EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2018.9.24.
COM(2018) 656 final
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK
A hulladékokkal kapcsolatos uniós szabályozás végrehajtásáról, és ennek részeként a települési hulladék újrahasznosítására/újrafeldolgozására vonatkozó 2020-as cél elérése terén elmaradó tagállamokra vonatkozó korai előrejelző jelentésekről
{SWD(2018) 413 final}
{SWD(2018) 414 final}
{SWD(2018) 415 final}
{SWD(2018) 416 final}
{SWD(2018) 417 final}
{SWD(2018) 418 final}
{SWD(2018) 419 final}
{SWD(2018) 420 final}
{SWD(2018) 421 final}
{SWD(2018) 422 final}
{SWD(2018) 423 final}
{SWD(2018) 424 final}
{SWD(2018) 425 final}
{SWD(2018) 426 final}
1.Bevezetés
A jó hulladékgazdálkodás a körforgásos gazdaság egyik alapköve, amelynek segítségével megelőzhető, hogy a hulladék negatív környezeti vagy egészségügyi hatással járjon. A hulladékokkal kapcsolatos uniós jogszabályok megfelelő végrehajtása felgyorsítja a körforgásos gazdaságra való áttérést. A hulladékgazdálkodásban döntő szerepet játszanak a helyi szereplők; ezért az uniós jogszabályokból eredő kötelezettségek teljesítése érdekében be kell őket vonni a szakpolitika alakításába és végrehajtásába, tevékenységeikhez pedig támogatást kell nyújtani.
E jelentés áttekintést nyújt a vonatkozó jogszabályok főbb elemeinek tagállami végrehajtásáról, azonosítja a maradéktalan megfelelés előtt álló akadályokat, valamint ajánlásokat fogalmaz meg bizonyos hulladékáramok kezelésének javítására vonatkozóan.
A jelentés az alábbi jogszabályokra vonatkozó nemzeti végrehajtási beszámolókban a 2013 és 2015 közötti időszak tekintetében közölt adatokon alapul:
-a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv (a hulladékokról szóló keretirányelv),
-az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK és 2012/19/EU irányelvek,
-a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv (a csomagolásról szóló irányelv),
-a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelv (a hulladéklerakókról szóló irányelv), és
-a szennyvíziszapról szóló 86/278/EGK irányelv (a szennyvíziszapról szóló irányelv).
Az adatokat több hulladékáram, így különösen a települési hulladék (korai előrejelző tanulmány), az építési és bontási hulladék, a veszélyes hulladék, valamint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai vonatkozásában a közelmúltban készített részletes tanulmányok egészítik ki.
2.Települési hulladék – korai előrejelző jelentés
2016-ban az európai polgárok fejenként átlagosan 480 kg települési hulladékot állítottak elő, amelynek 46 %-a újrahasznosításra vagy komposztálásra került, míg negyede szemétlerakóban került elhelyezésre. A települési hulladék az EU-ban képződő összes hulladéknak csak mintegy 10 %-át teszi ki, ám változatos összetétele, a hulladéktermelők nagy száma és a felelősségi körök sokasága következtében hulladékgazdálkodási szempontból ez a hulladékáram az egyik legösszetettebb.
A települési hulladék (háztartási hulladék és hasonló hulladékok) kezelésére vonatkozó jogi kötelezettségeket a hulladékokról szóló keretirányelv tartalmazza. E kötelezettségek egyike a települési hulladék újrahasználatra való előkészítésére és az újrafeldolgozásra vonatkozó 50 %-os célérték, amelyet a tagállamoknak 2020-ig kell elérniük. Az irányelv közelmúltban elvégzett felülvizsgálata nyomán új, ambiciózusabb célértékeket fogadtak el: 2025-ig 55 %-os, 2030-ig 60 %-os és 2035-ig 65 %-os arányt kell elérni. A módosított irányelv korai előrejelző jelentések készítését is bevezette, amire mindig három évvel az adott határidő előtt, a tagállamok célértékek felé történő előrehaladásának felmérése céljából kell sort keríteni.
A feladatra való felkészülés jegyében, valamint a 2020-as célérték elérését megkönnyítendő a tagállamok részére, a Bizottság elkészítette az első korai előrejelző tanulmányt. A tagállamok újrafeldolgozási teljesítményének és hulladékgazdálkodási politikájának részletes vizsgálata alapján megállapítható, hogy 14 tagállam esetében fennáll a veszély, hogy nem fogják teljesíteni a 2020-ra elérendő 50 %-os célértéket. Ezek a tagállamok a következők: Bulgária, Horvátország, Ciprus, Észtország, Finnország, Görögország, Magyarország, Lettország, Málta, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovákia és Spanyolország.
Ezt az elvégzett forgatókönyv-modellezés is megerősítette, amely alapján megállapítható, hogy további szakpolitikai intézkedések nélkül egyes tagállamok az 50 %-os célértéket valószínűleg még 2025-re sem fogják teljesíteni.
A tagállamok egyéni problémáinak és szükségleteinek, valamint a 2020-as céloktól való elmaradásuknak figyelembevételével a Bizottság a hiányosságok áthidalásához országspecifikus intézkedéseket vázolt fel a nemzeti hatóságok szoros bevonásával. Az e jelentésben szereplő korai előrejelző értékelés a Bizottság által a tagállamokkal együttműködésben korábban megvalósított megfelelés-előmozdító tevékenységekre is épít. Amennyiben a javasolt intézkedéseket a nemzeti és a helyi hatóságok gyorsan végrehajtják, a célok nem teljesítésének veszélye jelentősen mérséklődni fog. A javasolt intézkedéseket a jelentést kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumok tartalmazzák. Egyúttal számos közös prioritás is meghatározható.
|
1. rovat: A települési hulladék kezelése
§A nemzeti újrafeldolgozási céloknak a hulladékgyűjtési rendszerek működtetéséért felelős települések szintjére vetítése, és annak biztosítása, hogy a célokat nem teljesítő településeknek következményekkel kell számolniuk.
§A szemétlerakás és más maradványhulladék-kezelési formák (pl. mechanikai-biológiai kezelés és hulladékégetés) kiiktatására ösztönző gazdasági intézkedések (ideértve adók) bevezetése a hulladékhierarchia érvényesítésének alátámasztására.
§A helyi és regionális hatóságokkal közösen útmutató kidolgozása települések részére az elkülönített gyűjtésre vonatkozó szolgáltatási minimumkövetelmények formájában. Műszaki támogatás és kapacitásépítő programok szervezése országos szinten települések részére.
§Kötelező előírások bevezetése a biohulladék szelektálására vonatkozóan, és annak biztosítása, hogy a tervezett vagy meglévő kezelési infrastruktúra a gyűjtőrendszerekhez illeszkedjen.
§A települések közötti együttműködés ösztönzése az infrastruktúra tervezése és/vagy a szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzések terén a mérethatékonyság biztosítása és a pénzügyi teher megosztása érdekében.
§A kiterjesztett gyártói felelősségi programok továbbfejlesztése, legalább a hulladékokról szóló felülvizsgált irányelvben rögzített általános minimumkövetelményekkel összhangban.
§A háztartásokat a hulladék szelektálására ösztönző intézkedések bevezetése, ideértve az elkülönítve gyűjtött hulladékáramoknak a vegyes hulladékhoz képest nagyobb gyakoriságú begyűjtését.
§A nyomon követés és a jelentéstétel fejlesztése, többek között a települési szintű adatrögzítés biztosításával.
§Az európai támogatások hatékonyabb felhasználása a hulladékkezelési infrastruktúra fejlesztéséhez, biztosítva, hogy a társfinanszírozás támogatja a megelőzési, újrahasználati és újrafeldolgozási teljesítményt.
|
3.Építési és bontási hulladék
Súlyát tekintve az EU-n belül a legnagyobb hulladékáram az építési és bontási hulladék, amely évente több mint 800 millió tonnát, vagyis az összes keletkezett hulladék kb. 32 %-át teszi ki.
E hulladékáram gazdálkodásában jelentősen javítható az erőforrás-hatékonyság. Az építési és bontási hulladékot különféle anyagok, köztük inert, nem inert, nem veszélyes és veszélyes hulladékok alkotják. Főként ásványi eredetű anyagokból (tégla, cserép, beton stb.) áll, amelyek viszonylag nehezek, és könnyen újrahasznosíthatók, ám csekély értéket képviselnek. Tartalmaz pozitív piaci értéket képviselő anyagokat is (fémek), továbbá olyan anyagokat, amelyek elkülönítve, tiszta frakciókban gyűjtve értéket képviselhetnek (pl. műanyagok).
A hulladékokról szóló keretirányelv 2020-ra 70 %-os célértéket tűzött ki e hulladékáram újrahasználatra való előkészítése, újrafeldolgozása, illetve anyagában történő más hasznosítása tekintetében. A tagállamok teljesítménye jelentősen eltér. Több mint felük már a 2013–2015 közti időszakban a 2020-as célérték teljesítéséről számolt be, néhányan 90 %-ot meghaladó visszanyerést is elértek. Ciprus, Görögország, Szlovákia és Svédország ugyanakkor továbbra is 60% alatt teljesít. Némi bizonytalanság továbbra is fennáll egyes tagállamok által szolgáltatott számadatokkal kapcsolatban.
Egy a közelmúltban az építési és bontási hulladék EU-n belüli kezeléséről készült tanulmány az alábbi kulcsfontosságú cselekvési területeket emelte ki.
|
2. rovat: Az építési és bontási hulladékok kezelése
§A hulladékképződés megelőzésének előmozdítása intelligens tervezés révén, a kivitelezések élettartamának meghosszabbításával, újrahasználattal, továbbá az építési területek tervezésének és logisztikájának fejlesztésével.
§A szelektív bontás és a keletkezési helyen történő szétválogatás előmozdítása.
§Az uniós iránymutatások (bontás előtti felmérés, hulladékkezelési protokoll) használata.
§Gazdasági eszközök igénybevétele a hulladékáramok hulladéklerakástól történő elterelése érdekében.
§A feltöltési műveletek korlátozása a hulladékokról szóló keretirányelv definíciójával összhangban lévő műveletekre.
§Az újrahasznosított anyagból készült termékek felhasználásának ösztönzése minőségi bizonyítványok és a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumok alkalmazása révén.
§Az újrafeldolgozott tartalmat előíró zöld közbeszerzések gyakorlatának terjesztése.
§A statisztikák minőségének javítása.
|
4.Veszélyes hulladékok
A veszélyes hulladékok árama viszonylag nem számottevő (a teljes hulladék kevesebb mint 4 %-át teszi ki), de nélkülözhetetlen, hogy megfelelő kezelésben részesüljön annak megelőzéséhez, hogy a környezetre és az emberi egészségre súlyosan negatív következménnyel járjon.
A hulladékokról szóló keretirányelv tartalmaz a címkézésre, a nyilvántartásra és a nyomonkövethetőségre vonatkozó előírásokat, valamint az előállítástól a végső felhasználásig terjedő ellenőrzési követelményeket, továbbá tiltja a veszélyes hulladékok más hulladékkal vagy anyagokkal történő keverését.
A veszélyes hulladékok kezelésének EU-szintű elemzése, ideértve a PCB-k és PCT-k kezelését is, arra mutat, hogy kulcsfontosságú jogszabályi követelmények végrehajtása tekintetében súlyos hiányosságok állnak fenn: nem megfelelő tervezés, inkonzisztens adatok és statisztikai hiányosságok a hulladék keletkezése és kezelése között, valamint a hulladék hibás osztályozása, stb. A tanulmány részletes és országspecifikus ajánlásokat fogalmaz meg, amelyek összefoglalását a kiemelt intézkedések általánosabb érvényű listája nyújtja.
|
3. rovat: A veszélyes hulladékok kezelése
§A hulladékkezelési tervek minőségének megbízható és összehasonlítható adatok alapján történő javítása, hogy a tervek részletesebb figyelmet szenteljenek a veszélyes hulladékoknak és az ártalmatlanítási kapacitásra vonatkozó adatokat is tartalmazzák.
§Teljes körű, megbízható és kölcsönösen átjárható elektronikus nyilvántartási és nyomonkövetési rendszerek bevezetése, a nemzeti statisztikai rendszerekbe és az EU hulladékszállítási adataiba integráltan.
§A tagállami jogszabályokban, a kezelési lehetőségekre vonatkozó útmutatásban és az engedélyezési feltételekben a hulladékhierarchia és a keverési tilalom megjelenítése és betartatása.
§A hulladékok osztályozására, kezelésére, ezen belül a hulladékhierarchiára vonatkozó világos és összehangolt útmutatás létrehozása, kiadása, terjesztése és használata. A Bizottság hulladékosztályozásra vonatkozó technikai útmutatásának használata.
§Bejelentés nélküli, koordinált ellenőrzések átfogó rendszerének kialakítása. Fellépés a jogosulatlan üzemeltetők ellen valamennyi szinten.
§A hulladéktermelők és a veszélyeshulladék-kezelési lánc más szereplői megosztott felelősségének rögzítése és teljes körű érvényesítése.
§Folyamatos erőfeszítések a PCB-k és PCT-k zárt és nyitott alkalmazásokból történő kivonása érdekében.
|
5.Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai (WEEE)
A 2014-ben az EU-ban keletkezett elektromos és elektronikus berendezési hulladék tömege mintegy 10 millió tonnára becsülhető (az összes keletkezett hulladék 0,4 %-a), ami 2020-ra várhatóan a 12 millió tonnát is meg fogja haladni. Ezt a hulladékáramot különböző anyagok és összetevők komplex keveréke alkotja, beleértve több olyan anyagot, amelyek megfelelő kezelés hiányában a környezetre és az emberi egészségre igen veszélyesek lehetnek. A korszerű elektronikai cikkek előállításához továbbá ritka és értékes erőforrások felhasználására van szükség.
A 2012/19/EU irányelv célja az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai gyűjtésének, kezelésének és újrafeldolgozásának javítása. A 2013 és 2015 közötti időszakban a magánháztartásoktól begyűjtött hulladék berendezések mennyisége 8 %-kal nőtt az EU 28 tagállamában. 2014-ben egy főre átlagosan 6,21 kg hulladék berendezést gyűjtöttek be a magánháztartásoktól.2015-ben 23 tagállam teljesítette a személyenként minimum 4 kg háztartási WEEE begyűjtési célértéket: Svédországban és Dániában 12 kg-ot is gyűjtöttek, míg Ciprus, Lettország, Málta és Románia jelentősen elmaradt a céltól.
2016 óta minden tagállam az értékesített berendezések 45 %-ának megfelelő begyűjtési célértéket köteles teljesíteni; 2019-től ez a célérték az értékesített berendezések 65 %-a vagy az évente keletkező elektronikus hulladék 85 %-a lesz. A tagállamok választhatnak, hogy a célérték teljesítésének mérésére a két egyenértékű módszer közül melyiket kívánják alkalmazni.
A Bizottság az elektromos és elektronikus berendezések hulladékaival kapcsolatos megfelelés-előmozdítási kezdeményezés keretében igyekezett feltárni a végrehajtás főbb hiányosságait, valamint megosztani a bevált gyakorlatokat. A vizsgálat eredményeként valamennyi tagállamra vonatkozó ajánlások és egyes tagállamoknak szóló országspecifikus tanácsok is születtek.
|
4. rovat: Az elektromos és elektronikus berendezésekkel kapcsolatos hulladékgazdálkodás
§Valamennyi érintett kormányzati szint bevonása (települési, regionális, országos)
§Ellenőrzések bevezetése (vagy megerősítése) a hulladékgazdálkodási lánc minden szakaszában, célzott vizsgálatok folytatása a jogellenesen vagy a vonatkozó előírások be nem tartásával végzett tevékenységek ellenőrzésére.
§Az adatminőség javítása többek között a minőségellenőrzés, valamint a nyomon követhetőségi eljárások valamennyi hulladék berendezés esetén történő alkalmazása révén.
§A kiterjesztett gyártói felelősségi programok továbbfejlesztése, legalább a hulladékokról szóló felülvizsgált irányelvben foglalt általános minimumkövetelményekkel összhangban.
§A begyűjtés hatékonyságának növelése:
oa gyűjtési infrastruktúra bővítésével;
oa fogyasztói tudatosság fejlesztésével;
oa hulladékká vált berendezésekre vonatkozó tulajdonjog átruházásának egyértelművé tételével a hulladékgazdálkodási láncban; továbbá
ominden hulladékgyűjtőtől megkövetelve, hogy valamelyik megfelelési rendszerrel együttműködjön.
§Az irányelvben foglalt megfelelő kezelési követelmények érvényesítése; az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak kezelésére vonatkozó minimális minőségi előírások bevezetésének mérlegelése.
§Az újrafeldolgozás és újrahasználatra való előkészítés szempontjából a termékekre vonatkozó információk gyártók és újrafeldolgozók közötti megosztását lehetővé tévő mechanizmusok alkalmazása és kifejlesztése (pl. az I4R [Information for Recyclers, Információk újrafeldolgozók részére] platform).
§A nyilvántartásba vett és felhatalmazott vagy engedéllyel rendelkező üzemeltetők újrahasználatra való előkészítési hálózatának létrehozása országos szinten.
§Külön országos szintű újrahasználatra való előkészítési célérték elfogadásának mérlegelése.
|
6.Csomagolási hulladék
2015-ben az EU-ban képződött összes csomagolási hulladék kb. 85 millió tonnát, az összesen keletkezett hulladék mintegy 3,4 %-át tette ki. Az elmúlt években a keletkezett hulladék mennyisége lassú növekedésnek indult.
A csomagolási irányelv 2008 végére elérendő külön célértékeket állapított meg a csomagolási hulladékra (egyes tagállamok esetén a határidő meghosszabbításával; 2015-ben valamennyi határidő megszűnt): teljes visszanyerési és újrafeldolgozási célértékek (60 %, illetve 55 %), valamint anyagspecifikus újrafeldolgozási célértékek (papír és kartonpapír 60 %, üveg 60 %, fém 50 %, műanyagok 22,5 % és fa 15 %).
2005 óta az átlagos teljes csomagolási újrafeldolgozási arány folyamatosan növekszik az EU-ban (2015-ben 65,8 %-ot ért el). Ugyanakkor 2013 és 2015 között a keletkezett csomagolási hulladék mennyisége EU-szinten 6 %-kal nőtt, ami arra utal, hogy a hulladékképződés megelőzése terén még sok a teendő. A korai előrejelző tanulmány arra is rávilágított, hogy több tagállam által nyújtott csomagolási adatok között ellentmondások vannak, ami azt jelzi, hogy a piacra kerülő csomagolóanyagok mennyiségéről esetleg a valósnál alacsonyabb adatokat közölnek.
A felülvizsgált csomagolási irányelv ambíciózusabb teljes újrafeldolgozási célértékeket (65 % 2025-re és 70 % 2030-ra) és magasabb anyagspecifikus célértékeket (így például a műanyagokra 55 % 2030-ra) vezetett be. Ez EU-szerte nagyobb erőfeszítéseket fog igényelni az elkülönített gyűjtési programok hatékonyabb szervezéséhez, több újrahasznosítható anyag begyűjtése érdekében, többek között a kiterjesztett gyártói felelősségi programok továbbfejlesztése révén.
A legtöbb tagállam teljesíti a jelenlegi teljes újrafeldolgozási célértékeket, ugyanakkor Magyarország (2012 óta) és Málta (2013 óta) jelentős elmaradást mutat. Több tagállam egy vagy több anyagspecifikus célértéket nem teljesített: papír és kartonpapír (Málta), fa (Horvátország, Málta, Ciprus, Finnország), fém (Horvátország, Málta), és üveg (Görögország, Málta, Ciprus, Magyarország, Portugália, Lengyelország, valamint Románia). A Bizottság egyeztetést kezdett az érintett tagállamokkal, és a teljesítmény javítása céljából megfelelést támogató és egyéb tevékenységeken keresztül célzott tanácsokat nyújt.
7.Hulladéklerakás
A hulladéklerakás a legkevésbé kívánatos hulladékkezelési megoldás. Míg a hulladéklerakóban elhelyezett települési hulladék mennyisége az EU egészében folyamatosan csökken (a 2013–2016 időszakban a visszaesés 18 % volt), a települési hulladék átlagos lerakási aránya 2016-ban még mindig 24 % volt az EU-ban. Az Európai Unióban továbbra is jelentős különbségek figyelhetőek meg: 2016-ban 10 tagállam továbbra is a települési hulladék több mint 50 %-át hulladéklerakókban helyezte el, öt tagállam pedig 70 % feletti arányról számolt be.
A hulladéklerakásról szóló irányelv értelmében a tagállamok kötelesek voltak a biológiailag lebomló települési hulladék lerakását az 1995. évi kiindulási szinthez képest 2006-ig maximum 75 %-ra, 2009-ig 50 %-ra, és 2016-ig 35 %-ra csökkenteni. A felülvizsgált irányelv a tagállamokat arra kötelezi, hogy a települési hulladék lerakását 2035-ig maximum 10 %-ra szorítsák vissza, valamint új tilalmat vezet be az elkülönítetten gyűjtött hulladék, ideértve a biológiailag lebomló hulladék lerakására vonatkozóan.
Ami a biológiailag lebomló hulladék csökkentésére vonatkozó célértékek teljesítését illeti, a tagállamok által szolgáltatott adatok köre változó. A rendelkezésre álló adatok szerint 2015‑ben a tagállamok fele már teljesítette a 2016-ra esedékes 35 %-os célértéket. Horvátország nem teljesítette a számára 2013-ra előírt 75 %-os célértéket. Ciprus, a Cseh Köztársaság, Görögország, Lettország és Szlovákia nem teljesítette az ugyancsak 2013-ra előirányzott 50 %-os célértéket. Málta, ahol a települési hulladék lerakási aránya összességében magas, az utóbbi időszakban nem szolgáltatott adatokat. A Bizottság egyeztetést kezdett az érintett tagállamokkal, és a teljesítmény javítása céljából megfelelést támogató és egyéb tevékenységeken keresztül célzott tanácsokat nyújt.
A Bizottság megbízásából a közelmúltban készült tanulmány megállapította, hogy 15 tagállam nem teljesítette maradéktalanul az irányelvben foglalt azon követelményt, miszerint a hulladékot lerakás előtt kezelni kell.
Annak ellenére, hogy a tagállamok az előírásoknak nem megfelelően működő lerakók bezárásáról számoltak be, az irányelvben foglalt követelményekkel nem összhangban működő lerakók száma továbbra is aggodalomra ad okot.
8.Szennyvíziszap
A szennyvíziszapról szóló irányelv célja a szennyvíziszap mezőgazdasági használatának szabályozása Az irányelv a mezőgazdasági használatra és talajjavításra szánt iszapban található nehézfém-koncentrációkra határértékeket ír elő.
Az irányelv több mint 30 éve érvényben van, végrehajtása EU-szerte jónak mondható. Valamennyi tagállam az irányelv követelményeivel összhangban lévő (ha nem azoknál sokkal szigorúbb) határértékeket ír elő a talajban található nehézfémekre.
9.Következtetések
A hulladékkal kapcsolatos uniós jogalkotás nyomán jelentős javulás figyelhető meg a hulladékgazdálkodásban. Az uniós jogszabályok teljes körű végrehajtása ugyanakkor kulcsfontosságú ahhoz, hogy az EU a körforgásos gazdaság környezeti és gazdasági előnyeit élvezni tudja, és az egyre ritkuló erőforrások világában versenyben tudjon maradni.
A települési hulladékra vonatkozó korai előrejelző jelentések és a Bizottság e jelentésben bemutatott megfelelőség-előmozdítási törekvései rávilágítanak a tagállamok által elért folyamatos előrehaladásra, de egyúttal felhívják a figyelmet azokra a komoly hiányosságokra és kihívásokra is, amelyekkel minél hamarabb foglalkozni kell.
Ha az érintett tagállamok sürgősen intézkednek a jelentésben, valamint az azt kísérő országspecifikus jelentésekben javasolt lépések megvalósítása érdekében, megfelelő előrehaladás érhető el. Az elkülönített gyűjtés eredményességének javítása, a kiterjesztett gyártói felelősségi programok hatékonysága, az olyan gazdasági eszközök, mint a hulladéklerakásra és -égetésre kivetett adók, valamint az adatminőség javítása mind kulcsfontosságú tényezők a hulladékokkal kapcsolatos uniós jogszabályoknak történő megfelelés biztosítása szempontjából most és a jövőben egyaránt.
A jelentés nyomon követése érdekében a Bizottság magas szintű látogatások keretében kíván a körforgásos gazdaság és a hulladékgazdálkodás kérdésével foglalkozni azokban a tagállamokban, amelyek esetében fennáll a települési hulladékokra vonatkozó 2020-as célértékek nem teljesítésének veszélye. Ebben a tekintetben a Bizottság együtt fog működni az érdekelt felekkel, így a helyi és a regionális szereplők szövetségeivel is.
A Bizottság továbbra is jelentős forrásokat fog áldozni a tagállamok végrehajtási törekvéseinek támogatására, ideértve a technikai segítségnyújtást (pl. a környezetvédelmi politikák végrehajtásának felülvizsgálata [EIR] vagy a bevált módszerek megosztása), valamint az uniós támogatásokat. Ugyanakkor a szükséges szakpolitikai reformok felgyorsítása és a helyszíni tevékenységek fokozása a tagállami hatóságok feladata.
