EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52022XG0826(01)
Council conclusions on civil protection work in view of climate change 2022/C 322/02
A Tanács következtetései az éghajlatváltozásra tekintettel szükséges polgári védelmi intézkedésekről 2022/C 322/02
A Tanács következtetései az éghajlatváltozásra tekintettel szükséges polgári védelmi intézkedésekről 2022/C 322/02
ST/7146/2022/INIT
HL C 322., 2022.8.26, p. 2–5
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
2022.8.26. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 322/2 |
A Tanács következtetései az éghajlatváltozásra tekintettel szükséges polgári védelmi intézkedésekről
(2022/C 322/02)
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
figyelembe véve a következőket:
I. BEVEZETÉS
1. |
EMLÉKEZTETVE ARRA, hogy az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjében foglalt fenntartható fejlődési célok, az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás, valamint a 2015–2030-as időszakra szóló sendai katasztrófakockázat-csökkentési keret célja az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó katasztrófakockázatok csökkentése; |
2. |
TEKINTETTEL az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 196. cikkére, amely ösztönzi a tagállamok közötti együttműködést a katasztrófák kezelése terén, valamint az EUMSZ 222. cikkére, amelynek értelmében az Unió és tagállamai a szolidaritás szellemében lépnek fel, ha egy tagállam katasztrófa áldozatává válik; |
3. |
FIGYELEMBE VÉVE, hogy az Unió a zöld megállapodás keretében kifejezetten prioritásként nevezte meg a zöld átállást és a biológiai sokféleség védelmét, továbbá figyelembe véve az (EU) 2021/1119 rendeletben említett klímasemlegességi célkitűzést, valamint a helyreállítási csomag által támogatott, egy olyan zöldebb és reziliensebb Európa megvalósítására irányuló projektet, amely jobban fel van készülve arra, hogy szembenézzen a jövő kihívásaival, többek között külső tevékenysége keretében is; |
4. |
HANGSÚLYOZVA, hogy a 2001-ben létrejött, és 2013-ban, 2019-ben és 2021-ben megerősített uniós polgári védelmi mechanizmus (UCPM) egyre nagyobb szerepet játszik a természeti és ember okozta katasztrófákra való európai reagálás terén, hogy az UCPM közelmúltbeli módosítása aktuális és előretekintő forgatókönyveken alapuló katasztrófavédelmi rezlienciacélokat határoz meg, valamint hogy az UCPM hozzájárul az éghajlatváltozással és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos átfogó uniós finanszírozási célok eléréséhez; |
5. |
EMLÉKEZTETVE a katasztrófavédelemmel kapcsolatos felvilágosításról szóló, 2009. június 4-i tanácsi következtetésekre, az EU-n belüli katasztrófamegelőzés közösségi keretéről szóló, 2009. november 30-i tanácsi következtetésekre, valamint „Az önkéntes tevékenységek szerepe a szociálpolitikában” című, 2011. október 3-i tanácsi következtetésekre, mely utóbbi hangsúlyozza, hogy az önkéntes tevékenységek mind az önkéntesnek, mind a közösségeknek és a társadalom egészének a javára szolgálnak; az európai Szolidaritási Testület 2018-as létrehozására; a civil társadalomnak és a polgároknak a biztonság és a reziliencia megerősítésében játszott fontos szerepére; továbbá az ifjúság európai évével (2022) összefüggésben tett uniós kötelezettségvállalásokra; |
6. |
EMLÉKEZTETVE „Az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens Unió létrehozása – Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégia” című, 2021. június 3-i, valamint a jövőbeli válságok vonatkozásában a felkészültség, a reagálási képesség és a reziliencia megerősítéséről szóló, 2021. november 23-i tanácsi következtetésekre; |
7. |
MEGÁLLAPÍTVA, hogy az éghajlatváltozás hatásai jól láthatóak, és hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos szélsőséges események egyre gyakoribbá, intenzívebbé és tartósabbá válnak, ezáltal növelik az emberi, anyagi és természeti veszteségek bekövetkezésének kockázatát, ami pedig nyilvánvalóvá teszi, hogy e téren szükség van a tagállami fellépésre; |
8. |
TUDOMÁSUL VÉVE az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete által készített, az éghajlatváltozásra, annak következményeire és a lehetséges jövőbeli kockázatokra vonatkozó tudományos értékeléseket, valamint a Testület által kidolgozott, az alkalmazkodást és a hatások mérséklését célzó lehetőségeket; |
9. |
TUDOMÁSUL VÉVE, hogy az európai lakosság, illetve területek sokféleségükből adódóan kiszolgáltatottak, különös tekintettel a Földközi-tenger medencéjére, a hegyvidéki és erdőterületekre, az árterekre, a tengerekre, a part menti és a szigeti területekre, az északi-sarkvidéki területekre és a legkülső régiókra, valamint a városi területekre; |
10. |
MEGJEGYEZVE, hogy az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére és a reziliencia megerősítésére szolgáló uniós külpolitikai eszközök egyikeként jelentős szerepet töltenek be az Unió makroregionális stratégiái; |
II. AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA
1. |
ÚJÓLAG MEGERŐSÍTI a szolidaritás elvének alkalmazását az éghajlatváltozás nyomán az Unióban és világszerte jelentkező kihívások kezelése terén; |
2. |
EMLÉKEZTET ARRA, hogy saját lakosságuk, a környezet és a tulajdon, ezen belül a kulturális örökség védelme elsősorban a tagállamok felelőssége; |
3. |
HANGSÚLYOZZA a lakossági és az önkéntes részvétel szerepét, amelyek – amint arra a Tanács a fent említett, 2011. október 3-i következtetésekben már rámutatott – elősegítik az aktív polgári szerepvállalást, illetve erősítik a demokráciát és a társadalmi kohéziót, és ezáltal hozzájárulnak az Európai Unió alapvető értékeinek és alapelveinek érvényesítéséhez, továbbá a polgári védelem területén meglévő rezilienciához; |
4. |
ÚGY VÉLI, hogy az éghajlatváltozás következtében a tagállamoknak és az uniós intézményeknek fel kell készülniük a nagy léptékű, több ágazatot érintő és határokon átnyúló olyan katasztrófák kezelésére, amelyek lépcsőzetes jellegű hatásokkal járnak, és egyidejűleg, illetve gyakrabban fordulhatnak elő mind az Unión belül, mind azon kívül, és amelyek következményei súlyosan érinthetik az emberek életét és tevékenységeit, valamint a biológiai sokféleséget; |
5. |
MEGJEGYZI, hogy az Uniónak koherensebb és proaktívabb rendszerszintű megközelítést kell kialakítania annak érdekében, hogy a katasztrófavédelmi ciklus valamennyi szakaszában – azaz a megelőzési, a felkészültségi, a reagálási és a helyreállítási szakaszban is – fokozni tudja az éghajlatváltozás következményeivel szembeni rezilienciát; |
6. |
HANGSÚLYOZZA az ismeretek, a know-how és az innováció, valamint a tagállamok és a Bizottság által levont tanulságok megosztásának és összevonásának fontosságát; |
7. |
ELISMERI, hogy a tagállamok és az európai intézmények által az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodással összefüggésben, az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia keretében hozott intézkedéseket úgy kell kialakítani, hogy azok kiegészítsék a katasztrófakockázat-kezelés terén tett uniós erőfeszítéseket; |
8. |
HANGSÚLYOZZA annak fontosságát, hogy elegendő nemzetközileg bevethető kapacitás álljon rendelkezésre a tagállamokon belül, valamint hogy álljon rendelkezésre egy európai polgári védelmi eszköztár és stratégiai európai tartalékkapacitás (rescEU), amelyek készek gyorsan és hatékonyan reagálni az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó katasztrófákra, amennyiben a veszélyhelyzet nagyságrendje meghaladja egy adott ország önálló reagálási képességeit; |
9. |
MEGJEGYZI, hogy az UCPM jelentős szerepet játszik a katasztrófavédelemben, megerősíti az uniós partnerségeket, és hozzájárul a polgári védelem európai kultúrájához; |
10. |
FELKÉRI a tagállamokat, hogy:
|
11. |
FELKÉRI a Bizottságot, hogy:
|
12. |
FELKÉRI a Bizottságot, hogy az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló háromévenkénti jelentései keretében számoljon be a Tanácsnak az elért eredményekről, a tagállamokat pedig felszólítja, hogy segítsék a Bizottságot e feladat elvégzésében. |