Tartalomjegyzék
I.Iránymutatás a tagállamoknak a megújulóenergia-projektek engedélyezési eljárásainak felgyorsításával kapcsolatos bevált gyakorlatokról
1.Bevezetés
2.Gyorsabb és rövidebb közigazgatási engedélyezési eljárások
a.Az új megújulóenergia-irányelv rendelkezései és az átültetésük során bevált gyakorlatok összehasonlítása
b.Egyéb bevált gyakorlatok az engedélyezési eljárások hosszának csökkentésére az új megújulóenergia-irányelvben meghatározottakon túlmenően
c.A technológiai specifikációk rugalmasabb kiigazítása az engedély iránti kérelem és a projektek kivitelezése közötti időkeretben
3.Belső koordináció, valamint egyértelmű és digitalizált eljárások a közigazgatási engedélyezési folyamatok összetettségének csökkentése érdekében
a.Az új megújulóenergia-irányelv egyablakos rendszerrel kapcsolatos rendelkezései és az átültetésük során bevált gyakorlatok összehasonlítása
b.További példák a közigazgatási eljárások bonyolultságának az új megújulóenergia-irányelven túlmutató csökkentésével kapcsolatos bevált gyakorlatokra
4.Elegendő emberi erőforrás és az engedélyezés szervezetek munkatársainak szakképzettsége
5.A megújulóenergia-projektek helyszíneinek optimálisabb kiválasztása és tervezése
a.Föld-/tengerhasználati korlátok és bevált gyakorlatok a megfelelő területek azonosításának megkönnyítése érdekében
b.A tér többcélú felhasználása
c.A közösség általi elfogadás és a közösség bevonása
d.Környezetvédelmi szempontok
e.Védelmi és légiközlekedéssel kapcsolatos megfontolások
6.Könnyebb hálózati csatlakozás, kombinált technológiát alkalmazó erőművek, erőmű-átalakítás és innovatív technológiák
a.Hálózati csatlakozási problémák
b.Kombinált technológiát alkalmazó erőművek
c.Erőmű-átalakítás
d.Hidrogén
e.Az innováció támogatása
II.Iránymutatás a tagállamok számára a megújulóenergia-vásárlási megállapodások elősegítéséhez
1.Bevezetés
2.Szabályozási problémák
3.A vállalati megújulóenergia-vásárlási megállapodások megkötésének lehetővé tétele a kis- és középvállalkozások számára is
4.A határokon átnyúló megújulóenergia-vásárlási megállapodások előmozdítása
I.Iránymutatás a tagállamoknak a megújulóenergia-projektek engedélyezési eljárásainak felgyorsításával kapcsolatos bevált gyakorlatokról
1.Bevezetés
A megújuló energia a Párizsi Megállapodás és az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez szükséges tiszta energiára való átállás központi eleme. Ennek jegyében a Bizottság által 2021 júliusában, az új megújulóenergia-irányelv (REDII) felülvizsgálatára vonatkozóan, az európai zöld megállapodás végrehajtásáról szóló csomag részeként előterjesztett javaslat szorgalmazta, hogy 2020-hoz képest meg kell kétszerezni a megújuló energiaforrások energiaszerkezetbeli részarányát, hogy az 2030-ra elérje a legalább 40 %-ot.
Ukrajna orosz inváziója következtében a megújuló energiaforrások lehető leggyorsabb kiépítése az EU stratégiai prioritásává vált, mivel ez csökkenti az elsősorban importált fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünket, és elősegíti, hogy az energia újra megfizethető legyen.
A megfelelő gázellátást biztosító intézkedésekkel és a jövő télre való felkészülés jegyében összeállított energiamegtakarítási tervvel együtt a további megújulóenergia-kapacitások minél gyorsabb kiépítése ugyancsak hozzájárul a hosszabb távú válságenyhítő intézkedésekhez. A REPowerEU közlemény, amelyet az eszköztárról szóló, 2021. októberi közleményt követően adott ki a Bizottság, felvázolt egy tervet, amely szerint Európának jóval az évtized vége előtt függetlenné kell válnia az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól (először is a gáztól). A közlemény azt is javasolta, hogy a társjogalkotók fontoljanak meg szigorúbb vagy korábban megvalósítandó célokat a megújuló energiára vonatkozóan, továbbá előirányozta a szél- és napenergia, valamint a hőszivattyúk felhasználásának felgyorsítását, az átlagos telepítési arány 20 %-kal való növelését, és 80 GW kiegészítő kapacitás létrehozását 2030-ig a megújuló hidrogén nagyobb mértékű termelésének befogadása érdekében.
Ez azt jelenti, hogy a megújulóenergia-projektek megvalósításának jelenlegi ütemét jelentősen fel kell gyorsítani, hogy időben teljesíteni lehessen a szükséges kapacitásnövekedést.
A magas energiaárak, amelyek főként a földgáz magas árainak tudhatók be, további indokot szolgáltatnak a megújulóenergia-projektek megvalósításának felgyorsítására, valamint a polgárainkra és a vállalkozásainkra gyakorolt kedvezőtlen hatások csökkentésére. A megújulóenergia-projektek egyre gyakrabban olyan villamosenergia-árakat tesznek lehetővé a nagykereskedelmi piacon, amelyek jóval alacsonyabbak a fosszilis tüzelőanyaggal működő erőművek árainál. Gyorsított engedélyezésre van szükség ezek mihamarabbi piaci bevezetéséhez. A megújulóenergia-vásárlási megállapodások alkalmazása lehetővé teszi az európai ipar és vállalkozások számára az olcsó megújuló energiához való közvetlen hozzáférést, miközben a megújulóenergia-projektek fejlesztőinek stabilitást biztosít anélkül, hogy várniuk kellene a tagállamok pénzügyi támogatására, ezáltal növelve a megfizethető, biztonságos és fenntartható energia rendelkezésre állását az EU-ban.
A megújulóenergia-projekteket akár nyilvános pályázatokon vagy vállalati megújulóenergia-vásárlási megállapodásokon keresztül, akár kereskedői alapon dolgozzák ki, az engedélyezéssel és egyéb közigazgatási eljárásokkal kapcsolatos akadályok visszafogják a projekteket, növelik a bizonytalanságot és a költségeket, valamint eltántorítják a befektetőket, ezzel kockáztatva az EU dekarbonizációs céljainak és a megújuló energiaforrásokra vonatkozóan 2030-ra kitűzött cél teljesítését. Ezen akadályok közé tartozik – többnyire nemzeti, regionális vagy akár helyi szinten – a helyszínek kiválasztására és a projektek közigazgatási engedélyezésére alkalmazandó szabályok összetettsége, a hálózati csatlakozási problémák, a technológiai specifikációk engedélyezési eljárás során történő kiigazításának korlátai, valamint az engedélyező hatóságok vagy a hálózatüzemeltetők személyzeti problémái. Ennek következtében a megújulóenergia-projektek átfutási ideje akár tíz év is lehet. Ezen akadályok felszámolása most még sürgetőbb, mint valaha.
Az új megújulóenergia-irányelv 2018-ban szabályokat vezetett be a megújulóenergia-projektek engedélyezési eljárása tekintetében a közigazgatási szakasz menetére és maximális időtartamára vonatkozóan, amely kiterjedt az erőművek építéséhez, átalakításához és üzemeltetéséhez, valamint a hálózati csatlakozásukhoz szükséges valamennyi releváns engedélyre. A tagállamok kötelesek voltak 2021. június 30-ig nemzeti jogszabályaikba átültetni az új megújulóenergia-irányelvet, beleértve ezeket az új rendelkezéseket is, de egyetlen tagállam sem számolt be annak teljes körű átültetéséről ezen a határidőn belül. Ennek eredményeként a Bizottság 2021 júliusában kötelességszegési eljárást kezdeményezett valamennyi tagállam ellen az új megújulóenergia-irányelv átültetésének elmulasztása miatt, annak érdekében, hogy kötelezze a tagállamokat, hogy eleget tegyenek kötelezettségeiknek, beleértve a közigazgatási eljárásokkal kapcsolatos kötelezettségeket is. Időközben a tagállamok többsége már értesítette a Bizottságot az új megújulóenergia-irányelv teljes vagy részleges átültetése érdekében elfogadott nemzeti intézkedéseiről. Ezen iránymutatás közzétételének időpontjában 10 tagállam még nem számolt be az új megújulóenergia-irányelv által bevezetett, az engedélyezési folyamat megszervezésére és hosszára vonatkozó szabályokat (azaz a 16. cikket) átültető nemzeti intézkedésről, míg a többi tagállam a szükséges intézkedések legalább egy részének meghozataláról számolt be.
A Bizottság megjegyzi, hogy jelenleg a tagállamok között jelentős eltérések vannak a nemzeti vagy regionális engedélyezési szabályok terén a közigazgatási eljárásaik hossza és összetettsége tekintetében. Mindebből arra lehet következtetni, hogy jelentős lehetőségek kínálkoznak a fejlődésre és az egymás tapasztalataiból való tanulásra. Az érdekelt felek arra kérték a Bizottságot, hogy tisztázza az új megújulóenergia-irányelv közigazgatási eljárásokra vonatkozó rendelkezéseit, valamint terjessze a bevált gyakorlatokat annak érdekében, hogy útmutatással szolgáljon az engedélyező hatóságok számára azok alkalmazása során.
A jelen iránymutatás ismerteti a tagállamok azon meglévő bevált gyakorlatait, amelyek célja az adminisztratív terhek csökkentése és a megújulóenergia-projektek tervezési biztonságának növelése. Ez az engedélyezési eljárások felgyorsításáról és az energiavásárlási megállapodások elősegítéséről szóló bizottsági ajánlást kíséri, amelyet az új megújulóenergia-irányelv engedélyezéssel kapcsolatos, célzott módosítására irányuló javaslat mellett fogadtak el. Ezek a kezdeményezések egy, a REPowerEU terv és az európai szemeszter keretein belül megvalósuló szélesebb körű intézkedéscsomag részét képezik, amely a megújuló energiaforrások gyorsabb térnyerését támogatja.
Az engedélyezés útjában álló, meglévő akadályok leküzdését és az új akadályok azonosítását összefüggő folyamatként kell kezelni. Ezzel összefüggésben a Bizottság 2022 márciusa óta, az egységes piac szabályainak érvényesítésével foglalkozó munkacsoport keretében a tagállami hatóságokkal is együttműködik a folyamattal kapcsolatos akadályok felszámolásán. Az ajánlásban foglaltaknak a jelen iránymutatásban szereplő konkrét egyszerűsítési és lerövidítési ötletek alapján történő teljes körű és gyors végrehajtása lehetővé teszi a megújulóenergia-projektek átfutási idejének lerövidítését és gyorsabb tömeges megvalósításukat.
A jelen iránymutatás a következő főbb területeket határozza meg a megújulóenergia-projekt engedélyezésének javítása érdekében: a közigazgatási engedélyezési eljárások hosszának és összetettségének csökkentése, a környezeti vizsgálatokért, a helyszínkiválasztási eljárásokért és a hálózati csatlakozási kérdésekért felelős engedélyező szervezetek és hatóságok megfelelő számú és szakképzettségű személyzete. Ezen túlmenően, számos tagállamban fennállnak azzal kapcsolatos akadályok, hogy bizonyos projekteket a nyilvánosság vagy a megfelelő helyi érdekelt felek nem támogatnak. A következő fejezetek röviden ismertetik a fennálló akadályokat, a lehetséges megoldásokat, valamint az új megújulóenergia-irányelv átültetésére irányuló nemzeti intézkedések, illetve az említett irányelv hatályán túlmutató intézkedések körében azonosított bevált gyakorlatokat.
2.Gyorsabb és rövidebb közigazgatási engedélyezési eljárások
Az engedélyezési eljárások időtartama jelentősen eltér attól függően, hogy milyen megújulóenergia-technológiáról és melyik tagállamról van szó. A tengeri szélenergia-projektek esetében az átfutási idő akár 10 év is lehet, bár a nemrégiben elkészült holland tengeri szélerőműparkok, mint például a Borssele III. és IV., már 4–5 évvel a pályázat odaítélése után megkezdték működésüket. A szárazföldi szélenergia engedélyezési folyamata esetében 3–9 év közötti időtartamról számoltak be, és jelentős eltérések vannak nemcsak a tagállamok között, hanem időnként egy adott ország különböző régiói között is. A talajra telepített napenergia-projektek esetében nagyjából 1 év és több mint 4,5 év közötti időtartamról számoltak be.
Ezek az átlagok azonban nem teljesen reprezentatív mintákon alapulnak, mivel az EU-ban nem állnak rendelkezésre összehasonlítható adatok a megújulóenergia-projekteknek – a környezeti hatásvizsgálat elkészítését és véglegesítését, a hálózati csatlakozási engedély kiadását, és az esetleges jogi kihívások kezelését is magában foglaló – engedélyezési eljárásainak teljes hosszára vonatkozóan. Emellett a megújuló energiával kapcsolatos projektekre vonatkozó engedélyezési eljárások hossza az ilyen projektek összekapcsolására és a megtermelt energia hálózatba táplálására szolgáló hálózatok rendelkezésre állásától, valamint gyors kiépítésétől vagy megerősítésétől is függ. Azt szintén figyelembe kell venni, hogy bizonyos tagállamokban az eljárások noha gyorsabbak lehetnek, de nem feltétlenül hatékonyabbak. A különböző típusú akadályok azt eredményezhetik, hogy a gyorsabb eljárások ellenére kevesebb projektet hagynak jóvá. Ez rámutat arra, hogy minden tagállamban proaktívan kell összpontosítani az engedélyezési eljárások előtt álló akadályokra, és azokat le kell küzdeni. A technikai támogatási eszköz keretében a Bizottság 17 tagállamnak nyújt segítséget abban, hogy – a REPowerEU tervvel összhangban – fokozatosan megszüntessék az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függésüket, ideértve a megújulóenergia-projektek gyorsabb engedélyezését és a háztetőre szerelt napelem-technológia elterjedésének fokozását is. A technikai támogatási eszköz keretében kiadott 2023. évi felhívásban a Bizottság „A megújuló energia engedélyezésének felgyorsítása” című kiemelt technikai támogatással kíván segítséget nyújtani a tagállamoknak.
A hasonló nagyszabású energiainfrastruktúra-projektek végrehajtása terén a tagállamok közötti regionális együttműködés az engedélyezés és e projektek megvalósítása felgyorsításának katalizátoraként működik. A Bizottság négy magas szintű munkacsoport elnöki tisztét tölti be az Európai Unió különböző régióiban. Az e munkacsoportoknak nyújtott magas szintű szakpolitikai támogatás lehetővé teszi a közös regionális jövőkép kialakítását és regionális prioritások kidolgozását, valamint stratégiai iránymutatást nyújt az erős konszenzust igénylő közös érdekű energiainfrastruktúra-projektek (PCI-k) megvalósításában. Mivel a tengeri szélenergia-kapacitások fejlesztését valamennyi magas szintű munkacsoport páneurópai prioritásként ismeri el, a nagyszabású megújulóenergia-projektek prioritásként azonosíthatók e csoportok munkafolyamataiban, és részesülhetnek az egy bizonyos régióhoz tartozó tagállamok között, különböző politikai szinteken megvalósuló szoros nyomon követés és megerősített együttműködés előnyeiből.
a.Az új megújulóenergia-irányelv rendelkezései és az átültetésük során bevált gyakorlatok összehasonlítása
Az új megújulóenergia-irányelv előírja, hogy az engedélyezéshez kapcsolódó közigazgatási eljárások nem haladhatják meg a két évet a megújuló villamos energiát termelő erőművek és a kapcsolódó hálózati infrastruktúra esetében, beleértve az illetékes hatóságok által végzett összes vonatkozó jóváhagyási, tanúsítási és engedélyezési eljárást. A hidrogén-infrastruktúra engedélyezési eljárásainak egyszerűsítésére vonatkozó hasonló rendelkezést tartalmaz a javasolt hidrogén- és gázpiaci dekarbonizációs csomag. A 150 kW alatti projektek és a megújuló energiaforrást hasznosító meglévő erőművek átalakítása esetén a közigazgatási folyamat nem haladhatja meg az egy évet. Ezek a határidők nem foglalják magukban az uniós környezetvédelmi jogszabályoknak való megfeleléshez szükséges időt, amely hosszú időt vehet igénybe, sem az esetleges bírósági eljárások időtartamát, és rendkívüli körülmények között egy évvel meghosszabbíthatók.
A szükséges rendelkezések nemzeti jogba történő átültetésén túlmenően egyes tagállamok kiegészítő pontosításokat vezettek be, amelyek meghatározzák a határidő meghosszabbításának feltételeit, vagy megbízták az illetékes hatóságokat, hogy szorosan működjenek együtt a közösen megállapított határidők betartása érdekében. A határidő további egy évvel történő meghosszabbítása kapcsán Svédország pontosítja, hogy a határidő meghosszabbítható, ha új szabályozások, információk vagy iránymutatások miatt időigényes kiegészítésekre van szükség, vagy ha a késés olyan külső körülményeknek tudható be, amelyeket nem lehetett kezdettől fogva előre látni. Szlovénia olyan rendelkezést vezet be, amely előírja, hogy a meghatározott határidő lejárta előtt a projektfejlesztőnek indokolással ellátott határozatot kell kapnia, amellyel a határozatban ismertetett kivételes körülmények között az eljárást legfeljebb egy évvel meghosszabbítják.
Amikor annak biztosításáról van szó, hogy az engedélyezési eljárás ne lépje túl a megállapodott határidőket olyan esetekben, amikor több hatóság is érintett, Finnország átültető intézkedéseiben szerepel az a követelmény, hogy ha egynél több engedélyezési vagy közigazgatási jóváhagyási eljárás szükséges valamely megújuló energiaforrást hasznosító erőmű megépítése, korszerűsítése, hálózati csatlakozása és üzemeltetése kapcsán, az illetékes hatóságoknak együtt kell működniük a határidők betartása érdekében. A projektgazdák egyedüli kapcsolattartó pontjának feladata, hogy adott esetben segítse az illetékes hatóságokat eljárásaik feldolgozás időrendjének meghatározásában. Ezen túlmenően az irányelvet átültető jogszabály meghatározza azokat a pontokat, ahol a határidő számításának kezdődnie és végződnie kell, és az egyetlen kapcsolattartó pont feladata a határidők betartásának nyomon követése.
Ami a nemzeti rendelkezések nyomon követését és az azokkal kapcsolatos jelentéstételt illeti, az integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentésekben, amelyeket 2023. március 15-ig, majd ezt követően kétévente kell benyújtani a Bizottsághoz, a tagállamoknak jelentést kell tenniük az új megújulóenergia-irányelv 15–17. cikkében meghatározott követelmények teljesítése érdekében hozott, az engedélyezési eljárások egyszerűsítésére, lerövidítésére és átláthatóbbá tételére irányuló konkrét intézkedésekről. Ezen túlmenően a megújulóenergia-projektekre vonatkozó közigazgatási engedélyezési eljárások EU-szerte koherens nyomon követése és értékelése bepillantást engedne a Bizottság, a tagállamok és a projektgazdák számára a projektengedélyezés különböző szakaszainak időtartamába, azok hatókörébe, követelményeibe és azokban érintett hatóságokba, valamint a késedelmek és egyéb szűk keresztmetszetek lehetséges közös jellemzőibe a különféle megújulóenergia-technológiák esetében vagy az eltérő engedélyezési szakaszokban.
b.Egyéb bevált gyakorlatok az engedélyezési eljárások hosszának csökkentésére az új megújulóenergia-irányelvben meghatározottakon túlmenően
A bírósági eljárások időtartama kívül esik az új megújulóenergia-irányelvben meghatározott határidőn, de a tagállamok intézkedéseket hozhatnak a bírósági jogorvoslat miatt elhúzódó eljárások számának csökkentése érdekében. Jóllehet az igazságszolgáltatáshoz való jogot biztosítani kell, a tagállamok nemzeti igazságszolgáltatási rendszerüket megszervezhetik oly módon, hogy biztosítsák a peres ügyek gyorsabb feldolgozását, például egyes nemzeti jelentőségű projektek esetében egyfokú bírósági eljárásokkal, a peres eljárás egyes lépései esetében (a nemzeti körülmények függvényében) határidők megállapításával a fellebbezési eljárások szükségtelen elhúzódásának elkerülése, vagy a visszaélésszerű perek korlátozását célzó rendelkezések bevezetése érdekében. Számos tagállam már hozott intézkedéseket az engedélyekkel kapcsolatos bírósági eljárások időtartamának észszerűsítésére.
Franciaország háromról kettőre csökkentette a szárazföldi szélenergia-projektekre vonatkozó környezetvédelmi engedélyek ellen benyújtható fellebbezések számát. 2018. december 1-jétől a fellebbezéseket közvetlenül a közigazgatási fellebbviteli bíróságokhoz lehet benyújtani, és már nem kell először a közigazgatási bíróságokhoz fordulniuk (a tengeri szélenergia esetében már a rendelet 2016. januári elfogadását követően ez volt a helyzet).
Hollandia úgy döntött, hogy a 100 MW-ot meghaladó szárazföldi szélenergia-projektek és az 50 MW-ot meghaladó napenergia-projektek engedélyezése ellen csak a legfelsőbb bíróság előtt lehet fellebbezni.
A bírósági eljárásokhoz kapcsolódó keret egyszerűsítése mellett egyes tagállamok más intézkedéseket is bevezettek, amelyek lehetővé teszik a prioritások meghatározását és ezáltal az engedélyezési eljárások felgyorsítását, például a stratégiai projektek kategóriáinak meghatározását. Egyes nemzeti jelentőségű projekteket el lehet fogadni jogalkotási eljárás keretében a környezeti hatásvizsgálatról (KHV) szóló irányelv 2. cikkének (5) bekezdésével összhangban. Ez lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az adott projekt esetében mentességet biztosítsanak a nyilvános konzultációra vonatkozó rendelkezések alól.
Spanyolország Andalúzia régiójának önkormányzata létrehozott egy „gyorsító egységet” a stratégiai fontosságúnak tekintett projektek számára, amely a regionális Közigazgatási és Belügyminisztérium hatáskörébe tartozik. A stratégiai fontosság elismerése azt jelenti, hogy a kiválasztott projektek kedvezményes elbánásban részesülnek a fejlesztésükhöz szükséges engedélyek és jóváhagyások adminisztratív feldolgozása során.
Az engedélyezés felgyorsításának egy másik jó módja, ha lehetővé teszik, hogy több kérelmet nyújtsanak be párhuzamosan, ahelyett, hogy azokat egymás után nyújtanák be, beleértve az egymással összefüggő hálózati projekteket is.
Ausztriában például a fejlesztők párhuzamosan több engedélyt is igényelhetnek (villamosenergia-termelési engedély, a természetvédelmi törvény szerinti eljárás keretében kiadott jóváhagyás, a légiközlekedési törvény szerinti eljárás, az erdészeti törvény alapján kiadott engedély, a vízügyi törvény alapján kiadott engedély, a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági törvényi alapján kiadott engedély, építési engedély). A helyszínválasztásra és a hálózati csatlakozás iránti kérelem benyújtására párhuzamosan is sor kerülhet. Franciaországban és Belgiumban (Flandria és Vallónia) összevont engedélyezési eljárást vezettek be. Flandria és Vallónia esetében ezek az összevont engedélyek ötvözik a környezetvédelmi és építési engedélyezési eljárásokat, valamint a kis méretű projektekre vonatkozó mentességeket. A Franciaországban alkalmazott eljárás lehetővé teszi, hogy a szélerőmű-projektre vonatkozó több engedély (köztük a környezetvédelmi engedélyek, léginavigációs és katonai szolgalmi jogok, valamint villamosenergia-termelési engedély) esetében csak egyetlen vizsgálatra kerüljön sor.
Ami a kisebb volumenű megújuló energiaforrásoknak a háztartások és energiaközösségek körében való elterjedését illeti, az erőforrások hiánya tovább súlyosbítja azokat az akadályokat, amelyekkel a szakmai piaci szereplők már eddig is szembesültek. Görögországban az energiaközösségek elsőbbséget élveznek a hálózathoz való csatlakozásra, a környezeti feltételek jóváhagyására és a termelési engedélyekre vonatkozó kérelmek esetében az ugyanazon a területen, ugyanazon kérelmi ciklusban benyújtott egyéb kérelmekkel szemben. Portugáliában a megújulóenergia-közösségek mentességet élveznek az előzetes ellenőrzési/kommunikációs, regisztrációs és üzemeltetési követelmények alól, a telepített kapacitástól vagy saját fogyasztás esetén a nyilvános hálózat villamosenergia hálózatba táplálására való használatától függően. Hasonlóképpen, Írországban az energiaközösségeknek nem szükséges építési engedéllyel rendelkezniük a hálózati csatlakozási kérelem benyújtása előtt, és egyszerűsített engedélyezési eljárás van érvényben esetükben.
Szintén felgyorsíthatja az engedélyezést a korai nyilvános konzultáció, valamint az, ha bizonyos tanulmányokat a folyamat korábbi szakaszaiban elvégeznek. Például az a tény, hogy a közös érdekű projektek esetében az engedélyezési eljárás kezdetén sor kerül a projekt helyszínének meghatározására szolgáló kötelező nyilvános konzultációra, elősegítette a társadalmi elfogadottsággal kapcsolatos problémák felismerését és kezelését.
Végül az engedélyező hatóságok által a környezetvédelmi eljárások keretében végzett vizsgálatok felgyorsíthatók konkrét határidők kitűzésével. Ha környezeti vizsgálatra van szükség, a tagállamoknak korlátozniuk kell a környezeti hatásvizsgálati eljárás
különböző lépéseinek hosszát kötelező érvényű maximális időkeretek bevezetésével, különösen a következők esetében:
·az értékelés hatókörére vonatkozó véleménynek az illetékes hatóság általi kiadása: legfeljebb egy hónap,
·a környezeti hatásvizsgálat lezárása és az indokolással ellátott következtetés kiadása: legfeljebb három hónap, amely további három hónappal meghosszabbítható,
·a környezeti hatásvizsgálati jelentéssel kapcsolatos nyilvános konzultáció lezárása: legfeljebb két hónap,
·a területfejlesztési engedély kiadása: legfeljebb hat hónap.
A tagállamok körülbelül fele már megszabott konkrét határidőket az illetékes hatóságok számára, hogy zöld utat adjanak a projekteknek azt követően, hogy megkapták a fejlesztő által benyújtott környezeti hatásvizsgálatot. Sok esetben ez nem haladja meg az egy vagy két hónapot (Bulgária, Franciaország, Olaszország, Málta, Görögország, Lettország és Románia).
Egy másik lehetséges egyszerűsítés az építési engedély megszerzésének kötelezettsége alóli feltételes mentesség, amely a kis méretű napelemrendszerek bejelentési kötelezettségével párosul. Belgium Flandria régiójában, a napelemes rendszerek bizonyos feltételek mellett mentesülnek az építési engedély alól.
c.A technológiai specifikációk rugalmasabb kiigazítása az engedély iránti kérelem és a projektek kivitelezése közötti időkeretben
Az engedélyezési eljárások hossza vagy az engedélyezés késedelmei az optimálistól elmaradó technológia telepítését eredményezhetik olyan esetekben, amikor a projektfejlesztők kötelesek az eredeti engedélykérelmükben szereplő pontos technológiai előírásokat megvalósítani. Azokban az esetekben, amikor az engedélyt olyan sokára adják meg, hogy addigra a jóváhagyott technológiai megoldás elavulttá vált, a projektgazdának új engedélyt kell kérnie, vagy új környezeti hatásvizsgálatot kell végeznie ahhoz, hogy a rendelkezésre álló legújabb technológiát alkalmazhassa. A fokozottabb rugalmasság, vagyis az, hogy a fejlesztők a technológiai paraméterek egy tartományára kérhetnek engedélyt, elősegíti a leghatékonyabb technológiák gyorsabb alkalmazását anélkül, hogy az szükségszerűen nagyobb környezeti hatással járna.
E probléma kezelése érdekében egyes tagállamok az úgynevezett „dobozmodellt” használják az engedélyezéshez, amely lehetővé teszi a fejlesztők számára, hogy az engedélykérelmükben technológiai paraméterek egy tartományát határozzák meg (például a szélturbina csúcsának magasságával kapcsolatban), amely biztosítja számukra a legkorszerűbb technológia alkalmazásához, valamint a hatékonyság és a megújuló energiatermelés maximalizálásához kellő rugalmasságot. Például Svédország már lehetővé teszi az említett engedélyezési modell alkalmazását bizonyos szélenergia-projektek esetében. A projektfejlesztőknek fel kell tüntetniük a projektterületet, a turbinák maximális számát, a maximális csúcsmagasságot, a projektterületen belül a korlátozás alatt álló területeket és az infrastruktúra maximális lábnyomát. Így rendelkeznek a kialakítás optimalizálásához, valamint a rotor méretének és agymagasságának növeléséhez vagy csökkentéséhez szükséges rugalmassággal. A fejlesztők a legújabb turbinatechnológiát is alkalmazhatják a kialakítás optimalizálása és az engedélyben szereplő kapacitás maximalizálása érdekében. Románia a végleges építési engedély kiadása után is engedélyezi a szélturbina típusának módosítását, amennyiben teljesülnek a legfontosabb paraméterek (nevezetesen a csúcsmagasság és a rotorátmérő). A fejlesztőknek csupán annyit kell tenniük, hogy értesítik az illetékes hatóságokat az ilyen változásokról.
3.Belső koordináció, valamint egyértelmű és digitalizált eljárások a közigazgatási engedélyezési folyamatok összetettségének csökkentése érdekében
A tagállamtól függően a projektgazdáknak kapcsolatba kell lépniük a nemzeti, regionális és önkormányzati szintű közigazgatási szervekkel és/vagy a különböző minisztériumokkal. Az esetenként egymásnak ellentmondó, számos nemzeti és regionális jogszabály és eljárás, valamint a nemzeti, regionális és/vagy helyi hatóságok közötti egyértelmű hatáskörmegosztás hiánya szükségtelenül bonyolítja és késleltetheti az engedélyezési folyamatot. Az érdekelt felek szerint nem mindig egyértelmű, hogy bizonyos hatóságoknak a közigazgatási engedélyezési folyamatba történő bevonása, illetve a véleményük kötelező-e. Ezen túlmenően, ha több közjogi szerv vesz részt az engedélyezésben, gyakran hiányzik az átláthatóság a projektpályázat státuszát és azt illetően, hogy mely szakaszban áll fenn szűk keresztmetszet. Ezenkívül a digitális eszközök és megoldások elterjedése egyenetlen a közigazgatási szervek között.
a.Az új megújulóenergia-irányelv egyablakos rendszerrel kapcsolatos rendelkezései és az átültetésük során bevált gyakorlatok összehasonlítása
Az új megújulóenergia-irányelv előírja, hogy a tagállamok jelöljenek ki egy egyedüli kapcsolattartó pontot (egyablakos ügyintézési rendszer) a megújuló energia termelésére szolgáló eszközök és a kapcsolódó hálózati infrastruktúra kiépítéséhez, átalakításához és üzemeltetéséhez kapcsolódó engedélyek kiadására, a transzeurópai energetikai infrastruktúráról (TEN-E) szóló rendelet rendelkezéseihez, valamint a hidrogén- és gázpiaci dekarbonizációs csomagban javasoltakhoz hasonlóan. Más ágazatokban is vannak példák, ahol az egyablakos ügyintézési rendszerek bevezetése csökkentette az információk összegyűjtésére fordított időt és költséget, különösen az engedélyezési és jóváhagyási követelményekkel kapcsolatban. A szubszidiaritás elvével összhangban az új megújulóenergia-irányelv rugalmasságot biztosít a tagállamok számára, hogy kiválaszthassák a legmegfelelőbb végrehajtási szabályokat, feltéve, hogy a kérelmezőknek nem kell egynél több kapcsolattartó ponthoz fordulniuk a teljes engedélyezési folyamat során.
Az egyablakos ügyintézési rendszer kialakítására többféle lehetőség is létezik. Egy tisztán adminisztratív egyablakos ügyintézési rendszer egy mederbe tereli a megújulóenergia-projektekkel foglalkozó projektgazdák és az erőmű építéséhez és a hálózatba kapcsolásához szükséges különböző engedélyek kiadásában érintett illetékes hatóságok közötti kommunikációt. A közigazgatási kapcsolattartó pont megbízatásának meghosszabbítása is elképzelhető, és a kapcsolattartó pontot megbízhatják azzal, hogy maga adja ki az összes szükséges engedélyt. Több egyablakos rendszer is létrehozható egy tagállamban a különböző méretű projektek, a megújulóenergia-technológiák vagy közigazgatási egysége kezelésére, feltéve, hogy minden pályázónak egyetlen kapcsolattartó pontja van egy adott projekttel kapcsolatban.
Egyablakos rendszereket hoztak létre a hálózati infrastruktúráért felelős jogalanyok, például a TEN-E rendelet szerinti közös érdekű projektek esetében az „illetékes nemzeti hatóságok”, vagy a nemzeti szabályozó hatóságok, az átvitelirendszer-üzemeltetők, valamint a nemzeti, regionális vagy helyi hatóságok más típusú hálózatok esetében. Közös érdekű projektek esetén célszerű a folyamatok szoros koordinációja és összehangolása az új megújulóenergia-irányelv szerinti egyablakos rendszerek és az illetékes nemzeti hatóságok között. Az energiapolitikával foglalkozó meglévő regionális együttműködési struktúrák, mint például a fent említett magas szintű politikai munkacsoportok alkalmasak lehetnek arra, hogy részletesen és mélyrehatóan foglalkozzanak e szoros koordinációval.
Ami az új megújulóenergia-irányelvet átültető nemzeti rendelkezéseket illeti, a legtöbb esetben a tagállamok egy meglévő nemzeti energiaügynökséget vagy más végrehajtó ügynökséget jelöltek ki egyedüli kapcsolattartó pontként, amelynek feladata a közigazgatási engedélykérelmezési és engedélyezési eljárások észszerűsítése. Ha az összes olyan hatóságot felsorolják, amelyekkel az egyedüli kapcsolattartó pont biztosítja a kommunikációt és a koordinációt, fokozza a bizonyosságot és az átláthatóságot a projektgazdák számára, csakúgy, mint azokra a konkrét jogszabályokra való hivatkozás, amelyekkel kapcsolatban a kapcsolattartó pont tanácsot adhat.
Dánia esetében a Dán Energiaügynökséget (a továbbiakban: DEA) jelölték ki kapcsolattartó pontnak, amely átfogó iránymutatást nyújt a közigazgatási folyamat kapcsán, beleértve a megújuló energiát előállító létesítmények létrehozásához és üzemeltetéséhez szükséges lépéseket is. A tengeri szélenergia esetében a DEA maga adja ki a Dánia felségvizein és kizárólagos gazdasági övezetén belül megvalósuló projektek engedélyeit. A DEA az illetékes hatóságokkal együttműködésben, egy ismétlődő folyamaton keresztül készíti elő és adja ki az engedélyeket, és a projektspecifikus információkat továbbítja a hatóságoknak az összeférhetetlenség kiküszöbölése érdekében.
Svédország esetében a Svéd Energiaügynökség feladata egy digitális kapcsolattartó pont felállítása és működtetése. A kapcsolattartó ponton keresztül közvetlen összeköttetést kell biztosítani az adott ügyet intéző hatóságokhoz. Az új megújulóenergia-irányelvet átültető nemzeti rendelkezések tartalmazzák a kapcsolattartó pontot támogatni köteles hatóságok listáját is, beleértve a tengeri kérdésekért, a környezetvédelemért, a nemzeti örökségért és a mezőgazdaságért felelős hatóságokat és ügynökségeket, valamint az önkormányzatokat is.
Finnország egyedüli kapcsolattartó pontjának feladata a megújulóenergia-termelő létesítmények engedélyezésével és az egyéb közigazgatási eljárásokkal kapcsolatos tanácsadás. A nemzeti rendelkezések tartalmazzák azon elemek felsorolását, amelyekre a kapcsolattartó pont tanácsadási kötelezettsége kiterjed, amely magában foglalja a védelmi erők véleményének beszerzését a szélerőmű-építés elfogadhatósága kapcsán.
b.További példák a közigazgatási eljárások bonyolultságának az új megújulóenergia-irányelven túlmutató csökkentésével kapcsolatos bevált gyakorlatokra
Olyan esetekben, amikor különböző közigazgatási szerveknek kell együttműködniük és közösen engedélyt kiadniuk, ha valamely közigazgatási szerv elmulasztja a válaszadást, és ez késelteti a következő lépéseket, a helyzet megoldására bevezethető a közigazgatási szervek hallgatólagos beleegyezésének elve. Erre világosan meghatározott feltételek mellett kerülhet sor, és olyan esetekben nem, amikor az uniós vagy nemzeti jogszabályok megkövetelik a válaszadást. Spanyolország a közelmúltban, egy 2020-as, a saját felhasználásra szánt létesítményekről és napelemparkokról szóló rendeletben bevezette a közigazgatási szervek hallgatólagos beleegyezését bizonyos közigazgatási lépések esetében. Ha több érintett közigazgatási szervnek kell választ adnia egymásnak, és ezt nem teszik meg 30 napon belül, az adott közigazgatási lépést jóváhagyottnak kell tekinteni.
Ami a digitális eszközöknek és megoldásoknak az engedélyezési eljárások során való szélesebb körű alkalmazását illeti, az új megújulóenergia-irányelv megköveteli, hogy a kérelmezők a vonatkozó dokumentumokat digitális formában is benyújthassák. Továbbá, az e-kommunikációnak a papíralapú nyomtatványok és a digitális kommunikációs platformok helyett, a különböző kérelmezési folyamatok egységesítése érdekében történő alkalmazása az engedélyező hatóságok munkatársait is segíthetné a kérelmek kezelésében, illetve az eljárások nyomon követésének és javításának alapjául szolgálna. Ez egyúttal növelné a projektgazdák számára az átláthatóságot a kérelmük aktuális állapotával kapcsolatban, valamint lehetővé tenné, hogy minden érintett hatóság hozzáférjen egy adott projekttel kapcsolatos ugyanazon központi bejegyzéshez.
E tekintetben Ciprus helyreállítási és rezilienciaépítési tervébe beépített egy reformot, amely digitális egyablakos ügyintézést hoz létre a megújuló energiával kapcsolatos projektek engedélyezésének egyszerűsítése érdekében. A helyreállítási és rezilienciaépítési terv szerint Ciprus technikai segítséget is kért a Strukturálisreform-támogató Főigazgatóságtól az egyablakos rendszer létrehozásához szükséges módszertan kidolgozásához. Németország Alsó-Szászország szövetségi állama az immisszóvédelemre irányuló kérelmek (ELiA) esetében bevezetett egy elektronikus engedélykérelmi formanyomtatványt, amelyet nyolc német szövetségi állam használ, és amely lehetővé teszi a kérelemi dokumentáció titkosított benyújtását. Hollandiában létezik egy online felület, ahol kombinált engedély („All-in-one Permit for Physical Aspects”) kérelmezhető a szárazföldi szélerőművek és a földre telepített napelemek esetében. Függetlenül attól, hogy az engedélyezési eljárásban az önkormányzat, a tartomány vagy a nemzeti kormányzat az illetékes hatóság, ez az online felület elérhető mind az illetékes hatóság, mind pedig a projektfejlesztő számára. Emellett egyes tartományok ezt az felületet platformot természetvédelmi engedélyek kérelmezésére is használják.
4.Elegendő emberi erőforrás és az engedélyezés szervezetek munkatársainak szakképzettsége
Az egyre nagyobb számú projektengedély feldolgozásához elegendő számú, megfelelően szakképzett személyzetre lesz szükség az engedélyező hatóságoknál és a hálózatüzemeltetőknél, valamint a környezeti vizsgálatokért felelős szakemberekre és a fellebbezési eljárásokkal foglalkozó nemzeti bíróságokra. Amint azt a RES-egyszerűsítés elnevezésű tanulmány keretében kiadott időközi jelentés ismerteti, amelyet a Bizottság által e kezdeményezéssel kapcsolatban folytatott konzultációk is megerősítenek, az engedélyező hatóságoknál tapasztalt munkaerőhiány jelenleg számos tagállamban számottevő akadályt jelent a projektek megvalósításában: nincs elegendő személyzet, illetve a személyzet nem rendelkezik a szükséges szakértelemmel vagy készségekkel a projektpályázatok feldolgozásához. A jelentés megállapításai szerint jelentősebb munkaerőhiányról számoltak be a nagy tagállamok, ahol nemzeti szinten nagyobb a probléma, mint regionális szinten, míg a szakértelem hiánya gyakoribb azokon a piacokon, ahol kevésbé ismerik az adott technológiát és kevesebb már lezárult projekt. A szakértelem hiánya gyakran helyi szinten jelentkezik, ahol a személyzetnek kevesebb lehetősége nyílik a szakosodásra, és/vagy összetett műszaki és jogi kérdésekhez köthető. Ez különösen gyakori a vidéki térségekben, ahol kisebb a közigazgatási kapacitás, ugyanakkor jelentős megújulóenergia-projekteket terveznek. A személyzettel kapcsolatos problémák más akadályokra is hatással vannak, mivel a hatóságoknak nincs arra kapacitásuk, hogy egymás között koordinálják a munkájukat, ami lehetővé tenné a közigazgatási folyamatok gördülékenyebb végrehajtását. Ez igaz az egyedüli kapcsolattartó pont létrehozására is, ahol a személyzet vagy a megfelelő szakértelem hiánya további szűk keresztmetszetek kialakulásához vezethet a közigazgatási eljárásokban. Ezért kulcsfontosságú annak biztosítása, hogy az érintett ágazatokban, a különböző közigazgatási szinteken (beleértve, de nem kizárólagosan, az engedélyt kiadó hatóságokat) legyenek megfelelő készségek és vonzó munkahelyek.
Célzott, megelőző jellegű megközelítésre van szükség egyrészt a munkaerőhiány, másrészt a szakemberhiány kezelésére. E megközelítés részeként és az Európai Bizottságnak a nemek közötti egyenlőség valamennyi területen – ideértve a zöld és a digitális átállást is – történő általános érvényesítésére irányuló megközelítésével összhangban különös figyelmet kell fordítani a nők részvételének és esélyegyenlőségének növelésére minden szinten.
A Bizottság arra kérte a tagállamokat, hogy nemzeti energia- és klímaterveikben szolgáltassanak információkat a 2021 és 2030 között tervezett teljes megújulóenergia-termelési kapacitásról, technológiánkénti és ágazatonkénti bontásban, MW-ban kifejezve külön ismertetve az új kapacitásokat és az erőmű-átalakításokat. A tagállamoknak konkrét intézkedéseket kellett meghatározniuk a tájékoztatás és a képzés biztosítása érdekében. Ez a tervezett telepített kapacitás, valamint a meglévő személyzeti létszám mellett végrehajtott kapacitásbővítések értékelése iránymutatást ad majd a tagállamoknak az engedélyező hatóságok személyzeti és költségvetési igényeinek becslése során.
Noha korlátozott számú foglalkoztatási adat áll rendelkezésre az engedélyező hatóságok számára, Spanyolország Aragónia régióban, ahol 30 alkalmazott kizárólag a szél- és naperőművekkel kapcsolatos engedélykérelmek feldolgozásával foglalkozik, 2018-ban 1 100 MW új szárazföldi szélerőművi kapacitásra vonatkozó engedélyt adtak ki. Finnország 6 millió eurót különített el a helyreállítási és rezilienciaépítési tervén belül arra, hogy ideiglenesen emberi erőforrásokat vegyen fel a környezetvédelmi engedélyekkel és eljárásokkal kapcsolatos ügyintézésre és a projektek feldolgozására 2021–2023-ban, valamint hogy támogassa az új energetikai technológiákat, többek között a tengeri szélenergia-, a nagyszabású napenergia- és a geotermikusenergia-projektek területén. A pénzügyi támogatást a környezeti hatásvizsgálatok elbírálásával, a környezetvédelmi engedélyezési határozatok elleni fellebbezések feldolgozásával kapcsolatos személyi költségekre, valamint az önkormányzatoknak és a megyéknek a területrendezési és építési engedélyek kiadásában való támogatására fordítják. Olaszország 40 tagú munkacsoportot hozott létre, amely az ökológiai átmenetért felelős minisztérium felügyelete alatt áll, és amelynek feladata az ország nemzeti energia- és klímatervének, valamint helyreállítási és rezilienciaépítési tervének végrehajtása. E munkacsoport felel a környezeti hatásvizsgálatok feldolgozásának felgyorsításáért is. A munkacsoport minden tagjának legalább ötéves szakmai tapasztalata van és rendelkezik a megújulóenergia-projektek műszaki, környezeti és tájképi vonatkozásainak értékeléséhez szükséges készségekkel. A szárazföldi szélerőmű-projektek engedélyezésére vonatkozó, 18 pontos német egyszerűsítési terv előírja, hogy a szövetségi államoknak biztosítaniuk kell, hogy az építési engedélyezésért felelős és jóváhagyó hatóságok rendelkezzenek kellő személyzettel és a szükséges műszaki felszereléssel az engedélykérelmek feldolgozásához. Ezen túlmenően a német koalíciós megállapodás utal külső projektcsapatok bevonására az engedélyező hatóságokra nehezedő teher enyhítése érdekében.
Ami annak biztosítását illeti, hogy a megújuló energiával kapcsolatos projektek engedélyezéséért felelős hatóságok személyzete megfelelő szakértelemmel rendelkezzen a jogi és műszaki kérdésekben, a jelenlegi szakemberhiány orvoslásának egyik lehetséges első lépése egy szövetség létrehozása az Erasmus+ keretében a hatóságok, az ipar, a szociális partnerek, valamint az oktatási és képzési intézmények közötti, készségfejlesztéssel kapcsolatos ágazati együttműködés érdekében. 2021-ben egy ipari ökoszisztémákkal foglalkozó kerekasztalbeszélgetés-sorozat részeként, amelynek célja az érdekelt felek uniós készségfejlesztési paktumban való részvételének ösztönzése volt, a készségfejlesztési paktum kapcsán sor került egy magas szintű kerekasztal-beszélgetésre, amelyen a megújulóenergia-ágazat érdekelt felei vettek részt. A készségfejlesztési paktum egy új kötelezettségvállalási modell a gazdasági fellendüléshez és az EU ipari stratégiájának megvalósításához, valamint a zöld és digitális átálláshoz szükséges készségekkel kapcsolatos kihívások kezelésére. Célja az ipari ökoszisztémákon belüli szakemberhiány kezelése a vállalatok, a munkavállalók, a nemzeti, regionális és helyi hatóságok, szociális partnerek, iparági szervezetek, szakoktatási és szakképzési szolgáltatók, kereskedelmi kamarák és foglalkoztatási szolgálatok arra való ösztönzésével, hogy ruházzanak be továbbképzési és szakmai átképzési fellépésekbe. A kerekasztal-beszélgetés folytatásaként a Bizottság készen áll arra, hogy elősegítse egy, a szárazföldi megújuló energiával kapcsolatos, nagyszabású készségfejlesztési partnerség előkészítését. Ezenkívül rendelkezésre állnak releváns uniós finanszírozási lehetőségek (például: a környezetvédelmi és éghajlat-politikai [LIFE] program, kohéziós források, technikai segítségnyújtási eszközök). E tekintetben szintén kulcsfontosságú a diplomák, készségek és képesítések EU-szerte történő kölcsönös elismerése, különösen az EU határrégióiban.
Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a képzéssel és a készségekkel kapcsolatos kezdeményezéseknek kifejezetten a regionális és helyi engedélyező hatóságok személyzetére is kell irányulnia, és figyelembe kell venniük szerepük sajátosságait. E tekintetben a Bizottság cselekvésre ösztönzi a tagállamokat, valamint arra, hogy biztosítsanak elegendő képzési lehetőségeket.
A tengeri technológiai tekintetében már megvalósult egy készségekkel kapcsolatos ágazati együttműködés terv, amelynek keretében kidolgozásra kerül egy tengeri megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos készségfejlesztési stratégia, valamint feltárják az ágazatban mint a digitális és zöld átállás motorjában rejlő lehetőségeket. A közigazgatási szervek közötti ikerintézményi együttműködés különösen fontos lehet a tengeri ágazatban, mivel egyes tagállamok most először engedélyeznek megújuló tengeri projekteket, míg mások már több tapasztalattal rendelkeznek.
Az információcsere megkönnyítése, a nagyszabású megújulóenergia-projektek végrehajtása során a bonyolultság csökkentése és a kapacitásépítés sürgető szükségletének mérséklése céljából a tagállamok fontolóra vehetik önkéntes platformok létrehozását az engedélyező hatóságok számára. Az ilyen platformok a tudásmegosztást segítő és a bevált gyakorlatokat ismertető adattárként működhetnének, amelyek célja a tagállamok különböző folyamatai esetében a hatékonyság növelése vagy a szinergiák felismerése. Ezen túlmenően, amint azt az infrastrukturális projektek esetében is tapasztaltuk, a projektgazdák profitálhatnak a kapacitásépítési kezdeményezésekből, amelyek célja az engedélyező hatóságokhoz benyújtott dokumentumok és tanulmányok rossz minősége miatti késedelmek kiküszöbölése.
5.A megújulóenergia-projektek helyszíneinek optimálisabb kiválasztása és tervezése
Egy javarészt megújuló energiaforrásokon alapuló, dekarbonizált energiarendszer általában több helyet igényel, mint a hagyományos energiarendszer, amelyet nagyobb, központosított energiatermelő létesítmények jellemeznek. Mivel nagyrészt sűrűn lakott kontinensről van szó, Európában gyakoriak a földhasználati konfliktusok, valamint sokszor kell egyensúlyt teremteni a különböző közjószágok és érdekek között. A megújulóenergia-projektek között verseny van a megfelelő területekhez való hozzáférés kapcsán és a föld-/tengerhasználati korlátok miatt, amelyek különösen a mezőgazdaságból/halászatból, a tengeri szállítási útvonalakból, a kulturális örökségből és a védelmi vonatkozású tevékenységekből adódnak. A megújuló energiaforrások közép- és hosszú távú térnyerésének felgyorsítása érdekében ezért a jól megtervezett területrendezés és az analitikus megvalósíthatósági tanulmányok kulcsfontosságú eszközök. Ezekkel már korai szakaszban be lehet avatkozni, és így csökkenthetők a környezeti hatások és a föld-/tengerhasználati konfliktusok, a megfelelő helyszínekre lehet irányítani a projektfejlesztők figyelmét, ez pedig felgyorsíthatja az engedélyezési eljárásokat.
a.Föld-/tengerhasználati korlátok és bevált gyakorlatok a megfelelő területek azonosításának megkönnyítése érdekében
A megújuló energia alkalmazására szolgáló helyszínek területrendezéssel történő kijelölésének stratégiaibb megközelítése nagyban hozzájárul majd ahhoz, hogy elegendő hely álljon rendelkezésre az uniós célok teljesítéséhez szükséges további megújulóenergia-kapacitások befogadásához. Ez egyaránt vonatkozik a megújulóenergia-termelés tengeri és szárazföldi technológiáira, valamint a megújulóhő-ágazatra. Az ilyen tervek esetében a megfelelő közigazgatási szint technológiánként eltérő lehet – például a szélerőművek számára megfelelő helyszíneket inkább regionális szinten kell meghatározni, míg a kisebb méretű napelemfarmokat ki lehet jelölni önkormányzati szinten. A tengeri területrendezési terveket nemzeti szinten dolgozzák ki, egyre inkább együttműködve az ugyanazon tengeri medencében elhelyezkedő szomszédos országokkal. A tengeri megújuló energiára vonatkozó stratégia egyértelművé tette, hogy a tengeri területrendezés e technológiák alkalmazásának egyik alappillére. A felülvizsgált transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló rendelet előírja a tagállamoknak, hogy működjenek együtt a tengeri megújuló energiaforrások hasznosítása tekintetében a 2050-ig tartó időszakra vonatkozó céljaik, valamint a 2030-ban és 2040-ben esedékes közbenső lépések meghatározásában. A REPowerEU közleményben a Bizottság felszólította a tagállamokat, hogy mielőbb válasszák ki a megújuló energiával kapcsolatos projektek céljára alkalmas szárazföldi és tengeri területeket, amelyek illeszkednek nemzeti energia- és klímaterveikhez és a megújuló energiára vonatkozó felülvizsgált 2030-as cél eléréséhez való hozzájárulásukhoz. A kiválasztási folyamat részeként jól körülhatárolt, egyértelműen meghatározott területeket kell kijelölni, amelyek különösen alkalmasak a megújuló energiaforrások fejlesztésére (hasznosításra kijelölt célterületek), ugyanakkor lehetőség szerint el kell kerülni a környezeti szempontból értékes területeket, és előnyben kell részesíteni többek között a mezőgazdasági célra nem használható, degradálódott talajú földterületeket.
E tekintetben hasznos lenne feltárni a degradálódott talajú földterületek, például régi kőfejtők, bezárt bányák, hulladéklerakók, korábbi iparterületek, parkolók, valamint közlekedési folyosók (például autópályák és vasúti pályák) mentén fekvő területek használatának lehetőségét. Néhány esetben a barnamezős területek megújulóenergia-termelés céljából történő rehabilitációja további előnyökkel járhat, mint például a városi területek és az úthálózatok közelsége, valamint a hálózati csatlakozások. Másrészt ez szükségessé tenné a kapcsolódó kihívások – úgymint a szennyeződés, a megoldatlan tulajdonjogi problémák vagy a rozsdaövezetek rehabilitálására irányuló ösztönzők hiánya – kezelését.
Fontos, hogy az igazságos átmenet összefüggésében az átalakulóban lévő széntermelő régiókban található szénbányák vonzó helyszínekké válhatnak szél-és napenergia-termelő létesítményekké való átalakításhoz, vagy akár geotermikusenergia-, illetve hidrogéntermeléshez, a helytől és a környező ipari ökoszisztémától függően. Általánosságban elmondható, hogy a széntermelő régiók jelentős potenciált (a becslések szerint körülbelül 1,4 GW szélenergia és 2,7 GW napenergia) rejtenek magukban a megújuló energiaforrások térnyerése tekintetében. A korábbi fosszilistüzelőanyag-kitermelő helyek további előnye, hogy gyakran jó hálózati csatlakozással bírnak és a helyszínen rendelkezésre áll munkaerő. Vannak már erre példák Spanyolországban, Görögországban és Magyarországon, Németország pedig a vízen lebegő napelemek alkalmazásának módjait kutatja olyan tavakon, amelyek az egykori lignitbányászati területeken végzett helyreállítási intézkedések eredményeként jöttek létre.
Az új megújulóenergia-irányelv ez idáig nem tartalmaz konkrét követelményeket a helyszín kiválasztására vagy a megújuló energiaforrások fejlesztése során kiemelt területek meghatározására vonatkozóan. Mindazonáltal az új megújulóenergia-irányelv 15. cikkét átültető nemzeti jogszabályban Olaszország meghatározta a megújulóenergia-termelésre alkalmas területek meghatározására alkalmazandó szabályokat. A beazonosított területeken telepíthető teljes kapacitásnak legalább egyenlőnek kell lennie azzal a kapacitással, amelyet a nemzeti energia- és klímaterv a megújuló energiaforrások fejlesztése terén kitűzött célok eléréséhez szükséges kapacitásként megjelöl. Ezek a szabályok azt is előírják, hogy a megújulóenergia-termelésre alkalmas területek meghatározásakor figyelembe kell venni a környezetre, a kulturális örökségre, a tájra gyakorolt hatást, valamint egyéb releváns szempontokat, mint például az erőforrások rendelkezésre állását és a hálózati infrastruktúrát.
A különböző kormányzati szintek közötti koordináció kulcsfontosságú, különösen a szövetségi államokban vagy az autonóm régiókkal rendelkező országokban. Németországban a szövetségi államoknak jelentést kell tenniük a szövetségi kormány felé a megújuló energiaforrások helyzetéről, többek között az engedélyezett megújulóenergia-termelő létesítményekre, az energiaellátás folyamatára, valamint a regionális és városi területrendezési tervek szerint a szélenergia-termelés bővítésére rendelkezésre álló területekre vonatkozóan. A koalíciós megállapodás előírja, hogy a szárazföldi terület két százalékát szárazföldi szélenergia-projektek céljára kell kijelölni. Hessen és Schleswig-Holstein szövetségi tartományokban ezt már sikeresen végrehajtották.
A támogató területrendezési keretrendszeren túl az olyan digitális eszközök, mint a földrajzi információs rendszer (GIS), online adatbázisok és földnyilvántartások, szintén megkönnyíthetik a megfelelő földterületek azonosítását (például bemutatják az egyes területekben rejlő lehetőségeket technológiánkénti bontásban, a korlátozás alatt álló területeket, a mezőgazdaságilag nem hasznosítható, degradálódott talajú földterületeket, a hálózat rendelkezésre állását, a meglévő projekteket és adatokat/tanulmányokat, valamint az előzetes környezeti vizsgálatokat). Uniós szinten az Energy and Industry Geography Lab (a továbbiakban: EIGL) megjelenít néhány ilyen adatot. A Bizottság a közelmúltban véglegesítette azon adatkészletek felvételét az EIGL-be, amelyek segíthetnek a tagállamoknak a szél- és napenergia-projektek számára megfelelő területek azonosításában. Míg a releváns adatkészletek a vizsgált megújuló energiaforrástól függenek, az EIGL-be már felvételre kerültek a következők: A Natura 2000 területek, az országosan kijelölt területek, a biológiai sokféleség szempontjából kulcsfontosságú és a fontos madárélőhelyek, valamint a talajjal kapcsolatos adatok.
Noha az ilyen adatkészleteknek a keresőeszközbe való felvétele a hatályos jogszabályokkal összhangban nem vezet be semmilyen korlátozást a megújuló infrastruktúrák telepítése tekintetében, megkönnyíti azok telepítését, miközben minimalizálja a konfliktusokat. A keresőeszköznek ezért a célja, hogy a nemzeti és regionális hatóságok tervezési döntéseit támogató segédeszközként szolgáljon, amelyek egyébként nem férhetnek hozzá azonnal a rendelkezésre álló adatok teljes köréhez. Ez különösen előnyös a valószínűleg határokon átívelő hatással járó projektek esetében. Ennek pedig a kiszámíthatóság és az egyértelműség alapján irányítania és támogatnia kell a gazdasági szereplők beruházási döntéseit. További adatkészletek elérhetővé tételével és a tagállamok digitális területrendezési eszközeivel való kapcsolatok kiépítésével a Bizottság tovább kívánja fejleszteni a szóban forgó keresőeszközt.
Dániában a „The Danish Environmental Portal” elnevezésű internetes platform az állam, az önkormányzatok és a régiók tulajdonában lévő, közszférán belüli partnerség. A portál, amely egész országot lefedi, a környezettel, a vízzel, a természettel és a földhasználattal kapcsolatos, területspecifikus adatokat tartalmaz. Lehetővé teszi a hatóságok számára, hogy frissítsék és hozzáférjenek a közigazgatási egységek, ágazatok és földrajzi területek adataihoz. Magánszemélyek és szakemberek is használhatják a portált, hogy hozzáférjenek a különböző, például a természetvédelemhez és -megőrzéshez, valamint konkrét területeken az építkezéshez és a tervezéshez kapcsolódó földhasználati korlátozásokra vonatkozó adatokhoz. Horvátországban a Horvát Köztársaság nyílt adatportálja egy olyan adatplatform, amelyet a közszféra által létrehozott, nyílt hozzáférésű adatok gyűjtésére, kategorizálására és terjesztésére használnak, beleértve a földrajzi helymeghatározási, meteorológiai és környezeti adatokat is. Lengyelországban a Bizottság támogatja a korábbi és jelenlegi szénbányászati helyekre vonatkozóan egy térinformatikai rendszerhez kapcsolt adatbázis kidolgozását, amelynek célja a helyszínek lehetséges újrafelhasználásának azonosítása, többek között tisztaenergia-megoldások kiépítésére. A Bizottság egy hasonló projektet Görögországban is támogatott. Belgium brüsszeli régiójában a polgárok ellenőrizhetik, hogy a házuk teteje potenciálisan mennyi napenergia termelésére alkalmas. A kisléptékű, hőszivattyús geotermikus létesítmények engedélyezésének egyszerűsítése érdekében Ausztria, Franciaország, Németország, valamint Olaszország egyes régióiban már működnek földtani vizsgálatokon alapuló, háromzónás „közlekedésilámpa-rendszerek”, amelyek megjelölik azokat a zónákat, ahol egyszerű bejelentés szükséges, az engedélyköteles zónákat, továbbá azokat, ahol tilos fúrásokat végezni.
b.A tér többcélú felhasználása
A föld-/tengerhasználati korlátok kezelésének másik módja a tér többcélú felhasználásának elősegítése. A tengeri területrendezésben e megközelítés támogathatja az energiainfrastruktúra és a hajózási útvonalak együttes létezését, és hozzájárulhat a tengeri ökoszisztémák védelméhez. Más megközelítések, mint például az agrofotovoltaikus (Agri-PV) rendszerek vagy a vízen lebegő napenergia-rendszerek, optimalizálhatják a megújulóenergia-projektek számára rendelkezésre álló helyet. A tér többcélú felhasználását tiltó nemzeti jogszabályokban szereplő korlátozások feloldása vagy a többcélú kihasználásra irányuló keretrendszer létrehozása több projektet tehetne lehetővé. Az új, többcélú projektek támogatásához innovációra is szükség lesz az engedélyek kiadása terén, amely általában erősen egy adott ágazathoz kötődő folyamat.
A fent említett EIGL keresőeszköz immár az olyan meglévő szennyvíztisztító telepekre vonatkozó adatkészletet is tartalmaz, amelyek a megújuló energiával kapcsolatos projektek helyszínéül szolgálhatnának, és amelyeket továbbfejlesztenek a tér sokrétű felhasználásának elősegítése érdekében.
Számos tagállam (köztük Németország, Olaszország, Franciaország, Spanyolország és Lengyelország) jelenleg vizsgálja az agrofotovoltaikus kezdeményezésekre, vagyis a mezőgazdaság és a napenergia-termelés kombinálásának gyakorlatára vonatkozó iránymutatásokat, amely az elmúlt néhány évben elkezdett egyre szélesebb körben elterjedni. Az agrofotovoltaikus megoldáson keresztüli kettős hasznosítás elősegítheti a társadalmi elfogadottságot, valamint a mezőgazdasági termelők és a vidéki közösségek közvetlen hasznára válik. A tudományos kutatások azt mutatják, hogy ezek a megközelítések járulékos előnyökkel is járhatnak, úgymint jobb vízvisszatartás a száraz területeken és általánosságban jobb termelékenység. A fogalommeghatározásokkal és a hatásokra vonatkozó kritériumokkal kapcsolatos, nemzeti és regionális szintű konszenzus előnyös lenne. Ez megnyitná az utat az agrofotovoltaikus rendszerek szisztematikusabb engedélyezése előtt a földhasználati tervekben, és segítene elkerülni a mezőgazdasági termelőket érintő kedvezőtlen hatásokat.
Hasonló gyakorlat alakult ki a tengeri térben, ahol Belgium a tengeri területrendezési tervében kijelölt a tevékenységek, azaz az élelmiszertermelés (halászat, akvakultúra) és a tengeri megújuló energia egyidejű fejlesztésére szolgáló területeket, ezzel is előmozdítva a szinergiákat és a „beépített” többcélú felhasználást. A többcélú felhasználás úgy is kialakulhat, hogy új tevékenységeket vesznek fel a meglévők közé. A tengeri gazdasági tevékenység természetvédelemmel (például a Natura 2000 területeken) vagy -helyreállítással való összekapcsolása is lehetséges.
c.A közösség általi elfogadás és a közösség bevonása
A központilag meghatározott telepítési vagy térhasználati célok az országos háttértől függően fontosak lehetnek, mivel az önkormányzatok gyakran hajlamosak a megújuló energiaforrásból megvalósuló energiatermelés fejlesztését a helyi nézőpontból szemlélni, és nem mindig veszik figyelembe a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos nemzeti célokat. Másrészt, a megújuló energiaforrásból megvalósuló energiatermelés fejlesztését helyben kell felkarolni, és nem szabad arra úgy tekinteni, mint a helyi közösségekre rákényszerített, számukra hátrányos dologra. Ezért kulcsfontosságú a lakosság korai szakaszban történő bevonása a regionális vagy helyi területi tervek meghatározásába és ugyanígy azok az intézkedések is, amelyek lehetővé teszik a helyi közösségek számára, hogy részesüljenek a közelükben található megújulóenergia-termelő létesítmények nyújtotta előnyökből, a társadalmilag igazságos zöld átmenet szélesebb nézőpontjából is vizsgálva a helyzetet. Ez energiaközösségek, alacsonyabb villamosenergia-költségek vagy pénzügyi részvételi rendszerek („társtulajdon” vagy „járulékos előnyök”), illetve az adott régióra kidolgozott ipari fejlesztési terv révén érhető el.
Az ilyen rendszerek különböző formákban szervezhetők meg, például a nemzeti vagy regionális forrásokból területek és erőforrások biztosítása céljából a helyi hatóságoknak juttatott finanszírozás; az erőművek üzemeltetői közvetlenül fizetnek egy meghatározott díjat vagy adót a helyi hatóságoknak; vagy a létesítmények üzemeltetői önkéntesen teljesítenek kifizetéseket egy regionális szövetség részére azzal a céllal, hogy javítsák a helyi helyzet. Az ilyen kifizetéseket meghatározott célokhoz kell kötni annak érdekében, hogy javítsák a polgárok szociális előnyeit, például a szociális szolgáltatásokat (úgymint óvoda, egészségügyi szolgáltatások) vagy az infrastruktúrát (úgymint utak vagy tömegközlekedés). Egy egyértelmű szabályozási keret elkerüli az eseti jellegű tárgyalásokat, amelyek egyenetlen eredményekhez vezethetnek, és a közhivatal helytelen irányítás nagyobb kockázatát hordozzák magukban.
Példák a nemzeti szinten bevezetett programokra: „zöld alapok rendszere” Dániában a szélenergia-projekteknek otthont adó településeken, az önkormányzatoknak nyújtott támogatási rendszer Luxemburgban, vagy a helyi lakosok minimálisan megszabott részvételi aránya Hollandiában, amelyet a különböző regionális energiastratégiák előírnak. A Spanyolországhoz tartozó Baleár-szigetek éghajlatváltozási törvénye tartalmaz egy sajátos rendelkezést, amely szerint minden 5 MW-ot meghaladó megújulóenergia-projektnek a beruházás legalább 20 %-át meg kell nyitnia a helyi lakosság számára. Egy másik lehetőség a fokozott helyi gazdasági részvételre a megújulóenergia-projektek részvényeibe történő beruházási lehetőségek, amit például Franciaországban a „zöld növekedés közösségi finanszírozási címke” támogat. Ezek a közösségi finanszírozási megközelítések, valamint bizonyos egyéb pénzügyi részvételi rendszerek azonban csak azoknak a polgároknak nyújtanak előnyt, akiknek módjukban áll beruházni a projektekbe („társtulajdon”, az irányításban való részvétellel vagy anélkül).
A megújulóenergia-közösségek nagyon hatékony eszközt jelentenek a helyi lakosság aktív részvételének előmozdítására és az energetikai átállás számukra nyújtott előnyeinek fokozására. Az energiaszegénység leküzdésében is segíthetnek. Görögországban az energiaközösségek meghatározása kimondja, hogy azok aktívan részt vesznek az energiaszegénység csökkentésében, valamint az energiatermelés és -tárolás, valamint az önellátás előmozdításában a görög szigeteken. E célból a kiszolgáltatott fogyasztók és a szegénységi küszöb alatt élő polgárok jogosultak a virtuális nettó mérésre, és részesülhetnek a közösség által megtermelt energiából anélkül, hogy annak ténylegesen tagjai lennének (ha földrajzilag közel vannak). Belgiumban a szociális lakásépítő társaságok olyan innovatív üzleti modellt dolgoztak ki, amelyben beruháznak a szociális célú házak tetején elhelyezett napelemekbe, és a napelemek használatának költségeit, valamint a megtermelt villamos energia árát beépítik a bérleti díjakba. A projekt jelentős léptékének köszönhetően a bérleti díj olcsóbb, mint a jelenlegi áramárak.
A határokon átnyúló energiaközösségek jelentős szerepet játszhatnak az EU határrégióiban. A Németország és Hollandia közötti Interreg határokon átnyúló együttműködési program keretében indított „SEREH – Emmen-Haren intelligens energiarégiója” elnevezésű projekt már most is vezető szerepet tölt be. A projekt keretében decentralizált, határokon átnyúló villamosenergia- és energiapiacot fejlesztenek ki, és más határrégiók is építhetnek majd a projekt megállapításaira és ajánlásaira.
Ami a közösségek energiaátállásba történő bevonását illeti, 2021-ben az ír átvitelirendszer-üzemeltető, az EirGrid, a Friends of the Earth és a Renewables Grid Initiative közös hároméves projektet indítottak útjára annak érdekében, hogy a közösségeket bevonják az írországi energiaátmenettel kapcsolatos kihívásokról és lehetőségekről folytatott párbeszédbe.
A szélturbinák lakóházakhoz való közelsége bizonyos esetekben szintén okot ad a projektekkel szembeni lakossági ellenállásra. Ezekben az esetekben a polgárok aggodalmukat fejezik ki az őket érő kellemetlenségekkel, például zajjal és vizuális hatásokkal kapcsolatban.
A szélturbinák és a házak közötti távolságra vonatkozó előírások tagállamonként eltérőek – egyes esetekben a tartandó távolság a régiótól vagy településtől, illetve azon terület népsűrűségéről függ, ahol a turbinák találhatók. Más esetekben a turbina csúcsmagassága és rotorátmérője határozza meg a más ingatlanoktól tartandó távolságot.
Ha nagyon nagy távolságot tartanak más ingatlanoktól, csak marginális további előnyöket eredményezhet a zajcsökkentés szempontjából, ugyanakkor növeli a szervizutakkal és a támogató infrastruktúrával kapcsolatos költségeket, valamint növeli a villamosenergia-termelés helye és a kereslet közötti távolságot. Az ezzel kapcsolatos korlátozó szabályok miatt a földterületek nagy része alkalmatlanná válik a projektek számára, és/vagy csökkenthet annak lehetősége, hogy a meglévő szélerőműveket a legkorszerűbb technológiával átalakítsák. Ennek következtében a fejlesztőknek időnként elavult berendezéseket, vagyis kisebb és kevésbé hatékony szélturbinákat kell telepíteniük, hogy megfeleljenek a távolságtartási követelményeknek. A projektfejlesztők dönthetnek az élettartam meghosszabbítása mellett is, a meglévő helyszínek átalakítása helyett.
A lakóépületektől való távolságra vonatkozó szabályoknak tényszerűen megalapozottnak és bizonyítékokon alapulónak kell lenniük (a zajártalomhoz és a turbinák vizuálisan zavaró voltához kapcsolódóan), és azokat a minimálisan szükséges szinten kell megállapítani. A szabályok megállapításakor a tagállamoknak egyensúlyt kell teremteniük a szélturbinák kedvezőtlen hatásainak minimalizálása és a projektfejlesztésre rendelkezésre álló földterület maximalizálása között, figyelembe véve az egyéb területrendezési korlátokat is. Továbbá egyértelmű és átlátható tájékoztatást kell nyújtani a lakóépületektől való távolsággal kapcsolatos korlátozásokról a beruházási biztonság garantálása érdekében a projektfejlesztők számára.
d.Környezetvédelmi szempontok
A helyszín kiválasztásával kapcsolatos leggyakoribb problémák, amelyekkel a megújulóenergia-projektek fejlesztői szembesülnek, a környezetvédelmi jogszabályoknak való megfeleléshez szükséges eljárások hossza és összetettsége, valamint a környezetvédelmi érdekcsoportokkal vagy állampolgárokkal való konfliktusok. Az engedélyek és a kapcsolódó hatásvizsgálatok segítséget nyújtanak a különböző társadalmi érdekek kiegyensúlyozásában, de egyúttal gyakran eredményeznek nagy fokú összetettséget és kihívásokat a közigazgatási eljárásban és a bíróságokon. Ahol különböző társadalmi érdekeket kell felmérni és kiegyensúlyozni, ott a reflexiós és döntéshozatali folyamat szükségszerűen időt vesz igénybe. Ezért a környezetvédelmi szempontokat kezdettől fogva be kell építeni a megújulóenergia-tervezési folyamatokba. Ez lehetővé teszi a valószínűsíthetően jelentős környezeti hatások megelőzését, valamint az azok a lehető legnagyobb mértékű csökkentésére és ellensúlyozására tervezett intézkedések azonosítását. Ezenkívül vannak olyan alternatívák, amelyek lehetővé tennék a tagállamok számára, hogy észszerűsítsék a környezetvédelmi jogszabályok betartását szolgáló eljárásaikat, és megkönnyítsék a projektgazdák számára a megfelelő helyszínek kiválasztását. Ez segít csökkenteni azon konfliktusokat is, amelyek a környezetvédelmi csoportokkal és egyéni szereplőkkel, de a különböző szintű hatóságokkal is felmerülhetnek. Az ilyen konfliktusok különösen a szélenergiát, a geotermikus energiát és a vízenergiát termelő létesítményeket, ugyanakkor a nagyszabású napenergia-létesítményeket is érintik. Noha az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés alapvető jog, az alternatív vitarendezési mechanizmusok és a közvetítés az ilyen konfliktusok gyorsabb rendezéséhez vezethetnek.
I.Az uniós környezetvédelmi jogszabályokból eredő követelmények és a megfelelés észszerűsítésének módjai
Az uniós jogszabályok több környezeti vizsgálatot is előírhatnak egyetlen projektre vonatkozóan. Az engedélyezési eljárásokban nemzeti szinten gyakran vezetnek be sajátos további követelményeket (például a tulajdonjogi kérdésekkel, földhasználat-tervezéssel vagy kulturális örökséggel kapcsolatban). Ha egy projektre több jogi követelmény és párhuzamos vizsgálatok alkalmazandók, ez magasabb közigazgatási és megvalósítási költségeket, késedelmet, eltéréseket, valamint közigazgatási bizonytalanságot eredményezhet az alkalmazásuk során. A KHV-irányelv 2. cikke kifejezetten előírja, hogy a környezeti hatásvizsgálat összevonható más eljárásokkal. Ez jelentős lehetőséget kínál a környezetvédelmi engedélyezés egyszerűsítésére, amikor számos környezeti vizsgálat szükséges különféle irányelvek (KHV-irányelv, SKV-irányelv, élőhelyvédelmi és madárvédelmi irányelv, ipari kibocsátásokról szóló irányelv, víz-keretirányelvből, Seveso-irányelvből stb.) értelmében, és több hatóság is érintett. Az egyablakos ügyintézési rendszer megközelítés szerint a fenti vizsgálatok és jóváhagyásuk külön-külön is elkészíthető, de összehangolva; ugyanakkor össze is kapcsolhatók egyetlen folyamat részeként.
A megújulóenergia-projektek gördülékeny bevezetését támogathatná az átlátható és stratégiai tervezés. A környezetvédelmi engedélyek tekintetében a tagállamok növelhetnék a jogbiztonságot és az átláthatóságot azáltal, hogy szisztematikusan alkalmazzák a stratégiai környezeti vizsgálatról
szóló irányelvet a megújulóenergia-projektek engedélyezési dokumentumaira. A stratégiai környezeti vizsgálat lehetővé teszi a megújuló energia projektek fejlesztésének nagyobb biztonsággal, a környezetvédelmi kötelezettségek figyelembevételével történő stratégiai tervezését. Adott esetben a nemzeti hatóságok és a projektfejlesztők támaszkodhatnak a stratégiai környezeti vizsgálat eredményeire, és figyelembe vehetik azokat a későbbi projektfejlesztés során, különösen a természetvédelmi és -megőrzési célkitűzésekkel összefüggésben az észszerű alternatívák azonosítása érdekében. Ez lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy kiaknázzák a különböző megújuló energiaforrásokban rejlő energiapotenciált, miközben mérséklik az energetikai projektek káros környezeti hatásait. Ösztönzi a területrendezés integráltabb és hatékonyabb megközelítését, ahol a környezeti szempontokat már a tervezési folyamat korai szakaszában és sokkal stratégiaibb szinten veszik figyelembe. Ez az egyes projektek szintjén is kevesebb konfliktust eredményez, mind azok tartalmát, mind pedig a társadalmi elfogadottságot tekintve.
A Bizottság a közelmúltban elfogadott egy módszertani iránymutatást az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) és (4) bekezdéséről, azaz a Natura 2000 területeken található tervek és projektek megfelelő értékeléséről. Ezek az iránymutatások a szélenergiára, az energiaátvitelre és a vízenergiára vonatkozó ágazati iránymutatásokkal együtt számos gyakorlati példát kínálnak arra vonatkozóan, hogy miként lehet a projektek jóváhagyását elősegíteni a természetvédelmi igények veszélyeztetése nélkül, többek között stratégiai tervezés (területrendezés), szilárd környezeti adatok használata és megfelelő mérséklési intézkedések révén. A víz-keretirányelv keretében is kidolgoztak iránymutatást, amely különösen pontosítja a környezeti hatások vizsgálatára szolgáló eljárások észszerűsítésének lehetőségeit, jobb alternatív környezetvédelmi intézkedéseket határoz meg, igazolja a kiemelkedően fontos közérdek fennállását, és meghatározza a megfelelő mérséklési intézkedéseket.
A megújulóenergia-projektekre nem kötelező automatikusan környezeti hatásvizsgálatot készíteni, és a tagállamoknak egyértelmű küszöbértékeket kell megállapítaniuk e tekintetben, a KHV-irányelv által biztosított rugalmasság keretein belül. Szlovákiában például a környezeti hatásvizsgálatról szóló törvény rendelkezései kizárólag az 5 MW feletti naperőművekre vonatkoznak. Az 5 és 50 MW közötti teljesítménytartományba eső erőművek esetében vizsgálati folyamatra (azaz átvilágításra) kerül sor. Az 50 MW vagy annál nagyobb telepített kapacitású naperőművek a kötelező környezeti vizsgálat hatálya alá tartoznak.
Az eljárások felgyorsításának egy másik útja, hogy már a folyamat elején közlik a projektfejlesztővel a környezeti vizsgálatok világos és átlátható kritériumait. A KHV-irányelv értelmében a fejlesztők kérhetnek az illetékes hatóságtól a vizsgálat hatókörére vonatkozó szakvéleményt, amely meghatározza a vizsgálat tartalmát és terjedelmét, valamint a környezeti hatásvizsgálati jelentésben feltüntetendő információkat. Számos tagállamban kötelező a hatókör meghatározása (Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Finnország, Luxemburg, Románia). A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a környezeti információk körének és részletességi szintjének a korai szakaszban történő tisztázásával elkerülhető a többszöri adatcsere és a későbbi szakaszban a fejlesztő és az illetékes hatóságok közötti új megkeresések, továbbá felgyorsítja a projekt jóváhagyását.
Az uniós környezetvédelmi jogszabályokban fennálló rugalmasságok kihasználásának megkönnyítése érdekében tagállamoknak nemzeti jogszabályaikban tisztázniuk kell, hogy a megújuló energiaforrásokból energiát termelő létesítmények tervezése, megépítése és üzemeltetése, valamint hálózati csatlakoztatása, illetve maga a érintett hálózat kapcsán – az (EU) 2018/2001 irányelv közigazgatási eljárásokra vonatkozó rendelkezéseinek módosítására és megerősítésére irányuló jogalkotási javaslatra tekintettel – vélelmezni kell, hogy azok a kiemelkedően fontos közérdek és a közbiztonság szolgálatában állnak. Ennek megfelelően a legkedvezőbb tervezési és engedélyezési eljárás hatálya alá kell tartozniuk.
A „közérdek kényszerítő indokának” fogalma számos környezetvédelmi jogszabályban szerepel.
Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (4) bekezdése értelmében e fogalom azt jelenti, hogy az illetékes nemzeti hatóság a kérdéses tervet vagy projektet akkor hagyhatja jóvá, ha a kezdeményezéssel érintett Natura 2000 terület természetvédelmi célkitűzéseinek teljesüléséhez fűződő érdeket és a kényszerítő indokokat összevetve ez utóbbi felé billen a mérleg nyelve. Ehhez eseti vizsgálatra van szükség.
A tagállamoknak világos és egyszerű eljárásokat kell kidolgozniuk a megújulóenergia-projektek átvilágítására annak felmérése érdekében, hogy azok önmagukban, illetve más tervekkel vagy projektekkel együttesen valószínűleg jelentős negatív hatást gyakorolnak-e a Natura 2000 területekre. Ha az illetékes hatóságok nem tudják kizárni a jelentős hatásokat, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése alapján megfelelő vizsgálatot kell végezni.
Mind a szűrést, mind pedig a megfelelő vizsgálatot a területspecifikus természetvédelmi célkitűzések figyelembevételével kell elvégezni. E célból a tagállamoknak minden Natura 2000 területre vonatkozóan további késedelem nélkül területspecifikus védelmi célkitűzéseket kell meghatározniuk. Ez lehetővé teszi a Natura 2000 területekre gyakorolt hatások valószínűségének és maguknak a hatásoknak a megfelelő és azonnali felmérését a szűrési szakaszban, illetve a megfelelő értékelését. A projektgazdák és a tagállami hatóságok érdeke, hogy a Natura 2000 területekre gyakorolt hatások valószínűsége és maguk a hatások egyértelműek legyenek, mivel ez határozza meg az engedélyezési eljárás gyors és a szükséges jogbiztonsággal történő lezárását.
A tagállamoknak gyorsan le kell zárniuk az engedélyezési eljárást az összes olyan projekt engedélyezésével, amelyek önmagukban, illetve más tervekkel vagy projektekkel együttesen, a területspecifikus környezetvédelmi célkitűzéseikre figyelemmel valószínűleg nem gyakorolnak jelentős hatást a Natura 2000 területekre.
A tagállamoknak szintén gyorsan le kell zárniuk az engedélyezési eljárást az összes olyan projekt engedélyezésével, amelyek az értékelés alapján önmagukban, illetve más tervekkel vagy projektekkel együttesen, a területspecifikus környezetvédelmi célkitűzéseikre figyelemmel nem veszélyeztetik a Natura 2000 területek épségét. A tagállamoknak ezért gondoskodniuk kell arról, hogy a megújulóenergia-projektek magukban foglaljanak a Natura 2000 területeken a védett élőhelyekre és fajokra gyakorolt negatív hatások hatékony megelőzésére vagy csökkentésére szolgáló mérséklési intézkedéseket.
Egy Natura 2000 terület épségét befolyásoló megújulóenergia-projekt akkor engedélyezhető, ha nincs alternatív megoldás, és ha az érintett terület természetvédelmi célkitűzéseinek és a projekt közérdekének mérlegelése ez utóbbi javára szól, feltéve, hogy minden szükséges kompenzációs intézkedést megtesznek a Natura 2000 általános egységességének védelme érdekében. Az illetékes hatóságok feladata az ilyen döntés meghozatala, az egyes konkrét ügyekben fennálló érdekek alapján. A tagállamoknak egyértelmű iránymutatást kell kidolgozniuk az illetékes hatóságok számára, hogy a megújulóenergia-projektek esetében olyan döntéseket hozzanak, amelyek különböző közérdekekkel indokolhatók, például az energiabiztonsághoz (az importtól való energiafüggetlenséghez) vagy a közbiztonsághoz (fűtési és villamosenergia-igények biztosítása) való hozzájárulással, illetve azzal, hogy a projektek a környezet szempontjából elsődleges fontosságú jótékony következményekkel bírnak (az éghajlatváltozás mérséklése).
A közérdek kényszerítő indokának fogalma az élőhelyvédelmi irányelv fajok védelmére vonatkozó rendelkezései szempontjából is releváns. Ezek a rendelkezések, különösen a 12. cikk, a fajok védelmét célozzák azáltal, hogy megtiltják többek között szándékos megzavarásukat vagy elpusztításukat, bárhol is legyenek, nem csak a Natura 2000 területeken. A 16. cikk (1) bekezdésében szerepel egy eltérési záradék, amely – kielégítő alternatíva hiányában – lehetővé teszi többek között egy védett faj egyes példányainak szándékos elpusztítását vagy megzavarását, és ha az eltérés nem befolyásolja hátrányosan az érintett faj populációinak kedvező védettségi állapotban való fenntartását annak természetes elterjedési területén. A 16. cikk (1) bekezdése felsorolja azokat az indokokat, amelyekre hivatkozni lehet az eltérés igazolására. A megújulóenergia-projekt a fent említett indokok közül egy vagy több alapján indokolhatók. Fontos hangsúlyozni, hogy lehet, hogy eleve nincs szükség az eltérésekre.Az egyes példányok elpusztítása vagy megzavarása nem akadályozza a megújulóenergia-projektek fejlesztését, amennyiben az ilyen projektek magukban foglalnak mérséklési intézkedéseket az elpusztítás vagy megzavarás lehető leghatékonyabb megelőzése érdekében. Ezért ilyen esetekben a védett fajok egyes példányainak véletlen elpusztítása vagy megzavarása nem tekinthető szándékosnak, és ezért nem eshet sem az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének, sem a madárvédelmi irányelv 5. cikkének hatálya alá. A tagállamoknak létre kell hozniuk egy rendszert az érintett fajok véletlen elpusztításának vagy megzavarásának nyomon követésére, és az összegyűlt adatok ismeretében további intézkedéseket hozni annak biztosítására, hogy az állatok véletlen elpusztítása és megzavarása ne legyen jelentős negatív hatással az érintett fajokra. A tagállamoknak elő kell mozdítaniuk továbbá a kutatást és az innovációt, és lehetővé kell tenniük az innovatív mérséklési intézkedéseket magukban foglaló megújulóenergia-projekteket a madarak és más védett fajok elpusztításának és megzavarásának megakadályozása terén mutatott hatékonyság nyomon követésére, valamint a nyomonkövetési eredmények fényében szükség szerint módosítaniuk kell ezeket az intézkedéseket annak biztosítására, hogy a projekt ne gyakoroljon jelentős negatív hatást az érintett fajok populációira.
A magasabb rendű közérdek, valamint a fenntartható fejlődés előnyeinek és a környezetre gyakorolt lehetséges kedvezőtlen hatások mérlegelésének szükségessége a víz-keretirányelv összefüggésében is érvényes. Az említett irányelv 4. cikkének (7) bekezdése az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatának megfelelően megköveteli minden olyan új módosítás vagy projekt előzetes engedélyezését, amely a víztestek állapotának romlását eredményezheti
. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy felmérjék az összes potenciálisan érintett víztestre gyakorolt lehetséges hatást. Ha az állapotromlás valószínűsíthető, fel kell mérni a következőket:
1)a fenntartható fejlődésből származó előnyök úgy tekinthetők-e, hogy felülírják a víztestek állapotára gyakorolt lehetséges negatív hatásokat;
2)vannak-e jobb alternatív környezetvédelmi megoldások a fenntartható fejlődésből származó előnyök eléréséhez, amelyek nem aránytalanul költségesek;
3)megtesznek-e minden gyakorlati intézkedést a hatás lehető legnagyobb mértékű mérséklésére.
Ezen eljárási lépéseket segíthetik a különféle egyéb környezetvédelmi jogszabályok (beleértve az stratégiai környezeti vizsgálatról szóló, a környezeti hatásvizsgálatról szóló, és az élőhelyvédelmi irányelvet) alapján elvégzendő vizsgálatok keretében szerzett információk, amint azt a Bizottság a tagállamokkal és az érdekelt felekkel együttműködésben a közelmúltban kidolgozott iránymutatásban kifejti. Ez utóbbiak számára viszont előnyösek lennének a víz-keretirányelv alapján elvégzett vizsgálatok keretében szerzett információk. Az összehangolt vagy lehetőség szerint közös eljárások jelentősen leegyszerűsíthetik és lerövidíthetik a megújulóenergia-projektek engedélyezését.
II.Nemzeti megközelítések, amelyek elősegítik a megfelelő helyszínek kiválasztását vagy a projektnek az adott helyszín sajátosságaihoz igazítását környezeti szempontból
A rendelkezésre álló környezettanulmányok. valamint az adott régióra és technológiára vonatkozó rendszeresen frissített adatok központi rendelkezésre bocsátása, vagy akár a megújulóenergia-termelés kiépítésének releváns szempontjaival kapcsolatos környezeti vizsgálatok hatóságok általi aktív lebonyolítása rendkívül fontos eszközök arra, hogy a projektfejlesztők számára megkönnyítsék a helyszín kiválasztásának folyamatát vagy lehetővé tegyék számukra, hogy a projektet az adott helyszín sajátosságaihoz igazítva tervezzék meg.
Spanyolországban a kormány létre hozott egy olyan eszközt, amely segíti a nagyléptékű nap- és szélerőművek helyszínével kapcsolatos stratégiai döntéshozatalt. Az eszköz feltérképezi az ország területének érzékenységét környezeti szempontból, és azonosítja azokat a területeket, amelyek a megújulóenergia-projektek megvalósításához a legideálisabb környezeti kondicionáló tényezőkkel rendelkeznek. Bár ezek az eszközök nem mentesítik a projekteket a vonatkozó környezeti hatásvizsgálati folyamat alól, hasznos iránymutatással szolgálnak a létesítmény helyszínéhez köthető környezeti kondicionáló tényezők meghatározásához a korai szakaszban. Németországban a Természetvédelmi Szövetség (NABU) és a német Napenergia-szövetség (BSW-Solar) közös dokumentumot dolgozott ki, amely lefekteti a földre telepített napenergia-projektek környezetbarát tervezésére vonatkozó kritériumokat. Belgium Flandria régiója fenntart egy madarakra és denevérekre vonatkozó online szélerőmű-érzékenységi térképet, amelynek célja azoknak a területeknek az azonosítása, ahol a szélturbinák elhelyezése kockázatot jelenthet a madarakra vagy a denevérekre nézve, és amely információval és iránymutatással szolgál több területi szintű vizsgálat és stratégiai tervezés számára.
A tengeri szélerőművek helyszíneinek előzetes környezeti vizsgálatára vonatkozó bevált gyakorlatokra jó példákat láthatunk Hollandiában és Németországban. A Német Szövetségi Tengerészeti és Hidrográfiai Ügynökség helyszínfejlesztési terve kiterjedt konzultációs folyamatokat, a helyszín adaptálhatóságára vonatkozó korai felméréseket és stratégiai környezeti vizsgálatokat tartalmaz. Az általános alkalmassági kritériumokra (például a környezetvédelmi szempontokra vagy a szállítási biztonságra) vonatkozó helyszíni elemzéseknek köszönhetően, amelyeket az ügynökség végez, az engedély iránti kérelemmel kapcsolatos kockázat jelentősen csökken a régióban tevékenykedő projektgazdák számára. A holland Gazdasági és Éghajlat-politikai Minisztérium egy tengeri szélenergiához kapcsolódó ökológiai programot valósít meg, amelynek célja a szélerőművek védett fajokra gyakorolt hatásával kapcsolatos tudásbázis bővítése. Megállapításait beépítik a hollandiai tengeri szélenergia jövőbeli helyszíneinek kiválasztási folyamatába. Hasonló gyakorlatok kidolgozása a szárazföldön különösen előnyös lenne a kisebb projektfejlesztők és a megújuló fűtési ágazat számára.
e.Védelmi és légiközlekedéssel kapcsolatos megfontolások
A légiközlekedéssel és a katonai területhasználattal való konfliktusokat azonosították a szélerőműparkok előtt álló egyik leggyakoribb akadályként, különösen Északkelet-Európában. Ha a védelmi erők által végrehajtott vizsgálat során kiderül, hogy a tervezett szélerőművek zavarhatják a katonai radar- és rádiókommunikációs rendszereket, azok megakadályozhatják a projekt folytatását, vagy alacsonyabb turbinák telepítését kérhetik.
Ennek az akadálynak a leküzdésére hatékony megoldás a további radarberendezésekbe való befektetés. Ennek kapcsán az észt kormány úgy döntött, hogy további radarokba ruház be, amelyeket 2024-ben helyeznek üzembe, és amelyek segítenek kezelni a szélturbinák magassági korlátozásait az ország északkeleti részén. Az észt hadsereg a közelmúltban hozzájárult, hogy korlátozzák azon zónák számát, ahol nem építhetők szélenergia-létesítmények. Ennek következtében Észtország területének 60 %-án mára nincs magassági korlátozás. Hasonlóképpen, Litvánia is beszerzett olyan radarokat, amelyek a katonai radarok szélturbinák miatt keletkező holttereinek lefedésére szolgálnak.
Egy további akadály azzal kapcsolatos, hogy a katonai és védelmi szervek kifogást emelhetnek a szélenergia-projektekkel szemben – akár a projektfejlesztés késői szakaszában is, amikor a projektre vonatkozó engedélyeket már kiadták, és már jelentős forrásokat irányoztak elő. Ezt enyhíteni lehetne azáltal, hogy külön e célra szolgáló kommunikációs csatornákat hoznak létre a megújulóenergia-ágazat, valamint a katonai és polgári légi közlekedés képviselői között, amelyek lehetővé teszik az eszmecserét a projekt fejlesztése során, és minimálisra csökkentik a projekt késői szakaszaiban felmerülő kifogásokat. Finnország és Franciaország külön munkacsoportot hozott létre a szélerőmű-fejlesztők és a védelmi erők közötti együttműködés megerősítésére. Ezenkívül a tengeri megújuló energiára vonatkozó uniós stratégiára támaszkodva a Bizottság és az Európai Védelmi Ügynökség közös fellépést indít a katonai tevékenységekre fenntartott területeken a tengeri megújulóenergia-fejlesztések akadályainak azonosítására, és e tevékenységek egymás mellett létezésének javítására. Ez a Horizont Európa keretében valósul meg.
6.Könnyebb hálózati csatlakozás, kombinált technológiát alkalmazó erőművek, erőmű-átalakítás és innovatív technológiák
A megújuló energiaforrások európai villamosenergia-rendszerbe történő nagyobb arányú integrációjának előfeltétele a villamosenergia-hálózat összekapcsoltabbá válása. A transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló felülvizsgált rendeletben szerepelnek a megerősített integrált infrastruktúra-tervezésre vonatkozó rendelkezések, amelyek célja az ágazati integráció révén a leghatékonyabb és legeredményesebb megoldások biztosítása, és az előzetes hálózati beruházások lehetővé tétele a megújulóenergia-termelési kapacitások jövőbeli bővítése érdekében.
Míg a kis méretű létesítmények számára előnyösek az új megújulóenergia-irányelv 17. cikke szerinti, a hálózati csatlakozások egyszerű bejelentési eljárására vonatkozó rendelkezések, a hálózati csatlakozási engedély megszerzése szinte minden más, új megújulóenergia-termelési kapacitást eredményező projektnél egy szükséges folyamatlépés. A hálózati csatlakozási eszközök engedélyezési folyamata az egyedüli kapcsolattartó pontok létrehozására vonatkozó, 16. cikkben említett kötelezettség hatálya alá tartozik, amelynek célja a (rendszerüzemeltetők és hatóságok által kezelt) többszörös engedélyezési eljárások jobb összehangolása és szinkronizálása. A meglévő létesítmények átalakítása (az új megújulóenergia-irányelv 2. cikkének (10) bekezdésében meghatározottak szerint) és a hibridizáció, azaz különböző megújulóenergia-technológiák ötvözése egyazon helyszínen, a hálózati kapacitások észszerű kiaknázásának és a hálózatbővítési igények korlátozásának lehetséges módjai, ezért ezeket a lehető legnagyobb mértékben elő kell segíteni.
a.Hálózati csatlakozási problémák
A hálózati csatlakozásokkal kapcsolatos problémák széles körben elterjedtek, és bár általában kevesebb késedelmet okoznak, mint más közigazgatási akadályok, egyes tagállamokban megfékezhetik a megújuló energia általános elterjedését. A fő hálózati csatlakozási problémák nagyon gyakran a (látszólag) nem megfelelő hálózati kapacitásból adódnak, ami szükségessé teszi a projektfejlesztő és a rendszerüzemeltető között a megújulóenergia-termelő erőmű hálózatra történő csatlakoztatásának lehetőségével, ütemezésével és költségeivel kapcsolatos tárgyalásokat, ami a projekt késéséhez vezet. Néhány tagállamban a hálózati kapacitás rendelkezésre állásával kapcsolatos átláthatóság hiánya szintén szűk keresztmetszetet képez a projekt helyszínének meghatározása során. A megújuló energia elterjedése előtt álló másik kihívás az elosztó- és átvitelihálózat-üzemeltetőkkel a műszaki előírások értelmezése, az adatokhoz való hozzáférés vagy a csatlakozási költségek elosztása miatt felmerülő konfliktusokból fakad. Ezen túlmenően a csatlakozási költségekben megmutatkozó növekvő tendencia számos projekt gazdasági életképességét veszélyezteti, különösen azokban a tagállamokban, ahol a hálózati csatlakozás és a bővítés költségeit a projektfejlesztőknek kell viselniük. Egyes tagállamokban ezeket a problémákat súlyosbítja a piaci szereplők spekulatív magatartása, akik ösztönözve vannak arra, hogy hálózati csatlakozási engedélyeket halmozzanak fel, majd értékesítsenek, amikor a hálózati kapacitások csökkennek.
A hálózati csatlakozási problémák még inkább égetőek a megújuló energiaforrásokra alapozott hőtermelés esetében, mivel az e módszerrel megtermelt hő nem szállítható nagyobb távolságra. Hasonlóan ahhoz, mint amit egyes tagállamokban a megújuló villamosenergia-létesítmények esetében alkalmaznak, célszerű lenne a megújuló energiaforrásokat hasznosító fűtőberendezések számára is biztosítani, hogy hozzáférhessenek a gyorsított hálózati csatlakozási eljárásokhoz.
A fent említett problémák megoldásának elősegítése érdekében bevált gyakorlat a digitalizáció teljes körű kiaknázása és a folyamatok átláthatóságának biztosítása, azaz a hálózati csatlakozási engedélyek kiadásának megkönnyítése az e-kommunikáció és az egyedüli kapcsolattartó pontok tevékenysége révén, amelyek átlátható irányelvekben ismertetett, egyértelmű szerepeken és folyamatokon alapulnak. Észtországban a nemzeti átvitelirendszer-üzemeltető, az Elering működtet egy elektronikus kérelmezési portált, ahol minden olyan dokumentum benyújtható, amely egy megújulóenergia-létesítmény villamosenergia-átviteli hálózatra történő csatlakoztatásához szükséges.
A hálózati csatlakozási engedélyek más engedélyekkel párhuzamosan történő kérelmezése és megadása, mint ahogyan az például Ausztriában történik, szintén felgyorsíthatja az általános engedélyezési folyamatot. Írországban speciális, kiemelt csatlakozási útvonalakat irányoznak elő az energiaközösségek számára, beleértve a bármikori kérelmezés lehetőségét, az előzetes építési engedély követelménye alóli mentességet, a hálózati csatlakozási engedély kétéves érvényességét és éves szinten 15 csatlakozási ajánlat fenntartását az energiaközösségek számára.
Mivel az infrastruktúra elengedhetetlen a megújuló energia elterjedésének biztosításához, a tagállamoknak és a nemzeti szabályozó hatóságoknak meg kell fontolniuk az energia-infrastrukúrával kapcsolatos projektekre irányuló előzetes beruházások lehetővé tételének és megkönnyítésének módjait. A hálózathoz való hozzáférésre különös figyelmet kell fordítani a tengeri ágazatban, mivel a tengeri szélerőműparkok általában távol vannak a meglévő hálózattól, és szükség lehet a szárazföldi hálózat megerősítésére egy tengeri projekt csatlakoztatása előtt. Tekintettel a hosszú átfutási időkre, a hely szűkösségére a tengeren, valamint a tenger alatti infrastruktúra fejlesztésének sajátos műszaki kihívásaira, a termelési kapacitások jövőbeli növelése érdekében célszerű lenne tengeri hálózatokat vagy olyan hálózatokat kifejleszteni, amelyek a rövid távon szükségeset meghaladó technológiai jellemzőkkel rendelkeznek. A transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló felülvizsgált rendelet szabályokat ír elő annak lehetővé tételére, hogy a – többek között az előzetes beruházások szükségessége miatt – magasabb kockázatot jelentő projektek részesülhessenek a további kockázatok mérséklésére irányuló szabályozási ösztönzőkből. A Bizottság együttműködik a nemzeti szabályozó hatóságokkal és az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynökségével (a továbbiakban: ACER) annak érdekében, hogy világos kereteket szabjon meg az energetikai infrastruktúrával foglalkozó projektekbe történő beruházások magasabb kockázatainak értékeléséhez, és biztosítsa, hogy minden tagállamban kialakítsanak egy megközelítést az ilyen kockázatok kezelésére. Ebben a tekintetben a Bizottság, a tagállamok és az ACER támogatni fogják a nemzeti szabályozó hatóságokat frissített módszerek kidolgozásában, amelyek lehetővé teszik a projektgazdák számára, hogy olyan előzetes beruházásokat hajtsanak végre, amelyeknek köszönhetően nagyobb mennyiségű innovatív tengeri és szárazföldi megújuló energiát lehet a hálózatokba integrálni.
A határokon átnyúló koordináció különösen fontos a tengeri hibrid hálózati és energiatermelő eszközök tekintetében, a hálózati infrastrukturális eszközök és az energiatermelő összehangolt engedélyezésének és fejlesztésének lehetővé tétele érdekében. Az egyedüli kapcsolattartó pontoknak a transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló felülvizsgált rendelet általi bevezetésével a Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy módosítsák engedélyezési rendszerüket a hatékony és eredményes határokon átnyúló koordináció érdekében. Minimális intézkedésként a tagállamoknak el kell kötelezniük magukat annak biztosítására, hogy a jövőben ne legyen lehetőség az engedélyezési eljárások további meghosszabbítására, valamint arra, hogy létrehozzák és teljes mértékben érvényesítik a kiemelt nemzeti jelentőségű státuszt, amelyről bebizonyosodott, hogy felgyorsítja az engedélyezési folyamatot.
A fent leírt hálózati csatlakozási problémák megoldásának másik eszköze a hálózati kapacitások átláthatóságának biztosítása, ideális esetben nyílt hozzáférésű adatok szolgáltatására vonatkozó kötelezettségek és térinformatikai rendszerek formájában megvalósuló online adatbázisok révén. Ez az átláthatóság lehetővé teszi a projektfejlesztők számára, hogy olyan helyszínekre összpontosítsanak, ahol nagyobb a rendelkezésre álló hálózati kapacitás, és a helyszín kiválasztására irányuló döntéseik során figyelembe vegyék a várható hálózati csatlakozási költségeket. Spanyolországban az átvitelirendszer-üzemeltetők és az elosztórendszer-üzemeltetők kötelesek az interneten közzétenni a rendelkezésre álló hálózati kapacitást. Belgiumban a megújulóenergia-projektek számára ideális helyszíneket egy nemzeti hálózatikapacitás-térkép mutatja. Ez nem kötelező érvényű, és nem befolyásolja, hogy egy adott projektek engedélyeznek-e, de biztosítja a láthatóságot a fejlesztők számára.
Franciaország regionális hálózati csatlakozási terveket vezetett be a megújuló energiaforrásokra vonatkozóan, hogy felgyorsítsa a villamosenergia-hálózathoz való csatlakozást, és emellett a költségeket az egész területen kiegyenlítse. Ez a tervezési eszköz lehetővé teszi a Regionális Környezetvédelmi, Tervezési és Lakásügyi Igazgatóságok, valamint a projektfejlesztők számára, hogy az egész országban szorosan nyomon kövessék az villamosenergia-hálózat fejlődését. Ezen túlmenően ezek a tervek a jövőben szükséges hálózati csatlakozások terveit és előrejelzését is tartalmazzák.
Németországban a tengeri területrendezési folyamatok részeként összeállított területfejlesztési tervek a megfelelő tengeri hálózatfejlesztési igényeket is tartalmazzák. Következésképpen ez lényegében a szélerőműpark- és a hálózatfejlesztés szinkronizálásához vezet, mivel a tervek alapot biztosítanak a hálózatüzemeltetők számára a hosszabb távú tervezéshez.
A rendszerüzemeltetők a hálózati kapacitással kapcsolatos problémákat rugalmas csatlakozások felajánlásával is kezelhetik, ami lehetővé teszi a hálózathoz való hozzáférés korlátozását csúcsterhelés idején. Alternatív megoldásként a hálózatüzemeltetőknek a helyi rugalmassági piacok fejlesztésével ki kell aknázniuk az elosztott energiatermelők, aktív fogyasztók és energiaközösségek rugalmassági potenciálját. A tagállamoknak ösztönözniük kell a rendszerüzemeltetőket arra, hogy nyitottak legyenek az ilyen innovatívabb megoldásokra.
b.Kombinált technológiát alkalmazó erőművek
A kombinált technológiát alkalmazó erőművek, más néven hibrid erőművek, különböző, egymáshoz kapcsolódó megújulóenergia-termelési technológiákat (például szél-, napenergia- és/vagy tárolóeszközök) használnak és ötvöznek ugyanazon a helyen. A különböző technológiák kombinálása a tengeren is releváns, ahol a tengeri szélerőműpark kombinálhatók óceánenergiával vagy úszó napelemekkel. Noha az ilyen erőművek száma jelenleg korlátozott, a megújuló energia villamosenergia-hálózatban való részarányának növekedésével a hibridizáció számos előnnyel jár. A szűkös hálózati csatlakozási kapacitással összefüggésben a hibridizáció lehetővé teszi a hálózatok használatának optimalizálását, és segíthet csökkenteni az infrastrukturális beruházási költségeket. Stabilabb teljesítmény-leadást is biztosíthat, és különböző, egymást kiegészítő termelési profilokkal rendelkező megújuló energiaforrásokat (például szél- és napenergia) kombinálása esetén mérsékelheti a megújulóenergia-termelés változékonyságát. Egy tárolóeszköz beépítése lehetővé teheti azon energiamennyiség eltárolását, amelyet egyébként korlátozni kellene, amikor a megújuló energiatermelés meghaladja a megengedett hálózati csatlakozási kapacitást.
A kombinált technológiát alkalmazó erőművek fejlesztésének jelenlegi kihívásai közé tartozik az egyértelmű szabályozási keret hiánya, a hálózathoz való hozzáférési problémák és a hálózat rendelkezésre állása. A szabályozási keretnek olyan szempontokat kellene tisztáznia, mint a különböző megújulóenergia-technológiákat és/vagy tároló eszközöket ötvöző erőművek engedélyezésére vonatkozó szabályok, beleértve a hálózati kapacitás biztosítására, valamint a tárolóeszköz és a hálózat közötti energiaáramlás felügyeletére vonatkozó szabályokat is.
A hálózathoz való hozzáférés és annak rendelkezésre állása akadályt jelenthet a kombinált technológiát alkalmazó erőművek fejlesztése során, ha ezek esetében az erőmű eltérő technológiájú alkotóelemeinek összegével megegyező hálózati kapacitást kell kérelmezni. Ez az akadály felszámolható például azzal, hogy az egyedi, egymást kiegészítő technológiák kapacitásainak összege helyett az erőmű maximálisan várható termelése alapján kérelmezik a hálózati kapacitást. Így a csatlakozási kapacitást a kombinált projekt egészéhez kell hozzárendelni, és nem úgy, mintha két külön projektről lenne szó, amelyek a kapacitás megkettőzését igénylik.
2019-ben Portugália változtatásokat vezetett be villamosenergia-termelési engedélyezési rendszerében, amely lehetővé teszi két technológia „hibridizációját” egyetlen infrastruktúrában és a hálózat ugyanazon csatlakozási pontján a maximális engedélyezett kapacitás erejéig. Ez lehetővé teszi a megújulóenergia-termelés maximalizálását anélkül, hogy a hálózati infrastrukturális beruházások nagyobb költséggel járnának. A második technológia hozzáadására további engedélyezési követelmények vonatkoznak. Spanyolország olyan szabályozási változtatásokat is bevezetett, amelyek lehetővé teszik a különböző energiatermelési technológiát alkalmazó erőművek számára a hálózathoz való hozzáférést, amennyiben az műszakilag megvalósítható. Meglévő eszközök hibridizációja esetén csak a meglévő csatlakozási szerződés frissítésére van szükség, feltéve, hogy a kapacitásra és az eszközök közötti távolságra vonatkozó bizonyos feltételek teljesülnek. Mindkét ország pontozási rendszereket is bevezetett a kombinált technológiát alkalmazó projektek ösztönzésére azáltal, hogy magasabb prioritást biztosít azok számára a hálózathoz való csatlakozásnál.
c.Erőmű-átalakítás
A meghatározás szerint az erőmű-átalakítás a megújuló energiát előállító erőművek felújítása, többek között berendezéseik vagy operációs rendszereik és eszközeik teljes vagy részleges lecserélése az erőműkapacitás cseréje vagy a létesítmény hatékonyságának vagy kapacitásának növelése céljából.
Noha az erőmű-átalakítás eddig néhány piacon koncentrálódott, a 2020-as évek végére Európa-szerte kulcsfontosságú üzleti tevékenységgé válhat a szélenergia-ágazatban. Az erőmű-átalakítás előnyei közé tartozik a meglévő hálózati kapcsolat, a szélerőforrások rendelkezésre állásának és a lehetséges környezeti hatásoknak az ismerete, valamint a gyakran magas szintű társadalmi elfogadottság. Dániában 2012 és 2019 között 1,3 GW-tal nőtt a szélerőmű-kapacitás, amelyből 576,8 MW a meglévő létesítmények átalakításának volt köszönhető, és a szélturbinák számában nettó csökkenés következett be (–109) az új turbinák nagyobb hatásfoka miatt. A zöldmezős projektekben mindössze 10 %-kal több kapacitást fejlesztettek ki, mint az erőmű-átalakításoknál.
A Wind Europe 137, mostanáig Európában megvalósult erőmű-átalakítási projektet vizsgáló elemzése azt mutatja, hogy a turbinák száma ezekben az átalakításon alapuló szélenergia-projektekben átlagosan 27 %-kal csökkent, miközben a telepített kapacitás megduplázódott, a villamosenergia-termelés pedig megháromszorozódott.
Az erőmű-átalakítás a nagy méretű vízerőművek esetében is szerepet fog játszani, mivel a rendelkezésre álló vízenergia-potenciál jelentős részét már kiaknázták. Egyre több napenergiát hasznosító projekt éri majd el élettartama végét. Ezeknél sor kerülhet néhány alkatrész cseréjére vagy erőmű-átalakításra, amely kapacitásnövekedést eredményez. Egyértelmű iránymutatásokat és egyszerűsített eljárásokat kell létrehozni a naperőművek átalakításához is.
Az új megújulóenergia-irányelv előírja a tagállamoknak, hogy könnyítsék meg a meglévő erőművek átalakítását egy egyszerűsített engedélyezési eljárás biztosításával, amely legfeljebb egy évet vesz igénybe. Ez egy évvel meghosszabbítható, amennyiben az különleges körülmények (például kényszerítő biztonsági okok, a hálózatra vagy a létesítmény eredeti kapacitására, méretére vagy teljesítményére gyakorolt jelentős hatás) alapján megfelelően indokolt. A tagállamok ahelyett, hogy megkövetelnék új engedélykérelem benyújtását, egy egyszerű bejelentési eljárást is létrehozhatnak az erőmű-átalakítási projektek hálózati csatlakozása tekintetében, ha nem várható jelentős negatív környezeti vagy társadalmi hatás.
A projektgazdák szerint jelenleg a legtöbb tagállamban erőmű-átalakítás esetében ugyanazon kérelmezési és engedélyezési eljárásokon kell átesni, mint a zöldmezős projekteknél, beleértve a környezeti hatásvizsgálat elvégzésének szükségességét is. Az iparág szerint a meglévő projektek átalakításának lehetőségét kedvezőtlenül befolyásoló tényezők továbbá a meglévő szélerőművekhez közeli lakóépületek számának emelkedése, a növekvő turbinaméret, a környezetvédelmi területek bővülése, illetve a szélerőművek és a katonai radarok közötti megengedett távolság növekedése. Ennek eredményeként a gazdasági szereplők hajlanak arra, hogy a meglévő eszközök élettartamát ameddig csak lehetséges meghosszabbítsák, majd az eszközök élettartama végén a teljes leszerelést válasszák, ami elszalasztott lehetőséget jelent, tekintve, hogy az erőmű-átalakítás számottevő szerepet játszhatna a 2030-ra kitűzött célok elérésében.
A KHV-irányelv bizonyos villamosenergia-termelő létesítményeket, például a szélerőműparkokat és a vízierőműveket azon projektek között sorolja fel, amelyek esetében nincs szükség automatikusan környezeti hatásvizsgálatra. Ehelyett a tagállamoknak kell meghatározniuk, hogy a projektet alá kell-e vetni vizsgálatnak. Ez „átvilágítási eljáráson” keresztül történik, amely küszöbértékek vagy kritériumok és/vagy eseti vizsgálat alapján határozza meg egy projekt hatásait, figyelembe véve a KHV-irányelvben meghatározott átvilágítási kritériumokat. A KHV-irányelvvel összhangban a tagállamok küszöbértékeket vagy kritériumokat állapíthatnak meg annak meghatározására, hogy mikor nem szükséges átvilágítási eljárásnak alávetni egy projekteket. A KHV-irányelv további rugalmasságot is biztosít az illetékes hatóságok számára, amelyek dönthetnek úgy, hogy a projekt jellemzőinek leírása és/vagy a fejlesztő által a jelentős környezeti hatások elkerülése vagy megelőzése érdekében tervezett intézkedések alapján nem szükséges környezeti hatásvizsgálatot végezni.
Az ilyen projektek átalakítása sok esetben a meglévő projektek módosítását vagy bővítését vonná maga után. A meglévő projektek legtöbb módosítása vagy bővítése a KHV-irányelv II. mellékletének hatálya alá tartozik, ezért átvilágítási kötelezettség vonatkozik rá, és nem igényel automatikusan környezetvédelmi hatásvizsgálatot. A Bizottság iránymutatást adott ki a KHV-irányelvnek a projektek módosítására és bővítésére történő alkalmazásáról
. Amint a Bizottság a jelen iránymutatásban kifejti, a projektek módosítása vagy bővítése azt feltételezi, hogy a környezetre gyakorolt hatásukat tekintve hasonló kockázatok állnak fenn, mint az eredeti projektnél. Ezt az átvilágítás vagy a környezeti hatásvizsgálati folyamat során kell értékelni.
Megfelelő vizsgálatot kell végezni az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése hatálya alá tartozó valamennyi projekt/terv esetében is, ha azok önmagukban, illetve más tervekkel/projektekkel együttesen valószínűleg jelentős negatív hatást gyakorolnak valamely Natura 2000 területre. Azok a tervek és projektek, amelyekről úgy ítélik meg, hogy nem gyakorolnak jelentős negatív hatást a helyszínek épségére, megfelelő vizsgálat elvégzése nélkül is kiszűrhetők. Mind a szűrést, mind pedig a megfelelő vizsgálatot a területspecifikus természetvédelmi célkitűzések figyelembevételével kell elvégezni. Előfordulhat, hogy ezek a célok még nem léteztek az eredeti projekt engedélyezési eljárása során, vagy az engedély megadása óta felülvizsgálták őket. Ezért engedélyezés előtt a hatóságoknak elemezniük kell az átalakított létesítmények hatását, tekintettel a vonatkozó természetvédelmi célokra.
Hasonlóképpen, a víz-keretirányelv szerint új projektek csak akkor engedélyezhetők, ha azok (1) nem vezetnek egyetlen víztest állapotának romlásához sem, és nem veszélyeztetik a víz-keretirányelv célkitűzésének elérését, vagy (2) megfelelnek a 4. cikk (7) bekezdésében szereplő minden feltételnek (mentesség az első elv alól). Ezért általában szükség van a projektek lehetséges hatásainak értékelésére annak bizonyításához, hogy e két feltétel valamelyike teljesül.
Néhány tagállam olyan jogszabályi vagy eljárási változtatásokat vezetett be, amelyek leegyszerűsítik az erőmű-átalakítás keretrendszerét. Olaszország törvénymódosításokat vezetett be az erőmű-átalakítási projektek kapcsán, és nincs szükség engedélyre a szélturbinák vagy alkatrészeik olyan módosításaihoz, amelyek a turbina eredeti méretéhez képest legfeljebb 15 %-os változást eredményeznek. Németországban a jogszabályok előírják, hogy a szélerőművek átalakításához csak a jelenlegi helyzethez viszonyított változásokat kell vizsgálni. Nyilvános meghallgatás csak akkor szükséges, ha azt a projektfejlesztő kéri. Franciaország a környezeti hatásvizsgálattal kapcsolatos követelményeket is bevezetett a turbinák számának és magasságának módosítására vonatkozó küszöbértékek alapján. Ha a turbinák számának és csúcsmagasságának növekedése nem haladja meg a 10 %-ot, az nem tekinthető jelentős módosításnak, és elegendő a zajra és a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásokra vonatkozó környezeti hatásvizsgálat elvégzése. Amennyiben a turbinák számának és csúcsmagasságának növekedése meghaladja az 50 %-ot, a módosítás jelentősnek minősül, és teljes körű új környezeti hatásvizsgálatra van szükség. Azokban az esetekben, amikor a növekedés 10 % és 50 % között van, az illetékes hatóságok eseti értékelést alkalmaznak, például átfogó környezeti megfigyelés és a helyi elfogadottság alapján. Dániában a megújulóenergia-termelő erőműveket kapacitás alapján három csoportra osztják: 10 MW alatti, 10–25 MW közötti és 25 MW feletti. A kapacitás – többek között erőmű-átalakítás eredményeként bekövetkező – változása esetén bejelentést kell tenni, vagy új engedélyt kell kérni, attól függően, hogy az erőmű kapacitása alapján melyik csoportba tartozik. A 10 MW alatti teljesítményű erőművek mentesülnek az új engedély kérelmezése alól, míg a 10–25 MW teljesítményű erőművek akkor mentesülnek, ha még a kivitelezés megkezdése előtt értesítik a Dán Energiaügynökséget és az átvitelirendszer-üzemeltetőt. A 25 MW feletti teljesítményű erőművek esetében mindig szükség van engedélyre az erőmű-átalakításhoz vagy az erőmű kapacitásának bármilyen más változtatásához.
d.Hidrogén
A megújuló energiatermelés felgyorsítása azért is fontos, hogy dekarbonizált és megfizethető energiahordozókat lehessen biztosítani azon ágazatok számára, amelyek továbbra is a gázokra és üzemanyagokra támaszkodnak. Különösen fontos lesz jövőbeli energiarendszerünk számára a megújuló villamos energia elektrolizátorok segítségével megújuló hidrogénné történő átalakítása.
A megújuló villamos energia hidrogénné történő átalakítása, és a hidrogén azt követő szállítása, tárolása és a végfogyasztókhoz való eljuttatása során nagy valószínűséggel felmerülő akadályok némelyike ugyanaz lesz, mint a megújulóenergia-projektek esetében, nevezetesen a kellő létszámú és megfelelően szakképzett személyzet hiánya az engedélykérelmek feldolgozásához, valamint a közigazgatási eljárások időtartama. Ez a velejárója annak, hogy a hidrogén értéklánca jelenleg épp csak kialakulóban van, továbbá a kapcsolódó új, innovatív technológiákkal kapcsolatos tapasztalatok hiányának. A hidrogén előállítására és felhasználására vonatkozó jogszabályok elavultsága vagy hiánya (a közigazgatás minden szintjén) zavaros vagy nem megfelelő engedélyezési eljárásokat eredményezhetnek. Ezen eljárások némelyike túl bonyolult, országonként vagy régiónként eltérő lehet, és gyakran tovább tartanak mint az engedélykérelmek elbírálásának becsült ideje.
A hidrogénprojektek megvalósításával kapcsolatos viszonylag csekély tapasztalat azt jelenti, hogy előfordulhat, hogy nem minden akadály ismert, ezért hasznos lehet a fórumokon keresztüli információcsere. Ezen túlmenően idővel kialakulhatnak bevált gyakorlatok ezen konkrét akadályok leküzdésére és e fórumokon megoszthatók lesznek.
A Tiszta Hidrogén Szövetsége jelenleg egy, az érdekelt felek igényeinek megfelelő, a hidrogénprojektekre vonatkozó engedélyekkel kapcsolatos akadályokról szóló jelentés kidolgozásán dolgozik, amely ajánlásokat és bevált gyakorlatokat tartalmaz. Az érdekelt felek jelentésben szereplő visszajelzéseinek kezdeti értékelése arra utal, hogy egy egyedüli kapcsolattartó pont megléte némileg enyhíthetné a bonyolultságot és észszerűsíthetné az engedélyezési eljárást, különösen akkor, amikor abban számos illetékes hatóság részt vesz.
A hidrogénnel kapcsolatos jogszabályok végrehajtásának előtérbe helyezése elősegítené a szabályozási keretnek és alkalmazhatóságának pontosítását, a szakértelem kiépítését a megújuló hidrogéntechnológiák terén, valamint a meglévő környezetvédelmi jogszabályokkal való összhang és az azoknak való megfelelés javítását. Németország bevezetett egy keretet, amely szabályozza, hogy mely engedélyek szükségesek a földgázvezetékek hidrogénszállításra alkalmassá tételéhez. Ezenkívül Németország törvényben szabályozta, hogy a földgáz-infrastruktúra esetében meglévő szerződéses földhasználati jogokat úgy kell értelmezni, hogy azok lehetővé teszik a földgázról a hidrogénre való átállást.
Ezen túlmenően, a megújulóhidrogén-termelő létesítményekre vonatkozó engedélyezési eljárásokat ismertető iránymutatás vagy kézikönyvek valamennyi érintett számára növelnék a kiszámíthatóságot és javítanák az egész folyamat hatékonyságát. Portugália már összeállított ilyen iránymutatást a hidrogénprojektek kapcsán.
A megújulóenergia-projektekhez hasonlóan a területrendezés is hasznos lehet az elektrolizátorok kiépítésére alkalmas helyek meghatározásához. Integrált hálózati tervek alapján az elektrolizátorok számára külön e célra szolgáló területeket lehetne kijelölni. Ez ösztönzőleg hathat az elektrolizátorok elterjedésére olyan helyeken, ahol azok szerepet játszhatnak az elektromos hálózat túlterhelés problémájának elkerülésében vagy kezelésében, és ahol nagyobb társadalmi hasznot hozhatnak (például azáltal, hogy elkerülik a villamos energia esetében a hálózati tarifáknak a hálózat megerősítése miatt szükséges emelését). Ez irányú javaslatok hangzottak el az érdekelt felekkel a közelmúltban a hidrogénpiac szabályozásáról Hollandiában folytatott konzultáció során.
e.Az innováció támogatása
Az engedélyezési eljárások érinthetik a klímasemlegességhez szükséges innovatív dekarbonizációs technológiák jövőbeli bevezetését is, beleérve a kísérleti és demonstrációs projekteket is. Tekintettel e technológiák innovatív jellegére, kevesebb tapasztalat áll rendelkezésre az alkalmazandó engedélyezési eljárásokkal kapcsolatban.
Az innováció támogatásának egyik lehetséges módja a szabályozói tesztkörnyezetek alkalmazása. A szabályozási tesztkörnyezetek olyan keretrendszerek, amelyek strukturált környezetet biztosítanak a kísérletezéshez, lehetővé téve az innovatív technológiák, termékek, szolgáltatások vagy megközelítések korlátozott ideig, korlátozott körben, és – a megfelelő biztosítékok nyújtása érdekében – hatósági felügyelet mellett történő tesztelését. A pénzügyi, banki és IKT-szektorban már alkalmazzák ezeket, de az energiaszektorban használatuk ez idáig viszonylag korlátozott volt. A szabályozói tesztkörnyezet létrehozásának indoka az, hogy az újítók olyan új technológiákat és üzleti modelleket tesztelhessenek, amelyek esetleg csak részben kompatibilisek a meglévő jogi és szabályozási kerettel, és lehetővé tegyék a szabályozók számára, hogy megismerkedjenek bizonyos újításokkal, és így azokhoz igazíthassák a szabályozási környezetet.
Franciaországban az energiaszektor esetében a szabályozói tesztkörnyezetet jogszabályba foglalták. A tesztkörnyezet lehetővé teszi a nemzeti szabályozó hatóság (CRE) számára, hogy mentességet adjon a hálózatokhoz való hozzáférés és a hálózatok használatának feltételei alól az energetikai átállást az intelligens hálózatokat és infrastruktúrákat támogató innovatív technológiák vagy szolgáltatások kísérleti telepítése céljából. Számos projektnek biztosítottak eltérést e rendszer keretében, többek között egy, a szélerőmű-kapacitás növelését célzó projektnek, amely eltér a francia energiatörvény azon rendelkezéseitől, amelyek korlátozzák a nagyfeszültségű nyilvános villamosenergia-elosztó hálózatra csatlakoztatott termelő létesítmények telepített kapacitását.
Hollandiában a Gazdasági Minisztérium a decentralizált, fenntartható villamosenergia-termeléssel kapcsolatos kísérletekről szóló végrehajtási rendeletet adott ki, amely alapján egyes projektek esetében engedélyezték tesztkörnyezet kialakítását. Előre meghatározták a villamosenergia-törvény azon cikkeit, amelyek alól a projektek mentesülhetnek, és csak kisvállalkozások (például energiaközösségek) és lakószövetség voltak jogosultak a mentességre. Egy további végrehajtási rendeletet javasoltak, amely a jövőbeni tesztkörnyezetek esetében kiterjeszti a jogosult entitások körét és méretét.
Az osztrák Szövetségi Klímavédelmi, Környezetvédelmi, Mobilitási, Innovációs és Technológiai Minisztérium egy „Energie.Frei.Raum” elnevezésű finanszírozási programot működtet, amely az illetékes hatóságok számára eseti alapon némi rugalmasságot biztosító jogszabályi rendelkezések („experimentation clause”) előkészítő szakaszaként szolgál a megújulóenergia-, valamint energiatárolási és -hatékonysági technológiák rendszerintegrációjára irányuló új piaci modellek teszteléséhez.
*****
Mivel a tagállamoknak 2023. június 30-ig be kell nyújtaniuk a Bizottságnak legutóbb megküldött, integrált nemzeti energia- és klímatervük aktualizált változatának tervezetét, a jelen iránymutatásban meghatározott bevált gyakorlatok segíthetnek azon szakpolitikák és intézkedések meghatározásában, amelyeket a tagállamok előterjeszthetnek azzal a céllal, hogy fellendítsék a megújuló energiaforrások fejlesztését.
II.Iránymutatás a tagállamok számára a megújulóenergia-vásárlási megállapodások elősegítéséhez
1.Bevezetés
A megújuló energiaforrások alkalmazása egyre versenyképesebbé válik a fosszilis alapú energiához képest, mivel a vízenergiából, geotermikus energiából, napenergiából, szárazföldi és tengeri szélenergiából történő megújuló energiatermelés költségszintje alacsonyabb, mint a nem háztartási felhasználókra érvényes átlagos európai villamosenergia-árak (lásd az alábbi ábrákat).
Adatok: IRENA 2021
Adatok: A villamosenergia-árak alakulása a nem háztartási fogyasztók esetében az Eurostat adatai alapján.
A megújuló energia költségeinek gyors csökkenése alapján az európai vállalatok 2016-ban a megkötött megújulóenergia-vásárlási megállapodások keretében átlépték az 1 GW-os küszöbértéket, ami az ipari villamosenergia-fogyasztás mintegy 3,5 %-át tette ki. Azóta a volumenük exponenciálisan nőtt – 2021-ben több mint tizenötszöröse volt, mint 2016-ban.
Legegyszerűbb formájában a megújulóenergia- vagy megújulóhő-vásárlási megállapodás egy megújulóenergia-termelő és egy vállalati átvevő (off-taker) között létrejött adásvételi megállapodás. A termelt energia vállalati átvevője vállalja, hogy előre megszabott áron, hosszabb időn keresztül meghatározott mennyiségű megújuló energiát vásárol. A legtöbb esetben a vállalati átvevő megkapja azt a származási garanciát is, amelyet minden egységnyi EU-n belül előállított megújuló energia esetében kiadnak. Így az átvevő bizonyítani tudja, hogy az áram-, hő- vagy gázvásárlási (beleértve a megújuló hidrogént is) megállapodása közvetlenül hozzájárul egy adott megújulóenergia-eszközhöz. Az eddigi megállapodások túlnyomó többsége megújulóenergia-vásárlási megállapodás (lásd az 1. ábrát).
1. ábra: A 2013–2021-ben bejelentett megújulóenergia-vásárlási megállapodások (GW szerződött kapacitásban kifejezve); Re-Source (2021)
https://resource-platform.eu/buyers-toolkit/
A megújulóenergia-vásárlási megállapodások számos előnnyel bírnak. Így különösen:
A.A vállalati átvevők számára a megújulóenergia-vásárlási megállapodások versenyképes költségek mellett biztosítanak villamos energiát tevékenységükhöz, és fedezeti eszközként használhatók a nagykereskedelmi villamosenergia-árak kockázatai ellen.
B.A vállalati átvevők számára a megújulóenergia-vásárlási megállapodások hitelesen mutatják meg a zöld átállás iránti elkötelezettséget, támogatják vállalati társadalmi felelősségvállalási programjukat, és elősegítik a környezettudatos befektetők bevonzását.
C.A megújuló projektek fejlesztői számára az energiavásárlási megállapodások alternatív és/vagy kiegészítő stabil bevételi forrást jelentenek az állami támogatási rendszerekhez vagy a kereskedői piacokhoz képest.
D.A kormányok számára a vállalati energiavásárlási megállapodások alternatív megoldást kínálnak a megújuló energiaforrások térnyerésének finanszírozására, és csökkenthetik a támogatási rendszerek keretében a megújuló energiaforrásokra szánt állami támogatást.
Míg a megújulóenergia-vásárlási megállapodások évről évre elterjedtebbek, a megújulóenergia-vásárlási projektek piaci részesedése még mindig csak az éves teljesítmény 15–20 %-a. Ezen túlmenően, a megújulóenergia-vásárlási megállapodások csak bizonyos tagállamokra és a fogyasztókat közvetlenül ellátó nagyvállalatokra korlátozódnak. Végül a vásárlási megállapodások többsége a megújuló villamos energiára korlátozódik, jóllehet az ipari és kereskedelmi energiaigény 70 %-át a fűtés teszi ki.
2.Szabályozási problémák
2019-ben uniós szintű felmérést végeztek, valamint részletesen elemezték 10 tagállam adatait a vállalati megújulóenergia-vásárlási megállapodások elterjedésének útjában álló fő akadályok azonosítására. Az eredmények szabályozási, szakpolitikai és gazdasági akadályokra, valamint a tudatossággal kapcsolatos problémákra világítottak rá.
A fő szabályozási akadályok közé tartoztak az energiatermelők és az átvevők közötti közvetlen megállapodás aláírásának jogi korlátai, az egynél több szállítóval való megállapodások aláírásának akadályai, valamint a származási garanciák átvevőre történő átruházásának akadályai. A szakpolitikai akadályok közé tartoztak a vállalati energiavásárlási megállapodásokkal összeegyeztethetetlen vagy azokkal versengő támogatási rendszerek, valamint a támogatási rendszerek alakulásának korlátozott láthatósága. A gazdasági akadályok közé tartozott az átvevők hitelképessége, a megújuló forrásból származó villamos energia változékonysága, valamint a megújuló projektek teljesítménye és a vállalat energiaigénye közötti mennyiségi egyenlőtlenségeknek egy közvetítő közműtársasággal kötött ún. „sleeving” megállapodás révén történő kezeléséhez kapcsolódó költségek. Ezenkívül az ügyleti költségek továbbra is magasak, és hiányoznak az egyenlőtlenségek vagy a partnerek nemteljesítésének kezelését szolgáló, hosszú távú fedezeti termékek. Továbbra is korlátozott a tudatosság és az érdeklődés, különösen a kkv-k esetében, valamint él az a felfogás, hogy a vállalati energiavásárlási megállapodások drágábbak, mint a nagykereskedelmi villamosenergia-árak. A nyilvános konzultáció során mind az energiatermelők, mind a fogyasztók felvetették annak fontosságát, hogy minden megújuló energiatermelésre származási garanciát adjanak ki, függetlenül attól, hogy a projektet állami támogatási rendszerek keretében fejlesztették-e vagy sem. Továbbá felhívták a figyelmet az állami támogatási rendszerek olyan kialakításának fontosságára, amely támogatja és kiegészíti a vállalati energiavásárlási megállapodások keretében megvalósuló megújulóenergia-projektek fejlesztését.
Következésképpen a vállalati energiavásárlási megállapodások jelenleg csak bizonyos tagállamokra korlátozódnak, ahol megfelelőek a feltételek a megújulóenergia-projektek fejlesztői számára, hogy villamos energiájukat közvetlenül a végfogyasztóknak adják el. Ilyen támogató feltételek a következők: 1. a megújulóenergia-projektek élénk piaca, 2. likvid nagykereskedelmi villamosenergia-piacok, amelyek lehetővé teszik a közműszolgáltatókkal „sleeving” megállapodások és hosszú távú fedezeti termékekre vonatkozó megállapodások aláírását, 3. a szállítók és fogyasztók közötti közvetlen megállapodások megkötésének nincs jogi akadálya, valamint 4. vannak állami pályázatok, amelyek kiegészítik vagy elősegítik a vállalati energiavásárlási megállapodásokat.
A 2019. évi villamosenergia-piacról szóló irányelv, a villamosenergia-piacról szóló rendelet és a megújulóenergia-irányelv már számos szabályozási és szakpolitikai akadályt kezelnek. A villamosenergia-piaci irányelv például előírja, hogy az energiatermelők és a vevők minden tagállamban közvetlenül köthessenek egymással megállapodást, és hogy a fogyasztók több szállítási megállapodást is választhassanak. A megújulóenergia-irányelv alapján a tagállamoknak hosszú távú ütemtervet kell készíteniük nyilvános pályázataikra vonatkozóan, és nemzeti energia- és klímaterveikben azonosítaniuk kell a vállalati energiavásárlási megállapodások előtt álló akadályokat, és intézkedéseket kell bevezetniük azok elterjedésének elősegítésére. Csak 8 tagállam számolt be a meglévő akadályokról és a megújulóenergia-vásárlási megállapodások elterjedését támogató intézkedésekről. A legtöbb országban azonban nincs egyértelmű keret sem a megújulóenergia-projektek fejlesztői, sem a vállalati fogyasztók számára a közvetlen energiavásárlási megállapodások megkötésére.
A meglévő akadályok ellenére a vállalati energiavásárlási megállapodások piaca tovább növekszik. 2020 óta Spanyolország az energiavásárlási megállapodások legnagyobb piaca az EU-ban, amely a teljes szerződött kapacitás 23 %-át teszi ki, és a kapcsolódó nagyértékű pénzügyi tranzakciók az ország GDP-jének közel 1 %-át tették ki. Egyes tagállamokban, például Romániában, egészen a közelmúltig nem lehetett vállalati energiavásárlási megállapodásokat aláírni, mivel az összes villamos energiát központosított piacon kellett értékesíteni. Egy új rendelettel azonban, amely megnyitja a lehetőségeket az energiavásárlási megállapodások előtt, a megújuló energia forgalma megduplázódhat Románia nemzeti energia- és klímatervében szereplőkhöz képest.
Az energiavásárlási megállapodások valószínűleg egyre vonzóbb „üzleti modellé” válnak a megújuló energiaforrásokat hasznosító létesítmények esetében azok támogatási idejének lejárta után. Az Európai Energia Szabályozók Tanácsának (a továbbiakban: CEER) 2021-es, a nem támogatott megújuló energiaforrásokról szóló második tanulmánya megállapította, hogy a megújulóenergia-vásárlási megállapodások kivitelezhető alternatívát jelentenek a szárazföldi szélerőművek, valamint a nap-, biomassza- és vízerőművek számára is. Ez azért fontos, mert a megfigyelt országok (CEER-tagországok) közül a jelenleg támogatott megújuló energiaforrások 40 %-a (114 GW) 2030-ra eléri a támogatási idejének végét, és vagy elmozdul a piaci feltételek felé, vagy továbbra is támogatásra szorul.
A tagállamok az alábbi intézkedésekkel segíthetik elő az energiavásárlási megállapodások kidolgozását:
A.Az uniós technikai támogatási eszköz használata, illetve egyéb tanácsadási vagy technikai segítségnyújtás igénybevétele a vállalati megújulóenergia-vásárlási megállapodások részletes értékeléséhez. Ezt bizonyos tagállamok, például Olaszország megtették. Más tagállamok is végezhetnek hasonló vizsgálatokat, vagy megismételhetik a már elvégzett tanulmányok eredményeit.
B.Azon megújuló energia indikatív nagyságrendjének bejelentése, amelyet várhatóan energiavásárlási megállapodásokon keresztül fognak finanszírozni. Ez láthatóvá teszi a megújulóenergia-projektek fejlesztői számára a projektfejlesztés várható sebességét és módjait. Írország tett ilyen lépést.
C.Versenypályázatok kiírásának mérlegelése, amelyek lehetőséget teremtenek a megújulóenergia-projektek fejlesztői számára, hogy „függetlenedjenek” az állami támogatási rendszerektől, és energiavásárlási megállapodásokon keresztül értékesítsék villamos energiájukat. Ilyen innovatív intézkedést vezetett be Lengyelország, ami hozzájárult ahhoz, hogy 2021-ben az energiavásárlási megállapodások második legnagyobb piaca legyen.
D.Lehetővé kell tenni a származási garanciák állami támogatási rendszerekben történő kiadását, hogy a származási garanciákból eredő bevétel csökkentse az állami finanszírozási igényt.
3.A vállalati megújulóenergia-vásárlási megállapodások megkötésének lehetővé tétele a kis- és középvállalkozások számára is
Az energiavásárlási megállapodások európai piacait a nagyvállalati átvevők uralják. E nagyvállalatok közül sokan részt vesznek az 58 uniós székhellyel rendelkező vállalatot is magában foglaló RE100 kezdeményezésben, amelynek célja 100 %-ban megújuló energiaforrások beszerzése. A legtöbb ilyen vállalat hosszú távon kiszámítható és nagy mennyiségű villamosenergia-fogyasztással, valamint jó hitelminősítéssel rendelkezik. Gyakran végeznek közvetlenül a fogyasztókra irányuló tevékenységet, és a megújuló energiavásárlási megállapodásokat fontos eszközként használják termékeik márkaépítésére és a vállalati fenntartható felelősségvállalás támogatására, amelynek keretében céljuk az energiafelhasználásuk üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentése a teljes értékláncban. E tekintetben a CDP-nek megfelelő jelentéstétel lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy beszámoljanak a helybeni létesítményekkel, a közvetlen vezetékekkel összekapcsolt, más helyszínen található létesítményekkel és energiavásárlási megállapodások keretében előállított megújuló energiáról.
A nagy villamosenergia-igényű iparágak egyúttal a vállalati megújulóenergia-vásárlási megállapodások fontos szegmensét is jelentik. A múltban Norvégiában a nagy alumíniumkohók vízenergia-vásárlási megállapodásokon keresztül szerezték be az áramot. Újabban hosszú távú szélenergia-vásárlási megállapodásokat is aláírtak. Mindazonáltal az uniós tagállamokban ez idáig e megállapodások alkalmazása korlátozott volt az ilyen típusú átvevők körében.
Az egyik azonosított akadály a villamosenergia-árak szabályozott összetevőinek (hálózati díjszabás és adók) kiszámíthatatlansága. Mivel ezek a szabályozott összetevők jelentős részét képezik az átvevő villamosenergia-árának, ez csökkenti az energiavásárlási megállapodások – mint a villamosenergiaár-ingadozások hosszú távú fedezeti eszközének – vonzerejét. Az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER) értékelő jelentést adott ki a nagykereskedelmi piac felépítéséről, amely külön részt szentel annak megvitatására, hogy miként javítható a nagykereskedelmi villamosenergia-piacok likviditása a hatékony fedezeti termékek elérhetőségének biztosítása érdekében.
Ezzel szemben a kis- és középvállalkozások még mindig számottevő akadályokkal szembesülnek a vállalati energiavásárlási megállapodások megkötése terén. A kkv-k adják az európai vállalkozások 99 %-át, az uniós hozzáadott érték 54 %-át, és tagállamonként a bruttó belföldi felhasználás 9–18 %-át
. Éppen ezek a kis- és középvállalkozások, amelyek gyakran magas villanyszámlákkal szembesülnek a létesítményenkénti alacsony villamosenergia-fogyasztás miatt, profitálhatnának leginkább a megújulóenergia-vásárlási megállapodásokból. Ez különösen fontos a 2021. októbertől kezdődő időszakban – ez volt a pont, amikor a nagykereskedelmi villamosenergia-árak elkezdtek emelkedni.
Ezen túlmenően a kkv-knak korlátozott rálátásuk van jövőbeli villamosenergia-igényükre, alacsonyabb a hitelminősítésük és kisebb a villamosenergia-felhasználásuk, ami megnehezíti az egyenlőtlenségek kezelését. Emiatt a kkv-k jobban vonakodnak a hosszú távú megállapodások aláírásától, különösen akkor, ha nem egyértelműek a hosszú távú megállapodások felmondásának lehetséges hatásai. Nem mindig egyértelmű, hogy hosszú távú energiavásárlási megállapodások fizikai vagy virtuális aláírása milyen hatást gyakorol a társaság mérlegére a származékos ügyletekre a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS) szerint vonatkozó számviteli előírások alapján. A vállalati megújulóenergia-vásárlási megállapodásokkal kapcsolatos tudatosság hiánya egy másik fontos akadálya e megállapodások kkv-k körében való elterjedésében, és az energiavásárlási megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások összetettsége „puha” (közvetett) akadályként hat azon átvevők körében, akik nem rendelkeznek tapasztalattal vagy erőforrásokkal szerződéses tárgyalások lebonyolításához. Az európai jogszabályok eddig az energetikai auditokra és az energiahatékonysággal foglalkozó energiagazdálkodási rendszerekre korlátozódtak (energiahatékonysági irányelv, 2018). Végül gyakran korlátozott hely áll rendelkezésre a helyszínen a megújuló energiaforrásokat hasznosító megoldások telepítésére.
Az átvevő hitelképessége egy másik jelentős akadály (és kockázati tényező) a legtöbb ágazatban. A megújulóenergia-projektek hitelezőinek továbbra is erős hitelminősítésre van szükségük ahhoz, hogy az energiavásárlási megállapodást megtérülést ígérőnek tekintsék. A legtöbb kis- és középvállalkozást azonban egyetlen nagyobb hitelminősítő sem minősíti. Ezenkívül a hitelképesség és a hitelminősítés egyes nehéz- és feldolgozóipari vállalatok esetében, valamint a viszonylag kevésbé fejlett pénzügyi piacokkal rendelkező európai gazdaságokban is problémát jelent.
A kínálati oldalon hasonló akadályok állnak fenn. A nagy megújulóprojekt-fejlesztők, mint például a Vattenfall, az Eneco, az Orsted és az Iberdrola, uralják a piacot, mivel számottevő projektportfólióval rendelkeznek, és több egyedi energiavásárlási megállapodást tudnak biztosítani a fogyasztóknak. Ebben a szegmensben a nagyszabású megújulóenergia-projektek, például a tengeri szélerőműparkok időnként azzal a kihívással néznek szembe, hogy megfelelő mennyiségű energiavásárlási megállapodást tudjanak felhajtani a végső befektetési döntés előtt. A kisléptékű megújulóenergia-projektek másrészt eltérő kihívásokkal néznek szembe a vállalati energiavásárlási megállapodások piacára való belépéskor a korlátozott láthatóság, a korlátozott projektportfólió, valamint az energiavásárlási megállapodások letárgyalásához és aláírásához szükséges korlátozott műszaki és jogi szakértelem miatt. Hasonlóképpen, a megújulóenergia-közösségek és a helyi energiaközösségek gyakran túl kicsik ahhoz, hogy gazdaságilag vonzó energiavásárlási megállapodásokat tudjanak kötni nagy átvevőkkel.
A tanácsadó cégek egy kicsi, de növekvő szegmense elkezdett olyan megoldásokat kínálni a kis- és középvállalkozások számára, mint például annak lehetősége, hogy több fogyasztó keresletét összesítsék. Maga az iparág is mérlegel olyan mechanizmusokat, amelyek a kockázatok és a költségek csökkentése érdekében összesítik az általuk támasztott keresletet. Például Görögországban számos nagy villamosenergia-igényű iparág dolgozik egy „Green Pool” koncepción, amelynek keretében több vállalat egyesíti villamosenergia-igényét. Ezt követően minden iparági partner aláír egy vagy több energiavásárlási megállapodást a kereslet összesített szinten történő kielégítése érdekében. A fennmaradó villamosenergia-igény alakítása és rögzítése érdekében külön megállapodást kötnek a résztvevők összköltségének csökkentése érdekében. A projektek összevonása azonban további költségeket és bonyolultságot is eredményez az energiavásárlási megállapodások megkötése terén. Ezenkívül néhány energetikai auditot kínáló vállalat – az energiahatékonysági irányelv előírásainak megfelelően – már kiterjeszti szolgáltatásait a „helyszínen”, a „helyszín közelében” vagy a „helyszínen kívül” található megújuló energiaforrásokra vonatkozó energiavásárlási megállapodások értékelésére. Az energetikai audit szolgáltatás hatókörének kiterjesztése a megújulóenergia-vásárlási megállapodásokra viszonylag kis költséggel jár, mivel ezek az energiagazdálkodási rendszerek (ISO 500001) keretében már gyűjtött adatokhoz hasonló adatokra támaszkodnak.
Az EU nagykereskedelmi villamosenergia-piacának kialakításáról szóló legutóbbi ACER-jelentés kiemeli, hogy szükség van az energiavásárlási megállapodások ösztönzésére, valamint a kisebb piaci szereplők hozzáférésének javítására. A gazdasági akadályok leküzdése érdekében a Bizottság és az Európai Beruházási Bank (EBB) csoport megvizsgálja, hogy lehetne-e speciális finanszírozási és tanácsadói mechanizmusokat kidolgozni a megújulóenergia-vásárlási megállapodások támogatására. Ez magában foglalhat olyan mechanizmusokat, amelyek elősegítik az új átvevők, például a kkv-k számára a megújulóenergia-vásárlási megállapodásokhoz való jobb hozzáférést. Az InvestEU program már támogathatja az energiavásárlási megállapodások keretében végrehajtott beruházások finanszírozását. A tagállamok hasonló garanciákat kezdeményezhetnének, hogy segítsék a helyi bankokat a megújulóenergia-vásárlási megállapodások támogatására irányuló erőfeszítéseikben.
Az EU fenntartható pénzügyi keretrendszere emellett ösztönözni fogja a megújulóenergia-vásárlási megállapodásokat, valamint növeli az ilyen megállapodásokkal kapcsolatos tudatosságot és az azok iránti érdeklődést a nem pénzügyi és pénzügyi vállalkozások körében, hozzájárulva a tőke fenntartható beruházások felé tereléséhez. Ennek releváns elemei közé tartozik az uniós taxonómiai rendelet, az első felhatalmazáson alapuló, az uniós taxonómiai rendeletet kiegészítő éghajlat-politikai jogi aktus és a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelvre (CSRD) irányuló javaslat, amelyek mind hozzájárulnak a fenntarthatósággal kapcsolatos pénzügyi és nem pénzügyi piacok átláthatóságának növeléséhez. A taxonómiai rendelet létrehoz egy keretet a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységek meghatározásához, és bizonyos kulcsfontosságú teljesítménymutatók mentén közzétételi követelményeket ír elő a pénzügyi és nem pénzügyi vállalkozások számára. A fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelvre irányuló, kapcsolódó javaslat kiterjeszti a nem pénzügyi vállalkozásokra vonatkozó jelentéstételi kötelezettségek hatályát az összes nagyvállalatra (függetlenül attól, hogy jegyzik-e azokat a tőzsdén vagy sem), és a tőzsdén jegyzett kkv-kra
. A megújulóenergia-vásárlási megállapodások alkalmazása fontos eszköz lesz a felhatalmazáson alapuló, az uniós taxonómiai rendeletet kiegészítő éghajlat-politikai jogi aktusban meghatározott releváns technikai vizsgálati kritériumoknak való megfelelés bizonyítására, és adott esetben az uniós taxonómiai rendelet szerinti kulcsfontosságú teljesítménymutatókban is tükröződhetnek.
Ezen túlmenően a nemrégiben létrehozott Vállalatok Európai Szövetsége egy újabb módja annak, hogy felhívják a figyelmet a megújulóenergia-vásárlási megállapodásokat aláíró vállalkozások előtt álló lehetőségekre.
A tagállamok a következő intézkedésekkel segíthetik elő a megújulóenergia-vásárlási megállapodások kidolgozását, különösen a kkv-k esetében:
A.Egy nyilvános platform létrehozása az árakkal, a mennyiségekkel, a típusokkal és a megújulóenergia-vásárlási megállapodások részes felekkel kapcsolatos átláthatóság növelése érdekében.
B.Az uniós taxonómiai rendelet és felhatalmazáson alapuló jogi aktusai végrehajtásának biztosítása, és a jogszabályi követelményeken túlmutató, önkéntes alkalmazásának ösztönzése.
C.Rugalmas szerződéskötés lehetővé tétele a kkv-k számára, beleértve a kisvállalkozások által a szerződés felmondásakor fizetendő díjakra vonatkozó külön iránymutatást (a villamosenergia-irányelv 12. cikke).
D.Több szállítási szerződés engedélyezése, hogy a szállítók és a vevők közvetlenül szerződhessenek egymással (a villamosenergia-irányelv 4. cikke).
E.Az energiavásárlási megállapodások keretében kifejlesztett helyszíni vagy a helyszín közelében lévő megújuló energiaforrásokra támaszkodó projektek fejlesztését, különösen, ha „mérőóra utáni” energiatermelésről van szó vagy ha a megtermelt energiát „magánkézben lévő vezetéken” keresztül szállítják.
F.A megújulóenergia-vásárlási megállapodások kockázatának csökkentése az állami támogatási irányelvekkel összhangban állami pénzügyi forrásokból támogatott hitelgaranciákkal vagy biztosításokkal.
G.A nemzeti fejlesztési bankok és intézmények ösztönzése, hogy kínáljanak a nagyszabású megújulóenergia-projektekre (beleértve a tengeri szélenergiát is) kidolgozott adósságtermékeket azokon a piacokon, ahol a pénzügyi beruházási döntések meghozatala előtt nehéz megfelelő volumenű megújulóenergia-vásárlási megállapodást kötni az eszközök mérete és az építkezés hossza miatt.
H.Olyan szabályozási feltételek előírása, amelyek lehetővé teszik az energiaközösségek számára, hogy a többletenergiát megújulóenergia-vásárlási megállapodások keretében értékesítsék.
I.Lehetővé tenni a kis méretű üzleti parkok vagy ipari klaszterek számára, hogy közösen vásároljanak megújuló energiát hosszú távú vásárlási megállapodások révén.
4.A határokon átnyúló megújulóenergia-vásárlási megállapodások előmozdítása
A megújulóenergia-termelés a teljes villamosenergia-felhasználás 37 %-át, míg a teljes energiafelhasználás 21,2 %-át tette ki 2020-ban. Ennek ellenére jelentős eltérések vannak a tagállamok között, mivel a megújuló energiaforrások aránya a villamosenergia-ágazatban 9 % és 78 % között mozog. Hasonlóképpen, a megújuló energiaforrások aránya a végső energiafelhasználásban 10 % és 60 % között mozog.
Az energiarendszer megújuló energiaforrásokon alapuló energiaellátási rendszerré való átalakítása a legjobb megújuló energiaforrások felhasználását teszi szükségessé EU-szerte, és az energiát oda kell szállítani, ahol a kereslet jelentkezik. Az európai belső piac lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy EU-szerte vásároljanak megújuló villamos energiát, miközben támogatja a további megújulóenergia-projektek hálózatra történő csatlakoztatását.
A vállalati felhasználók már jelenleg is kihasználják a megújuló energiaforrások nyújtotta előnyöket a következők aláírásával:
1.határokon átnyúló fizikai energiavásárlási megállapodások;
2.határokon átnyúló virtuális energiavásárlási megállapodások.
A határokon átnyúló fizikai energiavásárlási megállapodás esetében az átvevő egy másik országban lévő megújulóenergia-termelő eszközzel szerződik, és fizikai vagy pénzügyi kapacitási jogokat köt le az érintett rendszerösszekötők tekintetében a fizikai hálózati kapcsolat biztosítása érdekében. Ez a határokon átnyúló energiaátvitelhez kapcsolódó kockázatokkal és költségekkel jár. A határokon átnyúló virtuális energiavásárlási megállapodás esetében az energiatermelő fél a villamos energiát a helyi nagykereskedelmi piacon értékesíti, az átvevő pedig egy másik helyi nagykereskedelmi piacon megvásárolja azt. A határ egyik oldalán lévő energiatermelő és a határ túloldalán lévő átvevő között létrejött megállapodás keretében pénzügyi elszámolásra kerül sor, amelynek során az energiatermelő a helyi nagykereskedelmi villamosenergia-piacról kap kifizetést és nettó elszámolásra kerül sor a vállalati vevővel kötött energiavásárlási megállapodásban meghatározott árral szemben.
Az átvevők előnye az olcsó megújulóenergia-projektekhez való jobb hozzáférés EU-szerte, a különböző helyeken felmerülő terhelések összevonása, valamint a villamos energia iránti igényük nagyobb arányú kielégítése. A megújulóenergia-projektek fejlesztői számára a határokon átnyúló energiavásárlási megállapodások lehetővé teszik a magasabb villamosenergia-árakkal rendelkező piacokhoz való hozzáférést, ahol a szereplők magasabb hajlandóságot mutatnak arra, hogy a megújuló energiáért fizessenek.
A villamos energia európai belső piacán kötött határokon átnyúló energiavásárlási megállapodásokon túlmenően lehetőség nyílik a harmadik országokkal kötött határokon átnyúló energiavásárlási megállapodások kiterjesztésére is. Konkrét példa a Franciaország, Németország, Portugália, Spanyolország és Marokkó közötti együttműködés, amelynek célja a Marokkó és az uniós tagállamok közötti határokon átnyúló energiavásárlási megállapodásokban rejlő lehetőségek elemzése a fenntartható villamosenergia-kereskedelmi ütemterv keretében. E tekintetben kulcsfontosságú követelmény lesz egy megbízható, pontos és csalásbiztos származásigarancia-rendszer létrehozása a harmadik országokban, amelyben a garanciákat a termelési, kereskedelmi és ellátási tevékenységektől független kibocsátó szervek adják ki.
Az EU-n belüli nagykereskedelmi villamosenergia-árak és a megújuló energiatermelés költségei közötti viszonylag nagy különbségek ellenére a határokon átnyúló energiavásárlási megállapodások száma továbbra is korlátozott. Az egyik fő akadályt a kapcsolódó gazdasági kockázatok jelentik, amelyek abból adódnak, hogy a szállítók és a fogyasztók különböző piacokon tevékenykednek, ahol az árak eltérően alakulnak és más az adózási rendszer, valamint, hogy a határon átnyúló energiaátvitel árkockázata kezelést igényel. Egy másik akadály a szerződések összetettsége, különösen, ha azoknak egymással nem összeegyeztethető helyi előírásoknak kell megfelelniük. A származási garanciákkal kapcsolatos adminisztratív akadályok is fennállnak, mivel a származási garanciák kiadására, használatára és törlésére vonatkozó szabályok nem teljes mértékben harmonizáltak minden tagállamban. Ez különösen fontos az olyan országokkal kötött határokon átnyúló energiavásárlási megállapodások esetében, amelyek nem vezettek be a támogatott megújulóvillamosenergia-termelés származási garanciáinak kiadására irányuló keretrendszert. Végül nehezebb megmagyarázni a határokon átnyúló energiavásárlási megállapodások hozzájárulását a vállalati társadalmi felelősségvállalási célokhoz.
Ezen akadályok ellenére folyamatban vannak a határokon átnyúló energiavásárlási megállapodások támogatására irányuló tevékenységek, mivel ezek egyedülálló lehetőséget és értékes eszközt kínálnak arra, hogy egyetlen átvevő villamosenergia-felhasználásának jelentős részét – vagy akár egészét – megújuló energiaforrásokból fedezzék. A 2019-es villamosenergia-piaci irányelv és a villamosenergia-piaci rendelet növelte a villamosenergia-piac rugalmasságát és az árképzés részletességét, ami elősegítheti a határokon átnyúló energiavásárlási megállapodások létrejöttét, a transzeurópai energiahálózat pedig a határokon átnyúló átviteli infrastruktúra fejlesztését támogatja, hogy elinduljon és lehetővé váljon a határokon átnyúló villamosenergia-áramlás.
A határokon átnyúló energiavásárlási megállapodások pénzügyi kockázatának kezelése érdekében az uniós megújulóenergia-finanszírozási mechanizmusok felhasználhatók a megújuló energiaforrások költséghatékonyabb elterjedésének elősegítésére az EU-ban. A finanszírozást versenypályázatok kiírására használják fel minden olyan uniós országban, amely hajlandó ilyen projekteket befogadni. E pályázatok finanszírozásához magánbefektetők, köztük vállalkozások is hozzájárulhatnak, és a hozzájárulásuknak megfelelő energiatermelésre vonatkozó származási garanciákat kérhetnek.
Ezenkívül a megújulóenergia-irányelv előírja a tagállamok számára, hogy kezeljék az energiavásárlási megállapodások útjában álló helyi jogi akadályokat, és a felülvizsgált CEN-CENELEC 16325 szabvány alapján harmonizálják a származási garanciákat, amely lehetővé teszi, hogy a határokon átnyúló ügyletekben a vállalati energiavásárlási megállapodásokat a megfelelő garanciák kísérjék. Végül pedig új szereplők ösztönözhetők a piacra lépésre, hogy innovatív megoldásokat kínáljanak a határokon átnyúló energiavásárlási megállapodások megszervezésének és megkötésének elősegítésére Európában, valamint új megoldásokat a vállalati energiavásárlási megállapodásokkal kapcsolatos kockázatok és irányítási kihívások mérséklésére.
A tagállamok az alábbi intézkedésekkel segíthetik elő a határokon átnyúló energiavásárlási megállapodások kidolgozását:
A.adott esetben és a transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló rendelettel összhangban az EU tagállamai közötti, valamint az EU tagállamai és harmadik országok közötti rendszerösszekötők kapacitásának megerősítése;
B.a meglévő hálózatok megnyitása a fokozott átvitelikapacitás-felosztás érdekében;
C.a származási garanciák átvevőkre történő átruházását érintő szabályozási akadályok felszámolása és a származási garanciák országok közötti felhasználására vonatkozó szabályok további harmonizációja;
D.a megbízható, pontos és csalásbiztos származásigarancia-rendszerek létrehozásának támogatása harmadik országokban.
