyújtsanak a kereskedők számára a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások ezen irányelv követelményeinek való megfelelését illetően, a megfelelőségi tanúsítványt az illetékes hatóságoknak Unió-szerte el kell ismerniük. A mikrovállalkozások számára lehetővé kell tenni, hogy ilyen tanúsítványt kérelmezzenek, ha állításaikat ezen irányelv követelményeivel összhangban igazolni kívánják, és részesülni szeretnének e tanúsítvány Unió-szerte történő elismeréséből. A megfelelőségi tanúsítvány azonban nem befolyásolhatja a környezetbarát jellegre vonatkozó állításnak a 2005/29/EK irányelvet végrehajtó hatóságok vagy bíróságok általi értékelését.

(53)A környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások és a környezeti címkézési rendszerek ellenőrzésére vonatkozó rendelkezések egységes feltételeinek biztosítása, valamint az ezen irányelv hitelesítésre vonatkozó rendelkezései végrehajtásának megkönnyítése érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörrel kell felruházni a megfelelőségi tanúsítványok egységes formátumának, valamint az ilyen tanúsítványok kiállítására szolgáló technikai eszközök elfogadására. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek 86 megfelelően kell gyakorolni.

(54)A kis- és középvállalkozások (kkv-k) elvileg képesek kiaknázni a fenntarthatóbb termékek számára a piac által kínált lehetőségeket, de arányosan magasabb költségekkel és nehézségekkel szembesülhetnek a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztására és hitelesítésére vonatkozó egyes követelmények miatt. A tagállamoknak megfelelő tájékoztatást kell nyújtaniuk és fel kell hívniuk a figyelmet az a jelen irányelv követelményeinek való megfelelés módjaira, biztosítaniuk kell a célzott és speciális képzést, valamint konkrét segítséget és – többek között pénzügyi – támogatást kell nyújtaniuk azoknak a kkv-knak, amelyek termékeiket vagy tevékenységüket illetően a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állításokat kívánnak megfogalmazni. A tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk az irányadó állami támogatási szabályok tekintetében.

(55)Az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében az uniós piacon, ahol egy adott termék vagy kereskedő környezeti teljesítményére vonatkozó állítások megbízható, összehasonlítható és ellenőrizhető információkon alapulnak, közös szabályokat kell megállapítani a végrehajtásra és a megfelelésre vonatkozóan.

(56)Az irányelv céljai elérésének és a követelmények hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében a tagállamoknak ki kell jelölniük a jelen irányelv alkalmazásáért és végrehajtásáért felelős illetékes hatóságaikat. Tekintettel azonban, hogy ezen irányelv 5. és 6. cikke szorosan kiegészítik egymást a 2005/29/EK irányelv rendelkezéseivel, a tagállamok számára azt is lehetővé kell tenni, hogy azok végrehajtására ugyanazokat az illetékes hatóságokat jelöljék ki, mint amelyek a 2005/29/EK irányelv végrehajtásáért felelősek. A következetesség jegyében, amikor a tagállamok ezt a döntést meghozzák, az ezen irányelvben megállapított végrehajtási szabályoktól eltérve a tagállamok támaszkodhatnak azokra a végrehajtási eszközökre és hatáskörökre, amelyeket a 2005/29/EK irányelv 11. cikkével összhangban hoztak létre. Azokban az esetekben, amikor a területükön egynél több kijelölt illetékes hatóság van, az illetékes hatóságok feladatainak hatékony ellátása érdekében a tagállamnak biztosítania kell az összes kijelölt illetékes hatóság közötti szoros együttműködést.

(57)Az (EU) 2017/2394 rendelettel 87 már a fogyasztóvédelmi hatóságokra ruházott hatáskörök sérelme nélkül az illetékes hatóságoknak minimális vizsgálati és végrehajtási hatáskörökkel kell rendelkezniük az ezen irányelvnek való megfelelés biztosítása, az egymással való gyorsabb és hatékonyabb együttműködés, továbbá a piaci szereplőknek a jelen irányelv megsértésétől való elrettentése érdekében. E hatásköröknek elégségesnek kell lenniük az e-kereskedelemből és a digitális környezetből fakadó végrehajtási kihívások hatékony kezeléséhez, valamint annak megakadályozásához, hogy a jogszabályokat be nem tartó piaci szereplők kihasználják a végrehajtási rendszerben meglévő joghézagokat azáltal, hogy olyan tagállamokba helyezik át székhelyüket, amelyeknek illetékes hatóságai esetleg kevésbé alkalmasak arra, hogy a jogellenes gyakorlatokat kezeljék.

(58)Az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy az esethez kapcsolódó minden tényt és körülményt bizonyítékként felhasználjanak vizsgálatuk céljaira.

(59)A környezetbarát jellegre vonatkozó olyan kifejezett állítások uniós piacon történő előfordulásának megelőzése érdekében, amelyek megtévesztőek és nem alátámasztottak, az illetékes hatóságoknak rendszeresen ellenőrizniük kell a környezetbarát jellegre vonatkozóan megfogalmazott, kifejezett állításokat és az alkalmazott környezeti címkézési rendszereket, hogy ellenőrizzék, teljesülnek-e az ezen irányelvben megállapított követelmények.

(60)Ha az illetékes hatóságok ezen irányelv követelményeinek megsértését észlelik, értékelést kell végezniük, és annak eredményei alapján értesíteniük kell a kereskedőt az észlelt jogsértésről, és elő kell írniuk a kereskedő számára, hogy tegyen korrekciós intézkedéseket. A környezetbarát jellegre vonatkozó, nem megfelelő kifejezett állítás vagy nem megfelelő környezeti címkézési rendszer fogyasztókra gyakorolt megtévesztő hatásának minimalizálása érdekében az illetékes hatóságoknak fel kell kérniük a kereskedőt, hogy tegyen hatékony és gyors intézkedéseket a jogsértés orvoslására. A szükséges korrekciós intézkedésnek arányosnak kell lenniük a feltárt jogsértéssel és annak a fogyasztókra várhatóan gyakorolt káros hatásaival.

(61)Ha a jogsértés nem korlátozódik a nemzeti területükre, és a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítást több kereskedő fogalmazta meg, az illetékes hatóságoknak tájékoztatniuk kell a többi tagállamot az általuk elvégzett értékelés eredményeiről és minden olyan intézkedésről, amelynek megtételére a felelős kereskedőt kötelezték.

(62)Az illetékes hatóságoknak releváns információk birtokában és alapján – így harmadik felek által előterjesztett, indokolással alátámasztott aggályok esetén is – szintén ellenőrizniük kell az uniós piacon a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állításokat. Az aggályt előterjesztő harmadik feleknek képesnek kell bizonyítaniuk, hogy kellő mértékben érdekeltek, vagy jogsérelemre hivatkozniuk.

(63)Annak biztosítása érdekében, hogy a kereskedőket hatékonyan eltántorítsák az ezen irányelv követelményeinek be nem tartásától, a tagállamoknak meg kell állapítaniuk a jelen irányelv megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és biztosítaniuk kell e szabályok végrehajtását. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A szankciók következetesebb alkalmazásának elősegítése érdekében közös, nem kimerítő jellegű kritériumokat kell megállapítani a jogsértések esetén kiszabandó szankciók típusának és mértékének meghatározása érdekében. E kritériumoknak tartalmazniuk kell többek között a jogsértés természetét és súlyosságát, valamint a jogsértésből származó gazdasági előnyöket annak biztosítása érdekében, hogy a felelősöket megfosszák ezektől az előnyöktől.

(64)A jogsértések esetén kiszabott szankciók és intézkedések megállapításakor a tagállamoknak elő kell írniuk, hogy – a jogsértés súlyosságától függően – a pénzbírság olyan mértékű legyen, hogy az ténylegesen megfossza a jogsértő kereskedőt attól a gazdasági haszontól, amely a környezetbarát jellegre vonatkozó, félrevezető vagy alá nem támasztott kifejezett állítás vagy nem megfelelő környezeti címkézési rendszer alkalmazásából származik, beleértve az ismételt jogsértési eseteket is. A jogsértésekre vonatkozóan a tagállamok által tervezett intézkedéseknek ezért magukban kell foglalniuk az érintett termék vagy az adott jogsértés által érintett ügyletekből származó bevételek kereskedőtől való elkobzását, illetve a termékek uniós piacon való forgalomba hozatalának vagy a szolgáltatások uniós piacon való elérhetővé tételének ideiglenes kizárását vagy tilalmát. A jogsértés súlyossága kell, hogy legyen az elsődleges kritérium legyen a végrehajtó hatóságok által hozott intézkedések meghatározásakor. A pénzbírságok maximális összegének visszatartó erejűnek kell lennie, és azt legalább a kereskedő által az érintett tagállamban vagy tagállamokban realizált teljes éves forgalom 4 %-ában kell megállapítani az olyan uniós léptékű, kiterjedt jogsértések esetén, amelyek esetében – az (EU) 2017/2394 rendelettel 88 összhangban – összehangolt vizsgálati cselekményeket és végrehajtási intézkedéseket kell foganatosítani.

(65)Az EUMSZ 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásakor különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban megállapított elveknek megfelelően kerüljön sor 89 . A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kézhez kap minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó bizottsági szakértői csoportok ülésein.

(66)A jogszabály által elérni kívánt célkitűzések teljesítésének felmérése érdekében a Bizottságnak elvégzi ezen irányelv értékelését, és jelentést nyújt be a főbb megállapításokról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Az irányelv értékelésének megalapozása érdekében a tagállamok rendszeresen információkat gyűjtenek ezen irányelv alkalmazásáról, és évente benyújtják azokat a Bizottságnak.

(67)Amennyiben a Bizottság ezen irányelv nyomon követésének és értékelésének eredményei alapján indokoltnak találja, hogy javasolja ennek az irányelv felülvizsgálatát, mérlegelni kell a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztására szolgáló közös módszer alkalmazásának kötelezővé tételére vonatkozó további rendelkezések megvalósíthatóságát és helyénvalóságát, a veszélyes anyagokat tartalmazó termékek környezetbarát jellegére vonatkozó állítások tilalmának meghosszabbítását (kivéve, ha használatuk a társadalom számára elengedhetetlennek minősül), illetve a konkrét környezeti tényezőkkel vagy környezeti hatásokkal kapcsolatos, környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztására alkalmazandó követelmények további harmonizációját.

(68)Az emberi egészséget és a környezetet érő jelentős károk elkerülése és megelőzése érdekében a legártalmasabb anyagok felhasználását – különösen a fogyasztási cikkekben – fokozatosan ki kell vezetni az Unióban. Az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 90 tiltja, hogy olyan kifejezés, mint a „nem mérgező”, „nem ártalmas”, „nem szennyező”, „ökologikus” vagy az osztályozással összhangban nem álló más mondat, mely azt jelzi, hogy az anyag vagy a keverék nem veszélyes, vagy bármilyen, az anyag vagy keverék osztályozásával összhangban nem álló kifejezés a címkéjén megjelenjen. A tagállamoknak biztosítaniuk kell e kötelezettség teljesítését. A vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégiában foglaltaknak megfelelően a Bizottság meghatározza az alapvető felhasználásokra vonatkozó kritériumokat, a terv alkalmazásának a vonatkozó uniós jogszabályokban történő irányítására. .

(69)Mivel ennek az irányelvnek a célját – nevezetesen a belső piacon működő gazdasági szereplők és a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokra hagyatkozó fogyasztók esetében a belső piac működésének javítását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a rendelet terjedelme és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(70)A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával 91 összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy indokolt ilyen dokumentumok átadása.

(71)Az illetékes hatóságok között, a belső piaci információs rendszeren (IMI) keresztül zajló közigazgatási együttműködés elősegítése érdekében módosítani kell az (EU) 1024/2012 európai parlamenti és tanácsi rendelet 92 mellékletét, hogy az kiegészüljön egy erre az irányelvre utaló hivatkozással.

(72)Az ezen irányelv végrehajtása terén folytatott, határokon átnyúló együttműködés elősegítése érdekében módosítani kell az (EU) 2017/2394 európai parlamenti és tanácsi rendelet 93 mellékletét, hogy az kiegészüljön egy erre az irányelvre utaló hivatkozással.

(73)A fogyasztók ezen irányelvben megállapított kollektív érdekei védelmének biztosítása érdekében módosítani kell az (EU) 2020/1828 európai parlamenti és tanácsi irányelv 94 I. mellékletét, hogy az kiegészüljön egy erre az irányelvre utaló hivatkozással,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Hatály

(1)Ez az irányelv a kereskedők által a termékek kapcsán, illetve kereskedők által az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatai keretében megfogalmazott, környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állításokra alkalmazandó.

(2)Ez az irányelv nem vonatkozik a környezeti címkézési rendszerekre vagy a környezetbarát jellegre vonatkozó olyan kifejezett állításokra, amelyeket az alábbi jogi aktusokban megállapított előírások szabályoznak vagy indokolnak:

a)az Európai Parlament és a Tanács 66/2010/EK rendelete 95 ;

b)az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/848 rendelete 96 ;

c)az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1369 rendelete 97 ;

d)az Európai Parlament és a Tanács 2009/125/EK irányelve 98 ;

e)az Európai Parlament és a Tanács 305/2011/EU rendelete 99 ;

f)az Európai Parlament és a Tanács 765/2008/EK rendelete 100 ;

g)az Európai Parlament és a Tanács 1221/2009/EK rendelete 101 ;

h)az Európai Parlament és a Tanács 1999/94/EK irányelve 102 ;

i)az Európai Parlament és a Tanács 305/2011/EU rendelete 103 ;

j)az Európai Parlament és a Tanács 2006/66/EK irányelve 104 ;

k)az Európai Parlament és a Tanács 94/62/EK irányelve 105 ;

l)az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/852 rendelete 106 ;

m)az Európai Parlament és a Tanács (EU) …/… rendelete 107 ;

n)az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve 108 ;

o)az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelve 109 , valamint a pénzügyi szolgáltatásokra, pénzügyi eszközökre és pénzügyi termékekre vonatkozó egyéb uniós, nemzeti vagy nemzetközi szabályok, szabványok vagy iránymutatások;

p)egyéb meglévő vagy jövőbeli uniós szabályok, amelyek meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek mellett bizonyos termékek vagy kereskedők tekintetében a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állításokat meg lehet vagy kell fogalmazni, vagy olyan uniós szabályok, amelyek bizonyos termékek vagy kereskedők környezeti hatásainak, környezeti tényezőinek vagy környezeti teljesítményének értékelésére vagy ismertetésére alkalmazandó követelményeket, illetve a környezeti címkézési rendszerekre vonatkozó feltételeket állapítanak meg.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.„a környezetbarát jellegre vonatkozó állítás”: a 2005/29/EK irányelv 2. cikkének o) pontjában meghatározott, környezetbarát jellegre vonatkozó állítás;

2.„a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítás”: a környezetbarát jellegre vonatkozó olyan állítás, amely szöveges formában jelenik meg, vagy környezeti címkén szerepel;

3.„kereskedő”: a 2005/29/EK irányelv 2. cikkének b) pontjában meghatározott kereskedő;

4.„termék”: a 2005/29/EK irányelv 2. cikkének c) pontjában meghatározott, termék;

5.„fogyasztó”: a 2005/29/EK irányelv 2. cikkének a) pontjában meghatározott fogyasztó;

6.„az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatai”: a 2005/29/EK irányelv 2. cikkének d) pontjában meghatározott kereskedelmi gyakorlatok;

7.„fenntarthatósági címke”: a 2005/29/EK irányelv 2. cikkének r) pontjában meghatározott fenntarthatósági címke;

8.„környezeti címke”: olyan fenntarthatósági címke, amely egy terméknek, folyamatnak vagy kereskedőnek kizárólag vagy túlnyomórészt a környezetvédelmi szempontjaira terjed ki;

9.„termékcsoport”: olyan termékek összessége, amelyek hasonló célokat szolgálnak, vagy felhasználásukat tekintve hasonlóak, illetve hasonló funkcionális tulajdonságokkal rendelkeznek;

10.„tanúsítási rendszer”: a 2005/29/EK irányelv 2. cikkének s) pontjában meghatározott tanúsítási rendszer;

11.„hitelesítés”: hitelesítő által végzett megfelelőségértékelési folyamat annak ellenőrzésére, hogy a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztása és ismertetése megfelel-e az ezen irányelvben meghatározott követelményeknek, vagy hogy a környezeti címkézési rendszerek megfelelnek-e ennek az irányelvnek;

12.„értéklánc”: minden olyan tevékenység és folyamat, amely egy termék vagy egy kereskedő tevékenysége életciklusának részét képezi, beleértve az újrafeldolgozást is;

13.„életciklus”: a termék életének egymást követő és egymással összefüggő szakaszai, amelyek nyersanyagbeszerzésből vagy természeti erőforrásokból történő előállításból, előfeldolgozásból, gyártásból, tárolásból, forgalmazásból, telepítésből, használatból, karbantartásból, javításból, korszerűsítésből, felújításból és újrafelhasználásból, valamint az élettartam végéből állnak;

14.„elsődleges információ”: egy vagy több létesítménytől származó, a kereskedő által közvetlenül mért vagy gyűjtött információ, amelyek reprezentatívak a kereskedő tevékenységeire nézve;

15.„másodlagos információ”: olyan információ, amely az elsődleges információktól eltérő más forrásokon alapul, beleértve a szakirodalmi tanulmányokat, a mérnöki tanulmányokat és a szabadalmakat;

16.„nyilvánosság”: egy vagy több természetes vagy jogi személy, továbbá azok szövetségei, kereskedői vagy csoportjai;

17.„környezeti teljesítmény”: egy bizonyos termék vagy termékcsoport, illetve kereskedő vagy ágazat teljesítménye, amely az adott termék vagy termékcsoport környezeti tényezőihez vagy környezeti hatásaihoz, vagy az adott kereskedő vagy ágazat tevékenységeihez kapcsolódik;

18.„környezeti tényező”: a kereskedő vagy az ágazat tevékenységeinek valamely eleme, vagy olyan termékek vagy termékcsoportok valamely eleme, amely hatással van, vagy hatással lehet a környezetre;

19.„környezeti hatás”: a környezet bármilyen – akár pozitív, akár negatív – változása, amely részben vagy egészben a kereskedő vagy az ágazat tevékenységeiből, illetve valamely termékből vagy termékcsoportból ered annak életciklusa folyamán.

3. cikk

A környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztása

(1)A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kereskedők elvégezzenek a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztására szolgáló értékelést. Ezen értékelés során:

–meg kell határozni, hogy az állítás a teljes termékre, a termék egy részére vagy a termék bizonyos aspektusaira, illetve a kereskedő összes tevékenységére vagy e tevékenységek egy bizonyos részére vagy aspektusára vonatkozik-e, az adott állításnak megfelelően;

–széles körben elismert tudományos bizonyítékokra kell támaszkodni, pontos információkat kell használni, és figyelembe kell venni a vonatkozó nemzetközi szabványokat;

–bizonyítani kell, hogy az állítás tárgyát képező környezeti hatások, környezeti tényezők vagy környezeti teljesítmény jelentősek az életciklus szempontjából;

–a környezeti teljesítményre vonatkozó állítás esetén figyelembe kell venni minden olyan környezeti tényezőt vagy környezeti hatást, amely a környezeti teljesítmény értékelése szempontjából jelentőséggel bír;

–bizonyítani kell, hogy az állítás nem egyenértékű a törvényileg a termékcsoportba tartozó termékekre vagy az ágazatban tevékenykedő kereskedőkre előírt követelményekkel;

–tájékoztatással kell szolgálni arról, hogy az állítás tárgyát képező termék vagy kereskedő az állítás tárgyát képező környezeti hatások, környezeti tényezők vagy környezeti teljesítmény tekintetében lényegesen jobb teljesítményt nyújt-e, mint ami az érintett termékcsoport termékei vagy az érintett ágazat kereskedői esetében bevett gyakorlat;

–meg kell állapítani, hogy az állítás tárgyát képező környezeti hatások, környezeti tényezők vagy környezeti teljesítmény javítása jelentős kárt okoz-e az éghajlatváltozásra, az erőforrások felhasználására és a körforgásos jellegre, a vízi és tengeri erőforrások fenntartható használatára és védelmére, a szennyezésre, a biológiai sokféleségre, az állatjóllétre és az ökoszisztémákra gyakorolt környezeti hatások terén;

–kiegészítő környezeti információként az üvegházhatásúgáz-kibocsátástól elkülönítve kell feltüntetni az üvegházhatásúgáz-kibocsátás bármely kompenzációját, meg kell határozni, hogy ezek a kompenzációk a kibocsátáscsökkentéshez vagy -elnyeléshez kapcsolódnak-e, és le kell írni, hogy a hivatkozott kompenzációk mennyire megbízhatóak és hogyan számolják el azokat helyesen, hogy tükrözzék az éghajlatra gyakorolt állítólagos hatást;

–ismertetni kell azon környezeti hatások, környezeti tényezők vagy környezeti teljesítmény kapcsán a kereskedő rendelkezésére álló elsődleges információkat, amelyre az állítás vonatkozik;

–olyan esetekben, amikor nem állnak rendelkezésre elsődleges információk, ismertetni kell a környezeti hatásokra, környezeti tényezőkre vagy környezeti teljesítményre vonatkozó releváns, másodlagos információkat, amelyek jellemzőek azon termék vagy a kereskedő konkrét értékláncára, amelyre az állítás vonatkozik.

(2)Ha bebizonyosodik, hogy fennállnak olyan jelentős környezeti hatások, amelyek nem képezik az állítás tárgyát, de nem létezik széles körben elismert tudományos bizonyíték az (1) bekezdés c) pontjában említett értékelés elvégzésére, a más aspektus kapcsán állítást megfogalmazó kereskedő figyelembe veszi a rendelkezésre álló információkat, és szükség esetén az (1) bekezdéssel összhangban frissíti az értékelést, amint rendelkezésre áll széles körben elismert tudományos bizonyíték.

(3)Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott követelmények nem vonatkoznak azokra a kereskedőkre, amelyek a 2003/361/EK bizottsági ajánlás 110 értelmében vett mikrovállalkozások, kivéve, ha maguk kérik a hitelesítést abból a célból, hogy a 10. cikkel összhangban megkapják a megfelelőségi tanúsítványt.

(4)Amikor a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások alakulásának a 20. cikkben említett rendszeres nyomon követése eltéréseket tár fel az (1) bekezdésben konkrét állítások kapcsán meghatározott követelmények alkalmazásában, és ezek az eltérések akadályozzák a belső piac működését, illetve ha a Bizottság megállapítja, hogy egyes konkrét állításokra vonatkozó követelmények hiánya a fogyasztók széles körű megtévesztéséhez vezet, a Bizottság a 18. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az (1) bekezdésben meghatározott, környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztására vonatkozó követelmények alábbiak útján történő kiegészítésére:

–a környezeti tényezők, környezeti hatások és környezeti teljesítmény értékelésére vonatkozó szabályok meghatározása, beleértve azon tevékenységek, folyamatok, anyagok, kibocsátás vagy a termék azon felhasználási módjainak meghatározását, amelyek jelentősen hozzájárulnak vagy nem járulnak hozzá az érintett környezeti hatásokhoz, környezeti tényezőkhöz vagy környezeti teljesítményekhez;

–annak meghatározása, hogy mely környezeti tényezők vagy környezeti hatások kapcsán kell elsődleges információkat szolgáltatni, és olyan kritériumok meghatározása, amelyek alapján az elsődleges információk és a másodlagos információk pontossága értékelhető; vagy

–egyes termékcsoportok és ágazatok esetében a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztására alkalmazandó, konkrét életciklus-alapú szabályok megállapítása.

(5)A környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztására alkalmazandó követelményeknek az előző bekezdéssel összhangban történő részletesebb meghatározásakor a Bizottság figyelembe veszi a tudományos vagy egyéb rendelkezésre álló technikai információkat, beleértve a vonatkozó nemzetközi szabványokat is, és adott esetben mérlegeli a következőket:

a)a specifikus módszertani megközelítést igénylő ágazatok és termékek sajátosságai;

b)konkrét termékcsoportok vagy ágazatok lehetséges hozzájárulása az Unió éghajlat- és környezetvédelmi célkitűzéseinek eléréséhez;

–az uniós jogszabályokból származó minden lényeges információ;

–az információkhoz és adatokhoz való könnyű hozzáférés ezen információk és adatok kis- és középvállalkozások (kkv-k) általi értékelése és felhasználása érdekében.

4. cikk

A környezetbarát jellegre vonatkozó, összehasonlító jellegű kifejezett állítások alátámasztása

(1)A környezetbarát jellegre vonatkozó olyan kifejezett állítások alátámasztásának, amelyek kijelentik vagy utalnak arra, hogy egy terméknek vagy kereskedőnek kisebb vagy nagyobb a környezeti hatása, illetve jobb vagy rosszabb a környezeti teljesítménye, mint más termékeknek vagy kereskedőknek (a továbbiakban: a környezetbarát jellegre vonatkozó összehasonlító állítások) a 3. cikkben meghatározott követelményeken túlmenően meg kell felelnie a következő követelményeknek:

–az összehasonlítás tárgyát képező termékek vagy kereskedők környezeti hatásainak, környezeti tényezőinek vagy környezeti teljesítményének értékeléséhez használt információknak és adatoknak egyenértékűnek kell lennie azon termék vagy kereskedő környezeti hatásainak, környezeti tényezőinek vagy környezeti teljesítményének értékeléséhez használt információkkal és adatokkal, amelyre az állítás vonatkozik;

–a termékek vagy kereskedők környezeti hatásainak, környezeti tényezőinek vagy környezeti teljesítményének értékeléséhez használt adatokat azzal egyenértékű módon kell létrehozni vagy beszerezni, mint az összehasonlítás tárgyát képező termék vagy kereskedő környezeti hatásainak, környezeti tényezőinek vagy környezeti teljesítményének értékeléséhez használt adatokat;

–az értéklánc szakaszainak lefedettsége egyenértékű az összehasonlított termékek és kereskedők esetében, és biztosítja, hogy a legjelentősebb szakaszokat vegyék figyelembe az összes termék és kereskedő esetében;

–a környezeti hatások, környezeti tényezők vagy környezeti teljesítmények lefedettsége egyenértékű az összehasonlított termékek és kereskedők esetében, és biztosítja, hogy a legjelentősebb környezeti hatásokat, környezeti tényezőket vagy környezeti teljesítményeket figyelembe vegyék minden termék és kereskedő esetében;

–az összehasonlításhoz használt feltevéseket egyenértékű módon állapítják meg az összehasonlított termékek és kereskedők esetében.

(2)Ha egy környezetbarát jellegre vonatkozó összehasonlító állítás az állítás tárgyát képező termék környezeti hatásainak, környezeti tényezőinek vagy környezeti teljesítményének ugyanazon kereskedő, a piacon már nem aktív versenytárs kereskedő, vagy a fogyasztóknak már nem értékesítő kereskedő egy másik termékének környezeti hatásaihoz, környezeti tényezőihez vagy környezeti teljesítményéhez viszonyított javulására vonatkozik, az állítás alátámasztásában ki kell fejteni, hogy ez a javulás hogyan érinti az állítás tárgyát képező termék egyéb releváns környezeti hatásait, környezeti tényezőit vagy környezeti teljesítményét, és egyértelműen meg kell határozni az összehasonlítás referenciaévét.

(3)Az e cikkben megállapított követelmények nem vonatkoznak azokra a kereskedőkre, amelyek a 2003/361/EK bizottsági ajánlás 111 értelmében vett mikrovállalkozások, kivéve, ha maguk kérik a hitelesítést abból a célból, hogy a 10. cikkel összhangban megkapják a megfelelőségi tanúsítványt.

5. cikk

A környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások ismertetése

(1)A tagállamok biztosítják, hogy a kereskedő számára kötelező legyen a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítást ismertetni az e cikkben meghatározott követelményekkel összhangban.

(2)A környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások csak olyan környezeti hatásokra, környezeti tényezőkre vagy környezeti teljesítményekre vonatkozhatnak, amelyeket a 3., 4. és 5. cikkben megállapított követelményeknek megfelelően alátámasztottak, és amelyeket a 3. cikk (1) bekezdése c) vagy d) pontjának megfelelően az érintett termék vagy kereskedő szempontjából jelentősnek minősítettek.

(3)Ha a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítás egy végtermékre vonatkozik, és a felhasználási szakasz az adott termék életciklusának legrelevánsabb szakaszai közé tartozik, az állításnak tartalmaznia kell arra vonatkozó információt is, hogy a fogyasztónak hogyan kell használnia a terméket az elvárt környezeti teljesítmény elérése érdekében. Ezeket az információkat az állítással együtt kell rendelkezésre bocsátani.

(4)Ha a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítás egy termék vagy kereskedő jövőbeli környezeti teljesítményére vonatkozik, annak tartalmaznia kell egy határidőhöz kötött kötelezettségvállalást a saját műveleteken és értékláncokon belüli fejlesztésekre vonatkozóan.

(5)Az olyan környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások, amelyek egy termék vagy kereskedő halmozott környezeti hatásaihoz kapcsolódnak és a környezeti hatások összesített mutatóján alapulnak, csak az ilyen összesített mutató kiszámítására vonatkozó, az uniós jogban meghatározott szabályok alapján fogalmazhatók meg.

(6)A környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítás tárgyát képező termékre vagy kereskedőre vonatkozó információkat és annak alátámasztását az állítással együtt elérhetővé kell tenni fizikai formában, illetve egy internetes hivatkozás vagy QR-kód formájában vagy ezzel egyenértékű módszerrel.

A tájékoztatásnak legalább az alábbi információkat magában kell foglalnia:

–az állítás által érintett környezeti tényezők, környezeti hatások vagy környezeti teljesítmény;

–adott esetben a vonatkozó uniós vagy nemzetközi szabványok;

–az állítás tárgyát képező környezeti hatások, környezeti tényezők vagy környezeti teljesítmény értékelésére, mérésére és nyomon követésére használt alapul szolgáló tanulmányok vagy számítások, anélkül, hogy figyelmen kívül hagynák az ilyen tanulmányok vagy számítások eredményeit, valamint azok hatályának, feltételezéseinek és korlátainak magyarázatát, kivéve, ha az információ üzleti titok az (EU) 2016/943 irányelv 112 2. cikkének 1. pontjával összhangban;

–annak rövid magyarázata, hogy miként valósították meg az állítás tárgyát képező fejlesztéseket;

–a 10. cikkben említett, az állítás megalapozottságát igazoló megfelelőségi tanúsítvány, valamint a megfelelőségi tanúsítványt kiállító hitelesítő elérhetőségei;

–azok az éghajlattal kapcsolatos, környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások esetében, amelyek az üvegházhatásúgáz-kibocsátás kompenzációjára hagyatkoznak, arra vonatkozó információ, hogy ezek milyen mértékben támaszkodnak kompenzációkra, és hogy ezek kibocsátás-csökkenéshez vagy szén-dioxid-eltávolításhoz kapcsolódnak-e;

–az értékelés összefoglalója, amely tartalmazza az e bekezdésben felsorolt elemeket, és világos és érthető az állítással érintett fogyasztók számára, valamint amelyet az állítás helye szerinti tagállam legalább egy hivatalos nyelvén közölnek.

(7)A (2), (3) és (6) bekezdésben meghatározott követelmények nem vonatkoznak azokra a kereskedőkre, amelyek a 2003/361/EK bizottsági ajánlás értelmében vett mikrovállalkozások, kivéve, ha maguk kérik a hitelesítést abból a célból, hogy a 10. cikkel összhangban megkapják a megfelelőségi tanúsítványt.

(8)Amennyiben bizonyos környezeti hatások, környezeti tényezők vagy környezeti teljesítmény alátámasztása a 3. cikk (4) bekezdésének a) pontjában és a (4) bekezdésének c) pontjában említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban megállapított szabályok hatálya alá tartozik, a Bizottság a 18. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el annak érdekében, hogy a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások ismertetésére vonatkozó, az 5. cikkben meghatározott követelményeket kiegészítse azon információk részletesebb meghatározásával, amelyeket az ilyen környezeti hatásokkal, környezeti tényezőkkel vagy környezeti teljesítményekkel kapcsolatban ismertetni lehet vagy kell, a fogyasztók félrevezetését elkerülendő.

6. cikk

A környezetbarát jellegre vonatkozó összehasonlító állítások ismertetése

A környezetbarát jellegre vonatkozó összehasonlító állítások nem kapcsolódhatnak az állítás tárgyát képező termék környezeti hatásainak, környezeti tényezőinek vagy környezeti teljesítményének ugyanazon kereskedő, a piacon már nem aktív versenytárs kereskedő, vagy a fogyasztóknak már nem értékesítő kereskedő egy másik termékének környezeti hatásaihoz, környezeti tényezőihez vagy környezeti teljesítményéhez viszonyított javulására, kivéve, ha olyan bizonyítékokon alapulnak, amelyek igazolják, hogy a javulás jelentős és az elmúlt öt évben következett be.

7. cikk

Környezeti címkék

(1)A tagállamok biztosítják, hogy a környezeti címkék megfelelnek a 3–6. cikkben szereplő követelményeknek, és a 10. cikkel összhangban hitelesítésre kerülnek.

(2)Csak az uniós jogszabályokkal összhangban létrehozott környezeti címkézési rendszerek keretében odaítélt környezeti címkék tartalmazhatnak egy termékre vagy kereskedőre vonatkozóan olyan minősítést vagy pontszámot, amely az adott termék vagy kereskedő környezeti hatásainak összesített mutatóján alapul.

8. cikk

A környezeti címkézési rendszerekre vonatkozó követelmények

(1)A környezeti címkézési rendszer olyan tanúsítási rendszert jelent, amely tanúsítja, hogy egy termék, egy folyamat vagy egy kereskedő megfelel a környezeti címke odaítélési követelményeinek.

(2)A környezeti címkézési rendszereknek meg kell felelniük a következő követelményeknek:

–a környezeti címkézési rendszer tulajdoni viszonyaira és döntéshozó szerveire vonatkozó információk átláthatóak, ingyenesen hozzáférhetőek, könnyen érthetőek és kellően részletesek;

–a környezeti címkézési rendszer céljaira, valamint a környezeti címkézési rendszernek való megfelelés nyomon követésére vonatkozó követelményekkel és eljárásokkal kapcsolatos információk átláthatóak, ingyenesen hozzáférhetőek, könnyen érthetőek és kellően részletesek;

–a környezeti címkézési rendszerhez való csatlakozás feltételei arányosak a vállalkozások méretével és forgalmával, hogy ne rekesszék ki a kis- és középvállalkozásokat;

–a környezeti címkézési rendszer követelményeit olyan szakértők dolgozták ki, akik biztosítani tudják azok tudományos megalapozottságát, és konzultációra benyújtották az érdekelt felek egy heterogén csoportjának, amely felülvizsgálta azokat, és biztosította társadalmi szempontból való relevanciájukat;

–a környezeti címkézési rendszer rendelkezik panasz- és vitarendezési mechanizmussal;

–a környezeti címkézési rendszer a meg nem felelés kezelésére szolgáló eljárásokat határoz meg, és a környezeti címke visszavonását vagy felfüggesztését irányozza elő a rendszer követelményeinek való tartós és nyilvánvaló meg nem felelés esetén.

(3)[Kiadóhivatal: kérjük a dátum beillesztését: = ezen irányelv nemzeti jogba történő átültetésének időpontja]-tól/-től kezdve a tagállamok hatóságai nem hozhatnak létre új nemzeti vagy regionális környezeti címkézési rendszereket. Az említett időpont előtt létrehozott nemzeti vagy regionális környezeti címkézési rendszerek keretében azonban továbbra is odaítélhetnek az uniós piacon használatos környezeti címkéket, feltéve, hogy azok megfelelnek ezen irányelv követelményeinek.

Az első albekezdésben említett időponttól kezdődően csak az uniós jog alapján lehet környezeti címkézési rendszereket létrehozni.

(4)[Kiadóhivatal: kérjük a dátum beillesztését = ezen irányelv nemzeti jogba való átültetésének időpontja]-tól/-től kezdve a harmadik országok hatóságai által létrehozott olyan új környezeti címkézési rendszereket, amelyek az uniós piacon használatos környezeti címkéket ítélnek oda, az uniós piacra való belépést megelőzően a Bizottságnak jóvá kell hagynia, abból a célból, hogy ezek a címkék a (3) bekezdésben említett meglévő uniós, nemzeti vagy regionális rendszerekhez viszonyítva hozzáadott értéket teremtsenek környezetvédelmi törekvéseik tekintetében – beleértve különösen a környezeti hatások, környezeti tényezők vagy környezeti teljesítmény, illetve bizonyos termékcsoport vagy ágazat lefedettségének mértékét –, és megfeleljenek ezen irányelv követelményeinek. Az említett időpont előtt a harmadik országok hatóságai által létrehozott nemzeti vagy regionális környezeti címkézési rendszerek keretében azonban továbbra is odaítélhetnek az uniós piacon használatos környezeti címkéket, feltéve, hogy azok megfelelnek ezen irányelv követelményeinek.

(5)A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a magánszektorbeli gazdasági szereplők által [Kiadóhivatal: kérjük a dátum beillesztését = ezen irányelv nemzeti jogba való átültetésének időpontja] után létrehozott környezeti címkézési rendszerek csak akkor kerülnek jóváhagyásra, ha ezek a rendszerek a (3) bekezdésben említett meglévő uniós, nemzeti vagy regionális rendszerekhez viszonyítva hozzáadott értéket teremtenek környezetvédelmi törekvéseik tekintetében – beleértve különösen a környezeti hatások, környezeti tényezők vagy környezeti teljesítmény, illetve bizonyos termékcsoport vagy ágazat lefedettségének mértékét –, valamint a kkv-k zöld átállásának támogatására való képességük tekintetében, és megfelelnek ezen irányelv követelményeinek.

Ez az új környezeti címkézési rendszerek jóváhagyására vonatkozó eljárás az Unióban és harmadik országokban működő magánszektorbeli szereplő által létrehozott rendszerekre alkalmazandó.

A tagállamok értesítik a Bizottságot új magánrendszerek jóváhagyásakor.

(6)A (4) és (5) bekezdésben említett jóváhagyások megszerzése érdekében az új környezeti címkézési rendszerek üzemeltetői igazoló dokumentumokat nyújtanak be, amelyek tartalmazzák a következőket:

–a rendszer kidolgozásának indoklása;

–a rendszer javasolt hatóköre;

–arra vonatkozó a bizonyítékok, hogy a rendszer hozzáadott értéket teremt a (4) bekezdésben megállapítottaknak megfelelően a harmadik országok közigazgatási szervei által létrehozott környezeti címkézési rendszerek esetében, illetve az (5) bekezdésben megállapítottaknak megfelelően a magánszférabeli gazdasági szereplők által létrehozott környezeti címkézési rendszerek esetében;

–a környezeti címke kidolgozásához és odaítéléséhez használt követelménytervezetre és módszertanra irányuló javaslat, valamint a piacra várhatóan gyakorolt hatások;

–a környezeti címkézési rendszer tulajdoni viszonyainak és döntéshozó szerveinek részletes ismertetése.

Az első albekezdésben említett dokumentumokat a (4) bekezdésben említett rendszerek esetében a Bizottsághoz, az (5) bekezdésben említett rendszerek esetében pedig a tagállamok hatóságaihoz kell benyújtani, a környezeti címkézési rendszereknek a 10. cikkel összhangban kiállított megfelelőségi tanúsítványával együtt.

(7)A Bizottság közzéteszi és naprakészen tartja azon hivatalosan elismert környezeti címkék jegyzékét, amelyek használata [Kiadóhivatal: kérjük a dátum beillesztését: = ezen irányelv nemzeti jogba történő átültetésének időpontja] után engedélyezett az uniós piacon a (3), (4) és (5) bekezdés alapján.

(8)Az Unió-szerte egységes alkalmazás biztosítása érdekében a Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el a következők céljából:

–a környezeti címkézési rendszerek (4) és (5) bekezdésben említett kritériumok szerinti jóváhagyására vonatkozó részletes követelmények meghatározása;

–a (6) bekezdésben említett igazoló dokumentumok formátumának és tartalmának pontosítása;

–a (4) bekezdésben említett jóváhagyási eljárásra vonatkozó részletes szabályok meghatározása.

E végrehajtási jogi aktusok elfogadására a 19. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kerül sor.

9. cikk

A környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztásának felülvizsgálata

A tagállamok biztosítják, hogy a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztásához használt információkat a kereskedők felülvizsgálják és frissítsék, ha olyan körülmények merülnek fel, amelyek befolyásolhatják az állítás pontosságát, de legkésőbb az 5. cikk (6) bekezdésében említett információ benyújtásától számított 5 éven belül. A felülvizsgálat során a kereskedő felülvizsgálja a felhasznált mögöttes információkat annak biztosítása érdekében, hogy a 3. és 4. cikkben foglalt követelmények teljes mértékben teljesüljenek.

A környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítás frissített változatát a 10. cikkel összhangban hitelesíteni kell.

10. cikk

A környezetbarát jellegre vonatkozó állítások és a környezeti címkézési rendszerek alátámasztásának és ismertetésének hitelesítése és tanúsítása

(1)A tagállamok eljárásokat dolgoznak ki a kifejezett környezeti állítások alátámasztásának és ismertetésének a 3–7. cikkben meghatározott követelményekkel összhangban történő hitelesítésére.

(2)A tagállamok eljárásokat dolgoznak ki a környezeti címkézési rendszerek 8. cikkben meghatározott követelményeknek való megfelelésének hitelesítésére.

(3)A hitelesítési és tanúsítási követelmények a 2003/361/EK bizottsági ajánlás értelmében mikrovállalkozásnak minősülő kereskedőkre csak akkor vonatkoznak, ha azt e kereskedők kérik.

(4)A hitelesítést a 11. cikkben meghatározott követelményeknek megfelelő hitelesítő végzi, az (1) és (2) bekezdésben említett eljárásokkal összhangban, mielőtt a környezetbarát jellegre vonatkozó állítást nyilvánosságra hoznák vagy a környezeti címkét a kereskedő kihelyezné.

(5)A hitelesítés során a hitelesítő figyelembe veszi a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítás vagy a környezeti címke jellegét és tartalmát.

(6)A hitelesítés lezárulta után a hitelesítő adott esetben megfelelőségi tanúsítványt állít ki, amely igazolja, hogy a kifejezett környezetvédelmi állítás vagy a környezeti címke megfelel az ezen irányelvben megállapított követelményeknek.

(7)A megfelelőségi tanúsítványt a jelen irányelv alkalmazásáért és végrehajtásáért felelős illetékes hatóságoknak el kell ismerniük. A tagállamok az 1024/2012/EU rendelettel létrehozott belső piaci információs rendszeren keresztül közlik a megfelelőségi tanúsítványok jegyzékét.

(8)A megfelelőségi tanúsítvány nem befolyásolhatja a környezetbarát jellegre vonatkozó állításnak a 2005/29/EK irányelv szerinti, végrehajtó hatóságok vagy bíróságok általi értékelését.

(9)A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el az (5) bekezdésben említett megfelelőségi tanúsítvány formátumára, valamint a kiállításához szükséges műszaki eszközökre vonatkozó részletes szabályok meghatározása céljából. E végrehajtási jogi aktusok elfogadására a 19. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kerül sor.

11. cikk

Hitelesítő

(1)A hitelesítő egy, a 765/2008/EK rendelettel 113 összhangban akkreditált, külsős megfelelőségértékelő testület.

(2)Az akkreditációnak magában kell foglalnia különösen a (3) bekezdésben szereplő követelményeknek való megfelelés értékelését.

(3)A hitelesítőnek meg kell felelnie a következő követelményeknek:

a)a hitelesítőnek függetlennek kell lennie a környezetbarát jellegre vonatkozó állítást hordozó terméktől vagy az ahhoz köthető kereskedőtől;

b)a hitelesítő, annak felső vezetése, valamint a hitelesítési feladatokért felelős személyzete nem végezhet olyan tevékenységet, amely veszélyeztetné döntéshozói függetlenségét vagy feddhetetlenségét a bejelentett hitelesítési tevékenységek kapcsán;

c)a hitelesítőnek és személyzetének a hitelesítési tevékenységeket a legmagasabb szintű szakmai feddhetetlenséggel és a szükséges műszaki szaktudással kell végezniük, és függetlennek kell lenniük minden olyan – főként pénzügyi – nyomásgyakorlástól és ösztönzéstől, amely befolyásolhatná döntésüket vagy hitelesítési tevékenységeik eredményeit;

d)a hitelesítőnek rendelkeznie kell az akkreditált hitelesítési tevékenységek elvégzéséhez szükséges szakértelemmel, felszereléssel és infrastruktúrával;

e)a hitelesítőnek rendelkeznie kell elegendő létszámú, megfelelő képesítéssel és tapasztalattal rendelkező munkavállalóval, akik a hitelesítési feladatokért felelősek;

f)a hitelesítő személyzete betartja a szakmai titoktartás szabályait minden olyan információ tekintetében, amelyet a hitelesítő tevékenységei végzése során szerzett;

g)ha egy hitelesítő a hitelesítéshez kapcsolódó konkrét feladatokat alvállalkozásba ad, vagy azok elvégzéséhez leányvállalatot vesz igénybe, teljes felelősséget vállal az alvállalkozók vagy leányvállalatok által végzett feladatokért, valamint értékeli és figyelemmel kíséri az alvállalkozó vagy a leányvállalat képesítését és az általa végzett munkát.

12. cikk

Kis- és középvállalkozások

A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket, hogy segítsék a kis- és középvállalkozásokat az ezen irányelvben meghatározott követelmények alkalmazásában. Ezeknek az intézkedéseknek magukban kell foglalniuk legalább iránymutatásokat vagy hasonló mechanizmusokat annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állításokra érvényes követelmények teljesítésének módjaira. Ezenkívül – az irányadó állami támogatási szabályok sérelme nélkül – ezek az intézkedések magukban foglalhatják a következőket:

a)pénzügyi támogatás;

b)a pénzügyi eszközökhöz való hozzáférés;

c)vezetői és személyzeti szakképzés;

d)szervezeti és technikai segítségnyújtás.

13. cikk

Az illetékes hatóságok kijelölése és a koordinációs mechanizmus

(1)A tagállamok kijelölnek egy vagy több hatóságot, amely hatáskörrel rendelkezik ezen irányelv alkalmazásáért és végrehajtásáért.

(2)Az 5. és 6. cikk végrehajtása céljából a tagállamok kijelölhetik a 2005/29/EK irányelv végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságokat vagy bíróságokat. Ebben az esetben a tagállamok eltérhetnek ezen irányelv 14–17. cikkétől, és alkalmazhatják a 2005/29/EK irányelv 11–13. cikkével összhangban elfogadott végrehajtási szabályokat.

(3)Amennyiben tagállamuk területén egynél több illetékes hatóság van, a tagállamok biztosítják, hogy ezen hatóságok megfelelő feladatait egyértelműen meghatározzák, és hogy megfelelő kommunikációs és koordinációs mechanizmusokat hozzanak létre.

(4)A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot és a többi tagállamot a tagállamukban illetékes hatóságok kilétéről és e hatóságok illetékességi területéről.

14. cikk

Az illetékes hatóságok hatásköre

(1)A tagállamok illetékes hatóságaikat felruházzák a jelen irányelvnek való megfelelés biztosításához szükséges ellenőrzési és végrehajtási hatáskörökkel.

(2)Az (1) bekezdés alapján az illetékes hatóságokra ruházott hatásköröknek ki kell terjedniük legalább a következőkre:

a)a jelen irányelv megsértéséhez kapcsolódó bármely releváns dokumentumhoz, adathoz vagy információhoz való hozzáférésre vonatkozó hatáskör, függetlenül azok formájától vagy formátumától, vagy attól, hogy milyen adathordozón vagy hol tárolják őket, és hatáskör azokról másolat készítésére vagy megszerzésére;

b)hatáskör arra, hogy bármely természetes vagy jogi személytől bármilyen információt, adatot és dokumentumot bekérjenek – függetlenül azok formájától, formátumától, vagy attól, hogy milyen adathordozón vagy hol tárolják őket –, annak megállapítása céljából, hogy előfordult-e vagy jelenleg is folyamatban van-e ezen irányelv megsértése, és hogy az ilyen jogsértés részleteit megismerjék;

c)hatáskör arra, hogy hivatalból vizsgálatot vagy eljárást indítsanak a jelen irányelv megsértésének megszüntetése vagy megtiltása érdekében;

d)hatáskör arra, hogy a kereskedők számára előírják megfelelő és hatékony jogorvoslati lehetőségek elfogadását, és megfelelő intézkedéseket a jelen irányelv megsértésének megszüntetése érdekében;

e)hatáskör arra, hogy adott esetben a jelen irányelv megsértése esetén a jogsértés megszüntetésére irányuló határozatot fogadjon el;

f)hatáskör arra, hogy a jelen irányelv 17. cikkének megfelelően jogsértések esetén szankciókat állapítsanak meg.

(3)Az illetékes hatóságok bármely információt, dokumentumot, megállapítást, nyilatkozatot, vagy bármely egyéb információt – függetlenül annak formátumától vagy a tárolás eszközétől – a vizsgálataikhoz bizonyítékként használhatnak fel.

15. cikk

A megfelelés nyomon követésére szolgáló intézkedések

(1)A tagállamok 13. cikkel összhangban kijelölt illetékes hatóságai az uniós piacon rendszeresen ellenőrzik a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állításokat és az alkalmazott környezeti címkézési rendszereket. Az ilyen ellenőrzések eredményét részletesen ismertető jelentéseket a nyilvánosság számára az interneten hozzáférhetővé kell tenni.

(2)Ha egy tagállam illetékes hatóságai az ezen irányelvben meghatározott kötelezettségek megsértését észlelik, értékelést végeznek, amely kiterjed az ezen irányelvben megállapított valamennyi releváns követelményre.

(3)Ha az első albekezdésben említett értékelést követően az illetékes hatóságok úgy találják, hogy a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítás vagy a környezeti címkézési rendszer alátámasztása és ismertetése nem felel meg a jelen irányelvben meghatározott követelményeknek, értesítik az állítást megfogalmazó kereskedőt a meg nem felelésről, és kötelezik a kereskedőt arra, hogy 30 napon belül tegyen meg minden megfelelő korrekciós intézkedést annak érdekében, hogy a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítást vagy a környezeti címkézési rendszert összhangba hozza ezen irányelvvel, vagy szüntesse be a nem megfelelő, környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítás használatát és az arra történő hivatkozást. Ennek az intézkedésnek a lehető leghatékonyabbnak és leggyorsabbnak kell lennie, ugyanakkor tiszteletben kell tartania az arányosság elvét és a meghallgatáshoz való jogot.

16. cikk

Panaszkezelés és az igazságszolgáltatáshoz való jog

(1)Az uniós vagy nemzeti jog szerint jogos érdekkel rendelkező természetes vagy jogi személyek vagy szervezetek jogosultak megalapozott panaszt benyújtani az illetékes hatóságokhoz, ha objektív körülmények alapján úgy ítélik meg, hogy a kereskedő nem felel meg e rendelet rendelkezéseinek.

(2)Az első albekezdés alkalmazásában úgy tekintendő, hogy az emberi egészséget, illetve a környezet- vagy fogyasztóvédelmet előmozdító és a nemzeti jog szerinti követelményeket teljesítő nem kormányzati szervezetek kellő érdekkel rendelkeznek.

(3)Az illetékes hatóságok értékelik az (1) bekezdésben említett, megalapozott panaszt, és szükség esetén a panasz ellenőrzése céljából megteszik a szükséges lépéseket, beleértve a személy vagy szervezet vizsgálatát és meghallgatását. Ha a panasz megerősítést nyer, az illetékes hatóságok a 15. cikkel összhangban megteszik a szükséges intézkedéseket.

(4)Az illetékes hatóságok a lehető leghamarabb és minden esetben a nemzeti jog megfelelő rendelkezéseivel összhangban tájékoztatják azt az (1) bekezdésben említett személyt vagy szervezetet, aki vagy amely a hatósághoz a panaszt benyújtotta, arról a döntéséről, hogy a panaszban előterjesztett intézkedés iránti kérelemnek helyt ad-e vagy azt elutasítja, valamint tájékoztatást ad a döntés okairól.

(5)A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett, megalapozott panaszt benyújtó személy vagy szervezet bírósághoz vagy más független és pártatlan közjogi szervhez fordulhasson, amely hatáskörrel rendelkezik az ezen irányelv értelmében illetékes hatóság határozatainak, aktusainak vagy mulasztásainak eljárásjogi és anyagi jogi felülvizsgálatára, a nemzeti jog azon rendelkezéseinek sérelme nélkül, amelyek előírják, hogy a bírósági eljárás kezdeményezését megelőzően ki kell meríteni a közigazgatási felülvizsgálati eljárásokat. Az említett bírósági felülvizsgálati eljárásnak tisztességesnek, méltányosnak, időszerűnek és ingyenesnek kell lennie, illetve nem lehet megfizethetetlenül drága, továbbá megfelelő és hatékony jogorvoslatot kell biztosítania, beleértve szükség esetén a jogsértés megszüntetésére irányuló határozatot.

(6)A tagállamok biztosítják, hogy az e cikkben említett közigazgatási és bírósági felülvizsgálati eljárásokhoz való hozzáférésről gyakorlati információk álljanak a nyilvánosság rendelkezésére.

17. cikk

Szankciók

(1)A tagállamok 2008/99/EK irányelv 114 szerinti kötelezettségeinek sérelme nélkül, a tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést ezek végrehajtására. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(2)A jogsértések esetén kiszabandó szankciók típusának és szintjének meghatározásakor a tagállamok illetékes hatóságai kellő figyelmet fordítanak a következőkre:

a)a jogsértés jellege, súlya, mértéke és időtartama;

b)a jogsértés szándékos vagy gondatlan jellege és adott esetben a kereskedő által tett intézkedések, amelyek a fogyasztók által elszenvedett kár csökkentésére vagy orvoslására irányulnak;

c)a felelősnek tartott természetes vagy jogi személy pénzügyi ereje, amelyet például a felelősnek tartott jogi személy teljes forgalmában vagy a felelősnek tartott természetes személy éves jövedelmében lehet kifejezni;

d)a felelősöknek a jogsértésből származó gazdasági haszna;

e)a felelősnek tartott természetes vagy jogi személy által elkövetett bármely korábbi jogsértés;

f)az eset körülményeire alkalmazható minden egyéb súlyosbító vagy enyhítő tényező;

g)adott esetben a kereskedőre az ugyanazon jogsértésért más tagállamokban kiszabott szankciók a határokon átnyúló esetekben, amikor az ilyen szankciókra vonatkozó információk az (EU) 2017/2394 rendelet által létrehozott mechanizmuson keresztül elérhetők.

(3)A tagállamok előírják, hogy az ezen irányelv megsértése esetén kiszabott szankciók és intézkedések magukban foglalják a következőket:

a)olyan pénzbírságok, amelyek ténylegesen megfosztják a felelősöket a jogsértéseikből származó gazdasági előnyöktől, valamint az ilyen pénzbírságok mértékének emelése ismételt jogsértések esetén;

b)a kereskedőnek az adott érintett termékekkel folytatott ügyleteiből származó bevételei elkobzása;

c)ideiglenes kizárás (legfeljebb 12 hónapra) a közbeszerzési eljárásokból és a közfinanszírozáshoz való hozzáférésből, beleértve a pályázati eljárásokat, a vissza nem térítendő támogatásokat és a koncessziókat.

Az a) pont alkalmazásában a tagállamok biztosítják, hogy amikor az (EU) 2017/2394 rendelet 115 21. cikkével összhangban szankciók kiszabására kerül sor, az ilyen bírságok maximális összege a kereskedő által az adott tagállamban vagy tagállamokban elért éves árbevétel legalább 4 %-a legyen.

18. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit e cikk tartalmazza.

(2)A Bizottságnak a 3. cikk (4) bekezdésében és az 5. cikk (8) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása [Kiadóhivatal: kérjük a dátum beillesztését = ezen irányelv nemzeti jogba való átültetésének időpontja]-tól/-től kezdődően öt évre szól. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3)Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 3. cikk (4) bekezdésében és az 5. cikk (8) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot. A 3. cikk (4) bekezdése és az 5. cikk (8) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő [két hónapon] belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam [két hónappal] meghosszabbodik.

19. cikk

Bizottsági eljárás

(1)A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. Az említett bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottságnak minősül.

(2)Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.

20. cikk

Nyomon követés

(1)A tagállamok rendszeresen figyelemmel kísérik a jelen irányelv alkalmazását a következők alapján:

a)a 16. cikkel összhangban megalapozott panasz tárgyát képező, a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások és környezeti címkézési rendszerek áttekintése;

b)azon környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások és környezeti címkézési rendszerek áttekintése, amelyek kapcsán az illetékes hatóságok a 15. cikkel összhangban korrekciós intézkedések megtételére kötelezték a kereskedőt, vagy a 17. cikkel összhangban szankciókat szabtak ki a kereskedőre.

(2)Az (1) bekezdésben említett információknak meg kell határozniuk a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítást vagy a környezeti címkézési rendszert, az állítólagos jogsértés természetét, a korrekciós intézkedés jellegét és időtartamát, valamint adott esetben a kiszabott szankciót.

(3)A tagállamok az (1) bekezdésben említett információkat évente benyújtják a Bizottsághoz.

(4)A (3) bekezdés szerint gyűjtött információk, a tagállamok által a 15. cikk (1) bekezdése alapján rendelkezésre bocsátott információk, valamint szükség esetén az illetékes hatóságokkal folytatott további konzultációk alapján az Európai Környezetvédelmi Ügynökség kétévente jelentést tesz közzé, amely tartalmazza a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások és a környezeti címkézési rendszerek alakulásának értékelését az egyes tagállamokban és az Unió egészében. A jelentésnek lehetővé kell tennie az állítást megfogalmazó kereskedő mérete és az alátámasztás minősége szerinti különbségtételt.

21. cikk

Értékelés és felülvizsgálat

(1)[Kiadóhivatal: kérjük a dátum beillesztését: ezen irányelv nemzeti jogba való átültetésének időpontjától számított 5 év]-ig a Bizottság az ezen irányelv által kitűzött célok tükrében elvégzi ezen irányelv értékelését, és jelentést nyújt be a főbb megállapításokról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(2)Az (1) bekezdésben említett jelentés értékeli, hogy a jelen irányelv elérte-e célját, különös tekintettel a következőkre:

a)annak biztosítása, hogy a környezetbarát jellegre vonatkozó olyan kifejezett állítások, amelyeket valamely termék vagy kereskedő környezeti teljesítménye kapcsán fogalmaznak meg, megbízható, összehasonlítható és ellenőrizhető információkon alapuljanak;

b)annak biztosítása, hogy a környezeti címkézési rendszerek tanúsítási rendszereken alapuljanak, és megfeleljenek a 8. cikkben meghatározott releváns követelményeknek;

c)annak biztosítása, hogy a már meglévő rendszerek hatálya alá tartozó termékekre vagy kereskedőkre vonatkozó új, magánszférabeli környezeti címkézési rendszereket a tagállamok csak akkor hagyják jóvá, ha azok hozzáadott értéket képviselnek a meglévő rendszerekhez képest;

d)a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások uniós piacon történő közlésére vonatkozó szabályok meghatározása, és az ilyen állítások ismertetése során a költségek megkettőzésének elkerülése;

e)a belső piac működésének megerősítése.

(3)Amennyiben a Bizottság szükségesnek tartja, az (1) bekezdésben említett jelentéshez mellékelni kell a jelen irányelv vonatkozó rendelkezéseinek módosítására irányuló jogalkotási javaslatot, amelyben szerepel további rendelkezések mérlegelése a következőkre vonatkozóan:

a)a körforgásos, ökológiai és zöld gazdaság lehetőségeinek felszabadítása annak értékelése révén, hogy megfelelő és megvalósítható-e egy közös, és adott esetben életciklus-alapú módszer alkalmazásának előírása a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások alátámasztásához;

b)a mérgező anyagoktól mentes környezetre való átállás elősegítése a veszélyes anyagokat tartalmazó termékek környezetbarát jellegére vonatkozó állítások tilalmának mérlegelésével, kivéve, ha a Bizottság által kidolgozandó kritériumokkal összhangban ezek használata a társadalom számára elengedhetetlennek minősül;

c)további harmonizáció az olyan környezeti tényezőkkel vagy hatásokkal kapcsolatos, környezetbarát jellegre vonatkozó, konkrét állítások alátámasztásának követelményei terén, mint a tartósság, újrafelhasználhatóság, javíthatóság, újrafeldolgozhatóság, újrafeldolgozott tartalom, természetes tartalom (többek között rostok) használata, környezeti teljesítmény vagy fenntarthatóság, bioalapú elemek, biológiai lebomlóképesség, biológiai sokféleség, hulladékmegelőzés és -csökkentés.

22. cikk

Az 1024/2012/EU rendelet módosítása

Az 1024/2012/EU rendelet melléklete a következő ponttal egészül ki:

„X. [Kiadóhivatal: kérjük a sorban következő szám beillesztését] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) …/… irányelve (…) a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztásáról és ismertetéséről (HL L …, dátum, oldalszám, a 13. cikk (3) bekezdése és a 15. cikk)”.

23. cikk

Az (EU) 2017/2394 rendelet módosításai

Az (EU) 2017/2394 rendelet melléklete a következő ponttal egészül ki:

„X. [Kiadóhivatal: kérjük a sorban következő szám beillesztését] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) …/… irányelve (…) a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztásáról és ismertetéséről ( HL L …, dátum, oldalszám ).”

24. cikk

Az (EU) 2020/1828 irányelv módosítása

Az (EU) 2020/1828 irányelv I. melléklete a következő ponttal egészül ki:

„X. [Kiadóhivatal: kérjük a sorban következő szám beillesztését] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) …/… irányelve (…) a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztásáról és ismertetéséről ( HL L …, dátum, oldalszám )”.

25. cikk

Átültetés

(1)A tagállamok [Kiadóhivatal: kérjük a dátum beillesztését = ezen irányelv hatálybalépésétől számított 18 hónap]-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljenek ezen irányelv előírásainak. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

Ezeket a rendelkezéseket [Kiadóhivatal: kérjük a dátum beillesztését = ezen irányelv hatálybalépésétől számított 24 hónap]-tól/-től alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

26. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

27. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

PÉNZÜGYI KIMUTATÁS

1.A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI

1.1.A javaslat/kezdeményezés címe

1.2.Az érintett szakpolitikai terület(ek) 

1.3.A javaslat/kezdeményezés a következőre irányul:

 új intézkedés 

 kísérleti projektet/előkészítő intézkedést követő új intézkedés 117  

 jelenlegi intézkedés meghosszabbítása 

 egy vagy több intézkedés összevonása vagy átalakítása egy másik/új intézkedéssé 

1.4.Célkitűzés(ek)

1.4.1.Általános célkitűzés(ek)

1.4.2.Konkrét célkitűzés(ek)

1.4.3.Várható eredmény(ek) és hatás(ok)

1.4.4.Teljesítménymutatók

Határozza meg az előrehaladás és az eredmények nyomon követésére szolgáló mutatókat.

1.5.A javaslat/kezdeményezés indoklása

1.5.1.Rövid vagy hosszú távon kielégítendő szükséglet(ek) a kezdeményezés végrehajtásának részletes ütemtervével

1.5.2.Az Unió részvételéből származó hozzáadott érték (adódhat többek között a koordinációból eredő előnyökből, a jogbiztonságból, a fokozott hatékonyságból vagy a kiegészítő jellegből). E pontban „az Unió részvételéből származó hozzáadott érték” azt az uniós részvételből adódó értéket jelenti, amely többletként jelentkezik ahhoz az értékhez képest, amely a tagállamok egyedüli fellépése esetén jött volna létre.

1.5.3.Hasonló korábbi tapasztalatok tanulsága

1.5.4.A többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség és egyéb megfelelő eszközökkel való lehetséges szinergiák

1.5.5.A rendelkezésre álló különböző finanszírozási lehetőségek értékelése, ideértve az átcsoportosítási lehetőségeket is

1.6.A javaslat/kezdeményezés időtartama és pénzügyi hatása

 határozott időtartam

–    időtartam: ÉÉÉÉ [HH/NN]-tól/-től ÉÉÉÉ [HH/NN]-ig

–    pénzügyi hatás: ÉÉÉÉ-tól/-től ÉÉÉÉ-ig a kötelezettségvállalási előirányzatok esetében és ÉÉÉÉ-tól/-től ÉÉÉÉ-ig a kifizetési előirányzatok esetében

 határozatlan időtartam

–Végrehajtás 2024-től 2027-ig tartó beindítási időszakkal,

–azt követően: rendes ütem

1.7.Tervezett irányítási módszer(ek) 118

 A Bizottság általi közvetlen irányítás

– a Bizottság szervezeti egységein keresztül, ideértve az uniós küldöttségek személyzetét

–    végrehajtó ügynökségen keresztül

 Megosztott irányítás a tagállamokkal

 Közvetett irányítás a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos feladatoknak a következőkre történő átruházásával:

– harmadik országok vagy az általuk kijelölt szervek

– nemzetközi szervezetek és ügynökségeik (nevezze meg)

– az EBB és az Európai Beruházási Alap

– a költségvetési rendelet 70. és 71. cikkében említett szervek

– közjogi szervek

– magánjog alapján működő, közfeladatot ellátó szervek, amennyiben megfelelő pénzügyi garanciákkal rendelkeznek;

– valamely tagállam magánjoga alapján működő, köz- és magánszféra közötti partnerség végrehajtásával megbízott és megfelelő pénzügyi garanciákkal rendelkező szervek

– az EUSZ V. címének értelmében a KKBP terén konkrét fellépések végrehajtásával megbízott, és a vonatkozó alap-jogiaktusban meghatározott személyek.

2.IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK

2.1.A nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések

Gyakoriság és feltételek

2.2.Irányítási és kontrollrendszer(ek)

2.2.1.Az irányítási módszer(ek), a finanszírozás végrehajtási mechanizmusai, a kifizetési módok és a javasolt kontrollstratégia indokolása

2.2.2.A felismert kockázatokkal és a csökkentésükre létrehozott belső kontrollrendszerekkel kapcsolatos információk

2.2.3.A kontroll költséghatékonyságának becslése és indokolása (a „kontroll költségei ÷ a kezelt kapcsolódó források értéke” hányados) és a hibakockázat várható szintjeinek értékelése (kifizetéskor és záráskor)

2.3.A csalások és a szabálytalanságok megelőzésére vonatkozó intézkedések

Tüntesse fel a meglévő vagy tervezett megelőző és védintézkedéseket, pl. a csalás elleni stratégiából.

3.A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA

3.1.A többéves pénzügyi keret érintett fejezete/fejezetei és a költségvetés érintett kiadási sora/sorai

·Jelenlegi költségvetési sorok

A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési sorok sorrendjében.

·Létrehozandó új költségvetési sorok

3.2.A javaslat előirányzatokra gyakorolt becsült pénzügyi hatása

3.2.1.Az operatív előirányzatokra gyakorolt becsült hatás összefoglalása

–    A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után operatív előirányzatok felhasználását

–    A javaslat/kezdeményezés az alábbi operatív előirányzatok felhasználását vonja maga után:

millió EUR (három tizedesjegyig)

A fent közölt összeg a következő tevékenységek finanszírozásához szükséges:

·A környezeti lábnyomra vonatkozó másodlagos adathalmazok beszerzése, amelyek kulcsfontosságú átlagos adatokat szolgáltatnak a legfontosabb folyamatok erőforrás-felhasználásáról és kibocsátásáról, amelyeket sok vállalat felhasználhat értékláncaik felmérésére, az esetleges adathiányok pótlására szolgáló adatok beszerzése és fejlesztése , a környezetilábnyom-adatbázis informatikai platformjának fejlesztési költségei, valamint az adatbázis karbantartásának a költségei a 2026–2027-es időszakban (10,095 millió EUR). A környezeti lábnyomra vonatkozó adathalmazokhoz való hozzáférés segíteni fogja a vállalatokat – különösen a kkv-kat – abban, hogy költséghatékonyabban és kevésbé megterhelő módon feleljenek meg a zöld állításokról szóló irányelvnek. A termékek környezeti teljesítményével kapcsolatos, kiváló minőségű adatokhoz való könnyű hozzáférés kulcsfontosságú lehetőséget jelent minden vállalat számára – de különösen a kkv-k – számára arra, hogy a környezetbarát jellegre vonatkozó állításaikat megbízhatóan igazolják, függetlenül attól, hogy léteznek-e vagy sem az ezen környezetbarát jellegre vonatkozó állításokról szóló javaslat 3. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok. A környezeti lábnyommal kapcsolatos adathalmazokhoz való hozzáférés más, a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos és a fogyasztókat a helyes választásban támogató uniós szakpolitikák – például a fenntartható termékek környezettudatos tervezéséről szóló rendeletre irányuló javaslat – végrehajtását is támogatja 122 . A fenntartható termékek környezettudatos tervezéséről szóló rendelet bevezeti a kötelező tájékoztatási követelmények megállapításának lehetőségét (amelyek össze is kapcsolhatók a címkézési követelményekkel), és a digitális termékútlevelek útján jobb információáramlást eredményez. A környezeti lábnyommal kapcsolatos adathalmazok – a fenntartható termékek környezettudatos tervezéséről szóló rendeletjavaslatban előre jelzett módon – támogatni fogják a tájékoztatási és teljesítményi követelményeknek jó minőségű másodlagos adatok harmonizált halmaza alapján történő kiszámítását és megállapítását.

·Tanulmányok és felmérések beszerzése az érdekelt felek által az állítások alátámasztására használt módszerek használatáról és a zöld állításokról szóló irányelv értékeléséről (0,150 millió EUR).

·A Közös Kutatóközpont kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy támogatja a Bizottságot bizonyos szükséges műszaki munkák elvégzésében. Az igazgatási megállapodás várhatóan körülbelül 1,700 millió EUR költséget jelent majd.

·Szintén jelentős kiadás lesz a 3. cikk (4) bekezdése szerinti, a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztására vonatkozó követelmények további pontosításáról szóló, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésének adminisztratív és technikai támogatása, amelyek életciklus alapú szabályokat határoznak meg egyes termékcsoportokra vagy ágazatokra vonatkozóan. Ez a költségvetési tétel 6 ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktus előkészítését tartalmazza (6,827 millió EUR)

·A kkv-k ezen irányelvhez való alkalmazkodását segítő kísérő intézkedések, ideértve a 3. cikk (4) bekezdése szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban leírt követelményeken alapuló számítási eszközök kidolgozását (1,210 millió EUR).

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség költségei magukban foglalják 2 további teljes munkaidős egyenértékes (1 TA és 1 CA) költségeit, valamint az irányelv 20. cikk (4) bekezdése szerinti végrehajtását követően az uniós piacon alkalmazott, környezetbarát jellegre vonatkozó állítások nyomon követésének költségeit. Az Ügynökség feladata lesz a tagállamok által a 20. cikk (1)–(3) bekezdése szerint jelentett információk részletes elemzése, és kétévente jelentést tesz közzé, amelyben értékeli a zöld állítások alakulását az EU-ban. Ez a becslés tartalmazza a legtöbb bizonyítékot, amelyek a tagállamok által félévente összeállított jelentésekben szerepeltek, és amelyeket kérdőíveken keresztül jelentenek európai szinten. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség a Környezetvédelmi Főigazgatósággal egyetértésben javasolja ezeket a kérdőíveket, és szabványos elektronikus eszközzel teszi elérhetővé azokat. A tagállamok által jelentett információk magukban egyesítik a nemzeti piacaikon megfogalmazott állításokra vonatkozó statisztikákat tartalmaz, a hamis állítások jellegének kvalitatív ismertetését, valamint a végrehajtott korrekciós intézkedéseket. Ezen munkatársak feladatai állandó jellegűek lesznek, és abból állnak, hogy országjelentéseket készítenek és kétévente összeállítják az elemzési jelentést, valamint elvégzik a háttérben szükséges támogató feladatokat (adminisztráció, kommunikáció, informatikai fejlesztés, üzleti támogatás stb.).

Ezt a részt az igazgatási jellegű költségvetési adatok táblázatában kell kitölteni, melyet először a pénzügyi kimutatás mellékletébe (a belső szabályzat V. melléklete) kell bevezetni; a mellékletet a szolgálatközi konzultációhoz fel kell tölteni a DECIDE rendszerbe.

millió EUR (három tizedesjegyig)

A Környezetvédelmi Főigazgatóságnál a jelenlegi személyzet a szakpolitikával kapcsolatos ügyekkel foglalkozó 2 teljes munkaidős egyenértéket kitevő tisztviselőből (AD), valamint a módszertani kérdésekkel foglalkozó 2 teljes munkaidős egyenértéket kitevő tisztviselőből (AD) áll. Ez a személyzet a jövőben is nélkülözhetetlen lesz, és várhatóan a következő feladatokat látja el:

·A zöld állításokra vonatkozó kezdeményezéshez kapcsolódó tevékenységek, úgymint a szakpolitikai koordináció, a zöld állításokra vonatkozó kezdeményezés munkaterve (beleértve a konkrét állításokkal kapcsolatos további követelmények részleges kidolgozását), csapatkoordináció, nyomon követés, valamint az érdekelt felekkel való kapcsolattartás. Ezekhez a tevékenységekhez 2 teljes munkaidős egyenértéket kitevő tisztviselőre van szükség mint erőforrásra.

·A környezeti lábnyom megállapítására szolgáló módszer és a zöld állítások alátámasztására szolgáló egyéb módszerek további fejlesztése a 3. cikkel összhangban: szakértői csoportok irányítása, a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok/a szervezetek környezeti lábnyomára vonatkozó ágazati szabályok átmeneti szakaszának kezelése (beleértve a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások elfogadásának további feladatait, amelyek egy része beépül a 3. cikk (4) bekezdése szerinti, a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások jövőbeni alátámasztására vonatkozó követelmények további pontosításáról szóló, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokba). Ezekhez a tevékenységekhez 1 teljes munkaidős egyenértéket kitevő tisztviselőre van szükség mint erőforrásra.

·A környezeti lábnyomra vonatkozó másodlagos adatok kezelése: szerződések kezelése, adatellenőrzések, épületadatbázis stb. Ezekhez a tevékenységekhez 1 teljes munkaidős egyenértéket kitevő tisztviselőre van szükség mint erőforrásra.

Általánosságban elmondható, hogy az életciklus-elemzéssel kapcsolatos feladatok (pl. módszertan- és adatfejlesztés), valamint a zöld állítások alátámasztására szolgáló módszertan és adatok fejlesztésével kapcsolatos feladatok speciális műszaki/tudományos ismereteket – PhD szintű tudományos képzettséget és a szakterületen szerzett több éves tapasztalatot – igényelnek. Az ilyen munkavállalókat nem lehetséges a szerződéses alkalmazottakra irányadó feltételekkel bevonzani. E feladatokat ezért hivatalos álláshelyeken keresztül kell ellátni, amelyeket, ha a házon belül nem áll rendelkezésre szakosodott személyzet, meg kell nyitni az ideiglenes alkalmazotti álláshelyek előtt.

Ezért a Környezetvédelmi Főigazgatóság további alkalmazottakat kér (3 AD és 1 END a pozíciók alábbi megoszlása szerint), akik:

·előkészítenek a 3. cikk (4) bekezdése szerinti mintegy 6–7 felhatalmazáson alapuló jogi aktust, amelyek a környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állítások alátámasztására vonatkozó követelmények további pontosításával foglalkoznak, bizonyos termékcsoportok és ágazatok esetében konkrét állítások szabályozása – például a javíthatóságra, az újrafeldolgozhatóságra vagy a tartósságra vonatkozók –, illetve sajátos életciklus-alapú szabályok megállapítása érdekében,

·előkészítik azokat a végrehajtási aktusokat, amelyek meghatározzák az új magánszektorbeli címkézési rendszerek nemzeti hatóságok általi jóváhagyására vonatkozó eljárásokat, valamint az állítások és a címkézési rendszerek megfelelőségi tanúsítványának formátumát,

·előkészítik azokat a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, amelyek tovább pontosítják a 8. cikkben említett környezeti címkézési rendszerek jóváhagyására vonatkozó kritériumokat az Unió-szerte egységes alkalmazás biztosítása érdekében,

·értékelik az uniós piacon működni kívánó harmadik országok hatóságai által létrehozott, bejelentett környezeti címkézési rendszereket, és előkészítik a Bizottság megfelelő jóváhagyó határozatait annak biztosítása érdekében, hogy ezek a rendszerek hozzáadott értéket teremtsenek környezetvédelmi törekvéseik, valamint a környezeti hatások, környezeti tényezők vagy környezeti teljesítmény lefedettsége tekintetében, vagy egy bizonyos termékcsoport vagy ágazat esetében, és megfelelnek ezen irányelv követelményeinek,

·felügyelik a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével kapcsolatos előkészítő és áttekintő tanulmányokat, valamint egyéb tanulmányokat,

·létrehoznak és kezelnek a jelen és más szakpolitikák– például a fenntartható termékek környezettudatos tervezéséről szóló rendelethez, az elemekről és akkumulátorokról szóló rendelethez vagy a taxonómiához – szempontjából lényeges környezetilábnyom-adatbázist.

Ezenfelül két szakértői csoport került bevonásra ebbe a szakpolitikába, és a költségvetésnek szakértői csoportonként évente három ülést kell fedeznie.

millió EUR (három tizedesjegyig)

3.2.2.Operatív előirányzatokból finanszírozott becsült kimenet

Kötelezettségvállalási előirányzatok, millió EUR (három tizedesjegyig)

3.2.3.Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és a Bizottság igazgatási előirányzataira gyakorolt becsült hatás

3.2.3.1.Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség humán erőforrásaira gyakorolt becsült hatás

    A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után igazgatási jellegű előirányzatok felhasználását.

    A javaslat/kezdeményezés az alábbi igazgatási jellegű előirányzatok felhasználását vonja maga után:

millió EUR (három tizedesjegyig)

Személyzettel kapcsolatos követelmények (teljes munkaidős egyenérték):

3.2.3.2. Az igazgatási előirányzatokra vonatkozó becsült igények a Bizottságnál

3.2.3.3. Az igazgatási előirányzatokra gyakorolt becsült hatás összefoglalása

     A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után igazgatási jellegű előirányzatok felhasználását.

 A javaslat/kezdeményezés az alábbi igazgatási jellegű előirányzatok felhasználását vonja maga után:

millió EUR (három tizedesjegyig)

A humán erőforrással és más igazgatási jellegű kiadásokkal kapcsolatos előirányzat-igényeket az adott főigazgatóság rendelkezésére álló, az intézkedés irányításához rendelt előirányzatokkal és/vagy az adott főigazgatóságon belüli átcsoportosítással kell teljesíteni. A források adott esetben a költségvetési korlátok betartása mellett kiegészíthetők az éves elosztási eljárás keretében az irányító főigazgatósághoz rendelt további allokációkkal.

3.2.3.4. Becsült humánerőforrás-szükségletek

–    A javaslat/kezdeményezés nem igényel humán erőforrást.

–    A javaslat/kezdeményezés az alábbi humánerőforrás-igénnyel jár:

A becsléseket teljes munkaidős egyenértékben kell kifejezni

Az elvégzendő feladatok leírása:

3.2.4.A jelenlegi többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség

A javaslat/kezdeményezés

–    teljes mértékben finanszírozható a többéves pénzügyi keret érintett fejezetén belüli átcsoportosítás révén.

A LIFE-keretet (09.02.02. költségvetési sorok) az Európai Környezetvédelmi Ügynökség számára nyújtott megnövelt támogatás ellentételezésére fogják felhasználni.

–    a többéves pénzügyi keret lekötetlen mozgásterének és/vagy a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletben meghatározott különleges eszközök felhasználását teszi szükségessé.

–    a többéves pénzügyi keret módosítását teszi szükségessé.

3.2.5.Harmadik felek részvétele a finanszírozásban

A javaslat/kezdeményezés

–    nem irányoz elő harmadik felek általi társfinanszírozást.

–    előirányoz harmadik felek általi társfinanszírozást az alábbi becslések szerint:

előirányzatok, millió EUR (három tizedesjegyig)

3.3.A bevételre gyakorolt becsült hatás

–    A javaslatnak/kezdeményezésnek nincs pénzügyi hatása a bevételre.

–    A javaslatnak/kezdeményezésnek van pénzügyi hatása – a bevételre gyakorolt hatása a következő:

a javaslat a saját forrásokra gyakorol hatást

a javaslat az egyéb bevételekre gyakorol hatást

kérjük adja meg, hogy a bevétel kiadási sorhoz van-e rendelve 

millió EUR (három tizedesjegyig)

A címzett bevételek esetében tüntesse fel az érintett kiadáshoz tartozó költségvetési sor(oka)t.

Egyéb megjegyzések (pl. a bevételre gyakorolt hatás számítására használt módszer/képlet vagy egyéb más információ).

(1)    Európai Bizottság: Javaslat – Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a 2005/29/EK és a 2011/83/EU irányelv módosításáról, a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának a tisztességtelen gyakorlatokkal szembeni hatékonyabb védelem és a hatékonyabb tájékoztatás révén történő növelése tekintetében, COM(2022) 143 final, elérhető a következő internetcímen: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:52022PC0143&from=HU  

(2)    Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) (HL L 149., 2005.6.11., 22. o.), annak módosított formájában.

(3)    SWD(2022) 85 final; EUR-Lex – 52022SC0085 – EN – EUR-Lex (europa.eu) . 

(4)    A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az európai zöld megállapodás, COM(2019) 640 .

(5)    COM(2020) 98 final, 2020. március 11.

(6)    COM(2020) 696 final, 2020. november 13. 

(7)    COM(2023) 62 final, 2023. február 1.

(8)    14167/20. sz. tanácsi következtetések.

(9)    Az Európai Parlament 2021. február 10-i állásfoglalása a körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervről (2020/2077(INI)).

(10)     Konferencia Európa jövőjéről – Report on the Final Outcome (Jelentés a végeredményről), 2022. május.

(11)    COM(2022) 404 final.

(12)    Európai Bizottság: Behavioural Study on Consumers’ Engagement in the Circular Economy (Viselkedéstanulmány a fogyasztóknak a körforgásos gazdaságban való részvételéről), 2018. október, 10. o.

(13)    Európai Bizottság, Bevezető hatásvizsgálat: A zöld átállásra vonatkozó tudatos fogyasztói magatartás kialakítása, 2020.

(14)    A nyilvános online konzultáció összefoglalója elérhető az Európai Bizottság „Ossza meg velünk véleményét!” elnevezésű honlapján: https://ec.europa.eu/info/law/better-regulation/have-your-say/initiatives/12467-Empowering-the-consumer-for -the-green-transition

(15)     Termékek és vállalkozások környezeti teljesítménye – az állítások alátámasztása (europa.eu) .

(16)     Consumer Market Study on Environmental Claims for Non-Food Products (Fogyasztói piaci tanulmány a nem élelmiszertermékek kapcsán tett, a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokról) , Európai Bizottság, 2014.

(17)    Environmental claims in the EU: Inventory and reliability assessment (A környezetbarát jellegre vonatkozóan az Unióban alkalmazott állítások számbavétele és megbízhatóságának értékelése), 2020. Elérhető a következő internetcímen: https://ec.europa.eu/environment/eussd/smgp/pdf/2020_Greenclaims_inventory.zip

(18)    2020 – Sweep on misleading sustainability claims (A félrevezető fenntarthatósági állításokkal kapcsolatos online ellenőrzési akció),  Sweeps (europa.eu) . 

(19)    A weboldalak átvilágítása – fókuszban a „zöldrefestés”: a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások fele megalapozatlan, elérhető a következő internetcímen: https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_21_269

(20)    SWD(2022) 85 final, 2. melléklet, 66. o.

(21)    Egy ötfokozatú Likert-skálán adott válaszok. Ezeket a Bizottság átváltotta pontokra, elősegítendő a következetes megjelenítést, valamint hogy jól tükrözzék az egyetértés mértékét. A „Nem tudom” válaszok 0 pontot, Az „Egyáltalán nem érdekel” vagy „Egyáltalán nem hatékony” válaszok 1 pontot, míg a skála másik végén a „Nagyon érdekel” vagy „Mindig” válaszok 4 pontot kaptak.

(22)    A „kereskedővel kapcsolatos állítás” minden olyan állításra vonatkozik, amelyet az adott kereskedő önmagával mint szervezettel kapcsolatban tett, ellentétben a kereskedő által termékeinek (áruinak vagy szolgáltatásainak) egyikére vonatkozóan tett állítással.

(23)    Előkészítő tanulmány arról, hogy miként lehetne a fogyasztók szerepét megerősíteni annak érdekében, hogy aktív szerepet játsszanak a zöld átállásban, 2021. október. Elérhető a következő címen: Proposal for a Directive on empowering consumers for the green transition and annex (A fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának növeléséről szóló irányelvre irányuló javaslat és annak melléklete) (europa.eu) .

(24)    Európai Bizottság, Bevezető hatásvizsgálat: A zöld átállásra vonatkozó tudatos fogyasztói magatartás kialakítása (2020) – a konzultációk áttekintése a hatásvizsgálat 2. mellékletében, 69. oldal.

(25)    Az SWD(2022) 85 final c. dokumentum 12. mellékletében található a problémák fogyasztói piacra és környezetre gyakorolt következményeire vonatkozó bővebb információ.

(26)    Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”), 6. és 7. cikk (HL L 149., 2005.6.11., 22. o.).

(27)    Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”), I. melléklet (HL L 149., 2005.6.11., 22. o.).

(28)    COM(2022) 672 final.

(29)    Az Európai Parlament és a Tanács 2009/125/EK irányelve (2009. október 21.) az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról, L 285/10.

(30)    COM(2022) 142 final.

(31)    Az Európai Parlament és a Tanács 305/2011/EU rendelete (2011. március 9.) az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 88., 2011.4.4., 5. o.).

(32)    COM(2020) 798 final.

(33)    Az Európai Parlament és a Tanács 66/2010/EK rendelete (2009. november 25.) az uniós ökocímkéről (HL L 27., 2010.1.30., 1. o.).

(34)    Az Európai Parlament és a Tanács 1221/2009/EK rendelete (2009. november 25.) a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről és a 761/2001/EK rendelet, a 2001/681/EK és a 2006/193/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 342., 2009.12.22., 1. o.).

(35)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/848 rendelete (2018. május 30.) az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek jelöléséről, valamint a 834/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 150., 2018.6.14., 1. o.).

(36)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1369 rendelete (2017. július 4.) az energiacímkézés keretének meghatározásáról és a 2010/30/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 198., 2017.7.28., 1. o.).

(37)    Az Európai Parlament és a Tanács 2009/125/EK irányelve (2009. október 21.) az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról (átdolgozás) (HL L 285., 2009.10.31., 10. o.).

(38)     https://ec.europa.eu/environment/strategy/zero-pollution-action-plan_en  

(39)    COM(2020) 380 final.

(40)     COM(2020) 381 final .

(41)    COM(2021) 82.

(42)

   A hatásvizsgálattal összefüggésben lefolytatott valamennyi konzultáció áttekintése a COM(2022) 85 final közlemény 2. mellékletében találhatók.

(43)     https://ec.europa.eu/info/law/better-regulation/have-your-say/initiatives/1740-Towards-an-EU-Product-Policy-Framework-contributing-to-the-Circular-Economy_hu  

(44)     https://ec.europa.eu/environment/eussd/smgp/pdf/EF_stakeholdercons19.pdf  

(45)

   További információ:  https://ec.europa.eu/environment/eussd/smgp/initiative_on_green_claims.htm

(46)    SWD(2022) 85 final.

(47)    SEC(2022) 165.

(48)    Ez a javaslat nem azokra a digitális információs eszközökre összpontosít, amelyekkel a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának növeléséről szóló javaslat foglalkozik.

(49)    SWD(2022) 85 final, 7. szakasz: Az előnyben részesített szakpolitikai alternatívák, 59. o.

(50)    SWD(2022) 85 final, 29–30. o.

(51)    SWD(2022) 85 final, 31–32. o.

(52)    A módszerekkel, valamint a tesztelésükre szolgáló kísérleti szakasszal kapcsolatos további információk elérhetők itt: https://ec.europa.eu/environment/eussd/smgp/  

(53)    Éghajlatváltozás, ózonlebontás, humán toxicitás – rákkeltő, humán toxicitás – nem rákkeltő, szilárd részecskék, ionizáló sugárzás – emberi egészség, fotokémiai ózonképződés – emberi egészség, elsavasodás, eutrofizáció – szárazföldi, eutrofizáció – édesvízi, eutrofizáció – tengeri, ökotoxicitás – édesvízi, földhasználat, vízhasználat, erőforrás-használat – ásványok és fémek, erőforrás-felhasználás – fosszilis tüzelőanyagok.

(54)    A Bizottság 2003/361/EK ajánlása (2003. május 6.) a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról ( HL L 124., 2003.5.20., 36. o. ).

(55)    A termékek azon nagyon kis hányada esetében, amely közvetlenül az alternatíva jóváhagyása előtt raktáron van, feltételezzük, hogy az eladó távolítja el az állításokat (például matricával letakarva azokat). Ez bizonyos költségekkel jár a készleten lévő termékek kis hányada esetében az alternatíva bevezetésének első két évében, amely időszak végére feltételezzük, hogy ezeket a termékeket már eladták.

(56)    Házon belüli becslés egy egyedi hatásra (például a termék bioalapú [vagy újrahasznosított] tartalmának százalékos arányára) vonatkozó olyan konkrét állítás kapcsán, amelyre vonatkozóan a bizonyítékok egyértelműek, azaz olyan állítás kapcsán, amely a gyártás során felhasznált anyagokra vonatkozó, könnyen elérhető információk/dokumentumok alapján alátámasztható.

(57)    Házon belüli becslés, amely a teljes szervezet környezeti lábnyomára vonatkozó állítás hitelesítésére vonatkozik. Az átlagértékek a Környezetvédelmi Főigazgatóság által készített további, célzott felmérésen alapulnak, amelyhez a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok/szervezetek környezeti lábnyomára vonatkozó ágazati szabályok kidolgozását támogató hét legfontosabb tanácsadó szolgáltatott észrevételeket, amelyeket összehasonlítottak más szakirodalmi forrásokkal.

(58)    Az adminisztratív költségek részletes ismertetése elérhető itt: SWD(2022) 85 final, 200. oldal.

(59)    SWD(2022) 85 final.

(60)     HL L 124., 2003.5.20., 36. o.

(61)    SWD(2022) 85 final, 50. o.: „Az 1.1. részproblémával (vagyis a termék környezeti jellemzőire vonatkozó megbízható információ hiánya az értékesítés helyén) kapcsolatban a Bizottság már a korai szakaszban elvetett minden alternatívát, mivel nem lehetett bizonyítani azok hozzáadott értékét, továbbá a zöld állításokra vonatkozó kezdeményezés és a fenntartható termékekre vonatkozó kezdeményezés várhatóan jelentősen csökkentik ezt a részproblémát”.

(62)    A Bizottság közleménye – Iránymutatás a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmezéséhez és alkalmazásához (HL C 526., 2021.12.29., 1. o.).

(63)    Vagyis nem valamilyen tanúsítási rendszeren alapul, illetve nem a hatóságok vezették be.

(64)    COM(2022) 143 final, Melléklet a következőhöz: Javaslat – Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a 2005/29/EK és a 2011/83/EU irányelv módosításáról, a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának a tisztességtelen gyakorlatokkal szembeni hatékonyabb védelem és a hatékonyabb tájékoztatás révén történő növelése tekintetében.

(65)    A belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről és a 2008/49/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i európai parlamenti és tanácsi 1024/2012/EU rendelettel létrehozva (HL L 316., 2012.11.14., 1. o.).

(66)    A termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. július 9-i 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban (HL L 218., 2008.8.13., 30. o.).

(67)    HL C […]., […]., […]. o.

(68)    A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv egy tisztább és versenyképesebb Európáért, COM(2020) 98 final.

(69)    A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az európai zöld megállapodás, COM(2019) 640 final.

(70)    Javaslat – Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a 2005/29/EK és a 2011/83/EU irányelv módosításáról, a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának a tisztességtelen gyakorlatokkal szembeni hatékonyabb védelem és a hatékonyabb tájékoztatás révén történő növelése tekintetében, COM(2022) 143 final.

(71)    Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) (HL L 149., 2005.6.11., 22. o.).

(72)    Javaslat – Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a fenntartható termékek környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról és a 2009/125/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, COM(2022) 132 final.

(73)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/848 rendelete (2018. május 30.) az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek jelöléséről, valamint a 834/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 150., 2018.6.14., 1. o.).

(74)     https://agriculture.ec.europa.eu/system/files/2023-01/agri-market-brief-20-organic-farming-eu_en_1.pdf

(75)    Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).

(76)    Az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelve (2013. június 26.) a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).

(77)    COM(2022) 132 final.

(78)    A textilszál-elnevezésekről és a textiltermékek szálösszetételének ehhez kapcsolódó címkézéséről és jelöléséről, valamint a 73/44/EGK tanácsi irányelv és a 96/73/EK és a 2008/121/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. szeptember 27-i 1007/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 272., 2011.10.18., 1. o.).

(79)    A Bizottság (EU) 2021/2279 ajánlása (2021. december 15.) a környezeti lábnyom meghatározására szolgáló módszereknek a termékek és a szervezetek életciklus-alapú környezeti teljesítményének mérésére és ismertetésére szolgáló alkalmazásáról (HL L 471., 2021.12.30., 1. o.).

(80)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/852 rendelete (2020. június 18.) a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról (HL L 198., 2020.6.22., 13. o.).

(81)    […].

(82)    Az Európai Parlament és a Tanács 1379/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről, az 1184/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 104/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 1. o.).

(83)    Az Európai Parlament és a Tanács 2006/114/EK irányelve (2006. december 12.) a megtévesztő és összehasonlító reklámról (HL L 376., 2006.12.27., 21. o.).

(84)    Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) (HL L 149., 2005.6.11., 22. o.), annak módosított formájában.

(85)    Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(86)    Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(87)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2394 rendelete (2017. december 12.) a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről és a 2006/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 345., 2017.12.27., 1. o.).

(88)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2394 rendelete (2017. december 12.) a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről és a 2006/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 345., 2017.12.27., 1. o.).

(89)    HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

(90)    Az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 353., 2008.12.31., 1. o.).

(91)    HL C 369., 2011.12.17., 14. o.

(92)    Az Európai Parlament és a Tanács 1024/2012/EU rendelete (2012. október 25.) a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről és a 2008/49/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (a továbbiakban: IMI-rendelet) (HL L 316., 2012.11.14., 1. o.).

(93)    HL L 345., 2017.12.27., 1. o.

(94)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/1828 irányelve (2020. november 25.) a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti keresetekről és a 2009/22/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 409., 2020.12.4., 1. o.).

(95)    Az Európai Parlament és a Tanács 66/2010/EK rendelete (2009. november 25.) az uniós ökocímkéről (HL L 27., 2010.1.30., 1. o.).

(96)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/848 rendelete (2018. május 30.) az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek jelöléséről, valamint a 834/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 150., 2018.6.14., 1. o.).

(97)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1369 rendelete (2017. július 4.) az energiacímkézés keretének meghatározásáról és a 2010/30/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 198., 2017.7.28., 1. o.).

(98)    Az Európai Parlament és a Tanács 2009/125/EK irányelve (2009. október 21.) az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról (átdolgozás) (HL L 285., 2009.10.31., 10. o.).

(99)    Az Európai Parlament és a Tanács 305/2011/EU rendelete (2011. március 9.) az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 88., 2011.4.4., 5. o.).

(100)    Az Európai Parlament és a Tanács 765/2008/EK rendelete (2008. július 9.) a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 30. o.).

(101)    Az Európai Parlament és a Tanács 1221/2009/EK rendelete (2009. november 25.) a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről és a 761/2001/EK rendelet, a 2001/681/EK és a 2006/193/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 342., 2009.12.22., 1. o.).

(102)    Az Európai Parlament és a Tanács 1999/94/EK irányelve (1999. december 13.) az új személygépkocsik forgalmazása alkalmával a tüzelőanyag-fogyasztásról és a CO2-kibocsátásról szóló vásárlói információk rendelkezésre állásáról (HL L 12., 2000.1.18., 16. o.).

(103)    Az Európai Parlament és a Tanács 305/2011/EU rendelete (2011. március 9.) az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 88., 2011.4.4., 5. o.).

(104)    Az Európai Parlament és a Tanács 2006/66/EK irányelve (2006. szeptember 6.) az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról, továbbá a 91/157/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 266., 2006.9.26., 1. o.).

(105)    Az Európai Parlament és a Tanács 94/62/EK irányelve (1994. december 20.) a csomagolásról és a csomagolási hulladékról (HL L 365., 1994.12.31., 10. o.).

(106)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/852 rendelete (2020. június 18.) a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról (HL L 198., 2020.6.22., 13. o.).

(107)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) …/… rendelete a szén-dioxid-eltávolítás uniós tanúsítási keretrendszerének létrehozásáról (HL L […]., […]., […]. o.).

(108)    Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25.) az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2012.11.14., 1. o.).

(109)    Az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelve (2013. június 26.) a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).

(110)    A Bizottság 2003/361/EK ajánlása (2003. május 6.) a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról ( HL L 124., 2003.5.20., 36. o. ).

(111)    A Bizottság 2003/361/EK ajánlása (2003. május 6.) a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról ( HL L 124., 2003.5.20., 36. o. ).

(112)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/943 irányelve (2016. június 8.) a nem nyilvános know-how és üzleti információk (üzleti titkok) jogosulatlan megszerzésével, hasznosításával és felfedésével szembeni védelemről (HL L 157., 2016.6.15., 1. o.).

(113)    Az Európai Parlament és a Tanács 765/2008/EK rendelete (2008. július 9.) a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 30. o.).

(114)    Az Európai Parlament és a Tanács 2008/99/EK irányelve (2008. november 19.) a környezet büntetőjog általi védelméről (HL L 328., 2008.12.6., 28. o.).

(115)    HL L 345., 2017.12.27., 1. o.

(116)    A zöld állítások esetében a kezdeményezés jogalapja az egységes piac, de a költségvetési források a 9. fejezetből (Környezetvédelem és éghajlat-politikai fellépés) származnak.

(117)    A költségvetési rendelet 58. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontja szerint.

(118)    Az egyes költségvetés-végrehajtási módszerek ismertetése, valamint a költségvetési rendeletre való megfelelő hivatkozások megtalálhatók a BUDGpedia oldalon: https://myintracomm.ec.europa.eu/corp/budget/financial-rules/budget-implementation/Pages/implementation-methods.aspx

(119)    Diff. = Differenciált előirányzatok / Nem diff. = Nem differenciált előirányzatok.

(120)    EFTA: Európai Szabadkereskedelmi Társulás.

(121)    Tagjelölt országok és adott esetben a nyugat-balkáni potenciális tagjelöltek.

(122)    Elérhető a következő internetcímen: https://environment.ec.europa.eu/publications/proposal-ecodesign-sustainable-products-regulation_en  

(123)    A teljesítés a nyújtandó termékekre és szolgáltatásokra vonatkozik (például: a finanszírozott diákcserék száma, épített utak hossza kilométerben stb.).

(124)    Az 1.4.2. szakaszban („Konkrét célkitűzés[ek]…”) feltüntetett célkitűzés.

(125)    Technikai és/vagy igazgatási segítségnyújtás, valamint uniós programok és/vagy intézkedések végrehajtásához biztosított támogatási kiadások (korábban: BA-tételek), közvetett kutatás, közvetlen kutatás.

(126)    Az operatív előirányzatokból finanszírozott külső munkatársakra vonatkozó részleges felső határérték (korábban: BA-tételek).

(127)    Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve. Az „N” helyére a végrehajtás várható első évét kell beírni (például: 2021). A következő évek esetében ugyanígy kell eljárni.

(128)    A tradicionális saját források (vámok, cukorilletékek) tekintetében nettó összeget kell megadni, amely a 20 %-kal (beszedési költségek) csökkentett bruttó összegnek felel meg.