A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új uniós erdőstratégia

(2022/C 301/11)

Előadó: Joan CALABUIG RULL (ES/PES), Valencia régió uniós ügyekért és külügyekért felelős titkára

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (RB)

Általános megjegyzések

1.

üdvözli, hogy az uniós erdőstratégia létrehozza az európai erdőkben folytatott erdőgazdálkodásra és az erdők védelmére vonatkozó politikai keretet azzal a céllal, hogy javuljanak az ökoszisztéma-szolgáltatások, biztosított legyen a megélhetés – különösen a vidéki területeken – és hozzájáruljon egy, a fenntartható erdőgazdálkodásra (SFM) mint természetelapú többfunkciós eszközre támaszkodó erdőalapú biogazdaság kialakulásához, amit egy 2030-ig tartó időszakra vonatkozó tervben politikai és pénzügyi intézkedések kombinációjával ér el;

2.

úgy véli, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új uniós erdőstratégia – amely a 2013-ban elfogadott (1) és 2018-ban értékelt erdőgazdálkodási stratégia (2) helyébe lép – létrehozza az erdők ügyében történő európai együttműködés keretét, kiemelve, hogy a fenntartható erdőgazdálkodásnak kulcsfontosságú szerepe van a polgárok jólétének és megélhetésének biztosításában, illetve a biológiai sokféleség és az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens ökoszisztémák megőrzésében;

3.

üdvözli, hogy a biológiai sokféleség védelme, illetve a talaj- és vízminőség, valamint az éghajlatváltozás okozta zavarokkal (vízhiány, hurrikánok és hóviharok, kártevők és erdőtüzek) szembeni ellenálló képesség védelme érdekében bizonyos régiókban értékelnek és kiigazítanak egyes erdészeti gyakorlatokat;

4.

úgy véli, hogy az erdei ökoszisztéma központi szerepet játszik az európai zöld megállapodás (3), az európai éghajlati paktum (4), az európai klímarendelet (5) és a 2030-ig tartó időszakra szóló biodiverzitási stratégia (6) kapcsán, és hangsúlyozza, hogy a különféle erdőalapú ágazatok – köztük azok is, amelyek az erdők előnyeit kitermeléssel nem járó módon aknázzák ki – hozzájárulhatnak és hozzá is kell járulniuk a fenntartható, klímasemleges és társadalmi-gazdasági szempontból versenyképes körforgásos biogazdasághoz;

5.

megjegyzi, hogy az erdészeti ágazatot kizárták az európai taxonómia környezeti kritériumaival foglalkozó szakértői platform első jelentéséből, mivel az erdő érzékeny ágazat, amelyben nehéz egyensúlyt találni az érdekelt felek különböző igényei és érdekei között. Megjegyzi továbbá, hogy a szakértők véleménye nem kötelező erejű az Európai Bizottságra nézve;

6.

kéri az Európai Bizottságot, hogy kiegyensúlyozott, környezeti, szociális és gazdasági szempontból méltányos módon járjon el az éghajlattal és a biológiai sokféleséggel, valamint az erdőalapú biogazdasággal mint az európai zöld megállapodás egyik alappillérével kapcsolatos célkitűzések tekintetében;

7.

utal arra, hogy a tagállamok és az erdészeti hatáskörrel rendelkező helyi és regionális önkormányzatok nemzeti és/vagy regionális stratégiákat, politikákat, programokat és eszközöket dolgoztak ki és hajtottak végre a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozóan, és ezért hangsúlyozza, hogy együttműködésre és konstruktív párbeszédre van szükség a tagállamok, az Európai Bizottság, az érdekelt felek és az erdészeti civil társadalom között;

8.

kiemeli, hogy az erdők számos ökoszisztéma-szolgáltatás – többek között nem nyersanyag-kitermelő szolgáltatások – nyújtása révén számos előnnyel járnak a társadalom egésze számára, ezért az erdőkkel kapcsolatos döntések a polgárok és az erdőgazdálkodók széles köre számára fontosak;

Meg kell erősíteni az erdőkkel foglalkozó érdekelt felekkel, a regionális és helyi önkormányzatokkal, a tagállamokkal és az Európai Bizottsággal folytatott párbeszédet

9.

úgy véli, hogy az európai szintű keret és közös célok meghatározása nagyon pozitív, de az európai erdők sokfélesége miatt sürgeti, hogy e területen ne gyengüljön a szubszidiaritás elve, illetve a tagállamok szerepe, és fogadjanak el testreszabottabb, regionális megközelítést. Az RB osztja azt a nézetet is, hogy bár a Szerződések nem sorolják fel az „erdőpolitikát” az EU kifejezett hatáskörei között, az EU számos hatáskörrel rendelkezik a kapcsolódó kérdésekben, amelyek az erdészeti témákkal foglalkozó jogi szövegekben kifejezésre jutnak;

10.

arra is rámutat, hogy az erdőgazdálkodás jelentős hatással rendelkezik különösen a gyéren lakott területeken és a távoli területeken, ahol az erdőre alapuló gazdaság alapvető megélhetési forrást jelent;

11.

ajánlja, hogy a dokumentumok előkészítése során fokozódjon a tagállamok, a regionális és helyi önkormányzatok és az ágazat szereplői (állami és magántulajdonosok, szakmai partnerségek, faipari vállalkozások, természetvédelmi szakértők, kutatók, köztük éghajlatváltozással foglalkozó tudósok stb.) kommunikációja, párbeszéde és részvétele, mivel korlátozottnak és javításra érdemesnek tartjuk a meglévő részvételi testületekben lefolytatott előzetes vitát – ahogy a korábbi stratégiák esetén is. A cél, hogy minél nagyobb konszenzust lehessen elérni valamennyi, erdeinkből profitáló érdekelt fél között. Ezzel szemben egy végleges dokumentumot nyújtottak be, azzal érvelve, hogy tartalmának nagy része már szerepelt az erdőstratégiában;

12.

javasolja, hogy az uniós erdőstratégia intézkedései által kifejezetten érintett érdekelt felek (regionális és helyi önkormányzatok, civil társadalom és vállalkozások) vegyenek részt az intézkedések végrehajtásában, minimálisra csökkentve az adminisztratív terheket, különösen az erdőtulajdonosok és a vállalkozások, de a regionális és helyi önkormányzatok esetén is;

Európai szintű konszenzust kell elérni

13.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU-ban nincs politikai konszenzus, mivel az elmúlt hetekben/hónapokban fokozódott az uniós erdőstratégia jelenlegi formájával szembeni kritika – elég csak az uniós szerveknek, így az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak (a 2030-ig tartó időszakra szóló új uniós erdőgazdálkodási stratégiáról szóló vélemény (7), NAT/831), a különböző nemzeti és regionális kormányoknak, valamint az őket támogató politikai pártoknak, a különböző európai parlamenti képviselőcsoportok képviselőinek és az erdészeti ágazat szereplőinek (állami és magán erdőtulajdonosok szövetségei, helyi és regionális erdészeti hatóságok, vállalkozói szövetségek, nemzeti és regionális ágazati platformok) nyilatkozataira gondolni;

14.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem tartják be azokat a tanácsi következtetéseket, amelyeket a német elnökség alatt fogadtak el az EU-n belüli megerősített jövőbeli együttműködésről, ugyanis egy felülről lefelé irányuló megközelítést javasolnak – egyrészt anélkül, hogy kellően figyelembe vennék a meglévő struktúrákat (például a regionális/nemzeti erdőnyilvántartásokat), másrészt az erdészeti politikáért egyébként nem felelős Európai Bizottság által meghatározott specifikációkkal és kizárólagos intézkedésekkel úgy, hogy közben az illetékes tanácsadó bizottsággal sem konzultálnak megfelelően;

15.

elismeri, hogy az uniós erdőstratégia általános célja, hogy a tagállamokban és a regionális és helyi önkormányzatoknál biztosítsa a helyes erdőgazdálkodási gyakorlatokat, ugyanakkor felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy egyensúlyt kell teremteni az erdőgazdálkodás – ideértve különösen a védelmet mint gazdálkodási opciót is – környezeti, társadalmi és gazdasági funkciói között, és hangsúlyozza, hogy fontos a tagállamokban, valamint a regionális és helyi önkormányzatoknál az erdők változatosságának, valamint a tervezési és fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatoknak és a forgási időszakoknak a tiszteletben tartása és fenntartása;

16.

megállapítja, hogy az erdészeti ágazat kulcsszereplői (magán- és állami tulajdonosok, szakemberek, vállalkozások és az erdészeti tudományos közösség nagy része) számára az uniós erdőstratégiai megközelítés nem felel meg teljes mértékben a helyi viszonyoknak, és jelzi, hogy a fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatok nyilvánvalóan nem helyes irányba mutatnak, és ezért jelentős mértékben meg kell azokat változtatni;

17.

elismeri, hogy az adatok egyes területeken a biológiai sokféleség csökkenését és a Natura 2000 élőhelyek védettségi helyzetének elégtelenségét mutatják, többek között azért mert hiányzik a kezelőik számára megfelelő ösztönző keret (árak, az externáliák ellentételezése, regionálisan kiigazított és észszerű szabályozási keret). Ezek olyan kulcsfontosságú aspektusok, amelyeket az uniós erdőstratégiának uniós és tagállami többletforrások allokációjával kellene kezelnie. Szorosabb együttműködést sürget az ökoszisztéma helyreállítását, ideértve a sérült erdei ökoszisztémák helyreállítását célzó intézkedések előmozdítására;

18.

úgy véli, hogy a többfunkciós erdőművelés a régiók túlnyomó többségében (különösen az éghajlatváltozás hatása által leginkább érintettekben) mélyen gyökerező, fenntartható erdőgazdálkodási eszköz, és hogy az erdőket művelő erdőtulajdonosok és szakemberek általában a biológiai sokféleség és az erdők egyéb ökoszisztéma-szolgáltatásainak védelmére, valamint az erdőtüzek veszélyességének és előfordulásának csökkentésére törekednek, miközben azon munkálkodnak, hogy reziliensebbekké, élőbbekké és növekvővé tegyék az erdőket, és így aktívan hozzájárulnak a helyi gazdaságokhoz és a vidéki megélhetéshez;

19.

sokkal szisztematikusabb megközelítést javasol, integrálva a fenntartható erdőgazdálkodás sokféleségét és összetettségét – a növedék és a kitermelés arányán kívül egyéb mutatószámok révén is –, a tulajdonosokat, a szakembereket, az állami és magánvállalkozásokat, valamint a regionális és helyi önkormányzatokat érintő tulajdonjogokat és viszonyokat és az európai erdészeti ágazat fenntartható fejlődési eredményeit, és úgy véli, hogy az erdővédelem bizonyos területeken nem választható el az olyan aktív, fenntartható gazdálkodáshoz nyújtott támogatástól, beleértve a gazdasági támogatást is, amelynek célja az ökoszisztéma-szolgáltatások pozitív externáliáinak maximalizálása és az erdőterületek művelésből való kivonásából eredő romlás – többek között a környezetkárosodás – elkerülése;

20.

a biológiai sokféleség kapcsán hangsúlyozni kell, hogy egyes legkülső régióknak köszönhetően az EU-ban találhatók természetes, amazonasi és szubtrópusi erdők is. Ezek egyedülálló terepet jelentenek a tudományos kutatás, specializáció és innováció (például a gyógyszerészeti kutatás és a növényi kivonatok hasznosítása) számára. E régiók biológiai sokfélesége az európai biodiverzitás közel 80 %-át képviseli, és létfontosságú a bolygó ökológiai egyensúlyához. Erre a felbecsülhetetlen értékű kincsre a helyi és regionális önkormányzatok vigyáznak, és kezeléséhez és megóvásához megfelelő támogatást kell biztosítani számukra;

21.

úgy véli, hogy bár az erdőstratégia szorosan kapcsolódik a biodiverzitási stratégiához, és e tekintetben valóban biztosíthatja a koherenciát, más fajta, inkluzívabb és rendszerszintű megközelítést kellene alkalmaznia annak érdekében, hogy tevékenységeit hatékonyan és következetesen összehangolja az ökológiai átmenetre és az éghajlatváltozásra vonatkozó közös politikák célkitűzéseivel. Ugyanis csak így lesz képes megvalósítani az EU környezetvédelmi, társadalmi és növekedési célkitűzéseit, a zöld munkahelyek kapcsán is. Az erdőstratégiának koherensnek kell lennie a fenntartható erdőgazdálkodást érintő uniós politikákkal, és meg kell erősítenie az ágazatban rejlő lehetőségeket, hogy könnyebben el lehessen érni az európai zöld megállapodásban a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban kitűzött célokat;

Erősíteni kell a horizontális megközelítést az Európai Bizottság szolgálatainál

22.

elismeri, hogy az uniós erdőstratégia a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési, a Környezetvédelmi és az Éghajat-politikai Főigazgatóság közös munkájának eredménye, de javasolja az Európai Bizottság erdészeti ágazattal foglalkozó többi egységeinek (Belső Piaci, Ipar-, Vállalkozás- és Kkv-politikai Főigazgatóság, Energiaügyi Főigazgatóság és Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság) bevonását is annak érdekében, hogy valamennyi társadalmi, gazdasági és környezeti szempontot és következményt rendszeralapú és integráló aspektusból figyelembe lehessen venni, mert, ha ez nem történik meg, akkor a megközelítés hiányos és részleges lehet;

23.

javasolja, hogy egyértelműen határozzák meg, hogy az Erdészeti Állandó Bizottság a továbbiakban is az uniós erdőstratégia kulcsszereplője marad annak érdekében, hogy az ágazat és az egyéb fontos érdekelt felek nézetei erőteljesebben kifejezésre jussanak, lehetővé téve az erdők aktív használatát az EU különböző régióiban;

24.

ajánlja továbbá, hogy vegyék figyelembe a területek földrajzi adottságait, mivel mind innovációra, mind pedig infrastrukturális beruházásokra, valamint megfelelő ösztönzőrendszerre szükség van a logisztika megkönnyítése és a digitalizáció lehetővé tétele érdekében, amelyekkel korszerűsíthetők az erdészeti értékláncok, melyek eszközként használhatók az erőforrás-kieséssel és az elnéptelenedéssel szembeni küzdelemben;

A helyi és regionális szintek szerepe

25.

javasolja a nagyrészt elnéptelenedett régiókban (hátország: hegyek, hideg éghajlat, árterek, gyenge talaj) található erdők területi dimenziójának földhasználatként történő figyelembevételét (43 % növekedés) a tagállamok, valamint a regionális és helyi önkormányzatok területgazdálkodási és elnéptelenedést kezelő politikáinak integrálásával;

26.

úgy véli, hogy el kell ismerni a szubszidiaritás elvét, valamint az erdőkkel kapcsolatos, az erdészeti politikát befolyásoló különböző környezetvédelmi és tájvédelmi jogszabályok következtében megosztott hatáskört, figyelembe véve az erdőkre vonatkozó különböző iránymutatásokat, ideértve többek között az EU különböző régióiban található erdők biológiai, társadalmi, gazdasági és kulturális sokfélesége miatti erdészeti gyakorlatokat, és azt, hogy a tagállamokban különböző az erdőállomány;

27.

hangsúlyozza, hogy az uniós erdőstratégia fő szempontjainak európai szinten elfogadott elveket kell meghatározniuk, de hangsúlyozza, fontos, hogy a célok eléréséhez szükséges eszközökről a tagállamok dönthessenek, és hogy azokat be lehessen építeni az erdészeti hatáskörökkel rendelkező regionális és helyi önkormányzatok szakpolitikájába és intézkedéseibe, hangsúlyozva, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás, az ágazat egészének versenyképessége és nyereségessége, valamint a megfelelő szakpolitikai koherencia jelentik az erdők védelmének garanciáját;

Az erdők környezeti, társadalmi és gazdasági funkciói legyenek összeegyeztethetőek, hogy megfeleljenek az EU előtt álló fő kihívásoknak

28.

úgy véli, hogy az uniós erdőstratégiának megfelelő mértékben figyelembe kell vennie az erdei termékek és szolgáltatások teljes skálájának jelentőségét, ezért a biogazdasági stratégiának és a fenntartható erdőgazdálkodásnak garantálnia kell az erdészeti funkciók közötti egyensúlyt, beleértve a különböző ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtását is. Ha csak egy szempontot részesítenek előnyben, felborul az egyensúly;

29.

hangsúlyozza, hogy az erdészeti ágazat (gazdálkodás és fakitermelés, fa- és papíripari feldolgozás) 2018-ban közvetlenül 2,1 millió embert foglalkoztatott az EU-ban, ami 109,855 milliárd euró bruttó hozzáadott értéket eredményezett. Emellett 1,2 millió fő dolgozott fabútorok gyártásában és a papírnyomtatás területén, ami 25 milliárd, illetve 31 milliárd eurós bruttó hozzáadott értéket eredményezett. 2018-ban 397 000 vállalat tevékenykedett a faalapú iparágakban, amelyek a feldolgozóipari vállalkozások 15 %-át tették ki. Mindehhez hozzá kell még adni, hogy a bioenergia területe és a faalapú építőipar, illetve a nem faipari erdészeti termékek gyártása további 4 millió munkahelyet biztosított;

30.

megállapítja, hogy a biológiai sokféleség megőrzése, az ökoszisztémák helyreállítása és a szénelnyelők növelése az uniós erdőstratégia alapvető elemei, de az éghajlati és a fenntartható társadalmi-gazdasági növekedési célokkal való összhang ebből következő hiánya az egyik legproblematikusabb kérdés;

31.

kiemeli az erdők szociális dimenzióját az EU-ban, mivel az erdőterület 60 %-a több mint 16 millió magán erdőtulajdonoshoz tartozik, akik túlnyomó többsége az összes régióban megtalálható kis földbirtokos, átlagosan tizenhárom hektáros tulajdonnal;

32.

leszögezi, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás elveinek minden szempontból a fenntarthatóságon, azaz a környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóságon kell alapulniuk, és ezért a fenntartható erdőgazdálkodást a megőrzéssel együtt járó legjobb módszernek kell tekinteni, valamint fordítva, és így ez a legjobb módja a megőrzés és a gazdálkodás közötti állítólagos ellentét leküzdésének, amely inkább a politikai vitákban gyökerezik, mint a gazdálkodás való gyakorlatából;

33.

rámutat arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok tulajdonában lévő erdők a teljes erdőterület mintegy 14 %-át (22 millió hektár) teszik ki. A helyi és regionális önkormányzatok nemcsak erdőtulajdonosok, hanem az erdőgazdálkodással kapcsolatos politikák és költségvetések kezelésével és végrehajtásával is foglalkoznak. Betartatják a szabályokat és támogatást nyújtanak magán erdőtulajdonosoknak a fenntartható erdőgazdálkodáshoz. Ennek során pedig tagállami hatáskörbe eső erdőgazdálkodási politikákat és különböző ágazati politikákhoz kapcsolódó uniós kezdeményezéseket követnek, folyamatosan arra törekedve, hogy összeegyeztessék egymással az erdők környezeti, társadalmi és gazdasági funkcióit;

34.

megállapítja, hogy a folyamatot kísérő megbeszélések során hamis kettősség van kialakulóban az erdők környezeti és társadalmi-gazdasági funkciói között, ami elfogult vitákhoz vezet, és elvonja a figyelmet az alapvető céltól, amely a fenntartható fejlődés: erdeink egészségének hosszú távú védelme, az éghajlatváltozás elleni küzdelem képessége reziliens ökoszisztémákkal, az erőforrások fenntartható kezelése, valamint a termékek felelősségteljes és hatékony feldolgozása, hogy biztosítani lehessen Európa több millió polgárának jólétét és életmódját;

35.

javasolja az uniós erdőstratégia tartalmának megerősítését egyes környezeti célkitűzéseket illetően (víz, talaj, táj), valamint annak erősebb hangsúlyozását, hogy az iparilag fenntarthatóan kezelt és feldolgozott erdészeti termékek milyen kulcsfontosságú módon járulnak hozzá az európai zöld megállapodás alappillérét képező biogazdasághoz. Ezekhez a termékekhez finanszírozni kellene olyan, technológiai szempontból innovatív eljárásokat, amelyek mindenekelőtt az első feldolgozóknak segítenek, akik az erdő- és faipari ágazat leggyengébb láncszemeit jelentik ugyan, de a legnagyobb potenciállal rendelkeznek, ha a helyi erőforrások felhasználásáról van szó;

36.

javasolja, hogy kapjanak nagyobb hangsúlyt a fenntartható erdőgazdálkodásnak a víz körforgalmát és a talaj védelmét javító meghatározásai és intézkedései, különösen a mediterrán és a hegyi ökoszisztémákban, és rámutat arra, hogy az erdők fenntartható kezelésének javítása érdekében – ami előfeltétele annak, hogy azok tartósan ökoszisztéma-szolgáltatásokat tudjanak nyújtani – meg kell erősíteni a mutatókat;

37.

javasolja a célkitűzések újbóli meghatározását, hogy láthatóbbá váljon, hogy azok a fenntartható és multifunkcionális erdőgazdálkodás alapján, valamint a biológiai sokféleség és az egyéb környezeti szolgáltatások védelméről való lemondás nélkül biztosítják az erdők környezeti, társadalmi és gazdasági funkciói közötti fenntartható egyensúlyt és összeegyeztethetőséget a különböző erdészeti régiókban (boreális, kontinentális, mediterrán, hegyi, városi erdők);

38.

úgy véli, hogy az uniós erdőstratégiának nagyobb hangsúlyt kell fektetnie arra, hogy az erdőgazdálkodásban előmozdítsák az inkluzivitást és az egyenlőséget. Az új uniós erdőstratégiának a 2020. márciusi új uniós nemi esélyegyenlőségi stratégiával összhangban elő kellene mozdítania a méltányosabb munkaerőpiaci részvételt annak érdekében, hogy az erdőgazdálkodás terén teljes mértékben ki lehessen aknázni az ágazatban rejlő lehetőségeket;

39.

javasolja, hogy hangsúlyozzák, hogy milyen szerepet töltenek be az erdők azokon a legtávolabbi, hegyvidéki vagy hátrányos helyzetű területeken, ahol magasabb az erdőterület aránya, és ahol nagyobb az elnéptelenedés kockázata, továbbá ahol az erdészeti értékláncok jelentik a foglalkoztatás és a gazdasági tevékenység fő forrásait az erdészeti erőforrások mozgósításával és első átalakításával összefüggésben;

40.

megállapítja, hogy az erdők szerepe a körforgásos biogazdaság kialakításában inkább kockázatként mint lehetőségként jelenik meg, és kiemeli, hogy a zöld termékek fontos szerepet játszhatnak a szén-dioxid-mentesítésben azáltal, hogy csökkentik a tüzelőanyagok és fosszilis alapú anyagok fogyasztását, ami az Európai Bizottság által meghatározott egyik fő célkitűzés. A szén-dioxid-mentesítés kapcsán azonban figyelembe kell venni az erdőalapú termékek életciklus-értékelését, előnyben részesítve a hosszú életű termékeket;

41.

a környezeti hatás csökkentése érdekében javasolja a faipari termékek és az erdei melléktermékek helyi feldolgozásának előmozdítását;

42.

üdvözli az Európa jövőjéről szóló konferencia polgári vitafórumának ajánlását, amely szerint különös figyelmet kell fordítani a kitermelt vagy elpusztított erdők újraerdősítésére és a leromlott talajú területek erdősítésére, valamint a fa hatékonyabb hasznosítását célzó felelősebb megoldások előmozdítására (8);

43.

javasolja az uniós erdőstratégia célkitűzéseinek és a 2018-ban felülvizsgált 2012-es biogazdasági stratégiával (9) fennálló szinergiáinak újbóli meghatározását mind a fa alapú (nemcsak építőipari faanyagok, hanem biokompozitok, bioüzemanyagok, biofinomítókban használt anyagok, valamint a vegyipar, az élelmiszeripar és az illatszer- és kozmetikai ipar számára nagy hozzáadott értékű termékek) mind az NWFP (nem faipari erdészeti termékek: parafa, gombák, vadon termő gyümölcsök, illóolaj tartalmú és gyógynövények, gyanták) erdészeti termékek integrálásával és támogatásával, figyelembe véve, hogy azok szénelnyelőkként teljes életciklusuk során hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez, és egyéb, tisztán ÜHG-kibocsátó anyagokat helyettesíthetnek;

44.

javasolja a körforgásos gazdaságra vonatkozó új 2020-as cselekvési tervvel (10) mint az európai zöld megállapodás alappillérével kapcsolatos célkitűzések és szinergiák újbóli meghatározását, kiemelve, hogy az erdészeti termékek valamennyi hulladékfeldolgozási és -hasznosítási láncban visszanyerhetők és újrafeldolgozhatók;

45.

javasolja, hogy hozzanak létre egy rendszert arra, hogy a vállalatok többségénél bevált gyakorlatokat (az erőforrások optimális, észszerű és felelősségteljes felhasználása, tanúsítás a felügyeleti láncban, környezetbarát tervezés, energiahatékonyság, hulladékok anyag- vagy energetikai hasznosítása) meg lehessen osztani a teljes erdőalapú ipari ágazattal;

46.

kiemeli, hogy az uniós erdőstratégia célkitűzésének el kell ismernie az erdők jelentőségét nemcsak szénelnyelőként, hanem szénkészletként is. Utóbbi funkciót – az EU 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességi céljának eléréséhez való jelentős hozzájárulásként – erősíteni lehetne. Hangsúlyozza, hogy az erdőalapú termékek helyettesítő hatásának figyelembe kell vennie a teljes életciklusra gyakorolt hatást az erdészeti ágazat éghajlatváltozás mérséklésében rejlő teljes potenciáljának érvényesítése érdekében. Megjegyzi, hogy koruk előrehaladtával csökken is az erdők nettó szénelnyelő képessége;

47.

javasolja, hogy az őshonos erdők hatékony védelme érdekében (különösen Közép- és Kelet-Európa egyes régióiban), valamint az olyan erdők újjáélesztése érdekében, ahol beszüntették a gazdálkodást, aminek következtében erdőtüzek, betegségek és kártevők kockázata áll fenn, dolgozzanak ki egyértelmű fogalommeghatározásokat az erdőkre vonatkozóan, megkülönböztetve legalább a soha nem kezelt természetes őserdőket (az összes erdő 0,7 %-a) a korábban igen, de az elmúlt évtizedekben nem kezelt erdőktől;

48.

úgy véli, hogy – a 2018. évi megújuló forrásokból származó energia használatának előmozdítására vonatkozó irányelvnek (11) megfelelően – a bioenergiát egyrészt lehetőségnek kell tekinteni arra, hogy fenntartható erdőgazdálkodási intézkedéseket hajtsanak végre, másrészt pedig megújuló energiaforrásnak az ipari melléktermék-feldolgozási folyamatok, illetve az újrafeldolgozás kapcsán. A bioenergia fontos Európa energiaellátásának biztonsága és a kontinens fosszilis tüzelőanyagoktól való függetlensége szempontjából;

49.

javasolja a bioenergia és az erdészeti eljárások fenntarthatóságra vonatkozó kritériumok javasolt módosításainak a felülvizsgálatát, mivel a javasolt intézkedések némelyike számos tagállamban növelheti a regionális és helyi önkormányzatokra mint erdőtulajdonosokra és a fenntartható erdőgazdálkodás felelős intézményeire nehezedő terheket, továbbá mivel az erdők 10 %-ának szigorú jogi védelmére vonatkozó korlátozások az Európai Bizottság egyértelmű pénzügyi kötelezettségvállalása nélkül igen jelentős kompenzációt eredményeznek. A 2018-as megújulóenergia-irányelv bioenergiára vonatkozó fenntarthatósági kritériumait kellene alkalmazni;

50.

úgy véli, hogy az erdészeti ágazat társadalmi-gazdasági szerepe számos régióban fontos a vidékfejlesztés és a helyi gazdaságok szempontjából, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az uniós erdőstratégia nem határozza meg egyik kiemelt céljaként a faalapú és NWFP erdészeti erőforrások fenntartható erdőgazdálkodáson és a zöld biogazdaság keretein alapuló hasznosításának és az európai vállalkozások (túlnyomó többségében a vidéki régiókban működő kkv-k) által történő ipari feldolgozásának világos és egyértelmű előmozdítását;

51.

úgy véli, hogy az uniós erdőgazdálkodási stratégiának minden területen elő kell mozdítania és meg kell erősítenie a fenntartható erdőgazdálkodással kapcsolatos képzést, különösen az iskolákban és a civil társadalmi szervezetek körében, de ismeretterjesztő médiakampányokban is, hogy orvosolja az európai polgároknak a fenntartható erdőgazdálkodás gyakorlatával és annak hármas, azaz ökológiai, gazdasági és társadalmi dimenziójával kapcsolatos ismerethiányát;

52.

úgy véli, hogy az uniós erdőstratégiának nemzetközi dimenziót kell tartalmaznia az erdőirtás és a biológiai sokféleség csökkenésének globális szintű visszaszorítására, felhasználva ehhez a tagállamokban és a helyi és regionális önkormányzatok túlnyomó többségénél megvalósuló fenntartható erdőgazdálkodással kapcsolatos tapasztalatot, illetve tudás és helyes gyakorlatok átadását. Üdvözli ennek kapcsán az Európai Bizottságnak az erdőirtáshoz és erdőpusztuláshoz kapcsolódó egyes áruk és termékek uniós piacon történő forgalmazásáról és Unióból történő kiviteléről, valamint a 995/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló javaslatát (12), melynek célja, hogy globálisan korlátozzák az erdőirtással vagy erdőpusztulással összefüggésben álló áruk importját. Hangsúlyozza továbbá, hogy a javaslatot egy szubszidiaritásértékelő táblázat (13) kíséri, amely érdemi elemzést nyújt a szubszidiaritással kapcsolatos aggályokról;

Tudományos-műszaki szintű konszenzust kell elérni

53.

javasolja, hogy az uniós erdőstratégia helyezze előtérbe az elmúlt évtizedekben az európai erdőkben jó eredményekkel járó helyes erdészeti gyakorlatokat (az erdőterület folyamatos növekedése, a szénelnyelők növekedése, a védett területek és ökoszisztémák növekedése, a hasznosítás növekedése, a felelős vállalatok és iparágak fejlődése, jobb fenntartható erdőgazdálkodási képzés és az erdészeti dolgozók képzésének javítása); és ajánlja, hogy az uniós erdőstratégia kifejezetten ismerje el ezt a munkát, amely az EU-t világszerte a helyes erdészeti gyakorlatok élvonalába helyezi, és példaként szolgál más országok számára;

54.

sürgeti az EU és tagállamai által vállalt nemzetközi kötelezettségekből eredő fenntartható erdőgazdálkodási fogalommeghatározások, és főként a FOREST EUROPE folyamat követését;

55.

javasolja a lehetséges végrehajtás körültekintő megtervezését, hogy elkerüljék a jelenlegi rendszerekkel való átfedéseket, valamint azoknak a szinergiáknak, annak a hozzáadott értéknek és költség-haszon aránynak a tisztázását, amelyeket a javasolt „természetközeli” erdőgazdálkodási tanúsítvány és egy független uniós tanúsítvány, valamint a „stratégiai erdészeti tervek” biztosíthatnak a meglévő, nemzetközileg elismert és végrehajtott erdőtanúsítási rendszerek (PEFC, FSC) és a tagállamokban, valamint a regionális és helyi önkormányzatoknál már rendelkezésre álló fenntartható erdőgazdálkodási stratégiák, tervek, továbbá programok keretében. Azt is tisztázni kell, hogy az új rendszernek kötelező vagy önkéntes státusza legyen, valamint hiányzik az ilyen intézkedések végrehajtásának jogalapja;

56.

kéri, hogy egyértelműen utaljanak az erdők nem nyersanyag-kitermelésből származó előnyeinek teljes körére;

57.

sürgeti az erdőkkel foglalkozó tudományos szakértők, köztük erdészeti ökológusok által egész Európában végzett azon értékelések felülvizsgálatát és elemzését, amelyek figyelmeztetnek arra, hogy a javasolt szakpolitikák esetleg nem veszik kellően figyelembe a súlyos bolygatásokkal (tűzesetek, hurrikánok, nagy havazások és kártevők) kapcsolatos kockázatok lehetséges növekedését. Kiemelt figyelmet kell fordítani azokra az erdőkre, amelyek fokozottan ki vannak téve a klímavészhelyzetnek;

58.

javasolja, hogy az uniós erdőstratégia és a biodiverzitási stratégia alapjául szolgáló feltételezések pontos tudományos és technikai elemzése alapján törekedjenek nagyobb konszenzusra. Ehhez pedig létre kell hozni egy tudományos szakértőkből álló reprezentatív testületet, amely megfelelő és bizonyított tapasztalattal rendelkezik a teljes erdészeti értékláncot és az európai erdők különböző típusait illetően;

59.

úgy véli, hogy bizonyos, tudományos elemzéssel alátámasztott feltételek mellett lehetővé kell tenni, hogy egyes Natura 2000 területeken található védett élőhelyeket, ha azokat az éghajlatváltozással összefüggő zavarok fenyegetik, ellenállóbb ökoszisztémákká alakítsanak át;

60.

elismeri és üdvözli a megbízható adatgyűjtésre irányuló javaslatot, hangsúlyozva, hogy új jogalkotási javaslatot kell közzétenni az uniós erdőkre vonatkozó megfigyelésről, jelentéstételről és adatgyűjtésről;

A stratégia végrehajtása előtt lényeges pontosításokra van szükség

61.

úgy véli, hogy az uniós erőstratégia nem tartalmaz koherens és teljes körű célkitűzést az európai erdészeti ágazat számára a 2030-ig tartó időszakra. Kétségtelenül számos intézkedést és kezdeményezést foglal magában, amelyek közül azonban sok még mindig homályos, és csak néhánynak van indikatív menetrendje;

62.

úgy véli, hogy az uniós erdőstratégia végrehajtása tekintetében az első szükséges lépés a koncepciók és intézkedések meghatározása, valamint egy olyan cselekvési terv kidolgozása, amely világosan tartalmazza a célokat, a hatókört, az időkeretet és a felelősségeket. Ennek a cselekvési tervnek el kell ismernie a tagállamok, a regionális és helyi önkormányzatok, valamint az ágazati szereplők európai erdőstratégiával kapcsolatos álláspontját, valamint a javasolt követendő úttal kapcsolatos elképzeléseit; tartalmaznia kell az RB, az Európai Parlament és az erdészeti ágazat valamennyi szereplőjének véleményét is;

63.

ajánlja annak tisztázását, hogy az új fenntartható erdőgazdálkodási mutatók, küszöbértékek és tartományok hogyan kapcsolódnak a FOREST EUROPE fenntartható erdőgazdálkodási kritériumaihoz és mutatóihoz, tekintettel arra, hogy az EU és tagállamai aláírták a FOREST EUROPE-ot. Úgy véli továbbá, hogy információra van szükség arról a jogalapról, amely indokolná ezt az intézkedést, illetve arra vonatkozóan, hogy a lehetséges jövőbeli lépések tekintetében mit jelent az „önkéntes kezdés”, valamint tisztázni kell a fenntartható erdőgazdálkodás és a „természetközeliség” koncepciója közötti kapcsolatot;

64.

azt ajánlja, hogy részletesen vitassák meg a tagállamokkal és az ágazati szereplőkkel, hogy miként lehetne és kellene kialakítani az ökoszisztéma-szolgáltatásokra vonatkozó kifizetéseket, és utólagosan ellenőrizzék a helyzetet annak megállapítására, hogy az uniós erdőstratégiában előírt pénzügyi mechanizmusok (KAP, „karbongazdálkodás” és szén-dioxid-tanúsítás) lehetővé teszik-e a kitűzött célok elérését;

65.

üdvözli egy uniós szinten összehangolt erdőfelügyeleti mechanizmus bevezetését, de szükségesnek tartja az uniós erdőkkel kapcsolatos megfigyelésről, jelentéstételről és adatgyűjtéséről szóló új javaslat hozzáadott értékének és költség-haszon arányának, valamint a meglévő és hiányzó adatoknak és információknak az értékelését, elismerve, hogy a távoli adatok, többek között a műholdas és egyéb módon nyert információk, a tudásbázis javításának költséghatékony módját jelentik a meglévő és folyamatban lévő nemzeti erdőnyilvántartásokkal együttműködésben. Ennek kapcsán fontos elemként foglalkozni kell a szubszidiaritással, a költségekkel és az adminisztratív terhekkel. Az egész EU-ra kiterjedő erdészeti monitoring hozzáadott értéket jelenthet, amennyiben azt támogatják a tagállamok és a helyi és regionális önkormányzatok is, valamint a nemzeti és regionális erdőnyilvántartások területi adataira, illetve a Forest Focus tapasztalataira lehet támaszkodni. Emellett – a nemzeti stratégiai terveket is szem előtt tartva – pontosan meg kell határozni ennek a monitoringnak a jellegét (önkéntes vagy kötelező), formáját és célját, és költséghatékony ösztönzőket kell létrehozni az erdőtulajdonosok számára, hogy részt vegyenek az adatgyűjtésben;

A fenntartható erdőgazdálkodáshoz több európai forrásra van szükség

66.

egyértelmű és reális pénzügyi források elkülönítését javasolja, mivel, bár az erdőket szolgáló uniós erdőstratégiából levezethető a fenntartható erdőgazdálkodásra és a biológiai sokféleség megőrzésére szánt uniós finanszírozás jelentős növelése, amiatt, hogy olyan forrásokra kell támaszkodni, amelyeknek már vannak más célkitűzései és előirányzatai (pl. KAP), továbbá hogy a brexit, a Covid19 utáni gazdasági válság és az infláció növekedése által jellemzett általános környezetben más uniós alapokból nem érkezik hozzájárulás, kérdéses, hogy rövid- vagy középtávon meg lehet-e fordítani az erdők és a biológiai sokféleség jelenlegi uniós alulfinanszírozottságát;

67.

javasolja, hogy az Európai Bizottság segítse a regionális és helyi önkormányzatokat úgy, hogy az adminisztratív folyamatok egyszerűsítése révén az európai alapok (EMVA, ERFA, NextGenerationEU) hozzáférhetőbbé váljanak a fenntartható erdőgazdálkodás számára;

68.

azt ajánlja, hogy európai és nemzetközi szinten fordítsanak több pénzügyi forrást a képzésre, a K+F-re és a tudásátadásra, hogy Európa és a világ minden régiójában legyen együttműködés, és megtörténjen a fenntartható erdőgazdálkodás és erdőalapú értékláncok helyes gyakorlatainak átadása és alkalmazása;

69.

úgy véli, hogy az új uniós erdőstratégiának elő kellene mozdítania a régiók közötti együttműködési és finanszírozási platformok létrehozására irányuló kezdeményezéseket az erdők és a dekarbonizált gazdaság területén.

---

(1)  COM(2013) 659 final.

(2)  COM(2018) 811 final.

(3)  Európai zöld megállapodás: https://ec.europa.eu/info/strategy/priorities-2019-2024/european-green-deal_hu.

(4)  COM(2020) 788 final.

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1119 rendelete (2021. június 30.) a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról (európai klímarendelet) (HL L 243., 2021.7.9., 1. o.).

(6)  COM(2020) 380 final.

(7)  HL C 152., 2022.4.6., 169. o.

(8)  Az Európa jövőjéről szóló konferencia polgári vitafórumának ajánlása az éghajlatváltozásról és a környezetről.

(9)  COM(2018) 673 final és SWD(2018) 431 final.

(10)  COM(2020) 98 final.

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelve (2018. december 11.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (HL L 328., 2018.12.21., 82. o.).

(12)  COM(2021) 706 final.

(13)  SWD(2021)325 final.