A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

a Bizottság által az Európai Unió Bírósága előtt folyó kötelezettségszegési eljárásokban javasolt egyösszegű átalánybírságok és napi kényszerítő bírságok számítási módszerének módosításáról

(2019/C 70/01)

1.   Bevezetés

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) szerint ha a Bizottság az uniós jog megsértése miatt keresetet indít az Európai Unió Bírósága előtt egy tagállam ellen, a Bíróság két esetben pénzbírságot szabhat ki:

—	ha megállapítja, hogy az uniós jogot megsértő tagállam nem tett eleget egy korábbi, ugyanazt a kötelezettségszegést megállapító ítéletének (EUMSZ 260. cikk (2) bekezdés),

—	ha a tagállam a jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelvet átültető intézkedések bejelentésére vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget (EUMSZ 260. cikk (3) bekezdés).

A pénzbírság mindkét esetben egy, a kötelezettségszegés tényét szankcionáló egyösszegű átalánybírságból, (1) valamint egy, a kötelezettségszegésnek a Bíróság ítéletét követő időszakban való folytatólagos fennállását szankcionáló napi kényszerítő bírságból (2) áll. A pénzbírság összegére a Bizottság tesz javaslatot a Bíróságnak, a végső döntést pedig a Bíróság hozza.

A Bizottság jól kiforrott módszertant alkalmaz a javasolt pénzbírság összegének megállapítására. Ahogyan azt több, az idők során közreadott közlemény (3) is bemutatja, a Bizottság 1997 óta (4) úgy jár el, hogy a javasolt pénzbírság összegét egyfelől az érintett tagállam fizetési képességétől, másfelől pedig annak intézményi súlyától teszi függővé. A számítás az úgynevezett „n” együttható (5) segítségével történik. A Bizottság a javasolt pénzbírság számításakor ezt az együtthatót más, a kötelezettségszegés súlyosságától és időtartamától függő tényezőkkel együtt veszi figyelembe. Eddig az „n” együttható számítása a tagállam bruttó hazai terméke (GDP), valamint tanácsi szavazatainak száma alapján történt. (6)

Azonban a Bíróság nemrégiben kimondta, hogy a tanácsi szavazati szabályok erre a célra többé nem használhatók. (7) Következésképpen a továbbiakban elsősorban a tagállamok GDP-jéből fog kiindulni.

A Bizottság mindig is úgy ítélte meg, hogy a pénzbírságnak egyrészt kellő visszatartó erővel kell rendelkeznie, másrészt pedig arányosnak kell lennie, és a Bíróság elé a végső döntéshozatal érdekében terjesztett javaslatnak ezt a kettősséget már tükröznie kell. A tagállam fizetési képessége és intézményi súlya alapján meghatározott összeg ezeket a szempontokat egyensúlyba hozta. A GDP kizárólagos használata felborítaná az egyensúlyt, hiszen a javasolt összegben kizárólag a tagállamok gazdasági súlya tükröződne. Az új módszer az egyes tagállamokra nagyon különböző hatást fejtene ki, és a tagállamok több mint egyharmada esetében várhatóan jelentős mértékben nőne a pénzbírság javasolt összege. A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy az „n” együtthatónak továbbra is függnie kell mind a GDP-től, mind pedig a tagállam intézményi súlyától. Ez a közlemény részletesen bemutatja, hogy a Bizottság hogyan kívánja a javasolt pénzbírság összegének kiszámítására alkalmazott eddigi módszer kiigazításával megőrizni ezt az egyensúlyt.

2.   Az „n” együttható felülvizsgálata

A Bíróság többször kimondta, hogy a Bizottság által a pénzbírság javasolt összegének kiszámítása érdekében alkalmazott módszer megfelelő mód arra, hogy tükrözze az érintett tagállam fizetési képességét úgy, hogy emellett fenntartja az egyes tagállamok közötti észszerű különbséget. (8)

2018. november 14-én hozott ítéletében (9) azonban a Bíróság rámutatott arra, hogy 2017. április 1-jén változás következett be az Európai Közösséget létrehozó szerződésben (EK-Szerződés) meghatározott tanácsi szavazási rendszerhez képest. (10) Kimondta, hogy emiatt az „n” együttható nem veheti többé figyelembe az egyes tagállamok tanácsi szavazati súlyát, ezért annak elsősorban a tagállamok bruttó hazai termékén (GDP) kell alapulnia.

Az „n” együttható felépítése

A Bizottság álláspontja szerint az „n” együtthatónak a tagállamok fizetési képessége mellett a tagállamok intézményi súlyát is figyelembe kell vennie. Ez azt jelenti, hogy az „n” együttható számításának módszere nem nyugodhat egyedül az egyes tagállamok demográfiai vagy gazdasági súlyán, hanem azt is figyelembe kell vennie, hogy az Európai Unió intézményi berendezkedésében minden tagállamhoz hozzárendelhető egy rá jellemző érték.

A Bíróság ítélete miatt az intézményi súlyt új módszerrel kell figyelembe venni a bírság összegében. Annak érdekében, hogy fennmaradjon az egyensúly a tagállam fizetési képessége és intézményi súlya között, a Bizottság az „n” együtthatót két mennyiség: a GDP, valamint a tagállam európai parlamenti mandátumainak száma (11) alapján fogja meghatározni. A Bizottság szerint az EU alapszerződései által ma kínált lehetőségek közül ez a legjobb az intézményi súly figyelembevételére.

Az egyes tagállamok „n” együtthatóinak tartománya

Az „n” együttható számításában azért is kell megtartani a tagállamok intézményi súlyának figyelembevételét, mert a GDP kizárólagos alkalmazása jelentős mértékben megnövelné az egyes tagállamok „n” együtthatói közötti különbségeket. A legkisebb és a legnagyobb „n” együttható közötti különbség ma 55, amely 312-re nőne, ha kizárólag a GDP-ből indulnánk ki.

Ha az „n” együttható számításában a tagállamok európai parlamenti mandátumainak számát is figyelembe vesszük, azzal észszerű határok között tarthatjuk a tagállamok közötti eltérések mértékét.

Továbbá a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az „n” együttható új számítási módszerének olyan összegeket kell eredményeznie, amelyek nem hoznak létre igazságtalan különbségeket a tagállamok között, és a lehető legközelebb maradnak a jelenlegi számítási módszer által szolgáltatott összegekhez, amelyek arányosak is, és kellő visszatartó erővel is rendelkeznek. A kapott összegek több esetben kisebbek lesznek a jelenlegieknél, de ezzel közelebb kerülnek a Bíróság gyakorlatához, a Bíróság ugyanis általában a Bizottság által javasoltnál alacsonyabb összegű bírságokat szab ki.

Referenciaérték az „n” együttható számításához

A Bizottság eddig Luxemburg „n” együtthatóját használta fel referenciaértékként. Ez a hagyomány abból a korból ered, amikor még Luxemburgnak volt a legkisebb GDP-je a tagállamok között. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy másik, napjaink gazdasági és politikai valóságát jobban tükröző referenciaértékre kell áttérni. Ezért a Bizottság a jövőben a referenciaértékként figyelembe vett „n” együtthatót egy, a két alaptényezőből: a GDP-ből és az európai parlamenti mandátumok számából képzett középértékként számítja majd. (12) A középértékek azt is biztosítják, hogy a referenciaérték stabil maradjon az idők folyamán.

A tényezők kiigazítás nélküli használata azonban a jelenleginél kisebb referenciaértéket eredményez az „n” együttható számításához. Ezért kiigazításra van szükség ahhoz, hogy a Bizottság által javasolt összegek továbbra is arányosak legyenek és kellő visszatartó erővel rendelkezzenek. Egy 4,5-ben megállapított kiigazító tényező közel hozza a végeredményt a mai összegekhez, és egyúttal azt is biztosítja, hogy egyetlen tagállam esetében se következzen be növekedés. A Bizottság ezért a napi kényszerítő bírság és az egyösszegű átalánybírság számításában felhasznált standard átalányösszegeket a következőképpen igazítja ki:

—	standard átalányösszeg a napi kényszerítő bírsághoz: 4,5 × 690 EUR = 3 105 EUR,

—	standard átalányösszeg az egyösszegű átalánybírsághoz: 4,5 × 230 EUR = 1 035 EUR.

Ugyanezt a logikát követve az egyes tagállamok minimális egyösszegű átalánybírságának összegét is úgy határozzuk meg, hogy a referenciaként jelenleg figyelembe vett 571 000 EUR minimális egyösszegű átalánybírságot megszorozzuk az új „n” együtthatóval. Annak érdekében, hogy a javasolt összegek arányosak legyenek és kellő visszatartó erővel rendelkezzenek, erre az összegre is alkalmazni kell a kiigazító tényezőt: 4,5 × 571 000 EUR = 2 569 500 EUR. Ezeket az összegeket a Bizottság az infláció figyelembevétele érdekében évente módosítani fogja.

A tagállamonként kiadódó „n” együtthatókat az I. melléklet, a számított minimális egyösszegű átalánybírságokat pedig a II. melléklet tartalmazza.

3.   Alkalmazás

A Bizottság az e közleményben foglalt számítási módszert e közleménynek a Hivatalos Lapban való közzétételétől fogva fogja alkalmazni a Bíróságnak javasolt pénzbírságok összegének meghatározására. A Bizottság az e közleményben foglalt számítási módszert legkésőbb öt évvel a közlemény elfogadása után felülvizsgálja.

Függetlenül attól, hogy az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépéséről rendelkező megállapodás (13) hatályba lép-e vagy sem, amikor a kilépés joghatályossá válik, a Bizottság újraszámítja az érintett átlagokat, és megfelelő módon kiigazítja az I. és a II. mellékletben található számértékeket.

---

(1)  SEC(2005) 1658, 10.3. pont.

(2)  SEC(2005) 1658, 14. pont.

(3)  Lásd különösen a SEC(2005) 1658 jelű átdolgozott közleményt, „Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 260. cikke (3) bekezdésének végrehajtása” című közleményt (HL C 12., 2011.1.15. 1. o.), valamint az „Uniós jog: jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén” című közleményt (HL C 18., 2017.1.19., 10. o.).

(4)  Az Európai Közösséget létrehozó szerződés (EK-Szerződés) 171. cikke szerinti kényszerítő bírság számításának módszere (HL C 63., 1997.2.28., 2. o.).

(5)  SEC(2005) 1658, 14. pont.

(6)  Az EK-Szerződés egykori rendelkezései szerint.

(7)  A Bíróság 2018. november 14-i ítélete, Bizottság kontra Görögország, C-93/17.

(8)  Bizottság kontra Görögország, C-93/17, EU:C:2018:903, 132. pont.

(9)  Bizottság kontra Görögország, C-93/17, EU:C:2018:903, 138. és 142. pont.

(10)  A rendszert felváltotta az EUSZ 16. cikkének (4) bekezdése szerinti kettős többségi rendszer. Az EK-Szerződésben meghatározott tanácsi szavazási rendszerben minden tagállamot meghatározott számú szavazat illetett meg. A Lisszaboni Szerződés szerint minden tagállamnak egyetlen szavazata van a Tanácsban, és a minősített többséghez az szükséges, hogy a tagállamok legalább 55 %-a szavazzon igennel, és az igennel szavazó tagállamok az EU népességének legalább 65 %-át képviseljék. Ezekből a szabályokból nem származtathatók egyértelműen szavazati súlyok, ennélfogva ez a rendszer nem használható fel a korábbival azonos módon a számításokban.

(11)  Lásd a jelenlegi parlamenti ciklus tekintetében az Európai Parlament összetételének megállapításáról szóló, 2013. június 28-i 2013/312/EU európai tanácsi határozat (HL L 181., 2013.6.29., 57. o.) 3. cikkét, a 2019. július 2-án kezdődő következő parlamenti ciklus tekintetében pedig a 2018. június 28-i (EU) 2018/937 európai tanácsi határozat 3. cikkét.

(12)  A számítás a következőképpen történik: az „n” együttható egy mértani középérték, amelyet egy, a tagállamok GDP-jét leíró tényező és egy, a tagállamok európai parlamenti mandátumainak számát leíró tényező szorzatának négyzetgyökeként számítunk. Képlettel: , ahol GDP n az adott tagállam GDP-je millió euróban, GDP avg az EU-28 átlagos GDP-je, Seat n az adott tagállam európai parlamenti mandátumainak száma, Seat avg pedig az összes tagállam európai parlamenti mandátumai számának átlaga.

(13)  A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás, ahogyan azt a megállapodásnak az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség nevében történő aláírásáról szóló tanácsi határozat elfogadására irányuló javaslat melléklete tartalmazza (COM(2018) 833 final).