Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy az energetikai átállás és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás társadalmilag elfogadható legyen?

(Feltáró vélemény az EU Tanácsa francia elnökségének felkérésére)

(2022/C 290/04)

Előadó:	Arnaud SCHWARTZ
Társelőadó:	Pierre Jean COULON

Felkérés:	Az EU Tanácsának francia elnöksége, 2021.9.20.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.3.10.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.3.23.
Plenáris ülés száma:	568.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	224/6/5

1.   Következtetés és ajánlások

1.1.

Az energetikai átállás társadalmi elfogadottságának biztosítása érdekében, valamint a tervezési és a végrehajtási szakaszok során kapott tapasztalati visszajelzések figyelembevétel az EGSZB a következők javítására kéri az érdekelt feleket: a folyamat függetlensége, az információ minősége és hozzáférhetősége, a részvétel szabadsága és sokszínűsége, a szabályok egyértelműsége, elszámoltathatóság és a döntéshozatalban való részvétel figyelembevétele, a terv vagy a projekt átláthatósága és a „bölcsőtől a sírig” tartó nyomon követése, valamint az átállás megfizethető és funkcionális jellege (azaz, hogy elérhetőek legyenek a rendelkezésre álló megoldások, például megfelelő számú, jól elhelyezett töltőállomás az elektromos járművek számára).

1.2.

Az EGSZB arra kéri az EU-t, hogy pénzügyi ösztönzőkkel sokkal erőteljesebben támogassa az elosztási igazságosságot és a termelő-fogyasztást, mivel ez a legfontosabb tényező az energetikai átállás helyi elfogadottsága szempontjából. Ezeket az ösztönzőket hozzáférhető információkhoz és egyszerű eljárásokhoz kell kapcsolni, Az energiaunió azon célját, hogy a polgárokat a politika középpontjába állítsa, valamint biztosítsa, hogy könnyen energiatermelőkké válhassanak és élvezhessék az új technológiák előnyeit, az eddiginél sokkal gyorsabban kell megvalósítani. Az EGSZB rámutat arra is, hogy fontos, hogy a projekt előnyeit és költségeit is igazságosan osszák meg egy közösségen belül.

1.3.

Az EGSZB azt javasolja, hogy az EU azonosítsa és szüntesse meg azokat az akadályokat, amelyek adott esetben a nyilvánosság alacsony részvételéért és a gyenge társadalmi elfogadottságért felelősek lehetnek. Általánosságban elmondható, hogy a társadalmi elfogadottságot növeli, ha az érintett lakosságnak és civil szervezeteknek lehetőséget biztosítanak arra, hogy részt vegyenek a projektek kidolgozásában és a tervezéssel kapcsolatos döntésekben. Ezért az időhiányt, az állampolgári ismeretekre való nevelés hiányát, az érintett hatóságok elszámoltathatóságának hiányát és más tényezőket a részvétel növelését célzó cselekvési tervben kell kezelni.

1.4.

Az EGSZB azt szeretné, ha már a tervezési szakasztól kezdve kiterjedtebben konzultálnának, mi több, együtt dolgoznának a nyilvánossággal és különösen a szociális partnerekkel és a civil társadalmi szervezetekkel, és ha az átállás helyi megvalósításáig minden területi szinten pontosan összehangolnák a célkitűzéseket és a terveket. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy előrelépést tegyünk a nagyobb társadalmi elfogadottság felé, és megfelelő ütemben valósítsuk meg az energetikai átállással kapcsolatos célkitűzéseinket.

1.5.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az átállással és az azzal járó műszaki változásokkal érintett lakosság és az érdekelt felek körében javuljon az elfogadottság, külön odafigyelésre és olyan külön intézkedésekre is szükség van, mint az egész életen át tartó tanulás, a munkaerő átképzése és továbbképzése, a vállalkozások támogatása, valamint az átállással érintett különböző csoportokat célzó tájékoztató kampányok. A tájékoztatásnak ki kell emelnie azt a fő üzenetet, hogy az energetikai átállásra azért van szükség, mert az – az egyén és a közösség szintjén egyaránt – igazságosabb és tisztább, és hosszú távon olcsóbb a polgárok számára.

1.6.

Az EGSZB azonban megismétli, hogy az energetikai átálláshoz egyéni és kollektív változásokra lesz szükség az egyének, a vállalkozások, a települések stb. részéről. Mivel az energiapolitika eddig nem vette figyelembe a fosszilis tüzelőanyagok negatív externáliáit, a dekarbonizáció rövid távon magasabb költségeket fog jelenteni a termelők, és magasabb árakat a fogyasztók számára. E tekintetben nagyobb átláthatóságra van szükség. A jelenlegi energiaárak mellett a fogyasztók nehezen fogadják el önként a magasabb árakat. Fontos ennek tudatában lenni. Emellett fontos, hogy az igazságos átmenet sikertörténeteiről is beszámoljunk. A jelenlegi vitában ugyanis túl gyakran hallunk negatív történeteket. Az átállás társadalmi elfogadottsága és sikere szempontjából fontos, hogy az európai uniós vállalatok versenyképesek maradjanak a világpiacon, és így elkerüljük a gazdaságra nehezedő indokolatlan nyomást és a munkanélküliséget.

1.7.

Az EGSZB arra figyelmeztet, hogy a fosszilis energiára kivetett korábbi adók és az új zöld adók arányosan nagyobb terhet rónak az alacsony jövedelmű háztartások, mint a magas jövedelműek költségvetésére. A környezetre káros támogatásokat és adókat fokozatosan, de gyorsan kell megszüntetni, ahogyan azt a politikusok gyakran ígérik. Az új zöld adókból származó bevételeket ezért többek között szociális innovációra, a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások energetikai átállásának támogatására és vásárlóerejük megőrzésére kell fordítani.

1.8.

Az EGSZB arra is rámutat, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású társadalomra való áttérés részeként az igazságos átmenet fogalmát a megfontolások és az intézkedések középpontjába kell helyezni. Az igazságos átmenetnek többnek kell lennie, mint egy sor szakpolitikai célkitűzésnek, mivel ez képezi az energetikai átmenet társadalmi elfogadottságának alapját. Európai szinten az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomagot ki kell egészíteni az igazságos átmenet jogi keretével, amelynek részét képezik például az ebben a véleményben említett konkrét javaslatok, és amely átültethető a nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervekbe.

1.9.

Az EGSZB szorgalmazza az „Irány az 55 %!” csomag újraértékelését az energiaárak ingadozásának és a vészhelyzetekből – például a háborúból – eredő problémáknak a kezelését lehetővé tevő kapacitások javítása érdekében, és olyan megfelelő intézkedések bevezetését kéri az ilyen helyzetek kezelésére, amelyek elkerülik a végfelhasználókat sújtó negatív hatásokat.

2.   Háttér és meghatározások

2.1.

Az emberiség a Föld erőforrásainak végességével (1), a biológiai sokféleség összeomlásával és a globális felmelegedéssel szembesül. A karbonsemleges gazdaságra való energetikai átállás társadalmaink konkrét – különösen (egyéni és kollektív) szokásaink megváltoztatása révén történő – és egyúttal civilizációs átalakulását jelenti. Lehetővé kell tennie, hogy demokratikus és igazságos módon, az ökoszisztémák (2) tiszteletben tartása mellett csökkentsük anyagi és energiaszükségleteinket, és ugyanakkor mindenki jólétét biztosítsuk (3).

2.1.1.

Környezetvédelmi, ellátási és társadalmi okokból sem lehet úgy használni a fosszilis tüzelőanyagokat az elkövetkező évtizedekben ahogy azt ma tesszük. Ez azt jelenti, hogy sürgősen át kell térni a szén-dioxid-semleges társadalomra.

2.1.2.

Azonban az alternatív energiaforrásokkal kapcsolatban a zöld növekedés (4) keretében végzett energetikai beruházások alacsony megtérülése rendszerszintű összeomlással fenyegeti gazdaságainkat, nem is beszélve a bányászat potenciálisan pusztító környezeti hatásairól.

2.1.3.

A következőkert kell tennünk a nagyobb koherencia és a nagyobb társadalmi elfogadottság érdekében: — csökkenteni kell a nyers ásványi anyagok iránti igényt azok újrahasznosításának javításával, — hatásvizsgálatokat kell végezni egy olyan átmenet megvalósítására, amellyel ezek jobban elkerülhetők, csökkenthetők vagy kompenzálhatók, — körforgásos gazdaságot kell kialakítani a megújuló energiaforrások ágazatában, — ösztönözni kell az energiahatékonyságot és jelentősen csökkenteni kell az általános energiaszükségletet, — az „Irány az 55 %!” csomagban foglalt javaslatokat újra kell értékelni az energiaárak ingadozásának és a vészhelyzetekből – például a háborúból – eredő problémáknak a kezelését lehetővé tevő kapacitások javítása érdekében.

2.1.4.

A technológiai kockázattal, a szénelnyelők kudarcával vagy az energiahatékonysággal kapcsolatos forgatókönyvek korlátainak ismeretében nemcsak arra lesz szükség, hogy életmódunkat átgondolva rendszerszintű mértékletességgel teremtsünk bizonyos mozgásteret, hanem arra is, hogy növeljük az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló intézkedések elfogadottságát.

2.2.

A tudomány az elmúlt években vizsgálta egy ilyen átállás társadalmi elfogadásának feltételeit. Az EGSZB ezeket veszi számba ebben a véleményében, amelynek célja többek között az, hogy javítsa az uniós intézményekben és a tagállamokban alkalmazott gyakorlatokat.

2.3.

Az energetikai átállás szempontjából hasznos projektek társadalmi elfogadása nagyon összetett kérdés. A társadalmi elfogadás a javasolt technológiák, a kapcsolódó kockázatok (társadalmi, egészségügyi, gazdasági stb.), a lehetséges alternatívák megértésével, az ajánlott lehetőségek költségeinek és előnyeinek értékelésével, valamint a fogadó terület adottságaival kapcsolatos megfontolásokat foglalja magába. A társadalmi elfogadáshoz arra van szükség, hogy az ilyen projekteket megvitassák a lakossággal és az összes érdekelt féllel, és hogy tágabb körben vizsgálják a terület kívánatos fejlődésével és az ottani életmóddal kapcsolatos kérdéseket.

2.4.

A vonatkozó tanulmányok (5) és az EGSZB véleménye szerint a társadalmi elfogadottság előmozdításának legfontosabb tényezői a következők: — az irányításba és a tisztességes eljárásokba vetett bizalom, — az átállás igazságos és megfizethető jellege, — az elhelyezkedéssel és a tervezéssel kapcsolatos aggályok, — a szocio-demográfiai tényezők hatása, — a társadalmi-technikai megvalósíthatóság.

2.5.

Most nézzük meg, mit jelentenek ezek a kifejezések, és mit vonhatunk le belőlük az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás megvalósítási módjával kapcsolatban.

3.   A megvalósítás feltételei

3.1.   A kormányzásba és az eljárás igazságosságába vetett bizalom

3.1.1.

Számos tanulmány igazolta, hogy a bizalom kulcsfontosságú a társadalmi elfogadás mértékének meghatározásához. Összefüggés van az eljárás igazságossága, a bizalom és az átállás elfogadási aránya között. Az átlátható döntéshozatali folyamat és a tájékoztatásnyújtás növeli a projektfejlesztők és a közösségek közötti kölcsönös bizalom mértékét.

3.1.2.

Az EGSZB ezért ismételten hangsúlyozza, hogy a jogállamiságra kell összpontosítani, például a különböző uniós alapok felhasználása tekintetében. Úgy véli továbbá, hogy a széles körű hozzáférés és részvétel biztosítása érdekében az Európai Bizottságnak valamennyi hivatalos nyelven időben és közérthető módon közzé kell tennie javaslatait.

3.1.3.

A tanulmányok arra is rámutatnak, hogy a polgárok szerepvállalása segít a közösség aggodalmainak kezelésében és a kölcsönös bizalom mértékének növelésében. A tájékoztatásnyújtás kulcsfontosságú az átállással kapcsolatos tévhitek eloszlatásához, valamint a konkrét megvalósításhoz szükséges intézkedések és eszközök kiigazításához. Ezért fontos, hogy konzultációt folytassunk olyan kérdésekről, mint az energetikai átállásra irányuló projektek elhelyezkedése, költségei és lehetséges negatív környezeti, gazdasági, egészségügyi és társadalmi hatásai, de az is, hogy azok előnyeit is megvitassuk. Ez elősegíti emellett annak társadalmi elfogadottságát is, hogy az érintett közösségek szomszédságában új létesítmények épüljenek.

3.1.4.

Az EGSZB ezért a közösségi elfogadás szempontjából alapvető fontosságúnak tartja, hogy párbeszédet kezdjünk a lakosokkal és az érintett érdekelt felekkel, valamint hogy nyílt kommunikációval és részvételi lehetőségek biztosításával a lehető legkorábbi szakaszban kölcsönös bizalmat alakítsunk ki az energetikai átállással kapcsolatos intézkedések és projektek kidolgozásában (6) minden megfelelő területi szinten, a helyi szinttől az uniós szintig terjedően.

3.1.5.

A részvétel előmozdítása és a bizalom kiépítése szempontjából fontos a helyi támogatásokra és különösen azokra a civil társadalmi szervezetekre építeni, amelyek a tudományos eredmények alapján nyilvánosan támogatják az átállást (7). Egy ilyen helyi hálózat szervesebb módon tudja terjeszteni az információkat a nyilvánosság körében, és ellensúlyozni az esetlegesen keringő tévhiteket.

3.1.6.

A részvételi demokrácia ma már az európai polgárság modelljének kulcsfontosságú eleme. A Lisszaboni Szerződés biztosítja a képviseleti és a részvételi demokrácia egymást kiegészítő jellegét. Nemzetközi szempontból az Aarhusi Egyezmény három pillére közül kettőt az információhoz való hozzáférés és a nyilvánosság tervezésben és fejlesztésben való részvétele képez. Ezek végrehajtásán még van mit javítani, akárcsak az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés pillérének végrehajtásán (8).

3.1.7.

Ösztönözni kell a nyilvános vitát mint a részvétel egyik formáját. Ezt egy igazoltan tapasztalt, polgári részvétellel foglalkozó független szakértői bizottságnak kell biztosítania (9), mely garantálja az egész vita nélkülözhetetlen hitelességét, bevonva a polgárokat a környéküket érintő jelentősebb intézkedések kidolgozásába. A nyilvános vita teljeskörű és átlátható tájékoztatást biztosít az összes érdekelt fél számára valamely tervezési fázisban lévő tervről, programról vagy projektről azáltal, hogy lehetőséget biztosít számukra, hogy mind magánszemélyként, mind szervezett csoportként véleményt nyilvánítsanak a bemutatott intézkedések megfelelőségéről.

3.1.8.

A polgárok bizalmát fokozatosan leépíti az, hogy néhány éve elszámoltathatóság és a módszert garantáló külső közvetítőkkel folytatott vita nélkül dematerializálják a polgárok részvételét. A tájékoztatáson túlmenően azonban az online konzultációkat személyes találkozókkal (10) kell kombinálni annak érdekében, hogy a nyilvánosságot minden szakaszba bevonják, és közösen határozzák meg a meghozandó döntéseket.

3.1.9.

Az összes érdekelt fél közötti párbeszéd javítása érdekében a döntéshozó hatóságoknak vagy a képviseleti demokrácia felelőseinek a nyilvános konzultációt követően írásban jelezniük kellene, hogy hogyan használják fel az összegyűjtött különböző álláspontokat, és hogyan válik mindez a polgárok javára. Egy ilyen elszámoltathatóság a döntések okainak jobb megértéséhez vezetne, és növelné a demokráciába vetett bizalmat.

3.2.   Igazságos és megfizethető átállás

3.2.1.

Az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag és a 2050-ig elérendő karbonsemlegesség célkitűzése nagy kihívást jelent. Az Európai Bizottság szerint a 2030-ra kitűzött céljaink eléréséhez csak az energiatermelő rendszerek tekintetében évi 350 milliárd euro többletberuházásra lesz szükség. Az EGSZB és természetesen a társadalom egésze számára a nagy kérdés az, hogy ki fog fizetni, ki fog beruházni, ki lesz a haszonélvező, és lesz-e elegendő forrás.

3.2.2.

Az igazságos és megfizethető átmenet szempontjából a disztributív elosztás biztosítja, hogy egy projekt előnyei – és nem csak a költségei – méltányos módon legyenek elosztva. Ez a társadalmi elfogadottság lényeges befolyásoló tényezője. Úgy tűnik azonban, hogy egy átállással kapcsolatos projekt elfogadásának legnagyobb motivációs tényezője az adminisztratív vagy technikai szempontból nem túl bonyolult pénzügyi ösztönzés. Ez szükséges ahhoz, hogy a magánszemélyek, a mezőgazdasági termelők, a kkv-k, az energiaközösségek stb. az új rendszer keretében készek legyenek beruházásokat végrehajtani és kötelezettségvállalásokat tenni a szükséges átalakítás érdekében.

3.2.3.

Nyilvánvaló, hogy a szén-dioxid-semleges gazdaságra való, társadalmilag elfogadható és sikeres átállás alapvető előfeltétele, hogy az európai vállalatok versenyképesek maradjanak a világpiacon, és így elkerüljük a gazdaságra nehezedő indokolatlan nyomást és a munkanélküliséget.

3.2.4.

A pénzügyi ösztönzők különböző formái (például alacsonyabb energiadíjak, illetve jövedelemszerzési lehetőségek, a helyi gazdaság, a képzés vagy az átképzés támogatása) erőteljesen befolyásolják a helyi szintű elfogadottságot és a projekt támogatásának megszerzését.

3.2.5.

Az előnyök érzékelése szintén hozzájárulhat a helyi elfogadottság növeléséhez. Például a helyi munkahelyteremtés, különösen egy foglalkoztatási körzet energetikai átállása esetén, előnyösnek tekinthető a közösség szempontjából, ami növelheti a projekt elfogadását.

3.2.6.

Sok helyen a szél- és napenergia-rendszerekből származó villamos energia válik vagy vált már a leginkább megfizethetővé és fenntarthatóvá. Ez lehetőséget ad arra, hogy minden helyi polgár olcsó villamos energiát termeljen és abban részesüljön: azáltal, hogy ők is termelőkké válnak, változik a szerepük is és fogyasztóból termelő-fogyasztóvá válnak. Jogaikat meg kell erősíteni, illetve biztosítani kell. Ez a megközelítés annál is inkább fontos, mivel a közlekedési és a fűtési ágazat egyre inkább villamosítottá válik.

3.2.7.

Az éghajlat szempontjából elméletileg mindegy, hogy ki épít és üzemeltet fotovoltaikus vagy szélerőmű rendszert, de a helyi elfogadottság és a regionális gazdaság szempontjából ez a kérdés központi jelentőségű. A gyakorlatban tehát külön erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy az ilyen jellegű részvétel lehetővé váljon.

3.2.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy a termelő-fogyasztók száma és az átállás társadalmi elfogadottsága gyorsan növekedhet a következő intézkedésekkel: a) A közösség önellátása: ha a fogyasztók közösen működtetik a rendszereket, és az ott termelt villamos energiát helyben fogyasztják el, akkor azt egyénileg termelt villamos energiaként kellene kezelni. b) Energiamegosztás a megújuló energiát hasznosító közösségeken belül: a termelők általi felhasználás céljából történő energiamegosztás keretében előállított villamos energiára alacsonyabb hálózati díjat kellene alkalmazni. c) Virtuális nettó elszámolás: ez lehetőséget ad azoknak, akik nem a megújuló energiarendszer közvetlen közelében laknak, hogy részt vegyenek a rendszerben, és közvetlenül használják fel a megtermelt villamos energiát. E célból a virtuális nettó elszámolásnak egy új, törvényben előírt lehetőségnek kell lennie, amelynek keretében minden egyes elfogyasztott kilowattóra villamos energiát, amely abból a rendszerből származik, amelyben a fogyasztó részt vesz, beszámítanak abba a kilowattórába, amelyet a fogyasztó egy másik időpontban más forrásból vesz fel. Ilyen elszámolás van már például Görögországban, Lengyelországban és Litvániában.

3.2.9.

A helyi termelő-fogyasztás az olyan intelligens fogyasztásmérőkkel kapcsolatban is érdekes, amelyek fel tudják dolgozni a piaci árjelzéseket és lehetővé teszik a hálózatbarát fogyasztást és rugalmasságot, amelyek ezáltal ellentételezhetők. Egy ilyen kombináció hozzájárulhat a hálózat terhelésének mérsékléséhez, és ezáltal a hálózatbővítési igény csökkentéséhez.

3.2.10.

A jövőbeli szakpolitikai intézkedések középpontjában a növekvő energiaköltségek és a tagállamok e költségek mérséklésére való képességének kérdése kell, hogy álljon. Az EGSZB nemcsak a drasztikus társadalmi következmények elkerülése érdekében hozott sürgősségi intézkedéseket támogatja, hanem határozottan kiáll az olyan piacelemzések mellett, amelyek az energiapiac szereplőinek magatartását vizsgálják. Az EGSZB ugyanakkor emlékeztet az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 14. cikke értelmében vett általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatos közös uniós értékekre, az EUMSZ-hez csatolt, az általános érdekű szolgáltatásokról szóló 26. jegyzőkönyvvel összhangban. Mindez hatékonyságnövekedéshez és a piaci hiányosságok kiküszöböléséhez vezethet. A hatóságoknak hatékonyabban kellene ellenőrizniük a piacot.

3.2.11.

Az EGSZB szorgalmazza az „Irány az 55 %!” csomag újraértékelését az energiaárak ingadozásának és a vészhelyzetekből – például a háborúból – eredő problémáknak a kezelését lehetővé tevő kapacitások olyan javítása érdekében, amely többek között a túlzó árazást elkerülő megfelelő mechanizmusok bevezetésével – például az ETS rendszer ideiglenes felfüggesztésével – megelőzi a végfelhasználókat sújtó negatív hatásokat.

3.2.12.

Ugyanakkor biztosítani kell a társadalmi igazságosságot, és meg kell szüntetni az európai polgárok egyre nagyobb energiaszegénységét (11). Az Európai Bizottság szerint az éghajlatváltozás elleni küzdelem kézzelfogható kockázatokkal jár az egyenlőtlenségek növekedése szempontjából, amelyek kezelésére egyedi közpolitikákat kell bevezetni. Különösen a képzést és az átképzést kell fokozni, és bizonyos termékek áremelkedését kordában kell tartani az „energiaszegénységgel” érintett háztartások számára (12). Társadalmilag elfogadhatóbb egy olyan energetikai átállás, amely munkahelyeket teremt és megőrzi az alacsony jövedelmű háztartások vásárlóerejét (13).

3.2.13.

Emellett az átállás elfogadásának megkönnyítése érdekében sor került – például a Locomotion konzorcium szimulációiban – különböző olyan forgatókönyvek vizsgálatára is, amelyek több erőforrást biztosítanak az alacsony jövedelmű háztartások számára. Az EGSZB ugyanakkor ismételten hangsúlyozza, hogy az EU Szociális Klímaalapját és Igazságos Átmenet Alapját (14) a kirekesztés és a marginalizáció valamennyi dimenziójának beépítésével ki kell terjeszteni és ki kell bővíteni annak biztosítása érdekében, hogy senkit se hagyjunk hátra.

3.2.14.

Annak érdekében, hogy különösen a legbizonytalanabb helyzetben lévőket támogassuk az energetikai átállás megvalósításában, célszerű lenne újraelosztási intézkedéseket is kidolgozni és javítani, valamint olyan innovatív intézkedéseket (15) tesztelni, mint az általános alapjövedelem, az adójóváírás, a rövidebb munkahetek, a munkakörmegosztás, a foglalkoztatási garanciarendszerek és a munkavállalók nagyobb mértékű részvétele a vállalatirányításban.

3.2.15.

Ezek és más, fent említett intézkedések várhatóan növelik az átállás elfogadottságát. Előnyös lenne számukra a fosszilis tüzelőanyagok esetében jelenleg még mindig nyújtott támogatások, finanszírozás és adókedvezmények azonnali átcsoportosítása. Fontos a fenntartható beruházások finanszírozási forrásainak megteremtése.

3.2.16.

Ezért most nagyon gyorsan véget kell vetni – amint azt már régóta ígérik – a környezetkárosító finanszírozásnak, és a zöld adókat céladózási rendszer (16) szerint, vagyis a finanszírozási forrásokat az átállásra orientálva kell kialakítani. Ez mindenkinek segíteni fog abban, hogy megértse és elfogadja az ezzel a területtel kapcsolatos állami fellépést.

3.2.17.

A zöld adózás társadalmi elfogadásához ugyanis olyan kompenzációra lesz szükség, amely figyelembe veszi a háztartások jövedelmét és energiaszegénységét (a tömegközlekedés hiányát, a rosszul szigetelt lakást, a nem hatékony fűtőrendszert és gépjárművet stb.), hogy ők is részesülhessenek (17) a kevésbé energiaigényes berendezéseknek köszönhetően hosszú távon potenciálisan elérhető megtakarításokból.

3.2.18.

Hasonlóképpen tesztelni kellene egy olyan karbonkártyát (18), amely szerint a polgárok nem piacképes egyéni kibocsátási egységeket kapnak, nemcsak annak feltárására, hogy rendelkezik-e pedagógiai potenciállal az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére és az energiaátállás helyi szintű fokozására, hanem arra vonatkozóan is, hogy ennek az egyenlőségen alapuló eszköznek köszönhetően növekszik-e az energetikai átállás elfogadottsága.

3.2.19.

A közszereplők példamutatása (a mértékletességgel és a megújuló energiákkal, a részvételi demokráciával, a társadalmi párbeszéddel és a polgári létesítmények finanszírozásával vagy az átállással foglalkozó, egész életen át tartó oktatással kapcsolatos gyakorlataikon és intézkedéseiken túlmenően) attól függ majd, hogy mennyire lesznek képesek napirendre tűzni és napirenden tartani a finanszírozással kapcsolatos kérdéseket, például egy többéves, az eredményekre vonatkozó kötelezettségvállalást tartalmazó energetikai korszerűsítési finanszírozási program révén.

3.2.20.

Az új támogatásokat és adóintézkedéseket mindenki számára kötelező normákkal kell kiegészíteni, mert az átállást elősegítő spekuláris interakciók kialakulását lehetővé tevő intézkedésekhez hasonlóan e normák teszik majd lehetővé az általunk kívánt élhető világ elérését.

3.3.   Elhelyezkedés és tervezés

3.3.1.

Az energetikai átállást elősegítő projektek megvalósításával kapcsolatos számos probléma azok sajátos fizikai jellemzőivel függ össze. További erőfeszítésekre van szükség az ilyen jellegű aggályok kezeléséhez, többek között a félretájékoztatás ellensúlyozását célzó ismeretterjesztés, valamint az ezen problémák megoldását lehető tevő legjobb gyakorlatok alkalmazása révén.

3.3.2.

Ez többek között azt jelenti, hogy tudatosítani kell a múlt kulturális és városi örökségét (a városok kereskedelmi és ipari övezetekkel elcsúfított bevezető szakaszai, a termékeny területeket felemésztő parkolók, a személygépkocsiktól való függést előidéző kertvárosi övezetek és külvárosi lakótelepek stb.). Ma az energetikai átállás előnyei meghaladják a „tájképi szempontokra” gyakorolt hatásokat. Ahhoz, hogy fenntartható módon valósuljon meg, a lehető legnagyobb mértékben el kell kerülnünk, de legalábbis csökkentenünk és kompenzálnunk kell a területigényével járó negatív hatásokat.

3.3.3.

Ezt úgy kell elérni, hogy az infrastruktúrát olyan helyeken helyezzük el, ahol az nem áll versenyben a mezőgazdasággal, illetve a természet és a kulturális örökség védelmével. Megoldást jelenthet, ha a létesítményeket meglévő városi vagy ipari területekre telepítjük, vagy csekély termőértékkel vagy természeti értékkel bíró marginális területeken helyezzük el.

3.3.4.

Amikor a termőföldekre történő telepítés nem kerülhető el, azt – erdőirtás és/vagy nettó földterület-kivonás előidézése helyett – a lehető legnagyobb mértékben be kell illeszteni a mezőgazdasági rendszerbe.

3.3.5.

Ezenfelül a lakosság megfelelő tájékoztatása és bizalmának elnyerése érdekében a létesítményeket és az energiával kapcsolatos valamennyi nemzeti és európai célt és tervet rendszeresen szigorú környezeti hatásvizsgálatnak kell alávetni.

3.3.6.

Utólagos értékelésekre is elengedhetetlenül szükség van ahhoz, hogy fenntartsuk társadalmunk javításának dinamikus folyamatát. Emellett annak érdekében, hogy a többek között az Európai Környezetvédelmi Ügynökség ajánlásával (19) összhangban a lehető legnagyobb mértékben elkerüljük a földterület-kivonást és a „környezeti problémák áthelyezését”, a területi szintek közötti párbeszédet segítő hidakat kell kialakítani, valamint megfelelő nyomonkövetési és végrehajtási eszközöket kell bevezetni.

3.3.7.

A helyi gazdasági visszahatások számszerűsítése olyan elemet jelent az energetikai átállással kapcsolatos intézkedések és projektek utólagos értékelésében, amely elősegítheti a társadalmi elfogadást.

3.3.8.

Az európai energiatermelés helyszíneinek megtalálásával kapcsolatos nehézségekre kiegészítő megoldást lehet látni abban, ha a szomszédos országokban termelt zöld villamos energiát folyékony formában, a hidrogént hordozóeszközként használva juttatják be az EU-ba. A társadalmi elfogadhatóság szempontjából ezt e régiók közös fejlesztési dimenziójaként kell értelmezni (20).

3.4.   Társadalmi-demográfiai tényezők

3.4.1.

Ezen okok mellett az általános demográfiai jellemzők is szerepet játszanak a közvélemény megítélésében. Előzetes demográfiai tanulmányok segítségével jobban meghatározható a projekt elfogadásához szükséges stratégia, mivel megismerhető annak a célközönségnek a nagysága és összetétele, amelyről leginkább feltételezhető, hogy ellenzi azt. Ezeknek a tanulmányoknak valamennyi érdekelt fél számára hozzáférhetőnek kell lenniük.

3.4.2.

A nagyobb mértékű elfogadás összefüggést mutat a magasabb iskolai végzettséggel és a fiatalabb életkorral. Ezért fontos fejleszteni a mértékletességgel, a polgári szerepvállalással és az átállást szolgáló kollektív cselekvésbe való befektetéssel kapcsolatos, egész életen át tartó oktatást (többek között a vállalatoknál és a szakképzési központokban).

3.4.3.

Az EGSZB azt javasolja, hogy az átállással kapcsolatos figyelemfelkeltő kampányokban a NIMBY-irányzatra (Not In My Backyard) reagáló BIMBY-irányzatból (Build In My Backyard) merítsünk ötletet olyan példák bemutatásával, amelyek pozitív követő magatartást váltanak ki a társadalom tagjaiból és a lakosság számára előnyöket eredményeznek, például a különböző régiókban és országokban gyűjtött beszámolókat és olyan konkrét sikertörténeteket sorolva fel, amelyekkel az emberek azonosulni tudnak.

3.4.4.

Mindez megteremtheti az elfogadást, és arra késztetheti az embereket, hogy együtt haladjanak tovább ezen új életforma felé, amelynek szükséges velejárója, hogy most van szükség a fosszilis energiaforrások kiváltására. Forrásokat kellene biztosítani a tudatosságnövelő tevékenységekhez, amelyeket a különféle érdekelt felek tudnának a legjobban megvalósítani.

3.4.5.

Nincs konszenzus az egyes társadalmi-demográfiai tényezők közvetlen hatásait illetően, mivel ezek országonként és a politikai kontextustól függően eltérő hatással bírnak. Ezek azonban számottevően befolyásolják az átállást lehetővé tevő tervek és projektek helyi elfogadottságát. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy a szociális partnerekkel és a civil társadalmi szervezetekkel együttműködve támogatni kell az energetikai átállással kapcsolatos alap- és továbbképzési tevékenységeket.

3.4.6.

A társadalmi elfogadással való érvelés azonban időnként annyit jelent, hogy a célcsoportokra hárítják a felelősséget azért, hogy elfogadják vagy nem fogadják el az érintett technológiákat. Mintha csak a társadalmi dimenzió játszana szerepet a technológiákban rejlő lehetőségek megvalósításában. Az új eszközök beszerzésével vagy használatával szembeni ellenállás azonban összetettebb (21) lehet.

3.5.   Társadalmi-technikai megvalósíthatóság (22)

3.5.1.

Bizonyos berendezések elfogadását technikai korlátok is gátolják. Ilyen többek között az, hogy a kevesebb energiafogyasztás kultúráját nehéz meghonosítani egy olyan társadalomban, amely paradox módon arra ösztönzi az embereket, hogy egyre többet fogyasszanak, ami kicsit sem cseng egybe az energiatakarékosságra buzdító üzenetekkel.

3.5.2.

A társadalmi elfogadás a technika és a felhasználók elfogadott együttélésének összetett helyzetétől függ. Az elfogadhatóság azonban nem egyenlő az elfogadással (lásd például az intelligens fogyasztásmérők esetét: elméletben elfogadottak, de a gyakorlatban nem használják őket, elutasítva a beszerelést). Az elfogadás egyik előfeltétele az, hogy a technológia némiképp szokványossá váljon. Amikor a technológiát már nem vitatják, már bevált, már egy a többi technológiai alternatíva közül, de még nem feltétlenül fogadják el. Az elfogadáshoz az kell, hogy az emberek magukévá tegyék a technológiát abban az értelemben, hogy beépítik az életükbe, és azt nélkülözhetetlennek, megkerülhetetlennek tartják.

3.5.3.

Az átállást segítő technológiák elfogadásával kapcsolatos korlátok arra is visszavezethetők, hogy ezeket a technológiákat a leggyakrabban abból a feltételezésből kiindulva tervezik meg, hogy a felhasználók tudni fogják, hogy azokat hogyan kell a rendeltetésüknek megfelelően használni.

3.5.4.

Azt feltételezik róluk, hogy már azelőtt elfogadják az ezen technológiák által közvetített energetikai projekteket, hogy képesek lennének a teljes potenciáljukat kihasználva működtetni azokat. Számos felmérés azonban azt mutatja, hogy még a hétköznapi műszaki eszközöket is csak nagyon kis mértékben használjuk ki, mivel nem ismerjük jól a valódi képességeiket és azt, hogy azok hogyan használhatók ki.

3.5.5.

A társadalmi-technikai megvalósíthatóság egy több szakaszból álló időskálán zajló, társadalmi beilleszkedési és terjesztési folyamatnak tekinthető. Az első szakasz alapvető fontosságú, mert a kutatás-fejlesztésre és a vitákra (23) fordított időt, vagyis az új technológia bevezetéséből eredő változásokat megelőző időt érinti. A második szakasz az első tapasztalati visszajelzések ideje. A tervezési elképzelések ekkor kerülnek szembe a tervezett felhasználással és azzal, hogy a technológiák képesek-e integrálni a szociális világot. Az utolsó szakasz az általános elterjedés és a hosszú táv szakasza. Ebben a szakaszban dől el, hogy a projektet elutasítják vagy elfogadják-e, hogy az emberek azt magukévá teszik-e, és hogy milyen módon épül be a társadalomba.

3.5.6.

Itt válik aktívvá a helyi szint: a területek megpróbálnak vagy nem próbálnak meg bizonyos problémákat kezelni ezeknek a technológiáknak köszönhetően. A társadalmi integráció tehát megfelel az elfogadásuk által elindított makrotársadalmi változásoknak.

3.5.7.

Egy-egy technológia használata alapvetően megváltoztathatja a világhoz való viszonyt, a kapcsolatokat és a társadalmi képzeteket. Ez csak akkor lehetséges, ha a technológia nem „magától értetődőként” adja magát, hanem lehetőséget ad a kiigazításra és az átdolgozásra. Az EGSZB ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy a tudományos kutatáson alapuló technológiasemlegesség, a tisztességes verseny és a különböző technológiák megfelelőségének tesztelésére és megvitatására biztosított lehetőség hozzájárulhat a társadalmi elfogadottság javításához.

3.5.8.

Tehát amikor részleteiben vizsgáljuk, az energetikai átállásról folytatott vita kilép a technocentrikus megközelítésből és egy társadalomközpontúbb megközelítés felé mozdul el. Ez azt jelenti, hogy a társadalmi elfogadhatóság fogalmát tovább kell árnyalni akkor, amikor kizárólag a fogyasztókra akarja hárítani a felelősséget az energiaigényes életmódunkért, és azt a társadalmi-technikai megvalósíthatóság tágabb körébe kell illeszteni, ami megköveteli, hogy kérdéseket tegyünk fel a technikák értelmével és az energiapolitikai döntésekkel kapcsolatban.

---

(1)  https://www.footprintnetwork.org/our-work/ecological-footprint/

(2)  https://doughnuteconomics.org/about-doughnut-economics

(3)  https://www.ipcc.ch/site/assets/uploads/2021/07/IPBES_IPCC_WR_12_2020.pdf

(4)  https://eeb.org/library/decoupling-debunked/; https://www.eea.europa.eu/publications/growth-without-economic-growth

(5)  Trends in Social Acceptance of Renewable Energy Across Europe – A Literature Review, 2020.12.8.

(6)  Ezt ajánlja a France Nature Environnement az ún. segédeszközeiben (pl. a metánnal, a szélenergiával stb. kapcsolatos segédanyagaiban).

(7)  https://www.fondation-nicolas-hulot.org/sondage-science-et-transition-ecologique-en-qui-les-francais-ont-il-confiance/.

(8)  HL C 123., 2021.4.9., 66. o.

(9)  Mint Franciaországban a Commission nationale du débat public (a nyilvános vitáért felelős országos bizottság).

(10)  Vö. A francia Államtanács 2011. évi nyilvános jelentése: „Consulter autrement, participer effectivement”, La Documentation française 2011.

(11)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tájékoztató jelentése: „Az európai energiaunió értékelése – Az energetikai átállás szociális és társadalmi dimenziója”.

(12)  Az energiaszegénység miatt előfordulnak olyan jelenségek, mint az energialopás (mások hálózatának megcsapolásával), akár a szegénységgel kapcsolatos okokból, akár a villamosenergia-értékesítési rendszerrel szembeni polgári engedetlenség miatt.

(13)  HL C 152., 2022.4.6., 158. o.

(14)  HL C 311., 2020.9.18., 55. o.

(15)  https://eeb.org/library/escaping-the-growth-and-jobs-treadmill/

(16)  HL C 62., 2019.2.15., 8. o.

(17)  Eurofound, 2015, Access to social benefits: reducing non-take-up, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg. Az EEA Eurofound „Exploring the social challenges of low-carbon energy policies in Europe” (Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiapolitikák társadalmi kihívásainak feltárása Európában) című szakpolitikai tájékoztatója, ef22004en.pdf.

(18)  https://www.socialter.fr/article/carte-carbone-plutot-qu-une-taxe-un-quota-pour-chaque-citoyen-1

(19)  https://www.eea.europa.eu/themes/energy/renewable-energy/eu-renewable-electricity-has-reduced

(20)  HL C 123., 2021.4.9., 30. o.

(21)  Például egy elektromos autó megvásárlásával együtt jár az, hogy meg kell változtatni a vezetési módot, a kézi sebességváltóról automatára állva át, ami elriasztó erejű lehet.

(22)  https://www.larevuedelenergie.com/les-energies-renouvelables-en-transition-de-leur-acceptabilite-sociale-a-leur-faisabilite-sociotechnique/

(23)  (Lásd például az energetikai átállástól eltérő területen az okostelefonokat, amelyeket széles körben elfogadnak és használnak).