EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2018.9.12.

COM(2018) 646 final

2017/0230(COD)

Módosított javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló 1093/2010/EU rendelet, az európai felügyeleti hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról szóló 1094/2010/EU rendelet, az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) létrehozásáról szóló 1095/2010/EU rendelet, az európai kockázatitőke-alapokról szóló 345/2013/EU rendelet, az európai szociális vállalkozási alapokról szóló 346/2013/EU rendelet, a pénzügyi eszközök piacairól szóló 600/2014/EU rendelet, az európai hosszú távú befektetési alapról szóló (EU) 2015/760 rendelet, a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként vagy a befektetési alapok teljesítményének méréséhez felhasznált indexekről szóló (EU) 2016/1011 rendelet, az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételkor vagy értékpapíroknak a szabályozott piacra történő bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról szóló (EU) 2017/1129 rendelet, valamint a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

•A javaslat indokai és céljai

Az európai felügyeleti hatóságok alapító rendeleteinek felülvizsgálatára irányuló 2017. szeptemberi bizottsági javaslat (a továbbiakban: a felülvizsgálati javaslat) a konvergens és hatékony pénzügyi felügyelet biztosítása érdekében meg kívánja erősíteni a hatóságok kapacitását, viszont nem tartozik konkrét céljai közé az, hogy megerősítse a hatóságok mandátumát a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésével és az ezek elleni küzdelemmel kapcsolatos kérdésekben. Az e területen megerősített jogszabályi keret ellenére az európai bankokban a közelmúltban előfordult több pénzmosási eset bebizonyította, hogy az uniós felügyeleti keret továbbfejlesztése indokolt lehet a bankunió és a tőkepiaci unió iránti bizalom megerősítése érdekében. Az említett továbbfejlesztést gyorsan és határozottan végre kell hajtani. E kérdés megoldásának leghatékonyabb módja a felülvizsgálati csomag módosítása és különösen az Európai Bankhatóság szerepének határozott megerősítése. A Bizottság felszólítja a jogalkotókat, hogy ezeket a módosításokat a felülvizsgálati csomaggal együtt a lehető leggyorsabban fogadják el.

A módosító javaslat célkitűzései a következők:

1. a szakértelem és a célzott erőforrások felhasználásának optimalizálása a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzéséhez és az ellenük való küzdelemhez kapcsolódó feladatoknak az Európai Bankhatóságnál történő centralizációja révén;

2. az Európai Bankhatóságra bízott, pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos feladatok hatókörének és tartalmának pontosítása;

3. a pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos feladatok végrehajtásához szükséges eszközök megerősítése;

4. az Európai Bankhatóság koordinációs szerepének megerősítése a nemzetközi pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos kérdésekben.

E célból a javaslat szerint vezető és koordináló szerepet kell adni az Európai Bankhatóságnak, hogy a három európai felügyeleti hatóság között jelenleg szétaprózott erőforrásokat az Európai Bankhatóságnál lehessen központosítani, és szilárdabb támogatási struktúrát lehessen biztosítani számára, tekintettel arra is, hogy a pénzmosással és a terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos kockázatoknak legnagyobb valószínűséggel a bankszektorban vannak rendszerszintű hatásaik. A hatóságok függőben lévő felülvizsgálati javaslat keretében módosított, meglévő eszközei és hatáskörei alapján javasolt, hogy az Európai Bankhatóság konkrétabb és átfogóbb megbízatást kapjon annak biztosítására, hogy az Unió pénzügyi rendszerében a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokat az összes érintett hatóság hatékonyan és következetesen figyelembe vegye felügyeleti stratégiájában és gyakorlataiban. Emellett az Európai Bankhatóság kérést tud majd intézni az illetékes hatóságokhoz a vonatkozó szabályok lehetséges megsértésének kivizsgálására, és felügyelni tudja e területen a nemzeti eljárásokat. Konkrét, jól meghatározott körülmények között közvetlenül az egyes pénzügyi ágazatbeli szereplőknek címezhet határozatokat pénzmosási ügyekben, és jogi kötőerővel bíró közvetítést folytathat ilyen ügyekben a nemzeti illetékes hatóságok között.

•    Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel

2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

•Jogalap

Az ebben a javaslatban előterjesztett valamennyi módosítás jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 114. cikke.

•Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén) 

•Arányosság

•A jogi aktus típusának megválasztása

3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

•Szakértői vélemények beszerzése és felhasználása

•Hatásvizsgálat

•Célravezető szabályozás és egyszerűsítés

•Alapjogok

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

E javaslat pénzügyi és költségvetési vonzatait az e javaslat végén található kiegészítő pénzügyi kimutatás ismerteti részletesen.

5.EGYÉB ELEMEK

•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai

•A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata

Az 1. cikk (2) bekezdésének javasolt módosításai célzottan terjesztik ki az Európai Bankhatóság mozgásterét, hogy az Európai Bankhatóság megbízatása magában foglalja a pénzügyi ágazatbeli, a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos kérdéseket is, kiegészítve a bankszektorra vonatkozó meglévő mandátumát.

A 4. cikk (2) bekezdésének javasolt módosításai biztosítják a pénzügyi ágazatbeli szereplő célzott fogalommeghatározását, amely az (EU) 2015/849 irányelv hatálya alá tartozó összes releváns pénzügyi intézményt magában foglalja, beleértve az 1094/2010/EU rendelet és az 1095/2010/EU rendelet hatáskörébe tartozókat.

A 8. cikk (1) bekezdésének javasolt l) pontja hangsúlyozza az Európai Bankhatóság pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos munkájának tulajdonított különleges fontosságot.

A javasolt új 9a. cikk az Unió pénzügyi rendszerében a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzése és az ellenük való küzdelem terén az egységes, szisztematikus és hatékony fellépés előmozdítása érdekében megerősített eszközökkel látja el az Európai Bankhatóságot.

A cikk mindenekelőtt felhatalmazza az Európai Bankhatóságot, hogy információkat gyűjtsön a pénzügyi intézmények folyamataiban és eljárásaiban, irányításában, üzleti modelljében és tevékenységében a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésével kapcsolatban megállapított hiányosságokra, valamint az illetékes hatóságok által hozott intézkedésekre vonatkozóan, és ezeket az információkat adott esetben az érintett illetékes hatóságok rendelkezésére bocsássa. Hangsúlyozza továbbá az illetékes hatóságokat érintő felülvizsgálatok elvégzésének, valamint kockázatértékelési eljárások lefolytatásának a fontosságát, amelyek célja az illetékes hatóságok pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokkal kapcsolatos stratégiáinak és erőforrásainak tesztelése. A javasolt cikk emellett az Európai Bankhatóságnak szánja azt a szerepet, hogy együttműködjön és kapcsolatot tartson az érintett harmadik országbeli, pénzmosás elleni küzdelemmel foglalkozó felügyeleti hatóságokkal, azzal céllal, hogy az uniós szintű fellépés jobban koordinált legyen a harmadik országra kiterjedő dimenzióval rendelkező, lényeges pénzmosási vagy terrorizmusfinanszírozási ügyekben.

Végezetül a javasolt cikk előírja, hogy a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos kérdések koordinációja és az együttműködés az Európai Bankhatóságon belüli pénzmosás elleni bizottságon keresztül történjen. Ez a bizottság az (EU) 2015/849 irányelv követelményei pénzügyi intézmények általi betartásának biztosítása terén illetékes tagállami hatóságok és szervek vezetőiből, valamint az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság, az Európai Értékpapírpiaci Hatóság, az Európai Rendszerkockázati Testület, az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank felügyeleti testületének megfigyelőiből áll.

A javasolt 9b. cikk célja az Európai Bankhatóság arra irányuló kapacitásának megerősítése, hogy biztosítsa az uniós jog hatékonyságát a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzése és az ellenük való küzdelem terén. Hatáskört biztosít a Hatóság számára ahhoz, hogy lényeges jogsértés gyanúja esetén kérést intézzen az illetékes hatóságokhoz, hogy indítsanak vizsgálatot a vonatkozó szabályok lehetséges megsértésével kapcsolatban, és fontolják meg a pénzügyi ágazatbeli szereplőkre vonatkozó határozatok meghozatalát és szankciók kivetését.

A 17. cikkben az uniós jog megsértésére vonatkozó eljárással és a 19. cikkben a jogi kötőerővel bíró közvetítéssel kapcsolatban javasolt módosítások célja, hogy lehetővé tegyék az Európai Bankhatóság számára a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzéséhez és az ellenük való küzdelemhez kapcsolódó feladataival összefüggésben a pénzügyi ágazatbeli szereplőknek címzett egyéni határozatok meghozatalát abban az esetben is, ha az anyagi jogi szabályok nem alkalmazandók közvetlenül az ilyen, pénzügyi ágazatbeli szereplőkre. Idetartoznak az irányelveket átültető nemzeti jogszabályokban, vagy a rendeletek által a tagállamok számára biztosított opciókat gyakorló nemzeti jogszabályokban rögzített anyagi jogi szabályok.

Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság működését szabályozó rendelet és az Európai Értékpapírpiaci Hatóság működését szabályozó rendelet javasolt módosításai kizárják a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelvet a két hatóság tevékenységi köréből, és pontosítják, hogy a vegyes bizottság szolgál a prudenciális szempontok, valamint a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem szempontjainak interakcióját érintő kérdésekkel kapcsolatos együttműködés fórumaként.

2017/0230 (COD)

Módosított javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló 1093/2010/EU rendelet, az európai felügyeleti hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról szóló 1094/2010/EU rendelet, az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) létrehozásáról szóló 1095/2010/EU rendelet, az európai kockázatitőke-alapokról szóló 345/2013/EU rendelet, az európai szociális vállalkozási alapokról szóló 346/2013/EU rendelet, a pénzügyi eszközök piacairól szóló 600/2014/EU rendelet, az európai hosszú távú befektetési alapról szóló (EU) 2015/760 rendelet, a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként vagy a befektetési alapok teljesítményének méréséhez felhasznált indexekről szóló (EU) 2016/1011 rendelet, az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételkor vagy értékpapíroknak a szabályozott piacra történő bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról szóló (EU) 2017/1129 rendelet, valamint a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére 1 ,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére 2 ,

rendes jogalkotási eljárás keretében 3 ,

mivel:

(1)A pénzügyi válságot és a Jacques de Larosière által vezetett magas szintű szakértői csoport ajánlásait követően az Unió az egységes szabálykönyvvel fontos előrelépéseket tett a pénzügyi piacok nem csak erősebb, de harmonizáltabb szabályozása felé. Az Unió emellett létrehozta a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerét (a továbbiakban: PFER), amelynek két alappillére az európai felügyeleti hatóságok által koordinált mikroprudenciális felügyelet és az Európai Rendszerkockázati Testület (a továbbiakban: ERKT) létrehozásával megvalósított makroprudenciális felügyelet. A három európai felügyeleti hatóság az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel 4 létrehozott Európai Bankhatóság (a továbbiakban: EBH), az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel létrehozott Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (a továbbiakban: EIOPA) és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel 5 létrehozott Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) (a továbbiakban együttesen: az alapító rendeletek), amelyek működésüket 2011 januárjában kezdték meg. Az európai felügyeleti hatóságok végső célja a pénzügyi rendszer stabilitásának és hatékonyságának Unió-szerte fenntartható módon történő megerősítése, valamint a fogyasztó- és befektetővédelem növelése.

(2)Az európai felügyeleti hatóságok alapvetően hozzájárultak az uniós pénzügyi piacok harmonizációjához azzal, hogy információt szolgáltattak a Bizottságnak a Tanács és a Parlament által elfogadott rendeletekre és irányelvekre irányuló kezdeményezéséhez. Az európai felügyeleti hatóságok emellett a részletes technikai szabályokat is előkészítették, amelyek felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok keretében kerültek elfogadásra.

(3)Az európai felügyeleti hatóságok szintén hozzájárultak a pénzügyi felügyelet konvergenciájához. Továbbá az uniós felügyeleti gyakorlathoz is a hatáskörrel rendelkező hatóságokhoz címzett iránymutatásokkal és a felügyeleti gyakorlatok felülvizsgálatának koordinálásával. Az alapító rendeletekben megállapított döntéshozatali eljárás azonban – a korlátozott források és az európai felügyeleti hatóságok rendelkezésére álló eszközök jellege mellett – megakadályozta az említett hatóságokat általános céljaik maradéktalan elérésében.

(4)A hét éves működést, valamint az értékeléseket és a Bizottság által elvégzett nyilvános konzultációkat követően megállapítható, hogy az európai felügyeleti hatóságok a jelenlegi jogszabályi keretek között mind az Unión belül, mind az Unió és harmadik országok viszonylatában egyre több nehézséggel szembesülnek a pénzügyi piacok és szolgáltatások további integrációjára és a fogyasztóvédelem erősítésére irányuló céljaik elérésében.

(5)Az európai felügyeleti hatóságok hatásköreinek célok elérését elősegítő megerősítéséhez szükséges a megfelelő irányítás és a kielégítő finanszírozás is. A megerősített hatáskörök önmagukban nem elégségesek ahhoz, hogy az európai felügyeleti hatóságok elérjék céljaikat, ha nem rendelkeznek ehhez kielégítő finanszírozással, vagy ha irányításuk nem hatékony és eredményes módon zajlik.

(6)A tőkepiaci unióról szóló cselekvési terv félidős felülvizsgálatáról szóló 2017. június 8-i bizottsági közlemény kiemelte, hogy a pénzügyi piacok és szolgáltatások hatékonyabb és egységesebb felügyelete elengedhetetlen a tagállamok között azok felügyeleti feladatainak ellátása során felmerülő szabályozási arbitrázs megszüntetéséhez, a piaci integráció felgyorsításához és a pénzügyi szervezetek és befektetők számára az egységes piaci lehetőségek megteremtéséhez.

(7)A felügyeleti integráció terén történő további előrelépések tehát különösen fontosak a tőkepiaci unió megvalósításához. Tíz évvel a pénzügyi válság kezdete és az új felügyeleti rendszer bevezetése után a pénzügyi szolgáltatásokat és a tőkepiaci uniót egyre inkább két fő fejlesztés mozgatja: a fenntartható pénzügyek és a technológiai innováció. Mindkettő képes a pénzügyi szolgáltatások átalakítására, és a pénzügyi felügyeleti rendszernek képesnek kell lennie ezek kezelésére.

(8)Elengedhetetlen tehát, hogy a pénzügyi rendszer kivegye részét a kritikus fenntarthatósági kihívások kezeléséből. Ehhez szükség van a pénzügyi rendszer széles körű újraszervezésére, amelyhez az európai felügyeleti hatóságoknak aktívan hozzá kell járulniuk, elsősorban a helyes szabályozási és felügyeleti keretrendszer megteremtésére irányuló reformokkal, amelyek a fenntartható befektetések irányába terelik a magántőke-áramlást.

(9)Az európai felügyeleti hatóságoknak fontos szerepet kell játszaniuk a környezeti, társadalmi és irányítási tényezők által a pénzügyi stabilitásra jelentett kockázatok felismerésében és jelentésében, valamint annak elérésében, hogy a pénzügyi piaci tevékenységek nagyobb összhangba kerüljenek a fenntarthatósági célokkal. Az európai felügyeleti hatóságoknak iránymutatással kell szolgálniuk arra vonatkozóan, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatos megfontolásokat hogyan lehet hatékonyan beépíteni a vonatkozó uniós pénzügyi jogszabályokba, és elősegíthetik e rendelkezések elfogadását követően azok egységes végrehajtását.

(10)A technológiai innováció erősödő hatással volt a pénzügyi szektorra, és a hatáskörrel rendelkező hatóságok ennek megfelelően különböző kezdeményezésekkel álltak elő, hogy kezeljék ezeket a technológiai fejleményeket. Annak érdekében, hogy elősegítsék a hatékonyabb felügyeleti konvergenciát és a bevált gyakorlatok érintett hatóságok egymás közötti, illetve az érintett hatóságok és a pénzügyi intézmények vagy pénzügyi piaci szereplők közötti cseréjét, az európai felügyeleti hatóságok szerepét az ellenőrzés és a felügyeleti koordináció terén meg kell erősíteni.

(11)A pénzügyi piacok technológiai fejlesztései javíthatják a pénzügyi integrációt, hozzájutást biztosíthatnak a finanszírozáshoz, fokozhatják a piac integritását és a működési hatékonyságot, valamint csökkenthetik ez e piacokra való belépés korlátait. Az alkalmazandó anyagi jogi szabályok szempontjából szükséges mértékben a hatáskörrel rendelkező hatóságok képzésének a technológiai innovációra is ki kell terjednie. Ez annak elkerüléséhez is hozzájárul, hogy a tagállamok e tekintetben eltérő megközelítéseket alakítsanak ki.

(11a) Egyre fontosabbá válik az Unió pénzügyi rendszerében a pénzmosással és terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos kockázatok következetes, szisztematikus és hatékony nyomon követésének és értékelésének előmozdítása. Tekintettel a pénzügyi stabilitást érintő azon következményekre, amelyek adott esetben a pénzügyi ágazattal pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljából való visszaélésből erednek, valamint az EBH által a bankszektor ilyen visszaélésekkel szembeni védelme terén már megszerzett tapasztalatból kiindulva az EBH-nak uniós szinten vezető szerepet kell vállalnia a pénzügyi rendszernek a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatoktól való védelmében. Ezért az EBH-t a meglévő hatáskörei mellett fel kell hatalmazni arra, hogy az 1094/2010/EU rendelet és az 1095/2010/EU rendelet alkalmazási körén belül eljárjon, amennyiben ez a felhatalmazás a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzésével és az ellenük való küzdelemmel kapcsolatos, ha ez az említett rendeletek hatálya alá tartozó pénzügyi ágazatbeli szereplőket és az őket felügyelő illetékes hatóságokat érint. Emellett e megbízatásnak az egész pénzügyi ágazatra vonatkozóan az EBH-n belül történő összpontosítása optimalizálná szakértelmének és erőforrásainak felhasználását, és nem sérti az (EU) 2015/849 irányelvben meghatározott lényeges kötelezettségeket.

(11b) Ahhoz, hogy az EBH megbízatását hatékonyan tudja gyakorolni, teljes mértékben ki kell használnia a rendelet szerinti összes hatáskörét és eszközét. Új szerepével összhangban fontos, hogy az EBH az érintett uniós és nemzeti hatóságok által azonosított pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási tevékenységekkel kapcsolatban minden releváns információt összegyűjtsön, az (EU) 2015/849 irányelv alapján a hatóságokra bízott feladatok sérelme nélkül. Az EBH-nak ezeket az információkat egy központosított adatbázisban kell tárolnia, és a releváns információk megfelelő terjesztésének biztosításával elő kell segítenie a hatóságok közötti együttműködést. Emellett az EBH-nak az illetékes hatóságokra vonatkozó felülvizsgálatokat, valamint a pénzmosáshoz és terrorizmusfinanszírozáshoz kapcsolódó kockázatértékelési eljárásokat kell végrehajtania. Az EBH-ra kell továbbá ruházni azt a szerepet is, hogy együttműködjön és kapcsolatot tartson az érintett harmadik országbeli hatóságokkal ezekben az ügyekben, azzal a céllal, hogy az uniós szintű fellépés jobban koordinált legyen a határokon átnyúló és harmadik országra kiterjedő dimenzióval rendelkező, lényeges pénzmosási vagy terrorizmusfinanszírozási ügyekben.

(11c) A pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás terén a megfelelés felügyeleti ellenőrzésének fokozott hatékonysága, valamint a közvetlenül alkalmazandó uniós jog vagy annak nemzeti átültető intézkedései megsértése esetén a nemzeti illetékes hatóságok általi jogérvényesítés nagyobb fokú koordinációjának biztosítása érdekében az EBH-nak hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy lényeges jogsértés gyanúja esetén kérést intézzen az illetékes hatóságokhoz, hogy vizsgálják ki a vonatkozó szabályok minden lehetséges megsértését, és fontolják meg a pénzügyi intézményeknek címzett határozatok meghozatalát és szankciók kivetését, előírva számukra a jogi kötelezettségeiknek való megfelelést. Ezt a hatáskört kizárólag abban az esetben lehet használni, ha az EBH lényeges jogsértést gyanít.

(12)Az alapító rendeletek számos nemzeti hatóságot nem határoznak meg hatáskörrel rendelkező hatóságként, ennek ellenére azok jogosultak a pénzügyi szolgáltatásokra és piacokra vonatkozó uniós jogszabályok alkalmazásának biztosítására. Annak érdekében, hogy az PFER-en belül biztosítható legyen az egységes, hatékony és eredményes felügyeleti gyakorlat, szükség van ezek meghatározására. Ez lehetővé teszi az európai felügyeleti hatóságok számára, hogy e nemzeti hatóságok részére iránymutatásokat és ajánlásokat adjanak ki.

(13)Annak érdekében, hogy az érdekeltek érdekei megfelelő biztosítékokkal legyen ellátva az európai felügyeleti hatóságok iránymutatások és ajánlások kiadására vonatkozó hatáskörének gyakorlása során, amennyiben az érdekképviseleti csoportok tagjainak kétharmada úgy véli, hogy az érintett európai felügyeleti hatóság túllépte hatáskörét, erről jogosultak véleményt megfogalmazni. Ez esetben a Bizottság felelős azért, hogy megfelelő értékelést követően kötelezze az európai felügyeleti hatóságot az iránymutatás, illetve az ajánlás visszavonására.

(14)Emellett az alapító rendeletek 17. cikke szerinti eljárás során és az uniós jog megfelelő alkalmazása érdekében indokolt az európai felügyeleti hatóságok információhoz való hozzáférését megkönnyíteni és felgyorsítani. Ehhez az európai felügyeleti hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy kellő indokolással és magyarázattal ellátott kérés útján közvetlenül az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságoktól, pénzügyi intézményektől és pénzügyi piaci szereplőktől kérhessenek információt, akkor is, ha e hatóságok, intézmények vagy piaci szereplők nem szegték meg az uniós jog valamely rendelkezését. Az európai felügyeleti hatóságoknak tájékoztatniuk kell az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságot a kérésről és arról, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság köteles az európai felügyeleti hatóságokat segíteni a kért információ beszerzésében.

(15)A pénzügyi szektor harmonizált felügyelete következetes megközelítést igényel a hatáskörrel rendelkező hatóságok körében. Ennek érdekében a hatáskörrel rendelkező hatóságok tevékenysége az európai felügyeleti hatóságok rendszeres és független felülvizsgálata alatt áll, amelyet az általuk kialakított felülvizsgálati bizottságok segítségével végeznek el. Az európai felügyeleti hatóságoknak emellett módszertani keretet is ki kell dolgozniuk ezen felülvizsgálatokra. A független felülvizsgálatoknak nem kizárólag a felügyeleti gyakorlatok konvergenciájára kell kiterjedniük, hanem arra is, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok képesek-e magas színvonalú felügyeleti eredmények elérésére, továbbá a hatáskörrel rendelkező hatóságok függetlenségére. A felülvizsgálatok eredményeit közzé kell tenni a megfelelés ösztönzése és az átláthatóság növelése érdekében, kivéve, ha a közzététel veszélyeztetné a pénzügyi stabilitást.

(15a)Figyelembe véve annak jelentőségét, hogy biztosított legyen a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó uniós felügyeleti keret hatékony alkalmazása, a felügyeleti gyakorlatokról tárgyilagos és átlátható képet adó független felülvizsgálatok kiemelkedően fontosak. Amennyiben ezek a felülvizsgálatok olyan súlyos aggályokat fednek fel, amelyeket az illetékes hatóságok nem orvosolnak, az EBH-nak tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot.

(15b) Feladatai végrehajtása és hatáskörei gyakorlása céljából az EBH-nak lehetősége kell legyen az uniós jog megsértésére vonatkozó eljárással és a jogi kötőerővel bíró közvetítés eljárásával összefüggésben – az illetékes hatóságnak címzett határozat meghozatalát követően – a pénzügyi ágazatbeli szereplőknek címzett egyéni határozatokat hozni akkor is, ha az anyagi jogi szabályok nem alkalmazandók közvetlenül a pénzügyi ágazatbeli szereplőkre. Amennyiben az anyagi jogi szabályok irányelvekben rögzítettek, az EBH-nak az említett irányelveket átültető nemzeti jogszabályokat kell alkalmaznia. Amennyiben a vonatkozó uniós jog rendeletekből áll, és ha e rendelet hatálybalépésének napján az említett rendeletek kifejezetten biztosítanak opciókat a tagállamoknak, az EBH-nak az ezeket az opciókat gyakorló nemzeti jogszabályokat kell alkalmaznia.

(16)A pénzügyi szektor harmonizált felügyelete megköveteli, hogy a határokon átnyúló helyzetekben a különböző tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai között felmerülő nézeteltérések hatékonyan rendeződjenek. Az ilyen nézeteltérések rendezésére szolgáló jelenlegi szabályok nem teljesen kielégítőek. Ezért azokat módosítani kell annak érdekében, hogy könnyebben alkalmazhatóak legyenek.

(17)Az európai felügyeleti hatóságok felügyeleti gyakorlatok konvergenciájára irányuló munkájához elengedhetetlen az uniós felügyeleti kultúra terjesztése. Az európai felügyeleti hatóságok mindazonáltal nem rendelkeznek az e cél eléréséhez szükséges összes eszközzel. Szükséges lehetővé tenni az európai felügyeleti hatóságok számára, hogy a többéves stratégiai felügyeleti tervben általános felügyeleti célokat és prioritásokat határozhassanak meg, amelyek célja, hogy segítsék a hatáskörrel rendelkező hatóságokat az uniós piaci integritásra és pénzügyi stabilitásra leselkedő veszélyek legfőbb területeinek azonosításában és az azokra való összpontosításban, ideértve a határokon átnyúló tevékenységet végző vállalkozások prudenciális felügyeletét is. A stratégiai felügyeleti tervnek kockázatalapúnak kell lennie, és figyelembe kell vennie a felügyeleti intézkedések általános gazdasági és szabályozási tendenciáit, valamint az európai felügyeleti hatóságok által a hatáskörrel rendelkező hatóságok felülvizsgálata és az egész Unióra kiterjedő stressztesztek alapján megállapított aktuális mikroprudenciális trendeket, lehetséges kockázatokat és gyenge pontokat. A hatáskörrel rendelkező hatóságok ezt követően a stratégiai felügyeleti terv végrehajtása érdekében kötelesek éves munkaprogramot készíteni, amely az uniós prioritásokat és célokat ülteti át e hatóságok működési céljaiba. Az európai felügyeleti hatóságokat fel kell jogosítani arra, hogy a mindennapi felügyeletre vonatkozó éves munkaprogramok végrehajtását felülvizsgálják, ideértve a mintavételezés alapján egyedi esetekben annak biztosítása érdekében hozott felügyeleti intézkedéseket is, hogy az európai felügyeleti hatóságok elérhessék a felügyeleti gyakorlatok harmonizálására irányuló céljukat.

(18)Az engedélyezett szervezetek közötti kiszervezéssel, tevékenység- és kockázatátruházással (közvetítés) kapcsolatos jelenlegi felügyeleti gyakorlatok tagállamonként eltérőek. E különböző szabályozási megközelítések a tagállamokban a szabályozási arbitrázs kockázatával járnak („negatív verseny”). A kiszervezett vagy átruházott tevékenységek a nem megfelelő felügyelet a pénzügyi stabilitásra leselkedő veszélyeknek teszi ki az Uniót. E veszélyek különösen jelentősek akkor, ha a felügyelt szervezetek olyan harmadik országokba szervezik ki vagy ruházzák át tevékenységüket, illetve a kockázatokat, amelyek felügyeleti hatóságai nem rendelkeznek a szükséges eszközökkel a lényeges tevékenységek és fő feladatok megfelelő és hatékony felügyeletéhez. Az európai felügyeleti hatóságoknak aktív szerepet kell játszaniuk a felügyeleti konvergencia elősegítésében azzal, hogy – az uniós joggal összhangban és az általuk elfogadott iránymutatásokra, ajánlásokra és véleményekre tekintettel – biztosítják a harmadik országokba történő kiszervezéssel, kockázatátruházással, valamint a lényeges tevékenységek és fő feladatok átruházásával kapcsolatos közös értelmezést és felügyeleti gyakorlatokat. Az európai felügyeleti hatóságoknak ezért rendelkezniük kell a szükséges hatáskörökkel ahhoz, hogy hatékonyan koordinálják a nemzeti felügyeleti hatóságok által végzett, a vállalkozások engedélyezésére és nyilvántartásba vételére irányuló felügyeleti tevékenységeket, valamint a felügyeleti gyakorlatok folyamatos felülvizsgálatát. E koordinációs feladat végzése során az európai felügyeleti hatóságoknak különösen azokra a helyzetekre kell koncentrálniuk, amelyek a szabályok kijátszására irányulhatnak, és nyomon kell követniük azokat a pénzügyi intézményeket vagy pénzügyi piaci szereplőket, amelyek jelentős mértékben alkalmaznak harmadik országokba irányuló kiszervezést, valamint tevékenység- és kockázatátruházást azzal a szándékkal, hogy kihasználják az uniós szintű engedély előnyeit, miközben az alapvető tevékenységeket vagy feladatokat lényegében az Unión kívül végzik.

(19)A folyamatos pénzügyi stabilitás érdekében a Bizottság által elfogadott, harmadik országokra vonatkozó egyenértékűségi határozatokat folyamatosan nyomon kell követni. Az európai felügyeleti hatóságoknak ezért ellenőrizniük kell, hogy az a kritérium, amely alapján a harmadik országokra vonatkozó egyenértékűségi határozat meghozatalára került sor, illetve az abban meghatározott feltételek teljesülnek-e. Emellett e harmadik országokban az európai felügyeleti hatóságoknak nyomon kell követniük a szabályozási és felügyeleti fejleményeket és a végrehajtási gyakorlatokat. E tekintetben az európai felügyeleti hatóságoknak igazgatási megállapodásokat kell kötniük a harmadik országok hatáskörrel rendelkező hatóságaival annak érdekében, hogy a nyomon követés és a felügyeleti tevékenységek koordinációja céljából információkat szerezhessenek. E megerősített felügyeleti rendszer biztosítja, hogy a harmadik országok / az egyenértékűség átláthatóbb, az érintett harmadik országok számára kiszámíthatóbb és minden szektorban egységesebb legyen.

(20)A pontos és teljes körű információk európai felügyeleti hatóságok általi beszerzése és összegyűjtése alapvető fontosságú feladataik ellátásához és céljaik eléréséhez. Annak érdekében, hogy a pénzügyi intézmények és a pénzügyi piaci szereplők számára a jelentéstételi kötelezettség megkettőződése elkerülhető legyen, ezen információkat a pénzügyi piacokhoz és intézményekhez legközelebb álló érintett hatáskörrel rendelkező hatóságnak vagy nemzeti felügyeleti hatóságnak kell szolgáltatnia. Arra az esetre azonban, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság nem adja meg vagy nem képes megadni meghatározott időn belül a kért információt, az európai felügyeleti hatóságoknak célszerű jogot biztosítani arra is, hogy közvetlenül a pénzügyi intézménynek vagy pénzügyi piaci szereplőknek nyújthassanak be kellő indokolással és magyarázattal ellátott információkérést. Emellett az európai felügyeleti hatóságok információgyűjtési joga hatékonyságának biztosítása érdekében szükséges azok számára lehetővé tenni, hogy időszakos kényszerítő bírságokat szabhassanak ki azokra a pénzügyi intézményekre vagy pénzügyi piaci szereplőkre, amelyek nem teljesítik megfelelően, teljes mértékben vagy kellő időben az információ átadásra irányuló kérést vagy határozatot. Az érintett pénzügyi intézmények vagy pénzügyi piaci szereplők európai felügyeleti hatóságok általi meghallgatáshoz való jogát kifejezetten biztosítani kell.

(21)Az európai felügyeleti hatóságok alapító rendeletei szerint a hatáskörrel rendelkező hatóságok alapvető szerepet játszanak az irányítási szerkezetükben. E rendeletek kimondták azt is, hogy az összeférhetetlenség megelőzése érdekében a felügyeleti tanács és az igazgatótanács tagjai függetlenül és kizárólag az Unió érdekeit szem előtt tartva járnak el. Az európai felügyeleti hatóságok eredeti irányítási szerkezete nem nyújtott azonban megfelelő biztosítékokat ahhoz, hogy az összeférhetetlenség teljesen elkerülhető legyen, ami befolyásolhatja az európai felügyeleti hatóságok arra való képességét, hogy a felügyeleti konvergencia terén az összes szükséges döntést meghozzák, és biztosítsák, hogy döntéseik teljes mértékben figyelembe vegyék a szélesebb körű uniós érdekeket. Ezért annak érdekében, hogy az európai felügyeleti hatóságok döntéshozatali eljárásának hatékonysága és eredményessége biztosítható legyen, az európai felügyeleti hatóságokon belül újra kell szervezni a döntéshozatali hatáskörök elosztását.

(22)Ezen túlmenően a felügyeleti tanács döntéshozatali eljárásának uniós dimenzióját független, állandó, összeférhetetlenséggel nem érintett testületi tagokkal meg kell erősíteni. A szabályozási jellegű ügyekkel és a közvetlen felügyelettel kapcsolatos döntéshozatali hatáskörök teljes mértékben a felügyeleti tanácsnál maradnak. Az igazgatótanácsot állandó tagokból álló ügyvezető tanáccsá kell átalakítani, amely dönthet egyes nem szabályozási kérdésekben, ideértve a hatáskörrel rendelkező hatóságok független felülvizsgálatát, a vitarendezést, az uniós jog megsértését, a stratégiai felügyeleti tervet, a harmadik országokba irányuló kiszervezés, tevékenység és kockázatátruházás nyomon követését, a stresszteszteket és az információkérést is. Az ügyvezető tanácsnak emellett meg kell vizsgálnia és elő kell készítenie a felügyeleti tanács által hozandó összes határozatot. Emellett az elnök tisztsége és szerepe megerősítésre kerül azáltal, hogy az elnök formális feladatokat és az ügyvezető tanácsban döntő szavazati jogot kap. Végül az európai felügyeleti hatóságok irányításában az uniós dimenziót az elnök és az ügyvezető tanács tagjai kiválasztási eljárásának módosításával is meg kell erősíteni azáltal, hogy abban a Tanács és az Európai Parlament is részt vesz. Az ügyvezető tanács összetételének kiegyensúlyozottnak kell lennie.

(23)A megfelelő szintű szakértelem és elszámoltathatóság biztosítása érdekében az ügyvezető tanács elnökét és tagjait érdemeik, alkalmasságuk, az elszámolási, kereskedés utáni és pénzügyi kérdésekkel kapcsolatos ismereteik, valamint a pénzügyi felügyelet terén szerzett gyakorlatuk alapján kell kinevezni. Az átláthatóság és a demokratikus ellenőrzés biztosítása, valamint az uniós intézmények jogainak védelme érdekében az ügyvezető tanács elnökét és tagjait nyilvános pályázati eljárás alapján kell kiválasztani. A Bizottságnak egy szűkített listát kell készítenie, és azt jóváhagyás céljából be kell nyújtania az Európai Parlamentnek. A jóváhagyást követően a Tanácsnak határozatot kell elfogadnia az ügyvezető tanács tagjainak kinevezéséről. Az ügyvezető tanács elnökének és állandó tagjainak elszámoltathatónak kell lennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az alapító rendeletek alapján hozott döntésekért.

(24)A működési feladatok hatékony elosztásának és a mindennapi igazgatási tevékenységek irányításának biztosítása érdekében az európai felügyeleti hatóságok ügyvezető igazgatóinak jelenlegi feladatait az ügyvezető tanács valamely tagja veszi át, akit e konkrét feladatok alapján kell kiválasztani.

(24a)Biztosítandó, hogy a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni intézkedésekhez kapcsolódó határozatokat megfelelő szintű szakértelem támassza alá, fel kell állítani egy, a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni jogszabályoknak való megfelelésért felelős hatóságok és szervek vezetőiből álló bizottságot, amely megvizsgálja és előkészíti az EBH által meghozandó határozatokat. Az átfedések elkerülése érdekében ez az új bizottság felváltja az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottságán belül felállított jelenlegi pénzmosás elleni albizottságot.

(25)Indokolt a pénzügyi intézmények és a pénzügyi piaci szereplők hozzájárulása az európai felügyeleti hatóságok finanszírozásához, mivel az európai felügyeleti hatóságok tevékenységének végső célja, hogy hozzájáruljanak a pénzügyi stabilitáshoz és a versenytorzulás elkerülésével az egységes piac megfelelő működéséhez. Az európai felügyeleti hatóságok működése kedvező minden pénzügyi intézmény és pénzügyi piaci szereplő számára, függetlenül attól, hogy végeznek-e határokon átnyúló tevékenységet. Az európai felügyeleti hatóságok hozzájárulnak ahhoz, hogy stabil környezetben és egyenlő versenyfeltételek mellett végezhessék üzleti tevékenységüket. Azok a pénzügyi intézmények és pénzügyi piaci szereplők, amelyek nem állnak az európai felügyeleti hatóságok közvetlen felügyelete alatt, szintén kötelesek az európai felügyeleti hatóságok azon tevékenységeinek finanszírozásához hozzájárulni, amelyekből előnyük származik. Emellett azonban az európai felügyeleti hatóságok a közvetlen felügyeletük alatt álló pénzügyi intézményektől és pénzügyi piaci szereplőktől díjakat is beszedhetnek.

(26)A hozzájárulás mértékének a pénzügyi intézmények és a pénzügyi piaci szereplők minden egyes kategóriáján belül figyelemmel kell lennie arra, hogy az adott pénzügyi intézmény vagy pénzügyi piaci szereplő mennyiben részesül az európai felügyeleti hatóságok tevékenységéből származó előnyökből. Ennek megfelelően a pénzügyi intézmények és pénzügyi piaci szereplők által fizetendő egyedi hozzájárulást azok méretére tekintettel kell meghatározni annak érdekében, hogy tükrözze az érintett piacon betöltött jelentőségüket. A kiemelkedően alacsony hozzájárulások beszedésére de minimis küszöb vonatkozik annak biztosítása érdekében, hogy azok beszedése gazdaságos legyen, biztosítva ugyanakkor, hogy a nagyobb vállalkozásoknak ne kelljen aránytalan hozzájárulást teljesíteniük.

(27)Annak meghatározására, hogy a pénzügyi intézmények és a pénzügyi piaci szereplők éves hozzájárulását hogyan kell kiszámítani, felhatalmazást kell adni a Bizottság számára jogi aktusoknak a Szerződés 290. cikkével összhangban történő elfogadására. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok megállapítják a várható kiadásoknak a pénzügyi intézmények vagy pénzügyi piaci szereplők egyes kategóriáihoz történő hozzárendelésének módszertanát és a méreten alapuló egyedi hozzájárulások mértékének meghatározására szolgáló kritériumokat. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(28)Az európai felügyeleti hatóságok munkája bizalmas jellegének megőrzése érdekében a szakmai titoktartási követelmények minden olyan személyre alkalmazandóak, akik az érintett európai felügyeleti hatóság feladataival kapcsolatban közvetlenül vagy közvetve, tartósan vagy alkalmilag szolgáltatást nyújtanak.

(29)Az 1093/2010/EU rendelet, az 1094/2010/EU rendelet és az 1095/2010/EU rendelet, valamint a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó ágazati jogszabályok arra kötelezik az európai felügyeleti hatóságokat, hogy tényleges igazgatási mechanizmusokat működtessenek, ideértve a harmadik országbeli felügyeletekkel történő információcserét is. A hatékony együttműködés és információcsere még fontosabbá válik, mivel e módosító rendelet folytán egyes európai felügyeleti hatóságok a nem uniós szervezetek és tevékenységek felügyeletére vonatkozó további, szélesebb körű feladatokat kell, hogy ellássanak. Amennyiben ezzel kapcsolatban az európai felügyeleti hatóságok személyes adatokat kezelnek – ideértve az ilyen adatok Unión kívülre történő továbbítását is –, köti őket az (EU) 2018/XXX rendelet (az uniós intézményekre és szervekre vonatkozó adatvédelmi rendelet). Megfelelőségi határozat vagy – például az uniós intézményekre és szervekre vonatkozó adatvédelmi rendelet 49. cikkének (3) bekezdése szerinti közigazgatási megállapodásokban előírt – megfelelő garanciák hiányában az európai felügyeleti hatóságok a rendelet – különösen a pénzügyi felügyeleti hatóságok közötti nemzetközi adatcserére alkalmazandó – 51. cikke (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott, közérdekre alapított eltérés szerint és az abban foglalt feltételekkel harmadik ország hatóságának is átadhatnak személyes adatokat.

(30)Alapvető fontosságú, hogy az EBH döntéshozatali eljárása megfelelő biztosítékokat nyújtson a bankunióban részt nem vevő tagállamok számára, lehetővé téve ugyanakkor az EBH számára, hogy a részt nem vevő tagállamok számának csökkenése esetén is folytatni tudja a hatékony döntéshozatalt. Az EBH döntéshozatalára vonatkozó jelenlegi szavazási szabályokat, amelyek szerint a részt vevő tagállamok többsége és a részt nem vevő tagállamok többsége hozza meg a döntéseket, fenn kell tartani. További biztosítékokra van azonban szükség ahhoz, hogy elkerülhető legyen az a helyzet, amelyben kizárólag a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak távolléte miatt nem lehet döntést hozni, és biztosítani kell, hogy a lehető legnagyobb számú hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság legyen jelen a szavazáson a határozott és legitim szavazás elérése érdekében.

(31)Az európai felügyeleti hatóságok alapító rendeletei kimondják, hogy az európai felügyeleti hatóságok az ERKT-val együttműködésben kezdeményezik és koordinálják az uniós szintű stresszteszteket annak érdekében, hogy a pénzügyi intézmények és a pénzügyi piaci szereplők piaci fejlesztésekkel szembeni ellenállóképességét felmérjék. Ez hivatott biztosítani emellett az egységes módszertan lehető legszélesebb körű alkalmazását az ilyen tesztek nemzeti szintű lefolytatása során is. Annak érdekében, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok felügyeleti aggályai és az uniós megfontolások közötti megfelelő egyensúly biztosított legyen, szükséges a stressztesztek kezdeményezésére és koordinálására irányuló döntések jogát az európai felügyeleti hatóságok ügyvezető tanácsára ruházni. Valamennyi európai felügyeleti hatóság tekintetében szükséges pontosítani, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok szakmai titoktartási kötelezettsége nem akadályozhatja meg a hatáskörrel rendelkező hatóságokat abban, hogy a stresszteszt eredményeit közzététel céljából továbbítsák az európai felügyeleti hatóságok felé.

(32)A belső modellekkel kapcsolatos felügyelet és jóváhagyás magas szintű konvergenciájának biztosítása érdekében az EIOPA-nak jogosultnak kell lennie a lehetséges következetlenségek orvoslását szolgáló vélemények kibocsátására és a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a belső modellek jóváhagyására irányuló megállapodások elérésében történő segítségnyújtásra. A hatáskörrel rendelkező hatóságoknak e véleményeknek megfelelően kell meghozniuk döntéseiket, vagy meg kell magyarázniuk, hogy a véleményt miért hagyták figyelmen kívül.

(33)A kereskedési tevékenységek és különösen egyes befektetési vállalkozások olyan tevékenységeinek egyre növekvő határokon átnyúló dimenziójával, amelyek rendszerszintű jellegüknél fogva a pénzügyi stabilitásra hatást gyakorló határokon átnyúló hatásokkal járhatnak, az ESMA számára lehetővé kell tenni, hogy megerősített koordinációs szerepet játsszon a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a megfelelő vizsgálatok kezdeményezésére tett javaslatok terén. Az ilyen vizsgálatok során továbbá könnyebbé kell válnia az információcserének, ha az ESMA alapos okkal feltételezheti, hogy olyan jelentős határokon átnyúló hatással járó tevékenységre kerül sor, amely veszélyezteti a pénzügyi piacok rendes működését és épségét vagy az Unión belüli pénzügyi stabilitást. E célból az ESMA-nak adattároló rendszert kell fenntartania, amelynek segítségével a hatáskörrel rendelkező hatóságoktól beszerezhető, illetve azok között megosztható az összes szükséges információ.

(34)A 345/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 6 , a 346/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7 és az (EU) 2015/760 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8 legfőbb célja a munkahelyteremtés és a növekedés fellendítése, a kkv-k finanszírozása és a szociális és hosszú távú befektetések előmozdítása, valamint az uniós befektetési kultúra előmozdítása. A mérlegelési jogkörük nemzeti illetékes hatóságok általi eltérő használata, azok különböző közigazgatási gyakorlatai, valamint a felügyeleti kultúrák és teljesítmények különbségei azonban az e három rendelettel elért harmonizáció ellenére továbbra is fennmaradnak. Ezek a különbségek veszélyeztetik a minősített kockázatitőke-alapok, a minősített szociális vállalkozási alapok és a hosszú távú befektetési alapok kezelőinek egyenlő versenyfeltételeit a különböző tagállamokban, ugyanakkor növelik e kezelők tranzakciós és működési költségeit.

(35)A tranzakciós és működési költségek csökkentése, a befektetői döntések megerősítése és a jogbiztonság növelése érdekében szükséges a felügyeleti hatásköröket – ideértve a nyilvántartásba vételt és a nyilvántartásból való törlést, valamint az engedély megadását és visszavonását is – a 345/2013/EU rendeletben említett minősített kockázatitőke-alapok kezelői és ezen alapok, a 346/2013/EU rendeletben említett minősített szociális vállalkozási alapok kezelői és ezen alapok, valamint az (EU) 2015/760 rendeletben említett európai hosszú távú befektetési alapok tekintetében a hatáskörrel rendelkező hatóságokról az ESMA-ra telepíteni. E célból az ESMA számára lehetővé kell tenni, hogy vizsgálatokat és helyszíni ellenőrzéseket végezzen, bírságokat vagy kényszerítő bírságokat szabjon ki, hogy kényszerítse a személyeket a jogsértés megszüntetésére, valamint arra, hogy hiánytalanul szolgáltassák az ESMA által kért megfelelő információkat, illetve vizsgálatnak vagy helyszíni ellenőrzésnek vessék alá magukat.

(36)Az európai hosszú távú befektetési alapokról szóló, 2015. április 29-i (EU) 2015/760 európai parlamenti és tanácsi rendelet olyan egységes követelményeket határoz meg, amelyeket a hosszú távú alapoknak teljesíteniük kell ahhoz, hogy megkaphassák az „EHTBA” minősítést. Az (EU) 2015/760 rendelet meghatározza a minősített befektetésekre és a minősített portfólióvállalkozásokra, valamint a koncentrációra és az elfogadható befektetőkre vonatkozó szabályokat. A szabályok emellett meghatározzák a felügyeleti hatásköröket, ideértve az engedélyezésre és a folyamatos felügyeletre vonatkozó követelményeket is. E rendelet – bár fenntartja az (EU) 2015/760 rendelet prudenciális szabályozását – az ESMA-t felügyeleti hatáskörökkel ruházza fel, ideértve az engedélyezést, a folyamatos felügyeletet és az engedélyek visszavonását is. E rendelet feljogosítja az ESMA-t, hogy szabályozástechnikai standardtervezeteket készítsen, amelyek nem tartalmazzák a politikai döntésekre irányuló javaslattételt a Bizottság felé, így tehát az ESMA (EU) 2015/760 rendelet szerinti jogi kötelezettségei és mérlegelési jogköre kellően egyértelműek. Hasonló változtatások történtek a 345/2013/EU rendelet és a 346/2013/EU rendelet tekintetében annak érdekében, hogy az ESMA-ra felügyeleti hatásköröket ruházzanak.

(37)Annak érdekében, hogy a minősített kockázatitőke-alapok, a minősített szociális vállalkozási alapok és az európai hosszú távú befektetési alapok és azok kezelői tekintetében hatékonyan gyakorolhassa felügyeleti hatásköreit, az ESMA-t fel kell jogosítani arra, hogy vizsgálatokat és helyszíni ellenőrzéseket végezhessen. Annak érdekében, hogy az ESMA felügyeleti képessége biztosítva legyen, az ESMA-t olyan hatáskörökkel kell felruházni, amelyek alapján bírságokat vagy kényszerítő bírságokat szabjon ki, hogy kényszerítse a személyeket a jogsértés megszüntetésére, valamint arra, hogy hiánytalanul szolgáltassák az ESMA által kért megfelelő információkat, illetve vizsgálatnak vagy helyszíni ellenőrzésnek vessék alá magukat. E rendeletnek ezért pontosan meg kell határoznia e közigazgatási szankcióknak vagy egyéb közigazgatási intézkedéseknek a határait, amelyeknek hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük, és közös megközelítést, valamint elrettentő hatást kell biztosítaniuk. Az ESMA vizsgálati és jogérvényesítési tevékenységének szükséges és indokolt esetben a nemzeti hatóságok segítségére kell támaszkodnia. Az ESMA-t fel kell jogosítani arra, hogy e feladatok közül némelyeket visszaruházzon a nemzeti illetékes hatóságokra.

(38)A 600/2014/EU rendelet 40. cikke ideiglenes beavatkozási hatáskörökkel ruházta fel az ESMA-t, ami lehetővé teszi az ESMA számára, hogy bizonyos feltételekkel ideiglenesen megtiltsa vagy korlátozza az Unióban bizonyos pénzügyi eszközök vagy bizonyos jellemzőkkel bíró pénzügyi eszközök forgalomba hozását, forgalmazását vagy értékesítését, vagy a pénzügyi tevékenységek vagy gyakorlatok valamely típusát. Egyértelmű, hogy ezek a 600/2014/EU rendelet szerinti termékszintű beavatkozási hatáskörök azokra a befektetési vállalkozásokra és hitelintézetekre vonatkoznak, amelyek pénzügyi eszközök forgalomba hozatalával, forgalmazásával vagy értékesítésével foglalkoznak, ideértve a kollektív befektetési vállalkozások befektetési jegyeit. Mivel a kollektív befektetési vállalkozások befektetési jegyeit a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban engedélyezett, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások alapkezelő társaságai és befektetési társaságok, valamint a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban engedélyezett, alternatív befektetési alapok kezelői közvetlenül is forgalomba hozhatják, forgalmazhatják vagy értékesíthetik, a jogbiztonság növelése érdekében szükség van annak kifejezett kimondására, hogy a 600/2014/EU rendelet szerinti fent említett termékkel kapcsolatos beavatkozási hatáskörök az ÁÉKBV alapkezelő társaságaira és ÁÉKBV befektetési társaságokra, valamint az ABAK-okra is alkalmazandók.

(39)Szigorúan meghatározott és kivételes esetekben az ESMA gyakorolhatja beavatkozási hatáskörét annak érdekében, hogy korlátozza vagy megtiltsa az ÁÉKBV vagy ABA-k befektetési jegyeinek vagy részvényeinek forgalomba hozatalát, értékesítését vagy forgalmazását azok vezetői által is. Ez akkor indokolt, ha a javasolt intézkedésre komoly befektetővédelmi aggályok vagy a pénzügyi piacok szabályos működését és integritását, illetve az uniós pénzügyi rendszer stabilitását vagy annak egy részét fenyegető veszély miatt van szükség; az adott pénzügyi eszközre vagy tevékenységre vonatkozó uniós jog szabályozási követelményei nem kezelik a veszélyt; és az illetékes hatóság vagy illetékes hatóságok intézkedtek a veszély kezelésére, vagy a megtett intézkedések nem megfelelőek a veszély kezeléséhez.

(40)A kereskedési adatok minőségének, formázásának, megbízhatóságának és költségeinek eltérései káros hatással vannak az átláthatóságra, a befektetővédelemre és a piaci hatékonyságra. A kereskedési adatok nyomon követésének és helyreállításának, valamint ezen adatok következetességének, minőségének és észszerű költségen való Unión belüli kereskedési helyszínek általi elérhetőségének és hozzáférhetőségének javítása érdekében a 2014/65/EU irányelv új jogi szabályozást vezetett be az adatszolgáltatások tekintetében, ideértve az adatszolgáltatók engedélyezését és felügyeletét is.

(41)A kereskedési adatok minősége és ezen adatok kezelése és szolgáltatása – ideértve a határokon átnyúló adatkezelést és -szolgáltatást is – alapvető fontosságú a 600/2014/EU rendelet pénzügyi piacok átláthatóságának javítására irányuló fő céljának eléréséhez. A felhasználók számára ezért döntő fontosságú a fő adatok szolgáltatása ahhoz, hogy áttekintésük legyen az Unió pénzügyi piacain folyó kereskedési tevékenységről, az illetékes hatóságok számára pedig az, hogy pontos és átfogó információkat kapjanak a vonatkozó ügyletekről.

(42)Emellett a kereskedési adatok egyre inkább elengedhetetlen eszközzé válnak a 600/2014/EU rendeletből eredő követelmények hatékony érvényesítéséhez. Az adatkezelés, az adatminőség és a méretgazdaságosság megteremtése szükségességének határokon átnyúló dimenziójára tekintettel és az adatminőség és az adatkezelők feladatainak esetleges eltérései hatásának elkerülése érdekében szükséges és indokolt az adatkezelőkre vonatkozó engedélyezési és felügyeletit hatásköröket az illetékes hatóságokról az ESMA-ra telepíteni és ezeket a hatásköröket a 600/2014/EU rendeletben meghatározni, lehetővé téve ugyanakkor az ESMA adatokra vonatkozó hatásköreiből eredő előnyök egyesítését.

(43)A lakossági befektetőket értesíteni kell a lehetséges kockázatokról, amikor pénzügyi eszközökbe fektetnek. Az Unió jogi keretrendszerének célja a megtévesztő értékesítés abból eredő kockázatának csökkentése, hogy olyan pénzügyi termékeket értékesítenek a lakossági befektetők számára, amelyek nem felelnek meg a szükségleteiknek vagy várakozásaiknak. Ennek érdekében a 2014/65/EU irányelv és a 600/2014/EU rendelet megerősíti a szervezetrendszerre és az üzletmenetre vonatkozó követelményeket, hogy biztosítható legyen, hogy a befektetési vállalkozások az ügyfeleik érdekeinek leginkább megfelelő módon járjanak el. E követelmények közé tartozik az ügyfelek kockázatokról való jobb felvilágosítása, az ajánlott termékek megfelelőségének jobb értékelése, illetve a pénzügyi eszközök meghatározott célzott piacra történő értékesítésének kötelezettsége, figyelembe véve olyan tényezőket, mint például a kibocsátók fizetőképessége. Az ESMA köteles a hatásköreit arra használni, hogy biztosítsa a felügyeleti konvergenciát és támogassa a nemzeti hatóságokat a befektetővédelem magas szintjének elérésében, valamint a pénzügyi termékekhez kapcsolódó kockázatok hatékony ellenőrzésében.

(44)Fontos a kereskedés előtti és utáni átláthatósági követelmények és a kereskedési kötelezettségek rendszerének kidolgozásához, valamint a 600/2014/EU rendelet és az 596/2014/EU rendelet 9 szerinti referenciaadatokhoz alkalmazott számításokhoz szükséges adatok hatékony és eredményes benyújtásának, összegyűjtésének, elemzésének és közzétételének biztosítása. Az ESMA ezért a kereskedés előtti és utáni átláthatósági követelmények és az adatszolgáltatók engedélyezése és felügyelete tekintetében hatáskörrel kell, hogy rendelkezzen a piaci szereplőktől történő közvetlen adatgyűjtésre.

(45)E hatáskörök ESMA-ra telepítése központosított engedélyezést és felügyeletet tesz lehetővé, amellyel elkerülhető az a jelenlegi helyzet, amelyben a különböző kereskedési helyszíneknek, rendszeres internalizálóknak, APA-knak és CTP-knek több illetékes hatóságnak kell azokat az adatokat átadniuk, amelyeket ezt követően csak az ESMA-hoz kell benyújtani. E központosított rendszer jelentős előnyöket nyújthatna a piaci szereplőknek az adatok nagyobb szintű átláthatósága, a befektetővédelem és a piaci hatékonyság szempontjából.

(46)Az adatgyűjtési hatáskörök, az engedélyezés és a felügyelet illetékes hatóságokról az ESMA-ra történő telepítése alapvető fontosságú az ESMA által a 600/2014/EU rendelet alapján végzett egyéb feladatokhoz is, például a piacmonitoringhoz, az ESMA ideiglenes beavatkozási hatásköréhez és pozíciómenedzselési hatásköréhez, illetve a kereskedés előtti és utáni átláthatósági követelményeknek való következetes megfelelés biztosításához.

(47)Az adatkezelés és -szolgáltatás területén a hatékony felügyeleti jogkör ESMA általi gyakorlásának biztosítása érdekében az ESMA számára lehetővé kell tenni vizsgálatok és helyszíni ellenőrzések lefolytatását. Az ESMA számára lehetővé kell tenni, hogy bírságot vagy kényszerítő bírságot szabjon ki, hogy a jogsértés megszüntetésére, valamint arra kényszerítse az adatszolgáltatókat, hogy hiánytalanul szolgáltassák az ESMA által kért megfelelő információkat, illetve vizsgálatnak vagy helyszíni ellenőrzésnek vessék alá magukat, és hogy közigazgatási szankciókat vagy egyéb közigazgatási intézkedéseket alkalmazzon abban az esetben, ha megállapítja, hogy valamely személy szándékosan vagy gondatlanságból megsértette a 600/2014/EU rendeletet.

(48)A kritikus referenciamutatókat használó pénzügyi termékek minden tagállamban elérhetőek. E referenciamutatók ezért alapvető fontosságúak a pénzügyi piacok működéséhez és az Unión belüli pénzügyi stabilitáshoz. A kritikus referenciamutatók felügyeletének ennek megfelelően teljes képet kell alkotnia a lehetséges hatásokról, nem csak azokban a tagállamokban, ahol a kezelő található és ahol az adatszolgáltató található, hanem a teljes Unióban. Éppen ezért indokolt a kritikus referenciamutatók ESMA általi uniós szintű felügyelete. Annak érdekében, hogy a feladatok megkettőződése elkerülhető legyen, a kritikus referenciamutatók kezelőit kizárólag az ESMA-nak kell felügyelnie, ideértve az általuk igazgatott nem kritikus referenciamutatókat is.

(49)Amennyiben azonban a referenciamutató csak egy tagállamban bír kritikus jelentőséggel, e tagállam illetékes hatóságának szorosabb piaci közelsége indokolttá teheti az ESMA számára, hogy az adott referenciamutató felügyeletét részben vagy egészben azon tagállam illetékes hatóságára ruházza át, amelyben annak kezelője található, feltéve, hogy az ESMA e célból beszerezte az érintett illetékes hatóság előzetes hozzájárulását.

(50)Mivel a kritikus referenciamutatók kezelőire és adatszolgáltatóira szigorúbb követelmények vonatkoznak, mint a többi referenciamutató kezelőjére és adatszolgáltatójára, a referenciamutatók kritikus referenciamutatókká minősítését a Bizottságnak vagy az ESMA-nak kell elvégeznie, és a Bizottságnak kell kodifikálnia. Mivel a nemzeti illetékes hatóságok férnek hozzá legkönnyebben az általuk felügyelt referenciamutatók adataihoz és az azokra vonatkozó információkhoz, azoknak értesíteniük kell a Bizottságot vagy az ESMA-t azokról a referenciamutatókról, amelyek véleményük szerint teljesítik a kritikus referenciamutatóvá minősítés feltételeit. .

(51)A kritikus referenciamutatók felügyeleti kollégiumainak létrehozására azért került sor, hogy hozzájáruljanak az (EU) 2016/1011 rendelet szabályainak harmonizált alkalmazásához és a felügyeleti gyakorlatok konvergenciájához. Mivel az ESMA közvetlen kapcsolatban áll a nemzeti felügyelőkkel, vagy e felügyelőkből áll, e felügyeleti kollégiumokra a továbbiakban nincs szükség.

(52)Az uniós elismerést kérelmező harmadik országban található referenciamutató-kezelők tekintetében a referencia-tagállam megállapítására irányuló eljárás nagy terhekkel jár, és mind a kérelmezők, mind a nemzeti illetékes hatóságok számára sok időt vesz igénybe. A kérelmezők és az Unióhoz a jóváhagyási rendszeren keresztül hozzáférést kereső harmadik országban található más referenciamutató-kezelők a szabályozási arbitrázs reményében megpróbálhatják a megállapítást befolyásolni. E referenciamutató-kezelők a jogi képviselőjüket olyan tagállamban választhatják meg, amelyben a felügyelet szerintük kevésbé szigorú. Az ESMA mint illetékes hatóság harmonizált megközelítése a harmadik országból származó referenciamutatók és kezelőik tekintetében elkerüli ezeket a kockázatokat és a referencia-tagállam megállapításának, illetve a későbbi felügyeletnek a költségeit. Ezen túlmenően ez a harmadik országokból származó referenciamutatók tekintetében illetékes hatóságként betöltött szerepe az ESMA-t az Unióban a harmadik országok felügyeleteinek megfelelőjévé teszi, növelve ezzel a határokon átnyúló együttműködés hatékonyságát és eredményességét.

(53)A referenciamutató-kezelők nagy részét, ha nem a többségét, bankok vagy ügyfelek pénzét kezelő pénzügyi szolgáltató cégek alkotják. Annak érdekében, hogy ne gyengítse az Unió pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmét, az illetékes hatóságokkal egy egyenértékűségi rendszer keretében kötendő együttműködési megállapodás megkötésének feltétele kell, hogy legyen, hogy az illetékes hatóság országa ne szerepeljen azon joghatóság szerinti területek jegyzékén, amelyeknek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó nemzeti rendszereit olyan stratégiai hiányosságok jellemzik, amelyek jelentős fenyegetést jelentenek az Unió pénzügyi rendszerére nézve.

(54)Majdnem minden referenciamutatóra hivatkoznak a több tagállamban vagy az egész Unió területén elérhető pénzügyi termékek. Az olyan referenciamutatók előállításához kapcsolódó kockázatok feltárásához, amelyek már nem megbízhatóak vagy nem reprezentatívak az általuk mérni hivatott piaci és gazdasági valóság tekintetében, az illetékes hatóságoknak – ideértve az ESMA-t is – együtt kell működniük, és szükség esetén segíteniük kell egymást munkáját.

(55)Az érintett értékpapírok és kibocsátók jellege miatt az (EU) 2017/1129 rendelet alapján elkészített tájékoztatók egyes típusai olyan, az Unión belüli határokon átnyúló vonatkozással, technikai összetettséggel és/vagy potenciálisan a szabályozási arbitrázs olyan kockázatával járnak, amelyek ESMA által ellátott központosított felügyelete hatékonyabb eredményekkel szolgálna, mint nemzeti szintű felügyeletük. Az ilyen tájékoztatók jóváhagyásának, valamint a kapcsolódó felügyeleti és jogérvényesítési tevékenységeknek az ESMA szintjén történő központosítása csökkenti a megfelelési költségeket és az adminisztratív akadályokat, ugyanakkor javítja az Unióban a felügyelet minőségét, egységességét és hatékonyságát.

(56)A tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírok zárt körű kibocsátása a kibocsátók számára fontos tőkeforrás, és azok természetükből fakadóan határokon átnyúló jellegűek. Míg a minősített befektetők körében lefolytatott zárt körű kibocsátáshoz nincs szükség tájékoztatóra, addig az (EU) 2017/1129 rendelet szerint az értékpapírok szabályozott piacra történő későbbi bevezetéséhez tájékoztatót kell közzétenni. A tájékoztatók rendszere lehetővé teszi a kibocsátók számára, hogy rugalmasan választhassák meg azt a kibocsátó szerinti tagállamot, amelyben a tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírok egységnyi címlete meghaladja az 1000 EUR-t. Mivel a zárt körű kibocsátással érintett tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírok általában 1000 EUR-t meghaladó egységnyi címletűek, ez lehetőséget teremt a szabályozási „forum shoppingra”. Az ESMA feljogosításával ezeknek a szabályozott piacra vagy annak csak a minősített befektetők számára elérhető részére bevezetett tulajdonviszonyt megtestesítőnek nem minősülő értékpapírok nagykereskedelmi tájékoztatóinak a jóváhagyására, elérhető a kibocsátók számára egyenlő versenyfeltételek megteremtésének és a jóváhagyási eljárások jelentős egyszerűsítésével megvalósított nagyobb fokú hatékonyság kettős célja.

(57)Az eszközfedezetű értékpapírokra vonatkozó tájékoztatók jóváhagyásához és a hivatásos kibocsátók, például ingatlantársaságok, bányatársaságok, tudományos kutatással foglalkozó társaságok vagy hajózási társaságok által készített tájékoztatók jóváhagyásához a nemzeti illetékes hatóságoknak a legtöbb esetben szakosított munkaerőre van szükségük annak érdekében, hogy viszonylag kis számú tájékoztatót kezeljenek. Emellett egyes nem pénzügyi információk hivatásos kibocsátók általi megosztásáról nem rendelkeznek az (EU) 2017/1129 rendelet 13. cikkében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, arról tehát a nemzeti illetékes hatóságok saját mérlegelési jogkörükben dönthetnek. Ez alacsony hatékonysághoz és szabályozási arbitrázshoz vezethet. Az ilyen típusú tájékoztatók jóváhagyásának ESMA-ra telepítése egyrészről biztosítja az egyenlő versenyfeltételeket az információátadás területén, és csökkenti a szabályozási arbitrázs kockázatát, másrészről optimalizálja a felügyeleti erőforrások uniós szintű elosztását azáltal, hogy az ESMA-t teszi szakértői központtá, megerősítve ezzel az érintett tájékoztatók felügyeletének hatékonyságát.

(58)Azok a harmadik országból származó kibocsátók, amelyek az uniós jog szerinti tájékoztatókat készítenek, bizonyos rugalmasságot élveznek a tájékoztató jóváhagyása céljából a kibocsátó szerinti tagállam megválasztása terén, ami a tagállamok között a felügyeleti „forum shopping” veszélyével jár. Az ilyen jóváhagyások ESMA szintjén történő egységesítése biztosíthatná a harmonizált megközelítést a harmadik országból származó kibocsátók tekintetében, és megszüntetné a szabályozási arbitrázs lehetőségét. A harmadik országból származó kibocsátók tekintetében tehát attól a tagállamtól függetlenül, amelyben az értékpapírokat felajánlják, vagy ahol a piacra történő bevezetés iránti kérelmet benyújtják, uniós szinten az ESMA lenne az egyedüli kapcsolattartó pont. Ennek következtében az ilyen harmadik országból származó kibocsátók tekintetében nem kell kibocsátó szerinti tagállamot meghatározni.

(59)A harmadik országok nemzeti joga szerint elkészített tájékoztatókra vonatkozó egyenértékűségi rendszert módosítani kell annak érdekében, hogy az egyenértékűségi értékelés és ezt követően a Bizottság határozathozatala ne csak e harmadik országok nemzeti jogának tájékoztatási követelményein, hanem egy, a tájékoztató – ideértve adott esetben annak kiegészítését is – harmadik ország felügyelete általi ellenőrzésére és jóváhagyására szolgáló rendszer létezésén és az e tájékoztatók alapján tett ajánlatok és piacra történő bevezetések hatékony felügyeletén és kikényszerítésén alapuljon. Annak érdekében, hogy az „Uniós egyenértékűségi határozatok a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos szakpolitikában: értékelés” (SWD(2017) 102 final) bizottsági szolgálati munkadokumentumban foglalt megközelítésének megfeleljen, a Bizottság számára lehetővé kell tenni az egyenértékűségi határozatok további feltételekkel való kiegészítését az uniós piaci integritás és a pénzügyi szolgáltatások tekintetében a belső piac fejlesztése, valamint a nemzetközi közös értékek és szabályozási célok érdekében. E feltételek lehetnek a harmadik ország kötelezése arra, hogy hatékony egyenértékűségi rendszert hozzon létre az (EU) 2017/1129 rendelet szerint elkészített tájékoztatók elismerése céljából, vagy az ESMA jogosultsága arra, hogy az érintett harmadik ország felügyeletével együttműködjön a harmadik ország szabályainak folyamatos nyomon követése érdekében.

(60)Amennyiben a harmadik ország a saját nemzeti joga szerint elkészített tájékoztatókra vonatkozó jogi és felügyeleti megállapodásait a Bizottság egyenértékűnek nyilvánítja, és amennyiben az ESMA és e harmadik ország felügyeleti hatósága egymással együttműködési megállapodást kötött, a harmadik ország felügyeleti hatósága által jóváhagyott bármely olyan tájékoztatót, amelyet az Unióban értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételre vagy egy szabályozott piacra történő bevezetésre használnak, az ESMA-hoz kell benyújtani, és arra nem kell alkalmazni a kibocsátó szerinti tagállam megállapítására vonatkozó szabályokat.

(61)Az (EU) 2017/1129 rendelet szerinti egyenértékűségi rendszer kötelezi az illetékes hatóságokat és az ESMA-t, hogy az ajánlattételek és a harmadik ország szabályai szerint elkészített tájékoztatók alapján az Unióban történő piaci bevezetés tekintetében a harmadik ország felügyeleteire támaszkodjanak, és ezen illetékes hatóságoknak és az ESMA-nak meg kell bízniuk abban, hogy az érintett harmadik ország biztosítja a pénzügyi rendszer pénzmosásra vagy terrorizmusfinanszírozásra való használatának elkerülését. E célból és annak érdekében is, hogy ne gyengítse az Unió pénzmosás és/vagy terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmét, az ESMA által egy harmadik országbeli felügyelettel az (EU) 2017/1129 rendelet szerinti egyenértékűségi rendszer keretében kötendő együttműködési megállapodás megkötésének feltétele kell, hogy legyen, hogy a harmadik ország ne szerepeljen azon joghatóság szerinti területek jegyzékén, amelyeknek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó nemzeti rendszereit olyan stratégiai hiányosságok jellemzik, amelyek jelentős fenyegetést jelentenek az Unió pénzügyi rendszerére nézve.

(62)Az ESMA számára lehetővé kell tenni, hogy közigazgatási szankciókat szabjon ki vagy egyéb közigazgatási intézkedéseket hozzon az (EU) 2017/1129 rendeletnek a tájékoztatók ESMA által jóváhagyandó konkrét típusaival kapcsolatos megsértése miatt. E rendeletnek ezért pontosan meg kell határoznia e közigazgatási szankcióknak vagy egyéb közigazgatási intézkedéseknek a határait, amelyeknek hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(63)Az ESMA által jóváhagyandó tájékoztatók reklámjára irányuló felügyeletet szintén az ESMA-nak kell ellátnia. Az ESMA-nak jogosultnak kell lennie e reklámok megfelelésének ellenőrzésére. Ezt az ellenőrzést azonban köteles elvégezni az ESMA az olyan tagállamban alkalmazott reklámokkal kapcsolatban, amelynek illetékes hatósága hivatalosan kérte az ESMA-t, hogy gyakorolja ellenőrzési hatáskörét, ha az általa jóváhagyott tájékoztatót a joghatósága szerinti területen belüli ajánlattételre vagy piacra történő bevezetésre használják. E feladat ellátásának érdekében az ESMA-nak a vonatkozó nemzeti fogyasztóvédelmi szabályokra vonatkozó megfelelő tudással rendelkező humánerőforrásokkal kell rendelkeznie.

(64)Az ESMA-nak ellenőriznie kell és jóvá kell hagynia az e rendelet által meghatározott típusú összes olyan tájékoztatót, amelyet e rendelet alkalmazásának kezdő napját követően nyújtottak be jóváhagyás céljából. Az e rendeletben meghatározott típusú azon tájékoztatók, amelyeket e rendelet alkalmazásának kezdő napja előtt az illetékes hatóság jóváhagyott, vagy amelyeket benyújtottak jóváhagyás céljából az illetékes hatósághoz, de az említett időpontban még nem hagytak jóvá, továbbra is az adott illetékes hatóság felügyelete alatt állnak. Az egyértelműség kedvéért e felügyelethez különösen az ellenőrzés és a még jóvá nem hagyott tájékoztatók jóváhagyási eljárásai véglegesítésének, valamint – adott esetben – a kapcsolódó kiegészítésekre és végleges feltételekre vonatkozó összes jóváhagyási és értesítési feladatoknak kell tartozniuk.

(65)Indokolt észszerű határidőt szabni a tervezett irányítási szerkezethez és a felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusokhoz szükséges intézkedésekre annak érdekében, hogy az európai felügyeleti hatóságok és az egyéb érintett felek az e rendelet szerinti szabályokat alkalmazhassák.

(66)Az 1093/2010/EU rendeletet; az (EU) 1094/2010 rendeletet; az (EU) 1095/2010 rendeletet; az (EU) 345/2013 rendeletet; az (EU) 346/2013 rendeletet; a 600/2014/EU rendeletet; az (EU) 2015/760 rendeletet; az (EU) 2016/2011 rendeletet; valamint az (EU) 2017/1129 rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk
Az 1093/2010/EU rendelet módosítása

Az 1093/2010/EU rendelet a következőképpen módosul:

1.Az 1. cikk a következőképpen módosul:

a)a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság az e rendelettel ráruházott hatáskörökkel összhangban és a 2002/87/EK irányelv, a 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv*, az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv**, a 2014/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv***, az (EU) 2015/847 európai parlamenti és tanácsi rendelet****, az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv*****, továbbá – amennyiben e jogi aktusok alkalmazandók a hitelintézetekre, a pénzügyi intézményekre és az őket felügyelő hatáskörrel rendelkező hatóságokra a 2002/65/EK irányelv és az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv******* vonatkozó részeinek hatályán belül, beleértve az ezeken alapuló valamennyi irányelvet, rendeletet és határozatot is – a Hatóságra feladatokat ruházó bármely további jogi kötőerővel bíró uniós jogi aktus hatályán belül jár el. A Hatóság az 1024/2013/EU tanácsi rendeletnek******** is megfelelően jár el.

* Az Európai Parlament és a Tanács 2008/48/EK irányelve (2008. április 23.) a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 133., 2008.5.22., 66. o.).

** Az Európai Parlament és a Tanács 2014/49/EU irányelve (2014. április 16.) a betétbiztosítási rendszerekről (EGT-vonatkozású szöveg) (HL L 173., 2014.6.12., 149. o.).

*** Az Európai Parlament és a Tanács 2014/92/EU irányelve (2014. július 23.) a fizetési számlákhoz kapcsolódó díjak összehasonlíthatóságáról, a fizetésiszámla-váltásról és az alapszintű fizetési számla nyitásáról, illetve használatáról (EGT-vonatkozású szöveg) (HL L 257., 2014.8.28., 214. o.).

**** Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/847 rendelete (2015. május 20.) a pénzátutalásokat kísérő adatokról és az 1781/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 1. o.).

***** Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2366 irányelve (2015. november 25.) a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 337., 2015.12.23., 35. o.).

******** Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.).”;

*****A Tanács 1024/2013/EU rendelete (2013. október 15.) az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról (HL L 287., 2013.10.29., 63. o.).”;

b)az 1. cikk (2) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„A Hatóság emellett az e rendelettel ráruházott hatáskörökkel összhangban, továbbá az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv(*) hatályán belül jár el, amennyiben az említett irányelv alkalmazandó a pénzügyi ágazatbeli szereplőkre és az őket felügyelő hatáskörrel rendelkező hatóságokra. Az EBH kizárólag e célból végrehajtja az 1094/2010/EU rendelettel létrehozott Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságra vagy az 1095/2010/EU rendelettel létrehozott Európai Értékpapírpiaci Hatóságra valamely jogi kötőerővel bíró uniós jogi aktus által ruházott feladatokat. E feladatok végrehajtása során a Hatóság folyamatosan tájékoztatja az említett hatóságokat bármely olyan szervezetet érintően végzett tevékenységéről, amely az 1094/2010/EU rendelet 4. cikkének 1. pontjában meghatározott »pénzügyi intézmény«, vagy az 1095/2010/EU rendelet 4. cikkének 1. pontjában meghatározott »pénzügyi piaci szereplő«.”;

(*) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.)”;

2.a 2. cikk (5) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az e rendeletben foglalt, felügyeletre történő hivatkozások magukban foglalják a valamennyi hatáskörrel rendelkező hatóság által az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusoknak megfelelően végzendő tevékenységeket.”;

3.a 4. cikk a következőképpen módosul:

a)    az (1) pont helyébe a következő szöveg lép:

„(1) »pénzügyi intézmények«: az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok szerinti szabályozás és felügyelet hatálya alá tartozó bármely vállalkozás; ”;

aa) a szöveg a következő (1a) ponttal egészül ki:

„(1a) »pénzügyi ágazatbeli szereplő«: minden olyan szervezet, amely az (EU) 2015/849 irányelv hatálya alá tartozik, és amely az e rendelet 4. cikkének (1) pontja és az 1094/2010/EU rendelet 4. cikkének 1. pontja szerinti »pénzügyi intézmény«, vagy az 1095/2010/EU rendelet 4. cikkének 1. pontja szerinti »pénzügyi piaci szereplő«”;

b)    a (2) pont i. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„i. az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 40. pontjában meghatározott illetékes hatóságok, ideértve az Európai Központi Bankot az 1024/2013/EU rendeletben ráruházott feladatokhoz kapcsolódó ügyek tekintetében;”;

c)    a (2) pont ii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„ii. a 2002/65/EK és az (EU) 2015/849 irányelv tekintetében azon hatáskörrel rendelkező hatóságok és szervek, amelyek biztosítják, hogy a hitelintézetek és pénzügyi intézmények megfeleljenek ezen az említett irányelvek előírásainak;”;

iia. az (EU) 2015/849 irányelv tekintetében azon hatáskörrel rendelkező hatóságok és szervek, amelyek felügyelik a pénzügyi intézményeket és hatáskörrel rendelkeznek annak biztosítására, hogy azok megfeleljenek az említett irányelv követelményeinek”;

d)    a (2) pont iii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„iii. a betétbiztosítási rendszerek tekintetében a 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően a betétbiztosítási rendszereket működtető szervek, vagy amennyiben a betétbiztosítási rendszert egy magántulajdonban álló vállalkozás működteti, az említett irányelvnek megfelelően az e rendszereket felügyelő hatóság és az említett irányelv szerinti érintett közigazgatási hatóságok; továbbá”;

e)    a (2). pont a következő v. és vi. alponttal egészül ki:    

„v. a 2014/17/EU irányelv, az (EU) 2015/751 rendelet, az (EU) 2015/2366 irányelv, a 2009/110/EK irányelv, a 924/2009/EK rendelet és a 260/2012/EU rendelet szerinti hatáskörrel rendelkező hatóságok;

vi. a 2008/48/EK irányelv 20. cikkében említett testületek és hatóságok.”;

4.a 6. cikk a következőképpen módosul:

a)    a 2. pont helyébe a következő szöveg lép:

„2. az ügyvezető tanács, amely ellátja a 47. cikkben meghatározott feladatokat;”;

b)    a 4. pontot el kell hagyni;

5.a 8. cikk a következőképpen módosul:

a)    az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.    az aa) pont helyébe a következő szöveg lép:

(1) „aa) a pénzügyi intézmények felügyeletére az Unióban alkalmazandó naprakész uniós felügyeleti kézikönyv kidolgozása és fenntartása;”;

ii.    a szöveg a következő ab) ponttal egészül ki:

(2)„ab) a pénzügyi intézmények szanálására az Unióban alkalmazandó uniós szanálási kézikönyv kidolgozása és naprakészen tartása, amely meghatározza a bevált felügyeleti gyakorlatokat és a magas színvonalú módszertanokat és eljárásokat;”;

iii.    az e) és az f) pont helyébe a következő szöveg lép:

(3)„e) a felügyeleti eredmények következetességének fokozása érdekében megszervezi és lefolytatja a hatáskörrel rendelkező hatóságok felülvizsgálatát, és – ezzel összefüggésben – iránymutatásokat és ajánlásokat bocsát ki, valamint megállapítja a bevált gyakorlatokat;

(4)f) a hatáskörébe tartozó területen megfigyeli és értékeli a piaci fejleményeket, beleértve adott esetben különösen a háztartásoknak nyújtott hitelek és a kkv-knak nyújtott hitelek, valamint az innovatív pénzügyi szolgáltatások tendenciáival kapcsolatos fejleményeket;”;

iv.    a h) pont helyébe a következő szöveg lép:

(5)„h) elősegíti a betétesek, a fogyasztók és a befektetők védelmét;”;

v.    a szöveg a következő l) ponttal egészül ki:

„l) hozzájárul a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséhez.”;

b)    az (1a) bekezdés a következő c) ponttal egészül ki:

„c) figyelembe veszi a technológiai innovációt, az innovatív és fenntartható üzleti modelleket, valamint a környezeti, társadalmi és irányítási tényezők integrációját.”;

c)    a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i. a szöveg a következő ca) ponttal egészül ki:

„ca) ajánlásokat bocsát ki a 29a. és a 31a. cikkben meghatározottak szerint;”;

           ii. a h) pont helyébe a következő szöveg lép:

„h) összegyűjti a pénzügyi intézményekre vonatkozó szükséges információkat a 35. és a 35b. cikkben előírtaknak megfelelően;”;

6.A 9. cikk a következőképpen módosul:

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság nyomon követi az új és a már fennálló pénzügyi tevékenységeket, és iránymutatásokat és ajánlásokat fogadhat el a piacok biztonságának és megbízhatóságának, valamint a szabályozási és felügyeleti gyakorlatok konvergenciájának elősegítése érdekében.”;

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A Hatóság saját szerves részeként létrehoz egy valamennyi érintett hatáskörrel rendelkező hatóságot és fogyasztóvédelmi hatóságot összefogó pénzügyi innovációs bizottságot annak érdekében, hogy koordinált megközelítést alakítson ki az új, illetve innovatív pénzügyi tevékenységek szabályozási és felügyeleti kezelése tekintetében, továbbá tanáccsal szolgáljon a Hatóságnak, amelyet az az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elé tud terjeszteni. A Hatóság a nemzeti adatvédelmi hatóságokat is bevonhatja a bizottságba.”;

6a.    a szöveg a következő 9a. és 9b. cikkel egészül ki:

„9a. cikk
A pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemhez kapcsolódó konkrét feladatok

(1)A Hatóság vezető szerepet játszik a pénzügyi rendszer integritásának, átláthatóságának és biztonságának előmozdításában a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzését és az ellenük folytatott küzdelmet célzó intézkedések elfogadása révén, amelyek magukban foglalják a következőket:

a)információgyűjtés a hatáskörrel rendelkező hatóságoktól a pénzügyi ágazatbeli szereplők folyamataiban és eljárásaiban, irányításában, szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági értékeléseiben, üzleti modelljében és tevékenységében a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésével kapcsolatban megállapított hiányosságokra, valamint a hatáskörrel rendelkező hatóságok által hozott intézkedésekre vonatkozóan. A hatáskörrel rendelkező hatóságok a 35. cikk szerinti kötelezettségek mellett minden ilyen információt biztosítanak a Hatóság számára. A Hatóság szorosan együttműködik a pénzügyi információs egységekkel;

b)a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó egységes előírások kidolgozása a pénzügyi ágazat tekintetében és azok következetes végrehajtásának előmozdítása;

c)a piaci fejlemények nyomon követése és a sebezhető pontok elemzése a pénzügyi ágazatbeli pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás terén.

(2)A Hatóság az (1) bekezdés a) pontja szerint összegyűjtött információkat tartalmazó központi adatbázist hoz létre, amelyet naprakészen tart. A Hatóság biztosítja, hogy az információkat elemezzék és a szükséges mértékben és titoktartás mellett a hatáskörrel rendelkező hatóságok rendelkezésére bocsássák.

(3)A Hatóság a 30. cikknek megfelelően előmozdítja az (EU) 2015/849 irányelvben meghatározott felügyeleti folyamatok konvergenciáját, többek között rendszeres felülvizsgálatok elvégzése útján.

Amennyiben a felülvizsgálat súlyos hiányosságokat tár fel a pénzmosással és terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos kockázatok azonosítása, értékelése vagy kezelése terén, és a hatáskörrel rendelkező hatóság nem tesz intézkedést a 30. cikk (3) bekezdésében említett jelentésben meghatározott nyomonkövetési intézkedések kezelése céljából, a Hatóság tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot.

(4)A Hatóság rendszeresen elvégzi a hatáskörrel rendelkező hatóságok kockázatértékelését, amelynek során elsősorban a 4. cikk (2) pontjának iia. alpontjában említett hatáskörrel rendelkező hatóságokra összpontosít, és teszteli stratégiáikat és erőforrásaikat annak érdekében, hogy kezelje és nyomon kövesse a pénzmosáshoz és terrorizmusfinanszírozáshoz kapcsolódó legfontosabb felmerülő kockázatokat. A Hatóság tájékoztatja a Bizottságot az említett kockázatértékelések eredményeiről, és az eredmények elemzését beépíti az (EU) 2015/849 irányelv 6. cikkének (5) bekezdése szerint benyújtandó véleményébe.

(5)A Hatóság vezető szerepet játszik a harmadik országot érintő, határokon átnyúló lényeges pénzmosási vagy terrorizmusfinanszírozási ügyekben a hatáskörrel rendelkező uniós hatóságok és az érintett harmadik országbeli hatóságok között folytatott együttműködés előmozdításában.

(6)A Hatóság létrehoz egy, a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel foglalkozó állandó belső bizottságot, amelynek célja a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó intézkedések összehangolása és a Hatóság által a 44. cikknek megfelelően hozandó határozatok tervezetének előkészítése.

(7)A bizottságot a felügyeleti tanács elnöke vezeti és a bizottság az (EU) 2015/849 irányelv követelményei pénzügyi intézmények általi betartásának biztosítása terén illetékes hatóságok és szervek vezetőiből áll. Emellett a Bizottság, az Európai Rendszerkockázati Testület, az Európai Központi Bank felügyeleti testülete, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság és az Európai Értékpapírpiaci Hatóság magas szintű képviselőket nevezhet ki, hogy megfigyelőként részt vegyenek a bizottság ülésein.”;

9b. cikk
A pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzésével kapcsolatos vizsgálat elvégzésére irányuló kérés

(1)Az (EU) 2015/849 irányelvnek megfelelően a pénzügyi rendszerek pénzmosásra vagy terrorizmusfinanszírozásra való felhasználásának elkerülését érintő ügyekben a Hatóság – amennyiben lényeges jogsértést gyanít – kérést intézhet a 4. cikk (2) pontjának iia. alpontjában említett hatáskörrel rendelkező hatóságokhoz, hogy vizsgálják ki az uniós jog esetleges megsértését, továbbá – ha a szóban forgó uniós jog irányelvekből áll – az azokat átültető vagy az uniós jogban a tagállamok számára biztosított opciókat gyakorló nemzeti jogszabályok pénzügyi ágazatbeli szereplők általi megsértését, és mérlegelje e szereplők tekintetében szankciók kivetését a szóban forgó jogsértésekre vonatkozóan. Szükség esetén a Hatóság felkérheti továbbá a 4. cikk (2) pontjának iia. alpontjában említett hatáskörrel rendelkező hatóságot arra, hogy mérlegelje az adott pénzügyi ágazatbeli szereplőnek címzett egyedi határozat meghozatalát, amelyben előírja a közvetlenül alkalmazandó uniós jog, illetőleg az irányelveket átültető vagy az uniós jogban a tagállamok számára biztosított opciókat gyakorló nemzeti jogszabályok szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések megtételét.

(2)A hatáskörrel rendelkező hatóság eleget tesz az (1) bekezdés szerint hozzá intézett kérésnek és 10 napon belül tájékoztatja a Hatóságot a szóban forgó kérésnek való megfelelés céljából tett vagy tervezett intézkedésekről.

(3)Az EUMSZ 258. cikke szerinti bizottsági hatáskörök sérelme nélkül, amennyiben valamely hatáskörrel rendelkező hatóság nem felel meg e cikk (2) bekezdésének, a 17. cikk alkalmazandó.”;

7.A 16. cikk a következőképpen módosul:

a)    az (1) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

„A Hatóság a tagállamok azon hatóságainak is címezhet iránymutatásokat és ajánlásokat, amelyeket e rendelet nem határoz meg hatáskörrel rendelkező hatóságként, de amelyek fel vannak hatalmazva az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok alkalmazásának biztosítására.”;

b)    a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság – különleges körülményeket kivéve – nyilvános konzultációkat folytat az általa kibocsátandó iránymutatásokról és ajánlásokról, valamint elemzi az ilyen iránymutatások és ajánlások kibocsátásához kapcsolódó esetleges költségeket és hasznokat. Ezeknek a konzultációknak és elemzéseknek arányban kell állniuk az iránymutatás vagy ajánlás alkalmazási körével, jellegével és hatásával. A Hatóság ezenkívül – különleges körülményeket kivéve – kikéri a 37. cikkben említett banki érdekképviseleti csoport véleményét vagy tanácsát.”;

c)    a (4) bekezdés a következő mondattal egészül ki:

„A jelentésnek azt is ismertetnie kell, hogy a Hatóság mivel indokolta iránymutatásainak és ajánlásainak kiadását, és össze kell foglalnia az ezen iránymutatásokról és ajánlásokról folytatott nyilvános konzultációk során érkezett visszajelzéseket.”;

d)    a szöveg a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Amennyiben a banki érdekképviseleti csoport tagjainak kétharmada úgy véli, hogy a Hatóság egyes iránymutatások vagy ajánlások kibocsátásával túllépte hatáskörét, e tagok indokolással ellátott véleményt küldhetnek a Bizottságnak.

A Bizottság az érintett iránymutatások vagy ajánlások kibocsátását indokoló magyarázatot kér a Hatóságtól. A Bizottság a Hatóság magyarázatának kézhezvételét követően megvizsgálja az iránymutatások vagy ajánlások hatályát a Hatóság hatáskörére tekintettel. Amennyiben a Bizottság úgy véli, hogy a Hatóság túllépte hatáskörét, és miután lehetőséget adott a Hatóságnak álláspontja kifejtésére, a Bizottság végrehajtási határozatot fogadhat el, előírva a Hatóság számára az érintett iránymutatások vagy ajánlások visszavonását. A Bizottság határozatát nyilvánosságra kell hozni.”;

8. A 17. cikk a következőképpen módosul:

a)a (2) bekezdés a következő albekezdésekkel egészül ki:

„A 35. cikkben meghatározott hatáskörök sérelme nélkül a Hatóság bármikor kellő indokolással és magyarázattal ellátott információkérést intézhet közvetlenül más hatáskörrel rendelkező hatóságokhoz vagy az érintett pénzügyi intézményekhez, ha ezt szükségesnek tartja az uniós jog feltételezett megsértésének vagy alkalmazása elmulasztásának kivizsgálásához. A pénzügyi intézményekhez intézett, magyarázattal ellátott kérésben meg kell indokolni, hogy az információra miért van szükség az uniós jog feltételezett megsértésének vagy alkalmazása elmulasztásának kivizsgálásához.

A kérés címzettje indokolatlan késlekedés nélkül megadja a Hatóságnak a világos, pontos és teljes körű információkat.

Valamely pénzügyi intézményhez intézett információkérés esetén a Hatóság tájékoztatja az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokat a kérésről. A Hatóság kérésére a hatáskörrel rendelkező hatóságok segítik a Hatóságot az információk megszerzésében.”;

b)a (6) és (7) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6)      Az EUMSZ 258. cikke szerinti bizottsági hatáskörök sérelme nélkül, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság nem felel meg a (4) bekezdésben említett hivatalos véleménynek az abban meghatározott időtartamon belül, és ha az egyenlő piaci versenyfeltételek fenntartása vagy helyreállítása, illetve a pénzügyi rendszerek szabályos működésének és integritásának biztosítása érdekében szükséges a megfelelés hiányának kellő időben történő orvoslása, a Hatóság – amennyiben az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusok vonatkozó előírásai a pénzügyi intézményekre vagy – a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzésével és az ellenük való küzdelemmel kapcsolatos ügyekkel összefüggésben – a pénzügyi ágazatbeli szereplőkre közvetlenül alkalmazandók, a pénzügyi intézménynek vagy a pénzügyi ágazatbeli szereplőnek címzett egyedi határozatot hozhat, amelyben előírja az uniós jog szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát, beleértve a tevékenység megszüntetését is.

A pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzésével kapcsolatos ügyekkel összefüggésben – amennyiben az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusok vonatkozó előírásai nem alkalmazandók közvetlenül a pénzügyi ágazatbeli szereplőkre – a Hatóság határozatot hozhat, amelyben előírja a hatáskörrel rendelkező hatóság részére, hogy az abban meghatározott időtartamon belül feleljen meg a (4) bekezdésben említett hivatalos véleménynek. Amennyiben a hatóság nem felel meg a szóban forgó határozatnak, a Hatóság az első albekezdés szerinti határozatot is elfogadhat. E célból a Hatóság alkalmazza a teljes vonatkozó uniós joganyagot, és amennyiben a vonatkozó uniós joganyag irányelvekből áll, az ezeket az irányelveket átültető nemzeti jogszabályokat. Amennyiben a vonatkozó uniós joganyag rendeletekből áll, illetőleg olyan területeken, ahol jelenleg az említett rendeletek kifejezetten biztosítanak opciókat a tagállamoknak, a Hatóság az ezeket az opciókat gyakorló nemzeti jogszabályokat is alkalmazza.

A Hatóság határozatának összhangban kell lennie a Bizottság által az e cikk (4) bekezdésének megfelelően kiadott hivatalos véleménnyel.

(7)    A (6) bekezdés alapján elfogadott határozatok elsőbbséget élveznek a hatáskörrel rendelkező hatóságok által ugyanabban a tárgyban hozott bármely korábbi határozattal szemben.

Az e cikk (4) bekezdése szerinti hivatalos vélemény vagy a (6) bekezdése szerinti határozat tárgyát képező kérdésekkel kapcsolatos intézkedések meghozatalakor a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak meg kell felelniük az említett hivatalos véleményben vagy – az adott esettől függően – határozatban foglaltaknak.”;

9.A 19. cikk a következőképpen módosul:

a)    az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusokban meghatározott esetekben és a 17. cikkben meghatározott hatáskörök sérelme nélkül a Hatóság a (2)–(4) bekezdésben meghatározott eljárással összhangban segítheti a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a megállapodás elérésében az alábbi körülmények valamelyikének fennállása esetén:

a)    egy vagy több érintett hatáskörrel rendelkező hatóság kérelmére, ha valamely hatáskörrel rendelkező hatóság nem ért egyet egy másik hatáskörrel rendelkező hatóság eljárásával vagy egy intézkedésének, javasolt intézkedésének tartalmával vagy az eljárásának hiányával;

b)    saját kezdeményezésére, amennyiben objektív kritériumok alapján megállapítható a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti nézeteltérés.

Azokban az esetekben, amelyekben az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok a hatáskörrel rendelkező hatóságok általi közös határozathozatalt írnak elő, nézeteltérés feltételezendő, ha az említett hatóságok nem hoztak közös határozatot az említett jogi aktusokban meghatározott határidőn belül.”;

b)    a szöveg a következő (1a) és (1b) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok a következő esetekben haladéktalanul értesítik a Hatóságot arról, hogy nem került sor megállapodás elérésére:

a)    ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok határidőt szabtak a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti megállapodás elérésére, és az alábbi események közül bármelyik bekövetkezik:

i. a határidő lejár;

ii. egy vagy több érintett hatáskörrel rendelkező hatóság objektív tényezők alapján arra a következtetésre jut, hogy nézeteltérés áll fenn;

b)    ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok nem szabtak határidőt a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti megállapodás elérésére, és az alábbi események közül bármelyik bekövetkezik:

i.    egy vagy több érintett hatáskörrel rendelkező hatóság objektív tényezők alapján arra a következtetésre jut, hogy nézeteltérés áll fenn; vagy

ii.    két hónap eltelt a valamely másik hatáskörrel rendelkező hatóság arra irányuló kérelmének a hatáskörrel rendelkező hatóság általi kézhezvétele óta, hogy az utóbbi tegyen intézkedést az említett uniós jogi aktusoknak való megfelelés érdekében, és a megkeresett hatóság még nem hozott a kérelmet teljesítő határozatot.

(1b) Az elnök megvizsgálja, hogy a Hatóságnak el kell-e járnia az (1) bekezdéssel összhangban. Ha a beavatkozásra a Hatóság saját kezdeményezésére kerül sor, a Hatóság tájékoztatja az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokat a beavatkozással kapcsolatos határozatáról.

Ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok közös határozat meghozatalát írják elő, a Hatóságnak a 47. cikk (3a) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban történő határozathozataláig a közös határozathozatalban részt vevő összes hatáskörrel rendelkező hatóság elhalasztja az egyéni határozathozatalt. Ha a Hatóság úgy határoz, hogy eljár, a közös határozathozatalban részt vevő összes hatáskörrel rendelkező hatóság elhalasztja határozathozatalát a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eljárás befejezéséig.”;

c)    a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Ha a (2) bekezdésben említett egyeztető szakasz végéig az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok nem jutottak megállapodásra, a Hatóság határozatot hozhat, amelyben felszólítja az említett hatóságokat egyedi intézkedések meghozatalára vagy valamely konkrét intézkedés mellőzésére az ügy rendezése és az uniós jognak való megfelelés biztosítása érdekében. A Hatóság határozata kötelező az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokra . A Hatóság határozata megkövetelheti, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok vonják vissza vagy módosítsák az általuk meghozott határozatot, vagy éljenek a vonatkozó uniós jog által biztosított hatásköreikkel.”;

d)    a szöveg a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) A Hatóság tájékoztatja az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokat a (2) és (3) bekezdés szerinti eljárások eredményéről és – adott esetben – a (3) bekezdés alapján hozott határozatáról.”;

e)    a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A Szerződés 258. cikke szerinti bizottsági hatáskörök sérelme nélkül, ha valamely hatáskörrel rendelkező hatóság nem felel meg a Hatóság határozatának, és így nem biztosítja, hogy a pénzügyi intézmény teljesítse az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok értelmében rá közvetlenül alkalmazandó előírásokat, a Hatóság a pénzügyi intézménynek címzett egyedi határozatot hozhat, amelyben előírja az uniós jog szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát, beleértve a tevékenység megszüntetését is.”;

„(4)    Az EUMSZ 258. cikke szerinti bizottsági hatáskörök sérelme nélkül, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság nem felel meg a Hatóság határozatának, és így nem biztosítja, hogy a pénzügyi intézmény vagy – a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzésével és az ellenük való küzdelemmel kapcsolatos ügyekkel összefüggésben – a pénzügyi ágazatbeli szereplő teljesítse az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusok értelmében rá közvetlenül alkalmazandó előírásokat, a Hatóság a pénzügyi intézménynek vagy a pénzügyi ágazatbeli szereplőnek címzett egyedi határozatot hozhat, amelyben előírja az uniós jog szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát, beleértve bármely ilyen tevékenység megszüntetését is.

A Hatóság a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzésével kapcsolatos ügyekkel összefüggésben az első albekezdés szerinti határozatot is elfogadhat, amennyiben az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusok vonatkozó előírásai nem alkalmazandók közvetlenül a pénzügyi ágazatbeli szereplőkre. E célból a Hatóságnak alkalmaznia kell a teljes vonatkozó uniós joganyagot, és amennyiben a vonatkozó uniós joganyag irányelvekből áll, az ezeket az irányelveket átültető nemzeti jogszabályokat. Amennyiben a vonatkozó uniós joganyag rendeletekből áll, illetőleg olyan területeken, ahol jelenleg az említett rendeletek kifejezetten biztosítanak opciókat a tagállamoknak, a Hatóság az ezeket az opciókat gyakorló nemzeti jogszabályokat is alkalmazza.

10.a 22. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1a) bekezdést el kell hagyni;

b)a (4) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„E célok érdekében a Hatóság gyakorolhatja az ezen rendelet által ráruházott hatásköröket, ideértve a 35. és 35b. cikkben foglaltakat is.”;

11.A 29. cikk a következőképpen módosul:

a)    az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.    a szöveg a következő aa) ponttal egészül ki:

„aa) kibocsátja a stratégiai felügyeleti tervet a 29a. cikkel összhangban;”;

ii.    a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b) a vonatkozó uniós jogszabályokban előírt, alkalmazandó titoktartási és adatvédelmi rendelkezések teljes mértékű tiszteletben tartása mellett elősegíti a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti, valamennyi releváns kérdéssel – ideértve adott esetben a kiberbiztonságot és a kibertámadásokat is – kapcsolatos hatékony, kétoldalú és többoldalú információcserét;”;

iii. az e) pont helyébe a következő szöveg lép:

„e) ágazati és szektorok közötti képzési programokat dolgoz ki – a technológiai innovációra tekintettel is –, megkönnyíti a személyzeti csereprogramokat, és a hatáskörrel rendelkező hatóságokat ösztönzi a szakemberek kirendelési rendszerének és egyéb eszközöknek az intenzívebb használatára.”;

b)    a (2) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

„Egy közös felügyeleti kultúra kialakítása érdekében a Hatóság a pénzügyi intézmények változó üzleti gyakorlatának és üzleti modelljeinek figyelembevételével a pénzügyi intézmények felügyeletére az Unióban alkalmazandó naprakész uniós felügyeleti kézikönyvet dolgoz ki és tart fenn. A Hatóság egy, a pénzügyi intézmények szanálására az Unióban alkalmazandó naprakész uniós szanálási kézikönyvet is kidolgoz és fenntart. Az uniós felügyeleti kézikönyv és az uniós szanálási kézikönyv egyaránt meghatározza a bevált felügyeleti gyakorlatokat és a magas színvonalú módszertanokat és eljárásokat.”;

12.a szöveg a következő 29a. cikkel egészül ki:

„29a. cikk

Stratégiai felügyeleti terv

(1) A [XXX illessze be a módosító rendeletre való hivatkozást] rendelet alkalmazásának megkezdésekor és azt követően minden harmadik év március 31-ig a Hatóság a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak címzett ajánlást bocsát ki, amelyben meghatározza a stratégiai felügyeleti célkitűzéseket és prioritásokat (a továbbiakban: stratégiai felügyeleti terv), figyelembe véve a hatáskörrel rendelkező hatóságok hozzájárulásait. A Hatóság tájékoztatásul továbbítja a stratégiai felügyeleti tervet az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, és nyilvánosságra hozza azt honlapján.

A stratégiai felügyeleti terv konkrét prioritásokat állapít meg a felügyeleti tevékenységek tekintetében a következetes, hatékony és eredményes felügyeleti gyakorlatok, valamint az uniós jog közös, egységes és következetes alkalmazásának elősegítése, továbbá a 32. cikkel összhangban azonosított lényeges mikroprudenciális tendenciák, esetleges kockázatok és gyenge pontok kezelése érdekében.

(2) Minden év szeptember 30-ig az összes hatáskörrel rendelkező hatóság benyújtja a következő évre vonatkozó éves munkaprogramjának tervezetét a Hatóságnak értékelés céljából, és kifejezetten meghatározza, hogy a programtervezet miként áll összhangban a stratégiai felügyeleti tervvel.

Az éves munkaprogram tervezete tartalmazza a felügyeleti tevékenységek konkrét célkitűzéseit és prioritásait, valamint az éves munkaprogram tervezetét benyújtó hatáskörrel rendelkező hatóság által az említett program által felölelt év során megvizsgálandó pénzügyi intézmények, piaci gyakorlatok és magatartások, valamint pénzügyi piacok kiválasztásának mennyiségi és minőségi szempontjait.

(3) A Hatóság értékeli az éves munkaprogram tervezetét, és a stratégiai felügyeleti tervben meghatározott prioritások meg nem valósítása lényeges kockázatának fennállása esetén a Hatóság ajánlást intéz az érintett hatáskörrel rendelkező hatósághoz az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság éves munkaprogramjának a stratégiai felügyeleti tervvel való összehangolása érdekében.

A hatáskörrel rendelkező hatóság minden év december 31-ig elfogadja éves munkaprogramját ezen ajánlásokat figyelembe véve.

(4) Minden év március 31-ig az összes hatáskörrel rendelkező hatóság megküldi a Hatóságnak az éves munkaprogram végrehajtásáról szóló jelentését.

A jelentésnek legalább a következő információkat kell tartalmaznia:

a)    a felügyeleti tevékenységek, a pénzügyi intézményekre, piaci gyakorlatokra és magatartásokra, valamint pénzügyi piacokra vonatkozó vizsgálatok leírása, továbbá az uniós és a nemzeti jog megsértéséért felelős pénzügyi intézményekkel szemben előírt igazgatási intézkedésekre és kiszabott szankciókra vonatkozó információk;

b)    az elvégzett és az éves munkaprogramban nem tervezett tevékenységek leírása;

c)    az éves munkaprogramban előírt, el nem végzett tevékenységek és a program nem teljesített célkitűzéseinek listája, valamint az említett tevékenységek elvégzése és az említett célkitűzések elérése elmulasztása okai.

(5) A Hatóság értékeli a hatáskörrel rendelkező hatóságok végrehajtási jelentéseit. A stratégiai felügyeleti tervben meghatározott prioritások meg nem valósítása lényeges kockázatának fennállása esetén a Hatóság ajánlást intéz valamennyi érintett hatáskörrel rendelkező hatósághoz azt illetően, hogy miként orvosolhatók tevékenységeik releváns hiányosságai.

A jelentések és saját kockázatértékelése alapján a Hatóság azonosítja a hatáskörrel rendelkező hatóság azon tevékenységeit, amelyek kritikusak a stratégiai felügyeleti terv teljesítése szempontjából, és – adott esetben – elvégzi e tevékenységek felülvizsgálatát a 30. cikk alapján.

(6) A Hatóság az éves munkaprogramok értékelése során azonosított legjobb gyakorlatokat nyilvánosságra hozza.”;

13.A 30. cikk a következőképpen módosul:

a)    a cikk címe helyébe a következő szöveg lép:

„A hatáskörrel rendelkező hatóságok felülvizsgálatai”;

b)    az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság a felügyeleti eredmények konzisztenciájának erősítése érdekében a hatáskörrel rendelkező hatóságok néhány vagy összes tevékenységéről rendszeres időközönként felülvizsgálatokat végez. E célból a Hatóság a felülvizsgált hatáskörrel rendelkező hatóságok objektív értékelését és összehasonlítását lehetővé tevő módszereket dolgoz ki. A felülvizsgálatok során figyelembe kell venni a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal kapcsolatban meglévő információkat és korábban végzett értékeléseket, beleértve a Hatóságnak a 35. cikkel összhangban szolgáltatott összes információt és az érdekeltektől származó összes információt is.”;

c)    a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

(1)a. E cikk alkalmazásában a Hatóság kizárólag a Hatóság személyzetéből álló felülvizsgálati bizottságot hoz létre. A Hatóság egyes feladatokat vagy döntéseket a felülvizsgálati bizottságra ruházhat át.”;

d)    a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i. a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„A felülvizsgálatok többek között értékelik:”;

ii.    az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a) a hatáskörrel rendelkező hatóság erőforrásainak, függetlensége mértékének és irányítási hátterének megfelelőségét, különös tekintettel az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok hatékony alkalmazására és a piaci fejleményekre való reagálás képességére;”;

e)    a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A Hatóság jelentést készít a felülvizsgálat eredményeiről. E jelentés megindokolja és meghatározza a felülvizsgálat eredményeként előirányzott nyomonkövetési intézkedéseket. E nyomonkövetési intézkedések a 16. cikk szerinti iránymutatások és ajánlások, valamint a 29. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti véleményezés formájában fogadhatók el.

A hatáskörrel rendelkező hatóságok a 16. cikk (3) bekezdésével összhangban minden erőfeszítést megtesznek azért, hogy megfeleljenek a kibocsátott iránymutatásoknak és az ajánlásoknak. Ha a hatáskörrel rendelkező hatóságok nem teszik meg a jelentésben meghatározott nyomonkövetési intézkedéseknek megfelelő intézkedéseket, a Hatóság nyomonkövetési jelentést ad ki.

A Hatóság a szabályozástechnikai standardtervezetek vagy végrehajtás-technikai standardtervezetek 10–15. cikk szerinti, illetve az iránymutatások vagy ajánlások 16. cikk szerinti kidolgozásakor figyelembe veszi a felülvizsgálat eredményét és a feladatainak ellátása során általa szerzett minden más információt a legmagasabb színvonalú felügyeleti gyakorlatok konvergenciájának biztosítása érdekében.”;

f)    a szöveg a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) A Hatóság véleményt nyújt be a Bizottságnak minden esetben, ha – a felülvizsgálat eredményére vagy a feladatainak ellátása során általa beszerzett más információkra tekintettel – úgy véli, hogy a pénzügyi intézményekre vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságokra alkalmazandó szabályok további harmonizációja szükséges.”;

g)    a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

(4) A Hatóság közzéteszi a (3) bekezdésben említett jelentéseket – a nyomonkövetési jelentéseket is beleértve –, kivéve, ha a közzététel veszélyeztetheti a pénzügyi rendszer stabilitását. A felülvizsgálatnak alávetett hatáskörrel rendelkező hatóságot bármely jelentés közzététele előtt fel kell hívni észrevételeinek benyújtására. Ezen észrevételeket nyilvánosságra kell hozni, kivéve, ha a közzététel veszélyeztetheti a pénzügyi rendszer stabilitását.”;

14.a 31. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

A hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a technológiai innovációra támaszkodó piacműködtetők vagy termékek piacára történő belépés megkönnyítésére irányuló tevékenységét illetően a Hatóság elősegíti a felügyeleti konvergenciát, különösen az információk és a bevált gyakorlatok cseréje révén. A Hatóság adott esetben iránymutatásokat vagy ajánlásokat fogadhat el a 16. cikkel összhangban.”;

15.a szöveg a következő 31a. cikkel egészül ki:

„31a. cikk

A tevékenységek átruházásának és kiszervezésének, valamint a kockázat átruházásának koordinációja

(1)    A Hatóság a (2), (3), valamint a (4) és (5) bekezdéssel összhangban folyamatosan koordinálja a hatáskörrel rendelkező hatóságok felügyeleti intézkedéseit annak érdekében, hogy elősegítse a felügyeleti konvergenciát a tevékenységek pénzügyi intézmények általi átruházásának és kiszervezésének területén, valamint a kockázat általuk történő átruházásával kapcsolatban.

(2) A hatáskörrel rendelkező hatóságok tájékoztatják a Hatóságot, ha az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság felügyelete alatt álló pénzügyi intézménnyel kapcsolatos engedélyezést vagy nyilvántartásba vételt szándékoznak végezni az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusokkal összhangban, és ha a pénzügyi intézmény üzleti terve a pénzügyi intézmény tevékenységei lényeges részének vagy fő feladatai bármelyikének harmadik országokba történő kiszervezését vagy átruházását, illetve a pénzügyi intézmény tevékenységei lényeges részével járó kockázat harmadik országokba történő átruházását foglalja magában annak érdekében, hogy a pénzügyi intézmény kihasználja az uniós szintű engedély előnyeit, miközben az alapvető tevékenységeket vagy feladatokat lényegében az Unión kívül végzi. A Hatóság részére nyújtott tájékoztatásnak kellően részletesnek kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye a Hatóság általi megfelelő értékelést.

Ha a Hatóság szükségesnek véli, hogy véleményt adjon ki egy hatáskörrel rendelkező hatóság részére az első albekezdés szerinti tájékoztatás tárgyát képező engedélyezés vagy nyilvántartásba vétel uniós jognak vagy a Hatóság által elfogadott iránymutatásoknak, ajánlásoknak vagy véleményeknek való megfelelésének hiányával kapcsolatban, a Hatóság erről az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság általi tájékoztatás kézhezvételétől számított 20 munkanapon belül tájékoztatja az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságot. Ebben az esetben az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság megvárja a Hatóság véleményét a nyilvántartásba vétel vagy az engedélyezés elvégzése előtt.

A Hatóság kérésére a hatáskörrel rendelkező hatóság a kérés kézhezvételétől számított 15 munkanapon belül információt szolgáltat a felügyelete alatt álló pénzügyi intézménynek az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusokkal összhangban történő engedélyezéséről vagy nyilvántartásba vételéről szóló határozataival kapcsolatban.

A Hatóság az uniós jogban meghatározott határidők sérelme nélkül legkésőbb az első albekezdés szerinti tájékoztatás kézhezvételétől számított 2 hónapon belül kiadja véleményét.

(3) A pénzügyi intézmény tájékoztatja a hatáskörrel rendelkező hatóságot tevékenységei lényeges részének vagy fő feladatai bármelyikének harmadik országban letelepedett más szervezetnek vagy saját fiókjának történő kiszervezéséről vagy arra történő átruházásáról és a tevékenységeinek lényeges részével járó kockázat harmadik országban letelepedett más szervezetre vagy saját fiókjára történő átruházásáról. Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság félévente tájékoztatja a Hatóságot az ilyen tájékoztatásokról.

A 35. cikk sérelme nélkül a Hatóság kérésére a hatáskörrel rendelkező hatóság információt szolgáltat a pénzügyi intézmények kiszervezési, átruházási vagy kockázatátruházási intézkedéseivel kapcsolatban.

A Hatóság nyomon követi, hogy az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok ellenőrzik-e, hogy az első albekezdésben említett kiszervezési, átruházási vagy kockázatátruházási intézkedések megtételére az uniós joggal összhangban kerül-e sor, hogy azok megfelelnek-e a Hatóság iránymutatásainak, ajánlásainak vagy véleményeinek, és hogy azok nem akadályozzák-e a hatáskörrel rendelkező hatóságok általi hatékony felügyeletet és a végrehajtást valamely harmadik országban.

(4) A Hatóság – többek között valamely határozat felülvizsgálatára vagy valamely engedély visszavonására irányuló – ajánlásokat intézhet az érintett hatáskörrel rendelkező hatósághoz. Ha az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság 15 munkanapon belül nem tesz eleget a Hatóság ajánlásainak, a hatáskörrel rendelkező hatóságnak ezt meg kell indokolnia, a Hatóságnak pedig ezen indokolással együtt nyilvánosságra kell hoznia ajánlását.”;

16.A 32. cikk a következőképpen módosul:

a)    a szöveg a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) A Hatóság legalább évente dönt arról, hogy el kell-e végezni a (2) bekezdés szerinti egész Unióra kiterjedő értékelést, és döntésének indokairól tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot. Amennyiben ilyen egész Unióra kiterjedő értékelés készül, és a Hatóság azt megfelelőnek ítéli, közzéteszi az egyes részt vevő pénzügyi intézményekre vonatkozó eredményeket.

A hatáskörrel rendelkező hatóságok szakmai titoktartási kötelezettségei nem akadályozzák a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a (2) bekezdés szerinti egész Unióra kiterjedő értékelés eredményének közzétételében vagy az ilyen értékelés eredményének a Hatósághoz annak érdekében történő továbbításában, hogy a Hatóság közzétegye a pénzügyi intézmények ellenállóképessége egész Unióra kiterjedő értékelésének eredményeit.”;

(b)a (3a) és (3b) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3a) A Hatóság előírhatja a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak célzott felülvizsgálatok elvégzését. A módszerek, gyakorlatok és eredmények összehasonlíthatóságának és megbízhatóságának biztosítása érdekében a 21. cikknek megfelelően és az abban rögzített feltételek szerint előírhatja a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára helyszíni vizsgálatok elvégzését, és maga is részt vehet e helyszíni vizsgálatokon.”;

17.A 33. cikk a következőképpen módosul:

a) a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság a Bizottság kifejezett tanácsadás iránti kérelmére, vagy ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok ezt írják elő, segítséget nyújt a Bizottságnak a harmadik országbeli szabályozási és felügyeleti rendszerek egyenértékűségével kapcsolatos határozatok előkészítésében.”;

b) a szöveg a következő (2a), (2b) és (2c) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) A Hatóság nyomon követi az azon harmadik országokban bekövetkezett szabályozási és felügyeleti fejleményeket, alkalmazott végrehajtási gyakorlatokat és bekövetkezett releváns piaci fejleményeket, amelyek tekintetében a Bizottság egyenértékűségi határozatokat fogadott el az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusoknak megfelelően, annak ellenőrzése érdekében, hogy továbbra is teljesülnek-e az említett határozatok meghozatalának alapjául szolgáló kritériumok és az azokban rögzített feltételek. A Hatóság évente bizalmas jelentést nyújt be megállapításairól a Bizottságnak.

Az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusokban meghatározott különleges követelmények sérelme nélkül és az (1) bekezdés második mondatában foglalt feltételek mellett a Hatóság együttműködik azon harmadik országok érintett hatáskörrel rendelkező hatóságaival, és – adott esetben – szanálási hatóságaival is, amelyek jogi és felügyeleti rendszereit egyenértékűnek fogadták el. Ezen együttműködésnek az említett harmadik országok érintett hatóságaival kötött igazgatási megállapodásokon kell alapulnia. A Hatóság az alábbiakra vonatkozó rendelkezéseket foglal az ilyen igazgatási megállapodásokba azok megtárgyalásakor:

a)    azon mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik a Hatóság számára, hogy megszerezze a vonatkozó információkat, ideértve a szabályozási rendszerre, a felügyeleti szemléletmódra, a releváns piaci fejleményekre és bármely olyan változásra vonatkozó információkat is, amely hatással lehet az egyenértékűségi határozatra;

b)    a szükséges mértékben az ilyen egyenértékűségi határozatok nyomon követése, a felügyeleti tevékenységek – ideértve szükség esetén a helyszíni vizsgálatokat is – koordinációjával kapcsolatos eljárások.

A Hatóság tájékoztatja a Bizottságot, ha egy harmadik ország hatáskörrel rendelkező hatósága megtagadja ilyen igazgatási megállapodás megkötését vagy a hatékony együttműködést. A Bizottság figyelembe veszi ezen információt a vonatkozó egyenértékűségi határozatok felülvizsgálatakor.

(2b) Ha a Hatóság a (2a) bekezdésben említett harmadik országokban a szabályozási, felügyeleti vagy végrehajtási gyakorlatokkal kapcsolatos olyan fejleményeket észlel, amelyek hatással lehetnek az Unió vagy egy vagy több tagállam pénzügyi stabilitására, a piac integritására vagy a befektetők védelmére, illetve a belső piac működésére, erről bizalmasan és haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot.

A Hatóság évente bizalmas jelentést nyújt be a Bizottságnak a (2a) bekezdésben említett harmadik országokban bekövetkezett szabályozási, felügyeleti, végrehajtási és piaci fejleményekről, különös tekintettel azoknak a pénzügyi stabilitás, a piac integritása, a befektetők védelme vagy a belső piac működése szempontjából betöltött jelentőségére.

(2c) A hatáskörrel rendelkező hatóságok előzetesen tájékoztatják a Hatóságot azon szándékukról, hogy igazgatási megállapodást kívánnak kötni harmadik országbeli felügyeleti hatóságokkal az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok által szabályozott területek bármelyikén, ideértve a harmadik országbeli szervezetek fiókjaival kapcsolatos megállapodásokat is. A hatáskörrel rendelkező hatóságok ezzel egyidejűleg az ilyen tervezett megállapodások tervezetét is a Hatóság rendelkezésére bocsátják.

A Hatóság igazgatási modellmegállapodásokat dolgozhat ki következetes, hatékony és eredményes uniós felügyeleti gyakorlatok létrehozása és a nemzetközi felügyeleti koordináció megerősítése céljából. A hatáskörrel rendelkező hatóságok a 16. cikk (3) bekezdésével összhangban minden erőfeszítést megtesznek azért, hogy kövessék az ilyen modellmegállapodásokat.

A Hatóság a 43. cikk (5) bekezdésében említett jelentésébe belefoglalja a felügyeleti hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel vagy harmadik országok közigazgatásával kötött igazgatási megállapodásokra, a Hatóság által az egyenértékűségi határozatok előkészítésében a Bizottságnak nyújtott segítségre és a Hatóság által a (2a) bekezdéssel összhangban folytatott nyomonkövetési tevékenységre vonatkozó információkat.”;

18.a 34. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A 2013/36/EK irányelv 22. cikke szerinti és ezen irányelv szerint két vagy több tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainak konzultációját igénylő értékelésére tekintettel, a Hatóság valamely érintett hatáskörrel rendelkező hatóság kérelmére véleményt bocsáthat ki és tehet közzé az ilyen értékelésről, kivéve az említett irányelv 23. cikke (1) bekezdésének e) pontjában foglalt kritériumokkal kapcsolatban. A véleményt haladéktalanul, de mindenképpen az említett irányelv szerinti értékelési időszak vége előtt kiadják. A 35. és 35b. cikk alkalmazandó azon területekre, amelyek tekintetében a Hatóság véleményt adhat ki.”;

19.A 35. cikk a következőképpen módosul:

a)    az (1), (2) és (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság kérelmére a hatáskörrel rendelkező hatóságok a Hatóság rendelkezésére bocsátják az e rendelet által ráruházott feladatok elvégzéséhez szükséges összes információt, feltéve, hogy jogszerűen hozzáférnek a szóban forgó információkhoz.

A rendelkezésre bocsátott információnak pontosnak és teljes körűnek kell lennie, és azt a Hatóság által meghatározott határidőn belül kell benyújtani.

(2) A Hatóság kérheti, hogy az információt rendszeres időközönként és a megadott formátumban vagy a Hatóság által jóváhagyott összehasonlítható sablonokban bocsássák rendelkezésére. E kérelmeket lehetőség szerint egységes jelentéstételi formátumban kell eljuttatni.

(3) A hatáskörrel rendelkező hatóság kellően indokolt kérelmére a Hatóság az ágazati jogszabályokban és e rendelet 70. cikkében megállapított szakmai titoktartási szabályokkal összhangban átad minden olyan információt, amelyre a hatáskörrel rendelkező hatóságnak feladatai elvégzéséhez szüksége van.”;

b)    az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) Ha az (1) bekezdéssel összhangban kért információ nem áll rendelkezésre, vagy azt a hatáskörrel rendelkező hatóságok nem bocsátották rendelkezésre a Hatóság által meghatározott határidőn belül, a Hatóság kellő indokolással és magyarázattal ellátott kérést intézhet az alábbiak bármelyikéhez:

a) egyéb, felügyeleti feladatokkal megbízott hatóságok;

b) az érintett tagállam pénzügyekre hatáskörrel rendelkező minisztériuma, amennyiben az rendelkezik prudenciális információkkal;

c) az érintett tagállam nemzeti központi bankja;

d) az érintett tagállam statisztikai hivatala.

A Hatóság kérésére a hatáskörrel rendelkező hatóságok segítik a Hatóságot az említett információk megszerzésében.”;

c)    a (6) és a (7a) bekezdést el kell hagyni;

20.a szöveg a következő 35a–35h. cikkel egészül ki:

„35a. cikk

A 35b. cikkben említett hatáskörök gyakorlása

A 35b. cikkel összhangban a Hatóságra, a Hatóság valamely tisztviselőjére vagy a Hatóság által felhatalmazott valamely személyre ruházott hatáskörök nem használhatók fel olyan információk vagy dokumentumok kiszolgáltatásának az előírására, amelyekre titoktartási kötelezettség vonatkozik.

35b. cikk

Pénzügyi intézményekhez, holdingtársaságokhoz vagy érintett pénzügyi intézmények fiókjaihoz és egy pénzügyi csoporton vagy konglomerátumon belüli, szabályozás alá nem tartozó operatív szervezetekhez intézett információkérés

(1) Ha a 35. cikk (1) vagy (5) bekezdése alapján kért információ nem áll rendelkezésre, vagy azt nem bocsátották rendelkezésre a Hatóság által meghatározott határidőn belül, a Hatóság egyszerű kérés vagy határozat útján kérheti az alábbi intézményektől és szervezetektől, hogy bocsássanak rendelkezésre az e rendelet szerinti feladatainak ellátását számára lehetővé tevő minden szükséges információt:

a) az érintett pénzügyi intézményektől;

b) holdingtársaságoktól vagy egy érintett pénzügyi intézmény fiókjaitól;

c) egy pénzügyi csoporton vagy konglomerátumon belüli, szabályozás alá nem tartozó operatív szervezetektől, amelyek az érintett pénzügyi intézmények pénzügyi tevékenységei vonatkozásában jelentősek.

(2) Az (1) bekezdés szerinti egyszerű információkérés:

a)    a kérés jogalapjaként e cikket jelöli meg;

b)    meghatározza a kérés célját;

c)    részletesen meghatározza a kért információt;

d)    meghatározza az információnyújtás határidejét;

e)    rögzíti, hogy az információszolgáltatásra kért személy nem köteles megadni az információt, viszont amennyiben önkéntesen válaszol a kérésre, a nyújtott információ nem lehet a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető;

f)    feltünteti a 35c. cikkel összhangban abban az esetben kiszabandó pénzbírság összegét, ha a nyújtott információ nem felel meg a valóságnak, vagy félrevezető.

(3) Határozat útján történő információkérés esetén a Hatóság:

a)    a kérés jogalapjaként e cikket jelöli meg;

b)    meghatározza a kérés célját;

c)    részletesen meghatározza a kért információt;

d)    meghatározza az információnyújtás határidejét;

e)    feltünteti a 35d. cikkben arra az esetre előírt kényszerítő bírságot, ha a nyújtott információ hiányos;

f)    felhívja a figyelmet a 35c. cikkben arra az esetre előírt pénzbírságra, ha a kérdésre adott válasz nem felel meg a valóságnak, vagy félrevezető;

g)    felhívja a figyelmet arra, hogy a 60. és 61. cikk értelmében a határozat ellen fellebbezni lehet a fellebbviteli tanács előtt, és a határozat felülvizsgáltatható az Európai Unió Bíróságával.

(4) A kért információkat az (1) bekezdésben felsorolt érintett intézmények és szervezetek vagy képviselőik, jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek esetében pedig a törvény vagy az alapszabályuk által képviseletükre felhatalmazott személyek szolgáltatják. A megfelelően meghatalmazott ügyvédek szintén jogosultak az ügyfelük nevében az információk benyújtására. Utóbbiak teljes felelősséggel tartoznak, ha a szolgáltatott információ hiányos, a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető.

(5) A Hatóság haladéktalanul megküldi az egyszerű kérés vagy a határozat másolatát azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának, amelynek területén az (1) bekezdésben felsorolt, az információkérés által érintett szervezet székhellyel rendelkezik vagy letelepedett.

(6) A Hatóság kizárólag az e rendelet által ráruházott feladatok elvégzése céljára használhatja az e cikkel összhangban kapott bizalmas információt.

35c. cikk

A pénzbírságok kiszabásának eljárási szabályai

(1) Amennyiben a Hatóság az e rendelet szerinti feladatainak ellátása során olyan tényeket tár fel, amelyek alapján felmerül a 35d. cikk (1) bekezdésében említett jogsértés elkövetésének alapos gyanúja, akkor a Hatóságon belül egy független vizsgálatvezetőt jelöl ki az ügy kivizsgálására. A kijelölt tisztviselő nem vehet részt, és a múltban sem vehetett részt sem közvetlenül, sem közvetetten a 35b. cikk (1) bekezdésében felsorolt intézmények vagy szervezetek közvetlen vagy közvetett felügyeletében, és feladatait a felügyeleti tanácstól függetlenül látja el.

(2) Az (1) bekezdésben említett vizsgálatvezető a vizsgálat által érintett személyek észrevételeinek figyelembevételével kivizsgálja a feltételezett jogsértéseket, és a megállapításait tartalmazó teljes ügyiratot benyújtja a felügyeleti tanácsnak.

(3) A vizsgálatvezető a feladatainak elvégzése érdekében jogosult a 35b. cikknek megfelelően információt kérni.

(4) A vizsgálatvezető a feladatainak végzése során hozzáférhet minden olyan dokumentumhoz és információhoz, amelyet a Hatóság a felügyeleti tevékenységei során összegyűjtött.

(5) A vizsgálatvezető a vizsgálat befejezésekor, mielőtt benyújtaná a megállapításait tartalmazó ügyiratot a felügyeleti tanácsnak, lehetőséget ad a vizsgálat által érintett személyeknek a vizsgálat tárgyával kapcsolatos meghallgatásra. A vizsgálatvezető kizárólag olyan tényekre alapozhatja a megállapításait, amelyekkel kapcsolatban az érintett személyek lehetőséget kaptak arra, hogy megtegyék észrevételeiket.

(6) A vizsgálat által érintett személyek védelemhez való jogát az e cikknek megfelelően lefolytatott vizsgálat során teljes mértékben tiszteletben kell tartani.

(7) A megállapításait tartalmazó ügyirat felügyeleti tanácsnak történő benyújtásakor a vizsgálatvezető tájékoztatja a vizsgálat által érintett személyeket. A vizsgálat által érintett személyeknek jogukban áll betekinteni az ügyiratba, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelméhez fűződő jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a harmadik feleket érintő bizalmas információkra.

(8) A vizsgálatvezető megállapításait tartalmazó ügyirat alapján, valamint, amennyiben ezt a vizsgálat által érintett személyek kérik, e személyeknek a 35f. cikk szerinti meghallgatását követően a Hatóság határoz arról, hogy a vizsgálat által érintett személyek elkövették-e a 35d. cikk (1) bekezdésében említett egy vagy több jogsértést, és amennyiben igen, az említett cikknek megfelelően intézkedést hoz.

(9) A vizsgálatvezető nem vesz részt a felügyeleti tanács megbeszélésein, és más módon sem avatkozik bele a felügyeleti tanács döntéshozatalába.

(10) A Bizottság a 75a. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a pénzbírságok és a kényszerítő bírságok kiszabásával kapcsolatos jogkör gyakorlására vonatkozó eljárási szabályok meghatározása céljából, beleértve az alábbiakra vonatkozó rendelkezéseket is:

a) a védelemhez való jog,

b) határidők,

c) a pénzbírságok és a kényszerítő bírságok beszedésének módja,

d) a pénzbírságok és a kényszerítő bírságok kiszabására és végrehajtására vonatkozó elévülési idők.

(11) A Hatóság az ügyet büntetőeljárás megindítása céljából az érintett nemzeti hatóságok elé terjeszti, amennyiben az e rendelet szerinti feladatainak ellátása során olyan tényeket tár fel, amelyek alapján felmerül a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja. Emellett a Hatóság nem szab ki pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot olyan esetekben, amikor azonos vagy lényegében azonos tényállás alapján, a nemzeti jog szerint lefolytatott büntetőeljárás eredményeképpen korábban már jogerős felmentő vagy elmarasztaló ítélet született.

35d. cikk

Pénzbírságok

(1) A Hatóság pénzbírságot kiszabó határozatot fogad el, ha megállapítja, hogy a 35b. cikk (1) bekezdésében felsorolt intézmény vagy szervezet szándékosan vagy gondatlanságból elmulasztott információt szolgáltatni a 35b. cikk (3) bekezdése szerinti információkérő határozat nyomán, vagy hiányos, a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető információt szolgáltatott a 35b. cikk (2) bekezdése szerinti egyszerű információkérésre vagy határozatra adott válaszban.

(2) Az (1) bekezdésben említett pénzbírság alapösszege legalább 50 000 EUR, de legfeljebb 200 000 EUR.

(3) A pénzbírság (2) bekezdésben említett alapösszegének meghatározásakor a Hatóság az érintett intézmény vagy szervezet előző üzleti évből származó éves árbevételét veszi figyelembe, és az alapösszeg:

a) az alsó értékhatár közelében lesz azon szervezetek esetében, amelyek éves árbevétele nem éri el a 10 millió EUR-t;

b) az értékhatárok alkotta sáv közepének közelében lesz azon szervezetek esetében, amelyek éves árbevétele 10 és 50 millió EUR közé esik;

c) a felső értékhatár közelében lesz azon szervezetek esetében, amelyek éves árbevétele meghaladja az 50 millió EUR-t.

A (2) bekezdésben meghatározott értékhatárokon belül megállapított alapösszegeket szükség esetén, súlyosbító vagy enyhítő körülmények figyelembevételével, az (5) bekezdésben meghatározott megfelelő együtthatók szerint ki kell igazítani.

A megfelelő súlyosbító együttható egyesével alkalmazandó az alapösszegre. Ha több súlyosbító együttható is alkalmazandó, az alapösszeghez hozzá kell adni azokat az összegeket, amelyeket az alapösszeg és az egyes súlyosbító együtthatók alkalmazásával kapott összegek különbségeiként kapunk.

A megfelelő enyhítő együttható egyesével alkalmazandó az alapösszegre. Ha több enyhítő együttható is alkalmazandó, az alapösszegből ki kell vonni azokat az összegeket, amelyeket az alapösszeg és az egyes enyhítő együtthatók alkalmazásával kapott összegek különbségeiként kapunk.

(4) A (2) bekezdésben említett alapösszegre kumulatív módon az alábbi korrekciós együtthatókat kell alkalmazni a következők alapján:

a)    a súlyosbító tényezőkhöz kapcsolódó korrekciós együtthatók a következők:

i. a jogsértés ismétlődő elkövetése esetén minden egyes elkövetés után további 1,1-es együttható alkalmazandó;

ii. ha a jogsértés időtartama meghaladja a 6 hónapot, az alkalmazandó együttható 1,5;

iii. a jogsértés szándékos elkövetése esetén alkalmazandó együttható 2;

iv. ha a jogsértés azonosítása óta nem tettek semmilyen lépést annak orvoslására, az alkalmazandó együttható 1,7;

v. ha a szervezet felső vezetése nem működött együtt a Hatósággal, az alkalmazandó együttható 1,5;

b)    az enyhítő tényezőkhöz kapcsolódó korrekciós együtthatók a következők:

i. ha a jogsértés időtartama nem éri el a 10 munkanapot, az alkalmazandó együttható 0,9;

ii. ha az intézmény vagy szervezet felső vezetése bizonyítani tudja, hogy minden szükséges lépést megtettek a 35. cikk (6a) bekezdése szerinti kérés teljesítése elmulasztásának megakadályozására, az alkalmazandó együttható 0,7;

iii. ha a szervezet gyorsan, hatékonyan és maradéktalanul a Hatóság tudomására hozta a jogsértést, az alkalmazandó együttható 0,4;

iv. ha a szervezet önkéntes intézkedéseket hozott annak biztosítására, hogy a jövőben ne kerülhessen sor hasonló jogsértés elkövetésére, az alkalmazandó együttható 0,6.

(5) A (2) és a (3) bekezdés ellenére, a pénzbírság teljes összege nem haladhatja meg az érintett szervezet által az előző üzleti évben elért éves árbevétel 20 %-át, kivéve, ha a szervezet közvetlenül vagy közvetve pénzügyi előnyhöz jutott a jogsértés révén. Ebben az esetben a pénzbírság teljes összegének legalább ezt a pénzügyi előnyt el kell érnie.

35e. cikk

Kényszerítő bírságok

(1) A Hatóság kényszerítő bírságot kiszabó határozatokat fogad el annak érdekében, hogy kötelezze a 35b. cikk (1) bekezdésében említett intézményeket vagy szervezeteket a 35b. cikk (3) bekezdésével összhangban határozat útján kért információszolgáltatásra.

(2) A kényszerítő bírságnak hatékonynak és arányosnak kell lennie. A kényszerítő bírságot naponként kell kiszabni, addig, amíg az érintett intézmény vagy szervezet eleget nem tesz az (1) bekezdésben említett vonatkozó határozatnak.

(3) A (2) bekezdés ellenére, a kényszerítő bírság összege az érintett intézmény vagy szervezet előző üzleti évre vonatkozó átlagos napi árbevételének 3 %-a. Az összegeket a kényszerítő bírságot kiszabó határozatban megállapított időponttól kezdődően kell kiszámítani.

(4) A kényszerítő bírság a Hatóság határozatáról szóló értesítést követő legfeljebb hat hónapos időtartamra szabható ki.

35f. cikk

Meghallgatáshoz való jog

(1) A 35d. és a 35e. cikk szerinti, pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot kiszabó határozat meghozatala előtt a Hatóság meghallgatási lehetőséget biztosít az információkérés által érintett intézmény vagy szervezet számára.

A Hatóság csak olyan megállapításokra alapozhatja a határozatát, amelyekkel kapcsolatban az érintett intézményeknek vagy szervezeteknek lehetőségük volt észrevételt tenni.

(2) Az intézmény vagy szervezet (1) bekezdésben említett védelemhez való jogát az eljárás során teljes mértékben tiszteletben kell tartani. Az intézménynek vagy szervezetnek jogában áll betekinteni a Hatóság ügyiratába, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelmére irányuló jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a bizalmas információkra és a Hatóság belső előkészítő dokumentumaira.

35g. cikk

A pénzbírságok és a kényszerítő bírságok közzététele, jellege, behajtása és elhelyezése

(1) A 35d. és a 35e. cikk alapján kiszabott pénzbírságok és kényszerítő bírságok közigazgatási jellegűek és behajthatóak.

(2) A pénzbírság és a kényszerítő bírság behajtására annak a tagállamnak a hatályos eljárásjogi szabályai vonatkoznak, amelynek területén a behajtásra sor kerül. A pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot kiszabó határozatot végrehajtási záradékkal az a hatóság látja el – a határozat hitelességének vizsgálatán kívül minden más alaki követelmény nélkül –, amelyet az egyes tagállamok erre a célra kijelölnek, és amelyről a Hatóságot és az Európai Unió Bíróságát tájékoztatják.

(3) Ha a (2) bekezdésben említett alaki követelményeknek az érintett fél kérelmére eleget tettek, az érintett fél a nemzeti jognak megfelelően közvetlenül az illetékes szervtől kérheti a végrehajtást.

(4) A pénzbírság vagy kényszerítő bírság behajtását csak az Európai Unió Bíróságának határozata alapján lehet felfüggeszteni. A pénzbírság vagy kényszerítő bírság behajtásának szabálytalanságára vonatkozó panaszok tekintetében azonban a tagállami igazságszolgáltatási szervek rendelkeznek joghatósággal.

(5) A Hatóság nyilvánosságra hoz minden, a 35d. és a 35e. cikk alapján kiszabott pénzbírságot és kényszerítő bírságot, kivéve, ha az ilyen nyilvánosságra hozatal súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacokat, vagy aránytalan károkat okozna az érintett feleknek.

(6) A pénzbírságok és kényszerítő bírságok összege az Európai Unió általános költségvetését illeti.

35h. cikk

Az Európai Unió Bírósága általi felülvizsgálat

Az Európai Unió Bírósága korlátlan hatáskörrel rendelkezik az olyan határozatok felülvizsgálatára, amelyekben a Hatóság pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot szabott ki. A Bíróság eltörölheti, csökkentheti vagy felemelheti a Hatóság által kiszabott pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot.”;

21.a 36. cikk (5) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az ERKT valamely hatáskörrel rendelkező hatóságnak címzett figyelmeztetéseinek és ajánlásainak kézhezvételekor a Hatóság adott esetben az e rendelettel ráruházott hatáskörök felhasználásával biztosítja a megfelelő idejű betartatást.”;

22.A 37. cikk a következőképpen módosul:

   a (4) bekezdés első albekezdésének utolsó mondata helyébe a következő szöveg lép:

„A banki érdekképviseleti csoport tagjainak megbízatása négyéves időtartamra szól, amelyet követően új pályázati eljárásra kerül sor.”;

   az (5) bekezdés a következő albekezdésekkel egészül ki:

„Ha a banki érdekképviseleti csoport tagjai nem tudnak kialakítani közös véleményt vagy tanácsot, az érdekeltek egyik csoportját képviselő tagok külön véleményt vagy külön tanácsot alakíthatnak ki.

A banki érdekképviseleti csoport, az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport, a biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport, valamint a foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport közös véleményeket és tanácsot alakíthatnak ki az európai felügyeleti hatóságok e rendelet 56. cikke szerinti, közös álláspontokkal és közös intézkedésekkel kapcsolatos munkájával összefüggő kérdésekben.”;

23.a 39. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„39. cikk

Döntéshozatali eljárások

(1) A 35b., 35d. és 35e. cikkel összhangban elfogadott határozatok kivétel az e rendeletben előírt határozatok meghozatala során a Hatóság a (2)–(6) bekezdéssel összhangban jár el.

(2) A Hatóság tájékoztatja egy határozat bármely címzettjét a határozat elfogadására irányuló szándékáról, és az ügy sürgősségének, összetettségének és lehetséges következményeinek figyelembevételével meghatároz egy határidőt, amelyen belül a címzett kifejtheti a határozat tárgyával kapcsolatos álláspontját. Az első mondatban foglalt rendelkezés értelemszerűen alkalmazandó a 17. cikk (3) bekezdésében említett ajánlások esetében is.

(3) A Hatóság határozatait indokolni kell.

(4) A Hatóság határozatainak címzettjeit tájékoztatni kell az e rendelet keretében rendelkezésre álló jogorvoslatokról.

(5) Ha a Hatóság a 18. cikk (3) bekezdése vagy a 18. cikk (4) bekezdése szerinti határozatot hoz, a határozatot megfelelő időközönként felül kell vizsgálnia.

(6) A Hatóság 17., 18. vagy 19. cikk szerinti határozatainak elfogadását nyilvánosságra kell hozni. A nyilvánosságra hozatal során meg kell nevezni az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságot vagy pénzügyi intézményt, valamint a határozat lényegét, kivéve, ha e nyilvánosságra hozatal ellentétes az érintett pénzügyi intézmények jogos érdekével vagy üzleti titkaik védelmével, illetve súlyosan veszélyeztetheti a pénzügyi piacok rendes működését és integritását, illetve az Unió pénzügyi rendszere egy részének vagy egészének stabilitását.”;

24.A 40. cikk a következőképpen módosul:

a)    az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.    a szöveg a következő aa) ponttal egészül ki:

„aa) az ügyvezető tanács 45. cikk (1) bekezdésében említett állandó tagjai, akik nem rendelkeznek szavazati joggal;”;

b)    a (7) bekezdésben a második albekezdést el kell hagyni;

c)    a szöveg a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(8) Ha az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott nemzeti hatóság nem felelős a fogyasztóvédelmi szabályok végrehajtásáért, a felügyeleti tanácsnak az (1) bekezdés b) pontjában említett tagja dönthet úgy, hogy meghívja a tagállam fogyasztóvédelmi hatóságának képviselőjét, aki nem rendelkezik szavazati joggal. Ha egy tagállamban több hatóság között oszlik meg a fogyasztóvédelemért való felelősség, e hatóságok közös képviselő személyéről állapodnak meg.”;

25.a 41. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„41. cikk

Belső bizottságok

A felügyeleti tanács a ráruházott egyes feladatok elvégzéséhez belső bizottságokat hozhat létre. A felügyeleti tanács rendelkezhet egyes egyértelműen meghatározott feladatoknak és határozatoknak belső bizottságokra, az ügyvezető tanácsra vagy az elnökre való átruházásáról.”;

26.a 42. cikk első bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az e rendelettel rájuk ruházott feladatok ellátása során a felügyeleti tanács szavazati joggal rendelkező tagjai függetlenül és objektíven járnak el, kizárólag az Unió érdekeit szem előtt tartva, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasítást sem uniós intézményektől vagy szervektől, sem tagállami kormánytól, sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól.”;

27.A 43. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A felügyeleti tanács iránymutatást ad a Hatóság munkájához. E rendelet eltérő rendelkezése hiányában az ügyvezető tanács javaslata alapján a felügyeleti tanács fogadja el a Hatóság II. fejezetben említett véleményeit, ajánlásait, iránymutatásait és határozatait, valamint tanácsot ad.”;

a (2) és a (3) bekezdést el kell hagyni;

a (4) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az ügyvezető tanács javaslata alapján a felügyeleti tanács minden év szeptember 30-ig elfogadja a Hatóság következő évi munkaprogramját, amelyet tájékoztatásul továbbít az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.”;

   az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) A felügyeleti tanács – az ügyvezető tanács javaslata alapján – az 53. cikk (7) bekezdésében említett jelentéstervezet alapján elfogadja a Hatóság tevékenységéről – beleértve az elnök feladatainak ellátásáról – szóló éves jelentést, és minden év június 15-ig továbbítja azt az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. A jelentést közzé kell tenni.”;

a (8) bekezdést el kell hagyni;

28.A 44. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

Az e bekezdés első albekezdésében foglaltaktól eltérve a 10–16. cikkben meghatározott intézkedések esetében, valamint a 9. cikk (5) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében és a VI. fejezet értelmében elfogadott intézkedések és határozatok esetében a felügyeleti tanács tagjainak az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikkének (4) bekezdése szerinti minősített többségével kell meghoznia határozatait, amelynek magában kell foglalnia legalább azon tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaiból származó – a szavazáson jelen lévő – tagok egyszerű többségét, amely tagállamok az 1024/2013/EU rendelet 2. cikkének 1. pontja szerinti részt vevő tagállamok (a továbbiakban: részt vevő tagállamok),valamint azon tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaiból származó – a szavazáson jelen lévő – tagok egyszerű többségét, amely tagállamok az 1024/2013/EU rendelet 2. cikkének 1. pontja szerinti részt nem vevő tagállamok (a továbbiakban: részt nem vevő tagállamok).

Az ügyvezető tanács állandó tagjai és az elnök nem szavazhatnak e határozatokról.”;

az (1) bekezdésben a harmadik, a negyedik, az ötödik és a hatodik albekezdést el kell hagyni;    a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A szavazati joggal nem rendelkező tagok és a megfigyelők nem vesznek részt a felügyeleti tanács olyan vitáiban, amelyek egyedi pénzügyi intézményekkel kapcsolatosak, kivéve, ha a 75. cikk (3) bekezdése vagy az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok másképp rendelkeznek.

Az első albekezdés nem alkalmazandó az elnökre, azon tagokra, akik az ügyvezető tanácsnak is tagjai, valamint az Európai Központi Bank felügyeleti tanácsa által kinevezett képviselőjére.”;

29.a III. fejezetben a 2. szakasz címe helyébe a következő szöveg lép:

„2. szakasz

Ügyvezető tanács”

30.a 45. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„45. cikk

Összetétel

(1) Az ügyvezető tanács az elnökből és három állandó tagból áll. Az elnök egyértelműen meghatározott szakpolitikai és vezetői feladatokkal bízza meg az állandó tagok mindegyikét. Az állandó tagok egyikét a költségvetési ügyekkel és a Hatóság munkaprogramjával összefüggő ügyekkel kapcsolatos hatáskörökkel kell felruházni (a továbbiakban: ügyvezető tag). Az állandó tagok egyike elnökhelyettesként jár el, és az elnök feladatait látja el e rendelettel összhangban az elnök távollétében vagy indokolt akadályoztatása esetén.

(2) Az állandó tagokat érdemeik, alkalmasságuk, a pénzügyi intézményekkel és piacokkal kapcsolatos ismereteik, valamint a pénzügyi felügyelet és szabályozás terén szerzett gyakorlatuk alapján kell kiválasztani. Az állandó tagoknak széles körű vezetői tapasztalattal kell rendelkezniük. A kiválasztásnak nyilvános pályázati felhíváson kell alapulnia, amelyet közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, majd a Bizottság ezt követően összeállítja az alkalmas jelöltek szűkített listáját.

A Bizottság benyújtja a szűkített listát az Európai Parlamentnek jóváhagyás céljából. A Tanács az említett szűkített lista jóváhagyását követően határozatot fogad el az ügyvezető tanács állandó tagjainak – köztük az ügyvezető tag – kinevezéséről. Az ügyvezető tanács kiegyensúlyozott, arányos, és az Unió egészét tükrözi.

(3) Amennyiben az ügyvezető tanács egyik állandó tagja már nem teljesíti a 46. cikkben meghatározott feltételeket, vagy súlyos kötelességszegést követett el, úgy a Tanács a Bizottságnak az Európai Parlament által jóváhagyott javaslata alapján határozattal felmentheti az érintett személyt hivatalából.

(4) Az állandó tagok megbízatása öt évre szól, és egy alkalommal meghosszabbítható. Az állandó tag ötéves megbízatásának leteltét megelőző kilenc hónap folyamán a felügyeleti tanács értékeli:

a) az első megbízatási időszak során elért eredményeket és megvalósításuk módját;

b) az elkövetkezendő években a Hatóságra háruló feladatokat és követelményeket.

Az értékelést figyelembe véve a Bizottság benyújtja a Tanácsnak azon állandó tagok listáját, akiknek a megbízatása meghosszabbítható. E lista alapján és az értékelést figyelembe véve a Tanács meghosszabbíthatja az állandó tagok megbízatását.”;

31.a szöveg a következő 45a. cikkel egészül ki:

„45a. cikk

Döntéshozatal

(1) Az ügyvezető tanács tagjainak egyszerű többségével határoz. Minden tag egy szavazattal rendelkezik. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt.

(2) A Bizottság képviselője a 63. cikkben említett ügyek kivételével szavazati jog nélkül vesz részt az ügyvezető tanács ülésein.

(3) Az ügyvezető tanács elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát.

(4) Az ügyvezető tanács üléseit az elnök hívja össze saját kezdeményezésére vagy a testület valamelyik tagjának a kérésére, és azokat az elnök vezeti.

Az ügyvezető tanács az általa szükségesnek ítélt rendszerességgel, és minden felügyeleti tanácsi ülés előtt ülésezik. Az ügyvezető tanács legalább évente ötször ülésezik.

(5) Az ügyvezető tanács tagjai – az eljárási szabályzatra is figyelemmel – tanácsadók és szakértők segítségét is igénybe vehetik. A szavazati joggal nem rendelkező résztvevők nem vesznek részt az ügyvezető tanács azon megbeszélésein, amelyek egyedi pénzügyi intézményekkel kapcsolatosak.”;

32.a szöveg a következő 45b. cikkel egészül ki:

„45b. cikk

Belső bizottságok

Az ügyvezető tanács a ráruházott egyes feladatok elvégzéséhez belső bizottságokat hozhat létre.”;

33.a 46. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„46. cikk

Függetlenség

Az ügyvezető tanács tagjai függetlenül és objektívan járnak el kizárólag az Unió egésze érdekeinek megfelelően, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasítást sem uniós intézményektől vagy szervektől, sem tagállami kormánytól, sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól.

A tagállamok, az uniós intézmények vagy szervek vagy bármilyen más köz- vagy magánjogi jogalany sem kísérelheti meg befolyásolni az ügyvezető tanács tagjait feladataik elvégzése során.”;

34.a 47. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„47. cikk

Feladatok

(1) Az ügyvezető tanács biztosítja, hogy a Hatóság e rendeletnek megfelelően teljesítse megbízatását és elvégezze a rábízott feladatokat. Az ügyvezető tanács – különösen belső ügyviteli utasítások elfogadásával és közlemények közzétételével – minden szükséges intézkedést megtesz annak biztosítása érdekében, hogy a Hatóság e rendelettel összhangban működjön.

(2) Az éves és a többéves munkaprogramot az ügyvezető tanács terjeszti a felügyeleti tanács elé elfogadásra.

(3) Az ügyvezető tanács a 63. és a 64. cikkel összhangban gyakorolja költségvetési hatáskörét.

A 17., 19., 22., 29a., 30., 31a., 32. és 35b–35h. cikk alkalmazásában az ügyvezető tanács hatáskörrel rendelkezik az eljárásra és a határozathozatalra. Az ügyvezető tanács folyamatosan tájékoztatja a felügyeleti tanácsot az általa hozott határozatokról.

„(3a) Az ügyvezető tanács minden olyan ügyben vizsgálatot folytat, véleményt ad és javaslatokat tesz, amelyben a felügyeleti tanácsnak kell határozatot hoznia.

(4) Az ügyvezető tanács fogadja el a Hatóság személyzetpolitikai tervét és – a 68. cikk (2) bekezdésének megfelelően – az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

(5) Az ügyvezető tanács a 72. cikkel összhangban elfogadja a Hatóság dokumentumaihoz való hozzáférési jogra vonatkozó külön rendelkezéseket.

(6) Az ügyvezető tanács a felügyeleti tanácsnak javaslatot tesz a Hatóság tevékenységéről – beleértve az elnök feladatainak ellátásáról – szóló éves jelentés elkészítésére az 53. cikk (7) bekezdésében említett jelentéstervezet alapján.

(7) Az ügyvezető tanács az 58. cikk (3) és (5) bekezdésével összhangban jelöli ki, illetve menti fel a fellebbviteli tanács tagjait.

(8) Az ügyvezető tanács tagjai nyilvánosságra hoznak minden megtartott ülést és minden kapott vendéglátást. A kiadásokat a személyzeti szabályzatnak megfelelően nyilvánosan kell vezetni.

(9) Az ügyvezető tag ellátja a következő konkrét feladatokat:

a) a felügyeleti tanács iránymutatásával és az ügyvezető tanács ellenőrzése mellett megvalósítja a Hatóság éves munkaprogramját;

b) különösen belső ügyviteli utasítások elfogadásával és közlemények közzétételével minden szükséges intézkedést megtesz annak biztosítása érdekében, hogy a Hatóság e rendelettel összhangban működjön;

c) a 47. cikk (2) bekezdésének megfelelően elkészíti a többéves munkaprogramot;

d) minden év június 30-ig a 47. cikk (2) bekezdésének megfelelően elkészíti a következő évi munkaprogramot;

e) a 63. cikknek megfelelően elkészíti a Hatóság előzetes költségvetés-tervezetét, és a 64. cikk értelmében végrehajtja a Hatóság költségvetését;

f) elkészíti az éves jelentés tervezetét, külön-külön szakaszban kitérve a Hatóság szabályozási és felügyeleti tevékenységeire, illetve a pénzügyi és az igazgatási kérdésekre;

g) a 68. cikkben megállapított hatásköröket gyakorolja a Hatóság személyzetével szemben és kezeli a személyzeti ügyeket.

35.A 48. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az elnök felelős a felügyeleti tanács munkájának előkészítéséért, és vezeti a felügyeleti tanács és az ügyvezető tanács üléseit.”;

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az elnököt – érdemei, alkalmassága, a pénzügyi intézményekkel és piacokkal kapcsolatos ismeretei, valamint a pénzügyi felügyelet és szabályozás terén szerzett gyakorlata alapján – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteendő nyilvános pályázati felhívást követően választják ki. A Bizottság az elnöki tisztségre pályázó jelöltekről egy szűkített listát nyújt be az Európai Parlamentnek jóváhagyás céljából. A Tanács az említett szűkített lista jóváhagyását követően határozatot fogad el az elnök kinevezéséről.

Amennyiben az elnök már nem teljesíti a 49. cikkben említett feltételeket, vagy súlyos kötelességszegést követett el, úgy a Tanács a Bizottságnak az Európai Parlament által jóváhagyott javaslata alapján határozattal felmentheti az érintett személyt hivatalából.”;

a (4) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A Tanács – a Bizottság javaslatára és az értékelést figyelembe véve – egy alkalommal meghosszabbíthatja az elnök megbízatását.”;

az (5) bekezdést el kell hagyni;

36.a 49a. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„49a. cikk

Kiadások

Az elnök nyilvánosságra hoz minden megtartott ülést és minden kapott vendéglátást. A kiadásokat a személyzeti szabályzatnak megfelelően nyilvánosan kell vezetni.”;

37.az 51., az 52., az 52a. és az 53. cikket el kell hagyni;

38.Az 54. cikk a következőképpen módosul:

(a)az 54. cikk (2) bekezdés a következő francia bekezdéssel egészül ki:

„– betétes-, fogyasztó- és befektetővédelmi kérdések”;

(b)a (2) bekezdésben az ötödik francia bekezdést el kell hagyni;

(c)a szöveg a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) A Hatóság pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzésével és az ellene folytatott küzdelemmel kapcsolatos feladatai tekintetében a vegyes bizottság szolgál olyan fórumként, amelynek keretében a Hatóság együttműködik az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatósággal és az Európai Értékpapírpiaci Hatósággal a Hatóság 8. cikk (1) bekezdésének l) pontjában említett konkrét feladatai és az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságra, valamint az Európai Értékpapírpiaci Hatóságra ruházott feladatok közötti interakcióval kapcsolatos kérdésekben.”;

39.az 55. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az ügyvezető tanács egyik tagját, a Bizottság képviselőjét és az ERKT-t megfigyelőként meghívják a vegyes bizottság és az 57. cikkben említett albizottságok üléseire.”;

40.Az 58. cikk a következőképpen módosul:

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A fellebbviteli tanács két tagját és két póttagját az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett pályázati felhívást követően egy, a Bizottság által javasolt szűkített listáról a Hatóság ügyvezető tanácsa nevezi ki, a felügyeleti tanáccsal folytatott konzultációt követően.”;

az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) A fellebbviteli tanácsnak a Hatóság ügyvezető tanácsae által kinevezett tagja megbízatásának ideje alatt e tisztségéből nem menthető fel, kivéve akkor, ha súlyos hivatali mulasztást követett el, és az ügyvezető tanács – a felügyeleti tanáccsal folytatott konzultációt követően erről határozatot hoz.”;

41.az 59. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A fellebbviteli tanács tagjai függetlenül hozzák meg döntéseiket. Nem utasíthatók. A fellebbviteli tanács tagjai a Hatósággal, annak ügyvezető tanácsávalével vagy felügyeleti tanácsával kapcsolatos más feladatot nem láthatnak el.”;

42.a 60. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Bármely természetes vagy jogi személy – a hatáskörrel rendelkező hatóságokat is ideértve – fellebbezhet a Hatóság 17., 18., 19. és 35. cikkben említett, valamint bármely más, az 1. cikk (2) bekezdésében meghatározott uniós jogi aktusok szerinti, neki címzett határozata ellen vagy az olyan más személynek címzett határozat ellen, amely őt közvetlenül és személyében érinti.”;

43.A 62. cikk a következőképpen módosul:

(d)az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság bevételei – más bevételtípusok sérelme nélkül – az alább felsoroltak bármilyen kombinációjából állnak:

a) az Unió általános költségvetésében (a Bizottságra vonatkozó szakaszban) előirányzott, a Hatóság várható bevételeinek 40 %-át nem meghaladó kiegyensúlyozó uniós hozzájárulás;

b) a pénzügyi intézményeknek az e rendelet és az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok által a résztvevőknek a Hatóság hatáskörébe tartozó egyes kategóriái tekintetében előírt tevékenységekhez kapcsolódó várható éves kiadásokon alapuló éves hozzájárulásai;

c) a vonatkozó uniós jogi eszközökben meghatározott esetekben a Hatóságnak fizetendő díjak;

d) a tagállamok vagy a megfigyelők önkéntes hozzájárulásai;

e) a kiadványokért, a képzésekért és a hatáskörrel rendelkező hatóságok által kért egyéb szolgáltatásokért felszámított díjak.”;

(e)a szöveg a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Az (1) bekezdés b) pontjában említett éves hozzájárulásokat minden évben az egyes tagállamok által kijelölt hatóságok szedik be az egyedi pénzügyi intézményektől. Az egyes tagállamok minden pénzügyi év március 31-ig befizetik a Hatóságnak a 62a. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott kritériumokkal összhangban beszedendő összeget.

(6) A tagállamok és a megfigyelők (1) bekezdés d) pontjában említett önkéntes hozzájárulásai nem fogadhatók el, ha elfogadásuk kétségbe vonná a Hatóság függetlenségét és pártatlanságát.”;

44.a szöveg a következő 62a. cikkel egészül ki:

„62a. cikk

   A pénzügyi intézmények éves hozzájárulásainak kiszámítására vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 75a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az egyedi pénzügyi intézményeknek a 62. cikk e) pontjában említett éves hozzájárulásai kiszámítási módjának meghatározására az alábbiak megállapításával:

a) a várható kiadásoknak a pénzügyi intézmények egyes kategóriáihoz történő hozzárendelésének módszertana a hozzájárulások az egyes kategóriákba tartozó pénzügyi intézmények által fizetendő részaránya meghatározásának alapjaként;

b) megfelelő objektív kritériumok az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok hatálya alá tartozó egyedi pénzügyi intézmények által fizetendő éves hozzájárulásoknak az egyedi pénzügyi intézményeknek a piaci jelentőségüket megközelítőleg tükröző mérete alapján történő meghatározására.

Az első bekezdés b) pontjában említett kritériumokkal vagy olyan minimális küszöbértékek vezethetők be, amelyek alatt nem kell hozzájárulást fizetni, vagy olyan minimumok, amelyek alá nem eshetnek a hozzájárulások.”;

45.a 63. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„63. cikk

A költségvetés elkészítése

(1) Az ügyvezető tag minden évben elkészíti a Hatóság következő három pénzügyi évre vonatkozó egységes programozási dokumentumának ideiglenes tervezetét annak éves és többéves programozása alapján, szerepeltetve abban a várható bevételeket és kiadásokat, valamint a személyzetre vonatkozó információkat, majd ezt a létszámtervre vonatkozó javaslattal együtt megküldi az ügyvezető tanácsnaknek és a felügyeleti tanácsnak.

„(1a) A felügyeleti tanács által jóváhagyott tervezet alapján az ügyvezető tanács elfogadja a következő három pénzügyi évre vonatkozó egységes programozási dokumentum tervezetét.

(1b) Az egységes programozási dokumentum tervezetét az ügyvezető tanács január 31-ig megküldi a Bizottságnak, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(2)    Az egységes programozási dokumentum tervezete alapján a Bizottság az Unió költségvetés-tervezetében feltünteti a létszámtervre tekintettel szükségesnek ítélt előzetes irányszámokat, valamint azon kiegyensúlyozó hozzájárulás összegét, amely a Szerződés 313. és 314. cikkével összhangban az Unió általános költségvetését terheli.

(3)    A Hatóság létszámtervét a költségvetési hatóság fogadja el. A költségvetési hatóság hagyja jóvá a Hatóságnak fizetendő kiegyensúlyozó hozzájárulásra szánt költségvetési előirányzatot.

(4) A Hatóság költségvetését a felügyeleti tanács fogadja el. A Hatóság költségvetése az Unió általános költségvetésének végleges elfogadásától tekinthető véglegesnek. Szükség esetén ennek megfelelően ki kell igazítani.

(5) Az ügyvezető tanács haladéktalanul értesíti a költségvetési hatóságot az olyan projektek megvalósítására irányuló szándékáról, amelyek jelentős pénzügyi hatást gyakorolhatnak költségvetésének finanszírozására és különösen az ingatlanprojektekről, például épületek bérbevételéről vagy megvásárlásáról.”;

46.a 64. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„64. cikk

A költségvetés végrehajtása és ellenőrzése

„(1) Az ügyvezető tag engedélyezési tisztviselői feladatokat lát el, és végrehajtja a Hatóság költségvetését.

(2) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője a következő év március 1-jéig megküldi a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének és a Számvevőszéknek az előzetes beszámolót.

(3) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője a következő év március 1-jéig konszolidációs célból megküldi a kért számviteli információkat a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének az e tisztviselő által meghatározott módon és formátumban.

(4) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője a következő év március 31-ig a felügyeleti tanács tagjainak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek is megküldi a költségvetési és a pénzügyi gazdálkodásról szóló jelentést.

(5) Az ügyvezető igazgató, miután beérkeztek hozzá a Hatóság előzetes beszámolójára vonatkozó, a Számvevőszék által a költségvetési rendelet 148. cikkével összhangban tett észrevételek, a Hatóság számvitelért felelős tisztviselője összeállítja a Hatóság végleges beszámolóját. Az ügyvezető tag a végleges beszámolót megküldi a felügyeleti tanácsnak, amely véleményezi e beszámolót.

(6) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője a végleges beszámolót, valamint a felügyeleti tanács véleményét a következő év július 1-jéig eljuttatja a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek.

A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője július 1-jéig konszolidációs célból egy jelentéscsomagot is megküld a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének az e tisztviselő által meghatározott egységes formátumban.

(7) A végleges beszámolót a következő év november 15-ig közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(8) Az ügyvezető tag szeptember 30-ig megválaszolja a Számvevőszék észrevételeit. E válaszról másolatot küld az ügyvezető tanácsnak és a Bizottságnak.

(9) Az ügyvezető tag az Európai Parlamentnek – ez utóbbi kérésére és összhangban a költségvetési rendelet 165. cikkének (3) bekezdésében foglaltakkal – minden szükséges tájékoztatást megad a szóban forgó pénzügyi évre vonatkozó zárszámadási eljárás zökkenőmentes lebonyolításához.

(10) Az Európai Parlament – a Tanács minősített többséggel hozott ajánlása alapján – legkésőbb az N+2. év május 15-ig megadja a Hatóság számára a mentesítést az N. pénzügyi év költségvetésének végrehajtására vonatkozóan.”;

47.a 65. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„65. cikk

Pénzügyi szabályok

A Hatóságra alkalmazandó pénzügyi szabályokat a Bizottsággal folytatott konzultációt követően az ügyvezető tanács fogadja el. A szóban forgó szabályok nem térhetnek el a 966/2012/EU, Euratom rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettől*, kivéve, ha a Hatóság sajátos működési igényei úgy kívánják, ehhez azonban a Bizottság előzetes hozzájárulására van szükség.

*    A Bizottság 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2013. szeptember 30.) a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról (HL L 328., 2013.12.7., 42. o.).”;

48.a 66. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet** korlátozás nélkül alkalmazandó a Hatóságra csalás, vesztegetés és egyéb jogellenes cselekmények elleni fellépés céljából.

**Az Európai Parlament és a Tanács 883/2013/EU, Euratom rendelete (2013. szeptember 11.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).”;

49.A 68. cikk a következőképpen módosul:

   az (1) és (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság személyzetére – ideértve az ügyvezető tanács állandó tagjait és annak elnökét is – a személyzeti szabályzat, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, valamint az uniós intézmények által az említett szabályzat, illetve feltételek alkalmazása céljából közösen elfogadott szabályok alkalmazandók.

(2) Az ügyvezető tanács – a Bizottsággal egyetértésben – a személyzeti szabályzat 110. cikkében meghatározott előírásokkal összhangban elfogadja a szükséges végrehajtási intézkedéseket.”;

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Az ügyvezető tanács olyan rendelkezéseket fogad el, amelyek lehetővé teszik a tagállamokból kiküldött nemzeti szakértők Hatóságon belüli alkalmazását.”;

50.A 70. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A felügyeleti tanács tagjaira és a Hatóság személyzetének minden tagjára, ideértve a tagállamok által ideiglenesen kiküldött tisztviselőket és a Hatóság részére szerződéses alapon feladatokat végző minden más személyt is, az EUMSZ 339. cikkében meghatározott és a vonatkozó uniós jogszabályokban előírt szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók, még megbízatásuk lejártát követően is.”;

a (2) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Emellett az (1) bekezdésben és e bekezdés első albekezdésében előírt kötelezettség nem zárja ki, hogy a Hatóság és a hatáskörrel rendelkező hatóságok ezt az információt az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok érvényesítésére, valamint különösen a határozatok elfogadására irányuló jogi eljárásokhoz felhasználják.”;

a szöveg a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) Az ügyvezető tanács és a felügyeleti tanács biztosítja, hogy a Hatóság feladataival kapcsolatban közvetlenül vagy közvetve, tartósan vagy alkalmilag szolgáltatást nyújtó személyekre – beleértve az ügyvezető tanács és a felügyeleti tanács által erre felhatalmazott vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságok által erre kijelölt tisztviselőket és más személyeket is – az előző bekezdésekben foglaltakkal egyenértékű szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók.

Azonos szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók azokra a megfigyelőkre is, akik részt vesznek az ügyvezető tanács és a felügyeleti tanács ülésein, akik közreműködnek a Hatóság tevékenységeiben.”;

a (3) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az (1) és (2) bekezdés nem zárja ki, hogy a Hatóság e rendelettel és más, a pénzügyi intézményekre alkalmazandó uniós jogszabályokkal összhangban információt cseréljen a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal.”;

51.a 71. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„Ez a rendelet nem érinti a tagállamoknak a személyes adatok kezelése tekintetében az (EU) 2016/679 rendelet alapján fennálló, sem a Hatóságnak a feladatai ellátása során végrehajtott személyesadat-kezelés tekintetében az (EU) 2018/XXX rendelet (az uniós intézményekre és szervekre vonatkozó adatvédelmi rendelet) alapján fennálló kötelezettségeit.”;

52.a 72. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az ügyvezető tanács gyakorlati intézkedéseket fogad el az 1049/2001/EK rendelet alkalmazására.”;

53.a 73. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság belső nyelvhasználatára vonatkozó rendelkezésekről az ügyvezető tanács határoz.”;

54.a 74. cikk első bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A Hatóságnak a befogadó tagállamban történő elhelyezésére és az ezen tagállam által nyújtandó szolgáltatásokra vonatkozó szükséges szabályokat, valamint a Hatóság személyzetére és családtagjaikra a Hatóság székhelyét befogadó tagállamban alkalmazandó konkrét szabályokat a Hatóság és a befogadó tagállam közötti székhely-megállapodásban kell meghatározni, amely az ügyvezető tanács jóváhagyását követően köthető meg.”;

55.a szöveg a következő 75a. cikkel egészül ki:

„75a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2) A 35c. cikkben és a 62a. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazás határozatlan időre szól.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 35c. cikkben és a 62a. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6) A 35c. cikk vagy a 62a. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.”;

56.a 76. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„76. cikk

Kapcsolat az EBFB-vel

A Hatóságot az EBFB jogutódjának kell tekinteni. Az EBFB valamennyi eszköze, forrása és minden folyamatban lévő ügylete legkésőbb a Hatóság létrehozásának időpontjában automatikusan a Hatóságra száll. Az EBFB összeállítja azt a kimutatást, amely tartalmazza az eszközök és források zárómérlegét az átadás időpontjában. Ezt a kimutatást az EBFB és a Bizottság ellenőrzi és hagyja jóvá.”;

57.a szöveg a következő 77a. cikkel egészül ki:

77a. cikk

Átmeneti rendelkezések

A legutóbb az (EU) 2015/2366 irányelvvel módosított 1093/2010/EU rendelettel összhangban kinevezett és [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 3 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-jén/-án/-én hivatalban lévő ügyvezető igazgató megbízatása az említett napon megszűnik.

A legutóbb az (EU) 2015/2366 irányelvvel módosított 1093/2010/EU rendelettel összhangban kinevezett és [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 3 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-jén/-án/-én hivatalban lévő elnök megbízatása annak lejártáig tart.

Az igazgatótanács legutóbb az (EU) 2015/2366 irányelvvel módosított 1093/2010/EU rendelettel összhangban kinevezett és [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 3 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-jén/-án/-én hivatalban lévő tagjainak megbízatása az említett napon megszűnik.”.

2. cikk

Az 1094/2010/EU rendelet módosítása

Az 1094/2010/EU rendelet a következőképpen módosul:

(1)    az 1. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság az e rendelettel ráruházott hatáskörökkel összhangban és a IV. címe kivételével a 2009/138/EK irányelv, a 2002/92/EK irányelv, a 2003/41/EK irányelv, a 2002/87/EK irányelv és a 2009/103/EK irányelv*, továbbá – amennyiben e jogi aktusok alkalmazandók a biztosítókra, a viszontbiztosítókra, a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekre és a biztosítási közvetítőkre – az (EU) 2015/849 irányelv és a 2002/65/EK irányelv vonatkozó részeinek hatályán belül, valamint az ezeken alapuló valamennyi irányelv, rendelet és határozat, és a Hatóságra feladatokat ruházó bármely további jogi kötőerővel bíró uniós jogi aktus hatályán belül jár el.

*    Az Európai Parlament és a Tanács 2009/103/EK irányelve (2009. szeptember 16.) a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről (HL L 263., 2009.10.7., 11. o.).”; a 2. cikk (5) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

58.a 2. cikk (5) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az e rendeletben foglalt, felügyeletre történő hivatkozások magukban foglalják a valamennyi hatáskörrel rendelkező hatóság által az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusoknak megfelelően végzendő tevékenységeket.”;

59.a 4. cikk 2. pontjának ii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„ii. a 2002/65/EK és az (EU) 2015/849 irányelv tekintetében azon hatáskörrel rendelkező hatóságok, amelyek biztosítják, hogy az 1. pontban meghatározott pénzügyi intézmények megfeleljenek ezen irányelvek előírásainak.”;

60.A 6. cikk a következőképpen módosul:

   a 2. pont helyébe a következő szöveg lép:

„2. az ügyvezető tanács, amely ellátja a 47. cikkben meghatározott feladatokat;”;

   a 4. pontot el kell hagyni;

61.A 8. cikk a következőképpen módosul:

(f)    az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.    a szöveg a következő aa) ponttal egészül ki:

„aa) a pénzügyi intézmények felügyeletére az Unióban alkalmazandó naprakész uniós felügyeleti kézikönyv kidolgozása és fenntartása;”;

ii.    az e) és az f) pont helyébe a következő szöveg lép:

„e) a felügyeleti eredmények következetességének fokozása érdekében megszervezi és lefolytatja a hatáskörrel rendelkező hatóságok felülvizsgálatát, és – ezzel összefüggésben – iránymutatásokat és ajánlásokat bocsát ki, valamint megállapítja a bevált gyakorlatokat;

f) a hatáskörébe tartozó területen megfigyeli és értékeli a piaci fejleményeket, beleértve adott esetben az innovatív pénzügyi szolgáltatások tendenciáival kapcsolatos fejleményeket;”;

iii.    a h) pont helyébe a következő szöveg lép:

„h) elősegíti a kötvénytulajdonosok, nyugdíjrendszeri tagok és a kedvezményezettek, a fogyasztók és a befektetők védelmét;”;

iv.    az l) pontot el kell hagyni;

v.    a szöveg a következő m) ponttal egészül ki:

„m) véleményeket bocsát ki a belső modellek alkalmazásait illetően a döntéshozatal megkönnyítése és a 21a. cikkben előírt segítségnyújtás érdekében;”;

(g)a szöveg a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Feladatainak e rendelettel összhangban történő elvégzése során a Hatóság figyelembe veszi a technológiai innovációt, az innovatív és fenntartható üzleti modelleket, valamint a környezeti, társadalmi és irányítási tényezők integrációját.”;

(h)a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i. a szöveg a következő ca) ponttal egészül ki:

„ca) ajánlásokat bocsát ki a 29a. és 31a. cikkben meghatározottak szerint;”;

   ii. a h) pont helyébe a következő szöveg lép:

„h) összegyűjti a pénzügyi intézményekre vonatkozó szükséges információkat a 35. és a 35b. cikkben előírtaknak megfelelően;”;

(i)    a szöveg a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az (1) bekezdésben említett feladatok elvégzése és a (2) bekezdésben ráruházott hatáskörök gyakorlása során a Hatóság megfelelő figyelmet fordít a helyes szabályozás elvére, többek között az e rendelettel összhangban elvégzett költség-haszon elemzés eredményeire.”;

62.A 9. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés a következő aa) és ab) ponttal egészül ki:

„aa) mélyreható tematikus felülvizsgálatokat végez a piaci magatartásra vonatkozóan és közös értelmezést alakít ki a piaci gyakorlatokat illetően a lehetséges problémák azonosítása és hatásuk elemzése érdekében;

ab) lakossági kockázati mutatókat dolgoz ki a fogyasztói károk lehetséges okainak időben történő azonosítására;”;

az (1) bekezdés d) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„d) a nyilvánosságra hozatalra vonatkozó közös szabályokat alakít ki.”;

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:    

„(2) A Hatóság nyomon követi az új és a már fennálló pénzügyi tevékenységeket, és iránymutatásokat és ajánlásokat fogadhat el a piacok biztonságának és megbízhatóságának, valamint a szabályozási és felügyeleti gyakorlatok konvergenciájának elősegítése érdekében.”;

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A Hatóság saját szerves részeként létrehoz egy valamennyi érintett hatáskörrel rendelkező nemzeti felügyeleti hatóságot és fogyasztóvédelmi hatóságot összefogó pénzügyi innovációs bizottságot annak érdekében, hogy koordinált megközelítést alakítson ki az új, illetve innovatív pénzügyi tevékenységek szabályozási és felügyeleti kezelése tekintetében, továbbá tanáccsal szolgáljon a Hatóságnak, amelyet az az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elé tud terjeszteni. A Hatóság a nemzeti adatvédelmi hatóságokat is bevonhatja a bizottságba.”;

63.A 16. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

„A Hatóság a tagállamok azon hatóságainak is címezhet iránymutatásokat és ajánlásokat, amelyeket e rendelet nem határoz meg hatáskörrel rendelkező hatóságként, de amelyek fel vannak hatalmazva az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok alkalmazásának biztosítására.”;

b)a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság – különleges körülményeket kivéve – nyilvános konzultációkat folytat az általa kibocsátandó iránymutatásokról és ajánlásokról, valamint elemzi az ilyen iránymutatások és ajánlások kibocsátásához kapcsolódó esetleges költségeket és hasznokat. Ezeknek a konzultációknak és elemzéseknek arányban kell állniuk az iránymutatás vagy ajánlás alkalmazási körével, jellegével és hatásával. A Hatóság ezenkívül – különleges körülményeket kivéve – kikéri a biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport és a foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport véleményét vagy tanácsát.”;

c)a (4) bekezdés vége a következő mondattal egészül ki:

„A jelentésnek azt is ismertetnie kell, hogy a Hatóság mivel indokolta iránymutatásainak és ajánlásainak kiadását, és össze kell foglalnia az ezen iránymutatásokról és ajánlásokról folytatott nyilvános konzultációk során érkezett visszajelzéseket.”;

d)a szöveg a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Amennyiben a biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport vagy a foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport tagjainak kétharmada úgy véli, hogy a Hatóság egyes iránymutatások vagy ajánlások kibocsátásával túllépte hatáskörét, e tagok indokolással ellátott véleményt küldhetnek a Bizottságnak.

A Bizottság az érintett iránymutatások vagy ajánlások kibocsátását indokoló magyarázatot kér a Hatóságtól. A Bizottság a Hatóság magyarázatának kézhezvételét követően megvizsgálja az iránymutatások vagy ajánlások hatályát a Hatóság hatáskörére tekintettel. Amennyiben a Bizottság úgy véli, hogy a Hatóság túllépte hatáskörét, és miután lehetőséget adott a Hatóságnak álláspontja kifejtésére, a Bizottság végrehajtási határozatot fogadhat el, előírva a Hatóság számára az érintett iránymutatások vagy ajánlások visszavonását. A Bizottság határozatát nyilvánosságra kell hozni.”;

64.a 17. cikk (2) bekezdése a következő albekezdésekkel egészül ki:

„A 35. cikkben meghatározott hatáskörök sérelme nélkül a Hatóság bármikor kellő indokolással és magyarázattal ellátott információkérést intézhet közvetlenül más hatáskörrel rendelkező hatóságokhoz vagy az érintett pénzügyi intézményekhez, ha ezt szükségesnek tartja az uniós jog feltételezett megsértésének vagy alkalmazása elmulasztásának kivizsgálásához. A pénzügyi intézményekhez intézett, magyarázattal ellátott kérésben meg kell indokolni, hogy az információra miért van szükség az uniós jog feltételezett megsértésének vagy alkalmazása elmulasztásának kivizsgálásához.

A kérés címzettje indokolatlan késlekedés nélkül megadja a Hatóságnak a világos, pontos és teljes körű információkat.

Valamely pénzügyi intézményhez intézett információkérés esetén a Hatóság tájékoztatja az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokat a kérésről. A Hatóság kérésére a hatáskörrel rendelkező hatóságok segítik a Hatóságot az információk megszerzésében.”;

65.A 19. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusokban meghatározott esetekben és a 17. cikkben meghatározott hatáskörök sérelme nélkül a Hatóság a (2)–(4) bekezdésben meghatározott eljárással összhangban segítheti a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a megállapodás elérésében az alábbi körülmények valamelyikének fennállása esetén:

a)    egy vagy több érintett hatáskörrel rendelkező hatóság kérelmére, ha valamely hatáskörrel rendelkező hatóság nem ért egyet egy másik hatáskörrel rendelkező hatóság eljárásával vagy egy intézkedésének, javasolt intézkedésének tartalmával vagy az eljárásának hiányával;

b)    saját kezdeményezésére, amennyiben objektív kritériumok alapján megállapítható a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti nézeteltérés.

Azokban az esetekben, amelyekben az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok a hatáskörrel rendelkező hatóságok általi közös határozathozatalt írnak elő, nézeteltérés feltételezendő, ha az említett hatóságok nem hoztak közös határozatot az említett jogi aktusokban meghatározott határidőn belül.”;

b)a szöveg a következő (1a) és (1b) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok a következő esetekben haladéktalanul értesítik a Hatóságot arról, hogy nem került sor megállapodás elérésére:

a)    ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok határidőt szabtak a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti megállapodás elérésére, és az alábbi események közül bármelyik bekövetkezik:

i. a határidő lejár;

ii. egy vagy több érintett hatáskörrel rendelkező hatóság objektív tényezők alapján arra a következtetésre jut, hogy nézeteltérés áll fenn;

b)    ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok nem szabtak határidőt a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti megállapodás elérésére, és az alábbi események közül bármelyik bekövetkezik:

i.egy vagy több érintett hatáskörrel rendelkező hatóság objektív tényezők alapján arra a következtetésre jut, hogy nézeteltérés áll fenn; vagy

ii.két hónap eltelt a valamely másik hatáskörrel rendelkező hatóság arra irányuló kérelmének a hatáskörrel rendelkező hatóság általi kézhezvétele óta, hogy az utóbbi tegyen intézkedést az uniós jognak való megfelelés érdekében, és a megkeresett hatóság még nem hozott a kérelmet teljesítő határozatot.”;

c)az (1) bekezdés második albekezdését el kell hagyni;

(1b) Az elnök megvizsgálja, hogy a Hatóságnak el kell-e járnia az (1) bekezdéssel összhangban. Ha a beavatkozásra a Hatóság saját kezdeményezésére kerül sor, a Hatóság tájékoztatja az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokat a beavatkozással kapcsolatos határozatáról.

Ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok közös határozat meghozatalát írják elő, a Hatóságnak a 47. cikk (3a) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban történő határozathozataláig a közös határozathozatalban részt vevő összes hatáskörrel rendelkező hatóság elhalasztja az egyéni határozathozatalt. Ha a Hatóság úgy határoz, hogy eljár, a közös határozathozatalban részt vevő összes hatáskörrel rendelkező hatóság elhalasztja határozathozatalát a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eljárás befejezéséig.”;

d)a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Ha a (2) bekezdésben említett egyeztető szakasz végéig az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok nem jutottak megállapodásra, a Hatóság határozatot hozhat, amelyben felszólítja az említett hatóságokat egyedi intézkedések meghozatalára vagy valamely konkrét intézkedés mellőzésére az ügy rendezése és az uniós jognak való megfelelés biztosítása érdekében. A Hatóság határozata kötelező az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokra A Hatóság határozata megkövetelheti, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok vonják vissza vagy módosítsák az általuk meghozott határozatot, vagy éljenek a vonatkozó uniós jog által biztosított hatásköreikkel.”;

e)a szöveg a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) A Hatóság tájékoztatja az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokat a (2) és (3) bekezdés szerinti eljárások eredményéről és – adott esetben – a (3) bekezdés alapján hozott határozatáról.”;

f)a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A Szerződés 258. cikke szerinti bizottsági hatáskörök sérelme nélkül, ha valamely hatáskörrel rendelkező hatóság nem felel meg a Hatóság határozatának, és így nem biztosítja, hogy a pénzügyi intézmény teljesítse az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok értelmében rá közvetlenül alkalmazandó előírásokat, a Hatóság a pénzügyi intézménynek címzett egyedi határozatot hozhat, amelyben előírja az uniós jog szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát, beleértve a tevékenység megszüntetését is.”;

66.A 21. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„A Hatóság ösztönzi és nyomon követi a 2009/138/EK irányelvben említett felügyeleti kollégiumok hatékony, eredményes és következetes működését, valamint elősegíti az uniós jog minden felügyeleti kollégiumot átfogóan egységes alkalmazását. A legjobb felügyeleti gyakorlatok közelítésének céljából a Hatóság személyzetének lehetőséget kell biztosítani arra, hogy részt vegyen vagy adott esetben vezető szerepet töltsön be a felügyeleti kollégiumoknak a két vagy több hatáskörrel rendelkező hatóság által közösen végzett tevékenységeiben, ideértve a helyszíni vizsgálatokat is.”;

(b)a (2) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„E bekezdés, valamint e cikk (1) bekezdésének alkalmazásában a Hatóságot a vonatkozó jogszabályok értelmében »hatáskörrel rendelkező hatóságnak« vagy »felügyeleti hatóságnak« kell tekinteni.”;

67.a szöveg a következő 21 a. cikkel egészül ki:

„21a. cikk

Belső modellek

(1) A magas színvonalú közös felügyeleti standardok és gyakorlatok kialakításához való hozzájárulás érdekében a Hatóság saját kezdeményezésére vagy egy vagy több felügyeleti hatóság kérésére:

a) az érintett felügyeleti hatóságoknak szóló véleményeket bocsát ki valamely belső modell alkalmazása vagy módosítása iránti kérelemről. Az EIOPA e célból kérheti, hogy az érintett felügyeleti hatóságok az összes szükséges információt bocsássák rendelkezésére; továbbá

b) a belső modellek jóváhagyásával kapcsolatos nézeteltérés esetén a 19. cikkben meghatározott eljárással összhangban segíti az érintett felügyeleti hatóságokat a megállapodás elérésében.

(2) A 2009/138/EK irányelv 231. cikkének (6a) bekezdésében meghatározott körülmények között a vállalkozások kérhetik az EIOPA-tól, hogy a 19. cikkben meghatározott eljárással összhangban segítse a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a megállapodás elérésében.

68.a 22. cikk (4) bekezdésének második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„E célok érdekében a Hatóság gyakorolhatja az ezen rendelet által ráruházott hatásköröket, ideértve a 35. és 35b. cikkben foglaltakat is.”;

69.A 29. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.    a szöveg a következő aa) ponttal egészül ki:

„aa) kibocsátja a stratégiai felügyeleti tervet a 29a. cikkel összhangban;”;

ii.    a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b) a vonatkozó uniós jogszabályokban előírt, alkalmazandó titoktartási és adatvédelmi rendelkezések teljes mértékű tiszteletben tartása mellett elősegíti a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti, valamennyi releváns kérdéssel – ideértve adott esetben a kiberbiztonságot és a kibertámadásokat is – kapcsolatos hatékony, kétoldalú és többoldalú információcserét;”;

iii. az e) pont helyébe a következő szöveg lép:

„e) ágazati és szektorok közötti képzési programokat dolgoz ki – a technológiai innovációra tekintettel is –, megkönnyíti a személyzeti csereprogramokat, és a hatáskörrel rendelkező hatóságokat ösztönzi a szakemberek kirendelési rendszerének és egyéb eszközöknek az intenzívebb használatára.”;

a (2) bekezdés a következő második albekezdéssel egészül ki:

„Egy közös felügyeleti kultúra kialakítása érdekében a Hatóság a pénzügyi intézmények változó üzleti gyakorlatának és üzleti modelljeinek figyelembevételével a pénzügyi intézmények felügyeletére az Unióban alkalmazandó naprakész uniós felügyeleti kézikönyvet dolgoz ki és tart fenn. Az uniós felügyeleti kézikönyv meghatározza a bevált felügyeleti gyakorlatokat és a magas színvonalú módszertanokat és eljárásokat.”;

70.a szöveg a következő 29a. cikkel egészül ki:

„29a. cikk

Stratégiai felügyeleti terv

(1) A [XXX illessze be a módosító rendeletre való hivatkozást] rendelet alkalmazásának megkezdésekor és azt követően minden harmadik év március 31-ig a Hatóság a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak címzett ajánlást bocsát ki, amelyben meghatározza a stratégiai felügyeleti célkitűzéseket és prioritásokat (a továbbiakban: stratégiai felügyeleti terv), figyelembe véve a hatáskörrel rendelkező hatóságok hozzájárulásait. A Hatóság tájékoztatásul továbbítja a stratégiai felügyeleti tervet az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, és nyilvánosságra hozza azt honlapján.

A stratégiai felügyeleti terv konkrét prioritásokat állapít meg a felügyeleti tevékenységek tekintetében a következetes, hatékony és eredményes felügyeleti gyakorlatok, valamint az uniós jog közös, egységes és következetes alkalmazásának elősegítése, továbbá a 32. cikkel összhangban azonosított lényeges mikroprudenciális tendenciák, esetleges kockázatok és gyenge pontok kezelése érdekében.

(2) Minden év szeptember 30-ig az összes hatáskörrel rendelkező hatóság benyújtja a következő évre vonatkozó éves munkaprogramjának tervezetét a Hatóságnak értékelés céljából, és kifejezetten meghatározza, hogy a programtervezet miként áll összhangban a stratégiai felügyeleti tervvel.

Az éves munkaprogram tervezete tartalmazza a felügyeleti tevékenységek konkrét célkitűzéseit és prioritásait, valamint az éves munkaprogram tervezetét benyújtó hatáskörrel rendelkező hatóság által az említett program által felölelt év során megvizsgálandó pénzügyi intézmények, piaci gyakorlatok és magatartások, valamint pénzügyi piacok kiválasztásának mennyiségi és minőségi szempontjait.

(3) A Hatóság értékeli az éves munkaprogram tervezetét, és a stratégiai felügyeleti tervben meghatározott prioritások meg nem valósítása lényeges kockázatának fennállása esetén ajánlást intéz az érintett hatáskörrel rendelkező hatósághoz az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság éves munkaprogramjának a stratégiai felügyeleti tervvel való összehangolása érdekében.

A hatáskörrel rendelkező hatóság minden év december 31-ig elfogadja éves munkaprogramját ezen ajánlásokat figyelembe véve.

(4) Minden év március 31-ig az összes hatáskörrel rendelkező hatóság megküldi a Hatóságnak az éves munkaprogram végrehajtásáról szóló jelentését.

A jelentésnek legalább a következő információkat kell tartalmaznia:

a)    a felügyeleti tevékenységek, a pénzügyi intézményekre, piaci gyakorlatokra és magatartásokra, valamint pénzügyi piacokra vonatkozó vizsgálatok leírása, továbbá az uniós és a nemzeti jog megsértéséért felelős pénzügyi intézményekkel szemben előírt igazgatási intézkedésekre és kiszabott szankciókra vonatkozó információk;

b)    az elvégzett és az éves munkaprogramban nem tervezett tevékenységek leírása;

c)    az éves munkaprogramban előírt, el nem végzett tevékenységek és a program nem teljesített célkitűzéseinek, valamint az említett tevékenységek elvégzése és az említett célkitűzések elérése elmulasztása okainak listája.

(5) A Hatóság értékeli a hatáskörrel rendelkező hatóságok végrehajtási jelentéseit. A stratégiai felügyeleti tervben meghatározott prioritások meg nem valósítása lényeges kockázatának fennállása esetén a Hatóság ajánlást intéz valamennyi érintett hatáskörrel rendelkező hatósághoz azt illetően, hogy miként orvosolhatók tevékenységeik releváns hiányosságai.

A jelentések és saját kockázatértékelése alapján a Hatóság azonosítja a hatáskörrel rendelkező hatóság azon tevékenységeit, amelyek kritikusak a stratégiai felügyeleti terv teljesítése szempontjából, és adott esetben elvégzi e tevékenységek felülvizsgálatát a 30. cikk alapján.

(6) A Hatóság az éves munkaprogramok értékelése során azonosított legjobb gyakorlatokat nyilvánosságra hozza.”;

71.A 30. cikk a következőképpen módosul:

a)a cikk címe helyébe a következő szöveg lép:

„A hatáskörrel rendelkező hatóságok felülvizsgálatai”;

b)az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság a felügyeleti eredmények konzisztenciájának erősítése érdekében a hatáskörrel rendelkező hatóságok néhány vagy összes tevékenységéről rendszeres időközönként felülvizsgálatokat végez. E célból a Hatóság a felülvizsgált hatáskörrel rendelkező hatóságok objektív értékelését és összehasonlítását lehetővé tevő módszereket dolgoz ki. A felülvizsgálatok során figyelembe kell venni a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal kapcsolatban meglévő információkat és korábban végzett értékeléseket, beleértve a Hatóságnak a 35. cikkel összhangban szolgáltatott összes információt és az érdekeltektől származó összes információt is.”;

c)a szöveg a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) E cikk alkalmazásában a Hatóság kizárólag a Hatóság személyzetéből álló felülvizsgálati bizottságot hoz létre. A Hatóság egyes feladatokat vagy döntéseket a felülvizsgálati bizottságra ruházhat át.”;

d)a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i. a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„A felülvizsgálatok többek között értékelik:”;

ii.    az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a) a hatáskörrel rendelkező hatóság erőforrásainak, függetlensége mértékének és irányítási hátterének megfelelőségét, különös tekintettel az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok hatékony alkalmazására és a piaci fejleményekre való reagálás képességére;”;

e)a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A Hatóság jelentést készít a felülvizsgálat eredményeiről. E jelentés megindokolja és meghatározza a felülvizsgálat eredményeként előirányzott nyomonkövetési intézkedéseket. E nyomonkövetési intézkedések a 16. cikk szerinti iránymutatások és ajánlások, valamint a 29. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti véleményezés formájában fogadhatók el.

A hatáskörrel rendelkező hatóságok a 16. cikk (3) bekezdésével összhangban minden erőfeszítést megtesznek azért, hogy megfeleljenek a kibocsátott iránymutatásoknak és az ajánlásoknak. Ha a hatáskörrel rendelkező hatóságok nem teszik meg a jelentésben meghatározott nyomonkövetési intézkedéseknek megfelelő intézkedéseket, a Hatóság nyomonkövetési jelentést ad ki.

A Hatóság a szabályozástechnikai standardtervezetek vagy végrehajtás-technikai standardtervezetek 10–15. cikk szerinti, illetve az iránymutatások vagy ajánlások 16. cikk szerinti kidolgozásakor figyelembe veszi a felülvizsgálat eredményét és a feladatainak ellátása során szerzett minden más információt a legmagasabb színvonalú felügyeleti gyakorlatok konvergenciájának biztosítása érdekében.”;

f)a szöveg a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) A Hatóság véleményt nyújt be a Bizottságnak minden esetben, ha – a felülvizsgálat eredményére vagy a feladatainak ellátása során általa beszerzett más információkra tekintettel – úgy véli, hogy a pénzügyi intézményekre vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságokra alkalmazandó szabályok további harmonizációja szükséges.”;

g)a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

(4) A Hatóság közzéteszi a (3) bekezdésben említett jelentést és az említett nyomonkövetési jelentéseket, kivéve, ha a közzététel veszélyeztetheti a pénzügyi rendszer stabilitását. A felülvizsgálatnak alávetett hatáskörrel rendelkező hatóságot bármely jelentés közzététele előtt fel kell hívni észrevételeinek benyújtására. Ezen észrevételeket nyilvánosságra kell hozni, kivéve, ha a közzététel veszélyeztetheti a pénzügyi rendszer stabilitását.”;

72.a 31. cikk a következő (2) bekezdéssel egészül ki:

„(2) A hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a technológiai innovációra támaszkodó piacműködtetők vagy termékek piacára történő belépés megkönnyítésére irányuló tevékenységét illetően a Hatóság elősegíti a felügyeleti konvergenciát, különösen az információk és a bevált gyakorlatok cseréje révén. A Hatóság adott esetben iránymutatásokat vagy ajánlásokat fogadhat el a 16. cikkel összhangban.”;

73.a szöveg a következő 31a. cikkel egészül ki:

„31a. cikk

A tevékenységek átruházásának és kiszervezésének, valamint a kockázat átruházásának koordinációja

(1) A Hatóság a (2), (3) és (4) bekezdéssel összhangban folyamatosan koordinálja a hatáskörrel rendelkező hatóságok felügyeleti intézkedéseit annak érdekében, hogy elősegítse a felügyeleti konvergenciát a tevékenységek pénzügyi intézmények általi átruházásának és kiszervezésének területén, valamint a kockázat általuk történő átruházásával kapcsolatban.

(2) A hatáskörrel rendelkező hatóságok tájékoztatják a Hatóságot, ha az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság felügyelete alatt álló pénzügyi intézménnyel kapcsolatos engedélyezést vagy nyilvántartásba vételt szándékoznak végezni az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusokkal összhangban, és ha a pénzügyi intézmény üzleti terve a pénzügyi intézmény tevékenységei lényeges részének vagy fő feladatai bármelyikének harmadik országokba történő kiszervezését vagy átruházását, illetve a pénzügyi intézmény tevékenységei lényeges részével járó kockázat harmadik országokba történő átruházását foglalja magában annak érdekében, hogy a pénzügyi intézmény kihasználja az uniós szintű engedély előnyeit, miközben az alapvető tevékenységeket vagy feladatokat lényegében az Unión kívül végzi. A Hatóság részére nyújtott tájékoztatásnak kellően részletesnek kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye a Hatóság általi megfelelő

Ha a Hatóság szükségesnek véli, hogy véleményt adjon ki egy hatáskörrel rendelkező hatóság részére az első albekezdés szerinti tájékoztatás tárgyát képező engedélyezés vagy nyilvántartásba vétel uniós jognak vagy a Hatóság által elfogadott iránymutatásoknak, ajánlásoknak vagy véleményeknek való megfelelésének hiányával kapcsolatban, a Hatóság erről az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság általi tájékoztatás kézhezvételétől számított 20 munkanapon belül tájékoztatja az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságot. Ebben az esetben az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság megvárja a Hatóság véleményét a nyilvántartásba vétel vagy az engedélyezés elvégzése előtt.

A Hatóság kérésére a hatáskörrel rendelkező hatóság a kérés kézhezvételétől számított 15 munkanapon belül információt szolgáltat a felügyelete alatt álló pénzügyi intézménynek az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusokkal összhangban történő engedélyezéséről vagy nyilvántartásba vételéről szóló határozataival kapcsolatban.

A Hatóság az uniós jogban meghatározott határidők sérelme nélkül legkésőbb az első albekezdés szerinti tájékoztatás kézhezvételétől számított 2 hónapon belül kiadja véleményét.

(3) A pénzügyi intézmény tájékoztatja a hatáskörrel rendelkező hatóságot tevékenységei lényeges részének vagy fő feladatai bármelyikének harmadik országban letelepedett más szervezetnek vagy saját fiókjának történő kiszervezéséről vagy arra történő átruházásáról és a tevékenységeinek lényeges részével járó kockázat harmadik országban letelepedett más szervezetre vagy saját fiókjára történő átruházásáról. Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság félévente tájékoztatja a Hatóságot az ilyen tájékoztatásokról.

A 35. cikk sérelme nélkül a Hatóság kérésére a hatáskörrel rendelkező hatóság információt szolgáltat a pénzügyi intézmények kiszervezési, átruházási vagy kockázatátruházási intézkedéseivel kapcsolatban.

A Hatóság nyomon követi, hogy az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok ellenőrzik-e, hogy az első albekezdésben említett kiszervezési, átruházási vagy kockázatátruházási intézkedések megtételére az uniós joggal összhangban kerül-e sor, hogy azok megfelelnek-e a Hatóság iránymutatásainak, ajánlásainak vagy véleményeinek, és hogy azok nem akadályozzák-e a hatáskörrel rendelkező hatóságok általi hatékony felügyeletet [és a végrehajtást] valamely harmadik országban.

(4) A Hatóság – többek között valamely határozat felülvizsgálatára vagy valamely engedély visszavonására irányuló – ajánlásokat intézhet az érintett hatáskörrel rendelkező hatósághoz. Ha az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság 15 munkanapon belül nem tesz eleget a Hatóság ajánlásainak, a hatáskörrel rendelkező hatóságnak ezt meg kell indokolnia, a Hatóságnak pedig ezen indokolással együtt nyilvánosságra kell hoznia ajánlását.”;

74.A 32. cikk a következőképpen módosul:

75.a szöveg a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) A Hatóság legalább évente dönt arról, hogy el kell-e végezni a (2) bekezdés szerinti egész Unióra kiterjedő értékelést, és döntésének indokairól tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot. Amennyiben ilyen egész Unióra kiterjedő értékelés készül, és a Hatóság azt megfelelőnek ítéli, közzéteszi az egyes részt vevő pénzügyi intézményekre vonatkozó eredményeket.

A hatáskörrel rendelkező hatóságok szakmai titoktartási kötelezettségei nem akadályozzák a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a (2) bekezdés szerinti egész Unióra kiterjedő értékelés eredményének közzétételében vagy az ilyen értékelés eredményének a Hatósághoz annak érdekében történő továbbításában, hogy a Hatóság közzétegye a pénzügyi intézmények ellenállóképessége egész Unióra kiterjedő értékelésének eredményeit.”;

76.a 33. cikk a következőképpen módosul:

a)a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság a Bizottság kifejezett tanácsadás iránti kérelmére, vagy ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok ezt írják elő, segítséget nyújt a Bizottságnak a harmadik országbeli szabályozási és felügyeleti rendszerek egyenértékűségével kapcsolatos határozatok előkészítésében.”;

b)a szöveg a következő (2a), (2b) és (2c) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) A Hatóság nyomon követi az azon harmadik országokban bekövetkezett szabályozási és felügyeleti fejleményeket, alkalmazott végrehajtási gyakorlatokat és bekövetkezett releváns piaci fejleményeket, amelyek tekintetében a Bizottság egyenértékűségi határozatokat fogadott el az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusoknak megfelelően, annak ellenőrzése érdekében, hogy továbbra is teljesülnek-e az említett határozatok meghozatalának alapjául szolgáló kritériumok és az azokban rögzített feltételek. A Hatóság figyelembe veszi az érintett harmadik országok piaci relevanciáját. A Hatóság évente bizalmas jelentést nyújt be megállapításairól a Bizottságnak.

Az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusokban meghatározott különleges követelmények sérelme nélkül és az (1) bekezdés második mondatában foglalt feltételek mellett a Hatóság – amennyiben lehetséges – együttműködik azon harmadik országok érintett hatáskörrel rendelkező hatóságaival, és – adott esetben – szanálási hatóságaival is, amelyek jogi és felügyeleti rendszereit egyenértékűnek fogadták el. Ezen együttműködésnek az említett harmadik országok érintett hatóságaival kötött igazgatási megállapodásokon kell alapulnia. A Hatóság az alábbiakra vonatkozó rendelkezéseket foglal az ilyen igazgatási megállapodásokba azok megtárgyalásakor:

a)    azon mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik a Hatóság számára, hogy megszerezze a vonatkozó információkat, ideértve a szabályozási rendszerre, a felügyeleti szemléletmódra, a releváns piaci fejleményekre és bármely olyan változásra vonatkozó információkat is, amely hatással lehet az egyenértékűségi határozatra;

b)    a szükséges mértékben az ilyen egyenértékűségi határozatok nyomon követése, a felügyeleti tevékenységek – ideértve a helyszíni vizsgálatokat is – koordinációjával kapcsolatos eljárások.

A Hatóság tájékoztatja a Bizottságot, ha egy harmadik ország hatáskörrel rendelkező hatósága megtagadja ilyen igazgatási megállapodás megkötését vagy a hatékony együttműködést. A Bizottság figyelembe veszi ezen információt a vonatkozó egyenértékűségi határozatok felülvizsgálatakor.

(2b) Ha a Hatóság a (2a) bekezdésben említett harmadik országokban a szabályozási, felügyeleti vagy végrehajtási gyakorlatokkal kapcsolatos olyan fejleményeket észlel, amelyek hatással lehetnek az Unió vagy egy vagy több tagállam pénzügyi stabilitására, a piac integritására vagy a befektetők védelmére, illetve a belső piac működésére, erről bizalmasan és haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot.

A Hatóság évente bizalmas jelentést nyújt be a Bizottságnak a (2a) bekezdésben említett harmadik országokban bekövetkezett szabályozási, felügyeleti, végrehajtási és piaci fejleményekről, különös tekintettel azoknak a pénzügyi stabilitás, a piac integritása, a befektetők védelme vagy a belső piac működése szempontjából betöltött jelentőségére.

(2c) A hatáskörrel rendelkező hatóságok előzetesen tájékoztatják a Hatóságot azon szándékukról, hogy igazgatási megállapodást kívánnak kötni harmadik országbeli felügyeleti hatóságokkal az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok által szabályozott területek bármelyikén, ideértve a harmadik országbeli szervezetek fiókjaival kapcsolatos megállapodásokat is. A hatáskörrel rendelkező hatóságok ezzel egyidejűleg az ilyen tervezett megállapodások tervezetét is a Hatóság rendelkezésére bocsátják.

A Hatóság igazgatási modellmegállapodásokat dolgozhat ki következetes, hatékony és eredményes uniós felügyeleti gyakorlatok létrehozása és a nemzetközi felügyeleti koordináció megerősítése céljából. A hatáskörrel rendelkező hatóságok a 16. cikk (3) bekezdésével összhangban minden erőfeszítést megtesznek azért, hogy kövessék az ilyen modellmegállapodásokat.

A Hatóság a 43. cikk (5) bekezdésében említett jelentésébe belefoglalja a felügyeleti hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel vagy harmadik országok közigazgatásával kötött igazgatási megállapodásokra, a Hatóság által az egyenértékűségi határozatok előkészítésében a Bizottságnak nyújtott segítségre és a Hatóság által a (2a) bekezdéssel összhangban folytatott nyomonkövetési tevékenységre vonatkozó információkat.”;

77.a 34. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A 2009/138/EK irányelv hatálya alá tartozó és ezen irányelv szerint két vagy több tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainak konzultációját igénylő, az egyesülések és részesedésszerzések prudenciális értékelésére tekintettel, a Hatóság valamely érintett hatáskörrel rendelkező hatóság kérelmére véleményt bocsáthat ki és tehet közzé a prudenciális értékelésről, kivéve a 2009/138/EK irányelv 59. cikke (1) bekezdésének e) pontjában foglalt kritériumokkal kapcsolatban. A véleményt haladéktalanul, de mindenképpen a 2009/138/EK irányelvnek megfelelő értékelési időszak vége előtt kiadják. A 35. és 35b. cikk alkalmazandó azon területekre, amelyek tekintetében a Hatóság véleményt adhat ki.”;

78.A 35. cikk a következőképpen módosul:

az (1), (2) és (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság kérelmére a hatáskörrel rendelkező hatóságok a Hatóság rendelkezésére bocsátják az e rendelet által ráruházott feladatok elvégzéséhez szükséges összes információt, feltéve, hogy jogszerűen hozzáférnek a szóban forgó információkhoz.

A rendelkezésre bocsátott információnak pontosnak és teljes körűnek kell lennie, és azt a Hatóság által meghatározott határidőn belül kell benyújtani.

(2) A Hatóság kérheti, hogy az információt rendszeres időközönként és a megadott formátumban vagy a Hatóság által jóváhagyott összehasonlítható sablonokban bocsássák rendelkezésére. E kérelmeket lehetőség szerint egységes jelentéstételi formátumban kell eljuttatni.

(3) A hatáskörrel rendelkező hatóság kellően indokolt kérelmére a Hatóság az ágazati jogszabályokban és e rendelet 70. cikkében megállapított szakmai titoktartási szabályokkal összhangban átad minden olyan információt, amelyre a hatáskörrel rendelkező hatóságnak feladatai elvégzéséhez szüksége van.”;

az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) Ha az (1) bekezdéssel összhangban kért információ nem áll rendelkezésre, vagy azt a hatáskörrel rendelkező hatóságok nem bocsátották rendelkezésre a Hatóság által meghatározott határidőn belül, a Hatóság kellő indokolással és magyarázattal ellátott kérést intézhet az alábbiak bármelyikéhez:

a) egyéb, felügyeleti feladatokkal megbízott hatóságok;

b) az érintett tagállam pénzügyekre hatáskörrel rendelkező minisztériuma, amennyiben az rendelkezik prudenciális információkkal;

c) az érintett tagállam nemzeti központi bankja;

d) az érintett tagállam statisztikai hivatala.

A Hatóság kérésére a hatáskörrel rendelkező hatóságok segítik a Hatóságot az említett információk megszerzésében.”;

a (6) és a (7) bekezdést el kell hagyni;

79.a szöveg a következő 35a–35h. cikkel egészül ki:

„35a. cikk

A 35b. cikkben említett hatáskörök gyakorlása

A 35b. cikkel összhangban a Hatóságra, a Hatóság valamely tisztviselőjére vagy a Hatóság által felhatalmazott valamely személyre ruházott hatáskörök nem használhatók fel olyan információk vagy dokumentumok kiszolgáltatásának az előírására, amelyekre titoktartási kötelezettség vonatkozik.

35b. cikk

Pénzügyi intézményekhez intézett információkérés

(1) Ha a 35. cikk (1) vagy (5) bekezdése alapján kért információ nem áll rendelkezésre, vagy azt nem bocsátották rendelkezésre a Hatóság által meghatározott határidőn belül, a Hatóság egyszerű kérés vagy határozat útján kérheti az érintett pénzügyi intézményektől, hogy bocsássanak rendelkezésre az e rendelet szerinti feladatainak elvégzését lehetővé tevő minden szükséges információt.

(2) Az (1) bekezdés szerinti egyszerű információkérés:

a)    a kérés jogalapjaként e cikket jelöli meg;

b)    meghatározza a kérés célját;

c)    részletesen meghatározza a kért információt;

d)    meghatározza az információnyújtás határidejét;

e)    rögzíti, hogy az információszolgáltatásra kért személy nem köteles megadni az információt, viszont amennyiben önkéntesen válaszol a kérésre, a nyújtott információ nem lehet a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető;

f)    feltünteti a 35c. cikkel összhangban abban az esetben kiszabandó pénzbírság összegét, ha a nyújtott információ nem felel meg a valóságnak, vagy félrevezető.

(3) Határozat útján történő információkérés esetén a Hatóság:

a)    a kérés jogalapjaként e cikket jelöli meg;

b)    meghatározza a kérés célját;

c)    részletesen meghatározza a kért információt;

d)    meghatározza az információnyújtás határidejét;

e)    feltünteti a 35d. cikkben arra az esetre előírt kényszerítő bírságot, ha a nyújtott információ hiányos;

f)    felhívja a figyelmet a 35c. cikkben arra az esetre előírt pénzbírságra, ha a kérdésre adott válasz nem felel meg a valóságnak, vagy félrevezető;

g)    felhívja a figyelmet arra, hogy a 60. és 61. cikk értelmében a határozat ellen fellebbezni lehet a fellebbviteli tanács előtt, és a határozat felülvizsgáltatható az Európai Unió Bíróságával.

(4) A kért információkat a pénzügyi intézmények vagy képviselőik, jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek esetében pedig a törvény vagy az alapszabályuk által képviseletükre felhatalmazott személyek szolgáltatják. A megfelelően meghatalmazott ügyvédek szintén jogosultak az ügyfelük nevében az információk benyújtására. Utóbbiak teljes felelősséggel tartoznak, ha a szolgáltatott információ hiányos, a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető.

(5) A Hatóság haladéktalanul megküldi az egyszerű kérés vagy a határozat másolatát azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának, amelynek területén az (1) bekezdésben felsorolt, az információkérés által érintett szervezet székhellyel rendelkezik vagy letelepedett.

(6) A Hatóság kizárólag az e rendelet által ráruházott feladatok elvégzése céljára használhatja az e cikkel összhangban kapott bizalmas információt.

35c. cikk

A pénzbírságok kiszabásának eljárási szabályai

(1) Amennyiben a Hatóság az e rendelet szerinti feladatainak ellátása során olyan tényeket tár fel, amelyek alapján felmerül a 35d. cikk (1) bekezdésében említett jogsértés elkövetésének alapos gyanúja, akkor a Hatóságon belül egy független vizsgálatvezetőt jelöl ki az ügy kivizsgálására. A kijelölt tisztviselő nem vehet részt, és a múltban sem vehetett részt sem közvetlenül, sem közvetetten az érintett pénzügyi intézmények közvetlen vagy közvetett felügyeletében, és feladatait a felügyeleti tanácstól függetlenül látja el.

(2) Az (1) bekezdésben említett vizsgálatvezető a vizsgálat által érintett személyek észrevételeinek figyelembevételével kivizsgálja a feltételezett jogsértéseket, és a megállapításait tartalmazó teljes ügyiratot benyújtja a felügyeleti tanácsnak.

(3) A vizsgálatvezető a feladatainak elvégzése érdekében jogosult a 35b. cikknek megfelelően információt kérni.

(4) A vizsgálatvezető a feladatainak végzése során hozzáférhet minden olyan dokumentumhoz és információhoz, amelyet a Hatóság a felügyeleti tevékenységei során összegyűjtött.

(5) A vizsgálatvezető a vizsgálat befejezésekor, mielőtt benyújtaná a megállapításait tartalmazó ügyiratot a felügyeleti tanácsnak, lehetőséget ad a vizsgálat által érintett személyeknek a vizsgálat tárgyával kapcsolatos meghallgatásra. A vizsgálatvezető kizárólag olyan tényekre alapozhatja a megállapításait, amelyekkel kapcsolatban az érintett személyek lehetőséget kaptak arra, hogy megtegyék észrevételeiket.

(6) A vizsgálat által érintett személyek védelemhez való jogát az e cikknek megfelelően lefolytatott vizsgálat során teljes mértékben tiszteletben kell tartani.

(7) A megállapításait tartalmazó ügyirat felügyeleti tanácsnak történő benyújtásakor a vizsgálatvezető tájékoztatja a vizsgálat által érintett személyeket. A vizsgálat által érintett személyeknek jogukban áll betekinteni az ügyiratba, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelméhez fűződő jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a harmadik feleket érintő bizalmas információkra.

(8) A vizsgálatvezető megállapításait tartalmazó ügyirat alapján, valamint, amennyiben ezt a vizsgálat által érintett személyek kérik, e személyeknek a 35f. cikk szerinti meghallgatását követően a Hatóság határoz arról, hogy a vizsgálat által érintett személyek elkövették-e a 35d. cikk (1) bekezdésében említett egy vagy több jogsértést, és amennyiben igen, az említett cikknek megfelelően intézkedést hoz.

(9) A vizsgálatvezető nem vesz részt a felügyeleti tanács megbeszélésein, és más módon sem avatkozik bele a felügyeleti tanács döntéshozatalába.

(10) A Bizottság a 75a. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a pénzbírságok és a kényszerítő bírságok kiszabásával kapcsolatos jogkör gyakorlására vonatkozó eljárási szabályok meghatározása céljából, beleértve az alábbiakra vonatkozó rendelkezéseket is:

a) a védelemhez való jog,

b) határidők,

c) a pénzbírságok és a kényszerítő bírságok beszedésének módja,

d) a pénzbírságok és a kényszerítő bírságok kiszabására és végrehajtására vonatkozó elévülési idők.

(11) A Hatóság az ügyet büntetőeljárás megindítása céljából az érintett nemzeti hatóságok elé terjeszti, amennyiben az e rendelet szerinti feladatainak ellátása során olyan tényeket tár fel, amelyek alapján felmerül a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja. Emellett a Hatóság nem szab ki pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot olyan esetekben, amikor azonos vagy lényegében azonos tényállás alapján, a nemzeti jog szerint lefolytatott büntetőeljárás eredményeképpen korábban már jogerős felmentő vagy elmarasztaló ítélet született.

35d. cikk

Pénzbírságok

(1) A Hatóság pénzbírságot kiszabó határozatot fogad el, ha megállapítja, hogy a 35b. cikkben említett pénzügyi intézmény szándékosan vagy gondatlanságból elmulasztott információt szolgáltatni a 35b. cikk (3) bekezdése szerinti információkérő határozat nyomán, vagy hiányos, a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető információt szolgáltatott a 35b. cikk (2) bekezdése szerinti egyszerű információkérésre vagy határozatra adott válaszban.

(2) Az (1) bekezdésben említett pénzbírság alapösszege legalább 50 000 EUR, de legfeljebb 200 000 EUR.

(3) A pénzbírság (2) bekezdésben említett alapösszegének meghatározásakor a Hatóság az érintett pénzügyi intézmény előző üzleti évből származó éves árbevételét veszi figyelembe, és az alapösszeg:

a) az alsó értékhatár közelében lesz azon szervezetek esetében, amelyek éves árbevétele nem éri el a 10 millió EUR-t;

b) az értékhatárok alkotta sáv közepének közelében lesz azon szervezetek esetében, amelyek éves árbevétele 10 és 50 millió EUR közé esik;

c) a felső értékhatár közelében lesz azon szervezetek esetében, amelyek éves árbevétele meghaladja az 50 millió EUR-t.

A (2) bekezdésben meghatározott értékhatárokon belül megállapított alapösszegeket szükség esetén, súlyosbító vagy enyhítő körülmények figyelembevételével, az (5) bekezdésben meghatározott megfelelő együtthatók szerint ki kell igazítani.

A megfelelő súlyosbító együttható egyesével alkalmazandó az alapösszegre. Ha több súlyosbító együttható is alkalmazandó, az alapösszeghez hozzá kell adni azokat az összegeket, amelyeket az alapösszeg és az egyes súlyosbító együtthatók alkalmazásával kapott összegek különbségeiként kapunk.

A megfelelő enyhítő együttható egyesével alkalmazandó az alapösszegre. Ha több enyhítő együttható is alkalmazandó, az alapösszegből ki kell vonni azokat az összegeket, amelyeket az alapösszeg és az egyes enyhítő együtthatók alkalmazásával kapott összegek különbségeiként kapunk.

(4) A (2) bekezdésben említett alapösszegre kumulatív módon az alábbi korrekciós együtthatókat kell alkalmazni a következők alapján:

a)    a súlyosbító tényezőkhöz kapcsolódó korrekciós együtthatók a következők:

i. a jogsértés ismétlődő elkövetése esetén minden egyes elkövetés után további 1,1-es együttható alkalmazandó;

ii. ha a jogsértés időtartama meghaladja a 6 hónapot, az alkalmazandó együttható 1,5;

iii. a jogsértés szándékos elkövetése esetén alkalmazandó együttható 2;

iv. ha a jogsértés azonosítása óta nem tettek semmilyen lépést annak orvoslására, az alkalmazandó együttható 1,7;

v. ha a pénzügyi intézmény felső vezetése nem működött együtt a Hatósággal, az alkalmazandó együttható 1,5;

b)    az enyhítő tényezőkhöz kapcsolódó korrekciós együtthatók a következők:

i. ha a jogsértés időtartama nem éri el a 10 munkanapot, az alkalmazandó együttható 0,9;

ii. ha a pénzügyi intézmény felső vezetése bizonyítani tudja, hogy minden szükséges lépést megtettek a 35. cikk (6a) bekezdése szerinti kérés teljesítése elmulasztásának megakadályozására, az alkalmazandó együttható 0,7;

iii. ha a pénzügyi intézmény gyorsan, hatékonyan és maradéktalanul a Hatóság tudomására hozta a jogsértést, az alkalmazandó együttható 0,4;

iv. ha a pénzügyi intézmény önkéntes intézkedéseket hozott annak biztosítására, hogy a jövőben ne kerülhessen sor hasonló jogsértés elkövetésére, az alkalmazandó együttható 0,6.

(5) A (2) és a (3) bekezdés ellenére, a pénzbírság teljes összege nem haladhatja meg az érintett pénzügyi intézmény által az előző üzleti évben elért éves árbevétel 20 %-át, kivéve, ha a pénzügyi intézmény közvetlenül vagy közvetve pénzügyi előnyhöz jutott a jogsértés révén. Ebben az esetben a pénzbírság teljes összegének legalább ezt a pénzügyi előnyt el kell érnie.

35e. cikk

Kényszerítő bírságok

(1) A Hatóság kényszerítő bírságot kiszabó határozatokat fogad el annak érdekében, hogy kötelezze a 35b. cikk (1) bekezdésében említett intézményeket vagy szervezeteket a 35b. cikk (3) bekezdésével összhangban határozat útján kért információszolgáltatásra.

(2) A kényszerítő bírságnak hatékonynak és arányosnak kell lennie. A kényszerítő bírságot naponként kell kiszabni, addig, amíg az érintett pénzügyi intézmény eleget nem tesz az (1) bekezdésben említett vonatkozó határozatnak.

(3) A (2) bekezdés ellenére, a kényszerítő bírság összege az érintett pénzügyi intézmény előző üzleti évre vonatkozó átlagos napi árbevételének 3 %-a. Az összegeket a kényszerítő bírságot kiszabó határozatban megállapított időponttól kezdődően kell kiszámítani.

(4) A kényszerítő bírság a Hatóság határozatáról szóló értesítést követő legfeljebb hat hónapos időtartamra szabható ki.

35f. cikk

Meghallgatáshoz való jog

(1) A 35d. és a 35e. cikk szerinti, pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot kiszabó határozat meghozatala előtt a Hatóság meghallgatási lehetőséget biztosít az információkérés által érintett pénzügyi intézmény számára.

A Hatóság csak olyan megállapításokra alapozhatja a határozatát, amelyekkel kapcsolatban az érintett pénzügyi intézményeknek lehetőségük volt észrevételt tenni.

(2) A pénzügyi intézmény (1) bekezdésben említett védelemhez való jogát az eljárás során teljes mértékben tiszteletben kell tartani. A pénzügyi intézménynek jogában áll betekinteni a Hatóság ügyiratába, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelmére irányuló jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a bizalmas információkra és a Hatóság belső előkészítő dokumentumaira.

35g. cikk

A pénzbírságok és a kényszerítő bírságok közzététele, jellege, behajtása és elhelyezése

(1) A 35d. és a 35e. cikk alapján kiszabott pénzbírságok és kényszerítő bírságok közigazgatási jellegűek és behajthatóak.

(2) A pénzbírság és a kényszerítő bírság behajtására annak a tagállamnak a hatályos eljárásjogi szabályai vonatkoznak, amelynek területén a behajtásra sor kerül. A pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot kiszabó határozatot végrehajtási záradékkal az a hatóság látja el – a határozat hitelességének vizsgálatán kívül minden más alaki követelmény nélkül –, amelyet az egyes tagállamok erre a célra kijelölnek, és amelyről a Hatóságot és az Európai Unió Bíróságát tájékoztatják.

(3) Ha a (2) bekezdésben említett alaki követelményeknek az érintett fél kérelmére eleget tettek, az érintett fél a nemzeti jognak megfelelően közvetlenül az illetékes szervtől kérheti a végrehajtást.

(4) A pénzbírság vagy kényszerítő bírság behajtását csak az Európai Unió Bíróságának határozata alapján lehet felfüggeszteni. A pénzbírság vagy kényszerítő bírság behajtásának szabálytalanságára vonatkozó panaszok tekintetében azonban a tagállami igazságszolgáltatási szervek rendelkeznek joghatósággal.

(5) A Hatóság nyilvánosságra hoz minden, a 35d. és a 35e. cikk alapján kiszabott pénzbírságot és kényszerítő bírságot, kivéve, ha az ilyen nyilvánosságra hozatal súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacokat, vagy aránytalan károkat okozna az érintett feleknek.

(6) A pénzbírság és kényszerítő bírság összege az Európai Unió általános költségvetését illeti.

35h. cikk

Az Európai Unió Bírósága általi felülvizsgálat

Az Európai Unió Bírósága korlátlan hatáskörrel rendelkezik az olyan határozatok felülvizsgálatára, amelyekben a Hatóság pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot szabott ki. A Bíróság eltörölheti, csökkentheti vagy felemelheti a Hatóság által kiszabott pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot.”;

80.a 36. cikk (5) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az ERKT valamely hatáskörrel rendelkező hatóságnak címzett figyelmeztetéseinek és ajánlásainak kézhezvételekor a Hatóság adott esetben az e rendelettel ráruházott hatáskörök felhasználásával biztosítja a megfelelő idejű betartatást.”;

81.A 37. cikk a következőképpen módosul:

az (5) bekezdés első albekezdésének utolsó mondata helyébe a következő szöveg lép:

„A biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport és a foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport tagjainak megbízatása négyéves időtartamra szól, amelyet követően új pályázati eljárásra kerül sor.”;

a (6) bekezdés a következő albekezdésekkel egészül ki:

„Ha a banki érdekképviseleti csoport tagjai nem tudnak kialakítani közös véleményt vagy tanácsot, az érdekeltek egyik csoportját képviselő tagok külön véleményt vagy külön tanácsot alakíthatnak ki.

A biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport, a foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport, a banki érdekképviseleti csoport, valamint az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport közös véleményeket és tanácsot alakíthatnak ki az európai felügyeleti hatóságok e rendelet 56. cikke szerinti, közös álláspontokkal és közös intézkedésekkel kapcsolatos munkájával összefüggő kérdésekben.”;

82.a 39. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„39. cikk

Döntéshozatali eljárások

(1) A 35b., 35d. és 35e. cikkel összhangban elfogadott határozatok kivétel az e rendeletben előírt határozatok meghozatala során a Hatóság a (2)–(6) bekezdéssel összhangban jár el.

(2) A Hatóság tájékoztatja egy határozat bármely címzettjét a határozat elfogadására irányuló szándékáról, és az ügy sürgősségének, összetettségének és lehetséges következményeinek figyelembevételével meghatároz egy határidőt, amelyen belül a címzett kifejtheti a határozat tárgyával kapcsolatos álláspontját. Az első mondatban foglalt rendelkezés értelemszerűen alkalmazandó a 17. cikk (3) bekezdésében említett ajánlások esetében is.

(3) A Hatóság határozatait indokolni kell.

(4) A Hatóság határozatainak címzettjeit tájékoztatni kell az e rendelet keretében rendelkezésre álló jogorvoslatokról.

(5) Ha a Hatóság a 18. cikk (3) bekezdése vagy a 18. cikk (4) bekezdése szerinti határozatot hoz, a határozatot megfelelő időközönként felül kell vizsgálnia.

(6) A Hatóság 17., 18. vagy 19. cikk szerinti határozatainak elfogadását nyilvánosságra kell hozni. A nyilvánosságra hozatal során meg kell nevezni az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságot vagy pénzügyi intézményt, valamint a határozat lényegét, kivéve, ha e nyilvánosságra hozatal ellentétes az érintett pénzügyi intézmények jogos érdekével vagy üzleti titkaik védelmével, illetve súlyosan veszélyeztetheti a pénzügyi piacok rendes működését és integritását, illetve az Unió pénzügyi rendszere egy részének vagy egészének stabilitását.”;

83.A 40. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.    a szöveg a következő aa) ponttal egészül ki:

„aa) az ügyvezető tanács 45. cikk (1) bekezdésében említett állandó tagjai, akik nem rendelkeznek szavazati joggal;”;

   a (7) bekezdésben a második albekezdést el kell hagyni;

   a szöveg a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(8) Ha az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott nemzeti hatóság nem felelős a fogyasztóvédelmi szabályok végrehajtásáért, a felügyeleti tanácsnak az (1) bekezdés b) pontjában említett tagja dönthet úgy, hogy meghívja a tagállam fogyasztóvédelmi hatóságának képviselőjét, aki nem rendelkezik szavazati joggal. Ha egy tagállamban több hatóság között oszlik meg a fogyasztóvédelemért való felelősség, e hatóságok közös képviselő személyéről állapodnak meg.”;

84.a 41. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„41. cikk

Belső bizottságok

A felügyeleti tanács a ráruházott egyes feladatok elvégzéséhez belső bizottságokat hozhat létre. A felügyeleti tanács rendelkezhet egyes egyértelműen meghatározott feladatoknak és határozatoknak belső bizottságokra, az ügyvezető tanácsra vagy az elnökre való átruházásáról.”;

;

85.a 42. cikk első bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az e rendelettel rájuk ruházott feladatok ellátása során a felügyeleti tanács szavazati joggal rendelkező tagjai függetlenül és objektíven járnak el, kizárólag az Unió érdekeit szem előtt tartva, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasítást sem uniós intézményektől vagy szervektől, sem tagállami kormánytól, sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól.”;

86.A 43. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A felügyeleti tanács iránymutatást ad a Hatóság munkájához. E rendelet eltérő rendelkezése hiányában az ügyvezető tanács javaslata alapján a felügyeleti tanács fogadja el a Hatóság II. fejezetben említett véleményeit, ajánlásait, iránymutatásait és határozatait, valamint tanácsot ad.”;

a (2) és a (3) bekezdést el kell hagyni;

a (4) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az ügyvezető tanács javaslata alapján a felügyeleti tanács minden év szeptember 30-ig elfogadja a Hatóság következő évi munkaprogramját, amelyet tájékoztatásul továbbít az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.”;

az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) A felügyeleti tanács – az ügyvezető tanács javaslata alapján – az 53. cikk (7) bekezdésében említett jelentéstervezet alapján elfogadja a Hatóság tevékenységéről – beleértve az elnök feladatainak ellátásáról – szóló éves jelentést, és minden év június 15-ig továbbítja azt az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. A jelentést közzé kell tenni.”;

e)    a (8) bekezdést el kell hagyni;

87.A 44. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés második albekezdése a következő mondattal egészül ki:

„Az ügyvezető tanács állandó tagjai és az elnök nem szavazhatnak e határozatokról.”;

az (1) bekezdésben a harmadik és a negyedik albekezdést el kell hagyni;

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A szavazati joggal nem rendelkező tagok és a megfigyelők nem vesznek részt a felügyeleti tanács olyan vitáiban, amelyek egyedi pénzügyi intézményekkel kapcsolatosak, kivéve, ha a 75. cikk (3) bekezdése vagy az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok másképp rendelkeznek.

Az első albekezdés nem alkalmazandó az elnökre, azon tagokra, akik az ügyvezető tanácsnak is tagjai, valamint az Európai Központi Bank felügyeleti tanácsa által kinevezett képviselőjére.”;

88.a III. fejezetben a 2. szakasz címe helyébe a következő szöveg lép:

„Ügyvezető tanács”;

89.a 45. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„45. cikk

Összetétel

„(1) Az ügyvezető tanács az elnökből és három állandó tagból áll. Az elnök egyértelműen meghatározott szakpolitikai és vezetői feladatokkal bízza meg az állandó tagok mindegyikét. Az állandó tagok egyikét a költségvetési ügyekkel és a Hatóság munkaprogramjával összefüggő ügyekkel kapcsolatos hatáskörrel kell felruházni (a továbbiakban: ügyvezető tag). Az állandó tagok egyike elnökhelyettesként jár el, és az elnök feladatait látja el e rendelettel összhangban az elnök távollétében vagy indokolt akadályoztatása esetén. .

(2) Az állandó tagokat érdemeik, alkalmasságuk, a pénzügyi intézményekkel és piacokkal kapcsolatos ismereteik, valamint a pénzügyi felügyelet és szabályozás terén szerzett gyakorlatuk alapján kell kiválasztani. Az állandó tagoknak széles körű vezetői tapasztalattal kell rendelkezniük. A kiválasztásnak nyilvános pályázati felhíváson kell alapulnia, amelyet közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, majd a Bizottság ezt követően összeállítja az alkalmas jelöltek szűkített listáját.

A Bizottság benyújtja a szűkített listát az Európai Parlamentnek jóváhagyás céljából. A Tanács az említett szűkített lista jóváhagyását követően határozatot fogad el az ügyvezető tanács állandó tagjainak – köztük az ügyvezető tag – kinevezéséről.

(3) Amennyiben az ügyvezető tanács egyik állandó tagja már nem teljesíti a 46. cikkben meghatározott feltételeket, vagy súlyos kötelességszegést követett el, úgy a Tanács a Bizottságnak az Európai Parlament által jóváhagyott javaslata alapján határozattal felmentheti az érintett személyt hivatalából.

(4) Az állandó tagok megbízatása öt évre szól, és egy alkalommal meghosszabbítható. Az állandó tag ötéves megbízatásának leteltét megelőző kilenc hónap folyamán a felügyeleti tanács értékeli:

a) az első megbízatási időszak során elért eredményeket és megvalósításuk módját;

b) az elkövetkezendő években a Hatóságra háruló feladatokat és követelményeket.

Az értékelést figyelembe véve a Bizottság benyújtja a Tanácsnak azon állandó tagok listáját, akiknek a megbízatása meghosszabbítható. E lista alapján és az értékelést figyelembe véve a Tanács meghosszabbíthatja az állandó tagok megbízatását.”;

90.a szöveg a következő 45a. cikkel egészül ki:

„45a. cikk

Döntéshozatal

(1) Az ügyvezető tanács tagjainak egyszerű többségével határoz. Minden tag egy szavazattal rendelkezik. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt.

(2) A Bizottság képviselője a 63. cikkben említett ügyek kivételével szavazati jog nélkül vesz részt az ügyvezető tanács ülésein.

(3) Az ügyvezető tanács elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát.

(4) Az ügyvezető tanács üléseit az elnök hívja össze saját kezdeményezésére vagy a testület valamelyik tagjának a kérésére, és azokat az elnök vezeti.

Az ügyvezető tanács az általa szükségesnek ítélt rendszerességgel, és minden felügyeleti tanácsi ülés előtt ülésezik. Az ügyvezető tanács legalább évente ötször ülésezik.

(5) Az ügyvezető tanács tagjai – az eljárási szabályzatra is figyelemmel – tanácsadók és szakértők segítségét is igénybe vehetik. A szavazati joggal nem rendelkező résztvevők nem vesznek részt az ügyvezető tanács azon megbeszélésein, amelyek egyedi pénzügyi intézményekkel kapcsolatosak.”;

91.a szöveg a következő 45b. cikkel egészül ki:

„45b. cikk

Belső bizottságok

Az ügyvezető tanács a ráruházott egyes feladatok elvégzéséhez belső bizottságokat hozhat létre.”;

92.a 46. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„46. cikk

Függetlenség

Az ügyvezető tanács tagjai függetlenül és objektívan járnak el kizárólag az Unió egésze érdekeinek megfelelően, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasítást sem uniós intézményektől vagy szervektől, sem tagállami kormánytól, sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól.

A tagállamok, az uniós intézmények vagy szervek vagy bármilyen más köz- vagy magánjogi jogalany sem kísérelheti meg befolyásolni az ügyvezető tanács tagjait feladataik elvégzése során.”;

93.a 47. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„47. cikk

Feladatok

(1) Az ügyvezető tanács biztosítja, hogy a Hatóság e rendeletnek megfelelően teljesítse megbízatását és elvégezze a rábízott feladatokat. Az ügyvezető tanács – különösen belső ügyviteli utasítások elfogadásával és közlemények közzétételével – minden szükséges intézkedést megtesz annak biztosítása érdekében, hogy a Hatóság e rendelettel összhangban működjön.

(2) Az éves és a többéves munkaprogramot az ügyvezető tanács terjeszti a felügyeleti tanács elé elfogadásra.

(3) Az ügyvezető tanács a 63. és a 64. cikkel összhangban gyakorolja költségvetési hatáskörét.

A 17., 19., 22., 29a., 30., 31a., 32. és 35b–35h. cikk alkalmazásában az ügyvezető tanács hatáskörrel rendelkezik az eljárásra és a határozathozatalra. Az ügyvezető tanács folyamatosan tájékoztatja a felügyeleti tanácsot a meghozott határozatokról.

„(3a) Az ügyvezető tanács minden olyan ügyben vizsgálatot folytat, véleményt ad és javaslatot tesz, amelyben a felügyeleti tanácsnak kell határozatot hoznia.

(4) Az ügyvezető tanács fogadja el a Hatóság személyzetpolitikai tervét és – a 68. cikk (2) bekezdésének megfelelően – az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

(5) Az ügyvezető tanács a 72. cikkel összhangban elfogadja a Hatóság dokumentumaihoz való hozzáférési jogra vonatkozó külön rendelkezéseket.

(6) Az ügyvezető tanács a felügyeleti tanácsnak javaslatot tesz a Hatóság tevékenységéről – beleértve az elnök feladatainak ellátásáról – szóló éves jelentés elkészítésére az 53. cikk (7) bekezdésében említett jelentéstervezet alapján.

(7) Az ügyvezető tanács az 58. cikk (3) és (5) bekezdésével összhangban jelöli ki, illetve menti fel a fellebbviteli tanács tagjait.

(8) Az ügyvezető tanács tagjai nyilvánosságra hoznak minden megtartott ülést és minden kapott vendéglátást. A kiadásokat a személyzeti szabályzatnak megfelelően nyilvánosan kell vezetni.

(9) Az ügyvezető tag ellátja a következő konkrét feladatokat:

a) a felügyeleti tanács iránymutatásával és az ügyvezető tanács ellenőrzése mellett megvalósítja a Hatóság éves munkaprogramját;

b) különösen belső ügyviteli utasítások elfogadásával és közlemények közzétételével minden szükséges intézkedést megtesz annak biztosítása érdekében, hogy a Hatóság e rendelettel összhangban működjön;

c) a 47. cikk (2) bekezdésének megfelelően elkészíti a többéves munkaprogramot;

d) minden év június 30-ig a 47. cikk (2) bekezdésének megfelelően elkészíti a következő évi munkaprogramot;

e) a 63. cikknek megfelelően elkészíti a Hatóság előzetes költségvetés-tervezetét, és a 64. cikk értelmében végrehajtja a Hatóság költségvetését;

f) elkészíti az éves jelentés tervezetét, külön-külön szakaszban kitérve a Hatóság szabályozási és felügyeleti tevékenységeire, illetve a pénzügyi és az igazgatási kérdésekre;

g) a 68. cikkben megállapított hatásköröket gyakorolja a Hatóság személyzetével szemben és kezeli a személyzeti ügyeket.”;

94.A 48. cikk a következőképpen módosul:

   az (1) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az elnök felelős a felügyeleti tanács munkájának előkészítéséért, és vezeti a felügyeleti tanács és az ügyvezető tanács üléseit.”;

   a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az elnököt – érdemei, alkalmassága, a pénzügyi intézményekkel és piacokkal kapcsolatos ismeretei, valamint a pénzügyi felügyelet és szabályozás terén szerzett gyakorlata alapján – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteendő nyilvános pályázati felhívást követően választják ki. A Bizottság az elnöki tisztségre pályázó jelöltekről egy szűkített listát nyújt be az Európai Parlamentnek jóváhagyás céljából. A Tanács az említett szűkített lista jóváhagyását követően határozatot fogad el az elnök kinevezéséről.

Amennyiben az elnök már nem teljesíti a 49. cikkben említett feltételeket, vagy súlyos kötelességszegést követett el, úgy a Tanács a Bizottságnak az Európai Parlament által jóváhagyott javaslata alapján határozattal felmentheti az érintett személyt hivatalából.”;

   a (4) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A Tanács – a Bizottság javaslatára és az értékelést figyelembe véve – egy alkalommal meghosszabbíthatja az elnök megbízatását.”;

   az (5) bekezdést el kell hagyni;

95.a szöveg a következő 49a. cikkel egészül ki:

„49a. cikk

Kiadások

Az elnök nyilvánosságra hoz minden megtartott ülést és minden kapott vendéglátást. A kiadásokat a személyzeti szabályzatnak megfelelően nyilvánosan kell vezetni.”;

96.az 51., az 52. és az 53. cikket el kell hagyni;

97.Az 54. cikk a következőképpen módosul:

a)a 54. cikk (2) bekezdésa következő francia bekezdéssel egészül ki:

„– fogyasztó- és befektetővédelmi kérdések;”;

b)a (2) bekezdésben az ötödik francia bekezdést el kell hagyni;

c) a szöveg a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2a)    A vegyes bizottság szolgál olyan fórumként, amelynek keretében a Hatóság együttműködik az Európai Bankhatósággal és az Európai Értékpapírpiaci Hatósággal a Hatóság és az Európai Értékpapírpiaci Hatóság feladatai, valamint az 1093/2010/EU rendelet 8. cikke (1) bekezdésének l) pontja szerint az Európai Bankhatóságra ruházott konkrét feladatok közötti interakcióval kapcsolatos kérdésekben.”;

98.az 55. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az ügyvezető tanács egyik tagját, a 47. cikk (8a) bekezdésével összhangban az ügyvezető tagot, a Bizottság képviselőjét és az ERKT-t megfigyelőként meghívják a vegyes bizottság és az 57. cikkben említett albizottságok üléseire.”;

99.Az 58. cikk a következőképpen módosul:

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A fellebbviteli tanács két tagját és két póttagját az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett pályázati felhívást követően egy, a Bizottság által javasolt szűkített listáról a Hatóság ügyvezető tanácsa nevezi ki, a felügyeleti tanáccsal folytatott konzultációt követően.”;

az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) A fellebbviteli tanácsnak a Hatóság ügyvezető tanácsae által kinevezett tagja megbízatásának ideje alatt e tisztségéből nem menthető fel, kivéve akkor, ha súlyos hivatali mulasztást követett el, és az ügyvezető tanács – a felügyeleti tanáccsal folytatott konzultációt követően erről határozatot hoz.”;

100.az 59. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A fellebbviteli tanács tagjai függetlenül hozzák meg döntéseiket. Nem utasíthatók. A fellebbviteli tanács tagjai a Hatósággal, annak ügyvezető tanácsávalével vagy felügyeleti tanácsával kapcsolatos más feladatot nem láthatnak el.”;

101.a 60. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Bármely természetes vagy jogi személy – a hatáskörrel rendelkező hatóságokat is ideértve – fellebbezhet a Hatóság 17., 18., 19. és 35. cikkben említett, valamint bármely más, az 1. cikk (2) bekezdésében meghatározott uniós jogi aktusok szerinti, neki címzett határozata ellen vagy az olyan más személynek címzett határozat ellen, amely őt közvetlenül és személyében érinti.”;

102.A 62. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság bevételei – más bevételtípusok sérelme nélkül – az alább felsoroltak bármilyen kombinációjából állnak:

a) az Unió általános költségvetésében (a Bizottságra vonatkozó szakaszban) előirányzott, a Hatóság várható bevételeinek 40 %-át nem meghaladó kiegyensúlyozó uniós hozzájárulás;

b) a pénzügyi intézményeknek az e rendelet és az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok által a résztvevőknek a Hatóság hatáskörébe tartozó egyes kategóriái tekintetében előírt tevékenységekhez kapcsolódó várható éves kiadásokon alapuló éves hozzájárulásai;

c) a vonatkozó uniós jogi eszközökben meghatározott esetekben a Hatóságnak fizetendő díjak;

d) a tagállamok vagy a megfigyelők önkéntes hozzájárulásai;

e) a kiadványokért, a képzésekért és a hatáskörrel rendelkező hatóságok által kért egyéb szolgáltatásokért felszámított díjak.”;

a szöveg a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Az (1) bekezdés b) pontjában említett éves hozzájárulásokat minden évben az egyes tagállamok által kijelölt hatóságok szedik be az egyedi pénzügyi intézményektől. Az egyes tagállamok minden pénzügyi év március 31-ig befizetik a Hatóságnak a 62a. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott kritériumokkal összhangban beszedendő összeget.

(6) A tagállamok és a megfigyelők (1) bekezdés d) pontjában említett önkéntes hozzájárulásai nem fogadhatók el, ha elfogadásuk kétségbe vonhatja a Hatóság függetlenségét és pártatlanságát.”;

103.a szöveg a következő 62a. cikkel egészül ki:

„62a. cikk

A pénzügyi intézmények éves hozzájárulásainak kiszámítására vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 75a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az egyedi pénzügyi intézményeknek a 62. cikk e) pontjában említett éves hozzájárulásai kiszámítási módjának meghatározására az alábbiak megállapításával:

a) a várható kiadásoknak a pénzügyi intézmények egyes kategóriáihoz történő hozzárendelésének módszertana a hozzájárulások az egyes kategóriákba tartozó pénzügyi intézmények által fizetendő részaránya meghatározásának alapjaként;

b) megfelelő objektív kritériumok az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok hatálya alá tartozó egyedi pénzügyi intézmények által fizetendő éves hozzájárulásoknak az egyedi pénzügyi intézményeknek a piaci jelentőségüket megközelítőleg tükröző mérete alapján történő meghatározására.

Az első bekezdés b) pontjában említett kritériumokkal vagy olyan minimális küszöbértékek vezethetők be, amelyek alatt nem kell hozzájárulást fizetni, vagy olyan minimumok, amelyek alá nem eshetnek a hozzájárulások.”;

104.a 63. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„63. cikk

A költségvetés elkészítése

(1) Az ügyvezető tag minden évben elkészíti a Hatóság következő három pénzügyi évre vonatkozó egységes programozási dokumentumának ideiglenes tervezetét annak éves és többéves programozása alapján, szerepeltetve abban a várható bevételeket és kiadásokat, valamint a személyzetre vonatkozó információkat, majd ezt a létszámtervre vonatkozó javaslattal együtt megküldi az ügyvezető tanácsnaknek és a felügyeleti tanácsnak.

„(1a) A felügyeleti tanács által jóváhagyott tervezet alapján az ügyvezető tanács elfogadja a következő három pénzügyi évre vonatkozó egységes programozási dokumentum tervezetét.

(1b) Az egységes programozási dokumentum tervezetét az ügyvezető tanács január 31-ig megküldi a Bizottságnak, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(2)    Az egységes programozási dokumentum tervezete alapján a Bizottság az Unió költségvetés-tervezetében feltünteti a létszámtervre tekintettel szükségesnek ítélt előzetes irányszámokat, valamint azon kiegyensúlyozó hozzájárulás összegét, amely a Szerződés 313. és 314. cikkével összhangban az Unió általános költségvetését terheli.

(3)    A Hatóság létszámtervét a költségvetési hatóság fogadja el. A költségvetési hatóság hagyja jóvá a Hatóságnak fizetendő kiegyensúlyozó hozzájárulásra szánt költségvetési előirányzatot.

(4) A Hatóság költségvetését a felügyeleti tanács fogadja el. A Hatóság költségvetése az Unió általános költségvetésének végleges elfogadásától tekinthető véglegesnek. Szükség esetén ennek megfelelően ki kell igazítani.

(5) Az ügyvezető tanács haladéktalanul értesíti a költségvetési hatóságot az olyan projektek megvalósítására irányuló szándékáról, amelyek jelentős pénzügyi hatást gyakorolhatnak költségvetésének finanszírozására és különösen az ingatlanprojektekről, például épületek bérbevételéről vagy megvásárlásáról.”;

105.a 64. cikk helyébe a következő szöveg lép:

64. cikk

A költségvetés végrehajtása és ellenőrzése

(1) Az ügyvezető tag engedélyezési tisztviselői feladatokat lát el, és végrehajtja a Hatóság költségvetését.

(2) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője a következő év március 1-jéig megküldi a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének és a Számvevőszéknek az előzetes beszámolót.

(3) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője a következő év március 1-jéig konszolidációs célból megküldi a kért számviteli információkat a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének az e tisztviselő által meghatározott módon és formátumban.

(4) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője a következő év március 31-ig a felügyeleti tanács tagjainak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek megküldi a költségvetési és a pénzügyi gazdálkodásról szóló jelentést.

(5) Az ügyvezető igazgató, miután beérkeztek hozzá a Hatóság előzetes beszámolójára vonatkozó, a Számvevőszék által a költségvetési rendelet 148. cikkével összhangban tett észrevételek, a Hatóság számvitelért felelős tisztviselője összeállítja a Hatóság végleges beszámolóját. Az ügyvezető tag a végleges beszámolót megküldi a felügyeleti tanácsnak, amely véleményezi e beszámolót.

(6) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője a végleges beszámolót, valamint a felügyeleti tanács véleményét a következő év július 1-jéig eljuttatja a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek.

A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője július 1-jéig konszolidációs célból egy jelentéscsomagot is megküld a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének az e tisztviselő által meghatározott egységes formátumban.

(7) A végleges beszámolót a következő év november 15-ig közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(8) Az ügyvezető tag szeptember 30-ig megválaszolja a Számvevőszék észrevételeit. E válaszról másolatot küld az ügyvezető tanácsnak és a Bizottságnak.

(9) Az ügyvezető tag az Európai Parlamentnek – ez utóbbi kérésére és összhangban a költségvetési rendelet 165. cikkének (3) bekezdésében foglaltakkal – minden szükséges tájékoztatást megad a szóban forgó pénzügyi évre vonatkozó zárszámadási eljárás zökkenőmentes lebonyolításához.

(10) Az Európai Parlament – a Tanács minősített többséggel hozott ajánlása alapján – legkésőbb az N+2. év május 15-ig megadja a Hatóság számára a mentesítést az N. pénzügyi év költségvetésének végrehajtására vonatkozóan.”;

106.a 65. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„65. cikk

Pénzügyi szabályok

A Hatóságra alkalmazandó pénzügyi szabályokat a Bizottsággal folytatott konzultációt követően az ügyvezető tanács fogadja el. A szóban forgó szabályok nem térhetnek el a 966/2012/EU, Euratom rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettől*, kivéve, ha a Hatóság sajátos működési igényei úgy kívánják, ehhez azonban a Bizottság előzetes hozzájárulására van szükség.

*A Bizottság 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2013. szeptember 30.) a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról (HL L 328., 2013.12.7., 42. o.).”;

107.a 66. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet* korlátozás nélkül alkalmazandó a Hatóságra csalás, vesztegetés és egyéb jogellenes cselekmények elleni fellépés céljából.

*Az Európai Parlament és a Tanács 883/2013/EU, Euratom rendelete (2013. szeptember 11.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).”;

108.A 68. cikk a következőképpen módosul:

az (1) és (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság személyzetére – ideértve az ügyvezető tanács állandó tagjait és annak elnökét is – a személyzeti szabályzat, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, valamint az uniós intézmények által az említett szabályzat, illetve feltételek alkalmazása céljából közösen elfogadott szabályok alkalmazandók.    

(2) Az ügyvezető tanács – a Bizottsággal egyetértésben – a személyzeti szabályzat 110. cikkében meghatározott előírásokkal összhangban elfogadja a szükséges végrehajtási intézkedéseket.”;

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Az ügyvezető tanács olyan rendelkezéseket fogad el, amelyek lehetővé teszik a tagállamokból kiküldött nemzeti szakértők Hatóságon belüli alkalmazását.”;

109.A 70. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A felügyeleti tanács tagjaira és a Hatóság személyzetének minden tagjára, ideértve a tagállamok által ideiglenesen kiküldött tisztviselőket és a Hatóság részére szerződéses alapon feladatokat végző minden más személyt is, az EUMSZ 339. cikkében meghatározott és a vonatkozó uniós jogszabályokban előírt szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók, még megbízatásuk lejártát követően is.”;

a (2) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Emellett az (1) bekezdésben és e bekezdés első albekezdésében előírt kötelezettség nem zárja ki, hogy a Hatóság és a hatáskörrel rendelkező hatóságok ezt az információt az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok érvényesítésére, valamint különösen a határozatok elfogadására irányuló jogi eljárásokhoz felhasználják.”;

a szöveg a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) Az ügyvezető tanács és a felügyeleti tanács biztosítja, hogy a Hatóság feladataival kapcsolatban közvetlenül vagy közvetve, tartósan vagy alkalmilag szolgáltatást nyújtó személyekre – beleértve az ügyvezető tanács és a felügyeleti tanács által erre felhatalmazott vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságok által erre kijelölt tisztviselőket és más személyeket is – az előző bekezdésekben foglaltakkal egyenértékű szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók.

Azonos szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók azokra a megfigyelőkre is, akik részt vesznek az ügyvezető tanács és a felügyeleti tanács ülésein, akik közreműködnek a Hatóság tevékenységeiben.”;

a (3) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az (1) és (2) bekezdés nem zárja ki, hogy a Hatóság e rendelettel és más, a pénzügyi intézményekre alkalmazandó uniós jogszabályokkal összhangban információt cseréljen a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal.”;

110.a 71. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„Ez a rendelet nem érinti a tagállamoknak a személyes adatok kezelése tekintetében az (EU) 2016/679 rendelet alapján fennálló, sem a Hatóságnak a feladatai ellátása során végrehajtott személyesadat-kezelés tekintetében az (EU) 2018/XXX rendelet (az uniós intézményekre és szervekre vonatkozó adatvédelmi rendelet) alapján fennálló kötelezettségeit.”;

111.a 72. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az ügyvezető tanács gyakorlati intézkedéseket fogad el az 1049/2001/EK rendelet alkalmazására.”;

112.a 73. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság belső nyelvhasználatára vonatkozó rendelkezésekről az ügyvezető tanács határoz.”;

113.a 74. cikk első bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A Hatóságnak a befogadó tagállamban történő elhelyezésére és az ezen tagállam által nyújtandó szolgáltatásokra vonatkozó szükséges szabályokat, valamint a Hatóság személyzetére és családtagjaikra a Hatóság székhelyét befogadó tagállamban alkalmazandó konkrét szabályokat a Hatóság és a befogadó tagállam közötti székhely-megállapodásban kell meghatározni, amely az ügyvezető tanács jóváhagyását követően köthető meg.”;

114.a szöveg a következő 75a. cikkel egészül ki:

„75a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2) A 35c. cikkben és a 62a. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazás határozatlan időre szól.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 35c. cikkben és a 62a. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)    A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6) A 35c. cikk vagy a 62a. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.”;

115.a 76. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„76. cikk

Kapcsolat a CEIOPS-szal

A Hatóságot a CEIOPS jogutódjának kell tekinteni. A CEIOPS valamennyi eszköze, forrása és minden folyamatban lévő ügylete legkésőbb a Hatóság létrehozásának időpontjában automatikusan a Hatóságra száll. A CEIOPS összeállítja azt a kimutatást, amely tartalmazza az eszközök és források zárómérlegét az átadás időpontjában. Ezt a kimutatást a CEIOPS és a Bizottság ellenőrzi és hagyja jóvá.”;

116.a szöveg a következő 77a. cikkel egészül ki:

77a. cikk

Átmeneti rendelkezések

A legutóbb a 2014/51/EU irányelvvel módosított 1094/2010/EU rendelettel összhangban kinevezett és [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 3 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-jén/-án/-én hivatalban lévő ügyvezető igazgató megbízatása az említett napon megszűnik.

A legutóbb a 2014/51/EU irányelvvel módosított 1094/2010/EU rendelettel összhangban kinevezett és [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 3 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-jén/-án/-én hivatalban lévő elnök megbízatása annak lejártáig tart.

Az igazgatótanács legutóbb a 2014/51/EU irányelvvel módosított 1094/2010/EU rendelettel összhangban kinevezett és [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 3 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-jén/-án/-én hivatalban lévő tagjainak megbízatása az említett napon megszűnik.”.

3. cikk

Az 1095/2010/EU rendelet módosítása

Az 1095/2010/EU rendelet a következőképpen módosul:

117.Az 1. cikk a következőképpen módosul:

   a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság az e rendelettel ráruházott hatáskörökkel összhangban és a 97/9/EK irányelv, a 98/26/EK irányelv, a 2001/34/EK irányelv, a 2002/47/EK irányelv, a 2003/71/EK irányelv, a 2004/39/EK irányelv, a 2004/109/EK irányelv, a 2009/65/EK irányelv, a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv*, az 1606/2002 európai parlamenti és tanácsi rendelet**, a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv*** és az 1060/2009/EK rendelet, továbbá – amennyiben e jogi aktusok alkalmazandók a befektetési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokra, illetve a befektetési jegyeiket vagy részvényeiket forgalmazó kollektív befektetési vállalkozásokra és az ezek felügyeletét ellátó hatáskörrel rendelkező hatóságokra – a 2002/87/EK irányelv az (EU) 2015/849 irányelv és a 2002/65/EK irányelv vonatkozó részeinek hatályán belül, valamint az ezeken alapuló valamennyi irányelv, rendelet és határozat, és a Hatóságra feladatokat ruházó bármely további jogi kötőerővel bíró uniós jogi aktus hatályán belül jár el.

* Az Európai Parlament és a Tanács 2011/61/EU irányelve (2011. június 8.) az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 174., 2011.7.1., 1. o.).

**Az Európai Parlament és a Tanács 1606/2002/EK rendelete (2002. július 19.) a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról (HL L 243., 2002.9.11., 1. o.).

***Az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelve (2013. június 26.) a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).”;

   a szöveg a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) E rendelet a Hatóságra engedélyezési vagy felügyeleti feladatokat és megfelelő hatásköröket ruházó más uniós jogi aktusok sérelme nélkül alkalmazandó.”;

118.a 2. cikk (5) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az e rendeletben foglalt, felügyeletre történő hivatkozások magukban foglalják a valamennyi hatáskörrel rendelkező hatóság által az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusoknak megfelelően végzendő tevékenységeket.”;

119.a 4. cikk 3. pontjának ii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„ii. a 2002/65/EK és az (EU) 2015/849 irányelv tekintetében azon hatáskörrel rendelkező hatóságok, amelyek biztosítják, hogy a befektetési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások és a befektetési jegyeiket vagy részvényeiket forgalmazó kollektív befektetési vállalkozások megfeleljenek az említett irányelvek előírásainak.”;

120.A 6. cikk a következőképpen módosul:

   a 2. pont helyébe a következő szöveg lép:

„2. az ügyvezető tanács, amely ellátja a 47. cikkben meghatározott feladatokat;”;

   a 4. pontot el kell hagyni;

121.A 8. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.    a szöveg a következő aa) ponttal egészül ki:

„aa) a pénzügyi piaci szereplők felügyeletére az Unióban alkalmazandó uniós felügyeleti kézikönyv kidolgozása és naprakészen tartása;”;

ii.    az e) és az f) pont helyébe a következő szöveg lép:

„e) a felügyeleti eredmények következetességének fokozása érdekében megszervezi és lefolytatja a hatáskörrel rendelkező hatóságok felülvizsgálatát, és – ezzel összefüggésben – iránymutatásokat és ajánlásokat bocsát ki, valamint megállapítja a bevált gyakorlatokat;

f) a hatáskörébe tartozó területen megfigyeli és értékeli a piaci fejleményeket, beleértve adott esetben az innovatív pénzügyi szolgáltatások tendenciáival kapcsolatos fejleményeket;”;

iii.    a h) pont helyébe a következő szöveg lép:

„h) elősegíti a fogyasztók és a befektetők védelmét;”;

iv.    az l) pontot el kell hagyni;

b)a szöveg a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Feladatainak e rendelettel összhangban történő elvégzése során a Hatóság figyelembe veszi a technológiai innovációt, az innovatív és fenntartható üzleti modelleket, valamint a környezeti, társadalmi és irányítási tényezők integrációját.”;

a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i. a szöveg a következő ca) ponttal egészül ki:

„c) ajánlásokat bocsát ki a 29a. és 31a. cikkben meghatározottak szerint;”;

ii. a h) pont helyébe a következő szöveg lép:

„h) összegyűjti a pénzügyi intézményekre vonatkozó szükséges információkat a 35. és a 35b. cikkben előírtaknak megfelelően;”;

c)a szöveg a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az (1) bekezdésben említett feladatok elvégzése és a (2) bekezdésben ráruházott hatáskörök gyakorlása során a Hatóság megfelelő figyelmet fordít a helyes szabályozás elvére, többek között az e rendelettel összhangban elvégzett költség-haszon elemzés eredményeire.”;

122.A 9. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés a következő aa) és ab) ponttal egészül ki:

„aa) mélyreható tematikus felülvizsgálatokat végez a piaci magatartásra vonatkozóan és közös értelmezést alakít ki a piaci gyakorlatokat illetően a lehetséges problémák azonosítása és hatásuk elemzése érdekében;

ab) lakossági kockázati mutatókat dolgoz ki a fogyasztói és befektetői károk lehetséges okainak időben történő azonosítására;”;

b)a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság nyomon követi az új és a már fennálló pénzügyi tevékenységeket, és iránymutatásokat és ajánlásokat fogadhat el a piacok biztonságának és megbízhatóságának, valamint a szabályozási és felügyeleti gyakorlatok konvergenciájának elősegítése érdekében.”;

c)a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A Hatóság saját szerves részeként létrehoz egy valamennyi érintett hatáskörrel rendelkező nemzeti felügyeleti hatóságot és fogyasztóvédelmi hatóságot összefogó pénzügyi innovációs bizottságot annak érdekében, hogy koordinált megközelítést alakítson ki az új, illetve innovatív pénzügyi tevékenységek szabályozási és felügyeleti kezelése tekintetében, továbbá tanáccsal szolgáljon a Hatóságnak, amelyet az az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elé tud terjeszteni. A Hatóság a nemzeti adatvédelmi hatóságokat is bevonhatja a bizottságba.”;

123.A 16. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

„A Hatóság a tagállamok azon hatóságainak is címezhet iránymutatásokat és ajánlásokat, amelyeket e rendelet nem határoz meg hatáskörrel rendelkező hatóságként, de amelyek fel vannak hatalmazva az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok alkalmazásának biztosítására.”;

b)a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság – különleges körülményeket kivéve – nyilvános konzultációkat folytat az általa kibocsátandó iránymutatásokról és ajánlásokról, valamint elemzi az ilyen iránymutatások és ajánlások kibocsátásához kapcsolódó esetleges költségeket és hasznokat. Ezeknek a konzultációknak és elemzéseknek arányban kell állniuk az iránymutatás vagy ajánlás alkalmazási körével, jellegével és hatásával. A Hatóság ezenkívül – különleges körülményeket kivéve – kikéri a 37. cikkben említett értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport véleményét vagy tanácsát.”;

c)a (4) bekezdés a következő mondattal egészül ki:

„A jelentésnek azt is ismertetnie kell, hogy a Hatóság mivel indokolta iránymutatásainak és ajánlásainak kiadását, és össze kell foglalnia a kiadott iránymutatásokról és ajánlásokról folytatott nyilvános konzultációk során érkezett visszajelzéseket.”;

d)a szöveg a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Amennyiben az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport tagjainak kétharmada úgy véli, hogy a Hatóság egyes iránymutatások vagy ajánlások kibocsátásával túllépte hatáskörét, e tagok indokolással ellátott véleményt küldhetnek a Bizottságnak.

A Bizottság az érintett iránymutatások vagy ajánlások kibocsátását indokoló magyarázatot kér a Hatóságtól. A Bizottság a Hatóság magyarázatának kézhezvételét követően megvizsgálja az iránymutatások vagy ajánlások hatályát a Hatóság hatáskörére tekintettel. Amennyiben a Bizottság úgy véli, hogy a Hatóság túllépte hatáskörét, és miután lehetőséget adott a Hatóságnak álláspontja kifejtésére, a Bizottság végrehajtási határozatot fogadhat el, előírva a Hatóság számára az érintett iránymutatások vagy ajánlások visszavonását. A Bizottság határozatát nyilvánosságra kell hozni.”;

124.a 17. cikk (2) bekezdése a következő albekezdésekkel egészül ki:

„A 35. cikkben meghatározott hatáskörök sérelme nélkül a Hatóság bármikor kellő indokolással és magyarázattal ellátott információkérést intézhet közvetlenül más hatáskörrel rendelkező hatóságokhoz vagy az érintett pénzügyi piaci szereplőkhöz, ha ezt szükségesnek tartja az uniós jog feltételezett megsértésének vagy alkalmazása elmulasztásának kivizsgálásához. A pénzügyi piaci szereplőkhöz intézett, magyarázattal ellátott kérésben meg kell indokolni, hogy az információra miért van szükség az uniós jog feltételezett megsértésének vagy alkalmazása elmulasztásának kivizsgálásához.

A kérés címzettje indokolatlan késlekedés nélkül megadja a Hatóságnak a világos, pontos és teljes körű információkat.

Valamely pénzügyi piaci szereplőhöz intézett információkérés esetén a Hatóság tájékoztatja az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokat a kérésről. A Hatóság kérésére a hatáskörrel rendelkező hatóságok segítik a Hatóságot az információk megszerzésében.”;

125.A 19. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusokban meghatározott esetekben és a 17. cikkben meghatározott hatáskörök sérelme nélkül a Hatóság a (2)–(4) bekezdésben meghatározott eljárással összhangban segítheti a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a megállapodás elérésében az alábbi körülmények valamelyikének fennállása esetén:

a)    egy vagy több érintett hatáskörrel rendelkező hatóság kérelmére, ha valamely hatáskörrel rendelkező hatóság nem ért egyet egy másik hatáskörrel rendelkező hatóság eljárásával vagy egy intézkedésének, javasolt intézkedésének tartalmával vagy az eljárásának hiányával;

b)    saját kezdeményezésére, amennyiben objektív kritériumok alapján megállapítható a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti nézeteltérés.

Azokban az esetekben, amelyekben az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok a hatáskörrel rendelkező hatóságok általi közös határozathozatalt írnak elő, nézeteltérés feltételezendő, ha az említett hatóságok nem hoztak közös határozatot az említett jogi aktusokban meghatározott határidőn belül.”;

b)a szöveg a következő (1a) és (1b) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok a következő esetekben haladéktalanul értesítik a Hatóságot arról, hogy nem került sor megállapodás elérésére:

a)    ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok határidőt szabtak a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti megállapodás elérésére, és az alábbi események közül bármelyik bekövetkezik:

i. a határidő lejár;

ii. egy vagy több hatáskörrel rendelkező hatóság objektív tényezők alapján arra a következtetésre jut, hogy nézeteltérés áll fenn;

b)    ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok nem szabtak határidőt a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti megállapodás elérésére, és az alábbi események közül bármelyik bekövetkezik:

i.egy vagy több érintett hatáskörrel rendelkező hatóság objektív tényezők alapján arra a következtetésre jut, hogy nézeteltérés áll fenn; vagy

ii.két hónap eltelt a valamely másik hatáskörrel rendelkező hatóság arra irányuló kérelmének a hatáskörrel rendelkező hatóság általi kézhezvétele óta, hogy az utóbbi tegyen intézkedést az uniós jognak való megfelelés érdekében, és a megkeresett hatóság még nem hozott a kérelmet teljesítő határozatot.

(1b) Az elnök megvizsgálja, hogy a Hatóságnak el kell-e járnia az (1) bekezdéssel összhangban. Ha a beavatkozásra a Hatóság saját kezdeményezésére kerül sor, a Hatóság tájékoztatja az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokat a beavatkozással kapcsolatos határozatáról.

Ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok közös határozat meghozatalát írják elő, a Hatóságnak a 47. cikk (3a) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban történő határozathozataláig a közös határozathozatalban részt vevő összes hatáskörrel rendelkező hatóság elhalasztja az egyéni határozathozatalt. Ha a Hatóság úgy határoz, hogy eljár, a közös határozathozatalban részt vevő összes hatáskörrel rendelkező hatóság elhalasztja határozathozatalát a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eljárás befejezéséig.”;

c)a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Ha a (2) bekezdésben említett egyeztető szakasz végéig az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok nem jutottak megállapodásra, a Hatóság határozatot hozhat, amelyben felszólítja az említett hatóságokat egyedi intézkedések meghozatalára vagy valamely konkrét intézkedés mellőzésére az ügy rendezése és az uniós jognak való megfelelés biztosítása érdekében. A Hatóság határozata kötelező az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokra A Hatóság határozata megkövetelheti, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok vonják vissza vagy módosítsák az általuk meghozott határozatot, vagy éljenek a vonatkozó uniós jog által biztosított hatásköreikkel.”;

d)a szöveg a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) A Hatóság tájékoztatja az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokat a (2) és (3) bekezdés szerinti eljárások eredményéről és – adott esetben – a (3) bekezdés alapján hozott határozatáról.”;

e)a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A Szerződés 258. cikke szerinti bizottsági hatáskörök sérelme nélkül, ha valamely hatáskörrel rendelkező hatóság nem felel meg a Hatóság határozatának, és így nem biztosítja, hogy a pénzügyi piaci szereplő teljesítse az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok értelmében rá közvetlenül alkalmazandó előírásokat, a Hatóság a pénzügyi piaci szereplőnek címzett egyedi határozatot hozhat, amelyben előírja az uniós jog szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát, beleértve a tevékenység megszüntetését is.”;

126.a 22. cikk (4) bekezdésének második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„E célok érdekében a Hatóság gyakorolhatja az ezen rendelet által ráruházott hatásköröket, ideértve a 35. és 35b. cikkben foglaltakat is.”;

127.A 29. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i. a szöveg a következő aa) ponttal egészül ki:

„aa) kibocsátja a stratégiai felügyeleti tervet a 29a. cikkel összhangban;”;

ii. a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b) a vonatkozó uniós jogszabályokban előírt, alkalmazandó titoktartási és adatvédelmi rendelkezések teljes mértékű tiszteletben tartása mellett elősegíti a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti, valamennyi releváns kérdéssel – ideértve adott esetben a kiberbiztonságot és a kibertámadásokat is – kapcsolatos hatékony, kétoldalú és többoldalú információcserét;”;

iii. az e) pont helyébe a következő szöveg lép:

„e) ágazati és szektorok közötti képzési programokat dolgoz ki – a technológiai innovációra tekintettel is –, megkönnyíti a személyzeti csereprogramokat, és a hatáskörrel rendelkező hatóságokat ösztönzi a szakemberek kirendelési rendszerének és egyéb eszközöknek az intenzívebb használatára.”;

a (2) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

„Egy közös felügyeleti kultúra kialakítása érdekében a Hatóság többek között a pénzügyi piaci szereplők változó üzleti gyakorlatának és üzleti modelljeinek figyelembevételével – a technológiai innováció miatti változások figyelembevételét is beleértve – a pénzügyi piaci szereplők felügyeletére az Unióban alkalmazandó naprakész uniós felügyeleti kézikönyvet dolgoz ki és tart fenn. Az uniós felügyeleti kézikönyv meghatározza a bevált felügyeleti gyakorlatokat és a magas színvonalú módszertanokat és eljárásokat.”;

128.a szöveg a következő 29a. cikkel egészül ki:

„29a. cikk

Stratégiai felügyeleti terv

(1) A [XXX illessze be a módosító rendeletre való hivatkozást] rendelet alkalmazásának megkezdésekor és azt követően minden harmadik év március 31-ig a Hatóság a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak címzett ajánlást bocsát ki, amelyben meghatározza a stratégiai felügyeleti célkitűzéseket és prioritásokat (a továbbiakban: stratégiai felügyeleti terv), figyelembe véve a hatáskörrel rendelkező hatóságok hozzájárulásait. A Hatóság tájékoztatásul továbbítja a stratégiai felügyeleti tervet az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, és nyilvánosságra hozza azt honlapján.

A stratégiai felügyeleti terv konkrét prioritásokat állapít meg a felügyeleti tevékenységek tekintetében a következetes, hatékony és eredményes felügyeleti gyakorlatok, valamint az uniós jog közös, egységes és következetes alkalmazásának elősegítése, továbbá a 32. cikkel összhangban azonosított lényeges mikroprudenciális tendenciák, esetleges kockázatok és gyenge pontok kezelése érdekében.

(2) Minden év szeptember 30-ig az összes hatáskörrel rendelkező hatóság benyújtja a következő évre vonatkozó éves munkaprogramjának tervezetét a Hatóságnak értékelés céljából, és kifejezetten meghatározza, hogy a programtervezet miként áll összhangban a stratégiai felügyeleti tervvel.

Az éves munkaprogram tervezete tartalmazza a felügyeleti tevékenységek konkrét célkitűzéseit és prioritásait, valamint az éves munkaprogram tervezetét benyújtó hatáskörrel rendelkező hatóság által az említett program által felölelt év során megvizsgálandó pénzügyi intézmények, piaci gyakorlatok és magatartások, valamint pénzügyi piacok kiválasztásának mennyiségi és minőségi szempontjait.

(3) A Hatóság értékeli az éves munkaprogram tervezetét, és a stratégiai felügyeleti tervben meghatározott prioritások meg nem valósítása lényeges kockázatának fennállása esetén ajánlást intéz az érintett hatáskörrel rendelkező hatósághoz az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság éves munkaprogramjának a stratégiai felügyeleti tervvel való összehangolása érdekében.

A hatáskörrel rendelkező hatóság minden év december 31-ig elfogadja éves munkaprogramját ezen ajánlásokat figyelembe véve.

(4) Minden év március 31-ig az összes hatáskörrel rendelkező hatóság megküldi a Hatóságnak az éves munkaprogram végrehajtásáról szóló jelentését.

A jelentésnek legalább a következő információkat kell tartalmaznia:

a)    a felügyeleti tevékenységek, a pénzügyi intézményekre, piaci gyakorlatokra és magatartásokra, valamint pénzügyi piacokra vonatkozó vizsgálatok leírása, továbbá az uniós és a nemzeti jog megsértéséért felelős pénzügyi intézményekkel szemben előírt igazgatási intézkedésekre és kiszabott szankciókra vonatkozó információk;

b)    az elvégzett és az éves munkaprogramban nem tervezett tevékenységek leírása;

c)    az éves munkaprogramban előírt, el nem végzett tevékenységek és a program nem teljesített célkitűzéseinek listája, valamint az említett tevékenységek elvégzése és az említett célkitűzések elérése elmulasztása okai.

(5) A Hatóság értékeli a hatáskörrel rendelkező hatóságok végrehajtási jelentéseit. A stratégiai felügyeleti tervben meghatározott prioritások meg nem valósítása lényeges kockázatának fennállása esetén a Hatóság ajánlást intéz valamennyi érintett hatáskörrel rendelkező hatósághoz azt illetően, hogy miként orvosolhatók tevékenységeik releváns hiányosságai.

A jelentések és saját kockázatértékelése alapján a Hatóság azonosítja a hatáskörrel rendelkező hatóság azon tevékenységeit, amelyek kritikusak a stratégiai felügyeleti terv teljesítése szempontjából, és adott esetben elvégzi e tevékenységek felülvizsgálatát a 30. cikk alapján.

(6) A Hatóság az éves munkaprogramok értékelése során azonosított legjobb gyakorlatokat nyilvánosságra hozza.”;

129.A 30. cikk a következőképpen módosul:

a)a cikk címe helyébe a következő szöveg lép:

„A hatáskörrel rendelkező hatóságok felülvizsgálatai”;

b)az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság a felügyeleti eredmények konzisztenciájának erősítése érdekében a hatáskörrel rendelkező hatóságok néhány vagy összes tevékenységéről rendszeres időközönként felülvizsgálatokat végez. E célból a Hatóság a felülvizsgált hatáskörrel rendelkező hatóságok objektív értékelését és összehasonlítását lehetővé tevő módszereket dolgoz ki. A felülvizsgálatok során figyelembe kell venni a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal kapcsolatban meglévő információkat és korábban végzett értékeléseket, beleértve a Hatóságnak a 35. cikkel összhangban szolgáltatott összes információt és az érdekeltektől származó összes információt is.”;

c)a szöveg a következő (1 a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) E cikk alkalmazásában a Hatóság kizárólag a Hatóság személyzetéből álló felülvizsgálati bizottságot hoz létre. A Hatóság a hatáskörrel rendelkező hatóságok felülvizsgálatával kapcsolatos egyes feladatokat vagy döntéseket a felülvizsgálati bizottságra ruházhat át.”

d)a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i. a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„A felülvizsgálatok többek között értékelik:”;

ii. az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a) a hatáskörrel rendelkező hatóság erőforrásainak, függetlensége mértékének és irányítási hátterének megfelelőségét, különös tekintettel az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok hatékony alkalmazására és a piaci fejleményekre való reagálás képességére;”;

e)a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A Hatóság jelentést készít a felülvizsgálat eredményeiről. E jelentés megindokolja és meghatározza a felülvizsgálat eredményeként előirányzott nyomonkövetési intézkedéseket. E nyomonkövetési intézkedések a 16. cikk szerinti iránymutatások és ajánlások, valamint a 29. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti véleményezés formájában fogadhatók el.

A hatáskörrel rendelkező hatóságok a 16. cikk (3) bekezdésével összhangban minden erőfeszítést megtesznek azért, hogy megfeleljenek a kibocsátott iránymutatásoknak és az ajánlásoknak. Ha a hatáskörrel rendelkező hatóságok nem teszik meg a jelentésben meghatározott nyomonkövetési intézkedéseknek megfelelő intézkedéseket, a Hatóság nyomonkövetési jelentést ad ki.

A Hatóság a szabályozástechnikai standardtervezetek vagy végrehajtási standardtervezetek 10–15. cikk szerinti, illetve az iránymutatások vagy ajánlások 16. cikk szerinti kidolgozásakor figyelembe veszi az e cikkel összhangban elvégzett felülvizsgálatok eredményét és a feladatainak ellátása során általa szerzett minden más információt a legmagasabb színvonalú felügyeleti gyakorlatok konvergenciájának biztosítása érdekében.”;

f)a szöveg a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) A Hatóság véleményt nyújt be a Bizottságnak minden esetben, ha – a felülvizsgálat eredményére vagy a feladatainak ellátása során általa beszerzett más információkra tekintettel – úgy véli, hogy a pénzügyi piaci szereplőkre vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságokra alkalmazandó szabályok további harmonizációja szükséges.”;

g)a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A Hatóság közzéteszi a (3) bekezdésben említett jelentést – a nyomonkövetési jelentéseket is ideértve –, kivéve, ha a közzététel veszélyeztetheti a pénzügyi rendszer stabilitását. A felülvizsgálatnak alávetett hatáskörrel rendelkező hatóságot bármely jelentés közzététele előtt fel kell hívni észrevételeinek benyújtására. Ezen észrevételeket nyilvánosságra kell hozni, kivéve, ha a közzététel veszélyeztetheti a pénzügyi rendszer stabilitását.”;

130.a 31. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„A hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a technológiai vagy egyéb innovációra támaszkodó piacműködtetők vagy termékek piacára történő belépés megkönnyítésére irányuló tevékenységét illetően a Hatóság elősegíti a felügyeleti konvergenciát, különösen az információk és a bevált gyakorlatok cseréje révén. A Hatóság adott esetben iránymutatásokat vagy ajánlásokat fogadhat el a 16. cikkel összhangban.”;

131.a szöveg a következő 31a. cikkel egészül ki:

„31a. cikk

A tevékenységek átruházásának és kiszervezésének, valamint a kockázat átruházásának koordinációja

„(1) A Hatóság a (2), (3) és (4) bekezdéssel összhangban folyamatosan koordinálja a hatáskörrel rendelkező hatóságok felügyeleti intézkedéseit annak érdekében, hogy elősegítse a felügyeleti konvergenciát a tevékenységek pénzügyi piaci szereplők általi átruházásának és kiszervezésének területén, valamint a kockázat általuk történő átruházásával kapcsolatban.

(2) A hatáskörrel rendelkező hatóságok tájékoztatják a Hatóságot, ha az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság felügyelete alatt álló pénzügyi piaci szereplővel kapcsolatos engedélyezést vagy nyilvántartásba vételt szándékoznak végezni az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusokkal összhangban, és ha a pénzügyi piaci szereplő üzleti terve a pénzügyi piaci szereplő tevékenységei lényeges részének vagy fő feladatai bármelyikének harmadik országokba történő kiszervezését vagy átruházását, illetve a pénzügyi piaci szereplő tevékenységei lényeges részével járó kockázat harmadik országokba történő átruházását foglalja magában annak érdekében, hogy a pénzügyi piaci szereplő kihasználja az uniós szintű engedély előnyeit, miközben az alapvető tevékenységeket vagy feladatokat lényegében az Unión kívül végzi. A Hatóság részére nyújtott tájékoztatásnak kellően részletesnek kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye a Hatóság általi megfelelő

Ha a Hatóság szükségesnek véli, hogy véleményt adjon ki egy hatáskörrel rendelkező hatóság részére az első albekezdés szerinti tájékoztatás tárgyát képező engedélyezés vagy nyilvántartásba vétel uniós jognak vagy a Hatóság által elfogadott iránymutatásoknak, ajánlásoknak vagy véleményeknek való megfelelésének hiányával kapcsolatban, a Hatóság erről az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság általi tájékoztatás kézhezvételétől számított 20 munkanapon belül tájékoztatja az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságot. Ebben az esetben az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság megvárja a Hatóság véleményét a nyilvántartásba vétel vagy az engedélyezés elvégzése előtt.

A Hatóság kérésére a hatáskörrel rendelkező hatóság a kérés kézhezvételétől számított 15 munkanapon belül információt szolgáltat a felügyelete alatt álló pénzügyi piaci szereplőnek az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusokkal összhangban történő engedélyezéséről vagy nyilvántartásba vételéről szóló határozataival kapcsolatban.

A Hatóság az uniós jogban meghatározott határidők sérelme nélkül legkésőbb az első albekezdés szerinti tájékoztatás kézhezvételétől számított 2 hónapon belül kiadja véleményét.

(3) A pénzügyi piaci szereplő tájékoztatja a hatáskörrel rendelkező hatóságot tevékenységei lényeges részének vagy fő feladatai bármelyikének harmadik országban letelepedett más szervezetnek vagy saját fiókjának történő kiszervezéséről vagy arra történő átruházásáról és a tevékenységeinek lényeges részével járó kockázat harmadik országban letelepedett más szervezetre vagy saját fiókjára történő átruházásáról. Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság félévente tájékoztatja a Hatóságot az ilyen tájékoztatásokról.

A 35. cikk sérelme nélkül a Hatóság kérésére a hatáskörrel rendelkező hatóság információt szolgáltat a pénzügyi piaci szereplők kiszervezési, átruházási vagy kockázatátruházási intézkedéseivel kapcsolatban.

A Hatóság nyomon követi, hogy az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok ellenőrzik-e, hogy az első albekezdésben említett kiszervezési, átruházási vagy kockázatátruházási intézkedések megtételére az uniós joggal összhangban kerül-e sor, hogy azok megfelelnek-e a Hatóság iránymutatásainak, ajánlásainak vagy véleményeinek, és hogy azok nem akadályozzák-e a hatáskörrel rendelkező hatóságok általi hatékony felügyeletet és a végrehajtást valamely harmadik országban.

(4) A Hatóság – többek között valamely határozat felülvizsgálatára vagy valamely engedély visszavonására irányuló – ajánlásokat intézhet az érintett hatáskörrel rendelkező hatósághoz. Ha az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság 15 munkanapon belül nem tesz eleget a Hatóság ajánlásainak, a hatáskörrel rendelkező hatóságnak ezt meg kell indokolnia, a Hatóságnak pedig ezen indokolással együtt nyilvánosságra kell hoznia ajánlását.”;

132.a szöveg a következő 31b. cikkel egészül ki:

„31b. cikk

A jelentős határokon átnyúló hatással járó megbízásokkal, ügyletekkel és tevékenységekkel kapcsolatos koordinációs feladatkör

(1) Ha a Hatóság alapos okkal feltételezheti, hogy jelentős határokon átnyúló hatással járó megbízások, ügyletek vagy bármely más tevékenység veszélyeztetik a pénzügyi piacok rendes működését és épségét vagy az Unión belüli pénzügyi stabilitást, vizsgálat megindítására tesz javaslatot az érintett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak, és ellátja e hatáskörrel rendelkező hatóságokat a szükséges információkkal.

(2) Ha egy hatáskörrel rendelkező hatóság alapos okkal feltételezheti, hogy jelentős határokon átnyúló hatással járó megbízások, ügyletek vagy bármely más tevékenység veszélyeztetik a pénzügyi piacok rendes működését és épségét vagy az Unión belüli pénzügyi stabilitást, haladéktalanul értesíti a Hatóságot, és átadja a szükséges információkat. A Hatóság a feltételezett tevékenység helye szerinti tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak intézkedés megtételére tehet javaslatot a szükséges információk e hatáskörrel rendelkező hatóságoknak történő továbbítását követően.

(3) A Hatóság és a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti információcsere megkönnyítése érdekében a Hatóság e célra tervezett adattároló rendszert hoz létre és tart fenn.”;

133.a 32. cikk a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) A Hatóság legalább évente dönt arról, hogy el kell-e végezni a (2) bekezdés szerinti egész Unióra kiterjedő értékelést, és döntésének indokairól tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot. Amennyiben ilyen egész Unióra kiterjedő értékelés készül, és a Hatóság azt megfelelőnek ítéli, közzéteszi az egyes részt vevő pénzügyi intézményekre vonatkozó eredményeket.

A hatáskörrel rendelkező hatóságok szakmai titoktartási kötelezettségei nem akadályozzák a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a (2) bekezdés szerinti egész Unióra kiterjedő értékelés eredményének közzétételében vagy az ilyen értékelés eredményének a Hatósághoz annak érdekében történő továbbításában, hogy a Hatóság közzétegye a pénzügyi intézmények ellenállóképessége egész Unióra kiterjedő értékelésének eredményeit.”;

134.A 33. cikk a következőképpen módosul:

   a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság a Bizottság kifejezett tanácsadás iránti kérelmére, vagy ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok ezt írják elő, segítséget nyújt a Bizottságnak a harmadik országbeli szabályozási és felügyeleti rendszerek egyenértékűségével kapcsolatos határozatok előkészítésében.”;

a szöveg a következő (2a), (2b) és (2c) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) A Hatóság nyomon követi az azon harmadik országokban bekövetkezett szabályozási és felügyeleti fejleményeket, alkalmazott végrehajtási gyakorlatokat és bekövetkezett releváns piaci fejleményeket, amelyek tekintetében a Bizottság egyenértékűségi határozatokat fogadott el az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusoknak megfelelően, annak ellenőrzése érdekében, hogy továbbra is teljesülnek-e az említett határozatok meghozatalának alapjául szolgáló kritériumok és az azokban rögzített feltételek. A Hatóság figyelembe veszi az érintett harmadik országok piaci relevanciáját. A Hatóság évente bizalmas jelentést nyújt be megállapításairól a Bizottságnak.

Az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusokban meghatározott különleges követelmények sérelme nélkül és az (1) bekezdés második mondatában foglalt feltételek mellett a Hatóság – amennyiben lehetséges – együttműködik azon harmadik országok érintett hatáskörrel rendelkező hatóságaival, és – adott esetben – szanálási hatóságaival is, amelyek szabályozási és felügyeleti rendszereit egyenértékűnek fogadták el. Ezen együttműködésnek az említett harmadik országok érintett hatóságaival kötött igazgatási megállapodásokon kell alapulnia. A Hatóság törekszik arra, hogy az alábbiakra vonatkozó rendelkezéseket foglaljon az ilyen igazgatási megállapodásokba azok megtárgyalásakor:

a)    azon mechanizmusok, amelyek lehetővé tehetik a Hatóság számára, hogy megszerezze a vonatkozó információkat, ideértve a szabályozási rendszerre, valamint a felügyeleti szemléletmódra, a releváns piaci fejleményekre és bármely olyan változásra vonatkozó információkat is, amely hatással lehet az egyenértékűségi határozatra;

b)    a szükséges mértékben az ilyen határozatok nyomon követése, a felügyeleti tevékenységek – ideértve szükség esetén a helyszíni vizsgálatokat is – koordinációjával kapcsolatos eljárások.

A Hatóság tájékoztatja a Bizottságot, ha egy harmadik ország hatáskörrel rendelkező hatósága megtagadja ilyen igazgatási megállapodás megkötését vagy a hatékony együttműködést. A Bizottság figyelembe veszi ezen információt a vonatkozó egyenértékűségi határozatok felülvizsgálatakor.

(2b) Ha a Hatóság a (2a) bekezdésben említett harmadik országokban a szabályozási, felügyeleti vagy végrehajtási gyakorlatokkal kapcsolatos olyan fejleményeket észlel, amelyek hatással lehetnek az Unió vagy egy vagy több tagállam pénzügyi stabilitására, a piac integritására vagy a befektetők védelmére, illetve a belső piac működésére, erről bizalmasan és haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot.

A Hatóság évente bizalmas jelentést nyújt be a Bizottságnak a (2a) bekezdésben említett harmadik országokban bekövetkezett szabályozási, felügyeleti, végrehajtási és piaci fejleményekről, különös tekintettel azoknak a pénzügyi stabilitás, a piac integritása, a befektetők védelme vagy a belső piac működése szempontjából betöltött jelentőségére.

(2c) A hatáskörrel rendelkező hatóságok előzetesen tájékoztatják a Hatóságot azon szándékukról, hogy igazgatási megállapodást kívánnak kötni harmadik országbeli felügyeleti hatóságokkal az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok által szabályozott területek bármelyikén, ideértve a harmadik országbeli szervezetek fiókjaival kapcsolatos megállapodásokat is. A hatáskörrel rendelkező hatóságok ezzel egyidejűleg az ilyen tervezett megállapodások tervezetét is a Hatóság rendelkezésére bocsátják.

A Hatóság igazgatási modellmegállapodásokat dolgozhat ki következetes, hatékony és eredményes uniós felügyeleti gyakorlatok létrehozása és a nemzetközi felügyeleti koordináció megerősítése céljából. A hatáskörrel rendelkező hatóságok a 16. cikk (3) bekezdésével összhangban minden erőfeszítést megtesznek azért, hogy kövessék az ilyen modellmegállapodásokat.

A Hatóság a 43. cikk (5) bekezdésében említett jelentésébe belefoglalja a felügyeleti hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel vagy harmadik országok közigazgatásával kötött igazgatási megállapodásokra, a Hatóság által az egyenértékűségi határozatok előkészítésében a Bizottságnak nyújtott segítségre és a Hatóság által a (2a) bekezdéssel összhangban folytatott nyomonkövetési tevékenységre vonatkozó információkat.”;

135.a 34. cikk (2) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő szöveg lép:

„A 35. és 35b. cikk alkalmazandó azon területekre, amelyek tekintetében a Hatóság véleményt adhat ki.”;

136.A 35. cikk a következőképpen módosul:

az (1), (2) és (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság kérelmére a hatáskörrel rendelkező hatóságok a Hatóság rendelkezésére bocsátják az e rendelet által ráruházott feladatok elvégzéséhez szükséges összes információt, feltéve, hogy jogszerűen hozzáférnek a szóban forgó információkhoz.

A rendelkezésre bocsátott információnak pontosnak és teljes körűnek kell lennie, és azt a Hatóság által meghatározott határidőn belül kell benyújtani.

(2) A Hatóság kérheti, hogy az információt rendszeres időközönként és a megadott formátumban vagy a Hatóság által jóváhagyott összehasonlítható sablonokban bocsássák rendelkezésére. E kérelmeket lehetőség szerint egységes jelentéstételi formátumban kell eljuttatni.

(3) A hatáskörrel rendelkező hatóság kellően indokolt kérelmére a Hatóság az ágazati jogszabályokban és e rendelet 70. cikkében megállapított szakmai titoktartási szabályokkal összhangban átadhat minden olyan információt, amelyre a hatáskörrel rendelkező hatóságnak feladatai elvégzéséhez szüksége van.”;

az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) Ha az (1) bekezdéssel összhangban kért információ nem áll rendelkezésre, vagy azt a hatáskörrel rendelkező hatóságok nem bocsátották rendelkezésre a Hatóság által meghatározott határidőn belül, a Hatóság kellő indokolással és magyarázattal ellátott kérést intézhet az alábbiak bármelyikéhez:

a) egyéb, felügyeleti feladatokkal megbízott felügyeleti hatóságok;

b) az érintett tagállam pénzügyekre hatáskörrel rendelkező minisztériuma, amennyiben az rendelkezik prudenciális információkkal;

c) az érintett tagállam nemzeti központi bankja vagy statisztikai hivatala;

d) az érintett tagállam statisztikai hivatala.

A Hatóság kérésére a hatáskörrel rendelkező hatóságok segítik a Hatóságot az említett információk megszerzésében.”;

a (6) és a (7) bekezdést el kell hagyni;

137.a szöveg a következő 35a–35h. cikkel egészül ki:

„35a. cikk

A 35b. cikkben említett hatáskörök gyakorlása

A 35b. cikkel összhangban a Hatóságra vagy a Hatóság valamely tisztviselőjére vagy a Hatóság által felhatalmazott valamely személyre ruházott hatáskörök nem használhatók fel olyan információk vagy dokumentumok kiszolgáltatásának az előírására, amelyekre titoktartási kötelezettség vonatkozik.

35b. cikk

Pénzügyi piaci szereplőkhöz intézett információkérés

(1) Ha a 35. cikk (1) vagy (5) bekezdése alapján kért információ nem áll rendelkezésre, vagy azt nem bocsátották rendelkezésre a Hatóság által meghatározott határidőn belül, a Hatóság egyszerű kérés vagy határozat útján kérheti az érintett pénzügyi piaci szereplőktől, hogy bocsássanak rendelkezésre az e rendelet szerinti feladatainak elvégzését lehetővé tevő minden szükséges információt.

(2) Az (1) bekezdés szerinti egyszerű információkérés:

a)    a kérés jogalapjaként e cikket jelöli meg;

b)    meghatározza a kérés célját;

c)    részletesen meghatározza a kért információt;

d)    meghatározza az információnyújtás határidejét;

e)    rögzíti, hogy az információszolgáltatásra kért személy nem köteles megadni az információt, viszont amennyiben önkéntesen válaszol a kérésre, a nyújtott információ nem lehet a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető;

f)    feltünteti a 35c. cikkel összhangban abban az esetben kiszabandó pénzbírság összegét, ha a nyújtott információ nem felel meg a valóságnak, vagy félrevezető.

(3) Határozat útján történő információkérés esetén a Hatóság:

a)    a kérés jogalapjaként e cikket jelöli meg;

b)    meghatározza a kérés célját;

c)    részletesen meghatározza a kért információt;

d)    meghatározza az információnyújtás határidejét;

e)    feltünteti a 35d. cikkben arra az esetre előírt kényszerítő bírságot, ha a nyújtott információ hiányos;

f)    felhívja a figyelmet a 35c. cikkben arra az esetre előírt pénzbírságra, ha a kérdésre adott válasz nem felel meg a valóságnak, vagy félrevezető;

g)    felhívja a figyelmet arra, hogy a 60. és 61. cikk értelmében a határozat ellen fellebbezni lehet a fellebbviteli tanács előtt, és a határozat felülvizsgáltatható az Európai Unió Bíróságával.

(4) A kért információkat az érintett pénzügyi piaci szereplők vagy képviselőik, jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek esetében pedig a törvény vagy az alapszabályuk által képviseletükre felhatalmazott személyek szolgáltatják. A megfelelően meghatalmazott ügyvédek szintén jogosultak az ügyfelük nevében az információk benyújtására. Utóbbiak teljes felelősséggel tartoznak, ha a szolgáltatott információ hiányos, a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető.

(5) A Hatóság haladéktalanul megküldi az egyszerű kérés vagy a határozat másolatát azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának, amelynek területén az információkérés által érintett pénzügyi piaci szereplő székhellyel rendelkezik vagy letelepedett.

(6) A Hatóság kizárólag az e rendelet által ráruházott feladatok elvégzése céljára használhatja az e cikkel összhangban kapott bizalmas információt.

35c. cikk

A pénzbírságok kiszabásának eljárási szabályai

(1) Amennyiben a Hatóság az e rendelet szerinti feladatainak ellátása során olyan tényeket tár fel, amelyek alapján felmerül a 35d. cikk (1) bekezdésében említett jogsértés elkövetésének alapos gyanúja, akkor a Hatóságon belül egy független vizsgálatvezetőt jelöl ki az ügy kivizsgálására. A kijelölt tisztviselő nem vehet részt, és a múltban sem vehetett részt sem közvetlenül, sem közvetetten az érintett pénzügyi piaci szereplők közvetlen vagy közvetett felügyeletében, és feladatait a felügyeleti tanácstól függetlenül látja el.

(2) Az (1) bekezdésben említett vizsgálatvezető a vizsgálat által érintett személyek észrevételeinek figyelembevételével kivizsgálja a feltételezett jogsértéseket, és a megállapításait tartalmazó teljes ügyiratot benyújtja a felügyeleti tanácsnak.

(3) A vizsgálatvezető a feladatainak elvégzése érdekében jogosult a 35b. cikknek megfelelően információt kérni.

(4) A vizsgálatvezető a feladatainak végzése során hozzáférhet minden olyan dokumentumhoz és információhoz, amelyet a Hatóság a felügyeleti tevékenységei során összegyűjtött.

(5) A vizsgálatvezető a vizsgálat befejezésekor, mielőtt benyújtaná a megállapításait tartalmazó ügyiratot a felügyeleti tanácsnak, lehetőséget ad a vizsgálat által érintett személyeknek a vizsgálat tárgyával kapcsolatos meghallgatásra. A vizsgálatvezető kizárólag olyan tényekre alapozhatja a megállapításait, amelyekkel kapcsolatban az érintett személyek lehetőséget kaptak arra, hogy megtegyék észrevételeiket.

(6) A vizsgálat által érintett személyek védelemhez való jogát az e cikknek megfelelően lefolytatott vizsgálat során teljes mértékben tiszteletben kell tartani.

(7) A megállapításait tartalmazó ügyirat felügyeleti tanácsnak történő benyújtásakor a vizsgálatvezető tájékoztatja a vizsgálat által érintett személyeket. A vizsgálat által érintett személyeknek jogukban áll betekinteni az ügyiratba, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelméhez fűződő jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a harmadik feleket érintő bizalmas információkra.

(8) A vizsgálatvezető megállapításait tartalmazó ügyirat alapján, valamint, amennyiben ezt a vizsgálat által érintett személyek kérik, e személyeknek a 35f. cikk szerinti meghallgatását követően a Hatóság határoz arról, hogy a vizsgálat által érintett személyek elkövették-e a 35d. cikk (1) bekezdésében említett egy vagy több jogsértést, és amennyiben igen, az említett cikknek megfelelően intézkedést hoz.

(9) A vizsgálatvezető nem vesz részt a felügyeleti tanács megbeszélésein, és más módon sem avatkozik bele a felügyeleti tanács döntéshozatalába.

(10) A Bizottság a 75a. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a pénzbírságok és a kényszerítő bírságok kiszabásával kapcsolatos jogkör gyakorlására vonatkozó eljárási szabályok meghatározása céljából, beleértve az alábbiakra vonatkozó rendelkezéseket is:

a) a védelemhez való jog,

b) határidők,

c) a pénzbírságok és a kényszerítő bírságok beszedésének módja,

d) a pénzbírságok és a kényszerítő bírságok kiszabására és végrehajtására vonatkozó elévülési idők.

(11) A Hatóság az ügyet büntetőeljárás megindítása céljából az érintett nemzeti hatóságok elé terjeszti, amennyiben az e rendelet szerinti feladatainak ellátása során olyan tényeket tár fel, amelyek alapján felmerül a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja. Emellett a Hatóság nem szab ki pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot olyan esetekben, amikor azonos vagy lényegében azonos tényállás alapján, a nemzeti jog szerint lefolytatott büntetőeljárás eredményeképpen korábban már jogerős felmentő vagy elmarasztaló ítélet született.

35d. cikk

Pénzbírságok

(1) A Hatóság pénzbírságot kiszabó határozatot fogad el, ha megállapítja, hogy egy pénzügyi piaci szereplő szándékosan vagy gondatlanságból elmulasztott információt szolgáltatni a 35b. cikk (3) bekezdése szerinti információkérő határozat nyomán, vagy hiányos, a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető információt szolgáltatott a 35b. cikk (2) bekezdése szerinti egyszerű információkérésre vagy határozatra adott válaszban.

(2) Az (1) bekezdésben említett pénzbírság alapösszege legalább 50 000 EUR, de legfeljebb 200 000 EUR.

(3) A pénzbírság (2) bekezdésben említett alapösszegének meghatározásakor a Hatóság az érintett pénzügyi piaci szereplő előző üzleti évből származó éves árbevételét veszi figyelembe, és az alapösszeg:

a) az alsó értékhatár közelében lesz azon szervezetek esetében, amelyek éves árbevétele nem éri el a 10 millió EUR-t;

b) az értékhatárok alkotta sáv közepének közelében lesz azon szervezetek esetében, amelyek éves árbevétele 10 és 50 millió EUR közé esik;

c) a felső értékhatár közelében lesz azon szervezetek esetében, amelyek éves árbevétele meghaladja az 50 millió EUR-t.

A (2) bekezdésben meghatározott értékhatárokon belül megállapított alapösszegeket szükség esetén, súlyosbító vagy enyhítő körülmények figyelembevételével, az (5) bekezdésben meghatározott megfelelő együtthatók szerint ki kell igazítani.

A megfelelő súlyosbító együttható egyesével alkalmazandó az alapösszegre. Ha több súlyosbító együttható is alkalmazandó, az alapösszeghez hozzá kell adni azokat az összegeket, amelyeket az alapösszeg és az egyes súlyosbító együtthatók alkalmazásával kapott összegek különbségeiként kapunk.

A megfelelő enyhítő együttható egyesével alkalmazandó az alapösszegre. Ha több enyhítő együttható is alkalmazandó, az alapösszegből ki kell vonni azokat az összegeket, amelyeket az alapösszeg és az egyes enyhítő együtthatók alkalmazásával kapott összegek különbségeiként kapunk.

(4) A (2) bekezdésben említett alapösszegre kumulatív módon az alábbi korrekciós együtthatókat kell alkalmazni a következők alapján:

a)    a súlyosbító tényezőkhöz kapcsolódó korrekciós együtthatók a következők:

i. a jogsértés ismétlődő elkövetése esetén minden egyes elkövetés után további 1,1-es együttható alkalmazandó;

ii. ha a jogsértés időtartama meghaladja a 6 hónapot, az alkalmazandó együttható 1,5;

iii. a jogsértés szándékos elkövetése esetén alkalmazandó együttható 2;

iv. ha a jogsértés azonosítása óta nem tettek semmilyen lépést annak orvoslására, az alkalmazandó együttható 1,7;

v. ha a pénzügyi piaci szereplő felső vezetése nem működött együtt a Hatósággal, az alkalmazandó együttható 1,5;

b)    az enyhítő tényezőkhöz kapcsolódó korrekciós együtthatók a következők:

i. ha a jogsértés időtartama nem éri el a 10 munkanapot, az alkalmazandó együttható 0,9;

ii. ha a pénzügyi piaci szereplő felső vezetése bizonyítani tudja, hogy minden szükséges lépést megtettek a 35. cikk (6a) bekezdése szerinti kérés teljesítése elmulasztásának megakadályozására, az alkalmazandó együttható 0,7;

iii. ha a pénzügyi piaci szereplő gyorsan, hatékonyan és maradéktalanul a Hatóság tudomására hozta a jogsértést, az alkalmazandó együttható 0,4;

iv. ha a pénzügyi piaci szereplő önkéntes intézkedéseket hozott annak biztosítására, hogy a jövőben ne kerülhessen sor hasonló jogsértés elkövetésére, az alkalmazandó együttható 0,6.

(5) A (2) és a (3) bekezdés ellenére, a pénzbírság teljes összege nem haladhatja meg az érintett pénzügyi piaci szereplő által az előző üzleti évben elért éves árbevétel 20 %-át, kivéve, ha a pénzügyi piaci szereplő közvetlenül vagy közvetve pénzügyi előnyhöz jutott a jogsértés révén. Ebben az esetben a pénzbírság teljes összegének legalább ezt a pénzügyi előnyt el kell érnie.

35e. cikk

Kényszerítő bírságok

(1) A Hatóság kényszerítő bírságot kiszabó határozatokat fogad el annak érdekében, hogy kötelezze a 35b. cikk (1) bekezdésében említett pénzügyi piaci szereplőket a 35b. cikk (3) bekezdésével összhangban határozat útján kért információszolgáltatásra.

(2) A kényszerítő bírságnak hatékonynak és arányosnak kell lennie. A kényszerítő bírságot naponként kell kiszabni, addig, amíg az érintett pénzügyi piaci szereplő eleget nem tesz az (1) bekezdésben említett vonatkozó határozatnak.

(3) A (2) bekezdés ellenére, a kényszerítő bírság összege az érintett pénzügyi piaci szereplő előző üzleti évre vonatkozó átlagos napi árbevételének 3 %-a. Az összegeket a kényszerítő bírságot kiszabó határozatban megállapított időponttól kezdődően kell kiszámítani.

(4) A kényszerítő bírság a Hatóság határozatáról szóló értesítést követő legfeljebb hat hónapos időtartamra szabható ki.

35f. cikk

Meghallgatáshoz való jog

(1) A 35d. és a 35e. cikk szerinti, pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot kiszabó határozat meghozatala előtt a Hatóság meghallgatási lehetőséget biztosít az információkérés által érintett pénzügyi piaci szereplő számára.

A Hatóság csak olyan megállapításokra alapozhatja a határozatát, amelyekkel kapcsolatban az érintett pénzügyi piaci szereplőknek lehetőségük volt észrevételt tenni.

(2) A pénzügyi piaci szereplő (1) bekezdésben említett védelemhez való jogát az eljárás során teljes mértékben tiszteletben kell tartani. A pénzügyi piaci szereplőnek jogában áll betekinteni a Hatóság ügyiratába, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelmére irányuló jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a bizalmas információkra és a Hatóság belső előkészítő dokumentumaira.

35g. cikk

A pénzbírságok és a kényszerítő bírságok közzététele, jellege, behajtása és elhelyezése

(1) A 35d. és a 35e. cikk alapján kiszabott pénzbírságok és kényszerítő bírságok közigazgatási jellegűek és behajthatóak.

(2) A pénzbírság és a kényszerítő bírság behajtására annak a tagállamnak a hatályos eljárásjogi szabályai vonatkoznak, amelynek területén a behajtásra sor kerül. A pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot kiszabó határozatot végrehajtási záradékkal az a hatóság látja el – a határozat hitelességének vizsgálatán kívül minden más alaki követelmény nélkül –, amelyet az egyes tagállamok erre a célra kijelölnek, és amelyről a Hatóságot és az Európai Unió Bíróságát tájékoztatják.

(3) Ha a (2) bekezdésben említett alaki követelményeknek az érintett fél kérelmére eleget tettek, az érintett fél a nemzeti jognak megfelelően közvetlenül az illetékes szervtől kérheti a végrehajtást.

(4) A pénzbírság vagy kényszerítő bírság behajtását csak az Európai Unió Bíróságának határozata alapján lehet felfüggeszteni. A pénzbírság vagy kényszerítő bírság behajtásának szabálytalanságára vonatkozó panaszok tekintetében azonban a tagállami igazságszolgáltatási szervek rendelkeznek joghatósággal.

(5) A Hatóság nyilvánosságra hoz minden, a 35d. és a 35e. cikk alapján kiszabott pénzbírságot és kényszerítő bírságot, kivéve, ha az ilyen nyilvánosságra hozatal súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacokat, vagy aránytalan károkat okozna az érintett feleknek.

(6) A pénzbírságok és kényszerítő bírságok összege az Európai Unió általános költségvetését illeti.

35h. cikk

Az Európai Unió Bírósága általi felülvizsgálat

Az Európai Unió Bírósága korlátlan hatáskörrel rendelkezik az olyan határozatok felülvizsgálatára, amelyekben a Hatóság pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot szabott ki. A Bíróság eltörölheti, csökkentheti vagy felemelheti a Hatóság által kiszabott pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot.”;

138.a 36. cikk (5) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az ERKT valamely hatáskörrel rendelkező hatóságnak címzett figyelmeztetéseinek és ajánlásainak kézhezvételekor a Hatóság adott esetben az e rendelettel ráruházott hatáskörök felhasználásával biztosítja a megfelelő idejű betartatást.”;

139.A 37. cikk a következőképpen módosul:

a)    a (4) bekezdés első albekezdésének utolsó mondata helyébe a következő szöveg lép:

„Az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport tagjainak megbízatása négyéves időtartamra szól, amelyet követően új pályázati eljárásra kerül sor.”;

b)    az (5) bekezdés a következő albekezdésekkel egészül ki:

„Ha az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport tagjai nem tudnak kialakítani közös véleményt vagy tanácsot, az érdekeltek egyik csoportját képviselő tagok külön véleményt vagy külön tanácsot alakíthatnak ki.

Az értékpapír-piaci érdekképviseleti csoport, a banki érdekképviseleti csoport, a biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport, valamint a foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport közös véleményeket és tanácsot alakíthatnak ki az európai felügyeleti hatóságok e rendelet 56. cikke szerinti, közös álláspontokkal és közös intézkedésekkel kapcsolatos munkájával összefüggő kérdésekben.”;

140.a 39. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„39. cikk

Döntéshozatali eljárás

„(1) A 35b., 35d. és 35e. cikkel összhangban elfogadott határozatok kivétel az e rendeletben előírt határozatok meghozatala során a Hatóság a (2)–(6) bekezdéssel összhangban jár el.

(2) A Hatóság tájékoztatja egy határozat bármely címzettjét a határozat elfogadására irányuló szándékáról, és az ügy sürgősségének, összetettségének és lehetséges következményeinek figyelembevételével meghatároz egy határidőt, amelyen belül a címzett kifejtheti a határozat tárgyával kapcsolatos álláspontját. Az első mondatban foglalt rendelkezés értelemszerűen alkalmazandó a 17. cikk (3) bekezdésében említett ajánlások esetében is.

(3) A Hatóság határozatait indokolni kell.

(4) A Hatóság határozatainak címzettjeit tájékoztatni kell az e rendelet keretében rendelkezésre álló jogorvoslatokról.

(5) Ha a Hatóság a 18. cikk (3) bekezdése vagy a 18. cikk (4) bekezdése szerinti határozatot hoz, a határozatot megfelelő időközönként felül kell vizsgálnia.

(6) A Hatóság 17., 18. vagy 19. cikk szerinti határozatainak elfogadását nyilvánosságra kell hozni. A nyilvánosságra hozatal során meg kell nevezni az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságot vagy pénzügyi piaci szereplőt, valamint a határozat lényegét, kivéve, ha e nyilvánosságra hozatal ellentétes a pénzügyi piaci szereplők jogos érdekével vagy üzleti titkaik védelmével, illetve súlyosan veszélyeztetheti a pénzügyi piacok rendes működését és integritását, illetve az Unió pénzügyi rendszere egy részének vagy egészének stabilitását.”;

141.A 40. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.    a szöveg a következő aa) ponttal egészül ki:

„aa) az ügyvezető tanács 45. cikk (1) bekezdésében említett állandó tagjai, akik nem rendelkeznek szavazati joggal;”;

   a (6) bekezdésben a második albekezdést el kell hagyni;

a szöveg a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„(7) Ha az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott nemzeti hatóság nem felelős a fogyasztóvédelmi szabályok végrehajtásáért, a felügyeleti tanácsnak az (1) bekezdés b) pontjában említett tagja dönthet úgy, hogy meghívja a tagállam fogyasztóvédelmi hatóságának képviselőjét, aki nem rendelkezik szavazati joggal. Ha egy tagállamban több hatóság között oszlik meg a fogyasztóvédelemért való felelősség, e hatóságok közös képviselő személyéről állapodnak meg.”;

142.a 41. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„41. cikk

Belső bizottságok

143.A felügyeleti tanács a ráruházott egyes feladatok elvégzéséhez belső bizottságokat hozhat létre. A felügyeleti tanács rendelkezhet egyes egyértelműen meghatározott feladatoknak és határozatoknak belső bizottságokra, az ügyvezető tanácsra vagy az elnökre való átruházásáról.”;

144.a 42. cikk első bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az e rendelettel rájuk ruházott feladatok ellátása során a felügyeleti tanács szavazati joggal rendelkező tagjai, valamint a központi szerződő felekkel foglalkozó ügyvezető tanács szavazati joggal rendelkező, az érintett központi szerződő felek tekintetében illetékes és állandó tagjai függetlenül és objektíven járnak el, kizárólag az Unió érdekeit szem előtt tartva, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasítást sem uniós intézményektől vagy szervektől, sem tagállami kormánytól, sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól.”;

145.A 43. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„A felügyeleti tanács iránymutatást ad a Hatóság munkájához.

A 44b. cikk értelmében a központi szerződő felekkel foglalkozó ügyvezető tanácshozhez tartozó és a 47. cikk értelmében az ügyvezető tanácshoz tartozó feladatok és hatáskörök kivételével a felügyeleti tanács fogadja el a Hatóság II. fejezetben említett véleményeit, ajánlásait, iránymutatásait és határozatait, valamint tanácsot ad. A felügyeleti tanács az ügyvezető tanács javaslata alapján jár el.”;

a (2) és a (3) bekezdést el kell hagyni;

a (4) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az ügyvezető tanács javaslata alapján a felügyeleti tanács minden év szeptember 30-ig elfogadja a Hatóság következő évi munkaprogramját, amelyet tájékoztatásul továbbít az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.”;

az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) A felügyeleti tanács – az ügyvezető tanács javaslata alapján – az 53. cikk (7) bekezdésében említett jelentéstervezet alapján elfogadja a Hatóság tevékenységéről – beleértve az elnök feladatainak ellátásáról – szóló éves jelentést, és minden év június 15-ig továbbítja azt az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. A jelentést közzé kell tenni.”;

a (8) bekezdést el kell hagyni;

146.A 44. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés második albekezdése a következő mondattal egészül ki:

„Az ügyvezető tanács állandó tagjai és az elnök nem szavazhatnak e határozatokról.”;    

az (1) bekezdésben a harmadik és a negyedik albekezdést el kell hagyni;

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A szavazati joggal nem rendelkező tagok és a megfigyelők nem vesznek részt a felügyeleti tanács olyan vitáiban, amelyek egyedi pénzügyi intézményekkel kapcsolatosak, kivéve, ha a 75. cikk (3) bekezdése vagy az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok másképp rendelkeznek.

Az első albekezdés nem alkalmazandó az elnökre, azon tagokra, akik az ügyvezető tanácsnak is tagjai, valamint az Európai Központi Bank felügyeleti tanácsa által kinevezett képviselőjére.”;

147.a III. fejezetben a 2. szakasz címe helyébe a következő szöveg lép:

„Ügyvezető tanács”;

148.a 45. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„45. cikk

Összetétel

„(1) Az ügyvezető tanács az elnökből és öt állandó tagból áll. Az elnök egyértelműen meghatározott szakpolitikai és vezetői feladatokkal bízza meg az állandó tagok mindegyikét. Az állandó tagok egyikét a költségvetési ügyekkel és a Hatóság munkaprogramjával összefüggő ügyekkel kapcsolatos hatáskörökkel kell felruházni (a továbbiakban: ügyvezető tag). Az állandó tagok egyike elnökhelyettesként jár el, és az elnök feladatait látja el e rendelettel összhangban az elnök távollétében vagy indokolt akadályoztatása esetén. A központi szerződő felekkel foglalkozó ügyvezető tanács vezetője megfigyelőként az ügyvezető tanács minden ülésén részt vesz.

(2) Az állandó tagokat érdemeik, alkalmasságuk, a pénzügyi piaci szereplőkkel és piacokkal kapcsolatos ismereteik, valamint a pénzügyi felügyelet és szabályozás terén szerzett gyakorlatuk alapján kell kiválasztani. Az állandó tagoknak széles körű vezetői tapasztalattal kell rendelkezniük. A kiválasztásnak nyilvános pályázati felhíváson kell alapulnia, amelyet közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, majd a Bizottság ezt követően összeállítja az alkalmas jelöltek szűkített listáját.

A Bizottság benyújtja a szűkített listát az Európai Parlamentnek jóváhagyás céljából. A Tanács az említett szűkített lista jóváhagyását követően határozatot fogad el az ügyvezető tanács állandó tagjainak – köztük az ügyvezető tag – kinevezéséről. Az ügyvezető tanács kiegyensúlyozott, arányos, és az Unió egészét tükrözi.

(3) Amennyiben az ügyvezető tanács egyik állandó tagja már nem teljesíti a 46. cikkben meghatározott feltételeket, vagy súlyos kötelességszegést követett el, úgy a Tanács a Bizottságnak az Európai Parlament által jóváhagyott javaslata alapján határozattal felmentheti az érintett személyt hivatalából.

(4) Az állandó tagok megbízatása öt évre szól, és egy alkalommal meghosszabbítható. Az állandó tag ötéves megbízatásának leteltét megelőző kilenc hónap folyamán a felügyeleti tanács értékeli:

a) az első megbízatási időszak során elért eredményeket és megvalósításuk módját;

b) az elkövetkezendő években a Hatóságra háruló feladatokat és követelményeket.

Az értékelést figyelembe véve a Bizottság benyújtja a Tanácsnak azon állandó tagok listáját, akiknek a megbízatása meghosszabbítható. E lista alapján és az értékelést figyelembe véve a Tanács meghosszabbíthatja az állandó tagok megbízatását.”;

149.a szöveg a következő 45a. cikkel egészül ki:

„45a. cikk

Döntéshozatal

(1) Az ügyvezető tanács tagjainak egyszerű többségével határoz. Minden tag egy szavazattal rendelkezik. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt.

(2) A Bizottság képviselője a 63. cikkben említett ügyek kivételével szavazati jog nélkül vesz részt az ügyvezető tanács ülésein.

(3) Az ügyvezető tanács elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát.

(4) Az ügyvezető tanács üléseit az elnök hívja össze saját kezdeményezésére vagy a testület valamelyik tagjának a kérésére, és azokat az elnök vezeti.

Az ügyvezető tanács az általa szükségesnek ítélt rendszerességgel, és minden felügyeleti tanácsi ülés előtt ülésezik. Az ügyvezető tanács legalább évente ötször ülésezik.

(5) Az ügyvezető tanács tagjai – az eljárási szabályzatra is figyelemmel – tanácsadók és szakértők segítségét is igénybe vehetik. A szavazati joggal nem rendelkező résztvevők nem vesznek részt az ügyvezető tanács azon megbeszélésein, amelyek egyedi pénzügyi piaci szereplőkkel kapcsolatosak.”;

150.a szöveg a következő 45b. cikkel egészül ki:

„45b. cikk

Belső bizottságok

Az ügyvezető tanács a ráruházott egyes feladatok elvégzéséhez belső bizottságokat hozhat létre.”;

151.a 46. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„46. cikk

Függetlenség

Az ügyvezető tanács tagjai függetlenül és objektívan járnak el kizárólag az Unió egésze érdekeinek megfelelően, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasítást sem uniós intézményektől vagy szervektől, sem tagállami kormánytól, sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól.

A tagállamok, az uniós intézmények vagy szervek vagy bármilyen más köz- vagy magánjogi jogalany sem kísérelheti meg befolyásolni az ügyvezető tanács tagjait feladataik elvégzése során.”;

152.a 47. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„47. cikk

Feladatok

„(1) Az ügyvezető tanács biztosítja, hogy a Hatóság e rendeletnek megfelelően teljesítse megbízatását és elvégezze a rábízott feladatokat. Az ügyvezető tanács – különösen belső ügyviteli utasítások elfogadásával és közlemények közzétételével – minden szükséges intézkedést megtesz annak biztosítása érdekében, hogy a Hatóság e rendelettel összhangban működjön.

(2) Az éves és a többéves – a központi szerződő felekkel kapcsolatos ügyekre vonatkozó részt is tartalmazó – munkaprogramot az ügyvezető tanács terjeszti a felügyeleti tanács elé elfogadásra.

(3) Az ügyvezető tanács a 63. és a 64. cikkel összhangban gyakorolja költségvetési hatáskörét.

A 17., 19., 22., 29a., 30., 31a., 32. és 35b–35h. cikk alkalmazásában az ügyvezető tanács hatáskörrel rendelkezik az eljárásra és a határozathozatalra azon központi szerződő felekkel kapcsolatos ügyek kivételével, amelyek tekintetében a központi szerződő felekkel foglalkozó ügyvezető tanács rendelkezik hatáskörrel. Az ügyvezető tanács folyamatosan tájékoztatja a felügyeleti tanácsot az általa hozott határozatokról.

„(3a) Az ügyvezető tanács minden olyan ügyben vizsgálatot folytat, véleményt ad és javaslatot tesz, amelyben a felügyeleti tanácsnak kell határozatot hoznia.

(4) Az ügyvezető tanács minden olyan ügyben megvizsgálja és előkészíti a felügyeleti tanács által elfogadandó határozatokat, amelyben az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok engedélyezési vagy felügyeleti feladatokat és azoknak megfelelő hatásköröket ruháztak a Hatóságra. Az ügyvezető tanács fogadja el a Hatóság személyzetpolitikai tervét és – a 68. cikk (2) bekezdésének megfelelően – az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

(5) Az ügyvezető tanács a 72. cikkel összhangban elfogadja a Hatóság dokumentumaihoz való hozzáférési jogra vonatkozó külön rendelkezéseket.

(6) Az ügyvezető tanács a felügyeleti tanácsnak javaslatot tesz a Hatóság tevékenységéről – beleértve az elnök feladatainak ellátásáról – szóló éves jelentés elkészítésére az 53. cikk (7) bekezdésében említett jelentéstervezet alapján.

(7) Az ügyvezető tanács az 58. cikk (3) és (5) bekezdésével összhangban jelöli ki, illetve menti fel a fellebbviteli tanács tagjait.

(8) Az ügyvezető tanács tagjai nyilvánosságra hoznak minden megtartott ülést és kapott vendéglátást. A kiadásokat a személyzeti szabályzatnak megfelelően nyilvánosan kell vezetni. .

(9) Az ügyvezető tag ellátja a következő feladatokat:

a) a felügyeleti tanács és a 44b. cikk (1) bekezdésében említett feladatok és hatáskörök tekintetében a központi szerződő felekkel foglalkozó ügyvezető tanács iránymutatásával, valamint az ügyvezető tanács ellenőrzése mellett megvalósítja a Hatóság éves munkaprogramját;

b) különösen belső ügyviteli utasítások elfogadásával és közlemények közzétételével minden szükséges intézkedést megtesz annak biztosítása érdekében, hogy a Hatóság e rendelettel összhangban működjön;

c) a (2) bekezdésnek megfelelően elkészíti a többéves munkaprogramot;

d) minden év június 30-ig a 47. cikk (2) bekezdésének megfelelően elkészíti a következő évi munkaprogramot;

e) a 63. cikknek megfelelően elkészíti a Hatóság előzetes költségvetés-tervezetét, és a 64. cikk értelmében végrehajtja a Hatóság költségvetését;

f) elkészíti az éves jelentés tervezetét, külön-külön szakaszban kitérve a Hatóság szabályozási és felügyeleti tevékenységeire, illetve a pénzügyi és az igazgatási kérdésekre;

g) a 68. cikkben megállapított hatásköröket gyakorolja a Hatóság személyzetével szemben és kezeli a személyzeti ügyeket.

A (2) bekezdésben említett, a központi szerződő felekkel kapcsolatos ügyekre vonatkozó rész tekintetében azonban a központi szerződő felekkel foglalkozó ügyvezető tanács végzi el az első albekezdés c) és d) pontjában említett feladatokat.

Az éves jelentés első albekezdés f) pontjában említett tervezete tekintetében a központi szerződő felekkel foglalkozó ügyvezető tanács végzi el az említett pont szerinti feladatokat a központi szerződő felekkel kapcsolatos ügyeket illetően.

”;

153.A III. fejezet 3. szakaszának címe helyébe a következő szöveg lép:

„Elnök, a központi szerződő felekkel foglalkozó ügyvezető tanács vezetője és a központi szerződő felekkel foglalkozó ügyvezető tanács igazgatói”;

154.A 48. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az elnök felelős a felügyeleti tanács munkájának előkészítéséért, és vezeti a felügyeleti tanács és az ügyvezető tanács üléseit.”;

   a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az elnököt – érdemei, alkalmassága, a pénzügyi piaci szereplőkkel és piacokkal kapcsolatos ismeretei, valamint a pénzügyi felügyelet és szabályozás terén szerzett gyakorlata alapján – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteendő nyilvános pályázati felhívást követően választják ki. A Bizottság az elnöki tisztségre pályázó jelöltekről egy szűkített listát nyújt be az Európai Parlamentnek jóváhagyás céljából. A Tanács az említett szűkített lista jóváhagyását követően határozatot fogad el az elnök kinevezéséről.

Amennyiben az elnök már nem teljesíti a 49. cikkben említett feltételeket, vagy súlyos kötelességszegést követett el, úgy a Tanács a Bizottságnak az Európai Parlament által jóváhagyott javaslata alapján határozattal felmentheti az érintett személyt hivatalából.”;

a (4) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A Tanács – a Bizottság javaslatára és az értékelést figyelembe véve – egy alkalommal meghosszabbíthatja az elnök megbízatását.”;

az (5) bekezdést el kell hagyni;

155.a szöveg a következő 49a. cikkel egészül ki:

„49a. cikk

Kiadások

Az elnök nyilvánosságra hoz minden megtartott ülést és minden kapott vendéglátást. A kiadásokat a személyzeti szabályzatnak megfelelően nyilvánosan kell vezetni.”;

156.az 51., az 52. és az 53. cikket el kell hagyni;

157.Az 54. cikk a következőképpen módosul:

a)az 54. cikk (2) bekezdés a következő francia bekezdéssel egészül ki:

„– fogyasztó- és befektetővédelmi kérdések;”;

b)a (2) bekezdésben az ötödik francia bekezdést el kell hagyni;

c)a szöveg a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2a)    A vegyes bizottság szolgál olyan fórumként, amelynek keretében a Hatóság együttműködik az Európai Bankhatósággal és az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatósággal a Hatóság és az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság feladatai, valamint az 1093/2010/EU rendelet 8. cikk (1) bekezdésének l) pontja szerint az Európai Bankhatóságra ruházott konkrét feladatok közötti interakcióval kapcsolatos kérdésekben.”;

158.az 55. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az ügyvezető tanács egyik tagját, a Bizottság képviselőjét és az ERKT-t megfigyelőként meghívják a vegyes bizottság és az 57. cikkben említett albizottságok üléseire.”;

159.Az 58. cikk a következőképpen módosul:

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A fellebbviteli tanács két tagját és két póttagját az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett pályázati felhívást követően egy, a Bizottság által javasolt szűkített listáról a Hatóság ügyvezető tanácsa nevezi ki, a felügyeleti tanáccsal folytatott konzultációt követően.”;

az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) A fellebbviteli tanácsnak a Hatóság ügyvezető tanácsae által kinevezett tagja megbízatásának ideje alatt e tisztségéből nem menthető fel, kivéve akkor, ha súlyos hivatali mulasztást követett el, és az ügyvezető tanács – a felügyeleti tanáccsal folytatott konzultációt követően erről határozatot hoz.”;

160.az 59. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A fellebbviteli tanács tagjai függetlenül hozzák meg döntéseiket. Nem utasíthatók. A fellebbviteli tanács tagjai a Hatósággal, annak ügyvezető tanácsávalével vagy felügyeleti tanácsával kapcsolatos más feladatot nem láthatnak el.”;

161.a 60. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Bármely természetes vagy jogi személy – a hatáskörrel rendelkező hatóságokat is ideértve – fellebbezhet a Hatóság 17., 18., 19. és 35. cikkben említett, valamint bármely más, az 1. cikk (2) bekezdésében meghatározott uniós jogi aktusok szerinti, neki címzett határozata ellen vagy az olyan más személynek címzett határozat ellen, amely őt közvetlenül és személyében érinti.”;

162.A 62. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság bevételei – más bevételtípusok sérelme nélkül – az alább felsoroltak bármilyen kombinációjából állnak:

a) az Unió általános költségvetésében (a Bizottságra vonatkozó szakaszban) előirányzott, a Hatóság várható bevételeinek 40 %-át nem meghaladó kiegyensúlyozó uniós hozzájárulás;

b) a pénzügyi intézményeknek az e rendelet és az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok által a résztvevőknek a Hatóság hatáskörébe tartozó egyes kategóriái tekintetében előírt tevékenységekhez kapcsolódó várható éves kiadásokon alapuló éves hozzájárulásai;

c) a vonatkozó uniós jogi eszközökben meghatározott esetekben a Hatóságnak fizetendő díjak;

d) a tagállamok vagy a megfigyelők önkéntes hozzájárulásai;

e) a kiadványokért, a képzésekért és a hatáskörrel rendelkező hatóságok által kért egyéb szolgáltatásokért felszámított díjak.”;

b)a szöveg a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Az (1) bekezdés b) pontjában említett éves hozzájárulásokat minden évben az egyes tagállamok által kijelölt hatóságok szedik be az egyedi pénzügyi intézményektől. Az egyes tagállamok minden pénzügyi év március 31-ig befizetik a Hatóságnak a 62a. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott kritériumokkal összhangban beszedendő összeget.

(6) A tagállamok és a megfigyelők (1) bekezdés d) pontjában említett önkéntes hozzájárulásai nem fogadhatók el, ha elfogadásuk kétségbe vonná a Hatóság függetlenségét és pártatlanságát.”;

163.a szöveg a következő 62a. cikkel egészül ki:

„62a. cikk

A pénzügyi intézmények éves hozzájárulásainak kiszámítására vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 75a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az egyedi pénzügyi intézményeknek a 62. cikk e) pontjában említett éves hozzájárulásai kiszámítási módjának meghatározására az alábbiak megállapításával:

a) a várható kiadásoknak a pénzügyi intézmények egyes kategóriáihoz történő hozzárendelésének módszertana a hozzájárulások az egyes kategóriákba tartozó pénzügyi intézmények által fizetendő részaránya meghatározásának alapjaként;

b) megfelelő objektív kritériumok az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusok hatálya alá tartozó egyedi pénzügyi intézmények által fizetendő éves hozzájárulásoknak az egyedi pénzügyi intézményeknek a piaci jelentőségüket megközelítőleg tükröző mérete alapján történő meghatározására.

Az első bekezdés b) pontjában említett kritériumokkal vagy olyan minimális küszöbértékek vezethetők be, amelyek alatt nem kell hozzájárulást fizetni, vagy olyan minimumok, amelyek alá nem eshetnek a hozzájárulások.”;

164.a 63. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„63. cikk

A költségvetés elkészítése

(1) Az ügyvezető tag minden évben elkészíti a Hatóság következő három pénzügyi évre vonatkozó egységes programozási dokumentumának ideiglenes tervezetét annak éves és többéves programozása alapján, szerepeltetve abban a várható bevételeket és kiadásokat, valamint a személyzetre vonatkozó információkat, majd ezt a létszámtervre vonatkozó javaslattal együtt megküldi az ügyvezető tanácsnaknek és a felügyeleti tanácsnak.

Az Európai Értékpapírpiaci Hatóságnak a 44b. cikk (1) bekezdésében említett feladatokkal és hatáskörökkel kapcsolatos kiadásainak és díjainak elkülönülten azonosíthatóknak kell lenniük az első albekezdésben említett előzetes kimutatásokban. Az előzetes kimutatás elfogadása előtt a központi szerződő felekkel foglalkozó ügyvezető tanácsnak az említett kiadások és díjak tekintetében jóvá kell hagynia az ügyvezető tag által készített tervezetet.

Az Európai Értékpapírpiaci Hatóságnak a 64. cikk (6) bekezdésével összhangban összeállított és közzétett éves beszámolója magában foglalja a 44b. cikk (1) bekezdésében említett feladatokkal kapcsolatos bevételeket és ráfordításokat.

(1a) A felügyeleti tanács és a 44b. cikk (1) bekezdésében említett feladatokkal és hatáskörökkel kapcsolatos kiadások és díjak tekintetében a központi szerződő felekkel foglalkozó ügyvezető tanács által jóváhagyott tervezet alapján az ügyvezető tanács elfogadja a következő három pénzügyi évre vonatkozó egységes programozási dokumentum tervezetét.

(1b) Az egységes programozási dokumentum tervezetét az ügyvezető tanács január 31-ig megküldi a Bizottságnak, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(2)    Az egységes programozási dokumentum tervezete alapján a Bizottság az Unió költségvetés-tervezetében feltünteti a létszámtervre tekintettel szükségesnek ítélt előzetes irányszámokat, valamint azon kiegyensúlyozó hozzájárulás összegét, amely a Szerződés 313. és 314. cikkével összhangban az Unió általános költségvetését terheli.

(3)    A Hatóság létszámtervét a költségvetési hatóság fogadja el. A költségvetési hatóság hagyja jóvá a Hatóságnak fizetendő kiegyensúlyozó hozzájárulásra szánt költségvetési előirányzatot.

(4) A Hatóság költségvetését a felügyeleti tanács fogadja el. A Hatóság költségvetése az Unió általános költségvetésének végleges elfogadásától tekinthető véglegesnek. Szükség esetén ennek megfelelően ki kell igazítani.

(5) Az ügyvezető tanács haladéktalanul értesíti a költségvetési hatóságot az olyan projektek megvalósítására irányuló szándékáról, amelyek jelentős pénzügyi hatást gyakorolhatnak költségvetésének finanszírozására és különösen az ingatlanprojektekről, például épületek bérbevételéről vagy megvásárlásáról.”;

165.a 64. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„64. cikk

A költségvetés végrehajtása és ellenőrzése

(1) Az ügyvezető tag engedélyezési tisztviselői feladatokat lát el, és végrehajtja a Hatóság költségvetését.

(2) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője a következő év március 1-jéig megküldi a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének és a Számvevőszéknek az előzetes beszámolót.

(3) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője a következő év március 1-jéig konszolidációs célból megküldi a kért számviteli információkat a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének az e tisztviselő által meghatározott módon és formátumban.

(4) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője a következő év március 31-ig a felügyeleti tanács tagjainak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek megküldi a költségvetési és a pénzügyi gazdálkodásról szóló jelentést.

(5) Az ügyvezető igazgató, miután beérkeztek hozzá a Hatóság előzetes beszámolójára vonatkozó, a Számvevőszék által a költségvetési rendelet 148. cikkével összhangban tett észrevételek, a Hatóság számvitelért felelős tisztviselője összeállítja a Hatóság végleges beszámolóját. Az ügyvezető tag a végleges beszámolót megküldi a felügyeleti tanácsnak, amely véleményezi e beszámolót.

(6) A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője a végleges beszámolót, valamint a felügyeleti tanács véleményét a következő év július 1-jéig eljuttatja a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek.

A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője július 1-jéig konszolidációs célból egy jelentéscsomagot is megküld a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének az e tisztviselő által meghatározott egységes formátumban.

(7) A végleges beszámolót a következő év november 15-ig közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(8) Az ügyvezető tag szeptember 30-ig megválaszolja a Számvevőszék észrevételeit. E válaszról másolatot küld az ügyvezető tanácsnak és a Bizottságnak.

(9) Az ügyvezető tag az Európai Parlamentnek – ez utóbbi kérésére és összhangban a költségvetési rendelet 165. cikkének (3) bekezdésében foglaltakkal – minden szükséges tájékoztatást megad a szóban forgó pénzügyi évre vonatkozó zárszámadási eljárás zökkenőmentes lebonyolításához.

(10) Az Európai Parlament – a Tanács minősített többséggel hozott ajánlása alapján – legkésőbb az N+2. év május 15-ig megadja a Hatóság számára a mentesítést az N. pénzügyi év költségvetésének végrehajtására vonatkozóan.”;

166.a 65. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„65. cikk

Pénzügyi szabályok

A Hatóságra alkalmazandó pénzügyi szabályokat a Bizottsággal folytatott konzultációt követően az ügyvezető tanács fogadja el. A szóban forgó szabályok nem térhetnek el a 966/2012/EU, Euratom rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettől*, kivéve, ha a Hatóság sajátos működési igényei úgy kívánják, ehhez azonban a Bizottság előzetes hozzájárulására van szükség.

*A Bizottság 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2013. szeptember 30.) a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról (HL L 328., 2013.12.7., 42. o.).”;

167.a 66. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet* korlátozás nélkül alkalmazandó a Hatóságra csalás, vesztegetés és egyéb jogellenes cselekmények elleni fellépés céljából.

*Az Európai Parlament és a Tanács 883/2013/EU, Euratom rendelete (2013. szeptember 11.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).”;

168.A 68. cikk a következőképpen módosul:

az (1) és (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Hatóság személyzetére – ideértve az ügyvezető tanács állandó tagjait, az elnököt, a központi szerződő felekkel foglalkozó ügyvezető tanács vezetőjét, valamint a 44a. cikk (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjában említett igazgatókat is – a személyzeti szabályzat, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, valamint az uniós intézmények által az említett szabályzat, illetve feltételek alkalmazása céljából közösen elfogadott szabályok alkalmazandók.

(2) Az ügyvezető tanács – a Bizottsággal egyetértésben – a személyzeti szabályzat 110. cikkében meghatározott előírásokkal összhangban elfogadja a szükséges végrehajtási intézkedéseket.”;

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Az ügyvezető tanács olyan rendelkezéseket fogad el, amelyek lehetővé teszik a tagállamokból kiküldött nemzeti szakértők Hatóságon belüli alkalmazását.”;

169.A 70. cikk a következőképpen módosul:

   az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A felügyeleti tanács tagjaira és a Hatóság személyzetének minden tagjára, ideértve a tagállamok által ideiglenesen kiküldött tisztviselőket és a Hatóság részére szerződéses alapon feladatokat végző minden más személyt is, az EUMSZ 339. cikkében meghatározott és a vonatkozó uniós jogszabályokban előírt szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók, még megbízatásuk lejártát követően is.”;

a (2) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Emellett az (1) bekezdésben és e bekezdés első albekezdésében előírt kötelezettség nem zárja ki, hogy a Hatóság és a hatáskörrel rendelkező hatóságok ezt az információt az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok érvényesítésére, valamint különösen a határozatok elfogadására irányuló jogi eljárásokhoz felhasználják.”;

a szöveg a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) Az ügyvezető tanács, a központi szerződő felekkel foglalkozó ügyvezető tanács és a felügyeleti tanács biztosítja, hogy a Hatóság feladataival kapcsolatban közvetlenül vagy közvetve, tartósan vagy alkalmilag szolgáltatást nyújtó személyekre – beleértve az ügyvezető tanács és a felügyeleti tanács által erre felhatalmazott vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságok által erre kijelölt tisztviselőket és más személyeket is – az előző bekezdésekben foglaltakkal egyenértékű szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók.

Azonos szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók azokra a megfigyelőkre is, akik részt vesznek az ügyvezető tanács, a központi szerződő felekkel foglalkozó ügyvezető tanács és a felügyeleti tanács ülésein, akik közreműködnek a Hatóság tevékenységeiben.”;

a (3) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az (1) és (2) bekezdés nem zárja ki, hogy a Hatóság e rendelettel és más, a pénzügyi intézményekre alkalmazandó uniós jogszabályokkal összhangban információt cseréljen a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal.”;

170.a 71. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„Ez a rendelet nem érinti a tagállamoknak a személyes adatok kezelése tekintetében az (EU) 2016/679 rendelet alapján fennálló, sem a Hatóságnak a feladatai ellátása során végrehajtott személyesadat-kezelés tekintetében az (EU) 2018/XXX rendelet (az uniós intézményekre és szervekre vonatkozó adatvédelmi rendelet) alapján fennálló kötelezettségeit.”;

171.a 72. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az ügyvezető tanács gyakorlati intézkedéseket fogad el az 1049/2001/EK rendelet alkalmazására.”;

172.a 73. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Hatóság belső nyelvhasználatára vonatkozó rendelkezésekről az ügyvezető tanács határoz.”;

173.a 74. cikk első bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A Hatóságnak a befogadó tagállamban történő elhelyezésére és az ezen tagállam által nyújtandó szolgáltatásokra vonatkozó szükséges szabályokat, valamint a Hatóság személyzetére és családtagjaikra a Hatóság székhelyét befogadó tagállamban alkalmazandó konkrét szabályokat a Hatóság és a befogadó tagállam közötti székhely-megállapodásban kell meghatározni, amely az ügyvezető tanács jóváhagyását követően köthető meg.”;

174.a szöveg a következő 75a. cikkel egészül ki:

„75a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2) A 35c. cikkben és a 62a. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazás határozatlan időre szól.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 35c. cikkben és a 62a. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)    A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6) A 35c. cikk vagy a 62. cikk (2a) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.”;

175.a 76. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„76. cikk

Kapcsolat az EÉFB-vel

A Hatóságot az EÉFB jogutódjának kell tekinteni. Az EÉFB valamennyi eszköze, forrása és minden folyamatban lévő ügylete legkésőbb a Hatóság létrehozásának időpontjában automatikusan a Hatóságra száll. Az EÉFB összeállítja azt a kimutatást, amely tartalmazza az eszközök és források zárómérlegét az átadás időpontjában. Ezt a kimutatást az EÉFB és a Bizottság ellenőrzi és hagyja jóvá.”;

176.a szöveg a következő 77a. cikkel egészül ki:

77a. cikk

Átmeneti rendelkezések

A legutóbb a 2014/51/EU irányelvvel módosított 1095/2010/EU rendelettel összhangban kinevezett és [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 3 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-jén/-án/-én hivatalban lévő ügyvezető igazgató megbízatása az említett napon megszűnik.

A legutóbb a 2014/51/EU irányelvvel módosított 1095/2010/EU rendelettel összhangban kinevezett és [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 3 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-jén/-án/-én hivatalban lévő elnök megbízatása annak lejártáig tart.

Az igazgatótanács legutóbb a 2014/51/EU irányelvvel módosított 1094/2010/EU rendelettel összhangban kinevezett és [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 3 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-jén/-án/-én hivatalban lévő tagjainak megbízatása az említett napon megszűnik.”.

4. cikk

Az európai kockázatitőke-alapokról szóló 345/2013/EU rendelet módosítása

A 345/2013/EU rendelet a következőképpen módosul:

1.a 2. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdésben a c) pontot el kell hagyni;

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2)    E rendelet 3–6. cikke, 12. cikke, 13. cikke (1) bekezdésének c) és i) pontja, 14a–19., 19a–19c., 20., 20a–20c., 21., 21a–21d. és 25. cikke kollektív befektetési vállalkozásoknak azon, a 2011/61/EU irányelv 6. cikke alapján engedélyezett kezelőire alkalmazandó, amelyek minősített kockázatitőke-alapok portfólióit kezelik, és az említett alapok Unióban történő forgalmazása során az »EuVECA« megnevezést kívánják használni.”;

a 3. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

az m) pont helyébe a következő szöveg lép:

„m)    »hatáskörrel rendelkező hatóság«: a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének f) és h) pontjában említett hatáskörrel rendelkező hatóságok;”;

az n) pontot el kell hagyni;

a 7. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„Az ESMA az annak értékelésére használt kritériumokat meghatározó szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, hogy a minősített kockázatitőkealap-kezelők teljesítik-e az első bekezdés a)–g) pontja szerinti kötelezettségeiket, biztosítva a 2011/61/EU irányelv 12. cikkének (1) bekezdésével való összhangot.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az ESMA [[Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal a hatálybalépést követően]]-jéig/-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

a 8. cikk a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3)    A Bizottság – a 25. cikkel összhangban – felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek meghatározzák a (2) bekezdésben említett feladatátruházás követelményeit, biztosítva a funkciók átruházására alkalmazandó, a 2011/61/EU irányelv 20. cikkében meghatározott követelményekkel való összhangot.”;

a 10. cikk a következőképpen módosul:

a (3) bekezdés második és utolsó mondatában az „a letelepedésük szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága” szöveg helyébe az „az ESMA” szöveg lép;

az (5) bekezdésben az „a letelepedésük szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága” szöveg helyébe az „az ESMA” szöveg lép;

a szöveg a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„(7)    Az ESMA a minősített kockázatitőke-alapok megfelelő kezeléséhez szükséges, az (1) bekezdésben említett kielégítő emberi és technikai erőforrásokat meghatározó szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az ESMA [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal a hatálybalépést követően]-jéig/-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

a 11. cikk a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:

„(3)    Az ESMA az (1) bekezdésben említett, az eszközök értékelésére vonatkozó szabályokat és eljárásokat meghatározó szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, biztosítva az eszközök értékelésére alkalmazandó, a 2011/61/EU irányelv 19. cikkében meghatározott követelményekkel való összhangot.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az ESMA [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal a hatálybalépést követően]-jéig/-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

a 12. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés első albekezdésének első mondatában az „a letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságához” szöveg helyébe az „az ESMA-hoz” szöveg lép;

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4)    Az ESMA az e cikk alapján gyűjtött információkat – kérésre – kellő időben a hatáskörrel rendelkező hatóságok rendelkezésére bocsátja.”;

a 14. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.    a bevezető szövegrészben az „a letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságát” szöveg helyébe az „az ESMA-t” szöveg lép;

ii.    a szöveg a következő -a) ponttal egészül ki:

„-a)az a tagállam, amelyben a minősített kockázatitőke-alap kezelőjének létesítő okirat szerinti székhelye van;”;

iii.    a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b)a minősített kockázatitőke-alapok megnevezése és letelepedési helye, a forgalmazni kívánt befektetési jegyek vagy részvények, valamint az alapok befektetési stratégiája;”;

a (2) bekezdés bevezető szövegrészében az „A letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága” szöveg helyébe az „Az ESMA” szöveg lép;

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4)    Az ESMA legkésőbb az (1) bekezdésben említett valamennyi információ benyújtását követő két hónappal tájékoztatja az alábbiak mindegyikét arról, hogy megtörtént-e az (1) bekezdésben említett kezelő valamely minősített kockázatitőke-alap kezelőjeként való nyilvántartásba vétele:

a)    az (1) bekezdésben említett kezelő;

b)    az (1) bekezdés -a) pontjában említett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai;

c)    az (1) bekezdés d) pontjában említett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai.”;

   a (6) bekezdés a következőképpen módosul:

i.    az első albekezdésben az „a letelepedésük szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságát” szöveg helyébe az „az ESMA-t” szöveg lép;

ii.    a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Ha az ESMA kifogást emel az első albekezdésben említett változásokkal szemben, az e változásokról szóló értesítéstől számított két hónapon belül tájékoztatja a minősített kockázatitőke-alap kezelőjét, és közli a kifogás indokait. Az első albekezdésben említett változások csak akkor hajthatók végre, ha az ESMA az említett időszakon belül nem emel kifogást e változásokkal szemben.”;

   a (7) és (8) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(7)    Az ESMA a (2) bekezdés a) pontjában említett elfogadható jó hírnév és elégséges szakmai tapasztalat értékelésére szolgáló kritériumokat meghatározó szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az ESMA [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal a hatálybalépést követően]-jéig/-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap e rendelet kiegészítésére az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadása révén.

„(8)    Az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdésben említett információk – beleértve a (2) bekezdés a) pontja alkalmazásában benyújtandó információkat is – benyújtására szolgáló formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások meghatározása céljából.

Az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket az ESMA [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal a hatálybalépést követően]-jéig/-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés első albekezdésében említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

a 14a. cikk a következőképpen módosul:

a (2) bekezdés bevezető szövegrészében az „a minősített kockázatitőke-alap vonatkozásában hatáskörrel rendelkező hatósághoz” szöveg helyébe az „az ESMA-hoz” szöveg lép;

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)    Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartásba vétel iránti kérelem értékelése céljából az ESMA annak megválaszolását kéri a kérelmet benyújtó alapkezelő vonatkozásában hatáskörrel rendelkező hatóságtól, hogy az említett kezelőnek a kollektív befektetési vállalkozások kezelésére szóló engedélye kiterjed-e a minősített kockázatitőke-alapra, valamint hogy teljesülnek-e a 14. cikk (2) bekezdésének a) pontjában megállapított feltételek.

Az ESMA felvilágosítást és tájékoztatást kérhet az első albekezdés alapján rendelkezésre bocsátott dokumentációval és információval kapcsolatban.

A kezelő vonatkozásában hatáskörrel rendelkező hatóság az ESMA első vagy második albekezdés szerinti megkeresésére annak kézhezvételétől számított egy hónapon belül válaszol.”;

az (5) bekezdésben az „a minősített kockázatitőke-alap vonatkozásában hatáskörrel rendelkező hatóságnak” szöveg helyébe az „az ESMA-nak” szöveg lép;

a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6)    Az ESMA legkésőbb a (2) bekezdésben említett dokumentációnak a minősített kockázatitőkealap-kezelők általi teljes körű benyújtását követő két hónappal tájékoztatja az alábbiak mindegyikét arról, hogy megtörtént-e az említett alap minősített kockázatitőke-alapként való nyilvántartásba vétele:

a)    az (1) bekezdésben említett kezelő;

b)    a 14. cikk (1) bekezdésének -a) pontjában említett tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai;

c)    a 14. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai;

d)    a 14a. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai.”;

a (8) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(8) Az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a (2) bekezdésben említett információk benyújtására szolgáló egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások meghatározása céljából.

Az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket az ESMA [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal a hatálybalépést követően]-jéig/-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés első albekezdésében említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

a (9) és a (10) bekezdést el kell hagyni;

a 14b. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„14b. cikk

Az ESMA a 14. cikkben említett alapkezelő vagy a 14a. cikkben említett alap nyilvántartásba vételét elutasító határozatról értesíti a hivatkozott cikkekben említett kezelőket.”;

a szöveg a következő 14c. cikkel egészül ki:

„14c. cikk

(1)    Az ESMA a 20. cikk sérelme nélkül törli az EuVECA-t a nyilvántartásból, ha az adott EuVECA kezelője teljesíti az alábbi feltételek bármelyikét:

a)    az alapkezelő kifejezetten lemondott az engedélyről, vagy az engedély megadását követő hat hónapon belül nem élt az engedéllyel;

b)    az alapkezelő hamis nyilatkozatok tételével vagy bármely egyéb szabálytalan módon szerezte meg az engedélyt;

c)    az EuVECA már nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek mellett engedélyezésére sor került.

(2)    Az engedély visszavonása az egész Unióban azonnal hatályos.”;

a 15. cikkben az „a letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságát” szöveg helyébe az „az ESMA-t” szöveg lép;

a 16. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)    Az ESMA haladéktalanul értesíti a 14. cikk (4) bekezdésében és a 14a. cikk (6) bekezdésében említett hatáskörrel rendelkező hatóságokat a minősített kockázatitőke-alap kezelőjének nyilvántartásba vételéről vagy a nyilvántartásból történő törléséről, valamely minősített kockázatitőke-alap nyilvántartáshoz történő hozzáadásáról vagy a nyilvántartásból történő törléséről és az azon tagállamok jegyzékéhez történő hozzáadásról vagy arról való törlésről, amelyben a minősített kockázatitőke-alap kezelője minősített kockázatitőke-alapokat kíván forgalmazni.”;

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)    E cikk egységes alkalmazásának biztosítása érdekében az ESMA az e cikk szerinti értesítés formáját meghatározó végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki.

Az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket az ESMA [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal a hatálybalépést követően]-jéig/-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az e cikk (3) bekezdésében említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkében meghatározott eljárás keretében történő elfogadására.”;

a (4) és az (5) bekezdést el kell hagyni;

a 16a. cikket el kell hagyni;

a 18. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„18. cikk

(1)    Az ESMA folyamatosan biztosítja e rendelet alkalmazását.

(2)    A 2. cikk (1) bekezdésében említett kezelők esetében az ESMA felügyeli az e rendeletben meghatározott követelményeknek való megfelelést.

(3)    A 2. cikk (2) bekezdésében említett kezelők esetében az ESMA felügyeli a 2. cikk (2) bekezdésében felsorolt rendelkezésekben meghatározott szabályoknak és a 2011/61/EU irányelv minősített kockázatitőke-alapra vonatkozó követelményeinek való megfelelést.

Az ESMA felelős annak felügyeletéért, hogy a minősített kockázatitőke-alap megfelel-e az alapszabályában és létesítő okiratában foglalt kötelezettségeknek.

(4)    Az ESMA-nak az e rendeletben rá ruházott feladatok elvégzése és a magas színvonalú felügyelet biztosítása céljából alkalmaznia kell a teljes vonatkozó uniós joganyagot, és amennyiben a vonatkozó uniós joganyag irányelvekből áll, az ezeket az irányelvet átültető nemzeti jogszabályokat.

(5)    A hatáskörrel rendelkező hatóságok ellenőrzik, hogy az illetékességi területükön létrehozott vagy forgalmazott kollektív befektetési vállalkozások ne használják az »EuVECA« megnevezést, illetve ne utaljanak arra, hogy EuVECA-k, amennyiben nincsenek nyilvántartásba véve e rendelettel összhangban.

Ha a hatáskörrel rendelkező hatóság véleménye szerint egy kollektív befektetési vállalkozás anélkül használja az »EuVECA« megnevezést, illetve anélkül utal arra, hogy EuVECA, hogy nyilvántartásba lenne véve e rendelettel összhangban, erről azonnal tájékoztatja az ESMA-t.”;

a 19. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„19. cikk

A 19a–19c. cikk által az ESMA-ra vagy az ESMA valamely tisztviselőjére vagy az ESMA által felhatalmazott valamely személyre ruházott hatáskörök nem használhatók fel olyan információk vagy dokumentumok kiszolgáltatásának az előírására, amelyekre titoktartási kötelezettség vonatkozik.”;

a szöveg a következő 19a., 19b. és 19c. cikkel egészül ki:

„19a. cikk

(1) Az ESMA egyszerű kérés vagy határozat útján kérheti az alábbi személyektől, hogy bocsássanak rendelkezésre az e rendelet szerinti feladatainak ellátását számára lehetővé tevő minden szükséges információt:

a) minősített kockázatitőkealap-kezelők;

b) a minősített kockázatitőke-alapok kezelésében szerepet vállaló személyek;

c) olyan harmadik felek, akikre egy minősített kockázatitőkealap-kezelő feladatokat ruházott át;

d) olyan személyek, akik más módon, szorosan és nagymértékben kapcsolódnak vagy kötődnek a minősített kockázatitőke-alapok kezeléséhez.

(2) Az (1) bekezdés szerinti egyszerű információkérés:

a) a kérés jogalapjaként e cikket jelöli meg;

b) meghatározza a kérés célját;

c) részletesen meghatározza a kért információt;

d) meghatározza az információnyújtás határidejét;

e) rögzíti, hogy az információszolgáltatásra kért személy nem köteles megadni az információt, viszont amennyiben önkéntesen válaszol a kérésre, a nyújtott információ nem lehet a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető;

f) feltünteti a 20a. cikkel összhangban abban az esetben kiszabandó pénzbírság összegét, ha a nyújtott információ nem felel meg a valóságnak, vagy félrevezető.

(3) Az (1) bekezdés szerinti, határozat útján történő információkérés esetén az ESMA:

a) a kérés jogalapjaként e cikket jelöli meg;

b) meghatározza a kérés célját;

c) részletesen meghatározza a kért információt;

d) meghatározza az információnyújtás határidejét;

e) feltünteti a 20b. cikkben arra az esetre előírt kényszerítő bírságot, ha a nyújtott információ hiányos;

f) felhívja a figyelmet a 20a. cikkben arra az esetre előírt pénzbírságra, ha a kérdésre adott válasz nem felel meg a valóságnak, vagy félrevezető;

g) felhívja a figyelmet arra, hogy az 1095/2010/EU rendelet 60. és 61. cikke értelmében a határozat ellen fellebbezni lehet az ESMA fellebbviteli tanácsa előtt, és a határozat felülvizsgáltatható az Európai Unió Bíróságával.

(4) A kért információkat az (1) bekezdésben említett személyek vagy képviselőik, jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek esetében pedig a törvény vagy az alapszabályuk által képviseletükre felhatalmazott személyek szolgáltatják. A megfelelően meghatalmazott ügyvédek szintén jogosultak az ügyfelük nevében az információk benyújtására. Utóbbiak teljes felelősséggel tartoznak, ha a szolgáltatott információ hiányos, a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető.

(5) Az ESMA haladéktalanul megküldi az egyszerű kérés vagy a határozat másolatát azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának, amelynek területén az (1) bekezdésben említett, az információkérés által érintett személyek tartózkodási hellyel rendelkeznek vagy letelepedettek.

19b. cikk

(1) Az ESMA a 19a. cikk (1) bekezdésében említett személyekre irányuló minden olyan vizsgálatot elvégezhet, amely az e rendeletből fakadó feladatai ellátásához szükséges. E célból az ESMA által felhatalmazott tisztviselők és más személyek jogosultak az alábbiakra:

a) a feladatainak végrehajtása szempontjából lényeges nyilvántartások, adatok, eljárások és egyéb anyagok megvizsgálása, az adathordozótól függetlenül;

b) az ilyen nyilvántartásokból, adatokból, eljárásokból és egyéb anyagokból hiteles másolatok vagy kivonatok készítése vagy bekérése;

c) a 19a. cikk (1) bekezdésében említett bármely személynek, képviselőjének vagy személyzete tagjainak berendelése, és szóbeli vagy írásbeli magyarázat kérése az ellenőrzés tárgyával és céljával összefüggő tényekkel és dokumentumokkal kapcsolatban, valamint a válaszok rögzítése;

d) bármely olyan egyéb, természetes vagy jogi személy kikérdezése, aki ezt vállalja, valamely vizsgálat tárgyával kapcsolatos információgyűjtés céljából;

e) a telefon- és adatforgalmi nyilvántartások kikérése.

(2) Az (1) bekezdésben említett vizsgálatok céljából az ESMA által felhatalmazott tisztviselők és más személyek hatáskörüket a vizsgálat tárgyát és célját feltüntető írásbeli felhatalmazás alapján gyakorolják. A felhatalmazásban fel kell tüntetni továbbá a 20b. cikk értelmében abban az esetben kiszabandó kényszerítő bírságot is, ha a kért nyilvántartásokat, adatokat, eljárásokat vagy egyéb anyagokat nem vagy hiányosan nyújtják be, vagy ha a 19a. cikk (1) bekezdésében említett személyek a feltett kérdésekre nem, vagy hiányosan válaszolnak, valamint a 20. cikk értelmében abban az esetben kiszabandó pénzbírságot, ha a 19a. cikk (1) bekezdésében említett személyek a feltett kérdésekre a valóságnak nem megfelelően, vagy félrevezető módon válaszolnak.

(3) A 19a. cikk (1) bekezdésében említett személyek kötelesek alávetni magukat az ESMA határozata alapján elrendelt vizsgálatoknak. A határozatban fel kell tüntetni a vizsgálat tárgyát és célját, a 20b. cikkben előírt kényszerítő bírságokat, az 1095/2010/EU rendelet értelmében igénybe vehető jogorvoslati lehetőségeket, valamint azon jogot, hogy a határozat az Európai Unió Bíróságával felülvizsgáltatható.

(4) Az ESMA az (1) bekezdésben említett vizsgálat előtt kellő időben értesítést küld a vizsgálatról és a felhatalmazott személyek kilétéről azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának, amelynek a területén a vizsgálatra sor kerül. Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság tisztviselői az ESMA kérésére segítik a felhatalmazott személyeket feladataik elvégzésében. Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság tisztviselői kérésre szintén jelen lehetnek a vizsgálaton.

(5) Amennyiben az (1) bekezdés e) pontjában említett telefon- és adatforgalmi nyilvántartások kikéréséhez az alkalmazandó nemzeti jogszabályok szerint valamely nemzeti igazságügyi hatóság engedélyére van szükség, ezt az engedélyt kérelmezik. Ez az engedély elővigyázatossági intézkedésként is kérelmezhető.

(6) Ha valamely nemzeti igazságügyi hatósághoz az (1) bekezdés e) pontjában említett telefon- és adatforgalmi nyilvántartások kikérésének engedélyezése iránti kérelem érkezik, e hatóság ellenőrzi, hogy:

a)    az ESMA (3) bekezdésben említett határozata hiteles-e;

b)    a megteendő intézkedések arányosak-e, és nem önkényesek vagy túlzottak-e.

(7) A b) pont alkalmazásában a nemzeti igazságügyi hatóság részletes magyarázatot kérhet az ESMA-tól, különösen azon okokra vonatkozóan, amelyek alapján az ESMA e rendelet megsértését feltételezi, a feltételezett jogsértés súlyosságára, továbbá arra, hogy azon személy, akivel szemben a kényszerítő intézkedéseket hozták, milyen módon érintett az ügyben. A nemzeti igazságügyi hatóság azonban nem vizsgálhatja felül a vizsgálat szükségességét, és nem követelheti meg, hogy bocsássák rendelkezésére az ESMA irataiban foglalt adatokat. Az ESMA határozatának jogszerűségét kizárólag az Európai Unió Bírósága vizsgálhatja felül az 1095/2010/EU rendelet 61. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően.

19c. cikk

(1) Az ESMA az e rendelet szerinti feladatai elvégzéséhez szükséges minden helyszíni ellenőrzést elvégezhet a 19a. cikk (1) bekezdésében említett személyek üzlethelyiségeiben.

(2) Az ESMA által helyszíni ellenőrzésre felhatalmazott tisztviselők és más személyek az ESMA vizsgálati határozatával érintett személyek bármely üzlethelyiségébe beléphetnek, és rendelkeznek a 19b. cikk (1) bekezdése szerinti összes hatáskörrel. Jogukban áll továbbá az ellenőrzés idejére és az ahhoz szükséges mértékben zár alá venni bármely üzlethelyiséget, üzleti könyvet vagy nyilvántartást.

(3) Az ESMA a helyszíni ellenőrzés előtt kellő időben értesítést küld a vizsgálatról azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának, amelynek a területén az ellenőrzésre sor kerül. Amennyiben az ellenőrzés megfelelő lebonyolítása és eredményessége ezt megköveteli, az ESMA– az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság tájékoztatása után – előzetes értesítés nélkül is elvégezheti a helyszíni ellenőrzést. Az e cikk szerinti ellenőrzéseket el kell végezni, amennyiben az érintett hatóság megerősítette, hogy nem emel kifogást azokkal szemben.

(4) Az ESMA által helyszíni ellenőrzésre felhatalmazott tisztviselők és más személyek hatáskörüket az ellenőrzés tárgyát és célját feltüntető írásbeli felhatalmazás felmutatásával gyakorolják, amelyben fel kell tüntetni a 20b. cikkben arra az esetre előírt kényszerítő bírságokat, ha az érintett személyek nem vetik alá magukat az ellenőrzésnek.

(5) A 19a. cikk (1) bekezdésében említett személyek kötelesek alávetni magukat az ESMA határozatával elrendelt helyszíni ellenőrzéseknek. A határozatban fel kell tüntetni az ellenőrzés tárgyát és célját, meg kell határozni az ellenőrzés megkezdésének időpontját, valamint utalni kell a 20b. cikkben előírt kényszerítő bírságra, az 1095/2010/EU rendelet értelmében igénybe vehető jogorvoslati lehetőségekre és azon jogra, hogy a határozat az Európai Unió Bírósága által felülvizsgálható.

(6) Azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának tisztviselői vagy az általa felhatalmazott vagy kijelölt más személyek, amelynek területén a helyszíni ellenőrzésre sor kerül, az ESMA kérésére aktívan segítik az ESMA által felhatalmazott tisztviselőket és más személyeket. Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság tisztviselői kérésre szintén jelen lehetnek a helyszíni ellenőrzésen.

(7) Az ESMA arra is felkérheti a hatáskörrel rendelkező hatóságokat, hogy végezzenek el a nevében az e cikkben és a 19b. cikk (1) bekezdésében meghatározott egyes vizsgálati feladatokat és helyszíni ellenőrzéseket. A hatáskörrel rendelkező hatóságok e célból az ESMA-éval azonos – az e cikkben és a 19b. cikk (1) bekezdésében meghatározott – hatáskörrel rendelkeznek.

(8) Amennyiben az ESMA által felhatalmazott tisztviselők és más kísérő személyek megállapítják, hogy valamely személy akadályozza az e cikk szerint elrendelt vizsgálatot, úgy az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága – szükség esetén a rendőrség vagy azzal egyenértékű jogkörrel rendelkező hatóság bevonásával – megadja a szükséges segítséget ahhoz, hogy a helyszíni ellenőrzést elvégezhessék.

(9) Amennyiben az (1) bekezdésben előírt helyszíni ellenőrzéshez vagy a (7) bekezdésben előírt segítségnyújtáshoz az alkalmazandó nemzeti jogszabályok szerint valamely nemzeti igazságügyi hatóság engedélyére van szükség, ezt az engedélyt kérelmezik. Ez az engedély elővigyázatossági intézkedésként is kérelmezhető.

(10) Ha valamely nemzeti igazságügyi hatósághoz az (1) bekezdésben előírt helyszíni ellenőrzés vagy a (7) bekezdésben előírt segítségnyújtás engedélyezése iránti kérelem érkezik, e hatóság ellenőrzi, hogy:

a)    az ESMA (4) bekezdésben említett határozata hiteles-e;

b)    a megteendő intézkedések arányosak-e, és nem önkényesek vagy túlzottak-e.

(11) A b) pont alkalmazásában a nemzeti igazságügyi hatóság részletes magyarázatot kérhet az ESMA-tól, különösen azon okokra vonatkozóan, amelyek alapján az ESMA e rendelet megsértését feltételezi, a feltételezett jogsértés súlyosságára, továbbá arra, hogy azon személy, akivel szemben a kényszerítő intézkedéseket hozták, milyen módon érintett az ügyben. A nemzeti igazságügyi hatóság azonban nem vizsgálhatja felül a vizsgálat szükségességét, és nem követelheti meg, hogy bocsássák rendelkezésére az ESMA irataiban foglalt adatokat. Az ESMA határozatának jogszerűségét kizárólag az Európai Unió Bírósága vizsgálhatja felül az 1095/2010/EU rendelet 61. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően.”;

a 20. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„20. cikk

(1) Amennyiben a 21. cikk (5) bekezdésével összhangban az ESMA megállapítja, hogy egy személy elkövette a 20a. cikk (2) bekezdésében felsorolt valamely jogsértést, az alábbi egy vagy több intézkedést hozza:

a) törli a nyilvántartásból a minősített kockázatitőkealap-kezelőt vagy a minősített kockázatitőke-alapot;

b) a személyt a jogsértés megszüntetésére kötelező határozatot fogad el;

c) pénzbírságot kiszabó határozatot fogad el;

d) hirdetményt ad ki.

(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedések meghozatalakor az ESMA figyelembe veszi a jogsértés természetét és súlyosságát, tekintettel a következő kritériumokra:

a) a jogsértés időtartama és gyakorisága;

b) a jogsértés okozott-e vagy elősegített-e pénzügyi bűncselekményt, illetve tulajdonítható-e egyéb módon ilyen bűncselekmény a jogsértésnek;

c) a jogsértést szándékosan vagy gondatlanságból követték-e el;

d) a jogsértésért felelős személy felelősségének mértéke;

e) a jogsértésért felelős személynek a felelős jogi személy teljes árbevételében vagy a felelős természetes személy éves jövedelmében és nettó vagyonában kifejezett pénzügyi ereje;

f) a jogsértés lakossági befektetők érdekeire gyakorolt hatása;

g) a jogsértésért felelős személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség nagysága, vagy harmadik feleknek a jogsértésből származó vesztesége, amennyiben ezek meghatározhatók;

h) a jogsértésért felelős személy ESMA-val való együttműködésének mértéke, amely nem érinti az adott személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség visszaszolgáltatásának kötelezettségét;

i) a jogsértésért felelős személy által elkövetett korábbi jogsértések;

j) a jogsértésért felelős személy által a jogsértés után, a jogsértés megismétlődésének megelőzése érdekében hozott intézkedések.

(3) Az ESMA indokolatlan késedelem nélkül értesíti a jogsértésért felelős személyt az (1) bekezdés alapján hozott intézkedésekről, és közli azokat a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaival és a Bizottsággal. Az intézkedés elfogadásának időpontjától számított 10 munkanapon belül közzéteszi azt a honlapján.

(4) Az első albekezdésben említett közzététel tartalmazza a következőket:

a)    a jogsértésért felelős személy azon jogának megerősítése, hogy jogorvoslattal élhet a határozat ellen;

b)    adott esetben a jogorvoslati kérelem benyújtásának megerősítése és annak közlése, hogy a jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya;

c)    annak közlése, hogy az ESMA fellebbviteli tanácsa az 1095/2010/EU rendelet 60. cikkének (3) bekezdésével összhangban felfüggesztheti a vitatott határozat alkalmazását.”;

a szöveg a következő 20a., 20b. és 20c. cikkel egészül ki:

„20a. cikk

(1) Amennyiben a 21. cikk (8) bekezdésével összhangban az ESMA megállapítja, hogy valamely személy – szándékosan vagy gondatlanságból – elkövetett a (2) bekezdésben felsorolt egy vagy több jogsértést, e cikk (3) bekezdésének megfelelően pénzbírságot kiszabó határozatot fogad el.

A jogsértés akkor minősül szándékos jogsértésnek, ha az ESMA olyan objektív tényezőket talál, amelyek bizonyítják, hogy egy személy kifejezetten a jogsértés elkövetésének szándékával járt el.

(2) Az (1) bekezdésben említett jogsértések listája a következő:

a)    a portfólió-összetételre vonatkozó követelményeknek való meg nem felelés, és ezzel az 5. cikk megsértése;

b)    a 6. cikket megsértve a minősített kockázatitőke-alap befektetési jegyeinek vagy részvényeinek nem elfogadható befektetők részére történő forgalmazása;

c)    az »EuVECA« megnevezésnek a 14. cikkel összhangban történő nyilvántartásba vétel vagy egy kollektív befektetési vállalkozásnak a 14a. cikkel összhangban történő nyilvántartásba vétele nélküli használata;

d)    az »EuVECA« megnevezés olyan alapok forgalmazásához történő használata, amelyeket nem e rendelet 3. cikke első bekezdése b) pontjának iii. alpontja szerint letelepedett alapok;

e)    a 14. vagy 14a. cikket megsértve hamis nyilatkozatok alapján vagy bármely egyéb szabálytalan módon történő nyilvántartásba vétel;

f)    az üzleti tevékenység során a 7. cikk első bekezdésének a) pontját megsértve nem jóhiszeműen, tisztességesen, kellő szaktudással, gondossággal és figyelemmel való eljárás;

g)    a 7. cikk első bekezdésének b) pontját megsértve megfelelő szabályozási elvek és eljárások jogellenes gyakorlatok megakadályozására történő alkalmazásának elmulasztása;

h)    ismételt meg nem felelés a 12. cikk éves beszámolóra vonatkozó követelményeinek;

i)    ismételt meg nem felelés a 13. cikk szerinti, a befektetők tájékoztatására vonatkozó kötelezettségnek.

(3) Az (1) bekezdésben említett pénzbírság összege legalább 500 000 EUR, de legfeljebb 5 millió EUR a (2) bekezdés a)–i) pontjában említett jogsértések esetében.

(4) A pénzbírság (3) bekezdés szerinti összegének meghatározása során az ESMA figyelembe veszi a 20. cikk (2) bekezdésében meghatározott kritériumokat.

(5) A (3) bekezdés ellenére, ha egy személy közvetlenül vagy közvetve pénzügyi előnyhöz jutott a jogsértés révén, akkor a pénzbírság minimális összege ez az előny.

Amennyiben valamely személy által elkövetett cselekmények, illetve mulasztások a (2) bekezdésben felsorolt több jogsértésnek minősülnek, csak egy jogsértés után kell kiszabni bírságot, mégpedig a (4) bekezdéssel összhangban kiszámított pénzbírságok közül a magasabbat.

20b. cikk

(1) Az ESMA határozatban kényszerítő bírságot szab ki annak érdekében, hogy kötelezzen:

a) valamely személyt a jogsértés megszüntetésére, összhangban a 20. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján hozott határozattal;

b) a 19a. cikk (1) bekezdésében említett valamely személyt:

i.a 19a. cikk szerinti határozatban kért információk hiánytalan szolgáltatására;

ii.arra, hogy vesse alá magát vizsgálatnak és különösen, hogy hiánytalanul adja át az előírt nyilvántartásokat, adatokat, eljárásokat vagy egyéb anyagokat, illetve pótolja és helyesbítse a 19b. cikk szerinti határozattal elrendelt vizsgálat keretében benyújtott egyéb információkat;

iii.arra, hogy vesse alá magát a 19c. cikk szerinti határozattal elrendelt helyszíni ellenőrzésnek.

(2) A kényszerítő bírságnak hatékonynak és arányosnak kell lennie. A kényszerítő bírságot a késedelem minden egyes napja után ki kell szabni.

(3) A (2) bekezdés ellenére, a kényszerítő bírság összege az előző üzleti év átlagos napi árbevételének 3%-a, természetes személyek esetében pedig az előző naptári évben szerzett átlagos napi jövedelem 2%-a. Az összegeket a kényszerítő bírságot kiszabó határozatban megállapított időponttól kezdődően kell kiszámítani.

A kényszerítő bírság az ESMA határozatáról szóló értesítést követő legfeljebb hat hónapos időtartamra szabható ki. Ezen időszak végét követően az ESMA felülvizsgálja az intézkedést.

20c. cikk

(1) Az ESMA nyilvánosságra hoz minden, a 20a. és a 20b. cikk alapján kiszabott pénzbírságot és kényszerítő bírságot, kivéve, ha az ilyen nyilvánosságra hozatal súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacokat, vagy aránytalan károkat okozna az érintett feleknek.

(2) A 20a. és a 20b. cikk alapján kiszabott pénzbírságok és kényszerítő bírságok közigazgatási jellegűek.

(3) Amennyiben az ESMA úgy határoz, hogy nem szab ki pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot, döntéséről és annak indokairól tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot, a Bizottságot és az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságait.

(4) A 20a. és a 20b. cikk alapján kiszabott pénzbírságok és kényszerítő bírságok behajthatóak.

A behajtásra annak a tagállamnak vagy harmadik országnak a hatályos polgári eljárásjogi szabályai vonatkoznak, amelyben arra sor kerül.

(5) A pénzbírságok és kényszerítő bírságok összege az Európai Unió általános költségvetését illeti.”;

a 21. és 21a. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„21. cikk

(1) Amennyiben az ESMA az e rendelet szerinti feladatainak ellátása során olyan tényeket tár fel, amelyek alapján felmerül a 20a. cikk (2) bekezdésében felsorolt egy vagy több jogsértés elkövetésének alapos gyanúja, akkor az ESMA-n belül egy független vizsgálatvezetőt jelöl ki az ügy kivizsgálására. A kijelölt tisztviselő nem vehet részt, és a múltban sem vehetett részt sem közvetlenül, sem közvetetten azon tájékoztató jóváhagyásában, amelyhez a jogsértés kapcsolódik, és feladatait az ESMA felügyelőtanácsától függetlenül látja el.

(2) Az (1) bekezdésben említett vizsgálatvezető a vizsgálat által érintett személyek észrevételeinek figyelembevételével kivizsgálja a feltételezett jogsértéseket, és a megállapításait tartalmazó teljes ügyiratot benyújtja az ESMA felügyelőtanácsának.

(3) A vizsgálatvezető a feladatainak elvégzése érdekében jogosult a 19a. cikknek megfelelően információt kérni, valamint a 19b. és a 19c. cikknek megfelelően vizsgálatokat és helyszíni ellenőrzéseket végezni.

(4) A vizsgálatvezető a feladatainak végzése során hozzáférhet minden olyan dokumentumhoz és információhoz, amelyet az ESMA a felügyeleti tevékenységei során összegyűjtött.

(5) A vizsgálatvezető a vizsgálat befejezésekor, mielőtt benyújtaná a megállapításait tartalmazó ügyiratot az ESMA felügyelőtanácsának, lehetőséget ad a vizsgálat által érintett személyeknek a vizsgálat tárgyával kapcsolatos meghallgatásra. A vizsgálatvezető kizárólag olyan tényekre alapozhatja a megállapításait, amelyekkel kapcsolatban az érintett személyek lehetőséget kaptak arra, hogy megtegyék észrevételeiket.

(6) A vizsgálat által érintett személyek védelemhez való jogát az e cikk alapján lefolytatott vizsgálat során teljes mértékben tiszteletben kell tartani.

(7) A megállapításait tartalmazó ügyirat ESMA felügyelőtanácsának történő benyújtásakor a vizsgálatvezető tájékoztatja a vizsgálat által érintett személyeket. A vizsgálat által érintett személyeknek jogukban áll betekinteni az ügyiratba, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelméhez fűződő jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a harmadik feleket érintő bizalmas információkra.

(8) A vizsgálatvezető megállapításait tartalmazó ügyirat alapján, valamint, amennyiben ezt a vizsgálat által érintett személyek kérik, e személyeknek a 20b. cikk szerinti meghallgatását követően az ESMA határoz arról, hogy a vizsgálat által érintett személyek elkövették-e a 20a. cikk (2) bekezdésében felsorolt egy vagy több jogsértést, és amennyiben igen, a 20. cikknek megfelelően felügyeleti intézkedést hoz.

(9) A vizsgálatvezető nem vesz részt az ESMA felügyelőtanácsának megbeszélésein, és más módon sem avatkozik bele az ESMA felügyelőtanácsának döntéshozatalába.

(10) A Bizottság a 25. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal a hatálybalépést követően]-jéig/-ig a pénzbírságok és a kényszerítő bírságok kiszabásával kapcsolatos jogkör gyakorlására vonatkozó eljárási szabályok meghatározása céljából, beleértve a védelemhez való jogra vonatkozó rendelkezéseket, az átmeneti rendelkezéseket, valamint a pénzbírságok és a kényszerítő bírságok beszedésére vonatkozó rendelkezéseket, továbbá a pénzbírságok és a kényszerítő bírságok kiszabása és behajtása tekintetében az elévülési időre vonatkozó rendelkezéseket is.

(11) Az ESMA az ügyet büntetőeljárás megindítása céljából az érintett nemzeti hatóságok elé terjeszti, amennyiben az e rendelet szerinti feladatainak ellátása során olyan tényeket tár fel, amelyek alapján felmerül a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja. Emellett az ESMA nem szab ki pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot olyan esetekben, amikor azonos vagy lényegében azonos tényállás alapján, a nemzeti jog szerint lefolytatott büntetőeljárás eredményeképpen korábban már jogerős felmentő vagy elmarasztaló ítélet született.

21a. cikk

(1) A 20., 20a. és 20b. cikk szerinti határozat meghozatala előtt az ESMA meghallgatási lehetőséget biztosít az eljárás alá vont személyek számára megállapításai tekintetében. Az ESMA csak olyan megállapításokra alapozhatja a határozatát, amelyekkel kapcsolatban az eljárás alá vont személyeknek lehetőségük volt észrevételt tenni.

Az első albekezdés nem alkalmazandó akkor, ha a pénzügyi rendszer jelentős és várhatóan hamarosan bekövetkező kárának megelőzése érdekében a 20. cikk szerinti sürgős intézkedésre van szükség. Ilyen esetekben az ESMA ideiglenes határozatot fogadhat el, a határozathozatal után pedig a lehető leghamarabb biztosítja a meghallgatási lehetőséget az érintett személyek számára.

(2) Az eljárás alá vont személyek védelemhez való jogát az eljárás során teljes mértékben tiszteletben kell tartani. E személyeknek jogukban áll betekinteni az ESMA ügyiratába, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelméhez fűződő jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a bizalmas információkra és az ESMA belső előkészítő dokumentumaira.

a szöveg a következő 21b., 21c. és 21d. cikkel egészül ki:

„21b. cikk

Az Európai Unió Bírósága korlátlan hatáskörrel rendelkezik az olyan határozatok felülvizsgálatára, amelyekben az ESMA pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot szabott ki. Az Európai Unió Bírósága eltörölheti, csökkentheti vagy felemelheti a kiszabott pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot.

21c. cikk

(1) Az ESMA e rendelettel és a (3) bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal összhangban díjakat számít fel a minősített kockázatitőkealap-kezelőknek. Ezek a díjak teljes mértékben fedezik az ESMA minősített kockázatitőkealap-kezelők és minősített kockázatitőke-alapok nyilvántartásba vételéhez, engedélyezéséhez és felügyeletéhez, valamint ahhoz kapcsolódó szükséges kiadásait, hogy megtérítse a hatáskörrel rendelkező hatóságok részére az e rendelet alapján folytatott tevékenység során – különösen a feladatok 21d. cikkel összhangban történő átruházása következtében – a hatáskörrel rendelkező hatóságoknál esetlegesen felmerült költségeket.

(2) A valamely konkrét minősített kockázatitőkealap-kezelőnek felszámított egyedi díj összege fedezi az ESMA-nál a minősített kockázatitőkealap-kezelő és a minősített kockázatitőke-alap nyilvántartásba vételével és folyamatos felügyeletével kapcsolatos tevékenységei során felmerült összes adminisztratív költséget. A díjnak arányosnak kell lennie az érintett minősített kockázatitőke-alap által kezelt eszközökkel vagy – adott esetben – a minősített kockázatitőke-alap kezelőjének saját forrásaival.

(3) A Bizottság a 25. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal a hatálybalépést követően]-jéig/-ig a díjtípusok és a díjköteles ügyek, a díjak összege és megfizetésük módja meghatározására.

21d. cikk

(1) Amennyiben valamely felügyeleti feladat megfelelő elvégzéséhez szükséges, az ESMA jogosult arra, hogy az 1095/2010/EU rendelet 16. cikke szerint általa kibocsátott iránymutatásokkal összhangban konkrét felügyeleti feladatokat egy tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságára ruházzon. E felügyeleti feladatok közé tartozhat különösen a 19a. cikk szerinti információkérések és a 19b. és 19c. cikk szerinti vizsgálatok és helyszíni ellenőrzések lefolytatásának hatásköre.

Az első albekezdésben foglaltaktól eltérve a 14. és 14a. cikk szerinti nyilvántartásba vétel nem ruházható át.

(2) Az ESMA a feladatok (1) bekezdés alapján történő átruházását megelőzően konzultál az érintett hatáskörrel rendelkező hatósággal az alábbiakról:

a) az átruházandó feladatok köre;

b) a feladatok elvégzésének ütemezése; továbbá

c) a szükséges információknak az ESMA részéről, illetve az ESMA részére történő átadása.

(3) A 21c. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak megfelelően az ESMA megtéríti a hatáskörrel rendelkező hatóságok részére az átruházott feladatok elvégzésével összefüggésben felmerült költségeket.

(4) Az ESMA megfelelő időközönként felülvizsgálja az (1) bekezdés alapján elvégzett átruházást. Az átruházás bármikor visszavonható.

(5) A feladatok átruházása nem érinti az ESMA felelősségét, és nem korlátozza az ESMA-t az átruházott feladat elvégzésében és ellenőrzésében.”;

a 25. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„25. cikk

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2) A Bizottságnak a 8. cikk (3) bekezdésében, a 21. cikk (10) bekezdésében és a 21c. cikk (3) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: a hatálybalépés időpontja]-tól/-től.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 8. cikk (3) bekezdésében, a 21. cikk (10) bekezdésében, valamint a 21c. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.    

(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6) A 8. cikk (3) bekezdése, a 21. cikk (10) bekezdése és a 21c. cikk (3) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő [két hónapon] belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam [két hónap]-pal meghosszabbodik.”;

a 26. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdésben

i. az f) pont helyébe a következő szöveg lép:

az e rendelettel összhangban meghatározott pénzbírságok és kényszerítő bírságok hatékonysága, arányossága és alkalmazása;”;

ii. a szöveg a következő k) ponttal egészül ki:

„k)    az ESMA szerepének, vizsgálati hatásköreinek, a feladatok hatáskörrel rendelkező hatóságokra történő átruházásának, valamint a megtett felügyeleti intézkedések hatékonyságának értékelése.”;

a (2) bekezdés a következő c) ponttal egészül ki:

az n) és o) pont tekintetében [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 84 hónappal a hatálybalépést követően]-jéig/-ig kell elvégezni.”;

a szöveg a következő 27 a. cikkel egészül ki:

„27a. cikk

(1)     [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 36 hónappal a hatálybalépést követően]-jén/-án/-én megszűnik a minősített kockázatitőke-alapokhoz kapcsolódó felügyeleti és végrehajtási tevékenységgel kapcsolatos minden olyan hatáskör és feladat, amelyet a hatáskörrel rendelkező hatóságokra ruháztak. E hatáskörök és feladatok ugyanebben az időpontban az ESMA-ra szállnak át.

(2) A minősített kockázatitőke-alapokhoz kapcsolódó felügyeleti és végrehajtási tevékenységgel – és ezen belül a folyamatban lévő vizsgálatokkal és végrehajtási intézkedésekkel is – kapcsolatos iratokat és munkadokumentumokat vagy azok hitelesített másolatait az ESMA az (1) bekezdésben említett időponttól átveszi.

Azokat a nyilvántartásba vétel iránti kérelmeket azonban, amelyeket a hatáskörrel rendelkező hatóságok [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 30 hónappal a hatálybalépést követően] előtt kézhez vettek, nem továbbítják az ESMA-nak, és a nyilvántartásba vételről vagy a nyilvántartásba vétel elutasításáról szóló határozatot a megfelelő hatóság hozza meg.

(3) Az (1) bekezdésben említett hatáskörrel rendelkező hatóságok biztosítják, hogy a meglévő nyilvántartások és munkaanyagok vagy azok hitelesített másolatai minél előbb, de mindenképpen átkerüljenek az ESMA-hoz a minősített kockázatitőke-alapoktól. Az említett hatáskörrel rendelkező hatóságok emellett minden szükséges segítséget és tanácsot megadnak az ESMA-nak annak érdekében, hogy megkönnyítsék a minősített kockázatitőke-alapokhoz kapcsolódó felügyeleti és végrehajtási tevékenységek hatékony és eredményes átadását és ESMA általi megkezdését.

(4) Az ESMA az (1) bekezdésben említett hatáskörrel rendelkező hatóságok jogutódjaként lép fel minden olyan közigazgatási vagy bírósági eljárásban, amely az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekkel kapcsolatos felügyeleti és végrehajtási tevékenységek említett hatóságok általi gyakorlásából ered.

(5) Bármely minősített kockázatitőkealap-kezelőnek vagy minősített kockázatitőke-alapnak az (1) bekezdésben említett hatáskörrel rendelkező hatóság általi nyilvántartásba vétele érvényben marad a hatáskörök ESMA-ra való átruházása után is.”.

5. cikk

Az európai szociális vállalkozási alapokról szóló 346/2013/EU rendelet módosítása

A 346/2013/EU rendelet a következőképpen módosul:

1.a 2. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdésben a c) pontot el kell hagyni;

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2)    E rendelet 3–6. cikke, 10. és 13. cikke, 14. cikke (1) bekezdésének d), e) és f) pontja, 15a–20. cikke, 20a–20c. cikke, 21. cikke, 21a–21c. cikke, 22. cikke, 22a–22d. cikke és 26. cikke kollektív befektetési vállalkozásoknak azon, a 2011/61/EU irányelv 6. cikke alapján engedélyezett kezelőire alkalmazandó, amelyek minősített szociális vállalkozási alapok portfólióit kezelik, és az említett alapok Unióban történő forgalmazása során az »ESZVA« megnevezést kívánják használni.”;

a 3. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

az m) pont helyébe a következő szöveg lép:

„m)    »hatáskörrel rendelkező hatóság«: a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének f) és h) pontjában említett hatáskörrel rendelkező hatóságok;”;

az n) pontot el kell hagyni;

a 7. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„Az ESMA az annak értékelésére használt kritériumokat meghatározó szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, hogy a minősített szociális vállalkozási alapkezelők teljesítik-e az első bekezdés a)–g) pontja szerinti kötelezettségeiket, biztosítva a 2011/61/EU irányelv 12. cikkének (1) bekezdésével való összhangot.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az ESMA [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal a hatálybalépést követően]-jéig/-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

a 8. cikk a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3)    A Bizottság – a 26. cikkel összhangban – felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek meghatározzák a (2) bekezdésben említett feladatátruházás követelményeit, biztosítva a funkciók átruházására alkalmazandó, a 2011/61/EU irányelv 20. cikkében meghatározott követelményekkel való összhangot.”;

a 11. cikk a következőképpen módosul:

a (3) bekezdés második és utolsó mondatában az „a letelepedésük szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága” szöveg helyébe az „az ESMA” szöveg lép;

az (5) bekezdésben az „a letelepedésük szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága” szöveg helyébe az „az ESMA” szöveg lép;

a szöveg a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„(7)    Az ESMA a minősített szociális vállalkozási alapok megfelelő kezeléséhez szükséges, az (1) bekezdésben említett kielégítő emberi és technikai erőforrásokat meghatározó szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az ESMA [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal a hatálybalépést követően]-jéig/-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

a 12. cikk a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:

„(3)    Az ESMA az (1) bekezdésben említett, az eszközök értékelésére vonatkozó szabályokat és eljárásokat meghatározó szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, biztosítva az eszközök értékelésére alkalmazandó, a 2011/61/EU irányelv 19. cikkében meghatározott követelményekkel való összhangot.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az ESMA [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal a hatálybalépést követően]-jéig/-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

a 13. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés első albekezdésének első mondatában az „a letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságához” szöveg helyébe az „az ESMA-hoz” szöveg lép;

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4)    Az ESMA az e cikk alapján gyűjtött információkat – kérésre – kellő időben a hatáskörrel rendelkező hatóságok rendelkezésére bocsátja.”;

a 15. cikk a következőképpen módosul:

a (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.    a bevezető szövegrészben az „a letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságát” szöveg helyébe az „az ESMA-t” szöveg lép;

ii.    a szöveg a következő -a) ponttal egészül ki:

„-a)az a tagállam, amelyben a minősített szociális vállalkozási alap kezelőjének létesítő okirat szerinti székhelye van;”;

iii.    a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b)    azoknak a minősített szociális vállalkozási alapoknak a megnevezése és letelepedési helye, amelyek befektetési jegyeit vagy részvényeit forgalmazni kívánják, valamint az alapok befektetési stratégiája;”;

   a (2) bekezdés bevezető szövegrészében az „A letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága” szöveg helyébe az „Az ESMA” szöveg lép;

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4)    Az ESMA legkésőbb az (1) bekezdésben említett valamennyi információ benyújtását követő két hónappal tájékoztatja az alábbiak mindegyikét arról, hogy megtörtént-e az (1) bekezdésben említett kezelő valamely minősített szociális vállalkozási alap kezelőjeként való nyilvántartásba vétele:

a)    az (1) bekezdésben említett kezelő;

b)    az (1) bekezdés -a) pontjában említett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai;

c)    az (1) bekezdés d) pontjában említett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai.”;

   a (6) bekezdés a következőképpen módosul:

i.    az első albekezdésben az „a letelepedésük szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságát” szöveg helyébe az „az ESMA-t” szöveg lép;

ii.    a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Ha az ESMA kifogást emel az első albekezdésben említett változásokkal szemben, az e változásokról szóló értesítéstől számított két hónapon belül tájékoztatja a minősített szociális vállalkozási alap kezelőjét, és közli a kifogás indokait. Az első albekezdésben említett változások csak akkor hajthatók végre, ha az ESMA az említett időszakon belül nem emel kifogást e változásokkal szemben.”;

a (7) és (8) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(7)    Az ESMA a (2) bekezdés a) pontjában említett elfogadható jó hírnév és elégséges szakmai tapasztalat értékelésére szolgáló kritériumokat meghatározó szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az ESMA [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-jéig/-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap e rendelet kiegészítésére az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadása révén.

(8)    Az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdésben említett információk – beleértve a (2) bekezdés a) pontja alkalmazásában benyújtandó információkat is – benyújtására szolgáló formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások meghatározása céljából.

Az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket az ESMA [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-jéig/-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés első albekezdésében említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

a 15a. cikk a következőképpen módosul:

a (2) bekezdés bevezető szövegrészében az „a minősített szociális vállalkozási alap vonatkozásában hatáskörrel rendelkező hatósághoz” szöveg helyébe az „az ESMA-hoz” szöveg lép;

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)    Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartásba vétel iránti kérelem értékelése céljából az ESMA annak megválaszolását kéri a kérelmet benyújtó kezelő vonatkozásában hatáskörrel rendelkező hatóságtól, hogy az említett kezelőnek a kollektív befektetési vállalkozások kezelésére szóló engedélye kiterjed-e a minősített szociális vállalkozási alapra, valamint hogy teljesülnek-e a 15. cikk (2) bekezdésének a) pontjában megállapított feltételek.

Az ESMA felvilágosítást és tájékoztatást kérhet az első albekezdés alapján rendelkezésre bocsátott dokumentációval és információval kapcsolatban.

A kezelő vonatkozásában hatáskörrel rendelkező hatóság az ESMA első vagy második albekezdés szerinti megkeresésére annak kézhezvételétől számított egy hónapon belül válaszol.”;

az (5) bekezdésben az „a minősített szociális vállalkozási alap vonatkozásában hatáskörrel rendelkező hatóságnak” szöveg helyébe az „az ESMA-nak” szöveg lép;

a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6)    Az ESMA legkésőbb a (2) bekezdésben említett dokumentációnak a minősített szociális vállalkozási alapkezelők általi teljes körű benyújtását követő két hónappal tájékoztatja az alábbiak mindegyikét arról, hogy megtörtént-e az említett alap minősített szociális vállalkozási alapként való nyilvántartásba vétele:

a)az (1) bekezdésben említett kezelő;

b)a 15. cikk (1) bekezdésének -a) pontjában említett tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai;

c)a 15. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai;

d)a 15a. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai.”;

a (8) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(8) Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a (2) bekezdés értelmében benyújtandó információk pontosítása céljából.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az ESMA [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-jéig/-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap e rendelet kiegészítésére az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadása révén.”;

   a (9) és a (10) bekezdést el kell hagyni;

a 15b. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„15b. cikk

Az ESMA a 15. cikkben említett alapkezelő vagy a 15a. cikkben említett alap nyilvántartásba vételét elutasító határozatról értesíti a hivatkozott cikkekben említett kezelőket.”;

a szöveg a következő 15c. cikkel egészül ki:

„15c. cikk

(1)    Az ESMA a 21. cikk sérelme nélkül törli az ESZVA-t a nyilvántartásból, ha az adott ESZVA kezelője teljesíti az alábbi feltételek bármelyikét:

a)    az alapkezelő kifejezetten lemondott az engedélyről, vagy az engedély megadását követő hat hónapon belül nem élt az engedéllyel;

b)    az alapkezelő hamis nyilatkozatok tételével vagy bármely egyéb szabálytalan módon szerezte meg az engedélyt;

c)    az ESZVA már nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek mellett engedélyezésére sor került.

(2)    Az engedély visszavonása az egész Unióban azonnal hatályos.”;

a 16. cikkben az „a letelepedés szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságát” szöveg helyébe az „az ESMA-t” szöveg lép;

a 17. cikk a következőképpen módosul:

a (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)    Az ESMA haladéktalanul értesíti a 15. cikk (4) bekezdésében és a 15a. cikk (6) bekezdésében említett hatáskörrel rendelkező hatóságokat a minősített szociális vállalkozási alap kezelőjének nyilvántartásba vételéről vagy a nyilvántartásból történő törléséről, valamely minősített szociális vállalkozási alap nyilvántartáshoz történő hozzáadásáról vagy a nyilvántartásból történő törléséről és az azon tagállamok jegyzékéhez történő hozzáadásról vagy arról való törlésről, amelyben a minősített szociális vállalkozási alap kezelője minősített szociális vállalkozási alapokat kíván forgalmazni.”;

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)    E cikk egységes alkalmazásának biztosítása érdekében az ESMA az e cikk szerinti értesítés formáját meghatározó végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki.

Az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket az ESMA [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-jéig/-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az e cikk (3) bekezdésében említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkében meghatározott eljárás keretében történő elfogadására.”;

a (4) és a (5) bekezdést el kell hagyni;

a 17a. cikket el kell hagyni;

a 19. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„19. cikk

(1)    Az ESMA folyamatosan biztosítja e rendelet alkalmazását.

(2)    A 2. cikk (1) bekezdésében említett kezelők esetében az ESMA felügyeli az e rendeletben meghatározott követelményeknek való megfelelést.

(3)    A 2. cikk (2) bekezdésében említett kezelők esetében az ESMA felügyeli a 2. cikk (2) bekezdésében felsorolt rendelkezésekben meghatározott szabályoknak és a 2011/61/EU irányelv minősített szociális vállalkozási alapra vonatkozó követelményeinek való megfelelést.

Az ESMA felelős annak felügyeletéért, hogy a minősített szociális vállalkozási alap megfelel-e az alapszabályában és létesítő okiratában foglalt kötelezettségeknek.

(4)    Az ESMA-nak az e rendeletben rá ruházott feladatok elvégzése és a magas színvonalú felügyelet biztosítása céljából alkalmaznia kell a teljes vonatkozó uniós joganyagot, és amennyiben a vonatkozó uniós joganyag irányelvekből áll, az ezeket az irányelvet átültető nemzeti jogszabályokat.

(5)    A hatáskörrel rendelkező hatóságok ellenőrzik, hogy az illetékességi területükön létrehozott vagy forgalmazott kollektív befektetési vállalkozások ne használják az »ESZVA« megnevezést, illetve ne utaljanak arra, hogy ESZVA-k, amennyiben nincsenek nyilvántartásba véve e rendelettel összhangban.

Ha a hatáskörrel rendelkező hatóság véleménye szerint egy kollektív befektetési vállalkozás anélkül használja az »ESZVA« megnevezést, illetve anélkül utal arra, hogy ESZVA, hogy nyilvántartásba lenne véve e rendelettel összhangban, erről azonnal tájékoztatja az ESMA-t.”;

a 20. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„20. cikk

A 20a–20c. cikk által az ESMA-ra vagy az ESMA valamely tisztviselőjére vagy az ESMA által felhatalmazott valamely személyre ruházott hatáskörök nem használhatók fel olyan információk vagy dokumentumok kiszolgáltatásának az előírására, amelyekre titoktartási kötelezettség vonatkozik.”;

a szöveg a következő 20a., 20b. és 20c. cikkel egészül ki:

„20a. cikk

(1) Az ESMA egyszerű kérés vagy határozat útján kérheti az alábbi személyektől, hogy bocsássanak rendelkezésre az e rendelet szerinti feladatainak ellátását számára lehetővé tevő minden szükséges információt:

a) minősített szociális vállalkozási alapkezelők;

b) a minősített szociális vállalkozási alapok kezelésében szerepet vállaló személyek;

c) olyan harmadik felek, akikre egy minősített szociális vállalkozási alapkezelő feladatokat ruházott át;

d) olyan személyek, akik más módon, szorosan és nagymértékben kapcsolódnak vagy kötődnek a minősített szociális vállalkozási alapok kezeléséhez.

(2) Az (1) bekezdés szerinti egyszerű információkérés:

a) a kérés jogalapjaként e cikket jelöli meg;

b) meghatározza a kérés célját;

c) részletesen meghatározza a kért információt;

d) meghatározza az információnyújtás határidejét;

e) rögzíti, hogy az információszolgáltatásra kért személy nem köteles megadni az információt, viszont amennyiben önkéntesen válaszol a kérésre, a nyújtott információ nem lehet a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető;

f) feltünteti a 21a. cikkel összhangban abban az esetben kiszabandó pénzbírság összegét, ha a nyújtott információ nem felel meg a valóságnak, vagy félrevezető.

(3) Az (1) bekezdés szerinti, határozat útján történő információkérés esetén az ESMA:

a) a kérés jogalapjaként e cikket jelöli meg;

b) meghatározza a kérés célját;

c) részletesen meghatározza a kért információt;

d) meghatározza az információnyújtás határidejét;

e) feltünteti a 21b. cikkben arra az esetre előírt kényszerítő bírságot, ha a nyújtott információ hiányos;

f) felhívja a figyelmet a 21a. cikkben arra az esetre előírt pénzbírságra, ha a kérdésre adott válasz nem felel meg a valóságnak, vagy félrevezető;

g) felhívja a figyelmet arra, hogy az 1095/2010/EU rendelet 60. és 61. cikke értelmében a határozat ellen fellebbezni lehet az ESMA fellebbviteli tanácsa előtt, és a határozat felülvizsgáltatható az Európai Unió Bíróságával.

(4) A kért információkat az (1) bekezdésben említett személyek vagy képviselőik, jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek esetében pedig a törvény vagy az alapszabályuk által képviseletükre felhatalmazott személyek szolgáltatják. A megfelelően meghatalmazott ügyvédek szintén jogosultak az ügyfelük nevében az információk benyújtására. Utóbbiak teljes felelősséggel tartoznak, ha a szolgáltatott információ hiányos, a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető.

(5) Az ESMA haladéktalanul megküldi az egyszerű kérés vagy a határozat másolatát azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának, amelynek területén az (1) bekezdésben említett, az információkérés által érintett személyek tartózkodási hellyel rendelkeznek vagy letelepedettek.

20b. cikk

(1) Az ESMA a 20a. cikk (1) bekezdésében említett személyekre irányuló minden olyan vizsgálatot elvégezhet, amely az e rendeletből fakadó feladatai ellátásához szükséges. E célból az ESMA által felhatalmazott tisztviselők és más személyek jogosultak az alábbiakra:

a) a feladatainak végrehajtása szempontjából lényeges nyilvántartások, adatok, eljárások és egyéb anyagok megvizsgálása, az adathordozótól függetlenül;

b) az ilyen nyilvántartásokból, adatokból, eljárásokból és egyéb anyagokból hiteles másolatok vagy kivonatok készítése vagy bekérése;

c) a 20a. cikk (1) bekezdésében említett bármely személynek, képviselőjének vagy személyzete tagjainak berendelése, és szóbeli vagy írásbeli magyarázat kérése az ellenőrzés tárgyával és céljával összefüggő tényekkel és dokumentumokkal kapcsolatban, valamint a válaszok rögzítése;

d) bármely olyan egyéb, természetes vagy jogi személy kikérdezése, aki ezt vállalja, valamely vizsgálat tárgyával kapcsolatos információgyűjtés céljából;

e) a telefon- és adatforgalmi nyilvántartások kikérése.

(2) Az (1) bekezdésben említett vizsgálatok céljából az ESMA által felhatalmazott tisztviselők és más személyek hatáskörüket a vizsgálat tárgyát és célját feltüntető írásbeli felhatalmazás alapján gyakorolják. A felhatalmazásban fel kell tüntetni továbbá a 21b. cikk értelmében abban az esetben kiszabandó kényszerítő bírságot is, ha a kért nyilvántartásokat, adatokat, eljárásokat vagy egyéb anyagokat nem vagy hiányosan nyújtják be, vagy ha a 20a. cikk (1) bekezdésében említett személyek a feltett kérdésekre nem, vagy hiányosan válaszolnak, valamint a 21. cikk értelmében abban az esetben kiszabandó pénzbírságot, ha a 20a. cikk (1) bekezdésében említett személyek a feltett kérdésekre a valóságnak nem megfelelően, vagy félrevezető módon válaszolnak.

(3) A 20a. cikk (1) bekezdésében említett személyek kötelesek alávetni magukat az ESMA határozata alapján elrendelt vizsgálatoknak. A határozatban fel kell tüntetni a vizsgálat tárgyát és célját, a 21b. cikkben előírt kényszerítő bírságokat, az 1095/2010/EU rendelet értelmében igénybe vehető jogorvoslati lehetőségeket, valamint azon jogot, hogy a határozat az Európai Unió Bíróságával felülvizsgáltatható.

(4) Az ESMA az (1) bekezdésben említett vizsgálat előtt kellő időben értesítést küld a vizsgálatról és a felhatalmazott személyek kilétéről azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának, amelynek a területén a vizsgálatra sor kerül. Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság tisztviselői az ESMA kérésére segítik a felhatalmazott személyeket feladataik elvégzésében. Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság tisztviselői kérésre szintén jelen lehetnek a vizsgálaton.

(5) Amennyiben az (1) bekezdés e) pontjában említett telefon- és adatforgalmi nyilvántartások kikéréséhez az alkalmazandó nemzeti jogszabályok szerint valamely nemzeti igazságügyi hatóság engedélyére van szükség, ezt az engedélyt kérelmezik. Ez az engedély elővigyázatossági intézkedésként is kérelmezhető.

(6) Ha valamely nemzeti igazságügyi hatósághoz az (1) bekezdés e) pontjában említett telefon- és adatforgalmi nyilvántartások kikérésének engedélyezése iránti kérelem érkezik, e hatóság ellenőrzi, hogy:

a)    az ESMA (3) bekezdésben említett határozata hiteles-e;

b)    a megteendő intézkedések arányosak-e, és nem önkényesek vagy túlzottak-e.

A b) pont alkalmazásában a nemzeti igazságügyi hatóság részletes magyarázatot kérhet az ESMA-tól, különösen azon okokra vonatkozóan, amelyek alapján az ESMA e rendelet megsértését feltételezi, a feltételezett jogsértés súlyosságára, továbbá arra, hogy azon személy, akivel szemben a kényszerítő intézkedéseket hozták, milyen módon érintett az ügyben. A nemzeti igazságügyi hatóság azonban nem vizsgálhatja felül a vizsgálat szükségességét, és nem követelheti meg, hogy bocsássák rendelkezésére az ESMA irataiban foglalt adatokat. Az ESMA határozatának jogszerűségét kizárólag az Európai Unió Bírósága vizsgálhatja felül az 1095/2010/EU rendelet 61. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően.

20c. cikk

(1) Az ESMA az e rendelet szerinti feladatai elvégzéséhez szükséges minden helyszíni ellenőrzést elvégezhet a 20a. cikk (1) bekezdésében említett személyek üzlethelyiségeiben.

(2) Az ESMA által helyszíni ellenőrzésre felhatalmazott tisztviselők és más személyek az ESMA vizsgálati határozatával érintett személyek bármely üzlethelyiségébe beléphetnek, és rendelkeznek a 20b. cikk (1) bekezdése szerinti összes hatáskörrel. Jogukban áll továbbá az ellenőrzés idejére és az ahhoz szükséges mértékben zár alá venni bármely üzlethelyiséget, üzleti könyvet vagy nyilvántartást.

(3) Az ESMA a helyszíni ellenőrzés előtt kellő időben értesítést küld a vizsgálatról azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának, amelynek a területén az ellenőrzésre sor kerül. Amennyiben az ellenőrzés megfelelő lebonyolítása és eredményessége ezt megköveteli, az ESMA– az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság tájékoztatása után – előzetes értesítés nélkül is elvégezheti a helyszíni ellenőrzést. Az e cikk szerinti ellenőrzéseket el kell végezni, amennyiben az érintett hatóság megerősítette, hogy nem emel kifogást azokkal szemben.

(4) Az ESMA által helyszíni ellenőrzésre felhatalmazott tisztviselők és más személyek hatáskörüket az ellenőrzés tárgyát és célját feltüntető írásbeli felhatalmazás felmutatásával gyakorolják, amelyben fel kell tüntetni a 21b. cikkben arra az esetre előírt kényszerítő bírságokat, ha az érintett személyek nem vetik alá magukat az ellenőrzésnek.

(5) A 20a. cikk (1) bekezdésében említett személyek kötelesek alávetni magukat az ESMA határozatával elrendelt helyszíni ellenőrzéseknek. A határozatban fel kell tüntetni az ellenőrzés tárgyát és célját, meg kell határozni az ellenőrzés megkezdésének időpontját, valamint utalni kell a 21b. cikkben előírt kényszerítő bírságra, az 1095/2010/EU rendelet értelmében igénybe vehető jogorvoslati lehetőségekre és azon jogra, hogy a határozat az Európai Unió Bírósága által felülvizsgálható.

(6) Azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának tisztviselői vagy az általa felhatalmazott vagy kijelölt más személyek, amelynek területén a helyszíni ellenőrzésre sor kerül, az ESMA kérésére aktívan segítik az ESMA által felhatalmazott tisztviselőket és más személyeket. Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság tisztviselői kérésre szintén jelen lehetnek a helyszíni ellenőrzésen.

(7) Az ESMA arra is felkérheti a hatáskörrel rendelkező hatóságokat, hogy végezzenek el a nevében az e cikkben és a 20b. cikk (1) bekezdésében meghatározott egyes vizsgálati feladatokat és helyszíni ellenőrzéseket. A hatáskörrel rendelkező hatóságok e célból az ESMA-éval azonos – az e cikkben és a 20b. cikk (1) bekezdésében meghatározott – hatáskörrel rendelkeznek.

(8) Amennyiben az ESMA által felhatalmazott tisztviselők és más kísérő személyek megállapítják, hogy valamely személy akadályozza az e cikk szerint elrendelt vizsgálatot, úgy az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága – szükség esetén a rendőrség vagy azzal egyenértékű jogkörrel rendelkező hatóság bevonásával – megadja a szükséges segítséget ahhoz, hogy a helyszíni ellenőrzést elvégezhessék.

(9) Amennyiben az (1) bekezdésben előírt helyszíni ellenőrzéshez vagy a (7) bekezdésben előírt segítségnyújtáshoz az alkalmazandó nemzeti jogszabályok szerint valamely nemzeti igazságügyi hatóság engedélyére van szükség, ezt az engedélyt kérelmezik. Ez az engedély elővigyázatossági intézkedésként is kérelmezhető.

(10) Ha valamely nemzeti igazságügyi hatósághoz az (1) bekezdésben előírt helyszíni ellenőrzés vagy a (7) bekezdésben előírt segítségnyújtás engedélyezése iránti kérelem érkezik, e hatóság ellenőrzi, hogy:

a)    az ESMA (4) bekezdésben említett határozata hiteles-e;

b)    a megteendő intézkedések arányosak-e, és nem önkényesek vagy túlzottak-e.

(11) A b) pont alkalmazásában a nemzeti igazságügyi hatóság részletes magyarázatot kérhet az ESMA-tól, különösen azon okokra vonatkozóan, amelyek alapján az ESMA e rendelet megsértését feltételezi, a feltételezett jogsértés súlyosságára, továbbá arra, hogy azon személy, akivel szemben a kényszerítő intézkedéseket hozták, milyen módon érintett az ügyben. A nemzeti igazságügyi hatóság azonban nem vizsgálhatja felül a vizsgálat szükségességét, és nem követelheti meg, hogy bocsássák rendelkezésére az ESMA irataiban foglalt adatokat. Az ESMA határozatának jogszerűségét kizárólag az Európai Unió Bírósága vizsgálhatja felül az 1095/2010/EU rendelet 61. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően.”;

a 21. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„21. cikk

(1) Amennyiben a 22. cikk (5) bekezdésével összhangban az ESMA megállapítja, hogy egy személy elkövette a 21a. cikk (2) bekezdésében felsorolt valamely jogsértést, az alábbi egy vagy több intézkedést hozza:

a) törli a nyilvántartásból a minősített szociális vállalkozási alapkezelőt vagy a minősített szociális vállalkozási alapot;

b) a személyt a jogsértés megszüntetésére kötelező határozatot fogad el;

c) pénzbírságot kiszabó határozatot fogad el;

d) hirdetményt ad ki.

(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedések meghozatalakor az ESMA figyelembe veszi a jogsértés természetét és súlyosságát, tekintettel a következő kritériumokra:

a) a jogsértés időtartama és gyakorisága;

b) a jogsértés okozott-e vagy elősegített-e pénzügyi bűncselekményt, illetve tulajdonítható-e egyéb módon ilyen bűncselekmény a jogsértésnek;

c) a jogsértést szándékosan vagy gondatlanságból követték-e el;

d) a jogsértésért felelős személy felelősségének mértéke;

e) a jogsértésért felelős személynek a felelős jogi személy teljes árbevételében vagy a felelős természetes személy éves jövedelmében és nettó vagyonában kifejezett pénzügyi ereje;

f) a jogsértés lakossági befektetők érdekeire gyakorolt hatása;

g) a jogsértésért felelős személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség nagysága, vagy harmadik feleknek a jogsértésből származó vesztesége, amennyiben ezek meghatározhatók;

h) a jogsértésért felelős személy ESMA-val való együttműködésének mértéke, amely nem érinti az adott személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség visszaszolgáltatásának kötelezettségét;

i) a jogsértésért felelős személy által elkövetett korábbi jogsértések;

j) a jogsértésért felelős személy által a jogsértés után, a jogsértés megismétlődésének megelőzése érdekében hozott intézkedések.

(3) Az ESMA indokolatlan késedelem nélkül értesíti a jogsértésért felelős személyt az (1) bekezdés alapján hozott intézkedésekről, és közli azokat a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaival és a Bizottsággal. Az intézkedés elfogadásának időpontjától számított 10 munkanapon belül közzéteszi azt a honlapján.

(4) Az első albekezdésben említett közzététel tartalmazza a következőket:

a)    a jogsértésért felelős személy azon jogának megerősítése, hogy jogorvoslattal élhet a határozat ellen;

b)    adott esetben a jogorvoslati kérelem benyújtásának megerősítése és annak közlése, hogy a jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya;

c)    annak közlése, hogy az ESMA fellebbviteli tanácsa az 1095/2010/EU rendelet 60. cikkének (3) bekezdésével összhangban felfüggesztheti a vitatott határozat alkalmazását.”;

a szöveg a következő 21a., 21b. és 21c. cikkel egészül ki:

„21a. cikk

(1) Amennyiben a 22. cikk (8) bekezdésével összhangban az ESMA megállapítja, hogy valamely személy – szándékosan vagy gondatlanságból – elkövetett a (2) bekezdésben felsorolt egy vagy több jogsértést, e cikk (3) bekezdésének megfelelően pénzbírságot kiszabó határozatot fogad el.

A jogsértés akkor minősül szándékos jogsértésnek, ha az ESMA olyan objektív tényezőket talál, amelyek bizonyítják, hogy egy személy kifejezetten a jogsértés elkövetésének szándékával járt el.

(3) Az (1) bekezdésben említett jogsértések listája a következő:

a)    a portfólió-összetételre vonatkozó követelményeknek való meg nem felelés, és ezzel az 5. cikk megsértése;

b)    a 6. cikket megsértve a minősített szociális vállalkozási alapnak nem elfogadható befektetők részére történő forgalmazása;

c)    az »ESZVA« megnevezésnek a 15. cikkel összhangban történő nyilvántartásba vétel vagy egy kollektív befektetési vállalkozásnak a 15a. cikkel összhangban történő nyilvántartásba vétele nélküli használata;

d)    az »ESZVA« megnevezés olyan alapok forgalmazásához történő használata, amelyeket nem e rendelet 3. cikke (1) bekezdése b) pontjának iii. alpontjával összhangban hoztak létre;

e)    a 15. vagy 15a. cikket megsértve hamis nyilatkozatok alapján vagy bármely egyéb szabálytalan módon történő nyilvántartásba vétel;

f)    az üzleti tevékenység során a 7. cikk első bekezdésének a) pontját megsértve nem jóhiszeműen, tisztességesen, kellő szaktudással, gondossággal és figyelemmel való eljárás;

g)    a 7. cikk első bekezdésének b) pontját megsértve megfelelő szabályozási elvek és eljárások jogellenes gyakorlatok megakadályozására történő alkalmazásának elmulasztása;

h)    ismételt meg nem felelés a 13. cikk éves beszámolóra vonatkozó követelményeinek;

i)    ismételt meg nem felelés a 14. cikk szerinti, a befektetők tájékoztatására vonatkozó kötelezettségnek.

(3) Az (1) bekezdésben említett pénzbírság összege legalább 500 000 EUR, de legfeljebb 5 millió EUR a (2) bekezdés a)–i) pontjában említett jogsértések esetében.

(4) A pénzbírság (3) bekezdés szerinti összegének meghatározása során az ESMA figyelembe veszi a 21. cikk (2) bekezdésében meghatározott kritériumokat.

(5) A (3) bekezdés ellenére, ha egy személy közvetlenül vagy közvetve pénzügyi előnyhöz jutott a jogsértés révén, akkor a pénzbírság minimális összege ez az előny.

(6) Amennyiben valamely személy által elkövetett cselekmények, illetve mulasztások a (2) bekezdésben felsorolt több jogsértésnek minősülnek, csak egy jogsértés után kell kiszabni bírságot, mégpedig a (4) bekezdéssel összhangban kiszámított pénzbírságok közül a magasabbat.

21b. cikk

(1) Az ESMA határozatban kényszerítő bírságot szab ki annak érdekében, hogy kötelezzen:

a) valamely személyt a jogsértés megszüntetésére, összhangban a 21. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján hozott határozattal;

b) a 20a. cikk (1) bekezdésében említett valamely személyt:

i.a 20a. cikk szerinti határozatban kért információk hiánytalan szolgáltatására;

ii.arra, hogy vesse alá magát vizsgálatnak és különösen, hogy hiánytalanul adja át az előírt nyilvántartásokat, adatokat, eljárásokat vagy egyéb anyagokat, illetve pótolja és helyesbítse a 20b. cikk szerinti határozattal elrendelt vizsgálat keretében benyújtott egyéb információkat;

iii.arra, hogy vesse alá magát a 20c. cikk szerinti határozattal elrendelt helyszíni ellenőrzésnek.

(2) A kényszerítő bírságnak hatékonynak és arányosnak kell lennie. A kényszerítő bírságot a késedelem minden egyes napja után ki kell szabni.

(3) A (2) bekezdés ellenére, a kényszerítő bírság összege az előző üzleti év átlagos napi árbevételének 3%-a, természetes személyek esetében pedig az előző naptári évben szerzett átlagos napi jövedelem 2%-a. Az összegeket a kényszerítő bírságot kiszabó határozatban megállapított időponttól kezdődően kell kiszámítani.

A kényszerítő bírság az ESMA határozatáról szóló értesítést követő legfeljebb hat hónapos időtartamra szabható ki. Ezen időszak végét követően az ESMA felülvizsgálja az intézkedést.

21c. cikk

(1) Az ESMA nyilvánosságra hoz minden, a 21a. és a 21b. cikk alapján kiszabott pénzbírságot és kényszerítő bírságot, kivéve, ha az ilyen nyilvánosságra hozatal súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacokat, vagy aránytalan károkat okozna az érintett feleknek.

(2) A 21a. és a 21b. cikk alapján kiszabott pénzbírságok és kényszerítő bírságok közigazgatási jellegűek.

(3) Amennyiben az ESMA úgy határoz, hogy nem szab ki pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot, döntéséről és annak indokairól tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot, a Bizottságot és az érintett tagállam illetékes hatóságait.

(4) A 21a. és a 21b. cikk alapján kiszabott pénzbírságok és kényszerítő bírságok behajthatóak.

A behajtásra annak a tagállamnak vagy harmadik országnak a hatályos polgári eljárásjogi szabályai vonatkoznak, amelyben arra sor kerül.

(5) A pénzbírságok és kényszerítő bírságok összege az Európai Unió általános költségvetését illeti.”;

a 22. és 22a. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„22. cikk

(1) Amennyiben az ESMA az e rendelet szerinti feladatainak ellátása során olyan tényeket tár fel, amelyek alapján felmerül a 21a. cikk (2) bekezdésében felsorolt egy vagy több jogsértés elkövetésének alapos gyanúja, akkor az ESMA-n belül egy független vizsgálatvezetőt jelöl ki az ügy kivizsgálására. A kijelölt tisztviselő nem vehet részt, és a múltban sem vehetett részt sem közvetlenül, sem közvetetten azon tájékoztató jóváhagyásában, amelyhez a jogsértés kapcsolódik, és feladatait az ESMA felügyelőtanácsától függetlenül látja el.

(2) Az (1) bekezdésben említett vizsgálatvezető a vizsgálat által érintett személyek észrevételeinek figyelembevételével kivizsgálja a feltételezett jogsértéseket, és a megállapításait tartalmazó teljes ügyiratot benyújtja az ESMA felügyelőtanácsának.

(3) A vizsgálatvezető a feladatainak elvégzése érdekében jogosult a 20a. cikknek megfelelően információt kérni, valamint a 20b. és a 20c. cikknek megfelelően vizsgálatokat és helyszíni ellenőrzéseket végezni.

(4) A vizsgálatvezető a feladatainak végzése során hozzáférhet minden olyan dokumentumhoz és információhoz, amelyet az ESMA a felügyeleti tevékenységei során összegyűjtött.

(5) A vizsgálatvezető a vizsgálat befejezésekor, mielőtt benyújtaná a megállapításait tartalmazó ügyiratot az ESMA felügyelőtanácsának, lehetőséget ad a vizsgálat által érintett személyeknek a vizsgálat tárgyával kapcsolatos meghallgatásra. A vizsgálatvezető kizárólag olyan tényekre alapozhatja a megállapításait, amelyekkel kapcsolatban az érintett személyek lehetőséget kaptak arra, hogy megtegyék észrevételeiket.

(6) A vizsgálat által érintett személyek védelemhez való jogát az e cikk alapján lefolytatott vizsgálat során teljes mértékben tiszteletben kell tartani.

(7) A megállapításait tartalmazó ügyirat ESMA felügyelőtanácsának történő benyújtásakor a vizsgálatvezető tájékoztatja a vizsgálat által érintett személyeket. A vizsgálat által érintett személyeknek jogukban áll betekinteni az ügyiratba, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelméhez fűződő jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a harmadik feleket érintő bizalmas információkra.

(8) A vizsgálatvezető megállapításait tartalmazó ügyirat alapján, valamint, amennyiben ezt a vizsgálat által érintett személyek kérik, e személyeknek a 21b. cikk szerinti meghallgatását követően az ESMA határoz arról, hogy a vizsgálat által érintett személyek elkövették-e a 21a. cikk (2) bekezdésében felsorolt egy vagy több jogsértést, és amennyiben igen, a 21. cikknek megfelelően felügyeleti intézkedést hoz.

(9) A vizsgálatvezető nem vesz részt az ESMA felügyelőtanácsának megbeszélésein, és más módon sem avatkozik bele az ESMA felügyelőtanácsának döntéshozatalába.

A Bizottság a 26. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal a hatálybalépést követően]-jéig/-ig a pénzbírságok és a kényszerítő bírságok kiszabásával kapcsolatos jogkör gyakorlására vonatkozó eljárási szabályok meghatározása céljából, beleértve a védelemhez való jogra vonatkozó rendelkezéseket, az átmeneti rendelkezéseket, valamint a pénzbírságok és a kényszerítő bírságok beszedésére vonatkozó rendelkezéseket, továbbá a pénzbírságok és a kényszerítő bírságok kiszabása és behajtása tekintetében az elévülési időre vonatkozó rendelkezéseket is.

(11) Az ESMA az ügyet büntetőeljárás megindítása céljából az érintett nemzeti hatóságok elé terjeszti, amennyiben az e rendelet szerinti feladatainak ellátása során olyan tényeket tár fel, amelyek alapján felmerül a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja. Emellett az ESMA nem szab ki pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot olyan esetekben, amikor azonos vagy lényegében azonos tényállás alapján, a nemzeti jog szerint lefolytatott büntetőeljárás eredményeképpen korábban már jogerős felmentő vagy elmarasztaló ítélet született.

22a. cikk

(1) A 21., 21a. és 21b. cikk szerinti határozat meghozatala előtt az ESMA meghallgatási lehetőséget biztosít az eljárás alá vont személyek számára megállapításai tekintetében. Az ESMA csak olyan megállapításokra alapozhatja a határozatát, amelyekkel kapcsolatban az eljárás alá vont személyeknek lehetőségük volt észrevételt tenni.

(2) Az első albekezdés nem alkalmazandó akkor, ha a pénzügyi rendszer jelentős és várhatóan hamarosan bekövetkező kárának megelőzése érdekében a 21. cikk szerinti sürgős intézkedésre van szükség. Ilyen esetekben az ESMA ideiglenes határozatot fogadhat el, a határozathozatal után pedig a lehető leghamarabb biztosítja a meghallgatási lehetőséget az érintett személyek számára.

(3) Az eljárás alá vont személyek védelemhez való jogát az eljárás során teljes mértékben tiszteletben kell tartani. E személyeknek jogukban áll betekinteni az ESMA ügyiratába, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelméhez fűződő jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a bizalmas információkra és az ESMA belső előkészítő dokumentumaira.”;

a szöveg a következő 22b., 22c. és 22d. cikkel egészül ki:

„22b. cikk

Az Európai Unió Bírósága korlátlan hatáskörrel rendelkezik az olyan határozatok felülvizsgálatára, amelyekben az ESMA pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot szabott ki. Az Európai Unió Bírósága eltörölheti, csökkentheti vagy felemelheti a kiszabott pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot.

22c. cikk

(1) Az ESMA e rendelettel és a (3) bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal összhangban díjakat számít fel a minősített szociális vállalkozási alapkezelőknek. Ezek a díjak teljes mértékben fedezik az ESMA minősített szociális vállalkozási alapkezelők és minősített szociális vállalkozási alapok nyilvántartásba vételéhez, engedélyezéséhez és felügyeletéhez, valamint ahhoz kapcsolódó szükséges kiadásait, hogy megtérítse a hatáskörrel rendelkező hatóságok részére az e rendelet alapján folytatott tevékenység során – különösen a feladatok 22d. cikkel összhangban történő átruházása következtében – a hatáskörrel rendelkező hatóságoknál esetlegesen felmerült költségeket.

(2) A valamely konkrét minősített szociális vállalkozási alapkezelőnek felszámított egyedi díj összege fedezi az ESMA-nál a minősített szociális vállalkozási alapkezelő és a minősített szociális vállalkozási alap nyilvántartásba vételével és folyamatos felügyeletével kapcsolatos tevékenységei során felmerült összes adminisztratív költséget. A díjnak arányosnak kell lennie az érintett minősített szociális vállalkozási alap által kezelt eszközökkel vagy – adott esetben – a minősített szociális vállalkozási alap kezelőjének saját forrásaival.

(3) A Bizottság a 26. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal a hatálybalépést követően]-jéig/-ig a díjtípusok és a díjköteles ügyek, a díjak összege és megfizetésük módja meghatározására.

22d. cikk

(1) Amennyiben valamely felügyeleti feladat megfelelő elvégzéséhez szükséges, az ESMA jogosult arra, hogy az 1095/2010/EU rendelet 16. cikke szerint általa kibocsátott iránymutatásokkal összhangban konkrét felügyeleti feladatokat egy tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságára ruházzon. E felügyeleti feladatok közé tartozhat különösen a 20 a. cikk szerinti információkérések és a 20b. és 20c. cikk szerinti vizsgálatok és helyszíni ellenőrzések lefolytatásának hatásköre.

Az első albekezdésben foglaltaktól eltérve a 15. és 15a. cikk szerinti nyilvántartásba vétel nem ruházható át.

(2) Az ESMA a feladatok (1) bekezdés alapján történő átruházását megelőzően konzultál az érintett hatáskörrel rendelkező hatósággal az alábbiakról:

a) az átruházandó feladatok köre;

b) a feladatok elvégzésének ütemezése; továbbá

c) a szükséges információknak az ESMA részéről, illetve az ESMA részére történő átadása.

(3) A 22c. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak megfelelően az ESMA megtéríti a hatáskörrel rendelkező hatóságok részére az átruházott feladatok elvégzésével összefüggésben felmerült költségeket.

(4) Az ESMA megfelelő időközönként felülvizsgálja az (1) bekezdés alapján elvégzett átruházást. Az átruházás bármikor visszavonható.

(5) A feladatok átruházása nem érinti az ESMA felelősségét, és nem korlátozza az ESMA-t az átruházott feladat elvégzésében és ellenőrzésében.”;

a 26. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„26. cikk

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2) A Bizottságnak a 8. cikk (3) bekezdésében, a 22. cikk (10) bekezdésében és a 22c. cikk (3) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: a hatálybalépés időpontja]-tól/-től.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 8. cikk (3) bekezdésében, a 22. cikk (10) bekezdésében, valamint a 22c. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.    

(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6) A 8. cikk (3) bekezdése, a 22. cikk (10) bekezdése és a 22c. cikk (3) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő [két hónapon] belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam [két hónap]-pal meghosszabbodik.”;

a 27. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés

i. a következő n) ponttal egészül ki:

az e rendelettel összhangban meghatározott pénzbírságok és kényszerítő bírságok hatékonysága, arányossága és alkalmazása;”;

ii. a következő o) ponttal egészül ki:

„o)    az ESMA szerepének, vizsgálati hatásköreinek, a feladatok hatáskörrel rendelkező hatóságokra történő átruházásának, valamint a megtett felügyeleti intézkedések hatékonyságának értékelése.”;

b) a (2) bekezdés a következő c) ponttal egészül ki:

az n) és o) pont tekintetében [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 84 hónappal a hatálybalépést követően]-jéig/-ig.”;

a szöveg a következő 28a. cikkel egészül ki:

„28a. cikk

(1)    [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 36 hónappal a hatálybalépést követően]-jén/-án/-én megszűnik a minősített szociális vállalkozási alapokhoz kapcsolódó felügyeleti és végrehajtási tevékenységgel kapcsolatos minden olyan hatáskör és feladat, amelyet a hatáskörrel rendelkező hatóságokra ruháztak. E hatáskörök és feladatok ugyanebben az időpontban az ESMA-ra szállnak át.

(2) A minősített szociális vállalkozási alapokhoz kapcsolódó felügyeleti és végrehajtási tevékenységgel – és ezen belül a folyamatban lévő vizsgálatokkal és végrehajtási intézkedésekkel is – kapcsolatos iratokat és munkadokumentumokat vagy azok hitelesített másolatait az ESMA az (1) bekezdésben említett időponttól átveszi.

Azokat a nyilvántartásba vétel iránti kérelmeket azonban, amelyeket a hatáskörrel rendelkező hatóságok [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 30 hónappal a hatálybalépést követően] előtt kézhez vettek, nem továbbítják az ESMA-nak, és a nyilvántartásba vételről vagy a nyilvántartásba vétel elutasításáról szóló határozatot a megfelelő hatóság hozza meg.

(3) Az (1) bekezdésben említett hatáskörrel rendelkező hatóságok biztosítják, hogy a meglévő nyilvántartások és munkaanyagok vagy azok hitelesített másolatai minél előbb, de mindenképpen átkerüljenek az ESMA-hoz a minősített szociális vállalkozási alapoktól. Az említett hatáskörrel rendelkező hatóságok emellett minden szükséges segítséget és tanácsot megadnak az ESMA-nak annak érdekében, hogy megkönnyítsék a minősített szociális vállalkozási alapokhoz kapcsolódó felügyeleti és végrehajtási tevékenységek hatékony és eredményes átadását és ESMA általi megkezdését.

(4) Az ESMA az (1) bekezdésben említett hatáskörrel rendelkező hatóságok jogutódjaként lép fel minden olyan közigazgatási vagy bírósági eljárásban, amely az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekkel kapcsolatos felügyeleti és végrehajtási tevékenységek említett hatóságok általi gyakorlásából ered.

(5) Bármely minősített szociális vállalkozási alapkezelőnek vagy minősített szociális vállalkozási alapnak az (1) bekezdésben említett hatáskörrel rendelkező hatóság általi nyilvántartásba vétele érvényben marad a hatáskörök ESMA-ra való átruházása után is.

”.

6. cikk

A pénzügyi eszközök piacairól szóló 600/2014/EU rendelet módosítása

A 600/2104/EU rendelet a következőképpen módosul:

az 1. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés a következő g) ponttal egészül ki:

„g) adatszolgáltatók engedélyezése és felügyelete.”;

az 1. cikk a következő (5a) bekezdéssel egészül ki:

„(5a) A 40. és 42. cikk a 2009/65/EK irányelvvel összhangban engedélyezett, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) alapkezelő társaságaira és ÁÉKBV befektetési társaságokra, valamint a 2011/61/EU irányelvvel összhangban engedélyezett, alternatív befektetési alapok kezelőire (ABAK-ok) is alkalmazandó.”;

a 2. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

a 34., 35. és 36. pont helyébe a következő szöveg lép:

„34.    »jóváhagyott közzétételi mechanizmus« vagy »APA«: olyan személy, aki e rendelet szerint fel van hatalmazva azon szolgáltatás nyújtására, hogy a befektetési vállalkozások nevében közzétegye a kereskedési jelentéseket, a 20. és 21. cikk alapján;

35. »összesítettadat-szolgáltató« vagy »CTP«: olyan személy, aki e rendelet szerint fel van hatalmazva azon szolgáltatás nyújtására, hogy összegyűjtse a szabályozott piacokról, az MTF-ektől, az OTF-ektől és a jóváhagyott közzétételi mechanizmusoktól a 6., 7., 10., 12., továbbá a 13., 20. és 21. cikkben felsorolt pénzügyi eszközökről szóló kereskedési jelentéseket, és azokat olyan, folyamatos és élő elektronikus adatfolyamba vonja össze, amely pénzügyi eszközönként árfolyam- és volumenadatokat biztosít;

36. »jóváhagyott jelentési mechanizmus« vagy »ARM«: olyan személy, aki e rendelet szerint fel van hatalmazva azon szolgáltatás nyújtására, hogy a befektetési vállalkozások nevében bejelentse az ügyletek adatait az illetékes hatóságoknak vagy az EÉPH-nak;”;

a szöveg a következő 36a. ponttal egészül ki:

36a. »adatszolgáltatók«: a 34–36. pontban és a 27a. cikk (2) bekezdésében említett személyek;”;

a 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„22. cikk

Információ rendelkezésre bocsátása az átláthatóság és egyéb számítások céljára

(1) Annak érdekében, hogy az illetékes hatóság el tudja végezni az átláthatóságot szolgáló, a kereskedés előtti és utáni adatszolgáltatási előírásoknak, valamint a 3–11. cikkben, a 14–21. cikkben és a 32. cikkben említett, a pénzügyi eszközökre vonatkozó kereskedési kötelezettségeknek a meghatározását lehetővé tevő számításokat, továbbá annak érdekében, hogy meg tudja határozni azt, hogy egy adott befektetési vállalkozás rendszeres internalizálónak tekintendő-e, az EÉPH és az illetékes hatóságok információt kérhetnek az alábbiaktól:

a) kereskedési helyszínek;

b) APA-k; továbbá

c) CTP-k.

(2) A kereskedési helyszíneknek, az APA-knak és a CTP-knek a szükséges adatokat kellő időn keresztül tárolniuk kell.

(3) Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza az adatkérések tartalmát és gyakoriságát, valamint azt, hogy a kereskedési helyszíneknek, az APA-knak és a CTP-knek milyen formátumban és milyen határidőn belül kell válaszolniuk az (1) bekezdésben említett adatkérésekre, továbbá azt is meg kell határoznia, hogy milyen típusú adatokat kell tárolni, és hogy mi az a legrövidebb időtartam, ameddig a kereskedési helyszíneknek, az APA-knak és a CTP-knek a (2) bekezdéssel összhangban tárolniuk kell az adatokat ahhoz, hogy eleget tudjanak tenni az adatkéréseknek.

A Bizottság felhatalmazást kap az ebben a bekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

a 26. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„26. cikk

Ügyletjelentési kötelezettség

(1)    Azok a befektetési vállalkozások, amelyek pénzügyi eszközökkel ügyleteket teljesítenek, az ilyen ügyletek adatairól a lehető leghamarabb, de legkésőbb a következő munkanap zárásáig mindenre kiterjedő és pontos jelentést tesznek az EÉPH-nak.

Az EÉPH az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátja az e cikkel összhangban jelentett valamennyi információt.

(2)    Az (1) bekezdésben említett kötelezettség alkalmazandó az alábbiakra:

a) a piacra bevezetett, vagy kereskedési helyszínen kereskedett pénzügyi eszközök, vagy olyan pénzügyi eszközök, amelyekre vonatkozóan forgalmazás engedélyezése iránti kérelmet nyújtottak be;

b) azok a pénzügyi eszközök, amelyeknél az alapul szolgáló pénzügyi eszközzel valamely kereskedési helyszínen kereskednek; továbbá

c) azok a pénzügyi eszközök, amelyeknél az alapul szolgáló eszköz egy olyan pénzügyi eszközöket tartalmazó kosár vagy index, amelyekkel valamely kereskedési helyszínen kereskednek.

A kötelezettség attól függetlenül alkalmazandó az a), b) és c) pontban említett pénzügyi eszközökkel végzett ügyletekre, hogy az ügyleteket a kereskedési helyszínen folytatják-e le.

(3)    A jelentéseknek adatokat kell szolgáltatniuk különösen a vásárolt vagy eladott pénzügyi eszközök nevéről és számáról, a teljesítés mennyiségéről, dátumáról és idejéről, az ügyleti árakról, tartalmazniuk kell azoknak az ügyfeleknek az azonosítását, amelyek nevében a befektetési vállalkozás az adott ügyletet teljesítette, a befektetési vállalkozáson belül a befektetési döntésért és az ügylet teljesítéséért felelős személyeknek és a használt számítógépes algoritmusoknak az azonosítását, annak az alkalmazandó mentességnek az azonosítását, amely alapján a kereskedésre sor került, az érintett befektetési vállalkozások azonosításának módját, valamint a 236/2012/EU rendelet 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározottak szerinti, részvényekkel és állampapírokkal kapcsolatos, az említett rendelet 12., 13. és 17. cikkének hatálya alá tartozó short ügyleteknek az azonosítását. Azoknál az ügyleteknél, amelyeket nem kereskedési helyszínen teljesítettek, a jelentéseknek tartalmazniuk kell az ügyletek típusait azonosító megjelöléseket is, a 20. cikk (3) bekezdésének a) pontja és a 21. cikk (5) bekezdésének a) pontja alapján elfogadandó intézkedéseknek megfelelően. Az árualapú származtatott ügyletekre vonatkozóan a jelentésekben fel kell tüntetni, hogy az ügylet a 2014/65/EU irányelv 57. cikkének megfelelően objektíven mérhető módon csökkenti-e kockázatokat.

(4)    Azoknak a befektetési vállalkozásoknak, amelyek megbízásokat továbbítanak, a megbízás továbbításakor meg kell adniuk az (1) és (3) bekezdésben meghatározott összes adatot. A befektetési vállalkozás ahelyett, hogy a megbízás továbbításakor megadná az említett adatokat, választhatja azt a lehetőséget is, hogy a továbbított megbízást annak végrehajtását követően az (1) bekezdésben foglalt előírások szerint ügyletként jelenti. Ebben az esetben a befektetési vállalkozásnak az ügyleti jelentésben fel kell tüntetnie, hogy az ügylet egy továbbított megbízásra vonatkozik.

(5)    A kereskedési helyszín működtetőjének az (1) és a (3) bekezdésnek megfelelően jelentést kell tennie azon ügyletek részleteiről, amelyeket a platformján kereskedett eszközökkel, rendszerein keresztül olyan vállalkozás teljesít, amely nem tartozik ennek a rendeletnek a hatálya alá.

(6)    Az ügyfelek azonosítását célzó, (3) és (4) bekezdés szerinti azonosítás bejelentésére a befektetési vállalkozások egy, a jogi személy ügyfelek azonosítására létrehozott jogalany-azonosítót használnak.

Az EÉPH az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal a hatálybalépést követően]-jéig/-ig iránymutatást dolgoz ki annak biztosítása érdekében, hogy a jogalany-azonosítók Unión belüli alkalmazása megfeleljen a nemzetközi előírásoknak, mindenekelőtt a Pénzügyi Stabilitási Tanács által megállapított előírásoknak.

(7)    Az (1), (3) és (9) bekezdéssel összhangban a bejelentéseket az EÉPH-nak vagy maga a befektetési vállalkozás köteles megtenni, vagy a nevében eljáró ARM vagy az a kereskedési helyszín, amelynek rendszerén keresztül az ügyletet végrehajtották.

A befektetési vállalkozások felelnek az EÉPH-nak benyújtott jelentések hiánytalanságáért, pontosságáért és időben történő benyújtásáért.

Az említett felelősségtől eltérve, amennyiben egy befektetési vállalkozás a fent említett ügyletek részleteiről a nevében vagy egy kereskedési helyszín nevében eljáró ARM-en keresztül jelent, a befektetési vállalkozás nem visel felelősséget az ARM-nek vagy a kereskedelmi helyszínnek tulajdonítandó jelentések teljessége, pontossága vagy időben történő benyújtása tekintetében fennálló hiányosságok vonatkozásában. Ezekben az esetekben és a 2014/65/EU irányelv 66. cikke (4) bekezdésére figyelemmel ezekért a hiányosságokért az ARM vagy a kereskedési helyszín viseli a felelősséget.

Ugyanakkor a befektetési vállalkozásoknak észszerű intézkedéseket kell tenniük a nevükben benyújtott ügyleti jelentések hiánytalanságának, pontosságának és időben való beadásának ellenőrzése érdekében.

A székhely szerinti tagállam előírja, hogy a kereskedési helyszín, amennyiben a befektetési vállalkozás nevében bejelentést tesz, rendelkezzen az információk továbbítására használt eszközök biztonságát és hitelesítését garantáló, stabil biztonsági mechanizmusokkal, amelyek minimalizálják az adatsérülés és a jogosulatlan hozzáférés kockázatát, és az adatok bizalmasságának mindenkori megőrzésével megelőzik az információ kiszivárgását. A székhely szerinti tagállam előírja, hogy a kereskedési helyszínnek megfelelő erőforrásokkal és tartalékrendszerekkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy szolgáltatásait mindenkor nyújtani tudja, és fenn tudja azokat tartani.

A vételi és eladási ajánlatok egyeztetésére vagy bejelentésére szolgáló rendszereket – ideértve a 648/2012/EU rendelet VI. címével összhangban bejegyzett vagy elismert kereskedési adattárakat – az EÉPH jóváhagyhatja olyan ARM-ként, amely az (1), (3) és (9) bekezdéssel összhangban ügyletjelentéseket továbbít az EÉPH-nak.

Amennyiben az ügyleteket a 648/2012/EU rendelet 9. cikkével összhangban egy ARM-ként jóváhagyott kereskedési adattárnak jelentették, és e jelentések tartalmazzák az (1), (3) és a (9) bekezdés szerint megkövetelt adatokat, és ezen adatokat a kereskedési adattár az (1) bekezdésben megállapított határidőn belül továbbítja az EÉPH-nak, úgy a befektetési vállalkozás számára az (1) bekezdésben előírt kötelezettség teljesítettnek tekintendő.

Ha az ügyletjelentések hibásak vagy hiányosak, az ügyletjelentéseket benyújtó ARM, befektetési vállalkozás vagy kereskedési helyszín kijavítja az információt és javított jelentést nyújt be az EÉPH-nak.

(8)    Amennyiben a 2014/65/EU irányelv 35. cikkének (8) bekezdésével összhangban e cikk szerinti jelentéseket továbbítanak az EÉPH részére, úgy az ezt az információt továbbítja a befektetési vállalkozás székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságaihoz, kivéve, ha a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai úgy döntenek, hogy nem kívánják az ilyen információt megkapni.

(9)    Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza a következőket:

a) az (1) és (3) bekezdésnek megfelelően jelentendő információk adatstandardjait és formátumait, ideértve a pénzügyi ügyletek bejelentésének módszereit és szabályait, valamint az ilyen jelentések formáját és tartalmát;

b) az (1) bekezdés szerinti fontos piac meghatározásának kritériumait;

c) a hivatkozásokat a vásárolt vagy eladott pénzügyi eszközökre, a teljesítés mennyiségére, dátumára és idejére, az ügyleti árakra, az ügyfél-azonosítási információkra és adatokra, azoknak az ügyfeleknek a megjelölésére, amelyek nevében a befektetési vállalkozás az adott ügyletet teljesítette, a befektetési vállalkozáson belül a befektetési döntésért és az ügylet teljesítéséért felelős személyeknek és a használt számítógépes algoritmusoknak az azonosítására, arra az alkalmazandó mentességet azonosító megjelölésre, amely alapján a kereskedésre sor került, az érintett befektetési vállalkozások azonosításának módjára, az ügylet teljesítésének módszerére, azokra az adatmezőkre, amelyek a (3) bekezdésnek megfelelően az ügyleti jelentések feldolgozásához és elemzéséhez szükségesek; továbbá

d) a (3) bekezdésben említett, részvényekkel és állampapírokkal kapcsolatos short ügyleteket azonosító megjelölést;

e) a (2) bekezdéssel összhangban bejelentendő pénzügyi eszközök vonatkozó kategóriáit;

f) a jogalany-azonosítók tagállamok általi, a (6) bekezdéssel összhangban történő kidolgozásának, kiosztásának és fenntartásának feltételeit, és azokat a feltételeket, amelyekkel a befektetési vállalkozások felhasználhatják ezeket a jogalany-azonosítókat az (1) bekezdés szerint általuk elkészítendő ügyleti jelentésekben az ügyfeleket azonosító, a (3), (4) és (5) bekezdés alapján való megjelölésre;

g) az ügyletjelentési kötelezettség alkalmazását a befektetési vállalkozások fióktelepeire;

h) e cikk alkalmazásában mi minősül ügyletnek és ügylet teljesítésének;

i) mikor tekintendő úgy, hogy egy befektetési vállalkozás továbbított egy megbízást a (4) bekezdés alkalmazásában.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(10)    [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal a hatálybalépést követően]-jéig/-ig az EÉPH jelentést nyújt be a Bizottságnak e cikk működéséről, ideértve a 648/2012/EU rendelet szerinti, vonatkozó jelentéstételi kötelezettségekkel való kölcsönhatását és azt, hogy a kapott és az illetékes hatóságokhoz továbbított ügyleti jelentések tartalma és formátuma lehetővé teszi-e a befektetési vállalkozások tevékenységeinek az e rendelet 24. cikke szerinti monitoringját. A Bizottság lépéseket tehet, hogy esetleges változtatásokat javasoljon e tekintetben. A Bizottság továbbítja az EÉPH jelentését az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.”;

a 27. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„27. cikk

Adatszolgáltatási kötelezettség a pénzügyi eszközökre vonatkozó referenciaadatok tekintetében

(1)    A szabályozott piacra bevezetett vagy MTF-eken vagy OTF-eken kereskedett pénzügyi eszközök tekintetében a kereskedési helyszínek a 26. cikk szerinti ügyletjelentés céljából megküldik az EÉPH-nak az azonosító referenciaadatokat.

A 26. cikk (2) bekezdésének hatálya alá tartozó, annak rendszerében kereskedett egyéb pénzügyi eszközök tekintetében minden egyes rendszeres internalizáló az EÉPH rendelkezésére bocsátja az ezekkel a pénzügyi eszközökkel kapcsolatos referenciaadatokat.

Az azonosító referenciaadatoknak készen kell állniuk az EÉPH-hoz való, egységes és elektronikus formátumban történő benyújtásra, mielőtt az adott pénzügyi eszköz kereskedése megkezdődik. A pénzügyi eszközre vonatkozó referenciaadatokat a pénzügyi eszközt érintő minden adatváltozás esetén aktualizálni kell. Az EÉPH azonnal közzéteszi e referenciaadatokat a weboldalán. Az EÉPH-nak e referenciaadatokhoz haladéktalanul hozzáférést kell biztosítania az illetékes hatóságok számára.

(2)    Annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok a 26. cikk szerint monitoring alá vonhassák a befektetési vállalkozások tevékenységeit, biztosítva, hogy azok tisztességesen, méltányosan és szakszerűen, továbbá olyan módon járnak el, hogy előmozdítsák a piaci integritást, az EÉPH az illetékes hatóságokkal folytatott konzultációt követően megállapítja a következők biztosításához szükséges intézkedéseket:

a) az EÉPH ténylegesen megkapja a pénzügyi eszközök referenciaadatait az (1) bekezdés szerint;

b) az így megkapott adatok minősége megfelelő a 26. cikk szerinti ügyletjelentési kötelezettség céljára;

c) a pénzügyi eszközök (1) bekezdés szerint megkapott referenciaadatainak az érintett illetékes hatóságokhoz történő továbbítása ténylegesen és haladéktalanul megtörténik;

d) az EÉPH és az illetékes hatóságok között hatékony mechanizmusok léteznek az adatszolgáltatással vagy adatminőséggel kapcsolatos kérdések megoldására.

(3)    Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza a következőket:

a) a pénzügyi eszközök referenciaadataira vonatkozó adatstandardokat és adatformátumokat az (1) bekezdéssel összhangban, többek között az adatok az EÉPH-nak történő átadására és frissítésére és az illetékes hatóságoknak az (1) bekezdéssel összhangban való továbbítására vonatkozó módszereket és megállapodásokat, valamint a szóban forgó adatok formátumát és tartalmát;

b) az EÉPH és az illetékes hatóságok által a (2) bekezdés szerint kötendő megállapodásokkal kapcsolatban szükséges technikai intézkedéseket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

a szöveg a következő IVa. címmel egészül ki:

„IVa. CÍM

ADATSZOLGÁLTATÁSOK

I. FEJEZET

Az adatszolgáltatók engedélyezése

27a. cikk

Az engedélyezés követelménye

(1) Egy APA, CTP vagy ARM szokásos elfoglaltságként vagy üzleti tevékenységként való működtetése az EÉPH előzetes engedélyéhez van kötve, e címmel összhangban.

(2) A kereskedési helyszínt működtető befektetési vállalkozás vagy piacműködtető egy APA, CTP vagy ARM szolgáltatásait is nyújthatja, amennyiben az EÉPH erre vonatkozó előzetes vizsgálata szerint a befektetési vállalkozás vagy a piacműködtető megfelel e címnek. E szolgáltatások nyújtását az engedélyükben szerepeltetni kell.

(3) Az EÉPH nyilvántartást készít az Unióban működő összes adatszolgáltató adatairól. A nyilvántartás a nyilvánosság számára hozzáférhető, és információkat tartalmaz azon szolgáltatásokról vagy tevékenységekről, amelyekre az adatszolgáltató engedéllyel rendelkezik, és a nyilvántartást rendszeresen naprakésszé kell tenni.

Amennyiben az EÉPH a 27d. cikkel összhangban visszavont egy engedélyt, ezt a visszavonást a nyilvántartásban 5 éven át közzé kell tenni.

(4) Az adatszolgáltatók a szolgáltatásaikat az EÉPH felügyelete alatt nyújtják. Az EÉPH rendszeresen ellenőrzi az adatszolgáltatók e címnek való megfelelését. Az EÉPH figyelemmel kíséri, hogy az adatszolgáltatók mindenkor megfelelnek-e az eredeti engedély e cím keretében megállapított feltételeinek.

27b. cikk

Az adatszolgáltatók engedélyezése

(1) A IVa. cím alkalmazásában az adatszolgáltatókat az EÉPH engedélyezi, ha:

a) az adatszolgáltató az Unióban letelepedett jogi személy; továbbá

az adatszolgáltató teljesíti a IVa. címben meghatározott követelményeket.

(2) Az (1) bekezdésben említett engedély meghatározza azt az adatszolgáltatást, amelynek végzésére az adatszolgáltató engedélyt kapott. Ha egy engedélyezett adatszolgáltató az üzleti tevékenységét további adatszolgáltatásokra akarja kiterjeszteni, kérelmet nyújt be az EÉPH-hoz engedélyének kiterjesztésére.

(3) Az engedélyezett adatszolgáltatónak mindenkor meg kell felelnie az engedélyezés IVa. címben említett feltételeinek. Az engedélyezett adatszolgáltató indokolatlan késedelem nélkül értesíti az EÉPH-t az engedélyezési feltételekben bekövetkező bármely változásról.

(4) Az (1) bekezdésben említett engedély az Unió egész területén érvényes és hatályos, és lehetővé teszi, hogy az adatszolgáltató azokat a szolgáltatásokat, amelyekre az engedélyt megkapta, az Unióban bárhol végezze.

27c. cikk

Az engedélyek megadásának és a kérelmek elutasításának eljárásai

(1) A kérelmező adatszolgáltató kérelmet nyújt be, megadva mindazon információkat, beleértve egyebek között a tervezett műveletek típusát és a szervezeti felépítést meghatározó üzleti tervet, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az EÉPH meggyőződhessen arról, hogy az adatszolgáltató az eredeti engedély időpontjában minden szükséges intézkedést megtett ahhoz, hogy az e cím rendelkezései szerinti kötelezettségeinek megfeleljen.

(2) Az EÉPH az engedély iránti kérelem kézhezvételétől számított 20 munkanapon belül értékeli, hogy a kérelem hiánytalan-e.

Ha a kérelem nem teljes, az EÉPH megállapítja azt a határidőt, ameddig az adatszolgáltatónak meg kell adnia a további információkat.

Az EÉPH azt követően, hogy megállapította a kérelem hiánytalanságát, ennek megfelelően értesíti az adatszolgáltatót.

(3) Az EÉPH a hiánytalan kérelem kézhezvételétől számított hat hónapon belül értékeli az adatszolgáltató e címnek való megfelelését, és teljes körű indokolással ellátott határozatot fogad el az engedély megadásáról vagy a kérelem elutasításáról, és ennek megfelelően öt munkanapon belül értesíti a kérelmező adatszolgáltatót.

(4) Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, hogy meghatározza:

a) a (6) bekezdés értelmében számára nyújtandó információkat, az üzleti tervet is ideértve;

b) a 27b. cikk (3) bekezdése szerinti tájékoztatásban szereplő információkat.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(8) Az EÉPH végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgoz ki az e cikk (2) bekezdésében és a 27e. cikk (3) bekezdésében előírt információ nyújtására és az értesítésre szolgáló egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

27d. cikk

Az engedély visszavonása

(1) Az EÉPH az adatszolgáltató engedélyét visszavonhatja, ha az adatszolgáltató:

a) tizenkét hónapon át nem él az engedéllyel, kifejezetten lemond az engedélyről, vagy az előző hat hónapban nem nyújtott semmilyen szolgáltatást;

b) hamis nyilatkozatok tételével vagy bármely egyéb szabálytalan módon szerezte meg az engedélyt;

c) már nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek mellett engedélyezésére sor került;

d) súlyosan és rendszeresen megsértette e rendelet rendelkezéseit.

(2) Az EÉPH indokolatlan késedelem nélkül értesíti az adatszolgáltató engedélyének visszavonására vonatkozó határozatról azon tagállam illetékes hatóságát, amelyben az adatszolgáltató letelepedett.

27e. cikk

Az adatszolgáltatók vezető testületére vonatkozó előírások

(1) Az adatszolgáltató vezető testületének mindenkor kellően jó hírnévvel kell rendelkeznie, elegendő ismeret, készség és tapasztalat birtokában kell lennie, és elegendő időt kell feladatainak ellátására fordítania.

A vezető testületnek az adatszolgáltató tevékenységeinek megértéséhez megfelelő kollektív tudással, készségekkel és tapasztalattal kell rendelkeznie. A vezető testület minden egyes tagjának tisztességesen, befolyásolástól mentesen és önállóan kell cselekednie, hogy a felső vezetés döntéseit szükség esetén ténylegesen megkérdőjelezze, valamint hatékonyan ellenőrizze és felügyelje a vezetői döntéshozatalt.

Amennyiben egy piacműködtető egy APA, egy CTP vagy egy ARM működtetésére kér engedélyt a 27c. cikknek megfelelően, és az APA, a CTP vagy az ARM vezető testületének tagjai megegyeznek a szabályozott piac vezető testületének tagjaival, e személyeknek meg kell felelniük az első albekezdésben megállapított követelményeknek.

(2) Az adatszolgáltató tájékoztatja az EÉPH-t vezető testületének minden egyes tagjáról és a tagságban bekövetkezett bármiféle változásról, az összes olyan információval együtt, amely annak megítéléséhez szükséges, hogy az adott szerv az (1) bekezdésnek megfelel-e.

(3) Az adatszolgáltató vezető testülete meghatározza és felügyeli azon irányítási rendszer működtetését, amely biztosítja a szervezet hatékony és körültekintő vezetését, beleértve a szervezeten belüli feladatok elkülönítését és az összeférhetetlenség megelőzését, olyan módon, amely előmozdítja a piac integritását és az ügyfelek érdekeit.

(4) Az EÉPH megtagadja az engedélyezést, ha nincs meggyőződve arról, hogy az adatszolgáltató üzletmenetének tényleges irányítására kijelölt személy vagy személyek megfelelően jó hírnévvel rendelkeznek, vagy ha objektív és bizonyítható indokok állnak fenn annak vélelmezésére, hogy a szolgáltató vezetésében javasolt változások veszélyeztetik a megalapozott és megbízható vezetést, az ügyfeleik érdekeinek és a piac integritásának megfelelő figyelembevételét.

(5) Az EÉPH [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal a hatálybalépést követően]-jéig/-ig szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdésben ismertetett vezető testület tagjai alkalmasságának felmérésére, figyelembe véve az általuk betöltött különböző szerepköröket és feladatköröket, valamint a vezető testület tagjai és az APA, a CTP és az ARM felhasználói közötti összeférhetetlenségek elkerülésének szükségességét.

A Bizottság felhatalmazást kap az ebben a bekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

II. fejezet

AZ APA-KRA, CTP-KRE ÉS ARM-EKRE VONATKOZÓ FELTÉTELEK

27f. cikk

Az AKA-kra vonatkozó szervezeti követelmények

(1) Az APA-nak rendelkeznie kell megfelelő szabályozásokkal és mechanizmusokkal a 20. és 21. cikk szerinti információk, méltányos üzleti alapon történő, nyilvánosságra hozatalához, a valós időhöz olyan közel, amennyire csak technikailag lehetséges. A tájékoztatást ingyenesen, az APA általi közzététel után 15 perccel elérhetővé kell tenni. Az APA-nak hatékonyan és konzisztens módon kell terjesztenie ezeket az információkat, olyan megoldással, amely biztosítja az információhoz való gyors hozzáférést, megkülönböztetésmentes alapon, és olyan formátumban, amely megkönnyíti a más forrásokból származó hasonló adatokkal való összevonást.

(2) Az APA által az (1) bekezdésnek megfelelően közzétett információknak legalább a következő elemeket kell tartalmazniuk:

a) a pénzügyi eszköz azonosítója;

b) az ár, amelyen az ügyletet megkötötték;

c) az ügylet volumene;

d) az ügylet időpontja;

e) az ügylet bejelentésének időpontja;

f) az ügylet árjelzése;

g) azon kereskedési helyszín kódja, ahol az ügyletet végrehajtották, vagy amennyiben az ügyletet rendszeres internalizálón keresztül hajtották végre, az »SI« kód, vagy egyéb esetben az »OTC« (tőzsdén kívüli) kód;

h) adott esetben annak jelzése, hogy az ügyletre különleges feltételek vonatkoztak.

(3) Az APA-nak az ügyfelekkel kapcsolatos összeférhetetlenség megelőzésére kidolgozott, tényleges igazgatási mechanizmusokat kell működtetnie és fenntartania. Ezen belül az az APA-nak, amely egyben piacműködtető vagy befektetési vállalkozás is, minden összegyűjtött információt megkülönböztetésmentes módon kell kezelnie, és megfelelő mechanizmusokat kell működtetnie és fenntartania a különböző üzleti funkciók különválasztása érdekében.

(4) Az APA-nak rendelkeznie kell az információk továbbítására használt eszközök biztonságát garantáló, stabil biztonsági mechanizmusokkal, amelyek minimalizálják az adatsérülés és a jogosulatlan hozzáférés kockázatát, és megelőzik az információ kiszivárgását annak közzététele előtt. Az APA-nak megfelelő erőforrásokat kell fenntartania, és tartalékrendszerekkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy szolgáltatásait mindenkor kínálni tudja és azokat fenn tudja tartani.

(5) Az APA-nak rendelkeznie kell olyan rendszerekkel, amelyek hathatósan ellenőrzik a kereskedési jelentéseket azok teljeskörűsége szempontjából, azonosítják a kihagyásokat és a nyilvánvaló hibákat, és kérik az ilyen hibás jelentések újraküldését.

(6) Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a közös formátumok, adatstandardok és technikai mechanizmusok meghatározásához, amelyek megkönnyítik az (1) bekezdésben említett információk összevonását.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(7) A Bizottság felhatalmazást kap az 50. cikknek megfelelő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, amelyek meghatározzák, hogy mi az e cikk (1) bekezdésében említett információk nyilvánosságra hozatalának méltányos üzleti alapja.

(8) Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza a következőket:

a) azok az eszközök, amelyek révén az APA megfelelhet az (1) bekezdésben említett tájékoztatási kötelezettségnek;

b) az (1) bekezdés szerint közzétett tájékoztatás tartalma, beleértve legalább a (2) bekezdésben említett tájékoztatást, olyan módon, hogy az lehetővé tegye az előírt információk e cikk szerinti közzétételét;

c) a (3), (4) és (5) bekezdésben rögzített konkrét szervezeti követelmények.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

27g. cikk

A CTP-kre vonatkozó szervezeti követelmények

(1) A CTP-nek rendelkeznie kell megfelelő szabályozásokkal és mechanizmusokkal a 6. és 20. cikk szerint nyilvánosságra hozott információk gyűjtésére, azok összevonására egy folyamatos adatfolyammá és ennek a tájékoztatásnak a közzétételére a valós időhöz olyan közel, amennyire csak technikailag lehetséges, méltányos üzleti alapon.

E tájékoztatásnak legalább a következő adatokat kell tartalmaznia:

a) a pénzügyi eszköz azonosítója;

b) az ár, amelyen az ügyletet megkötötték;

c) az ügylet volumene;

d) az ügylet időpontja;

e) az ügylet bejelentésének időpontja;

f) az ügylet árjelzése;

g) azon kereskedési helyszín kódja, ahol az ügyletet végrehajtották, vagy amennyiben az ügyletet rendszeres internalizálón keresztül hajtották végre, az »SI« kód, vagy egyéb esetben az »OTC« (tőzsdén kívüli) kód;

h) adott esetben annak ténye, hogy a befektetési döntésért és az ügylet végrehajtásáért egy, a befektetési vállalkozáson belül működő számítógépes algoritmus felelt;

i) adott esetben annak jelzése, hogy az ügyletre különleges feltételek vonatkoztak;

j) ha a 3. cikk (1) bekezdésében említett információk nyilvánosságra hozatalának kötelezettsége alól a 4. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontjával összhangban mentességet adtak, annak jelzése, hogy az ügyletre melyik mentességet alkalmazták.

A tájékoztatást ingyenesen, a CTP általi közzététel után 15 perccel elérhetővé kell tenni. A CTP-nek képesnek kell lennie arra, hogy hatékonyan és konzisztens módon terjessze ezeket az információkat, olyan megoldással, amely biztosítja az információhoz való gyors hozzáférést, megkülönböztetésmentes alapon, és olyan formátumokban, amelyek könnyen hozzáférhetőek és felhasználhatóak a piaci szereplők számára.

(2) A CTP-nek rendelkeznie kell megfelelő szabályozásokkal és mechanizmusokkal a 10. és 21. cikk szerint nyilvánosságra hozott információk gyűjtésére, azok összevonására egy folyamatos adatfolyammá és ennek a tájékoztatásnak a közzétételére a valós időhöz olyan közel, amennyire csak technikailag lehetséges, méltányos üzleti alapon, ideértve legalább a következő adatokat:

a) a pénzügyi eszköz azonosítója vagy azonosító jellemzői;

b) az ár, amelyen az ügyletet megkötötték;

c) az ügylet volumene;

d) az ügylet időpontja;

e) az ügylet bejelentésének időpontja;

f) az ügylet árjelzése;

g) azon kereskedési helyszín kódja, ahol az ügyletet végrehajtották, vagy amennyiben az ügyletet rendszeres internalizálón keresztül hajtották végre, az »SI« kód, vagy egyéb esetben az »OTC« (tőzsdén kívüli) kód;

h) adott esetben annak jelzése, hogy az ügyletre különleges feltételek vonatkoztak.

A tájékoztatást ingyenesen, a CTP általi közzététel után 15 perccel elérhetővé kell tenni. A CTP-nek képesnek kell lennie arra, hogy hatékonyan és konzisztens módon terjessze ezeket az információkat, olyan megoldással, amely biztosítja az információhoz való gyors hozzáférést, megkülönböztetésmentes alapon, és olyan általánosan elfogadott formátumokban, amelyek interoperábilisak és könnyen hozzáférhetőek és felhasználhatóak a piaci szereplők számára.

(3) A CTP-nek biztosítania kell, hogy a szolgáltatott adatok összevonása minden szabályozott piac, az MTF-ek, az OTF-ek és az APA-k esetében, valamint a pénzügyi eszközök esetében a (8) bekezdés c) pontja szerinti szabályozástechnikai standardok révén történjen meg.

(4) A CTP-nek az összeférhetetlenség megelőzésére kidolgozott, tényleges igazgatási mechanizmusokat kell működtetnie és fenntartania. Ezen belül a piacműködtetőnek vagy APA-nak, aki vagy amely összesítettadat-szolgáltatást is működtet, minden összegyűjtött információt megkülönböztetésmentes módon kell kezelnie, és megfelelő mechanizmusokat kell működtetnie és fenntartania a különböző üzleti funkciók szétválasztására.

(5) A CTP-nek rendelkeznie kell az információk továbbítására használt eszközök biztonságát garantáló, stabil biztonsági mechanizmusokkal, amelyek minimalizálják az adatsérülés és a jogosulatlan hozzáférés kockázatát. A CTP-nek megfelelő erőforrásokat kell fenntartania, és tartalékrendszerekkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy szolgáltatásait mindenkor kínálni tudja és azokat fenn tudja tartani.

Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, hogy meghatározza az adatstandardokat és formátumokat a 6., 10., 20. és 21. cikknek megfelelően közzéteendő információkhoz, ideértve a pénzügyi eszköz azonosítóját, árát, mennyiségét, az időpontot, az árjelzést, a helyszín azonosítóját és azoknak a konkrét körülményeknek a jelzését, amelyek az ügyletekre vonatkoztak, valamint azokat a technikai megállapodásokat, amelyek az információk hatékony és konzisztens terjesztését elősegítik, olyan módon, ami biztosítja, hogy a piaci szereplők számára könnyen hozzáférhető és felhasználható legyen, amint azt az (1) és (2) bekezdés jelzi, ideértve azokat a további szolgáltatásokat, amelyeket a CTP elvégezhet, növelve a piac hatékonyságát.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(6) A Bizottság – a 89. cikkel összhangban – felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek tisztázzák, hogy mi az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett adatokhoz való hozzáférés biztosításának méltányos üzleti alapja.

(7) Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza a következőket:

a) azok az eszközök, amelyek révén egy CTP megfelelhet az (1) és (2) bekezdésben említett tájékoztatási kötelezettségnek;

b) az (1) és a (2) bekezdés szerint közzétett tájékoztatás tartalma;

c) azok a pénzügyi eszközök, amelyek adatait az adatfolyamban biztosítani kell, a nem tulajdonviszonyt megtestesítő eszközök esetében pedig a bevonandó kereskedési helyszínek és APA-k;

d) más eszközök, amelyek biztosítják, hogy a különböző CTP-k által közzétett adatok konzisztensek legyenek és lehetővé váljon az átfogó feltérképezés és a más forrásokból származó hasonló adatokra utaló kereszthivatkozások alkalmazása, valamint hogy alkalmasak legyenek az Unió szintjén történő összesítésre;

e) a (4) és (5) bekezdésben rögzített konkrét szervezeti követelmények.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

27h. cikk

Az ARM-ekre vonatkozó szervezeti követelmények

(1) Az ARM-nek rendelkeznie kell megfelelő szabályozásokkal és mechanizmusokkal a 26. cikk szerinti információknak a lehető leggyorsabb, és legkésőbb a tranzakció napját követő munkanap végéig történő jelentéséhez.

(2) Az ARM-nek az ügyfelekkel kapcsolatos összeférhetetlenség megelőzésére kidolgozott, tényleges igazgatási mechanizmusokat kell működtetnie és fenntartania. Ezen belül annak az ARM-nek, amely egyben piacműködtető vagy befektetési vállalkozás is, minden összegyűjtött információt megkülönböztetésmentes módon kell kezelnie, és megfelelő mechanizmusokat kell működtetnie és fenntartania a különböző üzleti funkciók különválasztása érdekében.

(3) Az ARM-nek rendelkeznie kell az információk továbbítására használt eszközök biztonságát és hitelesítését garantáló, stabil biztonsági mechanizmusokkal, amelyek minimalizálják az adatsérülés és a jogosulatlan hozzáférés kockázatát, és az adatok bizalmasságának mindenkori megőrzésével megelőzik az információ kiszivárgását. Az ARM-nek megfelelő erőforrásokat kell fenntartania, és tartalékrendszerekkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy szolgáltatásait mindenkor kínálni tudja és azokat fenn tudja tartani.

(4) Az ARM-nek rendelkeznie kell olyan rendszerekkel, amelyekkel hathatósan ellenőrizhető az ügyleti jelentések teljeskörűsége és azonosíthatók a befektetési vállalkozás által elkövetett kihagyások és nyilvánvaló hibák, és amennyiben ilyen hibára vagy kihagyásra derül fény, arról részletesen tájékoztatnia kell a befektetési vállalkozást, és kérnie kell az ilyen hibás jelentések újraküldését.

Az ARM-nek a saját maga által elkövetett hibák és kihagyások kiszűrésére megfelelő rendszerekkel kell rendelkeznie, amelyek lehetővé teszik azok javítását és a helyes és hiánytalan ügyleti jelentések továbbítását (vagy adott esetben újbóli továbbítását) is az illetékes hatóság részére.

(5) Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza a következőket:

a) azok az eszközök, amelyek alkalmasak annak biztosítására, hogy az ARM megfeleljen az (1) bekezdésben említett tájékoztatási kötelezettségnek; továbbá

a (2), (3) és (4) bekezdésben rögzített konkrét szervezeti követelmények.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

a szöveg a következő VIa. címmel egészül ki:

„VIa. CÍM

Az EÉPH hatáskörei

I. FEJEZET

HATÁSKÖRÖK ÉS ELJÁRÁSOK

38a. cikk

Az EÉPH hatásköreinek gyakorlása

A 38b–38e. cikk által az EÉPH-ra vagy az EÉPH valamely tisztviselőjére vagy az EÉPH által felhatalmazott valamely személyre ruházott hatáskörök nem használhatók fel olyan információk vagy dokumentumok kiszolgáltatásának az előírására, amelyekre titoktartási kötelezettség vonatkozik.

38b. cikk

Információkérés

(1) Az EÉPH egyszerű kérés vagy határozat útján kérheti az alábbi személyektől, hogy bocsássanak rendelkezésre az e rendelet szerinti feladatainak ellátását számára lehetővé tevő minden információt:

a)    az APA, a CTP, az ARM és a kereskedési helyszínt az APA, CTP vagy ARM révén történő adatszolgáltatás működtetése érdekében működtető befektetési vállalkozás vagy piacműködtető és a felettük ellenőrzést gyakorló személyek, vagy azon személyek, akik felett azok ellenőrzést gyakorolnak;

   b) az a) pontban említett személyek vezetői;

c) az a) pontban említett személyek könyvvizsgálói és tanácsadói.

(2) Az (1) bekezdés szerinti egyszerű információkérés:

a) a kérés jogalapjaként e cikket jelöli meg;

b) meghatározza a kérés célját;

c) részletesen meghatározza a kért információt;

d) meghatározza az információnyújtás határidejét;

e) rögzíti, hogy az információszolgáltatásra kért személy nem köteles megadni az információt, viszont amennyiben önkéntesen válaszol a kérésre, a nyújtott információ nem lehet a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető;

f) feltünteti a 38e. cikkel összhangban abban az esetben kiszabandó pénzbírság összegét, ha a nyújtott információ nem felel meg a valóságnak, vagy félrevezető.

(3) Az (1) bekezdés szerinti, határozat útján történő információkérés esetén az EÉPH:

a) a kérés jogalapjaként e cikket jelöli meg;

b) meghatározza a kérés célját;

c) részletesen meghatározza a kért információt;

d) meghatározza az információnyújtás határidejét;

e) feltünteti a 38g. cikkben arra az esetre előírt kényszerítő bírságot, ha a nyújtott információ hiányos;

f) felhívja a figyelmet a 38f. cikkben arra az esetre előírt pénzbírságra, ha a kérdésre adott válasz nem felel meg a valóságnak, vagy félrevezető;

g) felhívja a figyelmet arra, hogy az 1095/2010/EU rendelet 60. és 61. cikke értelmében a határozat ellen fellebbezni lehet az EÉPH fellebbviteli tanácsa előtt, és a határozat felülvizsgáltatható az Európai Unió Bíróságával.

(4) A kért információkat az (1) bekezdésben említett személyek vagy képviselőik, jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek esetében pedig a törvény vagy az alapszabályuk által képviseletükre felhatalmazott személyek szolgáltatják. A megfelelően meghatalmazott ügyvédek szintén jogosultak az ügyfelük nevében az információk benyújtására. Utóbbiak teljes felelősséggel tartoznak, ha a szolgáltatott információ hiányos, a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető.

(5) Az EÉPH haladéktalanul megküldi az egyszerű kérés vagy a határozat másolatát azon tagállam illetékes hatóságának, amelynek területén az (1) bekezdésben említett, az információkérés által érintett személyek tartózkodási hellyel rendelkeznek vagy letelepedettek.

38c. cikk

Általános vizsgálatok

(1) Az EÉPH a 38b. cikk (1) bekezdésében említett személyekre irányuló minden olyan vizsgálatot elvégezhet, amely az e rendeletből fakadó feladatai ellátásához szükséges. E célból az EÉPH által felhatalmazott tisztviselők és más személyek jogosultak az alábbiakra:

a) a feladatainak végrehajtása szempontjából lényeges nyilvántartások, adatok, eljárások és egyéb anyagok megvizsgálása, az adathordozótól függetlenül;

b) az ilyen nyilvántartásokból, adatokból, eljárásokból és egyéb anyagokból hiteles másolatok vagy kivonatok készítése vagy bekérése;

c) a 38b. cikk (1) bekezdésében említett bármely személynek, képviselőjének vagy személyzete tagjainak berendelése, és szóbeli vagy írásbeli magyarázat kérése az ellenőrzés tárgyával és céljával összefüggő tényekkel és dokumentumokkal kapcsolatban, valamint a válaszok rögzítése;

d) bármely olyan egyéb, természetes vagy jogi személy kikérdezése, aki ezt vállalja, valamely vizsgálat tárgyával kapcsolatos információgyűjtés céljából;

e) a telefon- és adatforgalmi nyilvántartások kikérése.

(2) Az (1) bekezdésben említett vizsgálatok céljából az EÉPH által felhatalmazott tisztviselők és más személyek hatáskörüket a vizsgálat tárgyát és célját feltüntető írásbeli felhatalmazás alapján gyakorolják. A felhatalmazásban fel kell tüntetni továbbá a 38i. cikk értelmében abban az esetben kiszabandó kényszerítő bírságot is, ha a kért nyilvántartásokat, adatokat, eljárásokat vagy egyéb anyagokat nem vagy hiányosan nyújtják be, vagy ha a 38b. cikk (1) bekezdésében említett személyek a feltett kérdésekre nem, vagy hiányosan válaszolnak, valamint a 38h. cikk értelmében abban az esetben kiszabandó pénzbírságot, ha a 38b. cikk (1) bekezdésében említett személyek a feltett kérdésekre a valóságnak nem megfelelően, vagy félrevezető módon válaszolnak.

(3) A 38b. cikk (1) bekezdésében említett személyek kötelesek alávetni magukat az EÉPH határozata alapján elrendelt vizsgálatoknak. A határozatban fel kell tüntetni a vizsgálat tárgyát és célját, a 38i. cikkben előírt kényszerítő bírságokat, az 1095/2010/EU rendelet értelmében igénybe vehető jogorvoslati lehetőségeket, valamint azon jogot, hogy a határozat az Európai Unió Bíróságával felülvizsgáltatható.

(4) Az EÉPH az (1) bekezdésben említett vizsgálat előtt kellő időben értesítést küld a vizsgálatról és a felhatalmazott személyek kilétéről azon tagállam illetékes hatóságának, amelynek a területén a vizsgálatra sor kerül. Az érintett illetékes hatóság tisztviselői az EÉPH kérésére segítik a felhatalmazott személyeket feladataik elvégzésében. Az érintett illetékes hatóság tisztviselői kérésre szintén jelen lehetnek a vizsgálaton.

(5) Amennyiben az (1) bekezdés e) pontjában említett telefon- és adatforgalmi nyilvántartások kikéréséhez az alkalmazandó nemzeti jogszabályok szerint valamely igazságügyi hatóság engedélyére van szükség, ezt az engedélyt kérelmezik. Ez az engedély elővigyázatossági intézkedésként is kérelmezhető.

(6) Ha valamely nemzeti igazságügyi hatósághoz az (1) bekezdés e) pontjában említett telefon- és adatforgalmi nyilvántartások kikérésének engedélyezése iránti kérelem érkezik, e hatóság ellenőrzi, hogy:

a) az EÉPH (3) bekezdésben említett határozata hiteles-e;

b) a megteendő intézkedések arányosak-e, és nem önkényesek vagy túlzottak-e.

A b) pont alkalmazásában a nemzeti igazságügyi hatóság részletes magyarázatot kérhet az EÉPH-tól, különösen azon okokra vonatkozóan, amelyek alapján az EÉPH e rendelet megsértését feltételezi, a feltételezett jogsértés súlyosságára, továbbá arra, hogy azon személy, akivel szemben a kényszerítő intézkedéseket hozták, milyen módon érintett az ügyben. A nemzeti igazságügyi hatóság azonban nem vizsgálhatja felül a vizsgálat szükségességét, és nem követelheti meg, hogy bocsássák rendelkezésére az EÉPH irataiban foglalt adatokat. Az EÉPH határozatának jogszerűségét kizárólag az Európai Unió Bírósága vizsgálhatja felül az 1095/2010/EU rendeletben meghatározott eljárásnak megfelelően.

38d. cikk

Helyszíni ellenőrzések

(1) Az EÉPH az e rendelet szerinti feladatai elvégzéséhez szükséges minden helyszíni ellenőrzést elvégezhet a 38b. cikk (1) bekezdésében említett személyek üzlethelyiségeiben.

(2) Az EÉPH által helyszíni ellenőrzésre felhatalmazott tisztviselők és más személyek az EÉPH vizsgálati határozatával érintett személyek bármely üzlethelyiségébe beléphetnek, és rendelkeznek a 38b. cikk (1) bekezdése szerinti összes hatáskörrel. Jogukban áll továbbá az ellenőrzés idejére és az ahhoz szükséges mértékben zár alá venni bármely üzlethelyiséget, üzleti könyvet vagy nyilvántartást.

(3) Az EÉPH a helyszíni ellenőrzés előtt kellő időben értesítést küld a vizsgálatról azon tagállam illetékes hatóságának, amelynek a területén az ellenőrzésre sor kerül. Amennyiben az ellenőrzés megfelelő lebonyolítása és eredményessége ezt megköveteli, az EÉPH – az érintett illetékes hatóság tájékoztatása után – előzetes értesítés nélkül is elvégezheti a helyszíni ellenőrzést. Az e cikk szerinti ellenőrzéseket el kell végezni, amennyiben az érintett hatóság megerősítette, hogy nem emel kifogást azokkal szemben.

(4) Az EÉPH által helyszíni ellenőrzésre felhatalmazott tisztviselők és más személyek hatáskörüket az ellenőrzés tárgyát és célját feltüntető írásbeli felhatalmazás felmutatásával gyakorolják, amelyben fel kell tüntetni a 38g. cikkben arra az esetre előírt kényszerítő bírságokat, ha az érintett személyek nem vetik alá magukat az ellenőrzésnek.

(5) A 38b. cikk (1) bekezdésében említett személyek kötelesek alávetni magukat az EÉPH határozatával elrendelt helyszíni ellenőrzéseknek. A határozatban fel kell tüntetni az ellenőrzés tárgyát és célját, meg kell határozni az ellenőrzés megkezdésének időpontját, valamint utalni kell a 38i. cikkben előírt kényszerítő bírságra, az 1095/2010/EU rendelet értelmében igénybe vehető jogorvoslati lehetőségekre és azon jogra, hogy a határozat az Európai Unió Bírósága által felülvizsgálható.

(6) Azon tagállam illetékes hatóságának tisztviselői vagy az általa felhatalmazott vagy kijelölt más személyek, amelynek területén a helyszíni ellenőrzésre sor kerül, az EÉPH kérésére aktívan segítik az EÉPH által felhatalmazott tisztviselőket és más személyeket. Az érintett tagállam illetékes hatóságának tisztviselői szintén jelen lehetnek a helyszíni ellenőrzésen.

(7) Az EÉPH arra is felkérheti az illetékes hatóságokat, hogy végezzenek el a nevében az e cikkben és a 38b. cikk (1) bekezdésében meghatározott egyes vizsgálati feladatokat és helyszíni ellenőrzéseket.

(8) Amennyiben az EÉPH által felhatalmazott tisztviselők és más kísérő személyek megállapítják, hogy valamely személy akadályozza az e cikk szerint elrendelt vizsgálatot, úgy az érintett tagállam illetékes hatósága – szükség esetén a rendőrség vagy azzal egyenértékű jogkörrel rendelkező hatóság bevonásával – megadja a szükséges segítséget ahhoz, hogy a helyszíni ellenőrzést elvégezhessék.

(9) Amennyiben az (1) bekezdésben említett helyszíni ellenőrzéshez vagy a (7) bekezdésben előírt segítségnyújtáshoz a nemzeti jogszabályok szerint valamely igazságügyi hatóság engedélyére van szükség, ezt az engedélyt kérelmezik. Ez az engedély elővigyázatossági intézkedésként is kérelmezhető.

(10) Ha valamely nemzeti igazságügyi hatósághoz az (1) bekezdésben előírt helyszíni ellenőrzés vagy a (7) bekezdésben előírt segítségnyújtás engedélyezése iránti kérelem érkezik, e hatóság ellenőrzi, hogy:

a)    az EÉPH (4) bekezdésben említett határozata hiteles-e;

b)    a megteendő intézkedések arányosak-e, és nem önkényesek vagy túlzottak-e.

A b) pont alkalmazásában a nemzeti igazságügyi hatóság részletes magyarázatot kérhet az EÉPH-tól, különösen azon okokra vonatkozóan, amelyek alapján az EÉPH e rendelet megsértését feltételezi, a feltételezett jogsértés súlyosságára, továbbá arra, hogy azon személy, akivel szemben a kényszerítő intézkedéseket hozták, milyen módon érintett az ügyben. A nemzeti igazságügyi hatóság azonban nem vizsgálhatja felül a vizsgálat szükségességét, és nem követelheti meg, hogy bocsássák rendelkezésére az EÉPH irataiban foglalt adatokat. Az EÉPH határozatának jogszerűségét kizárólag az Európai Unió Bírósága vizsgálhatja felül az 1095/2010/EU rendeletben meghatározott eljárásnak megfelelően.

38e. cikk

Információcsere

Az EÉPH-nak és az illetékes hatóságoknak indokolatlan késedelem nélkül át kell adniuk egymásnak az e rendeletben meghatározott feladataik ellátásához szükséges információkat.

38f. cikk

Szakmai titoktartás

A 2014/65/EU irányelv 76. cikkében említett szakmai titoktartási kötelezettség vonatkozik az EÉPH-ra és minden olyan személyre, aki az EÉPH-nak vagy más olyan személynek lát vagy látott el feladatokat, amelyre vagy akire az EÉPH feladatokat ruházott át, ideértve az EÉPH által megbízott ellenőröket és szakértőket is.

38g. cikk

Az EÉPH felügyeleti intézkedései

(1) Amennyiben az EÉPH megállapítja, hogy a 38a. cikk (1) bekezdésének a) pontjában felsorolt valamely személy elkövette a IVa. címben felsorolt valamely jogsértést, az alábbi egy vagy több intézkedést hozza:

a) a személyt a jogsértés megszüntetésére kötelező határozatot fogad el;

b) a 38h. és 38i. cikknek megfelelően pénzbírságot kiszabó határozatot fogad el;

c) hirdetményt ad ki.

(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedések meghozatalakor az EÉPH figyelembe veszi a jogsértés természetét és súlyosságát, tekintettel a következő kritériumokra:

a) a jogsértés időtartama és gyakorisága;

b) a jogsértés okozott-e vagy elősegített-e pénzügyi bűncselekményt, illetve tulajdonítható-e egyéb módon ilyen bűncselekmény a jogsértésnek;

c) a jogsértést szándékosan vagy gondatlanságból követték-e el;

d) a jogsértésért felelős személy felelősségének mértéke;

e) a jogsértésért felelős személynek a felelős jogi személy teljes árbevételében vagy a felelős természetes személy éves jövedelmében és nettó vagyonában kifejezett pénzügyi ereje;

f) a jogsértés befektetők érdekeire gyakorolt hatása;

g) a jogsértésért felelős személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség nagysága, vagy harmadik feleknek a jogsértésből származó vesztesége, amennyiben ezek meghatározhatók;

h) a jogsértésért felelős személy EÉPH-val való együttműködésének mértéke, amely nem érinti az adott személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség visszaszolgáltatásának kötelezettségét;

i) a jogsértésért felelős személy által elkövetett korábbi jogsértések;

j) a jogsértésért felelős személy által a jogsértés után, a jogsértés megismétlődésének megelőzése érdekében hozott intézkedések.

(3) Az EÉPH indokolatlan késedelem nélkül értesíti a jogsértésért felelős személyt az (1) bekezdés alapján hozott intézkedésekről, és közli azokat a tagállamok illetékes hatóságaival és a Bizottsággal. A határozat elfogadásának időpontjától számított 10 munkanapon belül közzéteszi azt a honlapján.

Az első albekezdésben említett közzététel tartalmazza a következőket:

a)    a jogsértésért felelős személy azon jogának megerősítése, hogy jogorvoslattal élhet a határozat ellen;

b)    adott esetben a jogorvoslati kérelem benyújtásának megerősítése és annak közlése, hogy a jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya;

c)    annak közlése, hogy az EÉPH fellebbviteli tanácsa az 1095/2010/EU rendelet 60. cikkének (3) bekezdésével összhangban felfüggesztheti a vitatott határozat alkalmazását.

2. FEJEZET

KÖZIGAZGATÁSI SZANKCIÓK ÉS EGYÉB INTÉZKEDÉSEK

38h. cikk

Pénzbírságok

(1) Amennyiben a 38k. cikk (5) bekezdésével összhangban az EÉPH megállapítja, hogy valamely személy – szándékosan vagy gondatlanságból – elkövetett a IVa. címben felsorolt egy vagy több jogsértést, e cikk (2) bekezdésének megfelelően pénzbírságot kiszabó határozatot fogad el.

A jogsértés akkor minősül szándékos jogsértésnek, ha az EÉPH olyan objektív tényezőket talál, amelyek bizonyítják, hogy egy személy kifejezetten a jogsértés elkövetésének szándékával járt el.

(2) Az (1) bekezdésben említett pénzbírság maximális összege 200 000 EUR, vagy azokban a tagállamokban, amelyek pénzneme nem az euró, a nemzeti pénznemben ennek megfelelő érték. .

(3) A pénzbírság (1) bekezdés szerinti összegének meghatározása során az EÉPH figyelembe veszi a 38g. cikk (2) bekezdésében meghatározott kritériumokat.

38i. cikk

Kényszerítő bírságok

(1) Az EÉPH határozatban kényszerítő bírságot szab ki annak érdekében, hogy kötelezzen:

a) valamely személyt a jogsértés megszüntetésére, összhangban a 38b. cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján hozott határozattal;

b) a 38b. cikk (1) bekezdésében említett valamely személyt:

a 38b. cikk szerinti határozatban kért információk hiánytalan szolgáltatására;

arra, hogy vesse alá magát vizsgálatnak és különösen, hogy hiánytalanul adja át az előírt nyilvántartásokat, adatokat, eljárásokat vagy egyéb anyagokat, illetve pótolja és helyesbítse a 38c. cikk szerinti határozattal elrendelt vizsgálat keretében benyújtott egyéb információkat;

arra, hogy vesse alá magát a 38d. cikk szerinti határozattal elrendelt helyszíni ellenőrzésnek.

(2) A kényszerítő bírságnak hatékonynak és arányosnak kell lennie. A kényszerítő bírságot a késedelem minden egyes napja után ki kell szabni.

(3) A (2) bekezdés ellenére, a kényszerítő bírság összege az előző üzleti év átlagos napi árbevételének 3 %-a, természetes személyek esetében pedig az előző naptári évben szerzett átlagos napi jövedelem 2 %-a. Az összegeket a kényszerítő bírságot kiszabó határozatban megállapított időponttól kezdődően kell kiszámítani.

(4) A kényszerítő bírság az EÉPH határozatáról szóló értesítést követő legfeljebb hat hónapos időtartamra szabható ki. Ezen időszak végét követően az EÉPH felülvizsgálja az intézkedést.

38j. cikk

A pénzbírságok és a kényszerítő bírságok közzététele, jellege, behajtása és elhelyezése

(1) Az EÉPH nyilvánosságra hoz minden, a 38h. és a 38i. cikk alapján kiszabott pénzbírságot és kényszerítő bírságot, kivéve, ha az ilyen nyilvánosságra hozatal súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacokat, vagy aránytalan károkat okozna az érintett feleknek. E közzététel a 45/2001/EK rendelet értelmében nem tartalmazhat személyes adatokat.

(2) A 38h. és a 38i. cikk alapján kiszabott pénzbírságok és kényszerítő bírságok közigazgatási jellegűek.

(3) Amennyiben az EÉPH úgy határoz, hogy nem szab ki pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot, döntéséről és annak indokairól tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot, a Bizottságot és az érintett tagállam illetékes hatóságait.

(4) A 38h. és a 38i. cikk alapján kiszabott pénzbírságok és kényszerítő bírságok behajthatóak.

(5) A behajtásra annak az államnak a hatályos polgári eljárásjogi szabályai vonatkoznak, amelynek területén arra sor kerül.

(6) A pénzbírságok és kényszerítő bírságok összege az Európai Unió általános költségvetését illeti.

38k. cikk

A felügyeleti intézkedések meghozatalának és a pénzbírságok kiszabásának eljárási szabályai

(1) Amennyiben az EÉPH az e rendelet szerinti feladatainak ellátása során olyan tényeket tár fel, amelyek alapján felmerül a IVa. címben felsorolt egy vagy több jogsértés elkövetésének alapos gyanúja, akkor az EÉPH-n belül egy független vizsgálatvezetőt jelöl ki az ügy kivizsgálására. A kijelölt tisztviselő nem vehet részt, és a múltban sem vehetett részt sem közvetlenül, sem közvetetten az érintett adatszolgáltató felügyeletében vagy engedélyezési eljárásában, és feladatait az EÉPH-tól függetlenül látja el.

(2) Az (1) bekezdésben említett vizsgálatvezető a vizsgálat által érintett személyek észrevételeinek figyelembevételével kivizsgálja a feltételezett jogsértéseket, és a megállapításait tartalmazó teljes ügyiratot benyújtja az EÉPH-nak.

(3) A vizsgálatvezető a feladatainak elvégzése érdekében jogosult a 38b. cikknek megfelelően információt kérni, valamint a 38c. és a 38d. cikknek megfelelően vizsgálatokat és helyszíni ellenőrzéseket végezni.

(4) A vizsgálatvezető a feladatainak végzése során hozzáférhet minden olyan dokumentumhoz és információhoz, amelyet az EÉPH a felügyeleti tevékenységei során összegyűjtött.

(5) A vizsgálatvezető a vizsgálat befejezésekor, mielőtt benyújtaná a megállapításait tartalmazó ügyiratot az EÉPH-nak, lehetőséget ad a vizsgálat által érintett személyeknek a vizsgálat tárgyával kapcsolatos meghallgatásra. A vizsgálatvezető kizárólag olyan tényekre alapozhatja a megállapításait, amelyekkel kapcsolatban az érintett személyek lehetőséget kaptak arra, hogy megtegyék észrevételeiket.

(6) Az érintett személyek védelemhez való jogát az e cikk alapján lefolytatott vizsgálat során teljes mértékben tiszteletben kell tartani.

(7) Amikor a vizsgálatvezető benyújtja a megállapításait tartalmazó ügyiratot az EÉPH-nak, tájékoztatja a vizsgálat által érintett személyeket. A vizsgálat által érintett személyeknek jogukban áll betekinteni az ügyiratba, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelméhez fűződő jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a harmadik feleket érintő bizalmas információkra.

(8) A vizsgálatvezető megállapításait tartalmazó ügyirat alapján, valamint, amennyiben ezt a vizsgálat által érintett személyek kérik, e személyeknek a 38l. cikk szerinti meghallgatását követően az EÉPH határoz arról, hogy a vizsgálat által érintett személyek elkövették-e a IVa. címben felsorolt egy vagy több jogsértést, és amennyiben igen, a 38m. cikknek megfelelően felügyeleti intézkedést hoz.

(9) A vizsgálatvezető nem vesz részt az EÉPH megbeszélésein, és más módon sem avatkozik bele az EÉPH döntéshozatalába.

(10) A Bizottság az 50. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal a hatálybalépést követően]-jéig/-ig a pénzbírságok és a kényszerítő bírságok kiszabásával kapcsolatos jogkör gyakorlására vonatkozó további részletes eljárási szabályok meghatározása céljából, beleértve a védelemhez való jogra vonatkozó rendelkezéseket, az átmeneti rendelkezéseket, valamint a pénzbírságok és a kényszerítő bírságok beszedésére vonatkozó rendelkezéseket, továbbá a pénzbírságok és a kényszerítő bírságok kiszabása és behajtása tekintetében az elévülési időre vonatkozó rendelkezéseket is.

(11) Az EÉPH az ügyet büntetőeljárás megindítása céljából az érintett nemzeti hatóságok elé terjeszti, amennyiben az e rendelet szerinti feladatainak ellátása során olyan tényeket tár fel, amelyek alapján felmerül a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja. Emellett az EÉPH nem szab ki pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot olyan esetekben, amikor azonos vagy lényegében azonos tényállás alapján, a nemzeti jog szerint lefolytatott büntetőeljárás eredményeképpen korábban már jogerős felmentő vagy elmarasztaló ítélet született.

38l. cikk

Az érintett személyek meghallgatása

(1) A 38g., 38h. és 38i. cikk szerinti határozat meghozatala előtt az EÉPH meghallgatási lehetőséget biztosít az eljárás alá vont személyek számára megállapításai tekintetében. Az EÉPH csak olyan megállapításokra alapozhatja a határozatát, amelyekkel kapcsolatban az eljárás alá vont személyeknek lehetőségük volt észrevételt tenni.

Az első albekezdés nem alkalmazandó akkor, ha a pénzügyi rendszer jelentős és várhatóan hamarosan bekövetkező kárának megelőzése érdekében sürgős intézkedésre van szükség. Ilyen esetekben az EÉPH ideiglenes határozatot fogadhat el, a határozathozatal után pedig a lehető leghamarabb biztosítja a meghallgatási lehetőséget az érintett személyek számára.

(2) A vizsgálat által érintett személyek védelemhez való jogát az eljárás során teljes mértékben tiszteletben kell tartani. E személyeknek jogukban áll betekinteni az EÉPH ügyiratába, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelméhez fűződő jogos érdekét. Az ügyiratba való betekintés joga nem terjed ki a bizalmas információkra és az EÉPH belső előkészítő dokumentumaira.

38m. cikk

Az Európai Unió Bírósága általi felülvizsgálat

Az Európai Unió Bírósága korlátlan hatáskörrel rendelkezik az olyan határozatok felülvizsgálatára, amelyekben az EÉPH pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot szabott ki. Az Európai Unió Bírósága eltörölheti, csökkentheti vagy felemelheti a kiszabott pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot.

38n. cikk

Engedélyezési és felügyeleti díjak

(1) Az EÉPH e rendelettel és a (3) bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal összhangban díjakat számít fel az adatszolgáltatóknak. Ezek a díjak teljes mértékben fedezik az EÉPH adatszolgáltatók engedélyezéséhez és felügyeletéhez, valamint ahhoz kapcsolódó szükséges kiadásait, hogy megtérítse az illetékes hatóságok részére az e rendelet alapján folytatott tevékenység során – különösen a feladatok 38o. cikkel összhangban történő átruházása következtében – az illetékes hatóságoknál esetlegesen felmerült költségeket.

(2) A valamely konkrét adatszolgáltatónak felszámított egyedi díj összege fedezi az EÉPH-nál az ilyen kibocsátó, ajánlattevő vagy a szabályozott piacra bevezetést kérő személy által készített tájékoztatóval – beleértve annak kiegészítéseit is – kapcsolatos tevékenységei során felmerült összes adminisztratív költséget. A díj arányos a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra bevezetést kérő személy árbevételével.

(3) A Bizottság az 50. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal a hatálybalépést követően]-jéig/-ig a díjtípusok és a díjköteles ügyek, a díjak összege és megfizetésük módja részletes meghatározására.

38o. cikk

A feladatok EÉPH általi átruházása az illetékes hatóságokra

(1) Amennyiben valamely felügyeleti feladat megfelelő elvégzéséhez szükséges, az EÉPH jogosult arra, hogy az 1095/2010/EU rendelet 16. cikke szerint általa kibocsátott iránymutatásokkal összhangban konkrét felügyeleti feladatokat egy tagállam illetékes hatóságára ruházzon. E felügyeleti feladatok közé tartozhat különösen a 38b. cikk szerinti információkérések és a 38c. és 38d. cikk szerinti vizsgálatok és helyszíni ellenőrzések lefolytatásának hatásköre.

(2) Az EÉPH a feladatok átruházását megelőzően konzultál az érintett illetékes hatósággal az alábbiakról:

a) az átruházandó feladatok köre;

b) a feladatok elvégzésének ütemezése; továbbá

c) a szükséges információknak az EÉPH részéről, illetve az EÉPH részére történő átadása.

(3) A 38n. cikk (3) bekezdése alapján a Bizottság által elfogadott díjszabályzatnak megfelelően az EÉPH megtéríti az illetékes hatóságok részére az átruházott feladatok elvégzésével összefüggésben felmerült költségeket.

(4) Az EÉPH megfelelő időközönként felülvizsgálja az (1) bekezdésben említett határozatot. Az átruházás bármikor visszavonható.

(5) A feladatok átruházása nem érinti az EÉPH felelősségét, és nem korlátozza az EÉPH-t az átruházott feladat elvégzésében és ellenőrzésében.”; az 50. cikk a következőképpen módosul:

   a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az 1. cikk (9) bekezdésében, a 2. cikk (2) bekezdésében, a 13. cikk (2) bekezdésében, a 15. cikk (5) bekezdésében, a 17. cikk (3) bekezdésében, a 19. cikk (2) és (3) bekezdésében, a 27c. cikkben, a 31. cikk (4) bekezdésében, a 40. cikk (8) bekezdésében, a 41. cikk (8) bekezdésében, a 42. cikk (7) bekezdésében, a 45. cikk (10) bekezdésében, a valamint az 52. cikk (10) és (12) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól 2014. július 2-től kezdődő hatállyal.”;

   a (3) bekezdés első mondata helyébe a következő szöveg lép:

„Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 1. cikk (9) bekezdésében, a 2. cikk (2) bekezdésében, a 13. cikk (2) bekezdésében, a 15. cikk (5)bekezdésében, a 17. cikk (3) bekezdésében, a 19. cikk (2) és (3) bekezdésében, a 27c. cikkben, a 31. cikk (4) bekezdésében, a 40. cikk (8) bekezdésében, a 41. cikk (8) bekezdésében, a 42. cikk (7) bekezdésében, a 45. cikk (10) bekezdésében, a valamint az 52. cikk (10) és (12) bekezdésében említett felhatalmazást.”;

a (5) bekezdés első mondata helyébe a következő szöveg lép:

„Az 1. cikk (9) bekezdése, 2. cikk (2) bekezdése, 13. cikk (2) bekezdése, 15. cikk (5) bekezdése, 17. cikk (3) bekezdése, 19. cikk (2) és (3) bekezdése, 27c. cikk, 31. cikk (4) bekezdése, 40. cikk (8) bekezdése, 41. cikk (8) bekezdése, 42. cikk (7) bekezdése, 45. cikk (10) bekezdése, valamint az 52. cikk (10) és (12) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni.”;

az 52. cikk a következő (13) és (14) bekezdéssel egészül ki:

„(13)    A Bizottság, az EÉPH-val folytatott konzultációt követően, jelentéseket terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé a IVa. címmel összhangban létrehozott összesítettadat-szolgáltatás működéséről. A 27d. cikk (1) bekezdésével kapcsolatos jelentést 2019. szeptember 3-ig kell előterjeszteni. A 27d. cikk (2) bekezdésével kapcsolatos jelentést 2021. szeptember 3-ig kell előterjeszteni.

Az első albekezdésben említett jelentések az alábbi szempontok alapján értékelik az összesítettadat-szolgáltatás működését:

a)    összevont formátumban közölt, kereskedés utáni információk rendelkezésre állása az összes ügyletre vonatkozóan, függetlenül attól, hogy azok megkötésére kereskedési helyszínen került-e sor vagy sem, valamint ezen információk időszerűsége;

b)    kiváló minőségű, időszerű, teljes körű, illetve részleges, kereskedés utáni információk olyan formátumokban való rendelkezésre állása, amelyek a piaci résztvevők számára könnyen hozzáférhetők és felhasználhatók, valamint méltányos üzleti alapon beszerezhetők.

Amennyiben a Bizottság azt állapítja meg, hogy a CTP-k nem szolgáltattak a második albekezdésben felsorolt kritériumoknak megfelelő információt, akkor a jelentését azzal a kéréssel együtt küldi meg az EÉPH-nak, hogy az indítson el egy tárgyalásos eljárást, amelynek célja, hogy az EÉPH által lebonyolítandó közbeszerzési eljárás keretében kijelöljenek egy kereskedelmi szervezetet az összesítettadat-szolgáltatás biztosítására. Az EÉPH-nak a Bizottság kérésének kézhezvételét követően az abban foglalt feltételekkel és a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel (**) összhangban meg kell indítania az eljárást.

(14)    A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a (13) bekezdésben ismertetett eljárás megindítása esetén az 50. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következőkre irányuló intézkedéseket előírva:

a)    az összesítettadat-szolgáltatást biztosító kereskedelmi szervezettel kötendő szerződés időtartamának a meghatározása, illetve a szerződés megújítására és az új közbeszerzési eljárás megindítására alkalmazandó eljárás és feltételek meghatározása;

b)    annak előírása, hogy az összesítettadat-szolgáltatást biztosító kereskedelmi szervezet kizárólagos jogot kap ennek a feladatnak az ellátására, és más szervezet számára nem engedélyezhető, hogy a 27a. cikk szerinti összesítettadat-szolgáltatóként működjön;

c)    az EÉPH felhatalmazása annak biztosítására, hogy a közbeszerzési eljárás útján kijelölt, az összesítettadat-szolgáltatást biztosító kereskedelmi szervezet betartsa a pályázati feltételeket;

d)    annak biztosítása, hogy az összesítettadat-szolgáltatást biztosító kereskedelmi szervezet által nyújtott kereskedés utáni információk kiváló minőségűek, a piaci résztvevők számára könnyen hozzáférhetők és felhasználhatók legyenek, továbbá az egész piacot lefedő, összevont formátumban álljanak rendelkezésre;

e)    annak biztosítása, hogy a – mind az összevont, mind az összesítés nélküli – kereskedés utáni információkhoz méltányos üzleti alapon lehessen hozzájutni, és azok az egész Unióban kielégítsék a felhasználók igényeit;

f)    annak biztosítása, hogy a kereskedési helyszínek és az APA-k méltányos áron bocsássák kereskedési adataikat az EÉPH által lebonyolított közbeszerzési eljárás útján kijelölt, az összesítettadat-szolgáltatást biztosító kereskedelmi szervezet rendelkezésére;

g)    abban az esetben alkalmazandó intézkedések előírása, ha a közbeszerzési eljárás útján kijelölt, az összesítettadat-szolgáltatást biztosító kereskedelmi szervezet nem tartaná be a pályázati feltételeket;

h)    olyan intézkedések előírása, amelyek értelmében a 27a. cikkben foglaltak szerint engedélyezett CTP-k továbbra is biztosíthatják az összesítettadat-szolgáltatást, amennyiben az e bekezdés b) pontjában foglalt felhatalmazást nem alkalmazzák, illetve amennyiben a közbeszerzési eljárásban nem jelölnek ki szervezetet, mindaddig, amíg egy új közbeszerzési eljárás le nem zárul, és egy kereskedelmi szervezetet sikeresen ki nem jelölnek az összesítettadat-szolgáltatás biztosítására.

*    Az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelve (2013. június 26.) a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).

**    Az Európai Parlamenti és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete (2012. október 25.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).”;

a szöveg a következő 54a. és 54b. cikkel egészül ki:

„54a. cikk
Az EÉPH-val kapcsolatos átmeneti intézkedések

(1) [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 36 hónappal a hatálybalépést követően]-jén/-án/-én megszűnik az adatszolgáltatókhoz kapcsolódó felügyeleti és végrehajtási tevékenységgel kapcsolatos minden olyan hatáskör és feladat, amelyet a 2014/65/EU irányelv 67. cikkének megfelelően az illetékes hatóságokra ruháztak. E hatáskörök és feladatok ugyanebben az időpontban az EÉPH-ra szállnak át.

(2) Az adatszolgáltatókhoz kapcsolódó felügyeleti és végrehajtási tevékenységgel – és ezen belül a folyamatban lévő vizsgálatokkal és végrehajtási intézkedésekkel is – kapcsolatos iratokat és munkadokumentumokat vagy azok hitelesített másolatait az EÉPH az (1) bekezdésben említett időponttól átveszi.

Azokat az engedély iránti kérelmeket azonban, amelyeket az illetékes hatóságok [Kiadóhivatal: kérjük, illessze be a dátumot: 30 hónappal a hatálybalépést követően] előtt kézhez vettek, nem továbbítják az EÉPH-nak, és a nyilvántartásba vételről vagy a nyilvántartásba vétel elutasításáról szóló határozatot a megfelelő hatóság hozza meg.

(3) Az (1) bekezdésben említett illetékes hatóságok biztosítják, hogy a meglévő nyilvántartások és munkaanyagok vagy azok hitelesített másolatai minél előbb, de mindenképpen átkerüljenek az EÉPH-hoz az adatszolgáltatóktól. Az említett illetékes hatóságok emellett minden szükséges segítséget és tanácsot megadnak az EÉPH-nak annak érdekében, hogy megkönnyítsék az adatszolgáltatókhoz kapcsolódó felügyeleti és végrehajtási tevékenységek hatékony és eredményes átadását és EÉPH általi megkezdését.

(4) Az EÉPH az (1) bekezdésben említett illetékes hatóságok jogutódjaként lép fel minden olyan közigazgatási vagy bírósági eljárásban, amely az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekkel kapcsolatos felügyeleti és végrehajtási tevékenységek gyakorlásából ered.

(5) Bármely adatszolgáltatónak az (1) bekezdésben említett illetékes hatóság által megadott engedély érvényben marad a hatáskörök EÉPH-ra való átruházása után is.

54b. cikk
Kapcsolat a könyvvizsgálókkal

(1)    Bármely feljogosított személy, aki a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (*) alapján valamely adatszolgáltató számára a 2013/34/EU irányelv 34. cikkében vagy a 2009/65/EK irányelv 73. cikkében meghatározott feladatot, vagy bármely más, törvény által előírt feladatot lát el, köteles az EÉPH-nak azonnal beszámolni minden olyan tényről, illetve az ilyen vállalkozást érintő határozatról, amelyről az ilyen személy feladatai ellátása során tudomást szerez, és amely várhatóan:

a)     azon törvények, rendeletek vagy közigazgatási rendelkezések lényeges megsértését képezi, amelyek az engedélyezésre irányadó feltételeket állapítanak meg, vagy amelyek kifejezetten az adatszolgáltató tevékenységeinek folytatására vonatkoznak;

b)     érinti az adatszolgáltató folyamatos működését;

c)     a beszámoló elfogadásának megtagadásához vagy fenntartások kifejezéséhez vezethet.

Az ilyen személy ugyancsak köteles bejelentést tenni az azon vállalkozással kapcsolatban az első albekezdésben említett feladatai végrehajtása során tudomására jutott minden olyan tényről és határozatról, amely szoros kapcsolatban áll azzal az adatszolgáltatóval, amelynél az ilyen személy ezt a feladatot ellátja.

(2)      A 2006/43/EK irányelv értelmében engedélyezett személyek jóhiszemű bejelentése az (1) bekezdésben említett minden tényről vagy határozatról az illetékes hatóságok felé nem képezi az információk átadására vonatkozó szerződéses vagy jogszabályi korlátozás megsértését, és ezért az ilyen személyek semmilyen módon nem felelősek.

*    Az Európai Parlament és a Tanács 2006/43/EK irányelve (2006. május 17.) az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról, a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 84/253/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 157., 2006.6.9., 87. o.).”.

7. cikk

Az európai hosszú távú befektetési alapokról szóló (EU) 2015/760 rendelet módosítása

Az (EU) 2015/760 rendelet a következőképpen módosul:

1.az 2. cikk a következőképpen módosul:

a 10. pont helyébe a következő szöveg lép:

„10.    »illetékes hatóság«: a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének f) és h) pontjában említett hatáskörrel rendelkező hatóságok;”;

a 11. pontot el kell hagyni;

a 3. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)    Az ESMA minden e rendelet szerint engedélyezett EHTBA-ról és az EHTBA kezelőjéről nyilvános központi nyilvántartást vezet. A nyilvántartást elektronikus formátumban hozzáférhetővé kell tenni.”;

az 5. cikk a következőképpen módosul:

a (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.    az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Az EHTBA-minősítés iránti engedélykérelmet az ESMA-hoz kell benyújtani.”;

ii.    a második albekezdés a következő e) ponttal egészül ki:

e)    azon tagállamok felsorolását, amelyekben az EHTBA-t forgalmazni szándékozzák.”;

iii.    a harmadik albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Az ESMA pontosítást és tájékoztatást kérhet a második albekezdés alapján rendelkezésre bocsátott dokumentáció és információk vonatkozásában.”;

a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i.    az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Csak egy a 2011/61/EU irányelvvel összhangban engedélyezett uniós ABAK kérhet jóváhagyást az ESMA-tól ahhoz, hogy olyan EHTBA-t kezelhessen, amelyhez az (1) bekezdéssel összhangban engedélyt kértek.”;

ii.    az utolsó albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Az ESMA felkérheti az uniós ABAK hatáskörrel rendelkező hatóságát, hogy adjon pontosítást és tájékoztatást a második albekezdésben említett dokumentációra vonatkozóan, vagy igazolást arról, hogy az uniós ABAK-nak az ABA-k kezelésére szóló engedélye kiterjed-e az EHTBA-kra. Az uniós ABAK hatáskörrel rendelkező hatósága az ESMA megkeresésére annak kézhezvételétől számított tíz munkanapon belül válaszol.”;

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4)    Az (1) és (2) bekezdésben említett dokumentáció minden további módosítását haladéktalanul be kell jelenteni az ESMA-nak.”;

a (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5)    Az (1)–(3) bekezdéstől eltérve, annak az uniós ABA-nak, amelynek jogi formája lehetővé teszi a belső kezelést, és amelynek irányító szervezete úgy dönt, hogy nem jelöl ki külső ABAK-ot, egyszerre kell benyújtania az ESMA-hoz e rendelettel összhangban az EHTBA-minősítés iránti engedélykérelmet, valamint a 2011/61/EU irányelvvel összhangban az ABAK-kénti engedélyezés iránti kérelmet.

A belső kezelésű EHTBA-minősítés iránti engedélykérelemnek az alábbiakat kell tartalmaznia:

a)    az alap szabályzatát vagy létesítő okiratát;

b)    a letétkezelő azonosító adatait;

c)    azon információk leírását, amelyeket a befektetők számára elérhetővé kell tenni, többek között a lakossági befektetői panaszok rendezése során alkalmazandó szabályok leírását;

e)    azon tagállamok felsorolását, amelyekben az EHTBA-t forgalmazni szándékozzák;

f)    a 2011/61/EU irányelv 7. cikke (2) bekezdésének a)–e) pontjában említett információkat.

Az ESMA a hiánytalan kérelem benyújtását követő három hónapon belül tájékoztatja az uniós ABA-t arról, hogy az első albekezdésben említett engedélyeket megadták-e.”;

a szöveg a következő (6) és (7) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Az ESMA késedelem nélkül értesíti a 6. cikk alapján megadott engedélyekről azon tagállamok illetékes hatóságait, amelyekben az EHTBA-t a 31. cikk (2) bekezdésével összhangban forgalmazni szándékozzák.

(7) A (6) bekezdésben említett értesítésnek a következő információkat kell tartalmaznia:

a)    az EHTBA kezelőjének, az EHTBA és azon tagállam megnevezését, amelyben az EHTBA létesítő okirat szerinti székhelye vagy központi irodája található;

b)    az EHTBA szabályzatát vagy létesítő okiratát;

c)    az EHTBA letétkezelőjének megnevezését;

d)    azon információk leírását, amelyeket a befektetők számára elérhetővé kell tenni;

e)    a lakossági befektetői panaszok rendezése során alkalmazandó szabályok leírását;

f)    a tájékoztatót és – adott esetben – az 1286/2014/EU rendeletben említett, kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot;

g)    a 26. cikkben említett eszközökkel kapcsolatos információkat.”;

az 6. cikk a következőképpen módosul:

az (1)–(3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)    Egy uniós ABA-nak csak akkor adható EHTBA-minősítés iránti engedély, ha az ESMA:

a)    meggyőződött arról, hogy az uniós ABA képes eleget tenni e rendelet valamennyi követelményének;

b)    jóváhagyta egy a 2011/61/EU irányelvvel összhangban engedélyezett uniós ABAK-nak az EHTBA kezelésére irányuló engedélykérelmét, az alap szabályzatát vagy létesítő okiratát, valamint a letétkezelő kiválasztását.

(2)    Abban az esetben, ha egy uniós ABA az e rendelet 5. cikke (5) bekezdésének megfelelően nyújt be kérelmet, az ESMA csak akkor adja meg az uniós ABA-nak az EHTBA-minősítés iránti engedélyt, ha:

a)    meggyőződött arról, hogy az uniós ABA megfelel e rendeletnek;

b)    meggyőződött arról, hogy az uniós ABA megfelel a 2011/61/EU irányelv követelményeinek;

c)    jóváhagyta az alap szabályzatát vagy létesítő okiratát, valamint a letétkezelő kiválasztását.

(3)    Az ESMA az uniós ABAK-nak az EHTBA kezelésére irányuló kérelmének jóváhagyását csak akkor tagadhatja meg, ha az uniós ABAK:

a)    nem felel meg e rendeletnek;

b)    nem felel meg a 2011/61/EU irányelvnek az általa kezelni szándékozott EHTBA tekintetében;

c)    nem kapott engedélyt az uniós ABAK kezelőjének hatáskörrel rendelkező hatóságától az e rendeletben szabályozott típusú befektetési stratégiákat követő ABA-k kezelésére;

d)    nem nyújtotta be az 5. cikk (2) bekezdésben említett dokumentációt, sem az említett bekezdésben kért pontosítást vagy tájékoztatást.

A kérelem jóváhagyásának megtagadása előtt az ESMA konzultál az uniós ABAK hatáskörrel rendelkező hatóságával.”;

a (4) bekezdést el kell hagyni;

a (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5)    Az ESMA közli az uniós ABA-val, hogy milyen okból tagadta meg EHTBA-minősítés iránti engedély megadását.”;

a (6) és a (7) bekezdést el kell hagyni;

a szöveg a következő 6a. cikkel egészül ki:

„6a. cikk

Az engedély visszavonása

(1) Az ESMA a 35. cikk sérelme nélkül visszavonja az EHTBA engedélyét, ha az adott EHTBA kezelője teljesíti az alábbi feltételek bármelyikét:

a)    az alapkezelő kifejezetten lemondott az engedélyről, vagy az engedély megadását követő hat hónapon belül nem élt az engedéllyel;

b)    az alapkezelő hamis nyilatkozatok tételével vagy bármely egyéb szabálytalan módon szerezte meg az engedélyt;

c)    az EHTBA már nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek mellett engedélyezésére sor került.

(2) Az engedély visszavonása az egész Unióban azonnal hatályos.”;

a 7. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)    Az EHTBA kezelője köteles gondoskodni az e rendeletnek és a 2011/61/EU irányelv EHTBA-ra vonatkozó követelményeinek való megfelelésről. Az EHTBA kezelője felelős az e rendeletnek való megfelelés elmulasztásából fakadó veszteségekért és károkért is.”;

a 17. cikk (1) bekezdésének második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az első albekezdés a) pontjában említett időpontnak figyelembe kell vennie az EHTBA által befektetni kívánt eszközök egyedi sajátosságait és jellemzőit, és nem lehet későbbi az EHTBA-minősítés iránti engedély megadásának időpontját követő öt évnél, vagy ha az korábbi, az EHTBA 18. cikk (3) bekezdésével összhangban meghatározott életciklusának felénél. Kivételes körülmények között az ESMA kellően indokolt befektetési terv benyújtását követően jóváhagyhatja a határidő legfeljebb egy évvel történő meghosszabbítását.”;

a 18. cikk (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b)    az engedélyezéskor és az EHTBA életciklusa alatt az EHTBA kezelője igazolni tudja az ESMA-nak, hogy megfelelő likviditáskezelési rendszert és az EHTBA likviditási kockázatának ellenőrzésére hatékony eljárásokat léptettek életbe, amelyek összhangban állnak az EHTBA hosszú távú befektetési stratégiájával és a javasolt visszaváltási politikával;”;

a 21. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)    Az EHTBA tételes programot dolgoz ki eszközei rendezett elidegenítése céljából annak érdekében, hogy az EHTBA életciklusának végét követően biztosítsa a befektetők befektetési jegyei vagy részvényei visszaváltásának lehetőségét, és legkésőbb egy évvel az EHTBA életciklusának vége előtt ezt közli az ESMA-val.”;

a 23. cikk (3) bekezdésének f) pontja helyébe a következő szöveg lép:

f)    az ESMA által a (2) bekezdés alkalmazásában lényegesnek ítélt egyéb információk.”;

a 24. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)    Az EHTBA a tájékoztatóját, annak minden esetleges módosításával együtt, valamint az éves jelentéseit köteles megküldeni az ESMA-nak. Az EHTBA kérelemre eljuttatja ezt a dokumentációt az EHTBA kezelője illetékes hatóságának. Ezt a dokumentációt az EHTBA az ESMA és az EHTBA kezelőjének illetékes hatósága által meghatározott határidőn belül juttatja el.”;

a 28. cikk a következő (3) bekezdéssel egészül ki.