This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52019DC0233
REPORT FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT, THE COUNCIL, THE EUROPEAN ECONOMIC AND SOCIAL COMMITTEE AND THE COMMITTEE OF THE REGIONS on the evaluation of the 7th Environment Action Programme
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK a hetedik környezetvédelmi cselekvési program értékeléséről
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK a hetedik környezetvédelmi cselekvési program értékeléséről
COM/2019/233 final
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2019.5.15.
COM(2019) 233 final
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK
a hetedik környezetvédelmi cselekvési program értékeléséről
{SWD(2019) 181 final}
A hetedik környezetvédelmi cselekvési program 1 dióhéjban
Az EU a környezetvédelmi cselekvési programok elfogadásával stratégiai iránymutatást kíván nyújtani, és biztosítani a kiszámítható és összehangolt fellépést az európai környezetvédelmi és éghajlat-politika érdekében. A hetedik környezetvédelmi cselekvési program (7. EAP) 2014-ben lépett hatályba, és 2020 végéig tart. A program jövőképet vázol fel 2050-re 2 vonatkozóan, és egyértelmű narratívát határoz meg egy olyan integrált környezetvédelmi politikáról, amely hozzájárul a fenntartható gazdasági növekedéshez, az egészséghez és az emberi jólléthez. Teljes mértékben összhangban áll az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival.
A program kilenc kiemelt célkitűzést határoz meg:
- Három tematikus prioritást: az uniós természeti tőke védelme, megőrzése és fejlesztése; erőforrás-hatékony, zöld és versenyképes, alacsony szén-dioxid-kibocsátású uniós gazdaság kialakítása; az uniós polgárok megóvása a környezettel kapcsolatos terhelésektől, valamint az egészségüket és jólétüket fenyegető kockázatoktól.
- Négy úgynevezett „támogató eszközt”: a szabályozás végrehajtásának javítása; jobb tájékoztatás az ismeretalap javításával; átgondoltabb beruházás; a környezetvédelmi megfontolások integrálása más szakpolitikákba.
- Két horizontális kiemelt célkitűzést: az uniós városok fenntarthatóságának javítása és az Unió támogatása a környezettel és éghajlattal kapcsolatos nemzetközi kihívások kezelésében.
A kilenc kiemelt célkitűzés keretében a 7. EAP 36 alcélkitűzést és 60 konkrét intézkedést sorol fel, melyek megvalósítása az EU és tagállamai, továbbá a vállalkozások, a munkáltatói és a munkavállalói csoportok, valamint az egyének feladata.
A környezetvédelmi cselekvési programokat az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 192. cikkének (3) bekezdésével összhangban fogadják el, és végrehajtásuk az EU és a tagállamok közös felelőssége. Ez az értékelés az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek a környezet állapotáról szóló jelentésén és az érdekelt felekkel folytatott konzultáción alapul.
I.A 7. EAP – modern irányítási eszköz a jelenlegi környezetvédelmi kihívások kezelésére
A 7. EAP-ról végzett bizottsági értékelés rámutat, hogy a program által biztosított stratégiai keret sikeresen vezette be azt a narratívát, amely szerint a környezetvédelmi politika a zöld növekedés, az egészséges bolygó és a magasabb szintű emberi jóllét mozgatórugója. Az érdekelt felek közösen alkották meg a prioritásokat, ami lehetővé teszi az EU, a tagállamok, a helyi és regionális szereplők, köztük a vállalkozások számára, hogy hatékonyan és eredményesen tevékenykedjenek a környezetvédelmi döntéshozatal területén. Az EU és a tagállamok környezetvédelmi politikája, valamint a környezet állapotának javítását és az emberek jóllétének növelését célzó intézkedései összehangoltabbá és elkötelezettebbé váltak azáltal, hogy rendelkezésre áll egy olyan uniós szintű referencia-dokumentum, amelyet mindenki elfogad.
A 7. EAP keretében nőtt az azzal kapcsolatos tudatosság, hogy a környezetvédelem együtt jár egy olyan fenntartható gazdasági modellel, amely munkahelyeket teremt és növeli a jólétet. Az EU környezetvédelmi politikája a célzott szabályozási beavatkozásokon túl immár nagyobb hangsúlyt fektet a környezetvédelmi dimenzió szélesebb fenntarthatósági szempontokat követő, egyéb ágazati szakpolitikákba való integrálására, úgymint a körforgásos gazdaságról szóló csomag 3 , a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret 4 , a biogazdasági stratégia 5 és a fenntartható finanszírozásra vonatkozó cselekvési terv 6 . A 7. EAP-t övező konszenzusnak köszönhetően Európa egységesen tudott fellépni a többoldalú együttműködések globális kontextusában, így például a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó Párizsi Megállapodás keretében.
Ugyanezt az előrehaladást erősítik meg az Európában a környezet állapotáról szóló rendszeres jelentések 7 . Az EU valószínűleg teljesíti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására és a megújuló energiaforrások használatára vonatkozó 2020-as célkitűzéseit, és nagyratörő célokat rögzített 2030-ra 8 . További erőfeszítésekre van szükség az energiahatékonysági célkitűzések megvalósításához 9 . A Bizottság bemutatta az aktualizált uniós biogazdasági stratégiával és a 2050-ig elérendő klímasemleges gazdasággal kapcsolatos elképzeléseit is, összhangban a Párizsi Megállapodással 10 . A vállalkozások számára előnyöket hoz a körforgásos gazdaság, nő az éghajlat-politika és a környezetvédelem állami- és magánszférából való finanszírozása, fenntarthatóbb az európai erdőgazdálkodás, valamint javul a fürdővizek minősége.
Ugyanakkor továbbra is fennállnak fontos kihívások, és újak rajzolódnak ki 11 . Globális ökológiai válsággal nézünk szembe, ahogyan egyre inkább megközelítjük, és néhány területen már át is lépjük bolygónk tűrőképességének határait. A Bizottság „Fenntartható Európa 2030-ra” című vitaanyaga az ökológiai adósságot ismeri el Európa legfőbb fenntarthatósági deficitjeként 12 . Ez a környezeti válság közvetlen hatással van az emberek egészségére. Európa számos városa nem felel meg a közösen meghatározott és jogilag kötelező érvényű levegőminőségi előírásoknak 13 . Az EU nem halad jól a biológiai sokféleség csökkenésének 2020-ra való megállítására vonatkozó célkitűzés megvalósításával és az ökoszisztéma-szolgáltatásokban rejlő lehetőségek helyreállításával. A mobilitási ágazat és az élelmiszerrendszer ökológiai hatása továbbra is túl nagy.
E negatív trendek megállításához elsősorban a meglévő szabályozás végrehajtására tett folyamatos erőfeszítésekre van szükség 14 . Habár a fellépés költségekkel jár, és erőteljes közös erőfeszítéseket kíván, sokkal magasabbak lennének a tétlenség és az ahhoz kapcsolódó társadalmi következmények költségei.
Ezzel összefüggésben a 7. EAP fontos szerepet töltött be azáltal, hogy irányítási eszközt kínált a környezetvédelmi döntéshozatal számára Európában. Ez az értékelés kiemeli a program főbb eredményeit és hiányosságait, és ezen elemzés alapján beazonosítja a legfőbb tanulságokat. Összességében elmondható, hogy a végrehajtás e szakaszában még nem minden intézkedés valósult meg. Habár általánosságban sikerült előrehaladást elérni — néhány területen még annál is nagyobb mértékben, mint ahogyan a 7. EAP előirányozta — egyértelműen további elkötelezettségre van szükség.
II.Tanulságok
A 7. EAP értékelése számos fontos tanulságot vont le, amelyeket a további környezetvédelmi cselekvési programok hasznosítani tudnak.
·Az uniós környezetvédelmi döntéshozatalra vonatkozó stratégia hozzáadott értékkel bír. A 7. EAP-t a nemzeti környezetvédelmi stratégiákhoz szorosan kapcsolódó, szilárd stratégiaként ismerik el. Számos tagállam mintaként használta saját környezetvédelmi stratégiájához vagy konkrét intézkedésekhez. Ennek eredményeképpen a 7. EAP kiszámíthatóbb, gyorsabb és összehangoltabb fellépéseket segített elő a környezetvédelmi politika terén. A kiszámíthatóság előmozdította a fellépések megvalósítását.
·A 7. EAP általában véve összhangban áll a jó közigazgatás gyakorlatával. A program szilárd analitikai alapokon és politikai elkötelezettségen nyugszik, megfelelő forrásokkal, világos jövőképpel, célkitűzésekkel és célokkal rendelkezik; biztosítja az ellenőrzést, a folyamatos tanulást és javulást. Ugyanakkor előnyére vált volna a 7. EAP-nak, ha több, az értékelés érdekében a lehető legkonkrétabb stratégiai fellépést tartalmaz, és jobban meghatározza a prioritásokat, korlátozva a fellépések számát, ahelyett, hogy az uniós környezetvédelmi szabályok széles skáláját kívánná lefedni. Szintén előnyére vált volna a 7. EAP-nak egy ellenőrzési mechanizmus a felelősségvállalás és a kötelezettségvállalások megvalósításának biztosítása érdekében, valamint egyértelmű és közösen meghatározott mutatók a fellépések megvalósítása terén elért előrehaladás mérésére.
·Az érdekelt felek széles körű részvétele kulcsfontosságú egy EAP elindítása előtt és élettartama alatt egyaránt. Előmozdítja a program elfogadottságát és a nyomonkövetési intézkedéseket. A 7. EAP-t széles körű konzultációs eljárás keretében alkották meg, és rendes jogalkotási eljárással fogadták el (együttdöntés). Ennek eredményeképpen jobban magukénak érzik a különböző érdekelt felek és döntéshozók. Ugyanakkor a program elindítása előtti aktív részvételt a 7. EAP egész időtartama alatt fenn lehetett volna tartani.
·A 7. EAP általában véve összhangban áll az európai és a globális politikai menetrenddel. Ugyanakkor többet lehetett volna tenni a környezetvédelmi megfontolások más uniós szakpolitikai területekbe való integrálása érdekében. Az érdekelt felek egyetértenek abban, hogy a környezetvédelmi cselekvési programoknak teljes mértékben igazodniuk kell az uniós intézmények prioritásaihoz, ezáltal biztosítva a politikai felelősségvállalást. Ennek megvalósítását segítette volna, ha az EAP élettartamát az európai parlamenti ciklushoz és más, kulcsfontosságú hosszú távú stratégiai kerethez, például a Párizsi Megállapodáshoz és a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendhez kötik.
III.Az értékelés módszertana
Az értékelés azt vizsgálja, hogy az elfogadott cselekvési keret szerkezete, formája és stratégiai szerepe milyen mértékben segítette elő a jobb környezetvédelmi és éghajlat-politikát Európában. Ennek keretében megvizsgáltuk, hogy mi a jó stratégia ismérve, és hogy a 7. EAP ennek mennyire felel meg. Az általános következtetések ezen az elemzésen, valamint a megvalósított célkitűzések és fellépések értékelésén alapulnak, figyelembe véve a Bizottság minőségi jogalkotásra vonatkozó elveit 15 .
Amennyire lehetséges, az értékelés figyelembe veszi a helyszíni előrehaladást, úgymint a levegő- és vízminőség, illetve a hulladékgazdálkodás javulását, a mérgező vegyi anyagoknak való kitettség csökkenését stb., elsősorban az Európai Környezetvédelmi Ügynökség jelentései alapján. Ugyanakkor mivel a környezeti fejlődés általában több mint öt év alatt válik láthatóvá, és nehéz egy bizonyos EAP-nak tulajdonítani az előrehaladást, ez az értékelés annak a vizsgálatát célozza, hogy milyen hozzáadott értékkel bír az, hogy az uniós környezetvédelmi döntéshozatal irányítását célzó stratégiai kerettel és közösen megállapított prioritásokkal rendelkezünk.
Továbbá, a 7. EAP a környezetvédelmi politika egyik mozgatórugója a sok közül; nem könnyű megállapítani, hogy ezek egyenként milyen hatással bírnak. Ezt az értékelést úgy közelítettük meg, hogy számos értékelési kérdést tettünk fel abból kiindulva, hogy nincs EAP. A 7. EAP értékelése a 2014–2018 közötti időszakban elért eredményeket fedi le, és a program eddigi előrehaladásával foglalkozó számos tanulmányon, konzultáción és értékelésen alapul.
Ide tartoznak az alábbiak:
-az érdekelt felekkel folytatott konzultáció (online nyilvános konzultáció, nyilvános műhelytalálkozók és célzott konzultáció);
-a környezetvédelmi politika végrehajtásának Bizottság általi felülvizsgálata 16 ;
-az Európai Környezetvédelmi Ügynökség környezeti mutatókról szóló éves jelentései (2016–2018) 17 ;
-az Európai Parlament és a Régiók Bizottságának jelentései; beleértve az Európai Parlament 7. EAP végrehajtásáról szóló értékelését (2017. november) 18 .
IV.Az elemzés összefoglalása
Mélyreható elemzést követően az alábbi következtetéseket vonhatjuk le arról, hogy a 7. EAP hogyan teljesített a jó közigazgatás céljából meghatározott minőségi jogalkotási kritériumok 19 tekintetében.
1.Eredményesség: Előrehaladást értünk el a 7. EAP céljainak megvalósítása tekintetében. A 7. EAP elősegítette a kiszámíthatóbb, gyorsabb és összehangoltabb fellépéseket a környezetvédelmi politika terén. A kiszámíthatóság előmozdította a fellépések megvalósítását.
A 7. EAP-ban foglalt 60 intézkedés végrehajtásának egyik értékelésében a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy némi előrehaladást sikerült elérni a célok megvalósítása terén (1-től 5-ig tartó skálán 3-as osztályzatot adva 20 ). A legnagyobb előrehaladást az erőforrás-hatékony, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságot célzó második kiemelt célkitűzéssel kapcsolatos intézkedések terén láthatjuk. Ezzel ellentétben a legkevesebb előrehaladás eddig a természet védelmével, a környezettel és az egészséggel, valamint az integrációval kapcsolatos intézkedések terén tapasztalható. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség független értékelései 21 hasonló képet mutatnak: bár részben jelentős eredmények születtek, számos területen elmaradás tapasztalható. Valószínűtlennek tűnik, hogy a természet védelmével kapcsolatos célok megvalósulnak (pl. tápanyagokkal, biológiai sokféleséggel, édesvízzel és tengervízzel kapcsolatos mutatók), és bizonytalan, hogy a környezethez és az egészséghez kapcsolódó összes célt megvalósítjuk-e. Az EU jól halad az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésével kapcsolatos 2020-as célkitűzésének (az 1990-es szinthez képest 2020-ra 20%-os csökkentés) és a megújuló energiaforrások használatára vonatkozó célkitűzésének megvalósításával. Ugyanakkor az energiafogyasztással kapcsolatos trendeket vissza kell fordítani a 2020-as energiahatékonysági cél elérése érdekében.
A 7. EAP növelte a környezetvédelmi politikáért való felelősségvállalást azáltal, hogy szisztematikusan bevonta az érdekelt feleket a tervezési szakaszba, és ezt követően született róla megállapodás a Tanáccsal és az Európai Parlamenttel. Az érdekelt felek egyetértenek abban, hogy a program fokozza a környezetvédelmi és az éghajlat-politika kiszámíthatóságát, és elősegíti a tagállamok szakpolitikai koordinációját. Ugyanakkor kihívásokat teremthetett e téren az, hogy a 7. EAP elfogadása és végrehajtási időszaka nem igazodik az Unió intézményi ciklusához.
A kiszámíthatóság és a jogalkotási eljárás részeként lefolytatott kiterjedt politikai vita elősegítette néhány intézkedés megvalósítását, úgymint a környezetvédelmi politika végrehajtásának felülvizsgálatát, a kis vízszolgáltatók kijelölését, az idegenhonos inváziós fajokkal szembeni küzdelmet, valamint a Rio+20 menetrend nyomon követését 22 , amelynek köszönhetően végül megállapodás született az ENSZ fenntartható fejlődési céljaiban.
Sok más átfogó stratégiához hasonlóan, néhány tervezett intézkedés nem valósult meg, mint például a nem toxikus környezettel kapcsolatos stratégia 2018-ra, vagy a tengerek hulladékkal való szennyezésének csökkentésére irányuló általános célérték. Ugyanakkor megvalósult néhány további intézkedés, úgymint az EU műanyagokra vonatkozó stratégiája, és az erőforrás-hatékonyság koncepciójának kiterjesztése a körforgásos gazdaság menetrendjére. A 7. EAP összességében jól teljesít a jó közigazgatás és az efféle stratégiák megtervezésének kritériumai tekintetében 23 .
2.Hatékonyság: a 7.EAP felépítése és különösen a támogató keretrendszer elősegítette szinergiák kialakulását. A program jobb integrációra és végrehajtásra irányuló fókusza támogatja a költségmegtakarításokat és a hatékonyság növelését célzó szakpolitikai intézkedéseket.
A környezetvédelmi szabályozás végrehajtásának elmulasztása az így felmerülő egészségügyi és a környezettel kapcsolatos közvetlen költségek révén minden évben közel 55 milliárd EUR terhet jelent az uniós gazdaság számára 24 . Az értékelés több olyan példára is rámutat, amikor a 7. EAP élettartama alatt a környezetvédelmi politika terén költségmegtakarítást értek el. Annak ellenére, hogy számos szakpolitikai területen egyre ambiciózusabb környezeti célokat fogalmaznak meg, a környezetvédelmi kiadások Európában sok éve viszonylag azonosak (a GDP 2%-a körüliek) maradtak 25 .
A 7. EAP 2014-es hatálybalépése óta horizontálisan (szakpolitikai területek között) és vertikálisan (irányítási szintek között) is sikerült előrehaladást elérni a környezeti megfontolások integrációjának előmozdítása tekintetében; ez támogatja a költségmegtakarítást és a hatékonyságnövelést célzó intézkedéseket.
A Bizottság és a tagállamok erőfeszítéseket tettek a környezeti információk összegyűjtése és megosztása terén 26 , ezáltal lehetővé téve az egyének számára, hogy értesüljenek az ipari kibocsátásokról vagy a környezeti zajról, ami csökkenti a vállalkozások információszolgáltatási terhét, és biztosítja a nemzeti és uniós szintű igazgatások hatékonyabb együttműködését. További uniós szintű szinergiák előmozdítása érdekében a tagállamok fokozhatták volna az átláthatóságot az értékelések és a minőségi jogalkotásra vonatkozó tevékenységek során összegyűjtött információk megosztása terén.
3.Relevancia: A 7. EAP a megfelelő területeket fedi le, és a 2050-re felvázolt jövőképe továbbra is érvényes. Ugyanakkor az új kihívások fényében kiigazításokat kell tenni.
Általánosan elfogadott, hogy a 7. EAP a megfelelő három tematikus kiemelt célkitűzést fedi le, miközben néhány támogató eszközzel, úgymint a digitalizáció és a környezetvédelmi irányítás kérdésével a hatékonyság növelése érdekében konkrétabban lehetett volna foglalkozni. A 7. EAP 2050-re megfogalmazott jövőképe hasznosnak bizonyult, és továbbra is érvényes.
A kiemelt célkitűzések megvalósítását támogatta az, hogy az általános keret korlátozott számú tematikus célkitűzést tartalmaz, melyeket több operatív és konkrét alcélkitűzés és intézkedés egészít ki. A többszintű EAP 27 elve támogatást nyert és tükrözi a bevált gyakorlatot, ugyanakkor kérdések merülnek fel az összetettség és mélység tekintetében, ami miatt néhány intézkedést nehéz ellenőrizni.
4.Koherencia: a 7. EAP általában véve összhangban áll az európai és a globális környezetvédelmi és éghajlat-politikai menetrenddel.
A 7. EAP mint stratégia belülről koherens. Meghatározta a menetrendet, és a Bizottság környezetvédelemmel kapcsolatos napi munkájának gerincét képezi. Ez ugyanúgy vonatkozik a stratégiai irányítási tervre és a rendszeres éves tevékenységi jelentésekre, mint a környezetvédelmi politika végrehajtásának felülvizsgálatához hasonló új kezdeményezésekre. Miközben a támogató keretrendszer kedvezően hatott a tematikus célkitűzésekre, a helyi, regionális és globális kihívásokra vonatkozó horizontális kiemelt célkitűzések esetében ez a kapcsolat nem olyan egyértelmű.
Ami a többi szakpolitikai területtel és politikai prioritással való koherenciát illeti, egyértelmű (és örömteli) a 7. EAP és a Bizottság 10 prioritása közötti kapcsolat, így például közös célkitűzés az éghajlat-politikai intézkedések támogatása és az EU mint nemzetközi szereplő súlyának erősítése. Általában véve a kölcsönös támogatás érvényesül, azaz a 7. EAP annak meghatározására törekszik, hogy a környezetvédelmi politikák hogyan járulhatnak hozzá a fenntartható növekedéshez és a munkahelyteremtéshez. Számos példa van a 7. EAP és más szakpolitikai területek közötti koherenciára, például az európai szemeszter országjelentése említ környezetvédelmi kérdéseket (főként a szén-dioxid-kibocsátást és a levegőszennyezést), illetve itt említhetjük a fenntartható városokkal és a városfejlesztési menetrenddel kapcsolatos munkát is. Többet kell azonban tenni az integrált döntéshozatal megvalósítása érdekében.
A 7. EAP ennek megfelelően többet foglalkozhatott volna a szociális kérdésekkel a környezetvédelmi és a szociálpolitika közötti meglévő kapcsolatok alapján, például a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokra, a munkahelyekre, a társadalmi befogadásra és az egyenlőtlenségre gyakorolt hatás terén.
A 7. EAP általánosságban véve megfelel a nemzetközi kötelezettségvállalásoknak. Habár közel két évvel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendje előtt fogadták el, előre vetítette (és befolyásolta) az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megközelítését, kitartva amellett, hogy a gazdasági és a szociális jólét az egészséges természeti erőforrásokon alapul. A 7. EAP-ra tekinthetünk úgy, mint a fenntartható fejlődési célok megvalósítását szolgáló egyik mechanizmusra, habár e célok „igazságos átmenetre” való felhívását jobban ki lehetett volna emelni a 7. EAP-ban.
5.Hozzáadott érték: a 7. EAP hatékonyabbá és eredményesebbé tette a környezetvédelmi politikát. Az érdekelt felek üdvözlik, és a nemzeti környezetvédelmi stratégiákhoz szorosan kapcsolódó, szilárd stratégiaként ismerik el.
A 7. EAP iránymutatást nyújt az EU-ban a környezetvédelmi kihívásokkal foglalkozó – uniós, nemzeti vagy helyi szinten tevékenykedő – különböző érdekelt felek számára. A környezetvédelmi politika gyakran létrehoz egy keretet, utána azonban a megvalósításért való felelősséget megosztja a különböző irányítási szintek között, összhangban a szubszidiaritás elvével. A környezetvédelmi politikának ez az összekapcsolódó jellege és a decentralizált döntéshozatal részben magyarázza az érdekelt felek azon véleményét, miszerint a 7. EAP értékesnek bizonyult.
A 7. EAP megfelel a stratégiák kidolgozására érvényes bevált gyakorlatnak, és jól kapcsolódik az Európában meglévő nemzeti környezetvédelmi stratégiákhoz. Jóllehet az érdekelt felek széles körben elfogadták a 7. EAP szerkezetét és tartalmát, a megvalósítást erősíteni lehetett volna egy, a rendszeres értékelést és ellenőrzést szolgáló erősebb mechanizmussal.
V.Következtetések
A Bizottság véleménye szerint a 7. EAP értékelése azt mutatja, hogy a program fontos változást mozdított elő a döntéshozatalban: mára már szélesebb körben elismert, hogy a környezetvédelem, a társadalmi előnyök és a fenntartható gazdasági növekedés elválaszthatatlanok egymástól. A program fontos új menetrendeket támogatott, úgymint a körforgásos gazdaság és a fenntartható fejlődési célok. Hasznos döntéshozatali eszköznek bizonyult az, hogy egy környezetvédelmi cselekvési program először tartalmazott hosszú távú jövőképet, amely egyrészt kiegészítette a rövidebb távú szakpolitikai célokat, másrészt az összes érdekelt fél számára iránymutatóként szolgálhatott a tevékenységeik során. A támogató keretrendszer egyedülálló módon az uniós környezetvédelmi politika főbb kihívásaira – a végrehajtás, információk, befektetés és integráció hiányára – irányította a figyelmet és az erőforrásokat. Az értékelés megállapításai támpontul fognak szolgálni a következő környezetvédelmi cselekvési programmal kapcsolatos jövőbeni döntéshozatalhoz, összhangban az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikkének (3) bekezdésével 28 .
A Bizottság vitaanyaga az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósításáról (2019. január 30.): „A legsúlyosabb fenntarthatósági hiányt és a legnagyobb kihívást az ökológiai adósság jelenti számunkra, amelyet a természeti erőforrások túlzott mértékű kiaknázása és kimerítése miatt halmozunk fel, ezáltal veszélybe sodorva azon képességünket, hogy a jövő nemzedékek kielégíthessék szükségleteiket a bolygónk által kínált korlátok között. A kulcsfontosságú erőforrások – az édesvíztől a termékeny földekig – túlzott terhelése globális veszélyt jelent az emberi élet számára.”