—

tekintettel a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról, továbbá a 2847/93/EGK, az 1936/2001/EK és a 601/2004/EK rendelet módosításáról és az 1093/94/EK és az 1447/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. szeptember 29-i 1005/2008/EK tanácsi rendeletre (2) (a továbbiakban: az IUU rendelet),

—

tekintettel a súlyos emberi jogi jogsértések és visszaélések elleni korlátozó intézkedésekről szóló, 2020. december 7-i (EU) 2020/1998 tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel a kényszermunkával előállított termékek uniós piacon belüli tilalmáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2022. szeptember 14-i bizottsági javaslatra (COM(2022)0453), és az e javaslatról szóló európai parlamenti jelentéstervezetre,

—

tekintettel az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 768/2005/EK, az 1967/2006/EK és az 1005/2008/EK tanácsi rendelet és az (EU) 2016/1139 európai parlamenti és tanácsi rendelet halászati ellenőrzések tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2018. május 30-i európai bizottsági javaslatra (COM(2018)0368), és az e javaslatról szóló európai parlamenti jelentésre,

—

tekintettel a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról és az (EU) 2019/1937 irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2022. február 23-i európai bizottsági javaslatra (COM(2022)0071), és az e javaslatról szóló európai parlamenti jelentéstervezetre,

—

tekintettel „A » termelőtől a fogyasztóig« stratégia” című, 2020. május 20-i bizottsági közleményre (COM(2020)0381), és az e stratégiáról szóló, 2021. október 20-i európai parlamenti állásfoglalásra (4),

—

tekintettel a Bizottságnak „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia” című, 2020. május 20-i közleményére (COM(2020)0380), és az e stratégiáról szóló, 2021. június 9-i európai parlamenti állásfoglalásra (5),

—

tekintettel az antarktiszi védett tengeri területek létrehozásáról és a Déli-óceán biológiai sokféleségének megőrzéséről szóló, 2021. július 8-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság által a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrákesi Egyezmény módosításáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatról (COM(2022)0582) szóló ajánlás előkészítése céljából a Halászati Bizottság 2023. március 14-én kialakított álláspontjára,

—

tekintettel az ENSZ 1982. december 10-i tengerjogi egyezményére, amely 1994. november 16. óta van hatályban, és amelyet Kína 1996. május 15-én ratifikált,

—

tekintettel az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú, 1974. november 1-i nemzetközi egyezményre (SOLAS),

—

tekintettel a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) létrehozásáról szóló 1948. március 6-i egyezményre,

—

tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2007. június 14-i, a halászati ágazatban végzett munkáról szóló 188. sz. egyezményére ,

—

tekintettel a halászhajók biztonságáról szóló torremolinosi nemzetközi egyezményhez csatolt, 1993. április 2-i torremolinosi jegyzőkönyvre és a halászati biztonság fokozásáról szóló 2012. évi fokvárosi megállapodásra,

—

tekintettel az ENSZ Tengerjogi Egyezménye keretében létrejött, a nemzeti joghatóságon kívül eső területek tengeri biológiai sokféleségének megőrzéséről és fenntartható hasznosításáról szóló, 2023. március 4-i megállapodásra,

—

tekintettel a távolsági flottával foglalkozó tanácsadó testület és a piacokkal foglalkozó tanácsadó testület 2022. december 13-i, Kína távolsági víziflottája globális tevékenységeinek kezeléséről, valamint ennek a halászati irányításra gyakorolt hatásairól szóló közös tanácsára,

—

tekintettel a Halászati és Akvakultúra-termékek Piaca Európai Megfigyelőközpontjának (EUMOFA) „Az uniós halpiac – 2022. évi kiadás” című, 2022. november 29-i jelentésére,

—

tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága Strukturális és Kohéziós Politikai Tematikus Főosztályának „Kutatás a PECH bizottság számára – Kína szerepe és hatása a világ halászatában és akvakultúrájában” című, 2022. december 9-i tanulmányára,

—

tekintettel a kikötő szerinti államoknak a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedéseiről szóló, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) 2009. november 22-i konferenciája által jóváhagyott és 2016. június 5. óta hatályos megállapodásra,

—

tekintettel a FAO „The State of World Fisheries and Aquaculture 2022: Sustainability in Action” (A globális halászat és akvakultúra helyzete 2020-ban – a kék átalakulás felé) című jelentésére,

—

tekintettel az EU és a Kínai Népköztársaság közötti, „Az óceánokért dolgozó kék partnerség: jobb óceánpolitikai irányítás” elnevezésű, 2018. július 16-i megállapodásra,

—

tekintettel a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrákesi Egyezményt a halászati támogatásokról szóló megállapodás tekintetében módosító, a 2022. június 17-i 12. miniszteri konferencián elfogadott jegyzőkönyvre,

—

tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2019. március 12-i, „Az EU és Kína – stratégiai kilátások” című közös közleményére (JOIN(2019)0005),

—

tekintettel az indiai–csendes-óceáni térségre vonatkozó, a kereskedelem és a beruházások területén alkalmazandó stratégiáról szóló, 2022. július 5-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a Kínai Népköztársaság 1986. január 20-án elfogadott halászati jogszabályára és a kínai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium által 2019. augusztus 28-án közzétett javasolt reformra,

—

tekintettel a Kína távolsági halászatának fejlesztésére vonatkozó, 2017-ben közzétett 13. ötéves tervre és a 2022. július 1-jén közzétett 14. ötéves tervre,

—

tekintettel Chile, Kolumbia, Ecuador és Peru az egyes országok nemzeti joghatósága alá tartozó vizekkel szomszédos övezetekben halászó, külföldi lobogó alatt közlekedő halászhajókról szóló, 2020. november 3-i közös nyilatkozatára,

—

tekintettel a tengeri védelemről és a halászatról szóló, az Egyesült Államok által 2019. december 20-án elfogadott jogszabályra,

—

tekintettel az Egyesült Államok elnökének a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat és az ehhez kapcsolódó munkaügyi visszaélések elleni küzdelemről szóló, 2022. június 27-i nemzetbiztonsági feljegyzésére (NSM-11),

—

tekintettel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemre irányuló, a 2022 és 2026 közötti időszakra vonatkozó, 2022. október 19-i ötéves nemzeti stratégiára, amelyet az Egyesült Államok jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászattal foglalkozó ügynökségközi munkacsoportja dolgozott ki,

—

tekintettel az Egyesült Államok Kongresszusi Kutatószolgálatának „Kína szerepe a globális halászat kiaknázásában: Kérdések a Kongresszus számára” című, 2022. április 12-i jelentésére,

—

tekintettel a Tengerentúli Fejlesztési Intézet 2020. június 2-i, „Kína távolsági halászflottája: lépték, hatás és irányítás” című jelentésére,

—

tekintettel az Environmental Justice Foundation, „The Ever-Widening Net: Mapping the scale, nature and corporate structures of illegal, unreported and unregulated fishing by the Chinese distant-water fleet” (Az egyre szélesebb háló: a kínai távolsági flotta által folytatott jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat mértékének, jellegének és vállalati struktúráinak feltérképezése) című, 2022. március 30-i jelentésére,

—

tekintettel a nemzetközi szervezett bűnözés elleni globális kezdeményezés (Global Initiative against Transnational Organized Crime) és a Poseidon Aquatic Resource Management Ltd. „The Illegal, Unreported and Unregulated Fishing Index” (A jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatra vonatkozó mutató) című, 2021. december 23-án közzétett jelentésére,

—

tekintettel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemre irányuló törekvések és fellépések ösztönzésére irányuló, 2022. június 28-án elfogadott, a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni fellépéssel foglalkozó szövetségre irányuló kötelezettségvállalásra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—

tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A9-0282/2023),

A.

mivel az 1380/2013/EU rendelet 28. cikke kimondja, hogy az Európai Unió a tengeri biológiai erőforrások és a tengeri környezet fenntartható kiaknázásának, védelmének és az azokkal való fenntartható gazdálkodás biztosítása érdekében folytatja a külső halászati politikáját;

B.

mivel az IUU-rendelet 12. cikke előírja, hogy tilos a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat (a továbbiakban: IUU-halászat) útján szerzett halászati termékek behozatala; mivel az EU a halászati termékek világszinten legnagyobb importpiacaként világszerte központi szerepet játszik a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemben; mivel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatra vonatkozó zéró tolerancia politikáját mérettől függetlenül valamennyi országra egyformán kell alkalmazni;

C.

mivel jelenleg négy nem uniós ország rendelkezik piros lapos, nyolc pedig sárga lapos figyelmeztetéssel; mivel a Kínai Népköztársaság ellen soha nem indítottak eljárást az IUU-rendelet alapján, holott számos bizonyíték van arra, hogy jelentős és egyre növekvő mértékben vesz részt jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatban, amint azt a Halászati Bizottság által megrendelt, „Kína szerepe és hatása a világ halászatában és akvakultúrájában” című, 2022. decemberi tanulmány elemezte;

D.

mivel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról szóló rendelet 30. cikkével összhangban és a Bizottság kérésére az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA) segítséget fog nyújtani az EU-nak a harmadik országokkal és a halászattal foglalkozó nemzetközi szervezetekkel – többek között a regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel – való együttműködésben a koordináció és az intézkedéseknek való megfelelés megerősítése érdekében, különös tekintettel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemre irányuló intézkedésekre;

E.

mivel az IUU-rendelet 31. cikkének (3) bekezdése szerint egy harmadik ország nem együttműködő harmadik országként azonosítható, ha elmulaszt eleget tenni a nemzetközi jog értelmében rá mint lobogó, kikötő, vagy forgalomba hozatal szerinti vagy parti államra háruló azon kötelezettségének, hogy fellépjen a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzése, megakadályozása és felszámolása érdekében; mivel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról szóló rendeletben szereplő sárga lapos eljárás célja, hogy figyelmeztetésként szolgáljon, és lehetővé tegye az EU számára, hogy párbeszédet kezdjen a nem együttműködő harmadik országokkal;

F.

mivel megbízható hivatalos adatok hiányában a becslések szerint Kína rendelkezik a világ legnagyobb halászflottájával, beleértve a világ legnagyobb távolsági halászflottáját, amely a hivatalos kínai adatok szerint több mint 2 700 hajóból áll, és mivel Kína a világ legnagyobb hallisztimportőre (8); mivel az EU távolsági flottája ehhez képest jóval kisebb, 259 hajóból áll;

G.

mivel annak oka, hogy Kína mára a világ legnagyobb távolsági halászflottáját és akvakultúra-iparát fejlesztette ki, részben az, hogy saját felségvizein és saját kizárólagos gazdasági övezeteiben túlzott mértékben kiaknázta a tengerek biológiai erőforrásait, továbbá hogy a szennyezés miatt pusztulnak az élőhelyek; mivel a tengeri eredetű élelmiszerek Kína általi előállításának, kitermelésének és fogyasztásának nagyságrendje szerte a világon messzemenő következményekkel jár a halgazdálkodásra és az állománymegőrzésre, valamint az élelmezésbiztonságra; mivel Kína távolsági flottája az uniós halászflotta egyik fő versenytársa;

H.

mivel értékét tekintve Norvégia és az Egyesült Királyság után Kína a harmadik legnagyobb exportőr, amely halászati és akvakultúra-termékeket szállít az EU-ba; mivel a Kínában fogyasztott halak több mint 80%-a akvakultúrából származik (9); mivel Kína akvakultúra-termelése 2020-ban összesen mintegy 70,5 millió tonnát tett ki, ami önmagában a globális akvakultúra-termelés 58%-át és az ázsiai akvakultúra-termelés 63%-át teszi ki; mivel a Kínai Népköztársaságból érkező behozatal 2022-ben 1 815 371 000 EUR-t tett ki, ami a teljes uniós behozatal 5,6%-ának felel meg; mivel az EU és a Kínai Népköztársaság közötti kereskedelmi mérleg a halászati és akvakultúra-termékek tekintetében jelentős hiányt mutat (1 095 600 000 EUR);

I.

mivel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet becslése szerint a kínai halászati támogatások 2008 és 2017 között az összes globális támogatás mintegy 41%-át tették ki;

J.

mivel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat tekintetében 2019-ben és 2022-ben egyaránt vizsgált 152 parti állam közül Kína érte el a legrosszabb mutatót a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat tekintetében; mivel távolról sem Kína flottája az egyetlen olyan flotta, amely jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatban vesz részt, de méretéből és globális jelenlétéből adódóan messzemenő hatást fejt ki világszerte;

K.

mivel az EU elkötelezett a fenntartható halászati gazdálkodás fejlesztése mellett, ideértve a megfigyelési, nyomonkövetési, ellenőrzési és felügyeleti kapacitások javítására irányuló intézkedéseket az IUU-halászat elleni küzdelem keretében, valamint a versenyképesség és az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében;

L.

mivel Kína még nem ratifikálta a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemre irányuló kulcsfontosságú nemzetközi egyezményeket, többek között a kikötő szerinti államoknak a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedéseiről szóló FAO-megállapodást és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet a halászati ágazatban végzett munkáról szóló 188. sz. egyezményét;

M.

mivel a Kínai Népköztársaság aláírta a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) 2022. júniusi megállapodását a halászati támogatásokról;

N.

mivel a Kínai Népköztársaság 2022 júniusában ratifikálta a Jeges-tenger középső térségének nyílt tengeri részén történő szabályozatlan halászat megelőzéséről szóló megállapodást;

O.

mivel az Európai Unió és a Kínai Népköztársaság 2018-ban aláírta a kék partnerségnek nevezett kétoldalú megállapodást azzal a céllal, hogy javítsák a globális óceánpolitikai irányítással kapcsolatos együttműködést; mivel a kék partnerséggel foglalkozó állandó munkacsoport évente egyszer vagy kétszer ülésezik; mivel ez a szervezet három pilléren alapul, amelyek összhangban vannak az EU nemzetközi óceánpolitikai irányítással kapcsolatos politikájával, melynek célja az óceánpolitikai irányítási keret megerősítése (beleértve a halászatot és a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelmet), a fenntartható kék gazdaság feltételeinek előmozdítása, valamint a tudományos, kutatási és tengeri adatokkal kapcsolatos együttműködés előmozdítása;

P.

mivel a távolsági flottával foglalkozó tanácsadó testület és a piacokkal foglalkozó tanácsadó testület 2022. december 15-i közös tanácsa szerint „a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem terén az EU és Kína közötti együttműködés megvalósításának üteme nem arányos a kínai távolsági halászflotta gyors bővülésével és hatalmas, fenntarthatatlan és átláthatatlan tevékenységeinek globális hatásával”;

Q.

mivel a Magnyitszkij-törvény értelmében az USA Pénzügyminisztériumának a Külföldi Vagyon Ellenőrzésével Foglalkozó Hivatala kényszermunka gyanúja miatt szankciókat vetett ki több kínai halászati társaságra, összesen 157 hajót lefedve;

R.

mivel Kína összesített tengeri fogása jelenleg 14 és 16 millió tonna közé tehető, amelyből 3–4 millió tonnát a távolsági flotta fog ki nagyobb részt a nyugat-afrikai vizekben és Dél-Amerika nyugati partjai (Ecuador és Peru) közelében (10);

S.

mivel annak biztosítása érdekében, hogy az Unió halászati termékeinek előállítása ne kerüljön veszélybe, és hogy a feldolgozóipar számára megfelelő halászatitermék-ellátás álljon rendelkezésre, a Tanács a Bizottság javaslata alapján a megfelelő mennyiségű vámkontingenseken belül évente kétszer csökkentheti vagy felfüggesztheti számos halászati termék behozatali vámját (11); mivel 2017-ben az EU-ba behozott, 0 %-os autonóm vámkontingensben részesülő tonhalfilé 39 %-a Kínából származott (12);

T.

mivel az EUMOFA adatai szerint Kína 2017-ben 5,35 millió tonna halászati és akvakultúra-terméket exportált (ennek 9%-át az EU-ba) 19,17 milliárd EUR névértékben (ez az uniós behozatal 8%-a); mivel az EUMOFA 2021. évi adatai (ez a legutóbbi olyan év, amelyre vonatkozóan adatok állnak rendelkezésre) ugyancsak azt mutatják, hogy a kínai eredetű tengeri élelmiszerek exportja 3,71 millió tonnára esett vissza (ennek 10%-a az EU-ba), 18,1 milliárd EUR névértékben (ez az uniós behozatal 8%-a);

U.

mivel az európai piacra behozott kínai eredetű tengeri élelmiszerek átláthatatlan műveletekből származnak, és súlyosan aláássák az EU egységes piacának versenyképességét; mivel ez komoly gazdasági és munkaügyi következményekkel jár az ágazatban és az ellátási lánc egészében működő vállalatokra nézve;

V.

mivel Kína 2020-ban szigorított a távoli területeken folytatott halászatra vonatkozó szabályain; mivel Kína 2017-ben kötelezettséget vállalt arra, hogy 2020-ig 3 000 hajóra korlátozza távolsági flottáját;

W.

mivel a tengerstratégia Kína hatalma kiterjesztésére irányuló tervének alapvető része; mivel a polgári tengerészeti ágazat átpolitizálása és militarizálása figyelhető meg, többek között a halászat tekintetében is; mivel az EU-nak figyelembe kell vennie a halászattal kapcsolatos stratégiai szuverenitását érintő kihívásokat, különösen a legkülső régiókban;