—

tekintettel a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II., III. és IV. mellékletének a bizonyos termékekben, illetve azok felületén található aklonifen, akrinatrin, Bacillus pumilus QST 2808, klórantraniliprol, etirimol, lufenuron, pentiopirád, pikloram és Pseudomonas sp. DSMZ 13134 törzs megengedett szermaradék-határértékei tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági rendelettervezetre (D070113/03,

—

tekintettel a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2005. február 23-i 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 5. cikke (1) bekezdésére és 14. cikke (1) bekezdésének a) pontjára,

—

tekintettel a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának 2020. december 4-i véleményére,

—

tekintettel a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2),

—

tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2020. július 15-én elfogadott és 2020. augusztus 18-án közzétett, indokolással ellátott véleményre (3),

—

tekintettel az EFSA által 2016. november 18-án elfogadott és 2017. január 5-én közzétett, indokolással ellátott véleményre (4),

—

tekintettel az EFSA által 2008. szeptember 30-án elfogadott és 2009. június 22-én közzétett tudományos véleményre (5),

—

tekintettel a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat (6) 5a. cikke (3) bekezdésének b) pontjára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 112. cikkének (2) és (3) bekezdésre és (4) bekezdésének c) pontjára,

—

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

A.

mivel a lufenuron egy benzo-karbamidos növényvédő szer, amely gátolja a rovarok kitinkiválasztását, és amelyet peszticidként és gombaölő szerként használnak; mivel a lufenuron uniós jóváhagyása 2019. december 31-én lejárt, és nem nyújtottak be megújítási kérelmet az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) keretében; mivel a lufenuron már nem rendelkezik engedéllyel az Unióban való felhasználásra, hanem agrár-élelmiszeripari peszticidként exportálják azt; mivel a Német Környezetvédelmi Ügynökség tanulmánya (8) szerint a lufenuron megfelel a perzisztens, bioakkumulatív és mérgező anyagokra vonatkozó kritériumoknak, amelyeket az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) XIII. melléklete határoz meg;

B.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 191. cikkének (2) bekezdése az Unió egyik alapvető elveként határozza meg az elővigyázatosság elvét;

C.

mivel az EUMSZ 168. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy „valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét”;

D.

mivel a 2009/128/EK irányelv célja a peszticidek fenntartható használatának elérése az Unióban azáltal, hogy az alternatív megközelítések előmozdításával csökkenti a peszticidek használatának az emberi és állati egészségre, valamint a környezetre gyakorolt kockázatait és hatásait;

E.

mivel a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló stockholmi ENSZ-egyezmény és a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokat felülvizsgáló bizottság 2012. évi ülése (10) megállapította, hogy a lufenuron nagy valószínűséggel megfelel a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokra vonatkozó valamennyi kritériumnak;

F.

mivel a Bizottságnak „a termelőtől a fogyasztóig – stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című, 2020. május 20-i közleménye (11) nem csak az Unió határain belül, hanem azokon kívül is előmozdítja a fenntartható agrár-élelmiszeripari rendszerekre való globális átállást, és célja, hogy figyelembe vegye „a környezetvédelmi szempontokat az import tűréshatár iránti kérelmek elbírálása során olyan növényvédőszer-hatóanyagok esetében, amelyek az Unióban már nincsenek jóváhagyva, a WTO előírásainak és kötelezettségeinek való megfelelés mellett”;

G.

mivel a bizottsági rendelettervezetre a Brazíliában grépfrúton és cukornádon alkalmazott lufenuronra vonatkozóan benyújtott behozatali tűréshatár iránti kérelem nyomán került sor, amely szerint magasabb megengedett szermaradék-határértékekre (MRL) van szükség ahhoz, hogy elkerülhetők legyenek a nem vámjellegű kereskedelmi akadályok e termények behozatala tekintetében;

H.

mivel a bizottsági rendelettervezet aggályokat vet fel a lufenuron biztonságával kapcsolatban az elővigyázatosság elve alapján, tekintettel a lufenuron közegészségre és környezetre gyakorolt hatásával kapcsolatos adatok hiányosságaira;

I.

mivel 2020. július 15-i véleményében az EFSA megállapította a következőket: „A 396/2005/EK rendelet 6. cikkének megfelelően a Syngenta Crop Protection AG kérelmet nyújtott be Portugália illetékes nemzeti hatóságához (értékelő tagállam, EMS) a lufenuron hatóanyag különböző terményekre és állati eredetű termékekre vonatkozó behozatali tűréshatárának meghatározása céljából, a lufenuron Brazíliában, Chilében és Marokkóban való engedélyezett felhasználása alapján. Az EMS a 396/2005/EK rendelet 8. cikkének megfelelően értékelő jelentést készített, amelyet 2019. május 24-én benyújtott az Európai Bizottságnak és továbbított az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak (EFSA).” mivel az EMS a Brazíliából származó grépfrútban (x30) és cukornádban (x2) előforduló lufenuronra vonatkozó MRL-ek emelését, valamint az állati eredetű termékekben előforduló lufenuronra vonatkozó MRL-ek emelését javasolta;

J.

mivel az EFSA 2020. július 15-i véleményében levont következtetések csak azzal indokolják a lufenuronra vonatkozó MRL-ek növelését, hogy meg kell felelniük a normatív értékeknek Brazíliában, és figyelmen kívül hagyják a lufenuronnak a reprodukciós toxicitásra gyakorolt hosszú távú kumulatív hatásával, a fejlődési neurotoxicitásával és a hosszú időn át a szervezetbe jutás esetén jelentkező immunotoxikus potenciáljával kapcsolatos megfontolásokat;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.