(1a)

A „Héa a digitális korban” csomag, amelynek ez az irányelv is részét képezi, az arányosság elvének tiszteletben tartására törekszik, egyensúlyt teremtve egyrészt a csalás elleni küzdelem célkitűzése, másrészt a javasolt szabályok alkalmazása során a vállalkozások, különösen a kkv-k és a mikrovállalkozások esetében a mindennapi működésben felmerülő nehézségek, valamint a nemzeti hatóságoknál felmerülő nehézségek tekintetében. A reformból eredő új héakötelezettségeknek egyszerűnek, egyértelműnek, hatékonynak és kiegyensúlyozottnak kell lenniük valamennyi érintett fél számára annak érdekében, hogy a gyakorlatban is működjenek a vállalkozások és a közigazgatási hatóságok számára.

(1b)

A „Héa a digitális korban” csomag biztosítani kívánja a magánélethez és a személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jogok teljes körű tiszteletben tartását, valamint az (EU) 2016/679  (1a) és (EU) 2018/1725  (1b) európai parlamenti és tanácsi rendelet személyes adatok kezelésére való alkalmazhatóságát. Az illetékes adóhatóságok kizárólag a csalás elleni küzdelem céljából kezelhetik az összegyűjtött információkat.

(1c)

A Bizottságnak biztosítania kell az adófizetők jogainak tiszteletben tartását, mivel az adóhatóságok hatalmas mennyiségű adathoz fognak hozzáférni, többek között az algoritmikus adatelemző rendszerekből. Az új technológiák alkalmazása során tiszteletben kell tartani az uniós értékeket, az emberi jogokat és az elsődleges jogot.

(1d)

Az egyének személyes adatainak gyűjtése semmilyen körülmények között nem sértheti az egyének magánélethez való jogát. Máskülönben ez egyenértékűnek minősülne a jogellenes megfigyeléssel. A számlákon szereplő információk felfedhetnek bizonyos természetes személyekre vonatkozó érzékeny információkat, például vásárolt árukra (beleértve az intim termékeket is), utazásokra vagy jogi szolgáltatásokra vonatkozó információkat.

(2)

A héabevallási kötelezettségeket a platformgazdaság kihívásainak kezelése és a héaalanyként történő, Unión belüli többszöri nyilvántartásba vétel szükségességének csökkentése érdekében ki kell igazítani .

(2)

Az egyenlő versenyfeltételek és a belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében a héabevallási kötelezettségeket ki kell igazítani a platformgazdaság kihívásainak kezelése , a héaalanyként történő, Unión belüli többszöri nyilvántartásba vétel szükségességének csökkentése , valamint az adófizetők, nevezetesen a kkv-k megfelelési költségeinek jelentős csökkentése érdekében .

(3)

A becslések szerint 2020-ban az Unióban 93 milliárd EUR volt a héabevétel-kiesés (61), amelynek jelentős részét a csalás, különösen az „eltűnő kereskedő” révén elkövetett, Közösségen belüli csalás (62) teszi ki, amely a becslések szerint 40–60 milliárd EUR-ra rúg (63). Az Európa jövőjéről szóló konferencia zárójelentése szerint a polgárok a következőket szorgalmazzák: „Az adópolitikák harmonizálása és összehangolása az EU tagállamain belül az adócsalás és adókikerülés megelőzése érdekében”; „Az uniós tagállamok közötti együttműködés előmozdítása annak biztosítására, hogy az EU-ban valamennyi vállalat megfizesse az adókból rá háruló méltányos részt”. A „Héa a digitális korban” kezdeményezés összhangban van ezekkel a célokkal.

(3)

A becslések szerint 2020-ban az Unióban 93 milliárd EUR volt a héabevétel-kiesés (61), amelynek jelentős részét a csalás, különösen az „eltűnő kereskedő” révén elkövetett, Közösségen belüli csalás (62) teszi ki, amely a becslések szerint 40–60 milliárd EUR-ra rúg (63). A jelenlegi héabevétel-kiesés rámutat arra, hogy hatékony információcsere-mechanizmusok végrehajtása és az ilyen információcserét szolgáló megfelelő (emberi, pénzügyi, technikai és technológiai) eszközök révén kezelni kell a határokon átnyúló héacsalást és a körhintacsalást. Ezenkívül a héabevétel-kiesés mértékei tagállamonként jelentősen eltérőek, ezért fontos az uniós szintű együttműködés és koordináció megerősítése.

(3a)

A héabevétel-kiesés bizalomhiányt szít az uniós adóhatóságok között, és az „eltűnő kereskedő” révén elkövetett, Közösségen belüli csalásoknál sokkal szélesebb körű jelenség. Az „eltűnő kereskedő” révén elkövetett, Közösségen belüli csalás, ezen belül pedig a körhintacsalás elleni küzdelem legjobb módja a Közösségen belüli termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások héamentességének megszüntetése lenne, mivel ez a fajta csalás nagyrészt a héa szakaszosan történő beszedésének megszakadásán alapul. A héacsalás elleni küzdelem jobb körülhatárolása érdekében a Bizottságnak további elemzést kellene végeznie azzal kapcsolatban, hogy ezen irányelv végrehajtása hogyan teremthetné meg az alapot a Közösségen belüli termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás héamentességének megszüntetéséhez (azaz a „végleges héarendszerhez”).

(3b)

A Közösségen belüli ügyletekkel összefüggésben a nemzetközi kereskedelmi statisztikákhoz (Intrastat) történő adatgyűjtés alapvető eszköz a tagállamok adóhatóságai számára a héacsalás elleni küzdelemben, és ezt fenn kell tartani.

(3c)

A Közösségen belüli termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás héamentessége növelheti a csalás lehetőségét, különösen a kiskereskedelem szintjén.

(4)

A határokon átnyúló ügyletekkel kapcsolatos adók beszedésének növelése és a tagállamok eltérő adatszolgáltatási rendszereinek alkalmazásából eredő jelenlegi széttagoltság megszüntetése érdekében szabályokat kell megállapítani az uniós digitális adatszolgáltatási követelményekre vonatkozóan. E szabályoknak biztosítaniuk kell, hogy ügyletenként szolgáltassanak információkat az adóhatóságok számára, hogy lehetővé tegyék az adatok egyeztetését, fokozzák az adóhatóságok ellenőrzési képességét és elrettentő hatást gyakoroljanak meg nem felelés esetén, ugyanakkor csökkenteniük kell a különböző tagállamokban működő vállalkozások megfelelési költségeit és fel kell számolniuk a belső piacon belüli akadályokat.

(4)

A határokon átnyúló ügyletekkel kapcsolatos adók beszedésének növelése és a tagállamok eltérő adatszolgáltatási rendszereinek alkalmazásából eredő jelenlegi széttagoltság megszüntetése érdekében – amely jelentős terhet ró a vállalkozásokra és a határokon átnyúló ellenőrzések hatékonyságának hiányát vonja maga után – szabályokat kell megállapítani az uniós digitális adatszolgáltatási követelményekre vonatkozóan. E szabályoknak biztosítaniuk kell, hogy ügyletenként szolgáltassanak információkat az adóhatóságok számára, hogy lehetővé tegyék az adatok egyeztetését, fokozzák az adóhatóságok ellenőrzési képességét és elrettentő hatást gyakoroljanak meg nem felelés esetén, ugyanakkor csökkenteniük kell a különböző tagállamokban működő vállalkozások megfelelési költségeit és fel kell számolniuk a belső piacon belüli akadályokat.

(4a)

A héacsalás gyakran összekapcsolódik a szervezett bűnözéssel és valószínűleg nagyon kisszámú szervezett hálózat felelős a több milliárd eurós összeget kitevő, határokon átnyúló héacsalásokért, ezzel nem csupán a tagállamok adóbevételeit érintve, de kedvezőtlen hatást gyakorolva az Unió saját forrásaira is. A tagállamoknak ezért közös felelősségük az összes tagállam héabevételeinek védelme.

(4b)

A Bizottság gondoskodni fog arról, hogy a digitális adatszolgáltatási követelmények vegyék figyelembe azon tagállamok tapasztalatait, amelyek már beruháztak a digitális számlázásba és adatszolgáltatásba, hogy az ezekben a tagállamokban meglévő beruházások ne vesszenek el, és valamennyi érdekelt fél élvezhesse ezek előnyeit.

(4c)

Az adóhatóságok ügyletenkénti tájékoztatását célzó digitális adatszolgáltatási kötelezettségeknek az arányosság elvével összhangban tisztességesnek, megvalósíthatónak és kiegyensúlyozottnak kell lenniük. A csalás felderítésére szolgáló technológiai megoldások megbízhatóságának az adófizetők számára nagyobb jogbiztonságot kell eredményeznie.

(5)

Annak érdekében, hogy az adatszolgáltatási folyamat automatizálását az adóalanyok és az adóhatóságok számára egyaránt megkönnyítsék, elektronikusan kell dokumentálni az adóhatóságoknak bejelentendő ügyleteket. Az elektronikus számlázás használatának kell a számlakiállítás alapértelmezett rendszerévé válnia . Mindazonáltal a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a belföldi értékesítések esetében más eszközöket is engedélyezzenek. Az elektronikus számlák értékesítő általi kiállítása és a vevőnek történő továbbítása nem köthető az adóhatóság előzetes engedélyéhez vagy ellenőrzéséhez.

(5)

Annak érdekében, hogy az adatszolgáltatási folyamat automatizálását az adóalanyok és az adóhatóságok számára egyaránt megkönnyítsék, elektronikusan kell dokumentálni az adóhatóságoknak bejelentendő ügyleteket. Az elektronikus számlázás használata a számlakiállítás alapértelmezett rendszerévé válhat . Mindazonáltal a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a belföldi értékesítések esetében más eszközöket is engedélyezzenek. 2028. január 1-jétől az elektronikus számlák értékesítő általi kiállítása és a vevőnek történő továbbítása nem köthető az adóhatóság előzetes engedélyéhez vagy ellenőrzéséhez.

(6)

Az elektronikus számla fogalommeghatározását össze kell hangolni a 2014/55/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (64) használt fogalommeghatározással, hogy a héabevallás terén megvalósítható legyen az egységesítés.

(6)

Az átmeneti időszak végén az elektronikus számla fogalommeghatározását össze kell hangolni a 2014/55/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (64) használt fogalommeghatározással, hogy a héabevallás terén megvalósítható legyen az egységesítés. A vállalkozások, különösen a 2013/34/EU irányelvben  (64a) meghatározott mikrovállalkozások és kisvállalkozások, valamint a nonprofit szervezetek számára azonban továbbra is meg kell engedni, hogy a 2006/112/EK irányelv 217. cikkével összhangban szabadon más szabványokat fogadjanak el.

(6a)

A vállalkozások és az adóhatóságok segítése érdekében az elektronikus számlázásra vonatkozó európai szabvány tartalmát hozzáférhetővé, egyszerűvé és egyértelművé kell tenni, különösen azáltal, hogy a Bizottság honlapján közzéteszik a szabványra vonatkozó összes vonatkozó információt. Tekintettel arra, hogy a 2014/55/EU irányelvben említett európai elektronikus számlázási szabványt az „üzleti és a közszféra közötti” (B2G) kontextushoz igazították, annak továbbfejlesztését úgy kell megtervezni, hogy figyelembe vegye a „vállalkozások közötti” (B2B) igényeket.

(7)

A héabevallási rendszer hatékony megvalósításához elengedhetetlen, hogy az információk késedelem nélkül eljussanak az adóhatósághoz. Ezért a határon átnyúló ügyletek esetében a számlakiállítás határidejét az adóztatandó tényállás bekövetkezésétől számított 2 munkanapban kell meghatározni.

(7)

A héabevallási rendszer hatékony megvalósításához elengedhetetlen, hogy az információk késedelem nélkül eljussanak az adóhatósághoz. Ezért a határon átnyúló ügyletek esetében a számlakiállítás határidejét az adóztatandó tényállás bekövetkezésétől számított nyolc munkanapban kell meghatározni. A héacsalásokat érintő büntetőeljárások lefolytatására vonatkozó elévülési időket ennek megfelelően ki kell igazítani.

(9)

Az elektronikus számla mint az ügyletek héaszempontú dokumentálásának alapértelmezett módszere nem lenne alkalmazható, ha az elektronikus számla használata továbbra is a számlabefogadó beleegyezésétől függne. Ezért az elektronikus számla kiállításához a továbbiakban nem írható elő ilyen beleegyezés .

(9)

Az elektronikus számla mint az ügyletek héaszempontú dokumentálásának alapértelmezett módszere nem lenne alkalmazható, ha az elektronikus számla használata továbbra is a számlabefogadó beleegyezésétől függne. Ezért 2028. január 1-jétől már nem írható elő a számlabefogadó beleegyezése .

(10a)

Az összesítő számlák időt és költségeket takarítanak meg, és csökkentik a számlázással kapcsolatos adminisztratív terheket. Ezenkívül csökkentik a hibalehetőséget, és az egyszerűsített nyilvántartásnak köszönhetően egyszerűsítik az értékesítők és a vevők munkáját. Ugyanakkor csalás céljából is visszaélhetnek velük. Ezért az összesítő számlákat csak a vállalkozások közötti ügyletekre kell fenntartani, és azok csak korlátozott időtartamra vonatkozhatnak.

(12)

Annak érdekében, hogy az adóalanyok számára megkönnyítsék a számlaadatok továbbítását, a tagállamoknak az adóalanyok rendelkezésére kell bocsátaniuk az ilyen adattovábbításhoz szükséges eszközöket, amelyek lehetővé teszik, hogy az adatokat közvetlenül az adóalany vagy az adóalany nevében eljáró harmadik fél küldje el.

(12)

A naponta cserélt információk növekvő áramlása nagy teljesítményű számítógépes szoftvereket igényel, amelyek képesek az információkat folyamatosan és biztonságosan továbbítani a nemzeti közigazgatásoknak. Annak érdekében, hogy az adóalanyok számára megkönnyítsék a számlaadatok továbbítását, a tagállamoknak az adóalanyok , különösen a 2013/34/EU irányelvben meghatározott mikrovállalkozások és kisvállalkozások, valamint a nonprofit szervezetek rendelkezésére kell bocsátaniuk az ilyen adattovábbításhoz szükséges eszközöket, amelyek lehetővé teszik, hogy az adatokat közvetlenül az adóalany vagy az adóalany nevében eljáró harmadik fél küldje el.

(13)

Jóllehet a Közösségen belüli ügyletekre vonatkozó digitális adatszolgáltatási követelmények keretében az összesítő nyilatkozatok keretében továbbítottakhoz hasonló információkat kell továbbítani, az adóalanyoktól további adatok – többek között banki adatok és fizetési összegek – szolgáltatását kell kérni, hogy az adóhatóságok ne csak a termékeket, hanem a tőkemozgást is nyomon tudják követni.

(13)

Jóllehet a Közösségen belüli ügyletekre vonatkozó digitális adatszolgáltatási követelmények keretében az összesítő nyilatkozatok keretében továbbítottakhoz hasonló információkat kell továbbítani, az adóalanyoktól további adatok – többek között banki adatok és fizetési összegek – szolgáltatását kell kérni, hogy az adóhatóságok ne csak a termékeket, hanem a tőkemozgást is nyomon tudják követni , és hogy megfelelő információkat szerezhessenek a tőkemozgásokról .

(14)

Kerülni kell, hogy a különböző tagállamokban működő adóalanyokra szükségtelen adminisztratív terhek háruljanak. Ezért az ilyen adóalanyok számára lehetővé kell tenni, hogy a szükséges információkat az (EU) 2017/1870 bizottsági végrehajtási határozatban (65) – a 2014/55/EU irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt, az elektronikus számla minimális adattartalmának szemantikai adatmodelljére vonatkozó európai szabvány kidolgozására irányuló kérésnek eleget téve – meghatározott európai szabvány használatával nyújtsák be az adóhatóságaik számára. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy olyan további adatszolgáltatási módszereket írjanak elő, amelyeknek egyes adóalanyok könnyebben meg tudnak felelni.

(14)

Kerülni kell, hogy a különböző tagállamokban működő adóalanyokra szükségtelen adminisztratív terhek háruljanak. Ezért az ilyen adóalanyok számára lehetővé kell tenni, hogy a szükséges információkat az (EU) 2017/1870 bizottsági végrehajtási határozatban (65) – a 2014/55/EU irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt, az elektronikus számla minimális adattartalmának szemantikai adatmodelljére vonatkozó európai szabvány kidolgozására irányuló kérésnek eleget téve – meghatározott európai szabvány használatával nyújtsák be az adóhatóságaik számára. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy olyan egyéb adatszolgáltatási módszereket írjanak elő, amelyeknek egyes adóalanyok könnyebben meg tudnak felelni , és amelyek a szükségtelen terhek csökkentéséhez vezethetnek .

(15)

A Közösségen belüli ügyletekre vonatkozó adatszolgáltatás szükséges harmonizációja érdekében a szolgáltatandó információknak minden tagállamban meg kell egyezniük, anélkül, hogy a tagállamok további adatokat kérhetnének.

(15)

A Közösségen belüli ügyletekre vonatkozó adatszolgáltatás szükséges harmonizációja érdekében a szolgáltatandó információknak minden tagállamban meg kell egyezniük, anélkül, hogy a tagállamok további adatokat kérhetnének. Ezen adatok gyűjtése lehetővé teszi, hogy jobb statisztikák álljanak rendelkezésre a héacsalás mértékére vonatkozóan, és lehetővé teszi a csalás csökkentését.

(16a)

A digitalizáció egyre sebezhetőbbé teszi a vállalatokat a kiberbűnözéssel és a hekkertámadásokkal szemben. A Bizottságnak és a tagállamoknak az adatok továbbítása során, ügyletenként, valamint az adóhatóságok általi tárolásuk során a lehető legnagyobb mértékben biztosítaniuk kell az adatok védelmét a kibertámadásokkal és a hekkerek vagy zapperek támadásaival szemben.

(16b)

Az elektronikus számlázásra és a digitális adatszolgáltatási követelményekre vonatkozó szabályok nem vonatkoznak a védelmi vonatkozású beszerzésekre, amelyek a 2006/112/EK irányelv 143. és 151. cikke alapján mentességet élveznek.

(16c)

A továbbított adatok biztonságának biztosítása érdekében össze kell állítani az adatok vizsgálatára jogosult hatóságok kimerítő listáját, valamint az adatok feldolgozására vonatkozó eljárást. E listán szerepelnie kell az EPPO-nak, az OLAF-nak és az Europolnak.

(17)

Több tagállam is eltérő adatszolgáltatási követelményeket vezetett be a területén belüli ügyletek tekintetében , ami jelentős adminisztratív terhet ró a különböző tagállamokban működő adóalanyokra, mivel az említett követelményeknek való megfelelés érdekében ki kell igazítaniuk számviteli rendszerüket. Az ilyen eltérésekből eredő költségek elkerülése érdekében a tagállamok által a területükön ellenérték fejében végzett, adóalanyok közötti termékértékesítésekkel és szolgáltatásnyújtásokkal kapcsolatos adatszolgáltatás céljából bevezetett rendszereknek a Közösségen belüli ügyletek tekintetében bevezetett rendszer jellemzőivel azonos jellemzőkkel kell rendelkezniük . A tagállamoknak rendelkezniük kell az adattovábbításhoz szükséges elektronikus eszközeiről , és a Közösségen belüli ügyletekhez hasonlóan lehetővé kell tenni az adóalany számára, hogy az adatokat az (EU) 2017/1870 végrehajtási határozatban meghatározott európai szabványnak megfelelően nyújtsa be, bár az érintett tagállam további eszközöket is biztosíthat az adattovábbításhoz. Lehetővé kell tenni, hogy az adatokat az adóalany közvetlenül vagy az adóalany nevében eljáró harmadik fél küldje el.

(17)

A 2006/112/EK irányelv 273. cikkével összhangban több tagállam is eltérő adatszolgáltatási követelményeket vezetett be a területén belüli ügyletek tekintetében . Ezek az eltérő adatszolgáltatási követelmények sértik a belső piac működését. A szabályozási keret széttagoltságából eredő költségek elkerülése érdekében a tagállamok által a területükön ellenérték fejében végzett, adóalanyok közötti termékértékesítésekkel és szolgáltatásnyújtásokkal kapcsolatos adatszolgáltatás céljából bevezetett rendszerek a Közösségen belüli ügyletek tekintetében bevezetett rendszer jellemzőivel azonos jellemzőkkel rendelkezhetnének . A tagállamoknak rendelkezniük kell az adattovábbításhoz szükséges elektronikus eszközökről , és a Közösségen belüli ügyletekhez hasonlóan lehetővé kell tenni az adóalany számára, hogy az adatokat az (EU) 2017/1870 végrehajtási határozatban meghatározott európai szabványnak megfelelően nyújtsa be, hacsak az érintett tagállam egyéb, hasonlóan hatékony eszközöket nem biztosít az adattovábbításhoz. Lehetővé kell tenni, hogy az adatokat az adóalany közvetlenül vagy az adóalany nevében eljáró harmadik fél küldje el.

(18)

A tagállamok nem kötelezhetők arra, hogy a területükön végzett, adóalanyok közötti termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások tekintetében digitális adatszolgáltatási követelményt vezessenek be. Ha azonban a jövőben ilyen követelményt vezetnek be, akkor azt hozzá kell igazítaniuk a Közösségen belüli ügyletekre vonatkozó digitális adatszolgáltatási követelményekhez. Azoknak a tagállamoknak, amelyek már rendelkeznek az ilyen ügyletekre vonatkozó adatszolgáltatási rendszerrel, e rendszereket ki kell igazítaniuk annak biztosítása érdekében, hogy az adatszolgáltatás a Közösségen belüli ügyletekre vonatkozó digitális adatszolgáltatási követelményekkel összhangban történjen.

(18)

A tagállamok nem kötelezhetők arra, hogy a területükön végzett, adóalanyok közötti termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások tekintetében digitális adatszolgáltatási követelményt vezessenek be. Az átmeneti időszak végén a tagállamok továbbra is bevezethetnek más szabványokat, bár el kell fogadniuk az európai szabványon alapuló elektronikus számlákat.

(18a)

Az egyének személyes adatainak gyűjtése semmilyen körülmények között nem sértheti a magánélethez való jogukat.

(19)

A digitális adatszolgáltatási követelmények hatékonyságának értékelése érdekében a Bizottságnak értékelő jelentést kell készítenie, amelyben megvizsgálja, hogy a digitális adatszolgáltatási követelmények milyen hatással voltak a héabevétel-kiesés csökkentésére, valamint az adóalanyok és az adóhatóságok végrehajtási és megfelelési költségeire, annak ellenőrzése érdekében, hogy a rendszer elérte-e a célkitűzéseit, vagy további kiigazításokra szorul-e .

(19)

A Közösségen belüli digitális adatszolgáltatási követelmények hatékonyságának értékelése érdekében a Bizottságnak értékelő jelentést kell készítenie, amelyben megvizsgálja, hogy a Közösségen belüli digitális adatszolgáltatási követelmények milyen hatással voltak a héabevétel-kiesés csökkentésére, valamint az adóalanyok és az adóhatóságok végrehajtási és megfelelési költségeire, annak ellenőrzése érdekében, hogy a rendszer elérte-e a célkitűzéseit, vagy szükség van-e további kiigazításokra vagy a belföldi ügyletekre való kiterjesztésére. Ezen túlmenően a Bizottságnak meg kell rendelnie egy független tanulmány készítését, amely átfogó elemzést tartalmaz az „eltűnő kereskedő” révén elkövetett csalásról, amely a héacsalás egy sajátos kategóriája, valamint különösen a digitális adatszolgáltatási követelmények ilyen jellegű csalás elleni küzdelemben való hatékonyságáról. A Bizottságnak meg kell rendelnie továbbá egy független tanulmányt, amely alaposan megvizsgálja az egyablakos importügyintézési rendszer kötelezővé tételének előnyeit és hátrányait.

(20)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a héa pontos behajtásának biztosítása és az adócsalás megakadályozása érdekében továbbra is alkalmazhassanak egyéb intézkedéseket. Nem írhatnak elő azonban további adatszolgáltatási kötelezettségeket a digitális adatszolgáltatási követelmények hatálya alá tartozó ügyletek tekintetében.

(20)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a héa pontos behajtásának biztosítása és az adócsalás megakadályozása érdekében továbbra is alkalmazhassanak egyéb intézkedéseket.

(20a)

Annak érdekében, hogy csökkenjen a jogi kockázat, amelynek a vállalkozások, különösen a kkv-k és a mikrovállalkozások az Unión belüli héakulcsok összetettsége miatt ki vannak téve, ki lehetne bővíteni a Bizottság adatbázisait egy olyan naprakész eszközzé, amely könnyen hozzáférhető a vállalkozások számára, és amely közel valós idejű tájékoztatást nyújt az uniós héakulcsokról, és választ ad az adóügyi kérdésekre.

(22)

A platformgazdaság az online platformokon keresztül végzett, héafizetést elkerülő értékesítések és a hagyományos gazdaságban végzett, héaköteles értékesítések közötti verseny indokolatlan torzulásához vezetett. A torzulás az e-kereskedelem mögött álló platformgazdaság két legnagyobb ágazatában, nevezetesen a rövid távú szálláshely-kiadási és a személyszállítási ágazatban volt a legsúlyosabb.

(22)

Fennáll az online platformokon keresztül végzett, héafizetést elkerülő értékesítések és a hagyományos gazdaságban végzett, héaköteles értékesítések közötti verseny torzulásának kockázata .

(23)

Ezért olyan szabályokat kell megállapítani, amelyek a rövid távú szálláshely-kiadási és a személyszállítási ágazaton belüli versenytorzulások kezelésére irányulnak , megváltoztatva a platformok héa beszedésében betöltött szerepét („vélelmezett értékesítővé” válás). E modell alapján a platformokat kötelezni kell a héa felszámítására , amennyiben a héafizetési kötelezettség áll fenn , de azt az elsődleges értékesítő nem számítja fel , például azért, mert természetes személy vagy a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozást alkalmazó adóalany .

(23)

Ezért a vélelmezett értékesítői modell bevezetése révén olyan világos, kiegyensúlyozott és arányos szabályokat kell megállapítani, amelyek a rövid távú szálláshely-kiadási és a személyszállítási ágazaton belüli esetleges versenytorzulások kezelésére irányulnak . Ebben a modellben a platformok kötelesek felszámítani és elszámolni az alapul szolgáló értékesítésre vonatkozó héát, amennyiben az értékesítő nem számít fel héát , és adatszolgáltatási kötelezettség hatálya alá tartozhatnak. Bár a héasemlegesség elve kulcsfontosságú a héarendszer szempontjából, és azt a lehető legnagyobb mértékben tiszteletben kell tartani, a rövid távú szálláshely-kiadási és a személyszállítási ágazat jellemzői célzott megközelítést igényelnek a vélelmezett értékesítői modell révén.

(23a)

Mivel a vélelmezett értékesítői modell létrehozása többletköltségekkel jár a kis platformok számára, az előírásoknak való mielőbbi megfelelés érdekében ösztönzőket kell biztosítani számukra annak érdekében, hogy az említett piacokon garantálni lehessen az egyenlő versenyfeltételeket és a tisztességes verseny feltételeit.

(23b)

A vélelmezett értékesítői rendszer nem vonatkozik azokra a platformokra, amelyek a 2013/34/EU irányelv értelmében kis- és középvállalkozásnak minősülnek, például a rövid távú szálláshely-kiadási szolgáltatásokat nyújtó kis szolgáltatókra (szállásadók vagy héamentes vállalkozások), amelyek hozzájárulnak az Unión belüli fenntartható turizmushoz, és elősegítik a kevésbé frekventált helyekre történő utazást. Ezen túlmenően a vélelmezett értékesítői rendszernek egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítania és nem biztosíthat versenyelőnyt a nagy platformoknak, amelyek jobban el tudják viselni a többletköltségeket.

(24)

A tagállamok eltérően értelmezik a platformok által a nem adóalanyok számára nyújtott értékesítést elősegítő szolgáltatás teljesítési helyét. E szabályt tehát pontosítani kell.

(24)

A tagállamok eltérően értelmezik a platformok által a nem adóalanyok számára nyújtott értékesítést elősegítő szolgáltatás teljesítési helyét. E szabályt pontosítani kell annak érdekében, hogy az értékesítést elősegítő platform használata semmilyen módon ne jelentsen versenyelőnyt egy szolgáltató számára. Az egyértelműség és a jogbiztonság érdekében meg kell továbbá állapítani a „platformközvetítő” fogalmának egységes meghatározását.

(31a)

A különböző uniós egyablakos ügyintézési rendszerek tagállamokban való végrehajtása megköveteli, hogy a vállalatok számára elegendő technikai leírást biztosítsanak annak érdekében, hogy az egyablakos ügyintézési rendszerben benyújtott bevallások ne különbözzenek országonként egymástól, és hogy a vállalatoknak lehetőségük legyen egy fájl letöltésére az egyablakos ügyintézési rendszerben benyújtandó bevallások benyújtásához.

(31b)

A vállalkozások mindennapi működésének egyszerűsítése érdekében a Bizottság fontolóra vehetné a jelenlegi három nyilvántartás, azaz az egyablakos importügyintézés, az uniós egyablakos ügyintézés és a nem uniós egyablakos ügyintézés összevonását, hogy valamennyi értékesítést (azaz az importált árukat, a szolgáltatásokat és a belföldi értékesítést) egyetlen portálon keresztül lehessen bejelenteni.

(32)

Egyéb intézkedések mellett az (EU) 2017/2455 irányelv kiterjesztette a szűkített egyablakos ügyintézés hatályát, amely így egy szélesebb körű egyablakos ügyintézési rendszerré vált, amely kiterjed a nem adóalanyok részére az Unióban nyújtott összes, határokon átnyúló szolgáltatásra és a Közösségen belüli összes távértékesítésre. Kivételesen az olyan elektronikus felületek, például piacterek és platformok, amelyek bizonyos Unión belüli termékértékesítések tekintetében vélelmezett értékesítővé válnak, az uniós egyablakos rendszerre vonatkozó szabályozás keretében is bevallhatnak bizonyos belföldi termékértékesítéseket. A héaalanyként történő egységes uniós nyilvántartásba vétel célkitűzésének támogatása érdekében az uniós egyablakos rendszerre vonatkozó szabályozás hatályát más termékértékesítésekre is ki kell terjeszteni, beleértve az olyan adóalanyok által az Unióban végzett belföldi kiskereskedelmi termékértékesítéseket is, akik a fogyasztás helye szerinti tagállamban nem rendelkeznek héaazonosító számmal, biztosítva, hogy a vállalkozásoknak ne kelljen héaalanyként nyilvántartásba vetetniük magukat minden olyan tagállamban, ahol a fogyasztók részére ilyen termékértékesítéseket végeznek. Ezenkívül az uniós egyablakos rendszerre vonatkozó szabályozás hatályát ki kell terjeszteni a különbözet szerinti szabályozás hatálya alá tartozó termékek bármely személy részére történő belföldi értékesítésére is, ha e termékeket olyan adóalany (használtcikk-kereskedő) értékesíti, aki nem rendelkezik héaazonosító számmal a termékértékesítés helye szerinti tagállamban. Ez a módosítás lehetővé tenné, hogy a használtcikk-kereskedők is részesüljenek az egyablakos ügyintézési rendszerhez kapcsolódó egyszerűsítések előnyeiből, valamint lehetővé tenné, hogy az ilyen értékesítések után fizetendő héát a kibővített uniós egyablakos rendszerre vonatkozó szabályozás keretében az azonosítót kiadó tagállamban lehessen bevallani és megfizetni.

(32)

Egyéb intézkedések mellett az (EU) 2017/2455 irányelv kiterjesztette a szűkített egyablakos ügyintézés hatályát, amely így egy szélesebb körű egyablakos ügyintézési rendszerré vált, amely kiterjed a nem adóalanyok részére az Unióban nyújtott összes, határokon átnyúló szolgáltatásra és a Közösségen belüli összes távértékesítésre. Kivételesen az olyan elektronikus felületek, például piacterek és platformok, amelyek bizonyos Unión belüli termékértékesítések tekintetében vélelmezett értékesítővé válnak, az uniós egyablakos rendszerre vonatkozó szabályozás keretében is bevallhatnak bizonyos belföldi termékértékesítéseket. A héaalanyként történő egységes uniós nyilvántartásba vétel célkitűzésének támogatása érdekében az uniós egyablakos rendszerre vonatkozó szabályozás hatályát más termékértékesítésekre is ki kell terjeszteni, beleértve az olyan adóalanyok által az Unióban végzett belföldi kiskereskedelmi termékértékesítéseket is, akik a fogyasztás helye szerinti tagállamban nem rendelkeznek héaazonosító számmal, biztosítva, hogy a vállalkozásoknak ne kelljen héaalanyként nyilvántartásba vetetniük magukat minden olyan tagállamban, ahol a fogyasztók részére ilyen termékértékesítéseket végeznek. Ezenkívül az uniós egyablakos rendszerre vonatkozó szabályozás hatályát ki kell terjeszteni a különbözet szerinti szabályozás hatálya alá tartozó termékek bármely személy részére történő belföldi értékesítésére is, ha e termékeket olyan adóalany (használtcikk-kereskedő) értékesíti, aki nem rendelkezik héaazonosító számmal a termékértékesítés helye szerinti tagállamban. Ez a módosítás lehetővé tenné, hogy a használtcikk-kereskedők is részesüljenek az egyablakos ügyintézési rendszerhez kapcsolódó egyszerűsítések előnyeiből, valamint lehetővé tenné, hogy az ilyen értékesítések után fizetendő héát a kibővített uniós egyablakos rendszerre vonatkozó szabályozás keretében az azonosítót kiadó tagállamban lehessen bevallani és megfizetni. Ugyanakkor el kell kerülni, hogy az uniós egyablakos ügyintézési rendszer kiterjedjen az adóalany által egy másik adóalany részére történő termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra. A belső piac növekedésbarát voltát erősíti, hogy a különböző tagállamokban állandó telephellyel rendelkező adóalanyok szabadon választhatják meg az egyablakos ügyintézés céljából az azonosítót kiadó tagállamot.

(33)

A héát rendszerint a termékértékesítő vagy a szolgáltatásnyújtó számítja fel és számolja el. Bizonyos körülmények között azonban a tagállamok előírhatják, hogy a fordított adózás keretében nem az értékesítő, hanem a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás kedvezményezettje köteles elszámolni a fizetendő héát. A héaalanyként történő egységes uniós nyilvántartásba vétel célkitűzésének további támogatása érdekében szabályokat kell megállapítani arra vonatkozóan, hogy a tagállamok kötelezően alkalmazzák a fordított adózást olyan helyzetekben, amikor az értékesítő nem abban a tagállamban telepedett le héaalanyként, amelyben héafizetési kötelezettség áll fenn. Biztosítani kell, hogy fordított adózást alkalmazhasson az az értékesítő, aki olyan személy részére értékesít termékeket vagy nyújt szolgáltatásokat, aki abban a tagállamban rendelkezik héaazonosító számmal, ahol a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás adóköteles. Ellenőrzési célból az ilyen értékesítéseket fel kell tüntetni az összesítő nyilatkozatban.

(33)

A héát rendszerint a termékértékesítő vagy a szolgáltatásnyújtó számítja fel és számolja el. Bizonyos körülmények között azonban a tagállamok előírhatják, hogy a fordított adózás keretében nem az értékesítő, hanem a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás kedvezményezettje köteles elszámolni a fizetendő héát. A héaalanyként történő egységes uniós nyilvántartásba vétel célkitűzésének további támogatása érdekében szabályokat kell megállapítani arra vonatkozóan, hogy a tagállamok kötelezően alkalmazzák a fordított adózást olyan helyzetekben, amikor az értékesítő nem abban a tagállamban telepedett le héaalanyként, amelyben héafizetési kötelezettség áll fenn. Ellenőrzési célból az ilyen értékesítéseket fel kell tüntetni az összesítő nyilatkozatban.

(35a)

Az egyablakos importügyintézési rendszereknek átláthatóan és biztonságosan kell működniük. Az egyrészről az egyablakos importügyintézési rendszer, másrészről a vámjogszabályok és a vámügyi gyakorlat közötti egységes megközelítés segítene megszüntetni a következetlenségeket, a hibákat és a kettős adóztatást.

(36)

Annak érdekében, hogy biztosítottak legyenek a 2006/112/EK irányelv végrehajtásának egységes feltételei, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy az említett irányelvben előírt mentesség alkalmazásában jobban biztosítsa az egyablakos importügyintézési rendszer keretében a héaazonosító számok helyes használatát és ellenőrzési folyamatát. E felhatalmazásnak lehetővé kell tennie a Bizottság számára, hogy végrehajtási jogi aktust fogadjon el az adókijátszás vagy az adókikerülés bizonyos formáinak megelőzésére szolgáló különös intézkedések bevezetése céljából. Az ilyen különös intézkedések közé tartozik többek között az is, hogy az egyedi küldeményazonosítót összekapcsolják az egyablakos importügyintézési rendszerben használt héaazonosító számmal. E hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (71) 5. cikkében foglalt vizsgálóbizottsági eljárás szerint kell gyakorolni, és ennek alkalmazásában a bizottság a 904/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (72) 58. cikkével létrehozott bizottság.

(36)

Annak érdekében, hogy biztosítottak legyenek a 2006/112/EK irányelv végrehajtásának egységes feltételei, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy az említett irányelvben előírt mentesség alkalmazásában jobban biztosítsa az egyablakos importügyintézési rendszer keretében a héaazonosító számok helyes használatát és ellenőrzési folyamatát. E felhatalmazásnak lehetővé kell tennie a Bizottság számára, hogy végrehajtási jogi aktust fogadjon el az adókijátszás vagy az adókikerülés bizonyos formáinak megelőzésére szolgáló különös intézkedések bevezetése céljából. Az ilyen különös intézkedések közé tartozik többek között az is, hogy az egyedi küldeményazonosítót összekapcsolják az egyablakos importügyintézési rendszerben használt héaazonosító számmal. E hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (71) 5. cikkében foglalt vizsgálóbizottsági eljárás szerint kell gyakorolni, és ennek alkalmazásában a bizottság a 904/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (72) 58. cikkével létrehozott bizottság. A Bizottság hatáskörének figyelembe kell vennie az adófizetők titoktartáshoz való jogát. A végrehajtási jogi aktusok tervezetét tájékoztatás céljából továbbítani kell az Európai Parlamentnek, hogy az gyakorolhassa jogait.

(38)

A 2006/112/EK irányelv bizonyos előírt feltételek teljesülése esetén egyszerűsített héaszempontú kezelésről rendelkezik a vevői készletekre vonatkozó megállapodások keretében továbbított termékek esetében. Mivel a saját termékek továbbítására alkalmazandó, egyablakos ügyintézési rendszerre vonatkozó egyszerűsítő szabályozás átfogó, és a jelenleg az említett irányelv 17a. cikke szerinti vevői készletekre vonatkozó megállapodások hatálya alá tartozó termékek határokon átnyúló mozgására is kiterjed, e megállapodásokat fokozatosan ki kell vezetni, és e célból a 2006/112/EK irányelvet ki kell egészíteni a vevői készletekre vonatkozó rendelkezések teljes törlésére vonatkozó végső határidővel. Ezért végső határidőként 2024 . december 31-ét kell meghatározni, amely után már nem lehet új, vevői készletekre vonatkozó megállapodásokat kötni. A 2024 . december 31-én vagy azt megelőzően induló, vevői készletekre vonatkozó megállapodásokra továbbra is alkalmazandók a vonatkozó feltételek, beleértve az ilyen termékek tulajdonjogának tervezett vevőre történő átruházására vonatkozó 12 hónapos határidőt is. Ezen új végső határidő beillesztésével párhuzamosan a vevői készletekre vonatkozó megállapodásokkal kapcsolatos rendelkezéseket egy új bekezdéssel kell kiegészíteni annak biztosítása érdekében, hogy e megállapodások 2025 . december 31-én megszűnjenek, mivel ezen időpont után már nem lesz rájuk szükség.

(38)

A 2006/112/EK irányelv bizonyos előírt feltételek teljesülése esetén egyszerűsített héaszempontú kezelésről rendelkezik a vevői készletekre vonatkozó megállapodások keretében továbbított termékek esetében. Mivel a saját termékek továbbítására alkalmazandó, egyablakos ügyintézési rendszerre vonatkozó egyszerűsítő szabályozás átfogó, és a jelenleg az említett irányelv 17a. cikke szerinti vevői készletekre vonatkozó megállapodások hatálya alá tartozó termékek határokon átnyúló mozgására is kiterjed, e megállapodásokat fokozatosan ki kell vezetni, és e célból a 2006/112/EK irányelvet ki kell egészíteni a vevői készletekre vonatkozó rendelkezések teljes törlésére vonatkozó végső határidővel. Ezért végső határidőként 2025 . december 31-ét kell meghatározni, amely után már nem lehet új, vevői készletekre vonatkozó megállapodásokat kötni. A 2025 . december 31-én vagy azt megelőzően induló, vevői készletekre vonatkozó megállapodásokra továbbra is alkalmazandók a vonatkozó feltételek, beleértve az ilyen termékek tulajdonjogának tervezett vevőre történő átruházására vonatkozó 12 hónapos határidőt is. Ezen új végső határidő beillesztésével párhuzamosan a vevői készletekre vonatkozó megállapodásokkal kapcsolatos rendelkezéseket egy új bekezdéssel kell kiegészíteni annak biztosítása érdekében, hogy e megállapodások 2026 . december 31-én megszűnjenek, mivel ezen időpont után már nem lesz rájuk szükség.

(39)

A különbözet szerinti szabályozás úgy működik, hogy a használtcikk-kereskedők számára lehetővé teszi, hogy a szabályozás hatálya alá tartozó termékek – azaz a használt cikkek, műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek – eladási ára és vételára közötti különbség után fizessenek héát. Annak biztosítása érdekében, hogy e konkrét értékesítések adóztatására abban a tagállamban kerüljön sor, ahol a megrendelő letelepedett, állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van, az értékesítés teljesítési helyére vonatkozó új szabály bevezetése érdekében módosítani kell 2006/112/EK irányelvet. Ezenkívül a 2006/112/EK irányelvet módosítani kell annak érdekében, hogy a különbözet szerinti szabályozás hatálya alá tartozó termékek értékesítését kifejezetten kizárják a fordított adózás kötelező alkalmazása alól. A héaalanyként történő egységes uniós nyilvántartásba vétel célkitűzésének támogatása és a megfelelési terhek minimalizálása érdekében azonban a különbözet szerinti szabályozás szerint működő használtcikk-kereskedők dönthetnek úgy, hogy az uniós egyablakos rendszerre vonatkozó szabályozás használata céljából nyilvántartásba vetetik magukat, hogy a különbözet szerinti szabályozás hatálya alá tartozó termékek bizonyos értékesítései után fizetendő héát e szabályozás keretében vallják be és fizessék meg anélkül, hogy héaalanyként több tagállamban is nyilvántartásba kellene vetetniük magukat.

(39)

A különbözet szerinti szabályozás úgy működik, hogy a használtcikk-kereskedők számára lehetővé teszi, hogy a szabályozás hatálya alá tartozó termékek – azaz a használt cikkek, többek között az olyan beruházási javak, mint az épületek, gépek, szerszámok és berendezések, műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek – eladási ára és vételára közötti különbség után fizessenek héát. Annak biztosítása érdekében, hogy e konkrét értékesítések adóztatására abban a tagállamban kerüljön sor, ahol a megrendelő letelepedett, állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van, az értékesítés teljesítési helyére vonatkozó új szabály bevezetése érdekében módosítani kell 2006/112/EK irányelvet. Ezenkívül a 2006/112/EK irányelvet módosítani kell annak érdekében, hogy a különbözet szerinti szabályozás hatálya alá tartozó termékek értékesítését kifejezetten kizárják a fordított adózás kötelező alkalmazása alól. A héaalanyként történő egységes uniós nyilvántartásba vétel célkitűzésének támogatása és a megfelelési terhek minimalizálása érdekében azonban a különbözet szerinti szabályozás szerint működő használtcikk-kereskedők dönthetnek úgy, hogy az uniós egyablakos rendszerre vonatkozó szabályozás használata céljából nyilvántartásba vetetik magukat, hogy a különbözet szerinti szabályozás hatálya alá tartozó termékek bizonyos értékesítései után fizetendő héát e szabályozás keretében vallják be és fizessék meg anélkül, hogy héaalanyként több tagállamban is nyilvántartásba kellene vetetniük magukat.

(39a)

A fenntartható gyakorlatok fontosságát felismerve biztosítani kell, hogy a használt cikkek és a gyűjteménydarabok értékesítésének nyeresége után fizetendő héa kiszámításának módszere egyszerű és egyértelmű legyen. Az Uniónak mérlegelnie kell, hogy szükség van-e más számítási módszerekre (például a tárgyak kategóriáira vonatkozóan az eladó által megadott átlagos különbözet szerinti héakulcs) a használt cikkekre vonatkozó különbözet szerinti héaszabályozás alkalmazásának és működésének javítása érdekében.

(39b)

Egyes tagállamok nem mentesítik a héa alól a természetbeni adományokat, noha a hatályos héairányelv lehetővé teszi az ilyen adómentességet, ami arra készteti a vállalkozásokat, hogy inkább megsemmisítsék a fogyasztási cikkeket, különösen a visszárukat, minthogy jótékonysági célokra adományoznák azokat. A Bizottságnak iránymutatást kell kiadnia a tagállamok számára, amely tisztázza, hogy a természetbeni adományok héamentessége összeegyeztethető a hatályos uniós héa-jogszabályokkal.

(41a)

A digitális adatszolgáltatási követelmények valamennyi tagállam piacain egyszerre, 2028-ban történő bevezetése rendkívül nagy kihívást jelent majd. A digitális adatszolgáltatási követelmények fokozatos bevezetése biztosítaná, hogy elegendő szakképzett személyzet álljon rendelkezésre az összes üzleti szoftver kiigazításához. A Bizottságnak ezen irányelv végrehajtása előtt gyakorlati megoldásokat kellene javasolnia a vállalkozások számára a végrehajtási költségek csökkentése céljából.

(41b)

A „Héa a digitális korban” csomagot 2025. január 1-jétől fokozatosan kell bevezetni.

(41c)

Az (EU) 2018/1725 rendelet  (1a) 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban konzultációra került sor az európai adatvédelmi biztossal, aki 2023. március 3-án nyilvánított véleményt  (1b) .

(41d)

A felhőalapú számítástechnikai szolgáltatásoknak a digitális adatszolgáltatási követelmények következményeként történő bővülése az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedéséhez vezethet. A Bizottságnak intézkedéseket kell hoznia és ösztönzőket kell biztosítania a digitális ágazat „zöldítése” érdekében, amely megvalósulhat például az adatközpontok működésük optimalizálását célzó központosításával, a vállalatok abban való segítésével, hogy fosszilis tüzelőanyagok helyett megújuló energiákat használjanak adatközpontjaik energiaforrásaként, valamint a mesterséges intelligencia környezetszennyezésük csökkentése érdekében történő alkalmazásával.

(41e)

Ez az irányelv számos változtatást tartalmaz a héabevételek bevallásának módját illetően. Ez jelentős hatással lehet az adóhatóságoknál dolgozó munkavállalók munkájának jellegére. Az adóhatóságoknak ezért biztosítaniuk kell, hogy alkalmazottaik ezen irányelv hatálybalépése előtt hozzáférjenek a szükséges képzéshez.

9.

A 232. cikket el kell hagyni.

9.

A 232. cikk helyébe a következő szöveg lép:

f)

a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás hatálya alá tartozó adóalany.

4.

A 35.  cikket el kell hagyni.

4.

A 35. cikk helyébe a következő szöveg lép:

6.

Az irányelv a következő 46a. cikkel egészül ki:

a)

a szálláshelyek legfeljebb 31 napra történő, megszakítás nélküli, egyéb kiegészítő szolgáltatások nyújtásával vagy anélkül történő bérbeadása;

b)

három vagy több jelentős kiegészítő szolgáltatás nyújtása a szálláshelyek bérbeadása során.

1.

„saját termékek továbbítása”: a 17. cikk (1) bekezdésével összhangban egy másik tagállamba irányuló terméktovábbítás, beleértve a 14a. cikk (3) bekezdése szerinti terméktovábbításokat is , és nem foglalja magában a termékek feladásának vagy fuvarozásának érkezési helye szerinti tagállam által meghatározott, 189. cikk a) pontja szerint tárgyi eszközök, illetve az olyan termékek továbbítását, amelyek tekintetében az adott tagállamban nem áll fenn teljes körű adólevonási jog ;

1.

„saját termékek továbbítása”: a 17. cikk (1) bekezdésével összhangban egy másik tagállamba irányuló terméktovábbítás, beleértve a 14a. cikk (3) bekezdése szerinti terméktovábbításokat is;

b)

ha más okból feltételezhető, hogy az adóalanynak az e különös szabályozás hatálya alá tartozó adóztatandó tevékenysége befejeződött;

2.

A 138. cikk (1a) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

5.

A 223. cikket el kell hagyni.

16.

helyesbítő számla esetében a 2. pontban említett, a helyesbített számlát azonosító sorszám;

16.

helyesbítő számla esetében a 2. pontban említett, a helyesbített számlát azonosító sorszám , vagy a helyesbített számla sorszáma, vagy azon megállapodás száma vagy más hasonló azonosítója, amelynek következménye a helyesbítés, a 2. pontban említettek szerint ;

17.

az értékesítő azon bankszámlájának IBAN-száma, amelyen a számla ellenértékét jóváírják. Ha az IBAN-szám nem áll rendelkezésre, bármely más olyan azonosító, amely egyértelműen azonosítja azt a bankszámlát, amelyen a számla ellenértékét jóváírják;

18.

a termékek vagy szolgáltatások kifizetése esedékességének időpontja, vagy – amennyiben részletfizetésről állapodtak meg – az egyes kifizetések időpontja és összege.

18a.

az elektronikus számla 2014/55/EU irányelv 6. cikkében meghatározott minimális adattartalma, az a), b), i) és k) pont kivételével, amelyekre a héalogika szempontjából nincs szükség.

a)

elemezni kell az egyablakos héaügyintézés hatékonyságát és azonosítani kell a fennmaradó hiányosságokat;

b)

meg kell vizsgálni az egyablakos héaügyintézés további kiterjesztésének előnyeit a vállalkozások és a fogyasztók közötti ügyletek eddig még nem érintett területeire;

c)

meg kell vizsgálni az egyablakos héaügyintézés vállalkozások közötti ügyletekre történő kiterjesztésének előnyeit;

d)

fel kell tárni a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó eljárások további egyszerűsítésének lehetőségeit, és ezáltal az egységes piac integrációja előmozdításának módjait.