a)

A közlekedési dolgozóknak egyéni védőeszközöket (maszkot, kesztyűt stb.) kell viselniük.

b)

Lehetőség szerint csökkenteni kell a közösségi közlekedési eszközökben és a várakozási zónákban egy időben tartózkodó utasok számát (az ilyen, alacsonyabb kapacitású közlekedési szolgáltatások működtetését megfelelően támogatni lehetne az életképesség fenntartása érdekében, például az alkalmazandó uniós szabályokkal (13) összhangban álló ideiglenes közszolgáltatási kötelezettségek révén).

c)

Meg kell tartani a védőkorlátokat, vagy újakat kell elhelyezni a csomópontokban és a járművekben (pl. a járművezetők körül, a jegyárusító vagy -ellenőrző pultoknál).

d)

Külön sávokat kell kialakítani vagy egyéb módon kell az utasforgalmat külön utakra terelni a közlekedési csomópontokban (pl. kikötők, repülőterek, vasútállomások, buszmegállók, kompállomások, városi tömegközlekedési csomópontok stb.).

e)

A csomópontokból el kell távolítani a zsúfoltságot okozó berendezési tárgyakat (pl. padok, asztalok), vagy legalább úgy kell elhelyezni őket, hogy lehetővé tegyék a megfelelő távolság tartását.

f)

Egyértelmű módon meg kell jeleníteni az ajánlott viselkedésre (pl. gyakori kézmosás vagy -fertőtlenítés, megfelelő távolság tartása), illetve az adott közlekedési csomópont, illetve mód esetében érvényes konkrét intézkedésekre vonatkozó, mindenki számára hozzáférhető információkat.

g)

Megfelelő intézkedésekre van szükség a beszállásnál és a biztonsági ellenőrzéseknél (pl. az utasok nem az első ajtón szállnak fel vagy hagyják el a buszokat, az ajtók alapértelmezés szerint kinyílnak, a tálcákat fertőtlenítik), és egyéb intézkedésekkel kell segíteni az érintkezések minimálisra csökkentését (pl. rövid kompjáratok esetében az utasok az autóban vagy a teherautóban maradnak, ha az általános biztonság megfelelően biztosítható).

h)

A fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek, valamint az idősek szállításának elsőbbséget kell élveznie. Azoknak a közlekedési dolgozóknak, akik az utasok jogaira vonatkozó uniós szabályokkal összhangban fogyatékossággal élőknek, csökkent mozgásképességű személyeknek vagy időseknek nyújtanak segítséget, biztosítani kell a szükséges egyéni védőeszközöket.

a)

Előfordulhat, hogy legalább a korlátozások kezdeti enyhítése során bizonyos közlekedési módok esetében csökkenteni kell az utasok számát a térbeli elhatárolásukra vonatkozó követelmények megfelelő betartása érdekében.

b)

A kontaktkövető alkalmazások önkéntes használatát a kockázatcsökkentés további szintjének kell tekinteni.

c)

A közlekedési dolgozókat egyéni védőeszközökkel kell felszerelni, és lehetőség szerint korlátokkal kell elválasztani az utasoktól.

d)

A csomópontokat és a járműveket rendszeresen takarítani és fertőtleníteni kell, és növelni kell a hulladékszállítás gyakoriságát.

e)

Minden esetben kézfertőtlenítő állomásokat kell elhelyezni, és lehetőség szerint elő kell írni a használatukat.

f)

Alaposabb szellőztetésről, levegőszűrésről kell gondoskodni, lehetőség szerint természetes levegő használatával.

g)

Az utasoknak maszkot kell viselniük, különösen akkor, ha a térbeli elhatárolási intézkedéseket nem lehet mindenkor maradéktalanul betartani.

h)

A jegyeket és az információkat elektronikus úton és automatikusan elérhetővé kell tenni. Határozottan elő kell mozdítani és prioritásként kell kezelni az elektronikus jegyelővételi lehetőséget, valamint a korszerű utasfelvételi, helyfoglalási és regisztrációs eljárásokat.

i)

Az utasfelvételt, valamint a csomagok be- és kirakodását a zsúfoltság elkerülésével kell megszervezni.

j)

A fedélzeti szolgáltatások és étkezések előrendelését lehetőség szerint már a foglaláskor lehetővé kell tenni a személyzet és az utasok közötti kontaktusok csökkentése érdekében.

k)

A bevezetett biztonságos viselkedési eljárásokra valamint az utasok számára előírt védőeszközökre vonatkozó információkat jól látható módon fel kell tüntetni a csomópontokon és a járműveken, és minden utazás előtt elérhetővé kell tenni.

a)

a szellőztetés megerősítése, kórházi minőségű levegőszűrés és függőleges levegőáramoltatás;

b)

a fertőzési kockázat korlátozása az utazás egész időtartama alatt (pl. az utasok koncentrációjának elkerülése, a fedélzeti kontaktusok korlátozása, az ülések technikai szempontból legmegfelelőbb kiosztása, valamint az elektronikus dokumentumok és fizetési módok előnyben részesítése);

c)

a fedélzeti mozgás csökkentése (pl. kevesebb fedélzeti csomag engedélyezése, kevesebb érintkezés a személyzet tagjaival);

d)

az utasok mozgásának megfelelő irányítása (pl. a korai repülőtérre érkezésre vonatkozó tanácsok); az elektronikusan/önállóan végzett utasfelvétel előnyben részesítése; a térbeli elhatárolás biztosítása és az érintkezések minimalizálása a csomagfelvételnél, a biztonsági és a határellenőrzési pontokon, a beszállásnál és a csomagkiadásnál); az utasok számára már az utazás előtt hozzáférhető tájékoztatás biztosítása a repülőtéri folyamatokról.

a)

Szükség esetén távolságtartási kötelezettségeket kell alkalmazni a vonatokon, különösen addig, amíg az utasok száma viszonylag alacsony. A távolságtartás lehetővé tétele érdekében szükség esetén növelni kell a vonatok gyakoriságát és kapacitását az utassűrűség csökkentése érdekében.

b)

A vasúttársaságoknak kötelező helyfoglalást kell bevezetniük a távolsági és regionális vonatokon, az utasok nevének/indulási helyének és érkezési helyének a megjelölésével. Alternatív megoldásként és különösen a rövid távon közlekedő vonatok esetében elő kell írni, hogy az utasoknak – a közös háztartásban élő utasok kivételével – üresen kell hagyni egymás között üléseket.

c)

A kapacitás kezelése érdekében a vasúttársaságoknak az ingázó és az elővárosi vonatokon rendelkezésre álló fedélzeti utasszámláló rendszereket kell alkalmazniuk (tömegalapú, az ajtók melletti területeken lévő lépcsőkbe épített, valamint olyan CCTV számoló algoritmusok, amelyek nem teszik lehetővé az egyének azonosítását). A menetrendkészítés és a menetvonalak elosztása rugalmas kiigazítást igényelhet, beleértve a kapacitás oly módon történő koordinált optimalizálását, hogy az tükrözze a keresletet és az utassűrűség csökkentésének szükségességét.

d)

Az állomásokon meg kell valósítani az utasforgalomáramlás-szervezést. Amennyiben a megfelelő népegészségügyi szint nem biztosítható, meg kell fontolni egyes megállók vagy állomások bezárását.

e)

A tömeges vasúthasználat elkerülése érdekében kiigazított árakkal vagy a külvárosi vonatok esetében a rugalmas munkaidővel és hasonló eszközökkel kell ösztönözni a csúcsidőszakon kívüli utazást.

f)

Az ajtókat minden egyes állomáson automatikusan vagy a vezető általi távirányítással ki kell nyitni, hogy az utasoknak ne kelljen megérinteniük az ajtófogantyúkat és gombokat.

a)

A távolságtartás előírásának lehetősége a hajókon, többek között a megengedett utasszám csökkentése révén.

b)

A felszállási (kiszállási) rakpartokhoz való hozzáférés korlátozása a jegyekkel rendelkező utasokra; ülőhelyek hozzárendelése az utasokhoz.

c)

A kikötőknek külön sávokat kell kialakítaniuk az utasok elkülönített be- és kiléptetésére.

d)

Ha a körülmények lehetővé teszik, a lehető legtöbb utast a hajó nyitott tereiben kell elhelyezni.

e)

Amennyiben az utasoknak azt ajánlják vagy azt kérik tőlük, hogy a rövid (pl. egy óránál rövidebb) utakon a komphajókon maradjanak a járműveikben, ezt az intézkedést csak nyitott fedélzeteken kell alkalmazni, kivéve, ha az alkalmazandó uniós szabályokkal összhangban további biztonsági óvintézkedések meghozatalára került sor. Szükség esetén a fedélzeti kapacitást úgy kell beállítani, hogy garantált legyen a biztonság és a tűzoltásban képzett személyzet jelenléte.

f)

A hajók és a szárazföldi létesítmények tisztításának és fertőtlenítésének meg kell fellelnie az „EU Healthy Gateways” elnevezésű együttes fellépés keretében kidolgozott „javasolt eljárásoknak” (21).

g)

Az üdülőhajóknak és adott esetben a kompoknak olyan külön tisztítási és higiéniai protokollokat kell kidolgozniuk, amelyek minimálisra csökkentik az utaskabinok közötti átfertőződés kockázatát.

h)

A hajóüzemeltetőknek és a szárazföldi létesítményeknek közösen protokollokat kell kidolgozniuk a feltételezetten vagy megerősítetten Covid19-vírussal fertőzött személyek esetére, beleértve az utazás előtti, alatti és utáni intézkedéseket is. E célból egészségügyi vizsgálati eljárásoknak kell rendelkezésre állniuk, biztosítani kell a karanténra szolgáló megfelelő helyiségeket és meg kell szervezni a karanténban lévő személlyel való kapcsolattartást.

i)

Az üdülőhajóknak a Covid19 tekintetében megfelelő tesztelési kapacitással kell rendelkezniük a hajókon, amelyet akkor kell használni, ha egy utas vagy a személyzet egy tagja esetében fennáll a fertőzöttség gyanúja.

a)

Biztonságos minimális távolságot kell előírni, például matricák vagy padlójelölések használata révén a járművek utasainak biztonságos távolságtartásához.

b)

A járművezetők és az utasok közötti érintkezést minimalizálni kell (pl. korlátok használata, az első ajtó bezárása vagy az elektronikus jegyek és fizetési módok népszerűsítése révén).

c)

A működési gyakoriság növelése és kiigazítása, valamint az útvonalak kiigazítása az utasszám növekedése esetén a biztonságos minimális távolság biztosítása és egyes célállomások (például amelyek iránt a kereslet különösen magas) jobb kiszolgálása érdekében.

d)

Az ajtókat minden egyes állomáson automatikusan vagy a vezető általi távirányítással ki kell nyitni, hogy az utasoknak ne kelljen megérinteniük az ajtófogantyúkat és gombokat.

e)

Az állomások és közlekedési csomópontok utasforgalmának optimalizálása a zsúfoltság és a csúcsidő elkerülése, valamint az érintkezések minimálisra csökkentése érdekében innovatív technológiák és mobilalkalmazások használata révén (pl. a sűrűség és a tömeg előrejelzése, utasszámlálók beszerelése az ajtókra felső határ alkalmazásával, utazási idősávok szervezése előzetes beosztás szerint stb.), valamint rugalmas munkaidő lehetővé tétele.