Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A fogyatékossággal élő személyek jogaival kapcsolatos, 2020–2030 közötti időszakra vonatkozó menetrend kialakítása: az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság hozzájárulása

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2020/C 97/06)

Előadó:

Ioannis VARDAKASTANIS

Közgyűlési határozat:	2019.1.24.
Jogalap:	eljárási szabályzat 32. cikk (2) bekezdés
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.11.15.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.12.11.
Plenáris ülés száma:	548.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	178/1/2

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogaival kapcsolatos, 2020–2030-as időszakra vonatkozó menetrend (a továbbiakban: a menetrend) kidolgozása során alaposan vegye fontolóra a következő ajánlásokat és következtetéseket annak érdekében, hogy teljesebb körűen hajtsa végre a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, valamint eleget tegyen a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend és – a fogyatékossággal élőket tizenegy helyen megemlítő – fenntartható fejlődési célok keretében vállalt kötelezettségeinek. Az EGSZB különösen a következőket ajánlja:

1.2.

Az Európai Bizottság minden főigazgatósága és ügynöksége, valamint az összes uniós intézmény rendelkezzen a fogyatékossággal foglalkozó kapcsolattartóval, a fogyatékossággal kapcsolatos kérdések horizontális jellegét tekintve pedig a központi kapcsolattartó az Európai Bizottság főtitkársága alá tartozzon, és az említett kapcsolattartókból álló „fogyatékossággal élők jogaival foglalkozó bizottság” felügyelje a menetrend végrehajtását. Mivel most már lesz egyenlőségért felelős biztos, ugyancsak alapvetően fontos, hogy a Jogérvényesülési Főigazgatóságon belül is legyen fogyatékosügyi kapcsolattartó.

1.3.

Az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács között hozzanak létre egy olyan intézményközi mechanizmust (1), amelynek keretében az említett intézmények elnökei minden mandátumidőszak elején összeülnének. Az EGSZB szorgalmazza továbbá, hogy ennek előmozdítása érdekében a Tanácson belül hozzanak létre egy a fogyatékosság kérdésével foglalkozó munkacsoportot.

1.4.

Az uniós intézmények vegyék igénybe a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményhez kapcsolódó uniós nyomonkövetési keretrendszerhez rendelkezésre bocsátott összes szükséges eszközt, emberi erőforrást és pénzügyi támogatást annak biztosítása érdekében, hogy a keretrendszer az egyezmény 33. cikke (2) bekezdésének megfelelően be tudja tölteni a szerepét.

1.5.

Hozzák létre az Európai Akadálymentesítési Testületet az akadálymentességgel kapcsolatos uniós jogszabályok végrehajtásának nyomon követésére.

1.6.

Az Európai Bizottság vizsgálja felül a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményből és az uniós jogból fakadó, a tagállamokkal megosztott hatásköreit, hogy megállapíthassa, mely területeken tud az EU együttműködni a tagállamokkal a végrehajtás érdekében. E célból ki kell dolgozni egy hatásköri nyilatkozatot, felül kell vizsgálni a kizárólagos uniós hatáskörök nyilatkozatát, és meg kell kötni a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény fakultatív jegyzőkönyvét.

1.7.

Az Európai Bizottság a menetrendben érvényesítse a szociális pillér elveit, valamint fogalmazzon meg konkrét javaslatokat a fogyatékossággal élő személyek társadalmi befogadására vonatkozó 17. elv megvalósításával kapcsolatban.

1.8.

Hozzanak konkrét intézkedéseket a menetrend végrehajtására. Az alábbi intézkedések a legsürgősebbek: jogszabályokat kell elfogadni a fogyatékosság alapján történő megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről (2); irányelvet kell alkotni, amely a fogyatékossággal élő személyek szabad mozgását elősegítendő uniós szinten összehangolja a fogyatékosságértékelés elismerését; intézkedéseket kell hozni, amelyek garantálják a fogyatékossággal élő személyek uniós szintű politikai szerepvállaláshoz való jogát; iránymutatást kell adni a tagállamok számára, hogy ugyanezt nemzeti szinten is biztosítsák; kötelező érvényű jogszabályokat kell hozni az épített környezetre vonatkozó akadálymentesítési szabványok összehangolására; intézkedésekre van szükség a munkahelyek észszerű alkalmazkodására vonatkozó minimumszabályok harmonizálására, valamint iránymutatásokat kell kidolgozni a rokkantsági ellátások mértékére és a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó minimumszabályokról, beleértve a független életvitel támogatását és – amennyiben lehetséges – a személyes segítségnyújtás biztosítását a tagállamokban.

1.9.

Az összes uniós gazdasági, szociális és környezetvédelmi politikán – és mindenekelőtt a nemi esélyegyenlőségi stratégián, az ifjúsági garancián, a zöld megállapodáson, a gyermekgarancián és az idősödésről szóló tervezett zöld könyvön – belül vegyék figyelembe a fogyatékossággal élők egyenjogúságával kapcsolatos kérdéseket.

1.10.

Az uniós intézmények és a tagállamok fogadjanak el egy az ifjúsági garanciához hasonló fogyatékosjogi garanciát, amelynek célja, hogy a fogyatékossággal élő személyek helyet kapjanak a munkaerőpiacon, a szakmai gyakorlatokon, a munkaközvetítésben és a továbbképzésben.

1.11.

Az uniós költségvetés jobban támogassa a fogyatékossággal élőket azáltal, hogy beruház új támogató-segítő technológiák fejlesztésébe, forrásokat különít el az Erasmus+ programok hozzáférhetőségének javítására a fogyatékossággal élők részvételének növelése érdekében, finanszírozza az intézményiről a családi és közösségi alapú gondozásra és az önálló életvitelre való átállást – erős tagállami szintű nyomonkövetési és értékelési mechanizmusokkal kiegészítve –, valamint stratégiai beruházásként uniós forrásokat fordít a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény tagállamokban történő végrehajtására, különösen azokon a területeken, ahol az EU nem rendelkezik teljes hatáskörrel.

1.12.

A menetrendnek hozzá kellene járulnia a fogyatékossággal élő személyek jogainak az uniós külső tevékenységek keretében történő előmozdításához.

1.13.

A menetrend szempontjából központi jelentőséget kell tulajdonítani annak, hogy az Eurostat javítsa a fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatos adatgyűjtést és -közlést.

1.14.

A menetrendbe világos és kézzelfogható referenciaértékeket, valamint mérhető mutatókat kell beépíteni, különösen a fogyatékossággal élő nők, lányok, fiatalok, idősek, menekültek, migránsok és LMBTI-k tekintetében.

1.15.

Az Európai Bizottság az európai szemeszter keretében gyakoroljon nyomást a tagállamokra, hogy azok dolgozzák ki saját nemzeti fogyatékossági stratégiájukat az egyenlőségi elv általános érvényesítésének előmozdítására, valamint nemzeti reformprogramjuk keretében foglalkozzanak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény végrehajtásával.

1.16.

A menetrend terjedjen ki a fogyatékossággal élő személyeknek az egyezményben foglalt jogaival kapcsolatos tudatosság növelésére.

1.17.

Az uniós és nemzeti szintű szociális párbeszéd során, illetve amikor a szociális partnerek kollektív szerződéseket kötnek, hangsúlyozottan vegyék figyelembe a fogyatékossággal élő személyek jogait és az erről szóló egyezmény végrehajtását, teljeskörűen konzultálva és együttműködve a fogyatékosügyi szervezetekkel.

1.18.

Biztosítsák a fogyatékosügyi szervezetek és a civil társadalmi szervezetek teljeskörű és aktív bevonását a menetrend kidolgozásába, végrehajtásába és irányításába.

2.   Bevezetés

2.1.

Mivel a stratégiát a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló – az EU és a tagállamok által aláírt és ratifikált – egyezmény által meghatározott kerettel összhangban fogják kidolgozni és végrehajtani, az EGSZB hangsúlyozza, hogy a menetrendnek eszközként kell szolgálnia ahhoz, hogy érdemben lehessen foglalkozni az említett egyezmény hatókörébe tartozó összes kérdéssel.

2.2.

A jelenlegi fogyatékossági stratégiától eltérően a 2020–2030-as időszakra vonatkozó menetrendben azt is figyelembe kell venni, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény által meghatározott kötelezettségeket, valamint a fenntartható fejlődési célokhoz és a szociális jogok pilléréhez kapcsolódó kötelezettségvállalásokat nem lehet egymástól különválasztva kezelni. Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy a menetrend elnevezése „A fogyatékossággal élő személyek jogaival kapcsolatos, 2020–2030 közötti időszakra vonatkozó menetrend” legyen.

2.3.

A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által 2015-ben az Unióval kapcsolatban végzett felülvizsgálat fényében az EGSZB azt is fontosnak tartja, hogy a menetrendet a záró megjegyzések és ajánlások figyelembevételével dolgozzák ki.

2.4.

Az új menetrendnek az összes uniós jogszabály és szakpolitika horizontális, átfogó felülvizsgálatán kell alapulnia, továbbá összhangban kell állnia a többi uniós kezdeményezéssel és stratégiával annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménnyel való teljeskörű harmonizációt. Emellett a fogyatékosság „emberi jogi” megközelítését is tükröznie kell, valamint integrálnia kell a szociális és digitális jogokkal kapcsolatos legújabb fejleményeket is.

2.5.

Figyelembe véve a fogyatékossággal élő személyek bizonyos csoportjainak sebezhetőségét, a menetrend minden területén külön figyelmet kell szentelni a fogyatékossággal élő nőknek, gyermekeknek, fiataloknak, időseknek, menekülteknek, migránsoknak, LMBTI-knek, valamint hajléktalanoknak.

3.   A fogyatékossággal élők jogaira vonatkozó európai menetrend alapelvei

3.1.

A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 3. cikkében meghatározott általános elvekkel összhangban az EGSZB úgy véli, hogy a menetrendnek a fogyatékosság kérdését érvényesítenie kell a fogyatékossággal élő személyek életét érintő valamennyi uniós szakpolitikában és jogszabályban. A menetrendnek védenie kell a következő elveket: megkülönböztetésmentesség, akadálymentesség, részvétel és bevonás, esélyegyenlőség, nemek közötti egyenlőség, a veleszületett méltóság és az egyéni autonómia tiszteletben tartása, a fogyatékossággal élő személyek elfogadása az emberi sokszínűség és az emberiség részeként, illetve a fogyatékossággal élők fejlődési képességeinek és az identitásuk megőrzéséhez fűződő joguknak az elismerése.

4.   A fogyatékossággal élők jogaira vonatkozó európai menetrend hatóköre

4.1.   A megkülönböztetés és az egyenlőtlenségek elleni küzdelem (3)

4.1.1.

Az európaiak fele vélekedik úgy, hogy a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés széles körben elterjedt az Unióban, és ennek mértéke tovább növekszik (4). Az EGSZB ezért a következőket sürgeti:

4.1.2.

Az uniós intézmények tegyenek lépéseket egy (a fogyatékossággal élőkkel szembeni) megkülönböztetés elleni horizontális irányelv elfogadása érdekében, amely az élet minden területén védelmet nyújtana a fogyatékossággal élő személyek számára a hátrányos megkülönböztetéssel szemben. Az irányelv a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés egyik formájaként ismerje el, ha az élet bármely területén megtagadják az észszerű alkalmazkodást, valamint ismerje el a megkülönböztetés egyéb formáit is, többek között a kapcsolaton alapuló megkülönböztetést, illetve a halmozott és az interszekcionális megkülönböztetést.

4.1.3.

Az uniós intézmények gyorsítsák fel az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Egyezményének (isztambuli egyezmény) elfogadását, és hozzanak konkrét intézkedéseket a nemi alapú erőszak megelőzésére, leküzdésére és szankcionálására.

4.1.3.1.

Az összes uniós intézmény közjogi munkáltatóként biztosítsa az akadálymentességet, például gondoskodjon akadálymentes belső és külső weboldalakról, illetve olyan humánerőforrás-politikákról és eljárásokról, amelyek a fogyatékossággal élő munkavállalók számának növelésére és az Európai Iskolák inkluzivitásának javítására irányulnak.

4.1.3.2.

Az uniós intézmények gondoskodjanak az ahhoz szükséges intézkedésekről, hogy uniós források felhasználásával biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek számára a hiányzó esélyegyenlőséget. Nagyobb figyelmet kell szentelni azoknak, akik nemzetiség, kor, faji vagy etnikai származás, nem, vallás vagy meggyőződés, nemi identitás és szexuális irányultság alapján halmozott, illetve interszekcionális megkülönböztetéssel szembesülnek.

4.1.3.3.

Az EGSZB korábbi ajánlásait követve a közös rendelkezésekről szóló 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) (a 2014–2020-as időszakra vonatkozó CPR-rendelet) 7. cikkét foglalják bele a javasolt új, a 2021–2027-es időszakra vonatkozó CPR-rendeletbe, és ezt az alapelvet közvetlenül építsék be az ERFA-ról szóló rendeletjavaslat főszövegébe. Ezenkívül írják elő, hogy a programok csak akkor részesülhetnek uniós forrásokból, ha a fogyatékossággal élők számára biztosítják az akadálymentességet.

4.1.3.4.

Az uniós intézmények az összes uniós gazdasági, szociális és környezetvédelmi politikán – konkrétan a nemi esélyegyenlőségi stratégián, az ifjúsági garancián, a zöld megállapodáson, a gyermekgarancián és az idősödésről szóló tervezett zöld könyvön – belül vegyék figyelembe a fogyatékossággal élők egyenjogúságával kapcsolatos kérdéseket.

4.1.3.5.

Az Európai Bizottság mozdítsa elő, hogy a jogképességre vonatkozó tagállami jogszabályok megfeleljenek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménynek (6), és segítse elő a tagállamok közti tapasztalatcserét.

4.2.   A teljeskörű részvétel és a szabad mozgás biztosítása

4.2.1.

A fogyatékossággal élő személyek esetében még mindig akadályokba ütközik a szabad mozgás jogának gyakorlása az Unióban, mert nem történt meg a fogyatékosság felmérésének harmonizált elismerése, valamint másik tagállamba történő költözéskor nem tudják átvinni a támogatási szolgáltatásokra és a juttatásokra való jogosultságukat. A továbbra is alkalmazott intézményi gondozás, a közösségi alapú szolgáltatásokba való beruházások hiánya és az alapvető szolgáltatások akadálymentesítésének általános hiánya ugyancsak akadályozza a fogyatékossággal élő személyek társadalmi szerepvállalását. Az EGSZB ezért a következőket sürgeti:

4.2.2.

Az Európai Bizottság tegyen javaslatot egy olyan irányelvre, amely összehangolja a tagállamok között mozgó személyek fogyatékosságértékelésének elismerését. Ezzel az irányelvvel az uniós intézményeknek védeniük kell a fogyatékossággal élő személyek szabad mozgáshoz való jogát azáltal, hogy biztosítják a szociális ellátások hordozhatóságát, akár a származási tagállambeli folyósítások fenntartásával, akár a lakóhely szerinti új tagállamtól kapott ellátással, akár a kettő közötti fokozatos átmenettel. A más tagállamba költöző fogyatékosok számára biztosítani kell az egyenértékű jogokat és a szolgáltatásokra való jogosultságot. Ezt összehangolt módon kell megvalósítani, ami megkönnyíti e jogosultságok (7), többek között a személyi segítségnyújtás zavartalan és gyors hordozhatóságát.

4.2.2.1.

Az uniós intézmények biztosítsák, hogy uniós forrásokat soha ne használjanak a fogyatékossággal élő személyek intézményi elhelyezésének előmozdítására (8), hanem aktívan fordítsák közösségi és családalapú szolgáltatásokba való beruházásokra. Alapvető fontosságú, hogy az Európai Szolidaritási Testületben részt vevő fiatalokat ne küldjék ki olyan intézményi gondozási környezetbe, amely állandósítja a szegregációt. Forrásokat kell szánni arra is, hogy a jelenleg intézményben dolgozó munkavállalóknak a fogyatékossággal élők részvételével kidolgozott képzést nyújtsanak ahhoz, hogy közösségi alapú, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménnyel kompatibilis gondozást tudjanak végezni. Az Európai Bizottságnak emellett – annak érdekében, hogy ösztönözze a tagállamok áttérését a közösségi alapú gondozási alternatívákra – fel kell hívnia a figyelmet arra, hogy a gondozóintézetek milyen károkat okoznak a fogyatékossággal élőkben.

4.2.2.2.

Az uniós intézmények kezeljék prioritásként a kultúrához és a szabadidős tevékenységekhez való hozzáférést uniós források felhasználásával, mégpedig oly módon, hogy uniós támogatás nyújtásával minden tagállamban előmozdítják és formalizálják az európai fogyatékossági igazolvány használatát.

4.2.2.3.

Az uniós intézmények a polgárokkal való párbeszéd során igény esetén biztosítsák a jelnyelv, a Braille-írás és a könnyen olvasható szövegek használatát.

4.2.2.4.

Az uniós intézmények indítsanak politikai kezdeményezéseket annak érdekében, hogy felszámoljanak minden olyan akadályt, amely gátolja a fogyatékossággal élő személyek politikai szerepvállalását és megfosztja őket a szavazáshoz való joguktól és a választhatóság jogától, különös tekintettel az értelmi fogyatékossággal vagy a mentális egészséget érintő problémákkal élő személyekre, akik kiemelten hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnek. Az Európai Bizottságnak a választási folyamat teljeskörű akadálymentesítéséről is gondoskodnia kell. Az Európai Bizottságnak e célból elő kell segítenie, hogy minden tagállam biztosítsa a fogyatékossággal élő polgárai részére a nemzeti, regionális és helyi választási folyamatokban való politikai részvételt.

4.2.2.5.

Az uniós intézmények fogadjanak el megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi fogyatékossággal élő személy gyakorolhassa az uniós szerződésekben és jogszabályokban rögzített jogok mindegyikét, ösztönözzék a nem kényszerítő intézkedéseket és a fogyatékossággal élő személyek támogatott döntéshozatalát, valamint biztosítsák minden fogyatékossággal élő személy szabadságát és biztonságát.

4.2.2.6.

Az uniós intézmények nemzeti és uniós szinten egyaránt mozdítsák elő a fogyatékossággal élő személyeknek és szervezeteiknek valamennyi döntéshozatali eljárásba való strukturált bevonását, valamint finanszírozzák a fogyatékosügyi szervezetek kapacitásépítését. Az Európai Bizottságnak és a többi uniós szervnek azt is biztosítania kell, hogy a fogyatékossággal élő személyek könnyen részt tudjanak venni nyilvános konzultációkon.

4.3.   Az akadálymentesítés biztosítása minden környezetben

4.3.1.

A nem akadálymentesített közterületek, épületek, közlekedési infrastruktúrák és technológiák még mindig túl sok fogyatékossággal élő személyt gátolnak az aktív társadalmi szerepvállalásban, és a biztonságukat is veszélyeztetik. Az EGSZB ezért a következőket sürgeti:

4.3.1.1.

Az Európai Bizottság tegyen konkrét intézkedéseket az Egyesült Államok Akadálymentesítési Testületéhez hasonló Európai Akadálymentesítési Testület létrehozása és az akadálymentességgel kapcsolatos uniós jogszabályok végrehajtásának nyomon követése érdekében, és ezekkel az intézkedésekkel segítse elő az akadálymentesítési normák és iránymutatások kidolgozását, a bevált gyakorlatok megosztását és a reprezentatív fogyatékosügyi szervezetek akadálymentesítésben való érdemi részvételét.

4.3.2.

Az uniós intézmények maguk is törekedjenek a legszigorúbb akadálymentesítési normák bevezetésére mind a fizikai infrastruktúra és a szolgáltatások terén, mind digitális téren, és biztosítsanak teljes akadálymentességet a fogyatékossággal élő személyek számára az uniós közigazgatás összes weboldalán és kapcsolatfelvételi űrlapján.

4.3.2.1.

Az uniós intézmények jogalkotási és egyéb eszközök igénybevételével – például szabványosítás útján – pótolják az európai akadálymentesítési intézkedéscsomag hiányosságait, hogy az épített környezet tekintetében minden szempontból összehangolják az akadálymentesítéssel kapcsolatos minimumszabályokat (9) mind a városi, mind a vidéki területeken, az értelmi és/vagy pszichoszociális fogyatékossággal élő személyekre vonatkozó rendelkezésekről sem feledkezve meg.

4.3.2.2.

Az Európai Bizottság vizsgálja felül, terjessze ki és erősítse meg a fogyatékossággal élő személyek utasjogait például oly módon, hogy új jogalkotási javaslatot tesz közzé a multimodális közlekedésről, felülvizsgálja a légi járműveken utazó, fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló 1107/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (10), felszámolja, összehangolja és részletesen meghatározza a „visszautasított beszállás” eseteit, valamint javítja a többi meglévő rendeletet.

4.3.2.3.

A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól szóló új uniós rendeletben az uniós intézmények határozottan lépjenek fel a vasúti segítségnyújtás iránti igény előzetes bejelentése tekintetében előírt időtartam megszüntetésével kapcsolatban.

4.3.2.4.

Az Európai Bizottság mozdítsa elő a vasúti közlekedés további akadálymentesítését (11), biztosítva, hogy a tagállamok gondoskodjanak az összes vasúti peron akadálymentesítéséről, valamint megkönnyítsék a vasúti kocsik megközelíthetőségét. Ez azonban nemcsak az új szerkezeteket érinti, hanem a meglévő infrastruktúra átalakítását is.

4.3.2.5.

Az Európai Bizottság nyújtson iránymutatást a tagállamok számára azzal kapcsolatban, hogy a fogyatékossággal élőkre tekintettel hogyan hajtsák végre a bűncselekmények áldozatait, illetve a bűncselekmények elkövetésével gyanúsított vagy vádolt személyeket megillető eljárási jogokra vonatkozó közös minimumszabályokról szóló uniós irányelveket (12), ideértve az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésben érintett szereplők fogyatékossággal élő személyek jogaival kapcsolatos képzését is. A fogyatékosügyi szervezeteket együttműködő szervezeteknek kell tekinteni, és e szervezeteknek különleges státusszal kell rendelkezniük, amely legitimálja őket a bíróság előtt.

4.3.2.6.

Az Európai Bizottság biztosítsa, hogy az akadálymentesítés az uniós forrásokhoz való hozzáférés jogosultsági feltételei közé tartozzon (13).

4.3.2.7.

Az Európai Bizottság ruházzon be a fogyatékossággal élő személyeknek szánt új segítő technológiák és eszközök kifejlesztésére irányuló kutatásba.

4.3.2.8.

Az akadálymentesítést tekintsék a fenntarthatósági intézkedések részének – pl. az építőiparban és a közlekedésben –, és a mindenki javát szolgáló zöldebb Európa megteremtése előfeltételének.

4.3.2.9.

Az Európai Bizottság támogassa a tagállamokat az új és meglévő épített környezet, különösen a lakóépületek akadálymentesítésének javításában, valamint az összes közlekedési hálózat személyzete számára a hozzáféréssel kapcsolatos segítségnyújtás tekintetében nyújtott képzésekben.

4.3.2.10.

Az Európai Bizottságnak segítenie kell a tagállamokat annak biztosítása érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára hozzáférést biztosítsanak a segítő eszközökhöz, technológiákhoz és szolgáltatásokhoz, illetve támogatást nyújtsanak azok igénybevételéhez függetlenül attól, hogy mely uniós ország kínálja azokat.

4.3.2.11.

Az Európai Bizottság segítse a tagállamokat annak garantálásában, hogy a közbeszerzések esetében akadálymentes hozzáférést biztosítsanak a fogyatékossággal élő polgárok, kedvezményezettek és közalkalmazottak számára.

4.3.2.12.

Az Európai Bizottság biztosítsa a tagállamok számára a weblapok akadálymentesítéséről szóló irányelv megfelelő és időben történő átültetéséhez szükséges támogatást.

4.4.   A magas színvonalú foglalkoztatás és szakképzés előmozdítása

4.4.1.

A fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatási rátája (48,1 %) továbbra is aránytalanul alacsony a fogyatékosság nélkül élő személyekéhez képest (73,9 %). A fogyatékossággal élő nők foglalkoztatása jóval alacsonyabb (14). Az EGSZB ezért a következőket sürgeti:

4.4.2.

Az Európai Bizottság tegyen javaslatot olyan intézkedésekre, amelyek Unió-szerte összehangolják az azzal kapcsolatos követelményeket, hogy mit kötelesek a munkáltatók kínálni, illetve milyen támogatást kell a kormányzatoknak nyújtaniuk a munkáltatók részére ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő munkavállalók számára biztosítsák az igényeikhez való észszerű alkalmazkodást (15).

4.4.3.

Az uniós intézmények mutassanak példát a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatását illetően, és az intézményeken és az uniós közigazgatáson belül növeljék a fogyatékossággal élő alkalmazottak arányát.

4.4.3.1.

Az Európai Bizottság vizsgálja meg a tagállamok által a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatásának előmozdítása érdekében alkalmazott kvótarendszer hatékonyságát azzal a céllal, hogy terjessze a bevált gyakorlatokat és adott estben az uniós közigazgatásban is hasonló rendszert vezessen be.

4.4.3.2.

Az uniós intézmények intézkedjenek annak érdekében, hogy uniós forrásokat fordítsanak a fogyatékossággal élő személyek javát szolgáló képzési, foglalkoztatási és munkahelyi mobilitási kezdeményezésekre, beleértve a szociális, illetve szociális gazdasági vállalkozások támogatását is, az egyezménynek megfelelően az inkluzív foglalkoztatás valamennyi típusát előmozdítva, és különös hangsúlyt helyezve a fogyatékossággal élő fiatalokra, nőkre, migránsokra, menekültekre és idősebb munkavállalókra (16). Hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a fogyatékossággal élő személyek támogatást kapjanak annak a területnek a kiválasztásában, amelyen dolgozni szeretnének, továbbá beruházásokra van szükség a szakmai rehabilitációval, a munkahely megtartásával, a szakmai előmenetellel és a munkába való visszatéréssel kapcsolatos politikák terén is, különös tekintettel az újonnan megjelenő szakmákhoz szükséges készségek fejlesztésére.

4.4.3.3.

Az uniós intézmények és a tagállamok fogadják el az ifjúsági garanciához hasonló fogyatékosjogi garanciát, amelynek célja, hogy a fogyatékossággal élő személyek helyet kapjanak a munkaerőpiacon, a szakmai gyakorlatokon, a munkaközvetítésben és a továbbképzésben. Egy a fogyatékkal élők foglalkoztatására irányuló kezdeményezés révén pénzügyi forrásokat kellene elkülöníteni e cél támogatására.

4.4.3.4.

Az Európai Bizottság adja meg a tagállamoknak a szükséges támogatást ahhoz, hogy teljeskörűen végrehajtsák a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló (EU) 2019/1158 európai parlamenti és tanácsi irányelvet (17), lehetővé téve a fogyatékkal élő személyek szülei számára, hogy megfelelő szabadságot kapjanak és rugalmas munkaszervezéssel dolgozhassanak, és az Európai Bizottság érje el, hogy maguk a fogyatékkal élők is legyenek jogosultak ugyanilyen rugalmasságra.

4.4.3.5.

Az európai szemesztert és a jogalkotást eszközként kell használni annak biztosításához, hogy a fogyatékossággal élő munkavállalók számára a fogyatékosság nélkül élő munkavállalókkal megegyező mértékű, megfelelő/megállapodás szerinti bért fizessenek, amely a minimálbérnél soha nem lehet alacsonyabb. Az Európai Bizottságnak uniós forrásokat felhasználva felül kellene vizsgálnia a hosszú betegszabadságból visszatérő, esetleg szerzett fogyatékossággal élő munkavállalók visszailleszkedésével és rehabilitációjával kapcsolatos helyes gyakorlatokat és munkaügyi jogszabályokat.

4.4.3.6.

Az Európai Bizottság rugalmasabb rokkantsági ellátási és elosztási rendszerek biztosításával segítse a tagállamokat a munkaerőpiac átalakításával járó kockázatok csökkentésében, hogy elkerülhető legyen a szegénységtől védő biztonsági háló elvesztése, valamint fokozni lehessen a foglalkoztatást.

4.4.3.7.

Az Európai Bizottság gyakoroljon nyomást a tagállamokra, hogy nyújtsanak nagyobb segítséget a munkáltatóknak a segítő technológiákról szóló információk – és finanszírozás – megszerzése, a munkahelyek akadálymentesítésének javítása és az egyéni igényeknek megfelelő rugalmasabb munkaidő bevezetése terén. Az Európai Bizottságnak különösen támogatnia kell az arra irányuló kutatást, hogy hogyan ösztönözhető meggyőzően a fogyatékossággal élő személyek számára is alkalmas munkahelyek létrehozása.

4.4.3.8.

Az Európai Bizottság gondoskodjon a tagállamok számára a foglalkoztatás terén a hátrányos megkülönböztetést tiltó 2000/78/EK tanácsi irányelv (18) teljeskörű végrehajtásának biztosításához szükséges támogatásról. Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak emellett az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésre vonatkozó horizontális megkülönböztetésmentességi irányelv tervezetét is el kell fogadniuk, mivel az e területen elszenvedett hátrányos megkülönböztetés munkaerőpiaci diszkriminációhoz vezethet.

4.4.3.9.

Az Európai Bizottság segítse a tagállamokat a vállalati társadalmi felelősségvállalással és fogyatékossággal kapcsolatos politikák integrálásában annak érdekében, hogy a fogyatékossággal kapcsolatos kérdések a vállalatok foglalkoztatáspolitikájának részévé váljanak. Az Európai Bizottságnak annak előmozdításában is a tagállamok segítségére kell lennie, hogy a vállalatok által nyújtott nem pénzügyi információk fogyatékossággal és akadálymentesítéssel kapcsolatos szempontokat is tartalmazzanak.

4.4.3.10.

Az Európai Bizottság Unió-szerte támogassa a fogyatékossággal élő személyek jogait, hogy ugyanolyan feltételek mellett tudják gyakorolni munkaügyi és szakszervezeti jogaikat, mint mások. Ennek a szociális partnerekkel együttműködve kell történnie. Az európai sokszínűségi charták kidolgozása során konkrétan nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a képességeket illetően sokszínű munkaerő előmozdítására.

4.4.3.11.

Amikor uniós szinten szociális párbeszédet kezdenek, illetve kollektív szerződéseket kötnek, a szociális partnerek legyenek tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény végrehajtására és az érintett munkavállalók jogaira, és konzultáljanak az uniós szintű fogyatékosügyi szervezetekkel.

4.5.   Magas színvonalú, inkluzív oktatás és egész életen át tartó tanulás biztosítása

4.5.1.

A fogyatékossággal élő személyek többségi oktatáshoz való hozzáférése továbbra is nehézségekbe ütközik, ami gyakran szegregált oktatási intézményeket eredményez. Az Unióban a fogyatékossággal élő személyek egészséges társaikhoz képest átlagosan 13 %-kal nagyobb valószínűséggel válnak korai iskolaelhagyókká, és 14 %-kal kisebb a valószínűsége, hogy bekerülnek a felsőoktatásba (19). Az EGSZB ezért a következőket sürgeti:

4.5.2.

Az uniós intézmények fordítsanak uniós forrásokat az inkluzív tanulási környezetekre, a koragyermekkori fejlesztésre, az egész életen át tartó tanulást szolgáló programokra és a különböző képzési programokra, hogy ezzel is megkönnyítsék a fogyatékossággal élő személyek számára az oktatás világából a munka világába való átmenetet. A fogyatékossággal élő személyek karriermobilitását ugyancsak meg kell könnyíteni.

4.5.2.1.

Az uniós intézmények saját iskolai rendszerükön, azaz az uniós alkalmazottak gyermekei számára létrehozott Európai Iskolákon belül hozzanak konkrét intézkedéseket a fogyatékossággal élő gyermekek és fiatalok befogadásának biztosítása érdekében.

4.5.2.2.

Az Európai Bizottság tegyen konkrét lépéseket annak érdekében, hogy egyre több fogyatékossággal élő személy vehessen részt a felsőoktatásban, segítséget nyújtva a tanulmányok vagy képzés folytatása során felmerült támogatási igények kielégítéséhez és a költségek fedezéséhez.

4.5.2.3.

Az Európai Bizottság hozzon intézkedéseket az Erasmus+ programok hozzáférhetőségének és a fogyatékossággal élő személyek részvételének fokozása érdekében, segítséget nyújtva a külföldi tanulmányok vagy képzés folytatása során felmerült támogatási igények kielégítéséhez és a költségek fedezéséhez.

4.5.2.4.

Az Európai Bizottság biztosítsa a tagállamok számára a többségi oktatásban dolgozók képzéséhez és a fogyatékossággal élő gyermekekkel foglalkozó tanórai asszisztensek képzéséhez szükséges támogatást annak érdekében, hogy a hagyományos iskolákban előmozdítsák a fogyatékossággal élő gyermekek beilleszkedését. A képzésnek arra is összpontosítania kell, hogy hogyan lehet használni a segítő technológiákat a fogyatékkal élő tanulók jobb integrálására. Arra is figyelmet kell fordítani, hogy jó munkakörülményeket teremtsenek az osztályteremben, és csökkentsék az osztályok létszámát.

4.6.   A bizonytalanság, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem

4.6.1.

Az Unióban a fogyatékossággal élő személyek egészséges társaikhoz képest átlagosan 9 %-kal nagyobb valószínűséggel szembesülnek szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel (20). Az EGSZB ezért a következőket sürgeti:

4.6.1.1.

Az uniós intézmények biztosítsák, hogy az új menetrend tartalmazzon az inkluzív szociális védelmi rendszer előmozdítására szolgáló konkrét intézkedéseket, továbbá az Európai Bizottság dolgozzon ki iránymutatásokat a tagállamok számára a fogyatékossággal élő személyekre és gondozóikra vonatkozó olyan szociális védelmi minimumról, amely megfelelő életszínvonalat garantálna számukra (21). Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fogyatékossággal élő személyek – és különösen azok esetében, akik pályafutásuk során szereztek fogyatékosságot és rövidebb járulékfizetési idővel rendelkeznek a nyugdíjbiztosításhoz – a nyugdíjkorhatár elérése előtt és után is megfelelő szociális védelemben részesüljenek.

4.6.1.2.

Az Európai Bizottság szolgáljon iránymutatással az ellátások olyan irányú reformjával kapcsolatban, hogy támogatást nyújtsanak a fogyatékossághoz kapcsolódó eszközök, a segítő technológiák, az alkalmazkodás, a közlekedés stb. tekintetében felmerülő extra költségekhez. Az Európai Bizottságnak nagyobb rugalmasságra kell ösztönöznie a tagállamokat, lehetővé téve a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy a munkaerőpiacra való belépéskor megtartsák az ellátásokat. Ez azt a célt szolgálja, hogy kiegyensúlyozzák az aránytalan kiadásokat, csökkentsék a dolgozói szegénység kockázatát és ösztönözzék a foglalkoztatást.

4.6.1.3.

Az Európai Bizottság nyújtson iránymutatást a tagállamoknak a fogyatékosságértékelési eljárásokról annak érdekében, hogy ne hagyják figyelmen kívül a ritka betegséggel vagy halmozott fogyatékossággal élő személyeket. Az Európai Bizottságnak ezenkívül az európai szemeszter keretében határozottan vissza kellene tartania a tagállamokat attól, hogy csökkentsék a polgáraikat megillető rokkantsági ellátást és ezzel növeljék a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatát. Az Európai Bizottságnak fel kell kérnie a tagállamokat, hogy az egész életciklusra vonatkozóan vizsgálják felül az általuk nyújtott rokkantsági ellátások méltányosságát, biztosítva, hogy az idősebb kort megérő fogyatékossággal élők, illetve a fogyatékosságot szerző idősek ne veszítsék el jogosultságaikat.

4.6.1.4.

A szociális eredménytáblát igazítsák ki úgy, hogy figyelembe vegye a kifejezetten a fogyatékossággal élő személyek tekintetében mért adatokat. Ennek célja, hogy kiegészítsék az európai szemeszter és a szociális jogok pillére közötti, egyre erősödő kapcsolatot.

4.6.1.5.

Az Európai Bizottság biztosítsa a tagállamok számára az ahhoz szükséges támogatást, hogy megfelelően végrehajtsák az atipikus munkaszerződésekhez kapcsolódó szociális biztonságról szóló tanácsi ajánlást, valamint biztosítsák, hogy a fogyatékossággal élő személyek közül senkit – akár dolgozik, akár nem – ne fosszanak meg a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való jogtól és egyéb jogosultságoktól.

4.6.1.6.

Az Európai Bizottság támogassa a tagállamokat annak előmozdításában, hogy a fogyatékossággal élő személyek ugyanolyan feltételekkel férhessenek hozzá az egészségügyi ellátáshoz, mint mások (22).

4.6.2.

Az Európai Bizottság biztosítsa, hogy a korábban, jelenleg és a jövőben az uniós közigazgatásban foglalkoztatott, fogyatékossággal élő személyek vagy a valamilyen fogyatékossággal élő eltartott családtagok olyan átfogó egészségbiztosítással rendelkezzenek, amely a lehető legjobb orvosi ellátást és életszínvonalat tudja biztosítani számukra.

4.7.   Az Európai Unió világelsőként biztosítsa, hogy a határain belül senki ne maradjon ki

4.7.1.

Az EU világszerte a fejlesztési segélyek legjelentősebb adományozója. Az Uniónak és a tagállamoknak – a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény részes feleiként – külső tevékenységeik keretében elő kell mozdítaniuk a fogyatékossággal élő személyek jogait. Az EGSZB ezért a következőket sürgeti:

4.7.2.

Az uniós intézmények hozzanak intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az Unió által finanszírozott, harmadik országbeli intézkedések során tiszteletben tartsák a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 3.1. pontban vázolt általános elveit.

4.7.2.1.

Az uniós intézmények tegyenek lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy az EU tagjelölt és potenciális tagjelölt országai bizonyítsák, hogy az uniós tagállamokkal azonos szintű jogvédelmet garantálnak a fogyatékossággal élő személyek számára. Az Európai Bizottságnak azt is biztosítania kell, hogy a pénzügyi előcsatlakozási támogatási eszközöket a fogyatékossággal élő személyek helyzetének javítására fordítsák.

4.7.2.2.

Az Európai Bizottság a sürgősségi és a humanitárius segítségnyújtás keretében hívja fel a figyelmet a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményre és a fogyatékossággal élő személyek szükségleteire, többek között az akadálymentességre, valamint hívja fel az uniós küldöttségek figyelmét a fogyatékossághoz kapcsolódó kérdésekre.

4.7.2.3.

Az uniós intézmények egyértelműen kövessék nyomon a fejlesztési politikáról kialakított európai konszenzust, és támogassák az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottsága (DAC) által meghatározott, a fogyatékossággal kapcsolatos mutatók figyelembevételét a világszerte megvalósuló uniós együttműködési programokon, projekteken és tevékenységeken belül.

4.7.2.4.

Az uniós intézmények biztosítsák a menedékkérőként vagy menekültként az Unióba érkező, fogyatékossággal élő személyek jogainak tiszteletben tartását, valamint gondoskodjanak arról, hogy ezek a személyek elegendő és megfelelő támogatásban részesüljenek, illetve nyújtsanak támogatást azok számára, akik az országukból való menekülés folyamán szereztek fogyatékosságot.

4.7.2.5.

Az Európai Bizottság segítse a tagállamokat abban, hogy a nem uniós országokkal folytatott párbeszéd keretében a fogyatékossághoz kapcsolódó kérdésekkel is foglalkozzanak. Az Európai Bizottságnak azon is dolgoznia kell, hogy a nemzetközi fórumok (ENSZ, Európa Tanács, OECD) keretében előmozdítsa a fogyatékosságot érintő kérdésekkel kapcsolatos megállapodásokat és kötelezettségvállalásokat.

4.7.2.6.

Az Európai Bizottság a brexit fényében segítse a tagállamokat annak biztosításában, hogy a jelenleg az Egyesült Királyságban élő, Európai Unióból érkező, illetve a fordított helyzetben lévő polgárok továbbra is megkapják a származási országuk által jelenleg nyújtott segítséget.

5.   Irányítás, végrehajtás és nyomon követés

5.1.

Figyelembe véve a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által az Uniónak címzett záró megjegyzéseket és ajánlásokat, az EGSZB nyomatékosan ajánlja, hogy jelöljenek ki a fogyatékossággal foglalkozó kapcsolattartókat minden uniós intézményben, ügynökségnél és szervnél, azaz az Európai Parlamentben, a Európai Unió Tanácsában, az Európai Külügyi Szolgálatban, a Régiók Bizottságában stb., valamint az olyan ügynökségeknél, mint az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete. Az Európai Bizottság összes főigazgatóságán belül is ki kell jelölni kapcsolattartókat. Mivel a fogyatékossággal kapcsolatos kérdések horizontális jellegűek, a központi kapcsolattartónak az Európai Bizottság főtitkársága alá kell tartoznia. Erre azért lesz szükség, hogy az uniós intézmények nyomon tudják követni a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és a menetrend végrehajtását. Az EGSZB, jó példával járva elöl, maga is rendelkezik a fogyatékossággal foglalkozó kapcsolattartóval, valamint egy a fogyatékossággal élők jogaival foglalkozó tanulmányozócsoporttal, amelynek munkáját a „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” (SOC) szekció titkársága segíti. Az EGSZB továbbá a következőket sürgeti:

5.2.

Mivel most már lesz egyenlőségért felelős biztos, a Jogérvényesülési Főigazgatóságon belül is legyen kapcsolattartó, aki segíti a biztost feladatkörének ellátásában. Ez rendkívül fontos.

5.3.

A jelenlegi rendszer, azaz a fogyatékossággal foglalkozó magas szintű munkacsoport helyett hozzanak létre egy „a fogyatékossággal élők jogaival foglalkozó bizottságot”, mely platformként szolgálna a fogyatékossággal foglalkozó kapcsolattartók rendszeres ülései számára a különböző igazgatóságokban, intézményekben és ügynökségeknél, valamint a különböző tagállamokban. E bizottságot fel kell jogosítani arra, hogy egyrészről nyomon kövesse a menetrend uniós és tagállami szintű végrehajtását, másrészről pedig ajánlásokat fogalmazzon meg az Európai Bizottság és a nemzeti kormányok részére.

5.4.

Az Európai Bizottság vizsgálja felül a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményből és az uniós jogból fakadó, a tagállamokkal megosztott hatásköreit, hogy megállapíthassa, mely területeken tud az EU együttműködni a tagállamokkal a végrehajtás érdekében. E célból ki kell dolgozni egy hatásköri nyilatkozatot.

5.5.

Az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács között hozzanak létre egy intézményközi mechanizmust (23). E három intézmény elnökének minden mandátumidőszak elején össze kellene ülnie, hogy kifejezzék elkötelezettségüket a fogyatékossággal élők jogai iránt. E mechanizmus előmozdítása érdekében a Tanácson belül hozzanak létre egy a fogyatékosság kérdésével foglalkozó munkacsoportot.

5.6.

Az uniós intézmények építsenek be világos, kézzelfogható és konkrét referenciaértékeket és mérhető mutatókat a menetrendbe, hogy nyomon lehessen követni a végrehajtással kapcsolatos hiányosságokat, és hatékonyan mérni lehessen az elért haladást.

5.7.

Az Európai Bizottság biztosítsa, hogy a jogalkotási javaslatok és kezdeményezések kidolgozása során gondoskodjanak hatékony nyomonkövetési mechanizmusokról, és ehhez különítsenek el elegendő erőforrást és költségvetést. A menetrendnek egyértelmű finanszírozási kötelezettségvállalást kell tartalmaznia, megjelölve a nyomonkövetési mechanizmusokra szánt összegeket.

5.8.

Az Európai Bizottság bocsásson rendelkezésre kellő forrást a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményhez kapcsolódó uniós keretrendszerhez, hogy biztosítható legyen annak független és megfelelő működése.

5.9.

Az uniós intézmények aktívan és teljeskörűen vonják be a fogyatékosügyi szervezeteket és a civil társadalmi szervezeteket a menetrend kidolgozásába, végrehajtásába és irányításába (24). A fogyatékosügyi szervezeteket az e menetrendből következő jogszabályok, szakpolitikák és programok kidolgozásába, elfogadásába, végrehajtásába és nyomon követésébe is be kell vonni, illetve folyamatosan konzultálni kell velük, valamint hozzáférést kell biztosítani számukra az erőforrásokhoz, ami segíteni fogja érdemi bevonásukat. Arról is gondoskodni kell, hogy konzultációs folyamatok érthetőek és teljes mértékben hozzáférhetőek legyenek a fogyatékossággal élő személyek számára.

5.10.

Az Európai Bizottság hozzon megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az Eurostat a nemzeti statisztikai hivatalokkal és a fogyatékosügyi szervezetek képviselőivel együttműködve létrehozzon egy emberi jogi mutatókon alapuló rendszert, valamint egy a fogyatékossággal élő személyek Unión belüli helyzetét tükröző összehasonlító és átfogó adatok gyűjtésére szolgáló rendszert, valamint relevánsabb és alábontott elemzéseket tegyen közzé a fogyatékossággal kapcsolatban. Eközben figyelembe kell venni a fogyatékossággal élő személyek – többek között korból, nemből, menekült-, menedékkérői vagy bevándorlói státuszból, illetve etnikai kisebbségi háttérből fakadó – problémáinak és tapasztalatainak interszekcionális jellegét, valamint a különböző típusú fogyatékosságokat és azt, hogy azok milyen módon hatnak a jóllétre, illetve milyen következményekkel járnak (25). Adatokat kell gyűjteni továbbá arról, hogy hány fogyatékossággal élő személy él intézményekben, és hány fogyatékossággal élő gyermek él az otthonától távol.

5.11.

Az Európai Bizottság az európai szemeszter keretében gyakoroljon nyomást a tagállamokra, hogy dolgozzák ki saját nemzeti fogyatékossági stratégiájukat, valamint nemzeti reformprogramjuk keretében foglalkozzanak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény végrehajtásával.

5.12.

Az Európai Bizottság vegye igénybe a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményhez kapcsolódó uniós nyomonkövetési keretrendszerhez rendelkezésre bocsátott összes szükséges eszközt, emberi erőforrást és pénzügyi támogatást annak biztosítása érdekében, hogy a keretrendszer az egyezmény 33. cikke (2) bekezdésének megfelelően be tudja tölteni a szerepét.

6.   Kommunikáció és terjesztés (26)

6.1.

Az uniós intézmények hívják fel a figyelmet azokra az akadályokra, amelyekkel a fogyatékossággal élő személyek még mindig szembesülnek, számolják fel a sztereotípiákat, valamint működjenek együtt a nemzeti és regionális kormányzatokkal annak biztosítása érdekében, hogy ez az információ minden szinten eljusson a döntéshozókhoz és más érdekelt felekhez. Az Európai Bizottságnak tevékenyen támogatnia kell az uniós szintű fogyatékosügyi szervezetek és a nem kormányzati szervezetek ezzel kapcsolatos munkáját.

6.2.

Az Európai Bizottság szervezzen a nagyközönséget, a szakpolitikai és egyéb döntéshozókat, az állami és magánszervezetek munkatársait, a fogyatékossággal élő személyeket és családjukat stb. célzó kampányokat és tanfolyamokat annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet a fogyatékossággal élő személyek jogaira. Az Európai Bizottságnak hasonló kampányok megvalósítására kell bátorítania a tagállamokat.

6.3.

Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak különös figyelmet kell szentelniük annak, hogy hangsúlyozzák a halmozott és interszekcionális megkülönböztetést, amellyel a fogyatékossággal élő személyek bizonyos csoportjai szembesülnek, különös tekintettel a nőkre és a lányokra, az LMBTI személyekre és az etnikai kisebbségekre.

---

(1)  A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által az Uniónak címzett 2015-ös ajánlások.

(2)  A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 1. cikkével összhangban a fogyatékossággal élő személyek közé azok a személyek tartoznak, akik tartós fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással élnek, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalásukat.

(3)  Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 1., 21. és 26. cikke, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 10. és 19. cikke.

(4)  Eurobarométer tematikus felmérés (437. sz.). Elérhető: https://data.europa.eu/euodp/hu/data/dataset/S2077_83_4_437_ENG.

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 320. o.).

(6)  A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által elfogadott, a törvény előtti egyenlőségről szóló 1. általános megjegyzés (2014).

(7)  A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által megfogalmazott ajánlások, 18. cikk.

(8)  A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 19. cikke és a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által elfogadott 5. általános megjegyzés.

(9)  A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 9. és 20. cikke.

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 1107/2006/EK rendelete (2006. július 5.) a légi járműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól (HL L 204., 2006.7.26., 1. o.)..

(11)  Az uniós vasúti rendszernek a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek általi hozzáférhetőségével kapcsolatos átjárhatósági műszaki előírásokról szóló, 2014. november 18-i 1300/2014/EU bizottsági rendelet (HL L 356., 2014.12.12., 110. o.) következő felülvizsgálata során.

(12)  A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 13. cikke.

(13)  HL C 62., 2019.2.15., 83. o.

(14)  https://www.disability-europe.net/theme/employment.

(15)  A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 5. és 27. cikke.

(16)  A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 27. cikke.

(17)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1158 irányelve (2019. június 20.) a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 188., 2019.7.12., 79. o.).

(18)  A Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról (HL L 303., 2000.12.2., 16. o.).

(19)  ANED (Európai Fogyatékosügyi Szakértők Tudományos Hálózata), az Eurostat 2016-os adatai alapján, fogyatékossággal és fogyatékosság nélkül élő személyek (kor: 30–34 év), a különbség százalékpontban kifejezve.

(20)  EU-SILC 2016.

(21)  A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 28. cikke.

(22)  A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által megfogalmazott ajánlások, 63. cikk.

(23)  A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által az Uniónak címzett 2015-ös ajánlások.

(24)  A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által elfogadott általános megjegyzés.

(25)  A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 31. cikke.

(26)  A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 8. cikke.